A politikai zsákmányrendszer és az oktatás kormányzásának leépülése

2012.11.01. | Radó Péter | 24 komment

 

A demokratikus ellenzéki politika egyik visszatérő toposza a 2010 előtti időszakkal szemben kialakított viszony. Lényegében egy dilemmáról van szó: a második Orbán-kormány által kialakított autokratikus rezsim egyenes folytatása a korábbi évtized (bizonyos perspektívából csak nyolc év) kormányzati kudarcainak, vagy pedig tabula rasa, valami minőségileg új szakasz, ami nem vezethető le egyértelműen a korábbi évek folyamataiból. Szerzőnk, Radó Péter oktatáspolitikai elemző első pillantásra talán meglepőnek tűnő véleménye az, hogy mindkét állítás igaz és nem mondanak ellent egymásnak. Ezt egyetlen példán keresztül illusztrálja: a politika és a kormányzás közötti kapcsolat alakulásával az oktatásban a rendszerváltás óta.

 

Politika és kormányzás egyensúlya

 

Hogy a politika és kormányzás dinamikájának megváltozásáról az oktatásban elmondhassam a mondanivalómat, egy kicsit távolabbról kell kezdenem. A „politikai zsákmányrendszer” kifejezés (spoil system vagy patronage system) az Amerikai Egyesült Államokban született, ahol a közpolitikai döntés definíciószerűen politikai döntés. Az USA-ban a legtöbb közpolitikai (ezen belül oktatáspolitikai) döntést az államok törvényhozása alkotja meg egy erősen szabályozott, formalizált és átlátható politikai folyamat keretében. Ebben a rendszerben a végrehajtó hatalom kulcsemberei (az „adminisztráció”) értelemszerűen politikai szereplők, egy új kormányzó, - vagy szövetségi szinten egy új elnök - végrehajtó stábja politikai kinevezettekből áll, akik a közpolitikai kezdeményezéseket egy politikai folyamatba csatornázzák be. Az európai kontinensen ezzel szemben a közpolitika alkotás középpontjában nem a törvényhozás, hanem a kormány áll, a közpolitikai döntés definíciószerűen – politikai felhatalmazáson alapuló – kormányzati döntés. A közpolitikai kezdeményezések egy formalizált és szabályozott közigazgatási előkészítési-döntési folyamatba kerülnek bele, a kormányok és minisztériumok döntési (jogszabály-alkotási) kompetenciái sokkal szélesebbek, mint az USA-ban.  (Az USA-ból nézve az európai kormányok kitüntetett szerepe sokszor demokrácia deficitnek tűnik.)

 

Bizonyos értelemben természetesen az erősebb játékos Európában is a politika: közpolitikai (oktatáspolitikai) döntést nem lehet hozni két politikai feltétel nélkül: a szabályozásra való felhatalmazást törvények biztosítják, és a bármilyen közpolitika megvalósítását szolgáló forrásokat (direkt és indirekt költségvetési pénzt) szintén a törvényhozás teszi hozzáférhetővé. Ennek ellenére az európai kontinentális modellben a politika és a kormányzás között alapvetően kiegyensúlyozott kapcsolat van, mégpedig számos különböző okból.

 

Elsőként kell említeni, hogy a közpolitikai alkotás tudásháttere a kormány számára hozzáférhető, a politikai szereplők által hozott döntések nagy többségét is a kormány készíti elő. (Európában a tudásháttér biztosításában kulcsszerepet játszanak a kormányok saját kutató-fejlesztő ügynökségei.)

 

Másrészt az egyes szakpolitikai területek legfontosabb érdekcsoportjai elsősorban a kormányhoz vannak „bekötve” (azt a szerepet, amit az USA-ban nyilvános kongresszusi meghallgatások és a lobbyszervezetek tevékenysége tölt be Európában az intézményesült és formális konzultációs mechanizmusok látják el).

 

Szintén a politika és a kormányzás kiegyensúlyozott kapcsolatát segíti az is, hogy mivel a szabályozási és finanszírozási döntések a kormánynál és minisztériumoknál vannak, az egyes közszolgáltatási területek intézményei (kórházak, iskolák, könyvtárak, szociális ellátó intézmények, helyi közigazgatási szervezetek, stb.) legfontosabb referenciája az illetékes minisztérium és nem a politikai pártok tevékenysége.

 

Az oktatásban ezt a kiegyensúlyozott kapcsolatot az alábbi – némileg természetesen leegyszerűsítő - sematikus ábra szemlélteti.

 

Az oktatáspolitika alkotás európai kontinentális modellje (az „oktatáspolitikai tér”)

 

 1 oktatáspolitikai tér.jpg

 

 

A kormányzás politikai kontrolljának fokozatai

 

Mint említettem, a politika az erősebb játékos, a politika mindig is működteti azokat az eszközöket, melyek biztosítják a kormányzat tevékenysége fölötti kontrollt. Ennek a kontrollnak azonban fokozatai vannak.

 

Szabályozott politikai kontroll. Egy demokratikus európai képviseleti rendszerben a kormány tevékenysége folyamatos törvényhozási kontroll alatt áll. Noha ennek eszközei közül különösen azok fontosak, amelyek a mindenkori országgyűlési ellenzék számára biztosítják az ellenőrzés lehetőségét, de a kormánypártok is részt vesznek ezek működtetésében. Ellenőrzési jogosultságai vannak a parlamenteknek, a törvényhozás bizottságainak és az egyes képviselőknek is. Az érem másik oldala a sokat emlegetett – és számos európai országban következetesen érvényesített - világos határvonal a központi kormányzat politikai és közigazgatási tisztviselői pozíciói között. Természetesen szabályozott politikai kontroll mellett is működnek az informális kontroll eszközei, de ezek határait a formális működési szabályok és a nyilvánosság relatíve szűkre szabják. A szabályozott kontroll állapota bejáratott képviseleti demokráciák sajátja, de az európai dél felé haladva egyre kevésbé érvényesül.

 

Politikai megszállás. Ez a fokozat lényegében nem jelent mást, mint a politika informális, ritkábban formális „bevitelét” a kormányzat intézményrendszerébe. A politikai megszállás informális eszközei között ott vannak a nagyhatalmú, de formális felhatalmazással nem rendelkező minisztériumi politikai helytartók, feladatukra nem feltétlenül alkalmas pártkáderek kinevezése a legkülönbözőbb intézmények élére, feketelisták működtetése és gondos karbantartása, stb. A megszállás intézményesítése ritkán történik meg, de ilyen volt például már az első Orbán-kormány kancelláriájában is létrehozott „tükörreferatúrák” rendszere. (Ez a rendszer a 2012 után inkább csak továbbépült.) Valamilyen mértékű megszállás a rendszerváltás pillanatától kezdve érvényesült. Ezt kezdetben lehetett gyermekbetegségnek, a rendszerváltás szükségszerű következményének (elitcsere) vagy az autonóm és stabil közigazgatási szakapparátusok hiányának tulajdonítani. Másfelől a megszállás működtetésének volt egy súlyos következménye: nem tette szükségessé a szabályozott politikai kontroll mechanizmusainak kialakítását, pontosabban, a formálisan létező intézmények „belakását”, így azok nagyon gyengék maradtak. (Minek hosszadalmas és nyilvános parlamenti bizottsági meghallgatásokkal bíbelődni, ha a „párt minisztériumi emberének” telefonszáma ott van egy politikus noteszében.) Az átmeneti gyermekbetegség nagyjából tíz év alatt tartós rendszerré vált. Ebben számos különböző ok játszott szerepet, mint például egy átlátható pártfinanszírozási rendszer kialakításának elmaradása miatt keletkező politikai korrupció, a központi közigazgatás kellő ideig tartó stabilitásának a hiánya, vagy a civil kontroll és a nyilvánosság kontrolljának gyengesége.

 

Kormányzás, mint a politika kiterjesztése. A politikai kontroll következő fokozata a kormányzás teljes intézményrendszerének politikai „hajtószíjként” való használata. Másképpen fogalmazva: ebben a Magyarországon éppen kialakult rendszerben már nem a politika kiterjesztése folyik, hanem a teljes politikai kontroll alá vont államé. És ahogy a politikai megszállás egyik hajtóereje a korrupció volt, úgy a politikai kiterjesztéseként működtetett kormányzás mögött is részben ez áll. (A korrupció tekintetében is minőségi ugrásnak vagyunk a tanúi.) Az állam kiterjesztése pedig kétféle értelemben is megtörténhet. Egyfelől erősen központosított közigazgatással, az önkormányzatok által ellátott feladatok dekoncentrált (központtól függő) hatóságoknak való átadásával növelni lehet az állam hatalmát. Másfelől gyarapítani lehet az állam funkcióit is, például az állam - szabályozási és piacfelügyeleti jogkörével versenyelőnyöket élvező - vállalkozások tulajdonosként megjelenhet a gazdasági életben is, vagy szintén szabályozási hatalmával élve újraoszthatja a vagyonokat is. (Fukuyama ez utóbbi szerepeket nevezte aktivista funkcióknak.) A politikai hatalom szolgálatába állított kormányzati hatalomkoncentráció sehol nem jutott olyan messzire, mint a közoktatás államosításával és bürokratikus adminisztratív irányítás alá helyezésével, de bekövetkezik ez az összes nagyobb közszolgáltatási szektorban is. A funkcióbővülésre is hosszasan lehetne sorolni a példákat, az állam már vett magának bankot, járműgyárat, közművállalatot, médiavállalkozást, új mobilszolgáltatót, „megmentette” magának a magánnyugdíjpénztárak vagyonát és megkezdte a „földosztást” is. Az állam politikai megszállása szimbolikusan is megtörténik. Az ideológiai értelemben kirekesztő alkotmánytól kezdve az ideológiai értelemben kisajátított központi tantervekig az eszközöknek egy végtelenül gazdag tárháza biztosítja, hogy az egész állam egyetlen politikai törzs hitbizományává váljék.

 

A politikai megszállás hatása a kormányzóképességre

 

Egy több ezer szolgáltató intézményből, többszázezer alkalmazottal működő és több millió klienst szolgáló hatalmas és egyre komplexebb oktatási rendszer kormányzása maga is egy végtelenül komplex rendszer. Nincs itt tér hosszasan értekezni arról, hogy mitől és válik jól kormányozhatóvá egy oktatási rendszer. Nagyon röviden tehát a lényeg: attól, hogy autonóm intézményi szereplők működtetik, amelyek önállóan oldanak meg problémákat nem kényszerítve az államot folyamatos oktatáspolitikai beavatkozásra, s melynek intézményei nyitottak, adaptívak és fejlődőképesek. Ez ilyen rendszer működtetéséhez (kormányzásához) az alapvetően indirekt eszközökkel operáló stratégiai irányítás képességére van szükség, és nem adminisztratív bürokratikus kézivezérlésre. A stratégiai irányítás tehát autonóm szereplők közötti együttműködés kereteinek a működtetését és tartalmának befolyásolását jelenti.

 

Lássuk, hogy mit tesz a politikai megszállás a jó kormányzás keretéül szolgáló „oktatáspolitikai térrel”? Mivel a politikai megszállás nem számolja fel az oktatás legkülönbözőbb szereplőinek és érdekcsoportjainak autonómiáját, a megszállás a központi kormányzat (például egy oktatásért felelős minisztérium) és annak intézményei (például kutató-fejlesztő intézetek, fejlesztő szervezetek, stb.) megszállást jelenti. Ennek következtében nem történik meg a teljes oktatáspolitikai tér politikai kontroll alá helyezése, csupán az azt működtetni hivatott intézményeké. A politikai megszállás tehát részben kiszakítja a központi oktatási kormányzatot abból az erőtérből, melyben működni hivatott, tehát legyengíti a kormányzat relatív autonómiáját, elszigeteli a kormányzatot a külső (nem politikai) érdekektől és látásmódoktól, elszigeteli a működése alapjául szolgáló tudás- és információs háttértől és szétzilálja a kormányzás intézményrendszerét.

 

A politikai megszállás hatása az oktatáspolitikai térre

 

2 megszállt oktatáspolitikai tér (2).jpg
 

 

Mindennek természetesen drámai következménye van a kormányzás minőségére. A magyarországi oktatáspolitika minden kisebb-nagyobb sikere ellenére (a kilencvenes években csökkenő lemorzsolódás, a középiskolai és felsőfokú oktatás expanziója, sikeres érettségi reform, a javuló szövegértési eredmények az ezredforduló után, stb.) a magyar oktatáspolitika rendszerváltás utáni története olyan oktatáspolitikai kezdeményezések története, melyek „implementációja” (gyakorlatba való átültetése) szinte teljesen elmaradt.

 

A politikai megszállás kézivezérléses működési módjának leglátványosabb külső jele az, ha megszűnik a kormányzati szintű tervezés. (Egy más szereplők autonómiáját tiszteletben tartó központi oktatásirányítás egyik legfontosabb eszköze a közép- és hosszú távú tervezés, amely referenciaként szolgál minden más szereplő tervezése számára.) A rendszerváltás utáni első kormányzati ciklusban nem készült közoktatási stratégia, mert ebben az időszakban az oktatási szektorban zajlott változásokat a közigazgatási és közfinanszírozási reformokhoz való alkalmazkodás kényszere vezérelte. 1994 után azonban már telivér oktatási napirend alapján zajlott az oktatáspolitika alkotás, tehát stratégiai tervezés is folyt. Az első Orbán-kormány alatt a politikai megszállás megerősödése gyakorlatilag kikapcsolta a hosszabb távú tervezést. Az uniós csatlakozás idején újra folyt közoktatási tervezés, mert a strukturális alapok felhasználásának tervezése ezt megkövetelte. 2006 után azonban megint csak „stratégiának látszó tárgyak” készültek, alapvetően politikai szereplők megrendelésére. (A minisztérium már nem tervezett.)

 

3 közoktatásban zajló tervezés (2).jpg
 

  

A politika kiterjesztéseként használt kormányzás hatékonysága

 

Mint korábban látható volt, a második Orbán-kormány által épített, a kormányzat hatalmát a politika kiterjesztéseként nővelő rendszer minőségileg más, mint a korábbi két évtized, melyben a politikai megszállás korlátozta az oktatás kormányzásának képességét. Az új rendszer egyenes lerombolja azt, ugyanis teljesen felszámolja a hatékony kormányzáshoz szükséges oktatáspolitikai teret és egy atavisztikus, centralizált adminisztratív szakigazgatási apparátussal helyettesíti azt. Az új rendszer gyakorlatilag már felszámolta a szakmai, közpolitikai és tripartit konzultációs mechanizmust. A jelenlegi oktatáspolitika a munkaerő-piaci szereplők bevonása helyett egyes, sajátos érdekű vállalkozói csoportok kiszolgálására rendezkedett be, a pedagógus szakszervezetek helyett pedig létre szeretne hozni egy pedagógus kamarát. Az új közoktatási törvény az iskolák szakmai és szervezeti autonómiájának totális felszámolásával megszüntette a szülői és tanulói érdekek érvényesítésének lehetőségét. Az új rendszer a tankönyvpiac korlátozásával és a pedagógiai szolgáltató rendszer tervezett államosításával teljesen kiiktatja a piaci szereplőket, jelentős részük már tönkre is ment. Az iskolákat január 1-től az állam elveszi az önkormányzatoktól, így az állam egyszerre lesz tulajdonos, szabályozó és minőségellenőr. Január 1-től az iskolák igazgatói tisztviselők, a pedagógusok pedig egy hivatal tisztviselői által kinevezett közalkalmazottak lesznek. Végül pedig, mivel a kormányzás új rendszere semmiféle tudásigényt nem generál, a korábbi tudásbirtokosok majd megélnek abból, amiből tudnak.

 

Az oktatáspolitikai tér felszámolása (államosítása) tehát olyan következetes és teljes, a politikai befolyás - ezzel együtt a politikával erősen összefonódott korrupció - a rendszer minden egyes elemét tekintve annyira akadálytalan, hogy kormányzásról a szó modern értelmében már nem is beszélhetünk. Az állam hatalmának kiterjesztése ráadásul néha kimondottan irracionális módon történik. Az iskolák államosításáról szóló törvénytervezet például nem egyszerűen egy központi hivatal („Központ”) kezébe adja az önkormányzatoktól elvett iskolák fölötti tulajdonosi jogok gyakorlását, de egyenesen beolvasztja azokat a Központba. (Az iskolák egy nehezen értelmezhető konstrukció alapján a Központ „önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységei” lesznek.)

 

A politikai megszállás működésének indikátoraként az országos közoktatási tervezés kikapcsolását használtam. Ugyanez a példa szemléletesen illusztrálja a most kialakuló rendszer lényegét is: a kormányzat nem egyszerűen nem tervez, de teljesen megszünteti a korábbi kötelező középtávú regionális, önkormányzati (fenntartói) és oktatási intézményi tervezés rendszerét. Egy bürokratikus rendszerben kizárólag a működést szolgáló éves adminisztratív tervezés folyik.

 

A kiinduló kérdésre adható válasz

 

Mindezek alapján számomra nem kétséges, hogy az oktatás felől nézve a dolgokat a 2010 előtti és utáni rendszerek közé tett egyenlőség jel egy homokba rejtett fej intellektuális erőfeszítéseinek a terméke. De ugyanígy, nem tudomást venni a 2010 előtt érvényesülő politikai megszállás következményeiről nem kevésbé problematikus attitűd.

 

Az iskolai intézményi autonómiát megalapozó 1985-ös közoktatási törvény megalkotása mögötti egyik titkos szándék a politika iskolákból való kiebrudalása volt, a rendszerváltás a közoktatásban lényegében ezzel vette kezdetét. Ha a választók 2014-ben leváltják a jelenlegi kormányt, majd kezdhetjük ugyanezt elölről. A kormányzóképességet biztosító „oktatáspolitikai tér” helyreállítása pedig egy sokkal hosszabb folyamat lesz, mint amennyi időt a lerombolása igénybe vett, de elkerülhetetlen lesz. 

· 6 trackback

Címkék: oktatáspolitika

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr554882761

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A politikai zsákmányrendszer és az oktatás kormányzásának leépülése 2012.11.01. 12:51:01

Az új rendszer teljesen felszámolja a hatékony kormányzáshoz szükséges oktatáspolitikai teret és egy atavisztikus, centralizált adminisztratív szakigazgatási apparátussal helyettesíti azt.

Trackback: A kormány nem törődik veled 2012.11.01. 12:35:40

Előbb-utóbb az emberek rá fognak jönni, hogy a kormány le sem szarja őket. A kormány nem törődik veled. Egyetlen egy dolog érdekli őket, hogy megtartsák és kiterjesszék saját hatalmukat.

Trackback: A "rendezett világ" iskolái 2012.11.01. 11:58:53

A kereszténydemokraták "normális ember módjára" gondolkodnak, ez pedig egyaránt fontos itthon és Európában - mondta Harrach Péter a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének kerekasztal-beszélgetésén. Kitért továbbá arra is, miszerint ahogy az é...

Trackback: Kötelező erkölcstan vagy hittan - indul az átprogramozás? 2012.11.01. 11:56:31

A köznevelési törvény elfogadása óta tudjuk, hogy kormányunk számára igen fontos, hogy minden gyermek megfelelő képzésben vegyen részt - így már rögtön első osztálytól kötelező lesz az etika, heti egy órában. Az, hogy az erkölcsös életre nevelés immá...

Trackback: A pedagógusok válaszra várnak 2012.11.01. 11:50:43

Legutóbb  Hoffmann Rózsa még azzal küldte haza a pedagógusokat az egyeztetésükről (részletesen itt), hogy a november  november 9-ei találkozóra  a szakszervezetek legyenek szívesek jussanak egymás között egyezségre a legfo...

Trackback: Köznevelés bármiáron 2012.11.01. 11:50:13

Egyre homályosabb, mi is lesz az iskolák, a tanárok és a gyerekek sorsa január elsejétől. Folynak az egyeztetések inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel, miközben a Gloviczki Zoltán közoktatási helyettes államtitkár, a folyamat egyik meghatározó szereplő...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nálunk az oktatás színvonala mindig akkor nőtt, amikor a kormányok megszállták az oktatási rendszert.
Nagyon érdekes és elgondolkodtató írás. Viszont kíváncsi lennék arra, hogy van-e válasz arra a kérdésre, hogy mi a teendő akkor, amikor a fennálló struktúrák (pl. hallgatói önkormányzatok, de nem egyszer maguk az egyetemek-főiskolák mint intézmények) a szűkös erőforrásokért folytatott harcban ellenállnak a szakmai színvonal erősítésének, az átlátható viszonyok megteremtésének. Mert nekem úgy tűnik, ez egy lényeges mozgatója volt az elmúlt évtized(ek) felsőoktatási folyamatainak. Ezért nem lehetett korrekt tandíj, ezért nem érvényesültek szigorú szakmai elvárások oktatókkal szemben, ezért volt az akkreditációs felülvizsgálat sokszor csak imitálva stb.. Az "oktatási térben" egy csomó pozitív kezdeményezés eltűnt, mint a Bermuda-háromszögben. Erre van megoldás?
A politika egy eleve negatív dolog DE.
Amikor feleslegesen alkalmaz az önkormányzat a településen lévő
tanítónőt, akit nem mellesleg mindenki utál és tehetségtelen csak mert ott él, lakik Háát. Megutáltatja a kölykökkel a tanulást, arra bizony orvosság lehet ez.
Vagy kistelepülések költségvetésének több mint felét elviszi a pedagógusok bére, akikkel csak a baj van. Ki tudja még jó is kijöhet belőle, próbáljuk ki...
Érdekes lenne valami hasonló elemzés a felsőoktatás helyzetéről. Lehetne szó a hallgatói létszámok felduzzasztásáról, a felvételi eltörléséről, a reálfinanszírozás csökkenéséről, az alap és középfokú oktatás színvonalának hatásáról a felsőoktatás belépési és kilépési tudás szintjére. Nomeg az autonóm szervezeteken belül tovább/velünk élő szocializmusról, a lex haverokról, az egészségügy és a felsőoktatás helyzetének hasonlóságáról...
ezek után a KIK-nek konkrétan minden egyes tanulóról, meg a családjáról listájuk lesz, hittan vagy erkölcstan, és ha hittan, konkrétan melyik felekezet? Mert ha az erkölcstan megúszásához be kell nyújtani a hittan-igazolást, akkor innen már csak egy lépés a fél ország felekezeti listázása ... mindezt keresztény-nemzeti lobogó alatt. Szerintem ez nagyon gáz, pedig ez csak egy nagyon apró mellékszála az egész "reformnak"
Az oktatásügyi problémák korántsem újak:
endresy.blogspot.hu/2011/10/oktataspolitikank-daraloban.html
Mindamellett jelenleg egy exponenciális szakasza van a rombolódásnak. Nem rombolásnak, hiszen egy része az oktatási evolúció sajátja. Pl. az egyes képzések folyamatos infláládsa történelmi tény, amit a mesterséges tömegképzéssé tétele gyorsíthat csupán.
Előbb-utóbb az emberek rá fognak jönni, hogy a kormány le sem szarja őket. A kormány nem törődik veled. Egyetlen egy dolog érdekli őket, hogy megtartsák és kiterjesszék saját hatalmukat.

erkolcstan.blog.hu/2012/11/01/a_kormany_nem_torodik_veled
@Anti Anyag: Mivel tudnád ezt bizonyítani?
Nagyképű pöcsöknek informatikát támogatták. Ami most van az a középkorra emlékeztet.
@pneumónia: egy generáció életének meghatározó "élménye" lesz a következő néhány oktatásban töltött év. szerintem semmiképpen nem helyes "Ki tudja még jó is kijöhet belőle, próbáljuk ki.." alapon belevágni.
Minden a politikának van alárendelve, a politikát a tőke(nagy tőke) mozgatja.

Milyen az ideális lakosság a politikusok szemszögéből....BUTA--> a nép tudatos elbutítása.(ebben az egyben,- jó a következmények nélküli lopást nem számítva- igazán jó munkát végeznek)

Ez van.
Ameddig mindent a politika irányít és amíg a politikát a pénz, addig folytatódni fog ez a tudatos népbutítás(ez a másik dolog amit a következmények nélküli lopás mellett kifogástalanul végeznek)az élet minden szintjén az általános iskoláktól egészen a televíziók műsorkínálatáig.

Vajon melyik politikai tábornak lenne érdeke az, hogy az emberek megfelelően kvalifikáltak legyenek az őket körülvevő világ megértéséhez....?
@Kobres:

Semmivel nem tudja, mert egy ostobaság.
az elemzés jó. ugyanakkor a szavazópolgár (gép) szintjére csak az az üzenet jut el, hogy négyláb jó, kétláb nem jó. kivétel a kivétel.
Hát! Ja! Sokkal könnyebb lerombolni "valamit", mint felépíteni.
Én csak remélni tudom, hogy totális lesz a siker "Együtt 2014". Csak az a probléma, hogy sok-sok mindent kell majd újra felépíteni.
Mondjuk, kik nagyot buktak- , kiknek élete dőlt romba, amit elveszítettek, soha sem tudják már újra felépíteni.
@oadrcm:

Úgy tűnik, nem fogják fel, hogy az elmaflult fiatalság/szebb-jövő-záloga a dicsőséges élcsapat váltógenerációja is lesz egykoron.

Aki nem tesz rendet a rendetlen állapotban levő közoktatásban, maga alatt vágja a fát.

Aki évente/kétévente módosít egy kialakulatlan rendszert, maga alatt vágja a fát.

1820 körül Széchenyinek volt némi fogalma és ötlete a kornak és ország helyzetének megfelelő oktatáspolitikáról. 1860-70-re beérett a fejlődés gyümölcse.

1920 körül Bethlennek és Klebelsbergnek volt ötlete. 1950-60-ra beérett a fejlődés gyümölcse, sajnos jórészt az USA-ban.

2020 még csak jön, talán reménykedhetünk. Utána kell egy generáció jó oktató, az után egy generáció diák, akit jó oktató tanít. Ha 2014-ben kezdünk bármit, 2050 előtt nehezen lesz eredmény.

Jelenleg patológus és aneszteziológus már csak éppenhogy elég van. 5 év múlva az elsősöket sem nagyon fogja bárki oktatni, bármilyen kevesen legyenek is addigra.
Az egyik legnagyobb bajt ott látom, hogy az oktatáspolitika irányítójának gyakorlatilag nincs akarata bármit is tenni.
endresy.blogspot.hu/2012/11/matolcsy-hoffmann-cipoje.html
Miközben az oktatáspolitika tipikusan olyan terület, ahol nem szabadna 3-4 évente szétrángatni mindent. Ezért lenne jó egy választási és utána is fennkaradó egyfajta nagykoalició.
endresy.blogspot.hu/2012/10/bajnai-nagykoalicioja.html
endresy.blogspot.hu/2012/10/bajnai-gordon-olajbokra.html
@Anti Anyag „Nálunk az oktatás színvonala mindig akkor nőtt, amikor a kormányok megszállták az oktatási rendszert.” Attól tartok az összefüggés éppen fordított: az oktatás színvonala (eredményessége) mindenhol akkor nő, ha a kormányok nem szállják meg az oktatási rendszert.
oktpolcafe.hu/felvezeto-a-pisa-iskolai-autonomiarol-es-szakmai-elszamoltathatosagrol-621/
Köszönöm a cikkíró utalását az 1985-ös törvényre. Érdekes módon, az Antall-kormány idején volt politikai államtitkár, Kálmán Attila magánbeszélgetésben elmondta, hogy szerinte nem kellett volna a rendszerváltás után sokat vacakolni új oktatási törvénnyel, hanem az 1985-ös törvényt kellett volna egy kicsit módosítani, és a céloknak remekül megfelelt volna.
Másütt is megoszlik a közoktatásban a központi kormányzat (=politikai akarat) és a helyi önkormányzat szerepvállalása, de ez csak gondosan megtervezett, kiérlelt módon lehetséges. Az a nyomorult gyerek pedig MOST hatéves, ő nem várhat, amíg a politikusok kimerülnek a sok veszekedésben. Helyi kiskirályok és az ő méltatlan favoritjai sajnos, a mi kis kultúránkban nagyon jól ellébecolnak, akárki legyen is kormányon.

Most lehet agyalni azon, hogy mi volt rossz és hogyan volt elbaltázva, de még jobb lenne, ha előre néznénk, és azon agyalnánk, hogyan lehetne jobb a jövőben? Egy dolog fix: a pedagógusbéreket emelni kell. Véleményem szerint egy méltányosabb bér pozitívan szelektálna, azaz, visszaáramlanának a jó szakemberek az oktatómunkába, és kipotyogtatnák a kevésbé alkalmasakat.

Az erkölcstan oktatását pedig nem kell kicselezni hittannal, mert az rossz a gyereknek is, meg a hitnek is. Az viszont nem árt a sok randalírozó kölyöknek, ha erkölcstan címén megtanítják nekik, hogy nem jó hazudozni, csalni,becsapni tanárát és szüleit, erővel elvenni a másikét, vagy összeverni valakit csak azért, mert van rajta (vagy nincs rajta) sapka.A szomorú az, hogy ezt a közoktatás keretében kell megoldani, mert a kedves szülők nem foglalkoznak ilyesmivel.
@oadrcm: 99%-ban egyetértek. Itt egy mély elemzés kicsit más szempontból:
thinkingandrioting.blogger.hu/2012/09/14/oktatas
@SZPG:
a magyar közoktatásban az utolsó működőképes modell a késő kádár-korból jön. az egy városias iskolarendszer volt, megyei és országos felügyelettel. azért működött, mert a város, a megye és az ország "átlagban" kiadta a régiót. ez egy "hack" volt. ahogyan a legtöbb dolog. elvben nem volt jó, a gyakorlati optimumot kereste mindenki. mert senki sem képzelte, hogy "a hazánkban ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok" valaha kivonulnak.

a rendszerváltással a megyei pedagógiai központokat nagyon helyesen megszüntették. a probléma az volt, hogy a régiós kezdeményezések csíráit is beszántották. ebben egyébként "szakmai" konszenzus volt.

a probléma, hogy budapestnek semmi érdeke nem fűződik a régiót közjogi szintre emelni. vidéki értelmiség meg úgy van vele, hogy persze ezt kellene. de sokkal egyszerűbb lelépni. mostánában nem találkoztam olyan fiatal vidéki reálértelmiségivel, aki magyarországon akarná a gyerekeit felnevelni. ebben a körben nagyjából mindenki felméri ésszel, hogy a kultúra szervezéséhez föderális államrend kellene. osztrák-német-svájci mintára tartományi parlamentek. egy budapesti képtelen értelmezni a régiót. mert számára az a "város". nem érti, hogy budapest egy gazdasági (city) és kulturális (region) önkormányzatból kell összerakni. vagy megérti, de akkor rájön, hogy a régiós pólusokkal elveszne a "központi" szerep. egy átlag budapesti nem érti a duális önkormányzatiságot. a katolikus a régióban az érsekség világi konkurenciáját látják. a föderális államrendben a fővárosiak (kapitalisták) és a keresztények és a keresztyének (reformáltaknak mondott, de valójában ellenreformált csoportok) ellenérdekeltek. középeurópai szövetségi (föderális) iskolarendszer helyett feudális világ tér vissza.

ez a problémakör bajnai gordonnal nem fog megoldódni. itt a németek kikényszerítik a szövetségi gondolkodást. de ez olyan szintem megy most, hogy az ipartestületek a szőnyeg szélére állítják orbánt. és azt mondják, hogy hajts végre egy természettudományos fordulatot ha mondjuk autógyártást akarsz. ezt persze megígérik. és utána kinevezik hoffmann rózsát. a németek azt mondják, hogy komoly értelmiséget nevezz ki erre a pozícióra. van abel és wolf díjas matematikusod. vannak világhírű feltalálóid, iskolateremtőid. ilyesmi fazonok köré kell a kérdéskört szervezni. ne az százszor, ezerszer leszerepelt hülyékkel próbálkozzatok. erre orbán azt mondja, hogy ebbe ne szóljanak bele. bajnai gordon köreiben sincs komoly értelmiségi. az ugyanis hermetikusan elzárkózik a mindenkori kormánytól és a maffiaszerűen szerveződő "értelmiségi" holdudvartól. ehhez jön, a fiatalok tömeges lelépése.

vidéken nincs olyan tehetséges fiatal értelmiségi, aki a gyerekét magyarországon akarja felnevelni. nem érdemes felmérni a százalékokat. a tehetségesek körében a nulla aránylik a százhoz. reálisan egy a románhoz vagy az ukránhoz hasonló feudális fejlődési pályára kell berendezkedni. magyarország szerbiával vagy bulgáriával kerülhet egy szintre.

nem lehet a 85-ös modellhez visszatérni. olyan szinten vagytok eltévedve, hogy leírni nem lehet. az oktatáshoz pénz, paripa, fegyver egy középeurópai szövetségi iskolarendszerben képzelhető el. a több pénzt az oktatásba nagyjából olyan üres lózung, mint az, hogy több pénzt az embereknek. honnan lesz több pénzed? honnan? honnan lesznek képzett pedagógusaid? hogy fogod naprakészen felszerelni a fizika szertárat? ha elutasítod a szövetségi alaptantervet, akkor hogyan fogsz megegyezni a "nemzetiben".

hogyan fogja szervezni a települési önkormányzat az iskolát? hogyan lesz erre képes cégénydányád? hogy fognak tanulni a szamossályiban a cigányok? fele annyi idő alatt kétszer annyi utódot hoznak létre, mint a magyarok. hogyan akarod őket "integrálni"? de semmivel jobb a helyzet tunyogmatolcson, vagy dombostanyán, ahol az emberek szimplán csak szegények.

a magyarországi közoktatásba alsóhangon 2000-3000 milliárdot kellene betolni infrastruktúra fejlesztésre. honnan teremted elő? ha elutasítjuk a szövetségi kereteket, akkor ki fogja ezt megfinanszírozni? ehhez egy szövetségi bank kell. föderális államrend. mert ezt a pénzt csak úgy nem fogja betolni senki.

az nem kérdés, hogy centralizáljuk, vagy decentralizáljuk a rendszert. persze, hogy centralizálni kell. csak nem egy, hanem több központ vagy pólus (sarok) köré kell az oktatást szervezni. a pénzt a osztrák-német-svájci ipar és pénzipar nélkül nem lehet előteremteni. mindent szövetségi keretek között kell kitalálni. ez a koncepció elsodorná radó péteréket, ahogyan hoffmann rózsáékat is. pokorni zoltánt, magyar bálintot, a szocialista pedagógus szakszervezetet. az összes kutyaütőt.
@SZPG: "Az erkölcstan oktatását pedig nem kell kicselezni hittannal, mert az rossz a gyereknek is, meg a hitnek is. Az viszont nem árt a sok randalírozó kölyöknek, ha erkölcstan címén megtanítják nekik, hogy nem jó hazudozni, csalni,becsapni tanárát és szüleit, erővel elvenni a másikét, vagy összeverni valakit csak azért, mert van rajta (vagy nincs rajta) sapka.A szomorú az, hogy ezt a közoktatás keretében kell megoldani, mert a kedves szülők nem foglalkoznak ilyesmivel."

Értem én, hogy oktatásszakmai szempontból írta azt, amit, de egy egyszerűbb kérdés is feltehető:

Vajon a jelenlegi (mindenkori) kormány erkölcsi és hitbéli őszintesége mennyiben támaszt alá bármiféle őszinte hiten és erős erkölcsön alapuló hittan, vagy erkölcstan oktatást? Mert az a kórság ezekkel a fogalmakkal, hogy pusztán a szó használatától nem lesz senki erkölcsös, mint ahogy hívő sem attól lesz valaki, hogy magát hívőnek nevezi.

Ha pedig tovább gondoljuk ezt a kérdést, mennyire tekinthető hitelesnek egy konzervatív tanítási szemléleten alapuló országos (pláne, nemzeti!) tanterv, ha az oktatással foglalkozók mindegyike tisztában van azzal, milyen múlt után ülnek jelenlegi pozíciójukban a terv megfogalmazói? Legalábbis felmerül a gyanú, hogy a Tanterv készítői azért kerülik a találkozást a központi tantervről másképp gondolkodókkal, mert kínos magyarázkodásokat vélnek ily módon megtakaríthatni a korábbi elvbarátokkal történő találkozások elkerülésével.

Az ilyen helyzet oka az összes közalkalmazotti szakma, az összes munkahely átpolitizáltsága.

Meggyőződésem - és nem csak az oktatásügy területére vonatkozólag - hogy minél előbb válik ketté a politika és a (pedagógus) szakma, annál jobb. A négy évre választott politikusok dolga a modern politikafelfogás alapján kizárólag a financiális keretek biztosítása, a szakma kizárólagos privilégiuma pedig az adminisztratív keretek szakmai tartalommal megtöltése kell legyen.

Akkor van értelme minden elemzésnek, ha a 2014-es választások után csakugyan elérkezik egy pont, ahol az Alaptörvény úgy alakítható át, hogy a politika és a szakma szigorú, kontrollált és garantált kettéválasztását foglalja magában, valamint zárja is ki az ettől az elvtől való visszalépés lehetőségét.

Ez jelenleg nincs így, és ez a legnagyobb probléma.
@Windblower: Jól is néznénk ki, ha a hit vagy az erkölcs a kormány milyenségétől függene!... Mindkettőnek lényege évszázadok, sőt, mondhatni, évezredek alatt formálódott dolog. Az emberek vagy igazodnak a kormányzathoz, vagy éppenséggel fütyülnek rá, akármilyen erkölcsöt vagy hitet is akarnak ránk tukmálni. (Én a pártállami időkben nőttem fel.) Mindkettő az ember saját, szűkebb közösségében formálódik, és a külvilág vagy megerősíti, vagy megrendíti a gondolkodásmódot. De ha semmi efféle impulzust nem kap a gyermek, akkor mégiscsak kell valami gondolatot adni neki, nem nőhet fel úgy, mint árokparton a vadkender.
Aki pedig erkölcstant fog tanítani az iskolában, az hozzánk hasonlító tisztességes, egyszerű ember lesz, aki remélhetően meg tudja világítani egy gyereknek, mi a különbség a betyárbecsület és az igazmondás közt - mert ilyen apró, napi gyakorlati kérdésekről van szó!

Tanítani mindig a pedagógus fog, akinek egyéniségén szűrődik át a tudnivaló a gyermekhez. Akármi van az alaptörvényben, a pedagógus önmagát adja, a gyermekhez szól, és nagy ívben tojik a pártpolitikára, mert fontosabb dolgok foglalkoztatják. Hagyják őt békén dolgozni, és kész. (Aki meg belehülyült a politikába, az alkalmatlan pedagógusnak - mint az a tanár, aki leverta a falról Kertész Imre fényképét.)
Szóval azzal egyetértek, hogy a politika ne kavarjon bele se a pedagógiába, se a gyógyításba, se a ... (sorolhatnám)
@european: A közoktatás nem esik uniós szabályozás alá, nem véletlenül. minden tagállam a maga akarata szerint formálja a közoktatási rendszerét. Nem nacionalista tehát az, aki azt mondja, hogy külföldiek ne szóljanak bele a közoktatási rendszer kiaéakításába. A magunk érdeke az, hogy olyan közoktatásunk legyen, amely képessé teszi a tanulókat arra, hogy a mai munkaerőpiacon eladható szakmát tanuljanak, vagy felső fokú tanulmányokra készüljenek fel. Ad hoc érdekek - pl. egy betelepülő iparág vagy gár igényei - ezt érdemben nem befolyásolhatnák, ha lenne eszünk. Elvégre a mai ember aktív pályafutása során többször is pálymódosításra, új ismeretek elsajátítására kényszerül, a munkaerőpiac változása miatt. Ehhez kellenek olyan alapismeretek és készségek, amelyek nélkül az ember elveszett.

A magyar közoktatás jelenleg olyan állapotban van, hogy egy vagyont kellene belerakni ahhoz, hogy normálisan működjön. Ez a politika feladata, és nem az, hogy belekavarjon a tanításba, és ötpercenként új struktúrát és szabályozórendszert tegyen a pedagógusok és a gyerekek nyakába.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) egyiptom (1) Egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) mol (2) MOL (1) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) MVM (1) mvm (2) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) USA (1) usa (3) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma