Hol dolgozhatnak az újra munkába állított rokkantnyugdíjasok?

2011.06.21. | Haza és haladás | 2 komment

 

A korengedményes nyugdíjak többségének megszüntetésével együtt a kormány a Széll Kálmán-terv keretében módosítaná a rokkantnyugdíjakra, rokkantsági ellátásokra vonatkozó szabályokat is, majd ezzel együtt felülvizsgálná a korábbi rokkanttá nyilvánítási minõsítéseket. A tervezett intézkedésektõl azt remélik, hogy százezer „új” munkavállaló jelenhet meg a munkaerõpiacon, a remélt gazdasági hatásról pedig sokat elárul az a gazdasági minisztériumi számítás, miszerint ha a több, mint 720 ezer rokkantsági nyugdíjas ismét dolgozna – még ha csak feleakkora hatékonysággal is, mint a 3,7 millió foglalkoztatott – közel 10 százalékkal emelhetné meg magyar GDP-t. Persze kérdés, lehet-e és érdemes-e így számolni, vajon valóban lesz-e a megszüntetett korengedményes nyugdíjasok tízezreinek és a százezer munka világába visszavezetendõ rokkantnyugdíjasnak helye a munkaerõpiacon, de kérdéses az is, hogy az intézkedések végül érinthetnek-e annyi embert, mint amennyivel a kormányzat számol.
 
Mivel a tervezett intézkedések nem fogják érinteni az öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltött 390 ezer rokkantnyugdíjast, a maradék 340 ezer korengedményes rokkantnyugdíjast kell számításaink alapjául venni. Vajon milyen eszközökkel érhetõ el az, hogy közülük 100 ezren ismét munkavállalókká váljanak? Errõl nem sokat lehet még tudni, de úgy tûnik, hogy a kormány elsõsorban a közmunkaprogramokban találna helyet a reaktiválandó rokkantnyugdíjasoknak. Ez számos kérdést felvet és nem csak azt, hogy lesz-e elegendõ és számukra is alkalmas közmunkaprogram, például árvízi vagy belvízi védekezés, mint arról Navracsics Tibor beszélt egy interjúban. A közmunkaprogram költségvetési forrást emészt fel és kiszoríthat más, nem támogatott foglalkoztatási formákat, ráadásul kétséges a hatékonysága is. Tény viszont, hogy a közmunkaprogramokkal gyorsan lehet javítani a foglalkoztatottsági statisztikákon, és az is nehezen vitatható, hogy az ország legelmaradottabb régióiban, a munkaerőpiacról legrégebben kiszorultak esetében az állam még sokáig nem mondhat le erről az eszközéről - ám így is sokan lesznek, akik számára a közmunkaprogram csak a legrosszabb átmeneti megoldás lehet csupán.
 
Számukra az igazi megoldás a foglalkoztatási rehabilitáció lenne, hisz ez a forma adja talán a legtöbb esélyt a megváltozott munkaképességûek helyzetének tartós javulására és arra, hogy az integrált foglalkoztatáson keresztül növekedjék e réteg társadalmi elfogadottsága is. Itt azonban nem várható gyors és látványos siker, mind az érintetteknek, mind pedig a reaktiválásukat ambicionáló kormányzatnak óriási nehézségeket kell leküzdenie. Az öregségi korhatár alatti rokkantnyugdíjasok többsége alacsonyan képzett és a 40-es, 50-es korosztályhoz tartozik – ez éppúgy hátrányt jelenthet az elhelyezkedésben, mint az, hogy érthetõ okokból – kisebb munkateljesítmény, több betegszabadság - kevésbé szívesen alkalmazzák õket a munkaadók.
 
Ezzel együtt ma a munkavállalói korú népesség 14 százalékát kitevõ, majd egymilliónyi, munkavégzést korlátozó betegséggel vagy fogyatékossággal élõ honfitársunk kevesebb mint negyede dolgozik, további 140 ezren szeretnének, de nem tudnak munkába állni és a mostani rehabilitációs támogatási rendszer csak 40-50 ezer embernek biztosít védett, vagy támogatott foglalkoztatást – állapítja meg a Budapest Intézetnek a témában megjelent friss elemzése. Bár a Nemzetgazdasági Minisztérium háttéranyaga 60-65 ezer fõre teszi a támogatott munkát végzõk számát, abban mind a BI elemzése, mind a minisztériumi szakanyag egyetért, hogy a foglalkoztatási rehabilitáció jelenlegi rendszere rossz hatékonyságú és átszervezésre szorul. Ugyanerre a következtetésre jutott az Állami Számvevõszék Kutató Intézetének 2009 novemberében napvilágot látott kutatása is, amely megállapítja, hogy pénzügyi szempontból fenntarthatatlanná vált a rehabilitációs foglalkoztatás magyarországi rendszere, leginkább azért, mert nem képes különbséget tenni a teljes, részleges, vagy védett foglalkoztatást jelentõ rehabilitáció között. Emiatt aztán az erre a célra fordított mintegy 60 milliárd forintból túl sok jut a részleges- és védett foglalkoztatásra és elenyészően kevés az integrált foglalkoztatást megvalósító teljes rehabilitációra.
 

A  foglalkoztatási rehabilitáció költségvetési támogatása 
(2010. évi mrd forint)
Forrás: Budapest Intézet
 
Ezt állapítja meg a Budapest Intézet elemzése is, amikor azt vizsgálja, kikhez jut a megváltozott munkaképességű emberek bértámogatása. Megállapítják, hogy az e célra szánt források döntőtöbbsége olyan munkáltatókhoz kerül, amelyek szegregált módon (az ép dolgozóktól elkülönítve) foglalkoztatnak és amelyek ugyan formálisan eleget tesznek a rehabilitációs támogatás igénybevételéhez szükséges követelményeknek, ám valójában nem tudnak vagy nem törekednek a nyílt munkaerőpiaci elhelyezkedést támogató szolgáltatásokat nyújtani megváltozott munkaképességű munkavállalóiknak. 
 
A támogatások több, mint felét 65 olyan szervezet kapja, amelyben a foglalkoztatottak 60-100 százaléka megváltozott munkaképességû, rehabilitációs szolgáltatókra viszont csupán pár milliárd jut. Nyilvánvaló, hogy az állami támogatás forrásainak eloszlása nem veszi figyelembe a rehabilitációs teljesítmények közötti különbséget, hiszen a felmérések szerint a rehabilitációs szolgáltatók ügyfelei 30-50-szer nagyobb eséllyel jutnak nyílt munkaerőpiaci álláshoz, mint a részleges- vagy védett foglalkoztatást végző munkáltatók alkalmazottai. Nem kétséges, hogy jelentősen növelné a rendszer hatékonyságát, ha a forrásokat a bértámogatott munkáltatóktól az integrált munkavégzést jobban szolgáló szolgáltatók felé csoportosítanák át, ráadásul ez nem is kerülne többe az államnak. Számítások szerint egy rehabilitációs szolgáltató 1,3 millió forint állami támogatást használ fel egy megváltozott munkaképességû embernek a - valódi rehabilitációs teljesítménynek tekinthetõ - nyílt munkaerõpiaci elhelyezéséhez, pontosan annyit tehát, mint amennyit most egy védett munkahely fenntartására fordít a költségvetés. Ráadásul a nem támogatott munkahelyen dolgozók járulékbefizetésébõl akár több és jobb minõságû rehabilitációs szolgáltatást is lehetne késõbb finanszírozni. Hiába meggyőző a mért teljesítmények különbsége a tartós munkaerőiaci integrációban, hiába nyilvánvaló, hogy a változtatás egyben fenntarthatóbbá is tenné a rendszert, a szakértők szerint a rehabilitációs foglalkoztatás belső működési és szervezeti reformja is szükséges a sikerhez. Csak akkor lehet áttérni a valós eredményeken alapuló finanszírozásra, ha sikerül megoldani rendszer mérésen és értékelésen alapuló minõségbiztosítását és azt, hogy az ilyen támogatásban részesülõ foglalkoztatók kötelezõen vegyék igénybe a megváltozott munkaképességû dolgozók elhelyezkedését támogató rehabilitációs szolgáltatásokat. Ha kiszámíthatóbb lesz a finanszírozás és egyszerûbb az adminisztráció, akkor a rendszer ilyen hatékonyságnövelésével is érdemi és ami legalább ilyen fontos, gazdaságilag fenntartható javulást lehetne elérni a megváltozott munkaképességûek a foglalkoztatásában.
 
A Budapest Intézet számításai szerint ha évi 9,1 milliárd forintot 35 ezer megváltozott munkaképességû ember nyílt  elhelyezkedését támogató rehabilitációs szolgáltatására fordítanánk, akkor négy év múlva már 20-25000 fõvel növekedne a foglalkoztatás, úgy, hogy a rendszer fenntarthatóvá válna, tehát az ily módon munkába állók után befizetett járulékok fedeznék a rehabilitációs szolgáltatások állami támogatását. Ha ugyanezt az összeget a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően például védett munkahelyek bértámogatására fordítanánk, akkor a modell szerint egyáltalán nem nőne a foglalkoztatás és a bértámogatás fedezetét továbbra is a költségvetésbe befizetett adóforintjaink jelentenék.

A foglalkoztatási rehabilitációs rendszer átalakítása tehát már rövid távon is tartós eredményeket hozhat, ezért racionális döntésnek tűnne a foglalkoztatás gyors növelését egyik legfontosabb programjává emelő kormány számára e reform mihamarabbi elindítása.

 

Címkék: gazdaságpolitika közmunka rokkantnyugdíjas foglalkoztatáspolitika

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr463001368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ez megint egy nagyon egyszerű dolog, amit sikerül túlbonyolítani.

tegyük fel, hogy a rendszeres szociális alapellátás átlagos összege havi 25000 forint. ezt kapja a munkanélküli. akkor nem látom be, hogy miért ne kapja meg a munkás ugyanezt adójóváírásként. a foglalkoztatás kulcsa az adójóváírás. de ehhez nem kell semmiféle pályázati rendszer. az adójóváírás mértékét a rendszeres szociális segély átlagos összegében kell megállapítani. ebben az esetben megéri dolgozni. hiszen ha valaki munkát vállal, akkor is megkapja a segély összegét, csak más címen.

persze értem én, hogy ez közgazdaságilag nonszensz, mert végtére is azt ő termeli meg. oké. de szociokulturális szempontból ez így tartható fenn. tehát azt látja jóska, hogy kap 25,000 "munkanélkülit". de ha elmegy dolgozni, akkor is kap 25,000 adójóváírást. kapásból így indul a bérpapír. na most a munkaadó egy béralkuban ezt nyilván kihasználhatja feltéve, hogy ez kiszámítható valami. és persze a munkavállaló is mondhatja, hogy akármit nem végez el fillérekért.

tehát nagyon egyszerű dolog ez szerintem. az adójóváírást kellett volna szélesíteni. nem a végtelenségig persze, de valamennyit mégis csak. és akkor az minden munkahelyet egyszerre támogat. a régit és az újat. a rokkantakét, és a nem rokkantakét egyszerre. az államnak egyáltalán nem kell differenciálni. a rokkant kapja a járadékot még mellé. plusz ha dolgozik, akkor az adójóváírást.

tehát egy nagyon minimális bér mellett ő gyakorlatilag adómentességet élvezne. és valószínűleg már ennyiért is vállalna olyan munkát, ami nem megterhelő. illetve ebben az esetben már a kistérség, és régió - vagy ha így jobban tetszik, akkor az önkormányzati társulások - könnyebben hoznának létre közhasznú társaságokat. de nekik nem kell kiemelt támogatást élvezniük. hanem pontosan ugyanazt a humán alapellátást kell megkapnia a munkanélkülinek, a közfoglalkoztatottnak, és a piaci munkásnak. pontosan ugyanazt. oké, hogy ennek forrását leginkább a piac teremti meg. és akkor minek visszaosztani. de társadalomlélektani szempontból szerintem a kulcskérdés ennek a támogatási rendszernek az egységesítése.

mert most ezek helyett pályázati rendszer van. annak a piacon tartós hatása nincsen. ugyanis nem kiszámítható. hiába gondolja azt a budapest intézet, hogy ennyivel nő a foglalkoztatottság négy év múlva. egyrészt mi van, ha mégsem. másrészt nem tudjuk, hogy a másik munkáltatónál, aki négy évig semmiféle támogatást nem kap mennyivel csökken. ezt nem számolta ki a budapest intézet. minden támogatási rendszer versenyellenes. ahhoz kijáró emberek kellenek, mérhetetlen bürokrácia. aki azt mondja, hogy ez közgazdasági értelemben jó az vagy szélhámos, vagy hülye. na most ebből a két kasztból lesznek a politikusok. szóval, hogy ez a rendszer olyan nagyon nem meglepő.

sokkal-sokkal egyszerűbb ez. majdnem annyira, mint a faék. egyszerűen az adójóváírást kellene szélesíteni egy pontig: a humán alapellátás összegéig. ami lehente mondjuk az egy főre jutó gpd 10%-a. szóval valami konkrétum, amihez kötjük. ez azt jelenti, hogy van 10% kommunizmus. ez szerintem piac-konform.

a feudálkapitalizmus nem az. amikor a kincstár a piactól kiszámíthatatlanul, és önkényesen von el összegeket, majd oszt vissza. mert a minisztériumban egy főokos kiszámolta, hogy ez így jó lesz. hosszú távon csak. mert attól okos, hogy ő 10 évre extrapolál mindent. ez már így stratégia. na persze. csakhogy azzal is számolni kellene, ha a másik munkaadó nem kap semmit sem, akkor milyen versenyhátrányba kerül. meg azzal, hogy egy jön egy új kormány, egy új miniszter, új haverokkal, és ők másik támogatási rendszert képzelnek el.

a megoldás még egyszer nyilván nem ez. hanem kapjon mindenki egységesen. szélesíteni az adójóváírást, kössük az egy főre jutó gpd egy bizonyos százalékához. ami azt jelenti, hogy ha a valaki itt óriásberuház, akkor annak mindenki örül, mert attól nő a gdp, és nő az adójóváírás is egy kicsit. tehát ez társadalomlélektani szempontból döntő. egy jól meghatározott összeget egalitárius módon visszaforgatunk. és ezt nem bonyolítjuk. ezt kapja a segélyként munkanélküli, a támogatásként közfoglalkoztatott, és adójóváírásként a piaci munkavállaló.

nem ragozom ezt tovább. talán érthető.
A csökkent munkaképességűek újbóli munkábaállítása, rehabilitációja eddig is megoldatlan probléma volt, pedig megvolt rá az elszánás mindkét fél oldaláról. Most majd netán a kényszer fog működni?!
A csökkent munkaképességűek esetében vizsgálni kell azt is, hogyan tudnak eljutni lakhelyükről az esetleges munkahelyükre és vissza, főleg vidéken. Nekem volt egy kolléganőm, akinél megállapították a csökkent munkaképességet, de nem vált jogosulttá rokkantnyugdyjra. Csak éppen azt nem vették figyelembe, hogy kolléganőm vidéki háza 1 km-re van a távolsági busz megállójától, és csak többszörös átszállással tudott volna bármiféle munkahelyre eljutni. Csökkent fizikai képességekkel ez életveszélyt, balesetveszélyt jelentett volna neki. Ha baj éri útközben, ki a felelős?! (És fizethet az OEP) Sokkal egyszerűbb lett volna szigorúan felülvizsgálni a rokkantnyugdíjra jogosultságot - merthogy kétségkívül vannak ebben a körben is visszaélések. Akit "visszatereltek volna" a munka világába, annak pedig egyéni állapotára szabott munkalehetőséget kellett volna felajánlani, lakhelyéhez elérhető közelségben. Ezt felvállalni kormányzati részről - ez lett volna elismerésre méltó. Igaz, bele is rokkantak volna, aztán nekik lehetett volna rokkantnyugdíjat fizetni...

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) e.on (1) E.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) egyiptom (1) Egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) olaszország (1) Olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma