„A stadionok nem a gyerekeknek épülnek.”

2012.06.26. | pikoandras | 18 komment


 

Van-e értelme gazdasági válság idején a sportberuházásoknak, miként lehet értelme a stadionprojektnek és képes-e hatékonyan felhasználni a magyar sport szervezete a neki juttatott bőséges állami forrásokat? Erről kérdezte DÉNES FERENC sportközgazdászt Pikó András, tudva azt is, hogy nem maradhat el olimpia előtti sport témájú interjú két alapkérdése sem: miért beteg a magyar foci és hány aranyat nyerünk az olimpián? 

 

A foci EB, függetlenül attól, hogy nem jutottunk ki, lázban tartja a magyar közvéleményt és ezt nem csak a közszolgálati televízió nézettségének hirtelen megugrása bizonyítja, hanem például az is, hogy a két, sikeresnek mondható EB előtti meccs után elszaporodtak azok a nyilatkozatok, miszerint nekünk is ott lenne a helyünk. Tényleg ott lenne a helyünk az európai elitben?

 

Maga a kérdés is jól jellemzi a magyar sport állapotát és persze a magyar labdarúgás állapotát. Kétféleképpen lehetnénk ott, rendezőként és kijutottként. Meggyőződésem, hogy ha tisztességes pályázati folyamat lett volna az UEFA-n belül, akkor nem nagyon születhetett volna más eredmény, mint hogy mi rendezzük ezt az Európa Bajnokságot a horvátokkal együtt.

 

Ez ennyire nyilvánvaló lenne?

 

Szerintem igen. Az olaszokról erős kétségeim vannak, hogy egyáltalán érvényes pályázatot adtak-e be, az ukrán-lengyel pályázat ukrán részéről pedig lehetett tudni, hogy nem volt elfogadható minőségű, ennek bizonyítékait látjuk is. Az UEFA technikai bizottsága, tehát az a grémium, amely a pályázati döntés előkészítését végezték, ezeket a problémákat jelezték is. Mindegy ma már, lényeg: született egy futballpolitikai döntés a rendezésről, amely nem nekünk kedvezett. 

 

Hogy másképpen ott kellene lennünk, be kellett volna kerülnünk?! Na, pont ezen kellene túljutnia a magyar sportnak meg a magyar társadalomnak, hogy például a futballhagyományaink, vagy a futballkultúránk miatt nekünk ott kellene lennünk. Nem. Akkor van ott a helyünk az EB-n, ha egy versenyrendszerben kivívjuk rá a jogot. 

 

Kérdezem másképpen: ha a magyar foci társadalmi és gazdasági hátterének minőségét, a futballunk szakmai alapjait, az utánpótlást és intézményeket és minden olyan elemet számításba veszünk, amelyet egy sportközgazdász és egy sportszociológus mérlegel, ott lehetnénk?   

 

Ez nagyon összetett kérdés, egy sokdimenziós térben kell elhelyezni a focinkat, ezért nem is nagyon lehet egyszerűen megválaszolni a kérdését. Magyarországon ténylegesen van egy futballkultúra. Ebből a szempontból érdekes a japán példa, ahol professzionálisan, biztos technikai, szakmai és pénzügyi alapokon kezdték el felépíteni a labdarúgásukat, de a futballkultúra hiánya miatt ez a rengeteg energia még nem térült meg számukra, leszámítva persze azt a vébét, melyet ők társrendeztek. Már vannak nagyon jó játékosaik, de nagyon jó focijuk még nincs. Azt hiszem a magyar labdarúgó mérkőzések színvonala sem annyira gyatra, mint azt közkeletűen gondolnánk, bár ennek nyilván nincs objektív mércéje. Ami az elmúlt bő két évtizedben ténylegesen hiányzott, az a pénz, a szervezettség és sok közismert történet bizonyítja, hogy nagyon sokat rombolt maga a magyar labdarúgás is a lehetőségein, mert mindenki tudja, érzi, hogy ebből a rendszerből is sokkal többet kellett, lehetett volna kihoznunk.

 

DSC_2173 (2).jpg 

Fotó: Csoszó Gabriella

 

Most viszont elég sok állami pénz kerül a sportba, különösen a labdarúgásba, alapvetően két úton, az egyesületi adókedvezmények révén és a stadionépítési programmal. Ugyanakkor a társadalom egy jelentős része ezt jóhiszeműen felesleges pénzégetésnek, rosszhiszeműen a miniszterelnök költséges hobbijának, a korrupció melegágyának tartja. Ráadásul válság lévén, nem is kell nagyon keresni az ügyeket, amelyekkel szemben a futball nem nyerheti meg a „fontossági versenyt” – nincs is olyan sajtótájékoztató szinte, amelyben legalább egy mondat nem kezdődne úgy, hogy „felesleges stadionok helyett inkább….” magyarán: válságban nem értelmes és szükséges a sportgazdaságba invesztálni.

 

Arról, hogy a sport finanszírozásában mekkora hányadot vállaljon a közösség és mekkorát az egyén véget nem érő vitát lehet folytatni. Ha nincs a költségvetésben minimális szabadon elkölthető pénz, akkor a kérdés fel sem merül, ha van, akkor sportközgazdászként - olyan emberként tehát, aki ebből a szektorból él, tehát nem elfogulatlan külső szemlélő - találok érveket találni a sport mellett. A sport a társadalom egészségi állapotának javításán keresztül gazdasági befektetésként sem rossz, rengeteg meg lehet takarítani például az egészségkasszán, bár ezt az érvet én is kritikus önkorlátozással használom, ugye, ha nem így tennénk, akkor minden pénzt az egészségügybe kellene tolnunk a gazdasági növekedés érdekében. De félretéve a tréfát, a sportgazdaság nyereségessé tehető, a sportoló emberek munkabírása jobb és nagyon fontosak a mentális hozadékok egy társadalom számára: ha többet sportolnánk, jobb kedvűek lennénk és boldogabbak.

 

Kell-e stadionokat építenünk? Látni kell, hogy a szabadidős iparban a válság idején a látványsportok, Európában a labdarúgás maradt talpon, és még inkább húzóágazattá vált a sportszórakoztatásban.  Magyarországon is így van, ez az a sport, ami a legtöbb embert érdekli, ha van egy kis esélyünk egy jó eredményre, máris tele van a Puskás Stadion, a gyerekeimen és a korosztályukon is jól látom, egy olyan foci fiesztára, amit látnak és nem csak a tévé előtt. A magyar futball szórakoztatóipar infrastruktúrája, mennyiségét és minőségét tekintve is Európa alsó harmadában helyezkedik el. A stadionok építése tehát indokolt, megmozgathatja az építőipart, lehet gazdaságélénkítő hatása. Ettől élesen el kell választanunk azt a kérdést, hogy ez a program mennyire lehet a korrupció melegágya? Ha az lesz, az nem a futball sajátossága, hanem a magyar társadalom és a nagy állami beruházások általános problémája. Ugyanez a kérdés felvethető egy nagy állami színházépítési program esetén is. És itt engedjen meg nekem egy személyes megjegyzést is. Az elmúlt két évtizedben Magyarországnak olyan kormányai voltak, amelyek a kulturális ágazatok közül a színházművészetet, a filmművészetet és –ipart, általában az un. magas kultúrát preferálták. Most először van egy olyan kormány, amely a kulturális ágazatok közül a sportot általában is, és azon belül a labdarúgást támogatja. Ezen lehet vitatkozni, én támogatom ezt az értékválasztást. Nekem egy Böde-csel Pakson felér egy operett áriával a Marica grófnőből.

 

Távol áll tőlem, hogy az értékválasztását megkérdőjelezzem, de a magyar társadalom többsége ebben is eredményközpontú: talán jogosabbnak gondolja a magas kultúra támogatását, hiszen ott inkább lát világszínvonalú teljesítményeket, mint a fociban.

 

Mégis, Ön szerint milyen objektív mérce alapján lehet azt mondani, hogy a magyar magas kultúra világszínvonalú?

 

Csak a szokásos felsorolással: Ránki Dezső, Kocsis Zoltán…

 

Kocsis Zoltán=Gera Zoltán. Nincs objektív mércénk.

 

Fesztiválzenekar. Benn van a világ tíz legjobb nagyzenekara között. A magyar labdarúgó válogatott?

 

Mi alapján van benn az első tízben?

 

Igaza van, a Fesztiválzenekar pontozásos sportágban indul, de a legjobb kritikusok szavazata alapján van a legjobbak között.

 

Ha jól emlékszem 1986-ban a World Soccer Magazine listáján a magyar válogatott volt a legjobb európai válogatott.

 

Aztán pár hónapra rá jött Irapuato és a 0:6…

 

Igen, sajnos. Azt mondja, van jó magyar operaénekes, én azt, hogy ott van Dzsudzsák Balázs. De igaza van, a magyar labdarúgás az elmúlt évtizedekben nem ért el valódi, nemzetközi szintű eredményt, mert a BL csoportkörébe való bejutás, hát, az nagyjából annyi, mint próbajétékra menni a Metbe. Én csak arra akartam felhívni a figyelmét, hogy az ilyen összehasonlítások szükségszerűen szubjektívek és van bennük hitbéli kérdés is, irodalmi Nobel-díjasunk is egy van…

 

…meg most egy esélyesünk…

 

Jó, erre akkor soroljam az olimpiai bajnokainkat?

 

DSC_2278 (2).jpg

Fotó: Csoszó Gabriella

 

Igaza van, hagyjuk ezt, inkább kérdezem a stadionprogramról. Ha sok stadion építünk, akkor attól jobb lesz a magyar foci?

 

Hosszú távon igen.

 

Ha sok stadiont építünk, akkor a magyar gyerekek többet tudnak majd focizni? Ezek azok a kérdések, amelyeket egy adófizető állampolgár feltesz magában, amikor erről a témáról gondolkodik.

 

Tudom, és nagyon helyesen teszi. Nem, a stadionok építésétől önmagában és közvetlenül nem lesz jobb és több a magyar gyerekek sportolási lehetősége. A stadionok nem a gyerekeknek épülnek. Ezek szórakoztató látványosságok helyszínei, leginkább persze sportlátványosságoké, de másoké is, függően attól, milyen a stadion kihasználása. A stadion nem cél, hanem eszköz. Eszköz, hogy a futball üzlet is legyen. Egy ilyen létesítmény alapvetően határozza meg egy város életét, a stadiont ki kell használni, környezetet kell építeni, kereskedelmi szolgáltatásokat kell oda szervezni.  És persze, egy stadion, ha jól csináljuk, üzenet is a gyerekeknek: a sport, a labdarúgás fontos az életünkben. Ez a húzóhatás nem mese, ez működik.

 

De mi lesz addig? Többen, köztük Muszbek Mihály arra figyelmeztetnek, hogy ha most felhúzunk négy-öt stadiont, akkor azt önmagában a magyar labdarúgó bajnokság nem tartja el és annyi más nemzetközi jelentőségű sport- és kulturális rendezvényt sem tudunk idehozni, hogy kifizetődő legyen a létesítmények fenntartása.

 

Vegyük ki a válaszból a Puskás Stadion, az más kategória, az olyan, mint a Nemzeti, a Szépművészeti vagy a MüPa. Nem kérdés, hogy szükség van rá. Nyilvánvalóan a vidéki helyeken nagyon észnél kell lenni. A sportközgazdasági szakirodalomban az egyik irányzat szerint a nagy stadion-beruházások a csapatot működtetőknek és a városi politikusoknak jó, a másik iskola szerint, ha minden más járulékos hozadékot számításba veszünk, akkor a közösség is gazdagodhat. Épp emiatt fontos, hogy alaposan végiggondolják mit jelent egy stadion a városban. Mert ha oda kereskedelmi tevékenységet telepítenek, márpedig az értelmes dolog, az másutt visszafogja a város kereskedelmét, ha felfuttatják a kulturális szolgáltatásokat, akkor az kedvezőtlenül érintheti a többi városi kulturális intézményt. Érdemes ezeket a szempontokat végiggondolni és számolni, például azzal is, van-e helyben fizetőképes kereslet mindarra a szolgáltatásra, amit egy stadion nyújthat.

 

Ön ismer ilyen számításokat, stratégiákat?

 

Nem vagyok ezen programok közelében, de remélem, hogy azok, akik ezeket a programokat előkészítik, azok meg tudják válaszolni ezeket a kérdéseket.

 

A magyar sport, mint szervezetet képes garantálni azt az adófizetőknek, hogy neki juttatott költségvetési forrásokat hatékonyan használja fel?

 

Nem, a magyar sport ezt nem képes garantálni. Alapvetően azért, mert a magyar sport szervezeti rendszere az elmúlt években olyan unortodox szisztéma szerint épül ki, amelyről még nem állapítható meg, hogy hatékonyan képes-e felhasználni a költségvetési pénzeket. Európában többféle rendszer létezik, a francia az egyik véglet, sok közpénz kerül be a sportba, de nem több, mint a sportcélokra fordított összes pénz fele, viszont egy elég jól szabályozott, centralizált szisztémát tettek mellé. A másik véglet a finn modell, ahol a közpénzt a civil szféra a saját rendszerén belül osztja szét sokfajta, többek között hatékonysági szempontok szerint is. Ehhez hasonlít az angolok sportfinanszírozása is, amely nekem a legszimpatikusabb. A magyarról az elmondható, hogy nagyon sok közpénz van benne, becsléseim szerint jelenleg a sportcélra elköltött összes pénz több, mint kétharmada közpénz, és ezzel biztosan dobogósok vagyunk Európában, de ezt a sok közpénzt nagyon szétaprózott szervezeti rendszerben osztjuk szét. Emiatt jelentős a kockázata annak, hogy nem hatékony a közpénzek felhasználása. Nem tudom, hogy így van-e, de a kockázata megvan. Kormányszinten ott a minisztériumi államtitkárság, de van a sportnak felelőse a MEH-ben is, van egy viszonylag jelentős jogosítványokkal feljogosított MOB, azért az MLSZ, különösen egy ilyen erős elnökkel, – ahogy egyébként Európában általában már csak szokás – állam az államban, és még sorolhatnám a példákat. Tele van a magyar sport irányítása politikailag erős emberekkel, erős érdekcsoportokkal. Maga a TAO-rendszer is a helyi érdekek érvényesülését segíti, ad abszurdum még az is elképzelhető, hogy egymástól pár kilométerre lévő települések jutnak hasonlóan nagy sportberuházáshoz. Itt aztán jönnek a kellemetlen kérdések, jól mérték-e fel, megfelelő gazdasági számítások vannak-e mögötte stb. Nagyon kockázatos a rendszer.

 

Kérdés az is persze, hogy min mérjük a hatékonyságot. Eddig biztosan állíthattuk, hogy az eredményességen: olimpiai medálokban, világeseményeken elért dobogós helyezésekben. Szerintem most mintha fordulna a közhangulat, egyre erősebbnek érzem azt az igényt, hogy a sportra fordított pénzből szolgáltatásként jöjjön vissza minél több a közösségnek, különösen a gyereksportba.  Azzal is érvelnek, hogy ha több megy a gyerek- és iskolai sportba, akkor több tehetség kerül az élsportba is.

 

Igen, ez a klasszikus piramiselmélet, ami szerintem utoljára a múlt évszázad első negyedében működhetett. Elvált egymástól a tehetségkutatás és –gondozás a nemzetközi szintű minőségi sportolók nevelése és a diák- gyerek és iskolai sport. Kovács Ági mesélte egy interjújában a sidney-i olimpia előtt, hogy őt háromévesen úgy vitték a szülei hajnalban edzésre az uszodába, hogy még az átöltözésnél is aludt és csak akkor ébredt fel, amikor benn volt a vízben. De mindenki pontosan tudta, hogy világklasszis úszó lehet. Nem nagyon vesznek el tehetségek ma már, sajnos még most is sok helyen gyakorlat, hogy behívtunk 100 tehetséges gyereket, nagyon gyorsan kiválogattuk azt a tízet, akiben benne volt a lehetősége annak, hogy jó labdarúgó legyen, kettőt nem vettünk észre, valószínűleg pont annyit, mint mondjuk az amerikai tehetségkutatók. Nem ez a gond, hanem az, hogy mi történik a maradék 90-nel? Na, ez a legnagyobb problémája a magyar sportnak, hogy ez a 90 gyerek aztán partvonalra kerül.

 

DSC_2272 (2).jpg

Fotó: Csoszó Gabriella 

 

Azért, mert nem éri meg velük foglalkozni?

 

Azért, mert a rendszerben dolgozóknak nem fűződött anyagi érdeke ehhez.

 

Most már fűződik?

 

Nem tudom. Remélem. Az látszik, számomra legalábbis, hogy a kormányzati megnyilatkozások mögött, – melyek persze nagyon eredménycentrikusak, mert a futballban akarunk eredményt, az olimpián akarunk eredményt, de – valódi a szándék, hogy minél több gyerek sportoljon, focizzon. A TAO-rendszer is a gyerekekre épül, az így sportba kerülő közpénzek jelentős része a gyerekek sportolását szolgálja. Nagy kérdés, hogy lehet-e ilyen központi akarattal sportolást elérni. Az ortodox sport-közgazdaságtani iskola szerint nem az a jó út, hanem piacot kell építeni. Tehát azt kell elfogadtatni kulturálisan a társadalommal, hogy a sportolás önmagában érték, erre ugyanúgy áldozni kell, ahogy a kultúrára áldozunk, vagy, ahogy szappant veszünk, hogy tisztálkodjunk. Úgy kell tekintenünk a sport költségit, mint a gyerekünk jövőjébe történt beruházásra, ha nem sportol, nem fogja bírni a munkát, a versenyt. Az nyilvánvaló, hogy megfizetjük az angol különórát, hogy a gyereknek legyen esélye egy sikeres életre, de ha rossz fizikai állapotban van, akkor nem fogja bírni a munkát, akkor a végén rossz állapotban, kevés pénzért fog dolgozni.

 

Gyakorló apaként én is rendelkezem bőséges tapasztalattal és azt látom, hogy nagyon kevesen tekintenek így a gyerekük sportolásának költségeire. Még mindig úgy gondoljuk, hogy ha energiát, időt, pénzt rakunk egy gyerek sportjába, akkor annak legyen eredménye. Egy olyan sportkarrier, amely visszahozza a befektetést, és ha erre nincs esély, akkor sokan inkább elviszik a gyereket. 

 

Igen, én megértem, ha sokan, különösen most, a válság miatt a gyerek sportolására sokan a saját öregkorukra történő befektetésként tekintenek, csak nem tudok vele mit kezdeni. Zeneiskolából sem vesszük ki a lurkót, ha kiderül, hogy nem lesz belőle Kocsis Zoltán. Ott jobban el tudjuk fogadni azt, hogy valamit önmagáért, a zene értésért, a muzsikálás élvezetéért csinálunk.  A sportban miért nem? Pedig ez ugyanaz.

 

Jöjjön az obligát kérdés: hány aranyunk lesz Londonban? Az egyik interjújában azt mondta, 5-6-ra számít, ami azért lepett meg, mert Peking után elkönyveltük, hogy a magyar sport szocializmusból hozott tartalékai kimerültek, nagyjából arra vagyunk képesek, amire ott voltunk.

 

A szocialista időszak sporttartalékai kimerültek, de ezzel együtt is, Peking szerintem kisiklás volt. Nem a tízet hiányolom, hanem a hármat keveslem. Az 5-6 a reális. Nehéz lesz, mert az olimpia elkezdett társadalmi ügy lenni szerte a világon és nagyon erős a specializálódás. Ez sokáig szocialista belügy volt, amibe az amerikaiak tudtak beleszólni, most már fontos Ausztráliának, Kínának, meg egy csomó más nemzetnek is. Sportszerkezeti szempontból is bajban vagyunk. Építettünk egy hihetetlenül magas színvonalú kajak-kenu sportot, a szlovákok meg felépítenek egy párost. Mások egy sprinterbe a harmadik ország meg egy négyesbe öli a sok pénzt és hiába van nekünk a legerősebb síkvizi kajak-kenu sportunk, az egyes számokban már nem feltétlenül mi vagyunk az aranyesélyesek.

 

De mégis, mitől lesz 5-6 arany?

 

A magyar sportban is volt egy váltás, elindítottuk a Héraklész-programot, amelyet következetesen végigvitt és támogatott minden magyar kormány az elmúlt évben. Ennek a 12 éves programnak – mely szégyen, nem szégyen, de a „legszebb” endékás-szovjet-magyar tehetséggondozó programok örököse – most kezdenek beérni a gyümölcsei. Az 5-6 arany bennünk van akár a gazdasági fejlettségünket, akár a hagyományainkat vagy a sport kulturális és társadalmi hátterét nézzük. És még valami, szemben 2008-cal, amikor racionálisan és reálisan a várakozásokat csillapítandó is beszélt az ember, én ezt az 5-6 aranyat most kívánatosnak is tartom. A magyar társadalom számára a jelenlegi helyzetében kell a siker. Kell Nádas Péter irodalmi Nobel-díja – de már a jelölés is milyen nagy szó – és kellenek a sportsikerek is. Tudom, hogy furcsa pont az én számból hallani a sport kapcsán, sporton túli érveket, de a társadalom sok szempontból beteg, a sportsikerek is hozzásegíthetnek ahhoz az élményhez, hogy újra közösségként tudjunk egymásra nézni.

 

· 3 trackback

Címkék: olimpia magyar labdarúgás sportfinanszírozás stadionprogram

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr424608863

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Hét tantárgyból bukott Hoffmann Rózsa 2012.06.26. 13:03:15

Hét területen kellett a tudásáról számot adnia, mindegyiken elégtelen teljesítményt nyújtott. “Elégtelent adott Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár éves teljesítményére az Oktatói Hálózat, a Hallgatói Hálózat és a Hálózat a Tanszabadságért ...

Trackback: A sport nyertes vagy vesztes? 2012.06.26. 12:20:30

A jövő év nagy nyertese a sport - legalábbis első ránézésre, a 2013-as költségvetés-tervezet alapján. A debreceni focistadion rekonstrukciója idén 3,7 milliárd forintba kerül, jövőre további 9,2 milliárd megy el erre a célra, a nemzeti sportközpontok k...

Trackback: A sport nyertes vagy vesztes? 2012.06.26. 12:14:38

A jövő év nagy nyertese a sport - legalábbis első ránézésre, a 2013-as költségvetés-tervezet alapján. A debreceni focistadion rekonstrukciója idén 3,7 milliárd forintba kerül, jövőre további 9,2 milliárd megy el erre a célra, a nemzeti sportközpontok k...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"Van-e értelme gazdasági válság idején a sportberuházásoknak..."

Barátom, nálunk 20 (30) éve válság van. Nyugati árak, béka s*gge alatti bérek. Sosem leszünk olyan helyzetben, hogy nyugodt szívvel építhessünk ilyen építményeket és ne mondja 1-2 "szakértő" luxusnak a dolgot. Nem kellett volna 2002 után leállítani a programot és akkor a mostani árak töredékéből lehetett volna megvalósítani ezeket a beruházásokat.
Sport rendezvény-bérletet lehet venni cafetériából, sport bérletet nem. Magyarul nézni nézheted, azt támogatjuk (meg kell tölteni ugye az új stadionokat), de a sportolásodat nem. Ennyit a kormány okos egészségneveléséről.
Számomra ez a riport inkább tűnik objektív, hozzáértő riportnak, mint egy szakember szubjektív véleményének. Amit hiányolok belőle, az a sportfinanszírozás kérdése: pl. miért nem támogatja jobban a magán szektor a látványsportokat? (Mondjuk mert nincsenek magyar tulajdonú nagyvállalatok, a külföldiek a profitjukat inkább más országokban fordítják hasonló célokra.)
az egyiknek alagút és völgyhíd, a másiknak stadionok...

egyik kutya másik eb.

remélem a szavazók megbüntetik ezt a gárdát is!
„””Tényleg ott lenne a helyünk az európai elitben?””
A Magyar Labdarúgásnak igen, a mai magyar focinak nem.

„”Kell-e stadionokat építenünk?””
Feltétlenül! De kizárólag akkor, ha szükség, igény és pénz van rá.
A magyar labdarúgó stadionok kihasználtsága a nulla és a valami között ingadozik. Az átlag nézőszám 4 000 fő/mérkőzés. Egy-egy forduló összes látogatója sem töltené meg a Puskás stadiont. Tehát nincs új stadionra szükség.
De a válogatott meccsekre megtelik az alsó karéj, és a kupameccsekre is elkel minden jegy. Ez igaz, de egy év 365 napból áll és a fenntartási költségek horrorisztikusak. Ám ha van rá igény, akkor szedjék össze rá a pénzt magán forrásokból és építsenek. Kívánom, hogy legyen sikeres a vállalkozásuk és gazdagodjanak meg a befektetők.
Ismét 3 millió (vagy már 4 millió?) koldus országa vagyunk, tehát ha ma közpénz milliárdokat herdálunk soha meg nem térülő presztízs beruházásokra (új Puskás stadion, debreceni stadion), akkor megérdemeljük, hogy ott maradjunk a gödör alján. Ma reggel Kósa polgármester azt nyilatkozta; a debreceni stadion 90% állami és 10% Debrecen önkormányzat pénzéből épül. Tehát közös beruházás. Hmm.
A magyar sztárcsapatok sikere tiszavirág-életű. Szárnyalnak egy keveset (itthon) aztán irány az NB II. Majd vissza. Adná a Jóisten, hogy tévedjek, de szerintem a Debrecen idén sem rengeti meg az európai élvonalat, egyetlen csapat játékosai sem fognak remegő lábakkal focizni a fiaink ellen. A válogatott meg olyan, amilyen. Szeretnivaló, de amúgy súlytalan. Kicsi is, savanyú is, de a miénk.

A Magyar labdarúgás ma ugyanott van, ahol az ország: a gödör alján. Biztos, hogy innen is van kiút, de az sem az országnak, sem a labdarúgásnak nem a stadionépítés.

Nézem az utcán a fiatalokat, azt a rengeteg mozgászavaros kriplit vajh’ hol és hogy nevelték? Nos, az iskolák mellett nemhogy uszodára, de még egy tornateremre sem telik, van jó esetben egy poros grund, két kézikapuval. Igen, sportpályák, uszodák kellenének nagy számban, hogy életerős fiatalokat neveljenek az iskolák és legyen utánpótlása a profi sportnak is. A Magyar labdarúgásnak is.

És erre ne sajnáljuk a pénzt, mert a befektetés itt térül a legjobban és a leggyorsabban.
Kétgyerekes gyakorló apaként elég közelről látom a gyereksport problémáit (na jó csak néhány sportágét...) Nekem az a fő bajom, hogy bárhová is mentünk eddig, mindenhol az élsport felé taszigálták a gyerekeket, és amikor látták, hogy ők nem akarnak élsportolók lenni, csak mozogni akkor belekerültek a lesajnált kategóriába és előbb-utóbb kiutálták őket. A lányom atletizált, hosszútávfutó volt évekig, korosztályos 4-5 volt az országos ranglistán, de nem akart heti hat edzésre meg edzőtáborba járni, tanulni meg élni akart - kiutálták a klubjából. A fiam evezett, a korosztlyos ranglistán tavaly második volt, és állandó volt a konfliktus az edzőjével, ha mondjuk egy dolgozat, vagy egy tanulmányi verseny miatt kihagyott egyet a heti öt edzésből. A vége az lett, hogy abbahagyta, nem bírta az állandó "balhét", pedig imád evezni. Most focizni próbál, de alig találunk neki Pesten olyan klubot, ahová befogadnak egy 14 éves csupa izom, de a fociban képzetlen srácot csak úgy, játszani, mozogni...
magyarországon a sportpolitika (is) balkáni. az egykori jugoszláv sportkoncepció ugyebár az volt, hogy a látványsportágak (a labdajátékok) élveznek kiemelt állami (pártpolitikai) támogatást. ez alapjaiban tért el az uralkodó felfogástól. az amerikaiak az alapsportágakat (atlétika, úszás) támogatták. a szovjetek pedig a küzdősportokat.

labdajátékokban a versenyeztetés rendszerén kell változtatni. le se írom, hogy közéepurópai bundesliga kellene. mert szerintem az annyira nyilvánvaló. a miskolc és a kassa csatája a bundesliga 3 osztályban is lehet élvezetes. különösen ha az egyik egy osztályt léphet előre. egy erős debrecen, videoton is lehetne bundesliga első osztályú. nyilván jó kommunikációs fogás belengetni a zöld fehéreknek, hogy a ferencváros egyszer bajnokin fogadhatná a bayernt. (jobb, mint az, hogy bécsben nyithat kávézót.) középeurópai budesliga remekül működne minden labdajátékban. a veszprém és a szeged bajnokit játszhatna a németekkel. szerintem nem volna lehetetlen ezt az egészet tető alá hozni. hokiban milyen jól működik az osztrák-magyar-szlovén bundesliga.

és ettől még lehetne mondjuk egy utánpótlás magyar kupa. de mellette senior bajnokság kellene, és női foci. az őszi-tavaszi szezonban ezeket kell kombinálni: bundesliga mérkőzés, főiskolai/egyetemi bajnokság (magyar kupa), senior bajnokság, női foci. nyilván első kettő lenne a nézettebb. de kell a másik kettőre is szükség van előmérkőzésnek. nyáron koncertszezon. és akkor ezek együttesen már mondjuk debrcenben is fenntartanának egy 10-20 ezres kisstadiont. akár úgy is, hogy télen be lehet húzni a tetőt. amivel télen karácsonyi vásárt és labdajátékokban gálát lehet tartani.

tehát itt elsősorban a versenyeztetés környezetét kellene megváltoztatni. a kulcs elem nyilvánvalóan a bundesliga. az egyetemi kupa, a senior bajnokság, a női foci jönne magától.

debrecenben simán lenne 2000-3000 mikro részvényes (bérletes), 200-300 kisvállalkozó (tkp. pénzes szurkoló), 20-30 középvállalkozó, és 2-3 nagybefektető aki stadiont és a hozzá kapcsolódó létesítményeket (szálloda, éttermek) üzleti alapon megépítené. úgy, hogy mondjuk tulajdonosként beszáll a város. ezzel 20-30 stadiont lehetne építeni. részben üzleti hitelből persze. de ha van bundesliga, akkor üzleti tervet nem olyan bonyolult letenni az asztalra. szövetségi bajnokság, szövetségi kormány. tulajdonképpen azt kellene itt minden nap mondani a haza és haladásnak, hogy szövetségi, szövetségi (federal).

a másik kulcs elem. megyei (uniós) sportiskola. a megye (unió) igazgatásrendészeti feladatokat lát el a civilizált világban. a régió és föderáció európában már inkább kulturmisszió. szóval lehetnének megyei kadétképzők. ami például nehezen kezelhető cigány gyerekek számára is elérhető cél lenne. javítóintézet helyett irány a megyei sportiskola. persze ez ugyanúgy tarthatna délután edzéseket. budapestet 3 megyére (nagykerületre) lehetne osztani. (vö. new york 5 megye). és lehetne mondjuk kiemelt utánpótlás nevelő központ az mtk, a margit szigeten egy ksi, és a népstadion és intézményei környékén pedig a bse. 3 nagy utánpótlás nevelő bázis. és a megyei jogú városokban is hasonlóan. ez 20-30 utánpótlás nevelő központ. tulajdonképpen egy központi sportiskolai rendszer. és azt kellene átverni az unión, hogy ezt valamilyen formában támogassa. legyen 700-800 megyei (uniós) sportiskola.

és akkor ezek mellett működhet a kerületi (vidéken kistérségi) tömegsport.

nem kell semmiféle unortodox hülyeség. a tankönyvi megoldást kell követni.
-- állami sportkórház kell. ez létezik. bár nem túl erős.
-- városi sportklubok kellenek. kormányzati finanszírozás nélkül, de önkormányzati forrás lehetséges
-- kerületi tömegsport. este is igénybe vehető tornatermekkel. de ezeket nem üzleti céllal kellene kiadni, hanem kerületi tömegsport kellene jelképes hozzájárulással. a fitness edzőket ki kell fizetni. de magát a termet közfinanszírozás mellett üzemeltetni (fűtés, világítás). és akkor ez mehet kismamatorna, gyógytorna, persze fitness is. a kerületi tömegsportba be kellene szállni közpénzzel.
-- régiós/föderális bajnokságok
-- megyei sportiskola. és

itt lehetne az, hogy a megye mondjuk a megye fenntart egy birkozó, vagy boxklubot. ugye világos, hogy a tankönyvi koncepcióban a megye igazgatásrendészet. és a megyei kadétképzőbe beleférnek a küzdősportok. ami piaci értelemben valószínűleg nem önfenntartó.

az alapsportágakat (atlétika, úszás, vizes sportok) magas szinten az egyetemekhez, főiskolákhoz kell kötni. lehetnének mini universiadék. látvány (labda) sportokban a bundesliga az, ami mindent visz.

direkt állami finanszírozás a sportkórházhoz kell, és a paralimpiai csapathoz. vakok csörgőlabda sportja valószínűleg nem fog illeszkedni a megyei kadétképzőhöz, a régiós egyetemhez, a városi sportklubhoz. ott direkt állami finanszírozás kell. szerintem.

---

a másik, hogy remélem nem lesz 5-6 arany. mert az lenne a legrosszabb. hosszú távon a legjobb az 1 aranyérem lenne, és nagyon sok pont. mert itt pekingig mindent legitimáltak az olimpiai érmek. sydney és athén ugye 8 aranyat jelentett. ami még előrelépés is volt az atlantai 7 után. barcelonai 11 után sem volt akkora csalódás (a katalánoknál darnyi és egerszegi szinte kötelezően hozott 5 aranyat. szóval volt két "greatest hero" kategóriájú sportolónk.) most persze lehet 5-6. oké, legyen. de azért lehet látni, hogy a küzdősportágak válságban vannak. akár a vívósport. úszásban és atlétikában is át kellene venni az amerikai egyetemi modellt. labdajátékban pedig a bundesligát. azért, hogy ne menjen el minden tehetséges légiósnak. és mondjuk ne 1, vagy 2 élcsapat legyen a bajnokságban. mert kézilabdában is van egy szakadék a champions league és a nemzeti bajnokságok között. budesliga hidalja át. atlanti, mediterrán, skandináv bajnokság kellene. kelet-európai szovjet és középeurópai.

na de nem ragozom ezt tovább. már csak azért sem, mert a közgondolkodástól nagyon távol áll ez az egész.
Sajnos az a kérdés nem hangzott el konkrétan, hogy pontosan milyen morális és gazdasági megfontolás alapján támogatható, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben közpénzből klubbcsapatoknak épüljenek stadionok? Ha ezek a csapatok nyereségesek, nyilván nincs szükség állami tőkére, hiszen masánbefektetők is látnak fantáziát az infrastruktúra fejlesztésben (valahogy az Emirates Stadion és a Staples Center is felépült, ugye...). Ha viszont nem, akkor ugye ott van az a nem egyszerű kérdés hogy miért (és meddig) kellene pl. egy zuglóinak alig pár ezer debreceni és ferencvárosi, őt teljesen hidegen hagyó, társadalmi hasznot nem, vagy csak egészen marginálisan termelő hobbiját finanszírozni az adójából, amikor annak a pénznek lenne jobb helye is...
A kormány sportszeretete kimerül a látványsportokkal és a kiemelkedően lojálisok dotálásával - mintha más prioritás nem is létezne a sport területén. Pedig nagy szükség lenne iskolai tömegsportra és szabadidős sport-lehetőségekre is. Vajon egy átlagszülő megengedheti magának, hogy nem szuper-labdatehetség gyermekének havi 10-15 ezerért biztosítson sportolási lehetőséget? Vajon az úszás, a tenisz, a röplabda, a tollaslabda, a természetjárás nem érdemelné meg a támogatást? És ha már a mindennapi tornaórákról beszélünk, van lehetősége az iskoláknak arra, hogy a diákok szabadon választhassanak maguknak olyan sporttevékenységet, amelyet élveznek, és amellyel várhatóan az alma mater elhagyása után sem hagynak fel?

Ha nézzük a jövő évi költségvetés-tervezetet, a kormányzat szerint az iskoláknak már nincs szükségük pénzre, tehát minden településen van tornaterem, használható sportpálya, normális öltöző-zuhanyzó? Vagy csak hangzatos programok szivárványhídjain állva elmélkedik a kormány az ifjúság sportolásának támogatásáról és az egészséges életmódra nevelésről? (lásd Kincsem-program ló megy a gyerekhez vagy a gyerek a lóhoz problematikáját ...)

Lehet azt mondani, kérem, a kocogás olcsó, tessék futni a háztömb körül esténként. De valószínűleg a lakosság többségének nem ez a vágyálma. Vajon hány olyan hely van ma Magyarországon, ahova le (el) lehet ugrani egy kicsit pingpongozni, tollasozni, kosarazni, csak úgy, a mozgás és a kikapcsolódás kedvéért?

Mert a támogatott létesítmények nem erről szólnak. Nem is az átlagpolgár életmódjának megváltoztatásáról, az egészségesebb életvitelről, a polgárok mozgásra ösztönzéséről. Akkor miről? Arról, hogy a rendszer kegyeltjei VIP-páholyból, a csóróbbak otthon, a tévé előtti fotelből kísérhessék figyelemmel a látványsportok kiemelkedő produkcióit. Ez pedig maximum a sör- és chipsziparnak hasznos ...
„””Tényleg ott lenne a helyünk az európai elitben?””
A Magyar Labdarúgásnak igen, a mai magyar focinak nem.

„”Kell-e stadionokat építenünk?””
Feltétlenül! De kizárólag akkor, ha szükség, igény és pénz van rá.
A magyar labdarúgó stadionok kihasználtsága a nulla és a valami között ingadozik. Az átlag nézőszám 4 000 fő/mérkőzés. Egy-egy forduló összes látogatója sem töltené meg a Puskás stadiont. Tehát nincs új stadionra szükség.
De a válogatott meccsekre megtelik az alsó karéj, és a kupameccsekre is elkel minden jegy. Ez igaz, de egy év 365 napból áll és a fenntartási költségek horrorisztikusak. Ám ha van rá igény, akkor szedjék össze rá a pénzt magán forrásokból és építsenek. Kívánom, hogy legyen sikeres a vállalkozásuk és gazdagodjanak meg a befektetők.
Ismét 3 millió (vagy már 4 millió?) koldus országa vagyunk, tehát ha ma közpénz milliárdokat herdálunk soha meg nem térülő presztízs beruházásokra (új Puskás stadion, debreceni stadion), akkor megérdemeljük, hogy ott maradjunk a gödör alján. Ma reggel Kósa polgármester azt nyilatkozta; a debreceni stadion 90% állami és 10% Debrecen önkormányzat pénzéből épül. Tehát közös beruházás. Hmm.
A magyar sztárcsapatok sikere tiszavirág életű. Szárnyalnak egy keveset (itthon) aztán irány az NB II. Majd vissza. Adná a Jóisten, hogy tévedjek, de szerintem a Debrecen idén sem rengeti meg az európai élvonalat, egyetlen csapat játékosai sem fognak remegő lábakkal focizni a fiaink ellen. A válogatott meg olyan, amilyen. Szeretnivaló, de amúgy súlytalan. Kicsi is, savanyú is, de a miénk.
A Magyar labdarúgás ma ugyanott van, ahol az ország: a gödör alján. Biztos, hogy innen is van kiút, de az sem az országnak, sem a labdarúgásnak nem a stadionépítés.
Nézem az utcán a fiatalokat, azt a rengeteg mozgászavaros kriplit vajh’ hol és hogy nevelték? Nos, az iskolák mellett nemhogy uszodára, de még egy tornateremre sem telik, van jó esetben egy poros grund, két kézikapuval. Igen, sportpályák, uszodák kellenének nagy számban, hogy életerős fiatalokat neveljenek az iskolák és legyen utánpótlása a profi sportnak is. A Magyar labdarúgásnak is.
"Kovács Ági mesélte egy interjújában a sidney-i olimpia előtt, hogy őt háromévesen úgy vitték a szülei hajnalban edzésre az uszodába, hogy még az átöltözésnél is aludt és csak akkor ébredt fel, amikor benn volt a vízben. De mindenki pontosan tudta, hogy világklasszis úszó lehet."
Ez baromság... honnan tudnák egy három éves gyerekről, hogy világklasszis úszó lesz? Én is, és bátyám is jártunk reggel az iskola előtt még úszó edzésre, mégse mondta az edző hogy emiatt világklasszisok leszünk! Ez Így nagyon nagy csúsztatás!
@egygrafikus: Nagyon sok amatőr egyesület van, ahol lehet érdeklődni. A BLSZ honlapján rendszeresen hirdetnek is a klubbok. Többek között az enyém is, habár mi felnőtt bajnokságban indulunk. Ennek ellenére van 17 éves csapattársam is!
Mondjuk ha mindennel annyira van képben ez az úriember, mint a japán focival, akkor sürgősen ki kéne rúgni, és keresni a helyére egy felkészültebbet.

A japánok ugyanis a VB-ken többször is továbbjutottak a csoportkörből, nemcsak 10 éve a japán - dél-koreai VB-n. Szóval azt lehet mondani, hogy a kijutás könnyű nekik, de a VB csoportkörére ezt azért már nem mondanám.

Egyébként meg a tömegsportba kellene pénzt fektetni, hogy mindenki (gyerektől a 90+ évesig) el tudjon járni mozogni, nekik kellene NYITOTT (úgy értem, mindenki bemehet) sportlétesítményeket építeni, hogy egészségesebb legyen az ország népe. Olyan helyeket is, ahová be lehet menni mondjuk este 10-kor vagy éjfélkor edzeni, ha valakinek olyan az időbeosztása, hogy akkor ér rá. És nem csak kondigépekre meg futópadra gondolok, hanem akár egykapus kézilabda- és egykosaras kosárpályára (streetball), tatami szőnyegre, ahol mondjuk eséseket lehet gyakorolni, nyújtani vagy lazítani lehet stb., vagy mondjuk 4-5 haver le tudna menni, és karate katákat tudna gyakorolni mondjuk az övvizsgára vagy csak úgy magának, kedvtelésből.
Valamint uszodákat minden 1000 főnél nagyobb településre, úszásoktatással, a kisebb településekről a tanulók úszásoktatásra beszállításával. Hogy 14 éves korára minden gyerek vízbiztosan tudjon úszni.
És tornatermet minden településre, ahová az esti órákban az idősebb népesség is lemehet focizni, kosarazni, kézizni, pingpongozni stb. a hét MINDEN napján, hétvégén is. Meg mellé valamiféle füves sportpályát (nevezzük focipályának).
Természetesen minden fent említett létesítménybe zárható szekrényes öltözők + meleg vizes zuhanyzó a megfelelő létszámhoz.
(Nem annyira a világtól elrugaszkodott gondolat ám, nyugaton sokfelé a kis falvakban is vannak ilyesfajta sportlétesítmények.)
És edzőket az általános és középiskolákba, akik szakszerűen tudnák edzeni azokat a gyerekeket is, akik nem élsportolók akarnak lenni, csak sportolni akarnak úgy a mozgás, a játék kedvéért.
Persze ez nem annyira látványos, mert nincsenek olimpiai eredmények. Csak egy egészségesebb nemzet.

Dzsudzsákot és Gerát meg mondjuk Kocsis Zoltánhoz hasonlítani nem kis dilettantizmusról tesz tanúbizonyságot. Kocsis Zoltán ugyanis világszínvonal, kb. mintha a Barcelonában lenne állandó kezdő. Gera ehhez képest az angol másodosztályú csapatában sem az, ahogy Dzsudzsák az orosz bajnokság 3. vagy 4. helyezett csapatában is csak csere, vagy még az sem (az idióta; a PSV-ben ő volt a csapatkapitány, aztán amikor lehülyézték, hogy Oroszországban el fog tűnni a süllyesztőben, még ő volt megsértődve; most 1 év elteltével nézzük meg, kinek volt igaza).

A fociba állami pénzt egy büdös fillért sem érdemes ölni, látótávolságon túl van előttünk az európai elit. Behozhatatlan távolságban. Hála az azóta is minden rendszerben támogatott Mezey Gyuri bácsinak (akit én a focipálya közelébe se engednék, nézőként sem).
Szerintem kellene egy uj stadion, max 30 ezer férőhelyes stadion Budapesten, ez most az új Fradi pálya vagy nemzeti foci stadion teljesen mindegy. az teljes mértékben kiszolgálná a ma és a következő 10 évben a magyar foci igényeit. Itt játszana mindenki nemzetközi mérkőzéseket.
Valamint pénzt kellen foridítani a meglévő stadionok modernizálására- játéktér, kiszolgáló helyiségek, fedett nézőtér, megfelelő kamera állások, világítás.
Tudomásul kell venni, hogy a klubbok bevétele a TV közvetítésekből van, nem csak itt, máshol is, na meg a mostani kományzat a TV-s jogdíjakon keresztül pumpál indirekt módon pénzt a profi fociba.
A Puskás Stadionra így semmi szükség, le kellene bontani, nem használható, nem fenntartható.
EB-re, kupadöntöre én nem is gondolnék, nagy szerencséje lesz talán az MLSZ-nek, ha az UEFA nem zárja ki a magyar csapaokat egy pár évre a nemzetközi szereplésből, nemhogy döntőt adjon.
@egygrafikus: @Közbiztonság Szilárd:
itt az a probléma, hogy a baloldal egy túlközpontosított ndk-s elképzelést támogat. érmek, és aranyérmek száma a döntő. dénes andrás is ebben gondolkodik. 5-6 aranyérmet vár a heraklész program nyomán. majd meglátjuk, hogy ebből mi teljesül. ez az ndk koncepció futott eddig. a jobboldal ezzel szemben balkáni (jugoszláv) sportpolitikát akar. ők labdajátékokban gondolkodnak. ehhez az egészhez van egy jelentős részben szovjet mintára épült infrastruktúra. és közben a fiatalok valamilyen amerikai típusú főiskolai egyetemi sportot akarnak.

na most ezek rövid távon sehogy se klappolnak egymáshoz. egy olyan sportkoncepció kellene, amit mindenki elfogad. nem vagyok sportmenedzser, de a józan ész alapján azt gondolom, hogy kell

-- kerületi/iskolai tömegsport ami totál amatőr. ennek megfelelően döntően közpénzből működik.
-- ehhez kapcsolódhat valamilyen főiskolai/egyetemi bajnokság. ami félamatőr. megjelenhet valamilyen mecenatúra pénzdíjakkal.

de kell valamilyen kifejezetten az élsportot célzó rendszer. ennek az alapja
-- megyei sportiskola. 20-30 brutálisan jól felszerelt komplexum. és budapesten 2-3. mondjuk az mtk, a margitszigeti ksi, és a népstadion és intézményei lehetne a bse. amik az élsport az utánpótlás bázisai. szemben a kerületi sporttal, ami inkább hobbi jellegű. nyilván a kettő között lehet átjárás. mondjuk valaki csak úgy edzeget, aztán kiderül, hogy mennyire tehetséges, akkor nyilván átmehet a sportiskolába. és megfordítva. ha valaki megsérül mondjuk, vagy rájön, hogy mégsem lesz élsportoló, akkor az országosan 20-30 megye helyett ott van 200-300 kerület illetve vidéken a járás.
-- kell egy állami sportorvosi rendszer. ami az élsportot már a kezdetekől monitorozza. dopping céllal. és általában egészségügyi céllal.

tehát ez mind élsport, de ezekbe is kell közpénz. általában az utánpótlás nevelésbe. mondjuk u21-ig. utána jöhet valamilyen mecenatúra az amatőröknél (minimális pénzdíjak), és szponzoráció a profiknál. a profi sporthoz

-- városi sportklubok kellenek.
-- szövetségi liga. szinte minden sportágban föderális bajnokságokat kellene rendezni. amilyen régen volt a szovjet szpartakiád. csak itt valamilyen kárpát-medencei, vagy középeurópai liga kellene. ahogy van osztrák-magyar-szlovén bajnokság hokiban úgy lehetne szerb-horvát-magyar bajnokság pólóban. és így tovább. fociban is valamilyen a régi monarchia országait összefogó bundesliga kellene. és ebbe már nem kell rakni közpénzt. az infrastruktúrába sem. mert akkor így a debreceni stadion üzleti céllal is megépülhetne. hiszen bajnokin a sturm graz-ot, a dinamo zagreb-et és a kolozsvárt fogadhatnák. minden második héten rangadó lenne. várhatóan telt házzal. és ehhez jöhetne a női foci. senior és junior kupa. egyetemi bajnokság. amik felvezető mérközésként fél, és negyedházzal működhetnek. tehát ha a versenyeztetés keretein változnának, akkor valószínűleg lennének olyan az államtól független kockázati tőkések, aki üzletet látnának ebben. egy középeurópai budesliga 1, 2, 3 osztálya hidalhatná át a champions league és a nemzeti bajnokság közötti szakadékot.

na most ez így mind nagyon szuper. a realitás, hogy ebből 25 év múlva lesz valami. de inkább az, hogy 250 év múlva sem. szóval itt egy erőteljes balkanizáció lesz. és kérdés, hogy ebből az ország vissza tud, vagy akar-e majd fordulni. illetve, hogy középeurópa egyáltalán importálni akarja-e a "magyar" problémát. a rebellis magyaroktól intellektuálisan várnak valamit. de a baloldal részéről csak bólogatás, a jobboldal részéről pedig ökölrázás folyik. a németeknek (akiknek középeurópában kulcsszerepük van) mindkettőt megvetik.
Stadionok helyett inkább tornatermeket és sportudvarokat kellene építeni az iskolákhoz - mégis, mit gondoltak a szaktárcánál, hol fogják megtartani a kötelező mindennapi testnevelés órákat?! Vajon tudja-e bárki, hány iskolából hiányzik a tornaterem? És végiggondolta-e bárki, hogy hány diáőkra mennyi tornateremnek és testnevelés-tanárnak kell jutnia ahhoz, hogy a kötelező napi tesi-óra ne "csuklógyakorlat" legyen, mint katonáéknál?
Az iskolai tornaterem és sportudvar-építés is végezhető lenne közmunkában... ráadásul a közmunkás a saját gyerekének építené.
A stadiont épiteni, a harminc évvel ezelőtti Végh-féle "A gyògyt6tatlan" című könvében megirt -és azòta semmit nem javult, sőt...- szakmai, morális, szervezeti és gazdasági zürzavarban leledző labdarugàsunk számára több mint hiba. Europai országként szégyen lenne, ha nem lenne Nemzeti Szinházunk és Nemzeti Stadionunk, amelyek a kultùra és a sport szentélyei is ezért pőre gazdasági szempontok nem dönthenek a szükségességűk kérdésében. Bár a lepusztult Puskás Stadiont megőrizni, fenntartani és mellé épiteni az újat az már eléggé extrém elmeszülemény. Ugyanakkor Debrecenben, Ferencvárosban stb. ma közpénzen stadiont épiteni az már a Stadler effektus. Ma állami forrásokat költeni a butaság emlékműveként szinte bizonyosan üresen meredező, az Akasztòi stadionra hajazò beton szarkofágokra gazdasági és szakmai ámokfutás, hiszen nyilvánvalòan a következő évtizedekben a kihasználatlanság miatt vagyonokat igényel a fenntartásuk. A labdarugásunk rendbetételét szakmai és morális oldalròl azoktòl a ma is fontos tisztségeket betöltö és még annál is nagyobb befolyással rendelkező emberektől várni aki évtizedek òta részesei az irányitásnak sùlyos tévedés. Bár az elnök és néhány labdarugásba kooptált embere nagy tisztességgel és ügyszertettel pròbálkozik jobbitani, de mint tudjuk annak az örömöket szolgáltatò műintézménynek sem megy jobban, amelyik nem a személyzetet cseréli le csak a bùtorokat. Ma már nem csak a labdarùgásunk van tartòs mélyrepülésben, de a sport egésze szenvedi meg a fejetetejére állitott piramist. Ami már nem képzavar sem a sportolòk számának, sem a sportpénzek felhasználásának, sem az elhanyagolt egyesületek, a felturbòzott szövetségek és a vizfejjé alakult sport csúcsszervek tekintetében sem. Ennek a tévùtnak az egyik pénzügyi és koncepcionális menyilvánulása a stadion épìtések közpénzen történő finanszírozása.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma