Elszalasztott lehetőség, kártékony rombolás – a földtörvény tervezetéről

2012.11.18. | Ficsor Ádám | 1 komment

 

Egy megosztott országban mindig örömteli, ha lehet olyan témákat találni, amiket konszenzus övez. A mezőgazdaság jellemzően nem ilyen, azonban két témát illetően szakmai és politikai konszenzus van a magyar agrár- és vidékpolitikában. Egyrészt a spekulációs célú, nem termelésben érdekelt, elsősorban (de közel sem kizárólag) külföldi tőke távoltartásában a földvagyontól, másrészt a vidéki munkalehetőségek szélesítésében, valamint a vidéken megtermelhető jövedelem bővítésében. Ficsor Ádám írásában azt vizsgálja, vajon az Országgyűlés számára benyújtott új földtörvény-javaslat összhangban van-e a fenti célkitűzésekkel.

 

A spekulációs vásárlások akadályozása

 

A korábban kialakult politikai konszenzusnak megfelelően a parlament által tárgyalt földtörvény tervezetének ki nem mondott szándéka: a külföldiek földvásárlásának nehezítése. Összességében ez egy elfogadható cél, valóságos nemzeti érdek. Ugyanakkor az európai alapjogok ezt a törekvést bizonyos keretek közé terelik. A tőke szabad áramlása a termőföldre is kiterjed, így a tulajdonhoz jutás és használatba vétel csak generális szabályok mentén korlátozható. Uniós tagállam jogszabálya nem mondhatja ki, hogy adott nemzet állampolgárai X, más uniós nemzet állampolgárai pedig ezektől eltérő, Y feltételek mentén szerezhetnek termőföldet. Ennek az elvárásnak, ahogy a fent leírtakból adódik, egy módon tud eleget tenni a tervezet: minden uniós jogalanyra érvényes, generális szerzési korlátok kialakításával. Azonban a generális korlátokat a külföldi állampolgárok is könnyedén teljesíthetik, hiszen ha van legalább középfokú mezőgazdasági végzettségük (a törvényjavaslat szövegéből adódóan ez lehet külföldön szerzett képzettség is), és Magyarországon állandó lakóhelyet létesítenek, úgy a hazai gazdálkodókkal azonos feltételek mellett vásárolhatnak, illetve bérelhetnek termőföldet. A legkomolyabb problémát azonban (nemzetiségétől függetlenül) a spekulációs célú vásárló okozza, aki a helyi közösség érdekeit és a fenntarthatósági szempontokat figyelmen kívül hagyva adja-veszi a területeket. Ez lehet hazai spekuláns vagy bécsi ügyvéd: az elsődleges problémát nem az állampolgársága okozza, hanem a célrendszere. Ebben az értelemben, ha a politikai soundbite-októl eltekintünk, akkor a valóságos cél a spekulációs célú vásárlók kizárása a földpiacról.

 

A benyújtott tervezet ebből a szempontból támogatható. Annak az elvnek a megfogalmazása, hogy azok szerezhessenek földet tulajdonba (természetes személyként), illetve használatba (természetes vagy jogi személyként), akik életvitelszerűen, főtevékenységként mezőgazdasággal foglalkoznak, jó iránynak tekinthető. A részletek talán nem kellően végiggondoltak egy ilyen horderejű ügyhöz képest, de ezt a törvény végleges elfogadásáig még lehet korrigálni.

 

A földtörvény mint az értékteremtés (elszalasztott) lehetősége

 


Sokkal rosszabb képet kapunk azonban, ha a másik konszenzusos célt vizsgáljuk: a vidéken megtermelt jövedelem (és ezen keresztül a munkahelyek számának) növelését. Kijelenthető, hogy a földtörvény jelenlegi változatának elfogadása vidéki munkahelyek tömeges leépüléséhez fog vezetni, miközben egy jó földtörvény – kihasználva a globális mezőgazdasági piacok emelkedő tendenciáit – érdemben tudott volna segíteni a vidéki munkaerőpiac válságán.

 

Földtörvény4.jpgMielőtt azonban bemutatjuk, hogy mely pontokon okoz kárt a jelenleg tervezett szabályozás, rögzíteni kell, hogy a földtörvény mennyiben lehet hatással a vidéki munkaerő-helyzetre. A föld a legfontosabb erőforrás a mezőgazdaságban, emiatt nagyban befolyásolja egy-egy vidékies tájegység eltartóképességét. Amikor irigykedve méltatjuk a holland mezőgazdaságot, a legfőbb pozitív adat, amit hangsúlyozni szoktunk, hogy egy hektáron mennyi jövedelem termelhető, és ezen keresztül hány ember megélhetése biztosítható. Azok az ágazatok is, amelyek a távoli szemlélő számára látszólag függetlenek a földtől (pl.: állattenyésztés) , ezer szálon kötődnek ehhez az erőforráshoz (az előző példánál maradva: takarmánytermelés, melléktermék elhelyezés stb.). A holland példa is azt bizonyítja, hogy egy intenzív, tudatos használattal nagyságrendileg több jövedelem termelhető adott mennyiségű földön. Márpedig a föld mennyisége egy nemzet tekintetében állandónak tekinthető. Ezért a fő kérdés az, hogy a szabályozás azt ösztönzi-e, hogy a föld oda kerüljön (elsősorban használatot tekintve), ahol a legintenzívebb, legversenyképesebb, legjövedelmezőbb tevékenységet kívánják folytatni. (Az írás adta keretek nem teszik lehetővé annak a bemutatását, hogy hosszú távon és megfelelő szabályzók mellett a földterületen összességében megtermelt jövedelem egyenes arányban van a vidéki emberek munka- és jövedelemszerzési lehetőségeivel, bár sok utópista szaladgál mostanában, aki ennek az elemi igazságnak az ellenkezőjéről prédikál.)

 

A fentiekből két dolog következik: bátorság szükséges a jogalkotó részéről ahhoz, hogy aktívan, befolyásolási szándékkal nyúljon a földhasználati viszonyokhoz, másrészt pedig bölcsesség ahhoz, hogy ez az aktív beavatkozás garantáltan eredményes legyen, a puska véletlenül se visszafele süljön el. A tervezetet ebből a szempontból vizsgálva nagy meglepetésre ne számítsunk: a végeredmény ugyanaz, mint ami jellemző a kormányzók általános attitűdjére: bátorság korlátlan, bölcsesség zéró.

 

Mi lett volna a megoldás?

 

Pedig a feladat valószínűleg nem olyan bonyolult. Ha az a cél, hogy ahhoz kerüljön a föld, aki ott a legnagyobb értéket teremti, és azt a helyi közösség érdekében használja fel, akkor a szabályozásnak ezt kell tartalmaznia. Az első cél elérhető a nagyobb hozzáadott értéket teremtő szektorokat felvállalók (állattenyésztők, kertészek, saját termékeiket feldolgozók, biogazdálkodók stb.) helyzetbe hozásával, a helyi közösség érdekét pedig ki lehet fejezni a teremtett munkahelyek számával. Történelmi lehetőséget szalaszt el a kormányzat, hiszen társadalmi igény és közgazdasági racionalitás is támogatná a földhöz kapcsolódó foglalkoztatási kötelezettség előírását. A társadalmi igényt magyarázni sem kell, ha a vidéki munkanélküliségi adatokra nézünk. Közgazdaságilag pedig annyi mondható hosszabb elemzés nélkül is, hogy a földhasználathoz jelenleg is komoly támogatás kapcsolódik, amelynek folyósítását az EU részéről leginkább az indokolja, hogy a földek használatával egyfajta „közjószág” teremtődik. Ha mi magyarok ennek a közjószág-előállításnak egy részét a munkahely-teremtésben ragadjuk meg és ezt szabályozással ki is kényszerítjük, még nem léptünk az unortodoxia ködös útjára. A munkahelyteremtési kötelezettség természetesen akkor lenne védhető (mind a társadalmi igazságosság, mind az európai jog szempontjából), ha a foglalkoztatási kötelezettség arányos és mindenkire kiterjed. A kormánypárti képviselők szokásos érvelése az általuk arányosnak nevezett egykulcsos adó mellett, hogy aki kétszer annyit keres, az kétszer annyi adót fizet. Vigyük akkor tovább ezt a logikát, és mondjuk ki, hogy aki kétszer annyi területet használ, annak kétszer annyi családot kelljen eltartania! Jó minőségű szabályozással erre mindenki számára elfogadható megoldást lehetne találni, hiszen ez az eltartás foglalkoztatottként, önfoglalkoztatóként és kiegészítő tevékenységként is történhet.

 

Mi történik a megoldás helyett?

 

A tervezet alkotóiban nem volt elég bölcsesség ahhoz, hogy világosan, törvényi szinten definiálják a kitűzött társadalmi célokat: új munkahelyek létrehozását, a jelenlegi munkahelyek megtartását, valós önfoglalkoztató gazdálkodási formák létrejöttét. Ha ezt megtették volna, akkor ezekhez a társadalmi célokhoz lehetett volna kötni mindenféle szerzési jogosultságot, ezáltal generális szabályként kötni a földhasználatot munkahelyek / jövedelemszerzési lehetőségek teremtéséhez. Ehelyett a tervezet bizonyos kiragadott szereplők felé biztosítja a földszerzés lehetőségeit, önkényesen és megalapozatlanul állítva azt, hogy a szereplők ezen köre nagyobb mértékű munkahelyteremtésre és jövedelemtermelésre képes - ám számukra ugyanakkor ilyen kötelezettséget nem ír elő. Ez a tragikus, a magyar vidék számára beláthatatlan következményekkel járó hiba három kapitális tévedésen alapul.

 

Egyrészt a jogalkotó első számú szempontja nem az, hogy bővítse a lehetőségeket, növelje az ezáltal létrehozott értéket, tehát képletesen fogalmazva növelje az elosztható torta nagyságát. Ehelyett inkább ideológiai és indulati okokból minden áron újraszeletelni akarja a tortát, mert abban hisz, hogy ha átrendezi a földek használati viszonyát, attól önmagában bővülni fog a termelés. Ez nem így van. Nem azt kellene tehát tekinteni, hogy milyen jogi formát ölt a földhasználó szervezet, sokkal inkább az általa előállított értékre kellene koncentrálni.

 

 Földtörvény3.jpg

 

Másrészt jellemző a tervezetre a 2/3-os vakság. A törvényalkotó nem veszi figyelembe, hogy ugyan 2/3-dal bármit papírra lehet vetni, de az így előállítani akart világ egy adott ponton szükségszerűen találkozik majd a realitásokkal. A realitásokat a példa kedvéért hívjuk chicagói tőzsdei áraknak, de nevezhetjük európai átlagos sertéspiaci árjegyzésnek is. El lehet jogszabállyal rendezni, hogy a számunkra kedvesek kapják meg a termeléshez szükséges hátteret, de ha ez egy olyan szerkezetben történik, ami a globalizált élelmiszerpiacokon nem feltétlenül versenyképes, ez eredmény kiábrándító lesz.

 

A harmadik tévedés pedig az átmeneti időszak veszteségeinek alulbecsülése. Még ha az újraosztott birtokstruktúra a világpiaci folyamatok ellenére jobb állapotba is terelné a magyar vidéket - erre amúgy  minimális az esély -, a régi lerombolásának és az új felépítésének elképesztő társadalmi költségei lesznek. Egy ilyen finanszírozásszegény időszakban komoly hatástanulmányok nélkül belevágni egy ekkora kalandba minimum unortodox megoldásnak tekinthető. Az elmúlt két évben már megtanultuk, hogy az számít unortodox megoldásnak, ami egy problémát nem megold, hanem súlyosbít.

 

Összességében a földtörvény tervezete objektív, mindenkire kötelező előírások helyett ideológiai alapon osztja jókra (feltétel nélkül szerzőképes) és rosszakra (teljesíthetetlen feltételek mellett szerzőképes) a potenciális gazdálkodókat. Ha a törpebirtokok szószólói tényleg elhiszik az általuk mondott adatokat, miszerint közel háromszoros a kisbirtok eltartóképessége, akkor vajon miért nem merik szabállyá tenni ezen meggyőződésüket, tehát hogy a foglalkoztatási / jövedelembiztosítási kötelezettség mindenkire nézve kötelező, ugyanakkor arányos, a birtokmérethez igazodó legyen.

 

A helyzetet súlyosbítja, hogy nem csupán elszalasztott lehetőségről beszélhetünk, hanem a jelenleg működő struktúra – reális alternatíva nélküli – rombolásáról is, ami leginkább a birtokmaximumban nyilvánul meg. A tulajdonjog tekintetében tisztán értékválasztás kérdése, hogy milyen mértékben határozzuk meg a birtokmaximumot. A polgárosodást, tőkefelhalmozást nyilván segíti, ha lehetőség  van földet szerezni. A meghatározott 1200 hektáros korlát ésszerűnek tekinthető, mert megakadályozza, hogy a helyi közösség generációkon át egy szereplőnek legyen teljes egészében kiszolgáltatva. Sokkal izgalmasabb a birtokmaximum kérdése a használat szempontjából. A mezőgazdaság két nagyon fontos „közjószágot” állít elő. Egyrészt a fenntarthatóan művelt, jó kultúrállapotban tartott tájat. Másrészt a vidéki foglalkoztatást és jövedelemszerzési lehetőséget. E kettő közül az elsőt birtokmérettől függetlenül garantálják az uniós területalapú támogatások feltételei, a másodikat pedig garantálná a cikkben javasolt arányos, mindenkire kiterjedő földhasználathoz kötött foglalkoztatási kötelezettség. Ennek megfelelően nincsen legitim érv a használható birtokméret adminisztratív korlátozására. Különösen nincsen akkor, amikor egy globalizált agrárpiacról beszélünk és a korábbi években főleg egy adott nagyságú üzemstruktúra modernizálódott az uniós források bevonásával. Lehet a jelenleginél kisebb méretű üzemeket preferálni a fejlesztési támogatások elosztásánál, de adminisztratív eszközökkel ellehetetleníteni a működő, emberek százezreit eltartó struktúrákat, az minimum felelőtlenség.

 

További problémák címszavakban

 

Százezernyi újonnan teremtett munkahely helyett növekvő munkanélküliség – ez lesz az új földtörvény következménye. De a benyújtott tervezet számos kisebb „bombát” is rejt.  A kritikán aluli kodifikációs minőség alapvető probléma a földtörvény tárgyalás alatt álló tervezetével. A tervezet általános színvonala minősíthetetlen, helyenként komolytalan. A definíciók többsége csapongó, terjengős és pontatlan, a gyakorlati végrehajtásban alkalmazhatatlan.

 

földtörvény1.jpgVan azonban még egy részeleme a szabályozásnak, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni: az adminisztratív alapokon nyugvó hatósági engedélyezési rendszer. Tisztességes politikai viszonyokat és precíz szabályozást feltételezve akár még támogatható is lehetne, ha a fő célja a spekuláció megakadályozása lenne. Azonban a jelenlegi kormány az elmúlt két évben, a földügyekben nem akadályozta a spekulációt, hanem támogatta. Baráti műkörmös, nemzeti(nek álcázott) oligarcha kapott földet, mivel a jelenlegi állami szervek világos jogi szabályozás híján szubjektív döntéseket hozhattak. Márpedig a világos szabályozást most sem találunk a tervezet ezt érintő paragrafusaiban. Az eljárásrend szerint az adásvételi vagy bérleti szerződést, annak aláírását követően el kell juttatni a ’helyi földbizottsághoz’, amely a szerződés jóváhagyására, módosítására, vagy elutasítására tesz javaslatot az engedélyezésre illetékes hatóságnak. A javaslat több esetben lehetőséget biztosít szerződés engedélyezésének megtagadására. Egyebek mellett megtagadható az engedély, ha a szerződés a szerzési korlátok megkerülésére alkalmas (25. § (1) bekezdés f), h), i) pontjai), ha az új tulajdonos olyan jogi státuszt nyerne melynek révén elővásárlási jogát visszaélésszerűen(?) gyakorolhatja, ha az elidegenítés ésszerűtlen birtokszerkezetet eredményez (haszonbérlet esetén különös tekintettel a bérbeadó területeire), ha a vételi ár túl alacsony vagy túl magas, vagy ha a föld megszerzése nélkül más gazdálkodó egzisztenciája kerül veszélybe.

 

Látható tehát, hogy a korábbi, piaci alapon szerveződő rendszerrel szemben egy bonyolult, hatósági eljárások sorozatára épülő, a jogbiztonság és a végrehajthatóság tekintetében erősen kétséges rendszer körvonalai rajzolódnak ki a benyújtott törvényjavaslatból.

 

Összefoglalás

 

Összességében a kiszámíthatatlan, piacellenes, az állami hatóságokat kontroll nélkül helyzetbe hozó szabályozás egy célt biztosan elért: a piaci szereplők a következő hónapokban semmi mással nem lesznek elfoglalva, csak a kiskapuk keresésével, az alkalmazkodási forgatókönyv kialakításával. Ez az áldozat csak akkor éri meg, ha utána egy jobb, több embernek munkát adó struktúra jön létre, ennek azonban egyelőre a körvonalai sem látszanak. 

Címkék: mezőgazdaság foglalkoztatás földtörvény birtokpolitika

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr624912478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A spekulacios vasarlasoknak gatat szabnek jomagam is. Vallanunk es hinnunk kell, hogy az agrár területek, a termőföld, ami Magyarhonban találhatü, az a magyaroké. Itt van peldaul egy erdelyi ingatlanokat kozvetito ingatlan ugynokseg (cegalapitas-romaniaban.hu/elado-termofold-romaniaban.html) beszeltem veluk, ok csakis magyarorszagi allampolgaroknak ertekesitenek termofoldet, nem adjak el a nemet, olasz, stb befektetoknek...

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) e.on (1) E.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) egyiptom (1) Egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) eu (9) EU (3) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) Európai Bizottság (2) európai bizottság (1) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) Kína (1) kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma