A pénz bajjal jár?

2012.06.08. | Dr. Heil Péter | 16 komment

 

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) vezetői általában dicsérik az EU-támogatásokat kezelő intézményrendszer működését, és a 2010-es „disznóólhoz” képest jelentős előrelépésről beszélnek. A pályázók, a „közönség” kevésbé elégedett. És egyre többen érzik, hogy baj van. Olyan baj, ami túlnőtt az NFÜ-n.

 

EU-források a számok tükrében

 

Az elmúlt hetekben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség sokat szerepelt a sajtóban. Talán többet, és nem is úgy, mint szerették volna. Április közepén a kifizetések lassúságát kárhoztató Népszabadság cikk miatt kényszerültek védekezésre. Aztán KÖZGÉP-et látogatta meg az EU Csalásellenes Hivatala – amire a sajtó rögtön „simicskázni” kezdett. Két hete pedig az Állami Számvevőszék jelentése kritizálta a kiemelt állami beruházások kezelését. Utóbbi persze alkalmat adott egy jóízű „elmúltnyolcévezésre” is, de ettől még a probléma – feltéve, hogy az ÁSZ-nak igaza van – probléma marad, és mint ilyen, biztosan nem hiányzik.

 

Pedig Petykó Zoltán NFÜ-elnök nyilatkozatai szerint az uniós források felhasználása teljes gőzzel halad előre. A kifizetések sebessége – mind mondja – ma háromszor akkora, mint 2010 közepén. Ráadásul hetente kétszer annyi szerződést kötnek, mint a kormányváltáskor. Az összes rendelkezésre álló támogatás kétharmadát már odaítélték, csaknem ennyit le is szerződtek. Harminc százalékot, 2600 milliárd forintot, pedig ki is fizettek a közel 39 000 projektgazda számára. Az elnök arra is büszke, hogy az intézményrendszer ma rövidebb határidőkkel dolgozik. ( 2010. első negyedévében az intézményrendszer a beérkezett pályázatokról átlagosan 78 nap alatt döntött. A 2011-es kormányrendelet az NFÜ-nek ugyanerre 60 napot adott.  A rendelet idén februári módosításával a szerződéskötési határidő – 30 ill. 30+15 napra –  elvben tovább rövidült. A rendelkezés érvényesüléséről nincs publikus adat. A kifizetésekre az NFÜ-nek 45 napja van. Ezt a szintet azonban az intézményrendszer már 2010-ben is teljesítette.) Petykó Zoltán szerint az adminisztráció is egyszerűsödött, sőt, a pályázók likviditási gondjain is igyekeznek segíteni az ún. gördülő előleg ill. a közvetlenül a szállítóknak teljesített kifizetések intézményével. Ámen.

 

heil1.jpg

 

Az éremnek azonban van másik oldala is, és gyanítom, hogy ha nincs a közelben újságíró, akkor Petykó Zoltánék is inkább azzal foglalkoznak.

 

A helyzet ugyanis az, hogy az említett kifizetések üteme jelenleg a fele annak, ami ahhoz kellene, hogy a 2007-2013-as tervidőszakban rendelkezésre álló 8 500 – 8 700 milliárd forintnyi támogatást a 2015 végi határidőre felhasználjuk. Tekintettel pedig arra, hogy a 7+2 éves támogatási időszaknak már csak a harmada van hátra, a léc, amelyet át kellene ugrani, napról-napra magasabbra kerül. A nemzetközi összehasonlítás ugyancsak kedvezőtlen. 2010 első negyedévének végén az EU-országok rangsorában az ötödik helyet foglaltuk el, és az új tagállamok közül csak Lengyelország állt előttünk. Jelenleg még a top húszban sem vagyunk benne.

 

De van ennél nagyobb baj is. Mert lehet, hogy az NFÜ jelenleg több támogatási szerződést köt, mint a kormányváltáskor. Ha azonban a szerződéskötések sebességet nem darabban, hanem forintban mérjük, akkor a 2007-2010-es időszak átlaga magasabb, mint a mostani. Sőt, a kormányváltás előtt – egy évre vetítve – másfélszer annyi támogatást ítéltek oda, mint azóta. Ami azért több mint meglepő. Ráadásul, félő, hogy mindez nem is arra utal, hogy az NFÜ belassult volna, hanem arra, hogy Magyarország „abszorpciós tartalékai” kimerülőben vannak. Arra, hogy a jelenlegi feltételek mellett az országban egyszerűen nincs elég jó projekt ahhoz, hogy az EU-forrásokat időben elköltsük.

 

És ez sokkal nagyobb baj, amelyre ráadásul – a jelek szerint – a kormánynak nincs receptje.

 

Miért nem megy?

 

A fejlesztési támogatásokat többé-kevésbé minden kelet-európai ország nagyjából ugyanarra használja. A pénz fele közlekedési és környezetvédelmi infrastruktúrára – utakra, vízművekre, hulladékgazdálkodásra – megy el. Negyedét költik oktatásra és képzésre (ide nem értve az iskolaépítéseket). Mintegy 10-15% jut a vállalkozásoknak, a maradék pedig a városfejlesztésé, turizmusé, illetve az közigazgatás-fejlesztésé. Így oszlott meg a 2004-2006 közötti Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) és a 2007-2013-as Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) költségvetése is. Sőt, ha hiszik, ha nem: az „Új Széchenyi Terv” költségvetése, felosztása is még mindig fillérre ugyanaz, mint amit a baloldali kormányok örökül hagytak. De nem is ezzel van a probléma.

 

Egy másfajta statisztika szerint a támogatásoknak nagyjából a felét költjük kiemelt állami beruházásokra – olyan projektekre, amelyekről a kormány dönt. A másik fele az, amelyet a pályázók – többségükben a civil szféra, és a vállalkozások kaphatnak meg, versenyeztetés útján. És a kormánynak mindkét területen lépnie kellene. Méghozzá sürgősen.

 

A kiemelt állami beruházásokról

 

ado2.jpgA projektek első csoportjáról – azon belül is a kormány által közvetlenül eldöntött beruházásokról –az Állami Számvevőszék alig két hete tett közzé jelentést. Az ÁSZ szerint az előző kormányok sorozatban fogadtak el olyan állami és önkormányzati projekteket, amelyek a döntés pillanatában nem voltak megfelelően előkészítve. Ezért támogatási szerződés megkötése gyakran sokáig elhúzódott, és a vizsgált fejlesztések nagyjából fele a vizsgálat időpontjáig be sem fejeződött – miközben elvonták a forrást más projektektől. Ráadásul, a kormány és az NFÜ nem vizsgálták, hogy az adott projektek tartalmilag milyen mértékben járultak hozzá a Fejlesztési Terv céljaihoz. Rangsorolás híján pedig az eredményességi szempontok háttérbe szorultak.

 

Személy szerint azt gondolom, hogy az ÁSZ jelentése súlyosan téved. A baj ugyanis nem az, hogy a 2010 előtti kormányok rossz támogatási döntéseket hoztak, ne adj’ Isten, szórták volna a pénzt. Hanem az, hogy az Orbán kormány még mindig nem osztotta szét a maradékot. Nincs elég új állami fejlesztés, ami pedig lenne, azt gyakran elhúzzák, vagy kidobják – mint pl. a budai fonódó villamos, vagy a Szépművészeti Múzeum elmaradt bővítése mutatja.

 

Az ÁSZ-jelentés legnagyobb melléfogása az, hogy nem értette meg: a pályáztatás nélküli támogatási döntések lényegéhez tartozik, hogy a fejlesztésről az elvi döntést még a projekt teljes kidolgozása előtt hozzák. Például azért, mert e fejlesztéseknek az előkészítése is súlyos milliárdokba kerülhet, és egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy önkormányzatok, de akár állami cégek, intézmények is tömegével tervezzenek meg olyan beruházásokat, amelyekre a végén nem jut forrás. A kormánydöntés és a végleges szerződéskötés között eltelt idő – amelybe, mint már mondtam: szándékosan, a részletes előkészítés is beletartozott – egy és egynegyed év volt. És ez a legkevésbé sem mondható soknak. Egyébként pedig: a késésben lévő projektek sem vettek el pénzt senkitől. Volt, és van még a kasszában ma is.

 

Az az ÁSZ megállapítás, miszerint az NFÜ, majd a kormány, a tervezett fejlesztéseket tartalmilag ne értékelte volna, egyszerűen nem helytálló. Az akkori eljárásrend szerint a projekteket még a beterjesztés előtt egyenként elbírálta egy szakmai zsűri, amelynek civil tagja is volt. Ilyesmiről manapság szó sincs, úgyhogy kijelenthetjük: az akkori kormány döntései sokszorta szabályozottabbak, átláthatóbbak, szakmailag előkészítettebbek, számon kérhetőbbek voltak, mint jó néhány mostanság elfogadott, milliárdos beruházásnál. A projektek célszerűségére vonatkozó kifogásokat pedig lényegileg maga az ÁSZ jelentés cáfolja a legjobban: a vizsgálatba vont fejlesztések között ugyanis egyetlen egy olyat sem találtak, amelynek céljai ne álltak volna közvetlen kapcsolatban a fejlesztési terv átfogó céljaival, és az adott területre vonatkozó szakmai célkitűzéseivel is.

 

Ebből pedig egyenesen következik, hogy a 2010 előtti támogatáspolitikai gyakorlatban szó sem volt kapkodásról, felelőtlenkedésről. Ellenkezőleg, az akkori kormányzat felismerte, hogy az EU-támogatások felhasználásához szükség van arra, hogy az abszorpció – a majdani kifizetések – legalább felét adó állami beruházásokról már a tervidőszak elején döntés szülessen. Méghozzá azért, mert a kiválasztott beruházások végrehajtása olyan sok tényezőn, és olyan sok szereplőn múlik, hogy az előre eltervezett ütemtervek betartását a világ legügyesebb pályázója és Fejlesztési Ügynöksége sem tudná garantálni. Legfeljebb törekedni tud rá. Az a tény, hogy a források harminc százaléka még mindig gazdára vár, arra utal, hogy az Orbán kormány nem jutott el eddig a felismerésig. És ha még sokáig húzza-halasztja a pénz kihelyezését, a végén késő lesz. Mert az alacsony kifizetéseknek az is az egyik oka, hogy üres a cső – nincs elég projekt ahhoz, hogy kellő mennyiségű beruházást termeljenek.

 

A kifizetési nehézségekért az NFÜ jelenlegi vezetése a meglévő projekt-portfóliót – és természetesen az elődöket – hibáztatja. Emellett Petykó Zoltán május eleji sajtótájékoztatóján élesen bírálta a projektgazdák fegyelmezettségét, felkészültségét is. A megoldást pedig – a hírek szerint több mint 2 milliárd forintért – egy ún. „projektdoktori” rendszer bevezetésében látta. Ennek célja az lenne, hogy a nagyobb fejlesztések gazdái mellé államilag fizetett tanácsadókat adjanak, akik segítenének a projekteket időben megvalósítani. Álljunk hozzá pozitívan: bizonyára lesznek olyan projektek, ahol ez segíteni fog. A magam részéről a pénzt sem sajnálnám: az Új Széchenyi Terv költségvetésébe ez belefér, és jó eséllyel többet használ, mint amennyibe kerül. Mégis azt gondolom, hogy Petykó elnök úr alapvetően rossz lóra tesz. Akár az ÁSZ, téved ő is. Az állami, önkormányzati fejlesztések problémáit a mikro-menedzsment nem fogja megoldani.

 

Pályázók kerestetnek!

 

A szocialista kormányokat az akkori ellenzék gyakran vádolta azzal, hogy politikai célból költenek annyit az uniós fejlesztések, pályázatok reklámozására. Legyünk őszinték: a „pénzeső” hasznos érvnek tűnhet a választókért folytatott csatában. Ezért, bár nem tetszik, de értem, hogy az ÚMFT helyett muszáj volt beiktatni egy Új Széchenyi Tervet – ha a lényeget tekintve azonos tartalommal is, de a régi kék helyett új, narancs-zöld logó alatt. Mert politika ide – politika oda: az uniós forrásokról szóló reklámoknak akkor és most is az lenne a lényege, hogy a megmozgassák a leendő pályázókat, és mindenkit arra ösztönözzenek, hogy keresse, és találja meg a pályázatok között a neki megfelelőt. Ha ehhez új csomagolás kell, hát legyen. Mert a mindenkori kormányok fejlesztési terveit nem az NFÜ, hanem a pályázók – jelen esetben a vállalkozások, intézmények, társadalmi szervezetek, civilek valósítják meg.

 

Illetve valósítanák, ha tudnák.

 

fejlesztéspolitika3.jpgNem, ehelyütt most nem az NFÜ pályázatkezelési gyakorlatát akarom kritizálni. Érintett szakemberként, aki 2002 és 2007 között magam is az Ügynökség munkatársa voltam, ismerem azokat a problémákat, amelyekkel az intézményrendszernek meg kell küzdenie. Azok a lépések, amelyeket az NFÜ az elmúlt két évben az egyszerűsítés érdekében megtenni igyekezett, a jó irányba mutatnak. A jelenlegi kormányzat mindebben pontosan azt csinálja, amit az előzőek is – úgyhogy az én személyes kritikám is inkább arról szólna, hogy – ha már a 2010 előtti rendszer olyan brutális keménységgel bírálták – miért nem tudtak valami olyat is felmutatni, ami a „régieknek” nem jutott eszébe. De ma nem ez a lényeg, még akkor sem, ha – legalábbis az utóbbi időben megjelent tudósítások szerint – a projektgazdák többsége az ügyintézésében inkább romlást, mint javulást lát. Mert a mai nehézségeket nem ez, hanem három, még 2010-ben elkövetett hiba okozta:

 

Sorrendben az első az NFÜ 2010-es vezetésének szinte azonnali és lényegében teljes cseréje volt a kormányváltás után. Petykó Zoltán saját bevallása szerint is csaknem 120 embernek kellett mennie, közöttük majdnem az összes operatív program-vezetőnek – jóllehet közülük senkinek nem volt politikai elköteleződése. Volt olyan szervezet, ahol a csere 90%-os (!) volt. A személyügyi lépések miatt az EU is hivatalosan tiltakozott. Tudni kellett volna, hogy ekkora vérveszteséget a rendszer nem bír ki jelentős fennakadás nélkül.

 

A második baklövés a teljesítményalapú bérrendszer beszántása volt, amely megszüntette az intézményrendszer munkatársainak erős személyes érdekeltségét a programok sikeres végrehajtásában. Nem a másutt kritizált „pofátlan fizetések” eltörléséről volt szó. Pusztán arról, hogy az NFÜ egyébként sok szempontból innovatív humán-erőforrás gazdálkodását a csatlakozás előtti állapotba röpítették vissza.

 

Végül, de nem utolsó sorban, a pályázati rendszer mesterséges lefékezése – lényegében: leállítása – 2010 második felében, a Széchenyi Terv meghirdetésének felvezetéseként. Akkoriban az ügynökség sorra zárta be a pályázati ablakokat. 2010 végén már alig lehetett valamire pályázni. Az új lehetőségek elindításával egészen 2011 tavaszáig, az ÚSZT ünnepélyes meghirdetéséig kivártak. Kiszámítható, hogy a leállás az azóta elkönyvelt kifizetésekben sok százmilliárdos kiesést okozott. Ez is szükségtelen és értelmetlen volt – különösen annak fényében, hogy az „új” kiírások nagy része – a 2011-12-es akciótervek alapján kb. azok 80 százaléka – az előző kabinetek által megindított pályázatokat vitte tovább.

 

Magyarán: a kormányváltás után nem csak az állami beruházások, hanem a pályázati rendszer is megakadt. Értékben mérve a ma folyamatban lévő projektek hetven százalékáról még az előző kormány döntött (Lásd a fenti ábrát). Logikus, hogy a mai kifizetések hetven százaléka is jelentős részben a 2010 előtt, a kárhoztatott elődök által elvégzett munka eredménye. (Az NFÜ honlapja szerint az Új Széchenyi Terv keretében eddig 87 milliárd forint kifizetés történt. Az ÚMFT-statisztikában 2600 milliárd szerepel.)

 

A megoldás lehetőségei

 

Az eddig elmondottak lényege az, hogy a rendszer legnagyobb gondja ma nem a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és az intézményrendszer – egyébként nyilván mindig javítható – működése, hanem a projekthiány. Az, hogy az ablakot, amelybe a pénzt kitették, a legtöbb projektgazda létráról sem éri el. Sem az állami szférában, sem a pályázati rendszerben.

 

És ne tessék azt hinni, hogy ennek mindig a pénz az oka. 27%-os ÁFA kulcs mellett ugyanis az állam a saját beruházásain – bármilyen hihetetlen – még akkor is keres, ha a 15 százalékos társfinanszírozást legalább átmenetileg valahonnan elő kell teremtenie. Magyarán: az állami beruházások megvalósítása nem viszi a költségvetés pénzét, hanem kifejezetten javítja az egyenleget, nem is beszélve arról, hogy munkahelyeket és növekedést, tehát további adóbevételeket teremt.

 

fejlesztéspolitika2.png

 

Ahhoz, hogy több állami beruházásunk legyen, a kormány legalább három dolgot tehetne.

 

Egyfelől, még többet kellene költenie a jövőben – lehetőleg még 2015 előtt – megvalósítható fejlesztések előkészítésére.

 

Másfelől, mindent meg kellene tennie azért, hogy az összes olyan állami fejlesztést, amely egyébként napirenden van – kifejezetten azokat is, amelyeket már elkezdtek, de még nem fejeztek be – EU-forrásból valósítsák meg. Egyszerűen „ki kell söpörni a projektpadlást”, és az összes olyan fejlesztést, amely indokolt, előkészíthető, vagy már építés alatt is áll, be kell vinni az Új Széchenyi Tervbe. Méghozzá villámgyorsan.

 

Harmadszor, az összes önkormányzatnál és költségvetési intézménynél biztosítani kell, hogy a fejlesztések társfinanszírozása feltétlenül rendelkezésre álljon. Mint már említettem: alapvetően nem kiadási, hanem likviditás-finanszírozási problémáról van szó. Erre pedig kell legyen megoldás. De, ha muszáj, a kétharmados többség akár az önkormányzati gazdálkodási szabályok módosítását is lehetővé teszi.

 

Az állami és az önkormányzati szférában egyetlen érdemi korlát az új beruházások fenntartási költségeinek fedezése. Előnyben kell tehát részesíteni a többletkiadást nem okozó, illetve a kifejezetten megtakarítást hozó projekteket. Ott pedig, ahol elkerülhetetlen a többletkiadás, valóban csak az alapos tervezés a megoldás. De erre a célra is lehetne pl. projektdoktorokat kiküldeni.

 

Ami a nem állami szereplőket illeti, nem gondolom, hogy a pályázatok adminisztratív és biztosítéki feltételei a továbbiakban lényegesen tovább egyszerűsödhetnének. De ami megtehető:

 

Egyfelől, az NFÜ-nek mindenütt a lehető legegyszerűbb pályáztatási formákat kellene használnia. A projektek időigényes rangsorolása, zsűrizése helyett a minimumfeltételeknek megfelelő pályázatokat érkezési sorrendben mind el kellene fogadni. Ahol csak lehet, a zsűrizésről teljesen le kell mondani, és objektív – tehát számszerűsíthető – feltételrendszer alapján, ún. „automatikus” pályáztatással kell dönteni.

 

Másfelől, természetesen vizsgálni kell a projektgazdák anyagi teljesítőképességét. Ami a pénzügyi biztosítékokat illeti, meg kell nézni, hogy a kisvállalkozóknak szóló állami hitelgarancia-rendszer erősítésében – kifejezetten az EU projektgazdák számára – minden lehetőséget kimerítettünk-e már. De megkockáztatnám azt az eretnek gondolatot is, hogy ott, ahol a társfinanszírozási követelmény végképp túl magas, az állam a pályázatokon győztes projektgazdáknak adókedvezményt is nyújthatna. Ez nyilván tovább növelné a pályázói kedvet.

 

Harmadszor, el kellene gondolkodni olyan egyszerű, de hasznos pályázati formákon, amelyeket a vállalkozók, vagy civil szervezetek akár tömegével igénybe tudnak venni. Az ÚSzT szövegezése nagyon sok dologra lehetőséget ad. A program prioritásain belül Brüsszel engedélye nélkül is lehet átcsoportosításokat végrehajtani, tehát a sikeres pályázatok számára programmódosítás nélkül is teremthető többletforrás. És a vállalkozói, vagy a civil szférában is vannak olyan mikro-fejlesztési lehetőségek, pl. az IT területen, amelyeknek a hasznossága különösebb rangsorolás nélkül is biztosra vehető.

 

Végül, de nem utolsó sorban: az NFÜ elnökének igaza van, amikor a már megindított projektek nehézségeiért a jogi intézményi környezetet – a közbeszerzési rendszert, az építési, örökségvédelmi és környezetvédelmi engedélyezési rendszert – is okolja. Ehhez valóban összkormányzati cselekvésre van szükség. De volt már erre példa korábban (2005-2006-ban), és annak is megvolt az eredménye. Az 2004-2008-as első Nemzeti Fejlesztési Terv forrásait 99% feletti arányban sikerült igénybe vennünk. Pedig akkor nem volt kétharmad.

 

Konklúzió

 

A fenti javaslatok némelyike talán meglepőnek tűnik. De – ha őszinték vagyunk – akárki akármit gondoljon az intézményrendszer mai állapotáról, a jelenlegi helyzetben már „unortodox” megoldásokon is el kell gondolkodni. Nem sok rosszabb dolog van annál, hogy az EU támogatásait elveszítsük – sem gazdasági, sem politikai szempontból. Sem rövid távon, sem a 2014 utáni támogatási időszak, a nekünk létfontosságú kohéziós politika jövője szempontjából. Márpedig: ezermilliárdokról beszélünk.

 

eurobarométer2.jpg

 

Az Orbán kormánynak nagyjából egy éven belül 2700 milliárd forint támogatást kellene szétosztania, hogy a megcélzott fejlesztések időben be tudjanak fejeződni. Ehhez pedig nem egyszerűen az adminisztrációnak kell összekapnia magát. A támogatást „el is kell adni”, olyan feltételekkel kell kínálni, hogy a kedvezményezettek azt igénybe is tudják venni. Ezért a pályázatok feltételrendszerét a lehető legnagyobb mértékben a leendő kedvezményezettek tartalmi igényeihez és anyagi lehetőségeihez kell szabni, sőt, ha muszáj, a pályázatokon való indulásukat akár anyagi eszközökkel is segíteni kell. (És akkor még nem beszéltünk azoknak a projekteknek – önkormányzati és vállalati fejlesztéseknek a megmentéséről – amelyek az állami kiadások megkurtítása, a kormány kuruckodása miatt beszakadt forintárfolyam, a hitelszűke, és a meglódult hitelkamatok miatt kénytelenek projektjeik feladását fontolgatni.)

 

Még véletlenül sem szeretném, ha a fentieket valaki úgy értené, hogy az EU-támogatások „nyakló nélküli” osztogatására buzdítok. Megértem azokat – így végső soron az ÁSZ egyébként tévúton járó szakembereit is – akik a kifizetett támogatások hasznosulásáért, növekedési hatásáért aggódnak. De állítom, hogy ez az aggodalom nem időszerű. A kérdés ma nem az, hogy melyek a legjobb fejlesztési ötleteink, hanem az, hogy egyáltalán van-e elég megalapozott, kivihető ötletünk.

 

Emellett igyekeztem rámutatni, hogy az intézményrendszer – vagy a projektgazdák – további abajgatása helyett ideje a legalapvetőbb problémával foglalkozni. Azzal, hogy a nekünk járó támogatás egyharmadáról még el sem döntöttük, hogy mihez kezdjünk vele. Azzal, hogy a támogatások kihelyezésében az Orbán kormány az összes elődjénél jelentősen rosszabb teljesítményt nyújt. Hanem azért is, mert még mindig nem találtak megoldást arra, hogy az állami beruházásokat felgyorsítsák, és a pályázókat helyzetbe hozzák.

 

Ezért aggasztó, hogy az NFÜ vezetői a mikro-menedzsmentben – és ezzel lényegében a pályázókon és az intézményrendszeren lévő nyomás fokozásában – keresik megoldást, az egyebekről pedig hallgatnak.

 

Mikroszkópba néznek, a távcső helyett. Azért reméljük, látják, hogy merre van a fal – és hogy egyre gyorsabban közeledik.

· 3 trackback

Címkék: fejlesztéspolitika NFÜ uniós források ÁSZ-jelentés

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr474572229

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Ötszáz millió a csatornában 2012.06.08. 17:14:41

      Debrecennek 500 millió forintot kell visszafizetnie az Európai Uniónak, miután szabálytalanságot tártak fel egy szennyvízberuházás kivitelezésénél.    Hogy történhetett ez meg? A már lezárult brüsszeli pénzügyi ellenőrzé...

Trackback: Orbán Viktor sokkos állapotba került 2012.06.08. 14:20:34

Orbán Viktor tegnap délután sokkos állapotba került, miután számos hivatalos forrásból is megerősítették, hogy ő valójában nem a Magyarország című teleregény egyik sztárja, hanem ténylegesen kinevezett miniszterelnök.  ÁLHÍR   Orbán munkatár...

Trackback: Orbán Viktor sokkos állapotba került 2012.06.08. 14:14:50

Orbán Viktor tegnap délután sokkos állapotba került, miután számos hivatalos forrásból is megerősítették, hogy ő valójában nem a Magyarország című teleregény egyik sztárja, hanem ténylegesen kinevezett miniszterelnök.  ÁLHÍR   Orbán munkatár...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mar megint ez a franya hozzaertes...ejnye!
Likviditas, finanszirozasi problemak, itt, Tunderorszagban?
Hogy mekkora fejetlenség és agyatlanság van az NFÜ-ben és az ÚSZT-ben egy szemléletes példa. Feleségem vállalkozása bővítése miatt megpályázott egy finanszírozott képzési projektet. Kezdődött azzal, hogy a hagyományosan érthetetlen és agyonbonyolított kitöltési útmutatóban megjelölt leadási határidőt (március) a dokumentáció megjelenése után egy héttel kapásból május 2-re változtatták. Miután e helyett már május 6-án megjelent a súlyos közpénzeken külső céggel fejlesztett kitöltőprogram, a kitöltés során kiderült, hogy a két hónapos késedelmet szenvedett progi fele nem működik, illetve hibásan működik. Erre szuperszónikus sebességgel az NFÜ egy hétre rá már reagált is, levették a kitöltőprogramot, azzal, hogy majd Pünkösd utáni keddre kijavíttatják 8újabb közpénzen) a programot. Nos, ma Június 8. van, az eredetileg meghirdetett határidőhöz képest 3 hónappal még mindig sehol semmi. És ez csak egy a számos pályázat közül. Kérdem én: a külsős cégnél készített programot senki sem vette át, hogy működik-e??? Anyagilag kit vonnak majd felelősségre? Egyébiránt nem kell aggódni a cikkírónak, majd a visszafizetési határidő előtt kiírnak a KÖZGÉP-re szabott 8 ezer milliárdos projektet, amit az elnyer, vagyis majd nem fizetünk vissza semmit az EU-nak...
Beteg az EU. Minek beszedni és elosztani a pénzt bürokrácia segítségével, pályázgatással.
Semmi.
A vállalkozások számára elérhető EU pénzek, támogatások rosszak, nem az életképes vállalkozás marad meg, hanem amelyik jól pályázik. Ha elfogy a pályázati pénz, az azt nem kapó addigra megdöglik, a másik meg dögledezik a fenntarthatatlan hatékonytalan struktúrájával. A pályázati pénzek elosztásánál a korrupció dominál, a forrás jelentős része magánzsebekbe vándorol (ez a kisebb ügy, a versenytorzítás az, ami szétveri a gazdaságot, tönkreteszi EU-t).

A másik típusa, ahol állami szervek, önkormányzatok kapnak támogatást, és közbeszereznek. Sokszor értelmetlen beruházásokra (völgyhíd, alagút, 4-es metro), felturbózott árakra, szintén a pazarlás, észszerűtlenség (ez a legnagyobb kidobott összeg), azután korrupció, ahol az ellopott pénzen túl megint a versenytorzító hatás a legrosszabb. Nézzük csak, Viktor nemzeti burzsoáziát épít, büszkén, adóforintokból (EU pénz és adópénz, nem adóforint hanem adóeuró). Mi lesz az eredmény? A törekvő, tehetséges vállalkozó meghal, marad a kedvezményezett, a tunya, tehetetlen szervezetével. Halott gazdaság.

Ha tovább megyünk, a pályázati pénzekből sohasem sikerült lehívni annyit, hogy a rendkívül fejlett Mo-szág ne nettó befizető legyen.
Hiába nagyok a rendelkezésre álló (jelenleg felfüggesztett, új projektekre) keretek.

Szerintem az EU-s adóbeszedés (tagországi hozzájárulások, ugyanúgy egyének adóiból) és szétosztás egy nagy büdös szar, EU halálát okozza.
NFÜ korábban is egy rakás szar volt, nem fidesszel vált azzá.
A szervezetben dolgozóknak nincs projekttapasztalat, olyan fiatalok akiket vállalkozók, politikusok (helyiek) keresztbe lenyelnek.
Kabaré az EU-s pénzosztás, a pazarlás, korrupció melegágya, a közbeszerzésekben lvéő átláthatatlanság egyik oka.
Soha nem tudja a delikvens, neki mennyibe kerül valóban a 4-es metró.
Ime egy példa arról, hogy az EU és állam hatalmas újraelosztás, a paternalista kormány elidegeníti az embereket az őt érintő saját döntéseiktől, vagy államtó várnak valamit, vagy alternatívákban gondolkodnak (3-as metro vagy 4-es, villamos vagy 4-es metro).
Hogy néz ki egy normális döntés:
4-es metro, szukseges es jo (tegyuk fel, gondolatkiserlet), leirjak elonyeit, elmaradásának kovetkezmenyeit, alternativakat es KOLTSEGEIT osszesen, es egy fore vetitve (beruhazas, mukodes, jegyar), azt is, mennyit kell BEFIZETNI, hogy mindenki tudja, neki mennyibe kerul, es milyen hasznat veszi.

Ezutan szavazza meg. Mondjuk 2 millio fore egyenletesen osszuk el az 500 mrdt, akkor ez azt jelenti, hogvy 250.000 Ft/ fot tessek bepengetni a beruhazas elott, apukak, anyukak gyerekek helyett is, es indul a pajzs!
Utana a fenntarthatosag jegyeben 1200 Ft/vonaljegy.

Mennyivel mas igy donteni? Nem alternativakban, valosagban. mire aldozok en.

Politikusaink, a mítikus EU nagy katyvaszt csinálnak emberek fejében. Mintha EU vagy állami pénz ingyen lenne.

Tessék leszállni a földre. Átláthatóan költeni a pénzt. A beszed eloszt felejtős.
A blog írója nincs tisztában EU áfa elszámolással. Az áfát nem trthatja meg (nem kapja meg) az ország.
Ettől még lehet a 15% önrészes projekt tisztán adóbevételből állam számára nyereséges, hiszen 15% adótartalma biztos van az elvégzett munkáknak, és látszólag ott marad ingyen a beruházás.

De az egész önátmítás. EU polgárok pénzét (többek közt magyarokét, persze nyomorul franciák, németek többet fizetnek) költjük pazarlóan, korruptan, úgy hogy mindenki lecsippenti a magáét, hiszen EU bürokrácia fenntartása, a pályázati rendszer üzemeltetése, kontrollja rengetegbe kerül.

Nem vagyok EU szkeptikus. EU-nak van értelme. A határok megnyitása, a vámmentesség, részben közös külpolitika (nagyobb nemzetközi érdekérvényesítés), vagy éppen a most válságban lévő közös valuta mind értelmes dolgok.

A pénzbeszedés, bürokratikus elosztás egy kalap szar. Nincs rá szükség.
Jó írás, látszik, hogy a szerző dolgozott már projektirodán. A felsorolt három hibát magam is súlyosnak látom, különösen az elsőt, a gárda elbocsátását. Egy új csapatot a nulláról felépíteni legalább egy év, nem lennék meglepve ha emiatt még most is súlyos hátrányokat szenvedne az ügyintézés.

Azzal is egyetértek, kritikus ha még csak ötlet szintjén sincsenek projektek. Ezek nem nőnek csak úgy a földből mint a gomba! Komolyabb projekteknek valóban csak a tervezése legalább 1 év. (az tényleg gáz ha az ÁSZ ezzel nincs tisztában!)

Ha figyelembe vesszük a negatív kilátásokat, a kormány okozta totális kiszámíthatatlanságot meglepő lenne ha komolyabb előrelépés történne az ügyben. Nagyon komoly marketing és ösztönzés kellene ahhoz, hogy vki most megbízzon a kormányban és eladósítsa magát egy válság közepén.

Az állami beruházásoknál sztem megint a kiszámíthatatlanság a legnagyobb probléma. Egyelőre nem látják az önkorik -de az állam sem- mi lesz a helyzet a "reformok" után. Már sokszor, sok helyen leírtam: ha mindent egyszerre túrnak fel annak a vége káosz. Projektmenedzserek ilyen általában csak zöldmezős beruházásnál vállalnak fel nem pedig olyan infrastuktúráknál amiket folyamatosan kell átalakítás közben működtetni. Ez rendszerszemlélet teljesen hiányzik a kormány szemléletéből.

Ezek miatt nem vagyok túl optimista. A javasolt megoldások logikusak és látszik, hogy a probléma kezelése komplex megoldást igényel. Ez utóbbi a jelenlegi kormány esetében a legnagyobb gond. Tartok tőle nincs meg hozzá a képessége...
Latom a szerzo velemenyetol etero hozzaszolas nem jelenhet meg. Klassz.
Egyebkent más ország szakszerűbben feji a többieket (szerintem ugyanolyan butaság, mint ha a szomszédomtól akarok pénzt elvennei, mert neki több van, de jellemző Kelet Európára). A projekt menedzsment szervezettel vállalkozók szerződést kell kössenek, kötelezően, a kiviteli érték meghatározott százalékában. minden kifizetésből az állami projekt menedzsment szervezet is kap, abból tartja fönn magát (tehát EU pénzből).
Egyébként van ennek jó oldala, abban érdekeltek, hogy menjenek a projektek, mert csak akkor van pénze szervezetüknek, touaregekre, prémiumra.
Ez rosszabb, mint Beloruszia: index.hu/belfold/budapest/2012/06/08/vegleg_elbukta_vegkielegitesi_pereit_a_bkv/
Itt mindent lehet büntetlenül, kánaán a maffiózó férgeknek. Természetes, hiszen a törvényhozás is a kezükben van.
1. Hosszú a cikk. Nem hiszem, hogy érdemben sokan végigolvasnák.

A vállalkozói támogatásokkal kapcsolatban két probléma van, vagy túl sokra kell pályázni, és ennyit nem akar, nem tud elkölteni, és az önrész sincs meg, vagy hitelt kell felvenni a támogatáshoz, azt pedig nem akar, mert a fejlesztés kijönne a támogatásból, a hitel rész felesleges, akkor meg minek fizesse a törlesztőket. Mégis, hitel felvétel nélkül nincs támogatás. És akkor nézzük meg, kinek adnak a bankok hitelt: 2-3 éve legalább 0-ás eredményt produkáló cégeknek, vállalkozásoknak. Tehát az új ötletek alapján induló vállalkozások nem kaphatnak hitelt, tehát támogatást sem.
Elgondolkodtató a cikk. Remélhetőleg mielőbb beindítják a megújuló energiaforrások elterjedését, valamint a szintén támogatásokat vezetnek be a környezettudatosan építkezők számára is.
Nagyon jó írás, közérthető. Valóban óriási hiba a szakképzett apparátus kirúgása, arról nem is beszélve, hogy azért a nemzetközi szervezeteknek is több bizalma van a már ismert partnerekhez - egy új partnernek hosszas munkával kell felépítenie az imázsát. Hol van erre nekünk időnk és energiánk?!

A másik kérdés az, hogy ki pályázzon? Most, amikor fenekestül felfordulóban van a magyar közigazgatás, nem lehet tudni fél évre előre, ki miért felelős és kinek mi van a tulajdonában. Márpedig az ismert likviditási gondok miatt a legjelentősebb pályázók (eddig) az önkormányzatok voltak, nem a kkv-k. A szakmai hozzá nem értés miatt kialakuló elszámolási problémák, veszteségek lassacskán többe vannak mindannyiunknak!

Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy ha az apparátus cseréjével nem rombltuk volna le a bizalmat, ha felelőtlen szájalásokkal nem bosszantanánk naponta az EU illetékeseit, a kifizetések is simábban mennének, és kevesebb olyan hibára bukkannának az EU szakértői, ami miatt vissza kell fizetni pénzeket. Ha ugyanis megvan a bizalom, akkor időben figyelmeztetik a magyar partnereket, ellátják őket jó tanácsokkal, és más LEGÁLIS eszközökkel is segítséget nyújtanak a pályázati pénzek sikeres felhasználásához, az elszámolásokhoz. (Erre más szakterületen van tapasztalat!)
Engem az érdekelne, hogy az adatoknak mi a forrásuk, hol találták?

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma