Merre tart a Közel-Kelet a forradalmak után?

2011.06.03. | tiglatpil | 8 komment

2010 vége óta forradalmak sorozata rázta meg, rázza meg a Közel-Kelet arab országait. A folyamat Tunéziában kezdődött, aztán átterjedt Egyiptomra és Bahreinre, később folytatódott Jemenben és Líbiában. Legújabban Szíriából érkeznek hírek összecsapásokról. A közel-keleti országok vezetői talán a legellenállóbbnak mutatkoztak a demokratikus reformokkal szemben. Teljesítményük már csak azért is különleges, mert mindezt Európa szomszédságában, jelentős amerikai érdeklődés és figyelem kereszttüzében tették.

 

 Visszaszerzett önbecsülés

 

A térség arab országait tömörítő Arab Liga 22 tagja vagy monarchikus, vagy köztársasági berendezkedésű. Bár mindkét típusra alapvetően az önkény gyakorlása és a demokratikus jogok hiánya jellemző (a kivétel, furcsa mód, talán egyedül Irak, esetleg még Libanon), az uralkodó elit legitimitása szempontjából mégsem mindegy, hogy király, szultán vagy államfő áll az ország élén. Az elnököket ugyanis választják, még ha ez általában elcsalt választásokon történik. Az eképpen választott vezetők elvileg eddig is leválthatók, elküldhetők voltak – ahol tehát a lakosságnak elege lett az évtizedek óta hatalmat gyakorló vezetőkből ott ennek az elvnek próbálnak érvényt szerezni. Nem tartom véletlennek tehát, hogy a megmozdulások, erőszakos tiltakozások többsége köztársaságokba oltott diktatúrákban tört ki.

 

Az egymásba kapcsolódó és egymásra is reflektáló forradalmi események több alapkérdést is felvetnek. Legelőbb azt érdemes tisztázni, hogy forradalmakról vagy katonai puccskísérletekről van-e szó. Ez a kérdés legélesebben Egyiptom kapcsán merült fel, amely méreténél, lakosságánál és kulturális kisugárzásánál fogva az egyik magállamnak tekinthető az arab országok között. Számos elemző az egyiptomi eseményeket katonai hatalomátvételként értékelte, mivel a hadsereg több tüntetésekkel teli hét eltelte után lemondásra kényszerítette Hoszni Mubarak elnököt. Miért van ennek jelentősége? Elsősorban az arab lakosság, 300 millió ember önbecsülése miatt. Ez a szempont szinte alig merül fel, pedig nyilvánvaló, hogy a Közel-Kelet évtizedek óta részben saját kisebbrendűségi érzésétől szenved. A szomszéd, a Nyugat, a keresztény világ politikai, gazdasági, de kulturális értelemben is a térség felé kerekedett, az arab ember leginkább csak a régmúltra lehetett büszke.

Most már az elmúlt hónapok eseményeire is.

 

A demokrácia eltérő esélyei 

 

Puszta kézzel nekimenni a tankoknak, szembeszállni a titkosrendőrséggel, megtapasztalni az összefogás erejét olyan valódi, az arab társadalmakat mélyen átható történelmi élmény, amelyre az ott élő emlékezetben nincs is példa. Az emberek szabadságot akartak, a szakértők pedig máris vitatkozni kezdtek azon, hogy ezen a demokráciát értik-e, és hogy az arab országok, sajátos vallási, kulturális múltjuk miatt alkalmasak-e erre? Mindkét álláspont mellett lehet érveket felhozni, de az észak-afrikai és közel-keleti forradalmi események mintha azt igazolnák, hogy minden ember, szülessen bárhová és bármilyen kultúrába, ha választhat, akkor rendszeres választásokon szeretné elszámoltatni vezetőit és politikusait, szereti szabadon gyakorolni vallási- vagy politikai nézeteit és szereti szabadon kifejteni a véleményét az újságban és a kávézókban egyaránt. A határok, a formák, a keretek esetleg változhatnak, de a demokrácia univerzális alapjogaival egy egyiptomi, tunéziai, iraki vagy jemeni éppúgy élni szeretne, mint nyugati kortársai.

 

Kérdés, hogy ezt sikerül-e, s ha igen, hogyan sikerül elérniük. Bár messziről nézve a Közel-Keleten minden homokszínű és mindenki arab, az egyes országok eltérő gazdasági fejlettségűek, és ami ennél is fontosabb a társadalmi modernizáció eltérő fokán állnak. Ez utóbbi kulcsfontosságú lehet bármilyen demokratikus kísérlet szempontjából. Ha szakácsok lennénk, mondhatnánk, hogy egy demokráciához kell egy csipetnyi szekuláris berendezkedés, némi homogén (de legalábbis politikai egység megteremtésére részlegesen alkalmas) nemzeti identitás, esetleg egy mokkáskanálnyi urbanizációs szint. Az arányok egy bizonyos pontig lényegtelenek, egy bizonyos pontos túl azonban nélkülözhetetlenek az adott étel megfelelő elkészítéséhez.

Ezért van az, hogy a Mediterrán térség legtöbb arab országában valószínűbb egy demokratikus kísérlet sikere, míg Líbiában vagy az Öböl térség emirátusaiban egy sikeres rezsimváltás után is kétségeink lennének. Ezért most elsősorban Egyiptomra és Tunéziára kell figyelni. A demokratizálódás minden ottani sikerei üzenet az arab, illetve iszlám partikularizmus híveinek, és persze megkönnyebbülést jelenthet a politikai szabadságtól eddig megfosztott néhány tíz és tízmillió embernek.

 

Bizonyos történelmi párhuzamok 

 

Hogy „jobb lesz-e az egyiptomiaknak” arra magunk is tudjuk a választ. Jobb volt a Kádár-rendszer „boldog” együgyűségében és koraszülött jólétében élni, mint a gyermekbetegségeitől szenvedő, de szabad, fiatal demokráciában? Más volt, de jobb biztos nem. Biztos, hogy az arab országok átmenetei semmivel sem lesznek könnyebbek, mint a mienk volt. Ha van tanulság, amit azonnal meg is oszthatunk velük, az pontosan ez. A szabadság jó, de fájni fog. A „felszabadult” arab társadalmaknak ráadásul nincs sem Észak Atlanti Szövetségük, Európai Uniójuk – sem a demokratizálódást segítő perspektívaként, sem pedig megszilárdulást támogató későbbi intézményi háttérként. 

De ha netán elbuknának a demokratizálódás észak-afrikai és közel-keleti kísérletei, ezek az országok már akkor sem lesznek már olyanok, mint amilyenek Mubarak vagy Kadháfi alatt voltak. Ha sikerül a jelenlegi állapotokat konszolidálni Egyiptomban és Tunéziában, akkor jöhet még bármi. Törökország, Indonézia vagy akár Pakisztán példája bizonyítja, hogy létezhetnek iszlám országok egymástól nagyon eltérő, ám mégis vitathatatlanul demokratikus berendezkedéssel. A hadsereg vagy az iszlám szerepe lehet az – maradva szakács hasonlatunknál – ami a leginkább meghatározhatja e demokráciák legmarkánsabb helyi ízeit.

  

Címkék: arab közel kelet forradalom külpolitika

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr942951875

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"Hogy „jobb lesz-e az egyiptomiaknak” arra magunk is tudjuk a választ. Jobb volt a Kádár-rendszer „boldog” együgyűségében és koraszülött jólétében élni, mint a gyermekbetegségeitől szenvedő, de szabad, fiatal demokráciában? Más volt, de jobb biztos nem."
Én ezzel tökéletesen egyetértek, de félek ma Magyarországon a többség nem ezt gondolja. Legalábbis tavaly ilyenkor a szavazók 53 százalékának voltak kétségei ezzel kapcsolatban.
Engem ez a demokracia el fog terjedni az egesz vilagon nagyon emlekeztet a szocializmusra. De szerintem ez is csak egy a tarsadalmi-gazdasagi rendszerek kozul, amleyik most mukodik, de semmi se garancia arra, hogy ami mukodik az USA ban, az mukodik Kirgizisztanban vagy Afrika legtobb orszagaban. AZ USA, Mexiko, Pakisztan, Brazilia, Szingapur, Del-Afrika demokraciak, megis gyokeresen kulonbozoek elegge sok tekintetben. Kina, Saud-Arabia, Oroszorszag, Burma nem demokraciak (milyen szanalmas a vilagot ugye rank es a "nem olyanok mint mi" re osztani, es elesen kulonboznek sok mindenben).

Magyarazza mar meg nekem valaki, hogy miert van az, ha egy "nem demokraciaban" valsag van, akkor rogton a demokraciara valo atterest mondjak alternativ megoldasnak, mikor viszont egy demokracia van bajban, akkor az mindig csak strukturalis/ideiglenes valsag???????

Jo lenne bekenhagyni minden orszagot, hogy csinaljon olyan rendszert, ami ott eletkepes es kesz!
a demokrácia mértékét és ízét nem a hadsereg és vallás szabja meg, hanem az, milyenek a hatalmi viszonyok egyéni szinten;
szerintem jól megfigyelhető: ahogyan a családban bánnak azzal, aki jogait kevésbé képes érvényesíteni (nő, gyerek, idős, beteg), ugyanúgy bánik a hatalom a polgárokkal
@Hathajó: Én valószínűnek tartom, hogy ha most nosztalgiát éreznek is, egy-két nap Kádár-rendszer után százezrek mennének ki az utcára kapára-kaszára kapva, hogy visszaállítsák a mostanit. Hogy mást ne mondjak, amikor először nem lenne hétfőn tévéadás, azt nem nyelnék be.:)
Nem hallgattak a bölcs tanácsra, és úgy fognak járni, mint mi. Igyekezz Amerika kedvébe járni, mert különben hozzánk is elhozzák a demokráciát - az olajsejk utolsó tanácsa a fiának :)
@Zigomer Trubahin: Ezért tenném én kötelező tananyaggá az iskolákban a Szomszédok 87-91-es évadjait:-)Milyen volt akkor autózni, vásárolni, szórakozni, valutához jutni, nyaralni, stb. (Egy nem változott azóta sem az az orvosi ellátáshoz való hozzájutás minősége és milyensége.)
Nekem azért kétségeim vannak ezzel az utcára menéssel. Csak azt kellene látnia az embereknek, hogy a többiek is szívnak és máris sokkal nyugodtabban elfogadnák a sorsukat.
Bár ez eléggé alternatív valóságos gondolatmenet.
Tisztelt Cikkíró!

Habár mondanivalóját látszólag logikus következetességgel fogalmazta meg, mégsem tudok egyetérteni, mert kimaradt az iszlám vallás pervaziv elsőbbsége mindenhol és mindennek felett. Az iszlám nem ismer demokráciát, az iszlám teokrácia. A legtöbb arab társadalom (nem mind) problémája a tőkehiány, alacsony termelési színt és a szegénységgel együtt járó munkanélküliség. Főleg a fiatalok előtt van lehúzva a roló (átlag 30-40% munkanélküli), akik nagyon sokan vannak a népességszaporulat robbanásának köszönhetően. Lehetetlenség a társadalomnak, kormányoknak, intézményeknek lépést tartani olyan szaporulattal, ahol két generáció alatt megkétszereződik, megháromszorozódik, és mint Egyiptom esetében láthatjuk meg négyszereződött a lakosság. Szabadság? Demokrácia? Mit érnek vele, ha nincs munkahely, ha nincs elég kórház, iskola, egészséges élettér: ha nincs elég befektetés?

A mohamedán vezetők avval szédítik a népet: „A megoldás az iszlámban van! A mohamedán vallási törvények, előírásoknak megfelelően kell a társadalmat, gazdaságot, kereskedelmet stb. irányítani.”

Nincs kimondva én kimondom: „Ez a szempont szinte alig merül fel, pedig nyilvánvaló, hogy a Közel-Kelet évtizedek óta részben saját kisebbrendűségi érzésétől szenved.” – ez az érzés a maradi, retarded muzlim vallásból ered.

de a demokrácia univerzális alapjogaival egy egyiptomi, tunéziai, iraki vagy jemeni éppúgy élni szeretne, mint nyugati kortársai – itt téved legnagyobbat a szerző, mert amit univerzális alapjognak tart, az teljesen mást jelent a mohamedán környezetben. Példa erre Gáza, ahol 'demokratikusan' megválasztották a minden aljassággal megkent terrorszervezetet, a hamast.

De hát mi a demokrácia? Az, h Alit, meg Abdullát lehet szidni a helyi újságokban, és lesz 'gyülekezési' meg ilyen jog, meg olyan jog, az egy dolog. De ha majd joga lesz egy nőnek dönteni arról, h bekendőzze magát vagy sem, ha joga lesz egy felnőtt lánynak úgy öltözni, ahogy akar, olyan fiúval járni, akivel csak akar – és ha ezért nem vágják el a torkát, ha megszűnnek a kényszerházasságok, ha nem lesz több 10-11 éves kislány, kiket vén muzulmán kecskék (a muzlim pap áldásával) feleségül vesznek, akkor már kezdhetünk muzlim-demokráciáról beszélni. Addig a iszlámista-demokrácia csak olyan értelmetlen fogalom/szóösszetétel marad, mint a pálinkázó-antialkoholista, vagy a dohányos-nemdohányzó ….

Addig demokrácia helyett marad az ökölrázás, a terrorizmus a szakállas-turbános örültek hamas-demokráciája.
Katolnai Latszik, hogy nem tudod, hogy a forradalmak tobbnyire vilagi diktaturak ellen tortek ki.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) e.on (1) E.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) eu (9) EU (3) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) Európai Bizottság (2) európai bizottság (1) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) izrael (1) Izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) Kína (1) kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) magyarország (7) Magyarország (4) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) mol (2) MOL (1) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) MVM (1) mvm (2) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) olaszország (1) Olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma