Messziről nézve: Görög válságkezelés – járható-e a balti út?

2012.06.25. | Kozma Levente | 2 komment

 

Görögország és az eurózóna többi, válsággal küzdő országainak válságkezelési megoldásairól egyre több vita zajlik az utóbbi hónapokban politikusok, gazdaságpolitikusok és közgazdászok között. A balti országok és köztük az euróval rendelkező Észtország válságkezelése egyre többször pozitív példaként szerepel a megszorításpárti makroközgazdászok körében. Lettország, Litvánia és a már említett Észtország a válságkezelés aránylag egyszerű formáját választva, egy drasztikusan végigvitt fiskális konszolidációval és jelentős nominális belső leértékeléssel (internal devaluation) aránylag rövid időn belül növekedési pályára állította gazdaságát. A balti példa azt mutatja, hogy a válságkezelési időszak elejére hozott jelentősebb költségvetési konszolidáció, bizonyos feltételek teljesülése mellett elvileg járható út. A kérdés azonban az, hogy ez milyen áron lehetséges és mennyire átültethető példa az eurózóna perifériájához tartozó és válsággal küszködő országai, köztük Görögország számára.

 

Az alig több mint kétmilliós Lettországba delegált IMF-misszió vezetője, Mark Griffiths szerint a kis balti ország Európa legszélsőségesebb "fellendülés-visszaesés" („boom-bust”) ciklust volt kénytelen elszenvedni. 2008 decemberében, a válság legmélyebb időszakában kevesen hittek abban, hogy Lettország képes lesz végrehajtani az IMF-fel és az EU-val egyeztetett gazdasági programot. De sokak várakozásaival ellentétben 2011 decemberéig mégis sikeresen végigvitte az IMF által is támogatott kiigazítást. Mára – írja Griffiths – Lettország az egyik leggyorsabban fejlődő ország az EU-ban, 2011-ben 5,5%-os és idén is valószínűleg egy 3,5% fölötti GDP növekedéssel büszkélkedhet.

 

A szintén IMF-es vezető közgazdász, Oliver Blanchard azt vetette fel, hogy végül Lettországnak is sikerült a rögzített árfolyamrendszer megtartása mellett végrehajtania a hatalmas kiigazítást a gazdaságban, noha azt korábban ő is csaknem elképzelhetetlennek tartotta. Blanchard ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy több szempontból sem lehet automatikusan átültetni a lett receptet az eurózóna periféria országainak válságkezelési gyakorlatába. Ennek egyik oka az, hogy a legtöbb periféria országnak nincs akkora külső (folyó fizetési mérleg) és belső egyensúlytalansága (költségvetési deficit), mint a letteknek volt, sokkal magasabb a kiinduló adósságszintje, jóval korlátozottabb a mozgástere a versenyképesség növelésére és nem olyan nyitott, kicsi ország, mint Lettország. Bármilyen módon is látnak hozzá a válságkezeléshez,  Blanchard fontosnak tartja azt, hogy (1) egyfajta "társadalmi szerződés" szülessen és (2) lényegében minél gyorsabban túlessenek a szükséges kiigazítások nagy részén, valamint (3) a piaci folyamatok által meghatározottnál gyorsabb és párhuzamosan bekövetkező ár- és bércsökkentés legyen.

 

levi3.jpg

 

Michael Hudson és Jeffrey Sommers neves amerikai közgazdász professzorok korábban a lett kormány mellett végeztek tanácsadói munkát a célból, hogy hogyan lehetne a válságkezelés során elkerülni a megszorításokat. A végigvitt gazdasági program alapján tanácsaikat nem feltétlenül valósították meg, ám a Financial Times-ban egy minapi elemzésükben felhívják a figyelmet arra, hogy Lettország példája – nominális belső leértékelés és bérek megvágása - nem lehet a válságból kivezető út Európa számára. Bár a lett kormány a megszorításokat választotta, a nép nem. A fiatal munkaerő jelentős számban- mintegy 200 ezer ember, a lakosság majd’ 10%-a!!! - hagyta el az országot a megszorítások hatására, ennek is köszönhető, hogy ma „csak” 15% körüli a munkanélküliség. Az, hogy a kormány nem bukott meg a rendkívül népszerűtlen intézkedések (pl. nominális bérek 30%-os visszavágása az állami szektorban) ellenére sem, a jelentős számú orosz kisebbség és a lettek ellentétének köszönhető. A legnagyobb ellenzéki párt az orosz kisebbség pártja és a többségi lettek számára nem alternatíva az, hogy egy orosz pártra szavazzanak. Így marad egyedüli választási lehetőségként a megszorításpárti kormányerő. A lett példa Európa többi országának döntő többsége számára tehát biztosan nem járható. Ahhoz, hogy egy ilyen program sikeres lehessen, egyfelől aránylag kicsi népességgel kell rendelkezni azért, hogy a kivándorló munkaerőt fel tudják szívni a befogadó országok és etnikailag erősen megosztott társadalomban lehet végigvinni ezt a programot, amelyben az etnikai ellentétek felülírják a megszorítások elutasítottságát.

 

Mark Weisbrot a Guardianban élesen kritizálja Christine Lagarde IMF-vezért, aki szerint a lett példa sikersztori. Weisbrot szerint ez olyan, mintha az 1929-33-as gazdasági világválságot sikersztorinak hívnánk, hiszen végül a 40-es évekre az amerikai gazdaság ismét fellendült. Tavaly év végén a washingtoni Gazdasági és Politikai Kutatóközpontnak (CEPR) írt tanulmányában Weisbrot – Rebecca Ray-jel együtt – arra a megállapításra jut, hogy azok az országok, amelyek a válságkezelés során a nominális leértékelés útját választották, nagyjából 4,5%-os GDP veszteséget könyvelhettek el. Lettország azonban a valutáját nem értékelte le az euróhoz képest és így 24,1%-os GDP csökkenést szenvedett el. De ami még ennél is fontosabb: a leértékelést választó országok gazdasága három évvel a válság által kikényszerített leértékelés után már a válság előtti gazdasági szint fölött voltak, átlagosan 6,5%-al, szemben Lettországgal, amely 3 évvel a válság kirobbanása után még mindig 21,3%-al volt a válság előtti GDP szint alatt. Az elemzés azonban a tavalyi év végén íródott, sem az 5,5%-os 2011. évi, sem a 2012-re prognosztizált 3,5% feletti GDP növekedéssel nem számolhatott.

 

Paul Krugman, a Nobel-díjas közgazdász, aki korábbi írásaiban rendre a megszorításokat kritizálta, most sem igazán elégedett a megszorítások által vezérelt balti úttal. Az, hogy a legutóbbi évben elég szépen alakul a gazdasági növekedés, azok után, hogy egy rendkívül nagy visszaesésnek lehettünk tanúi, illetve a gazdaság teljesítőképessége  továbbra is jócskán a válság előtti szint alatt van, még nem jelenti azt, hogy a gazdasági megszorítás a válság megoldásának kulcsa. Egy másik blogbejegyzésében Krugman arról értekezik, hogy attól még, hogy a megszorítások hatására a folyó fizetési mérleg (amely a válság előtt 20%-os hiánnyal bírt) javult, semmi nem támasztja alá, hogy ez nem kizárólag  megszorításoknak köszönhető-e, épp emiatt elképzelhető, hogy hasonló problémák merülnének föl, ha a gazdaság ismét felszálló ágra kerülne.

 

Hasonló kételyeket fogalmaz meg Dani Rodrik is, aki szerint nem világos, hogy a folyó fizetési mérleg egyensúlytalanságának megszűnése tartós lesz-e. Az annyira szükséges nominális belső leértékelés elmaradt, a bérek megnyirbálása jórészt az állami szektorban történt, amely igazából nem segíti az export versenyképességének javítását, viszont a versenyszféra bérei szinte egyáltalán nem is változtak.

 

Az Economistban, Ryan Avent egy 5 elemből álló feltételrendszerről ír, amelynek együttes teljesülése szükséges ahhoz, hogy a mások által annyira kívánatosnak tartott nominális belső leértékelés elérje célját. Az adott gazdaság: (1) elfogadja a rövid távú „szenvedést”, (2) nyitott és relatíve kicsi, (3) rugalmas munkaerőpiaccal rendelkezik, főleg a bérekre vonatkozó szerződések tekintetében, (4) relatíve alacsony eladósodottsági ráta, (5) a jelentősebb gazdasági partnerek egészséges gazdasággal rendelkeznek. Mivel ezen tulajdonságok jó része nem jellemzője az eurózóna periféria országainak, ezért a belső leértékelés nem járható út a gazdasági válságkezelésnél.

 

levi4.jpg

 

A már korábban idézett Blanchard egy minapi írásában ismét megpróbálja levonni a tanulságokat a lett példa alapján, és arra hívja fel a figyelmet, hogy az "átalakítási fáradtság" (adjustment fatigue) egy jelentős tényező, amit a politikusoknak mindenképp figyelembe kell venni. A válságkezelés elején még könnyebben lehet megszorításokat, akár jelentősebb megszorításokat is bevezetni, de az idő múlásával a kiadások megvágása egyre nagyobb társadalmi ellenállásba ütközik. A célzott költségcsökkentési intézkedések politikailag többe kerülnek, mint az általános adóemelés. Ezért, érdemes az adóemelést a válságkezelés egy későbbi szakaszára tartalékolni, amikor az „átalakítási fáradtság” jelei megjelennek. 

 

A balti út és azon belül is a lett példa nem alkalmazható véleményem szerint a görög és a többi periféria ország válságkezelése során. Ezt az utóbbi idők jelzései alapján az EU vezetői is látják. A fáradtság jeleit nem lehet nem észrevenni a válság által leginkább érintett eurózóna tagállamokban. Ennek legeklatánsabb példája a legutóbbi görög választások voltak, ahol a megszorításokat és a trojka által kijelölt kiigazítási programot teljes mértékben elutasító szélsőbaloldali párt mára a legjelentősebb ellenzéki erővé, kormányképes alternatívává nőtte ki magát. Csak remélni lehet, hogy a múlt heti, a négy legnagyobb eurózóna tagállam vezetőinek római csúcstalálkozója és az eheti brüsszeli EU-csúcs most már tényleg a régóta várt megoldás irányába mozdítja el a válságkezelés szekerét.

 

 

Címkék: görög válságkezelés balti út

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr744609102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Remelem 2013- ban elkezdtek szervezni egy H&H szellemisegu partot... Sokan varnak erre.
@riverman:
itt az a probléma, hogy nem látszik a programjuk. az ideális talán egy h&h-századvég nagykoalíció lenne. de szerintem még az is nagyon hamar elbukna. mert itt jogbiztonságot és pénzügyi stabilitást egyszerre kell teremteni. és szükség van egy külpolitikai fordulatra. szóval sokkal nehezebb a megoldás, illetve a keretek nem azok, amiket bajnaiék megszoktak.

mert ugye lehet mondani, hogy itt annyit kellett volna csinálni, hogy a stand by hitelből átmegyünk az elővigyázatossági megállapodásba. elfogadjuk az uniós bankadót, vagy még abból is engedünk. lehetett volna sms adó, postai illetékkel. szóval ezt a ciklust nem lett volna nagyon bonyolult megoldani. és ha lesz imf megállapodás, akkor lehet, hogy a bajnai kormány is hátradől. és ott folytatják, ahol az elődeik abbahagyták. magyarul, amit lehet még ellopnak.

csak úgy járnak az országgal, ahogy a wallis járt a barnevál-lal (hajdú bét-tel). azt előtte kétszer már ellopták. harmadjára nem fog menni. szóval könnyen lehet ebből egy bajnai godot is. és könnyen lehet egy kormányváltás utáni bukás. járhatnak úgy, ahogyan a papandreu, és paszok. és ez a poszt nyilván arról akar szólni, hogy ezt a megszorító politikát nem szeretnék.

orbán viktor is innen indult. "no to austerity". oké, de mit csinálsz helyette. szóval ezt nem látják szerintem bajnaiék se. de még a közelében sincsenek annak, hogy mit kellene csinálni.

az unió szerintem legfeljebb arra jó hogy a volt szocialista országok nyugdíjrendszerét stabilizálni lehessen. azon az áron, hogy a most munkaerőpiacra belépők minimálnyugdíjhoz jutnak. tehát csökkenő járulékbefizetés mellett lényegesen kevesebb járadékhoz jutnak. és ezt az egészet át kell hidalni az európai források kárára. tehát az aktív korúakat nem verjük szájba 1-2-3 milliárd eurós megszorító csomagokkal, hanem még járulékot is csökkentünk. viszont nem épül annyi szökőkút, meg nem lesz minden bokorban beton strand és műanyag csúszda. ami majd úgy vonzza a turistát, hogy csak na. és akkor igazságos nyugdíjkorrekciót is lehet csinálni. valami rendezést null szaldóval. legfeljebb az utazási kedvezményt megvonni, vagy piacosítani. bevezetni az egészségügyi hozzájárulást, de eltörölni az előzetes "hálapénzt". utóbbi bokros lajos elképzelése talán.

igen ám, csak akkor a csúszdaépítő sanyinak sem lesz munkája. oké, hogy nem lesz az önkormányzatnál józsi, aki még zsebre rakja a zsét. meg a minisztériumban is kevesebb lesz a korrupció. de most ez tartja életben a forintgazdaságot. a másik eset, hogy jó akkor elveszünk 2 havi nyugdíjt, vagy csak 1 havit az inaktívak ellátásából és 1 havi bért az aktívaktól. vagy járjuk a pávatáncot. megígérjük, hogy a máv-nak nem lesz vesztesége. és hátha majd beveszi ezt a valutaalaptól egy csóka. legfeljebb bezárunk egy tucat vonalat, ahogy kérik. és ezen lesz majd 10 milliárd megtakarítás. de az imf hátha úgy képzeli, hogy 100 lesz, vagy 1000. hátha hülyékből állnak majd a tárgyalópartnerek.

szóval lehet erre játszani. csak akkor az mitől lesz jobb, mint a jelenlegi kormány. szóval itt a probléma, hogy az állam és az unió relációjában legfeljebb a szociális kérdéseket tudod rendezni. úgy, hogy az aktívak rövid távon jól járnak, hosszú távon rosszul. de legalább van lehetőségük takarékoskodni. ebben a viszonyrendszerben ezt oldhatod meg legfeljebb.

munkahelyeket, növekedést nem lehet csinálni. az előző garnitúra sem tudott. hiába a sok wallis, perfekt tanácsadó. hiába áll össze egy újabb bajnai zrt. szerintem a forintgazdaságnak a szerkezete sem olyan, hogy ezt ilyenformán megoldani lehessen. és ez még csak a pénzügyi stabilitás kérdése. állami-uniós keretek között ezt a kérdést nem lehet megoldani. görögország esetén sem.

olaszok lenyúlják a vatikáni bankot. a nézőgyerekek majd azt látják, hogy olasz lesz a pápa. katolikus egyház a világhódító szándékait egy időre elfelejti. az olasz gazdaságban átmenetileg lesz majd pénz. a digók biztos nem fognak a valutaalaphoz szaladgálni. szóval az itt a probléma, hogy amit merkelné akar az szükséges, de nem elegendő.

mert itt föderális kereteket kellene megerősíteni. tehát valamilyen északi skandináv föderáció, nyugati atlanti, déli mediterrán, középeurópai, balkáni esetleg, és a keleti partnerség.

tehát nyilván az kellene, hogy létrejön egy mediterrán (portugál-spanyol-olasz-görög) szövetségi kormány. ehhez csatlakozik még néhány dél-francia város, és a szigetek. és akkor azért van tárgyaló partner. az arab liga, a törökök. akár izraelt is le tudod ültetni egy gazdasági kerekasztalhoz. és akár a perzsákat is. feltéve, hogy leereszti nemzetközi atomsorompót. és akkor feloldható embargo. de ezt brüsszel nem tudja tető alá hozni. ehhez az európai részen egy földközi tengeri szövetségi kormány kell. és abból vagy háború lesz, vagy béke. szóval európai hadsereg sem ártana. tehát itt az alapprobléma, hogy nincsen görög út. akkor sem ha a görög nép diktál, és akkor sem ha angela merkel. a mediterrán térségnek kell összefogni.

németországnak pedig középeurópai gazdaságot kellene felemelni. egész európát nem tudja, és egyébként középeurópán kívül ezt senki sem akarja. középeurópai szövetségi kormány kell. legalább egy laza konföderáció.

a pénzügyi stabilitást az euro övezeten kívül egy középeurópai szövetségi banknak kell garantálni. a jogbiztonsághoz szövetségi bíróság kell legfelső szinteken. szövetségi iskolarendszer kellene. régiós és föderális szinten kellene kezelni szinte minden "forró" problémát. a termőföldet, azokat átszelő városokat összekötő utak, a bányák, a kapcsolódó közművek ügyét. régiós vízmű kell, és mellé szövetségi dunai hajózás. régiós kisvasút (amilyen gyesev), és mellé szövetségi intercity. régiós olaj, és gázipari társaságok mellé szövetségi gerincvezeték. és még lehetne sorolni. szóval valamilyen középeurópai "bundesliga" kell, akkor is ha abban másod, vagy harmadosztályba férünk be. a magyar mezőgazdaság reálisan középeurópai éléstára lehet. a rendszerváltás után arról álmodoztak a parasztok, hogy a nyugat éléstára leszünk. most meg arról, hogy a mesés keleté.

leginkább ezen szövetségi keretek között kialkudott koncessziós ügyletekhez kellene egy h&h-századvég nagykoalíció. azért, hogy ha ezek után az ország netán majd megint szopóágra kerül, akkor ne azon folyjon a vita, hogy ki a hibás. ha meg jól jönnénk ki az egészből, akkor az egyik szekértábor ne követeljen magának örökös pozíciót. ne legyen basáskodás. ehhez egy feudális-föderális átmenet kell. de ehhez elég sok okos embernek kellene összefognia. tartók tőle, hogy annyi nem lesz ezekben a formációkban. és akkor az lesz, hogy majd jön bajnai. hogy üljünk le az ájemeffel és az únijóval. szóval így az ország újfent esik cseberből vederbe.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma