Az Orbán-kormány roma stratégiája – merre visz?

2012.04.05. | Ujlaky András | 14 komment

 

Az elmúlt év végére elkészült és a kormány elfogadta a választások óta várt ún. cigány felzárkózási stratégiát. Csak emlékeztetőül, ennek a programnak, illetve az EU tíz éves roma stratégiájának létrehozása volt a kormány egyik sokat reklámozott célja. Kár, hogy az európai pénzügyi válság és azon belül a hazai gazdasági problémák teljesen a közérdeklődés hátterébe szorították ezeket a fontos dokumentumokat, holott azok, saját ambiciózus állításuk szerint, a lakosság közel egyharmadának életében hozhatnak majd jelentős váltózást az elkövetkező tíz évben. Négy egymásra épülő dokumentumról van szó: (1) maga a stratégia, (2) az annak mellékletét képező helyzetelemzés, (3) a miniszterelnöknek az Országos Roma Önkormányzat vezetőjével kötött keretszerződése és (4) a stratégia első két évére a kormány által elhatározott, többé-kevésbé konkrét intézkedések, melyekhez a határozat forrásokat is rendel. Jelen írás a négy dokumentum általános áttekintését, valamint az oktatásra vonatkozó részek kicsit alaposabb vizsgálatát vállalja, előrebocsájtva, hogy a Köznevelési törvény hatását, annak végrehajtásával kapcsolatos bizonytalanságok miatt egyelőre csak feltételezni tudjuk.
 
A kormány a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiáját – nagyon helyesen – más fejlesztési stratégiák és programok komplex rendszerében igyekszik elhelyezni. Az EU stratégia, az (egyébként megszüntetett, majd újra indított) Legyen Jobb a Gyerekeknek program, a Semmelweis terv, a Széll Kálmán Terv, az Új Széchenyi Terv, stb. Rengeteg jóakaratra, sziszifuszi erőfeszítésre lesz, lenne szükség a felzárkózási program eszméit és célkitűzéseit, az esélyegyenlőségi szempontokat a hazai programokon keresztül vezetni. Sajnos ennek az első intézkedésekben (kormányhatározat) nem sok jele mutatkozik. E munka nélkül ez a program is az ún. Roma Dekád (2005) sorsára juthat, ami csendes kómában hever. Emlékszünk, akkor Medgyessy Péter fújta a fanfárokat.
 
A legfontosabb dokumentum nyílván az EU Framework for National Roma Integration Strategies 2011-2020, amely már az első bekezdésében más felütést alkalmaz, mint a miénk. Felhívja a figyelmet, hogy „a romákat körülvevő előítélet, intolerancia, diszkrimináció és kirekesztés” nem tűrhető a XXI. század Európájában. Kíváncsian várjuk, mit szól majd a Bizottság a mi stratégiánkhoz, mindenesetre nagy kár, hogy nem vállal nagyobb szerepet a programok megalkotásában, végrehajtásában és monitorozásában, hanem pont azokra a kormányokra bízza a feladatot, melyek évtizedek óta nyilvánvalóan nem tudnak, vagy nem akarnak megbirkózni vele.
 
1. Annak ellenére, hogy az EU Framework arra szólítja fel a tagállamokat, hogy „focus on Roma in a clear and specific way”, a stratégia egyszerre kívánja kezelni a leszakadó régiók lakosságának problémáját, a gyerekszegénységet és a romák helyzetét. Bár jelentős átfedés van a három problémakör által érintett célcsoportok között és politikai meggondolások indokolhatják, hogy a stratégia nem csak a cigányok problémáit akarja orvosolni, az egyértelmű fókusz hiánya veszélyeztetheti a beavatkozások sikerességét, mindhárom célcsoport szempontjából.
 
2. Némi megkönnyebbülést okoz, hogy a stratégiát megalapozó helyzetelemzés megbízható, kipróbált, általában elfogadott statisztikai forrásokat, ismert kutatók ismert anyagainak adatait használja. Megtaláljuk az EU, az UNDP, a Világbank, az ÁSZ adatait, valamint a legnevesebb magyar szerzők (Kertesi, Kézdy, Neményi, stb.) roma kutatásainak hivatkozásait. Mivel a dokumentumok az ezekből az adatokból levont következtetésekre épülnek, nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy szilárd alapokra építenek.
 
3. A stratégia egyik legnagyobb hiányossága, hogy (szemben az Bizottság anyagával) a romák társadalmi helyzetét, bármilyen jól elemzi is azt, mintegy természeti jelenségként kezeli - „így találtuk, amikor először partra szálltunk”. Teljes egészében figyelmen kívül hagyja a társadalom és annak tagjai romákat egyre jobban elutasító és kirekeszteni vágyó magatartását, nem elemzi az elutasítás okait, összetevőit, megjelenési formáit, következményeit. Ily módon nem is ad megoldásokat az elkövetkező tíz évre a stratégia által megcélzott „befogadó felzárkózás” legsúlyosabb akadályának leküzdésére. Ez távolról sem csak ízlés, vagy stílus kérdése, hiszen a stratégia végrehajtása szükségszerűen azokra a központi és helyi kormányzati tisztviselőkre, a szociális és munkaügyi szolgáltatókra, óvónőkre és pedagógusokra, egészségügyi dolgozókra számít, akik nagy valószínűséggel rendes és normális tagjai a társadalomnak osztva annak romákkal kapcsolatos értékrendjét is. Néhány órás képzések, hangzatos kijelentések, ahogy eddig sem, ezután sem fognak majd számottevő váltózást, eredményt hozni. Erre a pontra később még visszatérünk, amikor elemezni próbáljuk a stratégia polgárjogi szemléletének hiányát.
 
 
4. A stratégia történelmi lehetőséget mulaszt el, amikor az etnikai adatok felvételével és kezelésével kapcsolatban csak ezek lehetőségének vizsgálatát tűzi ki célul, annak ellenére, hogy a megoldásra több megbízható javaslat készült, például a Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosának és az Adatvédelmi Biztosnak irodáiban. Hogy a mai gyakorlat mennyire megbízhatatlan, mutatják a kisebbségi önkormányzat-választási regisztrációval és az ösztöndíj-pályázatokkal kapcsolatos visszaélések tapasztalatai. Hasonlóan rosszak a tapasztalatok az előző 2001 évi népszámlálás adatai. Ugyancsak megbízhatatlan a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek nyilvántartása (a definíció szerint azok a gyerekek, akiknek családja rendszeres gyerekvédelmi támogatásban részesülnek és a szülők iskolai végzettsége nem több mint 8 általános). Mivel ezeknek az adatoknak a felvétele sem teljes körű és kötelező, nyilvánvaló manipulációs lehetőségre ad módot az illetékes jegyző részéről.
 
Megfelelő adatok hiányában pedig nem mérhető a diszkrimináció valós szintje. De nem határozható meg hatékonyan a beavatkozások célcsoportja, sem azok eredményének vizsgálata nem lehetséges.
 
5. A cigányok kisebbségi jogainak védelmével kapcsolatban, melyeknek a stratégia azért biztosít helyet, szokás szerint büszkén felsorolja az intézményrendszert, az Egyenlő Bánásmódról szóló törvényt, az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, valamint azt a tényt, hogy a megszűnő Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosának feladatait az általános Ombudsman veszi át. Szóval sem említi azonban, hogy 2003 (az EBKTV hatályba lépése) óta sem a központi, sem a helyi önkormányzatok nem indítottak egyetlen ügyet sem a cigánygyerekek iskolai szegregációja, romákat ért munkahelyi diszkrimináció, roma közösségek és egyének zaklatása miatt. Nem indított hivatalból vizsgálatot a Hatóság sem, az Ombudsman rendszeres elmarasztaló eredményű vizsgálatainak és határozatainak pedig nincsen jogi következménye. A romák jogainak állami védelmét nehéz megkerülni, még, ha ez politikailag kényelmetlen is. A cigánygyerekek iskolai szegregációjának ügyében indított – kivétel nélkül sikeres - perek mutatják, hogy az önkormányzatok, iskolák nincsenek tisztában az EBKTV előírásaival és, mivel azokat senki nem kéri rajtuk, számon rendszeresen és intézményesen, akkor sem alkalmaznak integrációs oktatásszervezési technikákat, ha arra egyébként lenne lehetőség. Súlyos hiányossága a stratégiának, hogy a romák állampolgári jogainak, biztonságának aktív védelmét nem tűzi ki célként, holott bebizonyosodott, hogy a törvények elfogadása nem elegendő, azokat végre is kell hajtatnia az államnak.
 
Nem látható az anyagból az sem, hogy a stratégia élni kívánna, szükségszerűen tovább fejlesztve azt, az előző kormányzatok egyetlen szellemes kényszerítő intézkedésével, esélyegyenlőségi terv elkészítéséhez kötve az önkormányzatok számára az uniós fejlesztési forrásokhoz való hozzáférést.
 
6. A dokumentumok fontos elemének van jelezve a Miniszterelnök és az ORÖ vezetőjének keretszerződése. Feltételezhető, hogy ez a papír esetleg a Bizottság által elvárt széles körű roma részvételt hivatott reprezentálni (helyettesíteni) a stratégia kialakítása és végrehajtása során. Az sincs kizárva, hogy esetleg alibinek használható a végrehajtás során jelentkező nehézségek esetén, vagy ezzel gondolja helyettesíteni a stratégia társadalmi vitáját.
 
Hadd mellékeljek, legalábbis egyes cigányok véleményét illusztrálandó, egy értékelést, melyet a dokumentum aláírása után terjesztett egy magát meg nem nevező roma szervezet:
 
„Néhány nappal ezelőtt a Magyar kormány nagy csinnadrattával jelentette be egy fontos dokumentum aláírását, mely befolyásolja majd a roma kisebbség jövőjét. A dokumentumot a miniszterelnök először április 7.-i beszédében említette, melyet az új EU roma program bemutatása alkalmából tartott. Mivel a romák foglalkoztatási, oktatási, lakhatási és egészségügyi helyzetére vonatkozóan kormánypolitika irányai és tartalma immár egy éve késnek, a dokumentumot nagy várakozás előzte meg. Sajnos csalódást okoz.
 
Először is a dokumentum jogi zsánere nehezen meghatározható. Semmiképpen nem keret megállapodás, aminek nevezi magát, hiszen nem képezi keretét későbbi szerződéses kötelezettségekre vonatkozó jogviszonyoknak. Nem mondható szándéknyilatkozatnak sem, mivel nem tartalmaz a felek által megvalósítani kívánt szakpolitikai intézkedéseket, beavatkozásokat. Nem tartalmaz kötelezettségvállalást egyik fél részéről sem. Leginkább egy politikai pamflet, mely kívánatos és dicséretes célkitűzéseket tartalmaz a közeljövő számára, melyet két politikus alá is írt.
 
 
Az aláírók közül a Miniszterelnököt nem kell bemutatni. Farkas Flórián az Országos Roma Önkormányzat részéről ellentmondásosabb. FIDESZ képviselőként ül az Országgyűlésben a harmadik választási periódusban és Kormánybiztos, feladata ellenőrizni azoknak a fejlesztési pénzeknek az elosztását, melyek a romák helyzetét hivatottak javítani. Aligha mondható a cigányok autonóm és független képviselőjének, a Miniszterelnök a munkaadója és a főnöke. Farkas úr ezen kívül elítélt bűnöző, ítéletét romáknak szánt fejlesztési források elsikkasztásának, szabadságát elnöki kegyelemnek köszönheti.
 
Az országos Roma Önkormányzat sem mondható ideális szerződő félnek. Bár többé-kevésbé demokratikus választás útján jön létre, nincsenek kormányzati jogai és kötelezettségei, nincs önálló bevétele, független költségvetése, szakértői. Egyszerűen megfogalmazva, nincsen abban a helyzetben, hogy bármilyen kötelezettséget vállaljon.
 
Nézzük a dokumentum tartalmát. Ambiciózus célokat tűz ki az elkövetkező három évre: 100 000 roma munkába állítása, több tízezer roma szakképzése piacképes szakmákban, szakiskolákban, a felnőttképzés keretében. És egy igazán új, nagyon kívánatos cél, 10 000 roma fiatal leérettségiztetése.
 
Ami hiányzik, adatok, hogy ezek a célok milyen értékekhez képest érendők el. Hogyan lehet a célcsoport tagjait kiválasztani? Milyen szakpolitikai intézkedések, beavatkozások, megerősítő intézkedések teszik majd lehetővé a célok elérését. Milyen pénzeszközök állnak rendelkezésre az intézkedésekhez? Mely kormányzati hivatalok felelőssége az intézkedések végrehajtása? Végül, hogyan lesznek ellenőrizhetők az intézkedések? .
 
Megnyugodhatunk, a dokumentum nem más, mint aminek látszik, porhintés. Nem takarítja meg azt a kemény és kreatív munkát, amit a kormánynak előbb-utóbb be kell fektetnie, ha komolyan veszi célkitűzését és segíteni akar a romák tarthatatlan helyzetén. Ez a dokumentum arra sem elegendő, hogy később a romákat lehessen hibáztatni a helyzet változatlanságáért, mint az előző kormányok tették. „
 
Most pedig térjünk át a stratégia tartalmi elemeire, valamint azok megjelenésére az elkövetkező két év kormányzati intézkedéseiben:
 
1. Nyilvánvalóan legfontosabb része a méltányos jövedelmet biztosító, közterheket fizető legális foglalkoztatás biztosítása a program célcsoportja részére, különös tekintettel az Orbán-kormány egymillió munkahely teremtését előirányozó programjára.
 
Meglepő módon a stratégia szinte kizárólag a munkaerőpiac kínálati oldalával foglalkozik, elsősorban a segélyezési rendszer reformjával. Nehéz nem egyetérteni azzal az állítással, hogy a segélyek, a segélyezési kultúra nem fékezhetik a romák munkavállalását sem. Ez az állítás azonban súlyos egyszerűsítés, a munkaképes segélyezettek jelentős része több-kevesebb rendszerességgel napszámosként, egyéni vállalkozóként dolgozik a fekete és szürkegazdaságban. Meglepő, hogy a helyzetjelentés ezt a szempontot teljesen figyelmen kívül hagyja. Sem a feketemunka kiterjedtségéről nem közöl adatokat, sem megoldási javaslatokat nem kínál. Pusztán a feketemunka kifehérítése jelentős változást eredményezne a munkapiaci statisztikában, megkezdhetné visszaszorítani a romák munkakerülőként való megbélyegzését. Sajnos – érthetetlen módon – egyelőre a stratégia is elfogadni tűnik sokak igazán torz érvelését, miszerint ez a megoldás veszélyeztetné egész szektorok (mezőgazdaság, építőipar) „versenyképességét”.
 
Más, a munkaerő keresletet ösztönző és esélykiegyenlítő intézkedéseket nem tervez az anyag az elkövetkező tíz évre sem. Ilyenek lehetnének a kvóták a kormányzati és önkormányzati foglalkoztatásban, a nagy szolgáltató rendszerekben, állami vállalatoknál, kvóták az állami szállítási szerződéseket elnyerő magán vállalatoknál, stb.
 
 
A hangsúly a nagy nyilvánosságot nyert tömeges közfoglalkoztatási programokon van, melyek gazdaságosságát, hatékonyságát ismert számítások nem igazolják, ugyanakkor messzemenően ellentmondanak a stratégia család és gyerek központú célkitűzéseinek. Adós a program a közfoglalkoztatásból a piaci foglalkoztatásba való átmenet lehetőségeinek elemzésével is.
 
Ezzel együtt EU forrásokból különböző, meg nem határozott munkaerő-piaci programokra több mint 80 000 millió forintot különít el a program. Csak remélhetjük, hogy elkerülik a korábbi hasonló programok csapdáját, olyan – egyébként papíron jól mutató - képzések szervezését, ahol a képzők semmilyen felelősséggel nem tartoztak a képzettek foglalkoztatásával kapcsolatban. Emiatt is lehet ugyanis általános a tapasztalat, hogy a romák által a képzéseken szerzett első, második, sokadik szakmára nincsen munkapiaci kereslet.
 
2. A lakhatással kapcsolatos stratégiai célkitűzések súlyos csalódást okoznak. Szép szavakon és általánosságokon kívül az anyag nem tűzi ki célként a helyzet konkrét javítását. Sőt, az elkövetkező tíz évre nyíltan lemond a cigánytelepek, nyomornegyedek, szegregátumok felszámolásáról, azok „lakhatóbbá” tételét fogalmazza meg célkitűzésként. Még azzal a lépéssel is adós marad, hogy rendezze a de facto lakó területek és az önkormányzatok jog viszonyát azokban az esetekben, amikor a cigánytelep a település körzethatárán kívül esik és ezért az önkormányzat nem tartja magát illetékesnek a szükséges szolgáltatások biztosítására.
 
3. Ugyanez mondható a stratégia egészségügyi célkitűzéseire is, sőt a leírás teljes egészében figyelmen kívül hagyja azt a jelentős közegészségügyi, járványügyi kockázatot, mely a telepek szabályozatlan, közmű- és egyéb szolgáltatások nélküli növekedéséből következik.
 
4. A munkahelyteremtésen kívül az oktatás területén tette a Kormány a legjelentősebb számszerű ígéreteket a romáknak: 20 000 piacképes szakmunkás igazolvány, 10 000 érettségi, 5000 diploma, mindezt a keretszerződés szerint 2015-ig. Tekintettel arra, hogy a stratégia elfogadásával párhuzamosan zajlik az elmúlt idők legjelentősebb reformja a közoktatásban, akár ebbe illeszkedhetne is az ígéret.
 
Sajnos úgy tűnik, hogy a kormány ahelyett, hogy szélesebb körben kívánná az egyre magasabb színvonalú tudást terjeszteni, inkább erősíteni, intézményesíteni kívánja a PISA és hazai felmérések alapján az oktatási rendszer legtöbbet kritizált sajátosságát, azt, hogy a szülők társadalmi-gazdasági státusza minden más országénál nagyobb mértékben határozza meg a gyerekek iskolai teljesítményét és továbbtanulásuk irányát. Nem lép fel az általános iskolai szegregációval szemben, csökkenti a tankötelezettség idejét, erősíti a középiskolai szelekciót. A köznevelési törvény ezen elsődleges intézkedéseit valószínűleg csak erősíti majd az a bizonytalanság, amely a tanügy igazgatási reformjának következménye és ugyanígy a normatív finanszírozás visszaszorulása is.
 
 
Igazi pozitív intézkedés viszont a gyerekek óvodáztatásának biztosítása 3 éves kortól. A kormányhatározat intézkedik is arról, hogy 2013 végéig biztosítsák a szükséges férőhelyeket minden olyan helyen, ahol a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek számára nem áll rendelkezésre kapacitás. Költségvetési forrást azonban erre nem biztosít, és nem különít el meghatározott összeget a Regionális Operatív Programból sem erre a célra.
 
A Határozat két évre 7 590 millió forintot rendel TÁMOP forrásokból a tanodák és második esély iskolák támogatására. Nehéz eldönteni, mennyire adekvát ez az összeg, hiszen az utóbbi intézmények eddig normál fejkvótával üzemeltek és nem derül ki, hogy a határozat ezt kiegészíteni, vagy helyettesíteni szándékozik-e? Az elismerten sikeres tanodai hálózat, több éves szünet után ismét pályázati pénzhez jut, de természetesen csak azok az intézmények, melyek még talpon maradtak. A program tehát ismét elmulasztja a lehetőséget, hogy normatív finanszírozást biztosítson egy bevált felzárkóztató programhoz.
 
Ugyanakkor összesen 2 923 millió forint jut roma ösztöndíj programokra, támogatja a határozat a roma szakkollégiumokat és külön programot kíván indítani a pedagógusképzésben a szegények s romák oktatásához szükséges kompetenciák elsajátításához. 6 837 millió forint jut az integrációs és képesség kibontakoztató képzés fejlesztésére a programban részt vevő intézményekben dolgozók fizetés kiegészítésének formájában. A program tehát a minőségi oktatás premizálása helyet inkább fizeti a „félelem bérét”.
 
Két TÁMOP-programból összesen 22 140 millió forinttal támogatnák a települési szegregátumokban és hátrányos helyzetű térségekben az egész napos iskolák és kollégiumok létrehozását. Tekintettel az összeg nagyságára lehet, hogy, hogy itt látjuk a romáknak ígért oktatási felzárkózás eszközét, masszív, bentlakásos szegregált intézményeket?
 
5. A gyermek jóléttel kapcsolatos intézkedések lényegében megismétlik korábbi programok célkitűzéseit. Jelentős összegeket kívánnak költeni új Biztos Kezdet Gyerekházakra és gyerekétkeztetésre. A gyerekjóléti intézkedések közé sikerült beilleszteni egy új, fiatalkorúaknak nyitandó börtön létesítését a nyugat-magyarországi régióban.
 
6. A kormányhatározatban található intézkedésekre az elkövetkező két évben elkülönített források túlnyomórészt a Regionális Operatív Programok, a TÁMOP, a TIOP, a GOP, az ÁROP prioritásaiból származnak. A finanszírozóként megjelölt programelemek átfedései miatt azonban egyelőre nem átlátható, hogy az egyes konkrét intézkedésekre pontosan mennyi pénzt szán a Kormány. Arra sincs jel, mennyiben kívánja ezt a hatalmas programot kitenni a pályázati rendszer bürokráciájának, nehézkességének, illetve kívánja központi programként megvalósítani.
 
Mindezek alapján a címben megfogalmazott kérdésre, hogy hová vezet a stratégia, nem lehet más a válaszom: körbe-körbe. Vajon ez megfelel majd az EU-nak, valóban ezt akarják finanszírozni?
 
De ami ennél is fontosabb: vajon szolgálja-e majd a romák társadalmi integrációját, felemelkedését?

· 4 trackback

Címkék: kormány roma stratégia

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr214364713

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Nem Orbán Viktor a hibás 2012.04.10. 00:36:53

Szinte minden közélet iránti érdeklődéssel beoltott, ellenzéki emberek által alkotott fórumon - baráti sörözés, levelező lista, online fórum, stb. - axióma, hogy Orbán Viktor az oka minden bajunknak, ő a főgonosz, aki tönkreteszi Magyarországot, aki le...

Trackback: Közmunkás-matek Lázár János-módra 2012.04.05. 10:41:04

Lázár János szerint ha egy közmunkás egyedül nem tud megélni egy közmunkásbérből, akkor két közmunkás gyerekekkel együtt meg tud élni két közmunkásbérből. A kérdés a február 20-án rendezett sajtótájékoztatón került elő. Valamikor a félórás tájékoztató ...

Trackback: Kik jártak jól az egykulcsos adóval? 2012.04.05. 10:39:01

Nem csak az alacsony jövedelműek, de a bruttó 220.000 Ft alatt keresők és gyerekeik is rosszul jártak az egykulcsos adóval. Hogyan változtak az egykulcsos adó bevezetése és az adójóváírás eltörlése után a GYED és a nettó jövedelmek? Pontosan úgy, hogy ...

Trackback: A közmunkásokat meglopja az állam 2012.04.05. 10:36:49

Ami ma Magyarországon a közmunkásokkal történik, az a munkaképes korú, dolgozni akaró, ám állást nem találó emberek tudatos megalázása és kifosztása. Ma egy közmunkás 47.000 Ft-ért dolgozik havonta. Egy minimálbéres alkalmazott 60.600 forintért dolgozi...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hű de hosszú.. Igazából csak az a kérdésem, hogy Gyurcsány és az MSZP alatt is nyavajogtatok, vagy akkor annyira sikeres volt a felzárkóztatás ?
"20 000 piacképes szakmunkás igazolvány"

Teljesen lényegtelen, hogy hány darab piacképes szakmunkás-bizonyítványt szereznek az emberek.

Ugyanis: NINCS munka.

Amíg a kormány nem lép ki abból a szereptévesztéséből, hogy ő maga akar LÁTSZAT-munkahelyeket teremteni az embereket meglopó közmunkaprogramokkal, és foglalkozik azzal, ami a dolga lenne, addig semmi nem fog változni, sőt, rosszabb lesz.

A kormány feladata ugyanis nem az állástalan emberek közmunkaprogramokba terelése és kirablása, rabszolgásítása lenne.

Az állam feladata, törvényhozói felhatalmazásánál fogva az okos törvénykezés, azáltal pedig a megfelelő gazdasági környezet kialakítása lenne, ahhoz, hogy Magyarországon LEHETSÉGES legyen nyereségesen vállalkozást működtetni és embereknek munkát adni.

A munkáltatást nem közmunkaprogramokban kell megoldani, hanem tényleges munkahelyek létesítésével a versenyszférában.

Miért arcátlan rablás a közmunkaprogram?

Ma egy minimálbérért dolgozó ember nettó 60.600 forintért dolgozik napi nyolc órában. Egy közmunkás ugyancsak nyolc órában 47.000 forintért dolgozik. 13.600 forinttal, a nettó minimálbér majdnem EGYNEGYEDÉVEL lopja meg őt az állam.

És senki ne jöjjön azzal, hogy ez több, mint a segély.

Napi nyolc óra munkáért LEGALÁBB a mindenkori minimálbér JÁRNA!

Az előző kormány a közmunkásoknak a minimálbért fizette. Ugyanannyit, mint amennyit bármelyik más szakképzetlen alkalmazott minimálisan megkapott az országban.
Vicces dolog, hogy állandóan roma-stratégiákat gyártanak egyesek, miközben azt se tudják pontosan, tulajdonképpen hány cigány is él hazánkban (!), azt se tudják, mennyi közülük az ilyen-olyan módon veszélyeztetett helyzetben lévő, de akár még egy olyan egyszerű dolgot sem képesek letenni az asztalra, mennyi van közülük éppen börtönben, vagy éppen mennyi a cigány önkormányzati képviselők közül a büntetett előéletű, ami úgy látszik, ezen már önkormányzatoknál már baromi régen tökmindegy...
oszt így lesz ám stratégia...
az, de nagyon ám...
"2. A lakhatással kapcsolatos stratégiai célkitűzések" Számomra érthetetlen, hogy a mai technikai színvonal mellett miért nem kerül célkitűzésre az ideiglenesnek mondható, tartózkodásra alkalmas eszközök létrehozása. Korszerű lakó konténerek, szigetelve, modern kályhákkal és mellékhelyiségekkel létrehozhatóak lehetnek, adott esetben szállítható formában is, ami az munkavállalást is segítheti (pld. időszakos mezőgazdasági munkák). Egy mély szegénységben élő család csak tákolt és egészségtelen akármiket tud létrehozni ami gazdaságtalanul fűthető és ezért sokkal több fát kell beszereznie mint amire valójában szüksége lenne. Ez fokozza a feszültséget is.
ennek az egésznek a kulcsa a humán alapellátórendszer egységesítése. egész egyszerűen azt kellene mondani, hogy a gdp 1/10-ét egyenlő módon újraosztjuk. ez ma nagyjából havi 25000 forint, vagy heti 5000. azt kellene elérni, hogy ezt mindenki megkapja. függetlenül attól, hogy dolgozik, vagy sem. ez pusztán csak azért jár, mert betartja a törvényeket. de nem csak a rászorultaknak kell adni, hanem mindenkinek. azért, hogy az emberek egyenlő viszonyok között (viszonylagos egyenlőségben) éljenek. az alapvető áruk, szolgáltatások ha (rendkívül) korlátozott mértékben is, de szabadon hozzáférhetővé váljanak. tudom, hogy ez egy marxista szöveg. de ez ügyben pont marxistának kell lenni. ezen túl szinte semmiben. de ebben mégis csak.

ez nem csak humánus, hanem praktikus dolog. mert ezek után a közmunkás kaphat teljesítménybért. megkapja a segélyt, és ezen felül ahogyan teljesít úgy kap bért. a végösszeg lehet 47000 forint lesz, és persze annál több is. de kevesebb is. lehet, hogy marad a 25000.

a piacon a segélynek megfelelő adójóváírást kellene osztani. ehhez kicsit magasabb szja kell, és mellé az adójóváírás. nem kell semmiféle munkahelyteremtő pályázati pénz. adójóváírás kell helyette. nem kell cba utalvány. adójóváírás kell helyette. nem kell semmiféle visszaigényelhető repi pénz. adójóváírás kell helyette. az egy kulcsot megemelve, és megtartva.

és akkor lenne munkahelyteremtés, és lennének munkavállalók. az alacsonyan iskolázott közegben. azért, mert a cigány (és persze a nem cigány) akkor sem veszti el a segélyt, ha elmegy dolgozni. az egész egyszerűen jár. és ezek után teljesítménybért kap. ez a cigányok, és a leszakadó kistérségek felemelkedésének a kulcsa.

na most készpénzt csak a felnőtteknek kell osztani. a gyerek mivel nem szabad ember nem kaphat készpénzt. el kellene felejteni a családi pótlékot, és a gyermekek után járó adójóváírást is. az állam a gyerekek után ne adjon készpénzt. a család nem állattartás. a gyerekek után járó humán alapellátás intézményesen kellene elkölteni. tehát az iskola adjon enni (amennyi kell), az iskola adjon ruhát (amennyi kell), az iskola mossa ki a ruhát (amennyiszer kell). na most minderre a havi 25000 forint nem elég. ehhez kellenek uniós pénzek. roma felzárkóztató programok. de ezt nem csak romáknak kellene adni. a pozitív diszkrimináció ugyanolyan hülyeség, mint a negatív. tehát az európai közösséget egyszerűen rá kellene bírni, hogy a tized újraosztása legalább a gyermekjólét ügyében összeurópai keretek között történjen.

tehát még egyszer. az egy főre jutó európai gdp 1/10-ét kapja meg minden európai gyerek. nem az átlagot, hanem az 1/10-ét. ha ez nincs, akkor mégis milyen nemzetközösséget akarunk. ez már rögtön nem havi 25000 ezer, hanem havi 70000 forintot jelentene. na most teszek egy rövid kitérőt. mi is ez az összeg? amit meg kap az audi. költsük már ezt el intézményesen a roma (és nem roma) kiscsávóra. én értem, hogy fontos a gyártósor (mérnök vagyok, felmérem ésszel, hogy az milyen fontos), de az ember is legyen ennyire fontos. vagy legalább a gyerek. roma és nem roma egyaránt. na most ennek a havi 70000 forintnak nem a közoktatási normatívának kellene lennie, hanem a minimális humán alapellátásnak minden európai iskolában. még egyszer ez az egy főre eső európai gdp tizede.

na most persze ez még mindig kevés. ha az iskolából a gyerek a putriba megy haza. de ugye a roma nagycsaládban azért vannak fiúk, akik rendbe tehetnék a cigánytelepet. ha a házépítéshez kapnának építőanyagot és munkagépeket. ehhez az állami földek egy részéből szövetkezeteket kellene létrehozni. és azok kapják az európai támogatást. ami ugye a nyereség. (mert az agrártermelés amúgy non-profit) na most a szövetkezetben pont ezt az európai pénzt (a nyereséget) kellene szétosztani építőanyagokra, pont ebből kellene az otthonteremtéshez szükséges szövetkezeti munkagépeket biztosítani.

kulturálisan a romák szövetkezetekben szeretnek dolgozni. a magyarok családi gazdaságokat akarnak. az állami tulajdonban lévő földterületeket ennek megfelelően kell szétosztani. tehát nem kell roma családi gazdaság. mert az hülyeség. a kancigányok által irányított állattartó szövetkezetek viszont egyáltalán nem az. oké, hogy ezek sztereotípiák. de ezek a problémák elég egy részét képesek oldani, ha nem is megoldani.

a politikának kulturális (és nem pénzügyi) trükkök százait kell bevetni. például tesi tagozat kell. és akkor a cigány családok egy része automatikusan oda küldi a gyereket, akik kicsi koruktól kezdve a követ hajigálták és rugdosták, és hét napból hetet aikidóznak. persze a művészlelkű cigánygyereket pont nem. de ő meg pont nem akar senkit se bántani. oké, hogy óvoda kell. de mi van azzal a generációval, amelyik nem járt oviba. nekik kell a tesi tagozat.

a liberálisoknak kulturális ügyekben neokonzervatívvá kellene válni. a konzi hagyományt őriz, a neokon hagyományt teremt. a konzi a premodern, a neokon a posztmodern. arra kellene törekedni, hogy minden iskolának legyen premodern (rendi), és posztmodern (alapítványi) szárnya. tehát mondjuk írni lehet tanítani lúdtollal, és kalamárissal is. teljesen jó. ez a rendi. végtelen konzervatív. és lehet érintőképernyővel, és fényceruzával is. ez meg ugye a "liberálisok" elképzelés. de valójában ez hagyományteremtő neokon. és ezzel a baloldali újkonzervatív gondolattal lehetne a fővárosi és a vidéki értelmiséget megszólítani. csak a klérussal kell jó protestáns háborúzni. a rendekkel békét kell kötni.

na, de rég túlléptem a komment kereteit.
'I want work.' Gehehe.

TASZosok legalább a nyelvtant elmagyarázhatnák a purdéknak, már ha Soros szerint ez fontos dolog.
romaügyben ez is mond valamit, nem? :)
www.commmunity.hu/2012/04/03/ha-utalsz-az-a-te-dolgod-de-ne-engem-tegy-felelosse-erte/
Be kell vonni anticiganizmus szakértőket is a kutatásokba és a megvalósításba is!
Stratégiát alkotni könnyű, de megvalósítani akár csak egy kis lépést is nagyon nehéz. Én az utóbbit szeretném látni.
Ami pedig a leginkább elesetteket illeti: nem szabad ugyanazt a gondolkodást elvárni, feltételezni róluk, mint magunkról. A mélyszegénységben élő ember akaratereje, együttműködési készsége, bizalma, távlatos gondolkodása fokozatosan csökken, ahogy csúszik lefelé. Hogyan várhatunk erőfeszítést attól, aki már elvesztette akaraterejét, nem bízik sem a másikban, sem egy jobb jövőben? Helyre kell állítani benne ezeket a személyiségjegyeket: homokra épít, aki enélkül tervezi akár a romák, akár a meélyszegénységben élők felemelkedését. Aki pedig a mentálhigiénés gondozást is beiktatja programjába, az sikereket tud elérni, mint pl. az egyházak.
Roma ügyben a híres-nevezetes, a magyar EU elnökség alatt, magyar szakértők munkája alapján elfogadott roma stratégia 80%-ban humbug. Az Európa Tanács (Strasbourg, 47 tagállam) már az elmúlt tíz évben feltérképezte a romák helyzetét és a gondok okait Európában, méghozzá minden szempontból: a kisebbségpolitikáktól kezdve az emberi jogokon át az oktatásig és egészségügyig. Számtalan elemzés, összegzés, monitoring készült a kormányok számára, tehát mindenki pontosan tudhatta, miben marad el a normálistól a romák helyzete, és miben kell segíteni. Még azt is előírta az ET, hogy nemzeti roma fejlesztési stratégiákat kell készíteni, és ezek monitorálását, azaz értékelését kérhetik a tagállamok a szervezettől. Fütyült rá mindenki, egy-két kivétellel (Hollandia pl.) Bizony, fütyültek az értük végzett munkára még a romák is: pedig az ET jelentős anyagi áldozattal megteremtette a Romák és Útonjárók Fórumát, évenkénti tapaztalatcseréjét, fejlesztési programokat finanszírozott - alig volt résztvevőjük...Az ETF honlapján szakállas információk vannak, pedig a romák számára ez tényleg információs fórum lett volna. Az ET megértette, hogy a romáknak nehezükre esik a hivatallal való kapcsolattartás, pláne idegen nyelven, és állandó, segítő apparátust létesített a roma ügyeknek. 2011 őszén egy magasszintű kormányzati konferencia, ahol magyar küldött is volt, elfogadta a Strasbourgi Deklarációt. Ez összegezte az ET eddigi munkáját, a sikereket és a sikertelenségek okait, és olyan új célokat, programokat határozott meg, amelyek a korábbiaknál célravezetőbbek, de a tagállamoktól továbbra is elvárta az együttműködést. Ez nem csoda egy kormányközi szervezettől...
A Deklarációban leszögezték, hogy a romáknak maguknak is kell erőfeszítéseket tenniük a helyzetük javítására, együtt kell működniük kormányzati és civil szervezetekkel ennek érdekében, továbbá jogkövető magatartást kell tanúsítaniuk. A Deklaráció alapján az Európa Tanács megszervezte a Roma Mediátorképző Programot (ROMED), amelynek keretében 1500 európa romát képeztek ki mediátornak: a roma közösségek és a környező társadalom közti megértés és együttműködés elősegítésére. Magyarországon is volt ilyen program, de teljesen elhallgatták. (Egyetlen híradás az egészről az én három cikkem volt, amelyek a Magyarországi Evangélikus Egyház honlapján jelent meg...) A képzést
az Európa Tanács, az OSI és icipici részben a KIM fizette, de még annyi folytatása sem volt a tanfolyamnak, hogy legalább az elvégzését hivatalosan igazolták volna a résztvevőknek... nemhogy még hazai költségen multiplikálták volna ezt a ragogyóan jó, hasznos tanfolyamot!
Akit közelebbről érdekel a téma, az kukkantson be a www.coe.int honlapra, és keresse meg a Roma címszó alatti infókat. Régebbi anyagok láthatóan a nemzeti kisebbségek jogállásával foglalkozó menüpontban: a kisebbségi monitoring vizsgálatok rendszeresen kitértek a romák jogaira, helyzetére is. De hát ezt negligáljuk, ugyebár, mert az Európa Tanács nem szankcionál, mint az EU. És ma már az EU-ra is fütyülünk, ugyebár....

Az EU roma stratégia zömmel tehát a társ-szervezetben elvégzett munkát összegzi. ("Törzsanyag") Ezen túl - és ez az igazán hasznos elem - pontosan rámutat az EU-nak azon anyagi forrásaira, programjaira, amelyek keretében anyagi eszközök lennének kaphatóak a romák felzárkóztatására. Nagyon úgy tűnik, hogy a kutya sem vette a fáradságot ahhoz, hogy ezekkel a lehetőségekkel magyar részről éljen!
Hálával tartozom a Haza és Haladás márciusi konferenciájának megszervezéséért.Ott jelen volt és előadást tartott az EU egyik vezető tisztségviselője, aki (szünetbeni beszélgetésünk nyomán) kész volt tanulmányozni az Európa Tanács ROMED programját, és megkeresni az ET-vel való együttműködés (EU finanszírozás) lehetőségeit. Adja Isten, hogy legyen belőle valami a romák javára!

Ami pedig a romák szakképzettségének hazai aspektusait illeti: elszomorító, hogy még a szakképzettséggel rendelkező romák sem kapnak munkát azért, mert a roma munkaerőben eleve nem bíznak meg a munkáltatók (gyakran még a roma vállalkozók sem!) . Pedig az a roma, aki szakképzettséget szerez, számunkira elképzelhetetlenül nagy erőfeszítést tett. Aki pedig erre képes volt, abban meg kell és meg lehet bízni, jó munkaerő lesz, nem lógós. Sajnos, ezt kevesen tudják, és így jogosan keserednek el a romák: minek tanuljak, minek tegyek erőfeszítéseket, ha egyszer a barna képem miatt úgysem jutok semmire?! Ez az élmény hallatlanul nagy kárt okoz mind az érintettnek, mind pedig a többieknek. Fel sem tudjuk mérni a következményeit! Sajnos, a tisztességes, igyekvő romák szívnak a tróger romák miatt - de ki fogja ezt elmagyarázni a munkáltatóknak? a helyi társadalom tagjainak, akik a maguk kínjaiban forogva már csak átkozódni és másokat szidni tudnak, különbséget tenni már régen nem?!
A hatalmas erőfeszítések árán felsőfokú képzettséget szerzett romák pedig végleg elviselhetetlennek érzik a helyzetet, menekülnek itthonról (milyen sok nagyszerű magyarországi roma értelmiségivel találkoztam Brüsszelben vagy Strasbourg-ban! Itthon nem kellenek - nem kellenek?! Csak akkor, ha pártkatonává szegődnek....)
@Mária: Kedves Mária, munka van, csak esetleg nem ott, ahol a munkanélküli él, hanem példul külföldön. Sajnos, a magyarországiak nem olyan "mobilak" mint más közép-európaiak. A romák munkavállalását nehezíti a hazai körökben elterjedt bizalmatlanság, pedig aki fegyelmezetten végigcsinál egy szakképző iskolát vagy programot, abban igenis, meg lehet és meg kell bízni. Lásd még mai, nagyon hosszú kommentemet ott a végén.
@Láng Judit2: Kedves Judit, nemigen látom szükségét annak, hogy további elméleti kutatómunkára fecséreljük a pénzeket. Mint a mai hosszú üzenetembnen is láthatod, a strasbourg-i székhelyű Európa Tanács ezt már elvégezte az elmúlt tíz évben, csak nem olvasták el azok, akik az észt osztani akarják. Az ET emberi és kisebbségjogi monitoring tevékenysége, a roma ügyben keletkezett, európai szakértők által készített elemzések utat mutatnak - az EU stratégiában pedig a lényegi elem azoknak az anyagi erőforrásoknak feltárása, amelyekből meg lehetne valósítani a dolgokat. De senki nem csinál semmit. Mert ma csak az rúg labdába, aki pártkatona, mindenki másnak csak a kommentelés öröme marad. (Meg annak öröme, hogy vannak még józanul gondolkoó emberek)
@sanya64: A nagy kérdés az, hogy ki a roma? Merthogy a roma közösség annyira heterogén, hogy csak etnikai alapon lehet őket azonosítani, azt pedig tiltja az alkotmány.
Momentán roma az, aki romának vallja magát, és ez alkalmanként príma üzlet is lehet, mint láttuk a roma önkormányzati választásokon is. Éppen azért tartom jónak a Haza és Haladás mélyszegénységgel foglalkozó kutatómunkáját, mert a méylszegénység a lényeg, és nem az, hogy kisebbségi-e valaki.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) egyiptom (1) Egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euro (1) euró (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) Európai Bizottság (2) európai bizottság (1) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) Kína (1) kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) mol (2) MOL (1) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) USA (1) usa (3) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma