A bizalom újjáépítéséről

2012.02.13. | tordaicsaba | 19 komment

Az OSA Archívum 2012. február 10-én, Göncz Árpád 90. születésnapjának tiszteletére rendezte meg a Gyorskonferencia a köztársaságról című rendezvényét, amelyen az előadók az elmúlt húsz évvel és a jövő kilátásaival kapcsolatos legfontosabb gondolataikat osztották meg a hallgatósággal. A Haza és Haladás Alapítvány egyik kurátora, Tordai Csaba alkotmányjogász előadásában a politikai intézményrendszer iránti bizalom újjáépítésének két feltételéről, a parlamentarizmus komolyan vételéről és a közvetlen demokrácia eszközeinek kiterjesztéséről beszélt. A hazaeshaladas.blog.hu az előadás szerkesztett változatát adja közre.

 

Az elmúlt egy évben sokan és sokat elmondtak arról, hogy a Fidesz-KDNP alaptörvénye miben rosszabb a rendszerváltás alkotmányánál. Különböző forgatókönyvek születtek arra, miként lehet korrigálni majd ezeket a hibákat. Kevesebb szó esett arról, hogy miben szorult tényleg változtatásra a ’89/90-es alkotmányos berendezkedés.

 

A politikai rendszer (és azzal összefüggésben óhatatlanul az azt szabályozó alkotmányos konstrukció) egyik legégetőbb és immár tartós problémája az, hogy a demokratikus intézményekkel és a politikai vezetőkkel szembeni közbizalom elképesztő mélységekbe jutott. Míg Göncz Árpád népszerűségi indexe még a leginkább konfliktusos időkben is 75% körül mozgott, addig ma a legnépszerűbb politikusé sem éri el a 35%-ot.

 

A bizalom és a demokrácia

 

A politikai intézményrendszer iránti bizalom nélkül márpedig nem lehetséges jól működő demokrácia. Sőt, mint azt a Tárki 2009-es értékpreferencia-vizsgálata is kimutatta, a bizalom egyértelmű korrelációban van a világra való nyitottsággal és a gazdasági sikerrel egyaránt. Magyarország ebből a szempontból még a visegrádi országoktól is elmaradva a kelet-európai és a balkáni, ortodox gyökerű országok értékpreferenciáihoz áll a legközelebb.

 

Fel kell tennünk a kérdést, hogy miért ilyen alacsony a politikai intézményrendszer iránti bizalom a polgárokban.

 

A Mohács utáni évszázados idegen uralom, a nemzeti önrendelkezés korlátozottsága nyilván nehezen múló nyomot hagyott a magyar politikai közösség lelkében. Az államhatalommal, a hatalomgyakorlókkal szembeni idegenkedés – voltaképpen természetes módon – emiatt csak nagyon lassan tud oldódni.

 

Legalább ennyire fontos azonban, hogy a modern Magyarország történetében is csak nagyon kevés olyan benyomása lehet a polgároknak, hogy a politikai vezetőik a közösség egészének érdekében végezték tevékenységüket. Hol a politikai elit szűk társadalmi rekrutációja, hol az idegen megszállás és a diktatúra akadályozta meg a bizalom kiépülését.

 

Magyarországon hiányzik vagy nagyon korlátozott az az élmény, hogy a kormányzat az én kormányzatom, aki az én felhatalmazásom alapján az én érdekemben is tevékenykedik. Hiányzik a demokratikus élmény a magyar társadalomból.

 

Ha komolyan gondoljuk, hogy Magyarország legfontosabb feladata az európai centrumhoz való felzárkózás, ezen a helyzeten, a politikai intézmények iránti bizalom hiányán változtatni kell. Ennek pedig mind a közvetett, képviseleti demokráciára, mind pedig a közvetlen demokráciára hatása kell hogy legyen.

 

Komolyan venni a parlamentarizmust

 

Bár a választott képviselők iránti bizalom elképesztően alacsony szinteken áll, paradox módon mégis a képviseleti demokrácia adta eddig a legerősebb demokratikus élményt a közösség számára. Azzal, hogy világosan megmutatta, hogy a kormányok elzavarhatóak. Hat választásból öt alkalommal úgy döntöttek a választópolgárok, hogy a hatalom gyakorlóinak távozniuk kell a hivatalukból. Soha olyan élménye korábban a magyaroknak nem volt, hogy rajtuk múlik a kormányzati főhatalom gyakorlása.

 

A hatalomgyakorlók attitűdjén azonban az látszik, mintha nem értették volna meg ennek a jelentőségét.

 

A politikai jobboldal önmagát sokszor a nemzeti akarat transzcendens kivetüléseként tételezi, mint ha eleve elrendeltetett volna arra, hogy vezesse az országot. Ehhez képest a választói legitimáció egy technikailag szükséges feltételnek látszik számukra, amelynek hiánya, a választási kudarc ugyanakkor nem a politikájuk helytelenségéből fakad, hanem az ellenfelek tisztességtelen játékának, csalásának eredménye.

 

De lássuk világosan: a magyar baloldal parlamentarizmushoz való viszonyával legalább ekkora baj van: az ország modernizációja iránti elkötelezettség sokszor csúszik át reformdiktatorikus megközelítésbe. Az „Így helyes, így kell lennie, a polgároknak pedig el kell fogadniuk, hogy ez az ő érdekükben történik” alapállás ugyanannyira ellentétes a parlamentarizmus alapelveivel, mint a jobboldal szakralizáló hatalomfelfogása.

 

A választáson alapuló demokráciában senkinél nincs ott a bölcsek köve. Bármennyire is mély elkötelezettséggel gondolja valaki azt, hogy az ő szakpolitikai felfogása a helyes, mindez önmagában semmit nem ér. Aki középtávon nem tudja megnyerni a politikájához a társadalom relatív többségének támogatását, az menthetetlenül megbukik. És ez jól van így. Mivel a politika tartalmi helyességére a mai korban nincs abszolút mérce, az önkény elleni leghatékonyabb eszköz, ha a választók meghatározott időközönként véleményt mondanak arról, szerintük az ő érdekükben gyakorolták-e a közhatalmat. Ezt a döntést pedig legitim módon senki nem vitathatja.

 

Mindez nem populizmus, hiszen nem arról van szó, hogy a választók napi vágyai alapján kellene kormányozni egy országot. Arról azonban igen, hogy tartósan nem lehet a közhatalmat birtokolni a társadalom akarata ellenében. Ha vannak fájdalmas döntések, azt a kormányzatnak meg kell hoznia, de legkésőbb a következő választásokig terjedő időszak végére – okos politikával – társadalmi támogatottságot kell építenie a saját elképzelései mögé.

 

Vannak persze olyan történelmi helyzetek, amikor a politikai vezetőknek Dugovics Tituszként kell feláldozniuk magukat. Ezek azonban kivételes pillanatok lehetnek csupán. A rendszerváltás kormánya még hivatkozhatott ilyen körülményekre, azóta azonban Magyarország gazdasági és társadalmi problémái nem különböznek minőségükben az európai társadalmak vitatott közpolitikai kérdéseiről.

 

A választáson alapuló demokrácia iszonyatosan erős belső törvényszerűségei mindennek belátását előbb-utóbb kikényszerítik. A politikai erők megtanulják, hogy akkor maradhatnak hatalmon, ha megfelelnek ennek a követelménynek. Éppen azért tudott ennyire sikeres lenni a parlamentáris demokrácia, mert a saját belső logikája biztosítja azt, hogy a politikai közösség akaratával ellentétes döntésekkel ne lehessen hatalmon maradni. A magyar választók is azt a politikai erőt jutalmazzák majd a választásokon, aki ezt a törvényszerűséget felismeri és a gyakorlatban is alkalmazza.

 

Újragondolni a közvetlen demokráciát

 

Ezt a folyamatot segítheti elő, ha a képviseleti demokrácia eszközei mellett a közvetlen demokrácia intézményei is arra szorítják rá a politikai elitet, hogy az önnön igazába vetett kizárólagos hit helyett a gyakorlatban is elfogadja a nép szuverenitását.

 

1989/90-ben valós volt a veszély, hogy a mérsékelt, parlamenti demokrácia helyett egy elnöki vagy félelnöki, populista alkotmányos berendezkedés jön létre. A weimari köztársaság bukása megtanította Európa számára, hogy egy fiatal, instabil demokráciára nézve mekkora veszélyt jelent, ha a tagolt politikai képviselet helyett egy oligarchikus, de szavakban a népre hivatkozó kormányzat gyakorolja a hatalmat. Éppen ezért helyes volt a rendszerváltáskor az alkotmányozóknak az a döntése, hogy a képviseleti demokráciának szinte totális elsőbbséget biztosítottak a közvetlen demokráciával szemben.

 

Ez a helyzet azonban mára megváltozott. A képviseleti demokrácia meggyökeresedett Magyarországon, a geopolitikai környezet egyébként is lehetetlenné teszi, hogy az ország végérvényesen letérjen a demokrácia útjáról. Épeszű ember nem gondolhatja, hogy a parlamenti választások helyett bárki a saját tekintélyére tudná alapozni a hatalom gyakorlását.

 

A fő probléma immár sokkal inkább a politikai elit zárkózottsága, korruptsága, a választóktól való távolságtartása. A politikai intézményrendszer iránti bizalom alacsony foka egyenesen következik abból, hogy a választók nem gondolják, hogy az ő érdekükben történne a hatalom gyakorlása. Ennek megváltoztatásához pedig demokratikus élmények kellenek. Olyan pillanatok, amikor a választók megtapasztalják, hogy a hatalom birtokosaival szemben ténylegesen is lehet nekik igazuk. Erre a legjobb esélyt a közvetlen demokrácia alkalmazási körének kitágítása kínálja.

 

A helyi közösségek, az önkormányzatok életében a helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés, a közhatalmat gyakorlók mindennapi civil ellenőrzése adhatja meg leginkább a demokrácia mindennapi tapasztalatát a polgárok számára. De mindez nem mellőzhető országos szinten sem. Az eleven közélethez, a demokratikus élményhez hozzátartozik az is, hogy az érdek-képviseleti szervezetek tárgyalásokra kényszerítsék a kormányzatot, hogy a polgárok és szervezeteik közérdekűadat-igénylésekkel bombázzák az állami szerveket, hogy a kormányzat által asztalra nem tett ügyekben népi kezdeményezésekről tárgyaljon az Országgyűlés, vagy akár hogy érdemi kérdésekben felülbírálja egy népszavazás a parlamenti többség döntését.

 

Ez minden bizonnyal azzal jár, hogy időnként vagy akár sokszor a választók olyan döntéseket hoznak, amelynek helyességéről a saját felfogásunk alapján nem vagyunk meggyőződve. Ha komolyan gondoljuk ugyanakkor, hogy sem a politikusoknak, sem az értelmiségnek nincsen kitüntetett szerepe az igazság megtalálásában, akkor el kell tudnunk fogadni azt is, ha a nép szerintünk rossz döntést hoz.

 

Mert akkor vagyunk demokraták, ha ahelyett, hogy a saját lángelménkben bíznánk, a politikai közösség morálisan egyenjogú tagjainak döntését el tudjuk fogadni.

 

Éppen ezért amikor a most hatályba lépett, új alkotmány korrekcióját el kell majd végezni, emlékeznünk kell az olyan plebejus demokraták szellemi örökségére is, mint Bibó István vagy Göncz Árpád.

 

 

· 11 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr374096462

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb 2012.02.13. 19:49:01

Meghívott a Gépnarancs írni. Azt mondja az lenne a célja, hogy véleményeket ütköztessen jobboldalról, baloldalról, bárhonnan szívesen közzétesz cikkeket — igaz jobboldali szerzőket nagyon nehéz találni....

Trackback: A bizalom újjáépítéséről 2012.02.13. 09:54:01

A politikai jobboldal önmagát sokszor a nemzeti akarat transzcendens kivetüléseként tételezi, mint ha eleve elrendeltetett volna arra, hogy vezesse az országot.

Trackback: Az egykulcsos adó rohadtul aránytalan! 2012.02.13. 09:52:58

Támogatói azt az egy érvet szokták felhozni az egykulcsos személyi jövedelemadó mellett, hogy arányos, de ez sem igaz. Az alacsony jövedelműek aránylag többet adóznak!...

Trackback: A népszavazás rendszeridegen marad 2012.02.13. 09:51:34

Az Országgyűlés hamarosan elfogadja az új népszavazási törvényt, ami a referendum megtartásáról rendelkezik, a tartalmi kérdéseket az új alkotmány rendezi. A régihez hasonlóan rosszul. Pedig itt lett volna az alkalom a valódi reformra, "az ország ...

Trackback: Szőcs Géza államtitkár euró tízezreket remél civilként például a költségvetésből 2012.02.13. 09:25:16

Szőcs Géza a NEFMI kultúráért felelős államtitkára. Szőcs Géza december óta a Magyar PEN Club új elnöke. Szőcs Géza a napokban az MTI-hez eljuttatott sajtóközleményben beszél a Janus Pannonius-díjról, aminek megalapítására a PEN Club javaslatot te...

Trackback: Nokia: Milliárdokat veszíthet az állam, kihalhat Komárom 2012.02.13. 09:19:31

A Nokia komáromi gyárából 2300 embert küldenek el idén, és a költségvetés valamint a város is jelentős bevételkiesést könyvelhet majd el.Fotó:MTIMivel nem publikus, hogy az átszervezés milyen pénzügyi hatásokkal járhat majd a Nokia Komárom Kft-nél, a G...

Trackback: Az egykulcsos adó rohadtul aránytalan! 2012.02.13. 09:09:34

Támogatói azt az egy érvet szokták felhozni az egykulcsos személyi jövedelemadó mellett, hogy arányos, de ez sem igaz. Az alacsony jövedelműek aránylag többet adóznak!...

Trackback: Az egykulcsos adó rohadtul aránytalan! 2012.02.13. 09:09:34

Támogatói azt az egy érvet szokták felhozni az egykulcsos személyi jövedelemadó mellett, hogy arányos, de ez sem igaz. Az alacsony jövedelműek aránylag többet adóznak!...

Trackback: Kik jártak jól az egykulcsos adóval? 2012.02.13. 08:42:52

Ebben az országban nem csak az alacsony jövedelműek, de a bruttó 220.000 Ft alatt keresők és gyerekeik is annyit érnek az államnak. Hogyan változtak az egykulcsos adó bevezetése és az adójóváírás eltörlése után a GYED és a nettó jövedelmek? Pontosan úg...

Trackback: A közmunkásokat meglopja az állam 2012.02.13. 08:42:25

Ami ma Magyarországon a közmunkásokkal történik, az a munkaképes korú, dolgozni akaró, ám állást nem találó emberek tudatos megalázása és kifosztása. Ma egy közmunkás 47.000 Ft-ért dolgozik havonta. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szerint ez ...

Trackback: Éhségmenet Miskolc - Budapest 2012.02.13. 08:41:24

Február 13-án este ér a Kossuth térre a kormány vidékpolitikája ellen tiltakozó "Munkát, kenyeret!" menet, az útközben érintett települések listáját közzétették, a szélsőséges pártok szimpátiájából nem kérnek. Facebook-csoportjuk oldala itt t...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

az elmélet szép... de magyarországon a politikai hovatartozást leginkább egy sportklub iránti rajongással tudom összehasonlítani: még akkor is a fradira szavazunk, amikor tudjuk, hogy szar az edző és, hogy ezzel a játékoskerettel örülhetünk, ha nem esünk ki az nb1ből...

én a jó focit szeretem... és nem félek 4 évente klubbot váltani...

kellemes hetet mindenkinek!
Érdekes írás. "a most hatályba lépett, új alkotmány korrekcióját el kell majd végezni," ez viszont wishful thinking. Sajnos ez már nem a 90-es évek amikor történészek politizáltak. Most kőkemény jogászok állnak egymással szemben, akik erre lettek kiképezve a suliban, hogy úgy mondjam.
A poszt által leírt problémafelvetés szerintem korai, mert a probléma gyökere mélyebb.

A magyar társadalomban különösen a XX. században rengeteg pusztítás és üldöztetés történt. Ezek nincsenek kibeszélve. Kertész Imre ugyan csak annyit értett meg belőle, hogy a magyar társadalomban nem volt lelkiismeret-vizsgálat a holokauszt miatt, de ennél az üldözések száma sokkal magasabb volt, kitelepítések, elhurcolások és kisemmizések tarkították.
Ezeket sorra kell venni, sorra ki kell beszélni (nevekkel és felelősökkel), és a holokausztot is bele kell venni, de mivel a médiában a rendszerváltás utáni 15 évben többségben voltak a holokauszt miatt siránkozók, ezért azt most hátrébb kell sorolni. (Hátrébb kell sorolni a megvitatását időben, de nem szabad kihagyni, és bagatelizálni/relativizálni sem, és nem az utolsó helyre kell tenni.) A legegyszerűbb az időrend...

Ezek után jöhet a "helyünk a világban" téma. A baloldalon (és ez alatt a választókat kell érteni) hagyományosan megjelent a gondolat, hogy minden jót külföldről várnak, a jobboldalon sokszor ennek nagyjából az ellenkezője. Többé kevésbé konszenzusra kell jutni, hogy ebben a kérdésben milyen helyet gondolunk magunknak a világban. Ebben a hagyományos baloldal szerintem eddig nem nyújtott tárgyalásra alkalmas alapot (a működési gyakorlatát tekintve), de az LMP pl. igen (sőt, annál többet szerintem nem is kell várni), és, mintha a 4K! is hajlana erre.

Ezek után kerülhet megvitatásra az, amit a poszt leírt!
Lehet, hogy helyes, amit leírtak, lehet, hogy helytelen, de szerintem korai.
Személy szerint én a Haza és Haladás blogot azért olvasom, mert bízom abban, hogy végre valaki profi politikusként komolyan veszi a feladatát, alaposan felkészül, megpróbálja feltárni az okokat és összefogja, katalizálja a megoldások kidolgozását.

Elnézést, de nem a szerzőnek, hanem "a bizalom újjáépítése" érdekében a blognak címezve írom az alábbiakat:
- Mit mond a cikk: semmit. Felemlegeti Mohácsot, pár elcsépelt sablon erejéig odamondogat a jobboldalnak, kicsit a baloldalnak.
- Kérdés: A magyar demokráciát mennyiben jellemzi, hogy Göncz Árpád 75%-os népszerűségének felét mostani politikus meg sem közelíti? Van egy kivételes ember, aki kivételesen jól végezte a feladatát, de Göncz Árpád megítélése önmagában nem jellemzi a magyar demokráciát.
- A cikk tézisként rögzíti: "Magyarország gazdasági és társadalmi problémái nem különböznek minőségükben az európai társadalmak vitatott közpolitikai kérdéseiről." Megjegyzem, a mondat szerkesztett változatban is maszatos, tartalmában pedig hmm meglepő.
- Ezután a szerző kifejti, hogy helyi és országos népszavazásoktól a haza fényre derűl.
Ha a mostani cikk csak egy provokáció, ám legyen. Szeretném hinni, hogy a blog a továbbiakban is a minőséget, az értéket támogatja.

Természetesen nem hiszem, hogy szerény személyem jobb cikket írt volna, hogy egyáltalán az közlésre érdemes lehetne.
Olvasójukként éltem a felhívással, miszerint "akkor vagyunk demokraták, ha ahelyett, hogy a saját lángelménkben bíznánk, a politikai közösség morálisan egyenjogú tagjainak döntését el tudjuk fogadni."
"Az eleven közélethez, a demokratikus élményhez hozzátartozik az is, hogy az érdek-képviseleti szervezetek tárgyalásokra kényszerítsék a kormányzatot, hogy a polgárok és szervezeteik közérdekűadat-igénylésekkel bombázzák az állami szerveket, hogy a kormányzat által asztalra nem tett ügyekben népi kezdeményezésekről tárgyaljon az Országgyűlés, vagy akár hogy érdemi kérdésekben felülbírálja egy népszavazás a parlamenti többség döntését."

Ez az elképzelés egy demokratikus hagyományokkal rendelkező országban teljesen elvárható. De itt Magyarországon, ahol az emberek az egziszenciájukat féltve inkább tartózkodnak minden közéleti-politikai aktivitástól... itt ez elképzelhetetlen.
Továbbra is csak egy nagyon szűk szakmai és civil elit foglalkozik a kérdéssel, és ez az elkövetkezendő években sem fog változni, főleg akkor nem, ha továbbra is a jobboldali, háborús retorika marad a közbeszéd alapja.
Egyetértek a cikkíróval, azonban néhány dolgot hozzáfűznék. Ő is abba a hibába esett, hogy "fentről elemez", azonban nem ad választ arra, vajon mik a konkrét okai a világszerte példátlan méretű politikusi népszerűségvesztésnek Magyarországon. Ahogy annak idején Patrice Lumumba kifejtettte: "a választás a kocsmák szintjén dől el." Vagyis az emberek többsége nem látja át, és valljuk be nem is igen kíváncsi magasröptű elemzésekre. Ő csak azt látja, hogy négyévente bepalizzák, utána szarnak a fejére. Azt látja, hogy a fejében a politikus a gazember szinonimájává változott, mivel gyakorlatilag minden képviselő úgy gondolkodik, itt van négy év arra, hogy gátlástalanul teletömje a zsebét, utána meg majd csak lesz valahogy. Azt látja, hogy bármennyire is szavazgat négyévente a másik oldalra, amely rendszeresen csodákat ígér, egyre rosszabbul, nyomorultabbul él. Azt látja, hogy már csak turkálóból tud öltözködni, évek óta nem tud még belföldön sem nyaralni, hogy az iskolakezdés évente családi költségvetési csődöt von maga után. Azt látja, hogy a statisztikák és grafikonok ellenére érdekes módon körülötte mindenhol csak elbocsátásokat látni. Azt látja, hogy aki nagyban lop, csal, hazudik, nem fizet adót és járulékot röhög a markába, egyre gazdagodik, és a törvények felett áll, és minél többet sikkaszt valaki, annál reménytelenebb felelősségre vonni (Prinz Gábor és barátai). Azt látja, hogy valamennyi politikai párt és csoport az ő számára érthetetlen és marginális óvodai homokozószerű acsarkodásban tölti idejét, ezzel párhuzamosan az ország háza, mely a törvényhozás, ennek következtében az emberekkel való foglalkozás színhelye ásít az ürességtől az ülésszakok alatt, ergo ennyire foglalkoznak képviselői az ő problémáival. Azt látja, hogy nyilvánvaló hazugságok és bűntettek, illetve azok kiderülése után ugyanazok az emberek mintha mi sem történt volna ugyanúgy folytathatják pályafutásukat.
És még napestig folytathatnám. Nem egyszerűen a politika, hanem az egész társadalom erkölcsi züllésben, széthullásban van. És ez nézetem szerint nagyrészt tudatosan történt. Egy atomjaira bontott, legatyásított, erkölcsileg szétzüllesztett társadalomban játszi könnyedséggel lehet évtizedekig is eléldegélni, minthogy a szerencsétlen barmok minden négy évben be fogják venni az aktuális maszlagot, azt hívén, hogy most baromi jól odanyomtak a szemétládáknak. Csak azt nem látják, hogy újabb négy év múlva a leváltottak ülnek megint csak a nyakukba - és a két oldal nagyon jól elélősködik, talán még közösen söröznek is, és jól kiröhögnek minket, és már csak hajszálnyira van attól, hogy az egész gusztustalan kondát el kéne zavarni a fenébe...
Hát bizony a magasröptű elemzések helyett Tercsi, Fercsi, Kata, Klára így látja...
Pártosodás és pártoskodás

A Magyar történelem bebizonyította, hogy a magyar nép tekintve európában példátlan habitusát, csak önmaga által legyőzhető. Soha semmilyen erő nem tudta megtörni, csak abban az esetben, ha sikerült –az oszd meg és uralkodj elv alapján- a magyarok különböző csoportjait egymásnak ugrasztani. Csak a legutóbbi idők példái alapján így jártunk a Tanácsköztársaság alatt, II világháború előtt a belépéskor, alatt a nyilas rendszerben és után, mikor a nép fele rendszerellenesség miatt börtönbe került a másik fele által. Így jártunk 1956-ban, amivel kapcsolatban még ma sem tudjuk helyretenni magunkban a dolgokat.

Akárhogy nézzük, Magyarországon az összes vészterhes időszakot a belső békétlenség okozta. Az 1988-as rendszerváltás során rövid ideig az ország az együttműködés eufóriájában úszott: sem az új politikai erők, sem a régi hatalom képviselői nem akarták átharapni egymás torkát, s ha nem is teljesen egyirányba igyekeztek húzni a szekeret, mégis volt közös szándék.
Ez az együttműködési készség tette lehetővé, hogy –eltérően a régióban megszokottól- vér folyjék az utcán és lángba boruljon az ország.
Ma is hiszem, hogy az akkor meghatározó politikusok felelősségtudata volt az a tényező, mely számukra kötelezővé tette a rendszerváltás tárgyalásos, békés lebonyolítását.

A megosztottság az a betegség, mely oly mértékben legyengíti Magyarországot, hogy bármilyen hatás csak tovább gyengítheti, mint egy inogásnak indult építményt.

Jelen korunk pártoskodása táptalaja a szélsőségek terjedésének. Természetes, hiszen politikánk a szélsőségeken alapul.
Utóbbi választásaink kizárólag arról szóltak, hogy mely párt tudja az elvakult híveit odaterelni az urnákhoz.
Márpedig az elvakult pártkatonáknak ezért a hűségért követelésük is van. Tekintettel elvakultságukra első és legfontosabb követelésük az ádáz küzdelem a másik oldal ellen. Megkövetelik az együttműködés teljes megszakítását sőt, -Orbán Viktor által már nyíltan is tudjuk- az ellenfél teljes megsemmisítését.
Ez nem egyoldalú, hanem ahány párt indul a választáson, annyi oldalú.

A matematika vektorok összegzésére vonatkozó törvényei itt is helyénvalóan működnek: ha egy tárgyat különböző irányba rángatunk, az vagy egyhelyben marad, vagy –rosszabb esetben- szétszakad.

Hála istennek, hogy a társadalmi folyamatokban a tehetetlenség sokkal nagyobb, mint a fizikában: ennek az ide-oda rángatásnak az eredményeként létrejött a társadalomnak egy mozdíthatatlan magja, melyet a politikatudomány „nemválasztók” csoportjának nevez.

Mindamellett, hogy ez a csoport a tehetetlenségért felel, egyben a stabilitást is biztosítja. Mármint ha kívülről tekintjük. Közvéleménykutatók, politológiai intézetek próbálják kideríteni ezen tömeg motivációit, annak megfelelően, hogy mi a célja vele, kinek adja el az adatokat: apatikus tömeg, melyet nem érdekel a politika, vagy megfélemlített tömeg, mely nem mer megnyilatkozni, esetleg bölcsek kara, mely nem tartja méltónak a jelenlegi politika egyik oldalát sem a szavazatára. Mint látható, ezen nem szavazók tagjai mindenesetre a regnáló politikai kurzus kénye kedve szerint van felcímkézve, anélkül, hogy szavazott volna!

Ámde létezik olyan tudomány, mely ennek csoportnak a virtuális mozgatásával foglalkozik: feladata minden oldalon ezen csoport hallgatásának a maga oldalán történő kihasználása. Ki ne hallotta volna még, ahogy minden oldal a maga oldalának kommunikálta ezen jelenséget: a jelenlegi hatalom 2/3-ról beszél, holott a választóknak az 50%-a volt összesen választani. Vagy az ellenzék, aki ugyanezen szempontok kiforgatásával a (biztos)választók felét! vinnék el most a kimutatások alapján.

És itt vetődik fel ezen választói- illetve nem választói –csoport szerepe. Tudniillik ha nem szavaznak, egyaránt hol piros, hol zöld, hol fekete, hol narancs színbe öltöztetve szerepelnek a statisztikákban. Csakhogy nem ott és akkor, mikor ők gondolják, hanem amikor az aktuális politikai szélsőséges pártkatonák által irányított politikai csoportok akarják!
Ez viszont rendkívül veszélyes önáltatásra ragadtatja az eleve szélsőséges elvárásoknak megfelelni akaró politikusokat.
Ezen önáltató manipuláció odáig fajult, hogy ezen csendes csoportokat a politika jelenleg szürkemarhának titulálja. A meglátást nagyon jól példázza az új választójogi törvény, illetve a pártfinanszírozási törvény hiánya.

A választójogi törvény most már papíron is kimondja, hogy ennek a „szürke masszának” a megszólítása nem is szükséges, véleménnyilvánításra bírása nem cél. Egy fordulóban, ha 3 ember megy el szavazni, az már tökéletesen elegendő a nép akaratának megismeréséhez. Azért ez így leírva eléggé nyilvánvalóan megmutatja a politikusok népi felhatalmazásra való igényét…
A pártfinanszírozási törvény minden oldali (elnézést az újonnan jövőktől) fektetése pedig szintén elég nyilvánvalóan megmutatja a pártok iszonyodását attól, hogy a pánztáruk függjön az őket ténylegesen támogatók számától(nem arányától).

Tovább megyek: ezen tömeg megmozgatása, megszólítása a vezető pártok részéről kifejezetten kerülendő! A választáson megjelenő állampolgárok számának emelkedése háttérbe szorítja –az elvakult fanok száma alapján már előre jól kiszámított- a pártok által elvárt és kívánatos eredményt.
Hiszen amennyiben megmozdul a most kb 3 milliónak saccolt tömeg, az a 2 milliós 2/3-ot nem hogy csökkenti, hanem rögtön marginális eredményt csinál belőle.
És akkor abban a pillanatban a Jobbik 10%-a olyan értékre csökken, mely ajtót mutat a parlamentben nekik.

Ezen kis matematikai modell rögtön megmutatta, hogy ezen nemszavazó bázis apátiájának, undorának fenntartása miért érdeke a jelenlegi parlamenti pártoknak.
A politika felé fennálló undor és apátia fenntartásának eszköze a politikai hisztériakeltés. A Gyurcsány-Orbán háború olyan szintre emelte a politikai hazudozás és manipuláció szintjét, amely tökéletesen alkalmas ezen elfordulás nemcsak keltésére, hanem fenntartására is.
Minden értelmes, mérlegelő állampolgár egyre inkább legyintve nézi a politika néven futó kutyakomédia újabb és újabb felvonásait, melyek után mind gyakrabban teszi fel a kérdést:hát hülyének néznek ezek engem?
Tisztelt választó!
Nem számít az, hogy Ön miért, milyen meggondolásból, milyen érzések - legyen az megbántottság, undor, félelem, sértettség, szégyen (pozitív jellemzőt ne várjon) – miatt, csak az a lényeg, hogy elforduljon a politikától és emiatt NE MENJEN EL SZAVAZNI!
Csak ebben az esetben van ugyanis módja egy –az ország lélekszámához képest elenyésző- maroknyi elvakult bázison alapuló pártnak akár az egyeduralomra, akár a szélsőségek törvényhozásban megjelenítésére is!

Még egy megjegyzés: a jelen kimutatások szerint az emberek 80%-a mondja azt, hogy nem jó irányba mennek a dolgok.
Ja kérem, aki bedobja a gyeplőt a lovak közé, az utána ne panaszkodjon. A régi mondás szerint: „Potyautas vésd jól észbe, hogy ne szólj a vezetésbe!” Másrészt viszont örvendetes jelenség, hogy az emberek józan ítélőképessége, igazságérzete, méltósága –bár egyenlőre a szívükben- de megmaradt, éledezik, tiltakozik a jelenkori magyar politika ellen.

Amennyiben viszont tisztelt választó jobban szeretné érezni magát a bőrében, szeretné azt a torkát fojtogató tehetetlen dühöt, undort, szégyent megszüntetni, akkor viszont kérem, hogy személyes jelenlétével, mosolyával, esetleg egy szál virággal menjen ki pl március 15.-én sétálni, május 1.-én majálisozni vagy különböző megmozdulásokkor szolidaritásával támogatni az elesetteket és legfőképp a megfelelő időben menjen el SZAVAZNI!
Tudniillik csak így lehet ráébreszteni a jelenlegi politikai „elitet” önmaguk kisszerűségére és az igazi hatalom birtokosainak: A NÉPNEK NAGYSZERŰSÉGÉRE, MÉLTÓSÁGÁRA, SZOLIDARITÁSÁRA, ELSÖPRŐ EREJÉRE!
Ez minden bizonnyal azzal jár, hogy időnként vagy akár sokszor a választók olyan döntéseket hoznak, amelynek helyességéről a saját felfogásunk alapján nem vagyunk meggyőződve."

Persze. Csak az a baj, hogy a választók, a társadalom egy csoportja - sincsenek sokszor meggyőződve, illetve nem kellően tájékozottak. Némelyek azt sem tudják, hogy a politikát eszik e vagy isszák, a napi politikai események értelmezéséhez sem nőttek fel. S ez szerintem, azért van, mert sokaknak nincs idejük, kellő képességük", módjuk, hogy szélesebb körben tájékozódjanak.
Így, hát sokszor, annak alapján döntöttek/döntenek, mint mond a másik".
Tehát így a helyességet is nagyon nehéz elbírálni, nép- és politikusok vonatkozásában is.
Nagy hiba - mindig is az volt - némely társadalmi csoport felvilágosítása, tájékoztatása, mi, miért is van.
Nekem totálisan töretlen a bizalmam a Bajnai Gordon ,- mint politikus iránt.
Ő totálisan a magyar reménysugár.
:))

"„Nyíltságra, egyenességre van szükség. Fájni fog, minden családtól áldozatot és lemondást kíván a válságkezelés. Minden magyar családot, minden embert érinteni fog, de lesz eredménye”

" ”Nem gondolom magam politikusnak. Politikus az, aki hivatásszerűen azzal foglalkozik, hogy a közhatalmat megszerezze és megtartsa. Én soha nem akartam sem megszerezni, sem megtartani a hatalmat. Nem vagyok párttag.
A válságkezelésből fakadó sajátos attitűddel viseltem átmenetileg az ország egyik legfőbb politikai tisztségét."
****

Világos, egyenes beszéd. Ez az ami nagyon sokszor, vagy szinte mindig hiányzik/hiányzott, a politikusoknál, talán a győzni akarás, a hatalom megtartása reményében.
Úgy gondolom, hogy a nyíltság- elmulasztása hatalmas hiba volt, és az lesz ezután is.

oszt.jónapot!!
:))))
... és mi van, ha ezt a bizalmat már nem lehet és nem is kell újjáépíteni?

Mi van akkor, ha a parlamenti demokrácia rendszere alapvetően hibás, a működőképesség látszatát nem annak írott szabályai, főleg nem a motivációi, hanem a politikai kultúra hagyományai, a megfelelő háttéralkuk, és a helyesen irányított média kelti?

Véleményem szerint a jelenlegi kormányzás tökéletes bemutató példája annak, ahogy az írott szabályokat ügyesen forgatva az íratlanok felrúghatók, a lassú nyírogatás helyett a (még) működő rendszerek pillanatok alatt lerombolhatók az anyagi források megvonása és a közösségek belső bizalmi kapcsolatainak tönkretétele révén.

Civilizációnk NEM a gazdasági és politikai törvények által, hanem azok ellenére működik, és egyre rosszabb állapotban van. A bizalmat nem ezen rendszerek irányába, hanem EGYMÁS iránt kell újraéleszteni, hatalmi monopóliumok és szent tehenek etetése helyett hálózatos közösségi rendszerek eszközeit kell kialakítani. Amíg még lehet.
Elnézést! Lehagytam)(másoltam, de ebben minden benne van) :)

"A tanulságok között említette, hogy Magyarország egy nemzetközi viszonyrendszer része, érdekeit csak azon belül érvényesítheti.
Tanulság az a régi igazság is - folytatta -, hogy "növeli, ki elfedi a bajt", s ha a pártok éveken át hamis világot vetítenek a választók elé, idővel azzal szembesülnek, hogy illúziókat kérnek rajtuk számon.
A krízis a volt kormányfő szerint arra is rámutatott, hogy megfelelő kontroll nélkül a politikusok előbb vagy utóbb saját érdekeiket kezdik el képviselni a közérdek helyett, ezért van szükség ellensúlyokra." (Bajnai).

Igen. Ez a nagy probléma, sokszor. S ha a politikus/politikusokba vetett bizalom totálisan elvész, nagyon nehéz helyreállítani, visszaszerezni.
A részben, vagy teljesen elszegényedett társadalmi csoport, azért szavaz egyik, vagy másik pártra, politikusra, mert valóban azt reméli, hogy jobb lesz az életminősége. S ez a társadalmi csoport -csalódott - általában - a legjobban.
A hatalom megtartása érdekében, a népek feje fölötti lobbi, meg kell hogy szűnjön. szerintem.
:)
"Mert akkor vagyunk demokraták, ha ahelyett, hogy a saját lángelménkben bíznánk, a politikai közösség morálisan egyenjogú tagjainak döntését el tudjuk fogadni."

Azért ennek vannak korlátai. Nem fogadnám el a 2x2=5 állítást csak azért, mert 50% megszavazza.
A szavazási képességnek szerintem előfeltétele, hogy mindenki, aki részt akar venni a szavazásban, legalább kísérletet tegyen arra, hogy megértse, miről van szó, gondolkozzon el rajta, és tudjon pro és kontra is érvelni, mielőtt valamelyik mellett leteszi a voksot. Egyértelmű kérdéseknek, mint a 2x2, meg nincs helyük a szavazáson. A tudomány nem demokratikus. Amiről szavazni kell, az nem tudomány.
A "hazaéshaladás" eddig ezt tudta nyújtani: ez kéne, az kéne, így kellene, úgy kellene, így lenne jó, úgy lenne jó. Igen. És?
Jól elmondja, leírja valaki, hogy mi (lenne) a helyes út. Aztán ennyi.
Ezt azért az értelmes emberek (nem a droidok és birkák serege) többsége érzi és tudja, legfeljebb így szépen meg is van fogalmazva. Mire is jó ezen kívül a "hazaéshaladás" a jelen állapotok szerint? Mit tud tenni tevőlegesen a probléma megoldásában (a dumán kívül)?
"Mert akkor vagyunk demokraták, ha ahelyett, hogy a saját lángelménkben bíznánk, a politikai közösség morálisan egyenjogú tagjainak döntését el tudjuk fogadni."

ez így talán túlzás. nem hiszem, hogy nem kéne bíznunk saját "lángelménkben", és helyette kellene bíznunk a közösség döntésében. megbízni valamiben és elfogadni valamit nem ugyanaz, azt hiszem, hogy sokkal jobb, ha csak elfogadunk valamit (a közösség döntését), de nem feltétlenül bízunk is meg benne.
@sztd: Kedves Kommentelő Kolléga, szerinted mi nincs kibeszélve?Én sokat olvasok, és már régóta, úgy érzem, hogy már mindent leírtak ezekben a témákban, csak nem olvasta még el elég ember. Vagy pedig egy újszülöttnek minden újdonság. Az interneten minden marhaságot ki tudnak keresni az emberek, de könyvet nem vesznek a kezükbe, nem és nem. Vagy csak az élőszó? Hozzánk kisiskolás koromba el-elhoztak egy-egy veteránt, aki még látta Lenint... hát nem volt egy szómenés egyik részről sem...
Mit tud a Haza és Haladás ma? Elmondani, hogyan lenne jó a kormányzás, és ez nem kis dolog. Minél többen beszélünk, olvasunk, írunk erről, annál inkább tudatosodnak az emberekben ezek a gondolatok. Lelki erőt is ad, ha tudjuk, hogy vannak még politikailag normálisan gondolkodó emberek is e honban.
Bár többen olvasnák ezt a blogot! Bár lennének (akár kocsmai) dumapartik is szűkebb-tágabb körben ezekről az írásokról! Álmodik a nyomor?...
@SZPG: Társadalmilag nincs kibeszélve, hogy a XX. század elejétől ki és kit üldözött, irtott, terrorizált. Tudom, hogy vannak már ismert részei, de, ha ez ki lenne beszélve, akkor nem lehetne lépten-nyomon azzal vádolni valakit, hogy holokauszttagadó, mert jobb-oldali, pufajkás, III/III-as, stb. Az utóbbiról gyakorlatilag titkos az adattömeg, még a kutathatóságáról sem lehet sokat tudni.
Nincs kikutatva (és egyes pontokon emberekkel megnevezve), hogy ki, kit, mikor, miért, miért nem...

Az lehet, hogy vannak már könyvek, és ez örömteli, de a kibeszélés szerintem a folyamatos éveken át való kommunikáció a főműsoridőben kategóriájába esik. Ha a könyveket nem olvasta elég ember, akkor a tartalmukat kell megismertetni.

Menet közben, és a végén pedig elmaradhatatlan a lelkiismeret-vizsgálat, ami nem csak a holokauszt ügyében hiányzik (sőt, talán ott hiányzik a legkevésbé).

Végül de nem utolsó sorban, ha ez meg is lenne, akkor is el lenne az első lépés, a másodiknak (a kérdés megválaszolásának, hogy hol tartunk most) a nyomát sem látni, de a poszt már rögtön a harmadikkal akarja kezdeni, a "hogyan tovább"-al. Ha a kívánsága valóra válna, utána az összeomláskor megint értetlenül állna, nem tudván, hogy mindaz miért történt.
@Kedves Loránd:
Tordai úr is ezt veti fel szerintem. Csak ő nem ás mélyebre, mint a jogba, a politikusokba és az intézményekbe vetett bizalom. Pedig az, ahogyan mondani szokás csak a jéghegy csúcsa. Ami a lényeg az alatta van.
Ez pedig a társadalmon belüli bizalmi állapot. de éppen ez van a gazdaságon belül is. pontosabban ez nincs. ez az ami hiányzik: az ember-ember közötti bizalom, amivel egymás felé fordulunk, ahogy egymásra gondolunk. nyilván azután sok áttételen keresztül ez vetítődik ki a politikusokra is.
szóval a bizalom az a kulcs.
@egyrészrölmásrészröl:
... viszont személyes bizalomra nem lehet civilizációnk igényeinek megfelelő méretű közösséget építeni. Hiába tűnik sokak számára kiútnak az önfenntartó, független kisközösségek rendszere, példaként mindig a lábtörést és a fogorvost szoktam felhozni. Rosszabb napjaimon pedig a működő atomerőművek leállításának problémáit, a káoszt, a magas ipari fejlettség nélkül is rendelkezésre álló erőforrások hiányát (energia, nyersanyagok, de a kimerülő termőtalaj is ilyen)...

Szóval, rendszer nélkül megpusztulunk, a jelenlegi rendszer pedig a falnak vezet minket. A kiutat egy működőképes, és alapvető motivációi szerint (a jelenlegivel ellentétben) bizalomra érdemes közösségi rendszer megvalósításában látom. Ennek emberi és társadalmi alapjairól elég sokat, technológiájáról (ahogy dolgozom rajta) egyre többet tudok - viszont "leendő lakóit" egyelőre nem találom... :-)

Lásd például:
hajnalvilag.blogspot.com/2012/01/mit-lehet-tenni.html
hajnalvilag.blogspot.com/2011/12/korszellem-kiut-magan.html

(persze lehet, hogy nettó hülyeséget beszélek, csak eddig még senki nem vette a fáradságot, hogy erről néhány alacsony szintű beszólásnál komolyabban megpróbáljon meggyőzni...)

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) egyiptom (1) Egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euro (1) euró (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) Európai Bizottság (2) európai bizottság (1) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) Kína (1) kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) mol (2) MOL (1) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) USA (1) usa (3) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma