Felemelkedés közös erővel

2012.03.22. | Haza és haladás | 26 komment

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány 2011 tavaszán kutatási programba kezdett, amelynek célja a magyarországi szegénység vizsgálata és új szakpolitikai eszközök kidolgozása a mélyszegénység csökkentésének céljából. E kutatási program kiterjedt a nem szegény többség számára elfogadhatóbb, de nem megbélyegző, hanem megfelelően ösztönző, feltételekhez kötött szociális támogatások és szolgáltatások hazai bevezethetőségének vizsgálatára is. A kutatást az Alapítvány a Budapest Intézet és a TÁRKI bevonásával készítette el, továbbá a munka véleménykutatási részében a Medián és a Conness működött közre. A Haza és Haladás Blog, megelőzve a kutatás teljes publikálását, sorozatot indított, melynek során írtunk a szegénységgel kapcsolatos legfontosabb adatokról és tényekről, a jelenkori magyarországi szegénység kialakulásának és újratermelődésének okairól, valamint arról is, hogy az elmúlt húsz évben az egymást követő kormányok miért nem tudták megállítani a mélyszegénységben élő csoportok leszakadását. Legutóbbi írásunk a kutatáshoz kapcsolódó közvélemény-kutatások legfontosabb megállapításairól szólt, arra koncentrálva milyen társadalmi attitűdök övezik a szegényeket és a többség milyen szociálpolitikai eszközöket támogatna a szegénység leküzdése érdekében. Sorozatunk utolsó írásában a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány által a szegénység csökkentése érdekében javasolt szakpolitikai eszközöket ismertetjük. 

 
Alapelv: a kölcsönös kötelezettség
 
A legfontosabb feladat egy olyan stratégia felépítése, amely lépésről lépésre halad: azonosítja a könnyebben megvalósítható, olcsóbb, de nagy hatású programokat, apránként megnyeri ezeknek az ellenzők és a szkeptikusok egyes csoportjait, jó célzással igyekszik kordában tartani a költségeket, és folyamatos egyeztetéssel és monitorozással javítgatja az eszközök hatékonyságát, majd a dokumentáltan sikeres programok felmutatásával nyer meg újabb szkeptikusokat a stratégiának.
 
Nagyon leegyszerűsítve, a megoldásnak három célra kell összpontosítania: a szegénység átörökítésének megszakítására az oktatási esélyegyenlőség javítása által, tűzoltásként a mélyszegénység enyhítésére és végül a tartós javulás biztosítására a képzetlen foglalkoztatás növelése által.
 
Egy ilyen, több éves, összetett stratégia első elemeként a társadalmi támogatás megszerzése érdekében olyan szociálpolitikai eszközök bevezetését javasolja az Alapítvány, amely jól kommunikálható és viszonylag gyors eredményt hoz. A fejlődő országokban sikerrel alkalmazott feltételes készpénz transzfer különböző társadalompolitikai területeken történő bevezetését szorgalmazzuk. Az ilyen támogatásoknak az a lényege, hogy anyagilag ösztönzik a szegényeket valamilyen állami szolgáltatás (pl. iskola, egészségügyi ellátás, munkaerőpiaci ellátások) igénybe vételére, tehát a kölcsönös kötelezettségek elvére épülnek és emiatt a szegényekkel szemben elutasítók többsége is elfogadja őket. Gyors eredményt pedig azért várhatunk tőlük, mert két csatornán, a készpénzes támogatáson és az átörökítést megakadályozó szolgáltatáson keresztül is segíti a szegénység csökkentését. 
 
Első javaslat: feltételekhez kötött, munkába állást ösztönző segély
 
Az első szakpolitikai javaslat egy erős feltételekhez kötött, rászorultsági alapú, munkába állást ösztönző segély, amely nem csak munkanélkülieknek járhatna. A segély összege a háztartás egy főre jutó jövedelmét kiegészíti az öregségi nyugdíjminimum másfélszeresére (ez kedvezőbb a jelenleginél: most a nyugdíjminimum 90 %-a, azaz 25.700 Ft a határ). Az öregségi nyugdíjminimumot egyúttal meg kell emelni legalább 10 %-kal (28,5 ezer forintról 31 ezerre) a 2009 óta elmaradt indexálást pótlandó.
 
 
A javasolt segély feltétele, hogy a háztartás minden munkaképes, aktív korú tagja együttműködjön a munkaügyi kirendeltséggel és a családsegítő központtal. Aki nem tartja be az együttműködési szabályokat, attól egy hónapra meg kell vonni a segély felét. A segélynek ugyanakkor nem feltétele a munkanélküliség: a munkából származó jövedelem 20%-a levonható a jogosultság megállapításához számított összes jövedelemből (ez csökkentheti a segély összegének növeléséből következő politikai kockázatokat).
Annak érdekében, hogy a tartós munkanélküliek több és hatékonyabb segítséget kapjanak, a munkába álláshoz a segélyezett álláskereső mellé esetgazdát rendelnek, aki őt a munkába állást segítő szolgáltatások teljes folyamatán végigkíséri, segíti. A segélyt a munkaügyi kirendeltségeken lehet igényelni és azt ott is folyósítják.
 
Ahhoz, hogy a javasolt segélyrendszer eredményes legyen, szükséges a kapcsolódó ellátások átalakítása: a tanulmány indítványozza az álláskeresési járadékra való jogosultság félévre növelését, a képzetlenek iránti munkakeresletet növelő programok bevezetését (TB járulék csökkentése, minimálbér bérköltségének csökkentése, bértámogatás célzott bővítése, komplex térségi fejlesztés) és a személyre szabott aktív munkaerő-piaci eszközök bővítését.
 
A javasolt rendszer költségei a 2012-es költségvetési kiadásoknál 10-15 százalékkal nagyobbak, ezt azonban inkább az elmúlt két év sorozatos megszorításai magyarázzák: a korábbi évek kiadási szintjéhez képest a javaslat jellemzően átcsoportosítást, a források hatékonyabb elosztását, mint nagyobb ráfordításokat igényel. Középtávon pedig a javaslattól várt hatások révén csökkenhetnek a kiadások, illetve növekedhetnek a költségvetés bevételei. A kiadásokat csökkenti a munkába állók arányának növekedése (segélyek igénylése csökken) és a tartós munkanélküliség hosszabb távú járulékos hatásainak (romló egészségi állapot, gyerekek iskolai kudarcai) enyhülése. A bevételeket növelheti a munkába állók járulékbefizetése.
 
Korai fejlesztés és ösztönző beóvodáztatási támogatás a hátrányos helyzetű gyerekekért
 
A második programjavaslat célja a hátrányos helyzetű gyerekek korai fejlesztéshez való hozzáférésének javítása, és ezáltal későbbi iskolai elmaradásuk csökkentése. A javaslat közlekedési utalványt juttatna hátrányos helyzetű várandós nők és a kisgyerekes anyák számára, azzal a feltétellel, hogy igénybe kell venniük egy ellátáscsomagot, amely tanácsadást és korai fejlesztést tartalmaz. Jelenleg a hátrányos helyzetű anyák esetében a koraszüléssel kapcsolatos fejlődési rendellenességek korai felismerését és a gyermekek fejlesztését a helyben elérhető szolgáltatások hiányosságai, a tájékozatlanság és a kezeléssel járó magas költségek is korlátozzák. Hozzávetőleges becslés szerint országos léptékben a program működtetése az első évben 1,5 Mrd forintba, a negyedik évben évi 2 Mrd forintba kerülne. Az első 1-2 évben szükséges beruházások (képzés, kapacitásbővítés, informatikai fejlesztések) további 0,5-0,7 Mrd forintba kerülnének.
 
 
A harmadik javaslat a 2009-ben bevezetett, sikeres beóvodáztatási támogatást módosítaná az eddigi tapasztalatok alapján, részben a szülők nagyobb ösztönzése, részben a feltételül szabott szolgáltatás elérhetősége és minőségének javítása érdekében. A támogatás évi 2x 10 ezer forint helyett évi 4x 6 ezer forint lenne, készpénzben és a korábbi egy helyett két feltételt állítana: a gyerekeknek rendszeresen kell óvodába járniuk és szüleiknek részt kell venniük az óvodai szülő–gyerek foglalkozásokon. E javaslat tartalmazza továbbá az óvoda alsó korhatárának fokozatos csökkentését két évre, úgy hogy a kétévesek csoportjában a maximális és az ajánlott csoportlétszám is kisebb, a normatíva összege nagyobb lenne, mint a háromévesek csoportjában. A bővítés költségei a módszertani fejlesztésekkel együtt nem érik el az évi 1 Mrd forintot.
 
Megoldásokat szülő vitára van szükség
 
Egy ilyen segélyezési rendszer sikere számos feltételtől függ. A javaslat megvalósíthatóságát, elfogadhatóságát és az ezekkel kapcsolatos kockázatokat az Alapítvány igyekezte felmérni és ehhez egy részletes, a végrehajtást, a folyamatos monitoringozást és értékelést leíró tervet is készített. A feltételes transzfer programmal elinduló új szegénységoldó politika eredményességének elengedhetetlen feltétele a szociálpolitikai intézményrendszer számtalan szereplőjének motiváltsága és szoros együttműködése. Az a szakmai vita, amely a zárótanulmány mai bemutatásával és a jövő héten tartandó nemzetközi konferenciával elindul, megszólítja, bevonja ezeket a szakmai szereplőket és remélhetőleg hozzásegít bennünket ahhoz, hogy egy higgadt, előítéletektől mentes vita induljon a közvéleményben is egyik legégetőbb társadalmi gondunk megoldása érdekében.

· 2 trackback

Címkék: szegénység javaslat transzfer feltételes megoldási

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr114332700

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Még egy lyuk a nadrágszíjon 2012.03.22. 22:00:51

Vágyak, álmok, valóság - egymillió munkahelyet ígért a kormány, mára azonban kiderült, nemcsak a beruházás, hanem a foglalkoztatás is csökkent, a jogi és gazdasági háttér bizonytalan és egyre érzékelhetőbb a gazdaságban a pénz hiánya, a késedelmes ...

Trackback: Szavak, közérzet, statisztika 2012.03.22. 21:53:16

Vajon mit tükrözi a legjobban mindennapi közérzetünket? A kormányzat idegesítően túlbuzgó-optimista kommunikációja, a különböző politikai platformon álló pártok által megrendelt közvélemény- és szociológiai kutatások, a rideg hivatalos statisztikák...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tessék mondani, hány állás van jelenleg? A jelentkezők száma ismert.
Hány (?) Miniszterelnőki
Hány (?) Miniszteri
Hány (?) Államtitkári
Hány (?) Vas és fémipari
Hány (?) Építőipari
Hány (?) Mezőgazdasági szakmunkás
Hány egyéb szakirányú képzést igénylő és hány segédmunkási állás van pillanatnyilag szabadon és mire milyen igény van?
Ismeretlen adat? Köszönöm, szakszerű válasz
Bajnai Úr, többre becsültem.
Én emlékszem, mikor a gyárkapunál táblákon volt kiírva, hogy
milyen felvétel van. Nem álltak munkanélküliek a kapuk előtt,
állásokat ajánlottak.
Talán nem folytatom a hozzászólást. Nem hiszem, hogy választ
kapok.
Azért a mostani középosztály helyzete sem rózsás ...
Ma már egyértelmű, a piaci szempontokat figyelembe nem vevő kierőszakolt béremelések nem jelentkeznek vásárlóerőként, hiszen az 1,4%-os átlagos nettó bérnövekedést az áfakulcs növekedés generálta 5,5%-os januári infláció kapásból magába szippantotta, a reálbér ténylegesen 3,8%-kal csökkent, miközben a vállalkozások terhei jelentősen nőttek. És mi a jövőkép? A csökkenő kereslet mellett sok cég csődbe megy, a foglalkoztatás tovább csökken, ez pedig még kisebb piaci keresletet indukál. A kör bezárul.

Hol van a szegénységi spirál alja? És hány embert fog érinteni? És hányan fognak a középosztályból az igazi szegénységben kikötni? Elég hozzá a munkahely elvesztése + egy-két hónap bevétel nélkül ...
Esetleg a közmunka program keretében átképezhetnének arra alkalmas jelentkezőket szociális feladatok ellátására, akik a helyi közösséget ismerve, segítenék az esetgazdák munkáját, közvetítenének a munkaügyi központ, óvoda, iskola, hatóságok stb. és az ügyfelek között, mediátorként dolgozhatnának. A felzárkóztatásra szánt pénzek egy részét átcsoportosíthatnák az ő feladataikra, eszközökre.
Induljunk ki Fouriertől és a munkához való jogot emeljük az emberi jogok közé.Adam Smithel mondhatjuk, hogy a saját munkája minden embernek a legsérthetetlenebb tulajdona.
Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt is figyelembe vesszük-mit jelent a munka az emberré válás folyamatában-, hogy minden létezés és haladás alapja a munka.
Hány embernek nincs Magyarországon SEMMI munkája?
Erre mi a terv?
A földek parlagon hevernek, a tulajdonosok Pesten "kaszinóznak"
Ordít az ország földreform után. Hogy ez kommunista duma?
A gyárak romokban, Csepel, Angyalföld, Ózd, Diósgyőr, stb.
Ordít az ország az ipar után. Hogy ez kommunista duma?
Nem tudjuk eladni a termékeinket, korszerűtlenek, vevő nincs.
3 (?) napja az orosz követ kifejtette, hogy nem kínai és japán termékekre van szükség, az ismert, jó magyar árukat, élelmiszert várják az oroszok. Ja, a konzervipar.Ja, a Medicor, Herz, Pick. csabai, gyulai, .. Soroljam? Hogy ez kommunista duma?
... A kapitalizmus rossz, nagyon rossz. Én tudok jobbról.
Ja, hogy én nem értek hozzá! Németh Lászlóné bizonyára jobban ért a dolgokhoz.
... Miről is beszélünk? Semmiről. Szeretek fölöslegesen írni.:)))
Pár gondolat a munkavállalási tanácsadásról

Aki a szegénységben nap mint nap megéli annak minden rejtett zugát, nem áll rendelkezésére eszköz a kitörésre, arra végképpen nem, hogy a gyermekeinek más alternatívát biztosítson.
Tetszik az elgondolás, hogy a családgondozás, a munkavállalásra felkészítés egyszerre valósul meg. Az esetgazdák feladatkörét csak gyanítom (segítő?)
Munkavállalási tanácsadás:
- ha ugyanolyan formát, keretet ölt, mint az álláskeresőknek nyújtott szolgáltatás(30/2000 GM rendelet), akkor már előre számolhatunk a félsikerrel.
Indoklás:
-A szegénységet nem lehet sem az íróasztalnál megszüntetni, Ugyanott nem lehet hatékonyan ösztönözni senkit a munkavállalásra! Konkrét élethelyzetben, gyakorlással, lehet felkészíteni, hogy a munkavállalás (állásinterjú, kommunikáció, perszonális készségek)előtt pragmatikus ismeretekhez jusson.

-Tévedés, hogy a munkavállalási tanácsadás csak az álláspályázat elnyerésére irányuló segítséget jelenti.
Az alkalmazkodás egy (munkahelyi)közösséghez, ugyanolyan kardinális kérdés, mint az előző. (Munkavállalási és munkahely - megtartó tanácsadás) A viselkedés-kultúra a munkahelyen, a pozitív személyiségjegyek dominanciája az egyén esetében....és még ezernyi kulcskompetencia-elem elsajátításáról van szó.

-A munkavállalási tanácsadás csoportos formája az egyéni felkészítés, alkalmassá-tétel nélkül: ablakon kidobott pénz, idő, leblokkolja a siker elérését. (Az egyén belső motivációjának mozgató rugója éppen az, hogy a környezetében megtapasztalt csoportos szegénységből szándékozik kitörni. Nem motivál az, hogy a másiknak ugyanolyan problémája van...és ne is törje meg a változtatni akarás szándékát)
Ó, a haza alapítványba tömörült megmentői újabb bölcsességet szórtak a pórnép elé... Bocs, nem láttam még, hogy bármelyik író komolyan vett volna, kérdésemre reagált volna - ami azért inkább a "tyúkok etetése", mint a "párbeszéd" érzését kelti. :-)

Ez a részletes, bizonyára komoly fejvakarás mellett (sokak számára munkaidőben) végzett kutatás és gondolkodás egy régi viccet idéz:

A járőr, szokásos esti körútja során mozgásra lesz figyelmes. Egy részeg kering egy közúti lámpa körül, és matat a fűben. Odalép hozzá:
- Maga mit csinál itt, jóember?
- Keresem a kulcsaimat...
A járőr segítőkész, átfésüli a lámpaoszlop környékét, de semmit nem talál.
- Mondja, egyáltalán itt vesztette el a kulcsait?
- Nem, amott a sarkon...
- De akkor miért itt keresi???
- Mert itt van világos...

A tanulmány és elmélet kidolgozói számára nem tűnt még fel, hogy folyamatosan kísérletezünk a szép elveink megvalósítására (itt is eldurran egy rakás szlogen), ugyanilyen tanulmányok születnek, ugyanilyen emberek próbálnak szabályokat faragni belőlük - és ennek ellenére romlik folyamatosan a helyzet?

Ideje lenne végre levonni a valóban lényeges következtetést: ha nem tételezzük fel a többi, hozzánk hasonló, minket megelőző elemző 1: ostobaságát, vagy 2: rossz szándékát, akkor a megfigyelt romlásnak egyetlen oka lehet: mindannyian rossz helyen és rossz módon keressük a hibát. A jelenségek szintjén szerencsétlenkedünk, mintha egy homokfalat toldozgatnánk a folyamatosan fújó szél ellenében, ami nyilván minden tapasztás után máshol kezd ereszteni...

Javaslatom van bőven. FÜLEKET nem találok hozzá :-D
@Kedves Loránd:

Legegyszerűbb, ha csak kritizálunk, Azt könnyű, addig mindenki eljut, hogy megállapítsa - másképpen kellene a dolgokat tenni...Megoldási alternatíva, az pedig nincs! A legjobb elméletre is vonatkozik, ha elméleti szinten marad meg, akkor magáért beszél. Az Alapítvány legalább tesz valamit...a kormány semmit!

Megértelek, hogy a gyakorlati megvalósítás a döntő jelentőségű. Nem lehet azonban tervezet nélkül egy nagy horderejű kérdésben egyetlen lépést sem tenni.

A szegénység nagyon heterogén. Az okokat illetően is, a mélység vonatkozásában is. A megoldást mindig az adott terület/régió vonzásában kell kezelni! (szubszidiaritás)....Nos, csak így érdemes megtervezni! Ahhoz, viszont a helyi problémát jól ismerő, hiteles szakember kell!
@sorsfordító: Nem értek egyet.

Én eddig azt láttam, hogy a kispadról mindenki okosságokat kiabált, majd a pályán hatalmas lendülettel szaladgálva folyamatosan hátrafelé passzolgatott. Az Alapítvány "cselekvése" az lenne, hogy cikkeket ír, de megvitatni őket képtelen? Épp most olvastam, a kormány meg írt egy könyvet az unortodox sikersztoriról - akkor ők is "cselekedtek", nem? De hagyjuk is ezt.

A szegénység oka szerintem bosszantóan egyszerű, csak nem ott van, ahol a nagy tudású hölgyek és urak kotorásznak. Kíváncsi vagyok, hogy mondjuk ebben a levezetésben talál-e bárki hibát:

hajnalvilag.blogspot.com/2011/12/korszellem-ebreszto.html

Ha igazam van, akkor teljesen mindegy, hogyan szerepeltetjük a könyvelésben a szükségszerűen megjelenő fizetett tétlenséget, és milyen szabályokat alkotunk rá. A vereség tényét a rendszer alapszabályai rögzítik, és ez az egész elmélkedés ahhoz hasonlít, mintha egy focicsapat stratégiát szeretne kidolgozni egy olyan meccshez, ahol az ellenfélnek nincs kapuja.

Az ezen való szerencsétlenkedés, bűnbakok keresése, értelmetlen remények keltése meg csak rabolja az időt, és legitimálja az abszurd feltételeket. Mindegy, hogy a kormány vagy ez a hazamentő brigád műveli. Ez a csapat viszont legalább a változatosság kedvéért foglalkozhatna a valódi kérdésekkel anélkül, hogy az ilyesmire igen érzékeny "nemzetközi környezet" azonnal a fejünkre rántaná a rolót. Ezt egy kormány nem teheti meg - és ők sem, ha kormányra kerülnének. Ezért bosszant ez a szűklátókörűség.

Ha kevés lenne a fantázia, mutathatok konkrét terveket, feladatokat, magyarázatokat, tervezés-fejlesztés alatt álló informatikai rendszert, amiben én a megoldás lehetőségét látom. Csak azzal nem tudok mit kezdeni, amikor adok egy levezetést, a cáfolat pedig így hangzik: "Ez hülyeség!" Tudom, hogy meredek dolgokkal foglalkozom - de legalább hajlandó vagyok a szakadék felé nézni, és nem csukott szemmel keresni a "kevésbé rosszat". Arra nincs már idő.
@Kedves Loránd:

Jared M. Diamond: Összeomlás
Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez

(csak azért jelzem, mert a kivezetéshez nagyon sok köze van)

A meredek társadalmi dolgok, csak addig jelentenek extrémséget, amíg meg nem nyersz magadnak potenciális partnereket. A jóléti társadalmat nem tudod felszámolni hétfőről péntekre....Ne feledd a tudatformálásnak meg kell előzni az elfogadást..az algoritmus nem működik egy-csapásra!

Ha nem kerülsz konszenzusba bárkivel, ha úgy érvelsz, hogy közben támadsz, nem mész semmire. Kezdelek érteni, de partnert csak alkalmazkodással nyerhetsz! Meglehet, sokáig süket fülekre számíthatsz! Ebben az országban élsz te is...itt könnyű tétlenségre késztetni a polgárt!...Ezzel is számolj! Nézz körül, te a szakadék szélét látod! (jogosan!)Mások lassított menetben érkeznek el oda..te már értelmezed a szakadékot. Visszafordítani is képes vagy onnan, vagy elszánt vagy-e a vezetésre? Egyedül kevés leszel...Ne ragadj le ott, amit mások mondanak!("Ez hülyeség")
@sorsfordító: Köszönöm a könyvet, konkrétan ezzel még nem találkoztam, el fogom olvasni.

Mióta összeállt bennem az a kép, ami jelenleg a tevékenységemet vezérli (csak például: egyedülálló tapasztalattal rendelkező vezető rendszertervezőként egy éve vagyok fizetés nélküli szabadságon, mert olyan dolgokkal foglalkozom, amik szerintem valóban fontosak), elhiheted, komoly munkát fektettem abba, hogy "társakat" keressek. Ezzel egy baj van: a megoldás nagyon vékony ösvény, és iszonyú pontosan kell látni a miérteket ahhoz, hogy értelmes párbeszéd, cselekvés folyhasson. Olyan, mintha egy vékony rést szeretnénk tágítani ékekkel: ha az ék életlen, akkor ahelyett, hogy befeszülne a falak közé, széttúrja a környéket is, és csak elrejti a szem elől az utat. Sok olyan párbeszéden vagyok túl, amiről hetek múltán derült ki, hogy teljesen értelmetlenek voltak. Nincs jobb ötletem, mint támadással kezdeni - és közben megmutatni azt, amit én szeretnék beletenni, a játék így kétoldalú, szabad végiggondolni és kritizálni az elképzeléseimet. Csak tessék figyelembe venni, hogy én milyen szinten gondolkodom, és azon a szinten kommunikálni. Egyébként minek?

Nem az ország kérdés, egy világ él ugyanabban a rémálomban, ugyanazon motivációk miatt (a megoldás sem ország-szintű, hanem kis életközösség szintjén kell kezdeni, de skálázhatónak kell lennie tízmilliárd emberre és az egész bolygóra). Ennek egyébként teljesen logikus oka van, és semmi bajom nincs "a tömeg" lassúságával, az "elit" tompasága viszont tud bosszantani. Akik abból élnek (folyamatos nyafogás mellett dühítően jól), hogy "gondolkodnak" - valójában viszont csak a megszokott környezetben a megszokott építőkockákat pakolásszák egymásra egy igen kritikus időszakban, amikor minden erejükre szükség lenne. Na jó, annak a pici hányadnak az erejére, akik egyáltalán KÉPESEK és hajlandóak az én fogalmaim szerinti gondolkodásra. Nem tudom, hányan lehetnek, de eddig talán egy ilyet találtam.

A "vezetés", mint olyan, érdektelen, a mai társadalomképünk újabb értelmetlen fogalma. Két feladat van:
- Létre kell hozni egy olyan rendszert, amely képes átvenni a közösségek szervezésének feladatát a mai, összeomlóban lévő pénzügyi-politikai rendszertől anélkül, hogy újabb önpusztító motivációkat hozna létre. Ez elemzésem szerint megvalósítható, az emberi elme és a technológiai eszközeink a megvalósítását lehetővé teszik, az elvet és működőképességének indoklását el lehet olvasni, szabad kritizálni. Ez csak ma, az emberi civilizáció történetében egyedülálló pillanatban érhető el, öt évvel ezelőtt nem volt, két év múlva, ha a mai úton haladunk tovább, nem lesz az.
- ÉLNI ebben a rendszerben, gondolkodásban - nem csak beszélni róla. Mintákat adni, amelyek megismerhetők, átérezhetők, és ha szimpatikus, követhetők. Ha úgy vesszük, én élem ezt a rendszert, nem "másoknak", hanem mert így tartom érdemesnek létezni, más, elvileg lehetséges módokon meg értelmetlennek látom.

Vezetni? Eszem ágában nincs senkit, hiszen pont azt tartom az alap problémának, hogy a megkerülhetetlen alap probléma (a halál tudata) elől menekülve saját életünket, felelősségünket folyamatosan átruházzunk másokra. Az lenne a megoldás, hogy RÁM tessék átruházni? Hülyeség... :-) De vállalni azt saját névvel, arccal, amit a világról és önmagamról gondolok, azt igen. Ha érdekel, hogy ez mit jelent, nézz körül kicsit nálam: hajnalvilag.blogspot.com/
Kedves Sorsfordító és Kedves Mindenki,
azt hiszem, hogy fel kéne hagynunk azzal, hogy az államigazgatástól várjuk a megoldást. Az államigazgatást, a közigazgatást teljesen áthatotta, megfertőzte a pártpolitikai érdekek szövevénye, és ez nem is fog változni addig, amíg egy fixfizetéses állás jutalom lehet a pártkatonáknak. Magyraul: amíg a gazdaság úgy fel nem lendül, hogy ott lehet "jutalmazni".
Addig pedig a helyi erőforrásokat és a helyi(kistérségi) megoldásokat érdemes megkeresni, kinek-kinek azt a módszert, amit működőképesnek és hasznosnak lát. Ne féljetek az egyházakkal együttműködni, nem tukmálnak rátok fenenagy dogmákat, beérik annyi erkölcsiséggel, ha valaki nem káromkodik, nem iszik, igazat mond és nem lop.
@SZPG:

A jelenlegi hatalmi rendszer, így az államigazgatása is, alkalmatlan a problémák enyhítésére. Nem megoldására, hanem, hangsúlyozom, hogy az enyhítésére! Osztom a véleményed, hogy ideje felhagyni azoknak a tényeknek a felrovásával, aminek a következményét megéljük.
Most azt az időt éljük, amikor mindenkinek a bőrén csattan az ostor! Azt is tudjuk, hogy vannak, akiknek húsba-vágóan mélyre hat. Ha igazán a következmény érdekel bennünket, akkor valóban az a feladatunk, hogy cselekszünk. (Bár, igaza van Kedves Lórándnak: alapjaiban inog itt minden, ott lenne értelme a kezdeti pontot "kijelölésének"....Ehhez, viszont kevesen vagyunk, akik értik/sejtik az ő rendszerét..)
A szubszidiaritás és a pauperizmus - a helyi közösségek jelentőségét felerősíti.
Nem a mi dolgunk a gazdaság, a társadalom, a kormány.... azaz rendszer bírálata...A szegénységet, ha benne vagy....csak az érdekli: hogyan tudom mérsékelni, miként mászok ki belőle? Kapok-e hozzá segítséget!

Közben, akit érint: fogy az ereje, üres a gyomra, lenézik, megvetik őt és a gyerekét,.....Segítség helyett, depriválunk!!!!!!
Bírálat helyet (ez vonatkozik rám is!) régen cselekednünk kellene!
@sorsfordító: ja, én is beleuntam a csacsogásba, nincs mit mondanom többet. Üdv.
@mesélek: Aha, bezzeg a kormány elmesélte, milyen munkaerôpiaci struktúra milyen tervezett változásai érdekében mely iskolákat csukják be, ugye?
@Kedves Loránd: Orvbánék kísérletei nélkülözik a szakmaiságot. A megvalósíthatóság, hatáselemzés, folyamatszabályozás, projekttervezés alap terminusait sem hallani tõlük. Ezek szakmák, a kormányzás is az lenne..
„Mesélek” hozzászóló szomorú megjegyzése ugyan a múltba tekint vissza, de egyben a megoldás iránya is feldereng.

Az biztos, hogy ma országunk egyik legnagyobb problémája a teljes hazai tulajdonú termelőerő és az azt képviselő hozzáadott érték szinte teljes elvesztése.
Lássuk be, az ország exportképes gazdaságát szinte kizárólag a multinacionális cégek adják és ezek számára végzünk kvázi bérmunkát. Ezek a cégek sem dolgozóik, sem iparunk, mezőgazdaságunk fejlesztésében nem érdekeltek, sőt ellenérdekeltek.
Ez látszólag nem is jelenthetne túl nagy gondot és bizonyos időszak áthidalására, a gazdaság élénkítésére is alkalmasnak tűnhet, hiszen magyar beszállító köröket képes kitermelni. De nem hosszútávon. Erre a bérmunkára alapozni óriási tévedés.

Mi is történt, mi is történik?
A rendszerváltás katasztrofális politikai, társadalompolitikai melléfogása volt az, ahogy a privatizációs folyamatok lezajlottak. Persze a rendszerváltás idejében nagyon fontos volt a külföldi tőke mielőbbi bevonása. De az amit kaptunk nem szólt másról, mint az iparunk és mezőgazdaságunk totális megszüntetéséről, cserébe rövidtávú érdekeinkért. A 90-es évek antali, horni, orbáni dilettantizmusának és szűklátókörűségének az eredménye az, amit a mában élünk meg.
Minden multinacionális cég ugyanis rendkívül rugalmas. Megvesz egy céget, annak piacát, termelőerejét, szakembergárdáját, majd akkor, amikor kedvezőbb helyzetet talál tőlünk közel, vagy távol-keletebre azonnal továbbáll. Egy multinacionális termelőcég felállítása nem kerül ugyanis többe (a termékektől némileg függően), mint az adott cég néhány heti esetleg havi bevétele. Ne legyenek illúzióink rengeteg multi állt már tovább és fog tovább állni.

Az egyetlen esélyünk kizárólag a saját termelő cégek felállításában, a még meglévő gyártási, mezőgazdasági kultúránk továbbfejlesztésében van. Ennek érdekében elsősorban olyan politikai, gazdaságpolitikai helyzetet kell teremteni, ami ennek kedvez és ösztönzőleg hat.
A legfontosabb, a vállalkozások pénzügyi alapjainak megteremtése. Erre a kereskedelmi bankok (főleg a külföldi tulajdonú bankok) nem alkalmasak. Ehhez olyan alacsony kamatterheket biztosító állami tulajdonú fejlesztési bankok kellenek, amelyek nem a profit maximalizálásában, hanem a gazdaság hosszú távú élénkítésében érdekeltek.

Ez tehát az alap: a hazai termelés mielőbbi felépítése.
A mélyszegénység csökkentése, esetleg megszüntetése a termelőerők újraépítésében rejlik. A segélyezés ilyen-olyan átszervezése csak tüneti kezelés, a munkaképesek munkára kényszerítése pedig nem megoldás.
Egyszerűen azért nem, mert ma sajnos nem létezik honi, a magyar érdekeltségeknek megfelelő lojális munkalehetőség, nem létezik saját gazdaság, ami képes lenne felszívni a munkanélkülieket.
A multik túlléptek rajtunk !
@sorsfordító: Azért segítünk mi, én nem lennék ennyire szkeptikus. Persze, nem a hivatalos szervekre gondolok, hanem a helyi közösségek ügyességére, okosságára. Gondolok az egyházakra is: valójában kevesen tudják, milyen sokat tesznek, és halászni tanítanak, nem csak halat adnak.
Ha a jó kormányzás kritériumait vizsgálgatja a HH Közalapítvány, akkor bizony, célszerű lenne egyszer tűhegyre venni azt is, miért ennyire működésképtelen a magyar közigazgatás. Én 40 évig benne voltam, kapásból tudnék felsorolni számtalan okot.
„A felemelkedés közös erővel” cím illetve egyáltalán ennek a blognak a törekvése egyfajta elfogult segítőkézséget sejtet.
Azonban ismerve a jelenlegi gazdaságpolitikai eltévelyedéseket, a társadalmi, politikai vállságot ez nem elég. Látnivaló ugyanis hogy az ország elképesztő sebességgel zuhan a mélyválságba.

Önöknek, de különösen Bajnai úrnak ebben roppant nagy a felelősségük.

Nem azért amit tesznek, hanem azért amit nem tesznek !

Ma Magyarországon egy elképesztő politikai vákuum van. Ezzel együtt észlelhető egy roppant civil erő, ami szanaszét forgácsolódik, ha azt nem alkalmas kezek irányítják, kumulálják.
Erről nem tudomást venni és csak a háttérben „okoskodni”, véleményem szerint a hazával szembeni bűn annak aki ennél többre is képes.
Ha végig elemezzük azokat, akik az elmúlt 22 évben irányították, félreirányították az országot, akkor mindössze egy ember az, akinek még hitele maradt, ez pedig Bajnai úr.

Bajnai mögé tömegek képesek most beállni, ezt pedig észre kell venni!!!

Elemezve a problémát, egy igen jelentős, de azért lássuk be kellően passzív, szinte csak a szavazások idejére korlátozott aktivitású civil tömegről van itt szó.
A Fidesznek közel 1,4milliós a szavazóbázisa, amelyből gyakorlatilag csak 5-10 % az ingatag.
Az MSZP lecsökkent kb. 900 ezres bázisból, valamint 15-20 %-ban ingatagokból áll.
A DK-nak egyelőre csak a korábbi MSZP-ből lehet 100-200-ezres tömege.
A Jobbik maximum 400-500 ezres lehet.
A maradék szavazóképes kb. 8 millióból, 5 millió maradt, melyekből kb. 2,5-3 millió lehet aktív szavazó majdnem annyi, mint az összes többi párté egybevetve.
(Ne felejtsük el, hogy a Fidesz pusztán 2,5 millióval lett 2/3-os.)

Az esély tehát nagyon jó. Az igény pedig nagyon erős.

Mondja csak Bajnai úr: mikor teljesíti hát nemzeti kötelességét ?
Mikor áll végre élére ennek a tömegnek, hogy végre az országot a „haza és haladás” irányába lehessen vinni ?

Várom válaszát !
@Ultracivil:
Bajnai úr egy jó szakember, de nem politikus. Meg kellene már érteni és nem erőszakoskodni. Mi előszeretettel rugdaljuk a politikusokat, miközben nem tudjuk, mit akarunk. Bajnai Gordonnak erre nincs szüksége. Az üzleti világ szabályokkal dolgozik. A politika mocskait egy tisztes kereskedő nem veszi magára.
Hát alig ígértem meg magamnak, hogy abbahagyom az okoskodást, mégis képtelen vagyok ekkora felületesség mellett szó nélkül elmenni.

@Ultracivil: a jelenség leírásában igazad van, viszont katasztrofálisan mellélősz az okok feltételezésében ("katasztrofális politikai, társadalompolitikai melléfogás"). Nem. Évek óta házalok azzal a pofonegyszerű elemzéssel, ami szerint mindez természetes működése a mai gazdasági-politikai irányítási rendszernek. A végletekig leegyszerűsítve erről van szó:
gazdaság: hajnalvilag.blogspot.com/2011/12/korszellem-ebreszto.html
politika: hajnalvilag.blogspot.com/2012/03/kampanyok-es-ertekek.html

Sajnos egyetlen "neves" vagy névtelen szakértővel vagy amatőrrel eljutni addig, hogy érdemben cáfolja ezeket a levezetéseket. Amíg ez nem történik meg, teljes meggyőződéssel állítom: BÁRMIT teszünk jelen keretek között, ÉRTELMETLEN. Ahogy ez a bejegyzés is, hiszen ugyanitt elolvashattad ugyanezt, mégis nyomod a süket szöveget.

Melyiket? Hát ezt a második bejegyzést. Olvasd el újra, csak cseréld ki a "Bajnai" nevet "Orbánra" és magyarázd máshogyan ugyanazokat a százalékokat - és már meg is kaptad a hívő Fideszes krédóját.

Ugyan mit vársz el Bajnai Gordontól?
Védővámokat fog bevezetni a magyar gazdaság fellendítése érdekében? Mert máshogy az nem megy, hogy gazdasági versenyt nyerünk a kínai 16 órát dolgozó, barakkban élő munkással, miközben az adónkból fenntartott múzeumok bezárásán, az összeomló tömegközlekedésen vagy egészségügyön sírunk - ja, és fizetjük a felvett hitelek kamatterheit...
Varázsütésre pénzt teremt, amivel megtöri az államadósság ördögi körét? Matematikai lehetetlenség, a pénz definíciója maga teszi ezt a felvetést ostobasággá, és a szabály ismeretének hiánya nem ment meg a következményektől.

Amit Bajnai úrtól vársz, olyan, mintha azt kérnéd, járjon a vízen. Orbánra meg azért haragszol, mert a fent felsoroltakat "unortodox matolcsyzmus" néven MEGPRÓBÁLTA: ráment a medvére egy szál konzervnyitóval, nagy lelkesedéssel, "tömegek élén".

Amit meg itt látsz a "Haza és Haladás": az észosztó, nem reagáló bölcsek tanácsától, szimpla pótcselekvés és öntömjénezés, az ellenzéki megfelelője a kormányzati elkenésnek, a lényeges kérdések figyelmen kívül hagyásának. Utóbbira példa ez itt:
hajnalvilag.blogspot.com/2012/03/milyen-ismeros.html
Miért? Mert az itteni okoskodással lehet, a valósággal meg nem lehet választást nyerni, mert az istenadta nép, mint például te, nem is akarja meghallani...

"Igazán jólelkű vagy. Utálok jó emberekkel rossz hírt közölni."
(Mátrix)
@Kedves Loránd:
"Amit meg itt látsz a "Haza és Haladás": az észosztó, nem reagáló bölcsek tanácsától"
.)))))
@mesélek:
Nem szeretnék különösen vezetéselméleti kérdésekbe bocsátkozni.
De fontos megemlítenem, hogy sokféleképpen termelődhet ki egy vezető.
Vannak akiket elismerésül kineveznek valamilyen szervezet élére és bizonyos késéssel esetleg alkalmassá válnak annak irányítására. Vannak az eleve alkalmatlanok, az ejtőernyősök, vannak, akik egyszerűen belesodródnak, vannak akik eszement hatalmi vágyaikat kívánják kielégíteni, melyhez a vezetés az eszköz, de tartósan megfelelni már nem tudnak.

Végül vannak azok akiket maga a közösség termel ki.
Az Ókorban ezek voltak az "ős managerek". Tudták mikor árad a Nílus, mikor kell ültetni, aratni, hogyan kell megvédeni a termést stb.. Ezeket azután a környezetük emelte ki a vezetői feladatra.
Eddig a tanmese.

Ami ebből a lényeg az az, hogy vannak emberek akik természetes módon képesek kinőni más, problémákat megoldani nem képes emberek közül. Ez az ember óriási bizalmat élvez, mely bizalom nem csak jogot formáz, de kötelességet is ró erre a kiválasztottra.

Nos ez a helyzet ezzel a Bajnaival.

Jó lenne elolvasni azokat a könyveket, hosszabb cikkeket, melyek a rendszerváltás hajnaláról szóltak, a kéretlen, önjelölt vezetőkről, politikusokról, a jobb/bal köntösbe öltöztetett pártjaikról.
Mi lett a vége?
Hát nem az ország jó irányba vezetése, de annál inkább annak kirablása, elzüllesztése, vegetáltatása !
Nem tennék most a könyvek címeire, szerzőikre ajánlást. Van elég bőven.

A lényeg továbbra is egy alkalmas, "kitermelődő" elhivatott, kellő küldetéstudattal rendelkező vezető megtalálásában van, aki a tömegek valós bizalmát tudja élvezni.

Persze lehet hogy ez nem Bajnai, de az viszont biztos, hogy nem is a többi. Hatványozottan nem !

Lassan kipereg kezünkből az élet elfogynak a lehetőségek, és bár Kedves Lóránd-nak van elég ideje, tekintve fiatal korát, de azért hagy jegyezzem meg, nekem már egyetemista gyermekeim jövője a tét.

Azért pedig itt, másutt, tüntetéseken és minden létező fórumon harcolni fogok.

Nem akarom ugyanis Lóránd csak saját szaviba szerelmes, "hajnalvilág" illatú, önideológiákkal alátámasztott beletörődését elfogadni.

Pusztán azért nem, mert volt olyan időszaka életemnek amikor boldog lehettem sok millió együtt gondolkodóval és ez a kitörölhetetlen emlékű érzés jár gyermekeimnek is.
@Ultracivil: Én sem vagyok már mai csirke, és három fiam jövőjéért állok a porondon - megjegyzem, saját névvel és önálló gondolatokkal. Ez persze értékelhető "önszerelemnek", de részemről az egyetlen olyan felfogás, amit "jelenlétnek" és "harcnak" tudok nevezni. Alig várom, kedves "Ultracivil", hogy érdemben megismerd, érveket is hozz az "önideológiákkal alátámasztott beletörődésem" ellen, vagy ahhoz mérhető tervekkel előállj.
Fel van festve a pálya.

Fórumoztam eleget az elmúlt évek során (a blogom nem csak számodra unalmas olvasmány, ugyanazokat az érveket érdemi ellenvetések nélkül folyamatosan ismételgetni még fárasztóbb dolog). Tüntetni el se megyek, mert semmi értelme, a vezetésre vágyó tömeg élére állni pedig egyenesen ostobaság, mert az evolúció pontosan bizonyítja: a "vezessetek engem" hozzáállás ezt a fajta vezetést termeli ki. Itt magyaráztam el, miért - illene megcáfolni, mielőtt komolyan érvelsz a vezető keresés, mint "megoldás" mellett.

Két történet jutott az eszembe még mielőtt ezt a hozzászólást olvastam volna, gondoltam azért megosztom veletek.

Az egyik: jelen világunk hasonlít arra, amikor egy hatalmat állványzat tüzet fog. Van néhány önkéntes tűzoltó gárda, akik közül négyévente kiválasztjuk a "hivatalos" csoportot. Ők általában, ahogy jelenleg is, megbízott tűzoltóként azzal szórakoznak, hogy átfestik a kocsikat és nagy terveket készítenek, a háttérben megpróbálják eladni a maradék eszközöket - miközben az éppen önkéntes kategóriában lévők új terveket készítenek, amivel a legközelebbi választásokat megnyerhetőnek gondolják. Ennek semmi köze ahhoz, hogy mit kellene csinálni jelen helyzetben, csak a hívószavak kissé eltérő kombinációját tartalmazzák.
Közben a "közönség" egy része ordibál az egyes gárdák mellett és ellen, a nagyobb része belefáradt az egészbe és próbál életben maradni - akinek pedig életkörülményei lehetővé teszik, röhög az egészen, elfelejtve, hogy ha ez az állványzat leomlik, akkor mindnyájan alatta maradunk. Ja, elfelejtettem azokat, akik egyéni/kiscsoportos túlélésre spájzolnak, ezzel fényesen bizonyítva, hogy gőzük sincs arról, mennyire függünk a minket fenntartó rendszertől.

A másik, biztos ismeritek a régi viccet a partizán naplójáról, röviden valami ilyesmi:
május 4: ma kivertük a gonosz fasisztákat a málnásból
május 6: ma a gonosz fasiszták kivertek minket a málnásból
május 7: ma kikergettük a gonosz fasisztákat a málnásból
...
május 17: ma jött a csősz a kutyájával, és mindenkit kizavart a málnásból.

Nem újabb partizán főnökökre van itt szükség, hanem arra, hogy csőszei legyünk a saját málnásainknak, megműveljük és felelősséget vállaljunk értük, a benne randalírozó, felnőni képtelen idiótákat meg kirugdossuk belőlük. Ha már beletörődés: szerintem EGY ÉVÜNK van erre, az egész bolygóra nézve, szóval nagyon nem érünk rá magyar pártokkal meg hasonló ostobaságokkal szuttyogni.

---

Biztos azért vagyok ilyen morcos, mert én meg lassan húsz év alatt, bár megismertem nagyon sok tiszteletre méltó embert, "ideológusként" részese lehettem egy spirituális közösség kialakulásának, írtam két könyvet, országos (kormányzati) informatikai rendszerek tervezésében és leprogramozásában vettem részt vezetőként, éveket töltöttem ehhez hasonló kommunikációs kísérletekkel minden általam elérhető formában - ennek ellenére talán egyetlen olyan embert találtam, aki az én fogalmaim szerint volt képes gondolkodni.
Ennek okát ismerem, és hiszem, hogy van esélyünk a továbblépésre, de ahhoz nem vezetőért ácsingózó tömegek kellenek, hanem csak néhány olyan gondolkodó felébredése, akik képesek és hajlandóak átlátni a folyamatokat, és a valós helyzetnek megfelelő új mintákat alkotni és élni. Ezekre az új mintákra, alapelvekre és értékekre van szüksége a "tömegnek", nem megérteni, hanem látni a működésüket.

Például ha azt mondod egy embernek: fogok egy motort és kiszivattyúzom a meleget egy ládából, jogosan néz hülyének - legalábbis mindazok, akik nem tudják, hogy a hűtőszekrény pontosan így működik. Ennek ellenére bárki megveheti és üzemeltetheti ezt a berendezést, megterveznie viszont nem "tömegnek" meg "vezérnek" kell, hanem néhány tudósnak és mérnöknek.

Íme egy rövid vázlat, épp ma hajnalban fejeztem be: hajnalvilag.blogspot.com/p/globalis-agy.html

Nem azt mondom, hogy feltaláltam a spanyolviaszt, és ez itt az abszolút isteni igazság - de a kritikát tessék ezen a színvonalon megfogalmazni. Akkor lehet miről beszélgetni.
Úgy gondolom, hogy érdemes lenne megismerni az alábbi nagyon sikeres, idő- és költséghatékony integrálási rendszert (igaz, hogy volt elitélteknek készült, de az elvek nagyonis használhatóak):

www.projectreturn.com/index.php?name=program_components
Még egy dolog: ha már feltételekhez kötött támogatásokról van szó: én az egyházaknak is úgy adnék csak állami támogatást, ha az egyház vezetősége vállalja a rendszeres vezetőképzésen és konszenzusképzésen való részvételt...

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma