A Haza és Haladás Blog sorozatot indított annak érdekében, hogy a válság kezelésével küzdő Európai Unió és a válsággal küszködő Magyarország viszonyában idén várható történésekről, legfontosabb kérdésekről és konfliktusokról áttekintést adjon olvasói számára. A válságkezelés korábbi kudarcai után az Unió új fokozatba kapcsolt: az Európai Bizottság (EB) javaslatot tett a bankunióra, a fiskális unióra és egy politikai unióra, illetve megindult a vita egy tényleges gazdasági és monetáris unió kialakításáról is. Ahhoz, hogy Magyarország ismét megtalálja helyét az újjászerveződő európai közösségben érdemi változásokra lenne szükség szinte minden területen annak érdekében, hogy számunkra a valódi nemzeti érdekeinknek megfelelő megoldások születhessenek az Unióban és itthon egyaránt. Az előző részekben az uniós alapértékeknek való megfelelés kérdéseit valamint a gazdasági kormányzáshoz kapcsolódó legfontosabb problémákat és feladatokat érintettük. Sorozatunk harmadik részében a 2014 és 2020 közötti időszak uniós keretköltségvetésével és az abból elérhető magyar részesedéssel, és a kohéziós politikával foglalkozunk.
Közös költségvetés 2014-2020
Optimista forgatókönyv szerint a február 7-8-i európai tanácsi ülésen megállapodás születik a 2014-2020-as időszakra vonatkozó uniós keretköltségvetésről. Magyarország a jelenlegi költségvetési periódushoz képest több okból kifolyólag is reálértékben alacsonyabb részesedésre számíthat (ti. a költségvetés reálértéke csökken, a kohéziós támogatások maximális szintjét a GDP növekedés függvényében állapítják meg ("capping"), továbbá köszönhetően a közép-magyarországi régió relatív fejlődésének és a közös agrárpolitikára fordított összeg csökkenésének is).
Magyarország többéves keretköltségvetésből való részesedése nagymértékben függ a magyar kormány érdekérvényesítési képességétől. A kormány eddig tevékenysége ebben a kérdésben jónak értékelhető. Magyarország aktív szerepet játszik a „Kohézió Barátai" nevű, a kedvezményezetteket tömörítő országcsoportban, amelynek Lengyelország az informális vezetője.
A keretköltségvetésből való részesedés ugyanakkor attól is függ, hogy annak valamint az ágazati jogszabályok elfogadását követően mennyire aktív és sikeres pályázónak bizonyul az ország.
A K+F keretprogramok esetében továbbra is alacsony a közép-kelet európai (KKE) tagállamok részvételi aránya (A 7. keretprogram 2010. évi köztes értékelése szerint Magyarországon az egy főre jutó EU K+F keretprogram-forrás az EU27 átlagához viszonyítva mintegy 40 %, és ez az arány a legtöbb KKE tagállam esetében még alacsonyabb) ami elmarad a tudományos potenciáltól. A részvételi arány növelése érdekében fontos többek között Magyarország aktív tudománydiplomáciai tevékenysége.
Az Európai Összekapcsolódási Eszköz (CEF) előreláthatóan jelentősen csökkentett keretéből, Magyarország is fog valamilyen szinten részesülni, ha alaposan előkészített projekt-javaslatokkal rendelkezik, tekintettel arra, hogy a CEF költségvetése 10 milliárd euró kohéziós alap-támogatást irányoz elő közlekedési infrastruktúrára, amely allokációja előreláthatóan 2016-ig a kohéziós alapra jogosult országok esetében nemzeti allokációkra fog épülni.
A kohéziós politika esetében Magyarország az ún. GDP-arányos „capping" (a támogatási allokáció maximális szintjének GDP növekedés függvényében való megállapítása) következtében a 2007-2013-as költségvetési időszakhoz képest alacsonyabb allokációra számíthat. Van Rompuy elnök 2012. november 22-i kompromisszumos javaslata Magyarországnak kedvez, ugyanis speciális bánásmódban részesíti azokat a tagállamokat, amelyek esetében a 2008 és 2010 közötti reál GDP növekedés átlaga -1 %-nál alacsonyabb volt (ez a balti tagállamokra és Magyarországra igaz); azáltal, hogy a GDP 2.59 %-ban állapítja meg a támogatás maximumát. A plafon további emelése attól függ, hogy Magyarország mennyire tud további ország-, és országcsoport-specifikus érdekeket érvényesíteni, és ehhez megfelelő szövetségeseket találni.
A többéves keretköltségvetés vitájával párhuzamosan jelenleg zajlik az egyeztetés mintegy 40 ágazati jogszabályjavaslatról, amelyek az egyes költségvetési fejezetekben előirányzott politikákhoz/programokhoz kapcsolódnak. Magyarországnak lehetősége van ezek tartalmát a különböző tanácsi formációk keretében és az EP-n keresztül befolyásolni. A magyar érdek az olyan feltételrendszerek kialakítása, amelyek Magyarország magas részesedési arányát biztosítják az által, hogy tükrözik az ország specifikumait és komparatív előnyeit (pl. a Horizon 2020 K+F keretprogram olyan tudományterületeket részesítsen előnyben ahol magyarországi kutatók is sikeresen be tudnak kapcsolódni az excellence kritériumoknak megfelelve, valamint addicionális eszközök segítik a KKE országok részvételét).
Kohéziós politika
Magyarországon az EU kohéziós politikája által biztosított források a teljes közszféra várható tőkeberuházásainak hozzávetőlegesen 75-80%-át teszik ki 2012 és 2015 között. Vagyis a magyar társfinanszírozást is ideszámítva csaknem minden kormányzati beruházásra a kohéziós politika keretei között kerül sor.
2013 kritikus év a 2014-2020-as uniós költségvetési időszak strukturális forrásainak programozása szempontjából. A strukturális források felhasználását szabályozó uniós jogszabálycsomagot várhatóan 2013 nyár elején fogadja el a Tanács és az EP. A jogszabálycsomag „közös rendelkezéseket" határoz meg az öt strukturális eszközre (európai regionális fejlesztési alap, kohéziós alap, európai szociális alap, európai vidékfejlesztési alap és a tengerészeti és halászati alap) vonatkozóan.
A jogszabálycsomag elfogadása után minden tagállamnak hivatalosan be kell nyújtania az EB-hez egy ún. partnerségi megállapodás-tervezetet a 2014-2020-as periódusra, amely kötelezettségvállalásokat határoz meg arra vonatkozóan, hogy a strukturális források mennyiben szolgálják az Európa 2020-as stratégia, a nemzeti reformprogramok és az európai szemeszter keretében meghatározott országspecifikus ajánlások végrehajtását.
A partnerségi megállapodásnak mind az öt strukturális eszközt le kell fednie, és biztosítania kell a források integrált módon történő felhasználását. A partnerségi megállapodás mellett be kell nyújtani az EB-nek az ún. operatív programokat is, amelyek a források felhasználásának tevékenységi területenkénti lebontását tartalmazzák. A partnerségi megállapodásról és operatív programokról az EB 2013 során tárgyal a tagállamokkal. A tárgyalási folyamat EB-döntéssel zárul.
A választási ciklusokon átnyúló hétéves kerettervek az ország fejlődése szempontjából létfontosságú strukturális átalakításokat szolgálhatnak. Bár a programok rugalmasak, a kormányzati beruházások főbb vonalai, különösen a főbb szakterületek közötti forrásmegosztás, hét évre rögzítve vannak. Magyarország esetében ezért alapvető fontosságú, hogy a partnerségi megállapodást és az operatív program-tervezeteket társadalmi és politikai konszenzus övezze, és azok alapos szakmai elemzéseken, helyzet- és szükségletfeltáráson és tényeken alapuljanak. El kell kerülni azt, hogy a programok érdemi stratégia nélküli, politikai alkufolyamat eredményeképpen megszületett döntéseket rögzítsenek, illetve hogy a tulajdonképpeni fejlesztési lehetőségeket a fejlesztéspolitikai célok helyett az intézményrendszer eddigi sajátosságai határozzák meg.
A keretköltségvetés vitája során a kiadások minősége is előtérbe került. Németország az ún. „better spending" (jobb/minőségibb kiadás) előtérbe helyezését hangsúlyozó, több nettó befizető országot magában foglaló csoportosulás vezetője. A legutóbbi javaslatok alapján az EB-nek előreláthatóan minden évben átfogó, tagállami jelentéseken alapuló, jelentést kell benyújtania a Tanácsnak és az EP-nek a strukturális források felhasználásának hatékonyságáról. A jelenlegi, elsősorban a források számszerű felhasználására, az "abszorpciós képességre" koncentráló értékelések mellett várhatóan jóval nagyobb szerepet kap annak vizsgálata, hogy valóban értelmes dolgokra költik-e a tagállamok az európai adófizetők pénzét.
Az új jogszabálycsomag előreláthatóan számos szigorítást vezet be. A források nyújtását ex-ante feltételek teljesüléséhez kötik (beleértve többek között uniós szabályozások végrehajtását pl. a környezetvédelem és a kis-és közepes vállalkozások területén, ágazati stratégiák meglétét, közbeszerzési szabályrendszert, intézményi kapacitást). Ezen ex-ante feltételeknek már a programok benyújtása előtt teljesülniük kell.
A makrogazdasági feltételek is szigorodnak. Amennyiben egy tagállam többszörösen nem tesz eleget a túlzott deficit-eljárás és a makrogazdasági egyensúlytalanság eljárás keretében tett tanácsi ajánlásoknak, a kohéziós alap folyósításának felfüggesztésén túl az összes strukturális eszköz felfüggesztésre kerülhet.
A magyar érdek itt az olyan fejlesztéspolitikai szabályrendszer kialakítása, amely nemzeti/helyi kontextushoz rugalmasan igazítható eszközöket biztosít a szabályrendszerek merevségének lazításán keresztül és csökkenti a bürokratikus terheket. Magyarország érdekelt a kiadások minőségének előtérbe helyezésében és a kohéziós politika eredményeinek kimutatásában is, ami a kohéziós politika hosszú távú fennmaradása szempontjából is kulcskérdés.
2013 ugyanakkor nem csak az új hétéves keretköltségvetésre való felkészülés, de a jelenlegi (2007-2013-as) keretköltségvetés végrehajtása szempontjából is fontos év.
Egyrészt orvosolni kell azt az általános problémát, hogy kevés a megfelelő minőségű projekt. Az állami szférán belül ennek fő oka, hogy nincs megfelelő kapacitás a projektek előkészítésére. Az állami szférán kívül a probléma fő okai a válság miatt visszaeső beruházási kedv, illetve hogy a pályázás adminisztratív költségeit az állam a pályázókra hárítja.
Másrészt külön kockázati forrás, hogy 2013-ban jár le az EU ún. n+2 pénzügyi alapszabálya alóli kivétel (a fizetés határideje a kötelezettségvállalást követő két év, kivéve, amikor ez három év, és a határidőre ki nem fizetett kötelezettségvállalásokat az EU semmisnek tekinti); vagyis 2013 vége a kifizetési határideje a 2010-es és 201 l-es kötelezettségvállalásoknak. Bár Magyarországnak eddig nem okozott ez a szabály lényeges problémát, 2013-ra ez jelentős kockázattá nőtt, és egyelőre nem világos, hogy a kormányzat milyen intézkedéseket tesz ennek mérséklése érdekében.
(Sorozatunk utolsó részének témái a foglalkoztatás- és szociálpolitika, a kutatásfejlesztés és az mezőgazdaság valamint az ország érdekeihez illeszkedő érdekérvényesítés teendői lesznek.)