Együtt élni az új alkotmánnyal

2011.05.18. | tordaicsaba | 59 komment

Az Országgyűlés kormánypárti többsége április 18-án megszavazta Magyarország Alaptörvényét. E sorok írója – sokakkal együtt – korábban hosszasan kritizálta az alkotmánytervezetet. Az elfogadás után azonban már nem az a kérdés, hogy elég jó-e a normaszöveg ahhoz, hogy a következő évtizedekben a társadalmi együttélés alapja legyen, sokkal inkább az, hogy okoz-e konkrét bajt az új alkotmány, és ha igen, miként lehet azt elhárítani.

Lássuk világosan: minden szimbolikus kérdés és elfogadhatatlan, hatalmi szempontú átalakítás ellenére a Fidesz-KDNP által elfogadott alkotmány megőrizte az 1989/90-ben kialakított közjogi szerkezetet. Ezen pedig az ellenzék demokratikus pártjai sem kívánnak változtatni. A Fidesz alkotmányozásával szembeni ellen-alkotmányozás terve ezért éppúgy a politikai kommunikáció körébe tartozik, mint a most elfogadott alaptörvény megalkotása. Ráadásul mind közjogilag, mind politikailag veszélyes forgatókönyv: a permanens alkotmányozás fenntartásával tovább destabilizálhatja a jogállamot, miközben a választók számára sem tud a legyőzni akaráson túlmutató célokat felmutatni.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy változatlan formában kellene hosszú távon tudomásul venni az új alkotmányt: világosan azonosítani kell a változtatásra szoruló pontokat, majd számba kell venni azokat a politikai lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik a korrekció elvégzését.

 

1. A szimbolikus ügyek

 

Az alaptörvény normaszövege, de főként preambuluma hemzseg az olyan mondatoktól, amelyek történelmileg hamisak, jogilag nem állják meg a helyüket vagy éppen elfogadhatatlanok a politikai közösségnek a szűken vett jobboldali törzsközönségen kívüli része számára.

Mégis, ezek a szimbolikus ügyek kevés vizet zavarnak, jogi szempontból nagy valószínűséggel nem következik belőlük semmi. Egyébként is, az alaptörvény csak az adott társadalom normái között, az alkotmánybírósági értelmezés és a politikai gyakorlat szerint tud érvényesülni. Hiába írná elő az alkotmány, hogy a buddhizmus államvallás Magyarországon: ez a rendelkezés halott mondat maradna, hiszen azt a honpolgárok nem fogadnák el. Minden bizonnyal ez fog történni a nemzeti hitvallás legtöbb vitatott mondatával is.

Ha feltételezzük, hogy a baloldal belátható időn belül (az új választási rendszerben meg különösen) nem jut alkotmányozó többséghez, az alaptörvény korrekciójában a jobboldallal meg kell egyeznie. Nehéz elképzelni olyan helyzetet, amikor a mostani kormánypártok a 2011-es alkotmányozás számukra legfontosabb eleméből, e szimbolikus ügyekből engednének. Mivel egyébként számos más, módosításra váró, de érdemi kérdés is felvetődik az alaptörvény korrekciója kapcsán, azokban inkább érdemes megegyezni a jobboldal erőivel, mint a gyakorlati jelentőséggel nem bíró, szimbolikus ügyekben.

 

2. A kétharmados törvények

 

Az új alkotmány a parlamentarizmus elveivel élesen ellentétesen olyan kérdéseket is minősített többséggel enged csak szabályozni, amelyek pedig a mindenkori kormány felelősségi körébe tartoznak. Ilyen kérdés a közteherviselés, a nyugdíjrendszer, a családtámogatás vagy az állami vagyonnal való gazdálkodás. Ma még nem tudjuk, milyen mélységben fogja ezeket az ügyeket kétharmados törvény szabályozni. Félelmeink ugyanakkor lehetnek: mi más célja lett volna a kormánypártoknak ezzel a világviszonylatban is példátlan kétharmados követelménnyel, ha nem az, hogy a jelenlegi koalíció gazdaság- és társadalompolitikáját megváltoztathatatlanná tegye. A rendszerváltás egyik lényegi követelése volt, hogy a polgárok leválthassák a hatalom gyakorlóit, és a választáson teret nyithassanak egy másik programot, új elképzeléseket megvalósítani akaró politikai erőknek. A felsorolt ügyekben a kétharmados többség előírása ezzel a követelménnyel ellentétes, hiszen ha egy párt el is nyeri a választók bizalmát, mégsem tudja elképzeléseit az ellenzék egyetértése nélkül megvalósítani.

Ugyancsak kétharmados többséghez köti az új alkotmány a Magyar Energia Hivatal, a hírközlési szabályozó hatóság vagy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére vonatkozó törvényeket. Ezek olyan, a mindenkori kormány közpolitikáját végrehajtó szervek, amelyek ugyan bizonyos fokú autonómiát élveznek, de tevékenységükért egyértelműen a mindenkori kormányt terheli a felelősség. Nélkülük a választók bizalmából hatalmat gyakorló kormány béna kacsa tud lenni: hiába vannak energetikai elképzelései egy miniszternek, ha azokat nem tudja megvalósítani, mert az Energia Hivatal tőle független – és a választóknak sem felelős.

A kétharmados tárgyköröket mindenképpen szűkíteni kell, mert enélkül az ország kormányozhatatlanná válhat.

 

3. A Költségvetési Tanács

 

A legtöbb indulatot talán az váltotta ki az alaptörvénnyel kapcsolatban, hogy a 2013 után a jobboldal által dominált Költségvetési Tanács egyetértési jogot kapott a költségvetési törvény megalkotásához, elfogadott költségvetés hiányában pedig az államfő feloszlathatja a parlamentet.

A magam részéről ebben ilyen jelentős problémát nem látok. 2001 óta számos alkalommal bebizonyosodott, hogy – politikai színezettől függetlenül – a fenntartható költségvetési pálya kialakítását a parlamentarizmus nem tudta biztosítani. 2002-ben a ciklus elején egy fenntarthatatlanságra vezető jóléti intézkedéssorozattal indított a baloldali kormány, 2010-ben pedig olyan mértékű bevételcsökkentést iktatott törvénybe a jobboldali koalíció, ami jó eséllyel az egész ciklusban költségvetési vergődést fog okozni. 

Ez a helyzet kísértetiesen emlékeztet a múlt század hetvenes éveire, amikor az árstabilitás garantálására nem látták többé képesnek a politikusokból álló kormányokat. A válasz erre a független monetáris politikát folytató jegybankok létrehozása volt, ami a demokratikus legitimáció szempontjából legalább annyira problematikus, mint a költségvetés-alkotási jog korlátozása – mégis, mára teljesen elfogadottá vált.

Fontos persze, hogy a Költségvetési Tanács kiszámíthatóan, a mindenkori kormány számára előre jelezhetően végezze tevékenységét. Nem fordulhat például elő, hogy az Európai Unió előrejelzésétől vagy a piaci konszenzustól teljesen eltérő növekedési vagy inflációs adattal számoljon akkor, amikor az egyetértési jogát gyakorolja. Ez a finomhangolás törvényi szinten egyszerű többséggel elvégezhető, így kizárható az, hogy a Tanács visszaélésszerűen gyakorolja a hatásköreit.

 

4. A független alkotmányos intézmények

 

Az alkotmány lehetővé teszi, hogy lényegében az összes fontos független alkotmányos intézmény élére hosszú időre a jelenlegi kormánykoalíció nevezzen ki vagy válasszon meg tisztségviselőt.

A kizárólag ellenőrzési hatáskörrel bíró szervezetek esetében ezzel nagy gond nincsen. Az Állami Számvevőszék vagy az ombudsman a kormányzást nem nehezíti a jelentéseivel, egy valamirevaló kormánynak pedig meg kell tudnia védeni magát, ha politikai okokból kritizálják ezek a szervek.

Az igazságszolgáltatás esetében már nehezebb a helyzet. Egy kormányváltás után a legfőbb ügyésszel nem az lehet a probléma, hogy indokolatlanul folytat eljárásokat, hanem az, ha nem indítja meg azokat. Azt pedig nagyon könnyen mondhatja, hogy a bizonyítékok nem elegendőek, vagy egyes nyomozati cselekmények lefolytatását nem látja indokoltnak. Az ügyészségi szervezetet egy leendő, egyszerű többségre támaszkodó kormány nem tudja érinteni, de a büntetőeljárás szabályainak módosításával gátat tud szabni az ügyészség esetleges visszaéléseinek. Nem kérdés, hogy ezt meg kell tennie.

A bíróságok esetében nem látunk még tisztán. A bírák mindenesetre egy meglehetősen zárt és jó önérdek-érvényesítő hivatásrendként működtek eddig, akik rendszerszerű politikai elfogultságnak nem adták jelét. Nem zárhatjuk ki, hogy az aktuális hatalmi szerkezetre fél szemmel figyelni fog egy-egy bírósági vezető. De ez mindig csak a pillanatnyi helyzetre, hiszen hosszú távú karrierje nem függ a politikai jobboldaltól. Ez viszont nem jelent olyan mértékű veszélyt a bíróságok független működésére, ami megoldhatatlan feladatot jelentene az ország kormányzásában.

Az Alkotmánybíróság esetében bármennyire kényelmes lenne egy leendő kormánynak a hatáskörcsonkítás fenntartása, elvi alapon nem tehet le arról, hogy a teljes törvénymegsemmisítési jogkör visszaállítását kezdeményezze. Azt pedig nehéz elképzelni, hogy egy leendő ellenzék ennek ellenállva a saját pozícióját akarná gyengíteni.

 

*     *     *

 

Az új alaptörvénnyel együtt lehet élni, ha a kormányzati működéshez szükséges korrekciók elvégezhetőek rajta, illetve törvényi szinten megteremthetőek azok a garanciák, amelyek a visszaélésszerű magatartásokat ki tudják zárni. A korrekcióban, bármilyen furcsán hangzik most, a jobboldal is érdekelt lesz, legalább két okból.

Egyrészt a kétharmados törvények széles köre azt eredményezi, hogy az ellenzéknek felelősséget kell viselnie az adópolitikáért vagy az energiaügyekért, mindezt anélkül, hogy a kormányzati hatalomból részesedni tudna. Egy kicsit is racionálisan működő ellenzék ettől a fél-kormánypárti szereptől menekülni fog.

Másrészt a tervezett önkormányzati átalakítások jelentős centralizációt irányoznak elő: egy sor fontos önkormányzati feladat átkerül majd az állami szervekhez, a helyhatóságok gazdálkodását pedig béklyókba készül kötni a kormányzat. Egy majdani ellenzéki jobboldal polgármesterei számára nagyon fontos lesz, hogy a korábbi hatáskörüket és a gazdálkodási szabadságukat visszakapják. Ezek a polgármesterek mindent meg is tesznek majd azért, hogy a pártjuk megegyezzen ebben a leendő kormánypártokkal.

Lesz tehát érdek a korrekcióra, ezért nem álforradalmi megoldásokban, hanem okos kompromisszumokban kell gondolkodni. Pragmatikus, a gyakorlati problémákra koncentráló alkotmánymódosításra lesz szükség, nem pedig az ideológiai viták folytatására. Az utóbbiak nem kecsegtetnek sok eredménnyel, márpedig a választók nem azt várják el a kormányoktól, hogy számukra érthetetlen közjogi kérdések miatt folytassanak hosszas háborúskodást. Az alaptörvény korrekciójára szükség van, de elegendő lenne már az is, ha az alkotmány lehetővé tenné, hogy a kormány az ország valódi problémáival tudjon foglalkozni.

 

Az írás hosszabb változata elérhető az Alapítvány honlapján.

 

· 4 trackback

Címkék: reform alkotmány

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr972914134

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Bartus László: Az Unió első fasiszta állama 2011.05.19. 21:54:59

Mussolinit kell olvasni, hogy végre megértsük, mi zajlik Budapesten....

Trackback: Bartus László: Az Unió első fasiszta állama 2011.05.19. 21:54:58

Mussolinit kell olvasni, hogy végre megértsük, mi zajlik Budapesten....

Trackback: Új alkotmány - a szimbólumokon túl 2011.05.19. 21:35:43

A minap napvilágot látott alkotmánytervezettel kapcsolatos viták során az abban foglalt szimbolikus kérdések kerültek a média és a politikai pártok első reakcióinak köz…

Trackback: Reform lesz, ha beledöglünk is! 2011.05.19. 20:09:07

Érdekes fejlemények (és akkor finoman fogalmaztam) zajlanak mostanság a gazdaságpolitikában. Egy éve még minden szakértő úgy vélekedett, hogy milyen jót tett a Fidesznek és Orbán Viktornak a Bajnai-kormány, hiszen meghozta azokat a fájdalmas és népsz...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"Egy kicsit is racionálisan működő ellenzék ettől [a kétharmaddal most beépített ellenzéki vétó-jogoktól] a fél-kormánypárti szereptől menekülni fog."

Ha így lenne, nem építették volna be őket alkotmányba. Szerintem inkább alkualapnak akarják majd használni a kétharmados törvények megváltoztatásához adandó hozzájárulásukat, és annak minden alkalommal megkérik majd a (politikai) árát.
@BrianBrian: Az azt jelentené, hogy egy látens nagykoalíció kormányozza az országot, de úgy, hogy az ellenzék a kormányzati hatalomból közvetlenül nem részesül. Ezt egy politikus gyomra nehezen emészti meg. :-)
Ráadásul ha az ellenzék így megbénítja a kormányzást, és ő kerül hatalomra, a korábbi kormánypártok (immár ellenzékként) ugyanúgy megszívathatják a kétharmados ügyekkel.
Nem azt mondom, hogy ez egy jó koncepció, csak kérdem, hogy akkor szerinted miért rakták/rakják bele ezeket az előbb-utóbb mindenképp megváltoztatandó ügyeket mind-mind a kétharmados körbe?
@BrianBrian: nem gondolták át, hogy ez nekik is rossz
"Egy kicsit is racionálisan működő ellenzék..." - Miért, a mostani kormány (majdani ellenzék) működött valaha is racionálisan?
"Egy kicsit is racionálisan működő ellenzék ettől a fél-kormánypárti szereptől menekülni fog."

Ne sértegesd a "racionális" szót.

Ha az az ellenzéki racionalitás, hogy mindegy mit csinál a kormány, arra fújunk, akkor ez tényleg az.

De ha már az ellenzéktől nem várjuk el, hogy a racionalitásába építse bele az ország érdekét is, akkor a kormányról miért feltételeznénk, hogy azt csinálja?

De ez tényleg csak kozmetikai kérdés.

Én abban nem vagyok biztos, hogy a minél több önkormányzat olyan rettentően jobb/igazságosabb/demokratikusabb, etc. mint nagyobb központok létrehozása. A gazdálkodási szabadság gyakran csak a hitelfelvételi szabadságot jelenti, a kisebb önkormányzatok meg amúgy is állami pénzből élnek. Hogy jobb döntéseket hoznak, mint a központ, az nem garantált. Cserébe viszont leviszik a lövészárok-politikát a legkisebb városba is. Tényleg nem tudom, ez a sok önkormányzati szerep jobb-e, mint egy kevesebb központból irányított rendszer. Nekem mindegynek tűnik. Csak így drágább.
@Quadrille Lobster: az ilyen centralizációval az a baj, hogy a legtöbb tapasztalat szerint drágább. a központi kormányzat érdekeltsége a hatékony működtetésben egyszerűen gyengébb, mint a helyi hatalomé. nem is beszélve arról, hogy a szükséges információja sincsen meg az igazgatáshoz. a méretgazdaságosságra tekintettel kell lenni (erre a járási önkormányzatok vagy a kötelező önkormányzati társulások jó keretet jelenthetnek), de az idiotizmus lenne, ha az oktatási tárca döntene arról, hogy a sárbogárdi általános iskolában a tönkrement térkép helyett újat kell venni.
@tordaicsaba: Igen, ez igaz és logikailag nincs is ellene kifogásom.
Viszont a helyi önkormányzat is tud (a mellékelt példák tapasztalata szerint) ugyanolyan irracionálisan, felelőtlenül vagy éppen rövidlátóan dönteni, mint a központi szint. És ami rosszabb: a helyi szint is ugyanolyan elkeseredetten adósodik el, hogy csak még ezt az évet húzza ki valahogy.

A "jó" hír, hogy a felvett hitel így nem kerül be azonnal az államadósságba, így az önkormányzatokat magukra lehet hagyni a sok finanszíroznivalóval, mert attól még tartható maastricht. Lehet, hogy egy kicsivel jobban járnánk, ha a headline államadósságban benne lenne az önkormányzati hitelfelvétel is, akkor legalább hamarabb kiborulna a bili, amikor még nincs annyira tele. (Mondjuk ez a mostani helyzetben már nem ment meg minket.)
@Quadrille Lobster: biztos hogy nem maradhat úgy az önkormányzati gazdálkodás, ahogy most van. a kérdés az, hogy egy normatív szabályrendszer érvényesül a felelős fiskális politika érdekében vagy egy akarnok és kiszámíthatatlan kormányzati döntéshozatal.
egyébként nem féltem a magyar polgármesetereket: ha a sportra kapott "feladatfinanszírozást" nem költhetik másra, majd futóversenyt szerveznek a rászorulóknak és nyereményként adják oda, amit egyébként szociális juttatásként akartak volna
@tordaicsaba:
Én azt hittem, az autonómia leginkább a finanszírozásról szól. Hogy a közös erőforrások elosztása körül van az igazi vita, nem pedig azon, hogy átnevezheti-e a Petőfi utcát a helyi közösség, vagy hogy ki legyen az új énektanár.
"... a politikai közösségnek elfogadhatatlanok..." Miafene az a politikai közösség? 20 év alatt a "politikai közösség" vagy tíz pártra szavazott. A "jobboldali közösség" is minimum 2-3 féle. "Történelemhamisítás" - igen, 60 éven át az folyt. Szuverénnek tekinthető egy nácik által megszállt Magyarország? Majd a szovjet megszállás alatt? A Haza és Haladás (HaHa?) a Szent Korona miatt is visong. Hamisítvány az is?
@Várúr: a Szent Koronával önmagában semmi gond nincsen (lásd a hosszabb változat negyedik bekezdését). az alaptörvény nyelvtanilag is értelmetlen megfogalmazásával annál inkább. a korona a magyar alkotmánytörténet egyik fontos és tiszteletre méltó hagyományának a része, de ma nincs közjogi jelentősége.
@Quadrille Lobster: az már finanszírozási kérdés, hogy ha megürül az énektanár státusza, akkor felvesz-e új embert az iskola vagy megoldja helyettesítéssel :)
@Várúr: Megosztó, az nem elég? A historizálás igenis politikai statement, nem ért vele egyet mindenki. Nem csak azt jelenti, hogy X nemzethez tartozom. Azt is jelenti, hogy a múlt (akármelyik verziót vetíted bele) fontosabb neked a jelennél: Meg azt is jelenti, hogy valaki görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy büszke lehessen valamire és hogy az a valami nem saját telejsítmény, hanem egy képzelt kollektív, múltbéli teljesítmény. Magyarországon meg még azt is, hogy sérelmi politizálást szeretnél folytatni.
Nemes célból még senki nem hivatkozott nemzetre meg múltra.

Egyáltalán nem magától értetődő, hogy a hazára büszkének lenni. És nem ártalmatlan. Én még nem találkoztam emberrel, aki megtalálta volna a határt az egészséges patriotizmus és a sértődékeny nacionalizmus között.

Az viszont biztos hogy előbb a teljesítmény kell, aztán a büszkeség. És ezt kevés történelem-szédelgő hajlandó beismerni, mert főleg azért révednek a múltba, hogy ott keressenek hencegnivalót.
Persze hogy együtt lehet élni, ha nem akarsz melegházasságot kötni az elkövetkező pár évtizeden belül...
@tordaicsaba:
A koronának valóban nincs közjogi jelentősége, illetve azért van, mert az állami címer része. A keresztnek, kakasnak, Dávid csillagnak, félholdnak valóban nincs közjogi jelentősége, mégis időtállóbb szimbólumok, mint a világ bármely alkotmánya. A nyelvi rész megítélés kérdése. A jog önmagában is elég kacifántos. Röviden: hiszem, hogy mindenkinek tetsző alkotmányt lehetetlen írni. Húsz év alatt kivétel nélkül mindegyik kormány nekiveselkedett. Gondolom, nem ok nélkül.
@tordaicsaba: Na de akkor nem megint ott vagyunk, hogy az önkori autonómia = pénzköltési jog? Hitelfelvételi jog. Adott esetben a (következmények nélkül való) rosszul gazdálkodás isteni joga, de mindenképp a jog arra, hogy hivatalt tartsanak fenn mindenhol. Az meg drága. Nem dönthetne az iskola arról a térképről?
@tyberius: az Európai Emberi Jogi Egyezmény 12. cikke szerint „[a] házasságkötési korhatárt elért férfiaknak és nőknek joguk van a házasságkötésre és a családalapításra, az e jog gyakorlását szabályozó hazai törvények szerint.” Az Európai Emberi Jogi Bíróság szerint ugyanakkor ez a rendelkezés nem jelenti azt, hogy a házasságkötés joga az azonos neműeket ne illethetné meg.
A spanyol alkotmány 32. cikk (1) bekezdése szerint „A férfinak és a nőnek joga van teljes egyenjogúsággal házasságot kötni.” Mégis Spanyolország volt a harmadik ország a világban, amelyik legalizálta a melegházasságot.
Szóval lehet hogy a mostani kormánytöbbség szándéka az volt, hogy kizárja évtizedekre a melegházasságot. De ez nem az alaptörvény szövegén fog múlni.
"Nem fordulhat például elő, hogy [a Költségvetési Tanács] az Európai Unió előrejelzésétől vagy a piaci konszenzustól teljesen eltérő növekedési vagy inflációs adattal számoljon akkor, amikor az egyetértési jogát gyakorolja."

Nem hát. A magánnyugdíj-vagyon államosítása sem fordulhatott elő, a visszamenőleges jövedelemelkobzás sem és az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozása sem. Semmi nem fordulhat elő mindaddig, amíg egyszer csak elő nem fordul, hogy utána hétköznapi gyakorlattá váljon.

Az elmúlt egy évből egyetlen példát sem tudsz mondani, amikor a kormány végül vissza ne élt volna egy olyan jogkörével, amit alkotmánymódosítással adott meg magának.

"Egy kicsit is racionálisan működő ellenzék ettől a fél-kormánypárti szereptől menekülni fog."

Már miért menekülne az ellenzék egy olyan szereptől, amivel megbéníthatja a kormányt, miközben semmiért nem kell felelősséget vállalnia? Ez pont hogy azt jelenti, hogy részesedik a hatalomból.

"nem gondolták át, hogy ez nekik is rossz"

Mi a valószínűbb? Hogy Orbán és Navracsics nem gondolták át, hogy mi nekik a legjobb, vagy hogy te a saját fejeddel gondolkodsz és nem az övékkel?
@Kettes: a Költségvetési Tanácsnál a gondolatnak van egy másik fele. hogy mindehhez törvényi garanciát kell adni, erre pedig a leendő kormánynak egyszerű többséggel is lehetősége lesz. pl. úgy ha azt mondja, hogy ha a makrópálya számításakor a KT és az EU Bizottság álláspontja eltér, ez utóbbit kell alkalmazni, és a Tanács egyetértését megadottnak kell tekinteni.
az ellenzék egy ilyen széles kétharmad mellett a felelősségből valóban részesedik, de a kormányzati hatalomból nem. nincsenek miniszterei, nem járhat az EU Tanács üléseire, nem dönthet a jogszabályok végrehajtása sorám stb. a hatalomnak pont abból a részéből nem kap, amire a legjobban vágyik egy politikus
arról, hogy mit gondol át egy kormány és mit nem, igazából nehéz értelmesen beszélni, hiszen csak találgatunk. mindenesetre az elmúlt majd egy év azért sokat rombolt a mindig három lépéssel előre gondolkodó imidzsből. szerintem sokkal több pillanatnyi, közjogi műveletlenséggel fűszerezett rögtönzés van az alaptörvény mögött, mint azt sokan gondolják.
A helyzetértékelés nagyon tetszik, azzal együtt, hogy a sajátomnál derűsebb, optimistább.

A szimbolikus ügyek - ha valóban azok maradnak - nekem sem a világ vége. A magyarkodás az alkotmány nélkül is éppen elég ciki. Baj abból lehet, ha egy radikálisabban "nemzeti érzelmű" bíró _nem_ szimbolikusan értelmezi az alkotmányt? Mi lesz, ha nem kezelik olyan lazán, ha egy "hazaáruló" megtagadja, elfogadhatatlannak tartja, történelmileg hamisnak nevezi a nemzet alkotmányát?

Ennél persze sokkal aggasztóbbnak látom a második pontot. Nem tudom, hogyan lehet azon ilyen könnyedén átlendülni, hogy a jövőbeni kormányok tulajdonképpen nem dönthetnek semmi lényegesről önállóan.

A többi pont súlyát ennyire sem tudom megítélni. következzék inkább a lényeg.

Az írás konklúziója, hogy az alkotmánnyal együtt lehet élni, ha ... Majd racionális érvelés arra vonatkozóan, hogy racionálisan működő kormánypárt ÉS ellenzék esetén nem lesz baj ... De hát vajon erre létezik akár a legcsekélyebb garancia is? Mennyi az esélye annak, hogy egyszer csak -derült égből - megszűnik a demagógia, pártizán háborúzás?

Az mindenesetre feltétlenül nagyon fontos gondolat, hogy EZ az alkotmány érvényben van, azon tovább teljesen meddő gondolkodni, hogy mi lenne, ha nem lenne. A kérdés valóban az, hogy lehet-e baj, ha igen, mi, és hogyan előzhető meg. És persze remélem, nálam okosabb emberek jó okkal kevésbé borúlátók.
@tyberius: Ugyan kérlek. Azért lettünk köztársaság helyett ország, hogy végre a kisebbségi vélemény ne feküdhessen a többségi akarat útjába.
Szaporodni kell, na! És ha nem akarod megtartani, még mindig ott az árvaház, ahonnan melegek soha nem hozhatják ki a leendő adófizetőt.
@Kettes: "Az elmúlt egy évből egyetlen példát sem tudsz mondani, amikor a kormány végül vissza ne élt volna egy olyan jogkörével, amit alkotmánymódosítással adott meg magának."

Ebből a szempontból olyan vicces, hogy ennyit rugóznak azon, h mi legyen a törvény szövege. Ha utána épp a jogállam nem működik. Ebből a szempontból valszeg őszintébb lenne, ha visszavonnának minden törvényt és mostantól az lenne a jog, amit egy minél magasabb rangú kormány-intendáns épp mond.
@Jakab Andor: a kétharmad tényleg nagyon aggasztó. de attól még meg kell próbálni megoldani ezt a problémát: higgadtan számba venni a lehetőségeket, és világos stratégia szerint haladni előre. azt hiszem, egy egyértelmű felhatalmazás a választáson, amit nem követ a népszerűség gyors eróziója, elő tud állítani olyan helyzetet, amikor kormányozható marad az ország.
@tordaicsaba: Jól értem, hogy ehhez az kellene, hogy a sarkalatos törvények nagyon jók legyenek?
@Jakab Andor: az kellene, hogy kellően szűkek legyenek, ne betonozzák be olyan szakpolitikai kérdések szabályozását, amelyek a mindenkori kormánytöbbségre tartoznak. pl. a családtámogatás esetében az lehet kétharmados szabály, hogy a gyes/gyed módosítása nem terjedhet ki a már megfogant gyermekekre. de annak pl. nem szabad kétharmadosnak lennie, hogy a gyes mellett milyen feltételek szerint vállalhat munkát a szülő.
ebben nincsenek nagyon illúzióim, a mostani jogalkotási gyakorlat a közjogi finomhangolásra nem igazán figyel oda. éppen ezért tartom valószínűbbnek azt, hogy előbb-utóbb szűkülni fog a kétharmados törvények száma. akár már a 2014-es választások előtt: ha a mostani kormánypártok azt látják majd, hogy nyerhetnek, de csak egyszerű többséggel, akár a saját mozgásterüket akarják majd tágítani azzal, hogy minél több mindent feles szabályozásra utalnak inkább.
Lám-lám, folyik a szerecsenmosdatás ezerrel.

Költői kérdésem így szól a "nagyérdeműekhez":
Vajon nem teljesen mindegy, hogy egyenesen a kútba szarnak az urak, vagy a kút kávájára helyezik a kupacot, és onnan pöckölik a vízbe?
Én emlékszem rosszul, vagy április 18-án fogadták el, és április 25-én már az aláírás aktusa volt?
A szerző téved. Az új "alkotmánnyal" vagy "alaptörvénnyel" együttélni talán lehet, de nem szabad. Az együttélésbe beletörődni olyan lenne, mint megtűrni a családban az apát, aki megerőszakolta a gyerekeit.
@tordaicsaba: "ha a mostani kormánypártok azt látják majd, hogy nyerhetnek, de csak egyszerű többséggel, akár a saját mozgásterüket akarják majd tágítani azzal, hogy minél több mindent feles szabályozásra utalnak inkább. "

Érdekes gondolat, de szerinted ki merné először felvetni a vezér előtt, h "te figyelj, főnök, lehet hogy készülni kéne arra az esetre is, ha esetleg nem lenne meg a 102% legközelebb"

A központi irányítás és központtól rettegés csapdája, hogy előbb-utóbb senki nem meri majd hangosan kimondani, h esetleg nem szeretnek már minket.
@fradra: "apát, aki megerőszakolta a gyerekeit."

Ez a paternalizmus legtalálóbb leírása, amit eddig hallottam.

De a jó oldalát kell nézni: ha nem csak velünk szemben fickós az apu, akkor megvéd minket a többi hímtől. A biztonságért meg kell szenvedni.

Rosszabb esetben apu csak otthon kemény, a kocsmában kisegér és akkor sajnos még el is ad a kártyaadósságaiért.
@Quadrille Lobster: a parlamenti demokráciákban az a jó, hogy az igazság pillanata ilyen szempontból előbb-utóbb eljön
"Mégis, ezek a szimbolikus ügyek kevés vizet zavarnak, jogi szempontból nagy valószínűséggel nem következik belőlük semmi."
Azért ez a "nagy valószínűséggel" nem egészen megnyugtató. Lázár János jogállami alapelvek iránti "lelkes elkötelezettségét" látva meg aztán pláne nem...
@tordaicsaba: Világos. Az már biztos, hogy következő kormányok mozgástere leszűkül, kérdéses az maradt, hogy mennyire.

Számomra az önmagában, hogy egy kormány a következő kormányok hatáskörét korlátozza, majdnem olyan elfogadhatatlan, mint a visszamenőleges hatályú törvénykezés. Forradalmat követő rendszerváltás után értelemszerű, ma -számomra- értelmetlen.

Mindenesetre higgadt, jó munkát kívánok azoknak, akik tudnak közreműködni abban, a kormány, ellenzék és civil szervezetek részéről abban, hogy valami jó süljön ki ebből, vagy legalább ne nagy baj.

Elvileg még azt is el tudom képzelni, hogy lehet abból jó is, ha bizonyos dolgok a jövőben nem változnak oda-vissza, ide-oda évente, négy évente.
@tordaicsaba: Az alaptörvény 44. cikk szerint "(5) A Költségvetési Tanács mûködésének részletes szabályait sarkalatos törvény határozza meg." Az Orbán-kormány utáni kormányoknak nem lesz lehetőségük arra, hogy olyan kibúvókat teremtsenek a Költségvetési Tanács voluntarizmusa alól, amilyenről beszélsz. Valójában semmiféle korlátja nem lesz a KT voluntarizmusának, még a számtan szabályait sem kérheti rajtuk számon senki.

Ami az ellenzék hatalmát és felelősségét illeti, szerintem pont fordítva áll a dolog. Megakadályozni a kormányprogram végrehajtását: az hatalom, nem felelősség. Mint ahogy az előző ciklusokban sem a mindenkori ellenzék felelőssége volt, hogy nem sikerült a választási törvényt vagy a médiatörvényt módosítani. De ha a kormány nem tudja végrehajtani a saját szociális vagy fiskális programját, az az ő kudarca lesz, nem az ellenzéké.
@Kettes: Én úgy értelmezem Tordai érvelését, hogy éppen attól válna felelősséggé, hogy az ellenzék ilyen ügyekben nem "csak" ellenzék lesz, hanem éppen olyan szükséges tényező, mint a kormányzópárt képviselői. Hatalma nem abban merül ki, hogy a mindenkori kormány minden intézkedése ellen népszavazásra és polgári engedetlenségre buzdítson. Ilyen helyzetben -elvileg- tényleg előfordulhat, hogy a választók felelősnek tartják az ellenzéki képviselőt, ha nem végzi a dolgát azon túlmenően, hogy sárt dobál.
"ha nem az, hogy a jelenlegi koalíció gazdaság- és társadalompolitikáját megváltoztathatatlanná tegye."

Ez akár visszájára is elsülhet, kétélű a kard nagyon. De kérdezem én: baj-e ha ennek hatására a mindenkori kormány nem 3 évekre fog tervezni, hanem talán kénytelen lesz kialakítani valami hosszútávú stratégiát. Ebben az országban sajnos az egyik legnagyobb baj, hogy soha senki nem tervezett igazán hosszútávra, és a rövidtávon jónak látszó intézkedések következményeit mindig a következő kormánynak kellet eltakarítani. Aztán ennek folyományaként mindig sikerült egy kicsit lefelé lökni az országot az adósság lejtőjén.
@pizzaboy: nagyon jó elv lenne, ha ezek a törvények és főleg az alkotmány konszenzussal jött(ek) volna létre.

el tudok fogadni olyan sarkalatos szabályokat, amiket a kapitalizmus és a jogállam érdekében "kőbe vésnek", akár még az adórendszer részei is lehetnek ilyenek.

de itt nem ez történt, hanem épp ellenkezőleg.
Semmi gond nincs ezzel az alkotmánnyal azon túl, hogy egy tákolmány, és a következő kormánynak, ha nem a Fidesz lesz az, hazafias kötelessége lesz kidobni a kukába.
"A kizárólag ellenőrzési hatáskörrel bíró szervezetek esetében ezzel nagy gond nincsen. Az Állami Számvevőszék vagy az ombudsman a kormányzást nem nehezíti a jelentéseivel, egy valamirevaló kormánynak pedig meg kell tudnia védeni magát, ha politikai okokból kritizálják ezek a szervek."

De igenis, ilyen egyoldalú összetételben ezeknek az ellenőrző szerveknek egyértelműen nagyon súlyos politikai befolyásoló szerepük van. Ugyanis amíg az a látszat él, hogy ezek "valódi objektív" ellenőrző szervek, addig a kettős mérce alkalmazása egyértelműen a pártpropaganda fegyverévé válik.

Nem olyan végletes a hatásuk, mint az ügyészség és bíróság bekebelezése, de nagyon súlyos.
@mcs: "el tudok fogadni olyan sarkalatos szabályokat, amiket a kapitalizmus és a jogállam érdekében "kőbe vésnek", akár még az adórendszer részei is lehetnek ilyenek."

Ilyen nem létezhet. Ugyanis az adórendszer legfőbb feladata a gazdasági környezethez való rugalmas alkalmazkodás biztosítása.

Tehát a jövőben egy teljesen a feje tetejére állt gazdasági környezet esetén az akkori aktuális kormány döntéseit lényegében az ellenzék hozza, de a felelősséget a kormány vállalja.
@vinczej: azért a nem létezhet, az talán túlzás.

van egy csomó dolog, ami részét képezheti az adórendszernek, úgy, hogy meghagyja a kormány gyors reagálási képességét, de ugyanakkor ad valamiféle hosszútávú, kiszámítható keretet.

most nem citálnék példákat, de az adózás egy elég tág és szerteágazó terület.

az viszont tény, hogy rosszul megválasztott részek "kimerevítésével" sokkal nagyobb károkat lehet okozni, mint a stabilitás haszna.

egyébiránt nem lenne feltétlenül rossz, ha évente nem fordulna a talpáról a feje tetejére a komplett adórendszer. aztán a következő évben fordítva.
@pizzaboy: "Ebben az országban sajnos az egyik legnagyobb baj, hogy soha senki nem tervezett igazán hosszútávra"

Dehogynem. Ott van mindjárt az ötéves terv :)

Azzal meg az a baj, h rugalmatlan.

És megint ott vagyunk a start mezőn, hogy tudniillik kéne egy kompetens és felelős elit. Nem is egy, hanem mindjárt két garnitúra. Megy egy felelős csőcselék, akik nem a demagógra szavaznának.
@vinczej: Rengeteg múlik a részleteken. Pontosan mit, mennyire vésnek kőbe. Másrészt: a "kőbe vésés" is csak annyira kőbe vésés, hogy 2/3-os többséggel ki lehet radírozni, újra lehet írni.

Ez általában -valószínűleg- több párt konszenzusát igényli, ám ez teremthet olyan új helyzetet, amelyben, fontos, sarkalatos ügyekben az észnélküli szembenállás politikai öngyilkossággá, így ritkává válik.

A példádnál maradva, egy feje tetejére fordult gazdasági helyzetben azok a képviselők, akik a szükséges változtatást pártcsatározás okán megakadályozzák, magukra haragítják választóikat.

Ez ma azért nem történik meg, mert a lényeges kérdésekben a kormánynak az ellenzékével konszenzusra szüksége nincsen, így az ellenzék egyetlen választásának a demagógiát találja.

Nem tudom, igazam van-e, de maximum így tudom elképzelni, hogy ebből a slamasztikából valami jó is kisülhet.
@Kettes: a Költségvetési Tanács szervezeti ügyei kétharmadosak, de a tartalmi szabályok nem: 37. cikk (5) bekezdés „Az államadósság és a teljes hazai össztermék számítási módját, valamint a 36. cikkben és az (1)-(3) bekezdésben foglaltak végrehajtására vonatkozó szabályokat törvény határozza meg.”
@mcs: a kőbe vésett szabályokat persze úgy hívják hogy alkotmány. és azok a kőbe vésett szabályok, mint a tulajdon védelme, az ahhoz kapcsolódó társadalmi felelősség, a teherviselő képességhez igazodó adóztatás vagy a visszaható hatályú jogalkotás
elég nehéz elképzelni, hogy az ilyen általános elveken túl lenne olyan adójogi szabály, ami kétharmadba kívánkozik
@vinczej: pont azt mondom, hogy Domonkos László nem tud olyan ÁSZ-elnök lenni, aki objektívnek látszik
@tordaicsaba: számtalan olyan gazdasági cselekmény van, ami bőven túlmutat egy 4 éves cikluson, ezek szabályozása megér_het_ némi kiszámítható rendezést.

a tőzsdei működés, az energetikai beruházások, a magán vagy önkéntes nyugdíjpénztárak szabályozása, a tandíjak és diákhitelek, a koncessziós rendszerek, az önkormányzatok adózási rendszerei, a nagyberuházások kedvezményei és még sorolhatnám.

ha nincs közmegegyezés a kapitalizmus minimumáról, akkor lehet, hogy egy 2/3-os rendszer ezt megvalósíthatja.

más kérdés, hogy a mostani kormány nincs igénye a tanácsokra, hanem valami fura küldetéstudat hajtja őket, keresztül a ráción és a logikán.

szóval lehetne, de nem lesz, mert nincs helyes döntés, ha nincs a döntés előkészítve, végiggondolva, megvitatva.
@mcs: konszenzus? Ugyanmár. 20 év alatt bebizonyosodott, hogy nálunk a demokratikus jogállam eme "intézménye" életképtelen. Persze elvben jól hangzik...
@tordaicsaba: Nekem erről valahogy a müncheni megbékítési politika jut eszembe: megvannak azok a hadosztályok, de majd nem fogják őket használni, ha nem bosszantják őket nagyon. Többek között a szerző elfeledkezik az Alkotmánybíróság sürgős bővítéséről (Roosevelt is megpróbálkozott ezzel a trükkel, majdnem bele is bukott (vsz. ez a baja vele Pálinkásnak)). A mamelukokkal feltöltött testület aligha fogja osztani az itt leírt jogértelmezést pl. a költségvetési tanács szerepe, vagy az adótörvények kapcsán. Az, hogy ennél sokkal gyengébb pozíciókból is milyen hatékonyan meg lehet bénítani egy kormányzást jól mutatja 2002 utáni időszak, vagy a 200 forintos népszavazás esete.
@tordaicsaba: A vita a mindenkori KT-val a költségvetési feltételezésekről és kockázatokról fog szólni (már ha szakmai vita lesz). Mennyi lesz az alapkamat, az infláció, a növekedési ütem, az árfolyan stb.

Míg a GDP számításának módját lehet törvényben rögzíteni, a feltételezések felállítását nem. Semmi okunk azt hinni, hogy a KT nem kapja majd meg a státusztörvényében a maximális autonómiát a módszertanának megállapításában.

Ha a Parlament feles jogszabálymódosítással beleszólhatna a KT módszertanába, akkor egész egyszerűen hoznának egy törvényt, hogy a PM előfeltételezéseivel és modelljeivel kell dolgozni, és az övétől eltérő eredmények értelemszerűen hibásak, így figyelmen kívül hagyandóak. Ezzel a KT mint független költségvetési kontroll megszűnne létezni. Ezt nyilván nem fogja hagyni a Fidesz.
Tegyük még azt is hozzá, hogy ha az alkotmányt többnek tekintjük, mint egyszerű jogi szövegnek, hanem a köztársaságot összefogó dokumentumnak, amihez nemcsak racionális, hanem érzelmi, erkölcsi viszony is lehetséges, akkor nincs kicsit rossz alkotmány, és nagyon is van jelentősége a szimbolikus részeknek is. Ennek következtében azokat, akiknek mondjuk önazonossághoz tartozik a például a történelmi dátumok kreatív kezelésével elkövetett felelősség elkenés, (és ez messze nem az egész Fidesz), azokkal nem megegyezni kell, hanem elzavarni őket. Egyébként az eredmény egy technikailag elfogadható, de mindenki által utált alapizé és ország lesz.
@Tanbácsi: azt tenném hozzá, óvatosan, hogy a mai 30+ éves nemzedéknek az a része, aki érdeklődik a politikai iránt olyan szinten undorodik a jelenlegi állapotoktól és személyektől, hogy szinte evidenciaként adódik a külföldre távozás.

borzasztó nagy pazarlás ez, elveszítjük a leendő elit legjobbjait, sőt a középosztályból is azt a réteget, aki a bázisa lehetne egy vagy több normális demokratikus pártnak.

ezzel nem 5-10, hanem 20-30 évre szorulunk zsákutcába, meg a demagógia satujába.

nem is tudom, hogy mit lehetne evvel kezdeni, de valamit kell, mert én nem akarok elmenni.
@Tanbácsi: az alkotmányhűség mint a patriotizmus lényege azért Európában meglehetősen ritka. az Egyesült Államokban a nemzeti összetartozás hagyományát pótolta/pótolja az alkotmánnyal való érzelmi azonosulás. erre Magyarországon nincs szükség, tényleges történelmi hagyományok tartják egyben a politikai közösséget.
(amikor meg a magyar alkotmányos hagyomány érzelmi kérdés volt, mondjuk a kiegyezés után a világháború végéig, annak pszichológiai és politikai következményeiről inkább ne beszéljünk)
@Kettes: és egyébként ésszerűtlen is lenne hagynia bárkinek. az európai szemeszter bevezetése után viszont annak ténylegesen is lenne értelme, ha a Bizottság előrejelzései közjogi jelentőséget kapnának. és ez nem szervezeti kérdés, hanem tartalmi, ami az alaptörvény szerint feles kérdés (nagyon helyesen egyébként)
ez egy jó írás. olyan szempontból, ami a legjobban hiányzik ma a közéletből, nevezetesen, hogy visszafogott. nem ért egyet valamivel, mégsem kezd tücsköt-békát összehordani az ellentétes álláspontról, amivel semmi mást nem ér el, mint hogy saját magát hitelteleníti. (ez a Szíjjártó-Nyakó féle közbeszéd sajnos ma már nemcsak a politikában, hanem magukat szakmainak tekintő embereknél is előjön. örömmel látom, hogy azért van kivétel.)
érdekes ez nagyon, államtitkár úr, mert ha ilyen értelmes hozzáállással működtetek volna, mint amit ez az írás tükröz, akkor most valszeg nem lenne kétharmada a fidesznek.
Sok sikert a kitűzött célok eléréséhez!
Ahogy a kezdősorokban olvasható: társadalmi,
gazdasági, közösségi "szekciók", szakpolitikai
irányvonalakat kíván felölelni.
Gondolom idővel ezek az irányvonalak, témakörök külön cimke alatt lesznek tematikusan kezelve.
@hebab:

Ez nagyon igaz. Éppen ez az, amiért ez az alapítvány, és ez a blog, és ez az írás azonnal felkeltette a figyelmemet.

Abból a beszédből, amit a pártok nagyjából 1989 óta folytatnak, egyre durvábban, és egyre kizárólagosabban, már régen, nagyon elegem van.

Ha volt egyetlen nagy pillanat az egészből, amit lélekemelőnek tartottam, Bajnai Gordon búcsúbeszéde volt a parlamentben.

Ezért örültem annyira, hogy nem tűnt el a közéletből, ezért örültem annyira az alapítványnak, ennek a blognak, ennek az írásnak.
@tordaicsaba: Nagyon nehéz nem észrevenni, hogy a közös nemzeti múlt, mondjuk Mátyás utáni része már nem igazán tart össze. Dózsa vagy Verbőczi? Kossuth és/vagy Széchenyi, esetleg Batthyány? Tisza vagy Ady? 18, 19 vagy 20? Szentkorona, vagy népfelség? És így tovább... Megteheti az alkotmány, hogy megpróbálja eldönteni a vitát, mint az alapízé előhangja, de akkor nem erősíti meg a közösséget, vagy próbál egy újfajta, közösen vállalható identitást konstruálni amerikai mintára. (ha már konstutició :) ).

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma