Vidékfejlesztés: stratégia vagy kommunikációs pamflet?

2012.06.13. | Ficsor Ádám | 7 komment

 

A nemzeti vidékfejlesztési stratégia megalkotását a kormánypártok még a választások utáni, szottyos indulatokkal és felfokozott várakozásokkal teli időszakban hirdették meg.  A tézisekről a baráti és támogató szervezetek aktív részvételével folyó társadalmi vitába a független szakmai szervezeteket csak a legszükségesebb mértékben, a látszat fenntartása érdekében vonta be a kormány, az ellenzéki politikai szereplőket pedig csupán egy konferencia erejéig szólította meg. Ez azért aggályos, mert a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés szükségszerűen jelentős állami intervenciónak van kitéve, így komolyan vehető hosszú távú stratégia csak politikai konszenzus mellett alkotható. Ám a felemás társadalmi vita után mély hallgatás következett, majd a korábban ígért parlamenti műfajok helyett csupán a Kormány előtt merték megméretni az anyagot, így csak a kormány hagyta jóvá a „Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020” című, „a magyar vidék alkotmánya” alcímet viselő dokumentumot.

 

Az alábbiakban nem célom egy átfogó, minden részletre kiterjedő kritikáját adni az anyagnak és különösképpen nem szándékom alternatív stratégiát bemutatni. Ugyanakkor fontos rávilágítani, milyen következményekkel járhat a vidéken élők számára, ha elfogadják a dokumentum állítását, miszerint „A Stratégia olyan dokumentum, amely a lehető legszélesebb társadalmi konszenzus alapján kíván irányt szabni az agrár- és vidékpolitikának, a környezetpolitikai szempontok érvényesítésének, a vidéki térségek felemelkedésének. Ez ad alapot a megvalósítás kereteit adó vidékstratégiai nemzeti programok rendszeréhez, s határozza meg a szükséges jogalkotási, illetve költségvetési, pénzügyi lépéseket, a fejlesztés eszközrendszerét.”

 

Vidékstratégia = mezőgazdasági stratégia = környezetvédelmi stratégia?

 

Első kérdésként a Stratégia által valójában lefedett területet kell megvizsgálnunk. Ez azért is fontos, mert a dokumentum címe, illetve bevezetője ebben csúnya tévútra terelheti az olvasót. A magyar vidék alkotmányától az ember joggal várhatja, hogy az komplex módon kezelve a kihívásokat, a vidéken élők minden jelentős problémájára választ kíván adni. Ebben erősíthet meg minket az előszó: „A vidék nem csupán profitérdekeket kiszolgáló termelési tér, hanem társadalmi, kulturális és természeti értékek összessége. ….A vidék sikereinek és kudarcainak a társadalom minden tagja részese.” A dokumentum helyzetelemzésében már jóval kevésbé jellemző a komplex vidékpolitikai megközelítés, de nyomokban még felfedezhető. Ugyanakkor a beavatkozási részhez érve végletesen leszűkül a stratégia fókusza. Ha a valós javaslatokat nézzük, akkor a Nemzeti Vidékstratégia áll egy „vidéki terek környezetvédelmi stratégiájából” és egy mezőgazdasági-élelmiszergazdasági stratégiából. Jól mutatja ezt a stratégiai célok elérését mérő indikátorok megoszlása: a 25 indikátorból 2-3 olyan van, amely a mezőgazdaságtól vagy a vidék környezeti állapotától független lenne. Ezek az arányok a beavatkozási programoknál még kedvezőtlenebbek. Ebből az következik, hogy a stratégián nem kérjük számon azt, amire valójában meg sem kísérel választ adni, ellenben rögzíthetjük, hogy a kormánynak – kommunikációjával ellentétben – nincsen átfogó vidékpolitikai programja. Ez különösen annak jegyében szomorú, hogy a foglalkoztatás növelését zászlójára tűző kormány a mező- és élelmiszergazdaságon kívül a falusi turizmusban és a népi kézműves mesterekben látja a foglalkoztatási válság közmunkán túli, valóságos megoldását.

 

ficsor1.jpg

 

Érdemes tehát a stratégia mezőgazdasági részére koncentrálunk - a környezetvédelmi résszel jelentős részben egyet lehet érteni, az nem más, mint nemzetközi kötelezettségeink kommunikációs szempontú átcsomagolása. Átvezetésként a mezőgazdasági részhez annyit azért jegyezzünk meg, hogy a környezetvédelmi célkitűzések nem a gazdasági hozzáadott érték és ezen keresztül a munkahelyek számának a növelését szolgálják, ettől függetlenül felelős gondolkodó nem vitathatja el a szükségességüket.

 

Romantikus tervgazdaság

 

Az anyag kiinduló pontja sajnos a mai világ többszörös félreértésén nyugszik. Ezek között van egy fundamentális jellegű és nagyon sok fontos részletkérdést érintő tévedés. A fundamentális jellegű tévedés abban áll, hogy az stratégia összeállítói egész egyszerűen nem veszik azt figyelembe, hogy a mezőgazdaság és élelmiszergazdaság területén racionális gazdasági aktorok hozzák a döntéseket. Legyen szó földtulajdonosról, cégvezetőről, egyéni gazdáról vagy egy napszámból élőről. Olyan tevékenységet, ami nem éri meg, akkor sem fognak folytatni, ha a különböző, ehhez hasonló kormányzati dokumentumokban megduplázzák az egy oldalra eső Wass Albert idézetek számát. Nem azért szűnt meg a háztáji sertéstartás, mert gonosz labanc összeesküvők lennének azok a falusiak, akik egy darabig folytatták ezt a tevékenységet majd felhagytak vele, hanem azért, mert megváltoztak a világpiaci viszonyok és nem éri meg ezzel foglalatoskodni. Ennek persze számtalan mögöttes oka van: a WTO által diktált globális kereskedelmi feltételektől, a nemzeti támogatások forráselapadásán át a korszerű szakosított telepek hatékonyságáig. Az anyagot olvasva az embernek az az érzése, hogy egy romantikus tervgazdaság és nem tőkés piacgazdaság az alapvető gazdasági szisztéma hazánkban.

 

Majdnem ilyen jelentőségű tévedés az, amennyire lebecsüli az anyag azt a folyamatot, ami a világgazdaságban az élelmiszerpiacokon zajlik. Az árrobbanás hátterében a kereslet alapvető növekedése áll. Egy hazánkhoz hasonló ökológiai adottságokkal rendelkező országban erre valóban lehetne alapozni a vidék új aranykorát: lehet növelni a termelést, mert van piac. Márpedig foglalkoztatás-bővülés, eltartóképesség-növekedés is csak abból van, ha növekszik a teljesítmény, növekszik a kibocsátás. Azt állítani eközben az európai agrárpolitikáról, hogy „Néhány évtizedes agráriparosítási, termésmaximalizálási kitérő után ismét rá kell jönni: a mezőgazdaságnak a termelési feladatok mellett környezeti, társadalmi, regionális, és foglalkoztatási feladatokat is magára kell vállalnia.” sokszoros félreértés. Természetesen nem az a félreértés, hogy a mezőgazdaságnak óriási felelőssége van egyéb közjavak előállításában. Ugyanakkor, az elmúlt évtizedekben az európai agrárpolitikában ahhoz adtak támogatást, hogy a gazdák minél kevesebbet termeljenek (ld. cukorreform). Mára Brüsszelben is rájöttek, hogy a megváltozott világpiaci körülmények között ez a támogatáspolitika az európai vidék elszegényedéséhez és lecsúszásához vezet. A következő időszaki EU-s kerettervekben sokkal hangsúlyosabb elvárás lesz a versenyképesség növelése. Unortodoxnak számított a magyar agrárpolitika, amikor 2006-07-ben az előző tervezési időszakban a versenyképesség fokozására helyezte a hangsúlyt, de az élet ezt igazolta. Ma már egész Európa ebbe az irányba fordul.

 

Tudatos építkezés helyett újraelosztási háború

 

Az elfogadott stratégia leggátlástalanabb csúsztatása a kisüzem-nagyüzem szembeállítását célozza. Nem arra törekszik, hogy a mezőgazdaság meglévő duális szerkezetéből kiaknázható előnyöket realizálja, hanem arra, hogy – a magyarság „legjobb” hagyományait idézve – elhintse a széthúzás és ellenségképzés zsizsikjét az egyébként összefogásra predesztinált szereplők között. Azt állítani, hogy az egyéni gazdaságok egységnyi területen (egyébként más statisztikából tudhatóan kisebb fajlagos termelési volumennel) négyszer annyi főt tartanak el minimum a statisztikák félreértése, de nagyobb valószínűséggel tudatos félrevezetés: vudu közgazdaságtan, matolcsyzmus. Mintha almát hasonlítanának körtével. A bejelentett, hivatalos foglalkoztatottak számát hasonlítja össze a bemondásos alapon összeírt „háztartási jellegű” munkával. Erre, és régi indulatokra alapozva az anyag készítői az újraelosztási háború ideológiai alátámasztására tették a legnagyobb intellektuális erőfeszítést, és nem arra, hogy megtalálják a módját a vidéken élők rendelkezésére álló erőforrások összmennyiségének növelésére. Ahogy mondani szokták: már megint nem azzal foglalkozunk, hogy nagyobb legyen a torta, hanem a felszeleteléssel és elosztással. Fontos megjegyezni, hogy legitim törekvés az, hogy önhibájukon kívül hátrányos helyzetű szereplők versenyhátrányát csökkentse az állami beavatkozás. Ugyanakkor, ezt tenni egy versenyszektor központi mozgatórugójává, ráadásul üzemformához és nem teljesítménymutatókhoz kötve, elfogadhatatlan.

 

ficsor2.jpg

 

Az anyag összességében a professzionális árutermelő gazdaságokat ellenségnek állítja be, nem bíztatja őket fejlesztésre, beruházásra, sőt elbizonytalanítja azokat a jelenlegi termelési alapjaik megőrizhetőségével kapcsolatban is. Ennek gyors és konkrét következménye a visszafogott beruházási kedv, az innováció kiiktatása, a piacok elvesztése és végső soron munkahelyek megszűnése. Ha világosan látni lehetne, hogy milyen kitörési pontokat kínál a kisgazdaságoknak, ha látszana, hogy a nagyüzemi szektorból kiszorított egzisztenciáknak gyors felemelkedés és stabil megélhetés jut osztályrészül a kisüzemi szektorban, akkor a stratégiának csak az igazságosságát és méltányosságát lehetne vitatni. Azonban a helyzet ennél tragikusabb: arra mutat koncepciót és ideológiát az anyag, hogy miként szorítsuk vissza a magyar agrárgazdaság egyik részét, de sokkal vérszegényebb az alternatíva kimunkálásában. Ez még akkor is igaz, ha egyébként vannak támogatható elemek a programban. A következő kormánynak is folytatnia kell (pontosabban, ha ilyen ütemben halad az agrárkormányzat, akkor elkezdenie) a demográfiai földprogramot, az ökológiai termelésbe vont terület növelését, a kertészet és élelmiszeripar fejlesztését, a falusi turizmus terjesztését és valóban szemléletformáló kampányokat kell folytatni a magyar fogyasztók tudatosságának növelése érdekében.

 

Fontos azonban két megjegyzést tenni: egyrészt reálisan kell értékelni az ilyen programok munkahelyteremtő potenciálját, másrészt sokkal átfogóbb megoldást kell adni a vidéki foglalkoztatottság problémájára. A reális értékeléshez néhány megjegyzés: a legutóbbi agrár-környezetgazdálkodási program 2009-es indulásakor az ökológiai célprogramokban egyetlen kérelmező sem lett forráshiány miatt elutasítva. Tehát az anyag sommás megállapítása, miszerint „Az elmúlt évek agrár- és támogatáspolitikája következtében Magyarország volt az egyetlen olyan EU tagállam, ahol az ökológiai gazdálkodás területi aránya stagnált illetve csökkent.” nem igaz. Ennél szakmaibb megközelítéssel érdemes csak nekifutni az ökológiai termelés növelésének. A falusi turizmus keretében az anyag szerint 744 ezer vendégéjszaka realizálódott 2009-ben. Ennek a 268%-os növelését 2 millióra és átlagosan 5000 forintos költést feltételezve vendégéjszakánként egy évi 10 milliárd forint árbevételű (!) ágazat képe bontakozik ki előttünk, ami nem fogja azért radikálisan átrendezni a vidéki foglalkoztatási viszonyokat. A reális értékelésből látszik, hogy ezek a programok önmagukban nem jelentenek csodát. Meg kell vizsgálni emellett a közlekedési infrastruktúrát, hogy a körzetközpont, ahol több a munkahely, általában könnyen elérhetővé váljon, a közmunkaprogramokat úgy kell áthangolni, hogy a fő cél ne a büntetés, hanem a munkaerőpiacra való visszavezetés legyen. Ezen túl érdemi elemzést érdemelne, hogyan lenne esély egy vidéki ipartelepítési programot elindítására. Az ilyen programok kidolgozásában azonban a háborús logika, az ellenségkeresés kevésbé hatékony megközelítés, mint a sok egyeztetéssel lassított, szakmai gondolkozás.

 

Összességében azt mondhatjuk, hogy a kormány vidékstratégia néven egy mezőgazdasági stratégiát alkotott. Egy olyan stratégiát, amelyik a két lábon álló magyar mezőgazdaság egyik lábát amputálásra készíti elő, míg a másiknak azt ígéri, hogy edzőterembe járás nélkül is nagyon izmos lesz hamarosan. Ahogy egy agrárszakember fogalmazott: a legnagyobb erénye ennek a stratégiának, hogy a jóváhagyói sem veszik komolyan, nem tekintik többnek, mint egy kommunikációs pamfletnek, ennek megfelelően várhatóan folytatódik az előző két évben megismert forgatókönyv: kemény retorika, nagy nekibuzdulás, majd az előző kormányok és az EU által kijelölt út járása. Ha ez történik, akkor csak azon kell bosszankodni, hogy mennyi lehetőség marad kihasználatlanul a valós stratégia hiányában. Az összes többi forgatókönyv ennél rosszabb.

 

· 1 trackback

Címkék: mezőgazdaság vidékfejlesztési stratégia

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr704584878

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2012.06.14. 11:24:01

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hű, de olvasnék inkább arról, hogy a Bajnai kormány által majdnem bevezetett ingatlanadó hogyan segítené most a devizahitelesek életét?

Lehet okoskodni, kerülgetni a témát, de valahogy ez a Bajnai blog se meri leírni, hogy az IMF romániában 25% nyugdíjcsökkentést kért, és hasonlóra itt is szükség lehetne.
Az elején még kerestem is a "hazaéshaladás" cikkeit. Ma már nagyon el se olvasom. Tudom ugyan, hogy a valóság megfelelő értékelése van benne, de legfeljebb egy legyintéssel intézem el. Duma. Ma már a tetteknek kellene következniük.
Én csak paff lett/em a pamfletT-től. Tudniilik a pamfleT egy irodalmi műfaj, nem múlt idejű ige. Bocsánat, nem tudtam hallgatni.
A vidék elszegényedése a rendszerváltás óta folyamatos. Elmondható ez a kisebb nagyobb településekre is. Sőt megfigyelhető, lemérhető egyes helységek, kisebb települések elnéptelenedése is.
Folyamatos az elvándorlás, sőt a külföldre történő - többségében megélhetési - kivándorlás.
Nem gondolom, hogy ez a folyamat rövid időn belül visszafordítható, megállítható lehetne.

"Meg kell vizsgálni emellett a közlekedési infrastruktúrát, hogy a körzetközpont, ahol több a munkahely, általában "

Na. Igen. A közlekedési lehetőség nem javult, hanem folyamatosan romlik (járatritkítások).
Az utakat is meg lehet vizsgálni, némely helyeken mennyire balesetveszélyesek.
Van olyan település, ahol csak néhány ember dolgozik, munkalehetőség pedig bemérhető közelségben sincsen. Csak a negyvenhétezer forintos közmunka, esetleg.
Kampányország, kampányfogás, rá- és elbaltázási kampány!
Azt hiszem, a blogíró tévedésben van. Amikor a vidékről beszél, csupán egy dolgot felejt ki--a vidéket és az ott élő embereke.

Az, hogy a vidéki emberek feladták az élelmiszer termelését, azt csak részben köszönhetjük, a mindenható piaci folyamatoknak.
A többit pedig a kormányoknak.

Ugyanis, amikor azt látja a vidéki ember, hogy olcsó, külföldi áruk lepik el a piacot, és ő nem tudja a saját termékét , csak strómanokon keresztül eladni, akik jókora haszonnal értékesitik az ő áruját, akkor feladja.
Ha mindezekhez, hozzátesszük, hogy a kormányok által elfogadott kvóták után,-- ami a mezőgazdasági termékek és az állattartás visszaszorítására vonatkozott--még fizetnek is, akkor elgondolkozott és bezárta a "boltot".

Kitőrési pont már nincs.
Akkor amikor a "gengszterváltás" után felszámolták , ellopták a Tsz-ek, az Állami gazdaságok vagyonát--akkor megszünt a vidék kitörési pontja.
Hála a politikusok "szakértelmének",ami jól müködött, amiért a külföld ide járt, azt szétverték!

Hogy miért?
Mert kellett a vagyon, a föld a haveroknak, a volt TSZ és ÁG volt vezetöinek, az újonnan megjelenő "zöld, kék, piros és sárga" földesuraknak, a jövő báróinak. És ezek, mind mind a politikusok környezetéből kerültek ki!

De ne feledkezzünk meg a kormányokon átnyúló közbiztonságról sem, ami ma nincs!
Akkor miért csodálkozunk hogy senki nem termel, tart állatot, amit a piacra lehetne vinni?
Csak annyit termel, ami otthon megterem--azt talán nem lopják el, csak egy-két malacot,csak egy-két tehenet tart.Saját szükségletére.
Ebben akialakult helyzetért szociknak is jelentősszerepük volt . Minden, ami ipar volt azt eladták, bezárták, töketették.

Önök voltak akik az Antall-féle baromságot tovább vitték. Azt hitték és sulykolták, hogy a bányászt, kohászt, tsz tagokat, állami gazdaságok szélnek eresztett embereit , majd átképzik, müszerésznek, háztartási gépszerelőnek, varrónőnek, kalauznak, pénztárosnak, stb, stb .
Ez akkora baromság volt, hogy ma is ezen röhög a fél világ!

Ön borsodi, ezért tudnia kell, hogy ezt a megyét szándékosan tették tönkre.
Vajon miért is? Vajon kinek szúrta-szúrja a szemét?
Vagy kinek áll-állt érdekébe, hogy ez a megye maradjon a legelmaradottabb megyék egyike?
Kinek kell a megye energia vagyona, kinek kell a vidék vize, kinek kell a lassan kiürülő falvak és azok földterülete?
Ezek csak kérdések, de a tények valósak!

Aki pedig a közmunkát látja az elmaradott térségek kitörési pontjának, az téved! Nagyon nagyot!
Mert ez nem más, csak szemfényvesztés!
Ettől nem lesz több munkhely, nem lesz magasabb életszinvonal, nem lesz fejlődés, csak konzerválják az egyre novekvő szegénységet.

Ha megnéznénk azt a pénzt, amit 1989-től már ráköltöttek a munkanélküliek átképzésére--teljesen feleslegesen-- azt az összeget, amit a politikusok barátai, érdekkörei, hű talpasai kaptak--- azokat gyárak, üzemek építésére, beruházásokra forditották volna, akkor ma nem csak közel 4 millió ember dolgozna.
Ja és azt ne hangoztassa senki, hogy nem lehet, mert az unijó igy, az unijó ugy,mert csak akarat kell!
Érdekes, más országoknak miért is lehet?

Véezetül csak egy-két mondat.
Hogy ma itt tartunk, ebben a politikai elit a ludas!
Éppen olyan bünös az itt kialakult helyzetért az mszp, az szdsz, az mdf, mint a kdnp vagy a kisgazda párt, mint a fidesz.
Ugyanis, a politikusi egyéni érdek és a pártok , vezetöik érdeke előbbre való volt mindig, mint az ország fejlődése, az emberek boldogulása.
De akkor miért is csodálkozunk, azon ami itt van?

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma