Új Munka Törvénykönyve születik

2011.12.05. | Herczog László | 2 komment

 

A kormány T/4786-os számon 2011. október 26-án nyújtotta be a Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslatot, amelynek első tervezetét ez év július 22-én tette közzé a Nemzetgazdasági Minisztérium. A 299 paragrafusból álló, a foglalkoztatás valamennyi lényeges elemére kiterjedő törvényjavaslatra a tervezet nyilvánosságra hozatala óta heves kritikák zúdulnak.
 
A kormány szerint az új szabályozás megalkotásának elsődleges célja a foglalkoztatás növelésének előmozdítása.  Ennek során – állítják – az európai jogelvekre és gyakorlatra figyelemmel alakítják át a munkajogi szabályokat. Az ellenzéki képviselők szerint viszont a törvénytervezet beláthatatlan károkat okoz, a kizsákmányolás törvénykönyve, amely kiszolgáltatott és méltatlan helyzetbe hozza a munkavállalókat
 
299 paragrafusról nemigen lehet egyetlen pozitív vagy negatív állítással véleményt formálni. A legtöbb javaslat mellett és ellene is lehet érvelni, sőt „európai példák”is felsorakoztathatók. Vegyük pl. azt a javaslatot, amely szerint „a Kormány a munkavállalók egyes csoportjaira eltérő összegű kötelező legkisebb munkabért állapíthat meg” /153.§(2)/, amelynek során „…figyelembe kell venni…az egyes földrajzi területek munkaerő-piaci sajátosságait”/153.§(3)/. Ilyesmi valóban létezik egyes európai országokban, általában a pályakezdőkre vagy a megváltozott munkaképességű munkavállalókra vonatkozóan. Kétségtelen tény, hogy a foglalkoztatás költségeinek csökkenése előnyös a foglalkoztatásra nézve, bár az összefüggés korántsem automatikus. (Ha pl. nincs felvevő piac, nem számíthatunk a foglalkoztatás növekedésére.) Ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy Magyarországon a minimálbér nem éri el a létminimumot, ezért – legalábbis szerintem – célszerűbb, ha a szakképzetlen, nem igazán piacképes munkavállalók foglalkoztatását különféle bér- és bérjárulék-kedvezményekkel támogatja a kormány (további szolgáltatásokról sem elfelejtkezve).
 
Önmagában azt sem tekintem ördögtől valónak, ha egy munkavállalói vagy szakszervezeti jogosítványt, kedvezményt megvonnak vagy mérsékelnek. A folyton változó társadalmi-gazdasági környezethez való alkalmazkodás, illetve a gyakorlati tapasztalok ilyen lépést is indokolhatnak.
 
Maradéktalanul talán csak Kara Ákos (FIDESZ) parlamenti hozzászólásának azzal a mondatával lehet egyetérteni, amely szerint: „E jogszabályt sem lehet és nem is szabad kiragadni a most körülöttünk lévő társadalmi és gazdasági környezetből.” Ha így teszünk, és ebből a szempontból vizsgáljuk a törvényjavaslatot, akkor „érdekes” egyezésekre bukkanhatunk.
 
A törvényjavaslat melletti egyik fő kormányzati érvet Czomba Sándor államtitkár fogalmazta meg parlamenti expozéjában: „A javaslat a munkaviszonyra vonatkozó szabályok rendszerében alapvetően új jogpolitikai célkitűzést követ. Ez akként foglalható össze, hogy jelentősen bővíteni kívánja a szerződéses alapú szabályozás szerepét, az individuális és a kollektív autonómia lehetőségeit, azaz a munkaviszonyban álló felek és a kollektív munkajogi jogalanyok megállapodásainak szerepét.” Ezzel az európai megközelítéssel akár egyet is lehetne érteni – bár újnak nem mondható. Ha azonban belehelyezzük a magyar valóságba, akkor azt látjuk, hogy ahogy mindenütt, a kormány és a parlamenti többség ezt úgy kívánja megvalósítani, hogy kiiktatja, meggyengíti a fékek és ellensúlyok rendszerét. A modern társadalmakban eredményes érdekvédelem csak kollektív fellépéstől remélhető. A javaslat viszont – figyelmen kívül hagyva, hogy a munkavállalók mégiscsak kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint a munkáltatók (akiknek szintén megvannak a maguk problémái), továbbá hogy Magyarországon a szakszervezetek elsősorban a munkahelyeken szerveződnek – tudatosan meggyengíti a szakszervezetek pozícióit. (Ráadásul, amikor a munkavállalói érdekképviseletek ezt sérelmezik, akkor kormányoldalon azt állítják, hogy a szakszervezetek saját maguk és nem a munkavállalók védelmével foglalkoznak.) Az erős szakszervezet azonban nem öncél, hanem a munkavállalói érdekvédelem leghatékonyabb eszköze. Ez akkor is igaz, ha a magyar szakszervezetek elmúlt 20 éves tevékenységét erős kritikával lehet illetni.
 
A december 2-i háromoldalú megállapodás javítja a szakszervezetek lehetőségeit a munkahelyi érdekvédelemben az eredeti kormányzati javaslathoz képest, de még mindig gyengébb a hatályos Munka törvénykönyvében biztosított jogokhoz képest. Ezt az eredményt ugyanakkor beárnyékolja, hogy a kormánynak még jobban sikerült megosztania az amúgy is megosztott szakszervezeti konföderációkat.
 
Mi lehet az optimális, a munkavállalók és munkáltatók erőegyensúlyát leginkább kialakító szabály, amely egyszersmind rugalmas, biztonságos, segíti a foglalkoztatást, és méltányos foglalkoztatási feltételeket teremt? A választ erre az európai és a magyar tapasztalatokat illetve jogi megoldásokat legjobban ismerő személy sem tudhatja. Az optimális szabályt ugyanis az jellemzi, hogy mind a munkavállaló, mind a munkáltató kielégítőnek - nem tökéletesnek! – találja. Ehhez pedig csak hosszas tárgyalásokon keresztül lehet eljutni – a jogalkotói belátás, jóhiszeműség kevés. Milyen azonban az egyeztetések gyakorlata „a most körülöttünk lévő társadalmi és gazdasági környezetben”? Egy 299 paragrafusból álló, tehát igen terjedelmes, bonyolult összefüggéseket tartalmazó, ugyanakkor a foglalkoztatás feltételeit alapvetően érintő törvényjavaslat keresztülhajszolása – esetenként éjszaka – a Parlamenten, illetve a társadalmi vita rövidsége és korlátozottsága lehetőséget sem nyújt érdemi megállapodásokra, valamint arra a korántsem elhanyagolható szempontra, hogy a jogalkalmazók is megismerhessék és megérthessék az új szabályokat. Nem beszélve arról, hogy a parlamenti vita lezárulása előtt milyen – akár az utolsó napokban benyújtott – módosító indítványok épülhetnek be a törvényjavaslatba, amelyek átgondolására végképp nem marad idő. Az optimális megoldásig időigényes tárgyalásokkal lehet elérni, nem pedig úgy, hogy a kormány megosztó politikát folytat, és csak az általa kiválasztott szervezetekkel folytat tárgyalásokat. (Emlékezzünk: az Országos Érdekegyeztető Tanácsban valamennyi munkavállalói és munkáltatói érdekképviselet részvételével, háromoldalú, nyilvános tárgyalásokra került sor).
 
Egy példa arra, hogy az utolsó pillanatban benyújtott módosítókkal milyen változások lehetségesek. A Gazdasági és informatikai bizottság november 29-én elfogadott javaslata (T/4786/719) az 53.§ (1)-(2) bekezdésben megfogalmazott szabályt– amelynek értelmében a „munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni.” E foglalkoztatás tartama „naptári évenként összesen a negyvennégy beosztás szerinti munkanapot vagy háromszázötvenkét órát nem haladhatja meg.” – úgy változtatja meg, hogy nemcsak kollektív szerződés, hanem a felek megállapodása alapján, tehát egyéni szinten is lehetővé válik hosszabb ideig foglalkoztatni a munkavállalót a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál. Ez a szabály a törvényjavaslat szellemének is ellentmond, hiszen a parlamenti expozé szerint: „… a javaslat fenntartja azt az Európában uralkodónak mondható, és a hazai munkajogban is érvényesülő szemléletet, hogy a munkaszerződés a munkaviszonyra szabályoktól általános jelleggel és jellemzően csak a munkavállaló javára térhet el. Ez a megoldás a munka világának azzal a tradicionális jellegzetességével számol, hogy az egyéni megállapodás szintjén nem érvényesül a felek egyensúlyi pozíciója (kiemelés: H.L.). Ezért ahol a felek nyomós érdekei, illetve a közérdek védelme érdekében indokolt, ott a javaslat kógens szabályokat tartalmaz. A munkaszerződéstől eltérően a javaslat a kollektív szerződés tekintetében biztosítja a törvényi szabályozástól való eltérés lehetőségét.” Ennek ellenére, a törvényjavaslat kiegészítő ajánlása (214/1) szerint az előterjesztő a módosítást támogatta, és ugyancsak támogatja a kormány a 721. sz. kiegészítő ajánlásában.  Nos, ennyit a munka világának „tradicionális jellegzetességeiről”.
 
 
A Gazdasági és informatikai bizottság november 29-én elfogadott másik javaslata (T/4786/720) „az egészségbiztosítási szabályokkal való összhang megteremtése miatt” indokoltnak találja, hogy szűnjön meg az a lehetőség, amely szerint „a munkavállalónak gyermeke személyes gondozása érdekében… fizetés nélküli szabadság jár …a gyermek tizenkettedik életéve betöltéséig a gyermek betegsége esetén.” Ez az eset – amely mögött csupán annyi áll, hogy az egész szabály felesleges, mert egy másik törvény táppénzt biztosít erre az időszakra – arra mutat rá, hogy az elégtelen tárcaegyeztetések, a kormányzati apparátus szétzilálása következtében a kormány által elfogadott javaslatban milyen hibák maradtak. Nem lennék meglepve, ha további hibákra is fény derülne, mint ahogyan ma még az sem tudható, hogy az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) kifogásai milyen következményekkel járnak.
 
Az új Munka Törvénykönyve jövőjéről egyelőre csak feltételezésekkel élhetünk. Előnyének látom, hogy jobban szerkesztett, világos fogalmakat használ, könnyebb lesz a jogalkalmazás. Ugyanakkor nem felejtkezhetünk el arról, hogy számos munkáltató a munkavállalói jogok gyengülése miatt a kollektív szerződések módosítására készül, sőt akad olyan is (BKV), amely a módosításra irányuló szándékát a kollektív szerződés felmondásával fejezi ki. Az pedig illúzió vagy inkább figyelemelterelés, hogy ettől a munkahelyek számának érdemi növekedése várható.
 
A Munka törvénykönyvének újrafogalmazása körüli problémák gyökerének azt látom, hogy „a most körülöttünk lévő társadalmi és gazdasági környezetben” konszenzuskereső politika helyett konfrontációs politika érvényesül, és ez a megközelítés áthatja, átformálja a készülő munkajogi szabályozást is, s ami nagyobb baj: még inkább jelen lehet a jövő gyakorlatában. A fékek és ellensúlyok kiiktatása, a „mi tudjuk legjobban, milyen szabályozásra van szükség, és erre felhatalmazást is kaptunk” felfogás érvényesítése, az aktív állampolgári szerepvállalás erősítése helyett az alattvalói tudat erősítése, mindez megtetézve egy kapkodó jogalkotással, nem sok jóval kecsegteti az egyre kiszolgáltatottabb munkavállalókat.

· 3 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr763440869

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A nagy Mikulás-botrány 2011.12.06. 12:55:35

A Nagy Nemzeti Ezeréves Komponország (vagy ahogy a külhoniak mondták, persze helytelenül: Kompánia) már évtizedek óta a béke és boldogság kicsit unalmas, de legalább feledhető szigetének számított. Nevezetessége is csak egy volt: az egész világ csodáju...

Trackback: Súúúhanterz: Orbán és Matolcsy továbbra is osztogat 2011.12.06. 10:24:05

Miközben az ellenzék görcsösen igyekszik elhitetni a lakossággal, hogy az Orbán kormány az IMF-fel karöltve újabb megszorításokra készül, és trükkök ezreit veti be azért, hogy a magyar embereket tovább sarcolhassa, a Súúúhanterek éppen önzetlen osztoga...

Trackback: Új munka törvénykönyve - szakszervezetek vége? 2011.12.06. 10:10:29

Az új Munka törvénykönyve a Széll Kálmán tervben vállaltaknak megfelelően, radikális változtatásokat vezetne be a munka világában. Egyfelől a szabályozási…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Konszenzusra való törekvés hiánya... Jujj! Felébredtem a lányregényből?
az eddigi törvény munkaadó ellenes volt, ez meg munkavállaló ellenesre sikeredett.

egységes UNIÓS munkatörvénykönyv kellene, ami munkaadók és a munkavállalók viszonyát általánosan szabályozza, az alapvető normákat rögzíti. ilyenek nyilván léteznek, ezeket kellene egységes szerkezetbe foglalni, és az egész unióban a legalapvetőbb munkajogi normákat kötelezővé tenni.

ezek után ÁGAZATI megállapodásokat kell kötni úgy, hogy a megállapodások költségét ÁGAZATI szakszervezeteknek kell viselniük. tehát nem a munkaadóknak, hanem a munkavállalóknak. a munkaadónak elég problémája van abból, ha a munkavállaló gyereke beteg lesz. és ezért táppénzre megy a szülő. ennek nyilván nem örül. de mivel a munkaadóknak is van gyerekük, vagy ha nincs, akkor is többnyire felmérik ésszel, hogy a dolgozók nem tárgyak, hanem emberek. de a költségeket nehogy már a munkaadó fizesse. a munkaadók csináljanak önsegélyezzék egymást. ez a klasszikus szakszervezet. ide kellene visszatérni. persze az igazi az lenne, ha az ágazatok az unióban fognának össze. és ebben az esetben egy nyugat-európai tanító, vagy buszsofőr segélyezné a közép-kelet európait. de cserébe nagyon komoly ereje lehetne a szakszervezeteknek. mert egész európában leállhatna az közoktatás, vagy a buszközlekedés. ha az alapvető normák nincsenek betartva. de az ágazati megállapodások költségeit minden esetben a munkavállalóknak kellene fizetniük. ezért kellene a szakszervezeteket uniós keretek között megalakítani (trade union ugyebár).

az államszocialista (aka kommunista) érdekegyeztetéseket el kellene már végre felejteni (lásd mszmp pb, mszp). és az államkapitalista (aka feudális) érdekérvényesítést (lásd hazafias népfront, fidesz).

ezekben a szovjet típusú tanácsokban olyan emberek ülnek, akik nem értik az ágazatok sajátos működési logikáját. ezért esély nincsen a munkaadók és a munkavállalók számára kölcsönösen előnyös megállapodások kötésére. azt sem értik, hogy erre van szükség. a tárgyaló felek az esetek döntő többségében tökéletesen inkompetensek. nincs se szakmájuk, se semmilyen szakértelmük. az államnak nem volna szabad beavatkozni a gazdaság működésébe. a munka világába különösen nem.

ez a union, és a trade union ügye.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma