Privát sarok: Afganisztán és Líbia öt tanulsága a NATO számára

2011.08.22. | Haza és haladás | 6 komment

 
 
Az alább olvasható cikk szerzője Kurt Volker, az Egyesült Államok korábbi NATO-nagykövete, jelenleg a BGR Group vezérigazgatója, valamint a Johns Hopkins Egyetem School of Advanced International Studies transzatlanti kapcsolatok központjának kutatás-vezetője és vezérigazgatója. Ennek a tanulmánynak egy változata eredetileg az olasz La Stampa napilapban jelent meg.
 
 
 
Mind az afganisztáni, mind a líbiai háború a szövetség komoly hiányosságaira mutat rá. Ha ezeket a problémákat nem lehet megoldani, akkor talán egyrészt eljött az ideje, hogy a NATO visszatérjen az alapokhoz, másrészt pedig visszatérjünk a „hajlandók koalícióihoz” is.
 
Már csak hetek vagy hónapok kérdése Moammer Kadhafi líbiai vezető bukása, és az ellenzéki erők valószínűleg ellenőrzésük alá vonják Líbia nagy részét.
 
A Egyesült Államok megkezdte afganisztáni csapatainak kivonását, és a szövetségesek is követik példáját. Az elkövetkező néhány évben — az afgán biztonsági erők kiképzése érdekében tett minden erőfeszítés ellenére is — Afganisztán korrupt és tehetetlen kormánya az ország déli és keleti részein valószínűleg kénytelen lesz teret engedni a radikális, iszlamista pastuknak (akik csak névleg különböznek a táliboktól), míg északon a régi Északi Szövetség hatalmát kényszerül majd elismerni. Az ország nyugati régiójában továbbra is erős iráni befolyás érvényesül.
 
A legoptimistább forgatókönyv is csak annyit feltételezhet, hogy a központi kormány legalább nem omlik össze, amikor a nemzetközi csapatok nagysága egy kritikus pont alá csökken.
 
 
 
A sors furcsa fintora, hogy a NATO félig átgondolt líbiai hadművelete, amelyet az Egyesült Államok csak másodhegedűs szerepben támogatott, lehet, hogy mégis sikerrel fejeződik be. Afganisztánban viszont nyolcévi kemény munka után, az Egyesült Államok zászlóvivő szerepe és több mint 150 ezer katona bevetése ellenére a NATO kevés hosszú távú eredményt ért el, és egyértelmű győzelem nélkül kénytelen visszavonulót fújni. Ez a furcsa és aggasztó végkifejlet minden szempontból rossz a NATO számára.
 
Tanulságok az Egyesült Államok és Európa számára
 
Sokatmondó, hogy mindezekből az eseményekből az amerikaiak és az európaiak különböző tanulságokat vonhatnak le. Az amerikaiak minden bizonnyal azzal vádolják majd az európaiakat, hogy nem vették ki részüket az afganisztáni hadműveletből. Emellett — akár sikerrel, akár kudarccal végződik is a líbiai akció — azt is igazolva látják majd, hogy a továbbiakban az Egyesült Államoknak nem kell olyan védelmi képességeket biztosítania, amelyeket Európa saját maga számára nem finanszíroz.
 
Mindeközben az európaiak feltehetőleg azt a következtetést vonják le, hogy már a kezdetektől fogva is hiba volt Afganisztánba követni az Egyesült Államokat, és hogy a mindinkább elhúzódó líbiai akció végképp bebizonyította, milyen rossz ötlet expedíciós hadműveletet indítani. Európának a saját térségében kell maradnia, és valójában önvédelemre szükséges berendezkednie.
 
 
Az egyetlen kérdés, amelyben mindkét oldal egyetértene az, hogy bárminemű kihívás is áll a NATO előtt a jövőben, a szövetség nincs rá felkészülve. Pedig egy olyan világban, ahol az ideológiai, katonai, gazdasági, politikai és további, egyszerűen csak kaotikus fenyegetések száma egyre nő, nem kellene Európának és Észak-Amerikának, a demokratikus értékek globális ikerpilléreinek minden korábbinál szorosabban együttműködnie?
 
Ha igen, akkor melyek azok a tényleges következtetések, amelyeket a szövetségesek a NATO jelenlegi hadműveleteiből levonhatnak? Íme néhány javaslat:
 
Első tanulság: A NATO-nak és az Egyesült Államoknak kölcsönösen el kell köteleződnie
 
Ahhoz hogy a NATO-nak tényleg legyen értelme, elsőként a transzatlanti együttműködés mindkét oldalának sajátjaként kell tekintenie a szövetségre.
 
Jelenleg mind Amerika, mind Európa számára a NATO „a másikat” testesíti meg. Amikor egy amerikai elnök valaminek a „NATO számára történő átadásáról” beszél, Európára gondol — mintha a NATO vezető erejének szerepét hosszú idő óta betöltő Amerika már nem is lenne tagja a szövetségnek. Ugyanakkor Európa számára a „NATO” már régóta az „amerikaiakkal” egyenlő. Így a szövetség mindinkább belülről üresedik ki.
 
Második tanulság: Európa védelmi kiadásainak megnyirbálása aláássa a szövetséget
 
Másodsorban — ahogyan ezt Robert Gates korábbi védelmi miniszteris kihangsúlyozta — az európai védelmi költségvetések szétverése felgyorsítja ezt a folyamatot. Európának jelenleg arra sincsenek meg a katonai képességei, hogy akár a legalapvetőbb harci műveleteket is végrehajtsa az Egyesült Államok nélkül. Ez már akkor is komoly gondot jelentett, mielőtt a líbiai akció élesen kidomborította volna ezt.
 
Ha Európa tovább csökkenti valós védelmi képességeit, akkor majd nem beszéltünk már semmilyen szövetségről.
 
Harmadik tanulság: Az Egyesült Államok nem hagyhatja magára a NATO-t
 
Az Egyesült Államok nem mondhat le a NATO-ban betöltött vezető szerepéről, ami persze nem járhat együtt kizárólag unilaterális fellépéssel a részéről, és közben háttérből irányítói szerepet sem jelenthet. Érthető, hogy az amerikaiakat frusztrálja Európa vonakodó részvétele. De egy olyan Amerika, amely csupán „hátulról irányít”, tulajdonképpen egyáltalán nem is irányít.
 
 
Továbbra is vezetnünk kell, és a többieket magunkkal kell vinnünk előre. Azzal, hogy a líbiai hadműveletben lemond erről a szerepéről, az USA engedi, hogy papírtigrisnek tűnjön a NATO. Ez senkinek sem áll érdekében.
 
Negyedik tanulság: A szolidaritást meg kell erősíteni
 
Negyedikként meg kell erősítenünk a transzatlanti családon belüli összetartást, ami az utóbbi néhány évben drámaian meggyengült. Az EU-t megosztja az euró- és az adósságválság. Afganisztán esetében minden szövetséges beleegyezett a szerepvállalásba, viszont többen is kikötéseket fogalmaztak meg részvételükkel kapcsolatban. Líbia vonatkozásában pedig maga az Egyesült Államok fogalmazott meg kikötéseket.
 
Meg kell fordítani a tényleges szolidaritás megfogyatkozásának e trendjét!
 
Ötödik tanulság: A NATO-nak olyan vízióra van szüksége, amely támogat a közvélemény
 
Végül, a NATO-nak olyan szerepet kell kialakítania maga számára, amelyet a közvélemény mind erőforrásokkal, mind pedig politikai akarattal egyaránt támogatni fog. A 2010-es lisszaboni csúcstalálkozón olyan új, ambiciózus stratégiai koncepciót fogadtak el, amely alapján a NATO gyakorlatilag bármit csinálhatna. Ennek megvalósítása helyett a szövetségesek inkább csökkentik védelmi kiadásaikat, csapatokat vonnak ki, megnyirbálják a NATO főhadiszállásának költségeit, és figyelmen kívül hagyják a civil hozzájárulásokat.
 
Mi lesz így a NATO-val, amikor egyre közeledik a 2012-es chicagói csúcs? Ideális esetben mindannyian ismételten elköteleznénk magunkat egy erőforrásokkal teljesen ellátott és erőteljes NATO mellett, amely ily módon meg tudna felelni a 21. század biztonsági kihívásainak. Ha ezt azonban nem sikerül elérni, akkor lehetséges, hogy éppen ennek ellentétének kell következnie.
 
A maximum, amit a közvélemény és a pénzügyminiszterek fenntarthatóan támogatni tudnak egy olyan NATO, amely „visszatér az alapokhoz”, és a szövetségesek kollektív védelmére fókuszál. Mindezek alapján, legyen szó akár Európa peremén, akár attól távolabb eső, összetett, expedíciós és harci műveletekről, a „hajlandók koalíciójára” épülő korábbi koncepció egyre jobbnak és jobbnak tűnik.

· 3 trackback

Címkék: nato afganisztán külpolitika líbia privátsarok

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr113169546

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A szerb nép támogatja Moammer Kadhafit 2011.08.23. 11:49:16

Jóllehet Kadhafi sasfészkének meg vannak számlálva az órái, vannak, akik a végsőkig kitartanak a Líbiai Szocialista Népköztársaság, a Forradalom Testvéri Vezére és Útmutatója mellett....

Trackback: Megtörtént a fordulat Líbiában 2011.08.22. 16:49:01

A felkelőké az állami televízió, a prágai nagykövetségen zászlót cseréltek, majd elégették Kadhafi portréját.

Trackback: Az osztályharc fokozódik 2011.08.22. 14:57:08

A Kedves Vezető szófordulatával élve, a mozaikkockákból lassan összeáll a kép, mit is művel a kormány. Bár néhány fontos részlet még hiányzik a kirakóból – ezek majd az ősszel átverendő több tucatnyi sarkalatos törvényből derülnek ki –, számomra nem ké...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lassan el kellene fogadni, hogy az az életszínvonal és gazdasági előny, amely jelenleg még létezik a nyugati államokban csak úgy tartható fönn, hogy a világ többi részén erővel is be tudja tartatni azt, amit mondott. Ez jelenleg egyre inkább omlik. Európának a lehetőségei szerint kellene terjeszkedni, illetve összekapnia magát és szövetségi rendszert kialakítani maga körül. Keleten már nincs sok hely, hiszen Oroszországgal és annak "érdekes" felépítésével Európa nem összeegyeztethető. Ugyan az arab világ korrupt, bár inkább csak a függőségi viszonyokat tisztán üzletileg beárazó rendszereiben névleg nem szabad megbízni, sokkal átláthatóbb a helyzet, mint Oroszországban, emellett az ottani erőforrások inkább kiaknázhatók a korábbi gyarmati viszonyok miatt, mint Keleten. Ezért azt vetítem előre, hogy a legfontosabb a Szahara és az attól Északra elterülő vidékek, illetve az arab félsziget számára új, partnerségi viszony felajánlása - még ha ez esetleg sokaknak, pl. Izraelnek nem is tetszik. Érdekes lesz Afrika is, hiszen ha ott képes lesz egy hatalom tartósan munkát és megélhetést biztosítani, akkor egy hatalmas fejlődési potenciállal rendelkező kontinenst tud meghódítani. Többek szerint ott lesz az új határ Kína és Európa között - viszont a Szahara hiába jó ütközőzóna, az igazi kincsek Délen vannak.
eggen... a Haditechnikában van egy rövid összefoglaló a 21. század (aminek még a tizede telt csak el) várható alakulásáról, Friedman-elmélet címmel.

Lehet tippelni, hogy a NATO-val és Kelet-Európával kapcsolatban mi áll benne...
[i]Európának jelenleg arra sincsenek meg a katonai képességei, hogy akár a legalapvetőbb harci műveleteket is végrehajtsa az Egyesült Államok nélkül.[/i]

Jó reggelt, ez már a Dél-szláv válság alatt kiderült. :)
Sokat mondó, hogy a reggel óta fent lévő cikk első kommentje magáról a kommentek hiányáról szól... Pedig emlékszem, mekkora szám volt belépni a NATO-ba. Az első komoly lépés Nyugatra.

Azóta Európa kifele jön belőle, az USA meg saját pitbulljaként tekint rá. Így tényleg nehéz lesz életet verni belé, pedig aki tényleg rászorul az inkább Európa. Az USA-t már régen nem foglalkoztatja, hogy melyik lépése jogos vagy igazolható a közvéleménye vagy a "fejlett világ" közvéleménye felé. Az EU pedig az "öregúr" sok pénzzel, semmi erővel, aki megveszi a furkósbotos embert, hogy megvédje őt. Mi lesz, ha a furkósbotos ember már nem lesz vagy más többet fizet?
A NATO egy anakronizmus 1991 ota. Betoltotte a kuldeteset, az USA nak meg kellene szabadulnia az ingyeneloktol, aik nem koltenek eleget a hadseregukre. A SEATO sokkal fontosabb lehet neki Kina feken tartasaban. Az is meglehet Vietnamot is bevenne.... DE a NATO ra semmi szukseg. ORoszorszag nem jelent veszelyt es mas se a tersegben..

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma