Szembenézni Trianonnal

2011.12.12. | Pauler Tamás | 120 komment

 

Trianon igazságtalansága fáj. Azoknak is, akiknek a területveszteség a nemzeti öntudatuk döntő elemévé vált, és azoknak is, akik fontos, de nem kizárólagos traumaként tekintenek a békeszerződésre. Mégis, a magyar politikai közösségnek ma nincsen érvényes, felvállalható története a trianoni békeszerződésről. A szélsőséges ideológiák hol nyíltan, hol rejtetten, de a mai napig meghatározzák a különböző politikai-ideológiai szekértáborok viszonyulását a kérdéshez.

 

Egyfelől a szélsőjobboldal a mai napig nem adta fel a békeszerződés teljes revíziójának célkitűzését, ez a hozzáállás pedig – különösen az utóbbi évtizedben – alternatív magyarázat hiányában a jobbközépre is egyre inkább hatást gyakorolt. A nagy-magyarországos matricák elszaporodása az autókon világosan mutatja, hogy felvállalható alternatív reflexió hiányában miként vette át szimbolikájában a jobbszél Trianon-magyarázatát a mérsékelt jobboldal is. Ez a narratíva ugyanakkor nem vezet sehova: a magyar történelmi hagyományokban egyébként mélyen gyökeredző sérelmi politizálás nem alkalmas arra, hogy egy emelkedő nemzet önbizalmának alapja legyen.

 

Másfelől a magyar baloldal 1945 után meghatározó szerephez jutó, a proletár internacionalizmusból táplálkozó áramlata, a kommunista mozgalom negligálta magát a Trianon-kérdés feltevését is. De messze nem csak a kommunistákról van szó. A közép-európai régió problémái iránt nagyfokú érzékenységet mutató Bibó István 1947-ben rosszkedvűen ugyan, de mégis csak azt konstatálta, hogy Magyarország megérdemli a trianoni békét megújító párizsi békeszerződést. A magyar baloldal éleslátását elhomályosították a megelőző politikai rendszer és a második világháború szörnyűségei, mindenekelőtt a magyar állami szerveknek a Vészkorszakban tanúsított magatartása. Holott a Horthy-rendszer demokratizmusának erősen korlátozott volta, a társadalmi igazságtalanságok fennmaradása, vagy a zsidó honfitársaink legyilkolásához nyújtott segítség sem igazolhatja a határainkon kívül rekedt magyarok nemzeti önrendelkezéshez való jogának elfelejtését. Ez a gondolkodás a mai napig nagyban megnehezíti, hogy a magyar progresszió örököse, a politikai balközép érvényes és vállalható állításokat fogalmazzon meg Trianonról.

 

Ha a huszadik század egyik legnagyobb, a magyar nemzetet ért megrázkódtatásáról továbbra sem lesz olyan, akár hangsúlyaiban különböző, de mégiscsak közös értelmezésünk, ami a közösségen belüli párbeszéd kerete lehet, akkor a reflexió és a jövő felé fordulás helyett az elhallgatás, a kölcsönös vádaskodás és a légvárak építése marad a következő nemzedékekre is.

 

A politikai közösséget a közösen megélt és közösen értelmezett történelem tartja egyben. Egy nemzetnek akkor tud önbizalma lenni, akkor tud reménykedve a jövő felé fordulni, akkor válthat sikeres közösséggé, ha a múlt eseményeit reflektáltan, a tanulságokat levonva, a felelősséget vállalva tudja a történelmi emlékezet részévé tenni. A jelen írás arra tesz kísérletet, hogy egy ilyen értelmezési keretet vázoljon fel.


1. A Szent Istváni Magyarország egysége nem volt fenntartható


A Mohács előtti Magyarország – hasonlóan a többi korabeli európai államhoz – nem volt nemzetállam, hiszen számos nemzetiség élt az ország területén, akiket nem a nemzeti összetartozás tudata tett közösséggé. A török hódoltság kora és az azt követő népességmozgások azonban lehetetlenné tették azt, hogy az európai társadalomfejlődés jellegzetességei szerint az ország lakossága egy egységes, nemzetiségileg valamennyire homogén közösséggé váljon. A romantika kora, a nemzeti öntudatra ébredés időszaka olyan helyzetben találta a Kárpát-medence népeit, amikor ez a nemzetállammá válás már nem volt bepótolható. A reformkor nagyjai, Wesselényi báró vagy Eötvös József pontosan érzékelték, hogy a nemzeti öntudat a korszak olyan meghatározó ereje, ami még a szabadság és az egyenlőség gondolatát is felülíró, elsöprő dinamikával rendelkezik.

 

A kor magyar politikai elitje azonban nem vonta le mindebből a megfelelő következtetéseket. A történelmi tapasztalatokból kiindulva úgy látták, hogy időről-időre veszélybe került ugyan az ország egysége, de ezt határozott kiállással és türelemmel mindig helyre lehet állítani. Nem néztek szembe azzal a ténnyel, hogy a világ eközben határozottan megváltozott: immár nem területek megszerzéséről, elszakításáról, más király uralma alá rendeléséről van szó, hanem arról, hogy minden nemzet maga akarja intézni a saját ügyeit, vagyis önrendelkezésre és függetlenségre vágyik. A valóságérzékelésnek ez a teljes hiánya vezetett oda, hogy az egyébként briliáns gondolkodó Tisza István még 1918 őszén is azt fejtegette a háború elveszítéséről szóló, nevezetes parlamenti hozzászólásában, hogy a felvidéki szlovákság a Szent István-i Magyarország része akar maradni.

 

Az azóta eltelt majd kilencven év európai történései is azt mutatják, hogy a soknemzetiségű államok nem tudnak fennmaradni, mivel minden nemzet, legyen az akármilyen kicsi lélekszámban, a saját államában akar élni. Így váltak függetlenné a balti államok, így esett szét nemzetállamokra Csehszlovákia vagy éppen Jugoszlávia is. Lehet, hogy az első világháború győztes befejezése elodázta volna a történelmi Magyarország felbomlását, de megakadályozni nem tudta volna.

 

2. A trianoni béke igazságtalansága nem a történelmi Magyarország felbomlásában, hanem a nemzetiségi elvek megsértésében áll

 

Ha és amennyiben nem vitatjuk a történelmi Magyarországon élő nemzetiségek jogát az önrendelkezéshez, akkor és annyiban van legitim alapunk arra, hogy a trianoni békeszerződéssel összefüggésben ugyanezt az elvet a magyarság vonatkozásában is számon kérjük. Mindaddig, amíg elfogadhatónak tartjuk, hogy történelmi okokból vagy az erő jogából fakadóan magyar uralom alatt éltek akaratuk ellenére más nemzetiségek, a trianoni békének nem tudjuk értelmes bírálatát adni. Ha nem a nemzetiségi önrendelkezésből indulunk ki, akkor az elveszített világháború után az ország bármilyen megcsonkítását az erő joga alapján legitimként kellene tudomásul venni. De ugyanúgy, ahogy a szlovákok vagy a románok önrendelkezési jogát tiszteletben kell tartani, a magyarságnak is joga lett volna ahhoz, hogy a saját nemzetiségéhez tartozó többi emberrel egy államban élhessen.

 

Trianon nagy és fájó igazságtalansága éppen abban áll, hogy ezt a követelményt nem teljesíti: a Felvidéken, Kárpátalján, a Partiumban vagy a Délvidéken úgy húzta meg a határt a békeszerződés, hogy határmenti, nagy létszámú magyar közösségek idegen nemzetiség uralma alá kerültek. A régió történelmi sajátosságai miatt egyértelmű etnikai határvonal nem vagy nem mindenhol lett volna húzható. A Székelyföld problémáját egy korrektebb határhúzással sem lehetett volna megoldani. Ugyanakkor bizonyosan sokkal igazságosabb, és a magyar nemzet számára elfogadhatóbb lett volna a békeszerződés, ha az etnikai elv megsértésével nem kerül többmillió magyar a szomszédos államok fennhatósága alá. Tanulságos ebből a szempontból Ausztria története, amely arányaiban nagyobb területet veszített ugyan az első világháború után, de etnikai szempontból sokkal korrektebb határhúzással. Nem véletlen, hogy az ő esetükben (a Szabadságpárt időnkénti bohóckodását leszámítva) nem mérgezi a mai napig a szomszédos államokkal való viszonyt az első világháborút lezáró békeszerződés.


3. Ki a felelős ezért az igazságtalanságért?


A legkönnyebb azt mondani, hogy a magyarok ellen összeesküdött a világ: a kisantant, a nagyhatalmak, a titkos társaságok miatt esett igaztalanság a minderről semmit sem tehető magyarsággal szemben. Ez persze ugyanolyan hamis és ezért sehová nem vezető gondolat, mint a múlt század fordulójának magyar kultúrfölényének hagymázas képzete. Az etnikai határok semmibevételének közvetlen felelősei nyilván az első világháború győztes hatalmai és a szövetségeseik, akik rossz reálpolitikai számításból vagy mohóságból minél nagyobb területeket akartak elszakítani a történelmi Magyarországtól. Ez azonban nem jelenti azt, hogy magyar oldalon ne lennének felelősei annak, hogy mindezt különösebb gond nélkül megtehették.

 

Egyrészt és döntően a kiegyezés utáni, hagyományos magyar konzervatív elitet terheli a felelősség. A valóságérzékelésük hiánya miatt nem látták be, hogy a soknemzetiségű Magyarország nem tartható fenn, és olyan nemzetiségi politikát folytattak, ami a magyarsághoz való asszimilációt ugyan érdemben nem segítette, mégis lehetőséget adott a nemzetiségek számára, hogy a magyar uralmat (jórészt alaptalanul) egy gonosz elnyomó hatalomként állítsák be. Ez megkönnyítette a győztes nagyhatalmak számára, hogy túltegyék magukat az általuk is hirdetett nemzeti önrendelkezés gyakorlati alkalmazásán. A konzervatív elitnek további felelőssége, hogy egyfelől (pillanatnyi fenntartásait félretéve) közreműködött abban, hogy az első világháborúban a vesztes oldalra került az ország, ezzel pedig előállította a békeszerződés szükségességét, másfelől pedig úgy kivéreztette az országot, hogy annak a háború végén nem maradt elég ereje (és lelkes, harcolni kész katonája) ahhoz, hogy az etnikai határokat megvédelmezhesse.

 

Másrészt terheli, de lényegesen kisebb felelősség terheli a ’18-as őszirózsás forradalom után hatalomra került kormányokat is. Ugyancsak a valóságérzékelés hiányát mutatja, hogy idealista gondolkodókként minden további nélkül hittek az antant nagyhatalmai által hangoztatott szólamoknak a nemzeti önrendelkezés tiszteletben tartásáról. Tudniuk kellett volna, hogy a hatalmi politika a saját maga által meghirdetett elveken gond nélkül gázol át, ha nyers érdekei úgy kívánják. Az igazság erő nélkül a hatalmi térben sokszor mit sem ér. Éppen ezért volt nagy hiba Károlyi Mihály részéről, hogy nem próbálta meg az ország minden erejét megőrizni és bevetni azért, hogy elkerülje a nemzetiségi szempontból nem igazolható területveszteségeket. Amikor ezt a Tanácsköztársaság (érdemben egyedüliként a különböző magyar kormányok közül!) megkísérelte, már késő volt. Károlyi felelősségét csökkenti ugyan, de nem negligálja, hogy a frontokról hazaszállított, a vesztesek depressziójától sújtott katonákból aligha lehetett volna ütőképes haderőt szervezni.

 

A legnagyobb felelősség azonban nem abban kereshető, hogy az ország elszenvedte Trianon igazságtalanságát. Egy okos és józan politika akár képes is lehetett volna arra, hogy néhány évtizeden belül (amikor még a szomszédos államok asszimilációs politikája nem ért el jelentős eredményeket) orvosolja a határhúzás hibáit. Erre azonban a Horthy-korszak konzervatív elitje két szempontból sem volt képes. Egyfelől a ’Mindent vissza!’ elv folyamatos hirdetésével változatlanul a Szent István-i Magyarország ideáját, vagyis a magyar nemzetiség más nemzetiségek feletti uralmát állította a középpontba, amivel folyamatosan diszkreditálta a revízió gondolatát a nagyhatalmaknál. Ez még akkor is hiba volt, ha lélektanilag érthető, hogy a határhúzást az egymást váltó magyar kormányok közül egyedüliként elfogadó Horthy-rezsimnek a saját lelkiismeretét nyugtatnia kellett. Másfelől pedig a kormányzó és köre belevezette az országot a második világháborúba, amivel az európai határváltoztatás gondolata (nem logikailag, de hatását tekintve) végérvényesen a kezelhetetlen erőszakkal és a tömeggyilkosságokkal kötődött össze. Mondjuk ki nyíltan: Magyarország vonatkozásában Horthy Miklós, (minden különbözősége ellenére is) Bethlen István, Gömbös Gyula és Teleki Pál politikája vezetett oda, hogy az etnikai határmódosítás, ezzel pedig Trianon igazságtalanságának orvoslása Európában lehetetlenné vált.

 

Nem kerülhető meg a '45 utáni magyar kormányok felelőssége sem, noha ez már nem a trianoni igazságtalanság orvoslásának elmulasztásában, hanem a kialakult helyzet hatásainak enyhítésében mutatkozik meg. A határváltoztatás lehetőségét a második világháború végérvényesen kizárta, ugyanakkor a szomszédos államokban élő magyarok életkörülményeinek változásában, nemzeti önazonosságuk ápolásában még érdemi mozgástér állt rendelkezésre. Az orosz érdekszféra részeként nyilván korlátozott volt a határon túli magyarokért való nyilvános kiállás lehetősége, de ettől még igenis terheli felelősség a kommunista kormányokat abban, hogy a nemzetiségek helyzetével összefüggő kérdéseket nemlétezőnek tekintette. Önmagában is hiba volt, hogy a sokszor erőszakos asszimilációt a magyar állam lényegében tétlenül nézte, de az végképp elfogadhatatlan, hogy magát a kérdésfeltevést is tabuvá tette az uralkodó elit. Ez érdemben megnehezítette, hogy bármilyen történelmi reflexió elindulhasson a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban, ami nélkül viszont a konfliktus feloldása sem képzelhető el. 

 

4. Mi következik Trianonból a ma élő magyarok számára?

 

A második világháború lehetetlenné tette, hogy a régióban a határmódosítások kérdése felvethetővé váljon. Ezzel párhuzamosan a szomszédos államok (az egykori Osztrák-Magyar Monarchia hasonló törekvéseinél sokkal erőteljesebb és sikeresebb) asszimilációs politikája az etnikai viszonyokat ráadásul végérvényesen megváltoztatta. Ebben a helyzetben a trianoni békeszerződés igazságtalansága mára orvosolhatatlanná vált. A magyar politikai közösségnek együtt kell élnie azzal, hogy nem kis részben a saját rövidlátása, tévképzetei és helytelen cselekedetei miatt nincsen mód arra, hogy alapjaiban változtasson a kialakult, majd megszilárdult helyzeten. Nem könnyű egy nemzet számára, hogy beletörődjön egy ilyen igazságtalanságba, de még mindig sokkal jobb, mint ha folyamatosan a múltba fordulva saját sérelmeit ismételgetné monoton módon ahelyett, hogy a tanulságokat levonva a jövőjére koncentrálna.

 

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene mindent megtenni az orvosolhatatlan igazságtalanság hatásainak enyhítése érdekében. Az anyaország feladata ebben a helyzetben az, hogy erejéhez mérten mindent megtegyen a határain kívül rekedt magyar kisebbségek támogatása érdekében.

 

Ennek legfontosabb része az európai integráció aktív támogatása. Semmi nem enyhíti jobban a szétszabdaltság érzését, mint az Európai Unió vívmányai: a személyek vagy a szolgáltatások szabad áramlása, a közös fizetőeszköz vagy a határellenőrzés megszüntetése. A legfontosabb feladat ezért, hogy Magyarország mindenben támogassa a szomszédos államok mielőbbi és minél mélyebb európai integrációját.

 

Másfelől a magyar államnak támogatást kell adnia a határon túli magyar közösségek  számára. Ez részben anyagi, részben diplomáciai jellegű segítséget jelent. Segítséget és nem irányítást. Minden szomszédos államban működnek a magyar közösségnek választott szervezetei, amelyek legitim módon megfogalmazzák az ott élő magyarok vágyait, elképzeléseit és akaratát. Mi, az anyaországban élő magyarok nem mondhatjuk meg a kisebbségbe szorult testvéreinknek, hogy miként kellene élniük, miként kellene küzdeniük a megmaradásukért, különösen nem tehetjük meg azt, hogy egy hamis parasztromantika jegyében a romlatlan nemzeti öntudat letéteményeseiként tekintünk a határon túli magyarokra.

 

A magyar nemzetpolitika sikerének egyetlen mércéje van: javítja-e a szomszédos államokban élő magyarok helyzetét vagy sem. Ha egy-egy magyar lépés rontja ezt a helyzetet, azt nem igazolhatja semmilyen szimbolikus indok sem. Nem kell, hogy a történelmi bűntudat érzése hassa át a magyar politikát, hiszen legalábbis összemérhetőek azok a vétkek, amiket a magyar állam és amiket a szomszéd államok a nemzetiségi politikában elkövettek. De annak sincsen semmi értelme, hogy (Meciarhoz vagy társaihoz hasonlóan) a szimbolikus kérdések felvetése által a belpolitikában elérni kívánt előnyök mozgassák a magyar nemzetpolitikát. A határon túli magyarokért való felelősség sokkal fontosabb annál, mint hogy belföldi szavazatszerzésre használjuk azt fel, nehezítve ezzel a szomszédos államokban élő magyarok helyzetét. Éppen ezért volt végtelenül nagy hiba a 2004-es kettős állampolgársági népszavazás és az arra adott baloldali válasz. Mert felelőtlenség volt a jobboldal részéről, hogy a frissen hivatalba lépett új miniszterelnökkel szembeni támadás, tehát belpolitikai érdekek miatt megváltoztatta az állampolgársággal kapcsolatos véleményét, tudva azt, hogy a politika farkastörvényei szerint erre csak egyféle választ adhat a szocialista párt. Ebbe a csapdába pedig a magyar baloldal szépen besétált, amivel (noha közjogilag akár még igaza is lehetett) a rossz történelmi reflexek árnyékában csak ráerősített arra a képre, hogy érzéketlen a nemzeti problémák iránt.     


*   *   * 

 

Itt az idő, hogy meghaladjuk a hamis valóságérzékelés évszázados magyar hagyományát, hogy leszámoljunk magunkban a kultúrfölény képzetével, hogy a saját magunkra nézve is elfogadjuk a nemzeti önrendelkezés minden kellemes és kellemetlen következményét. Csak ekkor tudjuk hatékonyan segíteni a szomszédos államokban élő magyarokat az önazonosságuk megőrzésében. Ez lehet a kiindulópontja egy modern, egészséges nemzettudatnak, egy határozott, de józan nemzetpolitikának. 

 

· 2 trackback

Címkék: trianon identitás

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr663436495

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Szembenézni Trianonnal 2011.12.12. 18:29:46

  Trianon igazságtalansága fáj. Azoknak is, akiknek a területveszteség a nemzeti öntudatuk döntő elemévé vált, és azoknak is, akik fontos, de nem kizárólagos traumaként tekintenek a békeszerződésre. Mégis, a magyar politikai közösségnek ma nincsen ér

Trackback: A Történelem Ura bizonyára morcos 2011.12.12. 12:14:39

A történelem nem írható le a pártok egydimenziós, lebutított valóságszemléletet tükröző szlogenjeivel. A Történelem Ura – akit már feltehetően sikerült felbőszíteni azzal is, hogy megidézték az alaptörvénynek nevezett fércmű előszavában – bizonyára neh...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

@attila1: Egyetértek, szép munka. Egyébként TWA a maga karcos stílusában már régebben kifejtette ezt.
Akik át akartak jönni, már megtehették, megtették. A többiek, köszönik, de ott szeretnének élni, mert ott vannak a gyökereik, a rokonságuk, a családjuk.
Nem biztos, hogy azzal teszünk jót velük, ha idióta álkurucok "nagymagyarországos" matricákkal masíroznak az országukban.
Teljesen egyetértek az írással,de hozzátenném: mivel a Trianonnak a pénzben nem mérhető károkon kívül voltak pénzben mérhető kárai is (ásványkincs,erdők, utak, vasutak, termőföld etc...) ezeknek az ellenértékét viszont lehetne kérni,ez csak számiolás kérdése. Tehát ki kell számolni, mint egy válásnál, hogy kinek mi járt + háborús jóvátétel, etc...és a fölösleget valamilyen formában vissza kell adni. Mert azt azért a legelvetemültebb eu. politikus is beláthatja, hogy jelen nyomorunk- sok egyéb mellett- annek a békeszerződésnek is köszönhető, vagyis mi , a mai magyarok szívunk sok 1920-as eu. döntéshozó miatt...
Van az irományban sok igazság, de egy biztosan nem igaz, legalábbis a kép (ma) nem ezt mutatja: "a magyar progresszió örököse, a politikai balközép". Sajnos vagy nem sajnos, kinek-kinek.
Az első világháború után ebben a kérdésben (is) az ún. konzervatív elit kényszerpályán mozgott, akkora és olyan friss volt a sokk és olyan sok a határon túli magyar. A kényszerpályát épp a Tanácsköztársaság ebből a szempontból ugyanolyan, sőt még radikálisabb, fegyveres határvédő fellépése mutatja.Ezt nem felmentésként írom, csak szimpla tényként.
Soha nem léphetsz ki az adott történelmi - politikai környezetből, ahogy mi sem a maiból, mindig egy adott (hozott) anyagból lehet dolgozni, és valamennyire formálni.
Az szintén tény, hogy a magyar baloldal megrekedt a proletár internacionalizmus (amit kb. a magyarokon és a kelet-németeken kívül senki nem vett komolyan soha a keleti blokkból) szólamainál, lassan száz éve. Ide tartozik szerintem a csökönyös ragaszkodás is az '56-os "ellenforradalomhoz". Ahogy elnézem, ezen a baloldaldalon csak a kihalás fog segíteni.Szó szerint.:) Egyben ez is az oka, hogy nem látni a baloldalon a progressziót. Begyepesedett agyakkal nem megy.
Ha jól értem ez egy marxista blog, és igyekszik átmenteni ami menthető a jó öreg Karl bácsi szellemi hagyatékából.

Visszaköszön a történelmi szükségszerűség abban hogy "A Szent István-i Magyarország egysége nem volt fenntartható", az uralkodó osztályok felelőssége meg abban hogy "döntően a kiegyezés utáni, hagyományos magyar konzervatív elitet terheli a felelősség". Kun Béla mennybe megy, Horthy megkapja a magáét, az utólag mindenkinél okosabbak számára pedig a Népszabadság a felismert szükségszerűség.

Hol kapjuk meg az igazolást arról hogy egy foxi-maxi szemináriumon vettünk részt?
@☉ ☾: Ezt próbálta felülről elérni a magyar politika a 2. világháború után, 1990-ig.A végeredményt ma is láthatod. Ha egy problémát megpróbálsz lenyomni, nem létezőnek tekinted, attól az még ott marad.Aztán egyszer csak újult erővel feltör.
Mit rugóztok még ezen a dolgon? M.O. háborúba keveredett, hadüzenet, országhatárok átlépése, satöbbi. Magyarország elbukta, és még pénzt is szeretnénk, saját hülyeségünk miatt?? :D
Inkább a meglevő lehetőségekkel kellene foglalkozni.
Persze rinyálni a legegyszerűbb.
Nagyon jó összefoglaló. Két fontos gondolat azért hiányzik belőle. Az egyik: már a határontúli magyarok többsége sem teljesen emocionális kérdésként kezeli ezt az egészet. Minden olyan fejlemény, amelyik a sikertelen Magyarország képét erősíti, újabb kis Trianon. Mostanában van belőle bőven. A másik: nagyon nehéz az utódállamokkal - főleg Szlovákiával - dűlőre jutni addig, amíg ilyen görcsösen ragaszkodnak az igazságos Trianon, igazságos szlovák határ hazugságához, bevetve ennek érdekébe az összes képtelen érvet. (Félmillió szlovák a mai Magyarországon, elszlovákosodott csallóközi magyarok stb.)
A Trianon-ügy egy darab szar. Van aki le tudta húzni gyorsan (még fiatalon olvasott róla), van akinek még mindig bűzlik tőle a lakása, az élete (mástól bűzlik, ez csak ürügy...). Ez a múlt. Akik itt kommenteket írnak, azok nem voltak jelen a probléma kialakulásánál. Nem ölnek magyarokat ebből az ügyből kifolyólag - nem úgy a holokauszt, ahogyan azt egy agyhalott megjegyezte itt, mert az, primitív szemléletű faji alapú tömegmészárlásba torkollott. Olyan szintű gondolkodás előzte meg, ami mai is jellemző a jobboldalra.
Egyébként pedig magyarnak lenni semmivel sem jelent többet mint más nemzethez tartozni, igaz, embernek lenni csak kevesek mernek.
Kit érdekel Trianon? Unalmas már... Az Európai Unión belül szabad a mozgás útlevél nélkül is. Ott vállalsz munkát, ahol akarsz, oda utazol ahová akarsz, ott élsz, ahol akarsz.

Ez az egész Trianon téma arra jó, hogy jelenlegi parlamenti neonáci szélsőjobb meg az ilyen-olyan újfasiszta mozgalmaknak legyen mit puffogtatniuk.
@cellimega:
"A határon túli magyarokkal kapcsolatban sztem bölcsebb lenne idetelepülésüket szorgalmazni, két ok miatt:
- hazai demográfiai katasztrófa
- a Székelyföld kivételével ott előbb-utóbb asszimilálódnak"

Jó lenne tudomásul venni, egy egészen egyszerű tényt, összefüggést, amit úgy látszik sokan nem képesek megérteni:

Minden idetelepült határon túli magyar eggyel több magyar itt ÉS eggyel KEVESEBB magyar odaát.

Tényleg ezt akarjuk? Ideszívni a fiatal és még váltani képes magyarokat, és ezzel halálra ítélni az ottani közösségeket?
Nem nézzük mi az ára a saját belföldi problémánk megoldásának? Hogy ezzel ott okoznánk (és okozunk most is) demográfiai katasztrófát?

Ez nem más mint a legvadabb szélsőjobboldali román és szlovák álmok megvalósítása. Ami ők úgy szeretnének, ahogy ők mondják "Trianon végre legyen teljese", azaz Trianon valósuljon meg a nemzetiségek szintjén is.

Szerintem nem a határon túli magyar közösségek szétesését, eltűnését kéne felgyorsítanunk a szlovák és román nacionalisták legnagyobb örömére, hanem támogatni, méghozzá sok pénzzel (is) támogatni őket.

Meg pl. itt belföldön nagy adókedvezményt adni azoknak a magyar cégeknek, amelyek határon túli magyar területeken terjeszkednek, ottani magyaroknak adnak munkát. Ha van munkájuk, meg tudnak élni, meg tudnak erősödni, ezzel segítjük őket.

Hogy ennek ára van? Igen, van. Nevezzük ezt a valódi nemzeti összetartás próbájának. Mert duma, meg nagymagyarkodás az van bőven, de ezek többsége csak üres duma. Én támogatnám, hogy az én adómból menjen külföldre az ottani magyarokat támogatni. (Viszont szavazati jogot nem adnék nekik, csak az őket érintő ügyekben.)

Ja, és a saját problémáinkat oldjuk meg saját erőből, ne őket gyengítve. Így is van már itt pár százezer ember a határon túlról, ami odakintről nagyon hiányzik.
Engedtessék már meg nekem, hogy szerbekkel, románokkal, ukránokkal, szlovákokkal, horvátokkal szemben némi kultúrfölényt azért a saját nemzetemének tudhassak már... Akármennyire nem menő...
@Kassian: Igazán értelmes ember vagy te... Ülj le, egyes...
A két háborúba "sodródáshoz":
1.Csak rá kell nézni Európa térképére, hogy hol helyezkedik el rajta Magyarország.
2.Mindig is a német (osztrák) kultúrához - gondolkodáshoz - gazdasághoz kapcsolódtunk, ez ma sincs másképp. Az ő érdekszférájukhoz tartozunk, a többiek gyakorlatilag tojtak/tojnak ránk.( Nem kell mondani, tudom, hogy a német cégeket sem a magyarok iránt érzett olthatatlan szeretet vezérelte ide.) Franciaország, francia cégek talán már nem (annyira), de Közép-Európában soha nem fogják "megverni" a németeket, erre már ők is rájöttek.Ez köszönhetik ők is a XX. századi köldöknéző politikájuknak és a grandeur-höz való makacs ragaszkodásuknak.Tegnap akkorát nevettem, amikor olvastam,a Le Monde vádolja a magyarokat, a magyar kormányt gőgös nacionalizmussal. :D Hogy nem szakadt rájuk a plafon a szerkesztőségben! :D :D Akkor is, ha egy liberális lapról van szó...
Majdnem jó cikk.

A nézetkülönbségek:

1, a felelősség kérdése: szerintem nem központi, másrészt pedig látványosan felüldicsért a tanácsköztársaság, amely egyrészt "egyedüliként tett ...", másrészt ugyanezért a Horthy-korszak kormányai jól lecsesződnek (a mindent vissza elv tette lehetetlenné...)

A kora naiv pc viselkedés károlyista viselkedés és a pragamatikus szláv vezetők (Masaryk) remek taktikai érzéke kimaradt az oknyomozásból

2, a következtetések: na ez a szokásos baloldlali f*szság: csak addig elmenni, amíg politikailag korrekt. Miért is nincs meg az a joga a magyaroknak, hogy egy államban éljenek, ha ezt akarják? Csak jelezném, hogy ez nem a mindent vissza, hanem a Mi Magunk.

Trianon kapcsán méltatlanul kevés szó esik a diktátum elutasításáról, mint alternatíváról: A törökök látványosan lesz*rták, következmény nélkül. Nálunk hasonló volt a helyzet a nyugati országszélen - ennek következménye lett a soproni népszavazás - sajnos a királypuccs miatt csak Sopronra és a hét falura vonatkozóan.

A történelem azt tanítja, hogy mély problémákra nincsenek azokat jelntősen negligáló, végleges megoldások - ez látszott a közelmúltban északi, keleti, és déli szomszédainknál is. MIért gondolja a szerző, hogy tartósan erre a helyzetre kell berendezkednünk?
A cikk a szokásos propagandát elemezgeti, magyarázza.

A valóságban Franciaország tudta, hogy a németek majd megpróbálják visszaszerezni Elzász Lotaringiát, ezért a németek fő szövetségesét, a dualista monarchiát apró darabokra szaggatták. Az amerikaiak-angolok érdeke egy mindinkább megosztott, problémás és gyámságra szorúló Európa volt. Persze becsomagolták ezt mindenféle elvekbe és igazságokba.

Ennek ellent is lehetett volna állni, mint a törökök tették. De a balf@sz Károlyi és a bűnöző Kun Béla, valamint nyerészkedő köreiket alig érdekelte lopás-rablás és osztogatás közben. Horty már kész szituba érkezett.
"Itt az idő, hogy meghaladjuk a hamis valóságérzékelés évszázados magyar hagyományát."

Itt az idő, hogy meghaladjuk a hamis bűntudat évszázados magyar hagyományát. Nem kell agresszívnak lenni, de racionálisan építeni a jövőt, úgy hogy ügyesen védjük az érdekeinket, mert senki más nem teszi helyettünk. Se ENSZ, se EU, se USA. Mi magunk.
A térképen lévő nemzetiségi határokat nézve, nagyjából jól húzták meg a trianoi határokat. Nyílván nem lehetett mindenhol patikamérlegen kimérni a határvonalat, főleg ott, ahol adta magát valami természeti képződmény, pl. a Duna vonala.
@SzJ1982:
a beképzeltség, a nagy egó, mások lenézése (akár egyéni, akár nemzeti szinten) az ostobaság biztos tünete, nem pedig egy nem létező fölényé.
@SzJ1982: Ugyaan már! Mitől lenne nekünk ezekkel a nemzetekkel szemben kultúrfölényünk?
Olvasom a hozzászólásokat.Erről írtam pont: a begyöpösödött, (témában is) rugalmatlan hozzászólásokat pont a - hozzászólásaik alapján - baloldaliak írják.Ráadásul sokan alapvető történelmi tényekkel sincsenek tisztában és úgy irkálnak hülyeségeket, de ez legyen az ő bajuk.Csak szomorú olvasni.
Azért becsülöm a próbálkozást, a nyitást, csak pont a "saját táborba tartozó" fejekben nem fogsz fényt gyújtani, kedves posztíró!
Mielőtt valaki nekem ugrik: nem tartom magam egyik oldalhoz tartozónak sem, mert egyik oldal nézeteivel sem tudok teljesen azonosulni, viszont semmi problémám nincs a magyarságommal sem, az egészséges én-tudatom része, éppúgy, mint az európaiságom.
Alapvetően jó a leírás, csak mi a lényege? Hogy vegyük ki a nemzetpolitikai kérdéseket a belföldi politikai csaták hatásköréből? Ezt a szívességet nem fogja megtenni senki, bár most lesznek égetőbb problémák is, mint Trianonon meg a kettősállampolgárságon rugózni.

Eleve túlzott szerepet tulajdonít a szerző a magyar politikusoknak a trianoni és a párizsi békeszerződések által meghatározott kérdésekben. Valójában minimális hatása volt mind a jobb, mind a bal oldalnak - trianon a nyugati fronton, párizs a keletin dőlt el, és majdnem semmit nem számított, hogy milyen volt a magyar nemzetiségi politika, mit mondott és mit csinált tisza, Károlyi, Horthy, Teleki, Bethlen, bárki. A román, szerb politika semmivel nem volt ügyesebb, európaibb, perspektivikusabb mint a magyar sem a háborúk előtt, sem a két háboró között. Egyszerűen csak szerencséjük volt.

Manapság a helyzet hasonló - amíg nincs nagy gebasz (háború, éhínség, stb.) addig tud a magyar politika csinálni ezt-azt határon belül és kívül, de lényegi dolgokban tehetetlen. (Lásd vajdasági helyzet a háború idején, sorozások, betelepítések, székelyföldi autonómia, szlovák közigazgatási felosztás, stb.)

Úgy általában nem szabad sokat várni a magyar politikától "nemzetstratégiai" kérdésekben. Erkölcsi támogatás a magyar pártoknak, kettős állampolgárság, egy kis anyagi támogatás a határon túli szórványoknak, ennyi. Autonómiát, vagy más lényegi változást ezeknek a közösségeknek a helyzetében a magyar politika nem tud elérni semmilyen eszközzel.

Egy fontos szemlélet-változásra viszont szükség lenne: a határon túli magyar közösségeket a nemzeti humán-erőforrás részének kellene tekinteni, és minden fontosabb HR fejlesztési programba maximálisan bevonni őket (nem csak az x-faktorba).

Erről érdemes lenne hosszabban értekezni, de itt ez eléggé messze vezetne off topic.

Egyébként minek apropóján került elő megint ez a kérdés?
@Publius Decius Mus:
"A cikk a szokásos propagandát elemezgeti, magyarázza.
...
Ennek ellent is lehetett volna állni, mint a törökök tették. De a balf@sz Károlyi és a bűnöző Kun Béla, valamint nyerészkedő köreiket alig érdekelte lopás-rablás és osztogatás közben. Horty már kész szituba érkezett. "

Na, te meg a szokásos jobbos propagandát nyomatod.
@genyamagyar: ....vagy a hajózható Ipoly. :D Én fürödtem is benne.:) ui. Nem vagyok hajóméretű.:D
@genyamagyar: Nem vagy tisztában a fogalmakkal, majd nézz utána! pl. a XIX. században magyar kultúrfölény érvényesült a Kárpát-medencében = pl. magyar nyelvű elemi iskolák, egyetemek,a dualizmus korának nagyívű építkezései.Erre mondom, hogy az adott korba helyezve kell nézni a dolgokat.+ persze némi tárgyi ismeret sem árt, ha már valaki hozzászól egy témához
@Pendemonda: Azért kissé könnyebb az ő hegyeik között védekezni, mint nekünk a lavórban.Törökország egy icipicit :D nagyobb is nálunk és messzebb van.
Északnyugat-Görögországban, a 2. világháború elején pl. kb. a tartomány népe állította meg a dicső olasz hadsereget :D, de ehhez kellettek az óriási hegyek, a sok kő és a helyismeret.Végül Hitlernek és a németeknek ezért kellett beavatkozni.
Egyetlen egy esetben fogom elfogadni azt, hogy a baloldalnak van valami dolga Trianonnal, ha elhatárolják magukat Károlyi Mihály örökségétől.
Viszont, ezt a DK-tól az LMP-ig senki sem fogja megtenni, így igazából nincs miről beszélni velük.
ez karma, nyugodjatok bele, előtte mi nyomtuk el őket, pedig voltak jó pár millióan, még sem voltunk hajlandóak engedni nekik, amíg még mi határozhattuk volna meg, mikor mennyiből mennyi földet kapnak,
ők meg szívességből visszaszopattak mikor adódott az alkalom
ha válasz lépést akartok és ne adj isten visszavesszük akárhogyan is a területeket, majd ők is forralnak valamit és idővel megint benyaljuk a nyeles kalmopirint
a spirálnak nem lesz vége, ezért felejtsétek el, ne emlegessétek, csak azért mert igazságtalan
mi sem voltunk igazságosak velük
A záró gondolatot olvasva, maximálisan egyet értek a poszterrel. Ugyanakkor, olvasva a kommenteket, vissza kellene térni már a földre mindazoknak, akik idehaza, a külföldi magyar származásúak nevében nyilatkozgatóknak!

Vannak külföldi rokonok, tartjuk is a kapcsolatot.

Az enyémek azt mondják: szeretnek magyarnak lenni, -de attól mentse meg őket a Jóisten hogy politikában, rendszerben, az legyen náluk is, ami most épp nálunk van.

Végigélték mindazt, nemzetiségi vonalon, amit most itthon a kormány csinál az egész országgal.

Mielőtt elkezdődne az ekézés: egyikük sem sertésgondozásból, vagy szórólap osztogatásból keresi a kenyerét. Sokat láttak. Tudnak olvasni.

A sorok között is.
"mert az, primitív szemléletű faji alapú tömegmészárlásba torkollott" - nana!
Most mar a kovetkezo Trianon ellen kellene kuzdeni 1000-el!!""
@sárkányfő:
Nem értek veled egyet, sok esetben a Magyarországra való telepedésnek nincs alternatívája, csak az asszimiláció.
Példáulkínálkozik az egész moldvai magyar közösség (a csángók).
Aki közülük nem költözik Magyarországra, az asszimilálódik.Ha teszik, ha nem, és mind1, mennyi pénzt költesz el ez ellen.
Még azok a csángók is, akik Erdélybe, sőt Székelyföldre kerülnek, majdnem 100%-ban a románsághoz asszimilálódnak.
Fajlagosan a moldvai magyarság megtartására költötte a magyar állam talán a legtöbb pénzt, de eredményt csak azonknál ért el, akik Magyarországra költöztek.

Hasonló a helyzet a legtöbb szórványban (dél-erdély, mezőség, felvidék és kárpátalja nagy része, délvidék déli része).

Azokról a nemzetrészekről, amelyek ezekben a térségekben maradnak, 20-30 éves távon teljesen lemond a magyarság. És mind1, mennyi pénzt szánsz a megtartásukra.

Hasonló a helyzet a tömbmagyar területek legmobilabb rétegeivel.
A Székelyföld, és a Csallóköz hagyományosan tehetség-kibocsátó térség. Egyik sem alkalmas arra, hogy valamennyi tehetséges fiatalját megtartsa. A fiatalok egy jelentős része mindenképpen el fog vándorolni - a kérdés csak az, hogy hová. Magyar szempontból az a jó, ha Budapestre (sajnos Budapest perifériává züllése miatt egyre kevésbé vonzó célpont), a legrosszabb, ha Bukarestbe.

Persze nemes és támogatandó cél a határon túli magyar közösségek megtartása, de mint mindent, ezt is csak helyismerettel és a gyakorlati körülményekhet alkalmazkodva lehet megtenni.
Gyerekek, világosítsatok fel, mert tényleg nem értem, mitől akkora súlyú dolog ez a Trianon, ami miatt még ma is egymásnak esnek emberek.

1920. Ízlelgessük ezt. KILENCVENEGY ÉVE történt!

Gyakorlatilag mindenki meghalt már, aki akkor átélte.

2011-et írunk. Mi lenne, ha a jövővel foglalkoznánk, a ma problémáira adnánk megoldást!
Volt még pár tragédia a történelemben, óriási igazságtalanság, skandalum. Esetleg üzenjünk hadat a mongoloknak a tatárjárásért? Ugyan már. Spongyát rá. Ami történt, megtörtént.

Nem lehet, hogy mostantól kétszerannyi hír jelenjen meg az ország fejlődéséről, mint a trianonos sírásról? Hogy az összes trianon emlékörző, reviziós gittegylet akik koszorúzgatnak, szép beszédeket mondanak, merengenek a dicső múlton, esetleg terveket szövögetnek a területek vissazszerzésre, hirtelen átalakulnak TERMELŐ, emberekké? Ez már történelem, azt meg általában nehéz megváltoztatni.

Szóval előre gyerekek!
@bájgúnár: Nyugi, azt nem Te mondod meg, hogy nekem van é közöm , vagy sem Trianonhoz. Azt majd én eldöntöm. Te kedves bájgúnár ne nyilatkozz a nevemben. Köszönöm.
Egyébként érdekel a kérdés, csak, hogy világos legyen, de csak elméleti szinten és igen jobban érdekel, hogy mennyi van a bankszámlámon. Csak, hogy megelőzzelek, nem megyek el az országból, mert idegenszívű vagyok, menj el Te. :)
@Terézágyú: Nincs olyan, hogy szokásos jobbos Trianonos propaganda. Ha körülnéznél látnád, hogy mennyiféle hozzáállás van, csak mivel a baloldali akkora hazugság, ezért onnan nézve minden más vélemény hasonló.
@☉ ☾: Ha azt hallod,hogy a holokausztot nem feldolgozni,hanem elfelejteni kell,ugye nagyon felháborodsz.
kiegészítés ... a kiegyezés korának megértéséhez ...

"Kiss László: A szlovák nemzeti tudat születése."
tortenelem.ektf.hu/efolyoirat/Kiss/tartalom.htm
@SzJ1982: Az ukránokat szerintem ne keverd bele ebbe, vajmi keveset tehetnek arról, hogy Kárpátalja Trianon után Csehszlovákia része lett, vagy hogy a II. világháború után a sztálini Szovjetunióé.

Amúgy a ruszinok "gens fidelissima" elnevezése nem véletlen, őket szintúgy ne tessék bántani, bántja őket eleget Kijev és Moszkva is. Ajánlom ezt a linket: mek.niif.hu/03200/03292/html/index.htm
Mivel a török példa már többször elhangzott, pár gondolat ezzel kapcsolatban:
Most eltekintve a jelentős különbségektől ami a két ország helyzetét illeti, mi a biztosíték arra, hogy ha Károlyiéknak (vagy bárkinek helyettük) sikerül megszervezni egy fegyveres ellenállást, akkor annak eredménye nem a török sikerre, hanem éppen a görög kudarcra hasonlított volna? Az erőviszonyokat tekintve ez utóbbi sokkal valószínűbb lett volna.

Amit mindenki elfelejteni látszik, hogy még a török sikernek is óriási ára volt: a konfliktus olyan kölcsönös etnikai tisztogatással járt, aminek tízezrek estek áldozatul, és ősi települések lettek a földel egyenlővé. A kisázsiai ezeréves görög városok, közösségek le lettek radírozva a térképről. Ha tehát Magyarországnak valóban lett volna ereje ellenállni egy ideig, az ár szinte borítékolhatóan egy kölcsönös etnikai tisztogatás lett volna, s aha mondjuk Észak-Erdély egy részét talán megtarthattuk volna (ez is kérdéses), az biztos, hogy évszázados magyar falvak lettek volna felégetve délen, nők megerőszakolva, stb. – és ugyanezt tették volna a magyarok a saját területen lévő másnemzetiségű közösségekkel.

Trianonról sok rosszat el lehet mondani, de legalább megúsztuk azt, hogy civilek tíz- és tízezrei halljanak meg mindét oldalon – s hogy a szomszédos népekkel való viszonyunkat még inkább megterhelje egy véres epizód. Hogy mi lehetett volna, arra jó példa az újvidéki mészárlás, és az arra adott iszonyú válasz. De elég megnézni mi történt lengyel-urkán-belorusz vonatkozásban 1944-45-ben, illetve Jugoszlávia felbomlásakor. Ez utóbbi aztán különösen intő példa, mert a szerbek helyzete sokkal inkább hasonlított a 1918-as magyarra, mintsem az akkori törököké.
Felelősség dolgában: '48 frankón kimaradt. A kiegyezés utáni elit felelőssége is leginkább akkor értékelhető helyesen, ha figyelembe vesszük, hogy '48 idején már kaptak komoly figyelmeztetést az akkori Magyarország területén élő nem magyar népek önrendelkezési törekvéseiről, illetve magyarok iránti érzelmeiről, hajlandóságairól.
@sárkányfő:

Nem hittem volna, hogy egyszer annyira egyet fogok érteni veled, mint most.:) Rengeteg műemléket és iskolát is megmenthetnénk amúgy, amik hatalmas megtartó erőt képviselnek a szórványvidékeken is.
Rendkívül nagyon jó cikk! A legmélyebben egyet értek vele.

Talán még annyit, hogy Magyarország 500 éve minden fegyveres konfliktust elveszített. Trianon valoszinüleg nem véletlenül alakult úgy ahogy.
Jellemző a jobboldaliak gondolkodásmódjára, hogy senki és semmi nem számít nekik, kizárólag a saját művi gondolatviláguk létezhet. Szerencsétlen Károlyira verik rá a saját bűntetteik eredményét.

Egyébként igencsak egyszerű igazolni a kifacsarodott jobbos gondolkodásmódot. A mai bóvlikormány hajszál pontosan ugyan azt a zsigeri valóságtorzító szemlélet alkalmazza. Az egész világnál okosabbnak érzik magukat, lesöpörnek minden józan kritikát, cenzúratörvény, tákolmány, diktatúra kiépítés, spekulánsok stb...minden amit a nemzetközi közösség egyhangúlag állít. Ugyan az történik most, mint 90 évvel ezelőtt.
@Eltévelyedés:
"2011-et írunk. Mi lenne, ha a jövővel foglalkoznánk, a ma problémáira adnánk megoldást! "

Vajon ki akar a mában jogtalan előnyöket kovácsolni a múltból előásott eseményekre hivatkozva?
Gratulalok a cikkhez,nagyon mely ,atfogo elemzes.Minden tortenelmi cselekmeny elemzese eseten, a kulonbozo velemenyek osszecsapasa jelentkezik, ami elkerulhetelen.Sajnos ami a multban megtorten, csak elemezni lehet, valtoztatni nem igen.A magyarsagnak a legnagyobb problemaja a tortenelem folyaman az volt, hogy igazi vezeto nelkul mindenki maskent akart megvalositani mindent,es ennek mi lett a vege? bukas ,bukas hatan.Azt hiszem ez a problema most is , mert tudomasul kene venni vegre, hogy Magyarorszag Balkan lett(vagy az is volt?),es a kisfiuk nem nagyon szolhatnaknak bele a nagyfiuk jatekeba.
@John Preston:
Ez a "határolódjanak el Károlyi Mihálytól" megjegyzés két kérdést vetett fel bennem.

(1) Mikor vállaltak vele közösséget? Tehát miért kellene elhatárolódni?
(2) Tudsz linkelni/idézni Trianonról szóló tanulmányt komoly történésztől (tehát nem kurucinfo), ahol egyértelműen Károlyit teszi felelőssé a békeszerződésért?

Ez a cikk kicsit komolyabb, mint a te odavetett megjegyzésed, ezért szívesen fogadnám, ha kifejtenéd bővebben.
alapvetően tetszett a cikk, de a szerző bethetett volna egy olyan térképet, ami a magyar lakosság területi ARÁNYÁT mutatja be, bár erről is le lehet olvasni, nem volt igazságtalan a békeszerződés. nem csak lakosságot vesznek figyelembe, hanem stratégiai, földrajzi szempontokat. meg eleve fura ezt feltételezni,h egy békeszerződsé igazságos. inkább azt mondanám,h magyarországnak nem volt előnyös. amúgy igazságos háború létezik? az atombomba igazságos?

albániával sokkal durvábban elbántak, pedig ők be sem akartak szállni a háborúba, róluk nem beszél senki.

egy tatra lomnicai szlovák ismerősöm mesélte,h nagymamája csak magyar iskolába járhatott, mert nem volt más.
@genyamagyar: ...Például, mert majdnem minden mutogatnivalót a magyarok építettek a területükön...? Vagy mert nekünk köszönhetően kaptak nyelvet a szájukba?(Pl. az első nyomtatásban megjelent román nyelvű könyvet sem Havasalföldön vagy Moldovában, hanem Erdélyben adták ki).
De ha ez mind nem elég (neked úgysem lesz), hát az ezeregyszáz éves állami múltunk azért csak ad valamiféle kultúrfölényt...
@sárkányfő: Sajnálatos, ha te az egészséges nacionalizmusba ilyesmit látsz bele. De ez inkább a te bajod.
@bikmakk: Ne érts félre, egyik néppel/nemzettel sincs semmi bajom az ég világon. De azért, na... Nézzünk már szét egy kicsit...
@vezér01: "Ha azt hallod,hogy a holokausztot nem feldolgozni,hanem elfelejteni kell,ugye nagyon felháborodsz."

Csak egy kis probléma lenne. A holokauszt emberi életek millióinak iparszrű kiírtása az egész emberi történelemben egyedülálló, míg helyi háborúk minden évben megismétlődnek a földön.
@Publius Decius Mus:

Sajnos nem voltunk olyan periférikus helyzetben, mint a törökök, ráadásul a nemzetiségi és földrajzi adottságok miatt nem is tudtunk volna olyan hathatósan védekezni. (Kun Béláék csak a kommunizmust akarták exportálni - lásd a szlovák tanácsköztársaságot -, illetve a saját hatalmukat kiterjeszteni, ami visszakereshető szinte bármelyik általuk kiadott sajtótermékben.)
@genyamagyar:

A trianoni határok esetében egyértelműen gazdasági (a Csallóköz, vagy Őrvidék éléstára), infrastrukturális (vasútvonal Csaptól Aradig) szempontok döntöttek a Duna vagy a Dráva vonala mellett. A patikamérleget meg inkább hagyjuk ki ebből.
@Buci-Bigyo:

Ez ugyanúgy urban legend, mint a hajózható Ronyva patak. A csehek egész Nógrádot szerették volna amúgy.
@SzJ1982: Azt hiszem nagyon meglepődnél, ha megnéznéd kik is építették azokat a mutogatni valókat.

Amit te ’magyarnak’ gondolsz, az egy többnemzetiségű ország lakosai építették, egy olyan országé, amelynek uralkodó az Árpádok után majdnem mind ’idegenek’ voltak, olyan mesteremberekkel, akiket nem ritkán külhönról hívták be, s melynek városaiban a többségi nyelv a 19. század második feléig nagyrészt német volt. A felvidéki várakhoz a köveket aligha csak a magyarul beszélő helyiek cipelték fel, s meglepődnél, hogy a dualizmus kori nagy pesti építkezéseknél is mennyi szlovák dolgozott, csak a példa kedvéért.

Az elit persze nagyrészt tényleg magyar volt, vagy legalábbis annak tekintette magát, viszont a pórnépet (akár magyarul beszél, akár nem) nem tekintette nemzete részének. A nemzeti hőseink nem kis része (Mátyás király, Petőfi, stb.) első generációs magyar, vagy még az sem (lásd első Zrínyi). Vagy nézd meg az aradi 13-at, a nemzeti mártírium egyik legfontosabb szimbólumát: a fele olyan, akit ma, ha az utcán találkoznának velük, a legtöbb nacionalista nem tartaná magyarnak.

Ha a te érvrendszeredet használnák, elég lekicsinylően beszélhetnének a magyarokkal szembeni saját kultúrfölényükről az osztrákok és németek, s a te érvrendszered szerint igazuk is volna.
@Mr. Rustical:

Épp az a probléma, hogy a szülőföldjükön ezek a rétegek nem jutnak hozzá ahhoz az oktatáshoz/munkához, ami helybenmaradásra és identitásuk megőrzésére ösztönözné őket, a csángókhoz kiköltöző magyartanárok épp ezen szeretnének lendíteni valamit.
@Yumurdzsak:

"meg eleve fura ezt feltételezni,h egy békeszerződsé igazságos. inkább azt mondanám,h magyarországnak nem volt előnyös."

Meg azoknak sem lett az, akik kitalálták, ugyanis mint a németekkel kötött béke, a mienk is csak megágyazott a II. világháborúnak, ráadásul sokkal több kisebbséget hozott létre, mint amit az akkori kisantant hányt a szemünkre.
@légycsapó: "az egész emberi történelemben egyedülálló" Nyilván nem ismered az emberi történelmet.Mutatja az is,hogy kis helyi háborúként látod Trianon előzményét.
@légycsapó: Nem tudom, az előző hozzászólásom elment-e, úh még 1X.
A zsidó népirtás (holokauszt) nem egyedülálló a világtörténelemben.Nem kevesebb és nem több más népirtásoknál.

hu.wikipedia.org/wiki/%C3%96rm%C3%A9ny_n%C3%A9pirt%C3%A1s

"Yair Auron, az Izraeli Szabadegyetem tanára The Banality of Denial (A tagadás közönségessége) című munkájában azt állítja, hogy a török kormány változatos módszereivel el akarja fedni a valóságot az örmény genocídiummal kapcsolatban:

Az örmény genocídium valóságos megtörténtét alátámasztó rengeteg bizonyíték ellenére az egymást követő kormányok folyamatosan tagadják a népirtást 1915-től kezdve egészen napjainkig. (…) Politikai megalkuvásból pedig más államok kormányai, köztük az Egyesült Államok és Izrael segédkezet nyújtanak Törökországnak a történelem újraírásához. "

hu.wikipedia.org/wiki/Ruandai_n%C3%A9pirt%C3%A1s

stb.
Ha már ilyet leírunk, hogy: "Az igazság erő nélkül a hatalmi térben sokszor mit sem ér. Éppen ezért volt nagy hiba Károlyi Mihály részéről, hogy nem próbálta meg az ország minden erejét megőrizni és bevetni azért, hogy elkerülje a nemzetiségi szempontból nem igazolható területveszteségeket. Amikor ezt a Tanácsköztársaság (érdemben egyedüliként a különböző magyar kormányok közül!) megkísérelte, már késő volt.", akkor talán a történelmi tényeket jobban kellene ismerni. Ehhez egy kis segítség: www.webradio.hu/index.php?option=content&task=view&id=153461&Itemid=99&limit=1&limitstart=0
@cosmopol: Azért az osztrákoknak és németeknek kis előnyük volt. Többek közt nem ment át rajtuk, aki arra járt. Másrészt, ez mind igaz, amit leírtál, és szerintem Magyarország épp ettől volt szép. Nemzetiségtől függetlenül mindenki magyar volt, tudod, a "hungarus-tudat"... Erre jött aztán a felvilágosodás, meg a nemzetiségek azon hiedelme, hogy egymaguk is meg tudnak állni a lábukon.
@SzJ1982:

"Azért az osztrákoknak és németeknek kis előnyük volt. Többek közt nem ment át rajtuk, aki arra járt."

A tények kedvéért megjegyezném, hogy a németek csúnyán kivéreztek a 30 éves háborúban, amit szintén olyan békerendszerrel zártak le, hogy alaposan megszívták, illetve Bécset többször is ostromolta a török, ahogy rendszeresen be-betörtek Stájerországba és Karintiába is. Persze még mindig más a helyzet, mint nálunk, magyaroknál, de azért ne higgyük azt, hogy náluk minden korszak mesedélután volt, míg mi Európa védőbástyájaként hermetikusan lezártuk a pusztítás elől a terepet.
Fasza lenne ha magyar útjelzések lennének az Adriáig ... de most ma' azon kellene törni a fejünket, hogy ne haljunk éhen ...
"a magyar progresszió örököse, a politikai balközép"

Mi van?!
@Mj: Persze tudom én, hogy nekik sem volt fenékig tejföl a középkor, meg az újkor, mindazonáltal ha jobban megnézzük, nálunk alig maradt fenn épület nagyjából 1500 előttről, míg innen nyugatra nagyságrendileg több ilyet találni. Tudom, hogy beteg dolog, ha az a verseny tárgya, hogy ki szenvedett többet, de sajnos ez hozzá tartozik a magyarázathoz. Mondhatni, csak így teljes a kép.
Na meg azt se felejtsük, hogy a Kárpát-medence földrajzi/gazdasági egység, és valamiért a magyarok voltak azok, akik az itt élő népeket összefogták, és ezer éven keresztül, dacára minden viharnak, egyben is tartották. Mióta az erre való jogunkat és képességünket megkérdőjelezték, nincs valódi béke és fejlődés a Földnek ebben a szegletében.
@vezér01: Ki mondta, hogy felejtsd el Trianont? Beszélj róla, sírjál, ünnepeld meg vonulj fel ... csak másokat, akiket nem érdekel, hagyjál békén. Mi nem TAGADJUK Trianont. Úgy volt disznóság, ahogy volt. Csak szállj le rólunk végre.

Ja és szólj Smittnek, hogy vetesse ki a Holokauszt tagadását az alkotmányából ...
@Publius Decius Mus:

"Ennek ellent is lehetett volna állni, mint a törökök tették."

Ja, csak nekünk nem volt Kis-Ázsiánk hátországnak, ahová nem jöttek volna utánunk és ahonnét "honvédő háborút" lehetett volna indítani a határok kitágításáért. Trianon nélkül valahol Kecskemét környékén találkoztak volna román, (cseh)szlovák és szerb megszálló erők, tekintve, hogy a románok egyedül is simán elfoglalták Budapestet '19-ben...
@SzJ1982:

"nálunk alig maradt fenn épület nagyjából 1500 előttről"

Igen, mert az osztrákok nálunk mindent megostromoltak, majd leromboltak. Otthon persze erre nem volt szükség...
@Publius Decius Mus:

"Ennek ellent is lehetett volna állni, mint a törökök tették."

Ja, csak nekünk nem volt Kis-Ázsiánk hátországnak, ahová nem jöttek volna utánunk és ahonnét "honvédő háborút" lehetett volna indítani a határok kitágításáért. Trianon nélkül valahol Kecskemét környékén találkoztak volna román, (cseh)szlovák és szerb megszálló erők, tekintve, hogy a románok egyedül is simán elfoglalták Budapestet '19-ben...
Amit sosem értettem:

Szigorúan a realitások talaján állva, azok, akik határkiigazításokban vagy kárpótlásokban reménykednek, mire alapozzák ezeket a reményeket?

Egyrészt ugye, Magyarország a kiegyezés ellenére sem volt önálló állam. A nemzetközi jog szempontjából az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott.

A Versailles környéki békezszerződésekben az Osztrák-Magyar Monarchát bontották fel három(öt) új államra. Ezzel mind az új, mind a területnövelt államok jogutódjai lettek a Monarchiának.
Sajnos, bármennyire sokkoló kultúrális és etnikai szempontból a felosztás, "tőlünk" nem vettek el semmit. Fáj kimondani, de annyira volt a miénk, mint a zsidőké Izrael. Ők Isten állítólagos ígéretére, mi meg Szent Istvánra hivatkozunk.
El kellene fogadnunk, hogy ellentétben a Közel-Kelettel, ahol elég instabíl még a helyzet ahhoz, hogy előbb-utóbb bekövetkezzen egy határkiigazítás, Közép-Európában ennek semmilyen esélye nincs. Az "elvett" erőforrások meg mindig is csak a szavak szintjén volt a nemzet tulajdona. A bányák, földek, gyárak, stb. mind-mind magánkézben voltak és a privatizáció lezárultával ma is abban vannak. A nemzetközi jog szempontjából teljesen értelmezhetetlen lenne, ha ezekért a Magyar Állam kárpótlást követelne. Nagyjából olyan, mintha Nagy Britannia Indiától követelne kárpótlást az egykor őt szolgáló erőforrásokért.

A Nagy-Magyarország romantikával az a legnagyobb baj, hogy összemossa kultúrális országtudatot a gazdasági- és politikai államhatár problémával. Ez a revizionista romantika folyamatosan táplálja a környező országokban a magyarokkal szembeni bizalmatlanságot és ezen keresztűl az elnyomó nacionalista politikát. A szlovákok, ukránok, románok, szerbek és horvátok mind-mind attól félnek, hogy a kultúrális autonómia ajtórésbe betett lábként fog működni, ami egyenes úton vezet majd a politikai-, majd területi autonómiához és végül az elszakadáshoz. Ezért arra játszanak, hogy idővel asszimilálódik a magyar kisebbség, amely folyamat vagy lejátszódik, vagy értelmét veszti. Ma már nem lehet adminisztratív eszközökkel kultúrálisan elszigetelni a kissebségeket, mert a műholdas TV és az internet korában napi szintű a kultúrális kapcsolódás fenntartása.
Hosszabb távon a gazdasági szükségszerűség a nemzetállam fogalmát szimbólikussá fogja degradálni. A határokon átnyúló gazdasági szinapszisok el fogják mosni a határokat, amelyek itt Schengenen belül már most is elég jelentéktelenek. A többnyelvűség már most is gazdasági előnyökkel jár, ami sokkal nagyobb erővel tartja fenn a nemzetiségi kultúrát, mint bármely retardált, soviniszta kormányzati intézkedés.

Egyébként, ez az állampolgárság játszma is megérne egy misét. Szépen belvezettük a szlovákokat a mocsárba. Egyfelöl a fenti félelem táplálta belpolitikai okokból nem hiszem, hogy lesz a közeljövőben olyan politikai erő Szlovákiában aki vissza merné csinálni a kettős állampolgárság tiltását, másfelől abszolút nem érdekük, hogy elveszítsenek egymillió állampolgárt és ugyanennyi EGT (aka magyar) állampolgár éljen ott. Persze, biztos van olyan réteg Magyarorsózágon, amely most hátradőlve, élvezettel figyeli ezt a vergődést... Hogy emiatt mennyit szívnak majd az ott élő magyarok? Azok is, akik nem elég demagógok, hogy belesétáljanak ebbe a magyar állampolgárság csapdába? Na, őket pont lesz@rják... Mekkora pofára esés lesz, ha majd mégsem rájuk szavaznak...
@Publius Decius Mus:

"Ennek ellent is lehetett volna állni, mint a törökök tették."

Ja, csak nekünk nem volt Kis-Ázsiánk hátországnak, ahová nem jöttek volna utánunk és ahonnét "honvédő háborút" lehetett volna indítani a határok kitágításáért. Trianon nélkül valahol Kecskemét környékén találkoztak volna román, (cseh)szlovák és szerb megszálló erők, tekintve, hogy a románok egyedül is simán elfoglalták Budapestet '19-ben...
@☉ ☾: Én azt mondanám inkább: nem elfelejteni, hanem tanulni belőle. Trianon egyik oka az erőszakos asszimiláció, hogy bár a teljes monarchia teljes területén a magyar ajkúak aránya alig haladta meg a 20%-ot (51 millió lakosból mindössze 10 millió magyar) mégis mindenhol a magyar volt a kötelező nyelv, sehol senki nem használhatta a hivatalos intézményekben a saját anyanyelvét.
Gondolj bele: te hogy éreznéd magad, ha az egész EU területén kizárólag francia nyelvet szabadna használnod? Valahol vicces, hogy a szlovákok most épp ugyanezt a hibát kívánják elkövetni a revans-vágy miatt, ami viszont felesleges ostoba, csak békétlenséget szító marhaság!

Fel kellene dolgozni, levonni a tanulságokat, és elfogadni, hogy itt egy történelmi esély, hogy egész európa egyesüljön, és végre lebomoljanak azok a határok, amiket az első világháború tett oda! Az államigazgatás ne legyen több, mint egy megyei szintű önkormányzat, mert nem kellene többnek lennie, és mindenhol használhasd az unión belüli hivatalokban a saját anyanyelved.

Igen, én egy föderációs szövetségi államban hiszek: lásd még USA, mert csak úgy lehet a kontinens igazán erős.

Trianon tragédiája abban rejlik, hogy ha 1917-ben Magyarország elfogadja a nyugati világ igényét, és a monarchiát átalakítja ilyen szerkezetűvé, akkor nem csak, hogy megtarthattuk volna a magyar területeket minden háborús bűnünk ellenére, de még 50 évvel megelőztük volna a Benelux államokat is, és végül hozzánk csatlakozott volna Európa.

Csakhogy az akkori magyar politikusoknak fontosabb volt a feudális berendezkedés, a nemesi elit korlátlan hatalma, és az erőszakos magyarítás.

Félelmetes a múlt század elejéről ugyanazokat a frázisokat visszaolvasni, amik ma jellemzik a politikát! Ezért kéne TANULNI Trianon esetéből, és rendesen feldolgozni azt!
@OpenDog: Tökéletesen igazad van.Csak azt kérem,hogy az írásodban a Trianon szót cseréld le Holokausztra,és olvasd fel hangosan.
@petimegmondja: Pontosítsunk: Nem elfoglalták,hanem a franciák mögött bevonultak a védelem nélküli magyar területekre.Harc nem volt,csak "békés" fosztogatás.
@petimegmondja: Schengent emlegeted,közben kitoloncolás vár azokra,akik vállalják kettős állampolgárságukat.
@SzJ1982:

"Persze tudom én, hogy nekik sem volt fenékig tejföl a középkor, meg az újkor, mindazonáltal ha jobban megnézzük, nálunk alig maradt fenn épület nagyjából 1500 előttről, míg innen nyugatra nagyságrendileg több ilyet találni."

Mivel mi állandó háborús övezet voltunk 150 éven keresztül. (Sőt, az egykor színmagyar és nagyon gazdag Délvidék cirka 200 éven át.)

"Tudom, hogy beteg dolog, ha az a verseny tárgya, hogy ki szenvedett többet, de sajnos ez hozzá tartozik a magyarázathoz."

Ha beteg dolog, akkor inkább az orvos foglalkozzon vele. Mellesleg épületveszteség nélkül is lehet sokat szenvedni, például a nagy pestisjárvány sokkal jobban érintette Nyugat-Európát, mint minket, az említett 30 éves háborúról nem is beszélve. Amúgy szerintem az oroszok szenvedtek a legtöbbet - nem az uralkodóréteg, hanem a parasztok, akiket úgy kezeltek, mint az állatot -, mégsem abból áll az identitásuk, hogy jaj, de szerencsétlenek vagyunk mi. És nem csak azért, mert hatalmas ország, hatalmas nyersanyagkészlettel, hanem mert más a hozzáállásuk. Szerintem tipikus magyar betegség a nyavalygás és magunkba fordulás, úton-útfélen találkozom vele, és nagyon nem visz előre. (Én minden hibánkkal együtt büszke vagyok a magyarok történelmére ahelyett, hogy panaszkodnék, hogy hogy elbántak velünk állandóan, és sosem tehettünk semmiről.)

"Mondhatni, csak így teljes a kép."

Közel sem teljes, de annyira blőd kommentek vannak itt, hogy ha rájuk nem reagálok, akkor inkább erre sem írnék regényt.

"Na meg azt se felejtsük, hogy a Kárpát-medence földrajzi/gazdasági egység, és valamiért a magyarok voltak azok, akik az itt élő népeket összefogták, és ezer éven keresztül, dacára minden viharnak, egyben is tartották. Mióta az erre való jogunkat és képességünket megkérdőjelezték, nincs valódi béke és fejlődés a Földnek ebben a szegletében."

1000 évig sikerült. Ha valaki megkérdőjelezte ez alatt az 1000 év alatt az erre való jogunkat és képességünket, szanaszéjjel vertük. Vagy nem, mert mondjuk 150 évig itt volt a török, és három részre szakadtunk. Tehát 1000 év alatt is volt egy izmosabb időszak, amikor mondhattuk volna, hogy kedves Szulejmán bácsi, az a helyzet, hogy mi szerves gazdasági és földrajzi egység vagyunk, meg hát mégiscsak mi lennénk itt az urak, add már vissza légyszi a török hódoltság területeit, meg Erdélyről is mondj le, de nem mondtuk. Márpedig azért nem mondtuk, mert tudtuk jól, hogy ha bármit is vissza akarunk kapni, azért vagy harcolni kell, vagy olyan diplomáciai helyzetbe kell kerülnünk, hogy mi szabjuk a feltételeket. Az ezeréves jogot, történelmet, gazdasági egységet meg ilyesmiket pedig mind nagy ívben letojják azok a hatalmak, amelyek diktálják a feltételeket. És nekik jó így.
Szerintem is jobb lenne Közép-Európa gazdasága, ha a Kárpát-medence adottságait egységesen tudnánk kihasználni, de azon kívül, hogy EU-s projektek keretében határokon átívelő fejlesztéseket csinálunk, vajon mit tehetnénk? A békéről meg annyit, hogy ha nálunk nincs valódi, akkor a Balkánon semmilyen nincs.
@nemecsek ernő áruló:

Azért megnéznék egy egynyelvű USÁ-val szemben egy rengeteg nyelvű, kulturálisan heterogén, abszolút nem egységes történelemmel, joggal és államigazgatási gyakorlattal rendelkező európai szuperállamot.:) Szerintem ugyanis képtelenség lenne működtetni, arról nem is beszélve, hogy mennyire képtelenség ezt a gondolatot egy 100 évvel ezelőtti magyar politikustól elvárni. Ha 1917-ben - miért pont akkor? - ezzel állítunk be az antanthoz, szerintem kiröhögnek minket, hogy a maradék eszünk is elment.
Háborús bűneik meg a veszteseknek vannak.:P
Egyébként a századforduló Magyarországán a tótok kb. 20%-a nem is tudott magyarul - maximum a legfontosabb szavakat -, úgyhogy vicces lett volna, ha magyarul kell ügyet intézniük.:) (Segítek, vagy volt tolmács, vagy maga a hivatalnok is tudott szlovákul.)
@Mj: "abszolút nem egységes történelemmel, joggal és államigazgatási gyakorlattal rendelkező európai szuperállamot"
Tévedésben vagy az USA jogrendszerével kapcsolatban: a legfelsőbb bíróságot leszámítva minden állam teljesen külön, heterogén kultúrával, és törvénykezési gyakorlattal rendelkezik. Például míg Texas máig nem szabadult meg a halálbüntetéstől, és a börtöneik leginkább munkatáborra emlékeztetnek, egy NY-i számára ez jobbára felfoghatatlan, félelmetes vadnyugat.

"Ha 1917-ben - miért pont akkor? - ezzel állítunk be az antanthoz"
1917 novemberében az Antant kínálta ezt a kiugrási lehetőséget Magyarországnak, cserébe el kellett volna nyíltan pártolnia Németország mellől, és megadni a teljes titkos választójogot minden állampolgárnak, ezzel feladva a feudális berendezkedést. A magyar diplomácia viszont azon volt, hogy ez a háború még megnyerhető esetleg, és kivárásra játszottak. (Még meggondoljuk) Csakhogy ilyen a háborúban nincs! Este kikeresem a forrást, ha akarod, most melóban vagyok, nincs a kezemben a könyv!

Érdekes adalék, hogy néhány évvel később Csehország bevezette az általános titkos választójogot, ezért is volt az, hogy amikor Horthy bevonult, és hozta a tipikus magyar "métóságos uram" hozzáállást, a kezdeti nagy zászlólengetésből alig egy hónap múltán az lett, hogy már gyűlölték a magyar igát.

"Segítek, vagy volt tolmács, vagy maga a hivatalnok is tudott szlovákul"
Miért, az EU nem így működik? Egy Osztrák-Magyar Föderáció nem így működött volna? Hol van a gond?
@vezér01:

Ez nem igaz. Kitoloncolás nem vár rájuk. Csak a szlovák papírjaikat kérték be. Ettől magyar állampolgárként, az EU/EGT szabályoknak megfelelően maradhat Szlovákiában, lehet ott az állandó lakcíme, vállalkozása, munkahelye, nyugdíja és elvileg a szlovák jogsit is megtarthatja. Jogosult marad egészségügyi ellátásra, szociális juttatásokra, mindenre, amire egy szlovák állampolgár is. Csak nem lesz állampolgár, nem szavazhat parlamenti képviselőkre két országban, viszont helyi önkormányzatra, polgármesterre, EP képviselőre továbbra is voksolhat Szlovákiában.

Egyébként az osztrák jogszabályok alapján is ez történik, ha valaki felvesz egy másik állampolgárságot. Amiatt valahogy senki sem hisztizik...
@vezér01:

"Pontosítsunk: Nem elfoglalták,hanem a franciák mögött bevonultak a védelem nélküli magyar területekre.Harc nem volt,csak "békés" fosztogatás."

Ez sem igaz. A románok elég heves harcokban verték meg Kun Béla Vörös Hadseregét.
@nemecsek ernő áruló:

"Tévedésben vagy az USA jogrendszerével kapcsolatban: a legfelsőbb bíróságot leszámítva minden állam teljesen külön, heterogén kultúrával, és törvénykezési gyakorlattal rendelkezik. Például míg Texas máig nem szabadult meg a halálbüntetéstől, és a börtöneik leginkább munkatáborra emlékeztetnek, egy NY-i számára ez jobbára felfoghatatlan, félelmetes vadnyugat."

Persze, hogy minden államnak léteznek külön jogszabályai, csakhogy ezek nem a kontinentális vagy német típusú, hanem az angolszász jogrendbe illeszkednek. Európa viszont ebből a szempontból is megosztott, teljesen más gondolkodás jellemzi ilyen nagy törésvonalak mentén is, Amerika viszont egységesebb.

"1917 novemberében az Antant kínálta ezt a kiugrási lehetőséget Magyarországnak, cserébe el kellett volna nyíltan pártolnia Németország mellől, és megadni a teljes titkos választójogot minden állampolgárnak, ezzel feladva a feudális berendezkedést."

1917 novemberében az antantot már segítették a partra szálló amerikaiak, így gyakorlatilag eldőlt, hogy ki nyeri meg a háborút. Tehát szándékosan olyan békefeltételeket diktáltak IV. Károlynak, amelyeket gyakorlatilag nem tudott teljesíteni. (Már nem a Szent Szövetség rendszere határozta meg az európai diplomáciát, ergo a későbbi Négyek nem is törekedtek a jó békék megkötésére, inkább a teljes megsemmisítésre.) Ráadásul, mivel Czernin konkrétan lebuktatta a németek előtt a franciákkal titkos tárgyalásokat folytató IV. Károlyt, ezért a németek úgy megorroltak ránk, hogy ellenőrzésük alá vonták a teljes K.u.k. hadsereget, tehát hiába "pártoltunk volna el", a németek ezt lehetetlenné tették ezzel a lépéssel. A különböző szempontok végigsakkozásával még kisregényeket lehetne írni, de attól még napnál világosabb: Trianonnak annyiféle oka volt, hogy 1917 novemberében konkrétan már nem volt érdemi ráhatásunk erre.

"A magyar diplomácia viszont azon volt, hogy ez a háború még megnyerhető esetleg, és kivárásra játszottak. (Még meggondoljuk) Csakhogy ilyen a háborúban nincs! Este kikeresem a forrást, ha akarod, most melóban vagyok, nincs a kezemben a könyv!"

Romsics Ignác, Popély Gyula, Ablonczy Balázs írásait érdemes ezzel kapcsolatban elolvasni, szerintem ezeken túl már nem nagyon fogsz tudni újat mondani nekem.

"Érdekes adalék, hogy néhány évvel később Csehország"

Csehország 1993-ig nem létezett.

"bevezette az általános titkos választójogot, ezért is volt az, hogy amikor Horthy bevonult, és hozta a tipikus magyar "métóságos uram" hozzáállást, a kezdeti nagy zászlólengetésből alig egy hónap múltán az lett, hogy már gyűlölték a magyar igát."

Főleg azért csalódtak az emberek a "kis magyar időkben", mert az ún. ejtőernyősök közül sokan úgy kezelték őket, mint visszamagyarosítandó, másodrendű magyarokat a csehszlovák, román, szerb uralom hatásai miatt. És azt bizony ma sem szeretik, amikor valami pesti csókos odamegy a zsíros vidéki állásba, és megmondja, hogy náluk márpedig hogy szokás ez meg az. Érdekes módon a választójog titkosságának elvesztését nem kifejezetten panaszolták.

"Miért, az EU nem így működik? Egy Osztrák-Magyar Föderáció nem így működött volna? Hol van a gond?"

Ott, hogy már eleve így működött, amiről te nem vagy hajlandó tudomást venni.
@petimegmondja: Harcok a Miskolc,Ózd,Kassa vonalon voltak,Stromfeld Aurélnak köszönhetően sikeresen vertük vissza a tótokat. Szamueli páncélvonata a Lenin-fiúkkal csak burzsujokat
akasztani járt a Tiszántúlon, harcokba nem bocsátkoztak.
@petimegmondja: Kitoloncolás lehetőségéről a média beszélt,a közszolgálati éppúgy,mint a "pártsemleges" magán.
@Mj: Az USA angol, német, spanyol és egy rakás más nemzet szerencsefiaiból létrejött államszövettség, elképzelni nem tudod, milyen kultúrális különbségek voltak a 18. században; ennek egyik jelentős konfliktusa volt észak, és dél harca.

A világháború krónikával kapcsolatban előkeresem a forrásaimat, és meghivatkozva leírom neked, hogy is volt ez a föderációs jellegű magyar királyság tervével, ami még jóval a világháború előttről datálódik, akkor folytathatjuk!

"Ott, hogy már eleve így működött, amiről te nem vagy hajlandó tudomást venni."
Lex Apponyi: a nemzetiségi iskolák tönkretétele, a nemzetiségi oktatás megszüntetésére való törekvés 1907-ben a nemzetiségek hasztalan tiltakozásával kísérve? Erőszakos asszimilációs próbálkozások, melyek kivívták a magyar-ellenes hangulatot a nemzetiségek között? Nem rémlik? Hiába magyarázod a bizonyítványt, és hiába mondod, hogy így lett volna a Monarchiában, de ennek az ellenkezője olvasható ki a kor politikai cselekedeteiből. Én erről beszélek, nem arról, hogy 1890-ben még be tudott menni egy szlovák a hivatalba, hogy szlovákul elintézze az ügyeit, hanem arról, hogy ha nincs a trianoni diktátum, és minden marad a régiben, akkor a '30-as évekre már ezt nem tehette volna meg!

Azt is hozzátettem, hogy a szlovákok mostani revans-vágya a saját nyelvtörvényükkel, ezért az EU irányelvek semmibevétele egy óriási ostobaság - azonban el kell fogadni, hogy bizony megvan a történelmi gyökere ennek a sértettségnek!
@vezér01:

Egymást felüllicitálva beszélnek hülyeségeket.
@vezér01:

1919.04.15-én a románok visszaverték a magyar támadást és másnap megindították saját offenzívájukat. Ennek során heves harcokban áttörték a Nagybánya-Zilah-Déva vonalat, majd 04.30-ig a Tiszáig nyomultak előre. A Székely hadosztály április 29-én adta meg magát.

Ezután Kun Béla fegyverszünetet kötött a románokkal.

Július 17-én bombázni kezdték a Tisza-parti román állásokat és 20-án a magyar csapatok átlépték a Tiszát és megtámadták a románokat. 24-én a románok offenzívája megállította a magyarokat és 26-án estére a Tiszán-túl teljes területe ismét a románok kezén volt. 30-án a románok átkeltek a Tiszán és augusztus 3-ra megadásra kényszerítették a legtöbb magyar harcoló alakulatot.

Ezek után egészen Győrig jutottak, majd hatalomra segítették Horthy-t.
@nemecsek ernő áruló:

"Az USA angol, német, spanyol és egy rakás más nemzet szerencsefiaiból létrejött államszövettség, elképzelni nem tudod, milyen kultúrális különbségek voltak a 18. században; ennek egyik jelentős konfliktusa volt észak, és dél harca."

Azért enyhe képzelgéseim vannak róla, mivel részben ebből szigorlatoztam néhány éve, de azért köszönöm a jószándékú felvilágosító szösszenetet.:) Egyébként én a MAI USÁ-ról beszéltem és a MAI Európáról, ami oltári nagy különbség.

"A világháború krónikával kapcsolatban előkeresem a forrásaimat, és meghivatkozva leírom neked, hogy is volt ez a föderációs jellegű magyar királyság tervével, ami még jóval a világháború előttről datálódik, akkor folytathatjuk!"

Senki nem beszélt a föderatív elképzelésekről, amit például a magyarellenes Ferenc Ferdinánd is vallott - Palackytól Popoviciig számos politikus, diplomata dolgozott ki föderatív terveket -, aki Ferenc Józseffel ellentétben nem látta az átalakításban a monarchia szétesésének veszélyét. Ha erről akarsz olvasni egy rövidebb tanulmányt, szintén Romsicsot ajánlom, fenn van a neten is, én már túl vagyok ezen a témán, őszintén szólva már unom is egy kicsit:

www.hhrf.org/europaiutas/20014/4.htm

"Lex Apponyi: a nemzetiségi iskolák tönkretétele, a nemzetiségi oktatás megszüntetésére való törekvés 1907-ben a nemzetiségek hasztalan tiltakozásával kísérve?"

Azt írtam, hogy például a tótok kb. 20%-a nem tudott magyarul, csak nagyon kezdetleges szinten, tehát ők csak az anyanyelvükön tudtak ügyeket intézni - nem iskolába járni! -, amire volt lehetőség. A nemzetiségi iskolákat egyébként nem tették tönkre - például több román gimnázium volt nálunk, mint a Regátban, szerintem ezt írta is valaki korábban -, viszont nem is támogatták annyira, mint a magyar tanítási nyelvű iskolákat, ami valóban hátrányos helyzetbe hozta a nemzetiségi oktatást. Ezért volt rossz, vagy más szempontból megkésett a Lex Apponyi. (A polgári nemzettudat kialakulása előtt lett volna asszimilációs értelme, mert úgy nagyobb beolvasztó hatást tudott volna kifejteni. A franciáknál például ezért nincsenek már nemzetiségi konfliktusok, hiszen eltűnt az önálló breton, normann, provanszál, oc, egyéb identitás, maximum a baszkok ugrálnak még egy kicsit. Figyelem, nem állítom, hogy ez bárkinek is jobb vagy rosszabb lett volna.)

"Erőszakos asszimilációs próbálkozások, melyek kivívták a magyar-ellenes hangulatot a nemzetiségek között? Nem rémlik?"

Dehogynem, csak mivel a Lex Apponyi éppen sehogy nem került szóba ugyanúgy, ahogy a nemzetiségeket asszimilálni próbáló magyarság kérdése sem, nem erről beszéltem. Ez egy kicsit arra emlékeztet, mint amikor teszem azt az Index leközöl egy hírt a hazai pincsitenyésztés sikereiről, amire a Kuruc.info felháborodik, hogy hogy képzelik, hogy nem a cigánybűnözésről beszélnek. Tehát szögezzük le: én Magyarország diplomáciai és háborús lehetőségeiről beszéltem 1917 kapcsán, nem pedig a századfordulós magyarországi nemzetiségi kérdésről. Direkt megjegyeztem azt is, hogy Trianonhoz számtalan dolog vezetett, és hogy ezekről regényeket lehetne írni, ami nem áll szándékomban, tehát igazán méltatlan dolog engem egyoldalúsággal vádolni pont emiatt.

"Hiába magyarázod a bizonyítványt, és hiába mondod, hogy így lett volna a Monarchiában, de ennek az ellenkezője olvasható ki a kor politikai cselekedeteiből."

Én semmilyen bizonyítványt nem magyarázok, és nagyon kérlek, ne is menjünk el ebbe a parttalan, személyeskedő irányba. Számtalan helyen végigvettem már, hogy mi, magyarok hány hibát követtünk el ezzel kapcsolatban, azzal együtt, hogy egyéb, Trianonhoz vezető lépéseket nem mi tettünk meg, tehát rajtunk is múlt - nagyon is -, de nem kizárólag. Ha ennyire rám akarsz szállni, inkább kattints rá az aktivitásomra, üsd be a Trianon szót a keresőbe, aztán szemezgess, ameddig jónak látod, ugyanis én ezzel kapcsolatban kb. mindent leírtam már hónapokkal, évekkel ezelőtt.

"Én erről beszélek, nem arról, hogy 1890-ben még be tudott menni egy szlovák a hivatalba, hogy szlovákul elintézze az ügyeit, hanem arról, hogy ha nincs a trianoni diktátum, és minden marad a régiben, akkor a '30-as évekre már ezt nem tehette volna meg!"

Tehát belátod, hogy különböző dolgokról beszélünk, nagyszerű. Ezek után már csak tudomásul kéne venni, hogy én ugyanúgy beszélhetek másról, mint te.:)
A '30-as években még az őrvidéki magyarokat is szivatták, úgyhogy az a korszak pont az összes nemzetiség oda-vissza anyázásáról szólt, Trianon következtében is. (Merthogy Trianon több kisebbségi helyzetű közösséget hozott létre, mint amennyi azelőtt volt, és őket soha nem látott módon érték sérelmek.) Speciel a szlovákok éppen örülhettek, hogy 1939. március 14-én Hitler létrehozott nekik egy náci bábállamot, ahol stréber módon hozhatták meg Európa legdurvább zsidótörvényeit a németek után, amiket aztán lilában megcsináltak a németek és magyarok ellen Benešék.

"Azt is hozzátettem, hogy a szlovákok mostani revans-vágya a saját nyelvtörvényükkel, ezért az EU irányelvek semmibevétele egy óriási ostobaság - azonban el kell fogadni, hogy bizony megvan a történelmi gyökere ennek a sértettségnek!"

Persze, hogy megvan a gyökere, ezt sem tagadta senki, ugyanúgy, ahogy a Lex Apponyi negatív hatásait sem. Igazából nem tudom, hogy tulajdonképpen miről is szeretnél velem vitatkozni.
"a magyar progresszió örököse, a politikai balközép" Itt nevettem föl először hangosan.

A határon túli magyarok helyzetét őnáluk természetesen jobban ismeri az összes álintellektuális szélsőbalos paprikajancsi, aki magát kicsit is többre tartja, mint egy rakat bélsár, mert megtanult írni, olvasni, s talán még egy egyetemre is beverekedte magát. Két könyvtől nem leszel művelt, a haladás és mérsékelt szó hajtogatásától sem látod kevésbé vörös szemüvegen át a világot és végül attól, hogy leírod mások politikai véleményét egy témában, kicsit választékosabb szóhasználattal, mint a sarki hentes tenné, attól még szart sem tudsz, nincs igazad és ne érezd magad többnek.

Az írás értékét meg nem növeli, ha szembe helyezkedsz minden racionális állásponttal, vagy ha utópisztikus elképzeléseket gyártasz előtte a világról, amire aztán alapozhatsz...
@blacklord:
A magyar történelmi progresszió számára igenis vállalható, hogy a tanácskormány idején Böhm Vilmos és Stromfeld Aurél, utóbb már, mint a hadsereg vezérkarának főnöke, szociáldemokraták voltak. Természetesen vállalható az is, hogy a hazafias, nemzeti elkötelezettségű katonatisztek fontos szerepet vállaltak az ország területének védelmében.A Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében aktívan, parancsnoki beosztásban harcoló nevesebb, volt császári és királyi katonatisztek (szerepük gyakran homlokegyenest ellentétes a korábbiakkal és egymással is a Horthy rendszerben valamint a II. Világháború alatt), a Magyar Királyi Honvédségben viselt legmagasabb rangjukkal, akik egyébként - Werth és Gorondy-Novák kivételével - a Vitézi Rend tagjai lettek (a történeti hűség kedvéért a német, szász és sváb származásúaknál magyarosítás előtti, eredeti nevüket is feltüntetve, valamint a székely lófő főnemeseket teljes nevével):
vitéz Andorka (Fleischhacker) (Rudolf) Rezső vezérőrnagy
vitéz Béldy (Bruckner) Alajos vezérezredes
vitéz Beregfy (Berger) Károly vezérezredes
vitéz Csatay (Tuczentaller) Lajos vezérezredes
vitéz Győrffy-Bengyel Sándor vezérezredes
vitéz Hennyey Gusztáv vezérezredes
vitéz Jány (Hautzinger) Gusztáv vezérezredes
vitéz lófő csíkszentsimoni Lakatos Géza vezérezredes
vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes
vitéz Náday István vezérezredes
vitéz Sónyi (Solarcz) Hugó vezérezredes
vitéz Szombathelyi (Knausz) Ferenc vezérezredes
vitéz Sztójay (Sztojakovics) Döme altábornagy
vitéz Vörös János vezérezredes
Werth Henrik vezérezredes
Gorondy-Novák Elemér vezérezredes
A Vörös Hadseregben szolgált tisztek a Horthy hadsereg igazolóbizottságai előtt, az ország védelmére vonatkozó kényszerhelyzetre hivatkoztak, s ezt az érvet a bizottságok általában elfogadták. Így többségük minden retorzió nélkül léphetett át a „Nemzeti Hadseregbe.
Szakály Sándor hadtörténészt idézve: „Egyébként Gömbös Gyula -akkor - honvédelmi miniszter előterjesztésére Horthy Miklós kormányzó 1930-ban Stromfeld Aurél özvegyének a mindenkori ezredesi nyugdíjjal megegyező kegydíjat adományozott. Ugyanekkor - szintén Gömbös előterjesztésére - ténylegesítették egy napra és nevezték ki 1924-ben ezredesekké és ugyanazon nappal ismét nyugállományba - teljes ezredesi nyugdíjjal - Julier Ferencet, Tombor Jenőt és Bartha Albertet".
Na, ennyit erről...
@Vitéz:

Lakatos Gézának amúgy szép szobra van Szentsimonban, pont, ahol az út kanyarodik.
Egyébként pedig Kun Béláék teljesen más célból akartak hadjáratot vezetni, mint az általad felsorolt emberek, ezt gondolom nem kell ecsetelnem.
@rozsdamentes arcél:
például Raffay Ernő komoly történésznek számít-e szerinted, vagy netán ő is "kurucinfó" kategória?
@John Preston:
Bocs, csak most látom, hogy válaszoltál. Megnéztem, ki is az a Raffay Ernő, háááááát...

Amit olvastam róla, az alapján egy revizionista, összeesküvés-hívő úriember, szóval igen, nálam ő bőven "kurucinfo" kategória. Tipikus széljobber, aki szerint a gonosz szabadkőműves összeesküvők tették/teszik tönkre Magyarországot.

Amúgy szerintem Károlyi a magyar történelem jelentéktelen alakja, kicsit túlértékelitek, csak mert kell egy "baloldali" bűnbak, miközben a Trianonig vezető úton csak jobboldai vezetői voltak az országnak...
Alapvetően tetszik az írás, bár véleményem szerint a felelősségek patikamérlegen történő kiporciózásával a dolgok általában nem oldódnak meg, pl. 50% a '18 előtti konzervatív elitnek, 20% Károlyiéknak, 30% Horthyéknak, megint 20 a '45 utáni kommunizmusnak.
Történelmi áttekintésnek jó, de a mindennapi politikának éppen az a sajátossága, hogy a jelen világa, ahol különböző impulzusok befolyásolják a szereplők látásmódját, és nem tudom, hogy mennyire lehet előre látni. A sakkozók hány lépéssel gondolkoznak előre? A meteorológusok az időt hány napra jósolják tutira?
A soknemzetiségű birodalmak világában miért kellett volna felfedeznie bárkinek is, hogy a nemzetállamiság irányába fejlődik a világ? Voltak centripetális erők, sőt, jó ideig azok domináltak, ahogy Jászi írja a Habsburg Monarchia felbomlásában. A centrifugálisak csak a háború miatt lerongyolódott világban kerekedtek felül. A történelemről és szereplőiről nem érdemes ítéletet mondani.
Németország elismerésre méltóan szembe tudott nézni önmagával, mi magyarok nem tudtunk a mai napig. Van egy magát történésznek nevező úr, aki csak féloldalasan emlékszik. A féligazságot azonban félhazugságnak is nevezhetjük. Ráadásul ő az egyik egyház jelentős képviselője.
Szegény hazánk!
"A valóságérzékelésnek ez a teljes hiánya vezetett oda, hogy az egyébként briliáns gondolkodó Tisza István még 1918 őszén is azt fejtegette a háború elveszítéséről szóló, nevezetes parlamenti hozzászólásában, hogy a felvidéki szlovákság a Szent István-i Magyarország része akar maradni."

Tisza talán ezt nem alap nélkül gondolta így. A románok és a szerbek a vallási különbségek (ortodox keresztények) miatt alig keveredtek a magyarokkal és más nemzetiségekkel, ráadásul a XIX. százada végétől a magyar határ mellett függetlenné vált saját nemzetállamuk. A horvátoknak a Szent István-i Magyar királyságon belül saját országuk volt. A szlovákok a magyarokhoz hasonlóan a nyugati kereszténységhez tartoztak, a keleti országrészben, a nyelvhatáron gyakoriak voltak a vegyes házasságok és az akkor gyorsan fejlődő Budapest lakosságán belül is jelentős arányt képviseltek. Szlovákok csak a Magyar Királyság területén éltek, nem volt önálló nemzetállamuk (a csehszlovák nemzeteszme csak az első világháború vége felé kezdett el terjedni - és úgy tűnik 100 évig sem élt).
A szlovákok megnyerésére, a Felvidék integrálásra Tisza, Károlyi és a Tanácsköztársaság is tett kísérletet. Ezek azonban inkább kapkodások voltak, nem egy jól átgondolt stratégia mentén történtek, bukásukból nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy eleve esélytelen lett volna a szlovák magyar együttélés fenntartása.
Érdemes végiggondolni, hogy az 1918-as köztársaság kikiáltása okos lépés volt-e? Ha fenn akarom tartani az integrációt, nem szüntethetem meg annak évezredes formáját...
A szerbek, románok és az általuk lakott területek megtartása valóban nem tűnik és talán akkor sem tűnhetett reális alternatívának.
Mi következik ebből?
Hát nem az, hogy foglaljuk el Szlovákiát. Az viszont igen, hogy kezeljük különleges partnerként.
Fektessünk sokkal nagyobb energiát a szlovák - magyar múlt kutatására, feldolgozására! Nemcsak azért mert elválaszthatatlanul összeköt a múlt, hanem mert a két ország piaca egyenként kicsi. Hasonlóak a két ország gazdasági, társadalmi problémái és most van alkalmunk a kultúrfölény elméletet látványosan félredobva tanulni az eddig lenézett "atyafiaktól".
@nemecsek ernő áruló:
Ebben nincs igazad, a települési önkormányzatoknál az adott településen élő 10 százalékot meghaladó kisebbségi nyelveket kötelező volt az adminisztrációban használni. Többnyire működött, nyilván voltak visszaélések is. Az alapfokú oktatásban több ezer olyan iskola volt, ami a nemzetiségek nyelvén oktatott és a magyar mint idegen nyelv bevezetése is nagy felháborodást keltett az 1910-es évek elején. Sok középiskola is nemzetiségi nyelveken működött, a szlovákok legfőbb sérelme az volt, hogy az ővéket bezárták. (arra hivatkozva, hogy ott orosz uszítás folyik - valszeg folyt, de akkor is rossz megoldást választottak.)
Ha Jászi Oszkár 50 évvel korábban áll elő a Keleti-Svájc teóriával (ehhez viszont előbb is kellett volna születnie :)), megelőzhető lett volna a Lex Apponyi és az elmagyarosítás. Sajnos a nemzethaláltól, a pánszlávizmustól (és az Istóczy-féle futóbolondok által vázolt pánjudaizmustól) való félelem, nem lebecsülve az ausztroszlavizmustól való félelmet, erősebb volt a józan észnél és a toleranciánál.

A szlovákok hajlamosak asszimilációra, ez tagadhatatlan, nálunk is feladták a nyelvüket és sokszor a liturgiai életüket is, ahogyan Ukrajnában és Szerbiában is.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) USA (1) usa (3) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma

süti beállítások módosítása