A határon túliak választójogáról

2011.07.05. | Szigetvári Viktor - Tordai Csaba | 72 komment

A jövő év elején hatályba lépő új alaptörvény sarkalatos törvényre utalta annak szabályozását, hogy a választójog gyakorlásához szükséges-e az érintett állampolgárnak magyarországi lakóhellyel rendelkeznie. A kormányzó pártszövetség egyértelművé tette, hogy a választójogi törvény megalkotása során szavazati jogot kíván adni az ország területén kívül élő magyar állampolgároknak is. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy politikai félelmektől és szakrális toposzoktól függetlenül vizsgáljuk meg: igazolható-e elvi szinten a magyarországi lakóhely elhagyása a választójog feltételei közül, ez milyen veszélyekkel járhat, illetve azok milyen szabályozási megoldás választásával minimalizálhatóak a 2010 végén kialakított új állampolgársági status quo keretei között. Álláspontunk szerint helyénvalóbb lett volna, ha tavaly az Országgyűlés speciális állampolgársági formát alkot a nem Magyarországon élő magyarok számára, mert ahhoz nem kellett volna választójogot is adni. A hatályos szabályozásból viszont következik a választójog kiterjesztése, és ez akkor történik meg helyénvalóan, ha a határainkon túl élő magyar állampolgárok korlátozott következményviselését figyelembe véve számukra — nemzetközi példákkal összhangban levő — korlátozott beleszólási lehetőséget teremtünk a választási rendszeren keresztül. Mivel a mindenkori magyar kormány legitimitását csökkentené, ha a belföldi képviselői mandátumok alapján győztes erő rendszeresen kisebbségbe kerülhetne a határon túli mandátumok révén, így körültekintően és egyeztettett módon kell kialakítani a választási rendszer ezen részét. Úgy gondoljuk, az egyenlő magyar állampolgárok közötti diszkriminatív megkülönböztetést eredményezne, ha akár az adózás helye, akár pedig az állandó lakóhely alapján a jogalkotó válogatna saját állampolgárai között. A külföldön élők számára kompenzációs elem nélküli, egy vagy két fordulós, többségi jellegű egyéni választókerületi rendszert javaslunk 4-8 képviselői mandátum erejéig úgy, hogy a határainkon túl élő magyar állampolgárok szavazatai ne keveredhessenek a hazánkban állandó lakhellyel rendelkező, illetve életvitelszerűen itt élő állampolgárok szavazataival. 

 


 

Az állampolgárság és a politikai közösség

 

Az állampolgárság egy természetes személy és egy állam közötti legszorosabb közjogi kötelék. Az államnak védelmet kell biztosítania az állampolgára számára mind belföldön, mind pedig külföldi tartózkodása során. Az állampolgárnak pedig — lakóhelytől és tartózkodási helytől függetlenül — kötelessége megtartania annak az államnak a jogszabályait, amelynek állampolgára, illetve főszabályként el kell fogadnia, hogy az állampolgársága szerinti ország joghatóságot gyakorolhat felette, vagyis kényszerítő erővel bíró döntéseket hozhat rá nézve.

 

A demokratikus államok esetében abból a tényből, hogy az állam által alkotott törvények és rendeletek kötelezőek az állampolgárai számára, következik az is, hogy ezek az állampolgárok befolyásolhatják e jogszabályok megalkotását, vagyis részt vehetnek a jogalkotó szervek megválasztásában. A demokratikus legitimáció elvéből ezért következik az, hogy az állampolgárok szavazati joggal is rendelkezzenek. Az állampolgárság ennek megfelelően — első közelítésben — lehatárolja a politikai közösséget: egy ország állampolgárainak összessége alkotja azt az embercsoportot, amelyet népnek nevezhetünk.

 

Ugyan az egyes államok maguk dönthetik el, mely személyek számára biztosítják az állampolgárságot, vagyis hogy kik alkotják a politikai közösséget, a többi állam azonban — a Nemzetközi Bíróság Nottebohn-ügyben hozott nevezetes döntése szerint — az állampolgárság által felállított közjogi köteléket csak akkor köteles elismerni, ha az állam és polgára között tényleges, effektív kapcsolat áll fenn. A tényleges kapcsolat mindenekelőtt az ország területén való aktuális vagy közelmúltbeli letelepedettséget jelent. Praktikusan a nemzetközi jog hivatkozott szabályából az következik, hogy az állampolgárok túlnyomó többsége esetében a polgár és az állam közötti tényleges kapcsolatnak fenn kell állnia, máskülönben az adott állam állampolgársági kapcsolatait a nemzetközi közösség egy ponton túl nem fogja elismerni. Kurucos dölyffel mondhatnánk erre azt, hogy kit érdekel, mi mégsem javasolnánk ezt: ha a magyar állampolgársági kötelék valódisága kérdésessé válik más országok előtt, abból először a vízummentességi megállapodások felmondása, majd a magyar útlevél hitelességének generális megkérdőjeleződése következne. Egy-egy ország állampolgársági joga elbír bizonyos egyediséget (Spanyolország például néhányezres nagyságrendben minden további nélkül állampolgárságot adott az 1936-39-es polgárháborúban a demokratikus erők oldalán harcoló külföldieknek), de ennek mértéke korlátozott kell hogy maradjon.

 

Azt mondhatjuk tehát, hogy politikai közösségként az állampolgárok összességét tételezhetjük, azzal, hogy ezen állampolgárok túlnyomó nagy részének tényleges kapcsolatban kell állnia az adott országgal.

 

A magyar állampolgársági jog

 

A tényleges kapcsolat fennállását a magyar állampolgársági jog 1939 óta nem követeli meg. Azt megelőzően, ha egy állampolgár tíz évnél hosszabb ideig tartózkodott Magyarországon kívül, nyilatkoznia kellett arról, hogy állampolgárságát fenn kívánja tartani. Ha ezt nem tette meg, állampolgársága automatikusan megszűnt. Ez a szabályrendszer a ténylegesség folyamatos fennállását biztosította, hiszen az ország területén kívül élőknek legalább tízévente aktívan meg kellett erősíteniük az országgal fennálló közjogi köteléküket. A világháború kitörésekor ezt a kötelezettséget a magyar kormány — a háború okozta nehézségek miatt — felfüggesztette, a későbbi állampolgársági törvények pedig már nem is tartalmazták. Mindez azt jelenti, hogy aki 1929 után hagyta el a kivándorlás szándékával Magyarországot, nem veszítette el az állampolgárságát, sőt, azt minden leszármazottjára továbbörökítette. A kivándorlóknak akár már a szépunokái, az ötödik generáció tagjai is megszülethettek, akik minden bizonnyal teljesen asszimilálódtak már a lakóhelyük szerinti ország közösségébe — mégis, magyar állampolgárként (is) születtek meg Buenos Airesben, Torontóban vagy Melbourne-ben. Bármennyire is furcsán hangzik, szerte a világban sokmillió, a magyar állam számára ismeretlen magyar állampolgár él, akik bármikor kérhetik a magyar útlevelet, hiszen ők a mai napig magyar állampolgárok.

 

Továbbá a rendszerváltás után sokszázezren telepedtek le az Európai Unió más tagállamaiban anélkül, hogy magyarországi lakóhelyüket megszüntették volna. A magyar állampolgárságukat ők sem veszítették el, noha erősen meglazult a Magyar Köztársasággal fennálló tényleges kapcsolatuk.

 

Az állampolgárság ténylegessége szempontjából ezért nem hozott forradalmi változást, amikor a magyar Országgyűlés 2010 májusában 91,5 százalékos többséggel úgy döntött: a magyar felmenőkkel rendelkező személyek magyarországi lakóhelytől függetlenül honosíthatóak. Nehéz belátni, hogy ha egy három generáció óta spanyolul beszélő, magát argentinnak valló család tagjai felmenőjük okán magyar állampolgárok, akkor miért lenne inkább problematikus, ha a magyar állam honosít egy magyarul beszélő, magát magyarnak való, Magyarországgal aktív kapcsolatot ápoló vajdasági szerb állampolgárt.

 

A magunk részéről szerencsésebbnek tartottuk volna, ha az Országgyűlés egy speciális állampolgársági formát, a külhoni magyarok státuszát teremti meg azok számára, akik nem a Magyar Köztársaság területén élnek. Ez a megoldás tisztábban megjelenítette volna az egy főhatalom alatt élők közösségének (politikai nemzet) és a közös kulturális hagyományokkal rendelkezők közösségének (kulturális nemzet) különbözőségét, ugyanakkor elismerte volna azt, hogy utóbbi közösséget is egyfajta közjogi kapcsolat köti a magyar államhoz. E jogi forma nem igényelte volna a választójog kiterjesztését. A nép által választott törvényhozás azonban elsöprő nagy többséggel nem ezt a megoldást választotta, ezt a döntést pedig demokrataként tudomásul kell vennünk. Márcsak azért is ezt kell tennünk, mert a tavalyi állampolgárság-kiterjesztés nem csinálható vissza: a jogszerűen megszerzett állampolgárságtól senkit nem lehet megfosztani.

 

Az eddig benyújtott honosítási kérelmek száma alapján azt sem állíthatjuk, hogy tömeges lenne a Magyarországgal tényleges kapcsolatban nem álló személyek állampolgársághoz jutása. A majd tízmillió Magyarországon élő magyar állampolgárhoz képest a kevesebb mint százezer honosítási kérelem azt jelenti, hogy jelenleg egy százalék alatti a külföldön élő, most állampolgársághoz jutó magyarok száma, ami a dinamikát tekintve sem fogja a 3-4 százalékot meghaladni. Ez - attól függetlenül, hogy a politikai nemzet és a kulturális nemzet összemosása elvi alapon nehezen igazolható - még bőven megfelel annak a követelménynek, hogy az állampolgárok túlnyomó többsége a Magyar Köztársasággal való tényleges kapcsolattal rendelkezzen.

 

A választójog lakóhelyhez kötése

 

A választójog 1989. október 23-a előtt — a tételes jog szabályai szerint — nem volt magyarországi lakóhelyhez kötve, az minden magyar állampolgárt megilletett. A választói névjegyzékbe ugyanakkor lakóhely szerint kellett felvenni a polgárokat, akik a választójogukat csak az ország területén gyakorolhatták. Ez hatását tekintve azzal járt, hogy a külföldön élő magyar állampolgárok az egyébként fennálló jogosultságukat ténylegesen nem gyakorolhatták.

 

A rendszerváltás alkotmánymódosítása éppen a magyar állampolgárok körének bizonytalansága, vagyis praktikus okok miatt emelte be az Alkotmányba a magyarországi lakóhely követelményét: az állampolgárokról az állam nem rendelkezett nyilvántartással, a lakóhellyel rendelkezőkről viszont igen. A választott megoldás inkább számít egyedinek nemzetközi összehasonlításban: Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Írország, Olaszország vagy Ausztria is lehetővé teszi a külföldön élő állampolgárai számára, hogy valamilyen módon a népképviseleti szerv választásában részt vegyenek. Magyarország jelenleg inkább kilóg a sorból azzal, hogy a választójogot csak az állampolgárok egy szűkebb körének biztosítja. Nem mondhatjuk tehát azt, hogy nemzetközi összehasonlításban példátlan lenne, ha a lakóhellyel nem rendelkező állampolgárok is részt vehetnek a népképviseleti szerv választásán, sőt, inkább az a jellemző megoldás, hogy valamilyen módon a politikai közösség egésze számára biztosított a választásokon való részvétel.

 

Az állampolgár és az ország közötti tényleges kapcsolat fennállása a választójog tekintetében egyébként eddig sem érvényesült. A Magyarországról ténylegesen kivándorolt, de lakcímüket meg nem szüntető magyar állampolgároktól sem elvi, sem gyakorlati szempontból nem tagadja meg a hatályos Alkotmány a választójog gyakorlását, hiszen 2004 óta haza sem kell térniük a szavazásban való részvételhez, voksukat leadhatják a magyar külképviseleteken is. Elvi szintű változás tehát nem történik akkor, ha az új választójogi törvény a magyarországi lakóhelytől függetlenül biztosítani fogja a választójog gyakorlásának lehetőségét.

 

A választójog lakóhelyhez kötése melletti egyik gyakori érv, hogy csak az válasszon képviselőket, aki abban az országban adózik is. A lakóhely megléte és az adózás között feltétlen logikai kapcsolat nincsen, tehát azt kell megvizsgálnunk, köthető-e adófizetéshez a választójog gyakorlása. Ez a követelmény a szabad világban ismeretlen, bevezetése a vagyoni cenzussal lenne egyenértékű. A munka- vagy tőkejövedelem nélküli, a társadalom peremén élő állampolgárok választójogát sem kívánhatja épeszű ember korlátozni, mint ahogyan az sem vetődött fel eddig, hogy a kettős adóztatási egyezmények alapján külföldön adózó jövedelemmel rendelkező, de az országban élő emberek ne szavazhassanak az országgyűlési választásokon.

 

Egy másik érv szerint csak az vegyen részt a népképviseleti szerv választásában, aki azután viseli a döntése következményeit. A magunk részéről egyetértünk ezzel a kijelentéssel, abból azonban nem következik a lakóhellyel nem rendelkező állampolgárok kizárása a választójogból. Egyfelől a magyar jogszabályok elvi szinten a magyar állampolgárokra akkor is kötelezőek, ha nem tartózkodnak az ország területén; ez még akkor is így van, ha Magyarország területén kívül ennek kikényszerítésére a magyar állam nem rendelkezik eszközökkel. Másfelől pedig a magyar állami szervek döntései — ugyan szűkebben, mint a Magyarországon lakókra, de — igenis kihatnak a határon túli magyarok életére is. A magyar kultúra támogatásáról hozott döntések, a schengeni övezettel kapcsolatos magyar álláspont kialakítása vagy a kétoldalú kisebbségvédelmi egyezmények megkötése mind olyan kérdés, aminek következményeit a határon túli állampolgárok is viselik. Kétségtelen, ez erősen korlátozott hatás, hiszen a legtöbb közhatalmi döntésnek csak Magyarország területén van következménye. Ha az az állításunk, hogy a magyar állami szervek döntései csak erősen korlátozottan hatnak a határon túli állampolgárokra, abból nem a választójog megvonása következik, hanem az a követelmény, hogy a határon túliak a választójogon keresztül is csak erősen korlátozottan szólhassanak bele az Országgyűlés döntéseibe.

 

Ez a korlátozott beleszólási képesség márcsak azért is fontos, mert ellenkező esetben előállhatna az a helyzet, hogy a magyarországi főhatalom gyakorlásában a külföldi szavazatok döntő szerephez jutnak. A határon túliak választójogát ezért a választási rendszeren belül olyan módon kell biztosítani, ami megengedi, de csak korlátozottan engedi meg a beleszólást a közügyek intézésébe, és minden lehetséges eszközzel elősegíti azt, hogy a kormányzati hatalom megszerzésében ne legyen döntő befolyása a külföldön élők szavazatainak. A magunk részéről ezt nem látjuk lehetetlen feladatnak: a demokratikus államok nagyobbik részében rendelkeznek választójoggal az ország területén kívül élők, mégis, talán Horvátországot leszámítva nem fordul elő az, hogy az ő szavazataikon múljon a kormányra kerülés kérdése.

 

A külföldön élők szavazati joga és a választási rendszer

 

A magyarországi állandó lakhellyel nem rendelkező, kettős állampolgársággal bíró szavazópolgárok korlátozott beleszólásának biztosítására több megoldás is szóba jöhet.

 

Felvetődhet a szavazategyenlőség elvének megváltoztatása is, vagyis az, hogy a határon túliak voksa eltérő súlyozással eredményezzen mandátumot, mint az ország területén élő választóké. Ez azonban elfogadhatatlanul sértené a jogegyenlőség elvét, és egy olyan cenzus számára teremtene precedenst, amelyet — félünk — továbbiak is követhetnének.

 

Egy másik megoldásként adódik, hogy a magyarországi állandó lakóhellyel nem rendelkező választók számára — a nemzetközi példákkal összhangban — egy elkülönített mandátumszámot tartson fenn a jogalkotó, így a szavazataik teljesen elkülönülhetnek a magyarországi állandó lakhellyel rendelkező választópolgárok szavazataitól. Ez a megoldás lehetőséget ad arra is, hogy a külföldön élő állampolgárok választása a magyarországi szavazási folyamattól a választási rendszer jellegét illetően is eltérjen. Akár tisztán arányos, akár tisztán többségi, akár bármilyen vegyes választási rendszer is lesz Magyarországon, álláspontunk szerint a kettős állampolgárságú, magyar választójoggal (is) rendelkező honfitársainknak ezen megoldások bármelyikétől elkülönülten kell szavazniuk.

 

A külföldön élők szavazataival megszerezhető mandátumok száma meghatározható kellően alacsonyan ahhoz, hogy az esetek jelentős százalékában ne ezeken múljon a magyarországi kormányalakítás kérdése. Ha egy párt vagy pártszövetség a belföldi szavazatok meggyőző többségét elnyeri, akkor ő kap felhatalmazást a kormányzásra. Nyilvánvalóan nem zárható ki egy olyan helyzet előállása, amikor ezen elkülönített folyamat révén, a külföldi magyarok által megválasztott országgyűlési képviselők szavazatán múlik egy kormány többsége. A választási rendszer meghatározása során ezért minden olyan szabályozási lehetőséget alkalmazni kell, ami ezt a veszélyt csökkenti.

 

A korlátozott következményviseléssel együtt járó korlátozott beleszólási jog legkézzelfoghatóbb jele, ha a tervezett 200 mandátumból 4-8 képviselői helyet különít el a jogalkotó; akkor is, ha a külföldön élők mandátumait a korábban javasolt 200 képviselői helyen felül értené a választójogi törvény. Ilyen alacsony mandátumszám mellett arányos választási rendszert vagy kompenzációs listát értelmetlen bevezetni, azokat egyéni választókerületi rendszerben célszerű szétosztani. Ez a megoldás egyébként arra is alkalmas, hogy a Kárpát-medence és a világ különböző részein élő, így különböző érdekekkel rendelkező választókat a leghatékonyabban lehessen képviselni a magyar Országgyűlésben, hiszen nyilvánvalóan mást vár a magyar törvényhozástól egy kanadai diaszpórában élő, egy felvidéki vagy egy vajdasági magyar állampolgár. A határon túliak egyéni választókerületeit ezért a világ érintett területei között javasoljuk felosztani, a választójoggal rendelkezők számarányának és a földrajzi adottságok figyelembevételével.

 

Javaslatunkban azért vetjük el elvi éllel a külföldön és a Magyarországon élő állampolgárok szavazatainak összekeverését, mert ez úgy szélesítené ki a kettős állampolgárok aktív választójogát, hogy az már túllépne a sajátos érdekeikből következő korlátozott következményviselés elvén, ezzel pedig olyan mértékű beleszólást kapnának a magyarországi közügyek intézésébe, amely demokratikusan nem indokolható módon értékelné le a Magyarországon élők szavazati jogát. A külföldön élők szavazatainak elkülönült ágon történő kezelése akkor is korlátozott számú mandátumot eredményez, ha a kettős állampolgárságúak száma a jelenleginél több nagyságrenddel nagyobb lesz. A mandátumegyenlőség mesterségesen előállított sérelmét a korlátozott felelősségviselés elve indokolja.

 

A külföldön élő magyar állampolgárok választójoga a választás és a választhatóság jogára is kiterjed. Mivel a határon túli magyarok képviseletének célja az ő sajátos érdekeik megjelenítése a magyarországi közhatalmi döntésekben, célszerű előírni, hogy határon túli választókerületben csak az lehet jelölt, aki az adott választókerületben (annak bármely országában) lakóhellyel rendelkezik. A korlátozott felelősségviselés elvének sérelmét jelentené, ha a kárpátaljai magyarokat olyan személy képviselné az Országgyűlésben, aki nem e korlátozott felelősségviselés okán rendelkezik választójoggal. Ezen túl is, ez a megoldás képes biztosítani azt, hogy a határon túliak választójoga ne kizárólag a magyar belpolitikai küzdelmek exportálását jelentse. Ellenkező esetben az anyaországban élők politikai vitáiban a határon túli magyarok szavazatait mintegy perdöntően lehetne felhasználni, ami óhatatlanul mérgezné a Magyarországon élő választók egyik része és a határon túliak közötti kapcsolatot. A magyarországi lakóhellyel rendelkezők vonatkozásában ez a korlátozás nem sérelmes, mert számukra a következményviselésük mértékével, vagyis teljességével összhangban álló módon adottak a hazai jelöltállítási folyamat megoldásai.

 

Az érintett egyéni választókerületekben a jelöltek lehetnek független jelöltek, de lehetséges jelölő szervezetek által történő jelöltállítás is. Álláspontunk szerint a választási rendszer ezen elkülönülő ágában a szokásos jelölő szervezetek mellett az adott külföldi ország(ok) jogszabályai által egyesületnek, illetve pártnak nyilvánított szervezetek is állíthatnak — akár más jelölő szervezetekkel együttesen is — jelöltet. Ez a szabályozás lehetőséget teremt arra, hogy a magyarországi pártok akár önállóan, akár az adott határon túli egyéni választókerület által érintet országokban ismert és bejegyzett pártokkal, egyesületekkel közösen állítsanak jelölteket, de megengedi azt is, hogy a határon túli szervezetek önállóan induljanak a választáson. Ezáltal a határon túli állampolgároknak lehetőségük lesz dönteni arról, hogy olyan képviselőt kívánnak-e a magyar Országgyűlésbe küldeni, aki szövetségese valamelyik magyarországi pártnak, avagy olyat, aki saját önképe szerint kizárólag a határon túliak képviseletét látja el. Ez a megoldás tovább csökkenti annak a veszélyét, hogy a határon túli képviselőkön múljon a kormányalakítás, hiszen ha megválasztásuk nem a magyar belpolitikai küzdelmek logikája szerint történik, hanem a saját politikai közéletük dominálja azt, a képviselői helyet szerző jelölt minden bizonnyal elsősorban a speciális határon túli érdekeket fogja képviselni, és nem a magyarországi kormányzati hatalom gyakorlásában akar perdöntő szerepet játszani.

 

A jelöltállítás feltételeit a teljes országgyűlési választási rendszer vonatkozásában egységes elvek szerint, de az adott választási mód sajátosságainak figyelembevételével kell meghatározni. A jelöltállítási rendszer funkciója a határon túliak mandátumainak vonatkozásában is ugyanaz, mint a magyarországi jelöltállításnál: csak megfelelően ismert, elismert és szervezett erővel (és ekként támogatással) rendelkező magánszemélyek tudjanak elindulni a választásokon. Ha az új magyar választási rendszer tartalmaz ajánlószelvény-rendszert, akkor megfelelő adaptálással ezt kell használni a határon túli mandátumok vonatkozásában is. Ez kivitelezhető lenne a határon túli egyéni választókerületek esetén postai ajánlással, de akár úgy is, hogy az ajánlás maga a Magyar Köztársaság külképviseletein történik meg. A szükséges ajánlások számát az érintett választópolgárok számához javasolt igazítani.

 

A szavazási folyamat maga — függetlenül a fordulók számától — a „nagykövetségi”, konzulátusi szavazások korábbiakban már használt mintájára történhet, ideértve az érvényességi és eredményességi feltételeket is. Ellenérvként felmerülhet, hogy ez az utazási költségek miatt esetleg túlzó anyagi terhet róhat az érintett kettős állampolgárokra, ugyanakkor a választás tisztaságának biztosítása miatt a magyar állam hivatalos képviseleteinek bevonását elengedhetetlennek tartjuk. A szavazás lebonyolításában a nemzetközi jog szabályai szerint a magyar állami szervek közreműködése nélkülözhetetlen, egyértelműen területen kívüli, ezért tiltott joghatóságot jelentene az, ha határon túli civil szervezetek bonyolítanák a választási eljárást.

 

A politikai következményekről

 

A magyar belpolitika konfliktusainak a határainkon túli területekre történő exportja nem a kettős állampolgárok szavazati jogának biztosításával fog megkezdődni. Igaz, véget sem ezért fog érni. Itt a határainkon kívül élő, azonos jogú magyar állampolgárok érdekeinek képviseletéről van szó. Az etnobiznisztől, pártosodott elitfinanszírozástól áthatott határon túli magyar világot külsők és belsők, túlzottan figyelni akarók és ignoránsak egyszerre tették a magyar belpolitika meghosszabbított, de változó jelentőségű terepévé. Az elmúlt két évtizedben a magyar politikai elit nem tudta jelentőségének megfelelően, a szervezeti és személyi autonómiákat tisztelő módon kialakítani viszonyát a minket körülvevő magyar nemzeti kisebbségek ügyéhez. Vagy elzárkózás, vagy a széles közösségektől elidegenedett partneri (elit) együttműködés, vagy pedig a nyílt és aktív politikai intervenció szerepkészletei váltakoztak. Van, aki nem tud mit kezdeni gyakran a legnépszerűbb határon túli pártokkal; van, aki nem tud mit kezdeni saját határon túli népszerűtlenségével; és vannak, akik pedig együtt félnek a Jobbik térhódításától. A határon túli pártok viszont nem tudnak mit kezdeni saját, asszimilálódó és tőlük elidegenedő közösségeik politikai igényeinek artikulálásával. És ahogyan a Most–Híd egy kísérlet a szlovákiai magyar politikai elit egyes csoportjai részéről a gyorsulóan beolvadó, interetnikus közegben élő magyarság és szlovákság politikai érdekeinek képviseletére, úgy a szavazati jog biztosítása a kettős állampolgárok számára egy új esélyt teremthet a változó társadalmi viszonyok közötti politikai érdekképviseletre Magyarországon is.

 

Mint korábban kifejtettük, mi szerencsésebbnek tartottuk volna a külhoni magyarok státuszának megteremtését, akik számára nem kellett volna a választójogot biztosítani, de a kulturális nemzethez tartozásuk egy speciális állampolgársági formával mégis elismertetett volna. A magyarországi lakóhely nélküli honosítás azonban a magyar politikai közösség határait 2010-ben kitágította. Mivel a választójog — eredetileg praktikus szempontból, húsz évvel ezelőtt bevezetett — lakóhelyhez kötésének elvi megalapozottsága erősen vitatható, az állampolgárság homogén kiterjesztéséből, ha nem is kényszerítően, de egyenesen következik a választójog kiterjesztése is, ami pedig maga után vonja a magyarországi kormánytöbbség befolyásolásának lehetőségét. Ebben a helyzetben a választójog biztosításának minden lehetséges politikai kockázata mégis kisebb, mint a közjogilag egyébként azonos státuszú magyar állampolgárok között a választójog tekintetében megvalósuló jogalkotói különbségtétel precedense. Innentől kezdve a kérdés az, hogy miként minimalizálhatóak azok a kockázatok, amelyeket a határon túliak választójoga okozhat a politikai rendszer működésében. Erre álláspontunk szerint a fentebb kifejtett, korlátozott mandátumarányt biztosító törvényi szabályozás megfelelő megoldást jelenthet.

 

Nemzetközi példák azt mutatják, hogy az ilyen jellegű parlamenti mandátumok birtokosai megfelelő (demokratikus) politikai alkuk után rendszerint a mindenkori kormányt támogatják. A magyar politikai közösség jelenkori megosztottságát ismerve ez önmagában semmire sem garancia. Így ha olyan helyzet áll elő, amelyben e 4-8 egyéni képviselői mandátum biztosítja egy kormánypárt, illetve egy kormányzó koalíció többségét, akkor jogi, illetve formális legitimációs problémák nem jelentkeznek ugyan, politikaiak azonban mindenképpen.

 

Egy kormányzat hazai politikai legitimitását csökkenti, ha a belföldi mandátumok alapján győztes párt vagy pártszövetség ellenzékbe kényszerülhet. A rendszerváltás óta létező választási rendszernek is természetes velejárója ugyanakkor, hogy nem feltétlenül a legtöbb szavazatot szerző pártnak lesz a legtöbb országgyűlési mandátuma, és nem feltétlenül a legtöbb mandátummal rendelkező frakció alakíthat kormány. A választási rendszer demokratikus működéséhez az egyértelműen szükséges, hogy ha egy párt vagy pártszövetség meggyőzően, nagyjából 2%-ot meghaladó többséggel megnyeri a választást, akkor ő alakíthasson kormányt. Egy ilyen mértékű győzelem mellett az általunk javasolt, korlátozott számú külföldi mandátum nem tudja érdemben befolyásolni a kormányalakítás kérdését. Ennél szorosabb választási eredmény mellett pedig a külföldi mandátumok jelöltállítási rendszere, a magyar belpolitikai küzdelmek lehetőség szerinti kiszűrése tud hozzásegíteni ahhoz, hogy a határon túli képviselők — a nemzetközi példák túlnyomó többségével összhangban — mindig a belföldi győztes kormányalakítását támogassák.

 

Az állampolgárság szabályozására 2010-ben választott közjogi megoldás alapján a magyarországi politikai érdekcsoportok számára nem marad más lehetőség, mint mindent megtenni az adott mandátumszámon belül saját támogatottságuk maximalizálása érdekében. Lehet, hogy az első időszakban ez a jogintézmény a magyar jobboldal számára jelent majd mandátumokat, de mint minden választói bizalmat, ezt is el lehet játszani. Az új status quo legfőbb előnye az elmúlt húsz év status quo-jához képest az, hogy egyes határon túli csoportok érdekeinek politikai artikulációját kiragadja a MÁÉRT és más, hasonló szervezetek korlátozottan legitim, korporatív intézményi kereteiből; továbbá, hogy a Kárpát-medencén kívül élő, amerikai, ausztrál vagy éppen izraeli régi vagy új kettős állampolgárok számára is egyenlő képviseletet teremt.

 

Egy jó választási rendszerrel esélyt teremthetünk arra, hogy a magyar politikai rendszer szereplői saját felelősségük határai között minden korábbinál jobban rákényszerüljenek a határokon túl élő helyi magyar közösségek támogatását is bíró válaszokat adni a ma és a holnap problémáira. Megfelelően megválasztott jelöltállítási feltételekkel lehetővé tehető, hogy a helyi közösségek kettős állampolgárságú tagjai köztiszteletben álló, akár magyarországi pártok támogatását is bíró jelölteket válasszanak meg. A magyarországi pártok országhatárunkon túlnyúló támogatásának is sok módja lehetséges, és e módok között a legitim, helyi érdekképviseletek jelöltjeinek közvetlen, illetve közvetett támogatása is szerepelhet.

 

Ha viszont a korlátozottság elvét sértő, rossz, rövidtávú belpolitikai hasznot hajtó megoldást választ a jogalkotó a külföldön élő állampolgárok választójogának megvalósítására, az az eddiginél is jobban szétzilálhatja a Magyarországon élő közösség politikai kohézióját, hiszen elfogadhatatlanul kiszélesítené a határainkon túli szavazatok befolyását a választási eredményre, és így a későbbi kormánytöbbség meghatározására.

 

A kettős állampolgárok számára biztosított választójog nem rendezi a magyar politikai rendszer szereplőinek minden dolgát a határainkon túli magyar identitásúak vonatkozásában. Önbecsapó gondolkodásra vall azt gondolni, hogy a kettős állampolgárok szavazati joga lehetőség a Trianon előtti Magyarország határain belül immáron kisebbségi sorban élő magyarok teljes sorsfordítására. Az asszimiláció folytatódni fog, az autonómiaküzdelmek folytatódni fognak, és a szórványmagyarság megmaradási esélyei sem fognak ettől nőni. Magyarország mindebben viselt felelőssége is megmarad. A kettős állampolgárok szavazati joga mellett továbbra is szükség van elkülönült és intézményesült határon túli magyar politikára — elvi alapon azért, mert a kettő alanyai nem ugyanazok. Hiszen lesznek bizonyosan akik — félelemből vagy elvi döntés alapján — nem veszik fel a magyar állampolgárságot jelenlegi állampolgárságuk mellé. Ugyanakkor a magyar állam felelőssége az ő irányukban továbbra is fenn áll. Mert ők is magyarok.

 

Amennyire jó eszköz a szavazati jog a magyar pártok figyelem-kényszerének intézményesítésére, annyira rossz eszköz is persze egyben, mert a figyelmet túlzottan erre fókuszálja. Téved, aki azt hiszi, hogy magyar parlamenti mandátumokkal letudható mindaz, amire az elmúlt két évtizedben sem talált a magyar politikai közösség megfelelő megoldást.

 

Ha az állandó magyarországi lakhellyel nem rendelkező állampolgárok szavazatának ügye kizárólag magyar belpolitikai szempontok szerint rendeződik, akkor csak a magyar nemzeti közösség nemzeti színekben történő rombolásának jogintézményét fogja jelenteni. Ha viszont a korlátozott következményviselés korábbiakban kifejtett elvének megfelelő megoldás irányába indul el a jelenlegi kormány, akkor a szavazati jog biztosítása nem egy új status quo kialakításának vége lesz, hanem annak az első lépése.

 

· 3 trackback

Címkék: állampolgárság választójog alkotmány határon túli magyarok

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr343038684

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A zEmberek véleménye a 6árontúliak szavazójogáról 2011.07.05. 18:32:12

Előzmény: 5 trollhárító a külhoni szavazók védelmébenA Serbia Insajd második Vajdaság Insajd különszáma – mert mi hiszünk az autonómiában! „Nem bírtam végigolvasni, annyira undorítóan pofátlan, gyomorforgató stílusú, tipikus szerbmagya...

Trackback: Orbán Viktor csak egy politikus 2011.07.05. 18:25:51

Vajdaság Insajd 3. Újabb különszám a határon túliak szavazójogáról   Előzmények: 1. Öt trollhárító a külhoni szavazók védelmében 2. A zEmberek véleménye a 6áron túliak választójogáról A határon túli szavazás témakörében egy fárasztó szóvicc az ...

Trackback: Választójog határon túl 2011.07.05. 09:58:17

A kormány vezetői az utóbbi nyilatkozataikban természetesnek vették a határon túli magyarok választójogát. Kérdéses azonban, hogy erre milyen módon és for…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"... mégis, magyar állampolgárként (is) születtek meg Buenos Airesben, Torontóban vagy Melbourne-ben"

Mondok egy 'rettentőt' a szemellenzősöknek: Tel-Avivban is.
Érdekes és korrekt poszt. Öröm volt végre egy ilyet is olvasni a témában.
A határon túliak szavazati jogával az az én gondom, hogy hogyan mondod meg, hogy az erdélyi egyik választáson szavazhat, a másikon nem? Mert ha a magyar belpolitikába beleszólást akarnak adni nekik, akkor a magyar o.gy. képviselői választásokon szavazniuk kell, de a magyarországi európa parlamenti választásokon nem szavazhatnak. Ha mégis szavaznának, akkor a határon túliak szava kétszer számítana az EP képviselők terén, amit meg tilt az EU alkotmánya.
Szerintem a kormány összesen nem foglalkozott ennyit a kérdéssel, csak annyit, hogy szavazati jogot kapnak és punktum!

Itt a szakértelem.
@Bambano:

Ez most is bármikor megtehető. Akinek van 1-nél több EU-s állampolgársága, azt semmi sem akadályozza meg, hogy minden állampolgársága alapján szavazzon az EP-választáson. Mert bár ez tilos, nincs semmilyen szankciója, sőt nincs semmilyen módszer a többszörösen szavazók kiszűrésére.

Én magam többször is könnyedén szavazhattam volna többszörösen az utóbbi EP-választáson.
Egy igen izgalmas kérdés, amiben a Párt ismét nem kérdezett meg minket. Izgi lesz, amikor a 'határon belüliek' rájönnek, hogy kedves politikusok mi mindent ígérgetnek az ő kontójukra a határon túlra.
Mert azt a kettős helyzetet, hogy belül fizetsz, kívül meg csak kapsz, nehéz lesz kezelni.
Jelenleg a választójog szempontjából az számít Magyarországon életvitelszerűen lakó személynek, akinek van bejelentett magyarországi állandó lakcíme.

Azaz már most sem a tényleges belföldi életvitel számít. Milliónyi olyan ember van, aki NEM él Magyarországon életvitelszerűen, de van bejelentett magyarországi állandó lakcíme. Miért? Mert egyszer ténylegesen az országban élt, majd távozott, de állandó lakcímét nem szüntette meg.

Nekem is úgy van magyarországi állandó lakcímem, hogy nem élek Magyarországon.

Tehát az egész ügy eleve abszurd.

Olyan országokban, ahol az életvitelszerűen belföldön élőkre korlátozzák a választójogot (pl. Írországban), van egy külön választói névjegyzék, melybe be kell jelentkezni, s ennek feltétele a belföldi életvitel igazolása.

Vagy az ír megoldást kell bevezetni vagy pedig a többségi európai megoldást, azaz kimondani: az életvitelszerű lakhely NEM számít, minden állampolgár egyenrangúan szavazhat.
Mindenki szavazzon ahol él, ahol a bejelentett lakása van, ahol adózik. Más ország belügyeibe meg ne avatkozzon be egy határon túli magyar se.
A Fidesz meg ne ezzel próbáljon választásokat nyerni 2014-ben.
Egy kis szerencsével még legalább négy évre bebetonozza magát.
@d-evike: Igen. Soha nem is tervezték, hogy hogyan fogják megoldani a szavazásukat. A lényeg, hogy legyenek határon túli szavazatok a fideszre, és minél több, mindegy hogyan. Gondolom nem kell külön megmagyaráznom...
Érdekes, hogy nem arról van szó, hogy az szavazhasson, aki nettó adófizető...
Nagyon jól összeszedett cikk , és ráadásul egyet is tudok érteni vele. Csak sajnos pártunk és kormányunk nem ilyen céllal hozta létre a kettős állampolgárságot, hanem ahogy Mikolra "Szinglihordák" István mondta: húsz évre bebetonozni magukat.
Mert emlékszünk, ugye, mi volt a szöveg:
Először: jajj, hát ez csak szimbolikus állampolgárság, neeeeem lesz itt választójog.
Utána tömjén elbüfögi magát, hogy nem lehet különbséget tenni az állampolgárok közt.
Most meg már nyíltan teljes körű választójogot akarnak adni nekik. Eleve ezt is akarták, a többi csak parasztvakítás volt.
Amellett, hogy makszimálisan megértem az aggodalmakat,s nekem sem teszik, hogy olyan embernek legyen beleszólása politikai erőviszonyokba, akit minimáslisan érint a megválasztott politikusok tevékenysége valamint egy fillérrel sem járul hozzá az ország működéséhez és a politikusok zsebének megtöméséhez, csak egy kérdést tennék fel: vajon ez mind nem igaz az évek óta külföldön dolgozó magyar állampolgárokra, akiknek ráadásul iskoláztatását is ez az ország fizette ki, s most máshol hajtanak hasznot?
"A korlátozott következményviseléssel együtt járó korlátozott beleszólási jog legkézzelfoghatóbb jele, ha a tervezett 200 mandátumból 4-8 képviselői helyet különít el a jogalkotó"

Akkor nem mindegz, hogy 0 vagy 4 szavazata van a határon túl élőknek? Semmi értelme úgy adni szavazati jogot, hogy közben vigyázunk, nehogy bármire is jó legyen.
@Roy: Ezzel csak az a gond, amire már a cikkben is utaltak. Magyarországon milliós nagyságrendben élnek olyan állampolgárok, akik egyáltalán nem dolgoznak, nem adóznak, csak kapnak az államtól, a társadalmi szolidaritás alapján, tehát lényegében (hozzáadott értéket tekintve) nem különböznek a határontúliaktól. Akkor ők mostantól ne szavazzanak? Persze, ezt is meg lehetne csinálni, valószínűleg működőképes is lenne, de nem engedné az EU.

Szerintem a cikkben javasolt megoldás kielégítő mindeki számára. Javíthatatlan optimistaként azt gondolom, hogy végül e mellett fognak dönteni.
Végre egy összeszedett, jó poszt az indexen.

Azzal értenék csak egyet, hogy a határon túli magyarok csak korlátozott szavazati jogot kapjanak, x mandátum elkülönítés...stb.
Nem szabad megengedni, hogy a külföldi magyar csak szavazgat, kötelessége nincs, ha balfácán kormány lesz, őt nem érinti, rá nem vonatkoznak itteni terhek, míg a határon belüliek meg nyögik az eredményt. Semmiképpen nem engedhető meg, hogy adott esetben egy szavazás eredményét a határon túliak voksai billentsék át.

Még hazánkban élek, de reményeim szarint jövőre már nem. És az úgy lenne logikus, hogy odaátról ne legyen lehetőségem ide teljes joggal átkiabálni szavazni, mert a szavazás eredménye már nem rajtam csattanna.

Mondom mindezt úgy, hogy utoljára 1998-ban szavaztam, azóta nem, -mert nincs kire... Egyik kutya, másik eb...
@Anselmo: Azt a poszt nem állítja, hogy nem jó semmire. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a határontúliak képviselői döntik el, ki kerüljön kormányra, de ennek az esélye, (nagyon helyesen) igen alacsony. De annyira valószínűleg elég lesz, hogy egyetlen nagy párt se tehesse meg, hogy teljességgel figyelmen kívül hagyja a határontúliakat.

De ha beleszólásuk a politikába csekély lesz is, annyi értelme biztos van a dolognak, hogy a határontúli és a szórványmagyarság problémái valamilyen szinten el tudnak majd jutni a anyaországi politikába és a köztudatba. Szerintem ez már önmagában is nagy siker lenne.
@tunketiko: Emellett ki tudja, lehet, hogy annak a 4-8 mandáumnak köszönhetően egyszer egy rendes kormányunk is lesz.
@tunketiko: Ami azt illeti, ez a nép képes balfácán kormányokat választani segítség nélkül is. Nem oszt és nem szoroz, ha ebbe még pár százalék határontúli is beleszól.
@Kételk Edő: Nem dolgoznak, nem adóznak, de itt van bejelentett lakásuk.
Az meg nem biztos az ő hibájuk, hogy nem dolgoznak.
Itt nem bizonyos társadalmi rétegre gondolok.
Szép hosszú cikk a semmiről. Ugyanis "Mivel a mindenkori magyar kormány legitimitását csökkentené, ha a belföldi képviselői mandátumok alapján győztes erő rendszeresen kisebbségbe kerülhetne a határon túli mandátumok révén"
Nincsenek "belföldi" vagy "külföldi" mandátumok. Minden magyar állampolgár egyenlő. Miért kell ezt ragozni? Akik most magyar állampolgárságot kaptak, azok nem kapták, hanem VISSZAkapták. Ugyanolyan joga van, mint annak aki a jelenlegi határokon belül él, és rendelkezik lakóhellyel. Ők nem speciális állampolgárok, hanem ugyanolyan állampolgárok, mint bárki más, és csak elődeink bénasága miatt voltak kénytelenek eddig idegen ország fennhatósága alatt olyan útlevéllel élni, amit nem akartak. El kellene felejteni ezt a kategorizálást. Magyar állampolgár van ezen a Földön, és nem magyar állampolgár. Ez egy kategória.
Vannak aztán olyan állampolgárok, akik nem itt élnek, mert nem itt van az otthonuk. Attól ők még ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint akiknek van itt is lakásuk, illetve bejelentett lakcímük. Persze ez megnehezíti a felvételüket a listára, hogy hol szavazhatnak, ezért kell egy lista a nem magyarországi magyar állampolgároknak, létszámuk alapján. De ez nem lehet másodrendű szavazat. Ennyi.
@tunketiko: Miért ne lenne jogod a hazád életébe beleszólni, csak azért mert nem itthon élsz?
Ha külföldön élsz és dolgozol, ott sem kapsz automatikusan szavazati jogot, csak azért mert a kötelezettségeidnek (adófizetés) ott teszel eleget.
Ez a hazád, igenis jogod van hozzá, hogy a választáskor kinyivánítsd a véleményed.
Mint ahogy írtam, a választójog az állampolgárságtól függ, nem attól, hogy teljesíted-e a kötelezettségeidet. Különben ki lehetne zárni azokat, akik nem fizetik be az adóikat, akik anno nem teljesítették a honvédelmi kötelezettségeiket, (nem voltak katonák, mint én, hanem hamis papírokkal elcsalták...), nem járatják a gyermekeiket iskolába stb. stb. stb.
@silent76:

"Ők nem speciális állampolgárok, hanem ugyanolyan állampolgárok, mint bárki más, és csak elődeink bénasága miatt voltak kénytelenek eddig idegen ország fennhatósága alatt olyan útlevéllel élni, amit nem akartak...Magyar állampolgár van ezen a Földön, és nem magyar állampolgár. Ez egy kategória."

Nem feltétlen értek egyet Veled. A határon túli magyarok egy másik ország állampolgárai, avagy magyar állampolgárságot is felvesznek, akkor kettős állampolgárok, de nem Magyarországon élnek. Ha lemond a másik állampolgárságáról, akkor lennének csak magyar állampolgárok... Más országban élnek, más országban dolgoznak, más országban adóznak. Életvitelszerűen nem itt élnek, így nagyon nem tartanám szerencsésnek, ha ugyanolyan súllyal beleszólhatnának az itteni szavazásba, mint egy itt élő. Véleményem szerint, ha egy határon túli magyar, a határon belül élő magyarok életét érintő dolgokba ugyanolyan súllyal akar beleszólni, mint az itt élő magyarok, akkor költözzön Magyarországra, éljen itt, adózzon itteni szabályoknak megfelelően...stb. Ha ezt nem teszi meg, akkor a véleményének adhasson hangot jelképesen, de érdemben nem szabad megengedni, hogy ugyanannyit érjen Magyarországon egy valójában ma már állandóan Romániában, Szlovákiában, Ausztriában...stb. élő hangja. Az nem megy, hogy szavaz, de az eredményt nem érzi saját hátán. Rá nem vonatkoznak a kötelességek... Az nem járható út, hogy valakinek Magyaroszágtól eredő jogai legyenek, de kötelessége már nem. Is-is, vagy egyik sem... Vagy itt adózni és járulékokat fizetni már nem is lenne olyan buli? Magasak arányaiban terhek? AVagy itt vásárolni netán a magasabb áfa kulcsos termékeket sem buli? Magasak a lakás árak, magasak a rezsi költségek? Így már nem tetszene többeknek? Akkor beleszólni az itteni emebreket valósan érintő dolgokba miért buli?
Semmi szavazati jog és menjenek haza, akik már áttelepültek. Kivétel nélkül. Csak az szavazzon aki itt született és itt is él.
@silent76:

Előbbi hsz-em mikor írtam, még nem olvastam ezt.

"Miért ne lenne jogod a hazád életébe beleszólni, csak azért mert nem itthon élsz?"

Mert ha külföldön fogok élni, akkor onnantól kezdve máshova adózom, másik ország szabályait kell betartanom. Nem érezném fernek, hogy "átkiáltsak a kerítésen egy szavazáson", és éljem tovább napjaim másutt.

"Ha külföldön élsz és dolgozol, ott sem kapsz automatikusan szavazati jogot, csak azért mert a kötelezettségeidnek (adófizetés) ott teszel eleget."

Hát, ez az, a romániai, szlovák, vagy osztrák magyar sem ide adózik... Miért is akarna itt szavazni? Ha egy magyar nem Magyaroszgáon él (nem átmenetileg, hanem tartósan letelepedik, vagy örökre kint is akar maradni), akkor miért akar továbbra is beleszólni azoknak az embereknek az életébe, akik viszont ott élnek.

Én jövőre tartósan szándékozom kimenni, talán rokonlátogatáson kívül nem is fogok már visszajönni többet. De ha lenne jogom hozzá, akkor sem szavaznék ide. Mert nem lenne fer...

"...a választójog az állampolgárságtól függ, nem attól, hogy teljesíted-e a kötelezettségeidet..."

A határon túli magyarok jó része nem magyar állampolgár jelenleg, vagy állampolgársága, ahol szavazhat. Ha kettős állampolgár lesz, akkor szavazzon oda, ahol él, a saját, ne mások sorsát akarja alakítani. Tudom, jövőre ahogy kimegyek, egy darabig még magyar állampolgár leszek, nem kapok jó ideig más állampolgárságot.

Nem fogok itt élni, bejelentett lakcímem sem itt lesz, és nem is lesz igényem ide szavazni... Egy idő után jobban fog érdekelni, hogy ott miként és mikor fogok tudni szavazni, ahol élni, lakni fogok... Másképp gondolkodunk. Én sajnos nem értem azokat, akik más országban élnek, és ide akarnak voksolni. Minek? Miért akarnak beleszólni itteni emberek életébe?
Valaki megkérdezte már a határon túliakat, akarnak-e egyáltalán (tömegesen) szavazni olyasmire, ami nem érinti, esetleg nem is érdekli őket?
Kicsit nehéz elképzelnem, h a közvetlenül hasznot húzó etno-bizniszes ügyeskedőket leszámolva, százezrével csődülne ide a millió gonddal küzdő erdélyi vagy vajdasági újsütetű szavazó, csak azért, hogy oda tegye az ikszet, ahová Orbán úr bök az ujjával, és cserébe a nagy semmit vigye haza, ahol továbbra is a románokkal, szerbekkel kell dűlőre jutniuk. Mi a jó nekik ebben?
Sok helyen úgy beszélnek a határon túliakról, mint megannyi kőkemény Fidesz-szavazóról. Hol a bizonyíték rá, hogy ebben van is valami?
@tunketiko: Mint már említettem, a választójog feltétele az állampolgárság, és nem az, hogy valakinek kötelezettségei vannak, és azt teljesíti-e. Hiszen akkor a csak segélyből (szándékosan nem segílyt írtam, nehogy lejobbikosozzanak) élőknek sem járna ez a jog, hiszen nem tesznek hozzá sem munkával,sem anyagilag a közös javakhoz, meg azoknak sem, akik átjárnak a szomszédos országba tankolni, bevásárolni, hiszen nem itt fizetik meg az áfát. Értsétek meg, egy nemzet vagyunk, egyfajta állampolgárságunk van, miért olyan nehéz megosztani valamit, miért kell mindig kategorizálni, meg kevesebb jogot adni, meg félni, hogy mi lesz ha ez a szavazatmennyiség dönt. Akkor ez döntött, és kész. A nyugat-magyarországiak is elfogadták, ha a Kelet-Magyarországon élők szavazatai másmilyenek, nem kezdenek el kevesebb jogot követelni azoknak, mert ott kevesebben dolgoznak, és ezáltal kevesebb ember fizet adót. Örüljünk, hogy kezd végre helyreállni az, ami 1920. június 4-én elveszett.
@tunketiko:

Olyan, hogy "kettős állampolgár" NEM létezik. Valójában az van, hogy valaki állampolgára egy országnak és állampolgára egy másiknak is.
@tunketiko: Szerintem "fer", ha a hazád sorsába beleszólhatsz. Nem kerítésekben, meg átkiabálásokban kellene gondolkoznod, hanem nemzetben meg magyarságban.
Mindenki azt szeretné, reményeim szerint, hogy jobb legyen.
Te is csak kötekedni jössz ide, nem pedig értelmesen vitatkozni.
Szerintem el kellene felejteni, hogy romániai magyar, meg hogy szlovák magyar. MAGYAR, és kész. De ehhez még sok idöre van szükség, úgy látom, hogy ne az ellenséget lássuk mindenben és mindenkiben.
@tunketiko:

Saját példámmal tudok válaszolni.

Több állampolgárságom van. S engem minden "államom" érdekel. Amikor 1997-2007 között Magyarországon éltem, akkor is szavaztam a másik állampolgárságom szerinti állam szavazásain is. Miért? Mert állampolgárságom révén érint, hogy abban az országban mi van.

1997 előtt és most 2007 óta pedig külföldön élve szavazok a magyar választásokon? Miért? Mert érdekel, hogy mi van Magyarországon.

Egyetlen dolog van, amiben önkorlátoztam magamat: megtehetettem volna, mégsem szavaztam az EP-választáson duplán.

A szavazás egy politikai jog, s nem függ gazdaságtól, lakóhelytől.

Egyébként a mostani változtatás engem nem érint. Eddig is szavazhattam, mert volt állandó bejelentett magyarországi címem. Aki nagyon akart szavazni úgy, hogy közben ténylegesen külföldön él, eddig is kevés utánajárással el tudta intézni a belföldi állandó lakcímet. Ismerem Kanadában élő 56-os emigránst, aki fél nap alatt elintézte magának: 1992-ben bement a budapesti kerületi rendőrkapitányságra, jelezte, hogy hazatért, mire kapott személyi igazolványt. Aztán 2 hét múlva visszament Kanadába, magyar szempontból "turistaként".
Szerintem az állampolgár az, aki fenntartja az államot (adót fizet), vagy aki eddig fenntartotta (nyugdíjas, de aktív korszakában adót fizetett). A többiek pedig magyarok minden, az állam működésével kapcsolatos beleszólási jog nélkül, hiszen nem finanszírozzák az állam működését, tehát nem lehet joguk arra, hogy felülbírálják azon embereket, akik ezt nap- mint nap elvégzik. Ez a lakóhelytől független kell, hogy legyen, nálunk sem a nálunk lakó modnja meg, hogy mennyit fizessek pl. a gázszámlára. Szerintem ez így normális, emberi és igazságos.
@tunketiko:

"Nem fogok itt élni, bejelentett lakcímem sem itt lesz"

HAcsak direkt nem mész be az okmányirodába megszüntetni a címedet, marad a bejelentett címed. S majd a másik országban meg lesz egy másik bejelentett címed.
@silent76: Ez a hazád, igenis jogod van hozzá, hogy a választáskor kinyivánítsd a véleményed.

Valami nagyon nagy fogalomzavarban élsz te is és még sokan mások. A haza=szülőföld az ahol az ember megszületett és ne adj isten felcseperedett. Hogy értsd miről beszélek. Az átkosban voltam katona. Velünk együtt vonult be egy srác, a nevét hadd ne mondjam.
A pol. tiszt előadást tartott a zászlóaljnak a hazáról, hazaszeretetről és a haza iránti kötelezettségekről. Ezután az emberkénk szót kért és kifejtette az őrnagy elvtársnak, hogy ő
Argentínában született és 13 éves volt amikor a szülei hazatelepültek.Mivel ő még kiskorú volt követnie kellett a szüleit. Mindezek ellenére ő a hazájának amíg él Argentínát fogja tartani. Másnap áthelyezték az építő zászlóaljba.
Röhej volt hallani a Tőkést amikor 56 kapcsán elhagyta a száját az, hogy drága magyar hazánk.
Ilyet te soha nem fogsz hallani egy dél.tiroli osztráktól vagy egy elzászi némettől.Mivel ahol ők élnek azt úgy hívják hogy Olaszország és Franciaország, de facto az a hazájuk.
Bárhogy is nem tetszik a tények azok tények.Tőkés hazája sajnos Románia a Duraié pedig Szlovákia. Ő talán elmondhatná, hogy neki Csehország is a hazája mivel Csehszlovákiában született.
Kiváló, alapos, progresszív poszt. Gratulálok. Egyben örülök, hogy ti is rátaláltatok az utolsó előtti fotóra, engem is megfogott.
Nagyon szép és hosszú cikk.
Egy baj van vele: nem azzal foglalkozik, hogy VALÓJÁBAN miről szól a határon túliak szavazójoga.
@bebe tv: "Duraié pedig Szlovákia. Ő talán elmondhatná, hogy neki Csehország is a hazája mivel Csehszlovákiában született."

Igen, ha igazad lenne akkor pl. Ady akkor román volt, Kosztolányi szerb, csak te maradtál helikopter...
@max val birca man: eleve be kell jelenteni a külföldre távozást, legalább is a tartózkodási hely változást itthon is (bizonyos időnél ha több időre megy külföldre valaki, annak bejelentési kötelezettsége van). Nagy valószínűséggel végleg távozok jövőre, így állandó lakcímre sem lesz itthon szükségem.

Nem fogok szavazni. (Nem csak azért, mert nincs kire), hanem mert nem is értek egyet azzal, hogy legyen beleszólási jog, egy magyar származású, de az országban nem élőnek, az ország belügyeibe. Nem fer. Az fog érdekelni, hogy ott mi lesz, ahol élni fogok. Egy darabig szavazati jogom ott tudom nem lesz, de idővel lehet.

Tényleg nem értem, miért akar valaki beleszólni külföldről a határon belül élőket érintő, de őt közvetlen nem érintő dolgokba? Mire jó "magyarkodni" úgy, hogy nem érzi az eredményét magán? Mire fel akar valaki magyarkodni, hogy neki ezzel kötelessége nem lesz, más magyarokra nézve viszont az élesben megy? Ez tipikusan "a más f@sz@val verni a csalánt" esete (szerintem).

Véleményem szerint annak a magyarnak legyen teljes joga szavazni, aki Magyarországon él, itt tartózkodik állandó jelleggel. Ha ez nem így van, akkor max. csak bizonyos mandátum számot jelenthessen a külföldön élő magyarok szavazata.Vagy tényleg nem tudok mást mondani, jöjjön ide, és adózzon itt, ha itt akar szavazni.

Aki Trianon kapcsán átkerült, egyik napról a másikra egy másik ország állampolgára lett, ha még élnek, őket magyarnak tudom tekinteni. De aleszármazottaik már nem azok, amennyiben egy másik országban születtek. Max. a felmenőik között vannak magyarok... Ő már egy másik ország állampolgáraként látta meg a napvilágot eredetileg. Nagyon durva lenne, ha ők kapnának bemondásra magyar állampolgárságot úgy, hogy soha nem is jártak Magyarországon...Őket nem tudom magyarnak tekinteni, ők szlovákok, romának, osztrákok...De családfájukban vannak magyarok. Ennyi, de semmi több.

Nem lehet "Nagy Magyarországban" gondolkodni, ami nem is volt, hiszen nem volt független, osztrákok monarchia miatt befigyeltek a képbe... Nem lehet 2011-re 1920 előtti állapotokat húzni. Ennyi erővel a régi Britt gyarmatokat is el kéne ismerni...stb. Ez nem így működik, ezek már lejrt lemezek. A haladás előre van (szerintem).
@tunketiko:

"eleve be kell jelenteni a külföldre távozást"

Nem kell. 1990 óta utazási szabadság van.
@max val birca man: de be kell jelenteni. Azt nem, ha nyaralni mész, de bizonyos időn túl külföldön maradsz be kell jelenteni, hogy nem itt tartózkodsz (az más kérdés, hogy sokan nem jelentik be). Még belföldön belül is elviekben be kell jelenteni, ha huzamosabb ideig nem vagy a lakcímeden, akkor be kell jelenteni kötelezően a tartózkodási helyet is! Nem tudom mennyi, talán 90 nap? De ebben nem vagyok most biztos. A bejelentésben tényében igen, csak abban nem, mennyi idő után keletkezik a bejelentési kötelezettség. A tartózkodási hely bejelentése meg nem egyenlő azzal, hogy az állandó lakcím megszűnik. Az külön bejelentés téma.
Eltűnt egy kommentem?

@max val birca man:

"Nem kell. 1990 óta utazási szabadság van."

Az volt a lényege, hogy be kell jelenteni. Nem a nyaralást, utazást, hanem a tartózkodási hely megváltozását, még belföldön belüli tartózkodási hely változást is, ez nem egyenlő lakcím (Az más, hogy sokan nem jelentik be).

Külföldre költözés viszont nem egyenlő külföldi nyaralás, be kell elviekben jelenteni hazánkban is, hogy megváltozik a tartózkodási hely.
A 90 nap az majdnem stimmelt, 3 hónap, a magyarorszag.hu oldalon találtam:

"Aki külföldön szeretne letelepedni, illetve három hónapon túl külföldön tartózkodik, ezt be kell jelentenie a lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjénél vagy az illetékes külföldi külképviseleti hatóságnál"
Remek, most meg látom már az eltűntnek hitt kommentem is :) Bocs.
@tunketiko:

"Azt nem, ha nyaralni mész, de bizonyos időn túl külföldön maradsz be kell jelenteni, hogy nem itt tartózkodsz (az más kérdés, hogy sokan nem jelentik be)."

Légy szíves a jogszabály számát!
@tunketiko:

"Külföldre költözés viszont nem egyenlő külföldi nyaralás"

Mi az a külföldre költözés?

Ez szubjektív. Van akinek az a költözés, hogy kimegy egy évre dolgozni Bécsbe. Más pedig kimegy 15 évre Amerikába, s úgy tekinti, hogy ideiglenesen van csak ott.

Jogszabályi meghatározás pedig nincs.
@tunketiko:

Megtaláltam. Ez egy tipikusan szokésjogilag hatályon kivül helyeződött jogszabály:
- az emberek zöme nem is hallott róla,
- szinte senki sem tartja be,
- a hatóság semmilyen módon nem tartatja be (nincs is szankciója).
Saját példa.

1993-ban kimentem külföldre. Senkinek nem jelentettem be semmit. Sőt egyetlen hatóság sem kérdezett tőlem semmit.

1997-ben visszatértem Magyarországra. Senkinek nem jelentettem be semmit. Sőt egyetlen hatóság sem kérdezett tőlem semmit.

2007-ben kimentem külföldre, Senkinek nem jelentettem be semmit. Sőt egyetlen hatóság sem kérdezett tőlem semmit.
Az érvelés arról, hogy nem kellene a választójogot lakóhelyhez kötni, ellenben a külföldön levőknek "más választójogot" kellene kapniuk, fából vaskarika. A lakóhelyhez kötés közel tökéletes megoldás volt.

Ennél jobb már csak az lenne, ha végre tényleg elszakadna egymástól a nemzet és az állam fogalma. Azt mondom, legyenek a nemzetek is a nemzetközi jog alanyai, és a kultúra területén szuverén módon hozhassák létre a saját intézményrendszereiket. Aki Mo.-on él, fizetné a magyarországi adót és cserébe -- a saját anyanyelvén! -- kapna forgalmi engedélyt, fogyasztóvédelmet stb., aki meg magyar, az fizetné a magyar adót, és cserébe kapna iskolát, MTV-t stb.
Minden más ország és nemzet szintúgy, de egymástól függetlenül (pl. lehetne valaki egyszerre szlovákiai és magyar, vagy magyarországi és német).
@bozon:

A lakóhelyhez kötés azért nem működik, mert a mai, modern időkben a lakóhely fogalma erősen tágult. Pl. hol lakik az az ember, aki minden nap átmegy Ausztriába dolgozni, s csak aludni jár Magyarországra? Melyik országban lakik életvitelszerűen? S a szlovák ember, aki magyarországi munkahelyen dolgozik, s Szlovákiában csak aludni jár - ő hol lakik életvitelszerűen?

Hozzáteszem: a EU és a schengei övezet eleve értelmetlenné is teszi az egészet sok esetben.

Ami a nemzetet illeti, alapvetően más a nyugati és a keleti fogalom. Nyugaton a nemzet=állam, keleten viszont a nemzet az egynyelvű, egykultúrájú emberek közössége. Egy romániai magyar a magyar nemzet részének tekinti magát. Viszont egy franciajkú svájci meg a svájci nemzet részének tekinti magát, s nem értené, hogy ő esetleg franciának mondja, hiszen ő nem francia, hanem svájci nemzetiségű.
@bebe tv: Na látod, kimondtad az igazságot. Az ismerősödnek Argentína volt a hazája, mert ott nőtt fel és nem szabad akaratából kellett eljönnie. A szívében Argentína volt a hazája. A magyaroknak pedig szintén nem Románia,Szlovákia stb. mert az ő szüleik erőszakkal kerültek oda a határok módosítása miatt, és őket is úgy nevelték, legalább is azokat, akik a mai napig magyarnak vallják magukat, hogy az ő hazájuk Magyarország. Ezt a sebet gyógyítja, vagy legalább is kísérli meg begyógyítani ez a törvény. Nem elvenni akar tőlünk, hanem adni, értsétek már meg!
@max val birca man: Nem a hatóságnak kell kérdeznie, hanem neked kellett volna bejelenteni. Elmilasztottad a kötelezettségedet teljesíteni. Ennyi. Sokak szerint akkor most neked sem jár szavazati jog emiatt :-)
@max val birca man: Svájc azért rossz példa, mert lehet, hogy a francia nyelvü svájciak azt a nyelvet beszélik, mint a franciák, de nem ugyanaz a kultúrájuk, mint a franciáknak, tehát az alap definíció nem áll meg, mert nem egynyelvü, egykultúrájú emberek közössége, hanem egynyelvü, de két más kultúrájú. A határainkon túli magyarok viszont velünk egynyelvü, és egykultúrájú emberek. Meg azért külföldön is ismerik a citizenship illetve a nationality közötti különbséget. (Staatsangehörigkeit nem ugyanaz, mint a Nazionalität)
@silent76:

Mondhattam volna vallont és franciát is, vagy svédet és finn-svédet.
@silent76: Kedves 76-os évjáratú Opel Manta szílentblokk. Szégyenkezve olvastam el a válaszod. Szégyenkezem, mert állítólag ebben az országban születtél és magyar az anyanyelved, de még sem
értesz magyarul.
Miért írom mindezt? Mert a te generációd de még a 64-65 évesek sem születtek már magyar állampolgárnak. Mint ahogy az Argentínában született volt katonatársamnak a születése okán Argentína a hazája amire te helyeseltél is,úgy tudom fájó ezt hallanod, de másoknak meg Románia vagy esetleg Szlovákia, Szerbia.
Ülj le fiam: szövegértés értelmezés kettes alá.
@bebe tv: Te nem értesz magyarul. Beszélgess el emberekkel, akik még mindig magyarnak érzik magukat, és a szívükben Magyarország a hazájuk, még akkor is, ha az a terület nem a trianoni Magyarország területéhez tartozik.
Állampolgárság NEM egyenlö nemzetiség. Ennyi
Ezt próbálja orvosolni az a törvény. De te ezt nem érted, mert csak az önös érdekeiddel vagy elfoglalva.
@Astalavista: Azért annyit illett volna megtanulnod az iskolában,
hogy akkoriban Szabadka és Érmindszent még Magyarországhoz tartozott, tehát magyar állampolgárnak születtek. Ellenben Tőkés püspök úr ha tetszik ha nem román állampolgárnak.
Elárulom, hogy Németország hogyan kezelte a lengyelországi németjeinek német állampolgárságát, amire oly sokat hivatkozott mindig Németh Zsolt volt külügyi államtitkár.
Kapaszkodj meg hős magyar.. Azok a lengyelországi németek akik a III. birodalom idején újra német állampolgárok lettek, azok 1991-1996 között megkapták automatikusan a német állampolgárságot is, ha kérték. Mondjuk a wroclawi ( Breslau )
Johann Schmidt aki 1939-ben 13 éves volt az megkapta automatikusan. Miért? Mert ő 1939-től újra német állampolgár lett. Most jön a csavar. A fia ifjabb Johann Schmidt aki mondjuk 1946-ban szintén Wroclaw-ban született, de már lengyel állampolgárnak, annak ki kellett Németországba költöznie és ott kérvényeznie a német állampolgárságot.Miért? Mert ő addig soha nem volt még német állampolgár. 2000 után ezt már csak úgy tehette meg, ha lemondott a lengyel állampolgárságáról.
Tudom hihetetlen, de sajnos így van. Erről Németh Zsolt soha egy árva szót nem szólt. A tények elhallgatása szerintem a hazugság egyik változata.
@silent76: A haza kedves barátom az ahol megszületik az ember,majd felnő. Az a gyanúm, hogy szándékosan nem tulajdonítasz ennek jelentőséget. Anyósom pl. felvidéki és mint olyan Csehszlovákiában született. Ha Szlovákiába megy meglátogatni a testvéreit akkor mindig hazamegy. Mindezek után úgy érzem, hogy az érveimmel csak intelligens emberek képesek azonosulni.
Mondok egy exakt példát. Az 1946-ban Németországba kitelepített
svábok, ha látogatóba jönnek, akkor hazajönnek, mert nekik ez volt az eredeti hazájuk. A gyerekeik akik már kinn születtek milyen érdekes, ők már nem hazajönnek, hanem simán látogatóba.
Tudom kicsit magas, de ez van, amit egy gyalog kakukk emberkének nehéz megértenie.
@bebe tv: Na neked is jól kimosták a komcsik az agyadat...
A te ostoba elméleted szerint akkor az 1920 elött született erdélyi ember hazája Magyarország. (Bár a Szlovákok már ezt is el akarják lopni, szerintük az nem Magyarország volt, hanem "Uhorszkó" see: www.dotoho.blog.hu )
Namost az erdélyi románok, akik összefogtak az akkor Romániával, akkor a te elméleted szerin HAZAARULAST követtek el, hiszen a saját hazájuk (Magyarország -amely éppen elvesztett egy háborút, és 1918 nov. 11-én kapitulált) ellen december 1-jén asszisztáltak egy külföldi országnak, hogy területet vegyenek el tölünk. (Románia ekkor szállta meg Erdélyt, quasi a szomszédját lerohanta, hiszen mi csak 2 év múlva, 1920 jún. 4-én írtuk alá a békeszerzödést)
Nem, ez nem így volt. Erdély a románok szemében mindig is román föld volt, és a szívükben mindig is románok voltak. Olvass egy kis román szemszögböl megírt könyvet is. A haza nem feltétlenül az ahogyan az országot hívják, ahol az ember megszületik és felnö. (Egyébként a hazaárulás áll a tótokra is akik a csehekkel szövetkeztek ellenünk.)
@silent76:Ha már a komcsi agyaknál tartunk, hát az inkább rád jellemző. Tipikusan olyan kaliberű ember vagy aki ésszel nem akarja és nem is tudja felfogni a status quo-t. Kérdezd meg a burgenlandi Stefan Nagyot,hogy neki Ausztria vagy Magyarország a hazája.
Amiről te itt papolsz annak a mozgatója kizárólag a mindenféle remélt ellenszolgáltatás nélküli támogatás, ami csak úgy az ölbe pottyan.
Mivel a válaszodból kiderül, hogy jóval alacsonyabb színvonalon muzsikálsz és ráadásul módfelett hamisan, hát ezzel végeztem veled.
@bebe tv: Az a baj, hogy nincs történelem-ismereted.
Én szégyellem magam helyetted, hogy ilyeneket egyáltalán le mersz írni. Szerinted, ha a te szülövárosodat elcsatolnák Romániához, akkor a te gyereked már román lenne ???
Olvasgasd ezt pl. hogy hogyan gondolkoznak rólunk a tót atyafiaink: www.slovakia.org/history-magyarization.htm
Ez neked való.
Ja bocs, nem feltételezem, hogy tudsz angolul ilyen szinten...
Tisztelt Szigetvári Viktor és Tordai Csaba!

Nem közkeletűen téves indok az hogy a határon túli magyaroknak ne járjon szavazati jog azért mert nem itt fizetnek adót!!!!!!!!!

Igenis ez is releváns, legális és legitim érvelés.

Indokaim:

1. Tömegesen kiterjesztené azok számát akik adófizetés nélkül szavazati joggal rendelkeznének.
Ez a mai gazdasági helyzetben megengedhetetlen!!!

2. Most azok a magyar állampolgárok akik nem fizetnek adót azok döntő többsége Magyarországon született és régebben fizetett adót, és jó részük csak ideglenesen nem fizet.

Természetesen én is döntő érvnek érzem azt az indokot hogy csak azok szavazhassanak akik viselik szavazatuk következményeit.

Másrészt senki nem gondolt bele hogy mi fog történni ha kiterjesztik a szavazati jogot.
Nem arra gondolok hogy ez a Fidesznek kedvez, mert ez nem egészen egyértelmű.

Választáskor szavazati licit fog értük indulni.
Szociális oktatási és egészségügyi ígéretek tucatjait fogja elindítani. Gondolok a különböző segélyekre, támogatásokra, oktatásra, nyugdíjra, egészségügyi ellátásra. Ha csak tizede valósul meg ebből garantáltan lehetetlenné tenné Magyarország talpra állását, hisz Ők úgy jutnának ehhez tömegesen, hogy nem fizetnek adót!!!!!!!!!

Nem beszélve arról, hogy már most is nagyon sokba került és kerül az állampolgárság kiterjesztése. Ezek a médiában alig jelenik meg.
Tisztelt Szigetvári Viktor és Tordai Csaba!

Nem közkeletűen téves indok az hogy a határon túli magyaroknak ne járjon szavazati jog azért mert nem itt fizetnek adót!!!!!!!!!

Igenis ez is releváns, legális és legitim érvelés.

Indokaim:

1. Tömegesen kiterjesztené azok számát akik adófizetés nélkül szavazati joggal rendelkeznének.
Ez a mai gazdasági helyzetben megengedhetetlen!!!

2. Most azok a magyar állampolgárok akik nem fizetnek adót azok döntő többsége Magyarországon született és régebben fizetett adót, és jó részük csak ideglenesen nem fizet.

Természetesen én is döntő érvnek érzem azt az indokot hogy csak azok szavazhassanak akik viselik szavazatuk következményeit.

Másrészt senki nem gondolt bele hogy mi fog történni ha kiterjesztik a szavazati jogot.
Nem arra gondolok hogy ez a Fidesznek kedvez, mert ez nem egészen egyértelmű.

Választáskor szavazati licit fog értük indulni.
Szociális oktatási és egészségügyi ígéretek tucatjait fogja elindítani. Gondolok a különböző segélyekre, támogatásokra, oktatásra, nyugdíjra, egészségügyi ellátásra. Ha csak tizede valósul meg ebből garantáltan lehetetlenné tenné Magyarország talpra állását, hisz Ők úgy jutnának ehhez tömegesen, hogy nem fizetnek adót!!!!!!!!!

Nem beszélve arról, hogy már most is nagyon sokba került és kerül az állampolgárság kiterjesztése. Ezek a médiában alig jelenik meg.
@silent76: valamivel több van mint neked. Sőt logikából is jobban állok mint te. Megpróbálom most utoljára a elmagyarázni, de ahhoz neked is le kéne venned a lószerszámot.
Az az elzászi, sziléziai, szudéta esetleg belgiumi német ( Eupen +22 település ) netán dél-tiroli osztrák aki a határrevíziók miatt francia, olasz, cseh és Lengyelországban született az még véletlenül sem ejti ki a száján, hogy neki Németország a hazája.
Amennyiben ez nem érthető akkor a hiba a te készülékedben van.
Már csak azért sincs szégyellni valóm, mert magyarországi német létem ellenére nekem igenis Magyarország a hazám, úgy ahogy számtalan 1946-ban Németországba kitelepített rokonomnak.
Üdvözletem küldöm azoknak akik pusztán érdekből nevezik Magyarországot a hazájuknak,holott a születési anyakönyvük román, szlovák, szerb és még a fene tudja milyen nyelven íródott.
Akit meg ilyesmivel továbbra is meg lehet vezetni mint téged, az menjen vissza a kisdedóvó kiscsoportjába. Szégyenkezned neked kéne, hogy naiv és primitív vagy, de féltéglával döngeted a melled.
Ez az egyik legjobb írás amit erről a témáról olvastam. A legjobb, de nem jó, mert úgy tűnik, hogy még az olyan művelt és nyitott elmék sem képesek elvonatkoztatni a saját sztereotípiáiktól, mint azok, akik ezt a blogbejegyzést írták, a kommentekből pedig visszaköszönnek ugyanazok a gondolatok, melyek egy kalap alá veszik a "határon túli magyarokat" és előhozakodnak a régi, jól ismert butaságokkal.
Nem kívánom ezeket cáfolni, mert minek? Inkább leírnám a saját példámat, hátha ebből megértik a kedves "nem határon kívüli magyarok", hogy miért nem kell félni a "határon kívüli magyaroktól".

Én egy "határon kívüli" vagyok. Középkorú. 4 nyelvet beszélek. Szlovákiában születtem. Liberális vagyok, tudom ez Magyarországon szitokszó, de hagyjuk ezt...
A szüleim, nagyszüleim magyarok, magyar iskolákba jártam, fontos a magyarságom és szívesen lennék magyar állampolgár, de nem leszek, mert szánalomból soha nem kellene. Soha nem szavaznék jobboldali pártra, ahogyan posztkommunistára sem és ál-liberálisra sem (LMP, SZDSZ kategória). 5 évig éltem Budapeseten, jelenleg Nagy-Britanniában élek, de éltem és dolgoztam más országokban is. Budapestről többek közt azért költöztem el, mert sokszor megsértettek azzal, hogy "leszlovákoztak", például diplomás kollégák...

A "határon túli magyarok" tehát nem homogének...Szlovákiában például nagyon sok a fiatal, liberális magyar értelmiségi, arányaiban szerintem többen vannak mint Magyarországon és beszélgetésekből tudom, hogy nagyon sokan soha nem kérnének állampolgárságot, mert egészen egyszerűen megalázó az a stílus, ahogyan Magyarországon ezt a dolgot kezelik - minden színtéren, a szélsőjobbosoktól kezdve, a konzervatívokon keresztül a liberálisokig és baloldalig bezárólag.

Ez a cikk reménykeltő, de a tapasztalataim alapján úgy érzem, hogy a magyar nemzet és társadalom éretlen ehhez a témához, ahogyan mi "határon túliak" is éretlenek és bénák vagyunk például a saját autonómiáink eléréséhez.

Kell még 100 év. :)
@bebe tv: akkor gondolom tudsz németül, ha német származású vagy..,

www.italien.onlinehome.de/erlebnisse/alto.htm
@hattyú: I like :-) Számomra nem vagy szlovák. Csak az ilyen bebe tv félék gondolják ezt. Sajnos még mindig ök vannak többen :-(
@hattyú:
nézd, elmondom, hogy szerintem miért szlovákoztak le. a magyarországon a liberálisok előszeretettel használják a "csehszlovák" jelzőt. ami a virtigli liberális ellentéte. mit csináltak a felvidéki magyarok 56-ban, vagy akár 68-ban, vagy 89-ben. semmit se. nézték sova doktort a tévében, és nem érdekelte őket, hogy közben folyik az európai történelem. szóval aki "csehszlovák" az a liberalizmus jó oldalát akarja csak.

de ezt a csehszlovákozást nem kell túl komolyan venni. viszont ha magyarnak tartod magad, és liberálisnak, akkor ezt is meg kellene értened.
@silent76: Elárulok egy nagy titkot, de ne mond el senkinek. Még a gyerekeim is beszélik a nyelvet, ráadásul ők még angolul is beszélnek. Mindenesetre kár csűrni csavarni a dolgot, már a déd-déd szüleimnek is Magyarország volt a hazájuk és nem Németország. Ezt csak az első bevándorló generáció mondhatta el magáról.
Meglehet, hogy az identitásomban még felfedezhetőek az őseim gyökerei, de semmi esetre sem tartok egy másik országot hazámnak.
Pl. nagyapám húga, sógora és azok gyerekei akik itthon születtek, ha látogatóba jönnek, akkor ők hazajönnek. Understanding?
@Sötétben bujkáló fülkeellenforradalmár: Nem beszélve arról, hogy már most is nagyon sokba került és kerül az állampolgárság kiterjesztése. Ezek a médiában alig jelenik meg.

Miközben a magyar oktatási intézményeket pénzügyileg megszorítják, addig sok milliárd ellenőrizetlen pénzt juttatnak ilyen célokra a határon túlra.
Amire azon nyomban felkaptam a fejem: egy határon túli magyar leányzó már erősen érdeklődött egy rádióadásban, hogyha ő is magyar állampolgár lesz akkor ugye nem kell már tandíjat fizetnie egy magyar felsőfokú intézményben.
Egy idős hölgy pedig kerek perec kimondta a lényeget, hogy nagyon jó lenne ha a határon túli magyar állampolgároknak Magyarországon is járna egészségügyi ellátás.
Ezeknek az óhajoknak semmi köze egy olyan hazához, amelynek a többség soha nem is volt állampolgára. Ez pusztán etno biznisz.
Felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem akar mindenáron a burgenlandi Kis,Nagy esetleg Szabó família magyar állampolgár lenni.
Az ok igen egyszerű. A jövedelem és ellátási viszonyok ott messze a mieink felett vannak.
Hamis érveket hozott fel annak idején Németh Zsolt amikor a kettős állampolgárság témájában mindig Horvátországgal, Szlovákiával és netán Szerbiával érvelt. Miért? Mert egyfelől akkor amikor ezek az országok megadták hazájuk állampolgárságát a külföldön élő honfitársaiknak az illető országok nem voltak EU tagok. E 3 ország közül ma is csak Szlovákia EU tag. Tehát az EU irányelveik akkor rájuk még nem vonatkozta.
Másfelől a sokkal többet nyom a latba az állampolgárság megadásánál, hogy mind a három ország gyakorlatilag osztódásból jött létre. Mivel több millió jugoszláv állampolgár ment ki külföldre dolgozni és akik többsége ott is maradt, egy bizonyos idő után megkapta a jugoszláv mellett a befogadó ország állampolgárságát is. Mivel a volt Jugoszlávia 7 önálló államra esett szét hát evidens, hogy a megszűnt jugoszláv helyett felvehesse a tulajdonképpeni nemzetének állampolgárságát.
A szlovákoknál is hasonló a logika, csak ott nagyon sok szlovák költözött még a csehszlovák időkben Csehországba, hiszen akkor ők még 1 ország voltak. Egy szlováknak akinek gyakorlatilag megszűnt az országgal együtt a csehszlovák állampolgársága is, kicsit fura lett volna ha nem vehette volna fel a nemzete állampolgárságát, már csak a születés helyének jogán is.
Ezek a példák egyáltalán nem hasonlítanak a mi határon túlijaink állampolgársági igényeikhez. Őket dél- Tirollal Elzásszal esetleg a Sahr-vidékkel lehetne a legjobban összehasonlítani, mivel mind gyakorlatilag hajdanán elcsatolt terület. Az elzászi több mint 1 millió német mégsem német állampolgár hanem kizárólag francia. A dél-tiroli osztrák kizárólag csak olasz, A Sahr-vidéki francia pedig kizárólag csak német állampolgár.
Ezt az ügyet a németek és más nyugati országok is annyira komolyan veszik az EU-ban, hogy az unokatestvérem aki 1972 óta élt konzuli útlevéllel a volt NDK-ban, 2002-ben fel kívánta venni a német állampolgárságot is. Ezt a német hatóságok csak azután adták meg neki, miután itthon hivatalosan lemondott a magyar állampolgárságáról. Az ügy pikantériája, hogy gyermekei akik az NDK-ban születtek azok születésük után pár évre rá már kettős állampolgárok lettek. NDK-magyar. NDK megszűnésével pedig német-magyar állampolgárok.
Ennyit a magyar külügyesek ködösítéseiről.
Tisztelt cikkírók engedjék meg, hogy párhuzamot vonjak az önök okfejtését továbbgondolva Magyarország és az EU 15 között. Ha az Önök megközelítését rávetítem Magyarországra és állampolgáraira, akkor egy speciális állampolgárságot, hogy ne mondjam másodrendű állampolgárságot korlátozott szavazati joggal kellett volna, hogy kapjunk az EU-tól 2004. Május 1-én amikor felvettek bennünket az EU-ba. Szerencsére ezt az EU 15-ök máshogy gondolták, mint Önök és teljes jogú tagokká fogadtak bennünket. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a csatlakozási dátum óta több milliárd eurót kaptunk az EU-tól úgy, hogy egy fia garast sem fizettünk be az EU kasszába, ennek ellenére az EU15 polgáraihoz hasonlóan teljes jogunk megvan hozzá, hogy szavazhassunk, arról kik képviseljenek bennünket az EU-ban. A határon túl élők nem anyagi juttatást akarnak tőlünk, mint mi az EU-tól, hanem történelmi, erkölcsi jóvátételt, azaz a magyar állampolgárságot. Ezzel a cikkel is a határon túl élő magyar nemzettársainkban a kettős mérce érzését erősítsük. Mielőtt hasonló cikket írnának, kérem nézzék meg, hogy került-e a szemünkbe szálka hogy ne mondjam gerenda.
Egyrészt, jó tudni, hogy VAN Nemzetközi Bírósági állásfoglalás a kettős állampolgárok szavazati jogát illetően. A joggal való visszaélés előtt tehát bezárták az ajtót. A dolog ugyanis nem csak a határon túli magyarok számára kérdés. Egy ember=egy szavazat, ez az európai jogi norma. De ha valaki kettős állampolgár, és így választó és választható is mindkét államban, akkor mi van? Egy ember hány szavazat? Hol a jogegyenlőség? És mi van akkor, ha - ad absurdum - mondjuk egy olasz-német kettős állampolgárt Olaszországban is, Németországban is képviselővé választanak - ráadásul Németországban még tartományi parlamenti képviselő is lehet, hogy cifrázzam!
Jó lenne, ha a Nemzetközi Bíróság állásfoglalása szélesebb körben (uram bocsá, még a törvényhozók körében is) ismertté válna! Markó Béla már tett egy okos nyilatkozatot, érdemes megfontolni. Ne nyissunk magunknak újabb frontot a nemzetközi hadszíntéren!
Még egy apróság: a nemzetiséget és az állampolgárságot az európai közgondolkodás (kifejeződik közösen elfogadott jogi szövegekben) már régen nem tekinti azonosnak, hanem elismeri a kettős, vagy akár többes identitástudatot is (pl. orosz ajkú finn állampolgár, aki ráadásul nem evangélikus, mint a finnek többsége, hanem ortodox.)
Az identitástudat, a haza fogalmának őszinte (nem etnobiznisz alapú) átélése első sorban érzelmi kérdés, a választójog pedig ténykérdés, jogi kérdés. Nem jó a kettőt összemosni.
@uakosevics: "A határon túl élők nem anyagi juttatást akarnak tőlünk, mint mi az EU-tól, hanem történelmi, erkölcsi jóvátételt, azaz a magyar állampolgárságot."
Ez nagyon szép lenne ha így lenne, annál is inkább mert emberek vagyunk. Másrészt vannak politikusaink akik küzdenek a megválasztásukért és mivel a külhoniak elég sokan vannak választási licit indulna meg értük.
Ha a politikusok ígéreteiknek töredékét teljesítik akkor már az amúgy is nagyon rossz helyzetben lévő magyar gazdaság kilátásait tovább rontják. Ezért is legitim az a felvetés hogy aki itthon nem adózik azok szavazati körét ne bővítsük, különösen ilyen mértékben.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma