Lehetséges konvergenciapályák

2011.05.27. | Oszkó Péter | 111 komment

 

A gazdaságpolitika, de különösen annak a költségvetési folyamatokat szabályozó része, lényegében hazánk uniós csatlakozása óta kényszerpályán halad. 2004 május 1. óta elvileg minden kormány intézkedései a maastrichti kritériumok teljesítését, azaz a GDP 60 százaléka alá csökkenő államadósságot és a GDP 3 százaléka alatt maradó költségvetési hiányt kellett, vagy kellett volna, hogy szolgálják. A 2008-ban hazánkat is elérő globális pénzügyi válság pedig megmutatta, hogy a konvergencia kényszere nem üres szabályrendszer, hiszen annak teljesítői lényegesen kisebb pénzügyi, gazdasági és társadalmi megrázkódtatásokkal vészelték át a legnehezebb hónapokat, miközben kormányzati intézkedésekre és pénzügyi manőverekre lényegesen nagyobb mozgásterük maradt. Magyarországnak, tudjuk, nem adatott meg a könnyebb út lehetősége. A következőkben tehát előbb tekintem át, hogy az egyéves válságkezelő kormány intézkedései nyomán milyen, racionális gazdaságpolitikai megfontolásokkal alátámasztott konvergenciapályák közül választhatott a 2010-ben példátlan társadalmi felhatalmazással megalakuló új kabinet.  Majd azt tekintem át, hogy végül az elmúlt egy évben az új kormány rátért-e bármelyikre ezek közül, vagy végül új utat tört magának.

 

A válság hatása: utolsóból első


Míg a válság és az általa előidézett jelentős adóbevétel-kiesés a formális maastrichti kritériumok teljesítését lassította, a tényleges konvergenciát szolgáló alkalmazkodási kényszert jelentősen felerősítette. Ennek következménye, hogy a válság legnehezebb időszakában Magyarország azon kevés ország közé tartozott, amelyeknek 2009 folyamán a hitelminősítők által alkalmazott besorolása stabillá vált. Hazánk csődkockázata számottevően javult, költségvetésének strukturális egyenlegét az OECD tagállamai legjobbjának minősítette, miközben versenyképessége és potenciális növekedése tekintetében is egyre jobb értékeléseket kapott. Mindehhez  a válságkezelés nagyjából egy éve alatt  a GDP 4 százalékának megfelelő költségvetési kiigazításra és az adóterhek átstrukturálására volt szükséges. Ez utóbbi a pénzügyi stabilitás és a növekedés egyidejű elősegítése érdekében éppen a politikai szempontból legérzékenyebb területeket, a nyugdíjrendszert, a támogatáspolitika szinte minden fontos elemét, a fogyasztási adókat, a foglalkoztatást és a vállalkozások adóterhelését érintette.

 

A válságkezelés és a globális pénzügyi összeomlás okozta új körülményekhez való alkalmazkodás során tehát az ország gyors és azonnali, de emellett tartós hatású intézkedéscsomaggal biztosította a pénzügyi konszolidációs folyamatokat, tartotta fenn a konvergenciapályát. Az egyéves válságkezelő kormányzás azonban nyilván nem foghatott olyan intézményrendszerek, mint az egészségügy, a közösségi közlekedés vagy a teljes önkormányzati struktúra átalakításába. A pénzügyi konvergencia fenntartása és a szerkezeti átalakítások útjának kialakítása, illetve részletes kidolgozása a válságkezelést követő kormányzati időszak feladata maradt. 2010 nyarán így lehetőség nyílt a konvergenciapálya újragondolására és az elkövetkező évek gazdaságpolitikai stratégiájának tudatos kialakítására. Egy dologra nem mutatkozott lehetőség: a gazdasági és pénzügyi konvergencia felborítására és olyan adósság-, illetve költségvetésihiány-pálya kialakítására, ami az ország külső kiszolgáltatottságát, illetve eladósodottságát újra és tartósan tovább növelte volna. A kormányváltást követően az új kabinet ezt csak idővel és nehezen ismerte is fel, és a felismerés kényszerét nem annyira az Unió belső szabályrendszere, mint a pénzpiacok fokozott érzékenysége idézte elő.


Esély az újrakezdésre


Kétségtelen, hogy egy elsöprő eredményű országgyűlési választások után, széleskörű politikai támogatással és kétharmados parlamenti többséggel felálló kormánynak ésszerű lehetősége a gazdaságpolitika alapvető kérdéseinek újragondolása. Persze, egy ilyesfajta politikai siker sem írja felül a globális pénzpiaci törvényszerűségeket, azonban ezek kellő ismeretével  és megfelelő gazdaság- és társadalompolitikai vízióval felvértezve átfogó és tartós megoldásokat lehet találni a konvergenciapályát érintő minden érdemi kérdésre.

 

Az első és talán legalapvetőbb kérdés - amely rengeteg szálon kapcsolódik politikai értékválasztáshoz, társadalomképhez és az állam feladatáról, szerepéről és felelősségéről vallott nézetekhez -, a GDP arányos állami újraelosztás mértékének stratégiai jellegű és hosszabb távú meghatározása. A pénzügyi és gazdasági konvergencia ugyanis az újraelosztás különböző mértéke mellett is teljesíthető. Az államháztartás egyensúlya a nemzeti jövedelem magasabb, illetve alacsonyabb centralizációja mellett is biztosítható lehet, feltéve persze, hogy a költségvetés bevételi és kiadási oldalát érintő intézkedések időbeli lefutásukban és mértékükben is összehangoltak.  Az újraelosztás mértékének kijelölésében az aktuális kormányzati politikának választ kell találnia arra a kérdésre is, hogy az újraelosztás nagyságát olyan tényezőnek tekinti-e, mint amely érdemben befolyásolja a gazdaság növekedési potenciálját és versenyképességét.

 

Számos érvvel lehet cáfolni, hogy az újraelosztás önmagában versenyképességi kérdés lenne és annak leszorítása önmagában gyorsítaná a gazdasági növekedés tempóját. Sok példát találhatunk magas újraelosztás mellett is kiemelkedően versenyképes gazdaságokra, illetve alacsony újraelosztás mellett stagnálókra. Ennek ellenére igaz lehet, hogy olyan országokban, ahol érdemi különbség van a versenyszféra és a közszféra hatékonyságában, transzparenciájában, működésének növekedést segítő minőségében és döntéshozatali folyamatainak stratégiai jellegében, természetesen az előbbi javára, ott az újraelosztás csökkentésével növekedési tartalékok szabadulhatnak fel.  Hazánk ilyen ország, ezért nyilvánvalónak tűnt, hogy az újraelosztásnak a válságkezelő kormányzás egy éve alatt megkezdett csökkentését a következő kormányzati időszak is folytassa.

 

Adódhat persze a kérdés, hogy egy olyan kormánynak, amelynek széleskörű politikai felhatalmazásából fakadóan a mozgástere is lényegesen nagyobb, érdemes-e olyan konvergenciapályát választania, amely felgyorsítja az újraelosztás csökkentését?  Hiszen így az eredetileg szükségesnél nagyobb mértékű költségvetési kiadáscsökkentést kell vállalnia annak érdekében, hogy további adócsökkentést hajthasson végre. Ennek mérlegelésével arra a következtetésre juthatunk, hogy a 2010 nyarán hivatalba lépett kormány lényegében két alapvető konvergenciapálya közül választhatott.


A két konvergenciapálya


Az első, pénzügyi- illetve gazdaságpolitikai megfontolásokból talán könnyebbnek tűnő választás a megörökölt, lényeges elemeit tekintve már kialakított konvergenciapálya folytatása volt. Még ha a válság egyes kiszámíthatatlan hatásai miatt  2010  során szükség is mutatkozott az államháztartási pálya minimális korrekciójára, ez a tényleges konvergenciaprogram érdemi módosítását messze nem tette szükségessé. A megörökölt programnak amúgy is része volt az újraelosztás fokozatos leszorítása és olyan, kiadáscsökkentésekkel egyidejű és párhuzamos, illetve későbbi növekedési tartalékok felhasználásával biztosított adócsökkentés, mely az államháztartási egyensúly veszélyeztetése nélkül járulhatott volna hozzá további növekedési tartalékok felszabadításához. Ezen a pályán a 2010-es hiánycél tartásához és a 2011-re már korábban elfogadott, a személyi jövedelemadó alsó sávhatárának 15 millióra kitolásához szükséges kiadáscsökkentések lényegesen nem haladták volna meg a GDP 1 százalékát. Így a további szerkezeti átalakításokat az oktatás, az egészségügy, az önkormányzati intézményrendszer vagy a közösségi közlekedés területén nem extrém pénzügyi nyomás alatt, és nem döntően takarékossági, hanem számos egyéb szakpolitikai szempontot is figyelembe véve lehetett volna megtervezni és végrehajtani. Mindez nem zárta volna ki, hogy az egészségügy illetve a gyógyszergazdálkodás átalakítása, vagy a nyugdíjszabályozás felülvizsgálata a járulékrendszer, különösen a munkáltatói közterhek átszabásával párhuzamosan történjen. Hasonlóképpen logikusnak tűnt az önkormányzati rendszer átalakítását a méltán kritizált helyi iparűzési adózás felülvizsgálatával, esetleges kivezetésével összekötni. Így a szerkezeti átalakítások a hozzájuk szervesen kötődő közterhek rendszerének felülvizsgálatával egyidejűleg történhettek volna meg, lehetővé téve a szakpolitikai és pénzügyi szempontból is legjobb megoldások, gyakorlatok kiválasztását, továbbgyűrűző hatásként a foglalkoztatás és a gazdaság növekedési potenciáljának további javítását.


Számos, szakmai alapokon nyugvó gazdaság- és társadalompolitikai érv szólt az eredeti konvergenciapálya folytatása mellett. A válságkezelés éve után az ország potenciális növekedése és versenyképessége nemzetközi összehasonlításban már eleve javuló tendenciát mutatott, a kétszámjegyű exportdinamika messze meghaladta az exportpiacaink importkeresletének növekedését. Gazdaságunk meghatározó szereplői tehát képesek voltak exportpiaci részesedésüket növelni, mindez önmagában tehát nem tette volna szükségessé az újraelosztás csökkentésének további gyorsítását. A lakosság vagyoni- és jövedelemviszonyait amúgy is jelentősen megviselték a válság okozta pénzügyi kilengések, a megnövekedett munkanélküliség és az évek óta tartó költségvetési kiigazítások. A konvergenciapálya módosítását és az újraelosztás csökkentésének további felgyorsítását tehát legfeljebb valamiféle szélsőségesen piacpárti gazdasági szemlélet, vagy egyfajta politikai inspirációból táplálkozó kényszeres különbözni vágyás indokolhatta volna.


Mindazonáltal megfelelően stabil és széleskörű politikai felhatalmazással és alaposan átgondolt szakpolitikai tervekkel, ha fokozott megvalósítási kockázatok mellett is, az induló új kormányzati periódus kezdetén akár mérlegelhető is volt valamiféle gazdaságpolitikai korrekció. Olyan korrekció, amely a konvergenciafolyamatok megtartásával egyidejűleg felgyorsítja az újraelosztás csökkentését, és egyes költségvetési kiadások további leszorításával azonnali mozgásteret hoz létre a gazdaság növekedési potenciálját javító további adócsökkentés számára. Egy effajta irányváltás persze számos kockázatot hordoz magában. Ne feledjük, a belső fogyasztás még nem talált magára, miközben bármilyen mértékű eltérést a konvergenciaprogramtól a pénzpiacok azonnali forintgyengüléssel, valamint a kockázati felárak és finanszírozási költségek hirtelen megemelésével büntetnek, ezek pedig tovább rontanák a háztartások jövedelemviszonyait, illetve a vállalkozások likviditását, beruházási és növekedési képességeit. Nyilvánvaló, hogy az adóterhek és az újraelosztás felgyorsított csökkentése csakis felgyorsított kiadáscsökkentésekkel, hatványozott mértékű költségvetési kiigazítások mellett lenne végrehajtható. Ez azt is jelenti, hogy nem, vagy csak óriási költségek és kockázati felárnövekedések mellett lehet halogatni a kiadáscsökkentéshez szükséges szerkezeti átalakításokat, ráadásul azok lényegesen nagyobb mértékben kell hogy érintsenek szinte minden ellátórendszert. Egy ilyen konvergenciapályán a Munkaerő-piaci Alap gazdálkodása, a szakképzés és a munkanélküli ellátás, a gyógyszerkassza és általában az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjrendszer, ideértve a rokkantsági ellátásokat és a szolgálati nyugdíjakat, az önkormányzati rendszer vagy az állami és önkormányzati vállalatok gazdálkodása csakis durva pénzügyi nyomás alatt formálható át, amikor a megtakarítási igény felülír minden egyéb szakpolitikai szempontot. Ezen a konvergenciapályán az egyes ellátórendszereket érintő átalakítások nemcsak keserves pénzügyi döntéseket, de akár az ellátások megszüntetését, a támogatások jelentős lefaragását és tömeges elbocsátásokat kényszerítenek ki.  Ezeket a gazdaság és a társadalom csak akkor tudja tartós károsodás nélkül átvészelni, ha a reformokkal  párhuzamosan a külső, uniós forrásokból finanszírozott támogatáspolitika hatékonysága és sikeressége megsokszorozódik, és az adócsökkentések minden forintja a foglalkoztatás bővülését támogatja. Ezért is fontos újra hangsúlyozni, hogy egy ilyen tipikusan neoliberális gazdaságpolitikai logikát követő program milyen jelentős kockázatokat hordoz magában egy társadalomra, amely belefáradt a hosszú évek takarékossági intézkedéseibe, és amelynek többsége eladósodott, ezáltal kiszolgáltatottá  vált az ország pénzpiaci megítélésének. A foglalkoztatás szerkezetét és az állás, illetve ellátás nélkül maradók egzisztenciáját illetően további kockázatot jelent, hogy a gazdaság aktuális növekedése kizárólag a nagyobb nemzetközi cégek exportteljesítményén alapul, a belső gazdaság, a hazai vállalkozások még messze nem voltak képesek magukra találni, és stabil növekedési pályára állni.


Külön úton


E lehetséges konvergenciapályákhoz képest sajátos képet látunk persze kirajzolódni, ha végigkövetjük a jelenlegi kormány első évének gazdaságpolitikai irányvonalát és teljesítményét. Az új kabinet hivatalba lépését követően tett, láthatóan eltervezett politikai stratégiába illeszkedő, talán hibás gazdasági és pénzügyi várakozások által is táplált megnyilvánulásai a pénzügyi egyensúly hirtelen felborulásával fenyegettek.  Lényegében a konvergenciapálya alapvető célkitűzéseit kérdőjelezték meg, amikor jelentősen magasabb hiány és adósságpálya melletti gazdálkodást helyeztek kilátásba. A fenyegető pénzügyi károk legfontosabbjait a kormány hamar észlelte és elsőként kommunikációs eszközökkel igyekezett mérsékelni, részben sikerrel. A kommunikációs teljesítményként mindenképpen elismerésre méltó programhirdetésekkel a politikai döntéshozók újra és újra türelmi időt nyertek a pénzpiacokon, jóllehet például a nyár elején bejelentett 29 pontos csomag nagyobb része látványintézkedés volt, érdemi lépéseket csupán az adórendszer tekintetében tartalmazott. Ezzel  a kabinet elhamarkodott, féloldalas és jelentős részben kidolgozatlan gazdaságpolitikai pályára lépett, felborította a konvergenciapályát és a pénzügyi egyensúlyt, így jelentősen nőtt a külső eladósodottság újbóli növekedésének kockázata. A kormány a szuperbruttó adóalap megszüntetésével, az egykulcsos adó és egyéb kedvezmények azonnali bevezetésével és a társasági adócsökkentéssel összességében a GDP 4-5 %-át is kitevő költségvetési bevétel kiengedéséről döntött, miközben az egyensúlyteremtésre hivatott különböző ágazati adók egyenlegjavító hatása, a társasági adóbevétel kiesést eredményező jellemzőiket is figyelembe véve, a GDP 1 százalékát sem érte el.


Ezt követően kivárás és útkeresés jellemezte a kormány gazdaságpolitikáját. Talán abban reménykedtek, hogy a pénzpiacok, illetve az uniós hatóságok türelmet és megértést mutatnak, talán abban, hogy a magánnyugdíjpénztári megtakarítások elszámolása tekintetében jelentős engedményeket tesznek, és ez segít majd elfedni az újkeynesiánus államfelfogás és államháztartási kiadási tervek, illetve a neoliberális szemléletű adópolitika között feszülő, egyébként józan ésszel feloldhatatlan ellentéteket.  A várakozásoktól függetlenül azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az ország jelentős távolságra került a maastrichti kritériumok teljesítését biztosítani hivatott konvergenciafolyamatoktól. Amint a kabinet várakozásai végleg hibásnak és hiábavalónak bizonyultak, a kormány meghozta a fenntartható gazdaságpolitika szempontjából talán leginkább vitatható döntését:  gyakorlatilag államosította a magánnyugdíjpénztári számlákon felhalmozott nyugdíjcélú megtakarításokat. Azonban a  jelentős összegű megtakarítások aprólékosan megtervezett felélésével csak átmenetileg fedhette el a konvergenciafolyamatok felborítását, mindez a hazai gazdaságpolitika koncepcióbeli hiányosságaival, kidolgozatlanságával és tartós megalapozatlanságával kapcsolatos aggályokat a legkevésbé sem oszlatta el. Sőt, az aggályokat talán még növelte is, hiszen a nyugdíjcélú megtakarítások felélésével az államháztartás jövőben várható, azaz implicit adóssága tovább nőtt, a gazdaságpolitika fenntarthatóságával kapcsolatos kérdőjelek tehát csak tovább szaporodtak. Az év végére az ország romló hitelminősítéssel és tartósan megemelkedett kockázati felárakkal kellett szembesüljön.  A sajátos szerkezetű adóátalakítások miatt romlott, de legjobb esetben is stagnált a versenyképességünk, így pedig a költségvetésre háruló korrekciós nyomás is tovább nőtt.

 

Csaknem egyéves csúszással a kormány végül felmérte és elfogadta, hogy nem lehetséges figyelmen kívül hagyni a pénzügyi egyensúly és konvergencia követelményeit, továbbá nem számíthat már olyan csodaszerű gazdasági növekedésre sem, amely az államháztartás egyensúlyának felborítását elfedné a külső szemlélők elől. Az előzmények miatt a tartós egyensúlyi pálya visszaállítása az eredeti, megörökölt konvergenciaprogramhoz képest sokszoros költségvetési kiigazítást igényelt, amely tehát szélsőséges pénzügyi nyomás alá helyezi az ellátórendszerek átalakítását végre megkezdő szakapparátusokat, szakmai műhelyeket. A mára kialakult konvergenciapályát végső soron akár tekinthetnénk egy olyasfajta neoliberális modellnek is, amelynek keretében a kormány végül azt vállalta, hogy a korábban egyébként szükségesnél, illetve a piacok és nemzetközi szervezetek által szorgalmazottnál lényegesen nagyobb megtakarításokat munkál ki az önkormányzati szektorban, a közösségi közlekedésben vagy általában jóléti transzferekben, ideértve az egészségügyet, a nyugdíjrendszer, az egyéb támogatási és szociális ellátórendszereket. Ezzel szemben azonban olyan tudatos és jól szervezett támogatási-  és adópolitikának kellene állnia, amelynek lehetővé teszi, hogy a közszférából és az ellátórendszerből kiesőket a versenyszféra a lehető legnagyobb számban képes legyen felszívni. Nyilvánvaló azonban, hogy a legnagyobb foglalkoztatókra terhelt ágazati különadók ezt a folyamatot éppen hogy gátolják, mint ahogy a bankrendszert sújtó egyéb rendelkezések is, hiszen azok az érintett szektorokban forráshiányt, visszaeső beruházási kedvet és majdhogynem csökkenő munkaerő-keresletet eredményeztek. Ugyanakkor az adócsökkentések, különösen az egykulcsos adó a foglalkoztatási költségeket pont azokon a területeken nem volt képes javítani, ahol az ország strukturális problémákkal küszködik, sőt, érdemben rontotta is a foglalkoztatás esélyeit. Ezzel szemben igen jelentős mértékben javított egy számszerűen szűk, nehezen befolyásolható fogyasztói szokásokkal rendelkező társadalmi réteg reáljövedelmén – az adóváltozások kedvezményezettjei épp ezen tulajdonságaik miatt csak csekély mértékben lesznek képesek hozzájárulni a hazai termékek és szolgáltatások piacának bővüléséhez, végső soron a hazai gazdasági növekedéshez és a munkahelyteremtéshez. Épp ez a kormány gazdaságpolitikai választásának legnagyobb gyengéje: az adópolitika, amely legfeljebb a jövedelemelosztásban, illetve a lakossági jövedelemviszonyok módosításában lehet képes azonnali, bár kétes értékű eredményeket elérni, azonban a gazdasági növekedés serkentésére és munkahelyteremtésre csekély mértékben alkalmas.

 

Mindezek ellenére kétségtelen tény, hogy a tavasz folyamán irányában véglegesen, még a válságkezelés időszakához képest is fokozottan neoliberális jelleget öltő gazdaságpolitika számos pozitív piaci és elemzői visszajelzést váltott ki, még ha részletei meglehetősen kidolgozatlanok, sőt, jelentős részt még mindig teljesen ismeretlenek. A gyorsértékelések hangvétele vitathatatlanul annak is köszönhető, hogy az irányváltással a kabinet végre visszatért egy relatíve kiszámítható és elvileg megvalósítható konvergenciapályára. Ez jelentős előrelépés a korábbi, egy évig tartó útkeresés időszakához képest. A mostani kormányzati gazdaságpolitika elfogadottsága és pozitív piaci megítélése mindazonáltal érthető azok szempontjából is, akik az ország külső adósságállományának finanszírozóiként azt a pénzügyi egyensúly fenntartása, a pénzügyi kockázatok és kamatfelárak szempontjából ítélik meg. A széleskörű politikai támogatottság elvileg kétségtelenül lehetővé teszi azon radikális kiadáscsökkentő intézkedések megvalósítását, melyek a legutóbb beígért konvergenciaprogram és a tartós 3 százalék alatti költségvetési hiány tartásához szükségesek. Ráadásul az esetleges megvalósítási kockázatok sem feltétlenül eredményeznének olyan mértékű elcsúszásokat, melyeket manapság ne szenvedhetne el bármely más uniós tagállam. A részletes szakpolitikai elképzelések hiányából vagy kidolgozatlanságából fakadó bizonytalanságok másrészről azonban eltörpülnek azok mellett a szociális jellegű veszélyek mellett, amelyek egy stagnáló versenyképességű és továbbra is alacsony foglalkoztatással küszködő gazdaság lehetőségével és annak minden káros társadalmi következményével fenyegetnek. Az aktuális konvergenciapálya ugyanis a tervezett intézkedések, a fokozott pénzügyi nyomás alatt végrehajtott szerkezeti reformok és egy téves prekoncepciókon alapuló adóátalakítás mellett csak a legnagyobb szerencsével és a külső konjunktúra váratlan és rohamos javulásával vezethetne gyorsuló gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatási viszonyok lényeges javulásához. Félő ezért, hogy a jelenlegi különutas gazdaságpolitika nem lesz képes megadni az országnak és a gazdaságnak a szükséges felzárkózási lökést, épp ellenkezőleg, könnyen lehet, hogy az alacsony potenciális növekedés és kirívóan rossz foglalkoztatási viszonyok mellett egy tipikus szegénységi csapda felé sodorja. 

 

· 5 trackback

Címkék: gazdaságpolitika államadósság konvergenciaprogram

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr952935550

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Natural Erectile Dysfunction Treatment 2013.11.06. 11:04:35

MagyarorszĂĄg elveszett ĂŠve Ť Amerikai NĂŠpszava Online

Trackback: cydia download free 2013.10.30. 07:02:09

MagyarorszĂĄg elveszett ĂŠve Ť Amerikai NĂŠpszava Online

Trackback: Lehetséges konvergenciapályák 2011.05.27. 22:30:54

A gazdaságpolitika, de különösen annak a költségvetési folyamatokat szabályozó része, lényegében hazánk uniós csatlakozása óta kényszerpályán halad.

Trackback: Novák Előd tragédiája 2011.05.27. 16:48:25

A Jobbik képtelen leszállni erről a döglött lóról....

Trackback: Egy évvel a fülkeforradalom után 2011.05.27. 14:09:15

Alig hisszük, de egy teljes év telt el a II. Orbán-kormány ciklusából. Mindnyájan túléltük, a kormány éppúgy, mint a polgárok, de mégis hogyan? Az ősz haj…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

@Darázs Csaba: A Fidesz kormányzat eddig egyetlen dolgot tett a magánnyugdíjpénztárak kivégzése mellett: Bevezette a 40 év jogosultsági idővel rendelkező nők számára a korhatár nélküli teljes nyugdíjazást. A többi pps, pdf, sajtótájékoztató és prospektus. Valójában nem történt semmi. Épp úgy elképzelhető hogy ez így is marad, mint ahogy az ellenkezője is. A kormány semmi sem akadályozza meg hogy módosítsa a társadalombiztosítási törvényt. Elfogadásához feles többség kell. Mégsem módosították.
Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz a vége. A kormány előtt két alternatíva van: 1) Szigorít és jelentősen veszít a támogatásból
2) Nem változtat érdemben.
Szerintem az utóbbi lesz a nyerő. Mondok egy példát: Rendvédelmisek nyugdíja. Te még elhiheted hogy ezt elveszik, de ilyesmi nem lesz. Túl erős és jól szervezett a rendvédelem. Ez nem a minimálbéresek tömege, akiknek meg lehet minden további nélkül az adóját, úgysem történik semmi.
Még egy dolog: az MSZP folyamatosan szidja a 16% SZJA-t, csak épp azt nem teszik hozzá, hogy a gazdagoknál nem divat az SZJA.

A "gazdagok" megoldották másképpen a "fizetést", pl. osztalék, vagy egyszerűen csak céges autó, céges tévé, céges szauna.

Emiatt magyarországon az lenne a cél, hogy minél többen az ügyeskedés helyett adót, járulékot, SZJA-t fizessenek. Ezt szerintem akkor fognak, ha nem éri meg ügyeskedni, mert nem jelent sok nyereséget, de ugyanakkor sok kockázatot jelent.

Ha megfizethetőek az adók (a 16% SZJA sajnos még hiába, hiszen ott a rengeteg járulék), akkor talán többen választják a legális módszert. Aki nem, azt pedig el kell kapni keményen.
@tistedur:
Olyan szegénység nincs, amiből nem lehet kitörni.

Akinek semmilye sincs, annak a van a legkevesebb vesztenivalója. Nyugat-Európa nem a szakképzett munkaerőt várja, hanem az alacsonyabb helyi fizetésnek is örülő tömegeket.

A szegénység lehetőséget teremt.
@Darázs Csaba: ha fiatal vagy és egyedülálló, akkor igen. középkorúan, gyerekkel, feleséggel/férjjel képzetlen munkavállalóként nem annyira. nyugat-európa pedig várja a képzett munkaerőt: a villanyszerelőt, a hentest, az orvost - és meg is fizeti.németországban szakmunkásként jobb körülmények között élhetsz, mint itthon az ún. középosztály, ráadásul kiszámíthatóbb körülmények vesznek körül.
a szegénység lehetőséget teremt arra, hogy elmenj, és ne nagyon akarj visszajönni. végül is tényleg túl sok ember él ebben az országban, nem igaz?
@Darázs Csaba: Kár hogy kb 170.000 állásra több mint 550.000 statisztikailag jegyzett munkanélküli jut. Ugy hogy az igért 1.000.000 munkahely is sántit. Sok-sok munkahelyet kellene létrehozni, akkor amikor az ipari technologia fejlődése egyre kevesebb munkaerőt igényel. És bizony a 16% adó is elhibázott lépés. Tovább csökkent a vásárló erő. Továbbá a kormány jelenlegi gazdaságpolitikájának köszönhetően nem több hanem kevesebb munkahely lett. És a munkáltatók szájizére szabott munkatörvénykönyve további elbocsátásokat eredményez. De legyünk optimisták várjuk ki a végét.
@Tedat: Inkább az kellene, hogy a pénzt munkahely teremtésre fordítsák, ami náluk realizálódik. De ez nem perspektíva jelenleg. A magas jövedelműeknél igenis fontos lenne a sávos adózás. Nem minden magas keresetű cégtulaj. Lásd a szájgyártó és hasonlók sleppjét. Meg az álláshalmozó képviselőket....
mer mit gondoltatok
Annak örülök, hogy a "Haza és haladás" alapítvány hallatja a hangját. Kérdés: vannak-e nyitott fülek?
Most nem tudom mit okoskodik itt össze Oszkó Péter... A Bajnai-kormány volt pénzügyminisztere, ugyanis nem lehet elfogulatlan!
@Tedat: Ne gondold, hogy ha leszállítanák az Szja-t pl. 10 %-ra, akkor tömegével boldogan rohannának az emberek adót fizetni! A magyar mentalitás szerint inkább mérgelődnének: a fene egye meg, már csak 10 %-ot tudok kivenni az állambácsi zsebéből!
szent szatyor, szerintem most jön még csak a feketeleves...
@Tremere: Igy van,ne is értelmezd,amit leir,egyébként is Gyurcsány a hibás!
@czjanos: akkor hogyan magyarázod, hogy a környező országokban mindenhol megnőtt az adófizetők száma miután bevezették az egykulcsos adót? Kulturálisan alsóbbrendűek lennénk? Nem kellene ide ilyen primitív általánosítás hogy a magyarok milyenek, csak magadat teszed nevetségesé.
Kicsijuti, jó szórakozást!
Valamit kéne kezdeni már az országgal mert eltelt 20 év és üldögélünk itt a Kárpát medencében mint egy lavórban,ami lyukas lett és nincs már benne víz sem.

Akinek halvány lövése sincs az országról csak szájkaratázik folyamatosan mint Orbán és Gyurcsány azok vezetik az országot,akik pedig lépésről lápésre haladnának egy működőképes és virágzó ország megteremtése felé mint Oszkó és Bokros urak azok félredobva,besározva üldögélnek a partvonalon kívül.

Fura ez az ország,de ha ezt kívánja a többség én elfogadom,de én jelzem,hogy rossz az irány és ha tehetném akkor kiszállnék!
@czjanos: Munkahelyek nem az egykulcsos adó miatt keletkezhetnek, hanem a munkáltatói járulékok és adminisztráció csökkentésétől.
Az egykulcsos adót inkább egy igazságosabb tökönrúgásnak nevezném, az eltartottak után járó adókedvezményt pedig egy elismerésnek az adót fizető és gyermeket nevelő, mind kisebb létszámban jelen levő polgárokért.
Mindezekkel együtt első lépésként a járulékokat kellett volna csökkenteni, felvállalva ezzel a nyugdíjak csökkentését, a TB-járulékok csökkentése után pedig a jogosultságok felülvizsgálatát. Aztán a foglalkoztatottság emelkedése után jöhetett volna az egykulcsos adó is. Így sem rossz, de a jobb sorrend talán kisebb elszegényedést okozott volna, igaz ezt nem sok esély van elkerülni, talán mérsékelni lehetett volna a 2012-13 magasságában bekövetkező brutális elszegényedést.
Több komment igen színvonalas, külön blogbejegyzésnek is elmenne!
@Darázs Csaba: Már majdnem azt hittem, hogy meg tud győzni, de nem. Az egykulcsos adóról nem tudok egyetérteni Önnel. Ami a szegények kárára a gazdagokat dédelgeti. Ön azt mondja, ez az adónem ösztönző a jobbkeresetűek számára, én meg azt, hogy ha eddig valamennyit dolgozott, most miért dolgozna annál többet? Hogyan ösztönzi ez több munkára? Jellemzően ezek az emberek eleve sokat dolgoznak, nem ritkán hétvégén, vagy túlórázva. Ez ugyan jó is, de rossz is, mert elveszik mások elől a munkát. A kapitalizmus ugyanis kitermeli a maga munkanélküliségét, hiszen hajszolja a cégeket, hogy minél versenyképesebb áron tudjanak produkálni, ergó minél kevesebb emberrel végeztetik el ugyanazt a mennyiségű munkát. Csak azt nem értem, hogy ezek után ki fogja a termékeket és szolgáltatásokat megvásárolni, ha egyre több lesz a munkanélküli (és pénz nélküli).
A szegénység és munka kapcsolatban pedig ön durván általánosít, azt sugallva, akik szegények, nem akarnak/akartak dolgozni. Kérdem én, ha nincs munkahely, munkalehetőség, akkor hogyan is tudna felemelkedni? Uram bocsá, nem mindenki akar diplomás, értékalapú munkát végezni, hanem képességeinek megfelelő, tisztességes szakmunkás aki családját eltartaná. Az ilyen, ha nincs munkalehetőség, lecsúszik,vagy elhagyja az országot.
Ha Ön szerint a gazdag=okos és intelligens, jobb ha körülnéz az utcán, ki milyen autót vezet és gyorsan leszáll a földre ill. a magyar valóságba.
@igenember: "Még annyit engedjen meg, hogy csalódásomnak hangot adjak. Hibáztatom Önt és Bajnai Gordon urat, hogy képesek lettek volna tavaly ezt az őrületet megakadályozni. Ha elindulnak a választásokon biztosan nincs meg a Fiatal Demokratáknak (lol) a 2/3-os parlamenti többségük." - Egyetértek.
@ciceró: "A kormány semmi sem akadályozza meg hogy módosítsa a társadalombiztosítási törvényt." - Rosszul tudod. Már a 98-as törvény amit Hornék hoztak még, a nyugdíjrendszer megváltoztatását írja elő. Csak akkor az Alkotmánybíróság azt mondat hogy 15 év múlva léphet ez a rendelkezés életbe, mert a társadalomnak fel kell készülnie rá. 2013-tól ebben a Fidesznek szabad keze lesz.
Egykulcsos adóhoz: tfh, hogy egy cégnek egy jó szakemberre van szüksége, aki havi nettó 500e HUF-ot kér. A régi rendszerben(mondjuk 2008-ban) ez egy 1.050.000 HUF bruttó fizetést jelentett, ami a munkáltatónak 1.403.700 HUF-ba került.

A mostani adórendszerben ugyanehhez 810.000 HUF bruttó és 1.040.850 HUF munkáltatói összköltség szükséges.

Nem kis különbség.
@nyomasek: Bobo, nem is állítottam soha, hogy az egykulcsos adó munkahelyeket teremt. Munkahelyeket a befektetők, vállalkozók teremthetnek, ha van tőkéjük, van életképes ötletük és van bizalmuk a jövőt illetően.
A 16 %-os, egykulcsos adó csak feszültséget teremtett, növelte a különbséget a tehetősek javára, a társadalom többsége rovására.
@kicsijuti: azért, mert a magyar néplélekbe évszázadok során bele lett nevelve a kibújás ösztöne, az elmúlt 20 év pedig erre csak rátett, mert csak a szorítást növelte, ami a kibújási ösztönt erősítette. Mindezzel együtt egyetértek azzal, hogy emberibb léptékű adók (és főleg munkáltatói járulékok) kellenek ahhoz, hogy ez az adócsaló mentalitás lassan eltűnjön. Hogy a többi nép milyen, az más kérdés.

Ugyanakkor érdemes észrevenni, hogy az igazi probléma nem az SZJA csökkentésének elvével van. Én támogatnám az egykulcsos adót. A gond ott van, amit a cikk is leír: hogy a bevétel csökkentés léptéke nem volt szinkronban a kiadás csökkentés léptékével. Ráadásul ez a felborult egyensúlyi állapot túl hosszan tartott, és így még többet kell megtakarítani még gyorsabban.

Az már csak hab a tortán, hogy szegény ostoba Fidesz azt hitte, hogy pont az SZJA-csökkentés fogja pörgetni a gazdaságot - és mivel jelentős rétegeknél ez növelés volt, még vissza is fogja a belső piacot. Ez így elég nagy, és egyre inkább úgy néz ki, hogy az ország jövője szempontjából végzetes hiba volt részükről.
AZ a baj, hogy mindig magyarítjuk azt, ami máshol már bevált.
Ha nem tetszik nekünk a külföldi példa, akkor az ottani veszteseket kérdezzük meg, nem a több nyertest.
Csak egyszer kell elkezdeni. Munkahelyet nem az adó mértéke teremt,hanem az, hogy a közigazgatás békén hagyja-e a vállalkozásokat vagy nem. Most éppen nem.
@fakopács: Akkor a Jobbikkal lett volna meg a 2/3, ami a lehetséges legrosszabb forgatókönyv lett volna. Bajnai volt annyira profi, hogy felmérte az esélyeit. A széthúzó MSZP, a szétzüllő SZDSZ, az éppen alakuló LMP, a kihulló MDF mind Orbán malmára hajtotta a vizet. A sok délibáb, amit "hazánk kék egére festettek", sok emberrel elhitette, hogy levegőből is lehet várat építeni. Most jött el a felismerés és a kiábrándulás ideje: hiszen megszívattak minket a szép szavakkal, a mézes-mázos ígéretekkel! Éppen ezért van szükség sok ilyen higgadt, szakszerű, nem személyeskedő tanulmányra, hogy rá lehessen döbbenni: az út, amire most a Magyar Köztársaságot terelték, ingoványos, nem látszik a vége, a végkimenetele.
@Darázs Csaba: nálad a pont.

Én még arra leszek kíváncsi, hogy az ellenzéki oldalról máris beindult szociális demagógia (mondjuk volt kitől tanulni) vajon elég lesz-e az említett eltartott többség visszacsábítására.
Mert mondjuk a helyzetük most tényleg romlani fog.

A 4-6%-os gazdasági növekedésre se vennék mérget. Főleg, hogy sikerült ellenünk hangolni azokat az országokat, amik eddig a tőkét és technológiát hozták.
Tisztelt Oszkó Úr!

A magánnyugdíjrendszerrel kapcsolatban szeretném hozzátenni, hogy bár a rövidtávú hatásaival kapcsolatos véleményével egyetértek, hosszútávon viszont mindenképp jó döntésnek tartom a megszüntetését, és kifejezetten örülök neki, hogy az Unió "kekeckedése" miatt (teljesen jogos volt az a kérés, hogy a pénztárakban felhalmozott vagyonnak legalább egy részével csökkenthessük a kimutatott államadósságot, hiszen csak úgy ad ez az adat ilyen rendszerrel nem rendelkező országokkal való összehasonlíthatóságot) végül rákényszerültek erre a lépésre. Bár az öngondoskodás és az előtakarékosság elveivel maximálisan egyetértek - így az önkéntes nyugdíjpéztári rendszert támogatandó dolognak tartom - de látni kell, hogy a járulékok egyszerű átirányítása, majd a kieső bevétel pótlása hitelből nem járható út, idővel kezelhetetlen méretű problémává duzzad (kivéve, ha a gazdaság ki tudja nőni, de erre ma még kevesebb az esély, mint korábban). Egyébként kis visszaemlékezés gyanánt: a '98-'02 -es ciklusban is egyértelműen a világ tudtára adta a Fidesz, hogy a rendszert nem tartja jónak, amit az oda utalt járulékrész mértékének befagyasztásával fejezett ki. Akkoriban nem is nagyon volt lehetősége (vagy mersze) ennél többet tenni. A rendszer tökéletlenségét a többször is megnyitott visszalépési lehetőség is jól mutatta (erre nem emlékszem pontosan, hogy ezek az Önök irányítása alatt, vagy korábban történtek).

Az írás többi részével nagyrészt egyet tudok érteni, fenntartva, hogy nyilvánvalóan elfogult egy fajta gazdaságpolitika iránt, ami egyébként nem rossz (főleg a korábbiakat tekintve), de figyelmen kívül hagyja, hogy a gazdaságpolitika soha nem lehet tisztán gazdaságszakmai kérdés. Egy országot rövid ideig válságkezelő, szakmai kormányként vezetni nyilvánvalóan teljesen más "műfaj", gyakorlatilag megvalósulhat a csak szakmai szempontokat figyelembe vevő kormányzás, ami ebből a szempontból ideálisnak is tekinthető. Egy teljes ciklust kitöltő "teljeskörű" kormánnyal szemben a polgároknak teljesen más elvárásai vannak (amik ráadásul vagy homályosak, vagy megvalósíthatatlanok), így a papíron tökéletesnek látszó gazdaságpolitika zsákutcába vezet, aminek egyenes következménye, hogy a valóban megvalósított messze nem papírforma lesz (remek példa erre az egykulcsos adó).

Remélem titokban (nyilvánosan nyilván nem vállalható :D) azért tudnak tanácsokat adni a kormánynak, hiszen minden jó ötletre szükség van, ami ezt az országot sikeresebbé teheti.
@nevetőharmadik: Azon lehet vitatkozni (ha egyáltalán érdemes), hogy az egykulcsos adó jó-e, de hogy a tavalyi bevezetése nagyon rossz időzítéssel történt, az számomra egyértelmű. Mivel Orbán azonnali, nagy arányú adócsökkentést ígért, meg is csinálták ezt a torzót, ami a szegényektől elvett, a jómódúaknak (köztük saját maguknak) adott, az államháztartás hajóján meg ütött egy nagy léket. Az eltelt egy év gazdasági szempontból teljes kudarc, a hatalom megerősítésében pedig teljes győzelem.
Az azért jó dolog, hogy a Haza és haladás alapítvány szerzőit ilyen nagy érdeklődés kíséri.
@dbeata:

"Kérdem én, ha nincs munkahely, munkalehetőség, akkor hogyan is tudna felemelkedni?"

Kulcsszó: mobilitás. Ahogy a többi országban. Tippeljen: maga szerint én a szülővárosomban dolgozom?

"hanem képességeinek megfelelő, tisztességes szakmunkás aki családját eltartaná. "

Az ilyeneket az egész országban tárt karokkal fogadják/várják, vagy pedig gond nélkül megélnek.

Akikről itt szó van azok a prehisztorikus szinten lévő, maximum pattintott kőeszközök manufakturális előállítására alkalmas, tömegek. Ők azok, akik nem tanultak/nak, hasznosítható tudásuk nincsen, gyakran írni-olvasni sem tudnak, de ahhoz viszont megvannak a képességeik, hogy a szociális háló lehetőségeit maximálisan kihasználva eltartassák magukat az országgal.

Ön ezeket védi, ami nem baj, csak ne tegyen úgy, hogy mintha nem ;-)
Legalább nálatok ne lenne ennyi indokolatlan, hangulatkeltő neoliberálisozás...

Az írás eleje alapján gyakorlatilag egyértelmű, hogy ez az ország hosszútávon alapvetően az állami újraelosztás drasztikus visszafogásában érdekelt, amit az előző konvergenciaprogram nem igazán tudott biztosítani - részben a szociális feszültségektől való félelem, részben a strukturális reformokhoz szükséges politikai felhatalmazás hiánya miatt. Éppen ezért közel sem egyértelmű, hogy bármiféle más konvergenciaprogram kidolgozását csak "szélsőségesen piacpárti gazdasági szemlélet, vagy egyfajta politikai inspirációból táplálkozó kényszeres különbözni vágyás indokolhatta volna". Ezt eléggé víz alatti könyöklésnek érzem, az újragondolás se nem őrültség, se nem hiúság feltétlenül.

Az egykulcsos szja melletti morális érvelés (Milyen joga van az államnak/többségnek a magasabb jövedelműektől/kisebbségtől keresetük nagyobb hányadát elvenni?), látom, nálatok nem játszik. Ugyanakkor kérdésként megfogalmazódik bennem, hogy milyen tényeken alapul a következő kijelentés: "egy számszerűen szűk, nehezen befolyásolható fogyasztói szokásokkal rendelkező társadalmi réteg reáljövedelmén [javított az egykulcsos szja]". Miért lennének ennek a kereseti csoportnak nehezebben befolyásolható fogyasztói szokásai? Lehet, hogy én vagyok tájékozatlan, de ez nem tűnik túl megalapozottnak.

És hát arról sem vagyok meggyőzve, hogy az adópolitika minden elemének kritériuma lenne "hozzájárulni a hazai termékek és szolgáltatások piacának bővüléséhez". Ha ez igaz lenne, tán a tervgazdaság is működött volna, és a magánnyugdíjak elrablása is támogatandó lehetne...
nem is értem, miért képzelik politikusok, hogy számukra még átlátható gazdaság és társadalom; mivel mit okoznak, plusz azok következményei, stb...
Civil szerveteknek akkora hatalmuk lehet bizonyos kérdésekben, mint az államnak vagy a médiának.
@czjanos:

Az átmeneti bevételkiesés az egykulcsos adó bevezetésének velejárója. A mi helyzetünkben ez normálisnak mondható jelenség.
A 16%-os SZJA-nak és a hitelek árfolyamának rögzítésének csak egy célja van: a kereslet növelése a megnövekedett vásárló erő révén. Ha ez beválik, márpedig egyszer befog, akkor az alacsonyabb keresetűek is jól járnak.

A forintot gyengíteni nem botrányokkal kellene, hanem esetleg a jegybanki alapkamat csökkentésével.

A jelentős fogyasztásnövekedést Ázsiában kell keresni. Kínában is nő az életszínvonal, nőnek a bérek.

A magyarok általánosságban kevéssé mobilisek (93% saját házában/lakásában él, eu átlag 23%) és azt várják, hogy hozzájuk menjen a munka. Ez is állami beavatkozásra vár...

A közmunkaprogram jó, annak ellenére ha drága is. Ha nem tetszik akkor el lehet menni dolgozni. Több bölcsődére, óvodára is szükség lenne, de egyenlőre olcsóbb az anyukákat otthon tartani.
@sidorovich: nincs mobilitás magyarországon, de ez nem meglepő:ma a magyar lakásállomány 95%-a magánkézben van.ott ahol nincs munka a lakások eladhatatlanok, ott ahol van munkahely a lakások viszonylag drágák. az albérleti díjak magasak. egy fiatal, pályakezdő egyedül talán könnyebben költözik, de a családos harmincas munkavállaló jóval nehezebben tudja magát mobilizálni.
azt a toposzt, hogy jó szakmunkás jól megél, azt meg el kellene felejteni.
Lehet-e gazdaságpolitikának nevezni azt, hogy lenyúlom a dolgozó emberek által a saját jövőbeni nyugdíjukra félretett pénzt, és azt beforgatom az államadósság törlesztésébe, majd döngetem a mellem, hogy csökkentettem 5%-kal az adósságot?
@sidorovich: Pont ez az átmeneti kiesés a gond, mert tavaly nem volt racionalitása semmilyen bevétel-csökkentő intézkedésnek. A 2011-es évet úgy-ahogy lefedi a mnypénz, de jövőre honnan jön a folt a lyukra? Nem gyarapszanak a munkahelyek, ha lesz ugyan bővülés a foglalkoztatásban, az szinte kizárólag az állam büdzséje terhére fog megvalósulni ( közfoglalkoztatás), a lyuk pedig tátong tovább. Mit csinálhaz ilyenkor az aktuális kormányfő ( azon túl, hogy kiad 508 milliárd forintot egy tőzsdei cég részvénypakettjéért)? Szól a gazdasági miniszternek (mivel pénzügyminisztere nincs): te öreg, nézz körül, honnan lehet megint einstandolni?
Szerintem az egy kulcsos adó közvetlen hatása nem a kereslet növekedése, hanem a megtakarításoké.
Sokat gondolkodtam azon, hogy a mobilitásnak mi a tartalma? Azt várják a dolgozóktól, hogy 100 km-kel az otthonuktól vállaljanak munkát úgy, hogy ezzel részben elszakadnak a családjuktól, vagy cipeljék a hátukon a gyereküket úgy, hogy kiveszik az óvosából, iskolából és mindig ott íratják be, ahol éppen dolgoznak?
@demagofób:

Ekkora bukás után mindenki hitelt fog törleszteni és nem fogyasztani. Menj és nézd meg a lakókörzeteket (ne a gazdag helyeket). Mindenki olcsóban kopottban jár és azt is meg fogja gondolni, hogy jegyet vegyen-e.
@qwasder: 1-2 éven belül kiderül, de ma a fidesz minden erőből belső keresletet akar teremteni.

Azzal, hogy megvonja a szociális juttatásokat (amivel mélyen egyetértek) több munkakereső lesz tehát a bérek az alacsonyabb keresetűek esetében csökkenni fog.

A sok deviza hitel miatt, amit a baloldali kormány hagyott elszállni a forint elinflálása sajnos/szerencsére szóba sem jöhet. Valahogy a bérköltségeket is csökkenteni kell, hogy versenyképesek legyünk.
@Szalai Ervin: azért nehezen befolyásolhatóak az "elit" fogyasztási szokásai, mert ők az "elit". az elit pedig nemzetközi trendekhez igazodik, amióta a világ világ :) ebben a körben a reprezentáció már nagyon fontos, és jelenleg magyarország nem tud semmi olyat nyújtani, ami ezt a reprezentációs kényszert ki tudná szolgálni-tehát nem magyar termékeket fognak vásárolni.
A szegények annak örülhetnek, hogy amit 3 millió ember tett félre a nyugdíjaira az elmúlt 12 éveben, azt szét osztották a 10 millió között...
@Zoltanius:
Igen, valami ilyesmi. Mint ahogy egy multi középrétegében dolgozó nem esik kétségbe, ha Finnországból Magyarországra helyezik egy termelési egység vezetőjének, csak kisebb mértékben ugyanez.
Tehát ha van jó meló Győrben, akkor Pestről oda kell költözni/járni, vagy hasonló pl.: Szeged-Pest viszonylatban.
@demagofób: csökkentsd a béreket, de akkor csökkentsd a megélhetési költségeket is.
@demagofób: Érdekes az inflálás és a bércsökkentés témája, amikor minden megy az egekbe és nem inflációs százalékkel. Mert ugye az árfolyam is rápakol meg a mezőgazdasági történések is, mint fagykár stb.
@tistedur:

Főleg ha nem is akarja, úgy tényleg nehéz. Lehet albérletbe költözni, van sok opció, de nem úgy, hogy valójában csak egy opció van: a mindenáron otthonmaradás.

A szakmunkások kérdésében továbbra sem értünk egyet. Talán annyiban, hogy jól tényleg nem él, mert ebben az országban jól szinte senki nem él, így tehát ők sem.

De munka az van. Vagyis volna.
Ha valakinek problémája lenne a jelenlegi pénzügyi válság megértésével, a következő sorok segíthetnek: Valamikor régen, egy indiai kis faluban egy ember bejelentette a falusiaknak, hogy majmokat vásárol fel, darabját 10$-ért.
A falusiak tudták, hogy a környéken sok a majom, elmentek hát az erdőbe összefogdosni őket.

Az emberünk majmok ezreit vásárolta fel, mindegyikért kifizette a beígért 10$-t. Ahogy a majmok fogyni kezdtek az erdőben, a falusiak abbahagyták az összefogdosásukat. Erre az ember bejelentette, hogy 20$-t ad egy majomért. A falusiak fellelkesültek és újra elmentek majmokat fogni.

A majmok csakhamar még jobban megfogyatkoztak, a falusiak hazatértek. Az ember 25$-ra emelte az átvételi árat, de már így is nagyon nehéz volt majmot fogni.
Erre a férfi közölte, hogy 50$-t ad egy majomért, de sürgősen el kell utaznia egy kis időre, addig egy helyettese fogja őt képviselni, aki a nevében átveszi a majmokat.
Amikor elutazott, a helyettese azt mondta a falusiaknak: "Nézzétek ezt a sok majmot a ketrecekben, amit a főnököm vett tőletek. Eladom nektek darabját 35$-ert, és amikor az emberünk visszatér, eladhatjátok neki 50$-ért." A falusiak összeszedték minden megtakarított pénzüket,és megvették az összes majmot.

Ezután a falusiak soha többet nem látták sem az embert, sem a képviselőjét, csak a rengeteg majom mászkált megint a környéken, úgy, mint azelőtt.
@Crystah Mastah: A mobilítás csodálatos dolog, mielőtt az ember családot alapít. Utána már csak akkor van rá lehetőség, ha az egyik fél nagyságrendileg magasabb keresettel rendelkezik, így nem gond, ha a másik akár hosszabb időre kiesik a munkavállalók köréből. Ha már gyermek is van, az tovább bonyolítja a helyzetet. A lényeg tulajdonképpen, hogy a munkáltatónak kell fizetnie a "mobilítás költség"-ét, amit nálunk csak a szakmájukban legkiválóbbak esetében hajlandók. Ráadásul Magyarországon egyetlen város van, ahol biztosan talál egy pár mindkét fele munkát, úgyhogy nem is értem, hogy a fővárosba és agglomerációjába irányuló mozgáson kívül miféle mobilítást várunk? A mindenki menjen nyugatabbra nem jó válasz...
@czjanos:

Igen, ez jó kérdés és a jövő fog erre választ adni. A meglátásom szerint egy nagy kísérlet zajlik, ami elsülhet jól és elsülhet rosszul is. Ez OV-ékon múlik, ha nem jön össze nekik, akkor mennek ők is a levesbe, mint a szocik.
@sidorovich: Magyarországon senki nem él jól, az is egyfolytában panaszkodik, aki milliókat keres...
Ha valakinek problémája lenne a jelenlegi pénzügyi válság megértésével, a következő sorok segíthetnek: Valamikor régen, egy indiai kis faluban egy ember bejelentette a falusiaknak, hogy majmokat vásárol fel, darabját 10$-ért.
A falusiak tudták, hogy a környéken sok a majom, elmentek hát az erdőbe összefogdosni őket.

Az emberünk majmok ezreit vásárolta fel, mindegyikért kifizette a beígért 10$-t. Ahogy a majmok fogyni kezdtek az erdőben, a falusiak abbahagyták az összefogdosásukat. Erre az ember bejelentette, hogy 20$-t ad egy majomért. A falusiak fellelkesültek és újra elmentek majmokat fogni.

A majmok csakhamar még jobban megfogyatkoztak, a falusiak hazatértek. Az ember 25$-ra emelte az átvételi árat, de már így is nagyon nehéz volt majmot fogni.
Erre a férfi közölte, hogy 50$-t ad egy majomért, de sürgősen el kell utaznia egy kis időre, addig egy helyettese fogja őt képviselni, aki a nevében átveszi a majmokat.
Amikor elutazott, a helyettese azt mondta a falusiaknak: "Nézzétek ezt a sok majmot a ketrecekben, amit a főnököm vett tőletek. Eladom nektek darabját 35$-ert, és amikor az emberünk visszatér, eladhatjátok neki 50$-ért." A falusiak összeszedték minden megtakarított pénzüket,és megvették az összes majmot.

Ezután a falusiak soha többet nem látták sem az embert, sem a képviselőjét, csak a rengeteg majom mászkált megint a környéken, úgy, mint azelőtt.
@sidorovich: figyu, én egy olyan városból jövök, ahonnan buszokkal járnak az emberek egy másik városba dolgozni: nem tudnak odaköltözni, mert a lakásukat nem tudják eladni, és ha még el is tudnák adni, nem tudnának a másik városban lakást venni. az albérlet a rezsivel együtt pedig majd egy fizetést elvisz.az teljesen járható út egy darabig, hogy négy egyedülállő, vagy két pár kivesz egy kétszobás, vagy 1+2 félszobás lakást, de onnantól kezdve, hogy esetleg van gyerek, már ez sem járható út.
@czjanos:
"A 16 %-os, egykulcsos adó csak feszültséget teremtett, növelte a különbséget a tehetősek javára"

Felejtsük már el a demagógiát!

Ki a tehetôs? Oszkó! Hogyan adózik? Offshore módon, Cipruson (ha jól tudom). Neki nem segít a 16% SZJA. Pedig ô tehetôs!

Ott van Gipsz Jakab. A bruttó 300 ezerbôl tud fizetni egy lakáshitelt és egy szerényebb új autót. Ô jól jár a 16%-al. De hogy ô lenne a tehetôs??? Egy autóval, egy közepes lakással?? Na ne!!!
@Tedat: Ott van Kis Jóska. 45 éves, 20 éves gyerekére nem jár adókedvezmény. Kis Jóska szakmunkás. Keresete 160 bruttó. Rosszabbul járt, igen. Kevesebbet keres. Ő tehetős? Nem az. Ez van. Százezrek jártak rosszabbul. Ők soha sem fognak többet a Fideszre szavazni. Jövőre még többet fognak rosszabbul járni.
A kérdés nem az, hogy eltörlik-e a 16%-ot, hanem az hogy mikor. Még ez a kormány, vagy majd csak a következő.
Unalmas már ez az offshore-ozás, meg szlovák rendszámozás.
Mikor jönnek már rá az EU-ban, hogy adóharmonizációra szükség van?
Itthon, hogy csak alacsonyabb adókkal lehet bármit is elérni a magyar "furfang" ellen.
@ciceró: Kis Jóska akkor fog jól járni, ha Gipsz Jakab az adócsökkentéséből felújítatja vele a lakását...
Magyarország az EU előtt offshore nagyhatalom volt! ezt mindig mindenki elfelejti!
@demagofób: ezt csak a politikusaink felejtik el :)
Az egykulcsos ado nem lesz hosszu eletu kepzodmeny. Ekkora igazsagtalansagot sokaig nem fog turni a tobbseg es a kovetkezo kormany visszaallitja majd a savos adozast. Nem veletlenul nem alkalmazzak egyetlen fejlett orszagban sem. Az USA-ban is 6 kulcs van es nyugat-europaban is mindenhol tobb kulcsot alkalmaznak.
Orban adopolitikaja nem mas, mint durva jovedelem atcsoportositas a jomodouk iranyaba. Kis- es kozepeskerestu embereknek ez jarulek- es adoemelest jelentett, ami durva realber csokkenest hozott. Hogyan tudna a gazdasag ugy talpra allni, ha a tobbsegnek romlik a realpozicioja? A rosszul megszerkeszett adorendszer kovetkezmenyeket Orban kenytelen lesz egyre ujabb megszoritasokat bevezetni a koltsegvetes kiadasi oldalan, ami a szegenyseg es a szocialis feszultsegek novekedesehez fog vezetn. A munka valoban megoldas lenne a szegenysegbol valo kitoresre, azonban ha a hosszutavu trendeket nezzuk, mar szinte egy evtizede folyamatosan no a munkanelkuliseg Magyarorszagon. Olyan sulyos a helyzet, hogy mernokok es szakmunkasok is nehezen, vagy nem talalnak munkat. Akkor mihez kezdjenek a kevesbe jolkepzettek vagy az idosebb emberek? Kilatastalan a helyzet. Az egyeduli megoldas elhagyni az orszagot ( annak akinek lehetosege van ra)Szazezreknek azonban annyi penze sincs hogy Budapestre felutazzon egy munkaert. Ok az igazan remenytvesztett tomegek. Orban mindenkit tamad a politikajaval aki "gyenge": nyugdijasok, munkanelkuliek, betegek, fiatalok. Gusztustalan egy politika ez... En megertem hogy Ok nem fogjak kihuzni Magyarorsagot ebbol a mely valsagbol, amiben most van, de ilyen durva megszoritast es eletszinvonal csokkentest senki sem vart Orbantol. A valasztasok elott meghirdetett " plebejus" politizalastol mar fenyevekre kerultunk. A legtobben azert szavaztunk Orbanra hogy megallitsa a tarsadalom szeteseset es szeleskoru tomegek leszakadast. Ehhez kepest pontosan az ellenkezojet teszi
@rori brékör: minden ötödik komment után beírhatnád...
@Brix: szerinted "a munka valóban megoldás lenne a szegénységből való kitörésre"
Te tényleg láttál már erre példát?
@Brix: Az USA-ban az árak alig magasabbak már, mint nálunk, sőt sok minden olcsóbb. Ugyanakkor mindenkinek jár több kedvezmény: $5700 mindenkinek jár, de többtagú családnál a családfőnek $8350 vonható le, plusz eltartottként $3650. Tehát egy háromtagú család $17700 dollárig nem fizet adót. (= kb. 3 500 000 forint) továbbá még egy csomó dolgot levonhat: orvosi költségeket, ha a jövedelem 7,5%-át meghaladja, a helyi adókat, amit pl. az önkormányzatnak fizetnek, a lakáshitel kamatait, az adományokat, a nem üzleti tulajdonban esett klf. károkat, valamint a jövedelemtermelés céljára szolgáló költségeket, ha azok a jövedelem 2%-át meghaladják. Ha ezt bevezetnénk, nálunk a cégelnökökön lívül senki nem fizetne adó.
@Brix: még annyit, hogy fentiek alapján $63250-ig 15% az adó, ez kb. 12 000 000 forint. De szép lenne!
Már az elsö fejezet is a megrögzött oszkói tömény félretájékoztatással van tele. Még arra sem ügyel, hogy legalább ott ne hazudjon, ahol könnyen elérhetö az adatbázis:

1. Abszolút hazugság, miszerint "2009 folyamán a hitelminősítők által alkalmazott besorolás stabillá vált". Ugyanis a Fitch 2009 decemberében továbbra is negatívon tartotta a kilátást. A Moody meg nem változtatott a 2009 márciusi besorolásán. Miért is hazudik Oszkó ennyire nyíltan?

2. A versenyképesség és potenciális növekedés állítólagos javulását azonnal cáfolja az Oszkó által recesszióba taszított belsö piacra termelö gazdaság. Köztudómású, hogy a cégek és a munkavállalók 80-90%-a a belsö piacból él. Ha marad az oszkói lejtmenet, megfejelve az IMF-es inkompetens módszerekkel, akkor Magyarország is elért volna a görög állapotba.

3. Oszkó növekedés generálónak meg pénzügyi stabilizációnak nevezi a lépéseit, többek közt "a támogatáspolitika szinte minden fontos elemét, a fogyasztási adókat, a foglalkoztatást és a vállalkozások adóterhelését"
Ebböl mondani sem kell, mindenhol az ellenkezöje valósult meg: a lakástámogatások komlett megszütetésével Oszkó bedöntötte az egész építöipart, amely még évekig fog emiatt letmenetben haladni. A fogasztási adó 25%-ra emeléséröl a KSH évvégén ki is adta a bizonyítványt, miszerint ez a lépés sorra kergette csödbe a kisebb üzleteket és ezzel egyidejüleg itt is nagy munkanélkküliségi ugrást idézett elö. A vállalkozások adóterhén meg annyit csökkentettek, hogy abból azok semmit sem éreztek, söt a nagy növekedés potenciál abban merült ki, hogy 2010-ben, az európai konjunktúra beindulása ellénére a cégcsödök rekordszintre ugrottak, a belsö piacra termelö ipar további negatív növekedést írt.

4. Olyan eredményes volt az oszkói költségvetési stabilizáció, hogy a 2010-es költségvetését már 2010 januárjában átrajzolta de még erre is azt mondta az IMF meg Költségvetési Tanács, hogy teljesen téves. Aztán kiderült, hogy bevételei oldalon kb. 200 milliárdos lyukat hagyott hátra, a kiadási oldalon több 100 milliárd forintot kispórolt és tolta át a következö kormányra.
Erre mondja, hogy azért hagyta hátra többek közt a MÁV, BKV kiegyenlítetlen 380 milliárdos számláját, meg egyéb teljesen alultervezett támogatásokat, mert azokat csak egy reformcsomag keretében lehet törleszteni.
Persze, már csak a hitelezöket kellett volna megkérdezni arról, hogy van-e kedvük még néhány évig várni a pénzükre.

Mindezekböl csak egy következik: Oszkó egy éves tevékenységében semmi alap nem teremtödött amire lehetett volna építeni. A költségvetést csak trükkökkel, meg a gazdasági szereplök kiéheztetésével tudta 2009-ben azon a szinten tartani, hogy a hiány még nött is 2008-hoz kéoest (4,4%). A 2010-es költségvetési tákolmány a VICC kategóriájába tartozik. Az oszkói téves fixa ideák a gazdaságot tartós recesszióba taszítota, a munkanélküliséget meg magas szinten beragasztotta. Egy nemzetközi konjunktúra évben!

És ezekröl Oszkó mániákusan nem akar tudomást venni, csak hajtja önmaga fixa ideáit. Gyakorlatilag gyurcsányista szintre süllyedt, neki mindegy mi a valósdág, ö aztán nem fog semmit abból elfogadni, ami összezavarná az önmaga iránti áhítatot. Csak nyomja a hazug paneljait.

Szóval itt állunk a teljes szakmai félrebeszélés közepén és ez még csak az elsö két bekezdés volt az oszkói öndicshimnuszból.
El tudom képzelni, hogy hova jut el a végére!
@Tedat:

Kicsit sok a sztereotípia a gazdagokról és az adózásukról.

A top 100 adózó 2007-es összesített adóalapja
~68 308 000 000.

Átlagosan 683 Milliót vallottak be / fő.
(Nem eltitkolták, hanem ennyit bevallottak)

Akik adóbevallást adtak be azoknak az átlaga pedig 1.8M / fő volt, izé cirka fejenként 350X annyit mint az átlag és az átlagot már eleve ők is feljebb húzzák :)

www.apeh.hu/adostatisztika/szja.html

Még egy érdekesség, bár sajnos nem férek hozzá friss statisztikákhoz, de eléggé megragadott az adat, remélem jól emlékszem:
A top 2% adózó az SZJA bevételeknek több mint a 33%-át hozták össze korábbi években.

Szerintem az egykulcsos adórendszer nem annyira rossz. Én a pártján vagyok, pedig baloldalibbnak tartom magam sok kérdés alapján, de azért van ahol csúnyán jobbos vagyok.

A probléma az inkább, amikor a gyerekszámmal is összekötik.
Az a gyerek kevesebb juttatásra jogosult, akinek a szülei kevesebbet keresnek egy bizonyos szintnél. Ekkor tulajdonképpen a szegényebb családok fizetik a gazdagabb családok gyereknevelési költségeit is. Legalábbis a szegényebb családok nagyobb %-ú adóterhelést kapnak, mint a gazdagok. Szerintem ez hiba. Még biztos sok más hibája is attól függően, hogy ki milyen értékrendszer mellett vizsgálja meg.

De azt hogy egy szegényebb család az újraelosztásból %-an is kisebb mértékben részesül, nehéz morálisan elfogadni.
Magát az újraelosztás szerepét kérdőjelezi meg.

Kicsit olyan ez, mint amikor a magát sikeresnek való ember nem hajlandó közösséget vállalni a nála sikertelenebbel semmilyen szinten. Legszívesebben a térképről is leradirozná, csak annyira már nem "tökös", hogy ezt mondja széles közönség elött - mert nem EU konform.

Alapvetően a se veled, se nélküled helyzetek elég ritkán vezetnek célra. Kivéve ha ez a kimondott cél :)
@level 1: Oszkó bedöntötte az egész építőipart? Atyaég, minden szavadból süt az elvakultság... Szerintem te el sem olvastad amit írt... Oszkó "gyurcsányista"? Na mindegy, szerintem te vagy szándékosan ferdítesz és akkor ezért nem kell komolyan venni, vagy valamelyik párt bérelt fel kommentezés céljából, mert eszem ágában sincs Oszkót védeni, de hogy valaki csak negatív legyen és csak rosszat csináljon - ilyen nincs... Ez még Gyurcsányra sem igaz, ahogyan Orbánra sem.
@sidorovich: Na menjen maga a jó túróba!!! Amúgy nem magának írtam. Képzelje, kereskedőként van rálátásom a helyi szakemberekre (autószerelők) és látom, hogy megy nekik. Nem a pattintott kőkorszaki módszerekkel dolgoznak.
Persze, gond nélkül megélnek. Hol él maga, dobozban?
Jé, vajon miért van, hogy megint mindenki Amway-ezni kezd, meg Brokernetezni meg hasonló kényszerpályák? De azaztán a tutibiznisz. Ja, biztos módja. Tisztes megélhetés. Legalábbis én ezt tapasztalom a közvetlen környezetben. Az elszgeényedést egyre "jobb" körökben. Örülök, ha maga mást lát.

Igen, a mobilitás fontos érték. Amúgy erre megjegyzésem, hogy ebbe a szép mobilitásba már sok barátomat búcsúztattam el Magyarországtól, akik nem is szándékoznak visszajönni. Jó dolog a mobilitás. Meg rossz is. Sajnos érdektelenség van, akik megtehetnék, hogy változtassanak a dolgokon, nem teszik. Virágzik a korrupció, nem reformálják az egészségügyet, (sőt betegségügyet generálnak és tartanak fenn, mer' az megéri anyagilag).
@Tedat: Szívesen dolgoznék annyiért! Ha valaki megfizeti, kérem, jelezze! Hiszen az nem is olyan sok pénz!
@Tedat: Rádférne egy világkörüli turné, hogy lásd, hogy él az emberiség jó része. Akkor gyere majd vissza, és hálálkodj, mert egy autóval és lakással te egy krőzus vagy. És ne mondd, hogy az emberiség nem viszonyítási alap. Már ha legalábbis a Földon élsz.
@demagofób: Maga nem számol egy csúnya ténnyel, konkrétan a Föld eltartóképességével. Hivatkozik arra, hogy Kínában nő az életszínvonal. Arra gondol, hogy ha még nagyobb lesz a gazdagok fogyasztása, akkor majd jó lesz nekünk.
Nézze, szerintem pedig vissza kellene már fognunk magunkat. Már így is eleget és túl sokat fogyasztottunk. Törekedni kellene az önellátásra, a takarékos életvitelre, mert hamarosan feléljük a Föld javait. El kell felejteni ezt az ámokfutást. Nem perspektíva a fogyasztói társadalom. Remélem, érti a célzást.
@Naszta: Baromságot írtál. Persze azt hiszed, hogy sikerül valami mély kritikát gyakoroltatni egy olyan valakivel, akinek az ég világon semmi, de semmiköze nem volt az általad emlegetett bizonyos 6 évhez, a posztoló a magán szektor világából lett pénzügy miniszterré.
Nagyon is józan elemzést írt, és egyáltalán nem elfogult akár az MSZP számára.
@nexialista: India.Igen,a munka az egyetlen kitörési pont,erre kellene a kormánynak rettenetesen öszpontosítani,munka munka bármilyen bárhogy bárhonnan és ha az van,akkor lehet az adósávokkal variálgatni meg szórakozni!De addig,míg nincs munka,hagyni kellene a fenébe minden más kevésbé fontos dolgot,mivel ez kell legyen a legfontosabb!
Valaki mondana már valamit, hogy a mostani kormány mivel teremtene munkahelyeket??????
Vagy mivel pörgeti fel majd a gazdaságot?
Mert én még semmit nem hallottam.
Mert az egykulcsos adó nem segít, az biztos.
Eddig többségében csak elveszítették az emberek a munkahelyüket, illetve csökkent a fizetésük, vagy bizonytalanabbá vált a helyzetük.
Nem csodálkoznék, ha még több fiatal távozna külföldre.
@qwasder: Még ha csak így lenne,hogy nem nő a gazdaság....
De a helyzet az,hogy a fagyi visszanyal Viktoréknak keményen,ehhez nem kell max 6 hónap.
Sok a szegény,egyre több,a fogyasztás a béka feneke alatt van,ezzel párhuzamosan a rezsiköltségek nőnek,a nagykerárak nőnek,tehát csődbemegy egy rakás üzlet,ami megint csak nagy áfa és adó és járulékkiesést fog idézni.Hát ennyi köbö és a folyamat már elkezdődött,a környezetemben és tágabb környezetben is, minden üzlettulajdonos érzi.Ha csődbemennek akkor megint csak több lesz a szegény ember,vagy az elvándorlás az országból,aminek az lesz a következménye hogy nem marad itt csak nyugdíjasmkisebbségi meg szellemi fogyatékos és a kormány majd csak azt veszi észre hogy döglött lovat próbál hajtani de nem megy.Na ennyi várható hamarosan.
@Brix: Ha az USÁ-ban bevált a 6 kulcsos adó,akkor Vikoréknak miért nem volt az jó?Miért nem lehet átvenni egy fejlett ország jól bejáratott adórendszerét,minek kell mindig variálni valamivel?
@level 1: Jó lenne arról is írnod, hogy a mostani Matolcsi féle irányvonal mennyire állja meg a helyét, és hova fog jutni az ország.
Orbán azt nyilatkozta, "fél év múlva Magyarország lesz az irigyelt gazdasági minta lesz az EU országai számára".
Én mindenesetre azt tapasztalom, hogy az eltelt egy év harcos kormányzati tevékenysége folytán rosszabbul élek. És ki a francot érdekel,hogy ezt valakik is irigyelnék. É s ez tényleg irigylésre méltó?
@gmower: a magánnyugdíjpénzek ellopása nem védhető sehogy sem. Az nem érv, hogy a manyup pénzeket nem kigazdálkodták korábban, hanem böszme nagy hiteleket fölvettek és még 13. havi nyugdíjakat is fizettek belőle (hitelből vettek szavazatokat). Az meg hogy 100 ezer embert kizártak az állami nyugdíjból, de azért annak költségeit fizetni kell, egyszerűen minősíthetetlen. Ha ennyit bír egy jogászcsapat, akkor elég cudar idők jönnek.

A nyugdíjkasszát le kell zárni, annyit szabad fizetni belőle, ami oda befolyik. Le kell számolni a fix nyugdíjak és fix közszolgálati bérek téveszméjével. Az meg, hogy inflációval növelgetjük, több, mint felelőtlenség, az már bűn. Azok a bevételektől függnek. Ha elmaradnak a bevételek, akkor csökkennie kell a kiadásoknak is. Korábban inkább adót emeltünk, meg hiteleket vettünk föl. Mára oda jutottunk, hogy úszunk az adósságban és világbajnok adóterhelést várunk el az aktívaktól.
Összegezve - aki teheti húzzon el, mert a fenti sorokból is látszik, maga az "Ember" soha nem fontos a mindenkori magyar politikának, csak a dekrétumok, a vállalások, a hiányok teljesítése, a kiigazítás, stb.

Nincs ma olyan magyar közgazdász, aki tudná, hogy mit kellene tenni, nincs olyan magyar csoport aki képes lenne átvenni az irányítást és megváltoztatni a dolgok menetét.

Matolcsy pont akkora nulla, mint bármelyik elődje és OV pedig dumagép.

Kedves Oszkó Péter - érdekes dolgok azok, amiket így utólag leír, de egy minisztertől ezek a leírt dolgok már előre láthatóaknak kellett volna lennie.

Aki teheti hagyja el ezt velejéig rohadt magyar világot, mert ennél csak rosszabb lesz.
@level 1: Szerintem az ország kockázatot a CDS árazás mutatja legjobban. pl.: itt nézhető www.bloomberg.com/apps/quote?ticker=CHUN1E5:IND. A 2009-es év első felében magas kockázatúak voltunk, utána közepes szinten stabilizálódott. Amúgy az országkockázattal kapcsolatban első helyen a devizahitelek (mind magán, vállalati, állami, önkormányzati szinten) vannak. Az IMF és EU kölcsön stabilizálta a kockázatokat 2009-ben, aminek feltétele volt a költségvetés kiigazítása is. Az IMF 3 havonta monitorozta a költségvetést tudtommal. Nem volt teljesen önálló akkor a kormány... Szóval nekem sem világos ez a kis önfényezés.
@dbeata: Egy kérdésem van a demagóg gondolatmenete után: az ön által "szegénynek" nevezett társadalmi csoportnak ki ad munkát? Hát persze, hogy az ön által "gazdagnak" nevezett csoport. Így tessék gondolkodni. Az összes baloldali, "mszp-s értékrendű" ember azt hiszi, hogy az 1 kulcsos adórendszer ellene van, pedig épp ellenkezőleg, (hosszútávon) érte.
Másrészről az a véleményem a szakmunkás ne próbáljon meg különböző gazdasági blogokban értelmesnek tűnő véleményeket, kritikákat megfogalmazni, mert - igaz jog van hozzá -, de mivel ezekhez a dolgokhoz nem ért, csak okoskodásnak tűnik a véleménye. És rontja a színvonalat. Mi sem megyünk be a szakmunkások közé okoskodni, hogy hogyan kellene beverni egy szeget, hogyan kellene jól felmosni, vagy hogyan kellene jól kifesteni, burkolni, főzni, fonni, varrni stb.

Az első és legfontosabb kérdés ma Magyarországon, hogy mindenki kerüljön a helyére, és ne akarjon többnek látszani a másiknál, ne okoskodjon bele senki a másik szakmájába, munkájába, ne próbálja megmondani a tutit. Főleg akkor ne, ha nincs meg a kellő tudása hozzá.

Visszatérve D. Beátához. Dolgozni akar, mégis azt mondja az 1 kulcsos adórendszer a gazdagoknak kedvez. Ne tegyen ilyet, maga nem ért a gazdasághoz, viszont most már értem, hogy miért nincs munkája, mert mindenkinél okosabb próbál lenni, ezt pedig nem tolerálják. Maradjon meg az, aki, dolgozzon és mással nem foglalkozzon.
level1, ha valaki itt szemérmetlenül hazudozik, az éppen te vagy. Csak gyors felsorolásban:
- 2009 nyarán a S&P stabilra változtatta az azt megelőzően negatív hitelminősítést, a többieknél, akiknél nem változott a minősítés, eleve jobb volt a besorolásunk
- oltári baromság, hogy a munkavállalók 80-90 százaléka a belső gazdaságból élne, a GDP-nek legalább 60 százaléka az exportból származik, sőt, tovább növekvő hányada, s ezek a cégek nagyságrendileg most is a munkavállalók felét foglalkoztatják (a nagyvállalatok mellett bizonyos arányban a középméretű cégek is ide tartoznak)
- a gazdaságot messze nem Oszkóét taszították recesszióba, hanem a nemzetközi dekonjunktúra; lényegében a recesszió mélyén vették át az irányítást (2009 második és harmadik negyedév volt a mélypont) és mire az intézkedéseik hatályba léptek, a recesszió is visszafordult, tehát éppen, hogy jól strukturálták a stabilizációs lépéseket ahhoz, hogy az ne mélyítse jelentősen tovább a recessziót
- nem értem emellett hogy nem lehet azt észrevenni, hogy a gazdaságot a legmélyebb recesszióban vették át és növekedési állapotban adták át, nehéz lenne ezt bedöntésnek nevezni
- az építőipar nyilvánvalóan nem a lakástámogatások kivezetése miatt dőlt be, mérhetetlen ostobaság ugyanis azt állítani, hogy a 2009-es mély válságban bárki vásárolt volna egyáltalán lakásokat; a támogatási rendszer, ahogy a Fidesz bevezette, eleve pocsék volt, láthatóan nem tudott tartós piaci folyamatokat megalapozni, legnagyobb arányban a bankrendszerbe juttatott óriási profitot és növekedés helyett adósság maradt belőle, tehát nagyjából annyira volt hasznos, mint a 2006-tól felfutó devizahitelezés, de egyébként is, amikor Oszkóék kivezették, akkor már eleve nem vásárolt lakást senki
- a járulékcsökkentésekkel és az EHO megszüntetésével 400 milliárd terhet vettek le a vállalkozások válláról megint csak Oszkóék (Orbánnak ilyesmi nem sikerült), és ez hónapokon belül meglátszott a munkanélküliségi statisztikákon, ezért nem kerültünk olyan helyzetbe, mint mondjuk Spanyolország
- a 2010-es költségvetésen tényleg röhejes tovább ugrálni akkor, amikor Oszkó korrektül leírta, hogy mekkora volt benne a feszültség, egyébként pedig az töredéke annak, amennyivel sok más ország küzdött, lévén, hogy akkor még kiszámíthatatlan kimenetelű gazdasági visszaesés volt; egyébként pedig most, amikor már növekedés van, Matolcsy a többszörösével számolta félre a költségvetést, no comment
- egyébként is röhej költségvetési csontvázakra célozgatni akkor, amikor Orbánék abból a pénzből vásárolják vissza a MOL-t, amit Oszkóék hagytak nekik; kiderült tehát, hogy nem csontvázakat, hanem egy rakás pénzt hagytak rájuk

Ha tehát valaki itt alacsony szintre került, az éppen te vagy, aki magához az íráshoz egy értelmes mondatot nem tettél hozzá, csak jó fideszes módra elkezdted támadni az embert, átlátszó és buta hazugságokkal.
Calto, érthetetlenek a megjegyzések, amiket Oszkónak címzel, hiszen ő éppen a szociális feszültségekre, az emberi tényezőkre utal. Azt meg miért Oszkónak kellett volna előre látni, amit Matolcsy szúrt el?
"@krtikuss:

- nem értem emellett hogy nem lehet azt észrevenni, hogy a gazdaságot a legmélyebb recesszióban vették át és növekedési állapotban adták át, nehéz lenne ezt bedöntésnek nevezni

- egyébként is röhej költségvetési csontvázakra célozgatni akkor, amikor Orbánék abból a pénzből vásárolják vissza a MOL-t, amit Oszkóék hagytak nekik; kiderült tehát, hogy nem csontvázakat, hanem egy rakás pénzt hagytak rájuk"

Ez színtiszta elképesztően elfogult demagógia, nem is demagógia, demagőgia. Egy rakás pénzt? Barátom, te vagy a no komment kategória, ráadásul népies stílusban.

De ha olyan okos vagy, akkor mondd már el nekem légyszíves egy kormány munkája, egy ország szemszögéből nézve milyen időintervallum alatt jelenik meg? Tudod, ez nem olyan, mint a bableves, hogy ha elsózzák, akkor 10 perccel kiderül. Egy ország mutatóiba van, hogy csak évekre rá jelentkeznek az intézkedések. Tudod mire volt elég a Bajnai időszak? Semmire. Max arra, hogy ne menjen tökéletesen csődbe az ország, de erre már ne legyünk büszkék, ezt mindenki meghúzta volna, talán csak az ős(ősz)mszps-ek nem, akiknek ez nem állt érdekében.
Attól meg végképp hadd ne ájuljunk el, hogy az utóbbi 10 évben porig rombolták az országot, majd a végén odatettek az utolsó évre, körre pár hozzáértő fiatalt, hogy mentsék meg őket a legnagyobb ..artól és az országot. Ilyen pártokra elvből szavazni se lehet.

Ha demagóg vagy, akkor a véleményed nem játszik.
@Ingerlékeny Banya: A fejlett világban az USA-ban van a legrosszabb adórendszer. Nagyon magas kulcsokkal és milliónyi adóleírási lehetőséggel kb. csak arra jó, hogy eltartson pármillió ügyvédet és könyvelőt.
Abból, hogy gazdagabbak nem következik egyenesen az, hogy egy adott dolgot jobban is csinálnak.
2000 és 2008 között durván eladósodott az ország.

ennek elsődleges okai:

- az orbán-Torgyán kormány irreálisan nagyvonalú lakástámogatási rendszere;
- a közalkalmazotti béremelés (amit a fidesz megszavazott);
- a nyugdíjemelések (amiket a fidesz megszavazott);
- a kiadáscsökkentő intézkedések, reform-próbálkozások sorozatos kudarca (amiket a fidesz buktatott meg, változatos eszközökkel: a parlamenti munka ellehetetlenítésétől kezdve, a népszavazásokon keresztül, a belváros Molotov-koktélokkal történő felgyújtásáig);
- a folyamatos választási ígéret-licit (a fidesz 14. havi nyugdíjat ígért, "örökké ingyenes" egészségügyet és oktatást, és mást sem hallottunk tőlük 8 évig, csak azt, hogy ha ők jönnek, mindenki több pénzt fog kapni, még azt is megígérték, hogy az embereknek nem kell majd visszafizetniük a lakáshitelüket);

szóval, mint látjuk, "technikailag" főleg az mszp-kormányok adósították el az országot (ők írták alá a hitelfelvételeket), de akik belehajszoltak minket az eladósodásba, na azok kormányoznak most.

az egyetlen józan gazdaságpolitika az a szűk 1 év volt, amíg Bajnai és Oszkó kicsit rendbetették a dolgokat...
@zéró tolerancia: ahelyett, hogy ismeretlenül sértegetne, elkezdhetne érvelni, és így emelhetné a színvonalat. Igaz hogy tíz éve, de közgazdász diplomával végeztem és van munkám, de közvetlen környezetemnek próbálja meg megmagyarázni, hogy hosszú távon pont nekik jó, hogy elvesznek tőle a gazdagok javára. Mert ők majd zsépen elmennek a kisboltjaikba, és ott költik el a pénzüket. Nem az Adrián, meg Floridában, nem. Á nem. Ja. A közgazdasággal persze azóta annyit foglalkozom,amennyiben az a mindennapjaimat érinti, és van jogom hozzá, legalább annyi, mint Önnek. És elmondhatom, hogy látom. Ami nem butaság, még akkor sem, ha vannak más szempontok. Úgyhogy coki magának, és vegyen vissza az arcából nyugodtan.
A legnagyobb gondnak azt érzem, hogy nincs olyan jó állapot a magyar embernek amely mellett nem panaszkodik. Panaszkodik a 40 éves nyugdíjas tűzoltó, aki mellékállásban keresett pénzét elissza. Panaszkodik az értelmiségi, hogy másoknak mennyivel jobban megy, holott neki is milliós fizetése van...Vidéken vannak városok, hogy azok sem mernek (akár használt) autót venni, mert félnek, hogy feljelentik őket az apehnél...

Sajna itthon nagyon sok az irigy ember.
@hattyú: Úgy van hattyú, az építöipart bedönötte Oszkó azzal, hogy a lakástámogatási rendszert felszámolta. 2010-ben az építöipar 10%-ot esett!!! A lakásépítések nagyon vitték a prímet a zuhanásban.
@krtikuss: rengeteg téves állításod van.

1. Magad is elismered, hogy csak a S&P változtatott az országkockázati besoroláson 2009-ben, a Moody meg a Fitch nem. Tehát elismered, hogy nagyot füllentett Oszkó amikor kollektív stabil értéklést állít. Azonkívül a S&P valójában változatlanul hagyta a kockázati kategória besorolást, csak az ajánlást változtatta negatívról stabilra. Ez meg aztán végképp nem jelenti azt, hogy az ország stabilizálódott volna.

2. Azt mondod: "oltári baromság, hogy a munkavállalók 80-90 százaléka a belső gazdaságból élne, a GDP-nek legalább 60 százaléka az exportból származik"
Hát kérlek ez az oltári baromság, ami te írsz. Az exportot A GDP-hez hasonlítani jobb híján alkalmazott dolog, valójában alma meg körte. A GDP ugyanis ÉRTÉKTÖBBLET mutató, az export meg FORGALMI mutató. Szóval egész életedben tévedésben éltél, ha azt hitted, hogy a termelés 60%-a exportra megy.
Barátkozz meg a ténnyel, hogy Magyaro-on a cégeknek csak mintegy 15%-a folytat export tevékenységet, ráadásul a multi-kkv arány egyre jobban tolódik el a multik fele.
Szóval a belsö piacra termelésböl él az ország 80-90%-a. Ezért volt többek közt az oszkói dogma is teljesen téves, amikor csak az exportképes cégeket akarta támogatni.
S pont ezért volt már életbevágó, hgy ezt a teljesen téves elképzelést leváltsa egy általános támogatási rendszer.

3. Mint már írtam, a negatív növekedési számok pont azt igazolják, hogy Oszkó intézkedései 2010-ben végig a recesszióba taszították (a nemzetközi konjunktúra ellenére) a nem export gazdaság nagy részét, pl belsö ipar, kiskereskedelem, építöipar. Úgy hogy amit Oszkó elért a reálgazdaságban az intézkedéseivel, azon GYÖKERESEN kellett változtatni! Az új kormánynak ki kell vezetnie a recesszióból a belsö gazdaságot!

4. Építöipar, lakásépítések: ne kontásrkodj már olan beszólásokkal, hogy nem is voltak építkezések 2009-ben. Csak lakásból volt 27.000. A KSH adatok szerint ez 2010-ben 35%-kal zuhant, egyik fö tényezöje ennek a hatalmas zuhanásnak Oszkó kontár beavatkozása a támogatási rendszerbe, amivel mindent bedöntött. Minden ingatlan szakértö hivatkozik arra, hogy a bedölés annak köszönhetö, hogy az állam teljesen kivonult a piacról.
Na szóval, ilyenek az IMF-es kurzusok: ész nélkül vágni, utána meg azt hazudni, hogy ebböl nem gazdasági mélyrepülés lett, hanem felemelkedés. Ja, majd csekkold le a számokat, mert azok nem hazudnak!

5. Ez csak egy hatalamas rizsa, hogy Oszkóék 400 milliárd forintos TB terhet vettek le a vállalkozásokról. A TB befizetések 2008-ban és 2009-ben ugyanazon a szinten mozogtak. A valamivel kevesebb 2009-es bevétel sem annak köszönhetö, hogy a vállalkozások terhei enyhültek volna, hanem annak, hogy egyre több cég ment tönkre meg lett illikvid és emiatt ment kevesebb befizetés az államkasszába. Szóval meséld el, hogy mi a trükk abban, hogy (szerinted) 400 milliárd forinttal kevesebbet kell befizetni a kasszába, a kassza egyenlege viszont mégis ugyanannyi?
Ráadásul 400 milliárd forint az Eü Alap egynegyede lett volna, szóval mi is a trükk, most már határozottan kérdem.

6. MOL pénz. Oszkóék 82%-os államháztartási hiányt hagytak hátra a 73%-os átrvétel után. És emellett nem készpénzt hagytak hátra, hanem az IMF hitel egy el nem költött részét. Tehát semmi saját vagyoni elemet.
Hogy Orbánék milyen pénzböl vették meg a MOL részvényeket te nem tudhatod. Bocsátottak ki elég deviza kötvényt az utóbbi idöben, tehát akár arra is foghatták volna, hogy abból van a fedezet.
Mindenesetre Oszkóek IMF hagyatéka az ADÓSSÁG volt.
@potyus: valóban nem volt köze. De ezzel az erővel a jelenlegihez sincs semmi köze. Viszont ha az ok-okozat összefüggést nézem, akkor nem lehet elmenni a cirka 10%-os költségvetési hiány mellett (2006) és a globális pénzügyi válság mellett sem (2008).
Legalább stílusában, nyelvezetében normális elemzés, ám lényegét tekintve hibás. Orbán első akciói, nevezetesen a hiánycél, MNYP majd IMF kirúgása nem abból adódtak, hogy hiú reményekkel elzarándokolt az EU-hoz és könyörgött egy kis enyhítésért, de kirúgták, mint ahogy azt a "mértékadó" média szereti előadni.
Ő valóban elzarándokolt és alig várta, hogy kapjon egy pofont, sőt tett is érte bőven, lásd Szijjártó-Kósa féle jól időzített bejelentések, amelyek nem voltak véletlenek, hanem pont azt a célt szolgálták, hogy utasítsák el, jöjjön már az a pofon. A pofon után hazajött és továbbadta most már válság adó formájában, na barátaim akkor miután szigorra vagyok "kényszerítve" akkor fizessetek. Így beszedett pár száz milliárdot, amit egyébként csak megszorításokkal tudott volna beszedni. A bankok, Tesco stb. nem győzött hápogni.
Ugyanezt eljátszotta az MNYP-vel is. Azt is ügyesen csinálta többedmagával fordult az EU-hoz, így szinte biztos volt, hogy mindenkinek nem fogja engedélyezni az EU az MNYP elszámolását, így nekünk sem. Jött a is pofon, ő pedig beszedte az egyébként teljesen ütődött MNYP konstrukció pár ezer milliárdját. Miután az IMF-t kirúgta, már nem lehetett zsarolni. Nem volt véletlen a nagy riadalom az IMF kirúgása miatt.
Ezekkel teremtette meg a politikai és gazdasági mozgásterének a bővítését. Ezzel kellett kezdenie, ugyanis utána már nem mehetett volna sehova, hiszen rögtön azt mondták volna, hogy miért nem szólt rögtön.
Szólt.
És most jöhetnek majd a tényleges belső intézkedések. Ehhez azonban meg kellett teremteni a belső mozgásteret is, aminek alapköve az új alkotmány.
Jó menetrend, jól végrehajtva.
@Ipari-antidepresszió: Alapjaiban látjuk másként ezt a témát, ezért megpróbálom elmagyarázni az én nézőpontomat:

Az én kiindulási alapom az, hogy a nyugdíj egy biztosítási forma, nem megtakarítási. A bizotsítási formát az alapozza meg, hogy az ember nem tudhatja, hogy meddig él. Ezen egyszerű oknál fogva nem alkalmas semmiféle megtakarítási forma az időskori ellátást minden körülmények között biztosítani. Ugyanis amikor az ember eléri a nyugdíjkorhatárt, akkor a megtakarított pénzt el kellene osztani a visszalévő évekre. De mennyire? Ha elfogy, mi lesz? A megoldás igen egyszerű: ha elfogy, azoknak a pénzét használjuk fel, akik viszont korai haláluk miatt nem tudták elkölteni (ennek persze alapfeltétele, hogy ne lehessen örökölni, hiszen akkor az az összeg kiesik a rendszerből). És akkor mi lett belőle? Igen, biztosítás, aminek az egész társadalomra kell kiterjednie.

A nyugdíj rendszere csak társadalombiztosítási alapon működhet jól, hiszen a várható élettartam és az aktív évek alatt összegyűjtött pénz mennyisége olyan szintű kockázatot jelentenek, amit egyéni szinten NEM LEHET megoldani. Hozok erre egy igazán egyszerű analógiát: kötelező gépjármű felelősségbiztosítás. Ugyanaz a helyzet: hiába raknál félre havi x összeget, semmi nem garantálja, hogy ha történik valami, az elég lesz rá, ugyanakkor aki meg sose tör, nem kapja vissza a pénzét (=öröklés), hiszen abból van fedezve a többiek ámokfutása. Ez a rendszer teszi lehetővé, hogy mindenki biztonságban érezhesse magát, ne menjen rá az élete egy hibára. Ugyanerre van szükség a nyugdíj esetében is: legyen biztos, hogy amikor az ember eléri a korhatárt, utánna éljen bármeddig, mindvégig legyen biztosítva legyenek számára a tisztességes megélhetéshez szükséges anyagi javak. Emiatt kell, hogy tisztán biztosítási alapon működjön a rendszer. A kérdés amik felmerülhetnek a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban, és amilyen válaszokat én adnék rá:

-Felosztó-kiróvó? Igen, a jelenlegi elöregedési probléma átmeneti, nyilvánvalóan nem tarthat örökké, be fog állni egy stabil, viszonylagosan állandósult állapot. Pont ebben a nehéz átmeneti állapotban lenne a legnagyobb hiba egy előtekarékossági rendszer bevezetését erőltetni, hiszen egy amúgy is túlterhelt rendszert terhel meg még jobban a kieső bevételek miatt.

-Kifizetés, járulékok aránya? Soha nem szabadna többet kifizetni, mint amennyi bejön. Sőt a várható demográfiai folyamatokat (mint biztosítási kockázat) figyelembe vevő, rosszabb helyzetekre előre takarékoskodó rendszer lenne az ideális. (Itt pl. beléphetne a magánszektor is a rendszerbe, de nem mint az egyének számlavezetője, hanem mint a befektetéseket kezelő pénzügyi szolgáltató) Ha ez korábban megtörtént volna (amikor már látható volt a korfán a kialakuló helyzet), most sem lenne semmi gond. Azt, hogy adott esetben a kifizetések mennyiségét csökkentsük, vagy a járulékok mértékét emeljük, alaposan meg kell vizsgálni, és a várható jövőbeli makrogazdasági folyamatok függvényében dönteni, lehetőleg minnél kevesebb politikai haszonszerzésre használni...

-Mivel legyen arányos a nyugdíj? Én a korábbi keresettel sokkal kevésbé arányítanám a nyugdíjt, inkább lenne egy alap, amit lehetne növelni, ha az egyén a munkán kívül végzett a társadalomnak különösen hasznos tevékenységet is (pl. gyermeknevelés, hosszabb időn át önkéntes munka). A magasabb kereset=magasabb nyugdíjt azért nem tartom jó alapnak, mert pont azoknak van lehetősége öngondoskodni (önkéntes nyugdíjpénztár, egyéb megtakarítások), akik magasabb jövedelemmel rendelkeznek, így nem szorulnak segítségre a társadalom részéről.

-Legmagasabb/legkisebb nyugdíj aránya: Én a legkisebb nyugdíjnál legfeljebb kétszereset engednék meg kifizetni legnagyobbként.

Szóval ezek az én gondolataim a témáról, ez alapján tartom igen jónak, hogy gyakorlatilag megszüntették a MNYP rendszert.
@Ipari-antidepresszió: igen, szerintem is valahogy így kéne megfogni a dolgot - mind nyugdíj, mind szociális, mind közszféra vonal. Ennyi a bevétel, akkor ugyanennyi (vagy kevesebb, hiszen államadósságtól akarunk megszabadulni!!) a kiadás, sorry. Az intézkedések általad vázolt megítélése is teljesen helytálló, kivéve az egykulcsos adót - én továbbra se értem, hogy miért jó az rövidtávon, ha a vagyonosabb réteg több Rolexet vesz és eggyel többször megy Tahitire - szerintem ebből nem lesz több munkahely. Ha ellenben a munkaadó által fizetett járulékot csökkentették volna olyan mértékben, hogy ugyanekkora állami bevételcsökkenést jelentsen, azzal maximálisan egyet tudnék érteni.
@gmower:

/troll on/
Sajnos a commentedől süt a tudatlanság (tévedések), ostobaság (konkrétumok, számolás nélkül osztod az észt), lustaság (gondolkodni, dolgozni) és az irigység (nehogy má a másik több pízt kapjon csak ezé mer dógozik). Igazi, tipikus magyar vagy! Mondhatni, ezért (is) tart itt az ország.
/troll off/
Kezdjük:
’ nem alkalmas semmiféle megtakarítási forma az időskori ellátást minden körülmények között biztosítani’ – baromság. Nem igaz. Nézzünk 1 konkrét példát: Emberünk havi bruttó 330 000 Ft-ot keres, ez (családi adókedvezmény nélkül, 2010-ben) kb. 202 000 Ft nettó/hó.
Az 1. kérdés az, hogy mennyi megtakarítás kell ahhoz, hogy havi 200k REÁL hozamot biztosítson a nyugdíjba vonulónak? A válasz: évi 3%-os REÁL hozam mellett: 80 misi (jelen értéken). Mivel csak a REÁL hozamot fizetné ki a nyugdíjalap, ezért mindegy meddig él az illető, a tőkéje megőrzi az értékét. A halála után, a tőke örökölhető, vagy einstandolható, vagy osztozhatnak rajta (az örökösök és a kormány) kormánya válogathatja.
A 2. kérdés az miért pont 3%-os reálhozammal számolok? Mert hosszú távon (30-40 év), ezt könnyen megvalósíthatónak tartom. Az angol nyugdíjalapok átlagos éves REÁL hozama: 1963-2009 4.3%, igaz rövidtávon ez kevesebb is lehet: 2000-2009 1.7%. Forrás: www.thecityuk.com/media/214429/pension%20markets%202011.pdf

A3. kérdés hány év munkaviszony után jöhet(ne) össze a 80 misi a nyugdíjra? A válasz: havi 330k brutto mellett évente 1 326 600 Ft befizetés történik a nyugdíjkasszába (2010es szabályok szerint). Ami évi 3%-os reál hozammal kiegészülve 35-36 évet ad ki.

Tehát emberünk 36 évnyi munka után úgy mehetne nyugdíjba, hogy élete végéig kaphatná a korábbi netto fizetésének megfelelő (inflációval korrigált). Az 1998-as nyugdíjreformnak valahol egy ehhez hasonló nyugdíjrendszer lehetett volna a vége, de tavaly visszafordultunk erről az útról. Kár.
A számításom elnagyolt, csak azzal számolok, hogy a csóka fizetése követi az inflációt, nem növekszik, vagy csökken.

A KGFB példád teljesen rossz. A KGFBt nem a jövedelmed, hanem a kockázataid eredője alapján fizeted ,úgy mint: korod, nemed, lakhelyed, kocsid, stb. Ha, hasonló logikát a nyugdíjrendszerre is szeretnél alkalmazni, az azzal járna, hogy ki kellene számolni mekkora a ’kockázata’ a nyugdíjadnak. Pl.: ha eleget iszol és cigizel akkor egyáltalán nem kéne nyugdíjjárulékot fizetned, mert úgysem fogod megérni anyugdíjkorhatárt… Elég érdekes nyugdíjrendszer lenne…

’ a jelenlegi elöregedési probléma átmeneti, nyilvánvalóan nem tarthat örökké’--Tényleg nem,de inkább csak súlyosbodhat. Néhány extrém szabályt leszámítva (röghözkötés, vasfüggöny, rabszolgaság) nem lehet megakadályozni, hogy valaki ne meneküljön el az országból, csak azért, mert máshol jobb életet tud biztosítani a családjának. Tegyük fel, hogy minden adó és járulék fizető elmenekül (ez már 20 éve folyamatban van), az itthon maradó nyugdíjasoknak és munkanélkülieknek mennyi nyugdíjat, segílyt fogsz tudni fizetni a nulla járulékbevételből?

’ Én a korábbi keresettel sokkal kevésbé arányítanám a nyugdíjt, inkább lenne egy alap, amit lehetne növelni, ha az egyén a munkán kívül végzett a társadalomnak különösen hasznos tevékenységet is’
/troll on/
LOL ez igazi gyöngyszem NEMNEMNEM, ne a keresettel legyen arányos a nyugdíj, hanem azzal, ki mennyi győzike meg maunika sót néz, sőőőt, aki soha nem néz, az egyáltalán ne kapjon nyugdíjat… eszem f@szom megáll, b+, szánalmas.
Azt meg persze mindenki tudja, hogy a győzike meg maunika sót nézésénél nincs társadalmilag hasznosabb tevékenység.
/troll off/

De komolyan, ez van most. Mi az eredménye? Mindenki zsebbe, megbízási szerződésre, számlára kapja fizetésének egy részét (jobb esetben), vagy teljesen feketén dolgozik. Ha ezen változtatni szeretnénk (nagyon kéne) akkor nincs más út, mint az egyén érdekelté (vagy legalábbis érdekeltebbé) tétele, úgy hogy a jövőbeni nyugdíjának nagysága nagyobb mértékben függjön az általa befizetett járuléktól.

A fidesz nyugdíj einstandját hosszú távon károsnak roppant károsnak tartom.
@level 1: Szerintem alapjáraton kevered a GDP és a GNP fogalmát.
level 1, elszomorítóan sok marhaságot írsz, csak röviden jelzem, mert későn értem ide vissza.

1. Oszkó nem beszélt kollektív értékelésről, csak arról, hogy nekünk akkor sikerült stabil minősítést szerezni, amikor mindenki más rontott. Röhejes dolog ezen kényszeresen fogást keresni, csak az látszik belőle, hogy már nem tudsz mibe belekötni.

2. Komoly problémáid vannak a GDP fogalmával, illetve azzal, hogy az exporthányad ezen belül mekkora. Kérlek ismerkedj meg az alapvető közgazdasági definíciókkal és statisztikai adatokkal, mert így nehéz lesz vitatkozni és csak buta politikai propaganda visszamondásának tűnik, amit írsz, ahelyett, hogy érdemben tudnánk vitatkozni.

3. Sajnos rossz hírem van, a belső gazdaság továbbra sem nő, hanem stagnál, tehát az új kormány semmit nem ért el és semmin nem tudott gyökeresen változtatni. Oszkó viszont pontosan tudta az ország lehetőségeit és korlátait és olyan eszközökkel állította vissza a növekedést, ami működött. Nézz rá egyszer egy GDP idősorra és látni fogod, hogy a recesszió mélyén vették át a kormányzást és növekedési fázisban adták át, ráadásul az ő időszakukban lényegesen gyorsabb volt a javulás sebessége, mint azóta.

4. Az építőipari tevékenység bizony éves csúszással reagál a válságra, hiszen a projektek nem egyik napról a másikra kezdődnek és állnak le, hanem több év az átfutásuk. Az, hogy 2010-ben ilyen mértékben esett vissza a tevékenység, bizony annak következménye, hogy 2009-ben nem indultak új projektek, 2010-ben pedig lezárultak a folyamatban lévők, tehát ekkorra következett be a negatív volumen változás. Megint egy olyan alapvető logikai összefüggés, amit csak ismerni kéne, vagy fel kéne ismerni és nem Oszkó irányába gyalázkodni.

5. Itt is nevetségesen mellényúltál, miután az 5 százalékos járulékcsökkentés és az szja csökkentés, meg az egész élénkítő adócsomag 2010. január elsején lépett hatályba, tehát végképp érthetetlen, hogy miről zagyválsz a 2008-as és 2009-es járulékbevételek kapcsán. Megint izzadságszagú kötekedés, ami éppen csak a tényekre nincs figyelemmel.

6. Oszkóék az egyetlenek, akik nem adósságot hagytak hátra, kizárólag náluk volt olyan időszak, ahol egyszerre került pozitív tartományba a költségvetés pénzforgalmi egyenlege és javult a tartós, strukturális egyenleg is. Ha valamihez végképp arcátlanság kell, az Oszkóékra kenni az adósságot, amit ők csak lefelé dolgoztak, miközben az elődeiktől rengeteget örököltek, de az új kormány is szépen tönkrevágta a hiányt és az adósságpályát, s most kétségbeesve próbálja helyrerakni.
manipul, ehhez az állásponthoz azért komoly elvakultság kell. A manyup államosítás, az adópolitika és a forint rendszeres megingatása olyan direkt károkozás, amit hosszú évekig fog még nyögni az ország és láthatóan egyelőre a jelenlegi kormánynak sincs komoly koncepciója arra, hogy hogyan másszon ki belőle, továbbra is csak vaktában lövöldöz és reméli, hogy véletlenül majd kijönnek a számok. Ez legfeljebb annyira jó végrehajtás, mint amikor valaki részegen a buszmegállóba hány, aztán másnap megcsodálja, hogy milyen szép alakú lett a folt.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma