Privát sarok: Európai szigor

2012.01.30. | BalázsPéter | 7 komment

Kezdjük a jó hírrel: a magyar miniszterelnök a „szabadságharcosok országa” nevében látványosan letette a fegyvert. Orbán január 18-án az Európai Parlament nagy nyilvánossága előtt jelentette be: az EU-IMF hitel érdekében minden fontos témáról hajlandó tárgyalni az unióval. Ha nem ezt tenné, akkor a Nemzetközi Valuta Alap sem állna szóba vele, ezt üzenték Fellegi Tamással Washingtonból. Megnyílt tehát az út a megoldás felé, aminek még számos buktatója lehet, de talán nem akad fenn a budapesti kormányzó erő presztízsfitogtatásán és rögeszméin. Milyen konfliktusokba gabalyodott Magyarország az EU-val? Három külön téma sorakozik az asztalon, amelyeket gyakran összemosnak.

 
A legrégebbi az ún. túlzott-deficit eljárás. Ezt belépésünk óta cipeljük magunkkal, ami elég nagy szégyen. 2004-től minden kormány készített kilábalási programot, ezeket hol több, hol kevesebb bizalommal fogadták Brüsszelben. Látván azonban a magyar gazdaságpolitika legutóbbi bakugrásait és hírét véve az újabb hiteligénynek, az Európai Bizottság jelezte: komolyabb formában kíván foglalkozni a témával. Ez akár szankcióhoz, a kohéziós alap megvonásához is vezethet, de nem ez a célja, hanem a magyar költségvetés stabilizálása. A szándék elvben összecseng a kormány fogadkozásaival, csakhogy megoldásként az EU nem egyszeri sarcokat (nyugdíjpénztárak államosítása, távközlési adó stb.) és elszámolási trükköket vár, hanem hosszabb távon is biztonságosan működő bevételnövelést és kiadáscsökkentést – Magyarország érdekében.
 
A második dosszié maga a hiteligény. A műfaj ismerős, hiszen 2008 őszén a tönk szélére sodródott magyar gazdaságot az EU-IMF készenléti hitele segített kiemelni a válságos helyzetből. Csakhogy időközben történt néhány érdekes fordulat. Bajnai Gordon sikeresen megindította az országot a gazdasági erősödés útján, az euró árfolyama 315-ről 265 forintra javult, felbátorodtak a befektetők és visszatért a bizalom. Az új kormány viszont a pokolba küldte az IMF-et, az EU-zászlót is kihajította és megindult egy zavaros – autark álmokat dédelgető, tekintélyelvű, reváns szellemű – kelet-európai állammodell felé. Erről a platformról nem lesz könnyű a hitelfeltételekhez igazodni.
 
Ide kapcsolódik a harmadik témakör, amely sokfelé ágazik, tengelye a jogállam, a parlamenti pluralizmus és az európai értékrend halmozott sérelme. A parlamenti többség a kétharmad mámorában törvényözönt zúdított az országra. A kormánynak se igen volt alkalma szakmai szempontokat, mellékhatásokat mérlegelni. A féktelen politikai akarat ontotta a hibás, átgondolatlan törvények tömegét, rekordidő alatt, közvetlen képviselői indítványok alapján. A nemzetközi normákkal és kötelezettségekkel való összevetés mégsem a kapkodás miatt maradt el, hanem mert a politikai csúcsvezetés kifejezetten elutasította. Egymás után érkeztek ugyan levelek az EU-tól és más szervezetektől, kérve és javasolva az előzetes egyeztetést, mindhiába. Világos volt: a magyar kormányzó hatalom kész helyzetet kíván teremteni.
 
Az EU válaszként három kötelezettségszegési eljárást indított januárban. A témák kiválasztása jelképesnek is tekinthető: a jegybanktörvény közvetlenül kapcsolódik a hitelfeltételekhez, a bírák korai nyugdíjazása és az adatvédelmi biztos ügye viszont a demokratikus elvek sérelmét példázza. Ám ezzel még távolról sem ért véget a történet. Barroso elnök jelezte, hogy tanulmányozás tárgya a magyar igazságügyi rendszer, a biztosok leveleiben és más nyilatkozatokban nevesítve szerepelt a stabilitási törvény, a média helyzete, az egyházak besorolása, a végtörlesztés, a választási törvény.
 
Az is példa nélküli, hogy ilyen eljárásokat a Bizottság elnöke jelent be, hiszen a kötelezettségszegés technikai szinten szokott kezdődni és végződni. A nagypolitika szerepvállalása jelzi: Magyarország esetében a három kiemelt téma csupán a jéghegy csúcsa, azt az általános felháborodást demonstrálja, amellyel a nyugati világ a hajdan példás magyar demokrácia gyors lerombolását kíséri. Számos figyelmeztetés után mindenki a jogi eszközökkel jól felszerelt EU-tól várt cselekvést, legalább olyan szigorral, ahogyan a tagjelölteket oktatja és más országokat rendre utasít.
 
Az Európai Parlament vitája valójában erről az értékrendről és ennek számonkéréséről szólt. A pártcsaládok a szokásos hadrendben sorakoztak fel, egymással is ütköztek, de túlnyomórészt Magyarországért érveltek, nem ellene. A miniszterelnök Strassbourgban politikai-erkölcsi nyomás alá került. A Néppárt ugyan visszafogta magát és pártpolitikai alapon még egy esélyt kínált a Fidesznek, de ők sem fognak engedni az unió alapértékeiből. A többi nagy párt offenzívan lépett fel, ez pedig messze szélesebb politikai platform, mint a Fidesz által vizionált „nemzetközi baloldal”.
 
Orbán Viktor pozíciója látványosan összeroppant az egyesített európai nyomás alatt. Presztízs manőverei ugyanakkor gyanakvást keltettek. Komoly elemző nem veszi be a hazai lelátóknak szánt elbagatellizáló trükköket, miszerint nincs más vitánk az EU-val, mint az MNB elnökének eskütétele az alkotmányra. Van és még lesz is néhány fogas kérés, amit nem szabad lebecsülni, például az egykulcsos adó kiszabadítása az alkotmányos fogságból. Az sem kerüli el a világ figyelmét, hogy kinek tetszik itthon az orbáni kettős retorika. A január 21-re szervezett „kormánypárti” tűntetésen a jobbszél médiaközönsége tapsolt a miniszterelnöktől megszokott antiimperialista jelszavaknak. Ez se könnyíti meg a magyar tárgyalók helyzetét.
 
Mindent egybevetve, Orbán viszonylag jól hátrált ki egy taktikai zsákutcából, ami Magyarországnak is esélyt ad, ám stratégiailag nem áll jól. Amit megnyert a hiteltárgyalások induló pozícióját tekintve, azt elveszítette hitelességben. A külvilág pontosan követte a politikai vargabetűket az IMF „kipaterolásától” a friss fegyverletételig. Aki ily rövid idő alatt ennyit cserélgette az álláspontját, attól ezután sem várnak elvhű magatartást. Ezért a megnyíló tárgyalásokat gyanakvás övezi, és várhatóan kemény feltételek fogják szegélyezni.
 
(A cikk rövidített változata megjelent a HVG 2012. január 27-i számának Vélemény rovatában.) 

 

· 3 trackback

Címkék: európai magyar kormány unió imf eljárás kötelezettségszegési

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr923972489

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Matolcsy György életrajza 2012.01.30. 11:32:54

Nemzetgazdasági miniszterünk soha nem dolgozott vállalkozásban, ám figyelemre méltó időt töltött igazgatással, elnökléssel, kurátorkodással és tanácsadással. Céget nem vezetett, pénzét sose kockáztatta, hivatalnoki állásokból, tanácsadói és bizottsági ...

Trackback: Orbán Viktor életrajza 2012.01.30. 11:32:23

Alkalmas-e az ország vezetésére Orbán, akinek szónoki képességei rendkívüliek, a polmarketing trükköket is ügyesen alkalmazza, ám mindössze egy éves szociológus gyakornoki szakmai gyakorlata van a megélhetési politizálás mellett? Mihez ért az ELTE-n h...

Trackback: Együtt ülünk benne, nyakig 2012.01.30. 11:16:16

Kattintgatok, mint rendesen. És akkor egyszerre becsúszik, mint egyszeri lánynak a lovászfiú, a Trianon himnusz, így is híják legalábbis. Tarts magad nemzetem. A Most múlik pontosan dallamára. “Táltosok repülnek át az éjen, s kitűzik az ökörkopon...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ez a sztori alapvetően elhibázott. uniós oldalról is. mert itt a néppártnak kellett volna először lépni. nem a parlamentnek, nem a bizottságnak, pláne nem valutaalapnak, hanem az európai néppártnak. ezeket a kérdéseket egy esetleges epp kizárással kellett volna kezelni. ezek után léphetett volna az ep és az ec.

majd eldől, hogy mit lép a bizottság. ha kemények lesznek, akkor tavasz végén, nyár elején megbukna a magyar kormány. lehet egy navracsics-varga, bajnai-oszkó, vagy egy vona-lázár tandem. vagy egy eu protektorátus mondjuk egy andor-urbán párossal. (most csak eleresztettem a fantáziámat). a bizottság szempontjából egyik sem rosszabb, mint az orbán-matolcsy páros. szóval gondolhatják azt: ha egy dominónak dőlnie kell, akkor dőljön az, amelyik egyedül áll. ez magyarország. és ezzel jeleznek románia és bulgária felé is. ha puhányok maradnak, akkor meg ugye bohócot csinálnak magukból. tertium non datur. a bizottság számára legalábbis.

szerintem itt egy harmadik utat kellene választani. (megint eleresztem a fantáziámat). szóval le kellene rakni egy középeurópai bundesrepublik alapjait.
-- a független igazságszolgáltatás problémájára az adekvát válasz: egy középeurópai supreme court. ahová nem a pártok, hanem a szövetségi tartományok (közte magyarország) delegálnak tagokat.
-- a sajtószabadság problémájára az adekvát válasz egy szövetségi médiatanács. ahová nem a pártok, hanem a tartományok delegálnak tagokat.
-- a magyar jegybank függetlenséget a német (pontosabban a középeurópai) bundesbank biztosítja. azért nem az európai központi bank, mert magyarország nem része a monetáris uniónak.

nem mellékesen a magyar felsőoktatás problémáira a válasz az, hogy egységes középeurópai felsőoktatásban gondolkodunk. orbán viktoron kívül van-e aki ebben az országban úgy képzeli, hogy rózsika néni fogja a felsőoktatásban a természettudományok (mondhatnám úgy is, hogy a tudományok) irányába terelni. rózsika néni, aki vélhetően egy másodfokú egyenletet nem tud megoldani. a magyar kulturális kormányzatot az ablakon kellene kivetni.

és helyette a független (egyéni) képviseletre alapozva egy közép európai államszövetséget kellene csinálni. mondjuk 10-20-30-50 év alatt. és ennek kifejezetten kulturális céllal kellene működni. a kulturális intézményrendszert (elsősorban az iskolákat, és a médiát, de idértve a bíróságokat, és az agrárkultúrát) pénzelni, felügyelni. az alján van a kistérség (subregion), ami a választókörzet. a közepén a szövetségi tartomány (region), és a tetejében ott van a föderáció (superregion).

tehát például most ebben a politikai helyzetben a független értelmiségnek nem új pártot, vagy pártokat kell csinálni. hanem egész egyszerűen 100 egyéni (független) képviselőt kellene kiállítani. úgy, hogy őket nem a pártközpont, pártelnökség nevezi ki, hanem egy nyílt előválasztáson kiválogatódnak. azért kell most ezt az amerikai mintát követni, mert európai megoldásra közjogi értelemben jelenleg nincs lehetőség. az egyéni képviseletben kellene többséget szerezni. a szocialista pártot, vagy pártokat meg kell győzni arról, hogy úgysem nyerhetnek. tehát a jelöltjeiket a függetlenek javára léptessék vissza. vagy az előválasztásokon indítsák el feltéve, hogy előzetesen a pártból kilépnek.

nem akarom hosszúra nyújtani. a lényeg, hogy a közhatalmat meg kellene osztani a politikai pártok és a független (egyéni) képviselet között. és utóbbiaknak például a felsőházi terembe kellene vonulniuk, és régiós parlamentet, vagy parlamenteket kellene alakítani. amik aztán egy szuperrégióban egyesülnek. szóval szerintem a válasz nem a negyedik magyar köztársaság (igazán ezek egyike sem jött be), hanem egy középeurópai bundesrepublik.

például fociban középeurópai bundesliga kellene. lehet, hogy a magyar élcsapatok csak a a középeurópai bundesliga másodosztályába férnének be. de még az is jobb lenne, mint a jelenlegi embéegy (sic!). és ha egy magyar csapat a középeurópai elsőosztályba bejutna, akkor az valóban előrelendítené a focit. és persze ettől megmaradhatna a magyar kupa. tehát ez egy olyan példa, amin keresztül el lehetne magyarázni ezt az egészet.

persze ez az egész európai civilizáció nem egyszerű konstrukció. mert itt az államok, a városok (városállamok), a régiók (föderális állam), és az unió (egységállam) között kellene a közhatalmat megosztani. és ebben az esetben véleményem szerint nem az uniónak, hanem a ma nem létező középeurópai föderációnak kellene lépnie. nem mellékesen ez lehetne a b-terv az unió szétesésére. csodálkoznék ha a német diplomáciának ez még nem jutott volna eszébe.
Függetlenül attól, hogy ki milyen értékrendet tart helyesnek, azért látni kell, hogy a két fél eléggé más elveket vall világnézeti kérdésekben. Ebből következik, hogy nem lenne okos elvárás, hogy OV elvhű legyen, mert nem azokat az elveket (vagy sok tekintetben jelentősen eltérő elveket) vallja, mint az európai többség a saját elvekre pedig anyagilag most nem futja. Így nyilván az egyetértés nem mehet elvi alapon (kivéve azt az elvet, hogy egyet kell érteni).

Az EU viselkedése sem lehet elvhű, mert arra nincsenek elegendő eszközei, hogy OV-t távozásra bírja, és olyan választási eredményeket produkáljon, ami neki kedvezőbb összetételű parlamentet eredményez, az pedig önmagában megkérdőjelezi az eddig hangoztatott elvekhez való hűséget, ha magára hagyja az országot.

Végső soron azt gondolom, hogy a tárgyalási folyamat egyik oldalról sem az elvekről fog szólni, és egyik fél sem lesz "elvhű", mert mindkettőnek általuk fontosabbnak ítélt szempontjai vannak. Minden más csak díszlet.
Azok a problémák, amelyek kifejezésre jutottak az új alkotmány és a sarkalatos (meg egyéb) törvények zuhatagában, nem minden esetben az EU jogrendjéből fakadnak. Szokás figyelmen kívül hagyni az Európa Tanácshoz való csatlakozásunkkor vállalt kötelezettségeket is, amelyeket a legfontosabb egyezményekhez való csatlakozásunkkal (és az egyezmények ratifikálásával, azaz, a magyar jogrendbe beillesztésével) vállaltunk. Az Európa Tanácsnak a demokrácia, az emberi jogok, a demokratikus jogszabályalkotás és sok más, az európai politikai értékrendet, politikai hagyományt megjelenítő egyezményeinek sok tekintetben ellene mondanak az új magyar törvények egyes kitételei. Márpedig, az ET az EU "politikai előszobája", a demokratikus jogrend jelenléte kvázi az EU tagságnak conditio sine qua non-ja, azza, hallgatólagos előfeltétele. Nem jó megfeledkezni erről.
Érdemes visszatekinteni az Európa Tanács szervének, a Velencei Bizottságnak az új magyar alaptörvényről írt jelentésére, amelyben gyakran olvasható, hogy egyes kitételek aggályosak, de a később meghozandó sarkalatos törvények szövegezése lesz perdöntő az adott kérdésben. Most már az ET megkapta Martonyi Jánostól néhány sarkalatos törvényünk szövegét - kíváncsian várom a Velencei Bizottság szakvéleményét. Kérdés, hogy a Velencei Bizottság szakvéleménye alapján is vállalja-e OV a hibák kijavítását? Elvégre a cinikus álláspont szerint az Európa Tanácsnak csak erkölcsi-politikai tekintélye van, míg az EU-nak pénzügyi szempontból kulcspozíciója... Vajon a két európai szervezet együttműködése hogyan hat majd ebben a kérdésben?
@Unionist: A közép-európai intézményrendszer, mint ötlet, látszólag jónak tűnik a közelség miatt, de a gyakorlatban nem funkcionálna. Sem a V4-ben, sem a Közép-Európai Kezdeményezésben (KEK, székhelye Trieszt) nem lehetett komolyabb kérdésekben dűlőre jutni, nagyon eltérőek, politikai és nacionalista alapúak a megközelítések. Egységes vagy közös térségi szemléletről még a Monarchia idejében sem lehetett beszélni, pedig azt erőszakkal is összetartották. Lázadott is ellene mindenki, ki ezért, ki azért.
Ugyanakkor viszont megvannak az európai intézményrendszerek, amelyeket nem használunk ki kellőképpen, vagy idegennek érzünk, csak azért, mert távol vannak, és a klasszikus polgári demokráciák gyakorlatát tekintik irányadónak a közügyekről való gondolkodáskor. Nekem ez jobban tetszik, ezt kéne elfogadnunk és megszoknunk, ha olyan nagyon kötjük az ebet a karóhoz, hogy mi Európához tartozunk (1 Ft hülyepénz Esterházy Péternek mellékelve)
Megjegyzem, hogy volt egy közép-európai ösztöndíj-akció az 1990-es években, ami azon bukott meg, hogy mindenki csak Magyarországra és Ausztriába akart menni tanulni, más országba senki, legfeljebb az adott nyelvet tanulók.
@SZPG:
csakhogy ez az egységes európa szuperrégiók nélkül működésképtelen. a semleges svájc mellett kellene egy északi (skandináv), egy nyugati (atlanti), egy déli (mediterrán), egy keleti partnerségi (szovjet), egy középeurópai szuperrégió. ha ilyen típusú formációk nem jönnek létre, akkor európa szétesik.

itt van az euroválság. ha lenne egy mediterrán régió, akkor az euro mellett (és nem helyett) alternatívaként bevezethetnének egy régiós agrárpénzt. ami a mediterrán térség vidékies (rural) részein hivatalos. az euró a mediterrán (általában véve az európai) nagyvárosoknak kell. egy duális pénzrendszerre van szükség. nem elég az euró. én unionista vagyok. de az összeurópai egység (mint ahogyan az állam, és a piac) sem mindenre megoldás.
@Unionist: A regionális európai csoportok valóban nagyon hasznosak. Nem véletlen, hogy az Északi Tanácsban tömörült öt ország (Finnország, Svédország, Dánia, Norvégia, Izland) szinte egy mini-EU: közös nyugdíjrendszer, munkaerőpiac, oktatási rendszer, stb. Pillanatok alatt ment a csatlakozásuk az EU-hoz is: szokva voltak a regionális együttműködéshez. A regionális integrációnak azonban közös műveltségi és történelmi alapra kell épülnie, másképp a heterogén társadalmak szétrúgják a politikai együttműködési szándékot, lásd Belgium esetét az egymással marakodó flamandokkal és vallonokkal. (Ugyanakkor a Benelux közösség működőképes). Az egykori ottomán birodalom és a Monarchia romjain kialakult, viszonylag fiatal nemzetállamok még mindig nem tisztázták kellőképpen egymáshoz való viszonyukat, ezért az állandóan fellángoló nacionalista illetve kistérségi dominancia-törekvések minden együttműködést megrontanak. Hasonló problémák terhelik az olasz-spanyol-portugál térséget is. Tulajdonképpen a közös európai értékek tudatosítása is problematikus még, ezért van annyi gond az unoiós együttműködéssel is. Nagy szükség lenne az Európa Tanács tudatosság-építő tevékenységére, de az pénzbe kerülne, és azt senki nem akar adni. Pedig Jean Monnet, az európai együttműködés egyik alapító atyja azt mondta, hogy ha elölről kezdhetné a folyamatot, akkor a kultúrával (=szellemi tevékenység) kezdené, és csak azután jönne a gazdasági és a politikai együttműködéssel.
A tudatosság, a jogi alapfogalmak megértése és a gyakorlatban való következetes alkalmazása vagy még, vagy már nincs jelen a mai Európában. Pedig sokat segítene!

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma