Önkormányzati modellek - itt és most

2011.06.07. | Lucius Raetinus | 19 komment

 

A Belügyminisztérium önkormányzati koncepciója ismét naprendre tűzte a települési önkormányzatok hatékony működési modellének kérdését. A szövegben keveredik a társulási modell (vagyis az egy járáshoz tartozó települések kötelező összefogása) és a térségközponti települések (praktikusan a járásszékhelyek) megerősítésének elképzelése. A probléma mindenesetre nem magyar jelenség: valamennyi államban találhatunk falvakat, kisvárosokat, közepes méretű városokat és nagyvárosokat. Az eltérő települések különböző teherbíró képességgel rendelkeznek, eltérő feladatokat látnak el. Azonban valamennyi modern állam célja, hogy a közszolgáltatásokhoz egyenlő eséllyel férhessen hozzá mindenki, amelynek eléréshez különböző megoldásokat alkalmaztak.

 

Települések összevonása

 

Az első megoldást az jelenti, hogy a települések összevonásával alakítanak ki hatékony szolgáltatási egységeket: azaz az alapszintű önkormányzatokat addig egyesítik újra és újra, amíg azok képesek lesznek ellátni önállóan valamennyi helyi feladatot. Ez az elképzelés a települések számának radikális csökkenéséhez vezetett a modellt alkalmazó skandináv államokban.

Ennek a megoldásnak az előnyeként azt hangsúlyozták, hogy így valóban hatékony szolgáltatási egységet jelentő, széles feladat- és hatáskörrel rendelkező települések alakulhatnak ki, s így elősegíthetik a helyi polgárok önkormányzáshoz való jogát. Hátránya, hogy a települési önállóság megszűnik, ezzel összefüggésben pedig az összevont egységek túlzottan messze kerülnek az egyénektől.

A települések összevonására akkor is sor kerülhet, ha az alapszintű egységek szolgáltatási feladatai szűkebbek, mert a középszintű (megyei, grófsági stb.) önkormányzatok számos középfokú szolgáltatási feladatot látnak el. Ekkor a települések összevonása nem olyan radikális, mint az előző esetben, de így is olyan egységek alakíthatóak ki, amelyek legalapvetőbb feladataikat önállóan el tudják látni. A megoldás hátránya, hogy ebben az esetben is megszűnik az egyes települések önállósága. Ezt alkalmazták a délnémet államok, valamint 1971 és 1990 között a magyar tanácsrendszer is a községi közös tanácsok kialakításával.

 

Gyenge és sok település – erős településközi vagy középszint

 

Egy másik megoldás, hogy a települések önállóságát érintetlenül hagyja a jogalkotó, azonban azok feladataik rendkívül szűk körben határozza meg. Ebben a modellben valamennyi alapvető szolgáltatási feladatot a középszintű egység, vagy egy településközi szint lát el. Ezt választotta Franciaország (ahol 36 682 önálló települési – községi – önkormányzat működik, kb. 1 780 fős átlagos népességgel). A francia községek kötelező feladatai rendkívül szűkek, a legtöbb alapszolgáltatási tevékenységet a megyei (département) önkormányzatok látják el. Az eltérő önkormányzati rendszer ellenére Anglia is hasonló megoldást választott: ott az 1990-es évek végéig el sem ismerték a települések önkormányzáshoz való jogát, az alapszintű egységnek a magyar járással rokonítható körzeteket (district) tekintették, de a megyék (grófságok – county) is számos alapszolgáltatást szerveztek. A megoldás előnye, hogy így megőrizhető a települések önállósága, de a középszint kellő hatékonyságú ellátási egységet jelent. Hátránya, hogy a legtöbb alapfeladat intézése távolabb kerül a polgároktól.

 

A városok szolgáltatásszervező szerepe

 

A harmadik tipikus megoldásként azt a lehetőséget alkalmazzák, hogy az önkormányzati feladatok ellátására csak azokat a központi településeket (városokat) kötelezik, akik az intézmények ellátására önmagukban is képesek, ám ezt a szolgáltatást nemcsak a saját, hanem a vonzáskörzetükben élő kisebb települések lakosai számára is biztosítaniuk kell. Ennek a megoldásnak az előnye az, hogy az érintett központi település amúgy is létrehozná az intézményt, így olcsóbban kialakítható az ellátórendszer, ha ezekbe „becsatlakoznak” a kisebb falvak is. Hátránya, hogy a körzeti szolgáltató intézményt a központi település működteti, így az intézmény működtetésével kapcsolatos kérdésekbe az ellátottak többségét képviselő kisebb települések egyáltalán nem szólhatnak bele: a rendszerben óriási a demokrácia-deficit. Magyarország ezzel az 1971 és 1990 közötti városkörnyéki rendszerben kísérletezett.

 

Kötelező társulások kialakítása

 

A kistelepülések önállóságának megőrzését és a hatékony ellátási egységek kialakítását szolgálta az a megoldás, amelyben a kisebb egységeket kötelező társulásokba vonták össze. Így az államigazgatás megfelelő méretű szolgáltatási egységeket alakíthatott ki, amelyben minden település megőrizte saját önkormányzatát, s amelyek esetében a szolgáltatásra vonatkozó döntés meghozatalában valamennyi település részt vehet a társulási tanácson keresztül. A rendszer egyetlen hátrányaként azt emelik ki, hogy általában külső kényszerrel alakítják ki ezeket az egységeket.

 

Quo vadis Magyarország?

 

1990 előtt a magyar közigazgatási jog a városkörnyéki modellt alkalmazta ötvözve a települések összevonásának rendszerével. A rendszerváltást követő önkormányzati rendszer – a szocialista államigazgatás tagadásaként – a településeket helyezte középpontba. A rendszer demokratizmusának kétségtelen előnyei mellett a túlzottan településcentrikus rendszer mérethatékonysági problémái már az 1990-es évek végére erőteljesen jelentkeztek. Az első Orbán-kormány az államigazgatási feladatok jobb ellátása érdekében a városkörnyéki modellt támasztotta fel, a 2002 és a 2010 közötti szocialista kormányzatok pedig a hatékonyabb szolgáltatási rendszer kiépítése érdekében – a kötelező társulások kialakításához a 2012. január 1-jéig hatályos Alkotmány előírásai szerint szükséges minősített többség hiányában – az önkéntes kistérségi társulások kialakítását ösztönözték. Ezt a folyamatot a jelenlegi kabinet is folytatta a 2011-es költségvetés előkészítésekor.

 

 

 

Az Alaptörvényből és a nemrég megjelent kormányzati koncepciókból a városkörnyéki rendszer erős kiterjesztésének és az alapszolgáltatások kötelező társulásban való megszervezésének szándéka rajzolódik ki. Valószínűleg politikai okokból (a megyei jogú városi és a kistérségi székhely városi polgármestereknek a Fidesz-KDNP frakcióban levő nagy száma miatt) a legtöbb középfokú szolgáltatást a megyeszékhely városok és a jelenlegi kistérségi székhely városok (járási jogú városok) látnák el: ez jelentős demokráciadeficitet eredményez, hiszen a döntésekbe a nem városi ellátottak többsége nem szólhat majd bele. A kistelepüléseknek beleszólási jogot engedő kötelező társulásokat a tervek szerint csak a legalapvetőbb szolgáltatások körében alakítják ki.

Nem kérdés, hogy a települési önkormányzatok működési modellje átalakításra szorul: a majd háromezer-kétszáz település nem tudja egyenlő eséllyel biztosítani a polgárai számára a közszolgáltatások magas színvonalát. A települések összevonása aligha jöhet számításba megoldásként, hiszen a kistelepülésen élők számára a rendszerváltás egyik meghatározó pozitív élménye volt a kikényszerített közös tanácsok megszüntetése. Hiba lenne ugyanakkor, ha a helyi közszolgáltatásokat érintő ügyekben a demokratikus döntéshozatal csorbát szenvedne, márpedig ha a járásközponti települések maguk látják el ezeket, abba a járáshoz tartozó kistelepüléseknek nem lesz beleszólása.

A leghatékonyabb magyar megoldásnak a kötelező társulás bevezetése látszik, de olyan módon, ami a döntéshozatalban kissé felülreprezentálja a járáshoz tartozó kistelepüléseket, ellensúlyozva ezzel a járásközponti város egyébként is meglevő dominanciáját.  Hogy aztán ezt a kötelező társulást elnevezi-e járásnak a kormányzat, az már másodlagos, inkább a politikai kommunikáció körébe tartozó kérdés.

 

· 2 trackback

Címkék: reform önkormányzat

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr372963633

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kis magyar abszurdiktatúra 2011.06.07. 14:51:00

Aki diktatúrát kiált gyönyörű hazánkban, az gondolja át gyorsan, miről beszél! Nincs itt semmiféle diktatúra. A diktatúra ugyanis egy szervezett, rendezett, döntéseiben, céljaiban és módszereiben konzisztens, egységes ideológiával, de legalábbis tervsz...

Trackback: Önkormányzatok a világban 2011.06.07. 09:46:58

Mára valamennyi demokratikus állam elismeri a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogát. Annak a lehetőségét, hogy az egyes települések lakói az őket &eacut…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Érdeklődéssel várom, hogy a társulások milyen vezérelv szerint állnak össze. A kistérségi rendszer is érdekes volt, például Somogyban volt 77 és 10 település alkotta egység is. Meg olyan is ahol azon ment a balhé, hogy x település innen oda akart átkerülni, mert ott jobb neki.
Szóval elő újra az önkormányzati lobbierővel, hogy a mi szép kis falunk ne a romhalmaz szomszédjához legyen csapva, hanem a harmadik szomszédjához, mert ott több a lé.
Aztán a járási térkép úgy néz majd ki, mint az egyéni választókerületek térképe 2013-ra, ha szabad tippelnem...
bármelyik megoldás is lesz, bármelyik kormány is hajtja végre, mit sem ér majd, ha magát az önkormányzatiság apparátusát nem reformálják meg, és nem változtatnak a köztisztviselői munkamorálon akár teljesítmény alapú bérezéssel, jutalmazással, vagy piaci fizetéssel.
ha képesek a hivatalnokok 3-4 évig csúsztatni egy-egy ügyet, ha délután 4 előtt már kabátban ülnek az irodájukban (mert itt munkaidő van és nem munka), ha azért járnak be 7re, hogy 3kor már elmehessenek, ha az "inkább ne tegyünk semmit, mert akkor nem teszünk rosszat" elv szerint működnek nap mint nap, ha egy ügyet 30 perc alatt el lehet intézni, de 30 nap van rá, akkor 30 nap alatt lesz eredmény. ha ezeken lehet változtatni, csak akkor lesz bármelyik modell is életképes, használható és lakosságbarát.
és ha pl. a közbeszerzést is úgy alakítják majd át, hogy ne az adott értékhatárok alatti kiskapuk határozzák meg egy-egy szolgáltatás minőségét, egy vállalkozó kiválasztását, hanem lehessen akár a drágább, de jobb minőségű ajánlatot is elfogadni. mert igenis merjen egy önkormányzat is bátor lenni, kreatív és innovatív, adjon a minőségre (tárgyi, szolgáltatásbeli és emberi értelemben is). mert mindezek nélkül semmi sem fog változni.
szerintem egy duális önkormányzati rendszerre van szükség. egy vidékies (rural) önkormányzati rendszer, amelyik a területi hiearchiára épül és kifejezetten kulturális feladatokat lát el. és egy másik - a városias (urban) - amelyik gazdasági célokkal hálózatos működést akar kialakítani.

az első ideológiai értelemben ókonzervatív, a második pedig neoliberális. (kulturális értelemben konzervatívnak kell lenni, gazdasági értelemben pedig liberálisnak. szerintem ez nem kérdés.)

rakjuk össze a települési hiearchiát. mire kell figyelemmel lenni. 1) az első, hogy ez ne az államban csúcsosodjon ki. mivel a modern állam alapvetően szociális feladatokat lát el. tulajdonképpen egy társadalombiztosítási önkormányzat. 2) a második, hogy ebből a hiearchiából hagyjuk ki a várost. hiszen ők a hálózatos működéshez kellenek. 3) hagyjuk ki a megyéket. a megye az igazgatásrendészet alapja. őket a kultúra szervezésből megint csak ki kell hagyni. 4) hagyjuk meg a települések, akár a településrészek önállóságát. azzal a feltétellel, hogy minden település, illetve településrész tartsa fenn a saját hivatalát, fizesse a saját elöljáróit.

ezen szempontokat figyelembe véve hogy néz ki a területi hiearchia:
-- település, vagy településrész. ez lehet falu, község, kertség, lakótelep, stb. ezek nagyjából a jelenlegi önkormányzati választókerületek.
-- kistérség. vidéken járás, nagyobb településeken a kerület. ezek nagyjából az országgyűlési választókörzetek.
-- középtérség. szövetségi régió, illetve a főváros az agglomerációval. ezek nagyjából a jelenlegi statisztikai régiók, bár ezeknek inkább tájegységekhez kellene illeszkedniük, és nem a megyehatárokhoz. tehát az alföldet inkább egy közép (duna-tisza közi), és egy kelet-magyarországi (tiszántúli) régióra kellene osztani. szerintem jobb lenne egy dunántúli (pannon) régió, és azon belül egy önálló balaton régió. a régiónak nem feltélen kell illeszkedni a megyehatárokhoz, hiszen ebben a területi hiearchiából a megyét kihagyjuk. mivel annak rendészeti célja van.
-- nagytérség. államszövetség. ez esetünkben közép-európa, vagy a balkán. az ország még nem döntötte el, hogy kulturális értelemben hová akar sorolódni. a balkánon az ortodox vallás az uralkodó, ahol a népnemzetnek van egy spirituális (vallási) vezetője. a latinkereszténységre nem ez a jellemző. a jelenlegi kormányzópárt hívei (legalább 2 millió ember) mégis csak nemzetiségi alapon képzeli el a vallást, és a miniszterelnök is leginkább egy ortodox pátriárka akar lenni, és a római katolikus egyház amelyik ezt a leginkább támogatja. szóval van egy nagyon erőteljes igény az ortodox vallás átvételére. nem szólva a balkánon élő magyar kisebbségekről, akik ortodox vallású ukránok, románok, szerbek között élnek. szóval van egy nagyon jelentős politikai törekvés, amelyik a latinkereszténységet próbálja a magyarságtól kulturálisan eltagadni, és a helyébe egy új autokefál egyházat akar helyezni.

szóval el kell dönteni, hogy egy ökumenikus közép-európához, vagy egy ortodox balkánhoz akarunk inkább csatlakozni. szerintem a jelenlegi politikai szembenállás is alapvetően kulturális természetű.

de ezt most félretéve, szerintem szükség van kulturális céllal szerveződő hiearchiára, ami a település, településrész -> körzet, kerület -> tájegység, régió -> államszövetség formáció.

képzeljük el azt, hogy egy közép-európai szövetségi médiatanács van például. ahová nem a pártok, hanem a régiók delegálnak tagokat. szerintem világos, hogy a kultúrát az államtól, a megyétől, és a várostól függetlenül kell szervezni. a kistérség a kisiskolát, a középtérség (a szövetség régió) szervezi a középiskolát, és az államszövetség az egyetemeket. most persze utóbbitól messze vagyunk, de ha távlatosan azt nézzük, hogy az egyetemeinket mégis csak egy államszövetségben kellene működtetni. ugyanis ez az évszázados hagyomány: közép-európai egyetemek vannak, amelyek többnemzetiségűek.

ebbe az önkormányzati rendszerbe beleillik a hierarchikus bíráskodás. megint ha távlatosan nézzük, akkor egy többnemzetiségű supreme court a megoldás, ahová a tagokat nem a pártok, hanem a régiók jelölik.

ehhez kisebb szövetségi tanácsok, vagy tartományi parlamentek kellenek. a közjogi változtatás szerintem rém egyszerű. az egyéni választókerületek győzteseinek a pártoktól függetlenül régiókban kellene összegyűlniük.

---

na most ettől független szerintem a városias önkormányzat. ahol a kulcsfogalom a city. tehát az országot fel kellene osztani városias körzetekre is. és ezeknek hálózatos gazdaságot kell szervezniük. a városok területben megegyezhetnek a kistérségekkel, de lehetnek annál nagyobbak, vagy kisebbek is. van olyan kistérség, ahol két közel azonos méretű település van. ebben az esetben két városháza van. persze az is előfordul, hogy egy járásban egyáltalán nincs város. tehát például a hortobágy simán lehetne debrecen része úgy, hogy a puszta kulturálisan autonóm.

tehát talán világos, ha valaki ezt a kommentet ilyen hosszasan olvassa, hogy miben áll ez a dualitás. a régió szerintem alapvetően kultúraszervező, a fejlesztéseket pedig az alapvetően városokra kell bízni. tudom, hogy most nagy divat ezt a régiókra testálni. csak ennek a működésében eléggé szkeptikus vagyok. szerintem a közműveket is a városoknak kellene építeniük. csak a várost úgy kell elképzelni, mint egy neuront, aminek a csápjai elérik a szomszédjukat. tehát a városnak olyan létesítményeket kell építeni, ami legalább null szaldóval fenntartható. a közműveknek is ilyeneknek kell lenni. azt kellene észrevenni, hogy a város, illetve azok hálózata, és a piac tulajdonképpen szinonimák. de gazdasági értelemben a falunak is csatlakoznia kell egy városhoz, ami az esetek többségében mezőváros (market town). ilyen értelemben városiasodnia kell. de kulturális értelmben viszont lehet önálló. egy urbánusnak nehéz megérteni, hogy miért büszke valaki arra, hogy az ő szülőfalujának a neve meg van említve egy nagyon régi írásban. kérdezhetjük, hogy és akkor mi van. az, hogy ezek miatt szerveznek falunapot például. ami fontos lenne, hogy ehhez egy kifejezetten kulturális célú önkormányzati rendszer jöjjön létre. a gazdasági felemelkedést és a polgárosodást pedig a városok viszonylagos önállóságától lehet várni. úgy, mint a szabad királyi városok esetén.

az látnivaló ezáltal, hogy az államra kifejezetten a szociális feladatok hárulnak, a megye pedig viheti igazgatásrendészetet. nota bene milyen szép is lenne egy megyei alapon szervezett unió. 19 megye, és 3 fővárosi nagykerület (buda, pest, és budapest city) delegálna egy-egy képviselőt az európai parlamentbe. ez azt jelentené, hogy az uniós igazgatás mindenhol jelen lenne. ettől megint csak messze vagyunk. most a megye állam alá van rendelve kell rendelni, mert akkor az a szovjet (tanács) rendszer. az ezeréves hagyomány, hogy a megye a perszonálunió igazgatásrendészeti egysége. és esetenként uniós megyék vannak. bihar és bihor. vagy szatmár és satu mare. komárom és komarno, nógrád és novohrad. tehát elvben a megye a régió földrajzi határaiba is belemetszhetne.

tehát mondjuk komárom és komarno lehetne egy város. tartozhatnának egy megyéhez is (bár szlovákok nyitrához csatolták). de kulturális értelemben két régió határán van. a többségében magyar rész a dunántúli (pannon) régió. a jelentős részben szlovákok lakta észak-komárom pedig a szlovák kisalföld része. normál menetben az egy kétnyelvű város két tájegység határán. de akár lehetne egy közös (uniós) képviselője is a két nemzetségnek. feltéve, hogy el tudják dönteni: a megyeháza a duna melyik oldalán legyen. de ha közös igazgatásrendészetük lenne, akkor nem lenne ellenségeskedés.

ha megnézzük például a rendészeti szempontból problémás területeket, akkor látjuk, hogy ezek mind a határmegyék. szóval mondjuk borsodnak, nógrádnak, hevesnek a szomszédos besztercebányai, vagy kassai kraj besegít. onnantól kezdve a szlovák és a magyar nacionalisták hirtelen nagy barátok lennének (a cigányok a közös ellenség), ami rendészeti szempontból nagyon hatékony lenne feltéve, hogy a megyék nem csak a rendvédelmet, hanem az uniós jogvédelmet is ellátják. tehát a megyeházán a címer mellett ott lengne az európai zászló, és lehetne uniós panasszal élni.

a kávészünetnek vége úgyhogy be is fejezem. :-D
"Hátránya, hogy a körzeti szolgáltató intézményt a központi település működteti, így az intézmény működtetésével kapcsolatos kérdésekbe az ellátottak többségét képviselő kisebb települések egyáltalán nem szólhatnak bele: a rendszerben óriási a demokrácia-deficit."

Hát ha úgy szabályozzák, hogy nem szólhatnak bele, akkor nem szólhatnak bele, de hol van az megírva, hogy a környékbeli falvak lakói ha meggebednek sem szólhatnak bele? Nem látom a problémát, csak ha csinálunk.
@Quadrille Lobster: ha úgy szabályozzák, azt társulàsnak hívjàk :-)
Egyszerű kérdés, de korántsem magától értetődő a válasz:

Mi a pozitív a nagy függetlenségben, ha nincs rá saját forrás?

Az tud független lenni, akinek van rá forrása. Minél nagyobb egy egység, annál jobban teríthető a kockázat. A minden-utcána-saját-önkormányzatot hozzáállás nagyon irritáló, mert ilyen kétes sallangokra hivatkozva (hogy a helyi erők jobban tudják, mi a bajuk) nagyon is valós, gyakorlati kérdések fölött siklunk át, hogy tudniillik: NINCS RÁ PÉNZ.

Nincs a világon semmi jó a szabadságban, ha közben nincs mit enned. (Vagyis szerintem van, csak pont a magyarokat ismeretem meg fordítva.)

Sőt, kollektív entitás hogy akarhat autonómiát a szétosztható erőforrások rovására? Ja, hogy autonómia is kéne, meg pénz is rá? Tipikus
@Quadrille Lobster: a "saját forrás" azért egy relatív fogalom. ha az önkormányzatnak saját adóbevétele van, az azért van, mert a központi kormányzat az újraelosztáson belül az adóbevételek egy részét helyi bevétellé tette. abban nincs minőségi különbség, hogy saját a bevétel vagy szabadon felhasználható normatív támogatás.
a kérdés sokkal inkább az, hogy az önkormányzat szabadon gazdálkodhat-e, jogi és tartalmi értelemben egyaránt. ha nagyon kevés a forrása, akkor ez a szabad gazdálkodás nyilván látszólagos lesz. de akkor is, ha minden pénzt "címkézetten" kap meg.
abban teljesen igazad van, hogy egy bizonyos üzemméret alatt szinte lehetetlen felelős és szabad gazdálkodást folytatni, mivel nem tudod optimalizálni a nyújtott közszolgáltatásokat
@tordaicsaba:
"ha az önkormányzatnak saját adóbevétele van, az azért van, mert a központi kormányzat az újraelosztáson belül az adóbevételek egy részét helyi bevétellé tette"

Hát igen. Feladatot kapnak, pénzt meg nem biztosan. Így az önkormányzatok is eladósodhatnak, de nem kell beírni az államadósságba. Értem én, csak nem szeretem.

Különben honnan a túróból lenne az elnéptelenedő falvaknak akárcsak szja-bevétele? Nem Bordeaux és környéke egy magyar régió, hanem csak egy sor település, többnyire sajét ipar nélkül és kevés foglalkoztatottal. Egy vízfejű országban ne tegyünk úgy, mintha Toszkána és West Sussex állan sorban önigazgatási jogokért, mert ők odalenn jobban tudják. Mi lenne, ha lóbelátnánk, h Budapest termel és azt a pénzt kell újraosztani? Szarul hangzik, de ha egyszer igaz... Lehet úgy tenni, mintha az elefánt nem lenne a szobában, de előbb-utóbb összetör valamit.

Ráadásul ez a feladat-újraosztósdi a legjobb módja annak, hogy mindig valaki másé legyen a felelősség. Sem az önkorinak, sem az államnak nem hibája, hoyg valami nem működik - megyékről meg ki hallott utoljára?

Vagy mindent csinálnak, vagy semmit. Pántlikázott pénzek pont arra jók, hoyg adjunk is meg nem is.
"rendszer egyetlen hátrányaként azt emelik ki, hogy általában külső kényszerrel alakítják ki ezeket az egységeket."

Komolyan... kollektív entitásoktól még akkora racionalitást sem illik elvárni, mint amit óvodásoktól szoktunk.

"a kistelepülésen élők számára a rendszerváltás egyik meghatározó pozitív élménye volt a kikényszerített közös tanácsok megszüntetése."

Ez nekem új. Úgy tudtam, hogy a tisztességes szolgáltatások sokkal fontosabbak egy rendszer legitimálásaszempontjából, mint ilyen földöntúli érvek. Nem elég, hogy nemzetek között hangsúlyozzák a másságot, még a szomszéd faluval is elkülönülősdit kell játszani?

A téeszesítés felszámolása lehet, hogy pozitív, mert az egy rohadt nagy szemétség volt - de az sem biztosan pozitív élmény, mert nem mindenki értett egyet az eredménnyel. Na de a szétválás? Akinek az tényéeg jólesett, annak pont nem kéne tovább simogatni a kis egóját, nem az ő igényei szerint kellene kormányozni. Nem lehet néha a logikusabban gondolkodó embertársaink igényeinek elébemenni?

Ahelyi autonómia olyan "érték", mint a nemzeti függetlenség. Az aratja le a gyümölcsét, aki így pénzosztási pozícióba kerül. Az igazi érv, hogy megszűnne számtalan önkormányzat hivatalnokostul, és ez még látványosabbá tenné a helyi munkanélküliséget.
@Quadrille Lobster: Mert a városi/nagyközségi intézményműködtető önkormányzatot nem a környező kis falvak lakói választják - van ugyanis sajátjuk, csak ugye minek.
A modern kor vívmányainak hála játszhatunk "hány települést lát ön ezen a műholdképen" játékot is:

http://maps.google.com/?ie=UTF8&hq=&hnear=Eger,+Magyarország&ll=47.74094,20.2775&spn=0.052525,0.169086&t=k&z=13

http://maps.google.com/?ie=UTF8&hq=&hnear=Eger,+Magyarország&ll=48.060012,20.182314&spn=0.026101,0.084543&t=k&z=14

http://maps.google.com/?ie=UTF8&hq=&hnear=Eger,+Magyarország&ll=48.158929,21.175203&spn=0.026051,0.084543&t=k&z=14

A helyes válasz mindegyik esetben a...

3
3200 önkormányzatra biztosan nincs szüksége az országnak.
@unionista: Amit leír, az a francia modell. Ez egyrészt csábít az átvételre, hiszen Franciaország is kistelepülési szerekezetű (ld. az ábrát), mint Magyarország, de a mecahnikus átvételt több elem zárja ki.
1. Nincsenek homogén és egymástól élesen elkülönülő városias és rurális vidékek: Magyarország sokkal "városközpontúbb", még a rurális területeken is erős a városok központi szerepe. Ezért a város és a vonzáskörzet elszakítása komoly problémákat vet fel (e tekintetben ld. Magyary és Bibó írásait, valamint az 1970-es években a városkörnyékiséggel kapcsolatban Madarász Tibor monográfiáját).
2. Nincsenek egységes városi tájak, ahol szinte csak városok vannak egymás mellett (ami a legjobban közelíti ezt a helyzetet, az talán csak Komárom-Esztergom megye). Így tisztán városi hálózatok kialakítása azzal járhat, hogy az abból kimaradó, a városokhoz szorosan kötődő községek "lógnának a levegőben".
3. A magyar önkormányzati felfogás hagyományosan (ld. a reformkorban a municipalista - centralista vitát) széles: azaz az önkormányzatokra nemcsak a helyi igazgatás, hanem a helyi közszolgáltatások szerveiként is tekintettek.
Éppen ezért van nagy hagyománya Magyarországon a komplex, a központ és a vonzáskörzet szoros kapcsolatát megteremtő intézményeknek.
@Quadrille Lobster: Én részletesebben fejteném ki, egy gyakorlati példával, hogy mit jelent a demokratikus deficit a városkörnyékiségben.
A példa: adott egy gimnázium. Egyértelmű, hogy a megfelelő üzemméret ebben az esetben nem egy kistelepülési. :) (A mai magyar egységeket tekintve, a középfokú oktatás klasszikusan "járási" feladat lehet.) A gimnázium tanulóinak 50%-a a város lakója, 50% a környékbeli községekben él. Ha a város a fenntartó, akkor valamennyi fenntartói kérdésben a szolgáltatást igénybe vevők 50%-át képviselő városi önkormányzat dönt. A többi 50%-ot képviselő községi önkormányzatok lakói nem rendelkeznek semmilyen beleszólási joggal. Ami azért problematikus lehet, hiszen pl. úgy vonhatja össze a város a gimit egy másikkal, hogy pl. az új épület a pályaudvartól (buszállomástól) messzebb esik, ezért a vidéki diákok bejárása jelentősen megnehezedik...
A társulás általi feladatellátás esetén azonban a községek is beleszólhatnak a fenntartói kérdésekbe - jellemzően a szolgáltatás igénybe vételének arányával.
A társulás - főleg, ha kötelező (!) - ugyanis lehetővé teszi mérethatékony egységek kialakítását, úgy, hogy közben biztosítja valamennyi érintett véleményének arányos mgjelenítését.
@www.hirzabalo.hu: Ez sem biztos. Franciaország is nagyszerűen elműködik közel 37 000 települési önkormányzattal. A kérdés az, hogy mekkora hatásköre van a települési önkormányzatoknak. Abban a közigazgatástudomány mára egyetért, hogy 3200 nagyon széles feladatkörű önkormányzat valóban problematikus. Azonban vannak olyan eszközök, amelyek leheteővé teszik, hogy olcsóbb és hatékonyabb feladatellátás jöjjön létre az önkormányzatok számának csökkentése nélkül.
Ilyen módszer pl. az, ha radikálisan leszűkítjük a települések hatáskörét, azok szinte csak arról dönthetnek, hogy hogyan nyírják a füvet, ki legyen a díszpolgár stb. Ezt az utat választotta Franciaország és részben az Egyesült Királyság. Ilyenkor a megyei vagy a járási önkormányzat lesz a fő feladatellátó.
A másik megoldás az, hogy a kisebb településeket összevonják. (Jeleztem, különböző mértékben ezt választotta Skandinávia - ők nagyon durván összevontak - és a délnémet tartományok - ők kb. úgy, mint Magyarország a '70-es években).
A harmadik megoldás az, hogy kötelező társulások alakítását írják elő (pl. Ausztria, egyes német tartományok).
Ezt vázolta fel ez a blogbejegyzés...
@tordaicsaba:
ha egy ilyen általános üzemméretet keresel, akkor az a megye. már a kádár-rendszerben is sokan és sokat gondolkodtak ezen. és arra jutott szinte kivétel nélkül mindenki, hogy a megye az a területi egység, amibe mindent bele lehet pakolni.

nem tudsz olyan közfeladatot mondani, amire a megye éppenséggel ne lenne alkalmas. a megye éppenséggel fenn tud tartani egyetemet, főiskolát. megyei alapon lehet fejleszteni, bíráskodni. nyugdíj-igazgatóságot is szervezni. általánosan a megye az optimális üzemméret.

a nagy önkormányzati reform első körben itt mindig azt jelentette: meg kell erősíteni a megyét elvtársak. a fidesz think tank is ezt mondta. ha minden közfeladatot összerakunk egy kalapba, és erre mindre együttesen akarunk optimalizálni, akkor a megye az általános megoldás.

csakhogy ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a megyei pártitkár mondja meg, hogy ki legyen a főiskolai rektor, a kórházigazgató. ő osztja a fejlesztési pénzeket. mindent ő határoz meg. mert elvben így az optimális. (szuboptimális valójában).

ekkor persze rájön mindenki, hogy a megyei pártitkár hatalma túl nagy, ami nem lenne probléma, de a pozíció túl kevés. ekkor a reform második körében a megye alá beszervezik a járást. úgy tűnik, hogy ez lesz a megoldás. felső szinten az állam. középszinten a megye. és alatta a járás. ezek között már el lehet osztani a feladatokat. szuper.

a probláma ezzel csak az, hogy a nép kétféle önkormányzathoz ragaszkodik. az egyik a falu, a másik a város. pont ezt a kettőt lőtték ki a rendszerből. pont azt, amit a nép önkormányzatnak elképzel. a sok üzemgazdász arra jött rá, hogy falu és város ne legyen már, mert helyettük járás, és megye sokkal hatékonyabb. euro milliárdokat lehetne így megspórolni. nem kell falu, és nem kell város se.

na most ilyenkor általában arra jutnak, hogy a falusi párttitkár kussoljon, és szerveződjön be a járásba. viszont városok mégis csak kellenek. mert azt megszüntetni mégse kéne. ekkor adódik a kérdés, hogy az alsó szintű feladatot ki lássa el. a járás, vagy a járási központ. a középszintűt a megye, vagy a megyeszékhely.

debrecen tartsa fenn a kórházat, vagy hajdú bihar megye. ekkor jön újabb ötlet. tartsa fenn a régió. oké. csak kérdezd meg, hogy mondjuk nyíregyházán mennyire akarják, hogy nekik "b", vagy "c" kategóriás kórházuk legyen. cserében viszont zalaegerszegen lesz egy "a" kategóriás súlyponti kórház. persze csak elvben. mert ott ehhez nem lesz elég magasan képzett orvos.

nem általánosságban kell az optimumot meghatározni, hanem ágazati szinten. és akkor abból az fog kijönni, hogy nem megyei, vagy regionális egészségügy kell, hanem állami. nem kell ehhez doktorátus. ha mondjuk szegeden van egy specialista, akkor ő vajon miért ne gyógyíthatna meg egy győrit. ugyan miért nem. mert egy főokos kitalálta, hogy 1 millió lesz az optimális üzemméret. szócska miklós olvasta egy könyvben. ennek megfelelően a szegedi specialista véletlen se gyógyítson meg egy győrit, mert az egyik a tisza mellett lakik, a másik a rába mellett. hülyék ezek? hja, és ebből az is következik, hogy a fővárosba sem kell annyi kórház. oké, csak ott van a legtöbb specialista. és ők valamiért nem akarnak zalaegerszegre költözni. hanem akkor inkább mennének grazba. hiába írják ezt elő egy tervben, hogy majd így és így lesznek a regionális szuperkórházak. mese habbal.

a betegellátásban (tehát nem a piacosítható megelőzésben, hanem a gyógyításban) mindenféle körzetesítés hülyeség. az állam dolga az, hogy a a hbcs (vagy akármilyen finanszírozási) rendszerben intézményekre lebontva közölje a gyógyulási esélyeket. azt, hogy az elköltött pénz hogyan hasznosul. ebben az esetben a nép magától mondaná azt, hogy neki a kiskórház mégsem kell. inkább legyen egy jól felszerelt szakrendelő. mert arra az intézmény éppen alkalmas. de ehhez miniszteri biztosok kellenek, akik kórházról kórházra járva elérik, hogy az ellátórendszer működése valós időben monitorozható legyen. ehhez állami egészség-bizotosítási felügyelet kell. az, hogy egy véletlen módon választott ember bármikor megjelenhet egy intézményben, és folyamatosan hitelesíti a monitoring rendszer működését. onnantól kezdve, hogy vannak körzetek az egészségügy ellenőrzése formálissá válik. ha véletlen módon megjelenhet bárki az állami felügyelettől, akkor elég hatékony tud lenni. ha ezt józanul átgondolja valaki, akkor rájön: a népegészségügyet állami keretek között kell megszervezni.

nem akarom ezt nyújtani, mint a rétestészta. de például az oktatásnál sehogy sem jó az állami működés. mert arra van protokoll, hogy mit kell csinálni egy beteggel attól függően, hogy a laboreredmények mit mutatnak. de arra nincs, hogy mit kell kezdeni egy túlmozgásos gyerekkel. erre nincs protokoll, amit államilag felügyelni lehetne. a kórházigazgatókat ki lehet a minisztériumból nevezni. az iskolaigazgatókat meg nem lehet. szóval az ágazatok működése között nyilvánvalóak a különbségek. az optimális üzemméret is feladatonként eltérő ennek megfelelően.

szóval konkrét feladatokat kell végigzongorázni, és nem általánosságban kellene meghatározni, hogy mekkora legyen egy "település".
@Quadrille Lobster:
a rendszerváltás idején 1600 település. akkor az volt a koncepció, hogy ebből legyen 3200, mert így a régi elvtársak mellé beülhetnek az újak. nem azt mondták, hogy 320 település pont elég lenne, hanem azt mondták: legyen 3200. elvben nem lenne baj azzal, hogy van egy csomó önkormányzat. a panelházban is van közös képviselő. csakhogy az ő tiszteletdíját maga a lakóközösség fizeti. tehát az önkormányzat ténylegesen.
@Emiksz: A térszerkezet lehatárolása elég bonyolult kérdés: ha a politikai torzító erőt nem nézzük, akkor is eltérő méretű egységek alakulhatnak ki eltérő környezetben (pl. mekkora a központ mérete és központi szerepe ("vonzereje"). Somogy pont ilyen "állatorvosi ló": Kaposvár kb. akkor túlsúllyal bír a megyében, mint Budapest Magyarországéban, éppen ez a nagy központi szerep egy nagy területen lehetetlenné tette az alközpontok spontán kialakulását.
@Lucius Raetinus:
a városias (urban) önkormányzatiságból senkit sem hagynék ki. és a vidékies (rural) rendszerből sem. erre mondom, hogy ez a rendszer duális. az urban és a rural egymás mellett létezik. nem "vagy-vagy", hanem "és" viszonyban.

na most azért, hogy a rendszer ne legyen bonyolultabb, mint jelenlegi, egyszerűen annyit kellene csinálni, hogy az egyéni választókörzetek (~ vidéken kistérség, járás, fővárosban kiskerület) lenne a vidékies (rural) önkormányzatiság alapja. és ezekből jöhetne létre 5-6 tartományi (régiós) parlament. tehát mondjuk a budapest régió parlamentjében ott ülne 23 kiskerület képviselője, és az agglomeráció körzeteinek választott tagjai.

az országgyűlés innentől kezdve tisztán listás lenne. mert az egyéni képviselők a tartományi parlamentekbe mennének, függetlenedve a pártlistáktól.

tehát az országgyűlés listás szerkezetű. a tartományi rendszer pedig egy három szintű hierarchia lenne. alsó szint kistérség. középszint szövetségi tartomány. és lehetne egy többnemzetiségű felső szint. szerintem egy közép-európai bundesrepublik kellene németország, ausztria, és a visegrádi országok. ez persze egy távlatos elképzelés.

és a régió igazgathatná mindazt ami hierarchiában működik jól.
-- három szintű bíráskodás. 1) járási (helyi) bíró. 2) szövetségi régióban a táblabíró. 3) a supreme court pedig többnemzetiségű lehetne.
-- három szintű oktatás. 1) alsó iskola a járásé, 2) a középsuli a szövetségi régióé, 3) a felsőoktatást meg többnemzetiségű államszövetség, a bundesrepublik felügyeli.
-- képzelj egy szövetségi médiatanácsot, ahová nem a pártok, hanem a régiók delegálnak tagokat. de a régiónak is lehetne egy tartományi kulturális tanácsa. ahol az iskolaigazgatók ülnének, és a kulturális intézményvezetők. a legalsó szinten pedig a járási iskolaszék van, ahol ott vannak a szülők.

tehát én azt mondom, hogy a kultúráról, az iskoláról ne az döntsön, aki az utat építi. hanem legyen a járásnak, és a régiónak egy saját kulturális költségvetése, és abból gazdálkodjon. a városok megint egy másik kasszából építkezzenek kifejezetten kereskedelmi, és ipari céllal. ez két teljesen eltérő feladat.

tehát az országgyűlés listás. a vidék hiearchikus. a városi önkormányzati rendszer pedig hálózatos. ezek a klasszikus topológiák. a lista totális rendezés. a hierachia részben rendezés (a szintek között van csak sorrend, a szinten belül nincs). a hálózat meg az általános irányított gráf, amiben lehet körút. (a hierarchia az irányított, de körmentes. a lista meg elágazásmentes.)

tehát ez három topologikusan is eltérő szerveződés. és ezeknek kell megtalálni a szerepét. a listás rendszerben alighanem a társadalmi kérdéseket lehet megoldani. a hierarchiában a kulturális kérdéseket. a hálózatban pedig a gazdaságot.

tehát a városias önkormányzati rendszer abban különbözne a vidékiestől, hogy abban nem lenne területi hierarchia. hanem a szomszédság, és a testvérvárosi kapcsolatok a rendszer hálózatos lenne. a városoknak együttesen kellene szervezni a közlekedési hálózatot. tehát vagy maguk építkeznek, vagy ezt a feladatot koncesszióba kiadják. de erről a városoknak maguknak kellene dönteni. debrecen és nyíregyháza megállapodnak, hogy épüljön egy gyorsvasút, mert a két város közel van egymáshoz és elég sok az ingázó. 15 perc alatt át lehetne jutni. tehát két városias körzet. de hogy mi legyen az általános iskolával, meg a művelődési házzal. a rural. mert ott meg táncház mozgalom kell. tehát mindenféle népiesch dolog. amiből lehet hagyományteremtő modern is. de ez mégis inkább valami sebestyénmártás dolog. a város meg az, hogy jön a szemüveges könyökvédős közgazdász a számolótáblával, meg a mérnök a rajzokkal.

ez két külön önkormányzatiság. a régió konzervatívan, tradicionálisan, szerveződne hiearchiában. a városias körzetek pedig hálózatban. persze egy mezőváros lehetne éppen egy járás. de nem feltétlen kell ezt követni. például debrecen és nyíregyháza lehetne szomszédos urban district. de köztük hajdúhadház és újfehértó térségi rendszerben önálló. tehát mondjuk az alsó iskolákról ez a két járás maga dönt. de gyorsvasút építésekor meg betagozódnak a városias körzetbe.

ebben a modellben a klasszikus közigazgatást (az igazgatásrendészet) a megye láthatná el. tehát ha űrlapot kell kitölteni, iratokat kell intézni, akkor a megyéhez kell fordulni. a megye lehetne az uniós igazgatás alapja. mert az uniós képviselői helyek száma a megyék számával korrelál. 22 magyar hely van. 19 megye. és 3 fővárosi county (buda, pest, és a belváros). ez ugyanaz, mint a francia départment. (mondjuk ott 72 képviselői helyre jut 96 départment.) az uniós közigazgatást szerintem nuts-3 alapon kellene megszervezni. van cca. 750 hely. akkor ehhez kellene 750 uniós megye. van 50 spanyol provincia. és 50 spanyol képviselői hely. ahol nem klappol ott igazítani kellene. az volna a jó, ha az uniós igazgatás ott lenne mindenhol. és a megye adná az európai közigazgatás alapját. egy uniós polgár bemegy egy megyei kormányhivatalba, és az unió ügyeit tudja intézni. és ez ugye kizárja, hogy ezeket a megyei párttitkár vezesse. mert a megye vezetőjét direktben választanánk. ő lenne az ep képviselő. a helyettese pedig a megyei közigazgatási hivatal vezetője. hagyományosan ez az ispán, és az alispán (vicispán). ha nagyon akarja valaki, akkor hívhatjuk így is. a lényeg, hogy a megyei kormányhivatal ne legyen az állam (a párt) alá rendelve, mert az szovjet típusú tanácsrendszer. most majd lesz járási kormányhivatal. és annak élén lesz a járási párttitkár. az is a pártközpont alá rendelve. ebben a modellben a járás az egyéni képviseletre alapozva régió alá rendelődne. a megye pedig az unió alapját adná szintén egyéni képviselettel. az országgyűlés, és a városi (helyhatósági) választás lenne listás.

szóval ez a modell így néz ki:
1) pártlisták -> állam <-- társadalmi ügyek
2) járás -> régió -> föderáció <-- kulturális ügyek
3) városok hálózata <-- gazdasági ügyek
4) megye -> unió <-- védelmi ügyek (igazgatásrendészet).

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma