A szabadságharcos logika társadalomlélektana

2012.02.22. | Csókay Ákos | 57 komment

 

Ha az egyéni elképzeléseket, mozgatórugókat és intenciókat, mint a cselekvés magyarázóelveit megértjük, akkor ezzel közelebb kerülhetünk a társadalmi cselekvések és ezzel végső soron a társadalom működésének megértéséhez is – állítja Max Weber 100 esztendővel ezelőtt írott munkájában. Ennek jegyében célunk a „forradalmi logikát” egy nagyon speciális és a mai politikai gondolkodást/cselekvést erőteljesen meghatározó értelmezési keretként bemutatni.
 
Forradalmi vagy szabadságharcos logikának nevezzük jelen esetben azt a kognitív és percepciós készletet, mellyel a forradalmár/szabadságharcos a körülötte lévő világot szemléli és értelmezi. Mindez tehát magában foglalja az észlelés, a megismerés és a gondolkodás folyamatait, tehát azt a fajta előfeszítettségi állapotot, ahogy a világgal találkozik.
 
A forradalmi logika legfőbb sajátja, hogy fatalista módon folyamatosan önmagát igazolja. Ekképpen tanulásra vagy önkorrekcióra definíció szerint alkalmatlan. Akármit is lép a másik, az minket, a jó oldalon állókat igazol. Ha a másik szembejön, az azt jelenti, hogy jó irányba megyünk, ha látszólag éppen mögénk áll, akkor meg belátta, hogy nekünk van igazunk és máris követ minket. És ebben az a szép, hogy a lövészárok vagy a barikád mindkét oldalán, egymással párhuzamosan lehet ezt gondolni, lehet ezt hinni és lehet ezért meghalni. Másképpen, játékelméleti terminológiával élve egy olyan zéró összegű játszma, ahol a domináns interpretáció mindig a forradalmárt igazolja. Ha van rajta sapka, azért, ha nincs azért.
 
Szélsőséges esetben a forradalmár számára a mindenekfelett való cél szentesít bármilyen eszközt. A cél üdvösségébe vetett hit a forradalmi logika axiómája, amiből könnyen levezethető, hogy az ellenséggel szembeni harcban időlegesen akár még etikailag teljesen védhetetlen cselekedetek is védhetővé, elfogadhatóvá válnak. Ezen eltorzult lelki alkat a Lukács-féle „keresztülhazudjuk magunkat az igazságig” attitűddel igyekszik önmagát és – a forradalmi logikán kívül megmagyarázhatatlan cselekedeteit – önigazolni. Ennek az extrém forradalmi hevületnek archetípusa Robespierre, a „megvesztegethetetlen gonosz”.
 
A forradalom logikája szükségszerűen túlmutat a puszta racionalitáson, alapvetően érzelmi azonosulás mentén, egy hitbéli közösségben jöhet csak létre. Vagyis egyfajta közös érzület, egyfajta világlátás talaján. Ezt a közös élményt és az erre alapuló logikai rendszert nevezhetjük a már idézett Weber nyomán érzületetikának, amely mindig szemben áll a kompromisszumra hajló és megoldás-orientált felelősségetikával. Ebből adódóan a tényekre kevésbé, az érzelmi hangulatváltozásokra annál inkább érzékeny. A forradalom eszméje a személy szempontjából általában központi jelentőséggel bír és erőteljesen beágyazott, vagyis nehezen változtatható meg. Aki a forradalmi logika szerint valóban hisz, az hinni akar benne és még a sokadik szembejövő tény sem tántorítja el hitétől. Ellenkezőleg. A forradalmár szempontjából minden ilyen ütközés a rideg valósággal egy újabb kihívás, nevezhetjük próbatételnek, melyben bizonyítani tudja saját eltökéltségét és az eszme iránti elkötelezettségét. Aki ennek a folyamatnak a dinamikáját nem érti, az képtelen megérteni a szabadságharcok társadalomlélektanát.
 
Másfelől, kognitív oldalról nem az a kérdés hogy pontosan mi van, vagy mi történik, hanem az, hogy annak, ami van, vagy ami történik, annak mi a szabadságharcos percepciója, vagyis, hogy mi látható, érezhető abból.
 
 
Az hogy mi észlelhető nem írható le a racionális befogadási modellekkel, mivel ez két elfogadhatatlan előfeltevést is feltételez 1) a tények értelmezése egyértelmű, 2) ugyanazon tényekből, ugyanazon következtetések vonhatóak le. Ezzel szemben a tények értelmezése a gyakorlat által bizonyított módon legkevésbé sem egyértelmű, a belőlük levonható következtetések különbözőségéről már nem is beszélve. A szociálpszichológiában a valóság-percepciót sokkal inkább az érzületek, attitűdök és értékrendszerek – vagyis a racionalitáson túlmutató szempontok – befolyásolják. A forradalmi logika, mint észlelési és gondolkodási metódus éppen ilyen. Kihat a köz dolgairól gondolt véleményünkre, a szembejövő tények észlelésére és még inkább azok interpretációjára.
  
Azután a forradalom felfalja saját gyermekeit
 
A történelem nagy forradalmárait eltemették saját forradalmaik, eminens módon így történt ez minden forradalmak előképében, a francia forradalomban, ahogyan így történt a 19-20. század nagy forradalmaiban is. A forradalom felfalja saját gyermekeit, ami nagyban megóvja őket attól a hálátlan feladattól, hogy nevüket a forradalmat követő konszolidációs korszakokban – a kiöregedett és kissé már lesajnált pop és rocksztárokhoz hasonlóan – koptassák simára.
 
A forradalmár meghal, a forradalom elmúlik, totálisan leverik, vagy éppen a következő rezsim által konszolidálódik, de a forradalmi eszme és annak logikai konstrukciója, tehát a forradalmi/szabadságharcos logika messze túlél mindenkit és mindent (ez általában a hagyományépítés rítusában és az intézményesülésben ölt testet). Ott marad a nemzetek történelmi emlékezetében, a közös tudásban, mondhatjuk az élő kultúra részeként, bárki számára könnyen hozzáférhető és mozgósítható erőként. Egy újabb karizmatikus vezető a korábbi forradalmi vágyakat és célokat sokszor újra zászlójára tűzi, ahogyan a magyarországi forradalmak évszázadok óta a függetlenségről és az elvesztett szabadság visszaszerzéséről szólnak. A zászló örök, csak a jelszavak és a forradalmárok cserélődnek alatta.
 
A magyar forradalmár mindig hazájáért, a jobb jövőéjért és elsősorban országa függetlenségének – koronként eltérő dimenziókban – visszaszerzéséért küzd. Mindig vannak az igazi forradalmárok, akik nem engednek 48-ból és vannak az opportunisták, a meg- és kiegyezés pártiak. Természetesen a forradalmak állandó és kevésbé dicső szereplői az árulók, akik saját elveiket elárulva, elvbarátaikat szolgáltatják ki az ellennek. Ahogyan Jézus nem értelmezhető Júdás figurája nélkül, úgy a forradalmár sem értelmezhető áruló/árulás nélkül.
  
A szunnyadó magyar forradalmár
 
A kelet európai kisállamok nyomorúsága, hogy történelmünk – mindenfajta nemzeti romantika nélkül – nem más, mint permanens forradalmak, szabadságharcok és ezt követő terület újraosztások története, ahogyan ezt Bibó leírja. Mondhatnánk úgy is, hogy Magyarország a szabadságharcosok országa. Zéró összegű játszma ez is, örök küzdelem az identitásunk meg- és visszaszerzéséért, saját sorsunk irányításáért, de mindig valakinek a kárára, valakitől elvéve. A nemzeti identitások az évszázadok során, ezzel összhangban általában nem valami mellett, sokkal inkább valami ellenében, valamivel szemben definiálódtak Európának ezen a felén. Így nemzeti identitástudatunk legmélyebb rétegeiben, az identitás magjában ott él az ellenállás, ott szunnyad az egykor volt szabadságharcok emléke és az a fajta forradalmi logika, mely konkrét tényektől és helyzettől függetlenül örökérvényűnek tételeződik.
 
Egyfajta ősigazság ez, a forradalom igazsága, amiért a forradalmárok mindig egyenes gerinccel és nagyon hangosan tudnak kiabálni, és amiért az opportunisták, a nyugat-barátok a bűntudatuktól sújtva halkabban, olykor egész européer hangnemben szólalnak fel.
 
A magyar szabadságharcost áldozata, hőstette sokszor értelmetlen és biztos halálba, máskor tudatosan vállalt emigrációba, esetleg tartós elszigeteltségbe kergeti, melyet az utókor utcanevekkel és nemzeti megemlékezésekkel honorál. Ady mindenkinél pontosabban fogalmazza meg az örök vátesz, a magyar forradalmár sorsát:
 
„Sósabbak itt a könnyek, s a fájdalmak is mások. Ezerszer Messiások a magyar Messiások.
Ezerszer is meghalnak S üdve nincs a keresztnek, Mert semmit se tehettek, Óh, semmit se tehettek.”
 
Ezen felül is általános nemzetkarakterológiai jellemzőnk, hogy saját magunkra úgy tekintünk, mint egy olyan nép, akinek olyan nagy a fájdalma és a sebei, hogy azt más nemzet nem érheti meg. Mi magyarok különös nemzet vagyunk, parafrazeálhatnánk a híres kommunista önidentifikációt.
 
Államalapító Szent István királyunk antitéziseként megkonstruált Koppány figura, az ősi magyar forradalmi erő szubsztanciájaként nagyon is örökérvényűen panaszkodik azt őt megbélyegző européer (értsd anti-forradalmár) Istvánra, és mindazokra a nyugat-barát elemekre, akik el akarják lehetetleníteni szabadságharcát:
 
„Pogánynak tartanak, pedig Bizánc jelét magamra vettem,
Csak az volt a cél, hogy szabadságunk megőrizzem.
Pogánynak tartanak, mert nem tűröm a papok hatalmát.
Bűnt kiáltanak, hol szabadságát védi az ország.
Pogánynak tartanak, mert szembeszállok a hódítókkal”
 
A teljesség igénye nélkül, mintegy 800 évet előreugorva a történelemben már államiságunk és nemzeti önrendelkezésünk sokadik elvesztése és visszaszerzése közepette kiséretiesen hasonló módon feszegeti a nemzeti önrendelkezés kontra nemzetközi együttműködés problémáját Kossuth a kiegyezéses törvények megjelenése kapcsán Deákhoz írott híres levelében:
 
„A jogvisszaszerzés álláspontjáról a jogfeláldozás si­kamlós terére jutottál, s mert minden álláspontnak megvan a maga kérlelhetlen logicája, e téren annyira látom vive a dolgokat, hogy mély fájdalommal kell kérdenem, mi marad még feladni való a nemzet önállásából? Mi marad még feladni való mindazon jogokból, melyek az alkotmányos állami élet lényegét s biztosítékait képezik, s melyek hazánk sa­játlagos helyzetében még sokkal nagyobb beccsel bírnak, mint oly országokban bírhat­nának, melyeknek fejedelme nem más országoknak is uralkodója, melyek tehát nincse­nek azon veszélynek kitéve, hogy idegen érdekeknek eszközeivé süllyesztessenek.”
  
Meddig tart még a háború?
 
A kollektív tudat szabadságharcos mélyrétegei vezérmotívumként könnyen előhívhatók társadalmi és gazdasági krízisek, morális válságok elmélyülésekor, tehát a társadalmi integritás csökkenésével ezek megoldásai gyanánt – gyökerekhez való visszanyúlás jegyében. A karizmatikus vezető populista retorikájában szembeötlő ezen tudattartalmakra való hivatkozás gyakorisága. Tehát az erre való visszahivatkozás megbízható, jól bevált fegyver a mindnyájunkban ott lakó forradalmár reaktiválására.
 
 
Ha ezt az énünket hívják meg számunkra hitelesen – és valljuk meg az ellenállás, a lázadás szubsztanciája sokunkban megbújik – könnyen igent mondunk, és rábízzuk magunkat az örvényre.
 
Mindazonáltal leszögezendő, hogy a forradalom alapvetően a változás, a fejlődés, a haladás, vagyis a progresszió lehetőségét hordozza/hordozhatja magában. A valódi nagy dolgok, az igazán jelentős változások – legyen szó vallásról, filozófiáról, politikáról, művészetről vagy tudományos és technológiai innovációról – jellemzően mind forradalmakkal indulnak. Vagyis a forradalom a fejlődés egyik ösztönzője és már csak ebbéli minőségben sem érdemes elítélni.
 
Jelen írás sem magát a forradalmat, sokkal inkább az azt támogató/létrehozó logikai konstrukciót (amit forradalmi/szabadságharcos logikának neveztünk) és annak fő reprezentánsát (az egyszerűség kedvéért a karizmatikus forradalmi vezetőt) tárgyalja.
 
Az így értelmezett forradalmi logika sajnos a rossz és helytelen (értsd szuverenitást csökkentő, társadalmilag kártékony, mások megsemmisítését célul tűző stb.) lépéseket is képes voluntarista módon igazolni. Ezt a szemléletet, vagy inkább érzületet szerettük volna bemutatni, amit éppen úgy lehet pozitív, mint negatív célokra felhasználni. Mivel a logika leglényege, hogy minden cselekedetet önigazol, ahogy tették ezt a radikális konzervatív forradalmárok a de Maistre-i tradíció alapján vagy éppen a forradalmi kommunisták „keresztülhazudom magam az igazságig” morális abszurdjára való belső hivatkozással.
  
A szabadságharc és így a szabadságharcos logika már csak a fentiek alapján soha nem győzhet véglegesen, de éppen ezért soha nem is bukhat el teljesen, mert a szívekben és az elmékben ott él, ha poraiban is, de örökké, szunnyadón. Aki nem képes megérteni a forradalmár/szabadságharcos szociálpszichológiáját az soha nem fogja megérteni, hogy mi és miért történik idehaza.
 
A megrögzött realistáknak, a racionális és felvilágosult gondolkodóknak figyelmébe ajánlható, hogy a forradalmár dacolva a korral mai is él és virul, talán túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy szellemi és fizikai ereje teljében tündököl.

· 7 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr744161152

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mai napi BKV 2012.02.22. 13:03:41

"Kell egy csapat!" Ez lett a legújabb jelszava a BKV megmentésén fáradozó szakszervezeti egyesülésnek. A délutánra tervezett demonstráción, barátságos futball mérkőzést játszanak a Kossuth téren, az egyik oldalon a jegyellenőrök, a másik olda...

Trackback: A szabadságharcos logika társadalomlélektana 2012.02.22. 12:38:01

A szabadságharc és így a szabadságharcos logika soha nem győzhet véglegesen, de éppen ezért soha nem is bukhat el teljesen, mert a szívekben és az elmékben ott él.

Trackback: KacsaLeaks: Kövér László dubajozik, aztán meg rijadozik 2012.02.22. 12:28:26

Kiszivárogtatott információk szerint a parlament házelnöke, a gazdasági válság elmélyülése okán, oly sok hazánklánya hazánkfia nyomdokaiba lépve, Dubajba indul. Mint megtudtuk, ez a dubajozás, nem az a dubajozás. Azután meg rijadozni is fog Kövér Lászl...

Trackback: Mit keres Oszkó Péter a WizzAirben? 2012.02.22. 11:43:04

Már nem abban az értelemben mit keres, hogy mifaszköze van hozzá bárkinek, hogy mit keres, hanem hogy mi a magyar most?...

Trackback: Schmuck Andor, a kerekasztal lovagja 2012.02.22. 11:32:43

A szépkorúak Don Quijote-ja, a budapesti politikai Sherwood Robin Hoodja, a közélet fajsúlyos gömbhala cápája, Schmuck Andor kétségbeejtő helyzetbe került.Az általa megálmodott és létrehozott  Baloldali Kerekasztal a Változásért nevű bútordarab me...

Trackback: Kémek a narancs seregben 2012.02.22. 11:27:39

Aki sokat küzd a vágyott hatalom megszerzéséért, az idővel rettegni kezd, hogy jön majd egy hasonló személy, aki megpróbálja letaszítani a trónjáról. Ha ez a félelem a józan logika határain belül marad, akkor nem több állandó készenlétnél, ha eltávolo...

Trackback: Kémek a narancs seregben 2012.02.22. 11:27:19

Aki sokat küzd a vágyott hatalom megszerzéséért, az idővel rettegni kezd, hogy jön majd egy hasonló személy, aki megpróbálja letaszítani a trónjáról. Ha ez a félelem a józan logika határain belül marad, akkor nem több állandó készenlétnél, ha eltávolo...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A megfogalmazás tömör és tökéletes.

A fenti gondolatokat sokszor megfogalmaztam már én is magamban, bár nem ilyen szakszerűen. :)
Talán még annyit, hogy az, hogy a forradalom "milyen",

"alapvetően a változás, a fejlődés, a haladás, vagyis a progresszió lehetőségét hordozza magában"
vagy
"sajnos a rossz és helytelen lépéseket is képes voluntarista módon igazolni"

függ attól is, hogy mely korban és milyen társadalmi környezetben jön létre.

Még azt a kérdést is érdemes lenne feltenni, hogy valóban forradalom-e minden forradalom, melyet így hívnak meghirdetőik. Érzésem szerint nem minden forradalom "valódi" forradalom. Éppen e hangzatos megnevezéssel (mint PR fogás)lehet legitimizálni olyan eszközöket és célokat, amelyeket egyébként valószínűleg nem fogadna el a "nép".

Mint a cikkben is olvasható:
"A kollektív tudat szabadságharcos mélyrétegei vezérmotívumként könnyen előhívhatók társadalmi és gazdasági krízisek, morális válságok elmélyülésekor, tehát a társadalmi integritás csökkenésével ezek megoldásai gyanánt – gyökerekhez való visszanyúlás jegyében."

Egyszóval, könnyen ki lehet használni ezt a szót egyéni hatalmi vágyak megvalósítására is, nálunk magyaroknál különösen, hiszen "különös nemzet vagyunk".
A hit.
Számtalanszor hasonlítottam az utóbbi időben - hogy az aktualitásoknál maradjunk - a bigott vallásossághoz a jelenleg hatalmon lévő(k) híveit.
Legfőbb jellemzőjük a meggyőzhetetlenség. (Sok más fontos jegy mellett.)
Talán ez a legveszélyesebb tulajdonság, hiszen elzárja számukra a gondolkodás lehetőségét és ezzel a fejlődés útját.
Még egy kérdés felmerülhet: A tanokat meghirdető vezető is bigott-e vagy nem? Ha nem...
Mindkettőre volt már példa.
Túlságosan leegyszerűsítjük a dolgot, ha kétpólusú harcként látjuk ezt a szabadságharcos vs. kiegyező indentitás között.
Mert szabadságharcból is van olyan, amely utólag értelmesnek bizonyul, meg olyan is, amelyik hiábavaló áldozatnak.
Kiegyezésből is van olyan, amely utólag jó alkunak tűnik, meg olyan is, amelyek nem.

Deák 1867-es kiegyezése fél évszázadra legalábbis jó alku volt. Rendben van.

De azok, akik ma "a Nyugatnak" (közelebbről esetleg?) való totális behódolást pártolják, vajon tudják, hogy jó üzlet? Gazdaságilag LEHET, hogy igen. És a nem gazdasági kérdések? Azokkal mi lesz?
Arra kívánok célozni, hogy ami most a Nyugat, az évtizedek óta nem ugyanaz, amihez évszázadok óta "felzárkózni" kívánunk. Valami elveszett útközben arrafelé. Európa elveszett identitását, megszűnt Európának lenni. Már csak földrajzilag az.

Miért kéne követnünk ebben? Számomra a legtisztessegesebb hozzáállás ebben az, hogy mivel gazdaságilag kifizetődő, ezért maradjunk ebben a klubban, de a kulturális-identitási kérdésekben (keresztény identitás tiprása, multikulti, homoszexuális propaganda) meg ne kövessük őket. Vagyis legyünk egyszerre kiegyezők, és szabadságharcosok is.

Ilyen szempontból Orbán taktikája ügyesnek és helyesnek látszik. Amikor ők "demokráciáról" beszélnek, ők valójában "liberalizmust" értenek ez alatt. Másrt értünk a szavak alatt, mint ők.
Olyan ez, hogy a kommunisták 56-ot pejoratív értelemben ellenforradalomnak nevezték. Erre a demokratikus ellenzék elkezdte forradalmazni, holott ellenforradalom volt az, egy forradalmi-baloldali rendszer elleni felkelés. Csakhogy a "jóságot" az ő terminológiájukban tudták csak kifejezni.

Amikor pl. az Alaptörvényt európainak és demokratikusnak nevezi a jobboldal, tulajdonképpen igaza van, hiszen megfelel az nyugateurópai demokráciák mainstreamjének mondjuk de Gaulle és Adenauer idején. Azonban a nyugaton nagy szellemi befolyással való ballibek ma már azt értik demokratikus alatt, hogy önnnön identitást feladó, a másságot feldícsérő, a polgári erkölcsöt és a hagyományokat tagadó rendszer.

Mivel nekik van egy rakás idióta elvárásuk, helyes ezeket megkerülni, mint ahogy helyes volt megkerülni a Rákosi-rendszer alatt a feketevágási rendeletet is. Ilyen értelemben valóban árulók azok, akik feljelentik a saját hazájukat, mert nem tartja be a ROSSZ idiológiai posztulátumokat. Olyanok, mint akik Sztálin alatt feljelentették a saját szüleiket.
"Kelts háborús pszichózist és uralkodj" - ez a hatalmi logika.

Tudták ezt a nácik is: Hermann Göring:
"Az embereket mindig könnyű a vezérek uralma alá hajtani ... Csak annyit kell tenned, hogy elhiteted velük, hogy támadás alatt állnak, el kell ítélned a pacifistákat, amiért hiányzik belőlük a hazafiság és mert veszélyeztetik az országot. Ez minden országban ugyanúgy működik."
@-JzK-: Szép komment, néhány kisebb szeplővel. Ugyanis az egész csak akkor áll, ha az utolsó előtti mondat második fele igaz. Ezt viszont sehol nem igazolod, max. annyit állítasz, hogy Európa már nem Európa (kultúrális értelemben), hiszen elvesztette az identitását. A probléma ezzel az, hogy ahhoz, hogy érvényes ideológiai posztulátumok egyáltalában létezhessen, szükség van valamilyen identitásra. Ez még akkor is igaz, ha ez téged - meg úgy generálisan a nyugati szélsőjobbot* - sért, mert nem érzed magadénak. Summa summarum: a multikulti is egy identitás.
Ugyanakkor viszont, speciálisan magyar szemmel (átmenetileg levéve a szabadságharcos szemüveget, ha lehet), szerintem át kellene gondolnunk, hogy vajon ha a nyugat visszatérne a - mondjuk - 1968 előtti értékeihez, akkor egyáltalán hajlandó lenne-e bevenni minket a klubba? (Ha valaki reagálna, megkérném, hogy ne sértődjön meg, vagy kommentelés előtt tegye túl magát rajta.) Nem lehet, hogy onnan nézve mi is ilyen félig kívülről jött arcok vagyunk, mint pl. a gyarmati britek, akiket csak azért eresztenek be, mert most multi-kulti van, és alacsony a kerítés? Nem akarok senkit bántani, csak felvetnék egy szempontot.

*Nyugati értelemben vett szélsőjobbot értek alatta, pejoratív él nélkül. Egyszerűen csak ezeknek a pártoknak szokott az lenni a programja, hogy vissza kell térni a hagyományos európai értékekhez.
@-JzK-: Annyira várok néhány polgári erkölcsöt tükröző s hagyományainkon alapuló megnyilvánulást, intézkedést, reális útmutatást napjainkban, -tudod, hogy tisztelni lehessen. Természetesen elsősorban azoktól, akik folyamatosan ilyesmikről papolnak.
Akkor igazad lenne, ha a "nyugatnak" az lenne velünk a problémája, hogy nem adjuk fel eléggé önnön identitásunkat, nem dicsérjük eléggé a másságot, és nem tagadjuk a polgári erkölcsöt és értékrendet.
Ezzel szemben a nyugati mainstream a mai napig hagyománytisztelő, polgári, és annyira tiszteli mind a személyes, mind a mások nemzeti identitását, hogy azzal már a saját társadalmuk egységét kockáztatja. (lásd a kelet-európai és ázsiai migrációt)
@-JzK-:
"De azok, akik ma "a Nyugatnak" (közelebbről esetleg?) való totális behódolást pártolják, vajon tudják, hogy jó üzlet?"

A sokszor hivatkozott államalapítás volt a totális behódolás, ahol a magyarság fele fizikailag is megsemmisült.
Az pedig általában az események után 50-100 évvel szokott kiderülni, hogy jó üzlet volt-e az adott "alku".
A társadalmi haladás nem az emberek szabadságjogainak csökkentésével ját, ha mégis, akkor az nem haladás és forradalom, hanem az ellenkezője, visszasűllyedés és ellenforradalom.
@sárkányfő: És tudták ezt a kommunisták is, Lenintől - Rákosiékig, és alkalmazták is....
@-JzK-: Nyugat-Európa (sőt, Európa) nagyobb részét ma jobboldali/konzervatív kormányok/államfők vezetik - és valami miatt a többség mégis elítéli azt, ami nálunk folyik. Így nem nagyon tudom értelmezni az "idióta elvárásokat", amiket említesz. Legalábbis nehezen hihető, hogy Sarkozy vagy Merkel vagy az EU általában "ballib befolyás" alatt állna. Ez legalább annyira röhejes, mint amikor a republikánusok lekommunistázzák Obamát vagy a demokratákat úgy általában. Ez csak zsigeri ellenszenv, semmi több.

Szóval amit a komment második felében fejtegetsz, pontosan a posztot igazolja - akár van az EU-n sapka, akár nincs (értsd: akármilyen színű szervtől vagy kormánytól jön a kritika), az csak rossz, hazug, ellenséges propaganda lehet.
Kommentjeiteket köszönve jelzem, hogy éppen ez a fajta gyarmataias gondolkodásmódunk (mely kulturális és történelmi gyökerekből táplálkozik, jogos és annak érzett sérelmekre nyúlik vissza) ami a forradalmat/kiegyezést, a haladást/hazát tételezi apriori ellentétnek és csak ebben képes gondolkodni egyben okozója és következménye az általam leírt "forradalmi logikának".
Vagyis amikor ezen ellentétpárok által kijelölt univerzumra korlátozzuk a diskurzus terét, nos éppen akkor csúszunk át a forradalmi logika posztulált valóságleírásába.

Vagyis a megoldás vélhetően az általatok is jelzett fogalmi ellentétpárok belső ellentmondásának feloldásában lehet.
Kicsit olyanok vagyunk ebben, mint amikor a brittek a jó öreg hagyományokat követve - egyébként sajátmaguk által is nagy tisztelettel, de kiröhögött módon - különválasztott hideg és meleg csapjukkal próbálunk megfelelő hőmérsékletű vizet előállítani, úgy, hogy ennek viszonylag régen létezik egy kissé egyszerűbb, bár kontinentális megoldása, ami azonban onnan nézve felér egy felségárulással.

Szóval valahogy ezt a bizonyos kellemes hőmérsékletű vizet kellene, talán éppen a kontinentális tradíciók alapján, és nem feltétlenül a hazai mondakörre támaszkodva előállítani.
Ez a néha forró, néha jéghideg valahogy nem az igazi.
Legalábbis mintha nem lenne az.
@vasziljevics:
"Nyugat-Európa (sőt, Európa) nagyobb részét ma jobboldali/konzervatív kormányok/államfők vezetik"

Már itt megbukik a vonulat. Ugyanis nyugaton '68 után a politikai centrum erősen balratolódott, és ma pl. egy CDU vagy UMP felvállal olyan elveket, célkitűzéseket is, amiket de Gaulla vagy Adenauer idején maximum Cohn-Bendit utcai harcosai tettek meg.
Ezért nincs abban ráció, hogy ha a ballib arra hivatkozik, hogy CDU-s politikusok is elmennek a homoszexuális felvonulásra, hiszen éppen az ilyen megnyilvánulsok alapján mondhatóak el, hogy ezek nem valódi jobboldali/konzervatív pártok, csak jobboldaliBBak, mint a balos váltópárt.

Egyébként Sarkozy/Merkel nem pont azokat a dolgokat vitatta, amelyeket pl. Cohn-Bendit vagy Bartus szokott.

Én elfogadom, hogy gazdaságpolitikailag történtek hibás lépések, de ami a kultúr- és társadalompolitikát illeti, ott színtiszta ideológiai vitáról van szó.
"A forradalom logikája szükségszerűen túlmutat a puszta racionalitáson,"

Azt hiszem, hogy ez egy nagyobb csoportra, a szektákra igaz. A forradalmár is egyféle szekta tagja lesz, ahol az alap dogmákat nem lehet és nem szabad megkérdőjelezni, mert azonnal kiközösítik a kérdőjelezőt. Ork bán igazi bolsevista szektává varázsolta a fityiszt.
@notib: sőt, ugyanezt csinálja most is Ahmadinezsád Iránban, meg Chávez Venezuelában... és még mondják hogy Orbán nem tanul másoktól :)
Erre az egész forradalmárosdira Emir Kusturica zseniális filmjének "A papa szolgáltai útra ment"-nek a zárómondata a legsommásabb véleménnyilvánítás a mindig félresöpört, kihasznált és hülyének nézett kisember szemszögéből. "...és a nagypapa még annyit üzent nekik, hogy basszák meg magukat ők is, meg a forradalmuk is!"
Ezenkívül a jelenlegi magyar szabadságharcos sajnos hermafrodita, ugyanis az erő-fetisiszta macsó legény ( mi van öcsém, nem tetszik a kétharmad?! ) pillanatok alatt hisztis csajjá tud változni, például meghallja az Európa-előírás-betartani kifejezések bármelyikét egy mondatban.
@66lion: teljesen egyetértek kommenteddel, de szerintem a Szerző már maga is sajnos a forrdalami logika mentén gondolkodik, amikor ezt az egész nagyon jól és pontosan leírt jelenséget "sajátosan Magyar" dolgonak állítja be.
Holott szerintem, és ez is a gondolkodásunk sajátja, nem vesszük észre hogy kelet-Európa, a Balkán vagy a baltikum is tele van hasonló problémákkal kűzdő kisállamokkal, akikkel a történelem elbánt, és akiket sokszor még a magyar balsorsnál is erősebb átok súlyt.
Egyszóval megerősítve a teóriát, én kiterjeszteném a jelenség értelmezési tartományát a kisállamok nyomorúságára - hogy én is Bibót idézzem.
@-JzK-: Nézd meg a szerző kommentjét. Szerintem pontosan ebbe csúszik bele, aki ezt az egész kérdést aktuálpolitizálja. Ugyanis ez annál sokkal elvontabb, filozófiaibb kérdés, és magunk is keretként fogadjuk el, ha nekiállunk ezen kétosztatban vitázni.
@-JzK-: A "poltikai centrum" az egész emberi történelem során folyamatosan tolódott balra - azok a liberálisok, akik megjelentek a politikai paletta "bal" oldalán a 19. században, mai viszonyok közepette kőkemény konzervatívok lennének a programjukkal. Ez a dologok iránya: az emberi szabadságjogok kiteljesedésével (értek ez alatt a választójogtól kezdve a minimálbéren át a munkaidőkorlátozásig és a gyerekmunka betiltásáig mindent, amiért egykoron harcolni kellett) a korábban inkább "balosnak" és "liberálisnak" tekintett dolgok lesznek az új "centrum", mivel ezeket az értékeket mind többen (egy idő után elsöprő többségben) tekintik alapvetőnek és sérthetetlennek.

És ha ezt status quo-t a jelenkori magyar kormány felrúgja, akkor joggal számíthat mindenki rosszallására (balról, jobbról egyaránt), akik ezeket kérdéseket már meghaladták. Természetesen nem kötelező egyetérteni velük. De számolni kell azzal, hogy a társadalom jelentős része Magyarországon is ebbe az irányba tart - és ezt akármekkora felhatalmazással sem lehet csak úgy elintézni, hogy erőből megyünk amíg tudunk.
@vasziljevics:
Egy olyan determinista felfogásról tettél tanúbizonysgot, amelyez a marxizmus jellemzi. Csak míg ők azt mondták, hogy a történelem szükségképpen a kommunizmus irányába vezet el, addig te szerinted a történelem szükségképpen a liberalizmus kiteljesédését kell hogy szolgálja. Csak ebben a relációban beszélhetsz a "haladás" (lásd progresszió, progresszív) kőbalos fogalmáról, aminek ellentéte a reakciós lenne, csak azt a 40 év komcsi uralom miatt nem PC használni.

A konzervatív történelemszemlélet ennél összetettebb. Nem azt mondja, hogy menjünk vissza a múltba, hanem hogy vannak értékek, amelyek bizonyos korokban hanyatlanak, meg vannak üdvös tendenciák.
Egyébként tévedsz az ügyben, hogy pl. a 19. században akkoriban a munkásságág sanyarú sorsáért csak akkor baloldalinak tekintett politikusok áltak ki. Kiálltak arisztokraták is, meg az Egyház is (ld. Rerum novarum, Prohászka).

Szóval ebben a formában ez Rájöttem blog szintű leegyszerűsítés.

Úgy vélem sok tekintetben Nyugat-Európa rossz irányba halad, amely az Európai civilizáció bukását vetíti előre. Ezen az se változtat, hogyha ezt az irányt ottani jobboldali(nak tartott) pártok legalábbis tudomásul veszik. De még balról is jönnek más hangok: pl. Tony Blair is meglobogtatta, hogy ez a multikultis dolog ez bukás. Persze azt sem ő, sem a szintén kritikus hangokat is ellövő Merkel nem meri kimondani, hogy akkor ebből az következik, hogy ezen változtatni kéne.
Persze, hiszen aki ezt kimondja, az onnantól magára kapja a szélsőjobboldaliság politikai karriert derékba törő bélyegét.

Szóval a magyar kormány szálljon csak szembe ezekkel a tendenciákkal, mondja azt Cohn-Bendit képébe, hogy amit maga elvár, az nem egyetemes igazság, hanem csak a liberalizmus beteg ideológiája, és káros, mint a pestis.

Gazdasápolitikailag legyen rugalmas, kompromisszumkész, mint Deák, de a konzervatív világnézetből, kultúreszményből ne engedjen.
A konzervatív világnézet azon a belátáson alapul, hogy az ember lényegazonos minden korban, így a társadalom alapműködésének legfontosabb elvei, amelyek évszázadok alatt csiszólodtak nem valami gonosz, elnyomó dolgok, hanem az emberi közösség működésének normális rendje, a rendes kerékvágás.
@vasziljevics:
Például ha Churchill maholnap feltámadna, és körülnézne mondjuk Londonban, alihanem - minden ellenérzését félretéve - inkább átállna a nácik oldalára.
Kapcsolgasd végig a brit tv csatornákat, a bemondók 80-90% nem fehér. A brit tv-k alapján, ha nem tudnám melyik országról van szó, azt hinném egy harmadik világbéli ország ez.
Gondolom az ottani PC-diktatúra alapján minden igazgató abból indul ki, hogy ha fehér britet vesz fel, akkor egyből nekiesik majd százezernyi jogvédő sáska. Borzalom-

Ha ez jelenti manapság a demokráciát és az európaiságot, akkor köszi szépen, de a magam részéről azt mondom, hogy nagyon jól teszi a kormány, hogy a jó nénikéteket leszünk mi ebben az értelemben "európaiak".
@-JzK-: "Számomra a legtisztessegesebb hozzáállás ebben az, hogy mivel gazdaságilag kifizetődő, ezért maradjunk ebben a klubban, de a kulturális-identitási kérdésekben (keresztény identitás tiprása, multikulti, homoszexuális propaganda) meg ne kövessük őket. Vagyis legyünk egyszerre kiegyezők, és szabadságharcosok is."

Ez nem fog menni, Orbánnak se megy. Miért? Ugyanis: akik gazdaságilag kifizetődővé teszik az ebben való létezést, azok a pénzcsapok nyitásának-zárásának kérdését az általad kulturális-identitási kérdéseknek nevezett fogalomkör általuk megfelelőnek ítélt kezelésétől teszik függővé.

Egyszerűbben: vegyünk egy példát, mondjuk Dominique Strauss-Kahn-t. Az hogy DSK egy mocskos strici, egy barib@szó féreg, az fix. De. DSK egészen a legutóbbi időkig, mint az IMF vezére dollármilliárdok és országok sorsa (nem csak a miénk) felett rendelkezett. Szerinted egy ilyen erkölcsi hulla nem olyan országoknak fogja jobban kinyitni a pénzcsapot, akik a fenti "kulturális-identitási kérdésekben" a PC szerint járnak el? Merthogy az olyan műveleteket, amikben DSK is benne volt (lányok futtatása, orgiák ezrei stb.) csak PC környezetben teheti meg.

Mit is mond? Nem akarod pl. a multikultit? Oké, rendben van, szűkebbre vesszük a pénzcsapot és meglátod, hogy a saját országod fog ellened fordulni. Miért is? Mert az országlakosok nagyobbik részét (bárhol) leginkább az érdekli, hogy mit tud megvenni a közértben és mit tud másnap enni és nem az, hogy "nem leszünk gyarmat". Az emberek nagy része simán elfogad bármilyen gyarmati vagy diktatórikus államformát, ha az azzal jár, hogy teli vannak az üzletek, van munkája és gazdagon be is tud vásárolni belőle. Erre alapozott Hitler, de így működött az angol gyarmatbirodalom is.

És ezt az országlakos mentalitást egy DSK vagy bárki hasonló könyörtelenül kihasználja és ki is fogja használni.

Másképp: egy különös homokozóban játszunk, amiben mi vagyunk az egyik legkisebb óvodások és ha nem tartjuk be MARADÉKTALANUL a játékszabályokat, úgy kib@sznak bennünket onnan, hogy hármat nyekkenünk a betonon. Aztán üvölthetsz te is meg a többiek is, hogy se lapát, se vödör, sőt még homokozós gatyát is lehúzták rólad, jó esetben a többi óvodás tovább fog játszani anélkül, hogy akár feléd is nézne, rosszabb esetben meztelen picsával zavarnak el még a homokozó környékéről is.

Tehát csak óvatosan a nagy felhördüléssel...
@Csókay Ákos:
Pontosan ez jelenthetné annak a bizonyos gordiuszi csomónak az átvágását.
Ne felejtsük el azonban, hogy ezt a hideg-meleg külön csapot nálunk a politikusok találták fel. Módszeresen építették be az emberek gondolkodásába az elmúlt évek alatt, kihasználva gyakorlatlanságukat a politizálásban. Ugyanis nincs ilyen kultúránk. Tulajdonképpen a mai politikusok is "útközben" próbálták, próbálják megtanulni és tanítanak bennünket is, jól vagy rosszul. Nagyobbrészt rosszul. És a "tanítványoknak" nem volt meg a gyakorlatuk, hogy észrevegyék a tanítások mögött húzódó politikai és személyes célokat.
Azért látok már változást. A teljes érdektelenség úgy tűnik múlóban van, megmozdult valami a fejekben. Persze messze vagyunk még. Viszont az a 60 -70% körüli szavazó, akik a jelenlegi felmérések szerint nem szavaznának ma senkire, nagyrészt nem az érdektelenség miatt maradnának távol, hanem mert várnak valamire. És ez jó. Ha tőlem megkérdeznék MA, én is azt mondanám, hogy MA nem szavaznék senkire, de tudom, hogy nem MA kell szavaznom. Tehát a közvélemény ezt is figyelembe veszi, hiába kérdezik tőle mit tenne MA, HA... Ott van a kérdésben az a "HA", így ezt is figyelembe véve fog válaszolni. Figyeljünk csak erre a "manemszavaznéksenikre" tömegre! Érdemes. Már mások.

Mi a megoldás a hideg-meleg külön csapra? Nagyon nehéz.
Talán most fog majd felnőni az a nemzedék, akinek lehetne politikai kultúrája, akik már nem rágódnak annyira a múlton, hiszen egyre távolabb kerül tőlük és nem is éltek abban a múltban egy percet sem. Nagyon kellene vigyázni rájuk. Vigyázni mit mondunk nekik, hogyan bánunk velük, mire tanítjuk őket. De ez még sok idő. Amíg felnőnek.

Nekünk kellene ezt most megoldani. Nekünk, az itt élő gondolkodni képes magyar embereknek. Ez azonban csak egy módon lehetséges.
Kell egy jó vezető.
Írhatnám azt is, hogy igazi államférfi, aki önös érdekeit háttérbe szorítva pusztán az ország érdekeit tartja szem előtt - de ez egy kicsit pátoszosan hangzik a mai világban. Maradjunk a JÓ vezetőnél, s értsük alatta az előbbit. :)
Ez a legfontosabb kiindulópont. E nélkül nem lehetséges rendbe hozni semmit. Talán nevezzük keverőszelepnek. :)
Beszélgethetünk, okosakat mondhatunk, rávilágíthatunk, objektíven értékelhetünk - mégsem jutunk vele sehová.
Ön ismer ilyen embert? Egy karizmatikus, határozott, ám mégis szelíd, okos "hazafit"?
---
(Remélem többet tud nálam és a válasz igen.)
@-JzK-: Ha igazán ismernéd azt az országot tudnád, hogy a tolerancia a kulturált együttélés egyik alapeleme. És ebben az országban ez már beépült a hétköznapi emberek mindennapi életébe. (Nem a szélsőségesekről vagy a politikusokról beszélek, hanem az átlagemberekről, a többségről.) Felületes ismeretek alapján jelentettél ki valamit, ami csak egy valami addig, amíg nem ismered meg.
Egyébként ma már Churchill is biztosan más lenne.
Hidd el, nem tudhatod hogyan gondolkodna a mai környezetben, de biztosan nem úgy, ahogy ma te gondolod.
Ha feltámadna mondjuk Széchenyi, valószínűleg ő is elhűlne - ami szerintem teljesen természetes.
@-JzK-: Az a gyanúm, hogy Churchil-nek - veled szemben - valszeg világos lenne, hogy a jelenlegi brit gazdaság a bevándorlók olcsó munkaerejére épít. Viszont a dolgozni jövő bevándorló kölkét nem célravezető gettóba zárni, mert akkor lázad. Ergó nincs gettó, a bevándorló kölkök egy része végigjárja a formális brit oktatást, és bekerül olyan melókba, ahová korábban csak az őslakosok. És ez az elmúlt 50 év brit növekedésének a kulcsa. Ennek fényében akár hagyhatjuk is a "nigger a bemondó, hiszen ez borzasztó" típusú rinyát.
Ha nem elég, akkor esetleg utánanézhetnél az európai értékekért határozottan kiálló holland szélsőjobb (pedigrés, igazi megbélyegzett szélsőjobb) viszonyát a melegekhez, illetve a bevándorláshoz.
Ez a poszt egyszerűen sokkal jobb annál, hogy folytonosan mindenféle légbőlkapott értékeken (bőrszín pl.) picsogó kommentekkel töltsük ki az alját.
@Csókay Ákos: "Szóval valahogy ezt a bizonyos kellemes hőmérsékletű vizet kellene, talán éppen a kontinentális tradíciók alapján, és nem feltétlenül a hazai mondakörre támaszkodva előállítani. "
Ez nekem nem egészen világos. Most akkor az lenne a cél, hogy a szemellenzős forradalmárok és a szemellenzős labancok kvázi "egyet ide-egyet oda" alapon döntsenek?
bizony, bizony, a poszt írója kifelejtett egy dolgot: a forradalom revolúció, vagyis hirtelen ugrás voltaképp a fejlődés irányában, kihagyva a lassú haladás egyes lépéseit. van azonban olyan "forradalom", amely visszafelé kíván lépni. ma a fideszkdnp ezt erőszakolja.
@-JzK-: valamikor a te őseid se voltak fehérek.
@Csókay Ákos:

"Vagyis a megoldás vélhetően az általatok is jelzett fogalmi ellentétpárok belső ellentmondásának feloldásában lehet."
Nem ez az a jelenség, amit C.G. Jung az individuáció fogalmával ír le?
@-JzK-:

Jelezném, hogy - ha visszatekintesz a történelemben - a népek, mint antropológiai entitások, ha erre térben és időben lehetőségük nyílt, bizony elkeveredtek egymással. Csak épp az antropológiai jegyek a németből, szlávból, latinból, uarbocsá' magyarból jött "idegenek" esetében nem voltak árulkodóak.
Jelenleg térben és időben lehetőség nyílt a látható antropológiai jegyekkel rendelkező közösségek elkeveredésére. És ez meg fog történni.
Mert az ember promiszkuis lény. :))
A kultúrának valójában egyetlen funkcionális ismérve van: alkalmas-e egy közösség egyben tartására, reprodukálására, vagy sem? Vagyis mindig utólag derülhet ki, hogy mi volt kultúra: többnyire akkor, amikor már megszűnt létezni. A többi csupán ide-odaológia, fogalmak csűrése, csavarása. Merthogy hiányuktól hangosak a szavak, és a forradalmi retorika is ennek bizonyítéka.
@Mitzimackó:
abban igazad van, hogy ez most sokaknak így tűnik. de sokaknak meg másképpen, mert nekik ez az elmúltnyolcévben tűnt így.
egyszóval szerintem ezt ilyen egészen magabiztosan majd 15-20 év múlva fogjuk tudni megítélni, kb mint most az Antall-kormány privatizációs politikáját. mostanra asszem már konszenzus van abban hogy az kicsit el lett kapkodva és hogy akkor és ott annyi pénz tűnt el, hogy azt pontosan soha nem tudjuk meg.
Szóval egy kis történelmi távlat is kell...
"Államalapító Szent István királyunk antitéziseként megkonstruált Koppány figura, az ősi magyar forradalmi erő szubsztanciájaként nagyon is örökérvényűen panaszkodik azt őt megbélyegző européer (értsd anti-forradalmár) Istvánra, és mindazokra a nyugat-barát elemekre, akik el akarják lehetetleníteni szabadságharcát"

Egy érdekes momentum ragadott meg az egyébként kissé veretes szövegből. Ha jól értem ezzel a szerző azt üzeni, hogy Államalapító Szent István Királyunk, akire oly nagy tisztelettel igyekszik megemlékezni a keresztény-konzervatív-jobbközép-polgári oldal valójában nem volt más, mint egy megalkuvó és kiegyezéspárti diplomata. Talán ma azt is mondhatnánk rá, ebben az értelemben hogy egy igazi európai értelemben vett politikus?

Fehérek között egy európai?:-)
@Mitzimackó:
na tessék. megmondtam. István király, mindannyiunk őse, fehérek között egy európai.
tehát???
@Vitéz Kőbányai Világos:
Én is tisztában vagyok, hogy gazdaságilag az "olcsó munkaerőt" jelölik meg a milliónyi nem európai bevándorló ottléte indokául. Csakhogy ezzel két gond van van.

Először is, ez nem a kizárólagos ok: a gazdasági előnyt maximum az átlag polgárnak, az ordinary people-nek adják be, a liberális értelmiségnél más ok is van. Ez a liberalizmus, PC, multikulturalizmus, white guilt (a fehérek bűnösek, ezért most törleszteniük kell a korábban elnyomott népeknek), az "igegen szép" eszméje. Ezt a hamis ideológiát akarják lenyomni a torkunkon, ez a valódi elvárásuk akkor, amikor "nacionalizmusról" sápitoznak.

Ha a "gazdasági előny" mindent igazol, akkor a te logikád alapján a 17-18. században az elnéptelenedett, munkaerőhiányos Erdélybe több százezernyi román betelepíttetése is helyes volt a Kárpátokon túlról.
Hiszen gazdasági előny, az pedig, hogy utána az az "olcsó munkaerő" hosszú távon kiszorítja az őshonos népcsoportot, az már ki a francot érdekel, igaz-e?

Adjuk el csak 30 ezüstért a hazát, hiszen a pénz a minden, ugye?

Én azt mondom: gazdasági előnyökért nem szabad feláldozni egy nemzet jövőjét. Őslakos brit szempontból az lenne a helyes válasz, hogy inkább muzsikáljon a gazdaság valamivel gyengébben, de Nagy-Britannai legyen az őslakos lakosságé, a fehér briteké.

Egyébként én nem a bőrszínről beszéltem, hiszen semmi bajom azzal, hogyha valakinek sötét színű a bőre. Én arról beszéltem, hogy ha francia tv-t kapcsolok be, akkor francia bemondót szeretnék látni, nem pedig egy arabot vagy feketét. Csak úgy jelzem, hogy a párizsi Louvre-ban a jegyszedő már fekete, de hát ez nem baj, MERT olcsó munkaerő, igaz-e?

Semmi baj azzal, hogy ha valaki ebbe vagy abba a rasszba tartozik globálisan. Azonban nemzetállami szinten igenis jogszerű elvárás, hogy az ősatyák vérén megszerzett és megtartott szülőföld legyen és maradjon az államalkotó nemzeté, és ne szoríthassa ki onnan valami idegen és kultúridegen népcsoport mindenféle gazdasági vagy liberális PC ürügyre hivatkozva.
@66lion: Kérdésére válaszolni nem tudok, de abban biztos vagyok, hogy ilyen emberek voltak, vannak és lesznek is. Szóval szerintem nem ez itt a valódi kérdés, hanem az, hogy mikor lesz rájuk igény.
Akkor fognak előtérbe kerülni, ha "a zemberek" egy kritikus tömege azt fogja akarni, hogy lépjünk ki az elmúlt sokéves fideszezés és szocizás valóságot kissé leegyszerűsítő bináris kódrendszeréből.

Szóval akkor lesz majd ilyen politikai vezető, ha a politikai klíma egy ilyen vezető kifejlődésének kedvez, és ráadásul még hatalomra is segíti egy demokratikus választáson.

De ez majd akkor lesz, amikor már nem a fidesz fog harcolni a szocikkal és mindannyian a jobbik ellen, vagy ennek tetszőleges kombinácíója, de mindig a jók a rossz ellen, hanem amikor erre a politikai reality showra már az emberek többsége nem lesz kíváncsi.
@PR-küszöb: Az individuációs folyamat Jungnál az egyénnek a személyiségfejlődését írja le, vagyis azt a folyamatot, ahogy eljut a Selbsthez. Tehát lényegében ez egy indiviuálpszichológiai folyamat leírására használt fogalom, ilyen módon kollekítv folyamatokra erős áttételekkel alkalmazható csak. Talán annyiban, hogy egyéni szinten mindenkinek túl kell lépni a "világ=jók harca a rosszak ellen" teórián.
@Vitéz Kőbányai Világos:
"Ez nekem nem egészen világos. Most akkor az lenne a cél, hogy a szemellenzős forradalmárok és a szemellenzős labancok kvázi "egyet ide-egyet oda" alapon döntsenek?"

Semmiesetre sem, ez ugyanis voltaképpen ugyan ennek a logikának a továbbélést biztosítaná. A két fogalmat kell szintetizálni, vagyis a kérdéseket úgy feltenni, hogy az a mostani bináris kódrendszerünkbe eleve ne is legyen kérdés. Vagyis a mostani politikai diskurzus terét kellene teljesen más téregységekre felosztani, keresztülmetszve a meglévő és teljesen használhatatlan ideológiai kategóriákat.

Amikor ez már magátólértődő lesz, akkor olyan szelíd mosollyal fogunk ezen vitákra ideológiai vitákra visszatekinteni mint a középkor boszorkánypereire, amelyek a boszorkányok különféle igézéseiről, ártásairól vagy éppen bűbájáról értekeztek az rástudók.

És amikor kilépünk saját ördögi köreinkből, nos annak legalább olyan relevatív ereje lesz, mint amikor Könyves Kálmán törvény erejével mondta ki, hogy:
"Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék"!
@-JzK-:
srácok! ez nácizás-Churchillezés-promiszkuitás-antropológiaijegyzezés-kinekfeérazősezés-DSKázás hogy a francba kerül ide? az okés hogy itt lehet hydeparkolni, de azért ne menjünk már le anyázósba, nem?
szerintem az olyan jellegű állítások, hogy ki mit csinálna, ha a 19. századból föltámadna, meg hogy a multikulti mit tett európával és britt bemondók feketék más oldalakon jól mutatnak, de itt kicsit olyan hónaljszagos. nem fiúk? vagy valamelyikőtök ellopta a másik homokozólapátját?
@Csókay Ákos:

Egyetértek. Pontosan ez lenne a lényeg.
A problémát ott látom, hogy nem késik-e le azt a bizonyos pillanatot.
Mert szerintem az embereknek már régen elegük van a "sokéves fideszezés és szocizás"-ból, "erre a politikai reality showra" az emberek többsége már NEM kíváncsi. Sőt,nem csak arról van szó, hogy tudják - ezt nem akarják, az is körvonalazódik, hogy mit szeretnének. De pontosan csak akkor fogják tudni, ha ez a merőben más "államférfi" (szándékosan nem írtam politikust) megjelenik. Az ő szempontjából a bizalom lesz a legfontosabb és ezt hezitálással nem lehet elérni. Most csak az látszik, hogy a társadalom elvakult, meggyőzhetetlen része, (hangsúlyozom, hogy már most is ez a kisebb rész még a jobbikkal együtt is) objektív,közösen megoldást kereső vitára képtelen. Viszont rendkívül jó a tömegpszichózis alkalmazásában, azonnal lép és kihasználja a bizonytalanságot. Nekünk pedig (a "nem tudnék kire szavazni" többség)marad az, hogy tehetetlenül nézzük végig ezt a politikai és gazdasági dilettantizmust, színjátékot. Csak a vérünk forrhat, amikor rendkívül lekezelő és lenéző stílusban oktatnak ki bennünket, nyilvánvalóan képtelen és oda nem illő érvekkel. És nem tudunk ellene tenni semmit. Csak a tévének mondogatunk oda, próbáljuk legyűrni a megalázottság érzését.
Mert nincs aki bennünket képviseljen.

"Szóval akkor lesz majd ilyen politikai vezető, ha a politikai klíma egy ilyen vezető kifejlődésének kedvez, és ráadásul még hatalomra is segíti egy demokratikus választáson."

Tudom.
Csak az a kérdés, hogyan fogják meghatározni, hogy mikor alkalmas a "klíma". Mert könnyen túlfuthatnak rajta. A károk napról napra növekednek és nem csak gazdasági értelemben.
Nem értem azt sem, hogy miért beszél mindenki csak a 2014-es választásokról... Szerintük ilyen sok időnk van? Természetesen az nem kérdés, hogy a demokratikus választás az egyetlen eszköz ami szóba jöhet, viszont az időpont már kérdéses. A jelenleg "piacon" lévő ellenzéki szereplők egyike sem alkalmas a váltásra. Se a kormányéra, sem pedig az új politikai, gazdasági kultúra bevezetésére, egyszóval a megoldásra.
Az a bizonyos 60-70 százaléknyi szavazó nem rájuk vár. Viszont nincs senki, aki megszemélyesítené akár csak a lehetőségét, hogy van mire/kire várni.
Addig pedig előnyben lesz a bigott kisebbség, nyugodtan lehet fölényes és lekezelő, szabadságharcolhat amíg csak van országunk.

Igaz, hogy én nem láthatok a politikai színfalak mögé, ennek ellenére hiszem, hogy jól rakom össze a dolgokat. Ebben kifejezetten jó vagyok. :) (Néha már az is megfordul a fejemben, hogy olvassák amit írok, mert pár nap múlva visszahallom a szavaimat a tévén, újságcikkeken keresztül. :)) Persze ez biztosan nem így van, de visszaigazolásnak azért jó.)

A közvélemény kutatásokra alapozni szerintem nem elegendő, ezek sosem szolgáltatnak objektív adatokat. A feltett kérdések zömében nem is lehet jól válaszolni, egyértelműen érződik a kérdező szándéka, a megadott válaszlehetőségek pedig szintén sugallják a kívánt eredményt.
Az pedig, hogy már a közvélemény kutatók sem elfogulatlanok, számomra megkérdőjelezik a létezésük szükségességét is. Mivel nem törekednek objektivitásra, nem is tölthetik be valódi szerepüket. Pusztán a manipulálás egyik eszközévé léptek elő. Lehet, hogy nem mindegyik (utálom az általánosítást), de jelenleg nem szűrhető. Talán egyes politológusok szavaira érdemes odafigyelni. De már itt is keresni kell a fehér hollót.

A lényeg:
Körül kellene úgy igazán nézni, hogy mi a helyzet.
Attól félek, hogy lekési a vonatot ez a "hazafi".
Mert szerintem a vonat már épp elindult az állomásról és útközben felugrani veszélyes.
@Csókay Ákos:

"Az individuációs folyamat Jungnál az egyénnek a személyiségfejlődését írja le, vagyis azt a folyamatot, ahogy eljut a Selbsthez. Tehát lényegében ez egy indiviuálpszichológiai folyamat leírására használt fogalom, ilyen módon kollekítv folyamatokra erős áttételekkel alkalmazható csak. Talán annyiban, hogy egyéni szinten mindenkinek túl kell lépni a "világ=jók harca a rosszak ellen" teórián."

Jung maga ajánlja föl annak lehetőségét, hogy a lélektan általa használt kategóriáit az egyénnél nagyobb entitásokra is alkalmazni lehessen: "Ha az egész emberiséget egy pillanatra egyetlen individuumnak tekintjük, látjuk, hogy az emberi fajt, az egyénhez hasonlóan, tudattalan erők irányítják, és hogy az emberi nem is szívesen tart külön "rekeszekben", egymástól elzárva bizonyos problémákat. Éppen azért kell nagy figyelmet szentelnünk annak, amit csinálunk, mert az emberiséget most olyan, önmaga által teremtett halálos veszedelmek fenyegetik, melyek fölött fokozatosan elveszíti az ellenőrzés lehetőségét. (...) De minden egyéni igyekezet eredménytelen marad mindaddig, míg arról győzködjük magunkat és a világot, hogy csak ők - azaz az ellenfeleink - a rosszak. Sokkal fontosabb lenne komoly kísérletet tenni saját árnyékunk és gonosz tetteink felismerésére. Ha ismernénk árnyék személyiségünket - vagyis saját természetünk sötét oldalát -, minden morális és szellemi fertőzéssel szemben védetté válhatnánk.Jelenleg azért vagyunk minden fertőzéssel szemben védtelenek, mert valójában ugyanazt csináljuk, mint ők. (Az ember és szimbólumai, 83-84. o. - ez Jung utolsó tanulmánya)
A fentiek egy quasi zárt nemzeti közösségre különösen alkalmazhatóak. A Selbst (mely a tudatos és a tudattalan tartalmak, köztük az árnyék integrációjának eredménye) megfeleltethető egy kompenzált, valamint integráló nemzeti identitás-tudatnak. És e gondolatsor mentén talán el lehet jutni annak a belátásához is, hogy a szekértábor-logika mennyiben projekció, tulajdon árnyékban maradt tudattartalmaink kivetítése a mindenkori másikra.

És elnézés a túl hosszú idézetért.
A populáris politikának színház kell, hely, ahol az előadás nézettsége nem jelent mást, mint a szavazóbázis szinten tartása. Játékszín...béke-erődemonstráció díszlettel, élőkép, üsse kő, 400.000 résztvevővel. A 2/3 nem más, mint a (szini)rendező fantáziája.
Ne feledjük, hogy addig, amíg a produkciót ennyi kritikus értékeli, ezzel mindig megadják az apró bibik sületlen korrekciójához a lehetőségét. (ettől kerül ilyen sokba a színházjegy!)Felemészti az erőt az értelmetlen kritika!
Ha kiürül a nézőtér, nincs előadás....ha nincs előadás, nem kellenek a kritikusok. Csak akkor van itt az ideje, hogy színre kerüljön egy tisztességes, érthető (és élhető) mű. Nem a kritikusok fogják megírni...hanem a hozzáértő tehetségek. A fülkeforradalom majd akkor szorul vissza a maga klausztrofób állapotába....azaz lekerül a színről a "ponyvaregény"!
@66lion: Időnként összetalálkoznak a nézeteink. Szeretem azt, ahogy értelmezel..Most rajtakaptalak:-)

"Nekünk kellene ezt most megoldani. Nekünk, az itt élő gondolkodni képes magyar embereknek. Ez azonban csak egy módon lehetséges.....JÓ vezető.."

Javítalak, lehet, hogy ezzel radikalizállak: Nekünk "kell" megoldani! Nincs más út, ne feledd...de amíg csak álmodozunk a megoldásról, itt nem történik semmi! Csókay Ákosnak kifogástalan az az érve, hogy a jó vezető itt van közöttünk...Az idő, a körülmény (amit mi magunk teremtünk!!), nem engedi a színre lépést. Mi magunk tehetünk arról is, hogy a hazugságok sorozatát ilyen birka módon eltűrjük a fülkeforradalmároktól, a csatavesztett szabadságharcosoktól. Ne várjuk már azt, hogy elénk áll egy jó vezető, hogy: gyertek, vezetlek benneteket, megmondom, hogy mit kell csinálnotok..Magunk előtt az a példa, hogy ez hová vezet! Benne élünk, a jó vezető, aki az eszközökben nem válogat, ha nem vennéd észre: akaratunk ellenére Téged is, engem is (meg)vezet... Őt nem a "kritikus tömeg" formálta...ő készült rá..éppen elég lesz elmozdítanunk..taktikai lépésként is jobb, ha a mi jó vezetőnk nem lép színre...mert jön a kékszemű-fideszszóvivő és, ha kell azonnal hírbe-hozza....és magyarázhatod azután, hogy ne higgyetek neki (szóvivőnek)..csak a "Butaságom története" film hatása. Nekünk most a "kritikus tömeg" az elsődleges cél! Hidd el..a "kritikus tömegben" ott lesz a jó vezető is!
@sorsfordító:
Valóban összetalálkoznak. :)

Viszont amit írsz, az egy róka fogta csuka...:)

Ha jól értelmezem: Keljünk fel a székünkből, hangosan fejezzük ki, hogy elég volt és akkor majd megjelenik valaki aki élére áll az elégedetleneknek.

Nos, szerintem ez sosem fog bekövetkezni. Fordítva működik. Oda kell állnia valakinek, el kell mondania hogyan gondolkodik és ha ez a gondolkodás találkozik a többség gondolataival, akkor menni fog a dolog. Lehet, hogy leegyszerűsített naivitásnak tűnik, de lehet, hogy épp ez az egyszerűség hiányzik. Mindent, mindig túlbonyolítanak.
Mi - a szemellenzősökkel ellentétben - nem vagyunk igazán utcára járós, nagyhangú társaság. Ahhoz, hogy odamenjünk, kell aki miatt odamegyünk. Mert nem csak valaki ellen, vagy valaki mellett lehet tüntetni. Valami érdekében is.
Azon is elgondolkodtam már, hogy az utcai tüntetésen kívül nincs más eszköz a radikális változások eléréséhez? Kicsit furcsa lesz amit mondok, de szerintem egy nagy stadiont nem csak futball szurkolókkal lehet megtölteni. :))
Erre persze biztosan nem kerül sor, félnének attól, hogy üres maradna. Pedig nem. De azért nem hiszem, hogy felvállalná bárki is. (Azért ezt tovább tudnám fejleszteni. :)) )

Az én javaslatom (ami persze teljesen érdektelen): azonnali szakértői kormány, a pártok (régiek/újak) pedig 2014-ig dolgozzák ki részletes, konkrétumokat is tartalmazó programjukat és akkor jöhet a demokratikus választás. Legyen egy részletes program nyilvánossá tétele is a feltétele, hogy indulhasson egy párt a választáson. Persze nincs rá biztosíték, hogy meg is tudja valósítani azt, de még mindig nagyobb az esély mint nélküle.
Egyébként minden pályázathoz kell egy terv, anélkül be sem lehet adni. A tervet ellenőrzik, hogy rendelkezésedre áll-e a saját tőke, rendben vannak-e a számok stb., érdemes-e bizalmat szavazni a pályázónak, s ha igen, odaítélik. (Persze jó esetben így működik.)Természetesen nem számokkal telenyomott költségvetés tervezetre gondolok, csak példaként szolgált az előbbi, de egy konkrét terv nagyon sokat jelentene. Biztosan össze lehetne állítani egy ún. "irányított fogalmazás" :)- szerű feltétel rendszert. És ha már ennyire utópisztikus mondatokba keveredtem, ha annyi mindent bele tudtak venni az alkotmányba, az sem lógna ki, ha belevennék, hogy baj esetén az azonnali megoldáskeresés az elsődleges feladat és csak a probléma megoldását vagy annak elindítását követően lehet mutogatni. Én egyébként mindig így teszek. Ha probléma merül fel, azonnal azt nézem hogyan lehetne megoldani. Ha túl vagyok a tűzoltáson, akkor átgondolom, hogy mi miért történt és megszüntetem az okot, vagy ha már nem lehetséges, megfogadom, hogy többet ilyet nem teszek. Egyszóval tanulok belőle.

Egy ország vezetésére benyújtott pályázathoz miért elegendő pusztán csak jelentkezni, minimális fedezet nélkül?

Az a helyzet, hogy annyi gondolat van e fejemben, hogy sosem tudok elég rövid lenni. Ez is csak töredék volt.

(Elnézést a moderátortól is :) )

(Egyébként akik most nem szavaznának senkire, biztosan nem hisznek a "kékszeműnek", mert ha így lenne, már régen az ő táborukat gyarapítanák.)
@66lion:

Nem, nem a karosszék az akadály...Ott félreértettél, hogy forradalmi lendületre ösztönözlek. Valamiért még azt vélem, hogy nincs itt az ideje. Plusz még az is, hogy ez a kormány egyetlen csepp vért sem érdeme. Azt már kifejtettük, hogy izolált szándékként vagyunk csak jelen...Ezzel nem megyünk semmire. Még azt is elfogadom, valahonnan kellene a hívóhang..(nem kéretés, az nem...nem méltó hozzánk.
A tervvel egyetértek. Nem lehetünk ennyire ostobák, hogy még egyszer bedőljünk egy meglebegtetett brossúrának, amit választási programként kezelnek! (Persze, ebben az egyben legalább nem volt hazugság, mert tényleg nem volt benne semmi!)
Tudod...a tűzoltás itt már nem elég....az ok: maga a gyújtogató, piromániás társaság...Igen! Meg kell szüntetni az okot!!!!....és, valóban, legyen tanulság egy életre!
@-JzK-: Hát, szvsz ezért a hazáért már aligha számíthatunk ilyen jó bizniszre, de 20 (tán 22) ezüstöt még csak-csak megér. Ugyanakkor Európa a bevándorlós korszak előtt a gyamarmatosítós korszakát élte, ami arra jó volt, hogy jól éljenek, a nigger meg ne legyenek az tévében, de ezzel azért voltak gázok, lássuk be! Ergó, ha autentikus, zárt Európát keresünk... hát az úgy a XIV. századig található maximum, és így visszanézve nem volt valami nagy buli. Annál a multikulti is jobban néz ki (több szempontból is: szabadságjogok, jólét, ect.), viszont ezért cserébe el kell viselni néhány füstöst meg niggert itt nálunk is. Engem speciel egy cseppet sem zavarnak, ha téged igen, az a te bajod, de én a saját jól felfogott érdekemben azért továbbra is támogatom, hogy had jöjjön, aki akar. Én ettől még ugyanolyan büszke európai lehetek (legalábbis még egy deka török sem tört rám a nappalimban, és próbálta rám erőltetni a koránt, vagy baklavát, holott nem is tudom, melyik a rosszabb).
Más szempontból ugyanez: az európai kultúrának és fejlődésnek egyik igen sajátos és specifikus pontja az individuum kiteljesedése. A probléma azzal van, hogy lassan a hozzád hasonló gondolkodóknak is rá kell jönni, hogy ezt csinálni sajna nem csak az európaiaknak ér. Aki meg nem európai, és minden áron ki akar teljesedni, otthon viszont nem hagyják, annak nincs más hátra, muszáj valahogy Európába jönnie. Csak hogy kapj egy 30 ezüstpénz mentes magyarázatot is (mer' látom a lóvé az nem fontos, gondolom az államadósság sem izgatott soha).
@Csókay Ákos: Hát ez így igen csak poszt-modern :). Vulgarizáltan (ez a fogalmak gumivá alakítását jelentheti :)) ezt kb. úgy kéne elképzelni, mintha a vizet eztán nem a hideg-meleg oppozícióban képzelnénk el, hanem a zöld-kékben (huszadrangú kérdésnek tételezve, hogy hideg vagy meleg)? Vagy esetleg úgy, hogy eztán nem is gondolkodunk a vízről mélyebben, hanem elfogadjuk, hogy langyos és zöldeskék?
Tévedés ne essék, egyetértünk, legalábbis abban, hogy az efféle ellentétek feloldhatóak. Nekem ezzel viszont az a problémám, hogy nem látok semmilyen olyan társadalmi mozgást, amelyik ne kiváltani akarná ezt egy másik ellentéttel, elkerülve ezzel a feloldást. Érdekes kísérlet lehet (valakinek már biztos eszébe jutott), hogy ilyen oppozíciókkal írja le a modern magyar társadalom történet (kezdheti a kuruc-labanccal, majd folytathatja a forradalmár-fontolva haladóval, még nem a népi-urbánuson át eljuthat a mai kommunista-fasisztáig). Úgy látom, ez benned is felmerült. Szerintem nem az a fontos, hogy ezek mennyiben ugyanolyanok, hanem az, hogy mennyiben különböznek, ugyanis szerintem - így kb. kilyukadva valahol - túlzott optimizmus azt hinni, hogy ezek feloldhatóak. Sokkal inkább felválthatónak tűnnek, esetleg valami csöppet élhetőbbre.
@PR-küszöb:
köszönöm a kifejtést, értem, így azt hiszem már plauzibilisebb az összefüggés.
Tetszik ahogy az egyéni és kollektív tudattartalmak összemossa, mert sok esetben ez tényleg jó megfeleltetés.
Köszönöm.
@Vitéz Kőbányai Világos:
tökéletesen egyetértek. ebből a logikai sémából nehéz kilépni. magam nem hiszem, hogy ez könnyen megugorható össztársadalmi szinten. Sőt, talán erre nincs is szükség.
de az már óriási lépés lenne, hogyha már legalább az írástudók megtanulnának több dimenzióban gondolkodni és a 2D-s vélemény síkokat néha keresztülmetszenék 3D-s kognitív nézőpontokkal. hogy úgy mondjam.
“A lélek sugárzása

Széppé vará­zsolja az embert.

Az ember szépsége

Össz­han­got ter­met a házban.

Az ott­hon összhangja

Ren­det teremt a hazában.

S ha az ország­ban rend honol

Béke köszönt a világra.”

kínai köz­mon­dás

Hogy miért fogott meg a kínai bölcsesség? ...mert a belőle sugárzó harmóniát, vagy a rendigényét, itt és most, illuzórikusnak tartom. Azt, ami amúgy teljesen normális keretek között akár működhetne is, most úgy értékelem, hogy a szemfényfesztő szentimentalista logika képes csak arra, hogy ezt a "rendet" megteremtse, vagy már az sem. Keményebb világot élünk...Keressük az életben/szinten maradás kapaszkodóit. Valóban, a hatalom magyar voluntarista modellje, féktelen "akaratában" tör, zúz,....közben megsemmisíti azokat az értékeket, ami után nem marad majd más, csak rendetlenség, káosz!
Az elemzés nagyon tetszik és sajnos, igaz. Éppen ezért merül fel bennem, hogy a 21.század elején, amikor olyan sok pozitív változás történt a magyarság életében (rendszerváltozás, politikai függetlenség, önrendelkezés, európai integráció, a modern, demokratikus közgondolkodás megismerhetővé válása) - miért bukkan fel ismét az idejétmúlt "forradalmi" gondolkodás?
Szép, sima utunk lehetne, de mi magunk rakjuk le tudatlanságból, tájékozatlanságból a saját lábunk alá a buktatókat. Megismerhető egy fejlettebb, bölcsebb gondolkodásmód a közügyekről, de mi nem törődünk ezzel, hanem visszatekintve a múltba, rágódunk azon, amit évszázadok alatt sem sikerült megrágni. Nem érdekelne elég embert az újfajta európai közgondolkodás? nem érdekli az embereket a gondolkodás, mint olyan egyáltalán? Itt értetlenkedünk az EU és az Európa Tanács kritikáján, de még csak nem is próbálkozunk azzal, hogy jobban megismerjük a gondolkodásmódjukat - pedig nagy hasznunkra lenne. Tessék mondani, ki olvasta (és utoljára mikor) az Egyetemes Emberi Jogok Chartáját például? Még a Velencei Bizottságnak a magyar alaptörvényről írt jelentését sem...Csak értetlenkedünk, ahelyett, hogy élnénk az új kor adta lehetőségekkel, és új közgondolkodást próbálnánk megismerni. Szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe a www.coe.int honlapon az Európa Tanács egyezményeinek szövegét - Magyraország a legfontosabbakhoz csatlakozott, amivel vállalta azt, hogy az egyezményekben foglaltakat beépíti a jogrendszerébe. Ezen a ponton kezdődik a modern európai közgondolkodás megismerése. Innen számítja az EU is az elvi-politikai alapokat. Mi pedig rágódunk az elavult forradalmiaskodáson...
@sorsfordító:
kritikus tömeg csak a blogolásból biztos nem lesz. mondjuk szerintem pusztán az utcai tüntetésektől sem. ahhoz kell valami plusz. olyasmi, ami a nagy tüntetéseken áthatja az emberek szellemét. amikor bár külön-külön emeberek, mégis egyként gondolkodnak éreznek egy kis időre. ez az összetartozás tudat kellene hogy sokakban felébredjen.
Na és persze ki kellene valakinek állnia, akinek lenne egy programja, ami több annál hogy "Orbán mongyon le".
@sorsfordító:
Azt hiszem ezzel a felvetéssel teljesen egyetértek, még ha kissé utópikusnak vagy idealistának is hangzik. de asszem mélyen demokratikus.
Az ideális államférfi a "nagy integrátor" itt van, és ki fogja izzadni, fel fogja nevelni magából a kritikus tömeg, már ha lesz ilyen. most nincsen. legfeljebb egy tömeg kritikus, de az is inkább maréknyi és számtalan érdektől vezérelt - végletesen megosztott.

Ne felejtsük el, abban most nem lehetünk egészen bizonyosak - a szó ismeretelméleti értelmében - hogy most jó, avagy rossz irányba megyünk. Érzéseink, értékrendünk és ezek által determinált szakmai álláspontunk persze lehet, de ennek pontos megítélése most még nem lehetséges.

Egyben viszont azt hiszem biztosak lehetünk, hogy aki ki áll és azt mondja, hogy én vagyok a "A TI JÓ VEZETŐTÖK" nos, ő biztosan nem az.
@egyrészrölmásrészröl:

Nagyon jó intervallumot jelöltél ki: a kritikus tömegnek is, a vezető-jelöltnek is. Amíg a kettő egybeesése (egysége) nincs meg, csak az elméleti létezés szintjét érjük el. A veszélye, hogy idealizáljuk, keresünk valamit, valakit, aki nincs!(ez is összetartozás, ne feledd! Ide más kohézió kell...olyan, amit magunk érlelünk!)
A "plusz" kérdései:
1. az egységes "kritikus tömeg"
2. erő, de nem demonstráció formájában
3. a kritikus tömegen belüli transzparencia
4. szakító-erő, minden torz hagyatékkal
Tudod, sokat kell még várnunk arra, hogy az ébredésnél így szólhassunk: Jó reggelt kívánok! hogy tetszett aludni?
@Csókay Ákos:
Köszönöm a közös gondolkodást.
Ha lenne alternatíva, akkor radikalizálódna az idealista, utópikus árnyalat. A bizonytalanságban mindig benne rejlik annak veszélye, hogy idealizálunk.
A karizmatikus forradalmár, a saját "Kritikus Tömegét" vezeti, de az is tény, hogy egyben felébreszti a szunnyadó ellenforradalmárt is. Kitermeli. Az új idea, kezdetben éppen és kizárólag általa formálódik. Megemlíteném, hogy a magányos karizmatikus (fülke)forradalmár célja, a hatalom totális birtoklása. A karizmatikus forradalmár csak akkor nem bukik el, ha kénytelen, kelletlen karizmatikus szabadságharcossá érlelődik. A forradalmi hevülete, azonban megmarad. Ez lesz az ő "skarlát-betűje"....és amikor a szabadságharcát leveri az ellenforradalmár által vezetett "saját Kritikus Tömeg"...akkor lesz értelme az új ideának (ti. addigra, ráadásul kikristályosodik, letisztul)
A mostani fülkeforradalom igazolja, hogy a választások alkalmasak a forradalmasító eszmék közvetítésére. A jó interpretáció forradalmi hangulatot teremt, de nem igazi forradalmat. Ezt lovagolta meg a karizmatikus forradalmár. Maga teremtette meg a "Kritikus Tömegét"...most vívja a szabadságharcát...(ne számítsunk Világosi fegyverletételre!)
Rendben. Olvastam és akkor most kérdeznék. Hogyan működik az elmélet a gyakorlatban?

1. Pontosan mit értetek kritikus tömeg alatt?
Természetesen nem a definícióra vagyok kíváncsi, hanem arra, hogy a jelenlegi környezetben mit jelent ez.

2. Pontosan honnan lehet tudni, hogy a tömeg csak tömeg, vagy már kritikus tömeg?

3. Hogyan jelenik meg? Honnan lehet tudni, hogy létrejött?

Azért megjegyzem, hogy értem a kritikus tömeg szükségességét, tudom, hogy mi a jelentősége. Valójában azért szeretném ennyire pontosítani, hogy valóságosíthassam tehát alkalmazzam az elméletet.
Tudom, hogy egy túl korai vagy alkalmatlan pillanat könnyen tönkre tehet egy mégoly ígéretes jelöltet is.
Tudom azt is, hogy türelmetlen vagyok.
Kérem nézzétek el ezt nekem, egyszerűen a tehetetlenség érzése szüli.
Igaz az is, hogy a kritikus tömeg kitermelhet egy államférfit és ez nem úgy működik, hogy egyszer csak odaáll valaki és azt mondja majd én képvisellek benneteket. Igaza van Csókay Úrnak, hogy aki így tenne, az biztosan nem az.
Az "mi emberünk" :) beszél, gondolatokat közöl, véleményt mond, az emberek pedig hallgatják és ha túl sokszor bólintanak rá, túl sokszor találkoznak gondolataik, szinte észre sem veszik és eljön az a kritikus pont amikor ott fog előttük állni valaki, akiben megpróbálnak majd megbízni és remélni kezdenek.
Szóval az államférfi nem születik csak úgy, hanem azzá válik.
Azt még hozzátenném a kritikus tömeggel kapcsolatosan Csókay Úr megjegyzésére reflektálva:

"...most nincsen. legfeljebb egy tömeg kritikus, de az is inkább maréknyi és számtalan érdektől vezérelt - végletesen megosztott"

Ez igaz azokra a politikai szereplőkre (ellenzék), akiket a tévében látunk.
Azonban ők nem képviselik azt a tömeget, akik nem szavaznának ma. Az a várakozó - nem maréknyi és a legfontosabb tulajdonságát nézve bizony egy érdektől vezérelt tömeg - nem rájuk vár. Ezen politikai szereplők megnyilvánulásából vonnánk le következtetést a várakozókra vonatkozóan? Ezek a várakozók lehet, hogy nem értenek egyet egymással minden vonatkozásban (nem is lenne lehetséges), de az alapokban igen. Nem hiszem, hogy rájuk lehetne húzni ezt a fajta megosztottságot.
Magyarországon a többség nem olyan mint a ma reflektorfényben lévők, sőt pont ebből van elege.
@sorsfordító:

Ez egy nagyon világos megfogalmazás volt, összefoglalta a lényeget.
Én, az idealistává és utópistává vált bizonytalan, kitermelődtem és keresem az alternatívát. Nem számítok világosi megoldásra, de várom a kikristályosodást.
Addig sem árt egy kis brainstorming, bár érzem már a fáradságot...
@66lion:

Kicsit bajban vagyok. Nem másért, mint azért, hogy a hozzászólásod éppen a klasszikus példa arra, mi módon forradalmasodik az értelem és az érzelem. (nem én forradalmasítottalak, ne feledd!)Ez a kritikus tömeg lényege, mivel egyének alkotják! Törvényszerűség: fizikai és szociológiai értelemben, egyaránt.Szerteágazó funkciója van, közülük néhány: az alvó felrázása, az elkeseredett mérsékelt vigasztalása, az áruló leleplezése. A tehetetlenséget Neked kell leküzdened! Ha be sem mész az alagútba, akkor ? (Egy vonat már elment, a szembejövő azér' valamit pislákol, a gond mindig a hátbatámadással van!)
Többször elolvasom Csókay Ákos zseniális tanulmányát. Arra jutottam, hogy kötelező olvasmánnyá kellene tenni a középiskolákban, egyetemeken.
@66lion:
kegyetlen pontos megfogalmazása annak, amit most sokan éreznek.
Ezért nem lesz soha semmi. illetve nem az ilyen gondolkodók csinálják a forradalmakat:-)
tetszett az őszinteséged 66lion, köszönjük.
mindenesetre már annak is van haszna, hogy ezeket itt mi leírtuk/leírtátok.
@gastro_entero:

Én köszönöm, hogy olvasol (bennünket), és örülök, hogy jelezted is. Talán ez lehet a haszna az itteni megszólalásoknak, ha minél többen olvassák azokat.
Persze az sem elhanyagolható, hogy kiírhatjuk magunkból a bennünket feszítő gondolatokat. Az itt olvasható cikkek pedig nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember mind teljesebb képet kapjon gondolatai megformálásához. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezen írások minden betűjével egyet kell érteni. Az írások, hozzászólások néha más perspektívából közelítik meg az adott kérdést, mint ahogyan esetleg korábban tekintettünk rá. Ha nyitottak vagyunk és befogadók (nem szolgai módon, ám érdeklődéssel),hamar profitálhatunk belőle. Egy helytelennek címkézett dolognak is lehet jó eleme. Így fordulhatott elő pl., hogy összevetve a sajátomat más (mások)gondolataival, majd levonva a következtetéseket, formálódhatott egy korábbi elképzelésem. Persze nem alapvető változások ezek, mégis fontosak.
@66lion:

Nagyon lényeges konklúziót vontál le, Kedves Barátom. Az, ha értelmes tanulmányok gondolatain nevelkedünk, hasznos. Ugyancsak hasznos, hogy a kommenteken keresztül eljut a visszajelzés, mert ez is fontos: ki olvas? milyen szándékkal? . Ezért írtam, hogy mi magunk cselekedjünk, ne várjuk a Messiást. Valóban nem a lázításra utalok ezzel. Sokkal inkább az aktivitás megőrzésére....hogy ne vesszünk el egymás számára.
Még több elemzés kellene! (a Kritikus Tömegnek!)
Ma nem születnek vezetők. Lehet, hogy a korábbi korok is úgy termelték ki. A csend, a hallgatás nem kedvez a vezetővé érlelődésnek. Ha a szavaknak, véleményeknek súlya, dinamikája, értelme van, megmozdul az értelem.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma