Az európai szemeszter

2011.06.10. | BudgetMaker | 4 komment

 

Az európai uniós országok gazdaságpolitikájának összehangolásában az idei év egyik legnagyobb változása minden bizonnyal az úgynevezett „európai szemeszter” januári beindítása volt. Az új rendszer lényege, hogy bár az egyes tagországok költségvetésének kialakítása továbbra is nemzeti hatáskörben marad, ám a legfőbb prioritásokat, amelyekre a nemzeti költségvetéseket föl kell fűzni, az EU szintjén határozzák meg minden év első felében. Így a következő évi büdzsék tervezésekor ezeket már figyelembe lehet, sőt kell venni, továbbá ezen prioritások mentén kell elkészíteni – a normál esetben minden év áprilisáig benyújtandó – középtávú gazdaságpolitikai terveket, az úgynevezett konvergencia programokat is. Ezeket aztán az Európai Bizottság értékeli is: a magyar konvergencia program elbírálására épp a héten került sor.

 
Az első európai szemeszter keretében három fő területet, ezen belül tíz akciót határoztak meg. Bár mindegyik fontos a válságból való kilábalás és a növekedés beindítása szempontjából, Magyarország számára talán a szigorú költségvetési konszolidáció és a munkanélküliek munkaerőpiacra történő visszatérésének elősegítése bír kiemelt jelentőséggel. Nem véletlen, hogy a magyar program értékelése is e területekkel foglalkozik a legtöbbet.
 
Szigorú költségvetési (in)konszolidáció
 
Külföldiekkel beszélgetve szinte kivétel nélkül hangot adnak annak a benyomásuknak, miszerint Magyarországon az állam az élet szinte minden területén meghatározó befolyással bír. Ezt különösen angolszász országokból érkezők fogadják bizonyos fokú értetlenséggel, egy svéd vagy akár egy francia valószínűleg toleránsabb a jelenséggel kapcsolatban. Mindenesetre a megállapítás – az állandóan hangoztatott (adó)centralizációs és újraelosztási ráták vizsgálata nélkül is – jól mutatja a mindenkori költségvetés jelentőségét a hazai gazdaságra.
 
Nem érdektelen tehát, hogy mit tervez a kormányzat ezen a téren, sőt az sem, hogyan gondolkodik a tervekről Brüsszel. Bár a gazdasági szabadságunkért küzdve semmilyen utasítást nem fogadunk külföldről, a helyzet alapvetően mégis az, hogy erőssen erodált gazdaságpolitikai hitelességünk miatt a hiányunk finanszírozásán gondolkodó külföldi befektetők igenis támaszkodnak az olyan, itthon sokszor és sokféleképpen kárhoztatott intézmények véleményére, mint az Európai Bizottság, a Valutaalap, sőt urambocsá’ a nemzetközi hitelminősítő cégek.
 
Állampapírpiaci hozamok alakulása 2010. január 1-jétől
 
 
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A Bizottság sajnos nem maradéktalanul elégedett a Magyarország által benyújtott programmal. Egy mondatban összefoglalva: a legsúlyosabbnak tekintett probléma az, hogy a tavalyi évben eldöntött – és idén, a társasági adót érintően részben visszavont – jelentős jövedelemadó kiengedést elsősorban egyszeri vagy legalábbis átmeneti intézkedésekkel kívánjuk ellentételezni.
 
 
Az átmeneti intézkedések (válságadók kivetése, nyugdíjrendszer második pillérének de facto államosítása) viszont már középtávon (3-5 év) elveszítik hatásukat, így a költségvetések értékelésének alapja az úgynevezett strukturális egyenleg kell legyen, mely figyelmen kívül hagyja az átmeneti vagy egyszeri intézkedések hatásait, viszont tekintettel van a gazdasági ciklus egészére. E mögött az a megfontolás húzódik, hogy nehezebb gazdasági időszakokban az államháztartási egyenleg automatikusan romlik (kisebb adóbevétel, nagyobb munkanélküliségi és egyéb szociális kiadás), jobb időkben pedig javul, ám ezek a hatások nem tekinthetők tartósnak, így szükséges a korrekció.
 
Magyarország – a Bizottság egyetértésével – a GDP 1,5%-át kitevő strukturális deficitet célzott meg, mint középtávú cél („medium-term objective” - MTO), ezt azonban az elkövetkező években nem fogja elérni. Bár az elvétés mértékben van vita az EU és Magyarország között, az állításban mégsem lehet, hiszen maga a konvergencia program rögzíti, 2015-re is csak a GDP 1,8%-ára csökken ez a típusú deficitmutató. Az alapvető ok, hogy egyszeri hatások nélkül a 2010-es költségvetés hiánya a GDP 5,2%-a lett volna, idén 6% körül alakulhat, jövőre pedig az EU szerint 4% várható. Azaz a 3% alatti fenntartható hiány egyelőre nem látszik elérhetőnek, holott az egyik legfontosabb gazdaságpolitikai törekvésünk – az államadósság elleni harc mellett – a túlzott deficiteljárás alóli kikerülés. Erre ezek – és a bizottsági értékelés sorok közötti üzenetei – alapján nem valószínű, hogy a közeljövőben sor kerülhet.
 
Bár hazánk gazdaságpolitikájának különös ismertetőjelévé vált a nem szokványos megoldások használata, az sem teszi hitelesebbé a programot, hogy – az eddigi programok „orrnehéz” természetével szemben – „farnehéz” lett, azaz a strukturális átalkulások leghamarabb 2012-től éreztetik hatásukat, addig pedig a hatalmas mértékű egyszeri (angol szóhasználattal „vízesés”) bevételeinket éljük föl. Ezt jól mutatja, hogy bár az idei évben többlet keletkezik a költségvetésben, a 2010-es 0,4 százalékpontos elcsúszás (az EU által vizsgált eredményszemléletű hiányszám a tervezett 3,8% helyett 4,2% lett a GDP arányában) után 2011-ben is jelentősen romlott a költségvetés alapvető pozíciója, méghozzá a GDP 3%-ával (!) e két évben. Ez különösen annak fényében figyelmeztető, hogy Magyarországnak legalább 0,5%-os javulást kellett volna elérnie.
 
Figyelembe véve azt is, hogy a program a 2013 utáni időszakra – a köztisztviselők bérének befagyasztásán túl – semmilyen intézkedést nem tartalmaz, nem meglepő, hogy a középtávú költségvetési helyzetet kockázatosnak tartja a Bizottság, amely emiatt első helyen a jövő évi 3% alatti hiány biztosítását és a strukturális deficit évi 0,5%-os csökkentését javasolja.
 
Munkanélküliek visszatérése - de hova?
 
A Bizottság szerint komoly aggodalomra ad okot az alacsony iskolázottságúak (36,8%-os) és a nők (55%-os) foglalkoztatottsági rátája, míg a fiataloké is a legrosszabbak között van az EU-ban. A helyzetet csak rontotta a személyi jövedelmadó rendszer átalakítása, ami épp az alacsony jövedelmű rétegek adóterhét emelte meg.
 
Foglalkoztatottság kiemelt társadalmi csoportokban
 
 
A nők esetén a fő problémákat nem nehéz megfogalmazni. A nem megfelelő számú és minőségű bölcsődei, óvodai férőhely, az atipikus foglalkoztatási formákkal (részmunkaidő, távmunka stb.) szembeni averzió és a nem kiszámítható gazdasági/társadalmi környezet visszatartja a gyerekvállalást és indokolatlanul megnehezíti a szülés utáni visszatérést a munkaerőpiacra.
 
A másik oldalon a munkanélküli ellátás radikális csökkentése (a magyar 3 hónappal szemben az EU átlag 12 hónap) és az ellátások korlátozása áll. A strukturális reformoknál a foglalkoztatást illetően lényegében csak a GDP 0,7%-át kitevő forráskivonást látunk és olyan  emberek tömegeit, akik az inaktív (pl. nyugdíjas) státuszból aktívba kerülnek. Bár így az aktivitási rátánk javítható - e tekintetben is sereghajtók vagyunk -, azonban az eredeti célunktól, a foglalkoztatottság jelentős növelésétől (400 ezer munkahely a ciklus végéig) még mindig fényévnyi a távolság. A lényeg: nem teszünk mást, mint a munkanélküliségi rátát emeljük. Ráadásul könnyű belátni, hogy a munkakínálat növelése a munkakereslet szinten maradása mellett a munka árának (bér) csökkenésével jár. Azaz az alacsonyabb jövedelmi rétegek az adóváltozások kedvezőtlen hatása után a bérük csökkenését is nyakukba kapják - kivéve, ha a bérkommandó megvédi őket. Ezzel helyzetük még kilátástalanabbá, a fogyasztás és így a GDP növekedés még kisebbé, ráadásul a feketegazdaság látens növekedése még intenzívebbé válik.
 
Munkanélküliség alakulása kiemelt társadalmi csoportokban
 
 
Bár a passzív ellátások természetesen nem javítják a munkapiaci helyzetet (ahogy takarékoskodásból sem lehet meggazdagodni), viszont hiányuk visszaveti az álláskeresési aktivitást. A nagyobb problémát azonban még mindig az aktív eszközök felhasználásának sikertelensége jelenti. Európai uniós kutatások igazolják, Magyarország a legrosszabbak között van az aktív munkaerőpiaci eszközökre (átképzés, visszavezetés a munkába stb.) fordított források hatékony felhasználásában. A bizottsági értékelés is kiemeli: a rendszer kevés embert ér el, az adminisztrációs kapacitások szűkösek, a hatékonyság pedig adatok hiányában nem mérhető. Ráadásul ezen a téren 2010 után idén is a hazai források kivonását tapasztalhatjuk. Ötletként felmerült az európai uniós források becsatornázása a rendszerbe, ám a megvalósulásra kevés az esély. Nehéz elképzelni, milyen programokra is adnának Brüsszelből pénzt, ha még azt sem tudjuk, hogy milyen állásokba akarjuk majd visszavezetni a munkakínálati oldalra visszarángatottakat.
 
Zárásként
 
A reformok (sic!) nagy problémája, hogy jellemzően csak nagyobb kezdeti befektetések után éreztetik pozitív hatásukat. Sajnos, a történelmi pillanatot már elszalasztottuk, hiszen egy kb. 9%-os GDP arányos egyszeri hitelt vettünk föl a leendő nyugdíjasoktól, ám ezt nem a kezdeti befektetés céljára fordítottuk.
 
A helyzet tehát nem igazán reménykeltő, de természetesen nem is teljesen reménytelen. Mindenekelőtt a 2011 júliusában esedékes strukturális átalakításokat kell megvárnunk, de még inkább a 2012. januári hatályba lépésüket. A jövő évi költségvetés elkészítése ezzel együtt sem lesz egyszerű feladata a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, könnyen lehet, hogy már most szoktathatjuk magunkat az újabb, nem szokványos  intézkedések gondolatához. Végül is a jövedéki adó, a termékdíj még „érintetlen”, lehet még emelni a válságadókat, magyar szabadalom készül hamburger adó néven, és persze a nyugdíjrendszernek is maradt még egy harmadik pillére...
 

 

· 1 trackback

Címkék: költségvetés gazdaságpolitika európai bizottság konvergenciaprogram

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr612972378

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Művészek nyugdíja: tánc – mindhalálig! 2011.06.10. 14:23:03

Orbán Viktor miniszterelnök kedden azt mondta, a korkedvezményes nyugdíjak rendszerét át kell alakítani, s mindenkinek részt kell vállalnia – mondta a Blikknek Pongó Géza, a Független Rendőr Szakszervezet vezetője.  Így nemcsak a rendőrök, h...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Az alacsony foglalkoztatásúak rossz elhelyezkedési arányaiban nagyon fontos annak a szerepe, hogy gyenge a felnőttképzés és oktatás hazai rendszere. Ehhez képest jelenleg arról hallunk, hogy a futó képzéseket is leállítják.
Foglalkoztatásra vannak sokkal újabb adatok is az Eurostaton, amik már a válság hatásait tartalmazzák. Ezekben még erősebbek a munkaerőpiacra vonatkozó a posztban jelzett tendenciák.
A nem szokványos intézkedéseknél ijesztőbbnek tartom Matolcsy nem szokványos -troll- reakcióját. Megvizsgálja az EU gazdasági és monetáris biztosainak működését, és tevékenységüket nem találja megfelelőnek. Vizsgálatának eredményét levélben megküldi nekik. Jó esetben szereptévesztésről van szó, Matolcsy nem érti, hogy a dolog fordítva működik. Az EU vizsgálja Matolcsy működését, nem fordítva. Ezt nyilvánvalóan tudja is, így a rosszabbik eset áll fenn: trollkodik.
A kormány valamiféle félreértelmezett kurucos mentalitás miatt megpróbál egy légből kapott, de magyar útnak nevezett gazdaságpolitikát folytatni. Az elmúlt egy évben láttuk, hogy ez tkp kimerül az összevissza ötletelgetésben, kapkodásban, kontármunkában.
Mivel a források vészesen apadnak, ideje lenne észhez térni. Egyelőre ez még semmilyen formában nem látszik. Sokan nagy reményeket fűznek a Széll Kálmán tervhez, de ha azt is olyan hozzáértéssel alkotják meg, mint ahogy eddig dolgoztak, akkor nagyon rossz időszaknak nézünk elébe.
Mivel Matolcsyt a realitások szemmel láthatóan nem zavarják, Orbán viszont megbízik benne, ezért én azt javaslom, készüljünk fel még cudarabb dolgokra is.
Azon sem lepődnék meg, ha "utánunk a vízözönt" játszanának. A problémák így majd mind a következő kormány nyakába szakadnak, a csókosok viszont bebetonozva ott állnak majd készen arra, hogy bármikor lépjenek és elgáncsolják az új garnitúrát.
Nem sok jót jósolok az országnak.
a foglalkoztatottság növeléséhez alapvetően a szociális ellátórendszert kell kiszámíthatóvá tenni.

azt szerintem be lehet látni, hogy muszáj valamilyen támogatást, vagy segélyt osztani a munkanélkülieknek. és szerintem azt is lehet érezni, hogy ha a tartós munkanélküliből közmunkást csinálnak, akkor az ő munkahelyét is támogatni kell valahogy. adódik, hogy kapja meg ő is a segélyt, és azon felül valamennyi munkabért. nyilván azzal arányosan, amennyit non profit módon termelt. tehát akkor ott tartunk, hogy támogatni kell a munkanélkülit, és a közmunkást. ebben az esetben viszont nem látom be, hogy a piaci munkavállaló miért ne kapja meg ugyanezt az összeget adójóváírásként.

ha a munkanélküli segély átlagos összege havi 25 ezer, akkor nem látom be, hogy az adójóváírás átlagos összege miért nem pontosan ugyanennyi. ha ezt kapja a munkanélküli, akkor miért nem kapja meg a munkás. most persze értem, hogy az újraosztás az ő esetében csak névleges hiszen a költségvetés nettó befizetője. de nem látom be, hogy miért ne kellene ezt az összeget egy soron megkapnia.

a társadalom akkor van nyugalomban ha a gpd egy bizonyos részét (mondjuk az 1/10-ét) szociális alapellátásként egyenlő módon szétosztjuk. persze nagyjából ez a helyzet. szóval ez olyan nagy változást nem jelentene. hanem ezzel a szociális alapellátás lényegesen egyszerűbbé, és mindenki által kiszámíthatóbbá válna.

szóval ez az egy főre eső tized nagyjából a havi 25 ezer forint. ezt kellene adni rendszeres szociális segélyként. ez lehetne a családi pótlék a gyerekek után. ezt kapná az egyetemista. ez lenne a minimálnyugdíj, amit a háztartásbeli is kap, akinek elvben egy centet sem kellene adni.

mennyi támogatást tud adni az állam az audinak. nos, ha az audi 10 évre tervez, akkor 2,5 milliót. ha 20 évre, akkor 5 milliót. jelen állás szerint ezt a havi 25 ezret. persze ha nő a gpd, akkor többet. az audi pozíciója is javul egy béralkuban, ha a munkás ezt az összeget biztosan megkapja. persze a munkavállalóé is. hiszen nem kell bármit fillérekért elvégezni. szóval közgazdasági értelemben persze egyiké sem javul. de összességében mégis csak kiegyensúlyozottabb lenne a társadalom. és nekem erős a gyanúm, hogy ez 10% kommunizmus a modern társadalom alapja. a társadalmi megmozdulások mind arról szólnak, hogy ezt a tizedet a különféle csoportok kibulizzák maguknak.

ha a szomszéd kap, akkor én miért nem kapok. és akkor megyek tüntetni. ez így működik. nem nehéz belátni, hogy a régi munkahelynek ugyanúgy kell támogatni, mint az újat. persze egyiket csak a másik rovására lehet. szóval ennek közgazdasági értelme nincsen, de társadalom kiegyensúlyozottsága szempontjából döntő. ha a munkanélküli kapja a segélyt, és ugyanezt a munkás megkapja adójóváírásként, akkor világos, hogy miért is dolgozik. szóval ez az egyén számára sokkal egyszerűbben számítható.

a nép amúgy szerintem erre vár, hogy jöjjön már egy egalitárius párt, amelyik a szociális ellátórendszert alapjaiban egységessé teszi. amelyik egy tizedet egyenlő módon szétoszt.

ha tovább számolunk nagyvonalakban, akkor a gpd egy másik tizedét differenciáltan kell elkölteni társadalombiztosításnak. egy harmadik tized megy el az oktatatásra, és a kultúra. a negyedik kell a kutatáshoz, fejlesztésekhez. és egy ötödik az igazgatásra, rendészetre.

szóval nekem úgy tűnik, hogy az európa 50% körüli újraosztás mellett stabil. véleményem szerint az európai alkotmányba kellene belevenni ezeket az arányokat.

aztán az egy kérdés, hogy ki milyen nyugdíjrendszert, ki milyen oktatást, vagy fejlesztést csinál. de az újraosztás alapjait alkotmányosan rögzíteni kellene. mint ahogyan azt is, hogy összes megtermelt érték fele maradjon az európai polgároknál. szerintem ebben meg lehetne egyezni. szóval ennek örülnének a skandinávok ugyanúgy, mint a görögök. a franciák ugyanúgy, mint a lengyelek. a briteknek valószínűleg nem tesztene a 10% kommunizmus.

nyilván nem tetszik ez oszkó péternek sem. csak nem hiszem, hogy ő, vagy bárki képes volna az újraosztás mértékét a szociális alapellátás rovására 50%-ról 40%-ra csökkenteni. szóval európai kontinensen ez szerintem tartósan nem megy. a briteket leszámítva.

a lényeg, hogy nem egyszerűen a költségvetési hiányt kellene limitálni, hanem a költségvetés alapvető szerkezetét kellene egységessé tenni ahhoz, hogy az európai kultúráról és a gazdaságról egyáltalán beszélni lehessen.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) e.on (1) E.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) eu (9) EU (3) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) Európai Bizottság (2) európai bizottság (1) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) izrael (1) Izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) Kína (1) kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) magyarország (7) Magyarország (4) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) mol (2) MOL (1) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) MVM (1) mvm (2) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) olaszország (1) Olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma