Költségvetés a zsákutcából

2011.09.19. | Szigetvári Viktor | 25 komment

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szeptember 16-án, pénteken nem a 2012. évi költségvetésről, avagy a teljes adótörvény-csomagról adott mindenre kiterjedő tájékoztatást. Ezzel szemben részleteket mondott el a kormány makrogazdasági kitekintéséből, amely a majdani költségvetés alapját jelentheti. Továbbá realista helyzetértékelését hitelesítendő ismertette a kormány jövő évre kialakított legfőbb adó- és jövedelempolitikai terveit. Azért ez a körülményes megfogalmazás, mert a jelenlegi kormány nem csak a költségvetés helyzetére vonatkozó részletes tájékoztatások rendszerét szüntette meg, hanem felszámolta az áttekinthető költségvetés- és adótörvény-alkotás folyamatát is. Már a saját maga által megszabott határidőkhöz képest is késésben van a kabinet és még most is csak részleteket ismerhetett meg a nyilvánosság.

 
Romló külső és belső környezet
 
A most megismert szándékok és intézkedések értékeléséhez utalnunk kell a romló és újabb aggodalmakkal telítődő világgazdasági hangulatra, a csökkenő gazdasági növekedési dinamikára, a növekvő inflációs nyomásra, az euró-zóna elhúzódó és államcsőddel is fenyegető válságra.
 
Ebben a környezetben a magyar gazdaság helyzete is romlik, a növekedés lassul, az inflációs veszély erősödik, a nemzetgazdaság magas devizakitettségéből fakadóan az árfolyam-ingadozások lassan kezelhetetlenül fenyegetővé válnak. Ezt a helyzetet súlyosbítja a bankok szinte teljes hitel-stopja, azaz a régió messze legalacsonyabb banki hitelkínálata. Ennek egyik legfőbb oka a nemzetközi példáktól és célkitűzésektől teljesen eltérő és lényegesen kedvezőtlenebb rendszerben bevezetett, azaz nem kockázat-csillapítási, hanem költségvetési kiigazítási célt szolgáló bankadó. Ráadásul a kormány újabb kapkodó tervével, a fix árfolyamon történő előtörlesztéssel tovább destabilizálja a bankrendszert, és ezzel egy újabb időszakra zárja ki annak az esélyét, hogy a magyarországi bankrendszer piaci alapon járulhasson hozzá a magyar gazdaság növekedéséhez. Ennek makrogazdasági hatásai újabb kétségeket verhetnek fel a növekedés tervek esélyeit és az új bejelentésekkel biztosítani próbált költségvetési pálya tarthatóságát illetően is.
 
Széll Kálmán elszállni látszik
 
A 2012. évi költségvetési tervezést nagyban hátráltatja, hogy a kormány elmulasztja végrehajtani korábban meghozott döntéseit. A tavasz folyamán politikai mozgástér-növekedést és nemzetközi hitelesség-pótlékot jelentett, hogy a második Orbán-kormány olyan intézkedésekre szánta rá magát, amelyek ellentétesek korábbi ígéreteivel, és az egyszeri, tartalékfelélő intézkedéseknél fenntarthatóbb módon tennék lehetővé a költségvetés hiányának csökkentését, az állami újraelosztás visszafogását és egyes megreformálandó alrendszerek átalakítását.
 
 
2011 őszéig azonban a kormány részben jogalkotási, részben pedig végrehajtási szempontból éppen azokkal az intézkedésekkel adós, amelyek komoly, bázisba épülő megtakarítást jelentettek volna, és ezzel tehermentesítették volna a 2012-es költségvetési évet. Nincs ma ember Magyarországon, aki tudja, hogy valójában hány forintot fog a költségvetés megspórolni már 2012-ben a rokkantnyugdíjasok számának csökkentésével, a korkedvezményes nyugdíjjogosultságok szűkítésével, a használatarányos útdíj bevezetésével és például a közösségi közlekedés finanszírozásának átalakításával. Egy dolog sajnos tudható: annyit biztosan nem, mint amennyit a kormány célul tűzött ki maga elé.
 
Ez egyrészt azért probléma, mert újabb év múlt egy úgy, hogy a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező, példátlan politikai legitimitású végrehajtó hatalom elvesztegeti egyes évtizedek óta átalakításra szoruló ágazatok és alrendszerek megreformálását; másrészt azért, mert így ismét kapkodó intézkedések váltak szükségessé az előálló költségvetési hiány befoltozásához. Külön szomorú, hogy az egyébként számos területen helyénvaló és tiszteletre méltó elhatározások kudarcba fulladnak a szakpolitikai felkészületlenség és a végrehajtásra való képtelenség miatt. Hiszen – némi őszinteség árán – mindenki tudhatta volna, hogy nem lehet annyit megspórolni sem a rokkantnyugdíjasokon, sem az átminősített, avagy reaktivált nyugdíjasokon, sem pedig a közösségi közlekedésen, mint amennyit a kormány célul kitűzött.
 
A Széll Kálmán terv bizonyos szándékaiban helyes volt, megtakarítási mértékében azonban fájdalmasan felültervezett, és mindehhez képest, egyelőre, valójában minimálisan végrehajtott. Mindazonáltal előzetes számításaink szerint a jövő évi tervezett költségvetési hiány még a bejelentett adóintézkedések mellett és a makropálya negatív kockázatainak figyelmen kívül hagyásával is csupán abban az esetben teljesíthető, ha a Széll Kálmán tervnek legalább a 75 százaléka, vagy azzal egyenértékű és tartós hatású megtakarítási intézkedések lépnek életbe. Pusztán ez a körülmény is kétségessé teszi az eddig megismert 2012-es költségvetési tervek tényleges megvalósíthatóságát. 
 
Az új megszorító csomag
 
Ebben a nemzetközi és hazai gazdasági, illetve politikai környezetben érkezett meg a múlt pénteki bejelentés, amely alapján csak részlegesen lehet képet alkotni a kormány költségvetési szándékairól. Az biztos, hogy a tartalékok idei elszámolása és felélése után a kormány döntően adóemeléssel kívánja megteremteni az alacsonyabb növekedési pálya szabta feltételrendszerben a közel 1000 milliárd forintos hiány fedezetét.
 
Ahogyan már utaltunk rá, minden jel arra mutat, hogy a most bejelentett csomag nem is elegendő a 2012-es hiánycél teljesítéséhez, hiszen a „hatékonyságnövelés” önmagában nehezen eredményez százmilliárdokat. Ez inkább csak időnyerésnek tűnik, a költségvetési alkufolyamat később szakaszára tolva további fájó konfliktusokat. Sajnos, olyan sötét doboz ez a pénteki bejelentésben, amely a költségvetés-tervezési folyamatban később rendszerint fűnyírószerű „megtakarításokat” szokott tartalmazni. Másrészről ugyancsak előzetes számításaunk szerint a tervezett adóintézkedések egyenlegjavító hatása jó, ha az éves 300 milliárdot eléri, így erről az oldalról is kockázatok mutatkoznak a hiánypálya tarthatósága tekintetében.
 
Viszont immáron kétségbevonhatatlan, hogy a második Orbán-kormány az elmúlt 30 év magyar kormányaira oly jellemző megszorítási ciklusba keveredett, amelyben könnyű és biztos bevételt jelentő forrásokhoz nyúl az állam, miközben az állami újraelosztás mértékét nem csökkenti, és inkább bevételi oldali, nem pedig vegyes, vagy kiadási jellegű költségvetési kiigazítást hajt végre.
 
Az adóemelés kormánya
 
Az Európában példa nélkülien magas általános ÁFA-kulcs bevezetése nem csak, hogy a kormányoldal korábbi ígéreteivel megy szembe, de evidens, hogy szociális szempontból igazságtalan, növekedési szempontból kockázatos és a feketegazdaság felszámolása érdekében vívott harc felől nézve pedig tragikus. Mivel a kormányzó erők beásták magukat a vagyon- és ingatlanadóval szemben, így a legegyszerűbb megoldást választva „biztosnak” gondolt forrásokhoz nyúlnak.
 
Közben pedig mindent elkövetnek az egymillió munkahely létrehozása ellen, hiszen ismételt járulékemeléssel teszik költségesebbé a munkaadók számára a foglalkoztatást, ezzel egyrészt rontva az organikus munkaerőpiaci kibontakozás esélyét, másrészt pedig újabb ösztönzőkkel szorítva sokakat a szürke foglalkoztatás irányába.
 
A legegyszerűbb, ami a legigazságtalanabb
 
2012-re hazánkban megvalósul a tisztán egykulcsos adórendszer, amelyben immáron mindenki valóban 16 százalékon fizet személyi jövedelemadót. Kivezetésre kerül minden adójóváírás, még hangsúlyosabbá válik a családi adókedvezmények rendszere és megszűnik a (fél)szuperbruttó. Fontos hangsúlyoznunk, hogy az egykulcsos adó ezen változata még a régió más, nálunk kedvezőbb gazdasági pályát bejáró országaiban is ismeretlen, hiszen a térség azon országai, amelyek korábban, növekedési időszakben kedvezőbb és indokolhatóbb időzítéssel döntöttek az egykulcsos adó bevezetése mellett, az alacsony jövedelműek számára egy adómentes értékhatárt egytől egyig fenntartottak. 
 
2011 már az egykulcsos adó ezen szélsőséges változatának megvalósítása irányába tett első, nagyobb lépés éve volt. Több mint fél év után látható, hogy a kiemelten kedvezményezett felsőközéposztály nem fogyaszt többet, leginkább vagy hitelt törleszt, vagy megtakarít (részben külföldön). Így az új adórendszer fogyasztást élénkítő hatása elenyésző. Az idén nettó jövedelemcsökkenést elszenvedők jelentős részét a stagnáló gazdasági helyzetben a munkaadók nem tudták kompenzálni, így jövedelmi helyzetük annak nagyságával fordítottan arányosan romlott.
 
Ők azok, akik 2012-ben is vesztesei lesznek az új adórendszernek. A bruttó minimálbért 90 ezer forint fölé kell emelni ahhoz, hogy a minimálbéres nettó pozíciója ne romoljon érdemben, és ebben a jövedelemsávban a munkáltatókra erőltetett béremelés mértéke a 2010-es nominális bérekhez képest a 25 százalékot is meghaladhatja, ami viszont még mindig nem kompenzálná az inflációt, így érdemi reálbér csökkenést eredményezne. Az ezzel járó bérköltségnövekedés megtermelésének esélye ilyen bizonytalan világ- és nemzetgazdaság környezetben minimális. A gyermekek után járó adókedvezmény nélkül 140 ezer forintos nettó jövedelem alatt mindenki újra csak vesztese lesz a kiteljesedő adórendszernek. És érdemi nettó jöveledem-növekedést csak a jövedelmi skála magasabb, 300 ezer forint feletti szintjein fognak elkönyvelni a munkavállalók. Miközben egy idén családi adókedvezmény nélkül havi nettó 111 588 forintot kereső munkavállaló változatlan bérezési viszonyok között csak havi 104 800 forintit vihetne haza (6 788 forint veszteség), addig egy idén havi nettó 477 475 forintot kereső munkavállaló a kiteljesedő egykulcsos adó miatt havi nettó 502 375 forintot fog keresni. Számításaink szerint a foglalkoztatottak 54 százaléka pusztán a személyi jövedelemadó változások következtében még akkor is nomimális bércsökkenést szenved el, ha feltételezzük, hogy a költségvetési szférában 3 százalékkal, a versenyszférában pedig 5 százalékkal emelkednek a bruttó bérek, a reálbér csökkenést elszenvedők aránya pedig még a jelzett mértékű béremelések mellett is nyilvánvalóan magasabb lehet.
 
Az adójóváírások rendszerének teljes eltörlése az átlag alatti jövedelemszinteken érezhető, és rövidtávon kompenzálhatatlan veszteséget jelent, miközben a gazdaság „belső motorjait” beindítani egyelőre nem készülő felső-középosztályi csoportok jövedelmi helyzete tovább javul ebben a megdöbbentően torz szerkezetben.
 
Teljes gázzal szemben a forgalommal az autópályán
 
2010 és főleg 2011 a nemzetgazdaságon belüli tartalékok feléléséről szólt és szól. Az állam egyre határozottabban jelenik meg árszabályozóként a piacon – ezzel rontva az érintett társaságok gazdasági helyzetét, profitabilitását. A részben devizatartalékokból történő, erőltetett és így nemzetgazdasági szinten valójában ellentmondásos hatású államadósság csökkentés tovább folyik. A magánnyugdíjpénztár-megtakarítások lassan eltűnnek, úgy, hogy közben szakpolitikai intézkedési terv például a konszolidálandó közösségi közlekedési vállalatok működésének átalakítására és fenntarthatóbbá tételére vonatkozóan nem látszik – így hiányuk újra fog termelődni.
 
Fenyeget annak az esélye, hogy a kapkodva és rosszul összerakott intézkedéscsomag eredményeképpen tovább lassul a magyar gazdaság, és a szürke-, illetve feketegazdaság újra növekedésnek indul. Az állandó végrehajtási bizonytalanságok, az idén újra elfogadhatatlanul magas strukturális hiány és a romló növekedési kilátások miatt még akkor is újabb, év közbeni kiigazítás fenyegetne 2012-ben, ha a mostani csomag lefedné a teljes jövő évi hiányt. De ennél rosszabb a helyzet.
 
Kormányozni nehéz, tényleg
 
Szemben a népszerű és téves legendákkal a mai magyar költségvetésben jelenleg valóban nehéz fenntartható kiigazításokat végrehajtani. Számos olyan terület van, ahol ugyan van hatékonysági tartalék, de politikai populizmus és osztogatási vágy nélkül is okkal lehet mondani, hogy a jelenlegi finanszírozási szint alatta van az optimálisnak. A 2008-2010-es – az akkori ellenzék által folyamatosan kárhoztatott – költségvetési kiigazítások számos területen annyira kifeszítették az államháztartást, amennyire ez egyszerű fiskális eszközökkel egyáltalán lehetséges volt. Sőt, néhol kicsit még azon is túl, hiszen a 2010 előtt elhalasztott beruházások racionális részét előbb-utóbb végre kell(ett) hajtani, és a belső eladósodást is konszolidálni kell idővel.
 
 
Lassan másfél éves tévút után a jelenlegi kormánynak is be kellene látnia, hogy változtatnia kell. Példátlan nagyságú politika legitimációja birtokában olyan döntéseket kellene hoznia, amelyek nem a tartalékok feléléséről szólnak, hanem az újraelosztás mértékének fenntartható csökkentéséről, az átalakítandó alrendszerek és közszolgáltatások reformjáról.
 
Ez azonban csak nagyon aprólékosan, jól megtervezve lehetséges – természetesen nem nélkülözve a paradigmaváltáshoz szükséges elszántságot és határozottságot. Ezzel szemben jelenleg csak egy megszorítási-kiigazítási ciklusba keveredett kormányt láthatunk, amely költségcsökkentési kényszer nyomása alatt áll, ahelyett, hogy átalakítaná a közszolgáltatásokat és magasabb hatékonyság mellett emelné azok színvonalát.
 
A fenntarthatatlan ellentmondások nyelve
 
Van abban valami szomorúan ironikus, hogy Matolcsy György aktuális rész-programját az „öszödi beszéd” nyilvánosságra kerülése ötödik évfordulójának előestéjén hirdette meg.
 
A jelenleg kormányzó erők azt tanították meg 2006 után minden magyar választópolgárnak, hogy a megszorítás rossz, és csak azért történik, mert a megszorító kormány direkt rosszat akar, illetve ellopja a rengeteg szabadon elkölthető forrást, holott tehetne mást is. 2010 óta ezek a leckék kiegészültek még azzal, hogy mindig minden rossz más miatt van; a bűnös vagy az előző kormány, vagy az euró-válság, vagy a bankok, vagy tőke, vagy bárki más.
 
Múlt péntek óta új szakasz kezdődött. A megkésve és kapkodóan összerakott, bevétel-centrikus 2012-es költségvetési kiigazítás már meghirdetése pillanatában is hiteltelen, és ezért ingatag lábakon áll. A fenntartható költségvetési kiigazítás nehéz, aprólékos és fájdalmas. A második Orbán-kormánynak lassan nincs hova hátrálnia ez elől.

· 4 trackback

Címkék: válság költségvetés gazdaságpolitika 2012

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr273238017

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Költségvetés a zsákutcából 2011.09.19. 19:42:03

Lassan másfél éves tévút után a jelenlegi kormánynak is be kellene látnia, hogy változtatnia kell. Példátlan nagyságú politika legitimációja birtokában olyan döntéseket kellene hoznia, amelyek nem a tartalékok feléléséről szólnak, hanem az újraelosztás mé

Trackback: B-Terv 2011.09.19. 17:01:57

Ha esetleg él még valaki ebben az országban akit nem sokkoltak eléggé a kormány "tervei" és elképzelései a jövőnkre nézve, azoknak itt van még egy álmatlan éjszakákkal kecsegtető új fejlemény: Orbán:van második és harmadik terv &quo...

Trackback: Bocs, mégsem 2011.09.19. 16:36:21

Egész szép kis lista kezd összegyűlni azokból a rendelkezésekből és ígéretekből, amelyek buzgó hangoztatásával vezető pártunk kétharmados többsége vitathatatlanná vált, aztán idővel kiderült, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet… íme egy gyors, korá...

Trackback: Rossz dolog a megszorítás? 2011.09.19. 15:31:34

Rossz, de szükséges. A hazai közélet a megszorítás lázában él. Egy olyan fogalom körül forrnak az indulatok, amelynek pontos definíciója nem is ismert. Pontosabban a szereplők szándékosan máshogy értelmezik a jelentését. A megszorítás egy negatív valam...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Matolcsy maga alatt vágja a fát. Nekem az a bajom ezzel, hogy mi az ág rossz végén ülünk. :(

Ezt az ámokfutást már az első Ovi kormányban is elkövette, csak akkor a Bokros csomag hozadékából tudott vigéckedni. Most viszont neki kellene valami értelmeset csinálni, de ez nem megy.

Nem lehetne valamely pincérfiút felkérni a Titanikról? Hátha neki jobban menne...
Nekem csak annyi kérdésem lenne, jan. 1-től új tákolmány lép életbe, ami szerint, ha márciusig nincs új költségvetés, akkor feloszlik a parlament, ez vonatkozik a jelenlegire is, vagy csak akkor ha az MSZP van többségben?
@Kilo166: szerinted nem lesz elfogadott költségvetés határidőre a kétharmad országában? :D
"...felső-középosztályi csoportok jövedelmi helyzete tovább javul ebben a megdöbbentően torz szerkezetben..."

És akkor az eddig szerkezet milyen volt? torz a 4zeten!!! 5ször annyi jövedelemmel, már vagy 20szor annyi adót fizettél, na az volt a nagy biznisz, meg a több mint 1 millió "minimálbéres..."
Ajj de ne nagyon jó kis blog ez. Jó ide jönni.

Egyetértek, hogy Orbán is visszatért a jó öreg adóemelés technikához. Nincs új a nap alatt. És ez valahol tényleg hasonlít Csauseszku Romániájára.
Menni innét... De nagyon sürgősen... Mielőtt ezek az ingatag "kőfalak leomlanak".
Most komolyan, milyen felsőközéposztály? Aki bruttó 200 (nettó 140) felett keres, az már rohadt gazdag, akire büntetőadót kell kivetni? Ne szórakozzunk már!
Az meg, hogy a szomszédos országokban mi van: írd melléje, hogy ott hányan vannak minimálbérre bejelentve és kapják a többit zsebbe. Mert nálunk a minimálbéresek 90%-a ilyen. Ha lenne adómentes határ, akkor ezek hirtelen mind alatta lennének és sírnának, hogy milyen keveset keresnek, közben meg ugyanazt a szolgáltatást kapják az államtól, mint a rendes adófizetők.
@Kivlov: Biztos mindenki ezért csinálta... Ezért van most is ugyanúgy 1-1,2 millió minimálbéres.
Részletes elemzés, a Gréczy Zsolt báéhoz képest lényegesen jobb, kár, hogy a kiinduló pont itt is téves. Igazából, én ha balli lennék, akkor nem gágognék ilyen hangosan, hanem hallgatnék, mint szar a fűben. A ballibnek annyi vaj van a fején, hogy az már le is csorgott a nyári kánikulában, és összevegyült a mocsokkal. De lehet ezt az obstrukciót tovább csinálni, nagy hatása úgy sem lesz. A magyar lakosság már kitanulta ezeket a trükkös technikákat, tehát az ilyen PR-munka hatékonysága nyulla. Orbán kormánya teszi a dolgát, persze nem tökéletesen, de nekem tetszik benne az, hogy úgy működik, mint az evolúció: folyamatosan alkalmazkodik a konkrét körülményekhez, és ha kell korrigál. Ahogy a dzsurászikos poén mondja: az élet utat talál magának.
Engem mindenesetre mulattatnak a ballibák reménytelen erőlködései. Enélkül uncsi lenne a politika. :-)
véleményem szerint a szociális ellátórendszer egységesítését kellene célul kitűzni. lehetne például azt mondani, hogy a gdp egy tizedét osszuk szét egyenlő részben. ez 10% kommunizmus. nem hangzik túl jól, de a 10% fasizmus (ami a kormányprogram) rosszabbul hangzik.

www.wolframalpha.com/input/?i=hungarian+gdp+per+capita+in+huf+per+10+per+12

-- ekkora összeget kell biztosítani rendszeres szociális segélyként a munkanélkülinek. itt rendben van vagyunk. mert ma is nagyjából ekkora összeg jár.
-- ekkora összegű adójóváírás kellene. jövőre csak a cafeteria kedvezményrendszere marad meg. szóval itt hiány van.
-- ekkora összegű támogatást kellene adni az agrártermelőknek. itt megint rendben vagyunk az unió miatt.
-- ekkora összegű támogatás kellene a közmunkaprogramokhoz. itt megint csak hiányoznak foglalkoztatási pénzek.
-- ekkora összegű nyugdíj-kiegészítés kellene. itt szerintem megint csak rendben vagyunk. ha figyelembe vesszük a nyugdíjasok utazási kedvezményeit.
-- ekkora összegű induló ösztöndíj kellene. itt is nagyjából rendben vagyunk szerintem, ha figyelembe vesszük a diákok utazási, és a kollégium kedvezményeit.
-- ekkora összegű családi pótlék kellene. mivel kiskorú a kedvezményezett ezért intézményes ellátást kellene nyújtani. itt is nagyjából rendben vagyunk, ha figyelembe vesszük az ingyenes étkeztetést, tankönyvellátást.

tehát mondjuk egy roma nagycsaládban van 2-3 nagykorú. ők megkapják készpénzben a rendszeres segélyt. ha földet akarnak művelni, akkor is kapják a segélyt. csak agrártámogatás formájában. ha az iparban dolgoznak, akkor ugyanezt az összeget adójóváírásként. ha a felnőtt roma fiatal tanulni akar, akkor ennyi az induló ösztöndíj. bármit csinál ugyanazt a pénzt kapja. a gyerekekre meg nem kell, hogy legyen gondjuk, mert őket ebből az összegből lehet intézményesen étkeztetni, ruházkodást biztosítani. ehhez persze kell varroda, és mosoda. ha mondjuk a nagylány ott dolgozik, akkor ő munkahelye is támogatva van. és ugyanannyival van támogatva ha ezt non profit módon csinálja a közösségi kht, mintha ezt a feladatot a privát kft látja el.

szóval szerintem egységes humán alapellátásra volna szükség, amit hetente, vagy havonta kiutal a kincstár. és szerintem erre ott van a pénz a költségvetésben. csak nem egyenlő módon van elosztva. és nem kiszámítható módon.

a munkahelyteremtésre szánt pályázati pénzeket évről-évre felezni kellene. és helyette adójóváírással támogatni minden munkahelyet. a különféle béren kívüli juttatások adómentességét is meg lehetne szüntetni, és itt is inkább adójóváírást adni. azt addig kellene szélesíteni, hogy elérje a rendszeres szociális segély összegét.

tehát azt kellene célul kitűzni, hogy az egy főre jutó humán alapellátás az egy főre eső gdp 1/10-e legyen. vagy mondjuk a központi költségvetés 1/5-e.

egy 21. századi költségvetés szerintem úgy néz ki nagyvonalakban, hogy
-- 10% humán alapellátás
-- 10% differenciált tébé (nyugdíj, egészségügy)
-- 10% oktatás, kultúra
-- 10% közüzemi fejlesztések, alapkutatás
-- 10% igazgatásrendészet
ez 50% újraosztást előfeltételez. a magyar meg talán 45% körül van.

tehát akkor ebben a felosztásban momentán ennyi jutna.
www.wolframalpha.com/input/?i=hungarian+gdp+per+capita+in+huf+per+11+per+12

szóval a cél szerintem az egalitárius welfare state.
az ideális a commonwealth lenne. amikor az újraosztás nemzetközösségi keretek között megy végbe.

www.wolframalpha.com/input/?i=european+gdp+per+capita+in+eur+per+10+per+12

persze ez elég durva lenne. mert így ugyanannyi segélyt kapna egy brit, mint egy román. viszont egy brit könnyebben juthatna álláshoz, mert a kelet-európai nem feltétlen menne a szigetországba munkát vállalni. hiszen londonban is ugyanannyi alapellátást kapna, mint constancában. tehát akkor a román vélhetően inkább oda menne el a kikötőbe rakodni. és az fekete-tengeri munkahely is pontosan annyival lenne megtámogatva, amennyit egy skót kap azért, hogy henry bárjában támassza az asztalt.

persze lehet mondani, hogy ne legyen semmiféle támogatás. felejtsük el mindenféle humán alapellátást. ez a 10% fasizmus. ezt csinálják ázsiában. csak ez itt demokratikus körülmények között nem menne. kiváncsi lennék, hogy mit szólnának a nyuggerező diákok, ha ők sem kapnának semmihez egy cent támogatást sem. mi lenne a munkanélkülivel. mi lenne az agrártermelővel. az európai iparral. stb.
@Kara kán: Téged mulattatnak a ballibek, engem meg a sírás környékez a Fidesztől, és legfőképpen a tévedhetetlen(nek gondolt) Viktortól.
@Kara kán: Nem nagyon tudom megérteni, hogy értelmes felnőtt emberek esetében hogyan lehet egy vitában az érv, hogy "a másikok még jobban csaltak..." Elképesztő, hogy sokak egyszerűen megrekedtek ezen az óvodás "nem én kezdtem" szintű színvonalon, és az, hogy "a szocik még többet loptak", az számukra elegendő magyarázat arra, hogy a mostaniak is lopnak (vagy hülyék, alkalmatlanok, stb.).
Ahhoz meg, hogy a kormány teszi a dolgát: hát, tényleg reagálnak a körülményekre, csak kicsit sokba kerül a dolog... és ezt is mi fizetjük meg. Főleg azért bosszantó ez, mert nagyon sok ilyen költség megtakarítható lenne, ha a tisztelt kormány gondolkodna. Nem mellesleg sokszor nem a külső tényezőkre reagálnak, hanem a saját hülyeségeik következményeire.
A mostani poltika arra törekszik, hogy teljesítmény helyett az érdemek szerinti jövedelemeloszlás legyen uralkodó a társadalomban. A jelenlegi kurzus hosszabb távon ezzel okozza a legnagyobb kárt az országnak. Politikailag megbízható embereket juttat gazdasági monopóliumhoz, aminek kialakításához gátlástalanul használja fel a hatalmi eszközöket és közpénzekeket. A cél valószínűleg az, hogy minden piaci szereplő beléjük ütközzön, nélkülük komolyabb gazdasági tevékenység ne folyhasson. Ők Putyin legjobb tanítványai. Az első Gazprom-szerű akció épp most zajlik: a MAL államosítása. Amit nem tud piaci alapon kontrollálni, azt államosítja (oktatás, egészségügy). Mire észbekapunk a szabadpiacnak már semmilyen terepe nem lesz, az állammal összefonódott oligarchák fogják uralni a magyar gazdaságot. A piac totális ellenőrzése mellett, az állami bürokrácia és a hatalommal kiegyező egyházak bebetonozása a másik kiemelt projekt.

A fentiekhez képest értékelendő a Matolcsy csomag és általában a gazdaságpolitika. A kormányt, csak a neki tetsző vagyoni és hatalmi átrendezés érdekli, a nép boldogulása csak maradvány-elven pislákol. A forrásokat a jóléti rendszerekből, a társadalombiztosításból, a közösségi beruházásokból, kultúrából, oktatásból vonja ki. A kivonás mindenféle ismertetett terv, hatástanulmány, konzultáció nélkül folyik és csak egyetlen szempont van, hogy elkerüljék a nyílt lázadást és annak megválaszolását, hogy semmiért miért kellene adót, járulékot fizetni?

A társadalom figyelmét katasztrófák előidézésével és az ellenük folytatott hősies harc képeivel kötik le. De a figyelemelterelés ennél piszkosabb eszközökkel is folyik. Egyrészt a szélsőjobbra támaszkodva, a szegényeket a még szegényebbek ellen uszítják, másrészt koncepciós pereket koholnak hogy bűnbakokat hajigáljanak koncként a tömegbe. Aki nem áll be sorba, vagy nem vállalja a ráosztott piszkos feladatot, az könnyen áldozat lehet a jövőben.

A következő nem Fidesz kormánynak, az addigra már minden bizonnyal bebetonozott oligarchákat, el kell vágni a becsületes versenyen kívül megszerezhető közpénzektől. Bizonyítsák be, hogy a vagyon jó helyre került és saját erőből is tudják azt a társadalom hasznára működtetni. A monopolhelyzetek kialakulását az adórendszeren keresztül kell fékezni, helyre kell állítani a gazdasági esélyegyenlőséget. A hasznos működés mércéje a befizetett adók nagysága. Komolyan érvényesíteni kell az alkotmányban szereplő, "a vagyon felelőséggel jár" kitételt.
Tanítani fogják Viktort, mint az elszalasztott lehetőségek miniszterelnökét, avagy az államférfi ellentétjét. Kár érte, értünk.

Adó: igazából nem zavarna, hogy magas, ha mindenki fizetné. Igen, a 30% minimálbéres nem fizeti, pedig zsebbe megkapja azt, amit én. A jelenlegi helyzet mellett nem igazságtalan az egykulcsos adó, még ha ez nem is tetszik sokaknak. Hosszú távon az egy kulcsos adó arra jó lehet(ne), hogy rászoktat az adófizetésre, szigorú ellenőrzés mellett.

Jó volna, ha lenne 2-3 stratégiai terület, amiben rendet raknának és világszinvonalút alkotnának és ezekbe komoly pénzekkel is beszálnának. Én minimálisan a következőkre gondolok: oktatás, egészségügy és energia. Pont ebben a sorrendben. Ha ezekben a rendszerekben rend van, akkor hosszú távon is biztosított a versenyképességünk. Jelenleg azonban:
- az oktatásunkat - az egyébként sem magas szinvonalról - most tesszük tönkre.
- épp elméjű orvos nem marad itthon. Tök megértem őket, nettó 120-ért én sem gályáznék 70 órát egy héten (para nem megoldás).
- az energiafüggőségünk sem csökken, mert fontosabb a gázszámlába beszálni, mint a szigetelésbe.

A BKV és MÁV nem érdekel, mert bár gusztustalan rajtuk utazni, nem lesz rosszabb tőlük hosszú távon a társadalom. Inkább az orvost és a tanárt fizessünk meg, mint a villamost/metrót/buszt.
Persze mit várunk egy olyan kormánytól, aki devizahiteleseket akar megmenteni, de a helyett, hogy rendesen szabályozna (7%-os kamat, 0%-os Svájci index mellett? WTF?), inkább belerondít a rendszerbe (bankadó+előtörlésztés), könnyen lehet, hogy a következő kormány kárára.
@Kara kán: majdnem mondtam valamit a felmenőidre: "folyamatosan alkalmazkodik a konkrét körülményekhez, és ha kell korrigál."

korrigál? korrekció az lenne, ha azt mondanák: ezt a 16% -os egykulcsos adót elbasztuk, bocs, vissza 18, vagy több sávos.

és akkor nem kéne toldozgatni, foltozgatni.
@Naszta:
az adókedvezmény azt jelenti, hogy az állam támogatóként piac konform módon mindenhová beszáll. te high tech ipart akarsz. abból is energetikát. oké, de nagyon sok ágazatot lehetne mondani. és nagyon sokféle munkahely kellene. szóval állami szinten nem lehet kijelölni a prioritást. az mindig hülyeség. igazából városi, vagy mezővárosi (kistérségi) szinten lehet csak.

mert mondjuk a nyírségben lehet, hogy fatelepet kellene nyitni. energetika persze az is. de nyilván nem erre gondoltál. viszont a nyírségben az a realitás. mert a fűrészüzemhez van elég tőke, nyersanyag, munkaerő. de az igazság az, hogy támogatás vagy adócsalás nélkül egy ilyen üzem sem tud kinyitni, vagy ha mégis, akkor nem tud bővülni. tehát abban is kellene gondolkodni, hogyan lesz munka mondjuk nyírcsászáriban. ki ad munkát a cigóknak.

a high tech ipar a világon eddig még csak fair piaci körülmények között jött létre. nem úgy, ahogyan te szeretnéd. az nem megy, hogy majd a festett hajú és a szemüveges a minisztériumban eldöntik, hogy kik kapjanak támogatást. és hiába cseréled le őket a magas homlokúra, és a nagymama kedvencére. az sem fog működni. mert maga a rendszer rossz. és hiába ülnének ott szerzetesek, akik nem a haveroknak osztanának, akkor is beleszólnak az ágazaton belüli, és az ágazatok közötti versenybe is. és akkor abból nem lesz csúcstechnika.

az adójóváírás legalább ugyanezt piackonform módon csinálja. sokkal jobb eszköz, mint akármilyen pályázati rendszer. persze lehet az ortodox liberális álláspontra helyezkedni: senki se kapjon támogatást. de akkor tényleg senki. ekkor kapásból meg kellene szüntetni az agrártámogatásokat. az jelentős élelmiszer árdrágulással járna. és jelentős kereslet csökkenéssel. és ez paradox módon további dráguláshoz, és további kereslet csökkenéshez vezetne. az újraosztást a legfejlettebb kontinens tudja minimálisra szorítani. és csak úgy, ha a többi kontinenst kizsákmányolja.

itt az kellene, hogy a családi gazda per kopf ugyanannyi agrártámogatást kapjon, amennyit az iparban adójóváírásként automatikusan igénybe lehet venni. centre ugyanannyit. és egyébként pontosan ennyi segélyt kellene osztani. tehát a munkásnak pontosan annyi támogatást kellene kapnia, mint amennyit munkanélküliként is megkapna. lefogadom, hogy most meg nagyhirtelen már több adójóváírást adnál, mint segélyt. aztán rájössz, hogy nem is kellene segély. oké, de akkor ahhoz közmunkaprogramok kellenek. és azt is támogatni kell. mennyivel? pontosan annyival, amennyi a munkanélküli segély, az agártámogatás, vagy az adójóváírás. ezeknek centre meg kellene egyezniük. egy munkanélkülinek megérné tisztességesen dolgozni. a munkaadónak megérné őt tisztességesen foglalkoztatni.

itt nem az egy kulcs bevezetésével van a gond. hanem az adójóváírás kivezetésével. itt a cél az élő munka regresszív adóztatása lenne. ennek az ára persze a holt munka (a vagyon) progresszív adója. másképp nem tudsz legálisan foglalkoztatást bővíteni.

itt a multi csak adókedvezmény mellett jön ide. a maszek csak úgy tud talpon maradni ha adót csal. és a megoldás az adójóváírás lett volna. kapjon mindenki egy kis könnyítést. és akkor nem kell pályázati rendszer. viszont valószínűleg kell hozzá vagyonadó.
@Kivlov: ezek szerint te a havi fél milla felett keresők táborát erősíted....
Maradjunk a realitásoknál. Rohadtul nem tudom, ki mennyit keres az itt kommentelők közül, de elárulom: én bruttó 144 ezer ungarise forintot, ami épp 100 ezer elkölthetőre jön ki. Gyerek nincs, a munkaadóm nem csal, én örülök, hogy van munkám és fizetésem... Na most ezt qrja el ez az "áldott" kormány azzal, hogy megent variál: jövőre már a 100 ezer nettó helyett 91 ezer lesz a bérem. Tudom, sokaknak az a 9 ezer forint nem sok, de nekem igen.
Van egy barátom, az ő nettó fizetése 320 ezer most... már az elöző verzióval is jól járt, a mostanival ismét 10 ezer forintal lesz "gazdagabb". Ha ennek az igazságát nekem valaki elmagyarázza....

Kéretik nem azt írni, hogy a cég kompenzáljon! Nem a cég dolga, mert az rendesen leadóz és kifizet. Sokan, nagyon sokan vagyunk így... az, hogy kevesen írnak be, nem jelenti, hogy nem szívnak...
Tulajdonképpen qrvára tele van a nemzőszerbem azzal, hogy aki jól járt a módosításokkal, az megindokolja, mjiért is jó így nekem - pl OV, aki szerint a 48 ezer nettó belépő a középosztályba....

Nem ragozom: akinek ez a rendszer tetszik, az fél milla felett keres + jutalék. De azok talán ne szóljanak be annak, aki napi szinten küzd a megélhetésért, és bár lehet, nincs gyermeke, de így nem is lesz....
Bocsánat! A ballibák" :) gágogásáról ennyit!!

"A költségvetés egyensúlyának helyreállítása érdekében 1200 milliárd forintos megtakarítást hajtott végre a Bajnai kormány. Ez, arányait tekintve, az elmúlt évtizedek legnagyobb hasonló kiigazításának tekinthető a világban.
Az államháztartási hiány 3,8 százalék alatt maradt, ezzel Magyarország megteremtette az Európai Unió egyik legfegyelmezettebb gazdálkodását.

Az adatok 2010. év elejére azt mutatták, hogy Magyarország rendelkezik az Unió országai közül az ötödik legalacsonyabb költségvetési hiánnyal."

Csak egy picike részlet) abból, hogyan adta át a "ballib" miniszterelnök az országot. Ami talán" nem is volt olyan nagyon rossz állapotban. )
:)
@unionist: nem. Az állam csak az alapkutatásokba kell hogy beszáljon. A többihez elég az adómentesség. Azaz: elég, ha a kutatók után mindent befizet a cég (mint alkalmazott után), más adót viszont nem kell fizetnie az R&D részleg után, ami ez esetben nyilván külön cég. Ellenőrizni viszont szigorúan kell, nehogy a gyári munkások is kutatók legyenek (pl.: minden munkavállalónak Msc fokozat minimum és 5 Msc-re minimum 1 PhD-s kutató pl.). De nem is ez a lényeg.

Az oktatásba irgalmatlan pénz kell, hogy ne csak az menjen tanárnak, akit sehova máshova nem vesznek fel. Rohadt nagyokat álmodunk arról, hogy milyen jó a magyar oktatás, miközben a 3-4 nagy gimin kivül végzettek nem tudnak mértékegységet sem átváltani és az egyetemen lehúzzák azon oktatók értékelését, akik pl. a merőleges szárú szögeket tudottnak tételezik fel. E miatt aztán a 3-4 tényleg elit gimi is hiába neveli ki a zseni palántákat, a Bsc keretében elvesznek a tömegben és leépül a motiváció. Ráadásul ma csak az megy PhD hallgatónak, akinek van arra pénze, hogy 23-27 éves koráig nettó 90-ből éljen.

10.000-ek szemébe hazudja ma bele a felsőoktatás, hogy értelmiségi (van diplomája), miközben a 3/4-ük funkcionális analfabéta. Egyszerűen nem igaz, hogy egy generációból cca. 166.000 emberből 90.000 alkalmas a felsőoktatásban való részvételre. Folyamatosan kínszenvedés egyetemen tanítani, mert nem hiszik el neked, hogy az 500 fős évfolyamból 30-40 alkalmas arra, hogy befejezze az egyetemet. Évek óta fejkvóta van. Fel sem merül a döntéshozókban, hogy eredményességre menjenek: ne 500 fős évfolyamot érje meg tartani, hanem 40 Msc-s mérnököt képezni egy karon, akire fel lehet építeni komolyabb cég(ek)et. A kevésbé okosoknak meg ott a főiskola, aminek így még értéke is lehetne.

Ezeknek a rendbetételéhez koncepció, bátorság, kitartás és pénz kell.

Egészségügy: nem kell ragoznom, hogy miért fontos. Itthon kéne tartani az orvosokat. De ez nem úgy megy, hogy azt mondom az orvosnak, hogy 6 év tanulás után annyit keresel, mint egy utcaseprő, de ha elmész, akkor annyit kell kifizetned, amennyit több, mint 10 év(!) alatt keresnél. Milyen alapon mond bárki ilyet? Akkor lehet szigorítani a kiutazást, ha előtte(!) rendeztük a béreket. Van egy olyan érzésem, hogy utána már nem is kellenének a szabályok.

És itt is süt az álszentség a rendszerből. Elvileg ugye a járulékaiddal fizettél az ellátásért, de valahogy mindenki tudja, hogy zsebbe fizetve jobb az ellátás. Miért nem lehet azt leírni, hogy van prémium szolgáltatás is? Miért nem lehet erre előre biztosítást kötni? Miért nem lehet ebből az orvost megfizetni? Miért nem lehet tisztán csinálni?

Ezeknek a rendbetételéhez koncepció, bátorság, kitartás és pénz kell.

Ezek azok a pontok, amiben a jelenlegi kabinet megbocsáthatatlan bűnöket tett és tesz. Itt az is megbocsáthatatlan, ha nem csinál semmit. Továbbra is álszentségekkel és paternalizmussal terhelt populizmus van a helyett, hogy élne a kabinet a történelmi lehetőséggel és történelmet írnának. Szánalmas banda.
@Naszta:
szerintem az alapkutatásokba az uniónak kell beszállnia. nem az államnak (pártoknak). szóval itt az alapvető kérdés az, hogy az állam és az unió feladatai szétváljanak. szerintem az uniónak alapvetően védelmi funkciója van. és az alapkutatások is alapvetően védelmi célokat kell, hogy szolgáljanak. ergo ez uniós feladat.

közös európai pénz nem azért kell, hogy fellendüljön a gazdaság. hanem azért, hogy az unió kevésbé legyen kitéve a pénzügyi spekulációknak. az egységes makorgazdasái környezet (belső piac) kialakítása általában véve védelmi célokat szolgál. mellette arra is szükség van, hogy a városok mikroszinten a saját piacukat önigazgassák. az államnak sem a mikrogazdasági, sem a védelmi (makro) kérdésekbe nem kellene beleszólnia. a kutatásokba sem. és a fejlesztésekbe sem.

az államnak a gazdasági szerepvállalását csökkenteni kell.

mondok egy példát. debrecenben az állam épít egy futballstadiont 12,5 milliárd forintért teljes egészében állami támogatásból. állítólag most 750 milliárdos megszorításra van szükség. debrecenben lakik minden 50. magyar. tehát debrecenre jut 15 milliárd. talán nem állami pénzből kellene futball stadiont megépíteni. azt a stadiont hajdú-bihar megye leggazdagabb emberének építi a magyar állam. mert a dvsc egy magánklub. és a stadiont ingyen fogja használni. a méltányos az lenne, ha a város 100 évre ingyen telket adna a magánberuházáshoz. feltéve, hogy a magánklub a város nevét viseli. illetve ezzel tulajdonrészt is szerezne. stb, stb. ebbe állami beleszólás nem kellene. semmiféle fejlesztésbe. persze az volna jó, ha a társasági adót vissza lehetne forgatni. akár 20%-os adókulcs is lehetne. ha mondjuk ennek a feléről lehetne rendelkezni. akkor az a pénz itt maradna. és abból például lehetne önrész a magánberuházásban épülő stadionhoz. a bankban leütnék az entert, és a debreceni nagyerdőben egy multifunkciós létesítmény. amiben van szálloda, üzletek, vendéglátóhelyek, és egy nyitott sportaréna. tehát lenne hitelpénz beruházásra, a népnek meg készpénze a fogyasztásra. és mindeközben persze verseny volna. tehát nem az udvari építész tervezné, nem udvari beszállítók lennének. magyarország fele részben feudális ország. hűbéri rendszer van. és ezt kellene felszámolni. csak ugye ennek a fenntartásában az összes párt érdekelt. és ezért a rendszer fog megbukni.

ha mondjuk nem lenne az állami mol részvényvásárlás, akkor rögtön fele akkora megszorítás kellen. és az ország nem fogna padlót amíg nem jön a külső konjunktúra. csak ugye a mol pártot finanszíroz. és az összes állami befolyás alatt levő vállalat. az igazgatótanácsokban, és a felügyelő-bizottságokban strómanok ülnek, és a párttitkárok. mondjuk azért kell fenntartani egy vasútvonalat. mert a helyi párttitkár anyósának a cége takarítja szerelvényt. és akkor kell, hogy menjen a vonat rozsályba, meg gacsályba. de effektíve senki sem utazik azon a járaton.

a legnagyobb pénznyelő a máv, a volán, és a városi közlekedési cégek. valamint a falusi önkormányzatok. azt kellene mondani, hogy minden település tartsa fenn a saját közlekedési vállalatait, a saját hivatalait. és ehhez ne járjon állami támogatás. ezen kívül mindenféle állami presztízs beruházást, illetve felvásárlást el kellene felejteni. és akkor nem volna szükség népnyúzó intézkedésekre. hanem elég volna a kirívó igazságtalanságokat kellene a szociális ellátórendszerben kiigazítani. illetve a kiugró csalásokat megszüntetni. de ezeken nagyon sok pénzt nem lehet spórolni. tehát ha a rokkant nyugdíjas csalótól elveszik az ellátást, akkor sem tart majd az ország sokkal előrébb. vegyék el persze. csak ugye ezt is ésszel kellene csinálni. eleve kérdés az, hogy egy megváltozott munkaképességű hogyan lehet a piacon (és nem erre szakosodott kht-kben) teljes munkaidőben foglalkoztatott. mert a részmunkaidő rendben van. egy kht is rendben van. de már egyéni vállalkozása is csak valami különleges módon lehetne. hiszen rokkant. elvben nem tud dolgozni, vagy alig tud. és akkor nyilván ezt a csoportot kellene felülvizsgálni. csak ebből nem lesz olyan nagyon sok pénz. de ha mindenkit felülvizsgálnak, akkor sem lesz. tegyék ezt meg, csak nem értem, hogyan várnak itt egyesek jelentős megtakarítást. és általában a szociális ellátórendszeren. innen az összes megtakarítást az egészségügybe, a csalásokból származó többletet pedig az oktatásba kellene tenni.

a hiányt az állam gazdasági szerepvállalásában, és a hivatali működésben kellene keresni.
Néhány gondolat.

A növekedésből, felzárkózásból nem lesz semmi. (Mondjuk egy feltörekvő gazdaságnak még akkor is növekednie kéne, ha mások csökkennek, hiszen fel akarunk zárkózni, ahhoz pedig nem elég akkor is növekedni, ha a nyugat is növekszik mert akkor soha nem érjük utol őket – ami sajnos a helyzet).

Csak hát ha egy 2/3-al rendelkező többség sem mer láthatólag belevágni reformokba (persze ez a szó is tabu lett), vagyis fenntartható strukturális átrendezésekbe, akkor egy annál kisebb többség (pláne koalíciós) mikor fog és hogyan hajtsa azt végre? Miközben minden médiában és állami hatalmi pozícióban folyamatosan darálják majd őket.

A Fidesz egyik komoly taktikai pontja az volt, hogy a szocialista képviselőket bizonytalanította el minden lehetséges fórumon (márpedig az most már van nekik és korábban is volt). Márpedig Öszöd után minden népszerűségi pont fontos volt (annak tűnt) és emiatt még könnyebben lehetett a képviselőket elbizonytalanítani, akik annak rendje és módja szerint fel is higítottak mindent, amely lépések így nem érhettek célt. Az ellenzék célja az volt, hogy ne legyen semmilyen valódi reform, mert (i) úgy is népszerűtlen lesz a kormány 8 év után, de (ii) legalább akkor eredményt sem tud felmutatni. A kormánypártiak ezt meg is kajálták és azt csinálták amit elvárt tőlük a jobboldal.

Itt jegyzem meg, hogy az amerikai republikánusok -- akik inkább tönkre teszi a saját országukat, de soha nem egyeznek bele semmibe és elképesztő gépezettel nyomják le Obamát aki amúgy is egy naív, impotens, béna kacsa képét mutatja és mindig meghátrál – legjobb tanítványai a Fidesz. Ők is inkább megakadályoztak nagyon fontos dolgokat inkább, csak, hogy ne legyen jó az előző kormánynak (most egy részüket más hangsúllyal bevezetik persze – és be is betonozzák ezeket) még ha az ország is látta kárát. De tőlük tanulták az adatbázisozást, a netwörkölést, a civil szervezetek kisajátítását és ál-civil szervezet alapítását amivel be tudnak kerülni a sajtóba és neutrálisként tudnak állást foglalni fontos kérdésekben.

A nyugat-európai gazdasági környezet pedig nem fog változni, Kenneth Rogoff könvyve (This time it’s different) egyértelműen bemutatja, hogy ilyen válságok voltak és lesznek és általában 6-8 év kellett, ahhoz, hogy az adott gazdaság visszatérjen a szokásos növekedési rátájához.

Vagyis még előttünk van 4-5 év. Mindehhez Mo. történelme jön, ui. mi voltunk a görögök után a legtöbbet defaultban, vagyis – és azt látjuk a mostani banki lépésekkel, ami egy részleges defaulttal szerintem felér – a pszichológia része a gazdasági háttérnek egyszerűen nem adott (vagyis nincs bizalom). És szintén nem veszi figyelembe Rogoff (mert eddig ez nem volt kérdés) a nyersanyagok elérhetőségének korlátaiból fakadó problémákat. Most ugyan az olaj ára csökkent, de ha növekedést mutatna a Nyugat, akkor azonnal meglódulna és az le is lassítaná a világgazdaságot (nem beszélek a ritkaföldfémekről és arról, hogy egyes országok export korlátokat vezetnek be időnként, ui. nekik is kell pl. hiába termelnek a szaudiak többet, ha közben a saját, belső fogyasztásuk nagyon megnő, mert szinte ingyen adják a benzint, akkor kevesebbet exportálnak vagyis a világ többi része szempontjából olyan mintha csökkent volna a kitermelés).

Vagyis még ha a hitel/bank válság véget is érne valahogy, akkor is ott lesz a nyersanyag/energia korlát.

Összegezve a ciklus következő évei – az egész országnak szembe kell néznie ezzel – vergődéssel fognak telni.

Kérdés, hogy mi fog történni utána?

A Jobbik erősödni fog (ahogy eddig is tette) ti. a proteszt szavazat nagyrészt hozzájuk meg és (önmagát erősítő folyamatként) egyre inkább szalon képesek lesznek. Ha ez így van, akkor egy „jó” választási rendszerben vagy megszerzik az abszolút többséget vagy a Fidesszel együtt a kétharmadot (vagyis közösen fognak még alkotmányt módosítani is, ahol túl „liberális” lenne az), esetleg hagyják a Fideszt kisebbségben kormányozni.

De ebből az is következik, hogy a mostani ellenzéknek is koalícióban kell gondolkodnia ha kormányozni akar (persze lehet 10 év múlva más lesz a helyzet, de 3 év múlva egyelőre csak a koalíció jöhet szóba, esetleg a Jobbik egyedül).

Visszatérve, bármi is lesz néhány dologra fel kell készülni: (i) a koalíciós kormányzás miatt (pláne olyanokkal akik soha nem voltak benne) minden sokkal nehezebb, konfliktusosabb (tehát még könnyebb megosztani a koalíciót); (ii) a média kőkeményen fogja darálni a kormányt, nem úgy mint most (ui. most csak a neten van kritika, de az sem kormányellenesség) és (iii) az állami szervekben (pl. ügyészség, közigazgatási bíróságok, alkotmánybíróság, MNB etc.) a legpártosabb komisszárok bent lesznek életük végéig (ha nem is formális vezető pozícióban, de, mint a mostani legfőbb ügyész, befolyásos pozícióba lép vissza, majd egy újabb váltásnál újra előjön, közben meg „őrködik” a pártja érdekében).
@Butuska: Megnyugtatlak, erre egyik tökorrú sem fog neked reagálni. Egyszerűen fogalmuk sincs, mi folyik a való életben, szerintük minden minimálbéres és kiskeresetű csal-lop-hazudik, és természetesen zsebbe kibaszott nagy pénzeket kapnak. Az eszükbe sem jut, hogy pl. az önfoglalkoztatók, a vállalkozói
vagy cégtulajdonosi státusban adózók jó része is minimum járulékalap után fizet járulékot, az efeletti pénzüket meg tőkejövedelemként tudják felvenni, ami lényegesen kedvezőbben adózik. Na kérem, ez az igazi pontatlanság.Nekem 146ezer HUF a bruttóm, ez olyan 180 körülire jön ki félszuper bruttóban. 2008 óta nem volt béremelésem, zsebbe nem kapok semmit sem, a minimális étkezési utalványon kívül semmi bérenkívüli juttatást sem kapok. Ugyan rendesen be vagyok jelentve, de a manyupok kicsinálásával a maradék visszatartó erő is megszűnt, hogy ne kezdjek el kacsingatni a szürke vagy fekete foglalkoztatás irányába. Ráadásul jövőre pluszban még egy tizessel kevesebb lesz a pénzem, alig fogom megkeresni a 90ezret. Innentől kezdve, aki azt állítja, hogy a 16 százalékos adónak gazdaságélénkítő és fehérítő hatása van, az komplett idióta, pláne, ha azt az oldalát is figyelembe vesszük, hogy a munkavállalok 80 százaléka bukott ill. fog jövőre bukni ezzel a degenerált adórenszerrel.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) e.on (1) E.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) eu (9) EU (3) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) Európai Bizottság (2) európai bizottság (1) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) izrael (1) Izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) Kína (1) kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) magyarország (7) Magyarország (4) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) mol (2) MOL (1) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) MVM (1) mvm (2) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) olaszország (1) Olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma