Budapest: hány település?

2011.05.24. | Lucius Raetinus | 26 komment

Az új Alaptörvény elfogadását követően a Belügyminisztérium közzétette és egyeztetésre bocsátotta az önkormányzatokra vonatkozó törvény szabályozási koncepcióját, amelynek egyik központi eleme a fővárosi rendszer megújítása. A terv azonnal politikai viták kereszttüzébe került: a fővárosi ellenzék legnagyobb frakciójának vezetője azt a fővárosi demokrácia végének nevezte. Abban mind a politikusok, mind a településfejlesztési, mind a közigazgatási szakértők, mind pedig a polgárok nagy része egyetért, változtatni kell a fővárosi önkormányzati rendszeren, ám kormányzó pártszövetség napvilágra került terveit övező vitákból ismét csak az látszik, hogy a mindennapi élet racionalitásánál fontosabbak az aktuálpolitikai érdekek.

 

Új alkotmány-os alapok

 

A reformelképzelések nem derült égből villámcsapásként érkeztek. A (még) hatályos Alkotmány helyi önkormányzatokkal foglalkozó fejezete kimondja, hogy a Magyar Köztársaság területe községekre, városokra, a fővárosra és kerületeire, valamint megyékre tagolódik, ezek lakosait pedig megilleti a helyi önkormányzáshoz való jog. Ebből a szabályból következett, hogy ezekben a területi egységekben önkormányzatokat kell alakítani.

Ezzel szemben az új alaptörvény általános rendelkezései között az szerepel, hogy Magyarország területe községekre, városokra és megyékre tagolódik, s hogy a városokban kerületek alakíthatók, illetve hiányzik az a szabály, amely minden település számára biztosítaná a helyi önkormányzás jogát. Ebből két következtetést lehet levonni: 1. nem kötelező minden területi egységben önkormányzatot alakítani, 2. a városokban a kerület alakítása csak lehetőség, ezért még a fővárosban sincs alkotmányos kényszer a létrehozásukra.

Jövő év elejétől így a törvényalkotónak széles mozgástere van abban, hogy az önkormányzatokról szóló sarkalatos törvényben milyen módon alakítsa ki a budapesti közigazgatási és önkormányzati rendszert.

 

Az egységes fővárostól 23 kicsi köztársaságig

 

Az 1873-ban kialakított főváros egységes, de a mainál lényegesen kisebb város volt: számos mai külső kerület önálló településként működött. A polgárokkal való könnyebb kapcsolattartás érdekében az egységes fővároson belül ugyan 10 kerületet kialakítottak, ezek azonban nem rendelkeztek önálló önkormányzatisággal, csak a főváros területi „ügynökségei”, elöljáróságai voltak. Az 1873-as rendszer lényegét tekintve egészen 1950-ig fennmaradt.

Az 1873-as rendszert azonban a huszadik század harmincas éveitől számos kritika érte, egyre többen fogalmazták meg a peremtelepüléseket is magában foglaló Nagy-Budapest kialakításának igényét. Erre végül 1950-ben, a tanácsrendszer kiépítésével került sor. Az agglomeráció egyes településeinek Budapesthez csatolásával 22-re nőtt a kerületek száma, amelyekben tanácsokat állítottak fel. Ezek feladatköre ugyan széles volt, de teljes mértékben a főváros alá rendelten működtek.

A rendszerváltáskor – részben a demokratikus düh miatt, részben pedig az ellenzéki fővárosi önkormányzat meggyengítésének szándékával – a fővárosi törvény a kerületeket nagy önállósággal ruházta fel: gyakorlatilag a fővárost 23 kicsi város laza együttműködési keretévé alakította. Az utolsó jelentősebb változtatásra 1994-ben került sor, amikor kis mértékben ugyan, de megerősítették a fővárost a kerületekkel szemben.

Ennek a rendszernek a hátulütőit mindannyian ismerjük: egy utca két oldalán más-más parkolási rendszer működik, az egyes közszolgáltató intézmények fenntartása nem hatékony, az útfelújítások következetlenek. Mind a településfejlesztési, mind a közigazgatási szakértők, mind pedig a polgárok nagy része egyetért abban, változtatni kell a fővárosi önkormányzati rendszeren.

 

Nincs új felfedezés, csak nem olvasott irodalom

 

A Belügyminisztérium koncepciójának három változata a korábbi szabályozásra és a nemzetközi példákra épít, ám mindegyik közös vonása, hogy a fővárost egységes településként tételezi, az önkormányzati rendszert pedig ehhez a kiinduló feltételezéshez igazítaná. A BM javaslatának „A” változata gyakorlatilag helyreállítaná az 1950 előtti állapotot: a főváros mint egységes település rendelkezne önkormányzatisággal, a kerületek pedig elöljáróságként működnének. A „B” verzió a jelenlegi rendszer kisebb módosításával egyes hatásköröket átadna a fővárosnak, azonban fenntartaná a 23 kerületi és egy fővárosi önkormányzat tagolt rendszerét. A „C” változat a Nyugat-Európában jelentős sikereket elérő city-koncepció átvételét jelentené, ebben a belső kerületek egységes önkormányzatot alkotnának, míg a külső kerületek megőrizhetnének egyfajta önállóságot.

A tervezetben egy nemzetközileg ismert elképzelés nem szerepel: az agglomerációt is magában foglaló főváros („communidad de Budapest” vagy „Île d’ Hongrie”) modellje. Igazgatási és gazdasági szempontból pedig egyaránt az lenne a legésszerűbb, ha a city-koncepciót ötvöznénk az agglomerációval kialakított integráció gondolatával. Ebben a megoldásban a belső kerületek egységes cityvé olvadnának össze, a külső kerületek és az agglomeráció települései viszonylagos önállósággal bírnának, de a mai főváros és vonáskörzete együttesen alkotná a középszintű önkormányzatot. Így biztosítható lenne, hogy a közösségi közlekedés, a középiskolák fenntartása vagy a területfejlesztés szempontjából a központi régió egységes egészként, megfelelő demokratikus felhatalmazással legyen igazgatható. Mert az valóban nem járja, hogy a budaörsi gyerekek nagy része – egy roppant bonyolult finanszírozási rendszer segítségével – budapesti gimnáziumba jár, miközben a szüleik nem szólhatnak bele a fenntartó önkormányzat megválasztásába. Ésszerűtlen, hogy a BKV az agglomeráció közösségi közlekedésének működtetésében intenzíven közreműködik, de ezt átláthatatlan polgári jogi szerződések alapján teszi. Nem mellesleg, ez a szabályozás azt is biztosítaná, hogy Pest megye kevésbé fejlett déli és keleti része 2013 után is hozzáférhessen az uniós fejlesztési forrásokhoz.

 

A józan ész vagy a politikai ellentmondás logikája

 

A koncepcióval kapcsolatban körvonalazódó vitákból ismét csak az látszik, hogy a mindennapi élet racionalitásánál fontosabbak az aktuálpolitikai érdekek. Senki sem vitatja, hogy a jelenlegi szabályozásban a főváros túlzottan gyenge, annak megerősítésére szükség van. Az eddigi európai tapasztalatok alapján a city-rendszer és az egységes, agglomerációt is magában foglaló főváros lehetséges sikerei is nyilvánvalóak.

Az átalakítás politikai feltételeit azonban az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján roppant nehéz megteremteni. A kerületek (politikai színezettől függetlenül) sokkal több politikusnak adnak megélhetést, mint a főváros, így minden, a kerületeket érintő hatáskör-csökkentés, netán megszüntetés éles politikai ellenállást vált ki. Akárcsak a belső kerületek összevonása is egy sor önkormányzati képviselő vagy külsős bizottsági tag egzisztenciáját veszélyeztetné. Ráadásul a főpolgármester – az 1994 és 2010 közötti időszakhoz hasonlóan – a nagy kormánypártnál viszonylag gyenge pozíciókkal rendelkezik: ahogyan a kerületi szocialista polgármesterek ellenálltak a Demszky Gábor vezette főváros megerősítésének, úgy próbálják megakadályozni most a fideszes kerületi polgármesterek a főváros és ezzel Tarlós István hatáskörének bővítését.

Kérdés, hogy a jelen helyzetben, kétharmados többség birtokában képesek-e átlépni a napi politikai érdekek „tűfokán”?

· 1 trackback

Címkék: budapest reform önkormányzat

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr632926855

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Tanácsrendszer 2.0 - Az önkormányzati autonómia vége 2011.05.24. 11:09:11

Az önkormányzati reformcsomag a konvergencia programban foglaltakkal összhangban az önkormányzati rendszer gyökeres átalakítására tesz javaslatot. A koncepció intézkedésein…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mondjuk főpolgármester kellene, nem Tarlós. Átnevezős Tarlós semmire sem jó.
Érdekes, és alapvetően színvonalas elemzés.

Annyival egészíteném ki a dolgot, hogy 1990-ben nem az "ellenzéki Bp-től" féltek, hanem mindkét nagy párt félt attól, hogy túl erős lesz az akkor még 2 millió fölötti Budapest.

Amúgy, néhai Lőrincz Lajos professzor is megfogalmazta, hogy ilyen katasztrofális "önkormányzati" rendszer a világon nincs, és még az elnevezés is téves.

(Való igaz, hogy az angol nyelvű irodalomban is "helyi kormányzat - local government" elnevezés van.)

Magam részéről én egy aszimmetrikus city elképzelést támogatnék. Lenne egységes főváros, amelynek a "city része" - mondjuk a Hungária körút vonaláig - közvetlenül a főváros alá tartozna, a külső, nagy kerületek maradhatnának, de azok is a Főváros alárendeltségében, és az önkormányzatiságuk kimerülne a kizárólagosan helyi érdekek igazgatásában. (pl. villamosba NEM szólhatnának bele)

Az agglomeráció is érdekes kérdés. Tkpn. mára a környékbeli települések annak a 300,000 embernek adnak otthont, akik '90 óta elhagyták a fővárost. És egyébként pl. az úthálózatot ők terhelik meg a legjobban. Én önkormányzati összevonásokat nem támogatnék, viszont a finanszírozásban ki kellene alakítani egy olyan modellt, amely ezt - a főváros számára kedvezően - tudná működtetni.

Ami a politikai része, az egy igen szomorú dologra világít rá. A fideszes bárók nagyhatalmára. (Utóbbi nem csak Budapest esetén látható.)
És itt dől el szerintem, hogy Orbán Viktor mennyire ura pártjának. Tarlós ugyanis nem a párthoz, hanem személyesen hozzá kötötte magát. A kerületek visszafogását át kell verni valahogy a frakción, mert ha nem sikerül, akkor az az egész kétharmados konglomerátum számára egy szegénységi bizonyítvány lesz.
Nem fognak tudni semmi értelmeset lerakni az asztalra. Esetleg visszanevezik a várost Pest-Budává (ahhoz értenek), de a fent leírt problémákat nem fogják tudni orvosolni. Itt van példának a Moszkva (csakazértis) tér, ami most már négy fideszes önkormányzat, és a szintén Fideszhez bekötött BKV felségterülete. Rendberakják? Nem. Vagy a fonódó villamos ügye, ahol szintén két fideszes vív presztizsharcot, a városlakók kárára.
"1. nem kötelező minden területi egységben önkormányzatot alakítani"

Persze ha ezt úgy gondolják, hogy valami sehová se tartozna, akkor marhaság. De ha arra gondolnak, hogy egy 30 fős falunak ne legyen saját önkormányzata, akkor totál jogos. Az az igazság, hogy simán elég lenne ha 10 ezer embernyi falunak 1 önkormányzat, vannak országok ahol ennél is nagyobb területi egységnek van önkormányzata.
Szerintem egy dolog kimaradt az elemzésből: egy Bp. léptékű városnál a jelenlegi kerületek is nagy területet és lélekszámot fednek le, ha összevonások lennének, a helyi problémák még jobban elsikkadnának. A másik oldalon pedig teljesen elveszne, feloldódna a nagy közös kasszában az egyes kerületek jellegéből következő jelenlegi előnye, így a helyi kreativitást teljesen mellőzné a rendszer.
Szerintem jól meg kellene határozni, mik azok a kérdések, amikben a fővárosnak döntési joga van; természetesen ezek valóban az egész város működésére kiható ügyek lehetnének csak.
@AnnaKarenina: Jaja. Milyen alapon vonják meg az önkormányzatiságot egy olyan kerülettől, amiben többen élnek, mint a legtöbb megyei jogú városban? Egy nagyobb kerületben már így is erős érdekellentétek feszülnek a különböző részek között. Gondoljunk csak pl. a XI. kerület lakótelepi és kertesházas területeire, vagy a II. kerület városhoz tartozó és hegyvidéki részeire.

A kerületi rendszerrel egy időben végig lehetne gondolni akár Budapest megváltoztatását is. A XVII. kerület igazából nem tartozik a városhoz településszerkezetileg (meg lehet nézni GoogleMapsen), míg néhány városhatárra nőtt település (Érd, Dunaharaszti, Fót, Pomáz stb.) esetén teljesen jogos az agglomerációs egybefonódás miatti összevonás logikája.
Mielőtt vélemény mondunk Budapest kerületeinek szükségességéről stb. akkor előbb lapozzuk már fel Magyarország demográfiai adatait!
Nézzük meg a hazai települések lakosságát:
1. Debrecen 207270
2. Szeged 169731
3. Miskolc 169226
4. Pécs 157680
5. !!!! Budapest XI. kerülete 139049
6. Győr 130478
7. !!!! Budapest III. kerülete 123723
8. Nyíregyháza 117832
9. !!!! Budapest XIII. kerülete 113531
10. Kecskemét 112233
11. Székesfehérvár 101973
12 !!!! Budapest IV. kerülete 98374

Ha ehhez hozzávesszük, hogy Székesfehérvár és Szombathely közé is befér még pár fővárosi kerület, akkor tegyük már fel a kérdést:
Miért is feleslegesek a kerületek?
Miért feleslegesek Magyarország legnagyobb lélekszámú "településeinek" az önállósága?
Vajon tényleg racionálisabb irányítani egy 400000 lakos feletti Észak-Pesti új mamutot, mint a darabonkénti 100 ezreseket?
Vajon, ha az merülne fel, hogy összevonják Debrecent és Nyíregyházát és az egész Nyíregyháza alá kerülne, akkor vajon a debreceni polgárok ebbe gond nélkül belemennének? Akár a 2/3-os többség bálványozása kapcsán is?
Hát valószínűleg nem és nem fognak belemenni a kerületek sem!
@Zabalint: Amit leírsz, annak durva változata a skandináv modell (ahol pl. a fél Magyarországnyi Dániában összesen 98 /!/ települési önkormányzat működik, átlagosan kb. 50 000 lakossal - nálunk kb. 3300, átlagosan kb. 3000 lakossal).
Finomabb változatát követték a délnémet államok, ahol a '70-es években kb. 8 000 - 10 000 fős átllagos néepsségű egységeket alakítottak ki. Halkan megjegyzem, ezt a megoldást választotta 1971 és 1990 között a harmadik magyar tanácstörvény. Ez is megoldás lehet az önkormányzatok mérethatékonyságának problémájára. Hátránya, hogy így a települések
lakóitól messzebb kerül a helyi önkormányzat, nehezebben érvényesíthető a helyi érdek. Azonban nem csak ez az egy megoldás van: pl. más német tartományokban, ill. Ausztriában kötelező társulásokat hoztak létre. Megjegyzem, az új Alaptörvény is lehetővé teszi, hogy "feles" törvényekkel ilyeneket ki lehessen alakítani.
Szóval: több megoldás van, amelynek előnyeit és hátrányait alaposan mérlegelni kell.
@AnnaKarenina: Ezzel teljes mértékben egyetértek: vannak olyan kérdések, amelyeket indokolt a polgárokhoz közel megoldani. Azonban nem szabad elfeledni, hogy Budapest EGY VÁROS, sőt, a véleményem szerint urbanisztikailag egyértelműen e város részei a Váctól Ráckevéig és Százhalombattáig, a Martonvásártól és Herceghalomtól Gödöllőig, valamint Monorig (Gyömrőig) terjedő települések is.
A feladatok megosztásánál több szempontot kell figyelembe venni: 1. hatékony feladatellátás, 2. ami egységes a valóságban, azt egységesen kell kelelni, 3. a helyi érdekek olyan érvényesítése, ami nem zárja ki az előző kettő elv érvényesülését.
Szerintem erre jó megoldást jelent a spanyol és a francia minta: ott a helyi érdek is megjelenik, de az urbanisztikailag egységes keretek egységes működtetése is. Persze, ez csak egy vélemény, ezt a modellt Magyarországon még nem próbálták ki.
@OkoskaTo:rp: Éppen ez lenne a "communidad de Budapest" megoldás logikája: a peremkerületek kapcsolódása a nagyvárosi városmaghoz (nevehezhetjük akár citynek is)csökkenne, de kialakulna egy olyan kapcsolat az agglomeráció és a, a közigazgatási jog által szervezett, állandó kapcsolat az agglomeráció és a nagyváros között, ami ma nincs jelen, s amely megnehezíti mind a főváros, mind az agglomerációs települések életét.
@Grigorij: Egyik régi professzorom mondta, hogy a "tények makacs dolgok, de nem mindegy, hogy hogyan csoportosítjuk őket". Teljesen igazad van, hogy az egyes kerületek népessége a legnagyobb magyar vidéki városokéval összemérhető.
DE: azt sem feledhetjük el, hogy a főváros (s szerintem még az agglomeráció is) EGY VÁROS. Szóval, ebben "sántít" a Deberecen és Nyíregyháza összevonására vonatkozó példa, mivel azért ez a két város egymástól kb. 50 km-re van, s nem képez egyetlen települést. Ezért szerintem indokolt a fővárosban azokat a kérdéseket, amelyek összetartoznak (pl. közlekedés, közterületek kezelése, bizonyos középfokú közszolgáltatások stb.) együttesen kezelni.
Abban viszont egyetértek, hogy a helyi önállóságnak, önkezdeményezésnek bizonyos keretek között teret kell adni (ld. Anna Kareninának írt válaszomat).
@Lucius Raetinus:
Dániában azért tudnak mégis érvényesülni a helyi érdekek(mert konkrétan Dániára gondoltam), mert egy-egy ilyen önkormányzat alá legtöbb esetben nem egy 40 ezres város és 10 ezernyi agglomeráció tartozik, hanem többnyire sok-sok apró falu, átlagosan egyébként kisebbek, mint a hazaiak. Nálunk éppen az a modell akadályozza a helyi érdekek érvényesülését, hogy mondjuk van pl. Várpalota nagyjából 20 ezer lakossal, és ugyanezen önkormányzathoz tartozik Inota, egy 2 ezres falu, vagy Veszprém-Kádárta-Gyulafirátót, Sopron-Balf-Brennbergbánya-Kőhida, na akkor tényleg nem tud érvényesülni a csatolt település helyi érdeke, de ha sok kis település van egy önkormányzat alatt, akkor jobb a helyzetük. Ez a modell nagyságrendekkel olcsóbb és hatékonyabb, mint a miénk. Szóval járási önkormányzat kellene, de nem a helyi mellett, hanem helyette. A megyei önkormányzatokat pedig meg kellene szüntetni, helyette regionális önkormányzatokat létrehozni, amelybe a megyei jogú városok is beletartoznának(ahogy most van a megyei önkormányzatokkal és a megyei jogú városokkal, az egy vicc). Ja és a kisebbségi önkormányzatoknál növelni kellene a limitet, hogy mennyi %-tól lehessen, az is vicc, hogy egyes településeken 20 bolgárnak kisebbségi önkormányzata van, mellesleg az a 20 bolgár nem is biztos, hogy bolgár, hiszen én is vallhatnám magamat annak.
@Lucius Raetinus: Érteni vélem a cikk lényegét és annak is látom értelmét, hogy a főváros jogköre megerősödjön. Csak nem mindegy, hogy miben. Nekem a részletek (pontosítások) hiányoznak. Biztosan ilyen téma a városkép, a műemlékek kezelése, a közlekedés és még nagyon sok minden. Ezért írtam, hogy először azokat a szempontokat, tárgyköröket kellene meghatározni, amiben a fővárosnak kellene döntenie, de semmiképpen sem úgy, hogy a kerületek csak végrehajtó, ügyintéző elöljáróságok. Mert amennyire Budapest egy város, annyira különbözőek a kerületei. Ha minden egységesítünk, akkor nagy valószínűséggel egy jól lebutított rendszer jön létre, ahol a kerületek nem függnek a bevételeiktől és a kiadásaiktól, mert az is egységes lesz. Szerintem azt nem lehet fővárosi szinten meghatározni, hogy helyben milyen igények keletkeznek, múlnak el, mire a rendszer leköveti, már értelmét veszti az ügy. Nem mellesleg az önkormányzatiság nagyon is értelmes dolog, itt sokkal kevésbé játszik a politika, annál inkább a szakmaiság méretik meg négyévente.
@AnnaKarenina: Egy ilyen átalakításnak éppen ezért kell gondos előkészítésen és elemzéseken alapulnia, valamint a helyi érdekek érvényesítése érdekében részletesen kell egyeztetni az érintettekkel - egy jó és alapos önkormányzati reformnak így kell lezajlania. Azonban elsőként a modellről kell dönteni a vonatkozó tények ismeretében, s utána a választott modellre figyelemmel kell kidolgozni a részleteket, azaz a hatásköri szabályokkal, azok korrekciós eszközeivel (pl. kerületek feladatátvállalási lehetőségének biztosítása) "aprópénzre" kell váltani a rendszert.
@Zabalint: A kisebbségi önkormányzatok egy külön kérdés: azok nem a helyi önkormányzati rendszer részei, hanem egy speciális, (köz)testületi jellegű önkormányzat. Így az ő helyzetük rendezése alapvetően nem az önkormányzati reform része - hanem a nemzetpolitika kérdése, hogy miként és hogyan biztosítjuk a kisebbségek kollektív jogainak érvényesítését, s feltétlenül kell-e ennyi és ilyen kisebbségi önkormányzat. (Megj.: a számuk jelentősen csökkent 2006-ban, amikor hatályba lépett a kisebbségi önkormányzat létesítését több feltételhez kötő 2005-ös kisebbségi tv. novella).
Amit a kommentben megjelenik, mint elérendő célt, az sem új a magyar közigazgatás-tudományban: ez volt Erdei és Bibó városmegyei koncepciója (amely mellett mindkét szerzője kitartott, csak Bibó ezt 1975-ben, az Országos Településhálózati Koncepcióhoz írt tanulmányában "átkeresztelt" nagyjárási modellnek). Egyetértek abban, hogy a skandináv rendszer valóban egy hatékony és demokratikus rendszer, DE annak mechanikus átvétele problematikus lehet több okból.
1. Skandináviában is sokan bírálják a rendszert amiatt, hogy az egyes emberektől túl messze került, ezért az utolsó, a 2000-es évek végén lezajlott reformokkal (pl. a 2007-es dániai összevonással szemben, amikor a 241 önkormányzatot 98 egységbe vonták össze) erős tiltakozási hullám indult meg.
2. Mások a történelmi hagyományok: ha tetszik, ha nem, Magyarországon erős a települési identitás... Az, hogy ez minden korlátozás nélkül mihez vezet, látható volt 1990 és 1994 között... Ezért szerintem nem lehetséges ilyen mértékű összevonás. Bár ez egy külön poszt tárgya lehetne, de szerintem a délnémet modell disztingvált összevonása (amivel már 1971 és 1990 között kísérletezett Magyarország) vagy egy a települések önkormányzatiságát megőrző kötelező társulás lehet hosszabb távon életképes...
Én csökkenteném az önkormányztaok számát Budapesten, mert túlsok ingyenélő politikust tartanak el az ilyen-olyan bizottságokban.
Nem járható, hogy a 23 önkormányzatból csak egy legyen, de simán lehetne optimizálni, 8-10 önkormányzatot hozni létre egy erős központi vezetéssel, ami akár a Budapest elővárosaivá vált településekre is hatással lenne.
@AnnaKarenina: Egy helyi elöljáróság (a kerületek esetleges eltűnésével akár - ebben az esetben főképp monitoring funkciókkal - városnegyedenként) képes ellátni a helyi problémák felmérését, lakossági aggályok begyűjtését, továbbá ezek továbbítását magasabb szervek felé. Emellett képes lehet a maga szintjén apróbb átalakításokat önmaga is eszközölni.
@fedkvas: Sajnos, a történeti tapasztalatok nem ezt mutatják. Az 1930-as évekre az egységes főváros, amely a kerületekben csak elöljáróságokat működtetett, nagyon nehézkesen működött. Ezen az sem segített, hogy 1930 és 1937 között felállítottak 4 új kerületet. Ugyanis az elöljáróság nem önkormányzat: azaz nem hozhat önálló döntéseket: arra csak az önkormányzatisággal rendelkező egység jogosult.
@Amalfi: Nem a politikusok száma az elsődleges költségvetési kérdés: az ő fizetésük tulajdonképpen elhanyagolható a főváros összes kiadásához képest. A fővárosi rendszer átalakításának központi kérdése az, hogy egységesebben és hatékonyabban tudják az önkormányzat tagjai - azaz a választópolgárok közössége - felé a közszolgáltatásokat nyújtani.
A kommentek jók, szinte mindben van igazság. De lássuk be amivel nem akarnak komolyan foglalkozni arról csak híreket, álhíreket szivárogtatnak ki, de valójában nem akarnak semmit. A tagolt önkormányzat sokba kerül, de ki mondta, hogy a demokrácia ingyen van. A centralizált hatalom, mely lehet kormányzati s önkormányzati olcsóbb, de kinek jobb ez? Egy biztos nehéz megtalálni a jó megoldást, ehhez széleskörű egyeztetés kell (akár évekig elhúzódó). Egyébbként mindenki köszöntök a hazaeshaladás.blog.hu-n
Robi
Akkor most egy igazi magvas hozzászólás:
"Île de Hongrie", nem "Île d’ Hongrie" :-)
@BrianBrian: Köszi! Úgy látszik, túl régen tanultam franciául...
Ez a Budapest: hány település? kérdés csak része annak a nagyobbnak, hogy Magyarország hány politikai önkormányzattal bíró régió legyen. Amiből egy a budapesti agglomeráció.

Az új alaptörvénnyel sikerült ezt kérdést a távoli jövőbe pöckölni. Maradhatnak a megyékre, a megyei jogú városokra és a kerületekre felépült szervezetek és pártállások.

És akkor máris minden kerek, nem?
Legalább stílusában, nyelvezetében normális elemzés. Ám lényegét tekintve hibás. Orbán első akciói, nevezetesen a hiánycél, MNYP majd IMF kirúgása nem abból adódtak, hogy hiú reményekkel elzarándokolt az EU-hoz és könyörgött egy kis enyhítésért, de kirúgták, mint ahogy azt a "mértékadó" média szereti előadni.

Ő valóban elzarándokolt és alig várta, hogy kapjon egy pofont, sőt tett is érte bőven lásd Szijjártó-Kósa féle jól időzített bejelentések, amelyek nem voltak véletlenek, hanem pont azt a célt szolgálták, hogy utasítsák el, jöjjön már az a pofon. A pofon után hazajött és továbbadta most már válság adó formájában, na barátaim akkor miután szigorra vagyok "kényszerítve" akkor fizessetek. Így beszedett pár száz milliárdot, amit egyébként csak megszorításokkal tudott volna beszedni. A bankok, Tesco stb. nem győzött hápogni az itthoni sekéylmagyarokkal együtt.
Ugyanezt eljátszotta az MNYP-vel is. Azt is ügyesen csinálta többedmagával fordult az EU-hoz, így szinte biztos volt, hogy mindenkinek nem fogja engedélyezni az EU az MNYP elszámolását, így nekünk sem. Jött a is pofon, a sekélymagyarok újra örömködtek, ő pedig beszedte az egyébként teljesen ütődött MNYP konstrukció pár ezer milliárdját. Miután az IMF-t kirúgta, már nem lehetett zsarolni. Nem volt véletlen a nagy riadalom az IMF kirúgása miatt, jól érezték a szabadelvtelenek, hogy hű szövetségesük veszik el.
Ezekkel teremtette meg a politikai és gazdasági mozgásterének a bővítését. Ezzel kellett kezdenie, ugyanis utána már nem mehetett volna sehova, hiszen rögtön azt mondták volna, hogy miért nem szólt rögtön. Szólt.
És most jöhetnek majd a tényleges belső intézkedések. Ehhez azonban meg kellett teremteni a belső mozgásteret is, aminek alapköve az új alkotmány.
Jó menetrend, jól végrehajtva.
@manipul: Bár erősen vitatkoznék a komment állításaival, azonban egy kérdést itt is feltennék: az eszmefuttatásnak mennyiben van köze ahhoz, hogy Budapest közigazgatását miként kívánja átalakítani a kormányzat (amelyet egyébként nemcsak az ellenzék, hanem a kerületi "erős emberei" is erősen támadnak...).
@Lucius Raetinus: Egy másik cikkhez van köze, de mivel ott nem jelent meg, próbálkoztam többször. Valószínűleg nem vettem észre, hogy közben átcsúsztam erre a cikkre és ide ment a komment, tévedésből.
Elnézést.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) e.on (1) E.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) eu (9) EU (3) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) Európai Bizottság (2) európai bizottság (1) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) izrael (1) Izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) Kína (1) kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) magyarország (7) Magyarország (4) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) mol (2) MOL (1) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) MVM (1) mvm (2) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) olaszország (1) Olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma