Messziről nézve: Monti átkelt a Rubiconon

2013.01.07. | Kozma Levente | Szólj hozzá!

 

Olaszországban pár hónapja még minden jelentősebb elemző és politikus arra számított, hogy a viszonylagosan nyugodtnak tekinthető karácsonyi és szilveszteri ünnepek után indul be a belpolitikai nagyüzem az eredetileg 2013 márciusára kitűzött választások és az azt megelőző kampány révén. Ezt húzta keresztül Silvio Berlusconi, – az alig több mint egy éve megbukott volt olasz kormányfő – miután december elején bejelentette visszatérését a politikába. Pártja, a Szabadság Népe (PdL) december 9-én úgy döntött, hogy megvonja a bizalmat a Monti-kormánytól. A 2013-as költségvetés megszavazása után Mario Monti be is adta lemondását és a 401 napig kormányzó szakértői kormány átalakult ügyvivő kormánnyá. A választásokat a kormányfő idő előtti lemondása miatt márciusról február végére hozták előre.

 

Mario Monti, a volt uniós biztos, 2011 novemberétől volt Olaszország miniszterelnöke. A szakértőinek mondott kormány azonban nem parlamenti választásokon került hatalomra. Emiatt legitimitását politikai ellenfelei folyamatosan megkérdőjelezték. A Monti-kormány a Berlusconihoz kötődő média és a radikális baloldali Nichi Vendola által vezetett Baloldal, Környezet, Szabadság mozgalom össztüzében volt kénytelen kormányozni. Jellemző, hogy Berlusconi így kommentálta Monti távozását: „vége a demokratikus űrnek, ismét az olaszok döntenek arról, ki vezesse őket”. A kormányt sok olasz a nemzetközi tőke kiszolgálójának tartotta. Ezt erősíti az a tény is, hogy Monti jelenleg is tagja a vezető üzletemberek és politikusok által alkotott, 1954 óta évente összeülő Bilderberg-csoportnak. Emellett tagja egy másik nemzetközi szerveződésnek, az európai föderális mozgalom zászlóvivőjének tekintett Spinelli Csoportnak is.

 

A Monti-kormány lemondásának időpontjában az olasz baloldal jelentős előnyben volt a jobboldallal szemben, de Berlusconi méltán bízhatott abban, hogy a PdL és az Északi Liga koalíciója és a centrista-jobboldali Monti valamiféle bevonása többséget eredményezhet a jobboldal számára a választásokon. Berlusconi odáig is elment, hogy Montinak ajánlja fel a miniszterelnök-jelölti pozíciót, de ezt Monti határozottan elutasította, így zárva ki a  jobb-jobbközép szövetségben való részvételét. Berlusconi a Corriere della Sera című lap internetes változatának adott interjújában pár napja kijelentette, hogy soha többé nem lépne szövetségre Montival. Sokak, így Berlusconiék mellett a Pierluigi Bersani vezette balközép Demokrata Párt (PD) legnagyobb meglepetésére, Monti  nem jelentette be, hogy visszavonulna a politikától a választások után. Sőt, először bemutatott egy olyan dokumentumot, az ügyvezető kormány belpolitikai programját, amely a szakértői kormány reformjait kívánó politikai erőknek szól, majd bejelentette azt is, hogy amennyiben az ezt a programot folytatni akaró reformerők kerülnek hatalomra a választások után, úgy, ha felkérik, hajlandó elvállalni a miniszterelnöki posztot. A győzelemre legesélyesebb PD frissen megválasztott miniszterelnök-jelöltje Bersani ezt követően, bár nem olyan élesen, mint Berlusconi és annak médiabirodalma, de azért mérsékelt kritikával illette Montit, annak körvonalazódó visszatérése miatt („vannak dolgok amikben egyetértünk, másokban kevésbé”). Monti lemondásakor a DP még Berlusconiékat támadta azzal, hogy tiszteli Monti méltóságteljes akcióját, amelyet a jobboldal felelőtlen lépésére adott. December közepétől azonban egyre inkább az izgatta a médiát és a politikai közéletet, hogy Monti a szakértői kormányzás után hajlandó-e részt venni a pártpolitikai küzdelemben is. Közvetlenül karácsony előtt, nagy nemzetközi sajtótájékoztató keretében jelentette be, hogy ugyan nem vesz részt a választásokon, de azt nem zárja ki, hogy egy pártszövetség élén újból miniszterelnök legyen. „Nem állok senkinek sem a pártjára, a pártok álljanak a Monti-program mellé” – mondta az ügyvezető miniszterelnök. Monti programjával a baloldal is csak részben ért egyet, de a jobboldal teljes, frontális támadást intézett Monti személye és programja ellen: adóemelésekkel (ingatlan, vagyonadó és ÁFA), németek által sugallt megszorításokkal és az ország tartós recesszióba való taszításával vádolták.

 

Monti már a két ünnep között lényegében megkezdte kampányát, bár még csak most látszik formálódni személye körül egy eljövendő pártszövetség. December 28-án bejelentette, hogy kész egy olyan centrista választási pártszövetség élére állni, amelynek tagpártjai elfogadják a programját. Ezt azt követően jelentette be egy római sajtóértekezleten, hogy konzultációkat folytatott néhány jobbközép irányzatú politikai pártvezetővel és a több civil szervezet képviselőivel, így a programját felkaroló keresztény centrumpártokkal, a Pier Ferdinando Casini vezette Kereszténydemokrata Unióval (UDC), a Gianfranco Fini vezette Jövő és Szabadság Olaszországért (FLI) párttal és a Ferrari elnök Luca Cordero di Montezemolo alapította Jövő Olaszországa mozgalommal. Hozzájuk csatlakozott és támogatásáról biztosította Montit Berlusconi volt külügyminisztere Franco Frattini és a bal-közép DP pártelnök választásán alulmaradt firenzei polgármester Matteo Renzi is. Meglepő fejlemény volt, amikor a Vatikán hivatalos lapjának számító L'Osservatore Romano karácsony utáni első számában támogatásáról biztosította a katolikus egyházhoz hű Montit. A „közös jót szem előtt tartó” Montival „a politika visszaszerzi legnemesebb és legmagasztosabb értelmét” – írta a szentszéki napilap. Igaz nem sokkal később Federico Lombardi szentszéki szóvivő pontosított, de az írás túl egyértelmű volt ahhoz, hogy az élét el lehessen venni. A szóvivő amúgy hangsúlyozta, hogy a Vatikán szokása szerint nem nyilvánít véleményt az olasz belpolitikai versenyben.

 

Mario Montinak egyébként nincs is szüksége arra, hogy megmérkőzzék a választási küzdelemben, hiszen örökös szenátor. Arra viszont ígéretet tett, hogy ha egy centrista választási pártkoalíció élére állna, teljes mellszélességgel venne részt a választási kampányban. A centrista pártszövetség megalakítása még fel sem merült az idő tájt, de érdekes előzmény, hogy 2012 júliusában új mozgalom jelent meg az olasz politikai életben, amelynek neve: Állítsuk meg a Hanyatlást (Fermare il Declino). A mozgalom alapítói mind olyan közgazdászok voltak, akik a Monti-kormány eredményeinek és törekvéseinek átmentését, sőt továbbfejlesztését tűzték ki célul. Alberto Saravalle egyetemi professzor a The Wall Street Journal szeptember 24-i számában „Italian Politics After Monti” címmel írt cikket, amelyben határozottan kiállt azon gazdasági növekedést megalapozó reformok mellett, amelyek túlmutatnak a Monti-féle rövid távú kríziskezelésen. A cikk írója szerint nagy probléma volna az, ha Monti nem indulna el a 2013-as választáson, ugyanis visszavonulásával Olaszország visszacsúszhat az állandósult hatalmi válságok és a kiszámíthatatlan kormányzás állapotába, mert a szavazótáboruk vágyainak kielégítésében érdekelt politikai erők minden addigi erőfeszítést sutba dobhatnak a rövid távú politikai haszonért.

 

italys-prime-minister-mario-monti-121208_0.jpg

 

A kampányban aztán Monti egyre több konkrétumot is elárult terveiből. Adócsökkentést ígért, a közkiadások mérséklését, a jövedelmek igazságosabb elosztását, valamint hatékonyabb egészségügyi rendszer kialakítását helyezte kilátásba. Érdekes fejleménye a kampánynak, hogy Monti intenzíven igénybe veszi az internet adta lehetőségeket és előfordult, hogy a Twitter közösségi oldalon tartott választási fórumot, ahol legutóbb, múlt szombaton, bejelentette, hogy ha pártjával megnyeri a február végi parlamenti választásokat, akkor a demokrácia megerősítése és a kormányok stabilitása érdekében egyik első dolga lesz a választási törvény megváltoztatása. Ez a választási törvény, melyet még 2005-ben, Berlusconi egyik kormánya idején alkotott meg a parlament, igen népszerűtlen, mert a választópolgárok nem szavazhatnak egyéni jelöltekre, és mert nehéz stabil kormánytöbbséget létrehozni, így a jogszabály sokszereplős, ingatag koalíciók megalakulásához vezet.

 

közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy Montiék 15 százalék körüli támogatottságra számíthatnak. A  Silvio Berlusconi vezette PdL az Északi Ligával együtt mintegy 26-28 százalékon állt a legutóbbi mérések szerint, míg a Beppe Grillo humorista vezette 5 Csillag Mozgalom (M5S) 13-14 százalék körül. A DP a maga 32-33 százalékával továbbra is a baloldal vezető ereje lehet, azonban egyedül nem lesz képes a kormányalakításra. Montiékkal azonban csak akkor lesz képes szövetséget kötni, ha háttérbe tudják szorítani eddigi fő támogatójukat, a Monti-kormány munkaügyi reformját megtorpedózó szakszervezeteket, illetve felbontja szövetségét Nichi Vendolával, a DP-től is balra álló Baloldal Környezet Szabadság (SEL) párttal.

 

Monti, kormányzásának 13 hónapja alatt átalakította az adórendszert, emelte a nyugdíjkorhatárt és takarékossági intézkedésekkel sikerült megoldania a mintegy 2 ezermilliárd euróra, az olasz GDP több mint 120 százalékára rúgó államadósság piaci finanszírozását. Viszont a recesszió megállítása, a gazdaság növekedő pályára állítása, a munkanélküliség csökkentése, az átfogó munkaügyi- és nyugdíjreform még hátra lenne. Érdekes jellemzője az olasz belpolitikának, hogy az utóbbi pár évtizedben a komplex, nagy elosztó rendszerek reformja szinte mindig technokrata kormányok alatt indult el. Ilyen volt Lamberto Dini 1995-ös nyugdíj- és Carlo Azeglio Ciampi 1993-as munkaerő-piaci reformja. Választott, még akár nagy többséggel rendelkező kormányok, mint a legutóbbi Berlusconi-kormány, képtelenek voltak nagyobb strukturális reformok végrehajtására. Ha már az olasz belpolitika érdekességeinél tartunk, érdemes megjegyezni azt is, hogy a jelenleg szóba jöhető miniszterelnök-jelöltek mindegyike 60 év feletti: Monti (69), Berlusconi (75), Bersani (64) de a parlamenti képviselők alig 7%-a csak a 40 év alatti. Igen széleskörű a korrupció, a 2008-ban megválasztott 945 parlamenti képviselő közül 70-el szemben folyik eljárás, vagy néz szembe ilyen típusú vádakkal. Nem csoda, hiszen semmi sem akadályozza meg a képviselőket, minisztereket vagy akár a miniszterelnököt abban, hogy a köz szolgálata mellett legális módon privát üzletét is folytathassa. A korrupcióra válaszul a szavazók egy jelentős része elfordult a hagyományos pártoktól. Nem véletlen, hogy Berlusconi és az Északi Liga volt vezetője Umberto Bossi politikai karrierje is populizmussal kevert korrupcióellenes, euroszkeptikus programokkal és ígéretekkel kezdett felívelni. Végezetül érdemes még megjegyezni, hogy amíg Monti megjelenéséig az olasz belpolitikai szereplők intellektuális és morális színvonala folyamatosan csökkent, addig a nemzetközi életben kiváló olasz szakembereket ismerhet(t)ünk meg. Monti uniós biztosként is rendkívül sikeres volt, de említést érdemelhet még a kiváló banki szakember Mario Draghi a Goldman Sachs korábbi alelnöke, aki az Európai Központi Bank elnökeként, Jean-Claude Trichet utódjaként elévülhetetlen érdemeket szerzett az eurózóna válságának kezelésében.

 

A február 24–25-ére előrehozott választások után talán egy új időszak nyílhat az olasz politikában: egy olyan pártszövetség, illetve koalíciós kormány kaphat széleskörű felhatalmazást, amelynek van politikai mersze és elég intellektuális ereje is ahhoz, hogy az eurózóna válságában egyre sürgetőbb reformok és további fájó megszorítások mellett képes a hétköznapi embereknek példamutató erkölcsi mércét is mutatni.  

Címkék: Olaszország Mario Monti Messziről nézve

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr305001844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) egyiptom (1) Egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) mol (2) MOL (1) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) MVM (1) mvm (2) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) USA (1) usa (3) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma