Gyorsdiagnózis a hazai adópolitikáról

2011.09.21. | Oszkó Péter | 91 komment

 

Az adórendszer nem csupán Magyarországon, hanem a gazdasági fejlődés útján haladó országok legtöbbjében is a gazdaságpolitikai alkalmazkodás legközvetlenebb eszköze, s már csak emiatt is olyan sebességgel változik, hogy nehéz róla tartósan érvényes értékelést, akár csak statikus leírást is adni. Ennek persze extrém példáját adja hazánk, ahol egy adóterhelésről, annak szerkezetéről, illetve megoszlásáról írt tanulmányt vagy elemzést - amilyen a jelenlegi is - a kormányzati bejelentések nyomán szinte naponta kellene frissíteni. Mégis, több év változásainak és sajátosságainak nyomon követésével megtalálhatjuk saját rendszerünk gyengeségeit és lehetséges fejlődési területeit, s megpróbálhatjuk felvázolni a több vagy kevesebb eredménnyel kecsegtető fejlődési irányokat. Nyilvánvaló magyarázatra szorul persze, hogy miközben a 2009-es globális válság közepén az akkori kormány által elvégzett adórendszer átalakítás nemzetközi felmérések szerint is jelentősen hozzá tudott járulni az ország versenyképességének növekedéséhez, és ezáltal ahhoz, hogy a 2010-es választásokig a gazdaság kilábaljon a recesszióból, addig az azt követő átalakítások semmilyen pozitív hatást nem tudtak gyakorolni a növekedésre, a beruházásokra vagy a foglalkoztatásra. Sőt, az államháztartás stabilitásának megingatásával lényegében hozzájárultak ahhoz, hogy lassuló növekedésünk újra a régiótól leszakadó pályára tereljen minket.

 

Negyedéves GDP százalékos alakulása, éves volumenindex alapján

 forrás: KSH

 
Az egykori Bajnai kormány volt pénzügyminisztereként fontosnak tartom részletesen megvizsgálni azt a kérdést, hogy egyes kormányok által követett adópolitika mikor milyen hatást volt képes gyakorolni a növekedési pályára, s ebből milyen következtetések vonhatóak le az aktuális intézkedésekre nézve. Jelen írásnak ezzel együtt nem célja a kormányzati gazdaságpolitika minden elemének a vizsgálata, s már csak terjedelmi okokból sem elegendő annak elemzéséhez, hogy állást foglaljunk, miszerint hazai gazdaságunk, illetve az egész ország versenyképessége és felzárkózásának sebessége milyen gazdaságpolitikával segíthető elő összességében. Hasonlóképp nem kívánjuk részletes elemezést írni és állás foglalni abban a kérdésben, hogy miként függhet gazdasági teljesítményünk például általában az újraelosztás nagyságától, azaz attól, hogy az egyes adózóktól és a gazdaság szereplőitől a megtermelt javak milyen arányát vonja el az állam, s osztja el illetve használja fel saját preferenciái szerint. Ha azonban elfogadjuk, hogy régiós versenytársaink hazánkénál észrevehetően alacsonyabb újraelosztás mellett érnek el gazdasági sikereket, akkor figyelemre méltó tényként kell értékelnünk, hogy miközben az állami újraelosztás mértéke a 2009-es 46,1 százalékról a 2010 elején bevezetett adóátalakítások eredményeként még az év közben bevezetett szektorális különadók beszedése után is 44,6 százalékra tudott csökkeni, addig 2011-ben ugyanezen arányszám várhatóan 51,5 százalékra növekszik. Ennek oka pedig elsősorban az, hogy a 2010-es választások után felálló kormány hosszú hónapokig vonakodott belevágni a szakmai munkába bármely újraelosztási terület működésének a további racionalizálása és a megkezdett szerkezeti reformok folytatása érdekében. Az új kabinet praktikusan működése első évében nem tudott mit kezdeni az önkormányzatok, a közösségi közlekedés, az oktatás vagy az egészségügy intézményrendszerével, sőt, az egy éves csúszással meghirdetett és lényegében elsőként szerkezetátalakításokat ígérő ún. Széll Kálmán terv mára különösebb eredmény nélkül múlt ki. Így aztán a központi költségvetés kiadási szintje a legutóbbi választások óta kis megszakításokkal folyamatosan növekszik, melyet megfelelő szintű rendszeres adóbevételek hiányában a költségvetés idén igen jelentős részben a magán-nyugdíjpénztárak államosításából származó egyszeri bevételekből finanszíroz.
 

Költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok nettó kiadása (12 havi gördülő adat)

forrás: Magyar Államkincstár

 

Az adószerkezet alakulása nemzetközi összehasonlításban

 
Túllépve azonban az újraelosztás mértékéből fakadó sajnálatos adottságokon, s azon, hogy a jelenlegi kormányzati ciklusban a költségvetési kiadások és a teljes adócentralizáció mértékének csökkentésében nem sikerült eredményeket elérni, az adórendszer tényleges erősségeinek és esetleges gyengeségeinek megértéséhez annak szerkezetét kell alaposabban megvizsgálni. S noha a bevezetőben előre is jeleztük, hogy az adórendszer változtatásának képessége minden ország gazdaságpolitikai alkalmazkodóképességének alapja, melyet az egyes kormányok látványosan gyakorolnak is, érdemes eközben megfigyelnünk, hogy az adóbevételek szerkezeti alakulása és egyes adónemek, adófajták közti megoszlása a világ, vagy példának okáért az OECD tagországainak átlagában akár évtizedekre visszamenőleg sem mutat lényegi változásokat.

 

OECD országok adóbevételeinek átlagos alakulása a jelzett években

forrás: OECD

 

Ahogy a fenti ábrából is látható, az elmúlt évtizedekben legfeljebb a társasági adónak a személyi jövedelemadó terhére történő nagyon enyhe térnyerését figyelhetjük meg, még a folyamatosan éleződő nemzetközi adóverseny ellenére is. A vagyonadók változatlan módon és tartósan mintegy átlagos 5 százalékos arányt képviselnek az adóbevételeken belül, s a forgalmi adók mintegy 30 százalékos aránya is stabilnak mondható, noha az általános forgalmi adó azon belül egyre nagyobb arányt képvisel a speciális, egyes termékcsoportokat vagy értékesítési fázisokat terhelő forgalmi adófajtákkal szemben. Ugyancsak változatlan, mintegy 25 százalékos bevételi hányadot képviselnek a társadalombiztosítási járulékok, melyeken belül azonban a munkáltatói és a munkavállalói típusú befizetések aránya közel azonos.

 
Ehhez képest érdekes megfigyelni Magyarország adóbevételi szerkezetét, s annak elmúlt években kirajzolódó, lényegesen dinamikusabb változásokat mutató tendenciáit, melyek ilyen módon a nemzetközi összehasonlító adatok fényében is értékelhetőek lehetnek.
 
Hazai adóbevételi szerkezet
 

forrás: NGM 

 
Ahogy láthatjuk, hazai költségvetésünk személyi jövedelemadóból származó bevételei eleve feltűnően alacsonyak, arányuk az adóbevételeken belül messze nem éri el a nemzetközi tendenciák átlagaként megjelölhető mintegy 25 százalékot, hanem már 2010-ben is csupán 15 százalék volt, s azóta is meredeken csökken. Ezzel szemben a forgalmi adók súlya 2011-re már a 40 százalékot is meghaladja, ami jó 10 százalékkal magasabb az OECD átlagnál.
 
Mindazonáltal meg kell jegyeznünk, hogy egy felzárkózó pályán mozgó nyitott gazdaság esetében bizonyos mértékben indokolt lehet az általános forgalmi adóztatás előnyben részesítése a munkaerőköltségbe beépülő adókkal szemben, hiszen az előbbi kevéssé érinti a nemzetközi versenyképességet és az abból fakadó növekedési esélyeket, viszont a belső piacot kiegyensúlyozott fogyasztás mellett megtakarításra és beruházásokra is ösztönzi. Továbbá ugyancsak versenyképességi előny származhat a munkaerőköltséget befolyásoló közterhek leszállításából vagy alacsonyan tartásából különösen azokban a szegmensekben, ahol az ország foglalkoztatási feszültségekkel küzd. Ezzel szemben nyilvánvaló és az adóbevételek fenti arányok szerinti megoszlásából is látható, hogy hazai a foglalkoztatási viszonyokat a járulékterhek lényegesen nagyobb mértékben befolyásolják a személyi jövedelemadózás szabályainál. Hiszen míg a jövedelemadó aránya lényegesen alacsonyabb a nemzetközi átlagnál, a járulékterhek súlya jól láthatóan nagyobb, s ami különösen kirívó, hogy ezen terheken belül a nemzetközi gyakorlattal szemben a munkáltatói járulékok aránya kiugróan magas, ezáltal közvetlenül befolyásolva és rontva a foglalkoztatás költségeit és esélyeit egyaránt minden jövedelemsávban. A foglalkoztatási viszonyokat tehát érdemben a munkáltatói járulékterhek leszállítása, illetve egyfajta bruttósítási folyamat eredményeként részben vagy egészben a munkavállalói terhekbe történő integrálása tudná érdemben elősegíteni.
 
Mindemellett hazánk adóbevételi szerkezetének negatívumaként az is megemlítendő, hogy a forgalmi adókon belül egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a versenyképességet, a foglalkoztatást és a beruházásokat hátrányosan érintő speciális forgalmi típusú adók, melyek közé a helyi iparűzési adó mellett ma már a fogalmat terhelő szektorális különadók is tartoznak. Elmondható tehát, hogy a forgalmi adók adóbevételeken belül jelenleg képviselt, nemzetközi összehasonlításban is magas arányából fakadóan nem látszik indokoltnak ezen arány további jelentős növelése, sőt, kifejezetten versenyképességi és növekedési, illetve foglalkoztatási előny származhatna az általános forgalmi adó melletti speciális forgalmi adók súlyának csökkentéséből, vagy azok kivezetéséből. Abból kiindulva pedig, hogy a munkaerőköltséget mára már talán a legkisebb mértékben a személyi jövedelemadó mértéke határozza meg, s lényegesen nagyobb arányban befolyásolják a járulékterhek, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az összes személyi jövedelemadó bevétel csökkentéséből érdemi gazdasági előny kis eséllyel származhat, ezen adónemen belül legfeljebb a teherelosztást és a kedvezmények rendszerét lehet érdemes felülvizsgálni.
 
Ugyancsak feltűnő, hogy a társasági adóbevételek súlya az összes adóbevételen belül alig több, mint 2 százalék, szemben a nemzetközi 10 százalékos átlaggal. Jól látható tehát, hogy a társasági adóterhelés további csökkentésével érdemi versenyképességi előny megint aligha szerezhető, s eleve csak politikai színezetű vagy szándékú látszatviták folytathatóak arról, hogy ebből a kisadóvá zsugorodott mértékű társasági adóterhelésből mely vállalkozás típusra milyen arány esik, hiszen az egyéb adónemek, különösen a foglalkoztatásra rakódó közterhek lényegesen nagyobb összegben terhelik a vállalkozásokat és határozzák meg a közterhekhez való hozzájárulásuk arányát és mértékét.
 
A legszembetűnőbb persze mindemellett, hogy a hazai adóbevételeken belül vagyonadó, illetve azon belül ingatlanadó értékelhető összegben egyáltalán nem jelenik meg. Holott az adónemek ezen csoportja nemzetközi átlagban stabilan az adóbevételek 5 százalékát képviseli, azaz több, mint a dupláját, mint ami hazánkban a társasági adó aránya. S az a körülmény, hogy 2010-ben és 2011-ben a vagyonadók fajtája statisztikailag egyáltalán érdemben kimutatható bevételt eredményezett, csupán a bevezetett szektorális különadók vagyoni típusú elemeinek köszönhető, melyről viszont súlyos tévedés lenne azt állítani, hogy a nemzetközi gyakorlat bármely tekintetben követné. Sőt, éppen ellenkezőleg, szektorális adókat, akár bankadót is csak a hazaitól lényegesen eltérő feltételekkel és célokkal láttunk más országokban bevezetni még a közelmúltban is.
 
Ha tehát pusztán adóbevételeink szerkezetének nemzetközi összehasonlításban mutatkozó sajátosságaiból indulunk ki, de igyekszünk persze figyelembe venni hazai gazdaságunk szerkezeti hiányosságait, következtetéseink egyértelműek kell, hogy legyenek. Vélhetően éppen a személyi jövedelemadózás területén lenne a legkevesebb teendőnk, legfeljebb azt kellene biztosítva látnunk, hogy az adóterhek elosztása ne eredményezzen fokozott adókikerülési hajlandóságot, valamint ne fogja vissza a termelékenységet és munkaerő hatékonyságot. Azonban az is nyilvánvaló, hogy ezen adónem átalakításából további tartalékok felszabadulását nem várhatjuk, abból gazdasági növekedést serkentő fogyasztást már csak gazdaságunk nyitottsága és hazai vállalkozói szektorunk versenyképességi hiányosságai miatt sem remélhetünk. Nem várhatjuk továbbá, hogy ezen adónem bármilyen ástrukturálása lényegesen befolyásolja a munkáltatói terheket és a munkaerőköltséget, s ezen keresztül az elérhető álláshelyek számát, azaz a munkakeresletet. Noha származhatnak tehát előnyök a személyi jövedelemadózás olyan irányú átalakításából, amelynek eredményeként a többletjövedelem, az átlagon felüli keresmény kedvező adózás alá esik, s így motivációt adhat a termelékenység javulására, azonban foglalkoztatási problémáink ismeretében, melyek sokkal inkább az alacsonyabb képzettségű, csekély mobilitással rendelkező társadalmi rétegek körében mutatkoznak meg, lényegesen fontosabb olyan, az alacsonyabb jövedelemsávban fennálló kedvezmények megtartása vagy akár bővítése is, amely ebben a körben növelik a munkakínálatot, azaz az aktivitásra való hajlandóságot.
 
Az álláshelyek számának bővülését, azaz a munkaerő keresletet ezzel szemben nyilvánvalóan sokkal nagyobb arányban serkentheti a nemzetközi viszonyokban feltűnően magas munkáltatói járulékterhek csökkentése, melynek útja lehet részben végleges csökkentés, részben olyasfajta átcsoportosítás, átrendezés, ahol egyfajta felbruttósítás eredményeként a foglalkoztatási költségeket direkt módon befolyásoló munkáltatói közterhek fennmaradó hányada összeolvad és egységesül a munkavállalói járulékokkal.
Nyilvánvaló továbbá, hogy a hazai adórendszer olyan vadhajtásai, mint a helyi iparűzési adó, vagy a közelmúltban bevezetett szektorális különadók, lényegesen rontják a gazdaság szereplőinek versenyképességét, foglalkoztatási és beruházási hajlandóságát. Azok fokozott leépítése és kivezetése tehát még akár a hiányzó vagyonadóztatás bevezetésének terhére is logikus lépés lenne, legalábbis a gazdaság felzárkózási esélyeinek javítása szempontjából.
 
Nem lehet véletlen, hogy már 2006-tól kezdődően különböző szakmai műhelyek átfogó adóreform javaslatai egytől egyig ebbe az irányba mutattak. A nagyobb sajtóvisszhangot kiváltó tanulmányok (CEMI, GKI, Oriens, Big4 cégek, Reformszövetség) egyike sem javasolta az egykulcsos adó bevezetését, különösen nem felgyorsítva, a válságkezelés eszközeként. A személyi jövedelemadózásban egyfajta kompromisszumos megoldásként jellemzően az adósávhatárok megemelését tűzték ki célul, mely például a Reformszövetség elemzése szerint úgy biztosíthatta volna az egykulcsos adó kedvező, termelékenységet javító és önkéntes adófizetést elősegítő hatásait, hogy annak hátrányos, az adóbevételek jelentős visszaesését okozó hatásai korlátozhatóak lehettek volna. Emellett a tanulmányok számos nemzetközi és régiós tapasztalatot feldolgozva egyértelműen arra az álláspontra jutottak, hogy az egykulcsos adótól a munkaerő kereslet és ezáltal a foglalkoztatás bővülése semmilyen módon nem várható, ahogy az sem, hogy egymagában képes legyen kedvezően hatni a gazdasági növekedésre. Nem kizárt persze, hogy a gazdasági növekedés stabil és dinamikus időszakában az egykulcsos adó bevezetésével további termelékenységi tartalékok szabadíthatóak fel, ezek azonban legfeljebb a munkaerő kínálati és hatékonysági tartalékaiból adódnak. Ezért tehát az egykulcsos adó egy gazdasági lassulással és visszaeséssel terhelt időszakban érdemi gazdaságpolitikai eredmények elérésére alkalmatlan, viszont jelentős mértékben károsíthatja a pénzügyi stabilitást.
 
Az egykulcsos adó bevezetésével szemben a versenyképesség és a foglalkoztatási viszonyok javítását az elemzők egyöntetűen a munkaerő költségek direkt módon befolyásoló munkáltatói járulékterhek csökkentésétől várták, közülük néhányan (GKI és Reformszövetség) az összbruttósítás és az összes munkáltató közteher munkavállalói járulékokba integrálása mellett is letette a voksát. Ugyancsak általános véleményként jelent meg a versenyképességet nem érintő, de az adókikerülés visszaszorítására és kiszámítható költségvetési bevételek biztosítására alkalmas, s a közterhek arányos elosztásának biztosítására is képes vagyonadó vagy azon belül az ingatlanadó bevezetésének szándéka, melyet akkoriban még a parlamenti ellenzék egyes tanulmányai is célként jelöltek meg.
 
Mindezek tükrében végképp sajnálatos, hogy az adórendszer átalakításának legutóbbi tendenciái lényegében semmilyen módon nincsenek figyelemmel a hazai adóbevételi szerkezet látványos gyengeségeire, ráadásul az évek óta meglehetősen egy irányba mutató szakmai javaslatokból sem kíván szinte semmit megfogadni. A választási versengésnek és a politikai célú haszonszerzésnek elsőként talán az ingatlan- illetve vagyonadóztatás vált martalékává, melynek bevezetését mára meghatározó politikai erők megfontolni vagy átgondolni sem hajlandóak. Ezzel szemben a beruházásokra és a foglalkoztatásra egyaránt negatívan ható változatos különadók száma egyre csak szaporodik, s létük olyan befektetőellenes politikai felhangokat is kap, melyek kivezetésüket és káros hatásaik kigyomlálását egyre nehezebbé tehetik. A legfontosabb területről, a munkáltatói járulékterhekről, illetve általában a járulékok rendszeréről alig esik szó, lehetséges, hogy az egészségügy rendszerével kapcsolatos tehetetlenség, illetve a korábban fenntartható pályán haladó nyugdíjrendszer implicit adósságának a magán-nyugdíjpénztárak szétveréséből származó jelentős megnövekedése okozza a bénultságot, de éppen ebben a kritikus témában legfeljebb halk, visszhang nélküli ötletelés folyik, melyekből a kormányzati intézkedésekbe végül nem épül be semmi. Ezzel szemben a személyi jövedelemadóztatás területén olyan kétséges és aggasztó folyamatok rajzolódtak ki, melyek mára már nem csak a költségvetési egyensúlyt fenyegetik, hanem az adóterhek megoszlási viszonyának kedvezőtlen irányú átalakításával egyszerre és radikálisan ronthatják a foglalkoztatást érintő munkaerő keresletet és kínálatot egyaránt.
 
Adóterhek megoszlása az egyes adófizetői csoportok között
 
Már a hazai adóbevételek szerkezetéből is jól látható, hogy az egyes adófizetők, adófizetői csoportok adóterhelésének arányát korlátozott mértékben befolyásolja a nyilvános viták középpontjában álló személyi jövedelemadó szabályok. Tekintettel arra, hogy a magánszemélyek, mint fogyasztók által viselt forgalmi adókból a költségvetés bevételei a személyi jövedelemadó bevételek csaknem háromszorosára rúgnak, illetve, hogy a jövedelemadó bevételeket az ugyancsak a magánszemélyek, mint foglalkoztatottak által előállított keresményből fizetett járulékbevételek is lényegesen meghaladják, teljesen nyilvánvaló, hogy az adózók közti tehermegosztást lehetetlen pusztán a személyi jövedelemadózás rendszeréből levezetni, sőt lényegében ezen adónem sokkal kisebb hatással van az egyes társadalmi csoportok által viselt közterhek mértékére és arányára, mint az általános forgalmi adózás vagy a járulékrendszer szabályai.
 
Másrészről viszont a viselt áfa vagy járulékterhek mértéke számos egyéb tényezőtől, az adott adózó foglalkoztatásának jellegétől, illetve a fogyasztási szokásoktól is függ. Az alábbiakban kísérletet teszünk arra, hogy modellszámításokat végezzünk az adórendszer egészéből és a legfontosabb adónemekből fakadó összes közteher egyes tipikus társadalmi csoportok és jövedelmi kategóriába tartozó rétegek közti megoszlására. A számításban figyelembe vesszük az általános forgalmi adót és a jövedéki adót is, modellezve azt is, hogy az eltérő jövedelemsávokban jelentős különbség lehet a fogyasztási és megtakarítási szokásokban, hiszen alacsonyabb kereseti viszonyok mellett a jövedelem lényegesen nagyobb hányada szolgálhatja a direkt fogyasztást. Ugyancsak figyelembe vesszük a járulékterheket, s azt a körülményt is, hogy azok megfizetéséhez szükséges munkáltatói fedezetet is minden esetben a foglalkoztatott termeli meg, különösen az önfoglalkoztatók esetén, ahol a munkavállalói és a munkáltatói járulékteher viselése lényegében ugyanazon adózóra hárul. Modellszámításunk során természetesen bizonyos feltételezésekkel és egyszerűsítésekkel is élnünk kellett, ezeket viszont igyekeztünk megfelelő háttérszámításokkal alátámasztani. Ilyen például, hogy a gyermeket nevelő családok jellemzően magasabb fogyasztási hányadát és ebből fakadóan magasabb arányban viselt forgalmi adóterhelését szembeállítottuk a személyi jövedelemadózás gyermekkedvezményeivel, hiszen háttérszámításaink szerint a szükségszerű fogyasztási többletből fakadó többlet áfa teher összege legalább akkora, sőt alacsonyabb jövedelmi sávokban nagyobb is lehet, mint a gyermekkedvezményekből elérhető jövedelemadó előny. Ennek megfelelően modellszámításunkból ki tudtuk hagyni a gyermekneveléssel járó többletfogyasztás elkülönült figyelembe vételét éppen úgy, mint a gyermekkedvezmények adóterhelésre gyakorolt hatását, melyek ugyanis a teljes megtermelt jövedelem összes adóterhelésének számításakor semlegesítik egymást.
 
Tekintettel a forgalmi adóztatás túlsúlyára, nem meglepő, hogy már a 2010 során érvényesülő összes adóterhelés is csupán nagyon enyhe progressziót mutatott, s azt is kizárólag a munkavállalói státuszban bérjövedelemből élők körében. A minimálbér sávjában az összes adóterhelés és összes jövedelem aránya már 50 százalék feletti arányt ér el és többmilliós havi munkabérből származó jövedelem esetén sem emelkedik lényegesen 60 százalékos arány fölé. Emellett az összes adóterhelés már az átlagbér alatt eléri az összes előállított jövedelem 55 százalékát. A legmagasabb adóterhelés ebben az időszakban a havi 600 ezer forintos jövedelemre nézve alakult ki 62 százalékos arányban, onnan kezdődően már a munkaviszonyból származó jövedelemből élők esetén is folyamatosan csökken.
 
A degresszió, azaz a növekvő jövedelmekre nézve csökkenő adóteher elsősorban nyilvánvalóan az általános forgalmi adó túlsúlyából fakad. Ezt csak részben tudja ellensúlyozni a lényegesen kisebb súlyú személyi jövedelemadózás progresszív rendszere, a 2010-es adójóváírás illetve a két jövedelemadó kulcs. Ráadásul a nyugdíjjárulék egy része ugyancsak degresszív képet mutat, hiszen meghatározott összeg feletti jövedelemrész után már nem kell fizetni. Ezen túl pedig a vállalkozói illetve tőkejövedelmek eleve alacsony vagy semmiféle járulékterhet nem viselnek, így adóterhelésük összehasonlíthatatlanul alacsonyabb a munkaviszonyból származó és fogyasztásra szánt jövedelmeknél.
 
A 2011-es adóváltozások már a teljes adóterhelést degresszívvé tették, különösen a magasabb jövedelemsávban. Az adójóváírás rendszere és az alacsonyabb jövedelemsávban általánosan alacsony megtakarítási hajlandóság egy szűk jövedelemsávban valamiféle progressziót még meghagyott, a minimálbértől kezdődően nagyjából 54-55 százalékos arányban mutatkozó adóterhelés még az átlagbér felénél eléri az 57 százalékos arányt, onnan azonban folyamatosan csökken. Havi egymillió forintos bérjövedelem és ebben a jövedelemsávban tipikus fogyasztási és megtakarítási szokások esetén az összes adóterhelés már csak a jövedelem 51 százaléka, tehát arányaiban már itt is alacsonyabb, mint a minimálbér esetén. Havi 2 milliós munkabérre nézve ez az arány 48 százalék, havi 3 milliós munkabérnél 46 százalék. Csak összehasonlítás kedvéért jelezzük, hogy ugyanilyen arányú vállalkozói, illetve önfoglalkoztatói típusú jövedelemre nézve az összes adóterhelés a vizsgált években 20 és 30 százalék közé esik. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen pénzügyi szempontból is vitatható, társadalompolitikai szempontból pedig annál ellentmondásosabb adóterhelési struktúrát éppen egy vagyonadó egészíthetne ki oly módon, hogy a társadalmi különbségeket növelő hatásokat fékezné, miközben a versenyképességét és a magasabb jövedelműek és képzettségűek termelékenységét semmilyen módon nem fogná vissza. Már csak ezért is sajnálatos, hogy a jelenlegi kormányzó erő puszta politikai haszonszerzés céljából olyan helyzetbe lavírozta magát, hogy a vagyonadóztatás vagy ingatlanadóztatás lehetőségét még csak felvetni és átgondolni sem tudja.
 
A 2012-re javasolt, szinte követhetetlen sebességgel, lényegében naponta változó adóváltozások, illetve azok eddig megismert részletei már a jövedelemadó rendszerére is szembetűnő hatást gyakorolnak. A minimálbér sávjában a javasolt adóváltozások, azaz az adójóváírás, valamint a szuperbruttó adóalap kivezetése, továbbá az 1 százalékpontos munkavállalói járulékemelés nagyjából havi 10 ezer forintos veszteséget eredményeznek, s havi mintegy 200 ezer forintos jövedelemig a szaldó, ha csökkenő mértékben is, de negatív. Ezen sáv felett az eredetileg javasolt változások már nettó jövedelemnövekedést eredményeznek, s a legutóbb bejelentett javaslat, azaz a szuperbruttó adóalap kivezetésének két évre történő elhúzása is csupán annyi különbséget jelent, hogy ugyanezen hatáok egy évvel később, 2013-ban következnek be, s 2012-ben csupán részben lesznek érzékelhetőek. A szuperbruttó adóalap teljes kivezetésével  a leglátványosabb hatás azonban megint csak a hétszámjegyű munkabérekre mutatható ki, hiszen havi 1 milliós jövedelem esetén a jövedelemtöbblet mintegy 33 ezer forint, havi kétmilliós jövedelemre havi 66 ezer forint, havi 3 milliós jövedelemre pedig mintegy havi 99 ezer forint. 
 
Számításaink szerint az eddig bejelentett konkrétumok értelmében a foglalkoztatottak 54 százaléka pusztán a személyi jövedelemadó változások következtében még akkor is nominális bércsökkenést szenved el, ha feltételezzük, hogy a költségvetési szférában 3 százalékkal, a versenyszférában pedig 5 százalékkal emelkednek a bruttó bérek. Ahogy jeleztük viszont, kalkulációinkban nem tudtuk figyelembe venni a kormányzat azon legújabb, improvizatívnak tűnő ötletét, mely szerint az egykulcsos adóval rosszul járó milliók külön kérés és regisztráció esetén kompenzációt kaphatnak az adóhatóságtól, már csak azért sem, mert komoly kétségeink vannak, hogy egy ilyen lehetőséggel a foglalkoztatottak ilyen tömege tudna és akarna élni. Ráadásul az eddigi bejelentések értelmében ez a kompenzáció kizárólag 2012-re, és csupán a nominális bércsökkenésre szólhat, csökkentve a munkáltatói béremelés nominális hatásával, tehát az adóváltozások vesztesei még ilyesfajta látványintézkedés mellett is elkerülhetetlenül reálbércsökkenést szenvednek el, különösen 2013-ra. Végképp nem látjuk értelmezhetően emellett a kompenzációs javaslatot a korábban ellátásokból élő, de a munkaerőpiacra visszaterelni próbált többszázezres réteg vonatkozásában, aki ugyanis új foglalkoztatotti státuszba kerülve számszerűsíthető jövedelemcsökkenést nem fognak tudni kimutatni, viszont alkalmazásuk ezáltal lényegesen drágábbá válik, így lehetséges, hogy pusztán ezáltal elesnek új állások betöltésének lehetőségétől. Az intézkedések ezen kombinációja tehát önmagában lehetetlenné teheti az ígért számú új álláshelyek létrehozatalát.  Talán nem szükséges hosszan ecsetelni, hogy különösen pénzügyi válság, ingadozó forintárfolyam és kamatterhek valamint kétséges növekedési és foglalkoztatási kilátások esetén egy ilyesfajta adóátalakítás még korlátozott mértékben hozzáférhető kompenzációs megoldások mellett is milyen káros hatással lehet általában a munkakínálatra és a munkaerő költségre, a versenyképességre és a felzárkózási esélyekre éppen abban a jövedelemsávban, ahol a fokozott foglalkoztatási feszültségekkel szembesülő társadalmi rétegek próbálnak megélhetést találni. Kétségtelen persze, hogy a milliós keresménnyel rendelkezők rétege számára a 2012-13 során beálló változás további hatékonyságnövekedést eredményezhet, kérdés azonban, hogy gazdaságunk versenyképességi hiányai vajon abból fakadtak-e eddig, hogy ez a réteg nem volt kellően aktív, nem talált megfelelő munkalehetőséget, illetve teljesítményében nem volt megfelelően motivált. Álláspontunk szerint legalább is vitatható, hogy az adóátalakítások vajon azokat a hangsúlyokat találták-e meg, ami általában a gazdasági válság következményeit, illetve a hazai gazdaság fogyatékosságait képesek orvosolni. S válságtól és válságkezeléstől függetlenül is fontosnak tartjuk kiemelni, hogy még az egykulcsos adózást sikerrel bevezető országok, s különösen az ebből vélhető gazdaságpolitikai előnyt kovácsoló régiós országok az egykulcsos adónak kizárólag olyan verzióját alkalmazzák, mely az alacsony jövedelemsávban kivétel nélkül meghagyott egy adómentes értékhatárt. Mindez pedig éppen annak érdekében történt, hogy a magas jövedelemsávban hatékonyságnövelő célzatú adóteher csökkentés ne eredményezzen ezzel egyidejűleg foglalkoztatási feszültségeket, munkaerőköltség növekedést és ezzel a versenyképesség romlását alacsony keresetű tömegek körében.
 
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy emellett a bejelentett csomag áfa emelést is tartalmaz, továbbá az idei év során a jövedéki adóterhek is tovább emelkednek. Mindebből fakadóan 2012-13-ra az összes adóterhelés kirívóan aránytalan rendszere valósulhat meg. Ennek hatására a mindenkori minimálbér sávjában az összes adóterhelés az összes megtermelt jövedelem 60 százaléka felé emelkedik, onnan kezdődően azonban folyamatos csökkenést mutat. A közvetett adók emelkedéséből fakadóan az átlagbéren keresők még a szuperbruttó adóalap teljes kivezetése után is az összes adóteher növekedésével kell, hogy számoljanak, s jelentősebb közteher csökkenést csupán a legalább havi 500 ezret keresők élvezhetnek. Havi egymillió forintos munkabérre nézve az összes adóterhelés már 50 százalék alatt lesz, havi kétmillió és hárommillió esetén 45 illetve 44 százalék. Ismételten hangsúlyozzuk emellett, hogy az ilyen arányú adóterhelés a magasabb jövedelemsávban is csak akkor jelentkezik, ha a jövedelem teljes egészében munkabér jellegű juttatásokból származik, minden más vállalkozói jellegű kifizetés, különösen a tőkejövedelmek lényegesen alacsonyabb terhelést viselnek. 

 

Havi bruttó jövedelem vonatkozásában kimutatott,
az előállított jövedelemre eső összes közteher százalékos aránya

 

 
Ahogy jeleztük, az önfoglalkoztatók, illetve egyéb módon vállalkozói, vagy cégtulajdonosi státuszban adózók adóterhelése már a jelenlegi szabályok szerint is kirívóan aránytalan, ugyancsak minden, közvetett és közvetlen adóterheket és járulékfizetési kötelezettségeket is számításba véve a növekvő jövedelmekre szinte hatványozott mértékben csökkenő közterhek hárulnak. Ennek oka lényegében a jövedelemarányos járulékfizetési kötelezettségeket előíró részletes, 2010-ben hatályba léptetett szabályrendszer indokolatlan kivezetése, melynek eredményeként az érintett adózói kör lényegében elégséges, ha a minimum járulékalap után teljesíti járulékfizetési kötelezettségeit, s ezen felül keresményének teljes egészét lényegesen kedvezőbben adózó tőkejövedelemként veheti fel. Mindez közismerten torz motivációkat teremt a munkaviszonnyal szembeni ún. „beszámlázós”, önfoglalkoztató vállalkozói státusz további terjedésére, illetve arra, hogy ezen vállalkozói kör túlnyomó része rendszeresen minimálbér közeli járulékalapot valljon be. Ily módon pedig az egykulcsos adó korlátozott, de mégis más országok tapasztalatai szerint kedvező hatásai a jogkövető adózói magatartásra és az adóalap kifehérítésére és kiszélesedésre ugyancsak nem jelentkezhettek, hiszen a vállalkozói státuszban adózók jövedelemarányos járulékfizetését szabályozó rendelkezések hatályon kívül helyezése ezzel szöges ellentétben álló motivációkat teremtett. A jelzett adózói kör adóterhelése tehát 2011-től kezdődően újra jelentősen elszakad a tényleges jövedelemviszonyoktól és meredek degressziót, azaz a növekvő jövedelemmel fordítottan arányosan csökkenő adóterhelést visel, s a havi milliós nagyságrendű, vagy afeletti jövedelmet sújtó összes állami elvonás jellemzően nem haladja meg annak 20-30 százalékát, de az igazán kiugró jövedelmek esetén 20 százalék alá is szorulhat, sőt, akár néhány százalékra is korlátozódhat. Már csak emiatt is totálisan téves az a feltételezés, hogy az egykulcsos adó alkalmas eszköz lenne a széles körben elterjedt, jelenleg is 1 milliót meghaladó minimálbér utáni adó- és járulékfizetés visszaszorítására. Miután ugyanis ezen minimálbéres adózói kör túlnyomó része nem munkavállalóként bejelentett foglalkoztatott, hanem az önfoglakoztatói körből kerül ki, aki számára a minimálbéren bejelentett foglalkoztatást a kabinet 2011-es módosításai a jövedelemviszonyoktól függetlenül lehetővé tették, önkéntes adófizetési hajlandóságukat az egykulcsos adó semmilyen módon nem befolyásolja, arra legfeljebb a jövedelemarányos járulékfizetést előíró szabályozás ismételt törvénybe iktatása lenne alkalmas. Tehát minden állítással szemben a 2011-12-es, illetve végső formájukban 2013-ban hatályba lépő adóváltozások nem az eltitkolt jövedelmek többlet adóztatását biztosítják, sőt, éppen hogy új lehetőséget biztosítanak magasabb jövedelemszint mellett is a minimálbér, vagy minimálbér másfélszerese utáni adó- és járulékfizetésre, miközben a ténylegesen minimál-, illetve alacsony jövedelemből élőket sújtják magasabb adóteherrel.
  
Összefoglalásként elmondható tehát hogy a Reformszövetség, illetve a Bajnai kormány által az adórendszer racionalizálására kialakított irányok felrúgásával a jelenlegi, hamarosan végső formáját elérő, arányosnak hívott és bizonyára annak is vélt adórendszer valójában a közterhek szélsőségesen aránytalan elosztását, és káros gazdasági motivációk sorát eredményezheti azért, mert a tervezők nélkülözték az adórendszer összefüggéseinek és tényleges működésének áttekintését, illetve alapos megértését.
 
Lehetséges módosítási irányok
 
A gazdasági válság 2009-es mélypontján a Bajnai kormány olyan adóátalakításokra szánta el magát, melyek tartósan lehettek volna képesek javítani a gazdaság versenyképességét, növekedési kilátásait és a foglalkoztatást. Bár ebben az időszakban a válság következtében az államháztartás egyenlege soha nem látott nyomás alá került, az egyenlegjavító intézkedések mindegyike a költségvetés kiadási oldalára célzott, s az adórendszer költségvetési egyensúlyra semleges átalakítása minden eszközével a gazdaság élénkítését igyekezett szolgálni. Miután pedig az adóátalakításokat nem vezérelték bevételnövelési célok, azokat kifejezetten a munkaerőköltség csökkentésének és a munkaerőhatékonyság növelésének a szolgálatába lehetett állítani. Az intézkedések leghangsúlyosabb és legnagyobb bevételi átcsoportosítást eredményező eleme az 5 százalékos járulékcsökkentés és a tételes egészségügyi hozzájárulás eltörlése volt, a hazai adórendszer legnyilvánvalóbb, s a foglalkoztatást és a versenyképességet legközvetlenebbül érintő hiányosságainak kezelése céljából. A szuperbruttó adóalap bevezetése egy későbbi bruttósítás előkészítését szolgálta, azaz azt, hogy a munkáltatói járulékterhek később már egyszerű jogalkotói aktussal a munkavállalói járulékokba legyenek integrálhatók. Emellett a személyi jövedelemadózás rendszerének átalakítása kizárólag termelékenységi tartalékok megmozdítását célozta, melynek során kritikus szempont volt, hogy az alacsony jövedelemsávban meglévő adóterhelés nem emelkedhet, illetve a nettó jövedelemviszonyok nem romolhatnak, s azok nem veszélyeztethetik az amúgy is súlyos foglalkoztatási problémákkal küzdő rétegek megélhetését és aktivitási hajlandóságát. Az illegális vagy a szürke zónába tartozó adókikerülési gyakorlat visszaszorítása érdekében törvényi szabályozást nyertek nem csupán az offshore adókikerülési praktikákat korlátozó szabályok, de olyan előírások is, amelyek a vállalkozók és egyéb önfoglalkoztatók számára is jövedelemarányos járulékfizetést írtak elő. Az egykulcsos adórendszer egyébként létező kedvező tulajdonságainak elérése és a magasabb jövedelműek kedvező gazdasági motivációjának megalapozása érdekében kompromisszumos megoldásként a korábbi szakértői javaslatok alapján az alsó, 17 százalékos adókulcsra nézve 2010-re 5 milliós, 2011-re pedig 15 milliós sávhatárt fogadott el a jogalkotó. Az addig és azóta is politikai tabunak számító és hangadó politikai erők által öncélúan lejáratott vagyonadóztatás párhuzamos bevezetésével valójában ez lett volna az az adócsomag, amely 2011-re egy teljes egészében arányos, az összes adóteher tekintetében minden jövedelemsávot azonos arányban terhelő adórendszert hozott volna létre, s emellett képes lett volna a hazai foglalkoztatási viszonyokat és a gazdaság nemzetközi versenyképességét is javítani.
 
 
A jelenleg már hatályba lépett, illetve kilátásba helyezett változások mindezzel szemben merőben más irányt mutatnak. Nem világos egyébként, hogy a korábbi szakértői javaslatok lényegi elemeinek végrehajtásával kialakított adópolitikán az új kormány vajon téves szakmai meggyőződésből, vagy puszta különbözési vágyból módosított-e, de az irányváltás kedvezőtlen hatásai mára nyilvánvalóak és egyre hatványozottabb mértékben jelentkeznek. A súlyos foglalkoztatási feszültségekkel küzdő Magyarországon az Eurostat adatai szerint 2010 kezdetére a foglalkoztatási költségek 0,7 százalékkal csökkentek, miközben az unióban 2,2 százalékkal nőttek, ezzel szemben 2011-ben hazánk foglalkoztatási költségei az uniós 2,7 százalékos növekedést lényegesen meghaladóan 5,6 százalékkal nőttek. A jövedelemadó rendszerének ellentmondásos átalakítását, illetve annak negatív jövedelmi hatásait a kormány a vállalkozásokra erőltetett béremeléssel igyekszik leplezni, ezzel még tovább rongálva a versenyképességet és a foglalkoztatási viszonyok javulásának esélyeit. Gyorskalkulációink alapján ahhoz, hogy a jövő évre javasolt adómódosítások nettó jövedelemcsökkenést okozó hatását minden munkáltató ellensúlyozza, a 2010-es munkaerőköltségekhez képest mintegy 26 százalékos költségnövekedést kell elszenvednie, s ezzel is csupán a nominális bér szintentartását tudná biztosítani, s a béremelések által hagyományosan ellensúlyozott infláció okozta reálbércsökkenés továbbra is bekövetkezne. Ezzel együtt nem kérdés, hogy a korábban elemzett adóstruktúrából fakadóan a vállalkozók számára leginkább kritikus bérköltségek és bérterhek alakulása hogyan érintené a foglalkoztatási és növekedési esélyeket.
 
Másrészről viszont a belső fogyasztás élénkítését erőltető gazdaságpolitika egy év alatt kipukkadt, ezáltal az egykulcsos adó bevallottan nem váltotta be a hozzá fűzött növekedési és foglalkoztatási reményeket, miközben hátrányait a költségvetési egyensúly felborításában, az abból fakadóan kényszerű és durva 2012-es megszorításokban, illetve az eközben kirívóan aránytalanná váló összes adóterhelés következményeiben az egész ország megszenvedi. Csak remélhető, hogy egy ilyenfajta adórendszer kereteit, illetve annak egyetlen elemét sem kívánja az aktuális kormányzati politika úgy sarkalatos törvénybe foglalni, hogy a nyilvánvaló hibák kijavítására a jövőben ne nyíljon módja senkinek.

 

· 6 trackback

Címkék: adó gazdaságpolitika 2012

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr863243838

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Rogán: Szó nincs ingatlanadóról 2011.10.19. 16:12:01

Szándékos félrevezetésnek nevezte az ingatlanadóval kapcsolatos felvetéseket a fideszes Rogán Antal, a parlament gazdasági bizottságának elnöke. Rogán hozzátette, hogy az önkormányzatok érdemi adókivetési gyakorlata ezen a téren nem változik.

Trackback: Orbánék a gyurcsányi úton? 2011.09.22. 16:17:26

Két héttel ezelőtt kezdték el tárgyalni a kormány tagjai a jövő évi költségvetést, igaz akkor még számok nélkül. Mi már akkor megírtuk, hogy számításaink szerint egy kb. 1000 milliárdos nagyságrendű megszorításra kiigazításra lesz szükség a várhat...

Trackback: Gyorsdiagnózis a hazai adópolitikáról 2011.09.22. 14:47:01

Csak remélhető, hogy az adórendszer egyetlen elemét sem kívánja az aktuális kormányzati politika sarkalatos törvénybe foglalni.

Trackback: Rohamosan Változó Ellenségkép 2011.09.22. 14:05:57

 Újra ősz, újra parlamenti ülésszak, és újra fészbuk......    Elmúltnyolcév, IMF, államadósság, devizahitel, bankok, és a legújabbak az euróválság, és az elmúlthúszév. (Az elmúlt20 még annyira új, hogy ezen a nem túl régi videón még nem ...

Trackback: Hány kulcsa van az egykulcsosnak? 2011.09.22. 10:56:02

A Kedves Vezető, úgyis, mint a Vezénylő Tábornok, újabb nagy csatát vesztett. Olyat, amely sorsdöntő hatással lehet az általa meghirdetett gazdasági háború kimenetelére. A kormány megkezdte a rugalmas elszakadást az egykulcsos adótól, a matolcsyta desi...

Trackback: Hány kulcsa van az egykulcsosnak? 2011.09.22. 10:56:02

A Kedves Vezető, úgyis, mint a Vezénylő Tábornok, újabb nagy csatát vesztett. Olyat, amely sorsdöntő hatással lehet az általa meghirdetett gazdasági háború kimenetelére. A kormány megkezdte a rugalmas elszakadást az egykulcsos adótól, a matolcsyta desi...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A fogyasztásöztönző hatás mindíg késleltetéssel jelentkezik, ezt OP is tudja mint okos közgazda, de most nem monthatja ezt. A költségvetési egyensúlyt máshol kell meghúzni, ez egyértelmű. Nem az egykulcsos (1.5) bukott meg, hanem a progresszív.
Az a szép, hogy Oszkó nagyon szépen levezeti, hogy hülye az, aki 1 millió nettó felett bérként veszi ki a pénzt, és nem osztalékként, azaz hülye az, aki SZJA-t fizet 1 millió feletti bérre.

Ugyanakkor az a kritika, hogy az SZJA csökkentéssel a gazdagok jól jártak.

De hogy jártak volna jól, ha nem is fizetnek SZJA-t?
@Matróz Kommandó: ne zavarjon, hogy a fogyasztás ösztönzése helyett OV inkább a fogyasztás növelése elleni intézkedéseket tervez 2012re: pl. ÁFA emelés, nettó csökkentés. nem attól fog nőni a fogyasztás makro szinten érdemben, hogy valaki vesz egy újabb autót, hanem hogy a tömegnek nemcsak 5 dkg párizsira telik a CBAban, hanem esetleg 1 l tejre is...
Vissza kellene a posztolónak és Bajnainak jönnie.
Szerintem a cikkíró is beleesik abba a hibába, hogy a vagyonszerzési illetéket nem tekinti vagyonadónak, pedig akárhogy is nézzük, az, csak a beszedési technikája más.
Ha azt az "Egyéb adók, bevételek" rubrikából átteszi a "Vagyonadóba" már jobban hasonlítana a két oszlop ezen része egymásra.
A Bajnai féle "15m felett van a második kulcs" lényegében 10-12Mrd-dal hozna csak többet, mint a jelenlegi egykulcsos rendszer, az SZJA nem itt, hanem a családi adózás radikális megnövelése miatt csappant meg.
Ugyanakkor a cikk nem ír semmit a szuperbrutto/félszuperbrutto témakörről, a szuperbruttót a Bajnai kormány sem merte bevezetni, mert akkor mindenki számára világos lenne, hogy nem arról kell vitatkozni, hogy 16 vagy 17% az SZJA, hanem az elvonás valódi 55-60%-os mértékéről.
@Matróz Kommandó: Miért jelentkezne késleltetve? Itt arról van szó, hogy akinek több pénze lett az egykulcsos SZJA-ból, az nem kezdett el költeni többet, mert eddig is jól állt anyagilag. Megköszönte a kormánynak, és befektette egy biztonságos külföldi bankszámlára, vagy vett belőle jachtot, amivel csak az a baj, hogy Magyarország nem a jacht gyártásáról híres.
A hülye kormánynak azzal kellett volna kezdeni, hogy mit termel a magyar, aztán felmérni, hogy azokat kik vásárolják (jellemzően közép és alsó rétegek),és ezeket helyzetbe hozni. A New Dealt jó lett volna elolvasni Matolcsyné férjének, már csak önszorgalomból is...
@Matróz Kommandó: Látszik!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
@Szakadás: "Ugyanakkor a cikk nem ír semmit a szuperbrutto/félszuperbrutto témakörről, a szuperbruttót a Bajnai kormány sem merte bevezetni, mert akkor mindenki számára világos lenne, hogy nem arról kell vitatkozni, hogy 16 vagy 17% az SZJA, hanem az elvonás valódi 55-60%-os mértékéről."
Nem olvastál figyelmesen, a cikk pont erről beszél. (Nem az szja-val kellene bohóckodni, hanem a járulékokkal foglalkozni. Azért kell a szuperbruttó, hogy a járulék is annyi figyelmet kapjon, mint az szja, stb.)
@Matróz Kommandó: Miért is fog később fogyasztásösztönzés jelentkezni? Mi miatt csökkenne a megtakarítási hajlandóság és az import részaránya?
@STX Joe: Azert nem mindenki cegtulajdonos 1MFt bruttoval...
@Matróz Kommandó: "Nem az egykulcsos (1.5) bukott meg, hanem a progresszív."
Fájna kimondani a két kulcsot, mi? De mindegy ám, mert ami nem egykulcsos, és jövedelemfüggően sorol be valamelyik kategóriába, az definíció szerint csak progresszív vagy degresszív lehet. Ezek közül a tegnap és tegnapelőtt összebohóckodott verziók mindegyike az egyenesen arányosnál nagyobb terhet ró a magasabb jövedelműekre, tehát progresszív.
Hiába nevezitek papírnak a sünt, nem lehet vele segget törölni.
Kár, hogy már az ötlet feljöttekor nyilvánvaló volt, hogy az egykulcsos adó bár filozófiai és elméleti szinten igazságos, azonban gyakorlatban, itt és most nem szabad bevezetni. Ez az ország nem erra való.

A másik, sokkal nagyobb hibája a mostani kormánynak a végtörlesztés. Leszámítva makrogazdasági károkat és etikai/morális szempontokat, pusztán modellezési szempontból sem jó: akik tényleg rászorultak volna (ráadásul nem is hozzájuk jut az erőforrás), azok így most konzerválva lettek volna a rossz helyzetükben/döntésükben. A konkrét megvalósítás persze ennél is rosszabb, mert most a nem rászorulók előtörlesztenek, akik esetleg egy tömeges bedőlés során az utolsók között lettek volna. Viszont most a makrogazdasági folyamatok miatt azok még rosszabb helyzetbe kerülnek, akik már eleve nagyon rossz helyzetben voltak. Egyszerűen nincs olyan konzisztens, adekvát, logikát és matematikát tartalmazó gondolatrendszer, melynek keretében az ötlet jó lenne.
@Szakadás: Nem vagyok nagy gazdasági szakember csak egy buta magyar vállalkozó , de azért kétszer is elolvasva O.P. cikkét csak is helyeselni tudom az általa leírtakat, de azzal is tisztában vagyok ,hiába mond itt akárki akármit ( az mind hülye szoci tolvaj stb.)akkor is Orbán gazdaságpolitikája a helyes. Egyesek szerint, a döbbenet majd csak 2012-13 ban fogja őket érni, de addigra nagyon nagyon késő lesz, ennek előjelei tisztán és világosan látszanak a mindennapokban.Már most csőd helyzet van.Egyébként az is érdekes ,hogy a világban senki nem ezt az utat választja ill. ha ehhez hasonlót akkor azt is másképp.Erre utal O.P. is.Vagyis nem ördögtől való az egykulcsos adórendszer , de nem a magyar torz(Orbán féle) vadhajtása, mint ahogy a bankadó multi adó sem csak az sem ebben a formában minőségben és céllal.A vagyon szerzési illeték az nem egyenlő a vagyon adóval ,tehát nagyon helyesen nem tette bele. A vagyon szerzési illeték egy mindenkire vonatkozó egyszeri adó, a vagyon adó pedig egy folyamatos a vagyon adóztatása, aminek a mértéke nem kicsi jobb helyeken(mondjuk USA ) egy nagyon komolyan vett adó, és egyik legalkalmasabb eszköze az eltitkolt jövedelmek megadóztatásának. Akárcsak az utólagos formája a vagyonosodási vizsgálat amellyel úgymond a kis csalók de leginkább (elvileg)a nagy csalók (nem Magyaroszágon) megfoghatók.
Leginkább az a baj, hogy a kormányzati ötletelésekbe annyi energiát sem fektetnek, mint Oszkó úr ennek cikknek az elkészítésébe.

Mikor várhatjuk a Bajnai-Oszkó páros visszatérését? Kibírja az ország addig?
Gratulálok a cikk írójának, színvonalas összefoglaló!

Amit én hozzátennék a dologhoz, az leginkább társadalompolitikai célzatú lenne.

Először is, az egykulcsos adóval jól járt egy olyan réteg, amely régóta (mondjuk 30 éve) sokat, magasan kvalifikált munkakörben dolgozik. Multinál. Ott ugye nem lehet ügyeskedni, erre-arra eltitkolni, 100%-ig tiszta az ő foglalkoztatása.

Ezért örülnék annak, ha mondjuk legalább a H&H részéről kiemelnék, hogy ez azért nem "gazdagoknak" kedvező adórendszer. Hozzátenném, hogy a Bajnai-kormány által tervezett 15,000,000-s határ is ezt jelentette volna.

Az adómentes alsó sávval én - laikusként - óvatosan bánnék. Mindenki látott már "minimálbéres2 szimpatikus fiatalembereket városi terepjáróval, BMW-vel, satöbbi.

Vagyonadó. Azt mondom, hogy még elfogadhatónak is tartom. A gond az, hogy amikor ezt megpróbálták (több alkalommal is) bevezetni, akkor már egy közepes budapesti panellakás után is kellett volna adózni. Ezt megint nem tartom korrekt dolognak, mert megint a középrétegekre nyomják rá a "gazdag" bélyeget.
Ha tudna valaki egy olyan vagyonadót javasolni, ami mondjuk zusammen 50,000,000-s vagyon fölött lenne, azt elfogadhatónak tartanám.

A Gyurcsány-kormány - véleményem szerint - többek között azért is bukott meg, mert a költségvetési lukakat azoknak a "gazdagnak" egyáltalán nem nevezhető csoportokon kívánta behajtani, akik középosztályi szinten éltek, bérből és fizetésből.

A mostani kormányzati ötletbőrzéből meg azt látom, hogy ráléptek a gyurcsányi útra. Ergó, ha ezt így megcsinálják, akkor a sorsuk is hasonlatos lehet.
Az embernek az az érzése, hogy ezt így át sem gondolták, és ez elég elszomorítóan hangzik.

Sokat adnék egy kormányzat válaszért erre a cikkre.
(és itt nem a kétharmaderreadottfelhatalmazást / végeabankárkorszaknak -okra gondolok)
Én nem értek ilyen szinten a pénzügyekhez.
Viszont is 20 éve mindenki addig okos, míg kormányerő nem lesz:)

Ez az SZJA, szuperbruttó meg a többi csak szemfényvesztés. Ebben az országban a hivatalosan bejelentett embereken kívül MINDENKI adót csal. Milliók csalnak milliókat évente. Ezek (talán több) EZER milliárd kiesést jelentenek.
Persze ez "fentről" kezdődik. Az adócsalás/korrupció csak vagyonvizsgálattal tüntethető el. De nézzük csak meg a mi drága vezéreink vagyonbevallását: vicc. Macskakaparással beírják amihez kedvük van. Tehát nem elszámoltathatók.

Amíg az adócsalást és a korrupciót nem szüntetjük meg ebben az országban, addig nem lesz semmi és a legnagyobb pénzügyi guruk sem fognak tudni semmit tenni kormányon. Ennyi.

És hogyan szüntessük meg? Egyszerű módszerekkel:
Magánemberek: ÁFA - 40% viszont 15% levonható az SZJA-ból. Mindenki áfás számlát követelne minden kiadásáról. Tehát a cégek, vállalkozók csak számlával tudnak dolgozni.

Cégek: mivel minden bevételük ÁFÁS számla ellenében történik (a konkurenciának is, ezért nem tud tisztességtelenül alájuk menni árban), ezért sokkal nagyobb nyereségük keletkezik papíron. Ergo többet fognak adózni, de csak 10%-al. Ezt elfogadják a nem bűnözők.

ÁFA csalók: fordított áfa minden területen

Korrupció: SZJA bevallás részletességű és ELLENŐRZÖTT vagyonbevallás minden állami alkalmazottnak.

Vannak még 5leteim, de már így is sok ide.
Jo es alaposan kutatott cikk.
A nezopontjaval, filozofiajaval azonban nem ertek egyet, sot nem is igazan ertem a racionalitasat.
A kozponti tervezes (nehany okos ember a penzugyminiszteriumban eldonti, hogy mi kell, ill. nem kell a magyarnak) kudarca vezetett a szocializmus kudarcahoz. Az elmult 20 ev gazdasagi kudarca is nagyjabol erre vezetheto vissza.
Hol van egy uj kozgazdasz garda aki nem az elmult idoszak sikertelen metodikajat probalja eladni, mint kozgazdasagi realitas?
A fent leirt szemlelet vezet oda, hogy gyakorlatilag nincs magyar gazdasag, ill. ami meg maradt rohamosan epul le. A multik alamizsnasai lettunk a kinai munkaberekkel versenyezve, mikozben a politikai korokben azt hiszik, hogy sved, dan szinten keresunk es ehhez merik az adoterhelest? Hol elnek az ilyen emberek?
@mahet: Amennyi ujat alkottak nyugodtan vissza lehetne rantani a multbol a 60-as, 70-es evek barmelyik penzugyminiszteret, Kupa Mihalyt, stb. Ugyan az megy a rendszervaltas ota is.
Uj elem, hogy Matolcsy egy lepessel szakit a hagyomannyal (adocsokkentes) az osszes tobbi lepesben meg probalja apolni es az allam mindenhato szerepet erositeni. Ket lovat meg nem lehet egy fenekkel megulni, egy pusztai nepnek ezt tudnia kellened. Nem is beszelve arrol, hogy a (nemzeti-)szocialista meg mar amugy is doglott.
@ATom...: Szerencsere van egy eros szurke/fekete gazdasag. Enelkul lenyegesen alacsonyabb eletszinvonalon elnenk es valoszinuleg az ehhalal sem lenne ismeretlen.
A szocializmus egyenloseget hoz abban, hogy mindenki egyforman nyomorog. Eszak Korea nagyon jo pelda erre. Szigoru buntetesek, munka csak bejelentes alapjan, stb.
En inkabb a "fekete" gazdasagot erositenem, mert azzal mindenki jol jar.
Oszkó úr, én annak örülnék a legjobban, ha most ön nem blogolna, hanem a pénzügyminiszteri irodában dolgozna.

Mondom ezt nem azért, mert különösebben kedvelném önt, vagy az "emberek értékalapú közösségét", amely önt és volt főnökét a hatalomba segítette. Mondom ezt azért, mert volt valamiféle konstans irány, tervezhetőség, és látszott háttérmunka.

Haloványan reméltem, hogy az mostani "emberek tekintélyalapú közössége" felfogta a probléma és a helyzet súlyosságát, tán készült is érdemi kormányzásra, de sajnos csalódtam.

A mostani bagázshoz képest az önök gazdasági kormányzása maga volt a kész csoda.
@Crescendo: "En inkabb a "fekete" gazdasagot erositenem, mert azzal mindenki jol jar."
Jó terv. Senki ne fizessen be semmit, végül ott marad a kőkemény, őszinte piacgazdaság (szoci terminológiával vadkapitalizmus).
Felvet azért néhány kérdést (állam ugye sehol, nyuggerek éhenhalnak, vagy élelmes vállalkozók adják ki rájuk a kilövési negedélyt (nyugdíjas) német vadászoknak), de majd kitalálunk valamit, ha odaértünk. Ahogy szoktuk.
Oszkó milyen érzékeny lett. Pár évvel előbb kellett volna és talán ma is pénzügyminiszter.
@Oszkó
első körben államháztartási reform kellene.
tankönyvszerűen szedjük össze ezeket.

I. elsődleges (kormányzati) feladatok:
-- humán területen:
-- szociális ügyek: járulék, jövedék => nyugdíj, egészségügy
-- kulturális ügyek: áfa, eva => közoktatás, szakképzés
-- reál területen:
-- gazdasági ügyek: tnya, szja => városfejlesztés, közműépítés
-- védelmi ügyek: vámok (különadók, customs), illetékek (vagyonadó) => közigazgatás, rendvédelem

ezzel a sztorinak nincs vége.

II. másodlagos (politikai) feladatok. ezek a jóléti kiadások. szedjük össze ezeket:
-- humán terület:
-- szocpol: segélyezés, nyugdíjkiegészítés
-- kultpol: diákkezdvezmények, ösztöndíjak
-- reál terület:
-- gazdpol: agrártámogatás, adójóváírás
-- védpol: költségtérítések, bérpótlékok

ezeknek a forrása az, hogy az elsődleges közkiadásokat újra megadóztatjuk. a nyugdíjakat meg kellene adóztatni, de az abból származó bevételeket egyenlő arányban visszaosztani. és ebből lesz a nyugdíj-kiegészítés. persze lehet ide-oda kompenzálni. nyugdíjszakértő kell hozzá. az közegészségügyi kiadásokat megadóztatjuk, akkor abból lehet segélyezni. az iskola adójából lesznek a diákkedvezmények. ezeket tételről-tételre át kellene gondolni.

ezzel a sztorinak még mindig nincs vége.

III. harmadlagos cél. az adósságszolgálat. ezt a jóléti rendszer újra megadóztatásából kell megteremteni. azt kell mondani, hogy sajnos nem tudjuk odaadni az összes nyugdíj-kiegészítést, diák-kezdvezményt, adójóváírást, bérpótlékot. mert vannak például kamatkiadások.

és a sztori vége.

IV. negyedleges cél. a tartalékképzés. azt kell mondani, hogy a költségvetés nem fut ki nullára. valamennyit muszáj tartalékolunk. mert mi van ha égszakadás, földindulás lesz, gazdasági visszaesés, stb. tehát az adósság egy részét meg kell újítani azért, hogy tartalékot lehessen képezni a vis major esetekre.

---

na most konkrétan végig kellene venni az összes alrendszert. és szerintem az jön ki, hogy 50% újraosztás mellett lehet fenntartani a rendszert. és két dolog hiányzik a forrás oldalon: -- a hivatali illetékek. ezt kedves péter meg sem említed, miközben van egy brutális méretű közigazgatás. árazza be minden hivatal a működését, és szedjen illetéket. és akkor az egy kérdés, hogy mi éri meg jobban. magasabb illetéket fizetni, vagy embereket elbocsátani.
-- a vagyonadó. a rendvédelmet a vagyon adóztatásával finanszírozni. illetve kellenek ágazati különadók. amiből finanszírozzuk például a hadsereget. a tesco azért fizessen ágazati különadót, hogy a magyar nato katona el legyen látva. vagy a távközlési cégnek. most itt nyilván valamilyen progresszivitás kell. persze pártszponzoroknak nem kell kibúvót adni. nem kell úgy tenni, mintha a cba nem egy nagy üzletlánc lenne.

szóval szerintem az újraosztás mértékét nem csökkenteni, hanem valamelyest növelni kell. a hivatali illetékek ugyanis nélkül nincs közigazgatási reform. vagyonadó nincs rendészeti reform. és persze a legfontosabb lenne megmondani, hogy mely forrásokból (adónemekből) milyen célokat (közfeladatokat) finanszírozunk.

azt hiszem, megint átléptem a komment kereteit. :-)
@Anti Anyag: megtette, a BIG4 anyag 2008/9ből nagyrészt az ő munkája.
Oszkot kellene PM-nek kinevezni Matolcsy helyett, mindjart megjonne a befektetoi bizalom. Bajnait vissza kellene csalogatni miniszterelnoknek New York-bol. Sokkal jobban hangzik, mint az Orban-Matolcsy paros. 2014 meg messze van, cafoljunk ra Kertesz Akosra es bizonyitsuk be, hogy a magyar az nem "genetikusan alattvaló".
@unionist: egy másik kommentelőnek linkeltem be épp ma az egykulcsos kapcsán, de sztem hasznos lenne, ha te is vetnél rá egy pillantást, mert más következtetéseket is le lehet vonni:
nem kell 50% feletti újraelosztás ahhoz, hogy hozzávetőlegesen jól működjön egy állam.

www.langlophone.com/20100526_edition/20100526_EU27_data_table_flipped.pdf

According to a 2010 study[33] published in the Brussels newspaper L'Anglophone, the tax burden for typical workers in Central and Eastern Europe's "flat tax" countries is slightly higher (40.3% versus 40.2% of the total cost of employment) than that of the progressive systems elsewhere in the EU. "Slovakia has a “flat tax” rate of 19%," wrote the authors,[34] "but its employers pay a 35.2% contribution to social security (higher than the 34.8% in Belgium) and, in addition to the flat income tax, employees have 13.4% deducted for social security (also higher than the 13.07% in Belgium)," adding that a typical Slovak worker's Tax Freedom Day is a day later than a Finnish worker's.
Ha már ötletelünk:
Kellene egy egyszerű pártfinanszírozási törvény:
- minden párt számlája napi-heti frissüléssel a netről követhető.
- Befizetés pártszámlára csak névvel, anonimitás nincs.
- pártkifizetés csak pártszámláról.
- kampány költségkorlát, egyéb maflaság eltörölve.
- fekete pártpénzekért megfelelő szankció az érintett párt vezetőinek.

Álmodom... :-(
@ATom...: Ebben nagyon sok minden ment mellé.

1. 40%-os ÁFA, 15% leírható SZJA-ból. Ha utánaszámolsz észreveszed, hogy még mindig jobban megéri majd nem adni számlát és nem fizetni ÁFA-t. Ami 10 forintba kerül, abból most 14 forint lesz és ebből 1.5 forint leírható az SZJA-ból, tehát a fogyasztói át 12.5 ft. Számla nélkül ez csak 10 forint.

2. Cégek, ÁFA-s bevétel. Részben a fenti, részben pedig nem említed a nem ÁFA-körös cégeket (alacsony bevallott éves jövedelem). Ráadásul nem az ÁFA az egyetlen adócsalás, hanem a fiktív számlás költségelés is az pl.

3. Fordított ÁFA csak a jogosulatlan ÁFA-visszaigénylőket akadályozza, az egyév adócsalást nem. Ráadásul likviditási gondokat okoz a számla kibácsátója oldalán. Nem csodaszer, bár tényleg szükség volt rá a mezőgazdaságban is.

4. Nem az állami alkalmazottak azok, akik tipikusan adót csalnak, hanem a vállalkozói réteg. Itt is el kell különíteni azokat, akik konkrétan tönkremennének, ha minden adót befizetnének.

@Anti Anyag:
Ami nem kis teljesítmény lett volna, tekintetbe véve, hogy NEM IS INDULT a választásokon.
Nagyon jó kis összefoglaló, gratulálok! Szinte felüdülés egy szakmailag összeszedett logikus elemző írást olvasni manapság a sok érzelmileg túlfűtött, ideológiai alapokon összekapkodott fideszhablaty után.

Annyit tennék még hozzá, mint ahogy az előttem szólók is utaltak már erre, nem lehet figyelmen kívül hagyni a feketejövedelmek és a korrupció brutálisan nagy volumenét. Mindenki tudja miről van szó, szinte nincs is olyan család Magyarországon, aki ne ismerne közelről olyanokat, akik ilyen tevékenységből élnek (nem is rosszúl). Amíg ez nincs rendbetéve, addig nem lehet itt csodákat tenni, több rosszból lehet csak választani.
Évi háromezer milliárd Ft fekete és korrupciós jövedelem minden gazdaságpolitikát felülír!
Jelenleg az ország egy szemét módon működő vállalkozás szintjén van vezetve. A cégvezető és sleppje kamu állásokban kaszálja a lóvét, az alkalmazottak meg minimálbéren, túlhajtva. És mint egy vállalkozás esetén, azt nézik, hogy lehetne több a bevétel, a profit.

Közben pedig az igazi kérdés: Megéri-e az alkalmazottaknak ilyen drága államot fenntartani? Ugyanis a ki van kiért kicsit megfordult...
A cikk nagy részével egyet lehet érteni, de "a jövedelemarányos járulékfizetési kötelezettségeket előíró részletes, 2010-ben hatályba léptetett szabályrendszer" szerintem mellényúlás volt. Egyrészt értelmezhetetlen volt az "elvárt jövedelem" szerinti járulékfizetés (meg lehet kérdezni könyvelő ismerősöket, elég mély nyomokat hagyott bennük). Másrészt az a réteg akiket ezzel igyekeztek járulékfizetésre kötelezni általában elég agilis ahhoz, hogy megtalálja a kiskapukat (pl bejelenteti magát minimálbérre egy haver cégébe munkavállalóként, offshore megoldások, stb). A (szándékosan?) meghagyott kiskapukról (ekhó) pedig még nem is beszéltünk.

A vagyonadózás jó ötlet lett volna ha sikerül elszakadni az itthon szokásos "csak a gazdagok fizessenek" beidegződéstől, de onnantól kezdve hogy értékhatárokkal meg kivételekkel játszunk csak a kiskapukat rakjuk a rendszerbe. Legyen *minden* ingatlanra egy 0.25%-os adó, település + típus + alapterület után megállapítva egy adóalapot (és nem már megint azzal jönni hogy állapítsd meg magadnak mekkora alap után kell adóznod, az APEH meg majd felülbírálja és megbüntet ha olyanja van és nem kened meg őket...).
@Virág et.: Ahhoz nem kell indulni a választásokon, hogy Oszkó pü.min. legyen. Elég hozzá, hogy egy felvilágosult párt és annak a miniszterelnök jelöltje nyerjen.
@STX Joe: nem az SZJA vs osztalékadó a téma (mindkettő 16%), hanem a járulékterhek. Osztalék/egyéb tőkejövedelem után sokkal kedvezőbb a járulékok mértéke. Ahogy a cikkben is szerepel, SZJA-ról vitatkozni szartologatás, a járulékok magas szintje a probléma, azt viszont csak úgy lehet csökkenteni ha nyugdíjra + TB-re kevesebbet költünk vagy keresztfinanszírozunk.
@Anti Anyag:
"Oszkó milyen érzékeny lett. Pár évvel előbb kellett volna és talán ma is pénzügyminiszter."

Nem. Csak úgy lehet válságban hatékonyan 5zarfolyamot lapátolni (elnézést), ha nem nézegetjuk óránként a Tárki meg a Medián adatait. Bajnai azért volt a leghasznosabb kormányfőnk, mert tudta, hogy pont egy évig csinálja.
@márvesztes: Nem mondtam, hogy az allamnak nincs szerepe. Csak a szerepe lenyegesen kisebb, mint a jelenlegi dadusallam, ami a bolcsotol a sirig jogosultnak erzi magat, hogy meghatarozza az eletem.
A nyugdijasok tulnyomo tobbsegenk van sajat csaladja, nem? Akkor miert beterelni mindenkit egy nagy 10 millios "csaladba"? A nyugdijasok gyermekei befizetesebol van a nyugdij. Az allam egyenlore nem kepes gyermekeket nemzeni, hogy legyen utanpotlas... de lehet, hogy le vagyok maradva. A nyugdijra valo jogosultsaggal eggyutt jar a "kotelesseg" is utodok letrehozasara. Ha az allam beall a jogosultsag es kotelesseg koze, a jogosultsaggal mindenki akar elni, de a kotelesseget mar joval kevesebben vallaljak (lsd. nepszaporulat).
Persze lehet ezt az indulatok szintjen is kezelni, meg figyelmen kivul hagyni, de erdemes? Jobban jarunk igy?
@légycsapó: Én ma reggeli kávém mellett beszélgettem egy két emberrel (helyi hírcsárda)erről a pár napja folyó ötletelésről., közbe szólt az ismerős (kőműves, nem kávét ivott reggel 7 kor), hogy engem mindig ez érdekel(már mint az adók stb.) ki nem szarja le, mondta ö eddig sem fizettem eztán sem fogok fizetni nyalják ki.Ennyit a fekete gazdaságról.
@1 db Magyarország: A vagyonadózás nagyon kényes. Onnantól, hogy elég sokan vannak, akiknek kb. a házuk/lakásuk az egyetlen vagyonuk, amiben laknak, a jövedelmük meg a béka feneke alatt. Még többen olyanok, akik úgy-ahogy elkaristolnak, van valami ingatlanuk (talán csak egy panel vagy társasházi lakás, vagy régiként vett kulipintyó) jól megpakolva lakáshitellel. Ez utóbbi csoport ez esetben vagyonadót fizetne egy olyan ingatlan után, amit praktikusan nézve még ki sem fizetett... (no jó, persze, hivatalosan az övé, de mondd ezt a banknak, amikor érvényesíti a jelzálogot). Az előbbi csoporton meg hogy a csudába hajtasz be vagyonadót?
Amúgy a település meg alapterület üggyel egyet is értenék, a típus már neccesebb, beleszámoljuk a ház korát, azt, hogy mikor volt utoljára felújítva, meg hogy milyen környéken van? Amúgy meg nyilván évente fel kellene becsültetni, hiszen a piaci értéke folyamatosan változik. És ha felújítom, akkor természetesen megdobódik a következő évben a vagyonadó. Aztán a félkész, de már lakható lakás/ház hogyan adózik? (Lehet, hogy csak legenda, hogy a horvát falvakban a sok vakolatlan ház adóelkerülési célból maradt úgy?) És ki becsüli fel évente az összes lakást? Szóval nem olyan rettentő egyszerű ez. Amúgy én is támogatnám, csak nem úgy, hogy ezzel is a kisember kerüljön hátrányba, aki akkorát "vagyonosodott", hogy van a feje fölött saját tető.
A vagyonadó egy jó kiegyensúlyozó tényező. A vagyonadót kombinálni kéne a személyi jövedelemadóból. Vagyis mindenki fizessen valamekkora vagyonadót, de ez legyen levonható az SZJA összegéből (0-ig). (vagyis lényegében a kettő közül csak a magasabbat kell megfizetni. Így csak azok járnának rosszabbul akiknek a kiszámított vagyonadója magasabb mint a jövedelemadója, vagyis aki jobban él mint ami a bevallott jövedelméből telne.

Még drasztikusabb megoldás, ha mindenki tenne vagyon nyilatkozatot, majd 3 év múlva újra és ebből számítanának vagyonadót, bár ez nem túl liberális megoldás lenne...
@Szakadás:
imho fix összegű járulék, flat tax, adójóváírás, vagyonadó az ideális kombó.

a progresszív (!) vagyonadót úgy lehet méltányosan bevezetni, hogy újra bevezetik a járulékplafont. tehát egy bizonyos jövedelemhatár már nem kell járulékot fizetni. de a kieső bevételeket kifejezetten a gazdagokat terhelő vagyonadóval kell pótolni. és a csökkenő járulékplafonnal, és egy emelkedő kötelező járulékteherrel el lehet érni a fix összegű járulékfizetést. és van a vagyonadó. ez ugye az ambiciózus fiataloknak kedvez. akinek tipikusan nincs nagy házuk, nagy autójuk. a járulékplafon miatt jól kereshetnek. persze ha ebből lesz nagy házuk, nagy autójuk, akkor többet kell fizetniük. de másképp ez ugyebár nem megy. szóval ez a high tech iparban lenne fontos. azért, hogy itthon maradjanak a szakemberek.

na most a hagyományos (low tech) ágazatokat illeti ott a foglalkoztatás bővítése szempontjából az adójóváírás végtelen fontos eszköz. tehát egy kulcs kell, de az lehet magasabb is, mint 16%. azért, hogy az adójóváírás megmaradjon. oké, hogy egyes ágazatokban mindenki minimálbéres. de valójában a nép "emulálja" a fix összegű járulék, flat tax, adójóváírás kombót. és ehhez a vagyonadó hiányzik. ha van egy jól menő éttermed, akkor adózzál utána. és többet, mintha egy nem olyan menő kifőzdéd van. csakhogy ezt az elit magyarországon még nem látta be.

az élő munka regresszív adóztatására van szükség. de ez csak úgy valósulhat meg ha a holt munka (a vagyon) progresszíven adózik. ennek a méltányos bevezetéséhez csökkenő járulékplafon és folyamatosan növekvő kötelező járulékalap kellene (utóbbit alkalmazzák). és ebből az jönne ki, hogy 1 munkaóra után mondjuk 1 euró járulékot kellene fizetni. persze egy külön sztori a multiknak adott adókedvezmény. szóval e helyett is adójóváírást kellene alkalmazni.

a társasági adók egy részéről meg rendelkezni kellene. tehát lehetne az is 20%. de mondjuk a feléről rendelkezhet. persze akkor helyben kell beruháznia. tehát valójában 10%. de ez a kormány a társasági adócsökkentést nem kötötte beruházásokhoz. hanem csak lecsökkentette, hogy itt majd mi leszünk az új románia. csak kár, hogy a magyar alsóközéposztály nem akar a román szintre süllyedni.

ennek a sztorinak a pandantja az, hogy az szja-ról lehessen rendelkezni. tehát annak mondjuk a fele településfejlesztési hozzájárulásként működjön. a polgárság döntsön arról, hogy a városban mit is kellene építeni.

a tnya, és az szja kulcsnak meg kellene egyezni. a profitból a munkaadó, és a munkavállaló részesedik. azt kellene mondani, hogy egyenlő módon adózzanak. egyenlő módon rendelkezzenek. szerintem még azt is ki kellene mondani, hogy ugyanaz legyen a kulcs ha gépet vásárolok, vagy ha embert alkalmazok. de bármi után ne lehessen visszaigényelni az adót. hanem kelljen fizetni, de mondjuk a feléről rendelkezni lehessen. és ebből jön ki az, hogy a beruházók a környező infrastruktúrát is kiépíthetik. ez persze amortizálódik, de a társasági adó egy részéből azt felújíthatják. magyarul lehetne egy általános szja, tnya, áfa, eva (szolgálatói átalány) kulcs. és rendelkezési jog.
Szép munka volt, egy határozott koncepcióval.
Azonban a Poszt nem tér ki az államadósság terhének kezelésére, pedig ez is egy fontos probléma. Összehasonlítva a környező országokkal, a GDP arányos államadósság még mindig magas. Lehet itt adóstratégiákról spekulálni, de amíg a bevételek jelentős része a kamatokra megy, addig csak spekulálhatunk, hogy hol szorítson a cipő.
A magyar nemzetgazdaság egyik legnagyobb problémája szerintem, a magas államadósság teher, ezen keresztül, a magas forrás elvonási kényszer.
@kriszi: aki képes ingatlant venni/építeni és annyira ki van centizve a pénz hogy problémát jelent neki egy 0.25%-os adó az gondolja át még egyszer nem kellene -e inkább az albérletben maradnia (plána ha csak kamatokra a felvett tőke 8-10%-át fizeti ki minden évben ha hitelből veszi), vagy kisebb projektben gondolkodnia. Kb ugyanaz a kategória mint a minimálbéres aki hitelt vesz fel és a törlesztő viszi a jövedelme 80%-át. Okos? :) A "kisember" meg menjen kicsi lakásba. Papíron Boldvai is bruttó 250e-ből épített fel egy 1000m^2-es palotát, szóval ezt a kádárkorból itt maradt berögződést hogy a "kisembernek" semmit se kelljen fizetnie felejtsük már el. Mindenki a jövedelméhez/vagyonához mérten fizessen, kivételek pedig csak extra esetben legyenek (pl fogyatékkal élők, rokkantak, stb).

Az ingatlanoknál pedig nem szabad elmenni abba az irányba hogy házanként becsüljük fel mennyit ér. Típus alatt érts inkább komfortfokozatot.
@1 db Magyarország:
az egészségügyet részben, vagy egészben jövedéki adókból kellene finanszírozni. pusztán járulékokból nem lehet egészségügyet finanszírozni. az összes "E" összetevőre jövedéki adót kellene kivetni. ami nem forgalmi adó (nem áfa), hanem az élelmiszerek mesterséges összetevőit terhelő kincstári különadó. de ez nem ahhoz kell, hogy az egészségügyi dolgozók bérét emelni lehessen. hanem ahhoz, hogy az egészségügy egyáltalán működni tudjon.

és az eü-ben a teljesítménybért vizitdíjból, és a kórházi napidíjból kellene összegründolni. ez válhatná fel a "kötelező hálapénz" rendszert. tehát jön a nővérke. és a bácsikának nem kell a borítékot a zsebébe dugni. hanem ki van írva a tarifa. aki nem tud fizetni azt is ellátják. mivel ez egy humán szolgáltatás. a legrosszabb esetben örökösödési adóként kifizetik a kórházi ellátás összegét. amit éves szinten akár maximalizálni is lehetne. legrosszabb esetben majd örökösökön behajtanak néhány tízezer, vagy max. százezer forintot. ha a bácsi felgyógyul, akkor meg majd törleszti valahogy. önkéntes adományokból (valódi hálapénzből) működhetnek gyermekeket támogató közalapítványok.

tehát ez az egészségügyben két extra forrás. és igazából még kellene ezt bonyolítani. odáig kellene eljutni, hogy járulékből járadékot fizetnek. az élő munkát csak a nyugdíjjárulék terheli.
@kriszi:
a megye. megyei vagyonleltár kellene. és a vállalkozói vagyont is adóztatni kellene. nem az szjá-t vonnám le a vagyonadóból, hanem az alaprezsit.

ez egyszerűség kedvéért legyen egy 10 milliót érő panellakás. és akkor annak az alaprezsije éves szinten mondjuk 100 ezer forint. (a víz, fűtés, villany, szemétszállítás alapdíja). és akkor ez levonható a kommunális adóból. mivel ezt a havi rezsiben úgy is kifizeted. akár a közös költség. a panelben ugye a lakók vagy maguk takarítanak, vagy maguk fizetik a házmestert. a belső világítást, a liftet. stb. és ha ezt összeszámoljuk, akkor ebből kijön megint 100 forint. akár az is lehetne, hogy egy lakótelepen a lakásszövetkezet és a lakóközösség vállalja, hogy fenntartja a közparkot, stb. szóval mindjárt összejön a lakóingatlan értékének 1+1%-a. és ezt mind le lehetne vonni a vagyonadóból. kifutna a nullára. egy 100 milliót érő ingatlannál meg sehogy se futna ki. mert ott ugye az ingatlanhoz nem közpark tartozik, hanem úszómedence. amire még extra környezetterhelési díjat kellene kivetni. mert nem ugyanaz azért bányászni a vizet, hogy valaki abból igyon, vagy abban úszkáljon. és be lehet az árazni, hogy az úszómedence a megyében mibe kerül. a fővárosban meg 3 metropolitan county kellene: buda, budapest belváros, és pest. de lehet akár buda, észak-, és dél-pest.

na most ezt oszkóék anno kitalálták csak nem elég jól.
@tothh: "Vagyonadó. Azt mondom, hogy még elfogadhatónak is tartom. A gond az, hogy amikor ezt megpróbálták (több alkalommal is) bevezetni, akkor már egy közepes budapesti panellakás után is kellett volna adózni. Ezt megint nem tartom korrekt dolognak, mert megint a középrétegekre nyomják rá a "gazdag" bélyeget.
Ha tudna valaki egy olyan vagyonadót javasolni, ami mondjuk zusammen 50,000,000-s vagyon fölött lenne, azt elfogadhatónak tartanám."

Vagyonadót nem csak a gazdagoknak vagy a "gazdag"-nak kipécézett középrétegeknek kellene fizetniük, hanem mindenkinek.

Szépen egyformán, 1 kulccsal, arányosan.

Ennek a belátása leginkább mentális kérdés - az a társadalom "polgári", ahol a zemberek ezt pont így tartják igazságosnak (mi MIND fizessünk adót, nem "rajtam kívül minél többen").

50 milliós vagyon feletti vagyonadó - akkor megint csak egy szűk kör fizetne. Illetve azok közül is csak az, aki nem írja szét a vagyonát 50 milliós darabokban annyi offshore cégre amennyire szükséges.

Esetleg érdemes megkülönböztetni a vagyonban a megtakarítás és a telekérték (spekuláció) kulcsait.
@1 db Magyarország: Nem értek egyet. Ingatlant egyrészt lehet örökölni. Másrészt a nyugdíjas is lakik valamiben. Meg a relatíve alacsony jövedelmű, aki osztott-szorzott, hosszú évek alatt, a lehető legtöbb saját munkával felépített valamit, és örül, hogy legalább albérletre nem kell költenie. Persze eladhatja, és vehet kisebbet, hogyne. De miért is tenné? Maximum csak azért, hogy ne kelljen vagyonadót fizetnie? És ki venné meg tőle?
Mondjuk az soha sehol nem merült fel, hogy a jelzáloggal terhelt ingatlanra ne vagy kevesebb vagyonadót kellene fizetni, holott a piaci értéke nyilvánvalóan kisebb, mint a tehermentesé.
A valós piaci érték megállapításához pedig édeskevés a komfortfokozat. Összkomfortos lehet valami tíz-tizenöt éve felújítatlan, ősöreg izé is, meg ezermester nagybácsi által buherált, mindenhol kint vezetett kábelekkel teli életveszélyes bunker is. Családi ház is, házrész is, téglalakás is, panel is, könnyűszerkezetes is.
Nem mondom, hogy ne legyen mindenkire vagy majdnem mindenkire vagyonadó (azért a hetvenes szüleimet, akik örülnek, hogy elvannak a kétszobásban, ahol én is születtem, és ki tudják fizetni a rezsit meg a kaját, nem nagyon macerálnám), de annak bizony nagyon is differenciáltnak kell lennie ahhoz, hogy 1) mindenkinek kifizethető legyen 2)ne ösztönözzön a kifizethetetlensége miatt elkerülésre. Ez viszont sok meló és sok macera.
javasolhatnám hogy Péter egy új szakmaiságot szem előtt tartó pártot hozzon létre és induljon 2014-ben... persze szocik nagy ívben való kerülésével..
@Virág et.:

1. Ez egy példa volt egy gondolkodási irány. Értelemszerűen a nem számlaadás szankciója sokkal magasabb kellene legyen. A lényeg: NE ÉRJE MEG CSALNI, érje meg adót fizetni. (Ezt is erőltetném: aki sok adót fizet legyen az állam által elismerve, ingyenes de kellemes előnyökkel: pl. nem kell sorba állni útlevérért.) Senki nem születik adócsalónak. A kényszer viszi rá a vállalkozók és a magánemberek zömét. Az ötlet lényege, hogy minden gazdasági tevékenység legyen (akár utólag is) nyomon követhető. Tehát a csalás nehezebb és tetten érhető.

2. És nem lehet minden céget behúzni az ÁFA körbe? A számlaírás megakadályozása sem túl bonyolult: csak átutalással lehessen fizetni. Minden cégbe kötelező 1 felelős magyar tulajdonos. Természetesen NEM LEHET a bűnözőket teljesen kizárni. Az 1. és 2. ötletem lényege az, hogy NE érje meg, nagyobb legyen a visszatartó erő, és LEHESSEN becsületesnek maradni.

3. Nekem most egyenlőre elég volna a mezőgazdasági, számtech és egyéb elcsalt ÁFA is a költségvetésbe. Később mehetünk tovább.

4. Az állam akkor lesz jó gazda, ha tehetséges és nem korrupt vezetői vannak. Jelenleg vagy tehetségtelen vagy korrupt a vezetés (tisztelet a kivételnek) mindenütt. Aki állami pénzek felett gazdálkodik az bizony legyen elszámoltatható a vagyonával.

Igazából persze, hogy igazad van, ezek csak ötletek. De a sok teketóriázás helyett hidd el többet segítenének. Azt utálom, hogy a döntéshozóink:
a, tök hülyék
b, korruptak
c, magánérdekeiket nézik
d, jóindulatúak, okosak, nem korruptak VISZONT soha nem dolgoztak a reál gazdaságban, tehát fogalmuk sincs mi megy ott. Őszintén: MINDEN magyar ember elcsal legalább 100 ezer HUF-ot. Így vagy úgy. Számold csak ki?
A vagyonadóval kapcsolatban: hihetetlen korrupciós erő jönne létre, ha bevezetnék. Mert egy 1 milliárdos ingatlanvagyonnal rendelkezőnek meg fogja érni "meggyőzni" a hivatalnokot pár százezerért, hogy azért ne kelljen olyan sokat fizetnie...

Egyébként legalábbis elméletileg lehetne igazságot vagyonadót bevezetni: minden ingatlan és jelentős vagyontárgy legyen adóköteles, de a befizetett SZJA mértékével lehessen csökkenteni az adót. Tehát aki sok SZJAt fizet, az nagy vagyon esetén is nulla vagy nagyon kevés vagyonadót kell fizetnie. A nyugdíjasok ügye probléma persze.
@márvesztes: Formailag talán elég, bár a felkérést ahhoz el is kell fogadni, hogy valakiből miniszter legyen. Oszkóék kijelentették eleve, hogy nem akarnak a következő ciklusban kormányozni.

Ha valami csoda folytán a szocik nyertek volna, akkor sem Oszkó lett (maradt) volna a pm.
Szerintem súlyos szakmai hiba Oszkó Péter írásában, hogy figyelmen kívül hagyja ezt:
adozona.hu/aktualis/20110919_minimalber.aspx

"Virul a minimálbéres adócsalás, 4600 milliárd forint mozoghat a rejtett gazdaságban - írta hétfői számában a Magyar Nemzet.

Szabó Péter, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetője a lapnak úgy nyilatkozott: míg 2002-ben a hazai össztermék, a GDP 15 százalékával megegyező összeg forgott a rejtőzködő szférában, addig mára a feketegazdaságot jelző érték 17-18 százalékra emelkedett. Szerinte valószínűleg a válság duzzasztotta fel a feketegazdaságot.

Vámos-Nagy Szabolcs adószakértő szerint az adóbevallások szerint 1,2 millió embert jelentettek be minimálbérre vagy annál is kisebb összegre. Az adóhivatal volt elnökhelyettese irreálisnak nevezte az adatot. Szerinte mintegy félmillióan dolgozhatnak teljesen feketén."

Vagyis azzal is lehet érvelni, hogy az egykulcsos adó a minimálbéres adócsalás rendkívüli mértéke miatt bukott meg. Mé általánosabban és tömören: magyarország állapota azon múlik, hogy lehet-e jelentősen csökkenteni a minimálbéres adócsalást (és persze általában az adócsalásokat).
Atyaég. Ha zongorázni lehetne a különbség Matolcsy egyéves szakmai eredményei, és ezen cikk akár egyetlen bekezdése között...
Hát igen, ilyen egy valódi szakmai elemzés.
Ehhez hasonlót, csak részletesebbet kell(ene) kidolgoznia a Költségvetési Tanácsnak a jövő évi költségvetésről (amit ugye elsőre számok nélkül ??? kapott meg).

Arra azért kiváncsi leszek.

Jelenleg (morbid) vicc kategória, amit a Parlamentben a gazdaságpolitikával művelnek.
De nem baj, van még mit "szétverni".
A hitelességünknek már amúgy is annyi.
Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de tudok egy tutit az ingatlanadóra.
Az adóalapot (a ház értékét) a tulajdonos az adóbevallásában deklarálja, de innentől ez az érték számít akkor is, ha az adott évben az önkormányzat kisajátítja. Ergo a tulaj megmondja a legkisebb árat, amiért eladná, és azután fizet (mondjuk) 0,25%-ot.
@ap:
"és induljon 2014-ben"

...és legyen a választási plakátjuk ennek a cikknek az első grafikonja (GDP/kormányok).
@Bartoki: Ehhez azért hozzátartozik az is, hogy Magyarországon nagyon sokaknak van ingatlana. Itt nincs olyan kultúrája a bérlakásoknak, mint nyugaton. És ez az ingatlan származhat örökségből is, lehet akár eladhatatlan is, stb.

Ha mondjuk ez nem így lenne, tetézve azzal, hogy olyan jövedelmek lennének, amelyből ezt ki lehetne mindenki számára gazdálkodni, akkor teljesen egyetértenék.

Ami viszont eddig felmerült, az gyakorlatilag a középrétegekre húzott volna még egy terhet.

@ap: Én nekem az a megérzésem, hogy 2018 lesz az az időpont, amikor mondjuk a Bajnai kormány szakértői tagjai (tehát NEM Szekeres, Újhelyi, Molnár, Ficsor, Kiss Péter, Vadai, etc.) fel tudnának lépni.

Tetszik-nem tetszik, ahhoz a szoci pártnak előbb ki kell múlnia. Megjegyzem, jó felé haladnak ahhoz. Amíg ők a pályán vannak, addig szerintem kizárt valamiféle nem jobboldali kezdeményezés tartós sikere, mert vagy megpróbálják elnyomni őket, vagy azzal vádolják, hogy Fideszes bérencek, ha meg ez se megy, akkor hozzájuk dörgölőznek. Vö. LMP-hez való viszonyukat, amely a három kategória között mozgott és mozog.
@Arcturus:
"Kár, hogy már az ötlet feljöttekor nyilvánvaló volt, hogy az egykulcsos adó bár filozófiai és elméleti szinten igazságos, azonban gyakorlatban, itt és most nem szabad bevezetni. Ez az ország nem erra való."

Ja, persze, minden hasonló, környező országban jó, csak pont a magyaroknak nem.

Mert a magyarok olyan híresek arról, hogy ők bezzeg befizetik rendesen a bér után az SZJA-t, és nem ám borítékban kapják a fizetés felét.

A "yachtos" hozzászólónak is gratulálok. Aki yachtot vesz, az osztalékból fogja venni, nem pedig adózótt bérből. (Vagy fekete pénzből.)
@Emiksz:
"Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de tudok egy tutit az ingatlanadóra. ... Ergo a tulaj megmondja a legkisebb árat, amiért eladná, és azután fizet (mondjuk) 0,25%-ot. "

Ennél sokkal tutibb dolgot csinált az állam.

Amikor a lakást vettem, behajtotta rajtam a lakás értékének 4-6%-át.

Az a te vagyonadó kulcsod szerint kb. 20 évre elegendő ingatlanadó. Ennyit MÁR MOST beszedett az állam. Csak illetéknek nevezi.
@1 db Magyarország:
"aki képes ingatlant venni/építeni és annyira ki van centizve a pénz hogy problémát jelent neki egy 0.25%-os adó az gondolja át még egyszer nem kellene -e inkább az albérletben maradnia"

Az ilyen idiotizmusoktól is a falra tudok menni.

Szerinted a tulajdonos nem hárítja át az ingatlanadót a bérlőre? Miért nem? Szeretetszolgálat?
@Szakadás: "Szerintem a cikkíró is beleesik abba a hibába, hogy a vagyonszerzési illetéket nem tekinti vagyonadónak, pedig akárhogy is nézzük, az, csak a beszedési technikája más."

A jó években (amikor még volt ingatlanforgalom) ezek az illetékek évi 160-180 milliárd Ft-ot hoztak. Ez a költségvetési bevételek 1.2-1.4%-a.

Természetesen ezt is főleg "a gazdagok" tudják elcsalni (offshore projektcég az ingatlanra), illetve a nagyon szegényeknek van belőle kedvezmény. Fizessen a középosztály! :)

Na ezt kellene ezek szerint összegében a 3x-osára emelni, és igazságosabban teríteni: az adásvétel terhelése helyett egyenlő éves mértéket kivetni minden ingatlanra, tulajdonosi körtől függetlenül. Alacsony jövedelem esetére méltányossági megoldás a halasztható fizetés, ami az államkötvények kamata +1% -kal kamatozik és az ingatlanra terhelődik.
@tothh: "Ehhez azért hozzátartozik az is, hogy Magyarországon nagyon sokaknak van ingatlana."

Igen, ezért kellene először egy mentális váltás: sokaknak kellene adót fizetni. :)

"ez az ingatlan származhat örökségből is"

A régi Alkotmány szerint a közteherviselés jövedelem és vagyonarányos.
Az új szerint a teherbíró képességgel arányos.

Szerintem mind a kettővel összeegyeztethető egy széles körű ingatlanadó vagy telekérték-adó. Örökölt ingatlanra is (attól hogy örököltem még ugyanúgy az enyém).

"lehet akár eladhatatlan is, stb."

Ezt az érték megállapításának tükröznie kell.

"Ha mondjuk ez nem így lenne, tetézve azzal, hogy olyan jövedelmek lennének, amelyből ezt ki lehetne mindenki számára gazdálkodni, akkor teljesen egyetértenék."

Több lehetne a jövedelem mert ez nyilván más adónemeket válthatna ki.

"Ami viszont eddig felmerült, az gyakorlatilag a középrétegekre húzott volna még egy terhet."

Az utolsó 2 próbálkozás (főleg a legutolsó, még Oszkó idején) tényleg rossz volt, leginkább a 30 milliós korlát, és a korlát átlépésekor a nagy ugrás miatt (olyankor a korlát alattira is fizetni kell).

Nem is értem hogy Oszkó Péter akkor ebbe miért ment bele - bár még azt sem láttam hogy hangosan kritizálta volna az ingatlanadójának az ilyen fajta kiforgatását. Amíg a párt/frakció/kenyéradó-fegyelem ennyivel erősebb a szakmaiságnál, addig tőle sem érdemes túl sokat várni.

A progresszív adóztatással felesleges olyan területen próbálkozni ahol nem csak természetes személy lehet az adóalany (annyi jogi személyre lehet szétírni amennyire akarom).

"Tetszik-nem tetszik, ahhoz a szoci pártnak előbb ki kell múlnia."

Ha normális választási rendszerünk lenne, már több pártszakadáson (=evolúciós lépésen, egymással szemben megmérettetésen) lenne túl mind a két nagy párt. A teljes kimúlásra egy kétpártrendszerben hiába várunk, ebben szinte lehetetlen az evolúció.
@STX Joe:
"Csak illetéknek nevezi"

Ez nem ugyanaz. Illetéket egyszer fizetsz, amikor a tiéd lett. Ha vásároltad, akkor van összeg a papíron. (Amit néha túl alacsonynak vélve persze felszoroznak kettővel)
A vagyonadó lényege, hogy évente fizetsz, akkor is, ha 50 éve tulaj vagy.
A posztíró is szóba hozta az állam, a költségvetési szervek átalakítási lehetőségeit, de azután át is siklott felette, mint ahogy az eddigi kormányok is mindig tették.
Jó lenne, ha valaki végre feltenné a kérdést, hogy ilyen adóterhekkel szembeállítva megéri-e ilyen drága államot finanszírozni az adózóknak.
Kell-e 3200 önkormányzat, kismillió állami, regionális hivatal, pazarló, gyakran veszteséges állami vállalatok.
Ki meri végre meglépni, hogy az önkormányzatok legalább felét bezárja, az ott dolgozókat szélnek eresztve. Ismerve az állami dolgozók munkamorálját, ennyi feladatot fele ennyien is képesek lennének ellátni és még akkor is távol állnának a privát szféra hatékonyságától.
Ha a kormány végre piaci alapokra helyezné a máv-ot, bkv-t és a sok önkormányzati céget, akkor irdatlan összeg maradna a költségvetésben.
Az egészségügyi, kulturális, oktatási területen szintén irdatlan tartalékok lehetnek.
Véleményem szerint, ha az állam először saját magán takarékoskodna, a saját dolgozóit és szervezeti egységeit piszkálná, akkor lehet a szuperbrutto eltüntetés + kompenzáció is csont nélkül menne. Ehelyett Orbánék is a megszokott módszereket alkalmazzák, a szent tehénnek tekintett állami szférát békén hagyják és a versenyszférát próbálják sanyargatni.
@STX Joe: "Amikor a lakást vettem, behajtotta rajtam a lakás értékének 4-6%-át.

Az a te vagyonadó kulcsod szerint kb. 20 évre elegendő ingatlanadó."

Na igen - szintén úgy lenne csak méltányos az erős ingatlandó bevezetése ha ezeket a befizetéseket jóváírnák. Sőt, a közelmúltban befizetett SZJA-val is kellene valami kapcsolat.

Meg a közelmúlt árváltozásaival (van ahol a telkek árában 10x-100x felértékelődés volt az elmúlt 10 év alatt, van ahol az inflációt sem nagyon követte).

De pár év alatt ezeknek a hatása lecsengene, és 5-10 év múlva már lenne egy sokkal egészségesebb adórendszerünk.

Mr. Oszkó igazán előállhatna már egy komplett, részletes szakmai javaslattal.
@Bartoki: "Szerintem a cikkíró is beleesik abba a hibába, hogy a vagyonszerzési illetéket nem tekinti vagyonadónak, pedig akárhogy is nézzük, az, csak a beszedési technikája más." A vagyon szerzési illeték nem azonos a parlament által többszörösen tárgyalt vagyon adóval.
@STX Joe: "Ja, persze, minden hasonló, környező országban jó, csak pont a magyaroknak nem." Melyik összes környezőben? Legalább hatot sorolj fel."Mert a magyarok olyan híresek arról, hogy ők bezzeg befizetik rendesen a bér után az SZJA-t, és nem ám borítékban kapják a fizetés felét."
Mert ha erről híresek akkor gondolod a 16% (21%) ) is befizetik? És még egy apróság: Te szerinted az SZJA miatt adnak borítékba? Számold már át egyszer a munkáltató és munkavállaló összes terhét, aztán rá fogsz jönni, hogy akik csaltak nem az SZJA miatt csaltak eddig se és eztán se. És hány ismerősöd van aki hatalmas pénzeket kap borítékba? Mert nekem egy se ,de olyan aki egyáltalán semmit nem fizet(mármint járulékot),na ezt már két kezemen nem tudom összeszámolni.Mert ugyebár egyes becslések 3000 milliárdról beszélnek, és nem az lenne a megoldás ,hogy ott kapirgálunk, nem pedig a csőd szélén álló kkv-nál?
@STX Joe: kérdés meg tudja -e tenni. Viszont az albérlet sokkal rugalmasabb, bármikor át tudsz költözni egy kisebbe/olcsóbba. A lényege az volt a hozzászólásomnak, hogy aki úgy vesz lakást hogy kicentizve, 10 évig párizsin élve talán tudja fizetni az gondolja át még egyszer. A többieknek pedig belefér egy pár tizedszázalékos ingatlanadó.
@freelander2009: A javaslatoddal az is rosszul járna, akinek van ugyan egy ingatlana, mert megdolgozott érte, de aktuálisan nincs jövedelme (beteg, gyereket nevel, stb). Nem ésszerű dolog a vagyonadót a jövedelemadókkal összehozni, sehol a világon nem teszik.

Viszont egy általános vagyonbevallással 20 éve adósa minden állampolgár az államnak (vagyis mi mindannyian egymásnak). Valahogy egyik párt se törte össze kezét-lábát, hogy egy ilyen origót felállítson, amihez képest lehetne a vagyonosodást vizsgálni. Persze értem én, hogy az eredeti tőkefelhalmozás idején minden más érdekükben állt és áll, csak ez a tisztánlátást segítő dokumentum nem.
Rendkívül nagyon jó poszt.

A múltkori ATV-s interjú is jó volt!
A Bajnai-Oszkó párost maximálisan tudnám támogatni!
@Mille38:" Viszont egy általános vagyonbevallással 20 éve adósa minden állampolgár az államnak (vagyis mi mindannyian egymásnak). Valahogy egyik párt se törte össze kezét-lábát,....." Leginkább az ország politikusai ill. az úgynevezett politikai elit felejtette el, meg a "privatizátorok."
@rókafogta: Nem véletlenül fogalmaztam úgy, ahogy. Ha nálunk le lehetett szavaztatni a felsőoktatási tandíjat, a 300 Ft-os vizitdíjat, ezt is leszavazta volna a "nép". Vannak dolgok, amit nemcsak az elit nem akar.
@KG2000:" Virul a minimálbéres adócsalás, 4600 milliárd forint mozoghat a rejtett gazdaságban - írta hétfői számában a Magyar Nemzet......." Ez így hamis kép! Egy vállalkozásnál (általában beszélek) nagyon könnyű ellenőrizni a bevételek és kiadások és kikalkulálható ,hogy mekkora bért tud kitermelni és fizetni.
@SünBalázs:
abból indulok ki, hogy az összes megtermelt értéket fel kell valahogy osztani közpénzre, és magánjavakra. a válaszom erre az egyszerű matek: fifti-fifti. lehet mondani, hogy forti-szixti.

ezt mondták az ortodox liberálisok. és a nép elzavarta őket újra, meg újra. a dolog úgy működött csak, hogy voltak privatizációs bevételek. oké, mindig vannak csoda államok, mint a szlovákok, vagy az írek. aztán kiderül, hogy minden ilyen gazdasági csoda 3 uszkve 5 évig tart. mert permanens működő tőkeberáramlás kell hozzá. és az mindig csak átmeneti. oké a tótoknak szerencséjük van, mert elviszik a magyarországra tervezett beruházások egy részét is. mert orbán viktor vívja a gazdasági szabadságharcot. de ettől még egyszer a szlovákok is több nyugdíjat akarnak. bokros csomag után a "jóléti rendszerváltást" úgy kell felfogni mintha az egy természeti törvény lenne. és a dzurinda-csomaggal is így lesz. a szlovákok is falhoz vágják majd a malacperselyt, vagy benáculnak.

ha a tőkeexportnak nincs kiemelt hozadéka, akkor parlamentáris (demokratikus) rendszert nem tudsz alacsony újraosztás mellett fenntartani. erre jöttek rá a skandinávok. akiknek hagyományosan nem voltak gyarmataik.

nem akarok több időt ezzel tölteni, hogy mit kellene csinálni. és azon se akarok most morfondírozni, hogy milyen sorrendben kell ezeket végrehajtani. oldják meg ezt oszkóék. de abban majdnem biztos vagyok, hogy a humán területen nincs olyan kiadáscsökkentő politika, amire a többség igennel szavazna. átverés árán keresztül lehet vinni, vagy kényszerből.

a reálterületen a közberuházásokhoz kell bevételt találni. ehhez mind a társasági adót, mind a szja-t növelni kellene. adójóváírás megtartása, vagy visszavezetése mellett. ami a foglalkoztatás miatt fontos. illetve azt is meg lehet lépni, hogy az szja és a tnya egy részéről (akár a feléről) rendelkezni lehessen. tehát az településfejlesztési hozzájárulásként működjön. és akkor az uniós forrásokból támogatott közberuházásokhoz a polgárok összeadják az önrészt. és akkor a polgárság a pénzével szavazva döntse el, hogy kell-e minden megyei jogú városba egy 25 milliárdos villamosvonal. vagy elég lenne 5 milliárdért troli. mert egy 100 ezres városban nincs hozzá 5 milliárd önrész, hanem legfeljebb 1 milliárd van.

a másik dolog, hogy általánossá kell tenni a vagyoni típusú, és a hivatali illetékeket. a vagyonadóból az alaprezsit le lehessen vonni. megyei vagyonleltár kellene, és az igazgatásrendészetet vagyonadóból kellene fenntartani. a hagyományos közigazgatást, a közhivatalokat pedig illetékekből.

tehát az nem reform, hogy a hivatal nem rendel papírt. illetve rendel, de majd jövőre lesz kiszámlázva. és egyébként meg a kormány úgy dönt, hogy az udvari cégtől kéne százcsillió tonna leporelló. aztán a megyei, városi, járási párttitkárok, és a pártközpont egymással vitáznak, hogy ki milyen közfeladatot (közpénzt) nyúlhasson le. és akkor ezeket kívülről nézve véletlenszerűen szétosztják. ebből egy káosz lesz. orbán viktor meg elmagyarázza, hogy ezért kell az erős kéz elvtársak. és akkor nyilván vannak ehhez a pártban bólogató emberek.

hanem azt kell mondani, hogy minden közhivatal a működését non-profit módon árazza be. minden ügytípusra írják rá, hogy annak az elbírálása mibe kerül. ki lehet ezt számolni. azért van a hivatalvezető, hogy ezeket kitalálja. aztán ezeket utána persze lehet egységesíteni mondjuk megyei szinten. illetve összevonni, átcsoportosítani. akkor rögtön azt mondaná a többség, hogy elég lenne ide a megyeháza. meg ha olcsóbb, akkor adjuk be az igényt az interneten. segít a járásban a körjegyzőség. mert így olcsóbb. mert így csak 10 euró, különben meg 20. és előbbire még azt mondom, hogy oké. utóbbira meg azt, azt már azért mégse kéne.
@Mille38: Ha valaki ideiglenesen keresőképtelen az természetesen még köteles (vagyon)adót fizetni, legfeljebb ráterhelik a vagyonára. Ha nincs vagyona akkor meg amúgy sem kell fizetnie.
Nyilván mentességek és különböző szorzószámok alkalmazásával lehetne differenciálni... De sztem. tényleg csakúgy lehet igazságosan jelentős mértékű vagyonadót bevezetni, ha van kapcsolat a kétféle adóztatás között... Magyarországon jelen körülmények között csak így vezethető be. Ideális esetben persze kár keverni a dolgokat...
@Oszkó: Logikus, összeszedett, alapos és szakmai a poszt. Gratulálok!

Néhány gondolat:
- A bérek "szuperbruttósítása" mellett érvként és jelentős többlet járulék bevételként is figyelembe vehető lenne a (jelenleg) munkáltatói járulékok befizetési fegyelmének kényszerű növekedése.
(Mivel a munkáltató által levont járulék be nem fizetése már sikkasztás.)
- A bevételek oldalán az állami szolgáltatások igénybevételéhez kapcsolódó egyes (meglévő vagy lehetséges) díjakat is érdemes lenne a fenti körbe vonni és vizsgálni.
- (Ábránd?) A jelen világgazdasági helyzetben az állam feladata lehetne a társadalmi innováció alapú "spin off" gyakorlása, mely nemcsak jelentős fejlődést, de jelentős többletbevételt is generálhatna.
- Nagy örömömre szolgálna, ha a diagnóist egy (néhány?) definiált preferencia halmazhoz tartozó modell számítás, és az alapján stratégiai javaslatcsomag is követné.
- Esetleg ki lehetne terjeszteni a diagnosztikát az adópolitika "gyökereire" is? (Például a lehetséges adófilozófiákra, figyelembe véve a globalizáció és a technológia fejlődés várható perspektíváit is.)

(Remélem a sok bürökpohár után, egyszer saját erőnkből mégis képessé leszünk a csúcsrajáratott demagógián csüngő szókratészi "csőcselék uralma" meghaladására.)
@Virág et.: "Nem az állami alkalmazottak azok, akik tipikusan adót csalnak, hanem a vállalkozói réteg" - vegul is egy allami alkalmazott miert tenne ezt, hiszen o egeszen pontosan 100%-ban mas altal befizetett adobol kapja a penzet.
Ennek ellenere a pofatlansag teteje, hogy megteszik... hivatali szinten, a torvenytelenseg retorziojanak legkisebb kockazata nelkul.
@freelander2009: Ez a vagyonado kivalo otlet!
Ugyan a fo uzenete es hatasa az, hogy a magantulajdonhoz valo jogot kerdojelezi meg, hiszen berleti dijat kell fizetni az embernek a sajat tulajdona utan. Ez pedig azt jelenti, hogy nem az ove. Raadasul a mar egyszer amugy is leadozott jovedelmed utan. De hat irany a szocializmus fenyes utjan elore: magantulajdon teljes megszuntetese. Eloszor csak picit, aztan utana barmilyen mertekben.
Most akkor kezdjem fenyesiteni az otagu csillagokat mar otthon?
Kicsit meg dolgozunk a gondolat, szolas meg lelkiismereti szabadsagon is es nagyobb kommunistak leszunk, mint Sztalin.
En orulok, hogy szabadon szolhatsz, de remelem nem vagy politika, vagy barmilyen donteshozo pozicioban, mert az eletveszelyes lenne.
Szépen összeszedett írás. Kíváncsi vagyok, hogy a jövő héten mivel kell még kiegészíteni :)
A magam részéről érdekelne például az, hogy az egyes adónemek bevételeinek alakulása milyen beszedési hatékonysággal párosul hazánkban, illetve az OECD országokban. Ha jól értelmeztem az ábrákat, akkor a ténylegesen befolyt adóbevételek megoszlása szerepel a grafikonon. Ugyanakkor közel sem lényegtelen kérdés, hogy az egyes adónemeknél mekkora a beszedés hatékonysága, azaz másként megfogalmazva: mekkora a be nem folyt adó mértéke?
@kovacsguszti68:
a nagyvállalkozó leül a kormánnyal tárgyalni. úgy oldja meg. a középvállalkozó pájázik (sic!). úgy oldja meg. a kisvállalkozó elcsalja. úgy oldja meg.
@unionist: ha jól értelek, szted a vagyonadó meg az eljárási illeték lenne a csodafegyver amellett, hogy az szja egy részét helyi szintre vissza kellene osztani.
a vagyonadóval egyet tudok érteni, ha legalább részben az szjaból leírható. aki sok adót fizet amúgy is, azt ne adóztassuk kétszer.
az szjaval kapcsolatban pedig én is a decentralizáció híve vagyok, teljesen egyet tudok veled érteni. vagyis inkább még messzebb mennék: sztem helyi adó legyen az szja, minden település dobja össze a büdzsét: orvost, tanárt, közvilágítást helyi szinten abból fizessenek. és csak bizonyos %-ot vigyen el az állam, a központosított feladatokra, vagy a szegényebb települések kisegítésére. mert minél messzebb van a szavazóktól, felhasználóktól a döntés a pénzükről, annál több a korrupció és annál kevésbbé a saját érdekük érvényesül. meg aztán a helyi adóbeszedő pontosan tudná, hogy kinél van pénz, és kinél nincs.
az eljárási illetékben viszont nem hiszek. az állami feladatok ellátását tessék hatékonyabbá tenni, de plusz illetéket csak legszükségesebb esetben kellene kérni. ez nem olyan tevékenység, aminél azt szeretném ösztönözni, hogy ne vegyék igénybe...

Egyébként meg visszatérve az újra elosztás mértékére, nem a növelés fog minket előre vinni. Még az általad hivatkozott skandinávoknál, pl svédek is 50% alatti. hanem az adózási fegyelem meghonosítása. pont ma hallottam egy belga kollégától, hogy náluk az adóvégrehajtók ingatlanára az állam jelzálogot jegyeztet be, amikor felveszik őket ebbe a munkakörbe. ha nem szedik be az elvárt adót, akkor bizony magánvagyonukból kell kipótolni.
komoly motiváció az adózási fegyelem betartatására.
Nagyon alapos írás, szinte mindenben egyetértek vele. Ettől függetlenül emberkínzó hosszúságú. Az egészet fele ekkora terjedelemben el lehetett volna mondani, és akkor talán nem csak egy szűk réteg olvassa el. Én háromszor is abbahagytam közben. Javaslom tanulmányozásra az Economist olvasóbarát írásait.

Mellesleg a blog nyitólapját is lehetne áttekinthetőbbé tenni.
@Crescendo: Állami alkalmazott alatt pontosan kit értesz? Közhivatalnokot? Közszolgát? Közalkalmazottat? Marinénit vagy polgármesterurat? Én csak egy buta közalkalmazott vagyok, fogalmam sincs, hogyan lehet egyáltalán az utolsó fillérig bejelentett és az állam megfelelő szervei által látott fizetésemből egy vasat is elcsalni. De ez komolyan érdekel. A vezetői pótlékokkal? A munkaviszonnyal való játszadozással? Az a munkáltató sara, nem a munkavállalóé. Mi van még? Táppénzek? Ugyan már, kinek éri az meg? Alig több mint fele a fizunak, ha nincs állományban, nem is kap, viszont a második esetben kirúgják. Ja a vezetőt talán nem. Nem tudom.
@Crescendo: Akkor az USA-ban kommunizmus van? Vagy Németországban? Mert ott van vagyonadó?
Teljesen rossz a megközelítésed ezzel az adózott jövedelemből mégegyszer adózzak? Azt kell megérteni, hogy itt igazából nem is vagyonadóról lenne szó, hanem a vagyon alapján fizetett adóról. (Fidesz kommunikációban: hozzájárulásról).

Vagyis van X millió közös költségünk. Ezt szét kell osztani az állampolgárok között valaminek az alapján. Jelenleg ez úgy történik hogy a bevallott (és nyomon követhető vagyis fehér)jövedelem alapján fizetjük be. (Ez az összeg amit befizetünk több okból is kevés egyébként de ezt most hagyjuk)
Ez a rendszer nyilvánvalóan méltánytalan. Egyrészt az állami szolgáltatásokból nem feltétlen az kap többet, akinek nagyobb a jövedelme, másrészt (ilyen formán az egykulcsos adó tényleg méltányosabb)akinek nincs jövedelme vagy annak egy részét eltitkolja az rá jutónál kevesebbet fizet be.

Lehetne másképp is összedobni ugyanezt az összeget. Lehetne azt mondani hogy mindenki pl a háza alapterületének nagyság alapján fizessen adót (régen kapuadó, füstadó), mert aki nagyobb házban él nagyobb rezsit képes kifizetni valószínűleg többet keres (mindegy hogy fehéren vagy feketén). Ez lenne a vagyonadó. (történelemből jól ismert) De nyilvánvalóan ez sem lenne így igazságos, itt is lenne sok kiskapu a vagyontárgyak sokféleségéről nem is beszélve. Ezért nyilván a kettő valamilyen kombinációja adna igazságosabb eredményt.

Tehát a vagyonadónál a vagyon csak a szempont, ami alapján a hozzájárulást kiszabja az állam (Mint a gépjármű súlyadónál a súly, vagy a teljesítmény). És ha a vagyonadónál figyelembe veszik a jövedelem után befizetett adót, akkor nem igaz hogy kétszer adózol, ha a kulcsok jól vannak megállapítva!

Az szolidaritás pedig nem kommunista trükk, hanem minden társadalom alapja.
@SünBalázs:
a forrásokat, és a célokat össze kellene kapcsolni.
ahogy látom a költségvetésnek négy alrendszere van:
-- szociális ügyek: járulék, jövedék => nyugdíj, egészségügy (tkp. ez a tébé)
-- kulturális ügyek: áfa, eva => oktatás, kultúra
-- gazdasági ügyek: szja, tnya => közműfejlesztések, közberuházások
-- védelmi ügyek: illetékek, vámok (különadók) => közigazgatás, igazgatásrendészet

nagyvonalakban így áll össze ez az egész. ezek az elsődleges (kormányzati) célok. csak a dolog azért nem ilyen egyszerű. mert vannak másodlagos (jóléti) kiadások. a társadalom minden rétege kibulizott ezt-azt:
-- nyugdíjkiegészítés, munkanélküli segély
-- tanulmányi ösztöndíjak, diákkezdvezmények
-- agrártámogatás, az iparban adójóváírás
-- költségtérítés, bérpótlékok
ez mindet úgy lehet kifizetni, hogy az elsődleges kiadásokat újramegadóztatjuk. tehát az áfából működik a suli. a suli áfájából lesz a diákkedvezmény.

a harmadlagos cél az adósságszolgálat. ennek érdekében az összes másodlagos (jóléti) kiadást megint meg kell adóztatni. a diákkedvezményt.

és még van egy negyedleges cél is. ez a tartalékképzés. az adósságot részben meg kell újítani. azért, hogy a vis major esetekre tartalékot lehessen képezni. hiánynak abból kellene képződnie, ha a kormány tartalékokat elkölti.

ugyan sose olvastam egy közgáz tankönyvet sem. szóval nem tudom, hogy mi van megírva, és mi nincs. de tökön szúrom magamat, ha ezt jobb helyeken nagyjából nem így tanítják. nyilván nem tudom, hogy mi a tankönyvi megoldás. de biztosan nem az oecd országok az érdekesek. hanem az elvek. a profitból ugyanannyi adót szedjek ha azt a munkaadó, és megint ugyanannyit, ha a munkavállaló.

a versenyképesség nem azon múlik, hogy az újraosztás szintjét levisszük 46,1%-ról 44,5%-ra. hanem azon, hogy azért a cca. 50% összes befizetésért mit kapok cserébe. illetve azon, hogy annak az elköltésébe milyen beleszólásom van. tehát én egy multit biztos nem úgy próbálnék meggyőzni: gyere ide, mert itt 10% a társasági adó. hanem úgy, hogy figyelj. ez momentán 20%. de a feléről kapásból rendelkezhetsz. megmondhatod, hogy milyen közberuházást eszközöljünk. és a másik feléről a város rendelkezik. találj egy olyan várost, ahol úgy látod, hogy értelmesek a helyiek. és a 20% ellenére kvázi adómentességet kapsz. persze ehhez a közjót is kell szolgálnod. ki kell találni: mégis hogyan. és ebben partner lesz a lakosság. mert ő is rendelkezhet az szja feléről. a képviselők meg a közvetve ugyanennyiről. tehát a lakossági igények is éppen úgy ki lesznek szolgálva, mint a vállalatiak. most oké, hogy biztos van olyan beruházó, aki egyszerű, mint a faék. megnézi, hogy a társasági adó hol 10, és hol 11. és akkor azt mondja, hogy a 10 lesz neki a jó. mert az a kevesebb. meg hogy ő a bennszülöttekkel egyezkedjen. na azt már nem. de az úgy is csak átmenetileg van itt. tehát abban sem hiszek, hogy ennek az országnak boldog-boldogtalan külföldi tőkésre szüksége van.

tehát itt fejlesztési források sem voltak megnevezve. és az igazgatásrendészet forrásai. ez a két terület, ami szerintem problémás. persze kellene jövedéki adót is emelni ahhoz, hogy egyensúlyban legyen a tébé kassza. vizitdíj, és kórházi napidíj kellene azért, hogy az egészségügyben bért lehessen emelni.

de hivatali illetékek is kellenek. és vagyonadó. és ha jól figyeled, akkor ez mind bevételnövelés. persze az igaz, hogy az újraosztást 50% fölé vinni már mégse kéne. tehát szerintem ez a plafon. de az alá se nagyon lehet vinni. csak akkor ha kizsákmányolunk egy másik civilizációt. tehát ha európának africa provincián lenne gdp arányosan 10% reálprofitja, akkor 40% újraosztás is elég volna. mert a többit megfizetik a bantuk. de ugye itt a kontinensek kizsákmányolását nem nagyon lehet eljátszani. kontinentális munkamegosztásra van szükség. viszont a fejlett országok meg mégis csak ezt játsszák. ezért fals az, hogy ott a kisebb újraosztás eredményezett jólétet. a skandinávoknál érdekes módon magasabb elosztás eredményzete ugyanezt. mert ők ebből a kolonizálásból földrajzi helyzetükből adódóan kimaradtak. dánia elfoglalta grönlandot. és jól kizsákmányolták a sok eszkimót. ehhez képest a dán jóléti kiadások a legmagasabbak. és dánia mégis arról volt híres a válság előtt, hogy költségvetési többletük van.

nyilván nem közvetlen az élő munkára kell pakolni terheket. a profit után fizetett sarcból a munkaadó, és munkavállaló is rendelkezzen. de akkor kell hivatali illeték. és kell vagyonadó. a vállakozói vagyonra is kiterjed. nem azt adóztatom meg, hogy ott a sok ember, hanem azt, hogy ott az a sok épület. nem az élő munkára, hanem a holt munkára rakom a terhet. a tébét meg jövedéki adókból kell egyensúlyban tartani. az összes "E" összetevőt meg kellene adóztatni. tehát nem generálisan mindennek az áfáját kell emelni. hanem akkor nyerjen a biolekvár. és akkor kevéssé éri meg gyártani műanyagot. csak sajnos a biolekvárt kínáló puccos éttermet megint meg kell sarcolni. azért, hogy a sarki kifőzde ne zárjon be. mert különben nem lesz foglalkoztatás. de neki is a biolekvárt lesz érdemes vásárolni. mert drágább lesz megfőzni a műanyagot. és akkor nem kell semmilyen pártok által szervezett turul bolthálózat. a zsidók se így szervezték anno. legalábbis, aki tisztességes volt.

de nekem nem tetszik az, hogy a puccos étterem nehogy már ne fizessen. mert ha fizet, akkor mi lesz. nem omlik össze a költségvetés. az lesz. de a szomszédja is fizet. mert a vagyonadót így nem nagyon lehetne elkerülni. és a kifőzdét meg hagynák, mert progresszív módon kell a vagyonadót beszedni. persze ettől meg kell kicsit emelni az árakat. de a felső középosztály ezt még kifizeti. és ami fontos így lehetne például járulékplafon. tehát ha a legjobb séfet akarom alkalmazni, akkor sem kell végtelen tébét fizetni. mert ha leforrázza magát, akkor is csak nagyjából azt az ellátást kapja, amit a hajléktalan. tehát akkor mégis miért fizessenek ezerszeres járulékot. viszont azért, hogy a legmenőbb belvárosi környezetben van az üzlet azért meg mégis csak fizetni kellene.

szóval ennek ez a logikája. csak úgy látom, hogy itt az étterem tulajdonosok se kifőzdével kezdték. szóval az is egy ugyanolyan félfeudális elit, mint a többi iparágban. szóval lehet itt írni akárhány kommentet nem nagyon fog ez változni.

és lehet, hogy a bajnai-oszkó tandemet ahogyan lerúgta a bicikliről majd ugyanúgy visszaköveteli a nép. de én biztos nem tartozom abba a körbe, akik azt mondják: "jaj, péter te vagy a kedvencem". oké, persze akkor nem nagyon lehetett mást csinálni, mint lefeküdni az imf-nek. és amikor visszülnek, akkor könnyen lehet, hogy majd megint csak ezt lehet tenni.

de itt európa asztalára kellene okos terveket letenni. aztán azt mondani, hogy magyarország vállalja a kísérleti nyúl szerepét. mi van akkor ha azokat kék, zöld, lila, és világoskék oszlopokat egymáshoz mérten is kiigazítjuk. ebbe az irányba teszünk lépéseket. tkp. oszkó is ezt mondja. csak az oecd országokra hivatkozik. de a nép azt várja, hogy találjuk már ki ezt az egészet. és ne arra hivatkozzunk, hogy mi van ausztriában. nem azért, mert az rossz. hanem azért, mert így átverjük magunkat.

a rendszerváltás úgy zajlott, hogy valaki kitalálta, hogy az államnak nem kell, hogy legyen vállalkozói vagyona. ez rendben van. de a városoknak mégis csak lehetnének saját közműveik. egy mezővárosnak saját takarékszövetkezete, egy megyei városnak saját bankja. a fővárosnak saját tőzsdéje. tehát a bet-nek budapest tulajdonában kellene lenni. és lehet, hogy debrecen úgy döntene, hogy a tiszántúlon is jó lenne egy agrártőzsde. de lehet, hogy a tirpákok döntenek úgy nyíregyházán. és akkor a hurkások néznek ki a fejükből, hogy ott folyik a kereskedés. és akkor ez még kapitalizmus attól, hogy köztulajdonban vannak ezek piacterek. persze lehetnének ezek részben, vagy egészben magánkézben is.

azt akarom ebből kihozni, hogy a városoknak lehetne vállalkozói vagyonuk. és mondjuk mol részvényt is az energetikában érintett városorok vehetnének. a saját erőműveik nyereségéből. tehát a rendszerváltás idején nem privatizálni kellett volna. hanem a vállalkozói közvagyont odaadni a városoknak. aztán a helyi polgárság döntse el, hogy privatizálják, vagy saját maguk működtetik.

de ezen nem gondolkodott senki. hanem azt mondták, hogy "asztríjában" úgy van. most meg csak annyi van, hogy az "ójészídi" országokban. az elveken is kellene gondolkodni. egy modellt kell összerakni. bal, és jobboldali közgazdászoknak valami konszenzusra jutni. meg úgy egyébként az outsidereket is megkérdezni. mert úgy tűnik, hogy az insiderek se nagyon tudják, hogy mit is kellene csinálni. milyen sorrendben, milyen irányban, és mit is kellene lépni. ezt konkrétan senki se tudja. én sem. de oszkónak sincs lövése se erről. mellébeszél mindenki. aztán lehet ez persze jobb is. de jelenleg ez a helyzet.
@Crescendo: Jah és azt se felejtsük el, hogy a jövedelem (pénz)ugyanúgy tulajdon mint bármely ingó és ingatlan. Az én tulajdonom. A bruttó munkabér is, vagy más jövedelem szintén. Ezt bevallom, és az állam a te logikád szerint a magántulajdont nem tiszteletben tartva fogja magát és elveszi. Ezt azért teheti meg, mert igazából nem a tulajdonodat veszi el, hanem a tulajdonod alapján kötelez befizetésre. Ez persze technikailag egy dolgozónál úgy jelentkezik, hogy a munkabérre rögtön lecsap az állam te már kezedbe sem veheted. Más jövedelmek estén időnként bevallod, és ez után keletkezik fizetési kötelezettséged.

Az ingatlanadónál ugyanígy van egy tulajdonod és ez alapján a tulajdon alapján keletkezik (adó)fizetési kötelezettséged. Formailag ez tényleg úgy tűnik hogy a fizetés esetén az állam einstandol és elveszi a tulajdonod (vagyonadónál meg mintha bérleti díjat fizetnél)de jogilag csak a tulajdon alapján számított adófizetési kötelezettséged megfizetése amely a tulajdont és az azzal való rendelkezést "nem érinti". (A munkabér esetén a beavatkozás még durvább is, de a tulajdonsjog sem korlátozhatatlan jog még a kapitalizmusban sem...) Pláne mostanában...
@kriszi: Nem a te szinteden van a problema, illetve itt csak neha "felejtik el" befizetni a jarulekokat.
Nagyobb problema a beruhazasok, szolgaltatasok allami/onkormanyzati vasarlasa illetve az, hogy jo urasan nem fizetik ki sokszor milliardokat. Lanctartozas, stb.
Amugy elvileg nem ertem, hogy miert kell toletek "adot" beszedni. Az allami alkalmazottak (barmilyen titulus alatt) berenek szinte kizarolgaos forrasa a privat szferatol beszedett ado. Azon tul, hogy csak jatek a szamokkal a toled beszedett ado, hiszen az allam egyik zsebebol a masikba rakja at, azert egy draga mulatsag fenntartani a rengeteg berszamfejtot erre. Olcsobb es egyszerubb lenne, ha nem kellene "adot" fizetnetek.
De gondolom ennek inkabb politikai oka van, hogy osszemossak az adofizetot az adofogyasztoval es ne legyen nyilvanvalo, hogy mibol is gazdalkodnak a politikusok...
@freelander2009: Egyet ertek a posztoddal. Csak a "keletkezik" melyebb ertelmet nem ertem... miert?
Filozofialilag nagyon ketseges es visszataszito, ha jogalap tenyleg van, valamint praktikusan is gaz.
Mar a regi alkotmany alapjan is az allam, ha ugy kivanta volna, jogosult lett volna a kereseted 100%-at elvenni. Gazdasagi szabadsagi es onrendelkezesi joga egyik magyar allampolgarnak sincs.
A ceger, amit kitettek "koztarsasag", valojaban a legdurvabb szocialista/nemzeti-szocialista eszmek uralkodnak. Az egyennek gyakorlatilag nincsenek jogai, csak ugynevezett kollektiv jogokban reszesulhet...
@freelander2009: Mi a jogforras, hogy kotelezzen befizetesre? Ez a problema. A regebbi rendszerekre (rabszolgasag, feudalizmus, stb.) jellemzo ez a jogalkotas. Magyaran, mert itt szulettel es eleg balga modon ugy dontottel, hogy itt is elsz, ezert mint a kis hangyat joguk van leranti a "kozjo" oltaran...
Persze ez a kozjo hamar kiderul, hogy egy kb. 50-100E embert tartalmazo oligarcha maganzsebeit jelenti.
Csak azert, mert most szepen becsomagoljak (PR) ezt a tevekenyseget, lenyegileg mas lesz? Szerintem egyaltalan nem.
Raadasul en hiszek a szolidaritasban, meg a jotekonysagban es gyakorlom is. Sajat belatasombol es akaratombol, ha erre erovel kenyszeritenek, akkor az megszunik szolidatitas lenni.
Tarsadalmi csoportokat osszeugrasztanak es arra hivatkoznak, hogy a kereso azert fizessen, hogy a plebs ne lazadjon es vigyen el mindent.
Ez nem egy civilizalt tarsadalom, hogy a Cosa Nostra hivatalossa teve.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma