A Titanictól Fukushimáig

2011.11.29. | Leideni Hauer Pál | 50 komment

 

Meglehetős érdektelenség fogadta a sajtóban a minap megjelent hírt, miszerint a Paksi Atomerőmű az Országos Atomenergia Hivatal részére benyújtotta a köznyelvben stressz tesztként elhíresült, a fukushimai katasztrófa nyomán Európa egészében elrendelt célzott biztonsági felülvizsgálat eredményét. A húsz évnél korábbi időkre is emlékező generációk számára ismerős hangszerelésű, sablonos közlemény mondanivalója, hogy alapvetően minden rendben van, de további erőfeszítések révén a helyzet még jobb lehet. A bő félévvel ezelőtti események kapcsán kialakult páratlanul intenzív médiavisszhang és a közvélemény, helyenként a pánik jegyeit is mutató, reakciójának fényében különösen érdekes ez az érdektelenség, mely vélhetően csupán az érdemi dialógust kerülő hivatalos tájékoztatáspolitikának, végső soron a hitelesség hiányának szól. Az alábbiakban a Fukushimában történtek kapcsán a nukleáris energetika és a közvélemény kapcsolatát elemzem, rávilágítva a jelenlegi magyar helyzet buktatóira.
 
Néhány hete a Haza és Haladás blogon megtisztelő lehetőség nyílt a hazai energiapolitika elmúlt másfél évi történéseinek elemzésére. Az írásra örömteli módon sok, nemegyszer kisebb tanulmánynak is beillő, igényes komment érkezett, melyek döntő többsége meglepő módon nem a cikk fő gondolatmenetéhez szólt hozzá, hanem elsősorban az energiatermelés ideálisnak vélt jövőjét kutatta. A kibontakozó izgalmas és kifejezetten igényes vita az atomenergia kérdésében csúcsosodott ki leginkább, a legtöbb hozzászóló az atomerőművi fejlesztésekkel kapcsolatosan megfogalmazott gondolataimhoz szólt hozzá.
 
Ez a vita pontosan az ellentéte a bevezetőben említett esetnek és azt bizonyítja, hogy ha megnyílik a lehetőség a kérdéssel kapcsolatos független, szabad vélemény-nyilvánításra, akkor gátját átszakító áradatként tör elő az atomenergia ügyében való állásfoglalás vágya. A napjainkban egyre jellemzőbb agitprop hangulatú hivatalos közlendők kibocsátói (ahogy az írásban szerepelt: az atomenergia előnyeinek mantrázói) persze szegényebbek e tapasztalattal, a párbeszédet messze kerülő megnyilatkozásaikra unott sajtómegjelenések és továbblapozó olvasó a válasz, miközben a téma egyre hevesebben fortyog a mélyben.
 
Mára a tanulságok is leülepedtek
 
Ahogy távolodunk a Fukushimában történtektől, és a katasztrófát követően a légkörbe került radioaktív anyagokhoz hasonlóan a tapasztalatok, és álláspontok is leülepednek, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy Fukushima után a nukleáris energetika jelene és jövője messze nem csupán műszaki-tudományos, de nem is csak gazdasági kérdés, hanem a lehető legszélesebb nyilvánosságban elérendő közbizalom függvénye is. Az energiaiparban harmincöt éve dolgozó, természettudományos beállítódású közgazdász-mérnökemberként állítom: nem ismerek nagyszerűbb műszaki létesítményt egy atomerőműnél. És mindjárt hozzá is teszem: a Fukushimában történtek alapvetően új fejezetet hoztak a nukleáris energetika történetében, aminek egyenes következménye, hogy ma Magyarországon egy jó ideig nem szabad foglalkozni új atomerőmű létesítésének előkészítésével.
 
Az első pillanatra logikátlannak tűnő megállapítás mögé persze számos súlyos gazdasági és műszaki érvet lehet felsorakoztatni, melyeket ugyan jórészt ismerhet a téma iránt érdeklődő laikus is, de talán nem haszontalan, ha röviden összefoglaljuk ezeket.
 
Újratervezési kényszer az atommeghajtású gyorsnaszád útvonalában
 
Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a gazdasági válság kellős közepén, ma Magyarországon képes lehet akár a legfelkészültebb tanácsadó cég is egy működőképes finanszírozási modellt készíteni egy új atomblokk beruházási programja mögé. Szinte az összes peremfeltétel ismeretlen, amelynek ismerete elengedhetetlenül szükséges lenne ehhez (várható forrásigény, jövőbeni kamatszintek, regionális árampiaci kilátások, stb.). Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet egy kevesebb kockázattal járó beruházást tervezni, de egy olyan sokirányú bizonytalansággal terhelt projekthez, mint egy atomerőmű építése, ma hiányoznak a feltételek. Megjósolhatatlan, hogy milyen áron és kinek fogja az új erőmű a megtermelt áramot értékesíteni, hiszen a válság, illetve éppen a Fukushimát követő gazdaságpolitikai mozgások (ld. Németország) kiszámíthatatlanná teszik a jövőbeni áramárakat. De ugyanilyen ismeretlen, hogy milyen is lesz ez az új erőmű? Azok az ismeretek, technológiai jellemzők, amelyekre alapozva ma oly hangyaszorgalommal és nem kevés ráfordítással készíti elő az új blokkot az atommeghajtású magyar gyorsnaszád újonnan kinevezett tisztikara, semmit sem fognak érni a beruházásra vonatkozó végleges döntés idejére, hiszen – szintén a fenti okok, illetve a nukleáris iparban lezajló generációváltás miatt egy 2020-as évek közepén épülő atomerőmű nagyon sokban fog különbözni a jelenlegiektől. A fukushimai események csak ráerősítettek erre a váltásra, de a katasztrófa által kikényszerített biztonsági filozófiák új tervezési elvekkel rendelkező blokkokat fognak eredményezni, de hogy milyeneket, azt ma senki sem tudja. Ahogy a bankok sem, akik nyilván nem fognak az ilyen kockázatos beruházások mögé forrásokat biztosítani, kiváltképp Magyarországon nem, ahol mindent meg is tesz a kormányzat annak érdekében, hogy semmilyen vonatkozásban ne bízzon komoly pénzintézet az állam vállalásaiban, és főleg nem a jövőbeni prognózisaiban.
 
A magyar specifikumok egyébként is nagyon relevánsak a nukleáris jövőhöz vezető útvonal újratervezésében: a tavaszi események óta ugyanis drasztikusan romlott hazánk gazdasági helyzete és ezzel együtt kilátása is. Az atomerőmű bővítését megalapozó vizsgálatok megkezdését célzó 2007-es Teller-, majd az ennek eredményei alapján a folytatásra és a bővítés előkészítésére felhatalmazást adó 2009 tavaszi parlamenti döntést követően megalapított Lévai-projekt környezeti feltételeihez képest mára az ország gazdasága minden tekintetben rosszabb helyzetben van egy ilyen volumenű beruházás megvalósításához. Emiatt a bővítés előkészítése ma teljesen irreális, még akkor is az lenne, ha biztosak lehetnénk abban, hogy az erre fordított összegek a leghatékonyabban hasznosulnak. De csak remélni lehet, hogy a manapság általánosan tapasztalható trendekkel szemben ezek a források nem a kormány Jolly-Joker építővállalatának megrendeléseire, vagy a versenytársakat törvénymódosítással kiszorító médiabirodalom óriásplakátjaira fordítódnak.
 
A TITASHIMA-szindróma
 
Mindezen megfontolások bőven elegendő okot teremtenek arra, hogy a kormányok és az energetikai társaságok is újragondolják a nukleáris energetika fejlesztésének kérdését és az új helyzet fényében írják újra a forgatókönyveket. Enélkül ugyanis az előkészületre fordított minden forrás kidobott pénz.
 
A Fukushimában történtek ugyanakkor messze mélyrehatóbb változást jelentenek, mint a műszaki-gazdasági környezet megváltozását. Olyan fordulatot hoznak a modern társadalmak közgondolkodásában, amely alapjaiban fogja megváltoztatni az atomenergetikai döntések motívumait és ebből következően tartalmát is. Ennek jeleit már most tapasztalhatjuk, de a helyzet átfogó elemzéséről eddig keveset olvashattunk. Mindennek illusztrálásához egy nem kevésbé közismert, a Japánban történteknél éppen 99 évvel korábbi eseménnyel való meglepő analógiák sorát hívhatjuk segítségül.
 
A Titanic óceánjáró 1912 tavaszán bekövetkezett katasztrófája elsősorban azért rázta meg a világot és ivódott be oly mélyen még a jelenkor emberének tudatába is, mert annak minden várakozás és ígéret szerint nem lett volna szabad megtörténnie. A fejlett világ akkori leghatalmasabb hajója az ipari társadalom alapelvének, a műszaki haladás mindenhatóságának vált jelképévé, és önmagában testesítette meg azt a – látványosan kudarcot vallott – paradigmát, miszerint a technika fejlődésével az ember idővel a természetet is legyőzheti. A hajót megrendelő társaság az elsüllyeszthetetlenséget jelölte meg tervezési célként, és a mérnökök legjobb tudásuk szerint ennek megfelelően alkották meg a kor csúcstechnológiáját megtestesítő monstrumot. A nagyratörő vállalkozás kudarcát mindannyian ismerjük.
 
 
Az analógia azért szoros, mert a Titanic esete az egész nukleáris szakma és a nyilvánosság kapcsolatának Fukushima miatti összeomlásához szolgál magyarázatként. Csernobil óta a szakma stratégiai alapelve volt, hogy a folyamatos műszaki fejlődés a biztonság szüntelen javulása a nukleáris létesítményekben meglévő kockázatot a minimumra csökkenti, mi több, a biztonsági filozófia maga is a „szüntelen javulás” elvén nyugodott. Az atomipar fő üzenete az volt, hogy a csernobili katasztrófa megismétlődésének az a legfőbb ellenszere, hogy az átgondolt biztonsági filozófiák, a folyamatos fejlesztések révén immár olyan alacsony szintre csökken a balesetek valószínűsége, ami, az atomenergiával járó előnyök fényében, messze a vállalható kockázatok alatt marad és az új tervezési elvek a kis kockázatú katasztrófákat is kezelik. Nos, ez az elv, melyre a nukleáris ipar minden érvét felfűzte, látványos és visszavonhatatlan kudarcot vallott Fukushimával. Ezt a fiaskót ráadásul tetézte, hogy a katasztrófa a világ egyik legfejlettebb atomhatalmában történt.
 
Az atom az valami egészen más
 
S hogy fentiek miatt miért lesz az eseményeknek olyan mélyreható következménye? A nukleáris kérdések társadalmi fogadtatásával elméleti síkon foglalkozó szakemberek szerint kutatásokkal is megalapozott, éles különbség húzható a hagyományos és a nukleáris energetika közvéleménybeli percepciója, az üzenetek átlagember általi megérthetősége között. A konvencionális energiatermelés esetében a tényeken alapuló meggyőzés, a racionális érvrendszer szakszerű tálalása elegendő lehet a harmonikus, de legalábbis krízishelyzetek nélküli kapcsolathoz az iparág és környezete között. Ezzel szemben az atomenergetikában ez nem elég, sőt sokszor kontraproduktív. A nukleáris sugárzással kapcsolatban az ember semmilyen formában nem tud közvetlen tapasztalatot szerezni, ha e témában valaki megnyilvánul, azt vagy elhisszük, vagy nem. Míg a kéményből szálló füstről, a kivágott és eltüzelt erdőkről, vagy az ősi településeket elárasztó, gátakkal felduzzasztott víztömegről személyes tapasztalat nyerhető, addig a láthatatlan sugárzás tényleges jellegéről semmiféle módon nem győződhetünk meg. Ezért ha e tárgykörben ismereteket akarunk szerezni, akkor másokra vagyunk utalva. Innentől kezdve társadalomlélektani problémává válik, hogy mi szükséges ez esetben a konfliktusmentes kapcsolathoz? A válasz egyértelmű: az információ kibocsátójának hitelességén alapuló szavahihetőség.
 
Vége a 25 éves jutalomjátéknak
 
A probléma gyökere valójában ott rejlik, hogy Fukushimával az egész nukleáris szakma véglegesen és visszavonhatatlanul elvesztette a szavahihetőségét, mégpedig azért, mert az, ami történt, látványosan cáfolta a 25 év óta érvényes alapelvet, miszerint a fejlődés minimalizálja a kockázatokat. Innentől kezdve erőtlen és hiteltelen az érvelés, hogy Japánban a véletlenek szerencsétlen összjátéka okozta az egyébként minimális valószínűségű katasztrófát, és ennek fényében bizony ködszurkálásnak tűnik a földrengésállósági stressz teszt Európában. Az átlagemberben óhatatlanul felmerül a kétely: vajon a katasztrófát nemcsak földrengés, de pl. egy extra hőség, szárazság, napkitörés, idejekorán leesett hó vagy bármi más is kiválthatja? Akkor is lesznek magyarázatok, hogy egymillió évben egyszer fordul elő ilyesmi?
 
Mondhatnánk persze, hogy a nukleáris ipar és a nyilvánosság viszonya már átélt ehhez hasonló krízist 25 éve a Csernobilban történtek kapcsán is. Csakhogy az a nukleáris esemény egy kommunista tervgazdaságban esett meg, nem pedig egy iparilag fejlett demokráciában. Ott pontosan tudjuk mennyi volt a hivatalos információs források szavahihetősége. Ezért nem is okozott valójában akkora megrendülést a közbizalomban, hiszen a hitelesség korábban sem volt meg. Tulajdonképpen egyszerű helyzetben volt az atomipar, hiszen a kommunista világrendszer összeomlása, az általa képviselt technológiák meghaladása komoly segítséget adott ahhoz, hogy a fent vázolt alaptézisre építve visszaszerezzék az atomenergia elfogadottságát. Csernobil után a nukleáris szakma valójában egy 25 évre szóló jutalomjátékot kapott, amely a Fukushimában történtekkel végérvényesen lezárult. Tiszteletre méltó a hazai nukleáris szakma elismert tekintélyeinek törekvése, melynek során az események precíz, tudományos igényű ismertetésével igyekeznek a Japánban történteket – egyébként szakmailag teljesen korrekt módon – a véletlenek szerencsétlen összejátszása miatti bekövetkezett, elképzelhetetlenül kis valószínűségű eseménynek beállítani. A tiszteletreméltó, hivatásuk iránt mélyen és őszintén elkötelezett professzor uraknak meg kell érteniük, hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. Nem játszhatjuk el még egyszer, hogy majd a tudomány, és a haladás megnyugtató választ ad mindenre, mert az emberiség kollektív emlékezete már másodszor nem fogadja be ezt az érvelést.
 
Ha tágabb nézőpontból figyeljük a japán katasztrófa óta eltelt időszak történéseit, mindezen folyamatok kristálytisztán rajzolódnak ki. A nemzeti kormányok gyakran hisztérikusnak és gazdaságilag irracionálisnak tűnő reagálásai mind azt mutatják, hogy a politika vette az adást és kész új fejezetet nyitni az atomenergetikához való viszonyában. (Ha belegondolunk a stressz tesztek európai szintű elrendelése tisztán műszaki szempontból eléggé illogikus, hiszen, ha arra építjük érveinket, hogy a Japánban, a világ egyik földrengés szempontjából legveszélyesebb területén is soha nem látott erősségű rengés váltotta ki a katasztrófát, akkor a sokkal csendesebb Európában miért éppen erre kell tesztelni az atomerőműveket?).
 
Lehet bírálni a német kormány drasztikusnak tűnő döntését az atomerőművek leállításáról, de vitathatatlan, hogy a közvélemény ilyen súlyú döntést várt el. Lehet persze ellenkező irányú lépést tenni, mint pl. a cseh, francia, vagy orosz kormányok, amelyek deklarálták, hogy következetesen folytatják az atomprogramot. Amennyiben bírják, és fenntartják az ehhez szükséges közbizalmat, és vállalják az esetleges krízishelyzetek kockázatát, miért ne?
 
A magyar modell: 2007-Teller projekt, 209-Lévai projekt, 2011-Sunnyogás projekt
 
Egy dolgot nem lehet ebben a nagyon komoly ügyben csinálni, ez pedig éppen az, amit a magyar kormányzat tesz: sunnyogni. Egyfelől a deklaráció szintjén elkötelezettnek lenni az atomerőművi bővítés mellett, másrészt — sablonos közlemények szintjén maradva — elzárkózni a társadalmi párbeszéd legcsekélyebb lehetősége elől, a bevezetőben idézett sablonos közlemények szintjén maradva. E téren az atomerőművet is tulajdonló, előző cikkben is gyakran emlegetett nemzeti áramcég, az MVM hű követője a kormányzati kottának, sőt le is lépi tulajdonosát. Az áramóriás épp napjainkban csúcsosodó szakmai és erkölcsi mélyrepülése kiválóan érzékelhető abban, ahogy következetesen kerüli az atomerőmű jövőjével kapcsolatos álláspontjának a nyilvánosság előtti megmérettetését. Ez a cég a civil szervezetek egyre intenzívebb nyomása ellenére ma pontosan az ellenkezőjét teszi annak, mint amit a hitelességre őszintén törekvő, nukleáris energetikában érintett vállalatnak tennie kellene. Eközben csodálkozik, hogy a csillebérci kutatóintézet kéményéből a légkörbe került radioaktív jódizotóphoz hasonlóan a cégtől kontrollálatlanul kiszivárgó információk uralják az MVM megítélését.
 
Mindennek kiváló példáját adta az MVM akkor is, amikor néhány hónapja az Origo által publikált közvélemény-kutatás eredményét kommentálta. Az állatorvosi lóként is említhető esetben a katasztrófát követően elvégzett, a bővítés társadalmi elfogadottságát szondázó felmérés meglehetősen negatív eredményére az MVM annyit reagált, hogy az ő méréseik mát mutatnak. Ez ügyben az MVM mindazon szakmai böszmeséget elkövette, amit el lehetett. A felmérésre előre fel kellett volna készülni, sőt megelőző méréssel elébe menni. A kedvezőtlen eredmények publikálását követően pedig aktív és őszinte kommunikációval kellett volna kezelni a krízist – ha az ügy fontos lenne számukra. Úgy tűnik, valójában nem az.
 
Az MVM vezetése úgy viselkedik, mint az emlegetett óceánjáró zenekara, tudomást sem vesz arról, hogy a paksi bővítés hajója a nukleáris szellemtörténet jéghegyének ütközött. A banda körül lassan elfogy a hallgatóság, miközben rendíthetetlenül fújják a „gazdagréti kompetenciaközpont” urai által kezükbe nyomott kottát.
 
A pr-böszmeség egyébként ma általánosan is jellemző a hazai nukleáris kommunikációban. Ha már Csillebércnél tartunk: amennyiben fenti gondolatmenet a tisztelt olvasó számára esetleg nem eléggé meggyőző, az elmúlt napok eseményei váratlan alátámasztást szolgáltattak mindehhez. Nem hiszem, hogy bárkit megnyugtatott a hivatalos kommunikáció, amelynek legfőbb motívuma először az elhallgatás, majd az esemény elbagatellizálása volt, miközben mai napig arra az alapvető kérdésre sem tudjuk, hogy az Európa több városában kimutatott radioaktív izotóp Budapestről származik–e? Ahogyan az Indexen néhány napja megjelent kiváló elemzés megállapítja: ez a történet is remek példája annak, hogy egy nukleáris esemény léte elsősorban nem műszaki, hanem kommunikációs kihívás. Vizsga, amelyen az állami szervek most ismételten elbuktak.
 
 
A felismerésre mára nemcsak az energetikai szakma „peremén” dolgozó bölcselkedők jutottak el, az iparág fő sodorvonalának közismert képviselői egyenesen odáig mennek, hogy nyíltan hirdetik az atomenergetikából történő végleges kiszállás szükségességét (ld. az atomerőmű korábbi vezetőjének előző cikkemben bemutatott tanulmányát).
 
A kiút keresése
 
Nem lenne teljes az elemzés, ha – csak vázlatosan is –, de nem térne ki arra, hogy ebben a helyzetben mi lenne ma Magyarországon az igazán felelős válasz a fent bemutatott kérdésekre. A fentiek egyfajta összegzéseként mindez a következőkben foglalható össze:
 

1.) Ki kell mondani, hogy Magyarország egyelőre szünetelteti egy új nukleáris blokk létesítésének előkészületeit, Korrektül lezárja és megőrzi, illetve a nyilvánossággal megosztja a Lévai projekt elkészült dokumentumait, megszünteti az előkészületek címén a jelentős pénzösszegek elköltését.

 

2.) A hitelességi tartalékok mozgósításával a paksi atomerőmű szakmailag megkérdőjelezhetetlen, nemzetgazdaságilag megkerülhetetlen üzemidő-hosszabbítására kell koncentrálni, a programot a legteljesebb átláthatóság és nyilvánosság mellett folytatni.

 

3.) Igazi, nyílt és őszinte párbeszéd szükséges a nukleáris energetika hosszú távú jövőjéről, melyben a szakpolitika, az energiaszektor, a tudományos műhelyek és a civil szféra egyenrangú félként vehet részt és formálja az atomenergetika magyarországi jövőképét.

 

4.) Feddhetetlen, szakmailag és erkölcsileg kikezdhetetlen, a nyilvánosság előtt is hiteles vezetők kezébe kell adni a folyamatok és döntések vezénylésének felelősségét.

 
A fenti négy tézisen alapuló intézkedéscsomag elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy helyreálljon a hazánkban is kikezdett közbizalom, és egyfajta sajátos magyar modell szerint testesíthetné meg a felelős, nemzeti érdekeket is figyelembe vevő választ Fukushima kihívására.

· 3 trackback

Címkék: biztonság atomenergia fukushima

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr393416079

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Rablóhókuszpókusz a keresőoptimalizálás? 2011.11.30. 11:08:36

Számos weboldalt megvizsgáltunk, az okokat keresve az alacsony vagy nem megfelelő számú látogatottságra.

Trackback: Technológiai romlás okozta a magas jódkoncentrációt 2011.11.29. 16:43:01

A szokásosnál nagyobb jódkibocsátást az intézet területén az izotópgyártás során használt technológia leromlása okozta – erősítette meg a vizsgálatok eredményét Rónaky József az ATV műsorában.

Trackback: Mikor tűnnek már el a komcsik a közéletből? 2011.11.29. 10:14:52

Kövérrel és Orbánnal az élen. Polgári radikális vélemény következik....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Súlyos csúsztatás Fukusimát kudarcnak beállítani, és még gúnyolódni is azon, hogy egy kb. lehetetlennek tartott katasztrófáról beszélnek. Tényleg az volt ugyanis... ezt összevetni a korán leesett hóval nevetséges. És a legfontosabbat vegyük már észre: az elképzelhetetlennek tartott kettős természeti csapást is úgy vészelte át az erőmű, hogy az anyagi kár ugyan felfoghatatlan, de a földrengés 20 000 áldozata 0, azaz NULLA fővel lett több miatta!
Nagyon nem szeretem, amikor a Titanickal mint a technikai fejlődés kudarcával példálóznak.

Egyrészt a Titanic nem egy darab hajó volt, hanem egy hármasiker egy darabja. Amikor a Titanic elsüllyedt (sok ok miatt, de főleg mert a függőleges vízzáró rekeszek alacsonyra voltak építve), a testvérei nagy átalakításokkal futottak csak ki: dupla szegecssor, magasított vízzáró rekeszek, elegendő mentőcsónak, egy részük motoros (vontathatja a többit).

Az Olympic túlélt több tengeralattjáró találatot, ütközést, mindent, a tengerészek egymást "ölték", hogy szolgálhassanak rajta. Úgy lett leselejtezve.

A Britannic ugyan elsüllyedt a kedves nővérkék miatt, akik nyitva hagyták a hajóablakokat (no comment), viszont alig haltak meg páran, és azok is csak azért, mert a mentőcsónakkal a hajócsavarok közelébe mentek.

Úgy látszik, néha sajnos kell egy katasztrófa, hogy észhez térjenek a mérnökök a mámorhoz, de sajnos ez a haladás ára. Ha nem lennének atomerőművek, a kedves posztoló sem írogatna itt most.
Senki sem örül Fukushima miatt, de ezért bezárni az összeset, balgaság lenne.

(A kommentelő a paksi atomerőmű közelében nőtt fel.)
Sajnos ezek a "tézisek" ugyanolyan semmitmondó sablonos hangszerelésűek, mint amit kárhoztatsz.

" Igazi, nyílt és őszinte párbeszéd szükséges "

Majd ha a természettudományos oktatás teljes leépítése helyett annak fejlesztése lesz a program, akkor majd lehetne a "civil szféra" egyenlő partner. Addig marad a kommunikáció...
Jézusom.

Mi történt Fukushimában, amiről én nem tudok?
Komoly gondjaim vannak ezzel a poszttal.
Elsiklik a felett, hogy egy igen régi típusú, egy körös reaktor szállt el, ráadásul extrém természeti katasztrófa miatt, ami itthon nem fordulhat elő. MAGYARORSZÁGON NEM LESZ CUNAMI.
Ráadásul már le akarták állítani.
A NAÜ figyelmeztetett arra hogy a reaktor nem felel meg a biztonsági követelményeknek.

Az új típusú reaktorok még a holdban vannak, a negyedik generáció mind a hat típusával komoly kifogások vannak.
Mire ezek ipari szintűek lesznek, az nem 20 év.
A tóriumos nagyon veszélyes.
Szóval várni egy új típusra, böszmeség.
Kell venni egy, vagy két AP1000-est, azt jóccakát!
Hááát.. lózungokkal lózungok ellen nehéz hitelesen harcolni. Kb. ez jutott eszembe a posztról. Amíg a modern társadalmak közgondolkodásáról meg hasonló jól kézzel fogható dolgokról beszélünk, addig ez egy nagyon szép, ám üres bölcsész agymenés.
Érvelni kellene, azt viszont tényleg, pro és kontra is.

Ezt az agyament társadalmi párbeszédet pedig tessék már elfelejteni. Amikor az emberek felének annyi köze van az energetikához/energiához/műszaki kérdésekhez, hogy bedugom otthon a röfibe, és szól, addig tán nem kéne őket erről megkérdezni. Tudom, nem polkorrekt, nem liberális, nem köztársasági hozzáállás, de ez van.
Párbeszédre azt lehet bocsájtani, hogy akar-é a kedves felhasználó többet fizetni az áramért, ha nincs ilyen-olyan erőmű, illetve hajlandó-é kevesebbet fogyasztani. Ez az a kérdés, amiben egy átlagember tud dönteni, felelősséggel, mert kb. eddig lát el.
Most megint nagy divat lett szidni, az atomerőműveket, és riogatni velük.Mint előttem már belekotty írta, Fukusimában nem a földrengés, hanem az azt követő cunami okozta az erőmű sérülését.
És nem az egész atomenergetikai lobbi veszített a szavahihetőségéből, hanem a fukusimai erőművet működtető cég!
Jó a német példára való hivatkozás, csak azt is hozzá kellene tenni, hogy Németország ma a villamosenergia szükéségleteinek jókora részét a franciaországi ATOMERŐMŰVEKBEN megtermelt árammal tudja csak fedezni! Ezért mindig meghat, mikor a német zöldek a vasúti sínekhez láncolják magukat, megakadályozva az atomhulladék elszállítását! De a hűtőjüket, a klímát, a TV-t, stb. nem kapcsolják ki, hogy ne fogyasszák a "piszkos atomerőművi" áramot!
Minden erőmű, a fosszilis energiahordozókat felhasználók is veszélyesek. Lásd károsanyag kibocsátás! Tehát nincs más út megmenteni a földet, mint vissza a barlangba, sziláccsal világítani, és nemzöldségeket irogatunk a neten!
Igen, tobben leirtak, Fukushima nem mernoki kudarc meg ilyemi, hanem inakbb olyan, mintha raszakadt volna egy meteor. Arra is van esely, megse epitenek mindent meteorbiztosra.

Csernobilban egyertelmu szandekossag tortent, amit ott muveltek, azzal a modszerrel valoban fel lehet robbantani egy eromuvet. De az 1db ember hatarozott utasitasara tortent egy olyan helyen/idoben, ahol a hatarozott utasitasoknak nem volt szokas ellentmondani. Majak meg mindig durvabb volt, csak az nem olyan hires.

@belekotty: a toriumos nem veszelyes, illetve persze veszelyes a francia tenyeszreaktorok elkepeszto profitjara :) a toriumos aldas-bekesseg-evergreen, igaz draga kicsit eleinte.

ha pedig nagyon szep zoldek akarnank lenni, akkor minden faluba epitenenk egy pici automata atomeromuvet. ez volna a legtisztabb es a legbiztonsagosabb, nyilvan nem a legolcsobb megoldas.
"nukleáris sugárzással kapcsolatban az ember semmilyen formában nem tud közvetlen tapasztalatot szerezni, ha e témában valaki megnyilvánul, azt vagy elhisszük, vagy nem."
+
"a tudományos műhelyek és a civil szféra egyenrangú félként vehet részt "

Persze, arra van aztán a legnagyobb szükség, tényleg, hogy a saját árnyékuktól is félő ostoba és tudatlan megélhetési rettegők pofázzanak bele egy olyan dologba, amihez a leghalványabb lila gőzük sincs.
Tényleg, szerintem is ez a megoldás.

"A bő félévvel ezelőtti események kapcsán kialakult páratlanul intenzív médiavisszhang és a közvélemény, helyenként a pánik jegyeit is mutató, reakciójának fényében különösen érdekes ez az érdektelenség, mely vélhetően csupán az érdemi dialógust kerülő hivatalos tájékoztatáspolitikának, végső soron a hitelesség hiányának szól. "

Nem, ez az érdektelenség a mesterséges pánikkeltésnek szól.

Csernobilt meg aztán tényleg elég aljas dolog idekeverni. Baromi sok köze van egy gyakorlatilag szándékosan felrobbantott reaktornak egy ezer évenként előforduló természeti katasztrófához...
nem is nagyon értem, az atomerőműveiket most nagy felindultságukban leállító országok mivel pótolják az energiát ? megveszik más ország atomjával előállított energiáját, vagy hagyományos erőművekből (gáz,szén,stb.) származót. ráadásul a németeknek van rá pénzük, nekünk kilóg a gatyából a seggünk. mi lesz velünk, ha Paks sem lesz? szerintem egyelőre az egyetlen reális célkitűzés Paks modernizálása és bővítése. bár magam is megújuló energiaforrások támogató vagyok, de reálisan szemlélve ezek az erőforrások 10-20 éven belül még nem képesek érdemben segíteni.
Várunk mostanában cunamit Paks környékére?

A fosszilis energia sokkal károsabb a környezetre és az emberek egésségére. Arról nem is szólva, hogy a: gazdaságosság... Bőst meg szintén elkaszálták..
Szerintem tiltsuk be az autókat, sokkal több embert ölnek meg közvetlenül, vagy mérgeznek szarrá, mint bármi más...

A fenti mondatomban minden igaz, de még se gondolom komolyan, mert akkor pont olyan sötét demagóg véglény lennék, mint a postíró.... :P
Ha a tisztelt posztoló valóban "energiaiparban harmincöt éve dolgozó, természettudományos beállítódású közgazdász-mérnökember" lenne, akkor világképe közepén nem a heccsajtó-vezérelte szellemi proletariátusnak való udvarlás kényszere trónolna. (lásd még e tárgykörben: "politikai korrektség", a német néplélek depresszós, öngyilkos átneveltetése, a sötétzöld doktrinérség, a bölcsész energiapolitukusok, stb.)
A magyarok kb. egyvalamit realizálhatnának: a francia tudja, mi a jó neki (és így 70% felett jár az atomenergia részesedése náluk), a német meg ki akar halni, olyan szépen átnevelték 45 után. (dédunokáink idejére ki is fog).
Lehet választani!
Történt??? Történik jelenleg is!
Igyekeztem összeszedni azokat az információkat, amik számomra riasztóvá teszik a történetet. hajnalvilag.blogspot.com/2011/11/fukushima-ma.html

A fő forrás a fairewinds.com, érdemes megnézni a korábbi videókat, anyagokat. Arnie Gundersen nukleáris mérnök, ahogy a cikk végén hivatkozott tanulmány (www.polgariszemle.hu/app/interface.php?view=v_article&ID=452) írója PETZ ERNŐ címzetes egyetemi tanár, a Paksi Atomerőmű volt vezérigazgatója. Ez azért több, mint "lózung" vagy "bölcsész duma", szakmai megítélésükre nem is vállalkozom, de konzekvensnek és hitelesnek tűnnek a számomra.

Akit a tényfeltáró újságírás lelkesít, itt egy (angol nyelvű) BBC film: www.bbc.co.uk/blogs/adamcurtis/2011/03/a_is_for_atom.html
Egy jellemző idézet: "the federal government and the nuclear industry decided that the absence of proof of danger was almost as good as the proof of safety..." (nyilatkozta egy, az atomreaktorok biztonsági rendszereinek tesztelésén dolgozó mérnök arról, hogy a szimulációs tesztek során kapott eredményeknek köze nem volt a feltételezett jelenségekhez).

Teljes mértékben igazat adok mindenkinek, aki azzal érvel, hogy a jelenlegi energiafogyasztásunk nem fedezhető más eszközökkel - de két másik szempontot is illene mellétenni:
1: ez a fogyasztás kiterjeszthető-e a jelenlegi hétmilliárdos emberiségre? Vagy csak "mázlisták vagyunk" hogy ide születtünk?
2: a fogyasztás mekkora része valós szükséglet, és mennyi ostoba pazarlás?

Nem az a kérdés, hogy "hogyan termelhetnénk meg másként" az exponenciálisan növekvő igényünket, véleményem szerint elfogadhatatlan mértékű kockázatot vállalva - hanem az, hogyan CSÖKKENTHETNÉNK elfogadható mértékűre a fogyasztást a VALÓS szükségletek kielégítése mellett.

A technológiánkban szerintem ezen a téren óriási kihasználatlan kapacitásunk van, csak jelen "GDP-orientált" gondolkodásunk kizárólag a növekedésre, termelésre és elhasználásra fókuszál.
Ezért nem tesszük fel a valódi kérdéseket.
@frikazojd:
múltkor írta valamelyik kolléga az egyik blokkban, hogy a tórium szeret gammával sugározni, ami ugye nem egy kellemes dolog, legalábbis ha nincs egy pár méteres betonfalad. annak az a veszélye.
A szerző egy hülye! Ennyi csúsztatást, alaptalan állítást összehozni egy cikkben!
Atomerőműre igenis szükség van. Csernobilt leszámítva, ami az emberi hülyeség miatt robbant fel, nem halt meg még senki sem atomerőmű miatt. Mi az, hogy nem lehet kalkulálni? Adja vissza a diplomáját ez a marha! Ennyi erővel autót sem lehet tervezni, hiszen ki tudja, hogy pár év múlva milyen autókra lesz igény. Ma az ország áramfogyasztásának 40%-át adja Paks. Akármilyen válság is jönne, a jelenlegi fogyasztás nem csökkenne 60%-kal. A drága szenes, import áramot ki lehetne váltani.
Hát ez sz@r lett.

Kezdjük azzal, hogy van ugye egy elég jó megbizhatóságú becslés a magyar VER termelésére és fogyasztására vonatkozóan, a következő néhány évtizedre. Aki akarja, keresse elő a megfelelő stratégiai dokumantumot.

Az előrejelzések szerint a következő néhány évtizedben eszelős mennyiségű termelőkapacitást kell felhúznunk, akkor is, ha közben ezer százalék az alapkamat és svájci lovasijász hordák kalandozzák be az orosz sztyeppéket órává feldolgozható nyersanyagok után kutatva.

Mindösszesen annyiban dönthetünk, hogy milyen jellegű termelékapacitásról legyen szó. Egyik lehetőség az atomenergia is.

Ha az atomenergia felhasználását komolyan akarjuk vizsgálni, akkor az iparág jellegzetességei miatt _most_ kell elkezdeni az előkészitést: akkor is, ha az első kapavágás előtt az jön ki, hogy nem bejövős.

És ennyi: erről ennyi.

(Majd irok még a technikairól is, csak nem egy adagban.)
A poszt írója is annyit tud az atomerőművekről meg az atomenergiáról, mint a grínpísz. SEMMIT!

Ez is egy fizetett médiapánik.
A blogbejegyzés nulla értékű, a kommentek ellenben nagyon korrektek és intelligensek.

A blog szerzőjétől kérdezném, hogy komolyan arra számít term.tudományos és közgáz végzettséggel, hogy elektromos energia bőség illetve alacsony elektromos energia ár korszaka fenyeget minket vmekkora eséllyel???
A poszt kapcsán nekem a Bős-Nagymarosi vízierőmű története jutott eszembe. Az ugyanis egy olyan sztori volt, melynél szintén nem szakmai érvek alapján történt a végső döntés, hanem azért mert a rendszerváltás olyan szinten fonódott össze az erőmű elutasításával, hogy lehetett volna annak bármilyen gazdasági előnye, politikailag öngyilkosság lett volna megépíteni. (teljesen mindegy, ezért nem is kell most itt a kommentekben érvelni amellett hogy gazdaságilag, ökológiailag milyen egyenlege lett volna, mert mégegyszer mondom, hogy nem ez döntött)

Ha Pakssal kapcsolatban is ilyen lesz/lenne a helyzet, akkor lenne igaza a posztírónak. Természetesen a fentieket szem előtt tartva, azaz nem müszakilag, gazdaságilag, hanem csak avval a gondolatmenetével, hogy a közvélemény és a politika milyen hatással van egymásra.

A németeknél a kérdés inkább hasonlíthatott a mi Bős-Nagymarosi helyzetünkre, ezért kellett a kormánynak politikailag úgy döntenie, ahogy (az hogy esetleg milyen lobbiérdekek voltak pro és kontra most nem tudok, nyilván az is latba esett). Pakssal kapcsolatban mégeyszer mondom, hogy nem érzek ilyen erős nyomást a közvélemény részéről, tehát a politikus viszonyalg szabad kezet kapott hogy a szokásos módon járjon el (ködösítés, haverok helyzetbe hozása, jól-rosszul döntés saját érdekek mentén).
az atom eromu a legjobb aramtermelo eromu. mindossze 2 komoly problemaja van:
1. INES6
2. INES7

en.wikipedia.org/wiki/International_Nuclear_Event_Scale

ezek valoszinusege SEHOL sem 0%. Pakson sem!
ha ezzel a tarsadalom egyutt tud elni legyen, ha nem akkor ne.
@Kedves Loránd: Gundersen már nem tekinthető tudományos forrásnak. A Fukushimai eseményeket illető egyes alaptalan, sőt: gyanús, hogy szándékosan hamis feltételezéseivel kiirta magát a kmolyan vehető szakemberek közül.
Leszámítva a "sugallatokat", hogyan kerülhetett ez a poszt erre az oldalra???? Vagy minden rossz, ahol nem a posztíró barátai ülnek?
S úgy vélem, most még csak rosszindulatú sem voltam.

Ezerszer inkább egy Paks 2, mint a Vértesi Erőmű....
@Kedves Loránd:
Azért Petz Ernő cikkében is vannak érdekes, nem egészen alátámasztott dolgok.. például én nem igazán vagyok híve a decentralizált termelésnek, pont hogy több nagy, lehetőleg kapcsolt üzemű fosszilis üzem kellene (ha már gáz, szén, olajban gondolkodunk), a távhő és gőz szolgáltatások fejlesztésével. De ez csak magánvélemény.
Persze a gyárak bezártak, elköltöztek és a gőz már nem kell senkinek.

Kérdéseidre:
1., Nem, valószínűleg nem terjeszthető ki rá.
2., Passz.

Csak valós igény soha nem lesz, mert ha A ember keres x egység pénzt, neki valós igénye a táplálékra van, míg ha B ember keres 15x egység pénzt neki a valós igénye kaviárra van.
Holott a realitás az lenne, hogy mindketten főtt algát esznek, amire szemcseppentővel adagolják az ízeket. Neked pl. tetszik ez az abszolút lecsupaszított, ténylegesen valós igény? No?

És ezt a kérdést nem azért tesszük fel, mert pénzügyi okai vannak (leginkább), hanem azért, mert sem te, sem én, sem senki nem akar lemondani a kényelmes vackairól. Az emberiség hatheted része fölösleges a földön, és az afrikai népességboom állítólag csak most jön.

Igen, a fogyasztást kellene csökkenteni. Mindenki elkezdheti. :)
@Kedves Loránd: "hanem az, hogyan CSÖKKENTHETNÉNK elfogadható mértékűre a fogyasztást a VALÓS szükségletek kielégítése mellett."

Egyszerű: tízszeresére kell növelni az áram árát. Úgy lecsökken majd a fogyasztás, mint a pinty.
A "hogyan kerülhetett ide" kérdés a blog lényege miatt (A Haza és Haladás ....rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, SZAKSZERŰ és elmélyült megvitatásához.)merült fel bennem.
A posztíró társadalmi vitát akart - hát megkapta!:-)))

Az eddigi kommentezők közül csupán egy akadt, aki "séróból" és kb. mezei Greenpeace-aktivistákra jellemző színvonalon foglalt állást az atomenergia ellen ("Félnyi köll az atomtúl!"), a többiek, velem együtt, úgy találják, hogy indokolatlan Fukushima miatt magát a nukleáris energiatermelést kidobni a kukába...

(Magánsztori: néhány éve fiatal Greenpeace-aktivisták állítottak meg, hogy írjak alá valami atomenergia-ellenes papírt... Elkezdtem őket kérdezgetni, hogy mit tudnak a nukleáris energiatermelésről - és kiderült, hogy szinte semmit. A legalapvetőbb fizikai folyamatokkal sem voltak tisztában, felkészítésük a kampányra nagyjából abból állt, hogy "Az atom veszélyes!")
@Rive:
A dolog mérnöki oldalát nézve.

Az a feltételezés, hogy egy, a huszasok közepén üzembe álló (ha akkor épitik, már régen rossz nekünk) atomerőmű drasztikusan különbözne a ma rendelhető tipusoktól, teljesen fals. Érdemes ezügyben megnézni a létező, elterjedtebb tipusok életciklusát a tervezéstől az épitésekig - ha valami olyat akarunk, amire nem mi leszünk a prototipus, akkor kifejezetten a most néhány éven belül elkezdődő épitések tipusai közül kell válogatnunk.

Ezek már olyan követelmények alapján épülnek, hogy a Fukushimai baleset tanulságai sem fogják gyökeresen átalakitani őket: pláne a Fukushimai baleset tanulságainak jellege miatt.

És akkor a baleset tanulságairól. A dolgok jelen folyása szerint az egyik legfontosabb tanulság, hogy a várható ill. elképzelhető környezeti behatások csak korrekt előkészitéssel becsülhetők: ezügyben a paksi telephely jól áll.

Másik fontos tanulság, hogy a korai blokkok csak korlátozott körülmények között képesek kielégitő biztonságot nyújtani - amig Paks 1-4 korai blokknak számit, egy új erőmű már nem.

Harmadik fontos tanulság, hogy fokozni kell az erőművek infrastruktúrafüggetlenségét és a beavatkozás szükségessé válásáig tartó időt - ez első körben a kiszolgáló létesitményeket érinti, maguk a modern blokkok ezt már teljesitik.

Összefoglalva: mérnöki oldalról Fukushima viszonylag kevés olyan dolgot vetett fel, amivel a nukleáris ipar ne foglalkozott volna már az ottani blokkok üzembe helyezésétől idáig.
@Crystah Mastah: dehat nem is, a torium alfabomlo. igazabol csak megenni veszelyes. a kiegett futoelemben keletkezik egy-ket csunya elem, az igaz, de nem tul sok, es pont felhasznalhatok a hagyomanyos atomeromuvekben (ezert meno a torium). tovabba ezen maradvanyok felezesi ideje <100 ev, ami sokkal baratsagosabb, mint amiket most 1000++ evre kell elasni (ruszkiknal tengerbe hajigalni). amig nincs (szabalyozhato) fuzios eromu, addig meg mindig a torium a legjobb haver.
@Rive: Ne haragudj, de ez most érv volt???

Az itteni csacsogásban is azt látom jellemzőnek, hogy "nevet" hármat látok: a poszt íróét, Retz Ernőét és az enyémet, a "nyafogók" oldalán. Innen származnak a legalább ellenőrizhető, és a témához közvetlenül kapcsolható állítások. A névtelen szakértők részéről viszont személyes megjegyzéseken és a hozzáértés vitatásán kívül nem sok hullott a másik serpenyőbe.
A fogyasztás katasztrofális méretével én is egyetértek, de ez nem közvetlen érv az atomerőmű mellett, sokkal inkább egy súlyos és valóban azonnal megoldandó civilizációs válság tünete.

Gundersen szövegeit NEM azért veszem komolyan, mert ősz öreg ember, vagy mert atommérnök, hanem azért, mert az állításai összefüggőek, fényképekkel és videofelvételekkel, hivatalos kormányzati dokumentumokkal vannak alátámasztva. Örömmel várok bárki részéről cáfolatot bármelyik, a blogomban felsorolt állításomra, vagy Gundersen "szándékosan hamis feltételezéseire". Nem úgy, hogy "általad megbízható tudományos forrás szerint", hanem olyan részletességgel végigmenve a látható, dokumentálható tényeken, ahogy azt Gundersen teszi. Aztán majd eldöntöm, hogy melyiknek hiszek.

Szerintem ugyanis ezt (személyesen felvállalt, nem személyeskedő, hanem a tárgyra vonatkozó ismeretek és vélemény megosztását, a források tartalom szerinti vizsgálatát) hívják vitának, a többi felesleges, ám igen "demokratikus", Győzike szintű szócséplés. Elnézést.

----

Crystah Mastah: Jaja, valahogy így, de remélem te is úgy látod, hogy a fogyasztás és veszélyesség alapján az a hatheted rész simán elélne a bolygón - az ÁLTALUNK képviselt egyheted az, ami a gondok túlnyomó részét okozza.

A probléma tényleg bonyolult, és baromi sokat foglalkoztam a megoldásával, ami természetesen lehetetlen egyéni eszközökkel, kizárólag rendszerszinten értelmezhető, és az áremelés nem tartozik az eszközök közé. Ha kíváncsi vagy rá, megtalálod, ezt a blogot nyilván nincs értelme szétoffolni vele :-)

Piefke: az én "színvonalamról" beszélsz, ilyen megalapozott és tényszerű módon? :-D Akkor valamit nagyon nem sikerült számodra érthetően elmondanom... OK, sajnálom, nem vagyok Greenpeace aktivista, csak egy háromgyermekes programozó matematikus (vagyis abból élek, hogy gondolkodom, elemzek és MŰKÖDŐ rendszereket állítok össze). Ha akarsz, vitatkozz velem: érdemben, alátámasztott módon cáfold meg az állításaimat. Kívánom, hogy sikerüljön.
@frikazojd: ez a 'tiszta fúziós energia' eléggé mitosz. A fúzió komoly neutronforrás, azaz egy fúziós erőmű belseje ugyanúgy felaktiválódik, mint egy maghasadásosé. Plusz triciumkibocsátó.
@Kedves Loránd: nem, ez egy tény volt. Azt kezdesz vele, amit akarsz.

A névtelenséget illetően is eléggé félreértésben leledzel, kedves posztoló. A névtelenség nem azt jelenti, hogy a másik senki: ahogy a nevesitettség se garancia, hogy a másik valaki.

Gundersen ordas baromságait elég sokan és sok helyen tárgyalták már. Nem vagyok hajlandó több szót pazarolni arra a jelenlegi majomra/valaha volt tudósra, mérnökre.
@frikazojd:
Jó, akkor ne hidd el. Megkerestem neked:

"belekotty 2011.11.24. 22:27:44
@Crystah Mastah: Alfával bomlik. Csak úgy áll elő hogy Th232 + n -> Pa233 -> U233. Azonban a Pa233(n,2n)Pa232->U232 egy metastabil atommagot állít elő, ami masszív gammasugárzó."

A dolog nem úgy néz ki, hogy hipphopp felhúzunk pár tóriumreaktort. Sima, jól bejáratott atomeromunél is kb 10 év mire nagyjából elkészül, ebbol meg még prototípus sincs. Igen, szép dolog a tórium, de _nem kell vakon hinni_ ebben (sem). Vannak elonyei, vannak hátrányai.

Itt pár dolog fel van sorolva:
en.wikipedia.org/wiki/Thorium_fuel_cycle#Disadvantages_as_nuclear_fuel
@Kedves Loránd:
Persze, a hatheted szépen éldegélne vakon lenne még 25-50-100 szép évük, és egyszer hirtelen vége lenne a játéknak. A nem tudás csak a boldogságot garantálja általában, a túlélést semmiképp.
@Kedves Loránd: "(vagyis abból élek, hogy gondolkodom, elemzek és MŰKÖDŐ rendszereket állítok össze)."

Ez sajnos nem érv az atomenergiához hozzáértésed mellett.
Másik fele, hogy vicces, hogy az "érveid" cáfolatát várod, mikor egyetlen saját érved sincs, csak beálltál teljes mellszélességgel egy vélemény mögé.

Azt is megemlíteném még, mert elég aranyos az is, hogy a saját megélhetéseddel játszol, amikor az egyheted pazarlása ellen kampányolsz. Ha nem lenne a fejlett nyugat energiapazarló magatartása, akkor kb a programozók egy százalékára lenne csak igény.

Egyébként nem először látom ezt a megalapozatlan magabiztosságot programozóktól, informatikusoktól. Valahogy furamód titeket a legkönnyebb megvezetni önmagában koherens és logikus, de a valóságtól teljes mértékben elrugaszkodott baromságokkal. Elég neked egy jól hangzó jútúb videó, és már meg is vagy győzve. Ennél azért kicsit kritikusabb hozzáállást várna az ember egy ilyen komoly témában.
@Rive: És akkor utolsó pontban, a kommunikációról.

Jelenleg erős asszimetria áll fenn azügyben, hogy ki és mit állithat. A 'hivatalos' tudomány (ide beleértve egyaránt a 'magas' és mérnöki tudományt is) bizonyos dolgokat nem állithat, ha hű akar maradni a saját szellemiségéhez.
A döntéshozók, hivatalos szervek se mondhatnak el mindent, több klf. okból sem - nemzetközi egyezményektől a stratégiai érdekekig bezárólag elég sok dolog megköti a kezüket.
Ugyanakkor támadni, azt lényegében minden korlát nélkül szabad, és még a támadó van megsértődve, ha lehülyézik hébe-hóba.

Efféle helyzetben nyertes tratégia nincs. A természettudományos ismeretek szintjének emelése persze igencsak kivánatos volna, de efféle átfutási ideje egy emberöltő, és most nem igazán megfelelő irányba megy a szekér.
A 'Hivatal' nyitottságán is lehetne módositani, még az adott kereteken belül - ezt éppenséggel tagadni nem szokás tudományos alapokon, csak épp beleszólás sincs: ez főleg politika, nem tudomány.

De igazából változni csak akkor fog valami, ha a 'másik' fél is hasonló terepen küzd - ha felelős és felelősségre vonható az állitásaiért... És ennek semmi dolga semmiféle félreértelmezett, szólásszabadsággal kapcsolatos aggályokkal.

~ ennyi.
Kedves Posztíró!
Én mostanség az atomenergia ellenzőknek csak az alábbi táblázatot szoktam megmutatni, ami az egyes energia ellőállítási módok TWh-ra eső halálesetek számát mutatja. Az atomenergia már magában foglalja a csernobili katasztrófa áldozatait is, ellenben nem tartalmazza a vízerőművek ökológiai hatásait, a szélerőművek madárpopulációkra gyakorolt hatását, a napkollektorok magas nehézfémtartalma miatt szükséges ártalmatlanítását.

Energy Source Death Rate (deaths per TWh)

Coal – world average 161 (26% of world energy, 50% of electricity)
Coal – China 278
Coal – USA 15
Oil 36 (36% of world energy)
Natural Gas 4 (21% of world energy)
Biofuel/Biomass 12
Peat 12
Solar (rooftop) 0.44 (less than 0.1% of world energy)
Wind 0.15 (less than 1% of world energy)
Hydro 0.10 (europe death rate, 2.2% of world energy)
Hydro - world including Banqiao) 1.4 (about 2500 TWh/yr and 171,000 Banqiao dead)
Nuclear 0.04 (5.9% of world energy)

Forrás: nextbigfuture.com/2011/03/deaths-per-twh-by-energy-source.html

Aztán megkérdezem, hogy melyik energia termelési mód a legjobb?
Rive: mármint "neo-darwinista tény", hogy Gundersen úr majommá változott. Nézd el nekem, hogy ezt így ebben a formában nem veszem komolyan. ;-)
Viszont őszintén, szívesen olvasnám a "másik oldal" indoklásait ezen állítás mellett, örömmel vennék néhány linket. És elnézést kérek azért, hogy a neked szóló részbe csúsztak a jelen beszélgetésre vonatkozó általános megállapításaim. Üdítő pozitív színfolt volt a "mérnöki rész", csak azt már nem láttam a küldés előtt.

Cserébe ezt a videót tudom mutatni: www.universalsubtitles.org/hu/videos/2TnNJkefdfyZ (megcsináltam alá a felirat magyar fordítását, akit érdekel)
Ez egy számomra meggyőző és részletes elemzés amellett, hogy a fukushimai példa szerint az ilyen típusú reaktorblokkok pihentető medencéi képesek a sokat emlegetett "piszkos bomba" módra felrobbanni (csak nem bőröndnyi méretben), erősen radioaktív port dobni a szélbe, fűtőelem darabokat és más szemetet szórni akár több kilométer távolságba (merthogy azt ott találtak is tudtommal). Nagyon megnyugtatna, ha mutatnál forrást, ahol ezt érdemben cáfolják - bár előre szólok, azt is kritikus szemmel fogom nézni. Előre is köszönöm. Tényleg.

Én nem tehetek arról, hogy mit olvasol ki a szavaimból - viszont tudtommal ÉN NEM minősítettelek téged vagy bárki mást "senkinek" a nicknév használat miatt, szemben a "valaki" önmagammal.
Viszont azt tapasztalatból állítom: gyökeresen másként fogalmazom meg minden mondatomat annak tudatában, hogy ez bármikor a nevem alapján visszakereshető, bármilyen környezetben szembesíthető vagyok vele. Következésképpen, bár ez az alkotót közvetlenül nem minősíti, az így megfogalmazott vélemény minőségileg más kategóriába tartozik. Vitatod ezt az állítást?

Crystah Mastah: stimmel!
Ezért tekintem egyetlen járható útnak egy közös, rendszerszintű megoldás kialakítását, amelynek szerves része az "egyheted" fogyasztásának drasztikus csökkentése, amire véleményem szerint lehetőségünk van úgy is, hogy az életminőségünk átlaga nem csökken - bár dolgozni, ha tényleg túl akarjuk élni ezt az időszakot, lehet és kell is majd.

Bobby: nem is a hozzáértésem mellett hoztam fel, hanem a konstruktív elemző gondolkodás és vita szabályaihoz való ragaszkodásom mentségére...
Mondd, vetted a fáradságot, és megnézted a hivatkozott blogbejegyzésem tizenöt (megszámoltam) pontját, amelyek alapján az atomenergia jelen hasznosítási módját kritizálom? Vagy a többi forrást?
Oké, mivel nem vagyok atomtudós, TEPCO mérnök, ... egyben, ezek nem a "saját" érveim, csak az általam megbízhatónak tartott információk, és a belőlük levont következtetések. Ez a baj velük?

Az egy százalékos feltételezéseddel tökéletesen egyetértek, sőt... Ha tehetném, most is azon dolgoznék, hogy erre konkrét, működő bizonyítékot szolgáltassak. Sajnos belefáradtam, nagyon hosszú és csak (számomra meggyőző) részeredményeket szolgáltató szélmalomharc volt.

Biztosan megvezethető vagyok, ahogy mindenki más. Mégis úgy látom, például veled is ellentétben én vagyok az, aki nem fogalmaz meg egyértelmű állításokat a vitapartnereim szellemi állapotára, felkészültségére, szokásaira vonatkozóan...
Továbbá folyamatosan hangoztatom hozzá NEM értésemet és azt, hogy a bejövő információk alapján, azok tartalmi értékelése szerint kívánok következtetéseket levonni, elmondom a jelenlegieket és érdemi cáfolatokat várok ahhoz, hogy megváltoztassam őket.
Én másként definiálnám a megalapozatlan magabiztosság fogalmát, de erről a különbségről megint nem tehetek.
@Kedves Loránd: Bár megigértem magamnak, hogy Gundersen még egyszer nem, de: no, még egyszer, utoljára.

Nem, sehol se találtak fűtőelemdarabokat a területen. Ezügyben nem nekem kellene cáfolnom, hanem Gundersennek bizonyitania, de legalábbis megneveznie a forrásait - de ezt a mai napig, többszörös kérés ellenére sem tette meg sehol. A közleményekben mindenesetre effélének nincs nyoma.

Egyetlen olyan momentum van, amit erősen kifacsarva illetve szándékosan félreértelmezve igy is lehet tálalni: egy korai közleményben a környéken detektált '13 neutron beam' -ról esik szó, csak a közlemény ennél többet nem sokat árul el. Legvalószinűbb, hogy egyedi neutronbeütések észleléséről van szó. Gundersen tálalásában ez először kritikussági esemény bizonyitéka volt - azt hallgatja el szemérmesen, hogy olyan kritikussági esemény, ami az adott távolságban neutronészlelést generál, a teljes helyi melósállományt megölte volna.

Ha valaki üzemanyagdarabokbeli U vagy Pu spontán hasadásához akarja kötni a fentebbi észleletet, akkor meg számot kell adnia a kisérősugárzás hiányáról. Effélék felszini sugárzása a 100Sv/h kaliber fölött kezdődik, azaz megint ott tartunk, hogy a melósoknak hullaniuk kellene, mint dögvész idején.

De nem hullanak.

Ennek ellenére Gundersen ezen állitását sem volt hajlandó soha sem alátámasztani, se visszavonni: ahogy pl. az U4 FHM poziciójára vonatkozót, vagy a U4 SFP robbanására vonatkozót sem - még akkor sem, amikor már nyilvánosságra kerültek a medencebeli vizalatti felvételek.

Ismételném: nem nekem kell itt bizonyitanom, hanem Gundersennek. Neki kellene elszámolni a korábbi fals hülyeségeivel is. De nem ezt teszi, hanem folyamatosan újabb és újabb ökörségeket rángat elő, és környezetéből kiragadva minden apróságot megpróbál a halvaszületett teóriáinak alátámasztására felhasználni.

Ez már nem mérnökhöz vagy tudóshoz illő viselkedés. Az a 'majom' jelző még inkább a majmokra sértő.

És ennyit Gundersenről.
@Rive: Ez tényleg jól hangzik, köszönöm. A rövidítéseid nyilván számomra ismeretlenek, de te legalább tudod, miről beszélsz, és ha a jelenlegi ismeretek számodra megnyugtatóak, akkor nekem sem kell ebben a konkrét kérdésben különösebben vészmadárkodnom. És ez jó! :-)
Ha már ennyit atomoztam, ezt a szöveget átemelhetem a saját blogomra? Jól mutatna az én vakarózásom mellett... :-)

Úgy emlékeztem, hogy amikor ebbe a történetbe először belefutottam, több helyen is láttam ezt a darabkás hírt, tehát nem elsőként jött Gundersentől. Tény viszont, hogy most egy gyors átnézésre minden általam látott forrás a Fairewinds-re hivatkozik, és ha valóban nincs független forrás, akkor ezt a kérdést eláshatom.

Annak ellenőrzése, hogy a két robbanás közötti szerintem tényleg látványos különbségét mi okozta, nem az én szintem. Az az állítás, hogy "valamilyen robbanás" a pihentető medencéből hajíthatta fölfelé mindazt, ami ott volt (szemben a hidrogénnel megtelt épület "mindenfelé robbanásával") azért még mindig logikusnak tűnik, az a porfelhő meg olyasminek, aminek semmi keresni valója nincs a levegőben. Ez viszont tényleg szakemberek dolga, akikben jó lenne megbízni.

Érdekelne viszont a véleményed a számomra legfontosabb, utolsó megállapításomról (forrásként itt is Gundersen áll, a Fairewinds site-on látható dokumentum hitelességét nem tudom ellenőrizni):

---

Azt mondjuk, a fukushimai katasztrófát "szokatlanul erős" földrengés és cunami okozta. Nem. Ezek önmagukban tragikus helyi események. Az viszont, hogy következményük az egész világra, és az innen következő évszázadokra, évezredekre kiterjedő problémát okoz, az atomerőmű létezéséből, a nukleáris tudomány felelőtlen felhasználásából fakad. Amerikai hivatalos kormányjelentés szerint az ottani atomerőművek felére bizonyítottan, saját elemzéseik szerint igaz, hogy ha a biztonságosan leállított reaktor, illetve esetleges tárolómedencéik hűtése bármilyen okból megszűnik, 12 óra alatt a "maradék hő" elforralja a hűtővizet (óriási nyomású radioaktív gőz keletkezik), hidrogén gázt hoz létre, a több ezer fokra izzó fűtőrudak elolvadnak, szétesnek, kezelhetetlen, a fukushimaihoz hasonlóan globális és elképzelhetetlenül hosszú távú katasztrófához vezetnek. A világon jelenleg majdnem ötszáz atomerőmű üzemel, és a "fejlettség nevében" számos új építése illetve meglévő létesítmények bővítése van napirenden. Sokuk ugyanolyan tervezési hiányosságokkal rendelkezik, mint a fukushimai - de tudható, hogy a hivatalos engedélyeztetési, ellenőrzési eljárások milyen szigorral működnek, ha minden résztvevő a felépítésben érdekelt.

Mindezek után, figyelembe véve az általunk folyamatosan, ordítva pazarolt energia mennyiségét, egyetlen kérdés marad: a kockázatok és egyértelmű tapasztalatok ismeretében tényleg kell nekünk ennyi energia?

---

Szerinted?
@Kedves Loránd: "Bobby: nem is a hozzáértésem mellett hoztam fel, hanem a konstruktív elemző gondolkodás és vita szabályaihoz való ragaszkodásom mentségére..."

Ehhez képest a blogodban _felelőtlenségről_ beszélsz. Felelőtlenség az, ha a veszélyek ismeretében azokat nem veszed figyelembe. A fukushimai cunami váratlan esemény volt, így felelőtlenségről beszélni szimplán HAZUGSÁG.
Légy oly kedves, akkor tartsd is magad az elveidhez, ha már ilyen büszke vagy rájuk.

"Oké, mivel nem vagyok atomtudós, TEPCO mérnök, ... egyben, ezek nem a "saját" érveim, csak az általam megbízhatónak tartott információk, és a belőlük levont következtetések. Ez a baj velük?"

Igen, ez. Nem értesz hozzá, és egy komplett tudományág ellenében beállsz egy megalapozatlan különvélemény mögé. Mivel nem szakterületed, így gyakorlatilag bármilyen információt megalapozottnak fogadsz el, ami az előzetesen kialakított véleményednek megfelel. Továbbá az összes, neked nem tetsző tényt figyelmen kívül hagyod.
Közben teljesen el vagy telve a saját vitakultúrádtól, így MAGADNAK tökéletesen meg is tudod magyarázni, hogy miért is van igazad. Egy vitában képzett egyén bármit és annak az ellenkezőjét is hihetően meg tudja védeni, csak ennek éppen nem feltétlen van köze a valósághoz.

A legnagyobb probléma a kritikus gondolkodásmód(és ebből kifolyólag az önkritika) teljes hiánya. Egy valódi tudós nem a közvéleményt akarja meggyőzni soha, hanem a szakmát. Senkit nem érdekel egy tudós népszerűsége. Ha igaza van, a szakma előbb-utóbb belátja ezt, attól teljesen függetlenül, hogy a laikusok tömegei támogatják-e, vagy épp ellene vannak.
Amikor egy úgynevezett tudós publikációírás helyett youtube videókat kezd el készíteni, ott már illő lenne egy picit elgondolkodni a dolgon.

Az is elárul egyet s mást a hozzáállásodról, hogy tőlünk, névtelen* kommentelőktől várod a cáfolatot. Ha valóban érdekelne a téma, nem állnál meg egyetlen véleménynél, hanem rendesen, körültekintően körbejárnád a témát. A végén talán el is juthatnál odáig, hogy nem kellene többet leírogatnod, hogy nem értesz a témához. De neked megfelel a tudatlanság és a szájkarate, mert ezekben jó vagy.

*A névtelenséghez kapcsolódóan elmesélnék egy rövid történetet.
Volt egyszer, hogy ezzel a blog.hu-s felhasználómmal beszóltam egy fényképes blognak, hogy ne legyenek már ennyire igénytelenek, össze-vissza szét volt csúszva a szöveg a képek körül. Ahhoz nem volt meg a technikai tudásuk/gyakorlatuk, hogy egy ingyenes blogsablont normálisan használjanak.
Aznap este kaptam egy üzenetet az _iwiw profilomra_, hogy ne legyek már köcsög, nem értenek ők ehhez, egy kis baráti társaságnak csinálják a blogot, hagyjam őket békén.
Na, ha egy informatikai analfabéta megtalál engem személyesen, akkor neked, programozónak nem okozhat ez nehézséget.
Csak gondolom megint az önfényezés megy, és valójában baromira nem érdekel téged, kikkel beszélgetsz itt, mint ahogy én is magasról szarok rá, hogy az itteni nicked a valódi neved-e, vagy sem.
@Bobby Newmark: Nos, mindennek nincs sok köze a blog bejegyzés témájához, viszont láthatóan mindent tudsz rólam. Azt hiszem, ennyiben maradhatunk. Áldás, békesség...
:-)
@frikazojd: Kedves barátom! Ne terjessz hülyeségeket tudományos hírverésnek szánt cikkek ismeretében.
Míg plutóniumtól, vagy egyéb transzuránoktól órák alatt szedsz össze pár méter távolságra halálos sugáradagot, addig mondjuk 3 százalék U232-t tartalmazó U233-tól ezt percek alatt megkapod. A tóriumos erőművekben pedig Th232(n)Pa233 majd Pa233(n,2n)U232 egy metastabil atommagot eredményez, amely durva gamma sugárzó. A helyzet rosszabb mintha a transzuránokat visszatennék az atomerőművekbe elégni. (Akkor kalifornium is képződik már ami neutron sugárzó)
A fentiek miatt az kiégett fűtőelemek nagyon veszélyesek a reprocesszálás pedig rendkívül körülményes.
Egy fukusimai vagy csernobili baleset sokszoros sugárszennyezéssel járt volna tóriumos esetben.
Amíg az atomerőművek nem dughatók a föld alá - már pedig a termodinamika második főtétele ezt nem teszi lehetővé - addig ne nagyon játszadozzunk a tóriumos erőművekkel. Nem véletlen hogy a hadiipar nagyon gyorsan letett róla.
@sirsteve: ... viszont ez valódi érv volt, nem illik válasz nélkül hagyni.

Az összehasonlításban szerinted jogosan hagyod ki a jövőt és a mérési pontosság kérdését?

A "hagyományos" energiatermelési módok mellett azonnal és mérhetően jelentkezik azok veszélye (bányaszerencsétlenségek, tüzek, robbanások). Az már kérdéses, hogy az égetéssel előállított energia mondjuk a klímaváltozáson keresztül is szedheti az áldozatait, de ez úgyis vitatott terület, ne menjünk bele.
Egyetértünk, "nem jó".

A "megújulók" (amik közé a biomassza égetést besorolni ordító ostobaság) már nehezebben behatárolhatók az általad is említett mellékhatások miatt, ráadásul ott egy megfelelően hosszú időszakot tekintve komoly gondok is feltételezhetők. Például ha elfogadjuk, hogy előbb-utóbb minden gát összeomlik, akkor a nagyobb vízerőművek valamikor egyszer súlyos katasztrófát fognak okozni. Van belőlük néhány.
Egyetértünk, "nem az igazi".

Az atomenergiával viszont ezt a felmérést nagyon nehéz elvégezni!

1: a "hatás" megítélés kérdése. Állandó vita tárgya, hogy Csernobil valójában hány halálesetért felelős, egyértelmű állítást megfogalmazni lehetetlen, még akkor is, ha a politika és a hivatalos tudomány, ipar motivációja korrekt lenne (vajon az?) Ugyanez Fukushimára is igaz, csak a határértékek és a kitelepítések alapján lehet többé vagy kevésbé aggódni, számokat csak évtizedek múlva fogunk megtudni - ha(!) mostantól már minden rendben is lesz.

2: a nukleáris ipar jelenleg normál üzemben állít elő olyan "mérgeket", amik szó szerint százezer évre ELŐRE hatnak, ennek során bármikor, felfoghatatlan méretű pusztulást képesek okozni. Nincs a birtokunkban olyan technológia, amellyel ezt a jövőnek szánt "ajándékcsomagot" nyugodt lélekkel biztonságba helyezhetnénk. (Akinek van ötlete, szóljon nekik: dotsub.com/view/8e40ebda-5966-4212-9b96-6abbce3c6577 ...) Egy mai atomerőmű simán lehet felelős akár milliók jövőbeli haláláért egy ezer év múlva bekövetkező tárolóbaleset után... Az utódainknak semmi haszna nem lesz az atomszemetünkből, viszont belepusztulnak, ha bármit elhibáznak vele kapcsolatban. Javíts ki, ha tévedek.

3: eddig még egyetlen igazi, "telivér" atomkatasztrófánk nem volt, a jelenlegiekről azt tudjuk, hogy sokkal rosszabbak is lehettek volna (ha pl nem az óceán felé fúj a szél). Az atombaleset egyszerűen nem "skálázható" annak alapján, hogy eddig volt kettő "relatíve szerencsés nagyobb", szemben a rendszeresen előforduló égetős erőmű balesetekkel. Ez így egyszerűen nem összevethető.

Az alapvető kérdés, hogy mi a legrosszabb, ami egy erőműben történhet?

Egy szénerőműben mondjuk egy robbanás, ami a teljes tüzelőanyagkészletet felemészti. Erre remélhetőleg odafigyelnek az erőmű elhelyezésénél, tragikus, sok halálos áldozattal és durva füsttel járó helyi baleset, volt ilyen, lesz ilyen; az ilyesmivel foglalkozó vállalat az energia árába ezt beleszámolja.
Hány ilyen volt eddig? Egy rakás, benne van a statisztikádban. Hány ilyen történhet az emberi civilizáció veszélyeztetése nélkül? Akárhány.

Mi történhet legrosszabb forgatókönyv szerint egy atomerőműben?
Ehhez Rive ért, remélem helyesbít.
Legjobb tudásom szerint az egész egy olyan dologgal kezdődik, ami "soha nem történhet meg": a reaktormag hűtés nélkül marad, és egyetlen izzó masszává, "nukleáris lávává" változik. Amit normál emberi agy nehezen fog fel, (de muszáj lenne megpróbálni annak, aki erről a témáról beszélgetni akar) a következő: ez a láva NEM HŰL KI, hanem akár ezer évekig izzik, csak azért, mert radioaktív! Csernobil és Fukushima NEM "VOLT", hanem ilyen időtávon "VAN"!

Innen két "legrosszabb" lehetőség van:
1: az a bizonyos irányíthatatlan, megközelíthetetlen, "nukleáris láva" mégis eléri a kritikus tömeget. Lehetetlen? Szerintem nem, hiszen bőven elég urán van jelen, csak úgy kell összefolyniuk a daraboknak. A matematikai esély nyilván csekély, a reaktormag-láva átlagos tisztasága messze rosszabb, mint eredeti állapotban a fűtőelemeké. Ha mégis megtörténik, ez nyilván egy helyi esemény, a fűtőanyag készlet kis része vesz részt a láncreakcióban, de a maradékot finom porrá, pontosabban izzó permetté csapja szét, és egyetlen nagy durranással bízza a szelekre.
2: a láva folyamatosan, több ezer fokon izzik, átégeti a padlót, mindent, és lefelé haladtában talajvízzel találkozik, onnantól kezdve radioaktív gőzt fejleszt ezerrel. Ebben megy a szélbe a sugárzó por, a forrást megközelíteni, elszigetelni gyakorlatilag lehetetlen a sugárzás miatt, meg azért, mert gyakorlatilag egy hatalmas, izzó, radioaktív gödör.

A hatás mindkét esetben felmérhetetlen katasztrófa, amely nem kötődik helyhez és időhöz, a kijutott "méreg" emberi léptékkel "örökre", ezer évekre meghatározhatja az ott élők sorsát - persze a természetes folyamatok lassan összegyűjtik, a mélybe viszik, de helyenként újra a felszínre dobják a szennyezést. Hol? Bárhol...
Hány ilyen történt eddig? Egy sem, hála Istennek, mert a biztonsági rendszerek kevésnek bizonyultak, a helyszínen lévő szakértők pedig döbbent és néha tanácstalan "próbálkozóknak". Hány ilyen történhet az emberi civilizáció veszélyeztetése nélkül? Attól tartok, hogy EGY SEM.

Tudom, ilyen "nem történhet meg soha". Igen ám, de az ÖSSZES eddigi atombaleset olyasmi, ami elvileg soha nem történhetett volna meg, vagy tévedek? Minden érintett tisztában van a nukleáris energiatermelés veszélyeivel, és bármilyen baleset esélye hivatalosan nulla.

Hopp, lehet, hogy tévedek? Fukushimában több forrás szerint megtörtént az "átolvadás"!
"TEPCO eventually announced that unit #2 had experienced a fuel meltdown and melt-through. On September 20, 2011, Hiroaki Koide, assistant professor at Kyoto University's Research Reactor Institute, estimated that material from the nuclear fuel rods may be 12 meters deep underground at reactors 1-3." japanfocus.org/events/view/113 , www.myweathertech.com/2011/06/22/fukushima-nuclear-fuel-leaking-into-groundwater-tepco-says-barrier-too-expensive-will-hurt-stock-price/
Rive, ebben nincs Gundersen, nyugtass meg kérlek...

Szóval itt nem értünk egyet. Szerintem ez
- a jelenben is hazárdjáték,
- ha a jelenlegi katasztrófák kárelhárításának költségeit (vegyük csak az új szarkofágot Csernobilnál) elosztjuk az erőművekre, az totális csőd,
- a jövőt is figyelembe véve pedig szemellenzős, felelőtlen bunkóság.
Vagy hogy mondják ezt "politically correct" nyelven.

----

Újra hozzátenném, az igazi kérdés NEM AZ, HOGYAN állítunk elő energiát.
A fenti felsorolásból kimaradt a HIÁNY: amit elégetünk, eszközökbe beépítünk a mai energiafogyasztásunk kielégítése érdekében, az az utódainknak már hiányozni fog! Ezt az energiát ők is szeretnék ellátó, egészségügyi, informatikai, stb rendszerek működtetésére használni - csakhogy MI elpöfögjük egyéni közlekedésben, már gyártáskor hulladék minőségű termékek globális szállításában, szórakoztató elektronikában, ...

Az a jól megérdemelt pofon, amit egyre erősödő katasztrófák képében kapunk, csak a hülyeségünk következménye.
@Kedves Loránd: Én rólad semmit nem tudok, a megnyilvánuló viselkedésedet kritizálom.

Szép próbálkozás kijátszani a "személyeskedés" kártyát, kár, hogy ez nem az volt.
@Bobby Newmark: "A fukushimai cunami váratlan esemény volt, így felelőtlenségről beszélni szimplán HAZUGSÁG." - Csakhogy a NAÜ 2008-ban már figyelmeztette a japán kormányt hogy az erőmű max egy 7-es földrengést bír ki. Mellesleg tengerparton, szeizmikusan aktív területen a cunamit nem nevezném váratlan eseménynek.
@Rive: "A fúzió komoly neutronforrás, azaz egy fúziós erőmű belseje ugyanúgy felaktiválódik, mint egy maghasadásosé. Plusz triciumkibocsátó." - persze hogy felaktiválódik, de a neutronok döntő többségét az ólom-lítium blanket fogja fel, ott is történik az energia döntő többségének leadása.
A fúziós erőmű meg sajna nem termel annyi tríciumot, mint amennyit igényel.
Csakhogy a tóriumos cuccokról egy kicsit reálisabban álmodozzunk.

www.ieer.org/fctsheet/thorium2009factsheet.pdf

Messze vannak azok még gazdaságilag.
Az atomerőmű-építés (mint minden állami giga projekt) biznisz. Csak nam úgy, haogy a tervezők mondják.

Ha egyszer elkezded építeni, akor be kell fejezni. A budapesti metrót is elkezdtük mondjuk 250 milliárddal, végül, többszöri módostísok után, lett belőle mennyi monsjuk 1000 milliárd? A magyar autópályákat vagy most más vasúti pályákat nem modnom. A közgépes sikvidéki pálya csak 10%-al ocslóbb mint a TGV sín építése.

A finnországi épülő erőmű is többszörösébe kerül mint azt tervezték (igaz ezt a fővállakozó állja - ilyen dealt a megrendelő soha nem kap már).

Alényeg: számolatlanul lehet pénzt lenyúlni. Önmagában a tender kiírása sokaknak sok pénz, és a gyártók is el kezdenek lobbizni (lásd Gripen ügy). Aztán ha elkezdődik, akkor pedig jön a bonanza: egy évtizeden kerezstül évi sokszázmilliárdból mindenkinek csurran cseppen.

Ennél nagyobb biz nem lesz egy ideig az biztos. Persze, hogy mindenki (politika) támogatja.
Ez a cikk egy "gyöngyszem". A 10 millió pénzügyminiszter, szövetségi kapitány és atomenergetikus országa...Magyarország én így szeretlek.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma