Privát sarok: Nők nélkül nem megy a kilábalás

2012.04.19. | Szelényi Zsuzsa | 89 komment

 

 
 
Elkerülhetetlen, hogy a magyar politikai és társadalmi elit is újfajta beállítódással forduljon a nők felé. Az elmúlt évtized egyértelműen megmutatta, hogy azok az országok növekednek dinamikusan, amelyek a nők és férfiak képességeit is maximálisan kihasználják és a nemekhez demokratikusan közelednek.
 
 
A szegénység leküzdése jó ideje az egyik legjelentősebb globális társadalompolitikai kérdés. Ez a feladat az elmúlt években még fontosabbá vált a politika napirendjén, hiszen a gazdasági válság még több embert taszított szegénységbe. A csökkenő források arra ösztönöznek, hogy keressük a szegénység kezelésében korábban fő szerepet kapó pénzügyi segélyek és támogatások rendszerének alternatíváit, új eszközeit. Ezt a társadalompolitikai szemléletváltást erősíti az a fejlesztéspolitikai tapasztalat, hogy csupán pénzügyi segélyek nem teszik lehetővé a szegénység állapotából való kiemelkedést.
           
A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány kutatása olyan komplex javaslatokat fogalmazott meg, amelyek a mélyszegénységből való kitörés érdekében feltételekhez kötött támogatásokat vezetnének be. A javaslatok a szegénység átörökítésének megszakítását, a mélyszegénység csökkentését és az alacsony iskolázottságúak foglalkoztatásának bővítését célozzák. A kutatás szerzői a koragyerekkori nevelés fejlesztésében, a gyermekek oktatásának elősegítésében és a szegénységben élők munkaerőpiacra való visszatérésben látják a legfontosabb kiugrási pontokat.
 
Mind a három javaslat esetében szembeötlő, hogy azok szorosan kapcsolódnak a nők, különösen a kisgyermekes anyák társadalmi és munkaerőpiaci helyzetéhez. Ésszerű megközelítés, hogy a társadalomfejlesztő programokban azokat a társadalmi csoportokat érdemes megcélozni, ahol kiaknázatlan kapacitások jól mobilizálhatók, ezért a szegénység elleni küzdelem és a gazdasági fejlődés szempontjából a legígéretesebb a nők népes csoportja. Az alacsonyabban képzett nők közül nagyon sokan nem dolgoznak, így kevéssé tudnak hozzájárulni családjuk ellátásához. A magasabban képzett nők pedig gyakran képességeik alatt vannak foglalkoztatva. Az Európai Unióban az elmúlt évtizedben a nők munkaerő-piaci integrációja nagyobb gazdasági növekedést generált, mint az összes többi foglalkoztatáspolitikai beavatkozás együttesen. Azokban az európai országokban, ahol kevés nő dolgozik, és Magyarország ezek közé tartozik, a nők jobb foglalkoztatása akár 5-15 %-kal is növelhetné a GDP-t. Hazánkban 1990 óta 77%-ról 52%-ra esett vissza a munkaképes nők foglalkoztatása. Ez csaknem 10%-al alacsonyabb, mint a nők átlagos foglalkoztatottsága Európában és több mint 10 %-kal alacsonyabb, mint a magyar férfiak foglalkoztatottsága - amely szintén nagyon alacsony.
 
 
A nők foglalkoztatásának bővítése a szegénység leküzdésében is stratégiai cél, ám sajnálatos módon Magyarországon az elmúlt évtizedekben mintha minden ez ellen hatott volna. A nők természetes szerepei nem a nők egyre magasabb képzettségéből és emancipációjából fakadó igények mentén fejlődtek, hanem ideologikus programok alapján: a teljes körű munkába állás a 40-es években csakúgy, mint a három éves GYES bevezetése 1967-től. Az összetett és nem letisztult szerepek miatt a rendszerváltás után sok nő hagyományosabb családi szerepet vállalt, illetve az átmenet gazdasági visszaeséséből kifolyólag erre kényszerült. A konzervatív magyar kormányok törekvései is elősegítették, hogy a nők társadalmi pozíciójának alakulása az elmúlt 20 évben a globális fejlődési trendekkel ellentétes irányba mozdult. A rendszerváltás nagy munkanélküliségi sokkja után a nők tudtak nehezebben visszatérni a munkerőpiacra. A hagyományosabb női szerepek megerősödése, az ezeket konzerváló kormányzati politikák is hozzájárultak a családok elszegényedéséhez, a nők esélyegyenlőségének csökkenéséhez. Mára nyilvánvaló, hogy a hagyományos női szerepek elterjedését támogató kormánypolitikák kudarcot vallottak. Leglátványosabban talán a népesedéspolitikában: Magyarországon 1990 óta a születések száma rendületlenül csökken.
 
A kulturális közeg meghatározó
 
Bármennyire is jelentősek lehetnének egy kormányzat lehetőségei arra, hogy a nők családi és munkaerőpiaci helyzetét pozitívan befolyásolják, mind a kutatók mind a döntéshozók alulértékelik a nők esélyegyenlőtlenségéért felelős kulturális tényezőket – mondja Kevin Daly, a Goldman Sachs kutatója. Arra a Világbank és az OECD gazdasági növekedésről szóló tanulmányai is rámutatnak, hogy a fejlett társadalmakban a nők esélyegyenlőségének növelését szolgáló lépések (pl. az önrendelkezéshez való jog; nők számának növelése a döntéshozatalban, a tudományban és a médiában; a kiegyensúlyozottabb családi részvétel ösztönzése; a nők elleni erőszak elleni hatékony fellépés) harmonikusabb nő és férfi szerepeket tesznek lehetővé, ezek pedig munkavállalásra és gyermekvállalásra ösztönzik a nőket. 
 
Bár Magyarországon számos a nők helyzetét javító intézkedés született az utóbbi időkben, a nők aktív társadalomépítő szerepéről egyetlen kormányzat sem gondolkodott tudatosan. A kormányok nyíltan vagy véletlenszerűen, de végső soron rontottak a nők társadalmi státuszán. A Világgazdasági Fórum által pár éve megalkotott, a nők státuszát mérő összetett mérőszám, a Global Gender Gap index alapján 2006 óta lassú, de folyamatos előrelépés mutatkozik a világban. Ezzel szemben Magyarország az amúgy sem tetszetős 2008. évi 60. helyről mára a 85. helyre esett vissza. Hazai kutatásokból kiderül, hogy míg az emberek a saját életükre vonatkozóan inkább pozitív hangsúllyal beszélnek a nők szerepéről, a közbeszédben ez nem tükröződik vissza. Magyarországon e tekintetben konzervatív értékrendszer uralkodik: a nőkhöz a család és a támogató szolgáltató szerepek kötődnek, a férfiakhoz pedig a közélet, a termelés, a pénzvilág. Az attitűd kettősségét az is mutatja, hogy míg a gyerekek a magyarok értékrendszerében mindenek felett állnak és a család is fontos, nagyon kevés gyerek születik, és a párok 45%-a elválik. Ha a politikai és társadalmi elit őszintébben beszélne a nemi szerepekről és a nők a valóságban betöltött szerepeikben, a családban és a társadalomban is elismerést kapnának, könnyebb lenne számukra a szerepazonosulás. 
 
Mindenkinek jó, ha a nők dolgozhatnak
 
Elkerülhetetlen, hogy a magyar politikai és társadalmi elit is újfajta beállítódással forduljon a nők felé. Az elmúlt évtized egyértelműen megmutatta, hogy azok az országok növekednek dinamikusan, amelyek mindkét nem emberi tőkéjét és képességeit kihasználják, mi több, ezekben az országokban a gyermekvállalási hajlandóság is nagyobb. Közös érdekünk, hogy a társadalom női fele is teljes tehetségével részt vehessen a társadalmi haladás előmozdításában. Emberi jogi és hatékonysági megfontolások is erre kell, hogy késztessenek bennünket. Körültekintő közpolitikákkal elérhető, hogy a nők korszerű szerepmodelleket alakíthassanak ki és ne kelljen a társadalmi elvárások képtelen szorításából és a szerep harmonizáció nehézségeiből fakadó feszültségekkel együtt élniük.
 
 
Ha a társadalomfejlesztés érdekében a nők tudásának jobb kihasználását tűzzük ki célul és ehhez ösztönzőket szeretnénk adni, komplex rendszert kell megvizsgálnunk. A család-, oktatás-, foglalkoztatás- és szociálpolitikai ellátások, valamint az esélyegyenlőségi és gyermekvédelmi politikák összessége formálhat előremutató rendelkezési csomagokat. Gyarmati Andrea 2009. évi tanulmányából tudjuk, hogy a rendszerváltás óta ilyen komplex megközelítés egyetlen kormány esetében sem történt. A mindenkori kormányok alapvetően a pénzügyi ellátások rendszerében gondolkodtak, amelyek azonban a források folyamatos szűkülése miatt egyre kiszámíthatatlanabbá váltak. Bár a különböző politikai erők változó értékrendet jelenítettek meg a család- és szociálpolitika rendszerében, a pénzügyi ellátások keveset változtak, a bölcsődei és óvodai hálózat folyamatosan leépült, és az egész rendszer ma már kevéssé szolgálja a neki tulajdonított célokat. Bálint Mónika - Köllő János és Scharle Ágota tanulmányai is rámutattak, hogy a családpolitikában kulcskérdésnek tartott, az eredetileg gyermeknevelésre szánt támogatások ma már gyakran szociális segélyként működnek, és a munkavállalás ellen ösztönöznek. A rendszer feleslegesen hosszú ideig tartja távol a nőket a munkavállalástól és a munkanélkülieket sem segíti abban, hogy visszatérhessenek a munkaerőpiacra. A rendszerváltást követő új családközpontúság hozzájárult, hogy a nők családi terhei növekedtek, a gyermekintézmények hálózata pedig összezsugorodott. Mindez jelentősen korlátozta a kisgyermekes nők munkavállalási esélyeit, elsősorban a szegényebb és kevésbé képzettek körében. Összegezve: az elmúlt évek politikái nem tudtak pozitív változásokat előidézni a nők munkavállalásának elősegítésében, a népességnövekedésben és a szegénység csökkentésében sem.
 
A nők munkavállalása és a gyermekek korai fejlesztése, mint kitörési lehetőség
 
Amikor nők munkavállalásának ösztönzését és a gyermekek formális korai fejlesztését helyezzük a politika középpontjába, tanulmányozni kell, hogy a jelenlegi család-, szociális és foglalkoztatási ellátások hogyan hatnak ezekre a folyamatokra. Ebben a tekintetben az egyik legjelentősebb magyar specialitás a gyermeknevelést célzó támogatások nagyvonalú, három évig tartó rendszere (GYES), amihez fogható csupán Szlovákiában és Csehországban és Litvániában található. Neményi Eszter tanulmánya rámutat, hogy Magyarországon az alacsony női foglalkoztatási ráta egyértelműen a kisgyerekes nők helyzetével magyarázható. Míg a gyermektelen nők az EU átlag körüli arányban dolgoznak, a kisgyermekes nők foglalkoztatottsága 35-45%-kal elmarad az EU átlagától. A nemzetközi tapasztalat az, hogy míg a gyermekgondozási szabadság egy racionális mértéke (1-1,5 év) elősegíti a munkavállalást, ennek éveken át tartó hossza alááshatja a nők munkaerőpiaci pozícióját. A nők munkában való részvétele, azaz a kétkeresős család modellje nem csupán gazdasági szempontból, hanem családpolitikai megfontolásból is előnyös. Európai kutatások egyértelműen mutatják, hogy a párok csaknem 80%-a azt tartja ideálisnak, ha a férfiak és a nők is dolgoznak, ugyanakkor a családok csupán 53%-a tudja ezt megoldani. Fodor Éva és Blaskó Zsuzsa vizsgálatai is azt mutatják, hogy egy-két év után a GYES-en lévő kismamák szeretnének dolgozni, de gyermekeiket nem tudják elhelyezni. Magyarországon a nők átlagosan 4,5 évet vannak otthon gyermekeikkel, sokan közülük 8-10 évet, mely sokszor végleg ellehetetleníti számukra a munkavállalást.
 
Fontos megemlíteni, hogy mind hazai, mind nemzetközi vizsgálatok azt mutatják, hogy az első egy-másfél év után nincs kimutatható negatív hatása annak, ha nem az anya foglalkozik állandóan a gyermekével. Sokkal fontosabb tényező, hogy az anya milyen körülmények tud visszatérni a munkába és mi ehhez a viszonya. Mi több, azt is tudjuk, hogy a képzetlenebb nők esetében a jó minőségű gyermekfelügyelet kifejezetten segíti a gyermekek kognitív fejlődését.
 
Az a politikai retorika, amely azt sugallja, hogy a nők munkába állása aláássa a hagyományos családmodellt, és hogy lehetőséget kell biztosítani a nőknek a választásra a munka és az otthoni gyermeknevelés között, nem csupán ellentétes a nők elképzeléseivel, de képmutató is. Valójában bölcsődék és óvodák híjján a nőknek nincs választási lehetőségük. A nők munkavállalása nem csupán a családok jóllétét segíti elő, de bizonyítottan kedvezően hat a gyermekvállalási hajlandóságra is. Azokban az országokban, ahol a nők nagyobb számban dolgoznak, ahol a munka- és gyermekvállalás harmóniája megteremthető, nagyobb a gyermekvállalási kedv. Azokban az európai országokban azonban, ahol arányait tekintve kevesebb nő dolgozik, a legalacsonyabb a népességnövekedés.
 
                                                           1980                                                                          2009                                                     

 

Az elmúlt húsz évben a gyermekvállalással kapcsolatos tendencia megfordult és mára a nők munkavállalásával mutat pozitív összefüggést.

 

Család és munka harmóniája, közös tehermegosztás

A női foglalkoztatás növelését célzó kormányzati szakpolitikai csomag fókuszában a munka és család összhangja kell, hogy álljon. Az elmúlt években egy sor közpolitikai javaslat született (Gábos András - Gál Róbert, Bálint Mónika-Köllő János, Budapest Intézet), melyek mind azonos irányba mutatnak. Mindenekelőtt a családtámogató és korai gyermekellátó szolgáltatások fejlesztésére kell fókuszálni, méghozzá a készpénzes támogatások (GYES) terhére. A gyermekellátó szolgáltató rendszer fejlesztése lehetővé tenné a nők számára a legnagyobb terhet jelentő családi és munkahelyi feladatok jobb összehangolását. A szülői szabadság idejének csökkentése ösztönözné a munkavállalást, a szabadság szülők közötti megosztása pedig elősegítené a férfiak elkötelezettségét a gyermeknevelésben és csökkentené a munkáltatók logisztikai terheit is. Egy ilyen csomagot azonban csak nagyon körültekintően és fokozatosan lehet bevezetni. A GYES rövidítése bölcsődék nélkül sok nőt és családot sodorna reménytelen helyzetbe. Nem is lehet egy évtizedek óta teljes mellszélességgel támogatott intézményen változtatni anélkül, hogy az érintettek nem értenék a lépés rájuk vonatkozó pozitív hatásait, illetve, hogy nem kínálunk számukra jobb alternatívákat.  
 
 
Az EU célul tűzte ki, hogy 2010-re a 3 év alatti gyermekek 33%-a járjon bölcsődébe.
 
A gyermekintézmények fejlesztése mellett fontos lépés a flexibilis munkamegoldások, főképp a részmunkaidős foglalkoztatás jelentős bővítése. Ezek a lehetőségek csökkentik a gyermekek ellátásával járó feszültségeket, így a nők eredményesebben tudnak dolgozni addig is, míg kicsik a gyermekeik. A hazai felmérések is egybehangzóan állítják, hogy a flexibilis munkaformák jelentős népszerűségre tehetnének szert, ám ehhez elengedhetetlen a részmunkaidő munkáltatói terheinek érdemi csökkentése.
 
Összegzés
           
Ha a szegénységet le akarjuk küzdeni, munkába kell segíteni a nőket, különösen az alacsonyabb iskolázottságúakat, méghozzá úgy, hogy biztosítani kell számukra a biztonságos és fejlesztő gyermeknevelés formális lehetőségét, a flexibilis munkavállalás feltételeit és ösztönözni kell a családi feladatok optimálisabb megosztását. A gyermekvállalás támogatására szánt pénztámogatásokat érdemes átalakítani és további ösztönzőket beépíteni, ezáltal egy sokkal hatékonyabb rendszert lehet kialakítani. A kisgyermekes nők munkavállalása a családok jólléte mellett fokozza a gyermekvállalási hajlandóságot és segíti a nők autonómiáját.
 
Ez a megfontolás párhuzamban van a Haza és Haladás javaslatainak elveivel így összehangolható azzal. Igazán pozitív eredmények azonban akkor csak várhatók a gyermektámogatási rendszer átalakításától és a nők foglalkoztatásának növelésétől, ha az a nők társadalmi státuszának emelkedésével is együtt jár. Az esélyegyenlőség irányában elkötelezett kormányzat nagyban elősegítheti ezt a társadalmi szemléletváltozást.
 

 

Címkék: nők esélyegyenlőség segítés munkába

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr824460649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Végre, valaki komolyan elgondolkozik ezen...
Már évek óta írok erröl a blogomon.

www.svedasztal.com/svedeselyegyenloseg/gender-es-gazdasag-64855.html
"azok az országok növekednek dinamikusan, amelyek a nők és férfiak képességeit is maximálisan kihasználják"

Mint peldaul az arabok.

A valosagban azok az orszagok novekedtek dinamikusan, ahol dragulo nyersanyagot banyasznak.

Es ahol rendben van a gazdasag, ott raernek figyelni a demokraciara, ha a vallasuk megengedi. A korrelacio nem feltetlenul jelent oksagi viszonyt.

Tenyleg totalis faszsag a diszkriminacio, kibaszas az erintettekkel es oriasi pazarlas gazdasagi szinten, de mostanaban nem olyan vilagot elunk, ahol keves lenne az ember. Inkabb pont hogy nagyon kevesen termelik meg a vilag minden valodi szuksegletet kielegito kajat, ruhat, lakast. A tobbieknek latszatmunka marad. Abbol ha kiszorulnak a nok (a balkezesek, a gondor hajuak, mindegy kik) annak tul nagy latszatja nem lehet.
A női foglalkoztatás erőltetése iszonyat rövid távú gondolkodás, élen járnak benne kommunisták és kapitalisták egyaránt az 50-es, 60-as évek óta. De bármennyire is divat ez a fajta egyenlősdi, és bármennyire is javítja a gazdasági teljesítményt rövid távon, észre kellene venni, hogy a nők gyermekszülésre, gyermeknevelésre, háztartásra, a család összetartására fordított idejének és energiájának átirányítása a termelő gazdaságba néhány évtized alatt visszaüt: demográfiai katasztrófához vezet. Igen, állítom, hogy nemcsak nálunk, hanem a svédeknél is, ott csak azért jobb most még a helyzet, mert ők előnyből indultak, magyarul gazdagabbak. Aztán mire megyünk pár évtized gazdasági pörgéssel, ha aztán éhenhalnak a nyugdíjasaink, az aktív életkorú csoportok meg arabokkal, kínaiakkal, négerekkel pótlódnak? Nota bene: akkor a férfi-nő egyenlősdinek is lőttek. Oké, részmunkaidős foglalkoztatás elmegy, de amelyik társadalomban mindkét szülő egész nap a munkahelyén van, AZ FELÉLI A JÖVŐJÉT!!!
Fontos és okos írás!
Érdemes lenne a német szabályozáshoz hasonló rendszert bevezetni: 14 hónap szül. szabadság, ebből kettő akkor jár, ha a partner is beáll a pelenkázó mellé, plusz elkezdeni erőteljesen bővíteni a bölcsödék hálózatát, támogatni a részmunkaidőt és az otthonról történő munkavégzést.
"Az elmúlt évtized egyértelműen megmutatta, hogy azok az országok növekednek dinamikusan, "

...amikben van pénz, esetleg olaj, vagy arany.
Más nem nagyon számít.
szerintem olyan rendszer kell, ami a lehető legtöbb élethelyzetben és értékrend szerint működőképes. sokan az egykeresős modellben gondolkodnak. a férfi munkavállaló. a nő háztartásbeli. vannak akik úgy képzelik, hogy a háztartás és a vállalkozás terheit a nő és a férfi között meg kell osztani. ez kétkeresős modell. vannak akik nagycsaládban gondolkodnak. ami azt jelenti, hogy mindig van legalább egy harmadik kereső. és van nem kevés szingli alkalmi párkapcsolatokkal.

olyan humán ellátó rendszer kell, ami nem akarja eldönteni, hogy milyen családmodellre van valójában szükség. nincs szükség semmiféle akár a férfiakat, akár a nőket segítő, vagy sújtó szexista szabályozásra. gyerek és gyerek között sem szabad különbséget tenni. csak és kizárólagosan a fogyatékkal élőket kell pozitívan diszkriminálni. vagy őket sem.

erről az a nagyon határozott véleményem, hogy ez az egész problémakör sokkal kevésbé bonyolult ha nem akarjuk a saját személyes preferenciáinkat a közjó szolgálatába bevinni. szerintem számtalan kérdésre a egyszerű válasz a munkanélküli segéllyel megegyező adójóváírás gondolata.

tehát szükség van egy humán alapellátásra. amit mindenki megkap. az is aki dolgozik, és az is, aki nem. az is akit részmunkaidőben foglalkoztatnak. de ugyanennyi adójóváírást kap az is, aki túlmunkát vállal. egész egyszerűen szükség volna egy tized egyenlő újraosztására. de ezen a ponton az egyenlősdiben persze meg kellene állni.

az egy főre jutó magyar gdp tizede heti 20 euro.
www.wolframalpha.com/input/?i=hungarian+gdp+per+capita+in+eur+per+10+per+52

ha utána számol valaki, akkor az a rendszeres szociális segély összege. ezt kellene megkapni mindenkinek. nem kell kitalálni semmiféle nők munkavállalását ösztönző programot. mert kívülről úgy fog tűnni, hogy néhány hülye picsa már megint mondja ezt a feminista libsi családellenes dumát. hanem az aktív korúak támogatására ezt a nagyjából havi 25000 forintot kellene kiszorítani a költségvetésből. egyébként a nyugdíjrendszerből is nagyjából havi 25000 forintnak nincs meg a járulékfedezete. de ez a pénz ott van a költségvetésben. csak a kifizetéseket járulékkal nem lehet fedezni. az aktívak támogatása is ott van. egyszer utána kellene számolni.

tehát magát a humán alapellátó rendszer kell egységesíteni. úgy, hogy a szabad emberek között nem teszünk különbséget. és gyermek és gyermek között sem. tehát a gyerekek után járó humán alapellátásnak is 25000 forintnak kell lenni ennek megfelelően. csak ezt a pénzt intézményesen kellene elkölteni. elég határozottan ellenzem azt, hogy gyerekért készpénzt adjanak. tehát ha megszületik a gyermek, akkor havi 25000 forintról dönthessenek a szülők. és ebből "vásárolhassanak" a bölcsődei vagy akármilyen intézményes ellátást. nem csak szolgáltatást, hanem utalványra választhassanak termékeket is. 25000 forint a dotáció. az egy főre jutó tized. ez persze minden gyerek után jár. és persze jár készpénz a felnőtt nőnek, és a férfinak is. akkor is ha dolgozik, és akkor is ha nem. és ha a gpd növekszik, akkor az összeg növekszik. ha csökken, akkor csökken. együtt sírunk, együtt nevetünk.

ez a teljes népességre 3000 milliárd forint. az inaktívok esetén ez a pénz direktben ott van. az aktívak esetén szét van szóra mindenféle esetleges támogatási rendszerben. a gyerekek esetén hiányzik talán valamennyi pénz. de azt meg a költségvetésből össze lehetne spórolni.

a humán alapellátás egységesítése nem egyszerű feladat. de nem is lehetetlen. lehet, hogy ezt néhány okos nőnek kellene meghirdetni.
Mondhatjuk: Az a baj, hogy a nőknek nehéz elhelyezkedni, de az a baj, hogy nem csak a nőknek, hanem a férfiaknak is is nehéz. A kétkeresős családmodellből nem csak a női munkahelyek hiányoznak manapság.
a nőknek meg férfiak nélkül nem megy a kilábalás. egy ideig abban a hitben ringatják magukat, hogy a saját (akár fórumos) harcaikat saját erőből is meg tudják nyerni, aztán egyszercsak rádöbbennek, hogy nem

és itt van vége a világnak, amit ezek a nők felépítettek maguknak, és amit erőnek erejével próbáltak fenntartani

game over
Kedves Zsuzsa!

Mindamellett, hogy nálam valszeg kevés ember elkötelezettebb az üvegplafon áttörése mellett, és nagyon sok mindennel egyet is tudok érteni az itt leírtak közül, pár dologra mégis szeretném felhívni a figyelmedet, az írásban foglaltak túlegyszerűsítik a kérdést:

1. cégfenntartással kapcsolatos overhead költségek és részmunkaidős foglalkoztatás összefüggése
a munkáltatói járulékterhek enyhítése egyszerűen nem elég ösztönző, lásd START kártya.

2. iskolázottság/kereset és családtámogatási preferenciák összefüggése
az alacsonyabb végzettségűek inkább az otthonmaradást és a készpénzes juttatásokat preferálják, míg a magasabb végzettségűek inkább dolgoznának, ha rugalmas formában lehetne. Egyelőre még ez utóbbi csoport rugalmas foglalkoztatása sem megoldott - pedig ők még akarják is... ha a demográfiai katasztrófa elkerülése is cél nem csak a szegénység legyőzése, akkor valszeg mindegyik rétegnek azt kell megadni, amit preferál...

3. a szülési szabadság csak egy dolog a nők "bűnlajstromáról". a gyerek ugyanis nem szűnik meg létezni akkor sem, mikor anya visszamegy dolgozni, és relatíve sokat beteg, mindenféle programjai vannak, stb. vagyis hiába ment vissza korán dolgozni, sokat fog betegszabik, táppénz miatt hiányozni. ezt a bölcsik és egyéb intézmények nem tudják megoldani, mert oda csak egészséges gyereket lehet vinni.

4. a nők foglalkoztatottságát nem lehet az ország gazdasági helyzetétől függetlenül növelni. Ha nem nő a munkalehetőségek száma - általában, akkor a nők foglalkoztatottsága sem fog nőni.

5. az idő tényező - a fent írtak, pl az intézményrendszer kiépítése rengeteg idő, de az, hogy fizetőképes kereslet is legyen rá, még több

+1 mérvadó gyerekpszichológusok (Vekerdy, Ranschburg, stb) a gyereknek az a legjobb, ha minél tovább a családban nevelkedik, ha egyébként ebben az anya is komfortosan érzi magát és megengedhetik maguknak

Teljes körű, társadalmi szemléletváltás (még a reklámokban, filmekben rejtve sugallva is) kell ahhoz, hogy valami pozitív elinduljon.

Az igazán döbbenetes az, hogy gyakorlatilag semmi előrelépés nem történt az 1970-es évek óta (lásd az akkori Nők Lapja és Élet és Irodalom hasábjain folyó vitát...)

Üdv
@paszmazo: Ma tényleg mindenkinek nehéz. A kisgyerekes nőknek meg egy kicsit még nehezebb, mert se munka nincs elég, se bölcsőde.
@takács bálint:
Azt gondoom, hogy nagyon kevés olyan család van, ahol a párok tudatosan döntenének arról, hogy a férfi keres, a nő pedig otthon dolgozik és a gyerekekkel is foglalkozik, viszont mindketten tudatában vannak aannak, hogy társadalmilag ugyanolyan fontos munkát végeznek, csak az egyikért nem fizetnek. A helyzet az, hogy a nők egy jelentős része családalapítás előtt nem ezt ambícionálja, hanem belesodródik az elvárások miatt, továbbá tényleg nem tudják megoldani a gyermekek intézményes ellátását. Ebből nagyon gyakran rendkívül kiszolgáltatott helyzet adódik: pl a nők számára férjük porciózza a heti költőpénzt, a tulajdont nem egyenlően osztják el (hiszen a férfi keresi a pénzt), a nők autonómiája rendkívül leszűkül nekik minden esteben tekintetbe kell venni agyerekek helyzetét, a férfinak pedig nem. A kétkeresős modell nem csak a jóllétről szól, hanem a nők és a férfiak közötti viszony kulcskérdése ez. Ezért is olyan nehéz.

Az utalványos transzferekről kiváló elképzelései vannak a Budapest Intézetnek, ebbe nem mentem bele, de igen, nagyban segítené, hogy az emberek a szükségleteiknek megfelelően használhassák fel az államanak a gyerekvállaláshoz nyújtott segítségét.

Üdv,
ZSuzsa
@delisa: Gratuláolk, kiváló a svédasztal blog! Nagyon fontos több hírt adni arról, hogy mi zajlik Magyarország falain túl, főleg a gondolkodásban, a mindennapokban.
Annyira örülök, hogy édesanyám volt velem, és nem dugott "bölcsibe"... Így lenne szerintem egészséges mindenkinek. A nő legyen egyenlő, de maradjon nő, és a férfi is legyen egyenlő, de maradjon férfi. Ahogy a kisebbségekkel kapcsolatos problémák megoldása is az lenne, hogy felfogjuk, nem egyformák vagyunk, hanem egyenlők. Nem eltörölni kell a különbözőségeket, hanem összehangolni, és nem a kultúra teljes kiírtása, uniformizálása az, ami egységhez vezet. A nők helyzete véleményem szerint a modern felfogásban vett "egyenlősítés" által csak rosszabb lesz. Soká fogjuk ezt észrevenni, talán túl későn.
"a nők jobb foglalkoztatása akár 5-15 %-kal is növelhetné a GDP-t"

Ezen jót nevettem. A férfiak jobb foglalkoztatása is akár 5-15%-kal növelhetné a GDP-t. De az is, ha növekedne a munka hatékonysága. És persze, ha végre a társadalom többsége bejelentett fizetéssel dolgozna, akkor csökkenthető lenne az adószint, ami nevelné az adózási hajlandóságot.

És így tovább...
Két dolog.

1. A "több nő dolgozik -> több gyerek születik" reláció szerintem egyáltalán nem biztos, hogy ok-okozati. Ahol több nő dolgozik, ott a nők emancipáltabbak, a férfiak kevésbé konzervatívok, a gyereknevelés-házimunka nem csak a nők ügye. Ilyen környezetben a nők könnyebben vállalnak gyereket. Attól, hogy "elküldjük" a nőket dolgozni, még nem fognak nekiállni szülni ész nélkül, ha közben tudják, hogy munka után össze kell szedni a gyereket a bölcsödéből, bevásárolni, megfürdetni, megetetni, főzni, meg összerámolni, amíg apuka playstationözik. Avagy mesterségesen beavatkozni szerintem hülyeség, hiába sikerül így-úgy növelni a foglalkoztatást a nők körében, attól még nem fog automatikusan több gyerek születni. Attól fog, ha a mentalitás változik, és ha a mentalitás változik, akkor majd több női munkavállaló is lesz.

2. A kormányzati intézkedések nyilván nékülözhetetlenek a nők munkaerőpiacra való visszavezetéséhez. Ugyanakkor nem ártana, ha a munkaadók is változtatnának a hozzáállásukon. Egyre inkább az a tendencia pl., hogy egy CV-be beleírjuk nemcsak a volt munkahelyeinket, hanem az "extraprofesszionális kompetenciáinkat" is. Nyilván, akinek 15 éve hobbija veterán motorok bütykülése, az valószínűleg tud annyit a motorszerelésről, mint az, aki másfél éve dolgozik egy szervízben. De mi van, ha beleírom a CV-mbe, hogy 4 évig otthon voltam a gyerekekkel? Az 4 év üresjáratnak van elkönyvelve. Pedig akinek vannak gyerekei, az tudhatja, hogy a gyereknevelés során ugyanúgy kifejlődnek bizonyos kompetenciák, mint akármilyen más tevékenységnél. Ha HR-es lennék, azért elgondolkodnék, hogy nincsenek-e olyan állások, amelyeknél jól használhatók a gyermeknevelési tapasztalat során szerzett kompetenciák.
@SünBalázs:
Kedves Balázs,

1. Ez egy vitaindító írás, amely egy nagyon bonyolult kérdéskörnek a fő elemeire hívja fel a figyelmet. Pl a részmunkaidővel nem foglalkozik részletesen. A flexibilis munkaformák beindításához feltétlenül szükséges, hogy az megérje a munkáltatóknak, mivel piaci körülmények között ez ritkán történik, az állam ösztönözheti. Más munkaformák pl távmunka bevezetéséhez nagyon komoly munka és management kultúra kell, amely szerintem alacsony szintem van Magyarországon. Továbbá nem lehet minden területen bevezetni ezeket, de ahol mégis, ott érdemes. Maga a részmunka ellentmondásos, én magam csak átenetileg javasolnám bárkinek is, a részmunkaidőben dolgozók státusza és versenyképessége mindenképp alacsonyabb, mint a teljes munkaidőben dolgozóké.

2. Valóban, a magasabb végzettségűek maguktól is hamarabb elkezdenek dolgozni kisgyerek mellett, többnyire erősebb az igényük erre, valamint keresetükből inkább meg tudják oldani a gyermekek felügyeleltét. A helyzet azonban az, hogy a szegényebb családoknál ezt ha akarják sem tudják megoldani, a bölcsődék itt tudnának komoly segítséget jelenteni. Továbbá vannak kutatások arról, hogy az alacsonyabb végzettségű nők is dolgoznak, de többnyire feketén, nagyon alacsony fizetésért, alkalmanként, megalázó körülmények között. Az ő helyzetükön tudna a részmunkaidő és a bölcsőde is leginkább segíteni.

3. A GYES rendszere nem hatékony, nem arra szolgál, ami a célja, nem növeli a gyerekszámot. Ugyanakkor azt a rendkívül erős elvárást közvetíti, hogy gyermeket csak az anya nevelheti jól.
Továbbá a kommentárdból is az mutatkozik meg, hogy a gyermeknevelés (betegápolás, gyerekek szállítmányozása stb) alapból a nők feladata. Miért is? Egy apa netán nem jól ápolja a beteg gyerekét, vagy nem megfelelőképp megy érte az oviba?

4. A két dolog, a gazdasági növekedés elősegítése okos gazdaságpolitikával és a nők gazdasági pozíciójának erősítése vica versa kapcsolatban van egymással. Amíg a kormány ennyire rosszul próbálja stimulálni a gazdasági növekedést, sok jót a férfiak sem, a nők sem várhatnak.

5. A rendszerváltás utáni egyik legrámaibb kár a bölcsőderendszer elsorvasztása. A nagyvárosokon kívül bölcsik már alig vannak, főképp a vidéken élő nők helyzete elkeserítő. Kutatások mutatják, hogy már fiatal korukban ezt maguk is felmérik: a nők azok akik menekülnek a városokba.

+1. Vekerdy és Ranschburg igazán nagyszerű pszichológusok, de van még sok másik kiváló pszichológus is. Európa túlnyomó részén nem gondolják ezt a pszichológusok és az emberek sem. A korai kötődés és a meleg érzelmi viszony kialakítása a gyerekekkel valóban nagyon fontos. De nincs még olan hely a világon, ahol a nők évekig CSAK gyerelneveléssel (hozzáteszem: ebédfőzéssel, mosással stb) foglalkoznak. A nők az archaikusabb társadalmakban is bizony dolgoznak, méghozzá viszonylag hamar. És mégis egész jól felnőnek a gyerekek ott is, meg a nyugati világban is. Rengeteg publikáció van erről, és nincs sehol sem megírva, hogy a három év a bűvös határ. Szerintem ez rettenetes lelki teher a magyar nőkön.

A többiben egyetértünk. Ehhez a szemléletváltozáshoz szeretnék én is hozzájárulni.

Üdvözlettel,
Zsuzsa
Minden tökéletesen megfogalmaztak már előttem, talán agyameldobom42, és Gergő77 a leginkább.

"A nők az archaikusabb társadalmakban is bizony dolgoznak, méghozzá viszonylag hamar."
Jah, mert mind emancipált, azért nem?
Vagy inkább azért, mert egy archaikusabb társadalomban éhen halna ha nem dolgozna. A fejlettebb társadalmakban a nők nem kényszerülnek arra és olyan munkákra mint a férfiak. Totál egészségtelen mindenfajta értelemben ennek erőltetése. Biztos egy archaikus társadalom a követendő? Biztos jó példa volt ez??

"De nincs még olan hely a világon, ahol a nők évekig CSAK gyerelneveléssel (hozzáteszem: ebédfőzéssel, mosással stb) foglalkoznak."
Nincs? Tuti?...

A többször idézett "azok az országok növekednek dinamikusan, amelyek a nők és férfiak képességeit is maximálisan kihasználják"
gondolat meg egy vizionált hazugság, a valósághoz semmi köze.
Az egész világon recesszió van, ahol valódi fejlődést lehet mutatni (Kína, arab országok) annak ehhez kurvára semmi köze nincs, sőt. Az elsőben kiszipolyoznak mindenkit, a másikban meg élnek a helyzeti előnyükkel. Egy áltudományos, marhaság, kiskezitcsókolom!
@Szelényi Zsuzsa:
szerintem nem az a kérdés, hogy a lakosság tudatosan dönt, vagy sem. mert nyilván mindenki tudatosan próbál dönteni, de ezt a körülmények sokszor nem engedik meg. a kérdés az, hogy az állam preferáljon-e valamilyen családmodellt. és szerintem erre a válasz egyértelmű: nem.

tehát nem kell semmiféle a nők elhelyezkedését támogató program. a nők részmunkaidős foglalkoztatását támogató program. bla, bla, bla. szerintem ez mind bu-ta-ság. a munkanélkülit, a részmunkaidőst, a teljes munkaidőst ugyanolyan mértékben kell támogatni függetlenül attól, hogy ő nő vagy férfi.

a skandináv ötletet kellene átvenni. amelyik a gdp egy tizedét egyenlő mértékben elosztja. vagyis egységes humán alapellátás kell. és ezek után mindenki szabadon eldönti, hogy mit csinál.

és ugyanígy a gyerekek között sem volna szabad különbséget tenni. leszámítva a fogyatékost. tehát humán alapellátásként ugyanannyit kellene kapni a bölcsődésnek, mint aki nem bölcsődés. a családi pótlékot kellene gyerekenként havi 25000 forintra megemelni. 25000 forintot kap a nő munkavállalóként. a férfi is kap ugyanennyit. akkor is ha dolgozik, akkor is ha nem. a bölcsi meg nem kap semmit. mert ha a bölcsődét támogatjuk, akkor azzal a bölcsődést előnyhöz juttatjuk. és miért kellene? ugye világos az elv. csak ezt nem sikerül érvényre juttatni. azért, mert mindenki a saját személyes preferenciáját akarja a családtámogatásba belevinni. és ebből egyébként egy őrült kulturkampf lesz. a nők ezt tűrhető szinten űzik. mi férfiak meg őrjöngünk ha politikáról van szól.
Ugy tudtam, hogy munkahely hiany van, nem munkaero hiany...
Lássunk némi alternatív véleményt is az "elvárt", "illendő" feminista-liberális dogmatizmus helyett. Pár link:
* barokeszter.hu/2012/03/31/a-ferfi-az-ur-a-haznal/ A férfi az úr a háznál?
* www.ojc.de/buecher/nemek-egyenloeseg-gender-mainstreaming.html Gender Mainstreaming - a nemek összezavarása
* www.magyarkurir.hu/fajlok/hirek/25881/A_nemek_forradalma.pdf A nemek forradalma

És egy idézet:
„Uniszex" társadalom - avagy „ha felnő, majd eldönti"

Szakállas vicc (szó szerint), de aktuális. A liberális a parkban tolja a babakocsit. Oda megy hozzá egy ember, megcsodálja a gyermeket, majd megkérdezi: „de aranyos, kisfiú vagy kislány?" Erre a kérdezett felháborodva kifakad: „mit tudom én, majd ha felnő eldönti!". Kicsit olyan ez, mint a „főnök vicce". Addig röhögünk rajta, amíg rá nem jövünk, hogy az a napi feladat (esetünkben a szomorú valóság). A politikai korrektség szellemi alapjaira épülő liberalizmus a férfi és női családi/társadalmi szerepeket csereszabatosnak tekinti, a két nemet pedig nem csak egyenlő jogúnak, de gyakorlatilag egyformának is. A mindenki számára szembetűnő különbségeket a kultúra, a vallás és a szocializáció/neveltetés számlájára írják. Nincsenek már „férfi szerepek", „férfias szakmák", sem „női szerepek", nincs már apa vagy anya, csak „szülő 1" és „szülő 2", - s aki ezt kétségbe vonja, az bizony „szexista".

Tekintetbe véve, hogy ma egy családot egy szülő (az apa) jövedelméből igencsak nehéz fenntartani, vagyis a jelen rendszer nem csak ideológiai, de gazdasági eszközökkel is szinte kikényszeríti a nők munkába állását, a feminizmus azon követelésével, miszerint ugyan azon munkáért a nőnek ugyan olyan bér jár, mint egy férfinak, nem lehet vitatkozni. Ahogy azzal sem, hogy ha egy munkakörre egy nő egyébként fizikailag, szellemileg alkalmas, akkor női mivoltára hivatkozva ez a munkakör nem tagadható meg tőle. De Sz... már a harmincas években figyelmezettet: „Bűnt követ el az a rendszer, amelyik a nőt szent hivatásától elvonja, mint munkást kihasználja és anyagi feltételek után rohanó "férfinőt" teremt belőle." A kulturális marxizmus lelkes támogatását élvező, s már a politikai korrektség szerves részévé vált feminizmus azonban éppen ezt teszi. A cél a hagyományos család szétverése - mindez az „egyenjogúság", a „nők felszabadítása" jelszavai mögé rejtve, tekintve, hogy a család felszámolásának szándékát (ami egy érezhetően negatív dolog) kevés nővel lehetne a maga csupasz valójában megetetni, ezért pozitív, az emberek által általában szimpatikusnak gondolt fogalmakba (egyenlőség, szabadság, boldogulás, önmegvalósítás) csomagolják. A feminizmus a nőket a hiúságukon, büszkeségükön keresztül próbálja a kulturális marxizmus céljaira motiválni. „Te is képes vagy rá", „valósítsd meg önmagad", „tudod te ezt még jobban is, mint egy férfi" és hasonlók. Így azon nők, akiket a gazdasági szükségszerűség esetleg nem kényszerít munkába, állást vállalnak azért, hogy megmutassák a világnak, hogy vannak olyan jók, mint a férfiak. Megjegyezzük, némely területen még jobbak is, de ez egy másik fejezet témája. Így a rendszer által mesterségesen keltett lelki (önmegvalósítás, bizonyítási vágy) illetve anyagi (a puszta létfenntartástól a presztízs-fogyasztásig széles a skála) szükségletek képesek rákényszeríteni a nőt arra, ami ellen egész valója a leghevesebben tiltakozik. E tiltakozás letörését szolgálja a tudatipar, az iskolától az egyetemig, majd a média és a kultúra. Ennek köszönhetően a hagyományos anyaszerep mára „ciki" lett, a családjáért élő nő „elnyomott rabszolga". A szórakoztatóipar ma a nőket keménynek, rámenősnek ábrázolja és szinte kivétel nélkül szinglinek, aki a munkájában, kedvteléseiben (szórakozás, fogyasztás) teljesedik ki. „Ma a nyugati nők milliói osztoznak a feministák házassággal és anyasággal szemben tanúsított ellenséges beállítottságában. Milliók tették magukévá a mozgalom célkitűzéseit, és nem áll szándékukban férjhez menni, pláne gyermeket szülni. Marcuse Élvezeti Elvével való azonosulásuk, a szexuális forradalomban vállalt elkötelezettségük azt jelenti, hogy a házasság a sor végére került. És - amint válási és születési statisztikáink mutatják - még a megkötött házasságok is kevésbé tartósak és termékenyek." (Buchanan)

A nők a gazdasági kényszer, illetve a pszichológiai kondicionálás előtt meghajolva, bárki által elvégezhető munkák felvállalásával bizonyítják értéküket a világnak, miközben a senki más által el nem végezhető és a társadalom számára nélkülözhetetlen hivatásukat második helyre szorítják, esetleg teljesen feláldozzák a karrier, illetve a megélhetés oltárán. Tanár, orvos, ügyvéd, közgazdász vagy „manager", esetleg gyári munkás bárki lehet, édesanya viszont nem. Olyan nők persze mindig voltak, leginkább a középkorban, akik a hivatásukért lemondtak a családról, hogy teljes lényükkel átadhassák magukat annak, amit csinálnak. Őket hívják apácának. De őket nem az „önmegvalósítás", a pénzszerzés vagy az érvényesülés motiválta, és csupán egy dolgot „akartak megmutatni", a világnak: Krisztus szeretetét."
Hasonló véleményen vagyok a cikk tartalmával, örülök, hogy ez végre egy korrekt írás formájában is napvilágot látott.

Az "olajozó" hozzászólók azért remélem észrevették azt is, hogy a skandináv országok is milyen magabiztos helyzetben vannak gazdasági szempontból már évek, vagy évtizedek óta, (Norvégia kivételével) olaj nélkül is. És egyben ők állnak a legjobban a férfi-női egyenlőség tekintetében is.
Nem olvastam el az egész betegséget, elég volt a felvezetés:

"azok az országok növekednek dinamikusan, amelyek a nők és férfiak képességeit is maximálisan kihasználják és a nemekhez demokratikusan közelednek"

Nyilván hazugság, minek olvstam volna tovább? Hiszen Kína olyan jelentéktelen és apró országocska, melynek létezését figyelembevenni is csupán hóbort a cikk szerzőjének. Ezért külön is csókoltatom, további szépelgő álmodozást kívánok,

Dezső
Igaz is meg nem is.

Egy ország optimális létéhez egy átlag családnak minimum 3 gyermeket kell vállalnia.

Mivel az első gyermekvállalás kitolódott és jellemzően a gyerekeket sorozatban gyártjuk akkor számoljunk csak ?

Nagy pocakkal nem lehet hatékonyan dolgozni, szülés, szoptatás kis szünet majd again and again.

Ez minimum 5 év... 5 év kiesés.

A megoldás az akár otthon is elvégezhető részmunka pld 4 órás.

A fent említett statisztikák hamisak.

Az említett országokban a tudatos bevándorlás, betelepítés miatt van úgy ahogy egyensúly.

Nem sokat beszélnek róla ezért nem tudjátok, de az europai gazdasági krízis valójában a katasztrofális demográfiai helyzet előszele, hozadéka.

A "szegénységet" főleg a feketegazdaság, a kevés aktív dolgozó, és végül, de nem utolsó sorban az alacsony hozzáadott értékű előállított magyar termékek, munkahelyek okozzák.
"Bármennyire is jelentősek lehetnének egy kormányzat lehetőségei arra, hogy a nők családi és munkaerőpiaci helyzetét pozitívan befolyásolják, mind a kutatók mind a döntéshozók alulértékelik a nők esélyegyenlőtlenségéért felelős kulturális tényezőket – mondja Kevin Daly, a Goldman Sachs(!!!!) kutatója."Na innentől bullshit.
@Szelényi Zsuzsa:

Kedves Zsuzsa,

Europa gondjait a katasztrofális demográfiai helyzet okozza.

Ez még csak a kezdet !

Egy áltag párnak minimum 3 gyermeket kell vállalnia.

Az első gyermek szülése kitolódott harminc éven felül szül egy átlag modern nő-ez egyre későbbre tolódik ki.

Emiatt a gyermekeket sorozatban gyártjuk.

Matekozzunk kicsit. Nagy pocakkal nem lehet hatékonyan dolgozni, szülés, szoptatás, jön a következő poronty.

Ez minimum 5 év, de optimálisan több.

Az Ön által említett "szegénység" pont az individualista göndolkodás hozadéka.

+ a feketegazdaság, az inaktívak és nem utolsó sorban az alacsony hozzáadott értékű magyar munkapiac a felelős.

Az egyedüli megoldás a részben otthon végezhető részmunka akár 2-4 órás is-lehet.

Azt gondolom egy kicsit feminista lett az írása.

Mi nők és férfiak és gyerekek csak együtt tudunk létezni.

És a politikát külön giga nagy hiba volt belekeverni-konzervatív kormányok... hmmm.
@Lucretia/My Reflection: Ja, csak azért nézd meg Norvégiát, mennyi a norvég, és mennyi a bevándorló...
Hogy a gazdaságuk jobban megy, hát passz, azt ont nem tudom, mitől, de a lényeg, hogy jobban élnek.
Valszeg azt az országot nem lopták szét a vezetőik.
Sokat elmond az értekezésről hogy a "szerep" szó 16 alkalommal fordul elő benne.

Habár már Shakespeare is megírta:

All the world's a stage,
And all the men and women merely players;
They have their exits and their entrances,
And one man in his time plays many parts,
His acts being seven ages.

Igaz hogy egy boldogtalan, kedélybeteg szereplő szájába adta...
Ez az írás túl jó. Sajnos.
A kommentek egy része szerint a nő:
- szülőgép
- beszélő háztartási robot, nevelőnő akinek a 4 fal között a helye
- arról nem is beszélve, hogy elveszi munkát a férfiak elől

Innen már nincs is messze az a gondolat, hogy minek is jár iskolába, mennyit lehetne ezen spórolni!
Csak feléled a 3 K gondolata( vagy már itt tartunk?)...
A húsvéti szünet alatt családostól összeismerkedtünk egy szír családdal. A családfő a beszélgetés alatt azt mondta, hogy náluk - mármint az arab kultúrkörben - az asszonyok "szent dolga" az, hogy otthon tevékenykedjenek a háztartásban a gyerekek körül. Vagyis egyáltalán nem elvárás az, hogy a nők dolgozzanak. A felesége egyetemszerűséget végzett, mégsem tartotta méltóságán alulinak azt, hogy otthon van a gyerekekkel. (Mondjuk az anyagi helyzetük szemmel láthatóan nem is tette szükségessé munkába állását.) Náluk érdekes módon a népességfogyással nincs probléma.

Minden egyes alkalommal, amikor a nők munkába állásáról van szó, az az érzésem, hogy a "baloldali" retorika egyszerűen azt a szándékot leplezi, hogy az államnak több adófizetőre van szüksége.
@Szelényi Zsuzsa: "azok az országok növekednek dinamikusan, amelyek a nők és férfiak képességeit is maximálisan kihasználják"

Statisztika, bevezető kurzus: korreláció, változók függetlensége, okság.
Mondok akkor én is egy hasonlóan hatalmas okosságot: statisztikai vizsgálatok kimutatták, hogy a jómódú családokban szignifikánsan több az egy főre jutó golfütők száma, mint a szegényeknél. Következtetés: golfütőket a cigánytelepre, és a felemelkedés elkerülhetetlen!

Komolyra fordítva a szót. Az, hogy a gazdasági növekedéssel párhuzamosan növekedett a nők munkaerőpiaci integrációja, egyáltalán nem jelenti azt, hogy utóbbi következménye az előbbi. Ugyanúgy lehet fordítva is. És én speciel ez utóbbit tartom valószínűbbnek. De nem vagyok olyan magabiztos, hogy cikket írjak róla.
Szerintem a szerző a gyereke születése utána adja állami gondozásba a gyereket, és már mehet is vissza dolgozni. A többieket pedig hagyja békén.

A kisgyereknek 2-3 éves koráig az anyjára van szüksége, ennek csak egyik oka a szoptatás (a bölcsödében ki szoptat? Senki.).

Nyugat-európában annyival jobb a helyzet, hogy ott hiába nincs GYED, GYES annyi ideig, egy család ki tudja húzni egy fizetésből, ha nekik a gyerek fontosabb.
Jól sikerült írás.
Amit hozzátennék, hogy minden "kormányzati törekvés" jelenleg kétféleképpen sorolható be:
- Vagy különböző "terelő", rossz esetben kényszerítő elképzelés arra, hogy a nők maradjanak otthon, és szüljenek gyereket, csinálják azt, amit mondanak nekik. (Ide sorolható pl. az a kormányzatközeli vélemény, miszerint a nyugdíj összegét a gyerekszámnak kellene befolyásolni, vagy egy jóval konkrétabb példa a családi pótlék kártyára utalása. Esetleg a szocpol maga, ahol a nőt csak valami gyerektermelő eszköznek kezeli a rendszer).
- A másik típus, mikor ugyanezeknek a nőknek azt üzeni a rendszer, hogy menjenek dolgozni, de gyerekellátó rendszert nem biztosít hozzá. Ellenben próbálja a gyerekes nők élethelyzetéből adódó problémákat a munkáltató nyakába varrni (táppénz a beteg gyerekre, stb.), amitől a munkáltatók csak arra a döntésre juthatnak, hogy még kifejezetten női munkára (pl. titkárságra) is férfit keresnek. Gyerekes nőnek visszatérni a munkahelyére, vagy a munkaerőpiacra rettenetesen nehéz. Fiatal nőket egyszerűen nem lehet elhelyezni, mert retteg attól a munkáltató, hogy egy 28-30 körüli nő elmegy szülni, és évekig csak költséget jelent számára. A 28-30 éves nő ezért ha egyszer végre munkát kap, többnyire (érhető okokból), annyira ragaszkodik hozzá, hogy nem marad ideje szociális életre, így a párját sem feltétlenül találja meg, és persze a gyerekszüléstől is retteg, mert látja, milyen jövő vár rá, ha gyereket vállal: anyagi kiszolgáltatottság (még a családi pótlékkal sem gazdálkodhatna szabadon lassa), munkanélküliség (hová is menjen vissza), a gyereke számára bizonytalan helyzet (a bölcsődehiányon túl valószínűleg az iskolák politikai befolyásoltságáról is olvas a neten).

Sorolhatnám még a példákat ezrével, de már ebből is látszik, hogy valami a kormányzati gondolkodásban van nagyon rosszul kialakítva. Amíg ez nem változik, addig csak álmodozhatunk. Talán, ha a parlamenti képviselők között több nő lenne...
@Szelényi Zsuzsa:
"Továbbá a kommentárdból is az mutatkozik meg, hogy a gyermeknevelés (betegápolás, gyerekek szállítmányozása stb) alapból a nők feladata. Miért is?"

Talán azért, mert a nőknek van mellük, az apáknap pedig nincs. 1 éves koráig a gyereket rengeteget kell szoptatni, éjjel-nappal, ezt az apa nem tudja pótolni, de még 2 éves koráig is szopiznak az egészséges gyerekek.

Persze van aki inkább a tápszerre esküszik, hát, részvétem.
Érdekes, ameddig a nők nem dolgoztak, addig a férfiak rendesen el tudták látni az egész családot, eközben méretre szabott zakóban, méretre készíttetett makulátlan cipőben jártak.

Ma egy férfi saját magát sem tudja eltartani, ha nem örökölt lakást, és csak a leggazdagabbak járhatnak méretre szabott egyedi ruhákban.

Arról nem is beszélve, hogy 10 dolgozó nőből legalább 7 szarik az emancipációra, szívesebben maradna otthon és nevelné a gyermekét, csak akkor sokkal kevesebb bevétele lenne a családnak.

Van olyan többdiplomás női ismerősöm, nem is egy, aki egyenesen utálja a feministákat.

De persze az "értelmiség" mindig megmondja, hogy mit szeretnének mások, mert ők mindent tudnak, és mindenkin segítenek.
KEdves Zsuzsa!
Sok mindennel egyet értek, sok mindennel nem. A probléma ennél jóval összetettebb.
Én igazán érintett vagyok a témában hiszen 4 gyerekem született (sajnos az egyik meghalt, de 3 él, és nevelem őket), felsőfokú végzettségem van és a K+F szférában dolgozom.
1. Ha tehetném egyáltalán nem dolgoznék amíg a gyerekek kicsik (a legnagyobb gyerekünk 7 éves). Nem tehetem, mert egy keresetből nem tudunk megélni, és hosszútávon teljesen kiszorulnék a munkaerőpiacról. Tehát nem a saját választásom, akaratom és szívügyem, hogy dolgozzak kicsi gyerekek mellől.
2. A gyerekeknek egyáltalán nem jó az a hosszú távol töltött idő, amiben ma élnek. Önmagában a közösség lehet fejlesztő erejű (de akkor tényleg minőségi ellátás kellene, ami teljesen hiányzik, gondoljunk csak a 28 fős ovis csoportokra), de napi 9-10 óra az intézményekben már egyáltalán nem fejlesztő erejű. Nem azért lettek gyerekeink, hogy az esti fürdetés-fektetés alkalmából találkozzunk csak.
3. A netto 25 e Ft-os GYES csak a tényleg nagyon alacsony keresetű családoknak motiváció az otthon maradásra, mások számára nem alternatíva (számunkra sem), mert ez kb. az éhen halásra elegendő, tehát a nők nagy része nem azért marad otthon esetleg a harmadik évre, mert van GYES, hanem mert nincs munkája, ahová visszamenjen.
4. Ha minden problémát leküzdve visszamegy dolgozni, akkor óriási probléma az összes iskolai-óvodai program megoldása, a rengeteg betegség (sok gyerek esetén egy-egy nap hiányzás is összeadódik és sokká válik), a szünetek, pl. 10 hét nyári szünet lefedése.
5. Elviekben persze az apuka is részt vállalhatna ezekből, de 90%-ban ő az, aki többet keres, így ha ő megy táppénzre az - különösen az új táppénz szabályok óta - anyagi csőd a családnak. Így az alacsonyabb keresetű - ergo anyuka - megy el táppénzre.
6. Én távmunkában dolgozom, tehát e tekintetben sem vagyok tipikus magyar nő, de megmondom őszintén még így is nagyon nehéz, és túlságosan leterhelő. Ha azt szeretném, hogy a gyerekeimmel is lehessek némi időt, akkor ebből egyenesen következik, hogy a munka egy jelentős része marad estére, éjszakára, én egyre fáradtabb, kimerültebb leszek, és teljesen le kell mondjak a magam feltöltődésére fordított időről.
7. Tehát nagyon szép gondolat, hogy mi nők sok gyerekkel mennyire akarunk dolgozni, de nincs erre lehetőségünk, meg távmunka, meg részmunkaidő, de én nem így tapasztalom. Nekem sok gyerekem van és távmunkában dolgozom, de nem szeretetből és akaratból, hanem kényszerből, és egyáltalán nem érzem jól magam benne. A környezetemben élő kisgyerekes dolgozó nők többsége szintén nem érzi jól magát ebben a helyzetben.
8. Megint az "jön ki" az egész írásból, hogy nincs értéke annak, ha valaki otthon van sok gyerekkel, őket tisztességesen neveli, ellátja a háztartást és rendezett környezetet teremt. Ez a társadalom számára nem érték, mutatja az is, hogy rendkívül alacsony módon becsüli meg anyagilag is (a szintén netto 25 e Ft-os GYET-el). Szerintem pedig ez érték. Ha a takarítónő és a bébiszitter értéket termel, akkor a mindezt ellátó otthon lévő anyuka miért nem?
9. A magyar társadalom csak a szavak szintjén gyerekbarát, valójában nem az.
Ha kérhetem, ne keverjük össze a társadalmi nemek szempontjából végzett vizsgálódásokat és azok eredményeit (gender mainstreaming) az egyformásító vadhajtásokkal. Csak úgy kezdetnek. (És ez természetesen nem a posztolónak szól.)
Van egy remek szempont még, ami a posztban talán benne is van: az egykeresős és a kvázi-egykeresős (részmunkaidő, kis keresettel) családmodell iszonyúan borulékony, főleg a mai recesszív-válságos helyzetben. Mert az egy kereső munkája sem atomstabil, ráadásul neadjisten megbetegedhet, baleset érheti, meghalhat. Sőt, nem is kell ilyen messzire menni, elhagyhatja a másikat, mint tudjuk, ez még a nagyon vallásos időszakokban sem volt éppen ritka. Akkor mi van a nem kereső (és mivel mondjuk korán kezdett szülni, gyakorlatilag kereső foglalkozást soha vagy alig űzött) családtaggal? Miből fog élni, miből fogja eltartani a minimum három gyereket? Pláne ha tényleg korán kezdett el szülni, és semmiféle végzettséget, munkatapasztalatot nem volt módja szerezni?
(Én még emlékszem arra is, hogy Ranschburg - akit egyébként mélyen tisztelek - 2007-2008 körül hogyan fordult egyet hirtelen, és kezdte jó megoldásnak tartani a bölcsődét a másfél évesek számára - épp akkor, amikor az aktuális kormányzat két évre csökkentette a gyest. Szóval ezt talán hagyjuk. Emellett sem Ranschburg, sem Vekerdy nem mondta sehol hogy egy gyerek lelki fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy 0-24-ben az anyja vigyázzon rá. Ez egyébként tényleg soha, sehol nem volt így, csak az olyan típusú rendszerben, mint a mi három éves gyesünk, aminek meg voltak hátrányai is - ugyanis nagyon hamar megjelent a gyesneurózis, a sok tömbházban élő, zömmel képzetlen nőnek fogalma sem volt arról, mihez kezdjen magával egész nap a gyerekkel, pláne hogy elvárás volt az is, hogy ne "kaszinózzon", azaz ne nagyon mászkáljon sehová. A képzettebb nőnek akkor sem volt lehetősége évekig csak otthon lenni, egyetemi oktató, kutató esetében például még az egy év is necces volt már a hetvenes években is, újságírónál dettó, orvosnál még annyi sem. Ma is kb. úgy van, hogy nagyrészt azok maradnak otthon évekig, akiknek vagy nincs munkájuk, vagy valószínűsíthető, hogy akármit csinálnak, nem fognak tudni visszamenni, vagy utálják a munkájukat, és örülnek, hogy megszabadulnak tőle, úgy vélik, ilyet találnak később is - függetlenül attól, hogy igazuk van-e ebben, vagy sem. A képzettebb otthon maradóknál vagy hasonló dologról van szó - vagy nem szeretik a munkájukat, vagy tudják, hogy gyerekkel nem fogják tudni végezni -, ők viszont az otthoni időszak alatt elkezdenek felépíteni egy másik pályát, esetleg tudatos a döntés, de akkor általában gyökeres életmódváltással is jár, pl. kiköltözés falura stb. és vagy beválik, vagy nem.)
@ColT: Az olajtól megy jobban a norvég gazdaság. Az egyetlen ország Európában és talán a világon is, de az OECD-ben mindenképp, ahol (egyébként rendszeresen 9% körüli értékkel) szufficites a költségvetés. szóval nem kiindulási alap számunkra:-(

@-JzK-: nem lehet és nem szabad egyenlőségjelet tenni a feministák vágyai és a társadalom hosszútávú érdekei közé. Ez utóbbinak sztem az az érdeke, hogy kiegyensúlyozott, és boldogulásra törekvő emberek alkossák. Ehhez pedig a lehetőséget kell csak megteremteni. Nem kell, hogy minden nőt visszavezessünk a munka piacára. Főleg azért nem, mert sokuk szerint tényleg nem ez az elsődleges feladatuk. Aki viszont szeretne "munkás" is lenni, nemcsak anya (és feleség-partner-stb), annak meg kell adni az egyenlő esélyt.

@Szelényi Zsuzsa: "Valóban, a magasabb végzettségűek maguktól is hamarabb elkezdenek dolgozni kisgyerek mellett, többnyire erősebb az igényük erre, valamint keresetükből inkább meg tudják oldani a gyermekek felügyeleltét."

a gyerekfelügyelet kb 1,000 Ft per óra, áfa nélkül, körül forog asszem. ha bejelentett alkalmazottat veszel fel erre a célra, akkor nincs áfa, de havi 1,000 Ft reg díj van a NAVnak. persze akkor nincs az alkalmazottadnak tbje, ami, hát, egy másik problémakörre vezet el... az ovi térítési díj kb 10,000 per hó, a bölcsi max a fizu 25%-a lehet.

Ebből pár dolog következik sztem:
- kutya jól kell ahhoz anyának/apának keresni, hogy az intézményesített rendszert kihagyva tudjon az anyuka visszamenni dolgozni. ebből tényleg nagyon kevés van. főleg mivel lakásvásárlással (ergó hitellel) kezdenek a fiatal párok mostanság és nem a gyerekkel.
- ha az intézményesített rendszert venné igénybe, akkor viszont továbbra is ott a probléma, hogy nem tud elég rugalmasan dolgozni ahhoz, h logisztikailag megoldható legyen. első lépcsőben sztem ezeknek a nőknek a helyzetét kellene megoldani, mert sokan vannak és szeretnék. egyszerre úgysem lehet mindent.
-ha pedig bölcsibe-oviba jár a gyerek, akkor még mindig van kb 1.5-2 óra, amit hivatali órás munkaidő (mondjuk 8-5, vagy 9-6) mellett még mindig saját zsebből kell megoldani, mert ha délután 4 után megy a gyerekért a szülő az oviba-bölcsibe, már úgy néznek rá mint gyújtogató a vizes szalmára. mellesleg az isiben a napközi is 4ig tart...

"Továbbá a kommentárdból is az mutatkozik meg, hogy a gyermeknevelés (betegápolás, gyerekek szállítmányozása stb) alapból a nők feladata. Miért is? Egy apa netán nem jól ápolja a beteg gyerekét, vagy nem megfelelőképp megy érte az oviba?"

nem hinném, h ez mutatkozott meg a kommentáromból, ne kapd fel a vizet:-) inkább az, hogy az anyukák szeretnék elsősorban ezeket a feladatokat ellátni, a gyerekek is, minél kisebbek, annál inkább, anyát szeretnék erre a célra. nekem úgy tűnik ez a természet rendje.
persze lehet apának adni a feladatot, maradhat otthon ő, de akkor ő futja a rizikót, hogy egyszercsak emiatt fog karrierjében lemaradni, neadjisten kiszelektálódni...

szóval csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy nemcsak a saját gyereknek kell örülni, hanem a más (a beosztott/munkatárs) gyerekének is. És ez nagyon nehéz most, főleg, ha ilyen nehéz gazdasági helyzetben vagyunk.
@takács bálint: sztem is az az irány a legjobb, ahol lehetséges az, hogy döntse el mindenki maga, miben hisz, mi a legjobb a gyerekének. sajnos ebben sem a jelenlegi sem a korábbi kormányok nem voltak erősek. Mintha mki pontosan tudná mi kell a másiknak:-(
Nem csak a munkaerőpiaci esélyeket kell növelni és a gyermekes családokat kiszolgáló egységek számát, színvonalát (ovi, bölcsi, napközi, stb)., hanem a családokon belüli mentalitást is. Mert az nem állapot, mikor hazánkban még szép számmal vannak olyan családok, ahol mind a férfi, mind a nő főállásban dolgozik és a nő munka után háztartási robot lesz, míg munka után a férfi kevésbé járul hozzá az otthoni teendőkhöz (akinek nem inge, ne vegye magára).

Az, hogy a nő végezzen minden háztartási munkát, csak akkor lenne lehetséges, ha ő otthon van (ám a négyfal mentálisan sem ideális). Ha nincs önálló keresete a nőnek, akkor a férfi jóindulatán függ, kiszolgáltatott a helyzete. Nehéz ügy igazságosan megtalálni az arányokat.

A részmunkaidős foglalkoztatási lehetőségek szélesedése szerintem sok mindent megoldhatna. Mellette könyebb lenne megteremteni az egyensúlyt a munka és az otthon, gyereknevelés körüli teendők között. Csak ez nem csak ott csúszik el jelenleg, hogy nincs elég részmunkaidős munka nők számára, hanem ott is, hogy sok család két teljes fizetésből is alig tud kijönni, így a nők is teljes munkaidőt keresnek. Tőlünk nyugatabbra ez jobban működik. Kérdés, ha ennek lehetősége nálunk is jobban kiépülne, a férfiak elfogadnáék-e, hogy a nő nem csökkent értékű azáltal, hogy részmunkaidős, és kevesebbet keres, hanem a gyereknevelés, háztartási teendők is munka.(Ám, ha a részmunkaidő miatt kevesebb a befizetett nyugdíjjáruléka, akkor a nők idős kori elszegényedésének lehetősége problémakörbe is befutunk).

Ám, a gyerekválalláshoz az sem ösztönzően hat, ha a magyar munkáltató rendszeresen túlóráztatja a dolgozókat, megalázóan alacsony bérért. Nem idilli gyereknevelés, mikor anyuka, apuka is kimerültségük dolgozik, idegesek, feszültek, alig tudják az oviba zárás előtt érni, és egyszerűen mókuskerék az életük, adódhatnak olyan helyzetek, mikor a saját gyereküket is nyűgnek érzik, legszivesebben "visszacsinálnák", ha tehetnék. Mindezek mellett valójában nagyon is szeretik a gyereküket, de túlhajszoltak. Persze a társadalom elvárja a boldog család képet, és kifelé igyekeznek megtartani. Biztos vannak pszichológusok, akik tudnának mesélni, hogy olykor a valóság ehelyett meg mi a családokban.

A gyed kimerítése után, a gyes összege a maga kb. 28500 forintjával megalázóan kevés. És a probléma az, hogy vannak családok, ahol kénytelenek igénybe venni a gyest, mert visszamenne a nő dolgozni, de nem tudnák megoldani a gyerek bölcsibe vitelét, és nem csak helyhiány miatt, hanem mert nem alkalmazkodnak a szülők időbeosztásához.

A mai világban, mikor az emberek jelentős része több műszakban dolgozik, vagy nem a klasszikus reggel nyolctól munakkörben, talán ideje lenne bevezetni, hogy a bölcsikben, ovikban reggeltől, egész estig tudják fogadni a gyerekeket.

Szerintem sokat javíthatna a helyzeten az is, ha a bölcsikben, ovikban bevezetnék legalább a rggel hattól este 20-ig való nyitvatartást, zárási időpontot (nyilván a hajnalban kezdő viszi reggel, a később kezdő, meg később a gyreket, nem ugyanaz a gyerek lenne egész hajnaltól estig bent).

Egy ovódai, bölcsödei pedagógus is dolgozhatna nyugodtan két műszakban. (és ez még mindig nem oldja meg azoknak a szülőknek a problémáját, akik műszakja este nyolc előtt sem jár le). De már ez is jobb lenne, mint a jelenlegi feltételek, több nő munkába állását könnyíthetné, nem amiatt kényszerülne állásokat nem elfogadni, mert tovább tartana a szülők munkaideje, mint bezárna a gyerekőrző intézet. Szerintem ez is ösztönözné a gyerekvállalást, mert vannak akik azért nem vállalnak gyereket, mert olyan a szakmájuk, olyan időbeosztással jár, hogy esélyük sem lenne utána abban dolgozni, ha bölcsik, ovik hamar beharangozzák a zárórát.
Elütésekért elnézést kérek.
Takács Bálint, marhaságokat beszélsz, egészen addig, míg ki nem találják, hogyan szülhetnek a férfiak is. Akadémikus okoskodással tele a padlás, gyakorlati megoldásnak meg nem tudom mire jó a huszonötezer forintod ott, ahol a társadalom 73 százalékának nincs semmiféle megtakarítása.

Jzk, normális felnőtt nő nem szeret függeni. Márpedig ma az "édesanya" szerepet a társadalom egész pontosan nulla forinttal honorálja az első hónapokon túl, ami azt jelenti hogy VALAKI MÁSTÓL FÜGG alapvető szükségleteik kielégítése - ha valakinek nincs saját jövedelme ("csak édesanya" szerepben a világ kilencven százalékában nulla helyi vagy világpénz üti ezért a markát, a maradék tízben meg némi alamizsna, lásd magyar főállású anyaság, mélyen-mélyen az EGY SZEMÉLYRE jutó országos létminimum alatt), nyugdíjat is pontosan nullát kapsz. Naná hogy ez legtöbbünk számára nem cél.Azt pedig nagyon jól tudjuk, hogy akár a társ, akár a politika "jóindulata" milyen illékony lehet. Szóval nem "apácáskodni" vagy "megmutatni" akarjuk, hanem megélni....

Mindig megrémülök, amikor a kommentekben "társadalmi közvélekedés" jelenik meg ijesztő gondolatokkal, a realitás kizárásával.....szomorú.
@kriszi:
Ha körülnéz az ember a saját szakmája táján (lásd én, nekem PhD fokozatom is van). Alig-alig talál olyan nőt, aki a K+F szférában 3 vagy több gyereket szül. Irreális azt hinni, hogy lehet sok gyerek mellett ilyen pályákon ugyan úgy teljesíteni. Vagy lehet, de akkor a gyerekek, a család egyértelműen háttérbe szorul. Nagyon fel tudom húzni magam az olyan bulvár cikkeken, hogy XY 3 gyerek mellett vezérigazgató. Igen, persze, de aztán elolvasva a cikket kiedrült, hogy minden áldott nap este 7 után ér haza a férjével együtt, a gyerekekre addig bébiszitterek vigyáznak (mellesleg nálunk 7.30-kor már lámpaoltás van...), és pár hónaposak voltak, amikor ment vissza dolgozni. Ennek van így értelme? Mert szerintem nem sok. Ez nem a család és a munka összeegeztetése, ez a család háttérbe szorítása a munka ellenében.
@a sötétség seregeinek vezénylő tábornoka: köszönöm a felhozott példát, jót derültem rajta :) (schmittelem)
Ja és mindenki, aki arról beszél, hogy vannak nők, akik csak anya-feleség-partner szeretnének lenni, azok fordítsák meg: vannak férfiak, akiktől természetes, hogy csak apa-férj-partner akar lenni mindennemű pénzkereseti lehetőség nélkül? Az miért nem elfogadható? Mert hogy attól tartok, egész más arányok jönnének a két esetre egy kutatásban, hogy a válaszoló elfogadja-e vagy sem. A magam részéről egy egész életre amúgy EGYIK NEM ESETÉBEN SEM fogadnám el, az eltartott fogalma takarja csak a munkaképtelen vagy kiskorú személyt, a felnőtt embernek lehetőleg legyen önálló megélhetése - nem a betegség, gyerekszülés, munkanélküliség típusú átmeneti kiesésre gondolok. SZerintem a személyisége is keményen torzul annak, aki egész életében valaki mástól függ, akár a férjétől, akár az állami alamizsnától.
@VT Man: Nem kell egyéves koron túl rengeteget szoptatni, kétéves korig meg már végképp nem szokás, lehet hogy remek érzelmi kötődés, viszont ha olyan típusú a gyerek, akkor marha nagy élmény lehet vele úgy bevásárolni, hogy hangosan, tisztán és érthetően megszólal a bolt közepén: cicit kérek. Bezárva négy fal közé meg a franc akar élni két-három évet ilyen akkor már kevésbé fontos dolgokért (kétévesen se táplálás, se immunológia szempontjából nem nagy cucc a szoptatás), a legtöbbünk egy-másfél év után szépen abbahagyja, amúgy megjegyzem, a gyerekek többsége magától is elhagyja már ilyen korban. Hálistennek, addig a legtöbbünknek épp elég, kölcsönösen.
@SünBalázs: "persze lehet apának adni a feladatot, maradhat otthon ő, de akkor ő futja a rizikót, hogy egyszercsak emiatt fog karrierjében lemaradni, neadjisten kiszelektálódni..." - tehát a férfi az nem kockáztathat és nem szelektálódhat szerinted, de mi bátran mehetünk a levesbe mint alapból értéktelenebbek. Hát itt egy páran az ilyen vélekedésűt még egyhetes lazakapcsinak se vállalnánk, nemhogy életünk párjának...
@Lucretia/My Reflection:
a skandináv rendszer kulcsa az, hogy nem diszkriminál semmit. pozitívan sem. magyarországon is az kellene, hogy az egy főre jutó gdp tizedét megkapja mindenki. a felnőttek készpénzben, a gyerekek pénzhelyettesítő utalványban, amit a közraktárban, vagy az iskolában, művelődési házban lehet felhasználni. tehát nem a boltban. hanem a közraktárból lehet vinni bébiételt, kelengyét, pelenkát. az iskolában lehet közétkeztetést, vagy az iskolai felszerelést (ruhát, cipőt, könyvet) megvásárolni. és ezen felül minden munkahely pontosan ugyanannyival van támogatva, mint amennyit egy munkanélküli is kap. ugyanannyi a járulékkal nem fedezett nyugdíj-kiegészítés. tehát ami alanyi jogon jár. akkor is kap valaki nyugdíjat, ha háztartásbeli volt. ha dolgozott akkor többet kap. ehhez a gdp egy tizedére van szükség. ami a humán alapellátás. elvben ez a skandináv modell.

na most a magyar rendszer ehhez képest nem alulméretezett. a humán alapellátásban is ott van ez a tized. csak a rendszer kiszámíthatatlan. mert hiába indít el a minisztérium egy nők részmunkaidős foglalkoztatását segítő célzott programot. pontosan tudom, hogy ez legfeljebb egy évig fog futni. a rendszer nem kiszámítható. a tisztességes munkaadókat nem érdekli az egész. rengeteg az adminisztráció. hiányzik a rendszerből az automatizmus.

ez a tized heti 20 euro, vagy havi 25000 forint. ha én politikus lennék azt mondanám, hogy ezt a heti 20 eurót adjuk oda mindenkinek. a költségvetésben ott van, csak össze-vissza osztjuk el. lehetne ez automatizmus. és utána nem kellenek célzott programok.

amit a szolidaritás elve alapján meg lehetne csinálni az táppénzellátás. mert lehetne azt mondani, hogy minden munkavállaló önkéntes alapon adja be a fizetése 1%-át. és ebből a gyermekes anyák, vagy apák kapjanak teljes összegű táppénzt. de ez önkéntes alapon is működne. szokták mondani, hogy legyen gyermektelenségi adó. de ez megint csak megbélyegző. a szinglik jelentős része a fizetése 1%-áról önként is lemondana. belép a pénztárba. és ha gyereke lesz, akkor élvezi annak az előnyeit. ha nem, akkor meg nem. elbukott 1%-ot. de ha nem akarja, akkor ne bukja el. az átlag ember szerintem 1%-ban altruista.

illetve lehetne mondani azt, hogy a munkaadói járulék csökkenjen 1%-kal. és azt a munkaadó fizesse be önként ha akarja. és akkor a nagy multik nyilván azt mondanák, hogy befizetik. ezért extra szabadságot lehetne növelni. tehát a vodafone olyan rendes, hogy az összes kifizetett bér 1%-át felajánlja a családoknak. nem kell tőle elvenni. mert magától felajánlja. nem tehet másként. hacsak nincs csődközelben. mert akkor azt kell mondani, hogy nincs extra szabadság. de akkor azt kell mondani.

szóval szerintem a pénz ott van a költségvetésben. csak hiányzik belőle az egyenlőség, és az önkéntesség. nem a humanista, hanem egy rosszul felfogott szocialista, vagy szociálliberális eszményképre épül. de ezt elvben lehetne korrigálni. csak akkor le kell mondani arról, hogy ilyen programokat indítunk a minisztériumból, meg amolyant. a programok majd intézményesen megszerveződnek. és azokat legfeljebb csak felügyelni kell. és a mainstream médiában hangsúlyozni kell, hogy ezek a humanista elképzelések alapvetően jók. tehát megéri beáldozni ez tizedet kötelezően. egy százalékot önkéntesen.
@kicsinap:
azért, mert a távmunkához is kellene 25 ezer forintos támogatás (ami az egy főre jutó magyar gdp-nek pont a tizede). és a férjed munkahelye után is. amit egyébként vagy megkaptok, vagy nem. ez teljesen esetleges. attól függően, hogy a munkaadódnak milyen a minisztériumi kapcsolatrendszere, mennyire tisztességes, és mennyire ügyeskedik. ez a probléma. a gazdasági erőhöz mérten az egyik tizedre épülő humán alapellátórendszer magyarországon létezik. a skandináv modellnek megfelelő pénz ott van a költségvetésben. csak a pénz kiszámíthatatlanul és esetlegesen van elosztva. itt egész egyszerűen az egyenlőségre épülő automatizmusnak kellene működni. heti 20 eurót lehetne és kellene minden magyarnak kiosztani. akkor is ha dolgozik, és akkor is ha nem. akkor is ha részmunkaidős, akkor is ha távmunkás. akkor is ha nő, akkor is ha férfi. akkor is ha roma, akkor is ha nem roma. minden esetben. és a gyerekek után is heti 20 euro utalványt. ez az egy főre eső gdp tizede. ennek a sztorinak az a kulcsa szerintem, hogy a humán alapellátó rendszer egy-sé-ges-sé váljon.
@különvélemény:
Az első bekezdés: a felső középosztálytól felfelé. Ugyanis amikortól egyáltalán volt konfekcióruha, a szegényebbek hordták, mivel olcsóbb volt. Akik közül a nők vagy dolgoztak, vagy férjhez mentek. Vagy addig dolgoztak, amíg férjhez nem mentek. Vagy dolgoztak szülés után is. Persze nem menő menedzserként: cselédként, dajkaként, gyári munkásként, a földeken, varrónőként, mosónőként, kasszírnőként, nevelőnőként, hogy ne fokozzam. Az ő férjük nem járt volna akkor sem méretre készített cuccban, ha ők nem dolgoznak. Az eltartott és csak a háztartással foglalkozó, makulátlan szépséget és rendet tartó asszonyka illúzió. Ahol megvalósult, ott volt elég pénz legalább egy mindenesre, azaz nem maga az asszony csinált mindent. Ahol a munkásfeleség működik "eltartottként", ott minden esetben nagy a nyomor, egyszerűen nincs pénz bármiféle makulátlanságot fenntartani (tisztaságot persze lehet). De még gyakoribb volt (ipari városokban), hogy a munkásfeleség is munkás, a gyerek meg, ha elég nagy már, szintén, amíg pedig még túl kicsi dolgozni, egy öregasszony vigyáz rá(juk), természetesen kb. olyan mennyiségben, mint a mai csanákban, aki már nem tud gyárban gürizni, vagy munkanélküli, valamennyi éhbért kap mondjuk a gyerekek ennivalójára, és magát is abból tartja fenn. Aztán ismerjük a dajkaságba kiadás intézményét is, az sem új dolog.
...ma persze a konfekcióruhának is többféle változata van, a kínaipiacostól a menőmárkásig, és a menőmárkással egy árfekvésben már simán csináltathatsz is magadnak bármit (van, hogy olcsóbban is)... ha van elég pénzed. Szóval ha a nők tömegesen kiállnak a munkából, akkor minden férfi annyit fog keresni, amivel minden holmiját csináltatni fogja, erre gondolsz? Kétlem.

A többdiplomás női ismerősnek viszont kellene egy kicsit talán a szakmáitól eltérő területen is művelődnie, hogy lássa: a "feministák" nélkül ő sem lenne többdiplomás, nem szavazhatna, nem birtokolhatna a saját jogán vagyont, és bizony az is előfordulna, hogy leribancoznák pusztán azért, mert merészel kereső elfoglaltságot űzni (ugyanis nem is olyan rettentő régen még erkölcstelennek számított az a nő, aki mondjuk tanult vagy kereső munkát végzett anélkül, hogy rászorult volna). Úgyhogy utálja csak őket nyugodtan, de tükörbe nézve :)
@kicsinap: Így van, szerintem is. De hozzá kell tenni, hogy így él mondjuk az éttermi felszolgáló is, ha gyereke van. Ez a baj. Amúgy látok én olyat is, nagyon ritkán ugyan, de látok, hogy a férj a hátország a nő tudományos karrierjéhez. Ebben is több kérdés fonódik össze:
- a kereseti viszonyok: ameddig van üvegplafon és nemek szerinti kereseti különbségek, addig a családon belüli munkamegosztás sem lesz egyenlő, még a legjobb egyéni szándék mellett sem, mert nyilván az fog gyerekezni, akinél ezzel kevesebb esik ki a családi költségvetésből
- a szemléletbeli ... hm, hiányosságok: amíg létezik olyan, hogy a nő gürizik munka után a gyerekekkel és a háztartással akkor is, ha ő keres lényegesen többet, ha ő elfoglaltabb, vagy ha a férje egyenesen munkanélküli, addig ez is akadálya a női karrier + család témának
- az előzőhöz még: amíg fel sem merül senkiben, hogy a gyerek bármi ügyes-bajos dolgát elrendezheti az apja is, addig lásd előző.
- az előzőhöz még: amíg a kisfiúkat és a kislányokat arra szocializáljuk, és főként olyan mintákat látnak, amelyben a lány gondozza a babát, a fiú nem, addig nyilván a nők lesznek a babagondozó szerepben, egyszerűen mert ők értenek hozzá jobban, mert nekik tanítjuk, a kisfiúknak nem (szívünkre téve a kezünket: még most is előbb fogjuk megtanítani egy kislánynak a kerékcserét, mert úgyis fog majd vezetni, mint egy kisfiúnak a pelenkacserét, minek az neki?). Tehát felnőttkorban jóval nehezebb lesz a gyerekek körüli munka megosztása.
...folytatnám még, de kifogytam a szuszból :)
@Vakmacska: nyugi. miből gondolod, h például nálunk nem apa marad otthon a gyerekkel, ha beteg? egyszerűen csak a realitás talaján mozgok. tök mindegy, ki marad otthon - az fog perifériára kerülni vagy kiszorulni a munka piacáról. nagyon egyszerű okból, egy nehéz helyzetben lévő munkáltató a megbízható, terhelhető munkavállalókat szereti. márpedig én eddig még csak olyan munkahelyen dolgoztam, ahol a gyerek miatt hiányzót nem tekintették ilyennek.

az hogy leírom az általam látott problémát, nem jelenti azt, h egyetértek a jelenlegi kezeléssel.
cserébe viszont ha rögtön támadsz gondolkozás/értelmezés helyett, az sem jelenti azt, hogy nálad van a bölcsek köve...:-)
@kriszi:
Ebben persze van igazság is, de azért én úgy gondolom, hogy bár a férjem is tökéletesen el tudja látni a gyerekeket, és volt is párszor, hogy amíg én konferenciára mentem ő volt velük, vagy éppen tologatta őket kint babakocsiban (4 hónapos volt a kicsi és időnként meg kellett szoptatni). Én mégsem szeretnék lemaradni a gyerekem fontos pillanatairól, amik sosem pótolhatók, és szeretném azt hinni, hogy a családom az az egy terület, ahol nem vagyok pótolható. Szeretnék én velük lenni ha betegek, ha elesettek. Nagyon szép dolog a gender elmélet, de a férfiak soha nem lesznek a gyerek szülőanyjai.

Azt gondolom, hogy el kellene fogadni azt, hogy van egy átmeneti korszak a nők és a férfiak életében, amikor kicsi gyerekeik vannak, és ha a társadalom számára érték a gyerekek nevelése, akkor ezt honorálják és viseljék el. A teljes munkával töltött időhöz képest ez egy rövid időszak csak.

Én azt hiszem, hogy a nők többsége eleve nem választ olyan munkát, ami magas bérrel jár ugyan, de olyan időbeosztással, ami családdal nem összeegyeztethető. (A férjem sosem ér haza este 6-nál korábban.)
Amúgy nálunk a fiúk éppen úgy részt vesznek, mindenben, mint a lányok, de hidd el, neveléstől függetlenül a fiúkat ezerszer jobban érdekli a szerelés, mint a babázás (pedig mindegyik fiamnak van saját babája), de főzni imádnak ők is.:-)
@Szelényi Zsuzsa: Köszönöm, Zsuzsa!
(szeretnék küldhetni egy privát mailt - kaphatok egy címet? köszönöm! >> delisa@live.se )
Jó cikk, de érdemes lenne azt is érinteni, hogy egy szülni távozó nő mekkora teher egy kovnek, mivel eléggé nagy.
@kicsinap: Azt hiszem, kezd kiderülni, hogy olyan nagyon nem is tér el a véleményünk - vagyis nem mindenben. Én azt vallom - most az anyagi feltételektől és a munkáltatói hozzáállástól függetlenül, kizárólag elvi alapon -, hogy a gyereknek van egy szülőanyja és egy szülőapja, és ha ők együtt vannak és mindketten szeretik a gyereket és örömmel gondozzák, akkor teljesen egyéni (pár)döntés függvénye kellene hogy legyen, hogy ki mikor és milyen arányban vegyen részt a dologban. Szerintem a férjed sem szeret(ett volna) lemaradni a gyerekek fontos pillanataitól, és ő is pótolhatatlan nekik. Onnan gondolom, hogy ez nálunk pontosan így van.
Sok nő választ olyan munkát, ami mellett nem lehet gyerekezni. Aztán vagy nem lesz gyereke, vagy vált, vagy próbálja ilyen-olyan módon megoldani. Sok nő nem választ eleve ilyen munkát (de mondjuk egyre ritkább, hogy a tizennyolc éves lány szándékosan olyan irányba fordul, ami majd, esetleg nem akadályozza túlzottan a gyereknevelést). Sok nőnek nincs igazán választása, csinálja azt, amire lehetősége van, amiből többé-kevésbé meg tud élni, amit aktuálisan meg tud oldani. Nincs egy darab általánosítható út.
Aztán van olyan nő, akinek semmi érzéke pl. a betegápoláshoz. Amúgy imádja a gyereket, tökéletesen gondozza, de ha beteg, akkor lefagy, pánikba esik, stb. Ha egy ilyen összeakad egy olyan típusú pasassal, amilyenek ápolónak mennek, akkor a személyiségükből fakadóan nem kérdés, hogy a beteg gyereknek ki a jobb, ha mellette van. Ugyanakkor ebben a helyzetben is anyukát fogják hívni az óvodából, ha a kölök belázasodik. Szóval a dolog részben teljesen egyedi - személyiség -, részben szocializációs ügy - kinek mit tanítunk meg kisgyerek korától. Ez utóbbiban nem szükségszerű, hogy ami a gyerekgondozást illeti, különbség legyen. Persze lesz kisfiú és lesz kislány, akinek nincs hozzá különösen kedve, ahogy a szereléshez, a babázáshoz, a sporthoz, a főzéshez, a rajzoláshoz. És lesz kisfiú és kislány, aki imádni fogja. A lényeg a lehetőség, adjuk már meg fiúnak és lánynak is, hogy ha affinitása van hozzá, hadd legyen profi szerelő vagy profi gyerekgondozó. Ebből lehet felnőtt korukban jó kis, egymást kiegészítő, egymást támogató párokat kihozni.
Nekem egy lányom van és egy fiam. Egyik sem babázik. Viszont mindkettő plüssállatokból álló "gyermekotthont" üzemeltet, ahol a plüssök virtuális életkora 0-15 évesig terjed. A fiam szerel is az apjával, főz velem, terítőket sző az óvodában és ő az első, aki bárki betegségekor megjelenik a lázmérővel, teával, korábban játék orvosi táskával. A lányom ezalatt gőzerővel alkot, mindegy, hogy játékot, festményt, rajzot, képregényt, dísztárgyat, ékszert, dalt ír, verset tanul, egyedi ágyást alakít, állatokat figyel, könyvekkel körbebástyázva kutat valami után, ami megragadta, de örülök, ha utólag észreveszi, hogy valaki nem volt jól, vagy hogy volt ebédfőzés. Szerelni sem szerel, az igaz :) De mindkettőjüknek vannak "fiús" és "lányos" vonásai, szerintem ez minden gyereknél így lehet. Csak éppen még mindig jobban erősítjük bennük a hagyományosan a férfiakhoz vagy a nőkhöz sorolt viselkedésformákat a saját nemük szerint, és nyomjuk el a sztereotipikusan az ellenkező nemhez soroltakat. De a fő probléma az, hogy még mindig szeretjük ezeket a társadalom által alakított, ráadásul időben változó elvárásokat természettől adottnak, illetve egyedül normálisnak tekinteni. Pedig...

(Hehe, a kommunisták tették a nőt a traktorra, micsoda dolog ez jellegű hörgésekről eszembe jutott, hogy a B kategóriás jogsi máig feljogosít kerti traktor vezetésére is :) )
@Vakmacska: Egyéves koron túl nem akarnak gyakran szopni, remekül lehet dolgozni úgy, hogy már elmúlt egy éves a gyerek és még szopik.
Tehát totálisan irreveláns, hogy ki meddig szoptat.
Sőt. Szptatott beteg kétévesre apuka is remekül tud vigyázni otthon.
Komolyan a szoptatása a legnagyobb akadály a munkavállalásban?
Amúgy VTMan sztem félreérti, a cikk szerzője óvodáskorú gyerekekről beszélt, nem egy év alattiakról.

Jó a ciik; nem hiszem, hogy lesz egy olyan ideális kor, amikor mindenki szabadon eldöntheti, hogy főállású anya lesz vagy dolgozik teljes- v. részmunkaidőben.
"Imádom", ha egy olyan széles embercsoportról, mint a nők, általánosan érvényes megállapításokat, célokat fogalmaznak meg. Óriási különbségek vannak az egyes alcsoportok között, és ezek a különbségek indokolják a különböző nőpolitikai megoldásokat, terveket, döntéseket. Szimpatikus lenne, ha politikát, stratégiát inkább alcsoportokra találnánk ki, pl. városi vs. vidéki, vagy 3 csoport végzettség szerint, stb.
A mélyszegénységből való kilábalás valódi hősei, élharcosai a nők: őket az anyai ösztön nagyobb felelősségtudatra bírja, mint a szenvedélybetegségekbe menekülő férfiakat. Testük biológiája figyelmezteti őket az időtényezőre, a történések következményeire és időbeni bekövetkeztére. Tudnak tervezni, még megvan az akaraterejük is, szemben a hamarabb letörő férfiakkal. Ahány mélyszegénységből kitörő ember ismerek, az mind az édesanyja ösztönzésére, az ő támogatásával tette meg a szükséges erőfeszítéseket.
Sajnos, a nőknek gyakran alávetett a szerepük, kiszolgáltatottak a környezetükben élő férfiaknak, aminek legkeservesebb eleme az, hogy szülni kényszerülnek, mert nem tudják megvenni a fogamzásgátlókat - vidéken még a hozzáférés lehetősége sincs meg mindig. El tudnám képzelni,mint egészségpolitikai és szociálpolitikai lépést, hogy bizonyos körülmények közt a közgyógyellátás terhére, ingyan kapjanak fogamzásgátlót a mélyszegénységben élő nők.
Egyetértek azzal a kommentárral, amelyben arról írnak, hogy nem muszáj minden esetben szorgalmazni a nők munkavállalását. Különösen vidéken, ahol a munkalehetőség és a munkába járás feltételei minimálisak, nem kell feltétlenül kereső foglalkozást szorgalmazni: a kiskert megművelése, a háztartás gazdaságos vezetése, a gyerekek gondozása komoly szellemi és fizikai erőfeszítés. Ehhez járul még az az erkölcsi hatás, amit a gyermekek ösztönzésével, támogatásával gyakorolnak, sőt, gyakran a férfiak lelkiereját is ők segítenek megőrizni. Számolt már ezzel valaki? Nem, mert nem mérhető se centivel, se kilóval. EZT a női szerepvállalást kellene elismerni, úgy, ahogyan Dániában teszik: a több gyermekes, netán tartósan beteg hozzátartozót otthon gondozó nő kb. a minimálbérnek megfelelő juttatást kap, és nyugdíjjogosultségot is szerez ezzel. (Kiszámolták ugyanis, hogy egy "nem dolgozó" háziasszony munkája milyen eredményeket hoz a családnak, mekkora megtakarítást jelent, ha valaki alaposabban utánanéz, mit, hol és mennyiért vásárol, mennyit spórol, ha főz és befőz, stb.)Ez a másik nőpolitikai lépés, amit lehetne szorgalmazni. Városon, ahol nem a kiskert megművelése és a háziállatok gondozása jelent feladatot, ott a gyermekfelügyelet vagy idősek gondozásának vállalása helyettesítheti ezt a tevékenységet. Ez utóbbi kettőre óriási kereslet van, de a rászorulók nem tudják megfizetni jelenleg. Ennek is a szociális gondoskodás részének kéne lennie.
Ezek mego9ldások lennének a kevésbé képzett nőknek, akik nagyon nehezen jutnak munkához. Hülyeségnek tartom a munkába visszatérés szorgalmazását a gyes lejárta előtt, vagy akkor, ha a nő munkanélkülivé vált a gyermekvállaláűs miatt, mert ez nem a munkavállalón múlik, hanem a munkáltatón, annak is a piaci érdekeitől függ.
A felsőfokú képzettséggel rendelkező nők esetében a munkavállalás már távolról sem olyan problematikus: megvan rá a készségük, és a lehetőségeik is jobbak. Nekik a gyermekintézmények hiánya a legfőbb gond. Csak tudnám, hogyan képzelik egyesek a kötelező óvódáztatást és a korai fejlesztést, ha egyszer rengeteg férőhely hiányzik, sőt, sok faluban nincs is gyermekintézmény?!

Külön kérdés annak megoldása, hogyan oldja meg egy nő a beteg - esetleg tartósan beteg, otthoni ápolásra szoruló - gyermeke gondozását, ha egyszer vissza van zavarva a munkaerőpiacra?! Szóval a főállású anyaság nem ördögtől való, és nem azt jelenti, hogy vissza a fakanálhoz, hanem azt, hogy tiszteljük és anyagilag elismerjük a háziasszonyi munkát. Valóban szabadon választhatóvá tesszük. Ez is egy lépés az egyenjogúság útján.
@SZPG: Valóban, a nők nem képeznek homogén csoportot, és az életstratégiák is nagyon különbözőek. A magasan képzett nőknek más problémáik vannak mint az alacsonyabban képzetteknek, és a kistelepülések is nagyon különböznek a nagyobb városoktól. Ma Magyarországon a megyeszékhelynél kisebb településeken nincsenek bölcsődék. Itt a gyermekellátás a családon /nőkön kívül szinte megoldhatatlan. Az alternatív gyermekintézményeknek semmi hagyomány sincsen.

A főállású anyaság nálunk is létezik. Nem is ezzel van probléma. A baj az, hogy azok a nők, akik 8-10 év után már nem tudnak visszatérni a munkaerőiacra nem feltétlenül szeretnének főállású anyák lenni, csak egyszerűen ma ennyi év után elvész a megfelelő tudás/készszég illetve az a társadalmi háló, amely segítené őket a mukábaállásra.

Nem fizetett munkát nők és férfiak is végeznek, csakhogy a nők sokkal többet. Ezt az égegyadta világon nem honorálja a társadalom, csak az anyáknapi ajándékok és a nőnapi rózsa. Én azt mondom, hogy nem kell annyi rózsa, viszont segítsenek többet a férfiak a háztartási munkában. Megmérték: a család körüli összes munka 60%-a az étkezéssel kapcsolatos, minden egyéb a mosástól a fűnyírásig együttvéve csak 40%. Ha tehát egy férfi érdemben segít a vásárlástól a mosogatásig tartó naponta számos alkalommal lebonyolított ciklusban, már nagyot halad a világ előre.
És ahogy már feljebb is elmondtam: miért is olyan egyértelmű, hogy a nőnek kell a beteg gyerekkel otthon maradnia??? Döbbenet, hogy még véletlenül sem jut eszébe senkinek, hogy ezt egy apa i meg tudja csinálni. Pedig jó ez és nagyon fejleszti a szülő-gyerek kapcsolatot.

A világ legtöbb országában nincs 3 éves GYES. Sőt Európában is csak KEuróa pár országában van. Egyszerűen belenőtt a tudatunkba, hogy csak ez a logika létezik, pedig nem. Európa nagy részén van valamennyi szabadság, 6-12 hónap és vannak gyerekintézmények, méghozzá sokkal változatosabb formákban, mint nálunk. A rendszeren kell variálni ahhoz, hogy a nők/családok igényét minden valóba szolgálni tudja.
@takács bálint: Abszolút. Nem kell az ellátórendszernek egységesnek lennie, és az utalványrendszer nagyon jól hangzik: nem szociális segély, hanem a gyermeknevelés elismerése, amelyet a szülők úgy használnak fel, ahogy szükségük van rá.
@SZPG:A helyzet az, hogy a nők belépése a fizetett munka világába az elmúlt húsz évben hihetetlen mértékben megnövekedett a fejlett és a fejlődő világban is. Vagy saját erőből, vagy különböző fejlesztő programok segítésével. Ez eddig mindenkinek jót tett, a gyerekeknek, a családoknak, a társadalomnak de különösképpen a nőknek, akiknek a fizetett munka nagyon komolyan növeli a társadalmi státuszát. Kényszerről egyáltalán nincs szó, kulturális okokból ez avilág túlnyomó részén nem is lenne lehetséges, de nem is fejlesztépolitikai szempont. Még jó.

Valóban: gyermeket szülni és szoptatni csak nők tudnak, és határozottan állíthatom, hogy ez igazán nagyon jó dolog. Viszont azt is határozottan állítom, hogy gyermeket nevelni a férfiak is egészen kiválóan tudnak, már egészen kicsiket is. Súlyosan félrevezetőnek tekintem, ha a fizetett munkavégzést és a gyermeknevelést egymással szembeállítjuk. Erre semmi szükség, és a férfiaknak is megalázó.
@kriszi: Az, hogy manapság olyan sok fiatal nő a karrier miatt tologatja a gyermekvállalást, arra a súlyos társadalmi problémara világít rá, hogy a úgy látják nem kapnak megfelelő segítséget se a családjuktól sem a társadalomtól abban, hogy munka mellett megfelelően tudják a gyermekeiket neveni. A hosszú ideig tartó otthonmaradás mellett nagy a 'lobbi', a férfiak nem segítenek a gyerekápolásban és a háztartási logisztikai munkában, az óvoda egysíkú, 8-4 óráig üzemel. Ha volna professzionális otthon nevelési szolgáltatás, családi napközi, bölcsi és a férfiak is inkább megosztanák a munkát, ezek a kérdések nem merülnének fel ilyen durván. Ezt kell elősegíteni. :))
@Szelényi Zsuzsa:
több dologról beszélünk egyszerre. szerintem szükség van egységes humán alapellátó rendszerre. vagyis a jelenlegi kedvezményrendszert egységessé kellene tenni. ugyanarra a szintre kellene hozni
-- a munkanélküli segélyt
-- az iparban járó adójóváírást és kedvezményeket (leszámítva a kiemelt közberuházásokat, amit az uniónak kellene támogatni. lásd autóipari beruházások.)
-- a szolgáltató szertorban az adó-visszatérítéseket
-- az egy főre jutó agrártámogatást (itt a probléma, hogy a romáknak nincs földjük, és nem kapnak támogatást az agártermeléshez szemben a brit királynővel, aki a birtokai után végtelen támogatáshoz jut. amire persze nincs túl nagy szüksége)
-- a közalkalmazotti bérpótlékot (a közhivatalok és az igazgatásrendészet működésnek illetékekkel nem fedezett része)
-- a nyugdíjkiegészítést (a nyugdíjkifizetések járulékkal nem fedezett része)
-- az induló ösztöndíjat
-- gyermekgondozási segélyt
ezeket mind egy szintre kellene hozni. ami az egy főre jutó gdp tizede havi 25000 forint. szerintem heti támogatás kell. az egy főre jutó magyar gdp heti 200 euró. ennek a tizede értelemszerűen 20 euró.

ez úgy segítené a nőket, hogy ha bejön egy anyuka, hogy szeretne munkát vállalni, akkor az ő bére eleve heti 20 euróról indul. ez nagyon alacsony bér. de indulásnak jobb, mint a 0. úgy is felfoghatod, hogy folyamatosan járna a gyes. ha munkanélküli akkor a humán alapellátást segélyként kapja. ha dolgozik, akkor adójóváírásként. ha közmunkát végez, akkor közmunka támogatásként. mindegy mit csinál. kapja ezt a havi 25000 forint körüli összeget. ami most az öregségi nyugdíjminimum. ez a gdp 1/10-e. ezt mindenkinek kellene adni. a férfiaknak is. ez ott van a rendszerben. csak az elosztás nem igazságos (egyenlő).

---

na most ez az összeg a családi pótlék, amit nem készpénzben, hanem pénzhelyettesítőként kellene kiosztani. azért, mert ez elvben a gyereknek jár. ha készpénzt osztanak, akkor ki tudja, hogy mi lesz a sorsa. tehát mondjuk egy 5 tagú (2 felnőtt, 3 gyerek) családban heti 40 euró cash, és heti 60 euró cheque. de a készpénz akkor is jár ha a szülő dolgozik, ha nem dolgozik, ha részmunkaidős. minden esetben. csak nyilván a munkaadónak könnyebb felvenni egy anyukát ha a bére 20 euróról indul és nem 0-ról. de ehhez nem kell semmilyen program. mert van aki a diplomás pályakezdőt akarja segíteni. aki jó eséllyel szingli. van aki az alacsonyan iskolázottat. itt minden pártnak eltérő a preferenciája. ezt kellene egy pillanatra félre tenni. és a humán ellátórendszert egységessé, igazságossá, egyenlővé tenni. az egyenlő hozzáférést minden szabad állampolgár számára biztosítani.

---

lehetnek persze ezen felül extrák. a munkaadó fizeti a társasági adót. a munkavállaló a személyi jövedelemadót. az szja egy részét ma is fel lehet ajánlani. a multiknál létezik a corporate social responsibility. és ebből lehetne helyzetbe hozni a nőket. az önkéntességből jön össze, hogy a gyereket nevelő nőknek (vagy akár a férfinak) járjon extra betegszabadság, extra táppénz. ennek a rendszernek a extra magas keresetűek és a gyermektelenek nettó befizetői lesznek. a szociális munkások és a szociálisan rászorultak pedig a kifizetőhelyek. a 80:20-as szabályt kellene érvényesíteni. 80% utalvány, 20% készpénz kifizetés. de itt gdp arányosan ajánljon fel mindenki 1+1%-ot. ami a humán alapellátórendszernek az átlagos áfája.

lehet, hogy ez így zavaros. de talán érthető.

azt kell mondani, hogy egy tizedet szimplán humanista célokra beáldozunk. de nem csak a rászorultakat kell támogatni. mert abba a jobboldal nem megy bele. hanem mindenkit. ma is ez van. csak az elosztás nem igazságos. és mivel a tizedből visszajön áfa. ezért gdp századokról lehet rendelkezni. itt kvázi versengjenek a világi alapítványok, és az egyházak (ami nem csak a klérus, hanem a rendek). persze a legjobb lenne ha itt is valami ökumené működne. tehát mondjuk a libertárius vallású (mert az egy vallás, akkor is ha nincs hozzá középkori templom) és a katolikus rend jószolgálati célokból együttműködik a protestáns civilekkel. skandináv típusú evangelikus keretek között. ha ez működne, akkor elég jól csinálnánk szerintem. nem vagyunk ettől messze, csak távolodunk tőle.
@Szelényi Zsuzsa: Kedves Zsuzsa, a főállású anyaság elvben létezik, gyakorlatban nemigen... Az alacsonyan képzett, vagy szakképzettséggel nem rendelkező családanyák számára jelenleg Magyarországon kényszer a visszatérés a munkaerőpiacra, holott, ha megkérdezzük őket, a többség szívesebben maradna otthon családanyaként. Ennek különösen nagy haszna lenne most, amikor annyira bonyolulttá vált az életünk, alig bírjuk feldolgozni a rohamszerű társadalmi változásokat, nem is szólva a gazdasági válsághelyzetről.
Persze, hogy a modern időkben elterjedtté vált a nők munkavállalása, de ettől csak kevesen lettek boldogak: nálunk legalábbis a többséget gyötri az önvád, hogy nem tud eleget foglalkozni a családdal, nem tudja megosztani erőit. Ez egészségileg is felőrli a nőket. Sok ilyet látok, még azokban a családokban is, ahol a férfiak rendesen kiveszik a részüket a feladatokból. Meg kellene könnyíteni a választást, ismétlem, azoknak a nőknek, akik inkább gépies munkát végeznének egy munkahelyen, akiknek nem önmegvalósítás, hanem csak anyagi kényszer a munkavállalás. Legyen egyenlő joga, egyenlő elismertsége, legyen komoly társadalmi státusza annak is, aki főállású családanya ("nem dolgozik" - neeeem?!csak azért, mert otthon van, nem fizetett állásban?!), és annak is, aki munkát vállal.
@Szelényi Zsuzsa:
A női szerepek egy bizonyos közelítése régóta hiányzik a "köztudatból"! Valamiért ezt nem merjük felvállalni!:
- a hagyományos szerepek (anya, feleség, nagymama)generációktól kapott mintakövetés, tanult viselkedési forma. (ez, determinálja az egyén nőségét!) Természetesen befolyásolja a férj szerepelvárása. Itt már találkozunk egy látens szerepmódosulással. Kérdés: mennyire különbözik a két család értékrendje: mert, ha igen, akkor a szerepkonfliktus mindennapos lesz a családban.
- a nők társadalmi szerepelvárása, az adott "hatalom" politikai nőfelfogásának függvénye. (akarom, hogy közszereplő legyen, vagy elégedjen meg a hagyományos szerepeivel)
Ebben az értelemben a nők társadalmi szerepvállalása: a férfiak nőfelfogásának függvénye. (patriachalis örökség)
Kérdés: miért "kell" a nőknek a folyamatos szerepmódosulásokkal terhelten megélni azt, hogy fontos vagyok-e? avagy nem!
Közben, átalakul a "gyengébb nem" kérdése. Ez, éppen az előzőeknek lehet a következménye: ma már a nők nagyon sok területen lényegesen "jobban helytállnak", edzettebbek. Közben a "másik nemtől" egyre erősebb kritika éri őket: elveszítik a hagyományos nőiességet.
@kriszi:
Ebben persze van igazság is, de azért én úgy gondolom, hogy bár a férjem is tökéletesen el tudja látni a gyerekeket, és volt is párszor, hogy amíg én konferenciára mentem ő volt velük, vagy éppen tologatta őket kint babakocsiban (4 hónapos volt a kicsi és időnként meg kellett szoptatni). Én mégsem szeretnék lemaradni a gyerekem fontos pillanatairól, amik sosem pótolhatók, és szeretném azt hinni, hogy a családom az az egy terület, ahol nem vagyok pótolható. Szeretnék én velük lenni ha betegek, ha elesettek. Nagyon szép dolog a gender elmélet, de a férfiak soha nem lesznek a gyerek szülőanyjai.

Azt gondolom, hogy el kellene fogadni azt, hogy van egy átmeneti korszak a nők és a férfiak életében, amikor kicsi gyerekeik vannak, és ha a társadalom számára érték a gyerekek nevelése, akkor ezt honorálják és viseljék el. A teljes munkával töltött időhöz képest ez egy rövid időszak csak.

Én azt hiszem, hogy a nők többsége eleve nem választ olyan munkát, ami magas bérrel jár ugyan, de olyan időbeosztással, ami családdal nem összeegyeztethető. (A férjem sosem ér haza este 6-nál korábban.)
Amúgy nálunk a fiúk éppen úgy részt vesznek, mindenben, mint a lányok, de hidd el, neveléstől függetlenül a fiúkat ezerszer jobban érdekli a szerelés, mint a babázás (pedig mindegyik fiamnak van saját babája), de főzni imádnak ők is.:-)
Nem kell itt nagyon bonyolultan gondolkodni, szociológia, meg gender meg GDP meg genderg gep nem tudom mi.
A nők azért nem szülnek, mert nem éri meg nekik. Amióta pedig elérhető a fogamzásgátlás, már dönthetnek is, hogy szülnek-e vagy sem. Van választási lehetőségük és azt választják, ami nekik jobban megéri.
Egészen mókás, hogy egy társadalom a demográfiai problémákat a nőkre akarja tolni. Tessék olyan helyzetet teremteni, hogy a nők szülni akarjanak. Az ösztön ott van bennük. Micsoda hülye világ az, ahol ezt az ösztönt képes a külső körülmény elnyomni? Miért akceptálható az élet minden területén, ha az ember minden lépésénél mérlegeli, hogy megéri-e neki, a szülésnél meg nem? Az utánpótlás az csak a nő feladata? Régi klasszikus: egyedül nem megy, egyedül nem megy.
@Szelényi Zsuzsa: Nyugaton inkább az a szokás, hogy otthonról dolgozik a nő, vagy részmunkaidőben foglalkoztatják, ezért nem szerepelnek a nők a munkanélküli rovatban. Sok család azt is vidáman elbírja, hogy a nők otthon maradjanak családanyának addig, amíg a gyerekek kamaszkorba nem érnek, önellátóvá nem válnak. A gyermekintézmény nem feltétlenül jó megoldás: a szomszédasszponyom (értelmiségi) szinte állandóan itthon dekkol, mert hol az egyik gyerek az óvodából, hol a másik a bölcsiből hoz haza valami betegséget, és naná, hogy egymásnak is átadják a bacikat. (Apuka hétvégén üzemel családapaként, asszonytárs akkor szusszanhat egyet) Nem, a nyugati modell nálunk még sokáig csak vágyálom, mint az euró. A mai magyar realitásoknak megfelelő jó kormányzati megoldásokat kell(ene) megtalálnunk itt, a Haza és Haladás blogon.
@mistinguett:
Neked igazad van, de az a helyzet, hogy a társadalom véleménye nem változik magától, hanéem pl attól, hogy vannak jó képességű női vezetők, akik megmutatják, hogy így is lehet.
Nem küldjük le a nőket dolgozni. A cél az, hogy lehetőséget biztosítsunk erre, mert mint a kutatások mutatják, szeretnének dolgozni, csak nem tudják a gyermekeiket elhelyezni.
Az sztönző ebben különbözik a kényszertől, aminek én biztos nem vagyok a híve.

Igen, az jó lenne, ha be lehetne írni a cv-be. Igazad van.
@TrueY: Hát azt sajnos nem hinném, hogy a munka hatákonysága ettől növekedne, az management meg kultúra kérdése.
És persze az is igaz, hogy magasabb lenne a GDP, ha több ember dolgozna. Viszont a képzett és munkaképes férfiaknak nagyobb része dolgozik mint a kpzett és munkaképes nőké, így a nők esetében nagyobb a mobilizálható potenciál. Ez zajlik az egész világban.
Üdv
@Vincenzo90: Szerencsére senki sem akarja eltörölni a különbségeket, én biztosan nem. Úgy gondolom, hogy többre jutunk, ha többféle ember potenciálját használjuk ki, a nőkét például azért mert ők mások, máshogy vezetnek, máshogy gondolkodnak bizonyos helyzetekben, mások a természetes tapasztalataik. Ez lenne az igazán klassz dolog. De most nem ez zajlik, mint ahogy egyenlősítősdi sem.
El kell gondolkozni a mennyiség kontra minőség elvén. Lehetünk olyanok mint a cigányok, vagy mint a skandinávok. Mindkét útnak meg van a maga előnye és hátránya.
Norvégiában norvégul beszélnek, ÉS sokkal gazdagabbak.

A poszt logikáját követve Magyarországon is norvégul kéne beszélnünk, és akkor mi is gazdagabbak lennénk.
@SünBalázs:
Ezzel egyet kell értsek. De választási lehetőség nincsen, kényszerek mentén dönt mindenki.
Gyakorlatilag minden olyan országban, ahol a nők viszonylag nagy része dolgozik, demográfiai katasztrófa fog bekövetkezni száz éven belül (nem biztos, hogy összefüggés van, de attól tény). A csuda-szép gdp-jüket kenhetik a hajukra .

Helyüket olyan nációk foglalják el, amelyek asszonyaikat kapcarongyként kezelik, szülőgépnek használják.

És ezen a genderológia tanszékek összes széplelkű libája se tud változtatni semmit.
@Gergő77: Kedves Gergő!
A svédekhez való viszonyítás sok tekintetben nem értelmezhető ránk, nem is feltétlenül ez a követendő, annyira más a társadalmi kontextus, sokkal egalitáriánusabb. És a pénzük is több.
A tendencia azonban nem csak Svédországban működik, hanem sok más fejlett országban is, pl az USA-ban, ahol pedig nincs is szülési szabadság, mégis szülnek a nők több mint két gyereket. Szóval sok más rendszer is működőképes, nem csak a svéd. Ami viszont van ezekben az országokban: nagyon komoly erőfeszítések a nők esélyeinek egyenlőségre. Amiben igazad van, hogy az a jó, ha ez egy természetes igényként fogalmazódik meg. Mindenféle állami kényszert rossz ötletnek tartok, a nők munkába kényszerítését is. Ugyanakkor nagyon sokat tudunk ma már arról, hogy a nők megerősödése (empowerment) milyen komoly gazdasági stimulus, és a nők családban betöltött státuszát is erősíti. Remélem ettől nem tart senki.

A gyermekvállalás serkentése nagyon komoly feladat egész Európában. Az a helyzet azonban, hogy a szokásos magyar módszerekkel ez nem működik. 1967 óta amikor a GYES-t, GYEd-et emelték a pozitív hatás csak egy-két évig mutatkozott, azután újra csökkenni kezdett a születések száma, szóval nem mutatkozott fenntartható fejlődés. Ha azonban a nők és a családok számára kiszámítható és flexibilis a családtámogatás és a gyermekellátás rendszere, tudnak tervezni a fiatalok.
@tiburi: Gyerünk, csináljuk! És nagyon menő lenne, ha a felvilágosut férfiak is nyíltan csatlakoznának a nők mellé!
@smartdrive: @nele: Abszolút! A férfiak is szeretnek gyereket nevelni, csak nem merik mondani.
"Ha a szegénységet le akarjuk küzdeni, munkába kell segíteni a nőket, különösen az alacsonyabb iskolázottságúakat"

Késésben vagyunk! Úgy társadalmi szinten. Ezt, már évtizedek óta harsogjuk (elnézést!).
Miért nem jutunk előbbre? Olyan ez, mint a cigánykérdés. Apropó az alacsony iskolai végzettségű nők körében, a cigány asszonyok alkotják a legkritikusabb réteget. Hoppá...ez meg így markáns diszkrimináció! Igen ám, de körükben a legmagasabb a tényleges analfabéta arány. Más kulturális értékekkel..Ugyan, segítsük már munkába a szabolcsi, hagyományos cigány értékek, normák szerint élő családanyát!
Aki nem jár rendszeresen, úgy havonta, a Nyírségben, nem is tudja, hogy mennyire szembetűnő a szegénység mélyülése. Aki ott él, benne van a folyamatban: egyéni tragédiák, megélhetési küzdelmek között. Csak egy hajnali kép: Ladákkal járják a várost (Nyíregyháza), és a hulladékgyűjtő konténerek mellett megállnak. Benne a fejük, keresnek....mert az bizonyos, hogy nem a szegénységüket rejtik el a konténer aljába. Nők...a hosszú szoknyákról vontam le a következtetést. .....és ez csak egyre mélyül....Nehéz lesz ebből a kényszer-állapotból a munkaerőpiacra integrálni őket...
Különben is: hol vannak az atipikus munkahelyek?..a fokozatosság érdekében a tartós munkanélkülieket talán csak így lehetne "munkához" juttatni.
@Szelényi Zsuzsa: "Hát azt sajnos nem hinném, hogy a munka hatákonysága ettől növekedne, az management meg kultúra kérdése."
Én nem is azt írtam, hogy "ettől" növekedne. Csak azt, hogy ha növekedne, akkor a GDP is növekedne. :) Persze kérdéses, hogy a GDP a legjobb szám a "jólét" (akármit is jelentsen ez) mérésére.

"És persze az is igaz, hogy magasabb lenne a GDP, ha több ember dolgozna. Viszont a képzett és munkaképes férfiaknak nagyobb része dolgozik mint a kpzett és munkaképes nőké, így a nők esetében nagyobb a mobilizálható potenciál. Ez zajlik az egész világban"

Mint ahogy sok más is mobilizálható potenciál. Én megkérdezném a nőket, hogy szeretnének-e dolgozni. Az én feleségem pl. nem annyira. Ő élvezi a gyereknevelést.
@Gergő77: "bármennyire is divat ez a fajta egyenlősdi, és bármennyire is javítja a gazdasági teljesítményt rövid távon, észre kellene venni, hogy a nők gyermekszülésre, gyermeknevelésre, háztartásra, a család összetartására fordított idejének és energiájának átirányítása a termelő gazdaságba néhány évtized alatt visszaüt: demográfiai katasztrófához vezet."

Én ezt pont fordítva látom. Rengeteg nő azért nem megy el szülni, mert fél, hogy akkor évekre kiesik a munkaerőpiacról. Ha megfogadnánk a cikkíró tanácsát, és javítanánk a nők munkaerőpiaci helyzetét, akkor bizony sokan szívesen szülnének, tehát épphogy javulna a demográfiai helyzet. Például ha lenne elég jó minőségű, olcsó/ingyenes bölcsődei, óvodai férőhely, ha a részmunkaidő elterjedtebb lenne, ha lehetne szoptatni a munkahelyen illetve a bölcsiben, ha nem kizárólag a nő kéne otthon maradjon ha vigyázni kell a gyerekre, stb. Ne mondja nekem senki, hogy ezek nem megvalósíthatóak, mert bizony más országokban mind működő dolgok. Látom, hogy sok kommentelő el se tudja képzelni ezt a szoptatás dolgot, pedig ahol én élek (Hollandia), teljesen természetes, hogy van egy külön szoba a munkahelyen ahol lehet szoptatni, és az is, hogy a bölcsibe be lehet ugrani szoptatni.
@TrueY: "Én megkérdezném a nőket, hogy szeretnének-e dolgozni. Az én feleségem pl. nem annyira. Ő élvezi a gyereknevelést."

És ha a te feleséged nem szeretne, abból az következik, hogy senkinek se adjuk meg a lehetőséget? Ne segítsük a részmunkaidős munkavállalást, ne bővítsük a bölcsődei férőhelyeket? Senki nem kényszerítené a feleségedet, hogy ezeket igénybe vegye, ha nem akarja. Viszont lehet hogy sokan lennének mások, akik szívesen igénybe vennék. A hosszú bölcsödei várólisták például mintha erre utalnának...
A mai magyar nők élete tele van kényszerekkel: megfelelni az aktuális (politkai, munkaerőpiaci) elvárásoknak, eltartani önmagukat(nyugdíjjogosultság), megoldani az életet lakáshoz jutás lehetősége nélkül, gyereket szülni és nevelni, támogatni a mindennapok kihívásaival küszködő férfiakat, gondoskodni az idős felmenőkről, netán tartósan beteg és/vagy szenvedélybeteg családtagról - ezek csak az alapok. Nem sok egy kicsit?
Nyugaton sok nőnek azért lehet kereső foglalkozása, mert otthonról dolgozhat. Így lehet gyerekeket is vállalni. De ehhez nem csak munkáltatói kultúra és infrastruktúra kell(és mentesség a telefonadó alól....), hanem a munkáltató bizalma is, ami hiánycikk. Az alacsony képzettségűeket pedig többnyire otthon nem végezhető fizikai munkakörben tudják alkalmazni - ez is kényszerhelyzet. Kényszermunkán vagyunk hóttunkig!!!!!
@censi: "Viszont lehet hogy sokan lennének mások, akik szívesen igénybe vennék. A hosszú bölcsödei várólisták például mintha erre utalnának..."
Ezzel egyetértek! Legyen rá lehetőség, ha az anyának szüksége van rá (bármilyen okból is). És ebben (is) nagyon gyerekcipőben járunk!
A politikai mozgásoktòl némileg megtisztított társadalmi folyamatokon belül érdemes elemezni a nők családon vagy munkaerőpiacon belüli szerepének és helyzetének változásait és ezek hatását a gyermek vállalásra. Ha nem egy-egy család vagy nő döntési motiváciòját nézzük, hanem a folyamat egészét akkor látszik igazán, hogy nem elég a gyes, a gyed, a bölcsöde, az óvóda, a lakás támogatás, a vallásos elkötelezettség, a megértő munkáltatò, de még a család összjövedelmének magas szintje együttesen sem, a gyermekek számának össztársadalmi léptékű növekedéséhez. A különböző kutatási adatokból levont következtetések vagy más országokban alkamazott gyermek vállalást eredményesen ösztönző intézkedések sem hatékonyak manapság . Ha félelem nélküli, kiszámithatò jövőképe lesz az országnak, ha a kisközöségek /kulturális, sport, baráti, szakmai,vallási stb./ kiegyensúlyozò szocializációs ereje helyre áll és az oktatás hangsúlyos része lesz a nem formális, hanem a tartalmi egyenlőséget elismerő 'életre' nevelés, akkor várhatò a gondolkodásmòd változása és az előbbiekben felsorolt támogató intézkedések egyrészének vagy egészének hatására a rossz tendencia megfordulhat. Azt hiszem egy-egy intézkedés önmagában, ha mégoly megalapozott, okos elemzés eredményeként születik is meg, már nem hozhat alapvető javulást a gyermek vállalás és a nők foglalkoztatása terén Magyarországon.
@SZPG:
Én írtam korábban, hogy otthonról dolgozom, távmunkában, heti 40 órás munkaidővel. 4 gyerekem van, ebből hármat nevelek, egy az égből figyel minket.
Most mit mondjak? Kegyetlenül nehéz. Még úgyis, hogy távmunka. Én nem azért vállaltam gyereket, hogy reggel 7.30-tól délután 4-ig napköziben legyenek, meg oviban. Nálunk 6-kor már vacsora van, napi 2 óránk lenne arra, hogy valamit együtt legyünk. És akkor semmi házimunkát nem végeztem még. Nem szerettem volna ezt. Tehát napközben korábban elhozom őket, éjszaka dolgozom. Ha betegek, akkor még rosszabb, akkor egész éjjel dolgozom, mert ugye táppénzre nem tudok menni. Jön néha bébiszitter is, de órabére megegyezik az én nettó órabéremmel, nem igazán éri meg. Szabad időm, saját magamra fordítható időm nulla. És ez komoly. Ezt akarják a nők? Tényleg?
Akarunk még szoptatós gyereket bölcsibe adni? Munkahelyen szoptatni? Ez a gyereknevelés? A gyereket nem csak megszülni kell!

Lehet, hogy én mozgok "rossz" körben, de én olyan nagycsaládos anyukákkal találkoztam csak, akik szenvedtek ebben az életben. Örök rohanás, lelkiismeretfurdalás, kipurcanás. Életem legboldogabb pár hónapja az volt, amikor a nagyok ovisok voltak én meg a felgyűlt szabikat vettem ki és itthon voltam a kicsivel. A nagyok épp csak annyit voltak oviban amennyi még jól esett nekik, a házimunka mindig készen volt, amikor haza jöttek csak velük voltak, a kicsivel volt időnk mindenre, hosszú csavargásokra, sok játékra, mesére, a világ felfedezésére.
@kicsinap: Drága Kicsi Nap,
Te igazából Nagy Nap vagy, hálával gondolok Rád és minden édesanyára, aki küszködik a gyereknevelés és a jövedelemszerző munka kettős terhével - mert az bizony, többnyire küszködés, még ha otthonról dolgozik is valaki.
Dehogy ezt akartuk! Akarta a fene! Én azt akarom, azt prédikálom, hogy szabaddá kell tenni a választást a nőknek: családanyaként akarnak-e élni, vagy vállalják-e a jövedelemszerző munkát (van, akinek sikerül, pl. hadrafogható nagymamák segítségéve). A kettő közt csak akkor lehet szabadon választani, ha mindkettőt egyformán elismeri a társadalom erkölcsilag és ANYAGILAG is.
Állítólag létezik szép hazánkban a főállású anyaság, legalábbis Szelényi Zsuzsa ezt írta egy kommentemre, látható fentebb a blogban. Attól tartok, hogy ha létezik is, olyanok a feltételei, hogy nem élhetnek vele túl sokan... mert akkor nem kínlódna ilyen sok édesanya a kettős teher alatt.
Amit írtál, azt remélem, elolvassa Szelényi Zsuzsa is, és további írásaiban kicsit reálisabban közelíti meg a családos nők munkavállalásának, akár otthonról való dolgozásának kérdését. Magam is bánatos vagyok amiatt, hogy szakemberek arról írnak és beszélnek, mennyire hasznos, ha valaki gyereknevelés mellett pénzt is keres. Nemigen megy az erre mifelénk, be kellene látni. Nem lehet nyugati minták követésére serkenteni az embereket ebben a tekintetben, mert nem azonosak, még megközelítőleg sem azonosak a feltételek.
Nem Te mozogsz "rossz" körben! Én is sok ilyen édesanyát ismerek, mindnek ugyanez a meglátása.(És milyen édesek a gyerekeik, milyen boldogak és egészségesek! Az ország kincsei.)

Ha a jó kormányzás módjait keressük, ezt a problémát meglátnunk és megoldást keresnünk - egyszerűen erkölcsi kötelesség.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma