Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu/atom
blfr5@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://hazaeshaladas.blog.hu/2014/04/28/alljon_meg_a_naszmenet_190
Álljon meg a nászmenet!
2014-04-28T21:32:42+02:00
2014-04-28T21:32:42+02:00
Dr. Heil Péter
https://blog.hu/user/688830
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">Riadalomra ébredt az ország, legalábbis az a fele, amely érintett a közel 65 ezer hazai EU-fejlesztési projektben. A 444.hu <a href="http://444.hu/2014/04/28/baj-van-brusszel-minden-magyarorszagnak-jaro-penzt-befagyasztott/" target="_blank">híre</a> szerint ugyanis Brüsszel felfüggesztette a Magyarországnak járó EU-(strukturális) támogatásokat<span style="text-decoration: underline;">.</span> Az összest. Az ügyért felelős Csepreghy Nándor helyettes államtitkár délután rendkívüli sajtóértekezleten <a href="http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/letiltott-penzek-reagalt-a-kormany-a-nyarig-kell-varni-az-uj-kifizetesekkel-426318" target="_blank">cáfolt</a>. Mind mondta: a 444.hu cikkének és a tényének egymáshoz annyi a köze, mint a jereváni rádiónak a valós hírekhez.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Engedjék meg, hogy lefordítsam Államtitkár úr szavait: A hír igaz.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A helyzet az, hogy Brüsszel beintett: Magyarországnak mindaddig nem utalnak további gazdaságfejlesztési forrásokat, amíg nem igazoljuk, hogy az alakítás alatt lévő – értsd: feje tetejére állított – támogatási intézményrendszer megfelelően képes ellátni a feladatát. Ezt pedig, akárhogy csűrjük és csavarjuk, azt jelenti, hogy pénz egyelőre nincs.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Államtitkár úr szerint az intézményrendszerben az EU nem talált szabálytalanságot. Ebben valószínűleg igazat mond. Az EU Bizottság felelős tagja, az osztrák Johannes Hahn, sajtósa szerint ugyanakkor a Bizottságnak „aggodalmai vannak” a források magyarországi adminisztrációjával kapcsolatban. Amíg ezekre nem kapnak megfelelő választ, addig <em>arra kérik a magyar kormányt</em>, hogy ne küldjön újabb elszámolásokat, azaz ne kérjen további pénzt. Mert hogy azt bizony ők nem utalnák át.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A pályázók ebből semmit nem fognak érezni, ígéri Zsigó Róbert, a FIESZ szóvivője. Ha a dolog nem tart sokáig, valószínűleg ez is igaz. Emlékeztetnünk kell azonban arra, hogy a kohéziós alapokból egy év alatt Magyarország jelenleg évi 1500 milliárd forint körüli támogatást hív le. Ez pedig havi szinten kb. 125 milliárd forint. Nem kell nagyon sok hónapnak eltelnie ahhoz, hogy a hiányt a költségvetés megérezze. Természetesen emiatt több kötvényt kell kibocsátani, aminek a költsége megint csak milliárdos tétel. Lehet, hogy a magyar adófizető érzékenysége ilyen tételek esetében a rinocérosz bőréével vetekszik, de hogy a dolognak ne lenne következménye, az azért erős túlzás. És ha van következmény, akkor azért illik megkérdezni azt is, hogy ki tehet róla, és végső soron mivel érdemeltük ki az EU Bizottság kitüntető figyelmét?</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Nos, mivel a kormány a sztorit igyekezett eltussolni, és a lényeget most is tagadná, kénytelenek vagyunk tippelni. Valószínű azzal, hogy a kabinet tavalyi döntése szerint a 2006 óta működött uniós támogatás-kezelő rendszerre nagyjából és egészében ledobták az atombombát. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megszűnt, a források felügyelete pedig közvetlenül a szaktárcákhoz került. Ráadásul – egy néhány héttel ezelőtti <a href="http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1400096.KOR" target="_blank">kormányrendelet (96/2014 (III.25)) alapján</a> sorra szűnnek meg azok a szervezetek, amelyek mindeddig a pályázatokat, szerződéseket és pénzügyi elszámolásokat kezelték. Az átalakulást övező hírek riasztóak. A lassan legalább háromnegyed éve tartó bizonytalanság hovatovább fejetlenségbe torkollik. A dolgozók közül, aki megteheti, lelép. Aki pedig nem, vagy valami érthetetlen okból még mindig kitart a munkája mellett, 30-50%-os fizetéscsökkenéssel számolhat. V.ö. teljesítmény-ösztönzés egy különösen nehéz időszak kellős közepén. Ennek egyszerűen nem lehet jó vége.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A vészharangot pár nappal ezelőtt már az EU Bizottság is <a href="http://www.portfolio.hu/gazdasag/kkv/veszelyes_lemaradasban_magyarorszag_is.198281.html" target="_blank">megkongatta</a>. Kivetítve az EU-pénzek lehívásának eddigi ütemét a még hátralévő időszakra arra jutottak, hogy Magyarországon a forrásvesztés kockázata az egész EU-ban a hatodik legnagyobb. Tudjuk azt is, hogy a kifizetéseket már tavaly év végén is csak könyvelési trükkökkel sikerült nagy kínnal a minimális szint fölé tornászni. Ezek a trükkök azonban hamarosan vissza fognak ütni. Az idei év végén ugyanis még ennyivel is – kb. 1 milliárd euróval – „nagyobbat kell majd ugranunk”.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A kormány – most, hogy a sztori kibukott – igyekszik úgy beállítani, mint ha a <span style="text-decoration: line-through;">felfüggesztés</span> kifizetési stop<em> hasonló esetekben szokásos eljárás</em> lenne. Ami már csak azért is sántít, mert az EU-ban egyáltalán <em>nem szokásos eljárás</em>, hogy egy tagország <em>uk-muk-fukk</em> fenekestül felforgatja azt az intézményrendszert, amelyet előzőleg az EU-val évekig egyeztetett, és amelyről velük <em>megállapodott.</em> Tény: mindenkinek joga van a híd alatt aludni, és egy jól működő rendszert lecserélni egy várhatóan sokkal rosszabbra. De azt, hogy az EU-t miért nem lehetett időben, előre tájékoztatni – úgy, hogy a bili menet közben lehetőleg ne boruljon ki – elég nehéz lenne megmagyarázni. Nem tudom, Csepreghy és Lázár urakat erről megkérdezte-e a felettesük.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2014%2F04%2F28%2Falljon_meg_a_naszmenet_190%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2014%2F04%2F28%2Falljon_meg_a_naszmenet_190%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2014%2F04%2F28%2Falljon_meg_a_naszmenet_190%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Álljon meg a nászmenet!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2014/04/28/alljon_meg_a_naszmenet_190#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/6096892" border="0" /></a><br /></p>
EU_támogatások
uniós_fejlesztések_intézményrendszere
kifizetési_stop
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu
https://hazaeshaladas.blog.hu/2014/03/07/keleten_a_helyzet_valtozatlan_ujabb_leltar_a_gyengelkedo_magyar_gazdasagrol
Keleten a helyzet változatlan – újabb leltár a gyengélkedő magyar gazdaságról
2014-03-07T15:18:05+01:00
2014-03-07T15:18:05+01:00
Haza és haladás
https://blog.hu/user/593911
<p><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Az Európai Bizottság <a href="http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/occasional_paper/2014/pdf/ocp180_en.pdf" target="_blank">részletes elemzés</a> keretében értékelte a magyar gazdaság teljesítményét és kilátásait, illetve az egyensúlytalanságok csökkentését célzó kormányzati intézkedéseket. A jelentésből aggasztó kép rajzolódik ki – a a régiós átlagtól messze elmaradó növekedési potenciál, az elmúlt években rohamosan romló üzleti környezet, a gyengélkedő pénzügyi közvetítőrendszer, a minden szektorban magas, és lassan csökkenő adósságszintek mind komoly egyensúlytalanságokra engednek következtetni. Jó irányba mutató kormányzati intézkedést a jelentésben elvétve találunk. Mindez erősen ellentmond <a href="http://www.portfolio.hu/gazdasag/amit_eddig_elertunk_azt_joreszt_ugy_vertek_ki_belolunk.4.196199.html" target="_blank">a növekedési fordulatról, csökkenő sérülékenységről szóló kormányzati értékeléseknek</a>.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong> </strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Magyarország esetében egyensúlyhiányt állapított meg a Bizottság, és ezek orvoslására intézkedéseket javasol – hazánk azonban nem került túlzott egyensúlyhiány eljárás alá (ahogy Horvátország, Olaszország és Szlovénia).</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span>Törékeny növekedés</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span> </span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Az igen alacsony, a régiós átlagtól messze elmaradó növekedési potenciál továbbra is az egyensúlytalanságok csökkentésének legfontosabb gátló tényezője. Az alacsony potenciális növekedés egyik egyértelmű oka a magas adósságszint és a mérlegalkalmazkodás (deleveraging) fájdalmas folyamata. Másrészről fontos viszont az elmúlt években nagy tempóban romló üzleti környezet – amelyet pl. a magas szektorális adók és az egyes szolgáltatóipari szegmensekben hirtelen, versenytorzító módon megemelt belépési korlátok okoztak. (Ez utóbbiak számbavételekor a Bizottság egyebek közt az étkezési utalványok vagy a dohánykereskedelem piacán bevezetett, a közös piac szellemével ellentétes intézkedéseket említi.)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: center;"><em>Potenciális kibocsátás növekedése.(Forrás: Európai Bizottság)</em></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/1.%20graf.jpg" alt="1. graf.jpg" class="imgnotext" width="483" height="269" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A makrogazdasági folyamatok elemzésénél a Bizottság kiemeli, a hosszú recesszióból való kilábalás jeleit mutató gazdaság javuló teljesítményét részben egyszeri élénkítő hatások okozzák – ilyen az Európai Uniós fejlesztési pénzek nagyobb ütemű lehívása, a rezsicsökkentés és a Magyar Nemzeti Bank Növekedési- és Hitelprogramja (NHP).</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A jelentés felhívja a figyelmet a foglalkoztatottság élénkülésének ellentmondásosságára is. Ugyan a hivatalos munkaerőpiaci statisztikák alapján a 2010 és 2013 közti időszakban 4,25 százalékponttal növekedett a foglalkoztatottság, a közmunkaprogram hatását kiszűrő, a GDP alapján számolt foglalkoztatási mutató nem nőtt, hanem 0,5 százalékponttal csökkent.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: center;"><em>Foglalkoztatottság GDP alapján és munkaerő-felmérés (Labour Force Survey - LFS) alapján. (Forrás: Eurostat, KSH)</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><span> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/2,%20graf..png" alt="2, graf..png" class="imgnotext" width="467" height="337" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span>Magas, lassan csökkenő adósságszintek</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span> </span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Továbbra is aggasztó a külső egyensúlyt mérő egyik fontos indikátor, a Nettó Nemzetközi Befektetési Pozíció (NIIP) erősen negatív szintje. (Stock-változó, azt mutatja meg, hogy mennyivel több követelésünk van a külföld felé, mint kötelezettségünk velük szemben. A negatív érték jelzi azt, hogy több a külső adósságunk, mint a külföldi eszközeink.)</span> <span>Ebben az export-teljesítményünk gyenge jövőbeli kilátásai miatt a jövőben sem várható érdemi javulás. Ugyan a beáramló EU-támogatások és a visszaeső belső kereslet miatt hazánk folyó fizetési mérlege pozitívba fordult, az exportpiacokon való részesedésünk növekedési üteme az utóbbi években jóval elmarad a régiós versenytársainktól. Az utóbbi években autóipari beruházások formájában beáramló külföldi működőtőke javíthat ugyan a gyenge export-teljesítményünkön, de semmiképp sem jelent fenntartható fordulatot.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: center;"><em>A visegrádi országok exportnövekedése, 2007-2012 értékben </em></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/3%20graf.jpg" alt="3 graf.jpg" class="imgnotext" width="362" height="321" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: center;"><em>és mennyiségben. (Forrás: Európai Bizottság)</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/4%20graf.jpg" alt="4 graf.jpg" class="imgnotext" width="362" height="315" /></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A kormányzati szektort tekintve – egyszeri adósságcsökkentő tételek és a költségvetési egyensúly javulásának ellenére az államadósság továbbra is az igen magas, 80%-os szint körül stagnál. Ez a gyenge forint-árfolyamnak, az alacsony növekedési rátának és a magas finanszírozási költségeknek tudható be. Ezen faktorok az adósságszint csökkentését a jövőben is megnehezíthetik.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Ugyan a privátszektor adósságszintje érdemben csökkent az ötödik éve tartó mérlegalkalmazkodási folyamat során, a háztartások és vállalatok eladósodottsága továbbra is a sérülékenység fontos forrása. A Bizottság jelentése külön szakaszt szentel a lakossági devizahiteles probléma kormányzati kezelésének. Problémaként emeli ki, hogy a kormányzati intézkedések nem a fizetési nehézségekkel küzdő adósokat segítették, illetve hogy a felelőtlenül újabb és újabb segélycsomagokat ígérő kormányzati kommunikáció is hozzájárult a romló fizetési morálhoz (a nem teljesítő hitelek aránya igen magas – 20% körüli).</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span>Gyengélkedő pénzügyi szektor</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span> </span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Aggályokat vet fel a pénzügyi közvetítőrendszer helyzete. Ugyan a bankszektor tőkésítési szintje és likviditási helyzete megfelelő, a hatalmas adó- és szabályozási terhek, illetve a problémás hitelek nagy aránya nem ösztönzi a bankokat a hitelezési tevékenységük erősítésére. A jegybank hitelprogramja ebben csak átmeneti javulást hozhat. Ahogy a Bizottság kiemeli – az NHP-hoz hasonló kamattámogatások hasznosak lehetnek ugyan olyan rövid távú problémák kezelésében, mint a válság utáni időszakban a bankszektor túlságosan alacsony kockázatvállalási hajlandósága a KKV-szektor hitelezésében, ez nem helyettesítheti a szükséges, normális működési környezetet a pénzügyi közvetítőrendszer számára. A kamattámogatás kockázatokat is rejt magában – súlyos terheket róhat a költségvetésre, és az árjelzések torzításával rontja a piac hatékonyságát.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span>Intézkedési javaslatok</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span> </span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A Bizottság az exportszektor esetében két irányban látna szükségesnek intézkedéseket. Egyrészt jóval stabilabb adó- és szabályozási környezet szükséges a külföldi működőtőke export-orientált ágazatokba történő bevonzásához. Másrészt fontos prioritás az értéklánc szélesítése, amely a multinacionális és hazai cégek közti (pl. termelékenységben, a termékek hozzáadott értékében levő) különbségek csökkentése és a hazai innováció serkentése révén lehetséges (pl. a K+F-kiadások növelésével, a vállalatok és egyetemek együttműködésének ösztönzésével, illetve a vállalatok finanszírozáshoz jutásával).</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Az államadósság csökkentését célzó bizottsági javaslat kiemeli – a komoly költségvetési kiigazító csomagok esetén fontos lenne figyelni arra, hogy ezek ne legyenek súlyosan negatív hatással a növekedésre, és inkább a kiadáscsökkentésre, mint a torzító hatású adóemelésre koncentráljanak. A magyar kormányzati kiadások a GDP 50%-át teszik ki, amely jóval magasabb, mint a többi Visegrádi országban. A Bizottság értékelése szerint a tetemes méretű állami tulajdon egy részének magánosítása szintén alternatívát jelenthetne az adósságcsökkentésre.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A rosszul célzott vagy egyelőre bizonytalan tartalmú devizamentő programok helyett a javaslat egy átfogó csomag, amely egyrészt jól célzottan kisegítené a fizetésképtelen adósokat, a bankokra rótt újabb teherért cserébe párhuzamosan csökkentené a bankszektor adóterheit, és világossá tenné, hogy tartózkodni fog a további segélycsomagok belebegtetésétől.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Magyarország növekedési potenciáljának serkentésére az egyértelmű, a jelentésben több helyen is megjelenő javaslat egyrészt a pénzügyi közvetítő rendszer működési környezetének normalizálása, másrészt az üzleti, szabályozási környezet stabilabbá, kiszámíthatóbbá tétele. Ez utóbbira megoldást jelenthet az érintettekkel való kötelező konzultáció minden politikai javaslat előtt, a versenyhatóság megerősített szerepe a törvényi változások előszűrésében. További, megfontolandó javaslatként szerepel a vállalati adórendszer egyszerűsítése, illetve a szolgáltatói szektor egyes részein a túlzottan magas belépési korlátok csökkentése. Munkaerő-piaci reformokkal és az energiaárak fenntarthatóvá tételével szintén lendíteni lehetne az ország versenyképességén.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2014%2F03%2F07%2Fkeleten_a_helyzet_valtozatlan_ujabb_leltar_a_gyengelkedo_magyar_gazdasagrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2014%2F03%2F07%2Fkeleten_a_helyzet_valtozatlan_ujabb_leltar_a_gyengelkedo_magyar_gazdasagrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2014%2F03%2F07%2Fkeleten_a_helyzet_valtozatlan_ujabb_leltar_a_gyengelkedo_magyar_gazdasagrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Keleten a helyzet változatlan – újabb leltár a gyengélkedő magyar gazdaságról"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2014/03/07/keleten_a_helyzet_valtozatlan_ujabb_leltar_a_gyengelkedo_magyar_gazdasagrol#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/5848634" border="0" /></a><br /></p>
magyar_gazdaság
Európai_Bizottság
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/1.%20graf.jpg
https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/10/28/a_szekelyek_nagy_meneteleserol
A Székelyek Nagy Meneteléséről
2013-10-28T09:41:45+01:00
2013-10-28T09:41:45+01:00
tordaicsaba
https://blog.hu/user/609456
<p style="text-align: justify;"><span data-reactid=".r[1anrp].[1][4][1]{comment10152293784004838_34273514}.[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][2]"><strong> </strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span data-reactid=".r[1anrp].[1][4][1]{comment10152293784004838_34273514}.[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][2]"><strong>Tegnap zajlott Erdélyben a Székelyek Nagy Menetelése. A megmozdulás régen nem látott egységet teremtett a romániai magyar szervezetek között: gyakorlatilag mindegyikük támogatta a demonstrációt. Budapesten, Pozsonyban és több magyarországi városban is voltak szimpátiatüntetések a menet mellett. Az internetes közösségi oldalakon ugyanakkor többen indulatos nemtetszésüknek adtak hangot amiatt, hogy az erdélyi tüntetést és a magyarországi megmozdulásokat az Együtt-PM is támogatta. Az alábbiakban e támogatás bírálóival vitatkozom.</strong><br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span data-reactid=".r[1anrp].[1][4][1]{comment10152293784004838_34273514}.[0].{right}.[0].{left}.[0].[0].[0][2]"><strong> </strong></span></p>
<p><a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/10/28/a_szekelyek_nagy_meneteleserol">[...] Bővebben!</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F10%2F28%2Fa_szekelyek_nagy_meneteleserol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F10%2F28%2Fa_szekelyek_nagy_meneteleserol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F10%2F28%2Fa_szekelyek_nagy_meneteleserol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A Székelyek Nagy Meneteléséről"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/10/28/a_szekelyek_nagy_meneteleserol#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/5601870" border="0" /></a><br /></p>
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu
https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/10/12/a_paksi_atomeromu_ii_tervezett_beruhazasanak_elemzese
A Paksi Atomerőmű II. tervezett beruházásának elemzése
2013-10-12T10:44:27+02:00
2013-10-12T10:44:27+02:00
Rigó Áron, Spiegelmann László
https://blog.hu/user/823185
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>A Paksi Atomerőmű jelenlegi megnövelt teljesítményű blokkjainak meghosszabbított élettartama is lejár a 2030-as években, így szükség lesz a kieső baseload (tehát folyamatosan üzemelő, áramot termelő) kapacitás, 2000 MW pótlására. Pótlására és nem pedig bővítésére. Főként az elmúlt években jellemző csökkenő illetve stagnáló fogyasztás mellett egyszerűen nincs szükség további 2000 MW atomerőművi kapacitásra, míg a pótlásról és ezzel együtt a pótlás energia-összetételéről szóló döntés legkorábban 2017-ben esedékes – 15 éves előkészítési és építési időszakot feltételezve. </b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Árcsökkenés</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">A Paksi Atomerőmű esetleges bővítésének értékeléséhez segít az európai árampiacok aktuális folyamatainak áttekintése. Európában egyrészt a rendszerbe belépő egyre több megújuló termelés, valamint a szén olcsó világpiaci ára miatt <b>jelentősen csökkentek a nagykereskedelmi áramárak</b>, a német atomerőművek fokozatos bezárása ellenére – <b>ez pedig az atomerőművek versenyképességét rontja</b>. Mindez ráadásul, mivel a piac szerkezetének átrendeződése miatt ment végbe, tartósnak tekinthető.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az elmúlt években az új építésű atomerőművek versenyképtelenné váltak az egyéb technológiákkal szemben. <b>Míg minden más technológia egységnyi áramtermelésre vetített költsége csökkent az elmúlt időszakban, az atomenergiáé növekedett. </b>A mai, szigorúbb előírások és a beruházások óriási mérete miatt fellépő finanszírozási költségek miatt ma már egyáltalán nem az atomenergia a legolcsóbb áramforrás. Az amerikai <a href="http://www.eia.gov/forecasts/aeo/electricity_generation.cfm" target="_blank">Energy Information Administration (EIA) szerint</a> a 2018-ban termelni kezdő, legfejlettebb atomerőművek átlagosan 108 $/MWh áron fognak tudni áramot termelni, míg a kombinált ciklusú gázturbinák 66 $/MWh, a szárazföldi szélerőművek 87$/MWh, a vízerőművek pedig 100$/MWh költséggel tudnak majd áramot termelni. Ezek a számok az erőművek életciklusa során felmerülő legtöbb költséget tartalmazzák, a leszerelés költségeit viszont nem, ami jellemzően az atomerőműveknél a legmagasabb.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Az atomenergia pedig nem az egyetlen, amely betöltheti a baseload kapacitás szerepét</b>; az újraértelmezhető egy más összetételű erőműparkkal, amelyben például a gáznak lehet meghatározóbb szerepe.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Európai példák</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">Többek között a fentiek miatt <b>Európában nem épülnek új atomerőművek</b>. A kevés kivétel közé tartozik a szlovákiai Mohovcei Atomerőmű, amelynek építése folyamatosan késik, és költsége az eredetileg 1,75 milliárd eurós költségvetést is jóval meghaladta: a projekt <a href="http://spectator.sme.sk/articles/view/50892/10/state_agrees_to_raise_budget_for_mochovce_nuclear_power_plant.html" target="_blank">most lépte át</a> a 3,25 milliárd eurót. (Legutóbb <a href="http://www.nucnet.org/all-the-news/2013/07/08/rosatom-demands-guarantee-from-slovakia-on-new-unit-at-jaslovsk-bohunice" target="_blank">azért jutott holtpontra</a> a projekt, mert a ROSATOM 65 EUR/MWh garantált átvételi árat kért az erőműben termelendő áram után, ami jóval magasabb, mint a jelenleg 30-40 EUR/MWh között mozgó völgyidőszaki áramárak, de még a 40-50 EUR/MWh csúcsidőszaki árakat is meghaladja.) Emellett a csehországi temelíni atomerőműről szóló döntést is <a href="http://www.bloomberg.com/news/2013-07-22/cez-delays-temelin-nuclear-tender-by-year-on-government-collapse.html" target="_blank">elodázta a cseh kormány</a>, ahol a CEZ 70 EUR/MWh garantált átvételi árat kérne, szemben a régió fent bemutatott, jóval alacsonyabb völgyidőszaki áramáraival.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Az egyetlen magánvállalkozásként épülő európai atomerőmű Finnországban épül. Az eredetileg 3 milliárd eurós projektnek 2009-re kellett volna elkészülnie, ám ez máig nem történt meg, a legújabb költségbecslések pedig <a href="http://solarwindpronet.blogspot.fi/2012/12/olkiluoto-3-epr-to-cost-at-least-85.html" target="_blank">8,5 milliárd eurós végösszegről szóltak</a> 2012 decemberében.</b> El lehet képzelni, hogy ha a transzparens, szabálykövető Finnországban így épül egy atomerőmű, akkor mindez hogyan zajlana itthon. A fentiek mellett Angliában <a href="http://online.wsj.com/article/SB10001424127887323566804578553030018924570.html" target="_blank">tervezik még egy új atomerőmű építését</a>, ahol a fejlesztő 100 Ł/MWh garantált átvételi árat követel a kormánytól, amelyik hajlik a megegyezésre – annak ellenére, hogy jelenleg Nagy-Britanniában 48 Ł/MWh körül mozog a baseload áram nagykereskedelmi ára.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Időzítés, költségek – bővítés vs. pótlás</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">A Paksi Atomerőmű bővítése tehát a jelenlegi környezetben nem indokolt. <b>Az erőmű kiváltásáról pedig nem most kell dönteni, a meghosszabbított üzemidejű blokkok még két évtizedig működhetnek</b>, így lesz lehetőség a gyorsan fejlődő és egyre olcsóbbá váló megújuló és gázos technológiák figyelembevételével újratervezni az erőművi mixet. Szintén jelentősen befolyásolhatja a hazai energiamix optimális összetételét az, hogy Európában lezajlik-e egy amerikaihoz hasonló palagáz-forradalom.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>A Paksi Atomerőmű kiváltásának kérdése tehát jelenleg nem aktuális – az erőmű bővítése viszont óriási felelőtlenség lenne. </b>A bővítés és a változatlan méretű kiváltás előzetes becslések szerint 3000 milliárd Ft-jába kerülne az állami MVM-nek – ez a négyes metró költségének hatszorosa. Az azonban látszik, hogy gyakorlatilag lehetetlen kihozni egy atomerőművet az eredeti költségvetésen belül, úgyhogy nem elrugaszkodott becslés a 4-5000 milliárdos végösszeg sem.</p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">A beruházást jó eséllyel az orosz ROSATOM hajthatná végre. Az orosz szereplő esetleges győzelme a beruházásra kiírt pályázaton valószínűleg teljesen átláthatatlanná tenné a beruházást. Mindemellett az <a href="http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/06/05/az_oroszok_penzelnek_a_paksi_bovitest/" target="_blank">előzetes bejelentések szerint</a> is csak a beszállítók 30%-a lenne magyar. Ekképpen <b>az átláthatatlanság mellett a hazai beszállítók alacsony aránya sem segíti a kormány által kommunikált mértékben a magyar gazdaság gyarapodását.</b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/energia5%20atom.jpg" alt="energia5 atom.jpg" class="imgnotext" width="345" height="492" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A 3-4-5000 milliárd Ft lekötése egy projektre azt is jelentené, hogy <b>minden pénz ide csoportosulna, más fejlesztésekre sokkal nehezebb lenne szabad forrást találni. </b>Emellett <b>„beragadnánk” a jelenlegi technológiába</b> is: az atomerőmű élettartama több évtized lenne, ez alatt pedig valószínűleg nem sok új erőmű létesülne, pedig több technológia is rohamosan fejlődik, ide értve a kombinált ciklusú gázturbinákat, a szélerőműveket és a nap paneleket. Ha az atomerőmű helyett több, kisebb projekt valósulna meg, akkor azzal Európa többi részéhez hasonlóan mi is részesülhetnénk az új technológiák előnyeiből, ezzel szemben a paksi beruházás esetén 50-80 év technológiai fejlődéséből zárnánk ki magunkat.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az új magyar atomerőmű <a href="http://www.napi.hu/belfold/nem_eri_meg_ma_eromuvet_epiteni.531906.html" target="_blank">magyar energetikai</a> <a href="http://www.okopolisz.eu/uploads/Csatolmanyok/jovo_energiarendszere/jovo_energiarendszere_varrolaszlo_ea_2012.pdf" target="_blank">szakértők szerint</a> 8% tőkeköltség esetén, csúszás és költségtúllépés nélkül térülhet meg. Mivel a projekt közpénzből lenne finanszírozva, így a tőkeköltségének minimuma az államkötvény-hozam lehetne, de a projekt kockázatai miatt ennél feltehetően magasabb lenne. A 8%-os tőkeköltség tehát irreálisan alacsony: a 10 éves magyar államkötvények hozama önmagában 8% körül volt átlagosan <a href="http://www.tradingeconomics.com/hungary/government-bond-yield" target="_blank">az elmúlt 3 évben</a>. Drágább finanszírozás esetén pedig a projekt kárt okoz a magyar gazdaságnak.</p>
<p style="text-align: justify;"><sup> </sup></p>
<p style="text-align: justify;"><b>A projekt emellett óriási korrupciós kockázatokkal is jár.</b> Ekkora nagyságrendű állami beruházás még nem volt Magyarországon a rendszerváltás óta, de az autópálya-építések, stadionok kapcsán sejthető, hogy a pénz jelentős része most is irányítottan áramolna.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Ellátásbiztonság</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">A tervezett új blokkok kapacitása <a href="http://www.origo.hu/idojaras/20111129-atomeromu-uj-blokk-reaktor-megvalosithatosag-evtizedes-megaberuhazas-lenne-a-paksi.html" target="_blank">2000-2400 MW lenne</a> – azt viszont még a kormány is elismeri, hogy erre nincs szükség itthon. A 2030-as nemzeti energiastratégia ugyanis 2030-ra a megtermelt áram 14%-ának exportjával számol a jelenlegi 13% import helyett, <a href="http://www.kormany.hu/download/4/f8/70000/Nemzeti%20Energiastrat%C3%A9gia%202030%20teljes%20v%C3%A1ltozat.pdf" target="_blank">arra alapozva</a>, hogy a Németországban leálló atomerőművek miatt lesz felvevőpiaca az exportált magyar áramnak. Ez azonban nem valószínű, mivel Németország az első atomerőmű-leállítások után is nettó áramexportőr, és az ottani nagykereskedelmi áramár <a href="http://ec.europa.eu/energy/observatory/electricity/doc/20130611_q1_quarterly_report_on_european_electricity_markets.pdf" target="_blank">továbbra sem haladja meg</a> tartósan az itthonit. <b>Tehát az új paksi atomerőmű által termelt felesleges áramot nem lehetne veszteség nélkül külföldön értékesíteni.</b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ezen exportgát mellett pedig jó eséllyel a belföldi felhasználás sem fog növekedni. Ezzel szemben a Kormány által referenciának kezelt forgatókönyvekben ennek ellentéte jelenik meg. A Nemzeti Energiastratégia Gazdasági Hatáselemzése 1,5% áramkereslet-növekedést <a href="http://www.kormany.hu/download/9/87/70000/ESTRAT%20Gazdas%C3%A1gi%20Megval%C3%B3s%C3%ADthat%C3%B3s%C3%A1gi%20Tanulm%C3%A1ny.pdf" target="_blank">helyez kilátásba 2025-ig</a>. Ezen becslés azonban egy 2009-es MAVIR-kalkuláción alapszik, amely többek között a válság által átalakított fogyasztási előrejelzéseket sem foglalja magába. Így beláthatjuk, hogy <b>a nehezen exportálható megnövekedett belföldi termelés csökkenő kereslettel találkozik, amely a megtérülési számításokon jelentősen ront.</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>A kormány által sokszor használt ellátásbiztonsági retorika nem állja meg teljesen a helyét, és nem hozható fel jelentős érvként a bővítő beruházás mellett. </b>A kiszolgáltatottság áram esetén még kevésbé elképzelhető, mint például földgáz esetén. Nem túl racionális azt feltételezni, hogy szükség van egy országnak olyan extrakapacitásra, amivel minden körülmények között – akár hatalmas extraköltségen is – biztosítani tudja zavartalan ellátását. Magyarország ideális villamosenergia-ellátását tehát egy regionális, a piacok összefűzésére épülő koncepcióban érdemes elképzelni, ahol nem valósulnak meg felesleges vagy időszerűtlen fejlesztések.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Alternatívák</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">Emellett persze lennének alternatívák is a beruházásra szánt összeg megfelelőbb elköltésére. Ilyen többek közt egy megfelelőbb megújuló támogatási rendszer kidolgozása reálisabb célok vállalása mellett. Magyarország a szomszédos EU-tagállamokhoz képest az egyik legalacsonyabb megújuló-célkitűzéssel rendelkezik 2020-ra. (Itthon a teljes energiafelhasználás 14,65%-a lenne megújuló energiahordozókból fedezve. Ez <a href="http://www.ecn.nl/docs/library/report/2010/e10069_summary.pdf" target="_blank">a vállalt arány</a> Romániában 24, Szlovéniában 25, Ausztriában pedig 34 százalékos. Még az újonnan csatlakozott Horvátország is 20%-os célt tekint <a href="http://www.eea.europa.eu/soer/countries/hr/soertopic_view?topic=climate%20change" target="_blank">magára vonatkozóan irányadónak</a>.)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>A megújulók mellett azonban akár az okos hálózat fejlesztésére és egy decentralizáltabb termelő és fogyasztó egységeken alapuló országos elektromosáram-infrastruktúra fejlesztésére is lehetne költeni azt a felmérhetetlen összeget</b>, amit most egy elhamarkodott, minden komolyabb átgondolást nélkülöző, megalomán projektre áldoznának fel.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ma már az is alaptézis, hogy nemcsak a keresletet kell valamilyen módon megfelelő kínálattal kiszolgálni, hanem magát az energia iránti keresletet is lehet szabályozni, kezelni (mind hosszú-, mind rövidtávon). <b>Sokkal nagyobb szerepet kell szánni az energia-hatékonysági és energia-megtakarítási projekteknek is.</b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>A Paksi Atomerőmű II. beruházásának előkészítését tehát véleményünk szerint egy felelős kormányzatnak azonnal le kell állítania és egy reális feltevéseken alapuló energiastratégia keretében kell újragondolni a projekt jövőjét, legfeljebb pótlás jelleggel és ebben az esetben is lényegesen kisebb kapacitással.</b> Ez több ezer milliárd forintot spórolhat meg a magyar adófizetőknek.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Ellenkező esetben a magyar energetika évtizedekre elköteleződhet a szükségesnél nagyobb mértékben egy olyan technológia mellett, amelyet Európában részben kivezetnek a termelésből, és Magyarország még részben kiaknázatlan adottságai ellenére továbbra is a legutolsó marad a megújuló energiák hasznosításában. </b>Tehát ez az 50-80 éves túlzott elköteleződés egy technológia mellett óriási veszteség lenne az országnak. Emellett a beruházás folytatása eddig nem látott mértékű korrupció veszélyét is magában rejti.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F10%2F12%2Fa_paksi_atomeromu_ii_tervezett_beruhazasanak_elemzese%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F10%2F12%2Fa_paksi_atomeromu_ii_tervezett_beruhazasanak_elemzese%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F10%2F12%2Fa_paksi_atomeromu_ii_tervezett_beruhazasanak_elemzese%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A Paksi Atomerőmű II. tervezett beruházásának elemzése"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/10/12/a_paksi_atomeromu_ii_tervezett_beruhazasanak_elemzese#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/5562556" border="0" /></a><br /></p>
energiapolitika
Paksi_Atomerőmű
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/energia5%20atom.jpg
https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/10/04/vitairat_az_atlathato_es_megalapozott_koltsegvetes-alkotasrol_416
Vitairat az átlátható és megalapozott költségvetés-alkotásról
2013-10-04T14:35:51+02:00
2013-10-04T14:35:51+02:00
BudgetMaker
https://blog.hu/user/617345
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A jelenlegi kormányzat szinte egyedüli gazdaságpolitikai céljává (és sikerévé) az államháztartási hiány 3% alá csökkentése vált. E cél megvalósítása érdekében – pontosabban a megvalósításhoz szükséges mozgástér megteremtése érdekében – számos esetben a költségvetési transzparencia jelentős csökkentésére került sor. 2010 után: jelentősen átalakult a Költségvetési Tanács szervezete és feladatköre; az Állami Számvevőszék elnöke kormánypárti képviselő lett, aki jelentősen átalakította az intézmény szervezetét és működését; módosultak bevett előirányzatnevek, új, különleges tartalék előirányzatok kerültek bevezetésre; lényegében megszűntek az államháztartás alakulását ismertető havi tájékoztatók stb. Érdemi és részletes külső ellenőrzés híján számos esetben bevételi előirányzatok megalapozatlan emelésével, determinációk alultervezésével, felülről nyitott előirányzatok csökkentésével, sőt akár ellentételezés nélkül került sor bizonyos kiadások emelésére a költségvetés elfogadása során, amelyet a – már említett módon radikálisan átalakított – Költségvetési Tanács nem volt képes hitelesen feltárni, az Állami Számvevőszék – szintén említett módon – nem volt érdekelt a visszásságok hangsúlyozásában, az EU-IMF külső kontroll – hitel-megállapodás hiányában – nem volt meg, egyéb elemző intézetek pedig jellemzően nem látják át a költségvetési folyamatok részleteit.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Meg kell ugyanakkor jegyezni azt is, hogy 2010-et megelőzően is számos megalapozott kritika érte a költségvetési folyamatok átláthatóságát és elemezhetőségét. Ezen a területen a 2008-as költségvetési felelősségi törvény elfogadásával és a valóban független szaktekintélyekből álló Költségvetési Tanács felállításával történtek előrelépések, azonban ezek – részben a szükséges erőforrások szűkössége miatt - nem hoztak áttörést.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Jelen koncepció két fő cél elérése érdekében javasolja átalakítani a költségvetési szabályozás jelenlegi tartalmát. A költségvetés elfogadásának időrendje, a költségvetési ciklus módosításra szorul annak érdekében, hogy a költségvetés elfogadása időben előrehozható legyen, ami nagymértékben támogatná a kiszámíthatóságot, elemezhetőséget, továbbá szükséges az úgynevezett hatos jogszabálycsomag által bevezetett európai uniós ciklust is beilleszteni a hazai tervezési folyamatokba. Számos területen láthatók olyan tényezők, amelyek megváltoztatása elengedhetetlennek tűnik az átláthatóság fokozása érdekében. Ez utóbbi kiemelkedően fontosnak mutatkozik, hiszen a 2005-2006-ban szinte teljesen lerombolt fiskális hitelesség 2009-ben sok tekintetben újjáépült, nem kis részben az EU-IMF hitel nyomán megvalósult felülvizsgálatok pozitív externális hatásaként, ami azonban 2012 végére teljesen erodálódott, így a külföldi elemzők és befektetők számára egyre fontosabb kérdés a kormányzati gazdaságpolitika átláthatósága és hitelessége.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>1. A költségvetési ciklus átalakításának egyik legfontosabb szempontja az elfogadás határidejének rendszerszintű előrehozása. Ehhez az egyik legfontosabb lépés az adótörvények elfogadásának előrehozása. Szintén fontosnak mutatkozik a költségvetési törvény kétkörös tárgyalásának megszüntetése. Ugyan e speciális tárgyalási formából adódó rugalmatlanságot az 1990-es években szándékosan vitték a rendszerbe, abból a 2010-es években már több hátrány mutatkozik, mint előny, ráadásul – az elmúlt időszak gyakorlata, valamint a stabilitási törvény nyomán – zárószavazás előtti módosító indítvánnyal lényegében a teljes törvényjavaslat átírható, így a főszámok első körös országgyűlési elfogadása már teljesen formálissá vált. Ráadásul az egykörössé váló költségvetési törvényjavaslattal sokkal könnyebben megoldható a költségvetést megalapozó törvénymódosításokat tartalmazó ún. költségvetési saláta párhuzamos tárgyalása, ezzel mérsékelve az esetleges kiadási/bevételi elcsúszásokat, koherenciazavarokat.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A javasolt ütemezéssel a kormányzati tervezés túlnyomó része nyárra, a legfontosabb vitás kérdések rendezése július-augusztusra jut. A parlamenti benyújtás határideje október 1-je, így nyolc hét lenne a költségvetés tárgyalásának időtartama, amely a Költségvetési Tanács bevonásával együtt is elegendő. Ez az eljárás biztosítja, hogy november 30-ig elfogadott költségvetése legyen az országnak. Az adótörvények várható elfogadása – a hosszabb felkészülési idő biztosítására is tekintettel - október 15., ami azt is jelenti, hogy az őszi ülésszak az adótörvények tárgyalásával indul.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span> </p>
<p style="text-align: justify;"><span>A Költségvetési Tanács bevonása mind az adótörvények, mind a költségvetés előkészítésének a benyújtásig tartó teljes folyamatába feltétlenül szükséges annak érdekében, hogy rövid idő alatt tudjon véleményt mondani, így eljárásával együtt is gyorsan haladhasson a költségvetésalkotás eljárása. Amennyiben a Tanács visszaadja a kormánynak a törvényjavaslatot átdolgozásra, az ennek nyomán előálló változtatások szintén (speciális) módosító javaslattal kerülnek át a törvényjavaslatba. Ezzel párhuzamosan egyéb (most meglévő) zárószavazás előtti speciális módosítási lehetőség biztosítása a kormány vagy bármely bizottság számára – a normál, koherencia zavarokat rendező módosítón túl – a továbbiakban nem indokolt. A november végi elfogadás egyben azt a lehetőséget is magával hozza, hogy az önkormányzatok költségvetései is elkészülhetnek a tárgyév elején szemben a jelenlegi február végi határidővel.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p><span> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/kltsvtimeline.jpg" alt="kltsvtimeline.jpg" class="imgnotext" width="643" height="455" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span><br /> <br /> 2. Ahogyan már említettük, a költségvetési tervezési és végrehajtási folyamat átláthatóságának növelése kiemelkedően fontos a gazdaságpolitika szinte teljesen erodálódott hitelességének visszaállítása érdekében. Így bár a költségvetési ciklus átalakítása is jelentős, a legfontosabb eljárási változások az átláthatóságot szolgálják. Bár a javaslatok nem jelentéktelen részének végrehajtása minősített, kétharmados parlamenti többséget is igényel, ugyanakkor nem állítható, hogy a kétharmados javaslatok nélkül nincs is értelme belefogni az átalakításokba.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Az átláthatóságot fokozó változtatások négy alcsoportba sorolhatók, amelyekből az első kettő (prezentáció és beszámolás) feles módosításokat igényel kizárólag, ugyanakkor már ezek is komoly lépést jelentenek egy transzparensebb, érthetőbb és így könnyebben kommunikálható, valamint elemezhetőbb költségvetés irányába.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A Költségvetési Tanácsot érintő módosítások részben a fiskális hitelesség javulásával járnának, részben a most meglévő túlzott hatáskörök rendezését szolgálják, azonban kétharmados többség hiányában nem megvalósíthatók. Az egyéb intézményi változások leginkább pontosító jellegűek, az ÁSZ-t leszámítva egyszerű többséggel megvalósíthatók.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>3. A költségvetési felelősségi törvény hatályon kívül helyezésével több olyan újszerű megoldás is eltűnt a hazai költségvetési folyamatokból, amelyek bár előrelépést jelentettek, még meg sem tudtak honosodni. Bár alkalmazásuk nem feltétlenül könnyen érthető, ezen okból mégsem indokolt száműzésük a gyakorlatból. A külső/belső tételek elkülönítése – ha nem is a korábbi szabályozás mechanikus másolásával - feltétlenül szükségesnek látszik, mivel érdemben eltér a kormány által befolyásolható diszkrecionális és a kormányzati hatókörön kívül eső, nem diszkrecionális tételek kezelése a fiskális fegyelem fenntartása területén. Utóbbiak jelentősége, hogy míg a gazdasági és társadalmi környezet változásával (pl. a makropálya módosulásával vagy demográfiai változásokkal) együtt értékük változhat, addig ilyen változás hiányában törvénymódosítás nélkül ezen előirányzatok változása nem indokolható. A diszkrecionális tételek felhasználásában ugyanakkor a kormányzat mozgástere lényegében teljes: szabadon dönthet arról, hogy mekkora részüket engedi felhasználni. Éppen ezért az Országgyűlés által a bevetélek beszedésére, kiadások teljesítésére való felhatalmazás (az appropriáció) jellege is eltér a kétfajta költségvetési tétel között: míg a nem diszkrecionális tételeknél a tényleges felhatalmazást a szaktörvények adják meg, addig a diszkrecionális tételeknél a költségvetési törvény elfogadása teremti meg a kiadás lehetőségét. Ezt a különbözőséget a költségvetés-alkotás során is figyelembe kell venni a prudens fiskális politika érdekében. Azt javasoljuk ezért, hogy a nem diszkrecionális tételeknél ne legyen lehetőség (képviselői módosító javaslattal sem) a szaktörvények módosítása nélkül eltérni a modellszámítás szerint adódó bevételi vagy kiadási előirányzatoktól. Ezen a módon megakadályozható, hogy nem valós bevételeket vagy a tényleges igényeket el nem érő kiadásokat határozzon meg a parlament. Minderre viszont csak akkor van lehetőség, ha a várható bevételek és kiadások már a szaktörvények elfogadása során bárki által ellenőrizhető modellszámítással vannak alátámasztva, amelyet a költségvetési törvényjavaslatba mechanikusan át kell vezetni. A makropálya változásából fakadó, a modellszámításból következő változtatások átvezetésére és az abból fakadó esetleges intézkedésekre a kormány kaphat hatáskört.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>4. Az utóbbi időben általánossá vált, hogy – részben az előbbiekben említett „eltervezés” miatt – az elfogadott költségvetések megvalósíthatóság már a tárgyév elején kérdésessé válik, így szinte azonnal intézkednie (zárolások, maradványtartás stb.) kell a kormányzatnak. Ennek kiküszöbölésére (tekintettel arra is, hogy az apparátusnak nincs kapacitása a költségvetés folyamatos, akár negyedévenkénti újratervezésére) javasoljuk, hogy az általános tartalékon, illetve esetlegesen egy általános jellegű, a gazdasági folyamatokból adódó kockázatokat lefedő tartalékon (mint mostanában az ún. országkockázati tartalék) túl, minden fejezet is számottevő tartalékot képezzen, amelyre azonban az Országgyűlés tervezhet kiadásokat. A kormány negyedévente a gazdasági, költségvetési folyamatokról való beszámolást követően dönthet a fejezeti tartalékok megfelelő részének felszabadításáról, továbbá a modellszámításhoz képest esetlegesen befolyó többletbevételek felhasználásáról.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Ezzel a tervezési technikával biztosítható, hogy egy nagyon konzervatívan megtervezett költségvetési alappálya a nem diszkrecionális kiadásokra, valamint a legfontosabbnak minősített diszkrecionális kiadásokra biztosan fedezetet nyújtson, míg a többi diszkrecionális kiadás teljesíthetőségére a tényleges makrogazdasági folyamatok függvényében, évközi döntés alapján, de előre meghirdetett feltételek mellett kerülhet sor.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>5. A változtatási javaslatok közül minden bizonnyal az egyik legnagyobb horderejű a költségvetési tervezés átalakítása. A költségvetési tervezéshez és végrehajtáshoz kapcsolódó általános igény, hogy az erőforrásokat megfelelő célokra, hatékonyan használja fel az állam, azonban a jelenlegi, elsősorban intézményi alapú költségvetés esetén ennek biztosítása és ellenőrzése nagyon nehézkes. Feltétlenül szükséges ezért ösztönzésen alapuló rendszer bevezetése, amelynek alapvető feltétele a teljesítmények mérése, megfelelő indikátorok azonosítása, auditálása.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A tervezéshez kapcsolódó lényeges változtatás a programalapú költségvetés minél szélesebb körű bevezetése. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a költségvetési feladatok finanszírozása perspektivikusan nem elsősorban intézményeken, illetve havonta egyenletesen folyósított fejezeti kezelésű előirányzatokon keresztül valósul meg, hanem a tervezés folyamán meghatározott feladatokra programot (lényegében üzleti tervet) készít a fejezetgazda, a finanszírozásra pedig mérföldkövek teljesítése alapján kerül sor. Ezáltal a finanszírozás az egyes „programokat” működtető intézményrendszer helyett magukra a programokra fókuszálna, a terv pedig egyértelműen rögzítené a célokat, az ezek eléréséhez szükséges indikátorokat, a felelősöket és a hozzárendelt pénzügyi eszközöket. Ráadásul a programok kialakítása és prezentációja egyben – a jelenleg szinte teljesen hiányzó – hatásvizsgálatot magába foglalná, hiszen részletesen bemutatná a kiinduló helyzetet a megoldani kívánt problémával, a javasolt megoldást, annak hatását, valamint az elérni kívánt célállapotot. A fentieken túl lehetővé válna az is, hogy a tervezési folyamat során ne az intézmények és így számos esetben az intézményvezetők versenyezzenek a szűkös költségvetési forrásokért, hanem maguk a programok, célok, ami már rövid távon növeli a rendszer hatékonyságát.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Gyakorlati megvalósítását illetően első lépésben szükséges a fejezeti kezelésű előirányzatok áttekintése, szanálása (egyes fejezeti kezelésű előirányzatok valójában intézményfinanszírozásnak felelnek meg). Második lépésként pilot projektek kezdhetők minden fejezetnél a meglévő fejezeti kezelésű előirányzatokból választott 1-3 előirányzat esetén. Középtávon, a megfelelő intézményi rutin kialakulása után kerülhet sor az előirányzatok minél szélesebb körének bevonására a rendszerbe.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>6. A költségvetési prezentáció átalakításának egyik leglátványosabb kérdése a költségvetés szerkezetének, azaz fizikai megjelenésének megváltoztatása, amelynek legfőbb célja, hogy a közvélemény számára érthetőbb, az elemzők számára használhatóbb költségvetés készüljön.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Ennek érdekében a költségvetési törvény jelenlegi, előirányzatokat részletesen bemutató úgynevezett 1. számú melléklete lényegében megszűnne. Helyét egyrészt egy részéletes funkcionális bontású, 3-5 év adatait tartalmazó tábla, másrészt a fejezeti kötetek nagyon részletes adatai veszik át. A jelenlegi költségvetések egyik legnagyobb hibája, hogy a már említett 1. számú melléklet alapvetően áttekinthetetlen és ezzel párhuzamosan elemezhetetlen. Így azon túl, hogy látszólag nagyon részletes, mégis alapvetően fölösleges adathalmazt biztosít: sem a nyilvánosság tájékoztatásának, sem az Országgyűlés ellenőrző, felhatalmazó (appropriációs) funkciójának lényegében nem felel meg.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Az elemezhetőséget illetően mindenképen a funkcionális bontás tűnik a leglényegesebb információforrásnak. Jelenleg ilyen bontás a törvényjavaslat indoklásának mellékletei között szerepel, amivel a két fő probléma, hogy egyrészt nagyon aggregált (még a fejezetek adatai sem ismerhetők meg belőle, nemhogy előirányzatok, programok), másrészt a törvényjavaslat módosításai nem kerülnek rajta átvezetésre, így kizárólag a benyújtás pillanatában mutat valós képet, összhangot a törvényjavaslat egyéb részeivel.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Annak érdekében, hogy az említett két hiányosságot kiküszöböljük, a zárszámadások mellékletei között megtalálható funkcionális bontás kerülne az 1. számú melléklet helyére, amelyben a már bemutatott fősorok alábontásra kerülnének fejezet, cím, alcím és előirányzat mélységben. A programalapú költségvetés bevezetésével így tulajdonképpen részben az intézmények (amelyek így finanszírozódnának továbbra is), valamint a programok felsorolása történne meg funkcionális bontásban. </span>A részletezettség rendkívül fontos kérdés, hiszen az átalakítás legfőbb célja éppen az, hogy kellő mélységű adatot biztosítson a közvéleménynek és az elemzőknek, a tájékoztatáshoz, közgazdasági és egyéb elemzéshez, viszont ne legyen áttekinthetetlen adathalmaz. Ezen elvnek megfelelően az összes intézményi és fejezeti kezelésű előirányzatot, valamint programot át kell tekinteni, hogy melyiket érdemes továbbra is külön feltüntetni, illetve melyek vonhatók össze. Kiindulásként elfogadható lehet, ha azon csoportok esetében, amelyek a fejezetek nagy számát érintik (pl.: F01 Általános közösségi szolgáltatások) csak a fejezetek jelenjenek meg külön-külön, további alábontás – főszabály szerint – ne legyen, míg olyan csoportok esetében, amelyek speciálisabbak (pl.: F06.d Munkanélküli ellátások) a jelenlegi fejezeti kezelésű előirányzatok szintjéig történjen meg a lebontás.</p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A funkcionális prezentációra való áttérésen túl tovább növeli az átláthatóságot, hogy nem csak egy év, hanem négy adatait mutatja be a táblázat. Ez azt jelenti, hogy a tárgyév - 1 tény, valamint a tárgyév és tárgyév + 1 és tárgyév + 2 tervezett adatai szerepelnek összehasonlítható szerkezetben. Így tendenciák is elemezhetővé válnak, illetve az összehasonlító szerkezet megtartásával már középtávon is megfelelő hosszúságú idősoros adat állhat rendelkezésre. (A bevezetést követően megfontolható arra vonatkozóan is projekt indítása, hogy a lehető leghosszabb időtávra visszamenőlegesen is kerüljön sor az összehasonlító szerkezetű adatok előállítására.) Az előirányzatok részletes kibontására az eddigi fejezeti kötetekben kerülne sor azzal a módosítással, hogy ezek a továbbiakban a törvényjavaslat szerves részét képeznék, azaz módosító javaslat ezekre is beadható, amelyek hatása átvezetésre kerülne itt is és minden más érintett mellékleten is (különös tekintettel az előbbiekben tárgyalt funkcionális bontást tartalmazó mellékletre). A fejezeti kötetek ezáltal a költségvetési törvény egyik mellékletét jelentenék, amelyben a fejezetgazda röviden bemutatja az előirányzatok várható alakulását, a tervezés során kiemelendő szempontokat, továbbá elemi költségvetési szintű adatokkal kerülnek bemutatásra az előirányzatok. Így az 1. számú melléklet, mint a tájékoztatás, kommunikáció forrása lenne, míg az Országgyűlés ellenőrzési, jóváhagyási funkcióját a fejezeti köteteken keresztül tudja gyakorolni, továbbá ezek révén tudnák a képviselők is figyelemmel követni a számukra lényeges előirányzatokat.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A törvényjavaslat ezen részében a részletezettség nem kérdés, mivel itt minden részlet bemutatásra kerülne. Ez a fejezetgazdák, költségvetési intézmények részére többletmunkát nem igényel, hiszen ilyen részletezettségű költségvetést amúgy is el kell készíteniük, ráadásul ennek előállítása a főszámok ismeretében egy intézménynél sem megvalósíthatatlan aránylag rövid időn belül. Komolyabb kérdés, hogy az Országgyűlés által elfogadott ilyen részletes előirányzatok mennyiben jelentenek kötöttséget.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Ebben a tekintetben azt a trade-offot kell kiegyensúlyozni, hogy a nagyobb mozgástér a kormány manőverezési képességét javítja, hiszen a napi működést is megbénítaná, ha minden átcsoportosítással az Országgyűlés elé kell menni. A teljes szabadság ugyanakkor az Országgyűlés ellenőrzési funkcióját korlátozza. A dilemma feloldása lehet egyrészt az átcsoportosításoknál értékhatár meghatározása, egyes, az Országgyűlés számára kiemelten fontos előirányzatok „védelme”, de szintén segítséget jelent a beszámolási és pótköltségvetési szabályok felülvizsgálata. Alapvetően ugyanakkor indokolt lehet a lehető legnagyobb mozgástér lehetővé tétele (már csak azért is, hiszen jelenleg is nagyon szélesek a kormányzati jogosítványok).</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Megfontolást igényel ugyanakkor több év adatainak bemutatása ezen a helyen is. Ahogyan a funkcionális mellékletnél, itt is 4 év adatainak ismertetése merülhet föl. Az mindenesetre rögzíthető, minél hosszabb időszak bemutatására kerül sor, ez annál nagyobb munkát és hibalehetőséget jelent a költségvetési törvényjavaslat összeállításakor. Ugyanakkor a nehézségek mellett természetesen van erőssége is a hosszabb idősornak, mégpedig a költségvetés átláthatóságának, a közvélemény, az elemzők és az Országgyűlés ellenőrzési funkciójának erősödése. (Amennyiben előretekintő adatok beépítése is szükségessé válik, megfontolható annak előírása, hogy már magában a költségvetési törvényjavaslatban indokolni kelljen, ha a már elfogadott kitekintéstől a javaslat valamely előirányzat tekintetében eltér.)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>7. Régóta húzódó általános probléma, hogy a költségvetési törvény és a vele kapcsolatos minden adatszolgáltatás pénzforgalmi, azaz cash-flow szemléletű. Ezzel egyrészt nincs mód a vállalatokhoz hasonló mérleg és eredmény-kimutatás összeállítására, a kettő közötti összefüggés megteremtésére, ráadásul örökös probléma jelentkezik a maradványok, szállítói tartozások, több évre szóló kötelezettségvállalások kezelése során. Az európai uniós csatlakozást követően ráadásul tovább bonyolította a helyzetet a túlzott deficit eljárás, de már maga az Eurostat felé teljesített notifikációs adatszolgáltatás értelmezése is, hiszen ezen esetekben az államháztartási hiány eredményszemléletű adatait veszik figyelembe.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A fentiek alapján komoly előrelépést, valamint a rendszer beállását követően egyszerűsítést is jelentene már magának a költségvetésnek, illetve ezzel párhuzamosan az államháztartási gazdasági eseményeknek az eredményszemléletű összeállítása, könyvelése. Általános vélemény, hogy e rendszer elsősorban informatikai fejlesztést igényel, ugyanakkor az alapvető szemléletbeli átállás miatt mindenképpen javasolt a változás fokozatos bevezetése, továbbá megalapozása alapos oktatással.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>8. Az elmúlt időszakban igen hosszú ideig a költségvetés alakulásáról rendszeres sajtótájékoztatón számolt be az államháztartásért felelős minisztérium vezetése. E sajtótájékoztatókat a jelenlegi tárcavezetés megszüntette, a szaksajtó részéről tapasztalt igény nyomán ugyanakkor online, előzőleg feltett kérdésekre az interneten megadott válaszokkal működtetett tájékoztatót vezetett be.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Ez utóbbi feltétlenül az államháztartási transzparencia csökkenéseként értelmezhető, ugyanakkor a korábbi gyakorlat sem tekinthető követendő példának. A sajtótájékoztatók kezdetben valóban tájékoztató jellegűek voltak politikus minisztériumi vezető nem is vett részt rajtuk. Néhány alkalommal azonban miniszter tartotta ezeket, amely időtől kezdve a tájékoztatók egyre inkább politikai eseménnyé kezdtek válni, megszűntek a szaksajtó államháztartási számok közötti eligazodását segítő fórumnak lenni. Ennek ismételt bevezetése így nem indokolt. A javaslat értelmében havonta kerül sor részletes statisztikai táblák közzétételére, továbbá minden hónapban tartanak köztisztviselő vezetők (közigazgatási államtitkár, helyettes-államtitkárok) mind a sajtó képviselőinek, mind az elemzőknek háttérbeszélgetéseket. Ezeken kizárólag a tényadatok értelmezésére, valamint az előrejelzésekkel kapcsolatos technikai kérdések tisztázására kerülne sor. Negyedévente ugyanakkor a szaktárca politikus vezetői (miniszter, politikai államtitkár) tartanak teljesen nyilvános sajtótájékoztató, amelyen egyrészt értékelik a megelőző negyedév, valamint a tárgyév addig eltel időszakának gazdaságpolitikai eseményeit, ismertetik a költségvetéssel kapcsolatos legfontosabb folyamatokat, az éves tervek tarthatóságát, valamint tájékoztatnak a fejezeti tartalékok felszabadításával kapcsolatos kormányzati javaslatról. Ez a tájékoztató történhet az Országgyűlés illetékes bizottsága előtt is, viszont javasolt mindenképpen törvényi kötelezettségként előírni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>9. A javasolt változtatások a zárszámadást (költségvetés végrehajtásáról készített beszámoló) annyiban érintenék, amennyiben magát a költségvetési prezentációt. Ez azt jelenti, hogy a zárszámadás időbeli ütemezése nem változna, szerkezete a fent említett költségvetési szerkezethez igazodik. Az eredményszemlélet és a programalapú előirányzatok annyiban kerülnek bemutatásra/alkalmazásra a zárszámadási törvényben, amennyiben az adott évi költségvetés tervezése és végrehajtása során.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>10. A jelenleg jogszabályba iktatott (bár alkalmazásában részben a következő parlamenti ciklusra halasztott) adósságszabályt a szakma részéről számtalan kritika érte. A GDP-arányos államadósság recesszión kívüli növekedésének tilalma egyfelől egyes esetekben túl rugalmatlan, a gazdasági növekedést mesterségesen lefojtó hatással járhat. Nehéz belátni, hogy egy 0,1%-os növekedés mellett miért ugyanaz az államadóssággal szembeni elvárás, mint ha 4%-kal nő a nemzeti össztermék – különösen, hogy egy -0,1%-os növekedés mellett viszont korlátlanul és utólagos kiigazítási kényszer nélkül engedi meg a szabály az államadósság növekedését. Szükség van alkotmányos adósságszabályra (márcsak az európai uniós stabilitási paktumra is tekintettel), annak azonban a tartós és fenntartható adósságcsökkentés célját kell szolgálnia. Azt javasoljuk ezért, hogy a 2008-as, Kopits György-féle reáladósság-szabály egyszerűsített változata kerüljön újból alkalmazásra, amely szerint hároméves időtávon kell a reáladósság GDP-hez viszonyított, a technikai kivetítés alapján számított arányának csökkennie.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;">11. Ahogy az már többször is kiemelésre került, a Költségvetési Tanács működésének alapvető átalakítása indokolt, hiszen egyfelől olyan jogkörökkel rendelkezik, amellyel visszaélve akár az Országgyűlés feloszlatását is ki tudja kényszeríteni, ugyanakkor a megfelelően dedikált, főállásban a Tanács feladataival foglalkozó szakmai apparátussal lényegében nem rendelkezik, az elnököt leszámítva tagjai sem főállásban végzik alapvetően feladatukat.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><span>Javasolt ezért a Költségvetési Tanács szervezetének átalakítása oly módon, hogy a három tag helyett legalább öt tagja legyen, akik főállásban ezzel foglalkoznak (csak szerzői jogvédelem alatt álló, valamint oktatási tevékenységet végezhetnek). Kinevezni olyan magyar állampolgárt lehet a Tanács tagjának, aki megfelelő elméleti és/vagy gyakorlati tapasztalattal rendelkezik a költségvetés tervezését, illetve végrehajtását illetően. A kinevezés határozott időre, kormányzati ciklust átívelően (pl.: 6 évre) szól, azonban a tagok kinevezése/mandátumuk lejárata lépcsőzetes, azaz háromévente kerül sor 2-2 tag, illetve az elnök kinevezésére. Ezzel megakadályozható, hogy egy adott kormányzat/parlamenti többség meghatározó befolyással rendelkezzen a Tanácsban, továbbá biztosítható a folytonosság is. A tagok esetében újraválasztási tilalom érvényesül.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A Költségvetési Tanács vizsgálatának középpontjában a reáladósság szabály teljesülésének megítélése áll, erre korlátozódik, ugyanakkor ezen feladat teljesítéséhez szükséges az egyes részelemek, így különösen a nem diszkrecionális költségvetési tételeket determináló szaktörvények értékelése is. Amennyiben egy törvényjavaslatot ebből a szempontból a Tanács nem tart megfelelőnek, akkor egy alkalommal visszaadhatja átdolgozásra a kormánynak, illetve egy alkalommal felfüggesztő vétóval élhet az Országgyűlés által elfogadott, költségvetési hatásokkal rendelkező törvények vonatkozásában. Már csak azért sem indokolt a Tanácsot korlátlan egyetértési joggal felruházni, hiszen így szükségszerűen a politikai tér részévé válik, holott a hitelességének megteremtéséhez az egyik legfontosabb feladat éppen a jelenlegi átpolitizált Költségvetési Tanács helyett szakmai tekintélyek által alkotott testület felállítása.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>12. A Költségvetési Tanács előrejelző és értékelő szerepének megerősödésével az Állami Számvevőszék költségvetési törvényjavaslatot vizsgáló feladata szükségtelenné válik, így az törölhető is. Ezáltal a Számvevőszék az utólagos kontroll feladatainak ellátására koncentrálhat, amellyel végre szétválhat – az egyébként jelentősen eltérő kompetenciákat igénylő – előzetes, előrejelző (Költségvetési Tanács) és utólagos, értékelő (ÁSz) kontroll funkció.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A fentieken túl szükségesnek látszik az Állami Számvevőszék ellenőrzései során a szabályszerűségen túl a hatékonysági szempontok előtérbe helyezése is. Az utóbbi időszak tapasztalatai alapján a korábbi szinte kizárólag jogszabályi kérdések vizsgálatától már elmozdult az ÁSz gyakorlata hatékonysági szempontok felé is, azonban sok esetben ezek politikai okokból kerültek csak előtérbe. Mindez különösen a programalapú költségvetés vonatkozásában jelentené az ÁSz hatáskörének érdemi bővítését, mivel az előre meghatározott indikátorok és mérföldkövek érdemivé tehetik az eddig jobbára csak papíron gyakorolható utólagos ellenőrzési hatásköröket.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>13. A 2009-ben bevezetett kincstárnoki rendszer az akkori körülmények között nagyon hatékonyan tudta biztosítani a pénzügyi kormányzat érdekeinek képviseletét az egyes fejezeteknél. Ugyanakkor a jogszabályi kötöttségek és politikai korlátok miatt, továbbá mivel a kincstárnokok a szaktárca és az Államkincstár vezető beosztású köztisztviselői voltak, a rendszer hosszú távon nem volt fenntartható. A 2010 után, alapvetően francia mintára megalkotott költségvetési (fő)felügyelői rendszer mindenképpen továbbfejlesztésként értékelhető, hiszen az intézmények sokkal szélesebb köre került bevonásra, valamint ezekhez kitelepített, főállású szakemberek kerültek kinevezésre, azonban az intézmény által biztosított lehetőségekkel a jelenlegi pénzügyi kormányzat lényegében egyáltalán nem él.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Javasolt ezért a jelenlegi rendszer fenntartása oly módon, hogy a korábbi ellenőrzési, szükség esetén kifizetést és kötelezettségvállalást felülvizsgáló jogosítványok is kerüljenek visszaállításra, alkalmazásra. Ezzel párhuzamosan mindenképpen szükséges főállású költségvetési (fő)felügyelők alkalmazásának fenntartása szükség esetén képzésekkel, oktatással segítve.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span><span>A programalapú költségvetés esetleges bevezetése esetén a rendszer működéséhez nagyban hozzá tudnak járulni a költségvetési (fő)felügyelők, hiszen a mérföldkövek teljesítése, a következő részletek előirányzati lenyitása szintén az ő jóváhagyásukhoz köthető.</span><br /></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F10%2F04%2Fvitairat_az_atlathato_es_megalapozott_koltsegvetes-alkotasrol_416%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F10%2F04%2Fvitairat_az_atlathato_es_megalapozott_koltsegvetes-alkotasrol_416%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F10%2F04%2Fvitairat_az_atlathato_es_megalapozott_koltsegvetes-alkotasrol_416%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Vitairat az átlátható és megalapozott költségvetés-alkotásról"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/10/04/vitairat_az_atlathato_es_megalapozott_koltsegvetes-alkotasrol_416#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/5551432" border="0" /></a><br /></p>
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/kltsvtimeline.jpg
https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/09/30/harc_a_nagyurral_743
Harc a Nagyúrral
2013-09-30T10:00:00+02:00
2013-09-30T10:00:00+02:00
Polónyi István
https://blog.hu/user/661399
<p><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>A kormány új felsőoktatási stratégiát készített. Mivel a témát kiemelten fontosnak tartottuk eddig is és a felsőoktatást érintő változásokat folyamatosan elemezték az általunk felkért szakértők, most is kíváncsiak voltunk miben tér el az új koncepció a kormány eddigi elképzeléseitől és miben azonos azokkal. Polónyi István észrevételei „A felsőoktatás átalakításának stratégiai irányai és soron következő lépései” című anyagról.</b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Társadalmi egyeztetés? </b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A kormány propaganda gépezete nagy csinnadrattával harangozta be, hogy a felsőoktatási kerekasztal 10:1 arányban elfogadta a felsőoktatás stratégiáját (azaz „A felsőoktatás átalakításának stratégiai irányai és soron következő lépései” című anyagot). Az értő olvasó kissé megütközik az arányon. Nem azon, hogy a Magyar Kereskedelmi Kamara szavazott ellene, hanem hogy ki lehet az a 10, aki megszavazta, lévén szó egy összesen hattagú bizottságról. (A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett, a Magyar Európai Üzleti Tanács, a Magyar Rektori Konferencia, a HÖOK, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete és az Emberi Erőforrások Minisztériuma képviselői akárhogyan is számoljuk hat részvevőt jelentenek, mint ahogy azt a 2013. április 17.-i a hallgatói szerződésekkel kapcsolatos Közös nyilatkozat – mint a testület eddig nyilvánosságra kerül, aláírásokkal ellátott egyetlen autentikus dokumentumának - aláíróit megszámolva látható is.). A stratégia első oldalán szó van „a kibővített Felsőoktatási Kerekasztalról”, amelynek munkájában tanácskozási joggal részt vesz még további hat szervezet: a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Akkreditációs Bizottság, a Felsőoktatási Tervezési Testület, a Magyar Mérnök Kamara, a Doktoranduszok Országos Szövetsége, a Országos tudományos Diákköri Tanács. Így tehát tizenkettő (és nem tizenegy, mint a 10:1), de tanácskozási jogú kiegészítő tagokról van szó, akik nyilván nem szavazhatnak. Tehát legfeljebb 5:1 lehetne a győzelmi arány.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">De ne ragadjunk le ilyen apróságon, hiszen maga a testület legitimitása is erősen kérdéses, mivel semmilyen jogszabály nem ad neki semmilyen felhatalmazást, nem rögzíti sem tagjait, sem azok számát. Nyilván arra való, hogy a kormánnyal maximálisan lojális emberi erőforrás miniszter mégiscsak megpróbálja a felsőoktatást segíteni. Ki ellen is? Hát a Nagyúr ellen. Hiszen a hazai felsőoktatás elmúlt három évét az jellemezte, hogy annak tényleges alakítását végső soron maga Orbán Viktor és hű fegyverhordozója Matolcsy György határozta meg, opponálva és radikálisan módosítva az emberi erőforrások minisztériumának és a felsőoktatási lobbinak az elképzeléseit. Matolcsy új pályára állásával az unortodox ötletember hiányában talán Orbán eltéríthető, pláne úgy, hogy az anyag megpróbálja az eddigi irányvonallal szögesen ellentétben álló elképzeléseket, mint a miniszterelnök helyszíni útmutatásaira épülő koncepciót interpretálni.</p>
<p align="center" style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ennyi bevezető után nézzük az anyagot, hozzátéve, hogy annak <a href="http://hazaeshaladas.blog.hu/2013/06/17/felsooktatasi_palfordulas_naivitas_vagy_csak_porhintes_a_valasztasokra_keszulodve" target="_blank">első változatáról</a> már ebben a blogban írtunk.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Rugalmas ideológiai elszakadás a közelmúlttól</b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A stratégiának már az első (Általános megfontolások című) fejezete meglepi a Fidesz-KDNP kormány munkaalapú társadalomfilozófiájához szokott olvasót, amikor első mondatában arról ír, hogy „a felsőoktatás és a diplomaszerzés egyéni és össztársadalmi értéke, fontossága, nemzetgazdasági és nemzetstratégiai jelentősége kétségbevonhatatlan”. Sőt a magyar diplomásoknak a növekvő létszámuk ellenére is kiemelkedően magas jövedelemtöbbletét is megemlíti, és azt is leírja, hogy „a diplomások lényegesen nagyobb mértékben járulnak hozzá a nemzetstratégiai jelentőségű jóléti rendszerek … fenntartásához”. Továbbá „Magyarországon a közpénzekből a diplomaszerzésre történő ráfordítások a nők esetében közel 7-szeresen, a férfiak esetében 12-szeresen térülnek meg társadalmi szinten”. Egészen odáig jut, hogy idézi Krueger –Lindahl szerzőpáros tanulmányát, akik azt írják, hogy „mára …. a felsőoktatás vált a gazdasági növekedés motorjává”.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az ember csak kapkodja a fejét, hiszen ami itt le van írva, az gyökereiben cáfolja a miniszterelnök <a href="http://index.hu/belfold/2012/06/25/nem_botokat_vagatna_a_jobbik_a_kozmunkasokkal/">látnoki szavait</a>, nevezetesen, hogy a romkomcsmák félhomályában merengő diplomásokkal Dunát lehetett rekeszteni, s az eddigi oktatási rendszer tömegével termelte ki a használhatatlan tudású embereket. De meghazudtolja a kormány eddigi felsőoktatás-politikájának alapjait is, hiszen még sokan úgy tudják, mint ahogyan azt „A Nemzeti Együttműködés Programja” (2010) írta, hogy „a felsőoktatásban szerezhető diplomák felére nincs piaci kereslet”. Vagy, ahogy a Széll Kálmán terv megállapította: „Az egyetemek, főiskolák tömegével és drágán juttatnak olyan diplomákhoz fiatalokat, amelyek nem segítik bekapcsolódásukat a munka világába.” A stratégia által említett társadalmi megtérülés alapján igencsak érdekes a Széll Kálmán tervnek az a célkitűzése, hogy „olyan új rendszerre van szükség, amely arra is garanciát ad, hogy a képzésre fordított társadalmi költség megtérüljön” Hiszen – mint a stratégiai anyagból most látjuk – ez eddig is ilyen volt.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Különösen meglepő, hogy a dokumentum az Európa 2020 stratégiát idézve kiemeli annak egyik alapvető célkitűzését, hogy a 30-34 év közötti uniós polgárok legalább 40%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezzen. Nem teszi ugyan hozzá, hogy a jelenlegi magyar kormány 30,3%-ot vállat, amely vállalás a huszonhét tagállam közül Románia (26,7%) és Olaszország (26-27%) után a harmadik legalacsonyabb, s lényegében a felsőoktatási létszám befagyasztását feltételezi. Ugyanakkor azt viszont hangsúlyozza, hogy „a magyar felsőoktatásban a részvételi arány (22-25%) nemzetközi összehasonlításban alacsony. Ezért az a fontos munkaerő-piaci cél, hogy elegendő számú szakképzett – nem diplomás – munkaerő is rendelkezésre álljon, nem valósítható meg az OECD átlaghoz képest eleve alacsony felsőoktatási részvételi arány további csökkentésével, azaz a továbbtanulni vágyó és arra alkalmas fiatalok felsőoktatásból való kiszorításával.” Az eddigi kormánypropagandához szokott olvasó első döbbenete után már nem csodálkozik, hogy az MKK nem szavazta meg ezt a stratégiát.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/fels%C5%91oktat%C3%A1s4.jpg" alt="felsőoktatás4.jpg" class="imgnotext" width="420" height="315" /> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Lehet, hogy tényleg észrevették, hogy hátat fordítottunk a fejlett világ felsőoktatási tendenciáinak? Vagy inkább csak arról van szó, hogy közelegnek a választások, és a teljesen kudarcba fulladt felsőoktatás-politika elkendőzésére új, intelligens célokat kell kitűzni, hátha még menthető erről a területről is néhány szavazat? Ezt a sejtést erősíti, hogy ez a rész azzal zárul, hogy a felsőoktatási stratégia összhangban kell legyen a XXI. század követelményeivel, és – nyilván tekintettel a választásokra - „2014 májusáig végigvihető legyen, vagy legalábbis érdemi és tartós változást eredményező folyamatokat indítson el.”</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Belső önellentmondások</b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A szöveg második fejezete – lényegében az anyag fő része, amely igen hangzatos címet visel („Egy a XXI. század követelményeinek megfelelő felsőoktatási rendszer – mint az átalakításokkal elérni kívánt célállapot – főbb jellemzői”) – hat alfejezetben tárgyalja a stratégia elemeit. Egy fejezet szól a hozzáférésről, egy a makro szintű elosztás hatékonyságról, egy további a a felsőoktatási rendszeren belüli elosztás hatékonyságáról, egy az intézményhálózat racionalizálásáról, fejlesztéséről. Az utolsó előtti „az intézményi és kari besorolási, a képzési profiltisztítási és feladat-megosztási és finanszírozási szempontok összefüggései és összegzése” (sic!) címet viseli, az utolsó pedig a vagyongazdálkodásról szól.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ez a fejezet a hazai felsőoktatás feladatainak megfogalmazásával kezdődik, amely célok nagyon intelligens, mondhatni korszerű célok – és amelyek közt most nem esik szó Magyarország felemeléséről és unokáink lelkierejéről (mint a jelenlegi felsőoktatási törvény preambulumában). Ezután felsorolja az anyag azokat a jellemzőket, amelyekkel a hazai felsőoktatásnak rendelkeznie kell ahhoz, hogy ezen feladatokat meg tudja valósítani. Ennek a kilenc jellemzőnek a megfogalmazása itt-ott elképesztő stílusú, tele helyenként érthetetlen szó- és mondathalmozásokkal. Például a harmadik szerint a célul tűzött felsőoktatás: „hatékony, minőségelvű és átlátható forráselosztási mechanizmussal működik, amelyben a tervezési mechanizmusok és a minőségelvű versenymechanizmusok össztársadalmilag hatékony és optimális végeredményhez vezetnek szabályozott és kiszámítható keretek között”. Az egész anyag stílusa elképesztően gyenge.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A hozzáférésről szóló rész lényegében felmondja a fejlett országok felsőoktatás-politikájából tanulható leckét a széles hozzáférésről, és az „alacsony társadalmi, gazdasági csoportokból származó tehetséges fiatalok felsőoktatásban való részvételi arányának a növeléséről”, ami persze messze nem egyezik a kormány eddigi felsőoktatás-politikájával. Helyenként feltűnnek a NER közhelypufogtató gondolatai is, miszerint a hozzáférés alapvetően „az egyén és a közösség között létrejövő kölcsönös felelősségvállalás alapján” értelmezhető. A hozzáféréstől – ami a szerzők szerint „likviditási probléma” - hamar eljut az anyag oda, hogy vagy állami támogatásból, vagy a hallgatói hitelből kell finanszírozni a képzést – ami azt jelenti, hogy a „felsőoktatás fizetésmentes legyen”. (Itt is felbukkan tehát a Fidesz-KDNP kormány felsőoktatás-politikájának az az érdekes sajátossága, hogy valamiért a hitelből történő tandíjfizetést nem tekintik fizetésnek. Úgy veszik, mintha az azonos lenne az ingyenességgel.)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az anyag nem nélkülöz számos csúsztatást és farizeusságot. Többször is arról ír, hogy az „elmúlt 20 év során minden általános tandíj bevezetési kísérlet megbukott”, s ezen túl kellene végre lépni, tudomásul véve a tandíj szükségességét, - természetesen megfeledkezve arról, hogy a tandíj bevezetése mindig a Fidesz politikájának eredményeképpen bukott meg. A Fidesz kampányolt a tandíj ellen 1998-ban, s törölte el azt kormányra kerülésével, majd a Fidesz kezdeményezett népszavazást a tandíj 2008-as bevezetésének terve ellen. De abban is csúsztatnak a szerzők, hogy mint írják „az ’ ingyenes felsőoktatásban’ az elmúlt 12-15 évben a költségtérítéses hallgatók az összes hallgató közel 50%-át tették ki”. Ugyanis az összes hallgatóra vonatkozó 50%-os átlag mögött csupán 20% volt a fizetős nappali tagozatos hallgató (és 80% a részidős, lényegében felnőtt, munka mellett tanuló hallgató). Tehát a korábbi 12-15 évet igenis egy olyan felsőoktatás-finanszírozás jellemezte, ahol az állam a felnövekvő nemzedék képzésének túlnyomó részét vállalta, s csak a Fidesz második kormányzása idején – amikor már csökkeni kezdett a hallgatólétszám - merült fel a likviditási probléma, ami vissza szeretné szorítani az államilag finanszírozott hallgatólétszámot.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">„A makroszintű elosztás hatékonysága” címet viselő szakasz igen fontos része az anyagnak, mivel itt a szerzők rámutatnak, hogy a felsőoktatásra történő GDP arányos költségvetési ráfordítások szintje az OECD országokban 1-1,2% körüli érték. Sőt célként meg is fogalmazzák, hogy „középtávon a válság lecsengésével és az ország gazdasági teljesítményének javulásával belátható időn belül érje el a magyar felsőoktatás GDP arányos költségvetési ráfordítási szint tekintetében az OECD országokban szokásos 1-1,2% körüli értéket”. Persze ez a rész sem nélkülözi a csúsztatásokat. Nem esik szó arról, hogy a jelenlegi kormányzat csökkentette le radikálisan a felsőoktatás állami támogatását. Szembetűnő csúsztatás az is, hogy az anyag miközben azt hangsúlyozza, hogy a közösségi támogatások mellett az OECD országokban „a nem-költségvetési ráfordítások szintje az európai térség országaiban 0,2-0,4% körüli”, s szorgalmazza, hogy nálunk ennyinek kellene lenni - azonközben megfeledkezik arról, amit korábban írt, miszerint nálunk a hallgatók 50%-a költségtérítéses. Az ő hozzájárulásuk a felsőoktatás költségvetéséhez nagyjából a GDP-hez viszonyítva mintegy 0,15-0,20%-ot tesz ki. Tehát minden hallgatói befizetést számba véve egyáltalán nem marad el az a szerző által hiányolt nem-költségvetési hozzájárulási aránytól. (Az egy másik kérdés, hogy az OECD Magyarországra vonatkozó adatai között nem szerepel privát hozzájárulás a hazai adatközlés hiányosságai miatt).</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A másik célkitűzés, amit ez a rész megfogalmaz, szintén figyelemreméltó, mert a költségtérítéses hallgatók felvételét behatároló mindenfajta kapacitásszabályozás és korlátozás megszüntetését szorgalmazza. Ebben viszont az az ellentmondás, hogy eddig még minden kormányzati tényező (sőt pl. az MSZP oktatáspolitikusa is) arról beszélt, hogy fel kell emelni a bekerüléshez szükséges, jelenleg 240-es minimumponthatárt, sőt kormányrendelet született annak következő években történő fokozatos emeléséről. Ugyanakkor – egyetértve az anyaggal – fontos lenne ezeknek a határoknak a feloldása, különösen a felsőoktatási felnőttképzés területén, ha egy kicsit is komolyan vesszük az élethosszig tartó tanulás nemzetközi tendenciáit és ajánlásait.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">„A felsőoktatási rendszeren belüli elosztási hatékonyság” című rész az egész stratégia leghosszabb alfejezete. Először meglehetősen hosszan és bonyolultan fejtegeti a finanszírozás átalakítását, aminek lényege az, hogy két fő csatornában történik a pénzfolyósítás a képzés és a kutatás finanszírozásával, amelyek aránya 70-30% lesz. Gyakorlatilag ebbe a két csatornába lesz beolvasztva a létesítménytámogatás eddigi forrása. Ugyanakkor a kiválóság támogatásának rendszere (és elkülönített fejezeti kezelésű előirányzata) megmarad.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az írásból később az is kiderül, hogy a 70%-on belül 25% tekinthető fenntartási hányadnak, aminek csak az a jelentősége, hogy ezt a nem állami intézmények nem kapják. (Jóllehet erről, s egyáltalán az egyházi felsőoktatás finanszírozásáról a stratégia egyetlen szót sem ír, mégis nyilvánvaló, hogy ez nem vonatkozik az egyházak – egészen pontosan a bevett egyházak – felsőoktatási intézményeire. Azok, a Szentszékkel kötött megállapodás, s annak törvényi szabályozása nyomán természetesen meg fogják kapni az államival azonos támogatást.)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/fels%C5%91oktat%C3%A1s.jpg" alt="felsőoktatás.jpg" class="imgnotext" width="420" height="279" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A 30%-nyi kutatásfinanszírozás egyharmada a főállású minősített oktatók arányában, egyharmada a doktori iskolák törzstagjainak arányában, egyharmada pedig a hallgatók OTDK eredményei alapján lesz elosztva. Ez nem nagyon különbözik a korábban „tudományos támogatás” címen folyósított finanszírozás elveitől, ez pénz, ahogy eddig, úgy ezután sem fog valóban kutatási forrásul szolgálni, mert lényegében (különösen egyetemeken) az oktatók bére felszívja azt. Mindaddig, amíg a felsőoktatási támogatások összege a jelenlegi alacsony szinten van, valószínűleg ugyanez a sors vár a kiválóság program keretében folyósított támogatásokra is, (amit egyébként az anyagnak a rugalmasabb elszámolást szorgalmazó javaslata nyilvánvalóan elő is szeretne segíteni).</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az anyag újdonsága – a korábbi változathoz képest – a „Professzor Excellens” program, amelynek lényege, hogy a közalkalmazotti jogviszonyban lévő egyetemi tanárok legfeljebb 3-4%-a (ami a jelenlegi adatokkal számolva, mintegy 60-80 fő) „Professzor Excellens” címet kaphat. Ez részben többletbért jelentene (a professzori alapbér 75%-át, azaz mintegy 340 ezer Ft/hó többletet a mai alapbérek mellett), részben kutatási támogatást, ami a professzori havi „(nagy)bruttó” bér 9-12 szerese lenne. (Ez, ha jól értem a (nagy)bruttó fogalmát, akkor 5-7 millió forintot tenne ki.) A címet a Magyar Rektori Konferencia által létrehozott szakmai bizottság javaslata alapján az MRK elnöke és a miniszter közösen ítélné oda „nemzetközi visszhangot kiváltó” és „példaképnek állítható” főállású egyetemi tanároknak. Ez pozitív kezdeményezés, azonban, részint aligha éri el a minőség felé történő elmozdulás kritikus tömegét ennek a 60-80 főnek a kiemelése, részint pedig, mint minden ilyen kiválasztásra épülő rendszernek, úgy ennek is a hatása azon fog múlni, hogy mennyire a valós teljesítményeket honorálja, s mennyire a múltbeli érdemeket, vagy a klientúra hűséget.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az anyag többször kitér a PPP finanszírozás átalakításának szükségességére. Részint arra, hogy a PPP finanszírozás intézményi hozzájárulását az államnak ki kellene váltania, részint később – a vagyongazdálkodás kapcsán – arra, hogy PPP-beruházások nyomán kialakult „torz vagyontérképet” rendbe kellene hozni, amihez az írás szerint nélkülözhetetlen az állami beavatkozás. Nem igazán véletlen tehát, hogy a stratégia kerekasztalbeli elfogadásával nagyjából egy időben a kormány elé került egy olyan anyag, ami minden felsőoktatási PPP-beruházást működtető vállalatot stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősített, ami azt sejteti, hogy a kormány nem akarja tovább folyósítani a PPP-támogatást (vagy annak egy részét), viszont meg akarja akadályozni hogy ezek a cégek abbahagyják pl. csődbe vonulással a PPP szerződés keretében vállalt szolgáltatást. Más oldalról az irányított csődeljárásban lehetőség nyílik arra, hogy akár az állam, akár közeli cégei megvásárolják ezeket a szervezeteket. Ismerve a kormány államosítási kedvét aligha kétséges a megoldás módja.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Finanszírozás: kicsit bázis-, kicsit normatív</b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ennek az alfejezetnek egyik kiemelkedő része az Állami Ösztöndíjról (így nagybetűvel!) szóló szakasz. A téma kényességét mutatja, hogy három Orbán Viktor-idézet is szerepel a szövegben kurzívan kiemelten. (Ráadásul azt a bölcs citátumot, amelyben a miniszterelnök azt hangsúlyozza, hogy „a kormány nem a falakat akarja finanszírozni, hanem a hallgatókat”, még egyszer megtaláljuk egy lábjegyzetben a PPP beruházásokkal kapcsolatos állami beavatkozás szorgalmazásánál). A miniszterelnökre történő hivatkozás magyarázata az, hogy az eddig hirdetett kormányzati felsőoktatás-politikával szemben az anyag szerint ismét a hallgatói döntések, hallgató intézményválasztások határoznák meg az állami ösztöndíjak intézmények közötti elosztását. Az új felsőoktatási törvény a miniszter hatáskörébe utalta az államilag finanszírozott („állami ösztöndíjas”) helyeknek a szakok és intézmények közötti elosztását. Nyilvánvaló, hogy ennek a feladatának nem tud eleget tenni, - az anyag igen részletesen leírja, hogy miért is nem, miért is jobb a hallgatói választásokra bízni legalább az intézmények közötti keretszám-allokálást. Megtudhatjuk mennyivel megbízhatóbb a hallgatók választása, mint a központi tervezés. (Érdemes idézni ezt a szép, stílusos és érthető mondatot: „A szakirodalom szerint az összes felvételiző összes jó és rossz döntése együttesen összehasonlíthatatlanul jobb minőségű allokációhoz vezet, mint egy olyan mindentudónak feltételezett központi tervező döntése, akinek mintegy 40 évre előre olyan részletességgel kellene látnia a jövőt – egy olyan világban, amelyben egyedül szinte csak a változás és a kiszámíthatatlanság az állandó –, hogy nemcsak nagy szakterületekre vonatkozóan, de intézményre, karra, szakra vonatkozóan is meg tudja mondani, hogy melyik intézmény, melyik képzési programjára most éppen mennyi hallgatót kell fel venni, azért mert az elkövetkező 40 évben folyamatosan pontosan ilyen összetételben lesz szükség diplomásokra munkaerő-piaci előrejelzések alapján.”)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ne ragadjunk most le azon, hogy mit is mond a szakirodalom, – inkább azt vegyük észre, hogy ezzel visszatér a felsőoktatás-politika a Magyar Bálint által irányított liberális oktatási kormányzat által 2004-ben bevezetett keretszám-allokációhoz. Nyilvánvalóan ez indokolja az Orbán Viktorra való buzgó hivatkozást. Hátha el lehet adni egy központosításban és az állam tévedhetetlenségében hívő kormánynak és vezetőjének, egy, az egyének szabad választására épülő elosztási rendszert…</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A képzés finanszírozása normatív marad, miután a szerző azt bizonygatja, hogy a normativitás (szemben az eddigi felsőoktatás-politikai lózungokkal) nem is olyan ördögtől való, hiszen átlátható, tervezhető. És a minőséget is csak azért rontotta – írja az anyag – „mert a finanszírozás volumene végső soron nem a hallgatói és munkaerő-piaci igényeknek, hanem a döntéshozóknak való megfeleléstől, a lobbi potenciáltól függött”. Ami lehet, hogy így van, de tegyük hozzá, hogy ez amellett – vagy annak ellenére – történt így, hogy a hallgatói választásokat követte a keretszám-allokáció. Izgalmas kérdés, hogy miért is lesz ez másként ezután.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Mindenesetre, mint hogy az a dokumentumban olvasható, „ha nem akarjuk a kisgyermeket kiönteni a mosdóvíz helyett” (sic!), akkor bizony óvatosan kell bánni a normatív rendszerre vonatkozó kritikákkal.” Ezért azután nem lehet megoldás a szerző szerint a bázisfinanszírozás –persze azért van kivétel, mint majd látjuk. Az eddigi kormányzati elképzelésekhez képest ez ugyan hátraarc, de végül is nem más, mint annak belátása, hogy a korábbi allokációs módszer hatékony volt.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A normatívák több metszetben is differenciáltak lesznek, részint vertikálisan (FSZ, BSC, MSC), részint horizontálisan (szakirányok szerint) és aszerint is, hogy a képzés „science” vagy „profession” típusú-e. Ez utóbbival kapcsolatban van némi fenntartása az olvasónak, különösen akkor, ha tudja azt, hogy a közelmúltban a felsőoktatási államtitkárság megpróbálta a karokat besorolni - illetve rávenni őket az önbesorolásra – a science-profession jelleg szerint, amit igen nagy értetlenség fogadott az intézmények részéről. Az értetlenség elég nyilvánvaló, ha figyelembe vesszük ezeknek a fogalmaknak a tisztázatlanságát, továbbá azt is, hogy a felsőoktatási intézmények karainak nagyobbik része egyáltalán nem tiszta profilú ebből a szempontból, s valószínűleg nem is lehet az.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A normatív finanszírozás alól már említett kivétel a művészképzések, amelyek intézmény és feladatfinanszírozásúak (illetve kicsit lejjebb az anyagban bázis- és feladatfinanszírozásúak) lesznek. Sőt ez a kis szakokra is vonatkozni fog. Az olvasó rosszmájúsága azonnal felfedezni véli a lobbik hatását (csak nem az MMA?), amely máris szétzilálta a stratégiai koncepció szép egységes normatív finanszírozási elképzelését. Tartani lehet tőle, hogy hamarosan ki fog derülni, hogy pl. az orvosképzés, sőt az agrárképzés is csak bázis- és feladatfinanszírozással kondicionálható.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Meglepő az anyag állásfoglalása a nyelvvizsgák ügyében, amely szerint ezen a „súlyos és arteficiálisan kreált problémán mindenképpen változtatni szükséges” (sic!) A változtatás lényege, - amelyet alapvetően hatékonysági aspektusból közelít meg az anyag – az, hogy csak olyan szakokon kell idegen nyelvi vizsga, ahol az szükséges a szakma gyakorlásához. Az olvasóban az ötlik fel, hogy esetleg ez az álláspont része a kormány Európától való elfordulási politikájának? Aligha vitatható, hogy a magyar oktatás- és kultúrpolitika nem engedheti meg magának, hogy a diplomások ne tudjanak idegen nyelve(ke)t. Szerintem azon lehet vitatkozni, hogy kell-e a felsőoktatásban idegen nyelvet tanítani, vagy legyen-e az bemeneti követelmény, vagy legyenek-e nyári, vagy a felvételt megelőző nyelvképzési kurzusok, de azon nem, hogy nem engedheti meg az ország diplomásai nyelvi elzártságát. Tehát – az anyag állásfoglalásával szemben - nem szabad diplomát kiadni idegen nyelvi tudás nélkül.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/fels%C5%91oktat%C3%A1s3.jpg" alt="felsőoktatás3.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az alfejezet fontos része az „intézményhálózat racionalizálása, fejlesztése” című rész. A hazai felsőoktatás-politika lényegében négy-ötévente nekirugaszkodik a hálózatracionalizálás kérdésének, ami az elmúlt huszonöt évben számos fejlesztési elképzelést eredményezett, amelyek közül talán egy, ha megvalósult, az is csak részben. Ez az egy a 2000-es intézményintegráció, amelynek sikertelenségéről (amelyet jól bizonyít az önálló művészképző egyetemek léte, a fővárosi „humor-integrációk”, és az állítólag integrált egyetemeken továbbélő centrumok) külön tanulmányt lehetne írni. Mindenesetre ez az anyag is nekirugaszkodik a kérdésnek, s négy intézményfajtát vázol fel, mint a racionalizált hálózat elemeit. A nemzeti tudományegyetemeket, az egyetemeket, a főiskolákat és a közösségi főiskolákat. Eléggé egyértelmű, hogy a hálózatracionalizálási elképzelés szülőjének nincs igazán koncepciója és nincs definíciója sem a nemzeti tudományegyetemek, sem a „sima” egyetem mibenlétéről. A „sima” egyetemek között szerepelnek országos beiskolázású szakegyetemek éppúgy, mint szűk rekrutációs bázisú universitások. De például meg sincsenek említve a művészeti egyetemek. De legalább ilyen zavaros a főiskolák skatulyája is, vagy a közösségi főiskola kategória. Ez utóbbiba úgy tűnik, azok a főiskolák tartoznak, amelyeket nem keresnek a hallgatók. (Lehet, hogy itt mégiscsak falakat fog finanszírozni a kormány?). Nincs hangsúlyozva az, hogy akár a főiskola, akár a közösségi főiskola, csak akkor tud megállni a lábán, ha sokszakú, széles kínálatú. Végül is a közösségi főiskola nem biztos, hogy rossz ötlet, de a tehetséggondozás mellé mindenképpen oda kellene venni fő feladatnak a hátrányos helyzetű rétegek felsőoktatási képzésbe emelését. Más oldalról fontos lenne észrevenni, hogy ezen funkciókat csak akkor tudja ez az intézményfajta ellátni, ha szoros kapcsolatban áll a régiója egyetemével, ahol a hallgatói folytathatják tanulmányaikat. A közösségi főiskoláknak nem a diplomaadás kell legyen a fő funkciója, hanem széles képzési spektrumban, a régió egyetemén beszámítható képzések, kreditek nyújtása.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az anyag elég sok teret szentel annak, hogy melyik intézménytípus mivel is foglalkozhat a képzési vertikumban, sőt azt is rögzíti, hogy a „képzési kínálat átláthatóvá tétele” érdekében „egy adott intézmény egy adott képzési programot csak egy, mégpedig a főprofilját tekintve az adott képzési programnak megfelelő képzési területen működő karán” valósíthat meg. Ha ezt valóban komolyan veszi a felsőoktatás-irányítás, vagy a MAB (vagy ki is?), akkor lényegében minden egyetemen radikális átalakításokat kell végezni. Persze izgalmas kérdés, hogy hogyan is kell a programot itt értelmezni? De az igazi probléma az, hogy elvileg csak olyan programok létezhetnek egy-egy karon, függetlenül attól, hogy más karokon is vannak-e, amilyeneket a MAB akkreditált. Tehát lényegében a MAB akkreditációt kell felülvizsgálni.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Úgy tűnik az anyag nem tudott túllépni az új felsőoktatás-politika azon téves törekvésén, ami a párhuzamosságokban rossz hatékonyságot, megszüntetendő feleslegességeket lát. Ragaszkodik – mint írja - a „cipőt a cipőboltban” és a „suszter maradjon a kaptafánál” elv érvényesítéséhez. Az egyik probléma akkor jelentkezik, amikor kiderül, hogy vászoncipőre, és nem búvárcipőre van szükség - (pl. hová való a műszaki menedzser, vagy az egészségügyi menedzser stb. képzés). A másik probléma pedig az, hogy ha egy egyetem több karán is rendelkezik megfelelő szakemberekkel, akkor miért is nem lehet párhuzamos képzés? A redundancia versenyhelyzetet jelent, ami – köztudomásúlag – előmozdítja a minőséget és az innovációt.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Minden hatalmat a kancellároknak!</b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az nem igazán világos, hogy a dokumentum harmadik fejezete (amelynek címe: „Működési hatékonyság: akadémiai autonómia, tulajdonosi és menedzsment szerepek”) miért is nem része a másodiknak. A rosszmájú olvasóban az merül fel, hogy valószínűleg az ebben a részben irottak, (amely „a kancellári modell bevezetése” valamint a „rektor / kancellár / fenntartói testület szerepkörei, illeszkedése” című alfejezetekből áll) valószínűleg nem felel meg a második fejezet címében szereplő XXI század követelményeinek. És nem is téved nagyot.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az alfejezet mindjárt annak a rögzítésével kezdődik, hogy a megvalósítandó feladat – persze akadémiai autonómia biztosítása mellett - „a sokmilliárdos, esetenként több tízmilliárdos költségvetéssel működő intézmények professzionális menedzsmentjének és gazdálkodásának kialakítása, fejlesztése, illetőleg a jelenleg nagymértékben eltérő intézményi gyakorlatok egységesítése”.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ez a professzionalizálás a kancellári rendszer bevezetését jelenti. A kancellár felel az intézmény gazdasági, pénzügyi, számviteli, munkaügyi ügyeiért, az intézmény vagyongazdálkodásáért. Minden „az intézmény gazdálkodásával, pénzügyeivel, vagyongazdálkodásával, informatikai területet érintő előterjesztések esetén” (sic!) ellenjegyzési joggal rendelkezik, és felel az intézmények részvételével működő gazdasági társaságokkal és gazdálkodó szervezetekkel kapcsolatos tulajdonosi feladatokért. A „kancellár egyetértése (ellenjegyzése) szükséges a Szenátusnak az intézmény gazdálkodását érintő, vagy gazdasági következménnyel járó stratégiai döntései és intézkedései hatályba lépéséhez”. Elvileg csak a nem oktatói állomány – de gyakorlatilag a gazdasági, pénzügy és munkaügy felügyeleten keresztül minden intézményi dolgozó – munkáltatója a kancellár, akinek joga van, hogy „saját maga alakíthassa ki az adott intézmény szempontjából optimális munkaszervezetet”</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az anyag nagyon izgalmas érveléssel elmagyarázza, hogy ugyan a kancellár tulajdonképpen „vezérigazgató”, s az államháztartási törvény értelmében a központi költségvetési szerv elsőszámú gazdasági vezetője, - ám „a kancellári pozíció betöltését nem indokolt pénzügy-számviteli, közgazdasági, jogi vagy menedzsment-típusú diplomához kötni”. Hiszen „a munkaerőpiacon jellemző, hogy megfelelő szakmai, vezetési tapasztalat esetén az alapvégzettség szerepének jelentősége csökken.” De azért „egyetemi kancellár esetén egyetemi végzettség, főiskolai kancellár esetén főiskolai végzettség alapvető elvárás”. (Ugyanakkor „a közeg és a pozíció jelentősége miatt elengedhetetlen egy világnyelv megfelelő ismerete.”) Viszont kötelező éves továbbképzésen vesznek részt pl. a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (hol is másutt?). „Az egyetemi kancellárok megbízásához kapcsolódó döntést a mindenkori oktatásért felelős miniszter előterjesztése alapján a Miniszterelnök hozza meg...”</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">És a rektor? A rektor díszpinty lesz. Az anyag szerint a rektor „az intézmény elsőszámú vezetője, az oktatási, kutatási, tudományos tevékenység irányítója és elsőszámú felelőse, az intézmény képviselője”, azonban ha ezt szembesítjük a fentiekben leírt kancellári hatáskörrel, akkor nyilvánvalóan minden döntését a kancellárral kell ellenjegyeztetni. Viszont „a felsőoktatási stratégia részeként az eldöntött tény, hogy a kancellári rendszer bevezetésével egyidejűleg a rektorokkal kapcsolatos döntéshozatal teljes egészében a szenátus jogkörébe kerül vissza.” Tehát a díszpinty rektort a szenátus újra maga választhatja.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az anyag ezek mellett még Fenntartói Testületről is ír, amely „az állami felsőoktatási intézmény ’ felügyelőbizottsága’, elsődleges szerepe az utólagos ellenőrzés, a folyamatok követése, illetve egyes kiemelt jelentőségű intézményi dokumentummal kapcsolatos véleményezés, (így pl. az éves költségvetés, az intézményfejlesztési terv, vagyongazdálkodási terv). „ Nem kell kommentálni ezt a hatáskört, amit az anyag nyolc pontban sorol fel, de mint tudjuk, aki nem rágja elég szorgalmasan a gittet, annak neve csupa kisbetűvel került be a Gittegylet naplójába.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Jelen írás szerzője e blogon található egy korábbi <a href="http://hazaeshaladas.blog.hu/2013/03/04/felmorzsolodo_egyetemi_autonomia" target="_blank">írásában</a> hangsúlyozta, hogy rendkívül fontos lenne a több tízmilliárdos költségvetésű, nagyüzemmé vált egyetemek korszerű menedzsmentjének megteremtése. Amit ez a stratégia anyag javasol azonban messze nem korszerű, és nem is menedzsment. A pénzügyi kormányzat néhány régi főbürokratájának fantazmagóriája, a kincstári biztos kap ebben a konstrukcióban új nevet és teljhatalmat. Olyan hatalmat, ami lábbal tiporja az egyetemi autonómiát. 2005-ben egy ennél lényegesen korszerűbb menedzsment elképzelést tartalmazó törvényi szabályozást opponált az államelnök és az Alkotmánybíróság. Ma aligha fogja bármelyik is.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong> </strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Összegzés</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong> </strong></p>
<p style="text-align: justify;">„A felsőoktatás átalakításának stratégiai irányai és soron következő lépései” néhány elemét tekintve pozitív, például az állami támogatás növelésének szorgalmazásában, a keretszám allokáció esetében a hallgatói választás visszahozásában, a normatív finanszírozás megerősítésében. Ugyanakkor fő tartalmában, és elképzeléseivel tovább rombolja a hazai felsőoktatást. A koncepciótlan intézményi hálózatfejlesztés, a párhuzamosságok felszámolásának kényszerképzete, de legfőképp a kancellári rendszer súlyos károkat fog okozni a már szétzilálódás útján megindult hazai felsőoktatásban. A végeredmény nem kétséges: nem hogy a világszínvonalhoz kerülne közelebb a hazai felsőoktatás, hanem sokkal inkább eltávolodik attól. És ennek levét először a felnövekvő nemzedék issza meg, de hosszabb távon az egész ország, a gazdaság és a társadalom fejlődése.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F09%2F30%2Fharc_a_nagyurral_743%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F09%2F30%2Fharc_a_nagyurral_743%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F09%2F30%2Fharc_a_nagyurral_743%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Harc a Nagyúrral"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/09/30/harc_a_nagyurral_743#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/5540096" border="0" /></a><br /></p>
felsőoktatás
átalakítás
finanszírozás
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/fels%C5%91oktat%C3%A1s4.jpg
https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/09/20/messzirol_nezve_tul_aranyos_hogy_karcsu_legyen
Messziről nézve: Túl arányos, hogy karcsú legyen
2013-09-20T12:17:01+02:00
2013-09-20T12:17:01+02:00
mangodorf
https://blog.hu/user/819701
<p align="center"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">A vasárnapi németországi választások nemcsak azért lesznek korszakalkotó jelentőségűek, mert az SPD színeiben – várhatóan nem egyéni győztesként, hanem előkelő tartományi listás pozíciójának köszönhetően – először kerül a Bundestagba Afrikában született és 25 éves koráig Szenegálban élő <a href="http://www.karamba-diaby.de/" target="_blank">képviselő</a>, hanem mert a sikeres bevándorlás-politika mellett bemutatkozik az új választási rendszer is. Ennek nyomán viszont könnyen előfordulhat, hogy hatalmasra duzzad a szövetségi parlament alsóháza.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p align="center" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/n%C3%A9met1.jpg" alt="német1.jpg" class="imgnotext" width="645" height="428" /></p>
<p align="center" style="text-align: right;"><em>a kép forrása: www.focus.de</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A képen a Bundestagnak otthont adó Reichstag plenáris ülésterme, és benne a 2010-es elnökválasztó ún. <i>Bundesversammlung</i> látható, ahol a német parlament két házának, egyenlő arányban jelenlévő, összesen 1242 tagja az azóta korrupciós botrányai miatt lemondott Christian Wulff-ot szövetségi elnökké választotta. Ugyan ilyen tumultuózus jelenetekre és a karzaton is helyet foglaló képviselőkre nem kell számítani az új választási rendszer nyomán sem, az előrejelzések szerint az először az 1998-as választásokkal 598 főre csökkentett képviselői létszám az új ciklusban – a közvélemény-kutatások előrejelzéseinek megfelelő eredmény esetén – közelebb lehet a hétszázhoz, sőt a jövőben a rendszerben benne van egy akár nyolcszáz fős Bundestag is.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Nem csak mozgó urna, hanem mozgó parlamenti létszám</b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A német választási rendszer sajátossága, hogy nem rögzített a mandátumok száma. A szövetségi választásokról szóló törvény (<a href="http://www.gesetze-im-internet.de/bwahlg/" target="_blank">BWahlG</a>) legalább 598 főben határozza meg a Bundestag létszámát, amely alapesetben 299 egyéni és 299 listás mandátumra oszlik. A német perszonalizált arányos választás során a parlamenti erőviszonyokért azonban szinte kizárólag az arányosság a felelős, az egyéni választókerületeknek csak a pártok belső erőviszonyait befolyásoló szerepe van, és szinte semmi jelentősége nincs a szavazat : mandátum arány szempontjából. A mandátumarányokat a listás szavazatarányoknak megfelelően alakítják, de ha egy párt több egyéni mandátumot nyer, mint amennyi a listás aránya, akkor ezeket plusz mandátumként megtarthatja (<i>Überhangmandate</i>).</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az idén hatályba lépő választójogi korrekció előtti rendszer mellékhatásait jól szemléltetik a 2005-ös választások során Drezdában történtek. Az egyik drezdai választókerületben a választások előtt 11 nappal elhunyt az egyik jelölt, ezért rendhagyó módon az országos időponthoz képest két héttel elhalasztották az itteni választásokat. Az ideiglenes országos eredmények ismeretében a CDU így viszont azzal a bizarr helyzettel találta magát szemben, hogy ha nagyságrendileg 41.000 listás szavazatnál többet kap ebben a választókerületben, akkor egy többletmandátum elvész a számára. A kereszténydemokrata párt szerencséjére ez mintegy háromezer szavazat híján nem valósult meg, úgyhogy laboratóriumi körülmények között érvényesülhetett az ún. negatív szavazati súly (<i>negatives Stimmgewicht</i>) torzító tényezője, azaz a kevesebb szavazat végül több mandátumban és a listás szavazatarányoknak nem teljesen megfelelő mandátumarányokban ölthetett testet.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ezek a mandátum-kiosztási szabályok 2008-ban nem is állták ki az <a href="http://www.bundesverfassungsgericht.de/entscheidungen/cs20080703_2bvc000107.html" target="_blank">alkotmányosság próbáját</a>. A német Alkotmánybíróság szerint a többletmandátumok lehetősége negatív szavazati súlyhoz vezethet és torzítja a szövetségi választások eredményeit. A karlsruhei testület azonban nagyvonalú határidőt szabott a német parlamentnek: 2011. június 30-ig kellett a szabályokat újraalkotni, tehát a legutóbbi 2009-es választások még a régi rendben zajlottak le, összesen 24 többletmandátummal (az összes a CDU számára), 622, illetve a ciklus javarészében két képviselő kiesése miatt már csak 620 fős képviselői létszámot eredményezve. </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Hosszas politikai, illetve alkotmányjogi viták és egy újabb <a href="http://www.bverfg.de/entscheidungen/fs20120725_2bvf000311.html" target="_blank">alkotmánybírósági megsemmisítés</a> után második nekifutásra 2012 őszén a balpárt Linke kivételével a Bundestag összes többi frakciója által közösen előterjesztett választójogi javaslat elfogadásával idén májusban hatályba lépett a rendszer korrekciója. A vasárnapi választásokkal bevezetésre kerülő ún. kiegyenlítő mandátum (<i>Ausgleichsmandat</i>) intézménye a többletmandátumok hatásának ellensúlyozását célozza, vagyis amennyiben egy párt többletmandátumhoz jut, a parlamentbe bejutott összes többi pártot kompenzálja a rendszer, hogy a mandátumarányok a listás szavazatarányoknak megfelelőek legyenek. Érdekesség, hogy ha már 2009-ben az új rendszer lett volna hatályban, az egy <a href="http://www.wahlrecht.de/doku/doku/20121009.pdf">modellszámítás</a> szerint 671 mandátumot eredményezett volna.</p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>A határ a csillagos ég?</b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A mandátum-gyarapodás szempontjából különösen izgalmas lett a kampányhajrá. Ennek oka a közvélemény-kutatásokban az 5 %-os bejutási küszöb környékére mért, túléléséért küzdő kisebbik kormányzópárt FDP taktikázása. Az éppen múlt vasárnap a bajor tartományi parlamentből is kiesett liberális párt (ezzel már összesen hét tartományban nincsen FDP képviselet a tizenhatból) intenzív last minute kampányt indított ugyanis egy taktikai szavazatmegosztás és a szövetségi koalíciós partner CDU listás szavazatainak megszerzése, az ún. <i>Stimmensplitting</i> érdekében. Az FDP nem bízhat ugyanis az 5 %-os bejutási küszöb alternatívájaként a német választási rendszer azon sajátosságában sem, amely három egyéni mandátum megszerzése esetén – a listás eredménytől függetlenül – lehetővé teszi a parlamenti bejutást (<i>Grundmandatsklausel</i>). A jelenlegi parlamenti erőkből ugyanis éppen az FDP az, amelynek nincsen esélye most vasárnap se egyéni mandátumra, szemben a hagyományosan egyéni győztes CDU/CSU és SPD néppártok mellett a 2009-ben 19 hajdani kelet-német választókerületben egyéni győztes Balpárttal, illetve a négy éve egy, ezúttal jó eséllyel több egyéni választókerületet megszerezni tudó zöldekkel szemben, akik különösen a párt baden-württembergi fellegváraiban, Stuttgartban és Freiburgban, továbbá Berlinben számítanak kimagasló egyéni szereplésre. </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/n%C3%A9met2.jpg" alt="német2.jpg" class="imgnotext" width="645" height="365" /></p>
<p style="text-align: justify;"><em>A képen az FDP elnöke, Philipp Rösler (balra) és kancellár-jelöltje, Rainer Brüderle, a kép forrása: www.tagesschau.de</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ha ez a taktikai szavazatmegosztás sikeres lesz, az komolyan megkavarhatja a lapokat (és különösen a Bundestag létszámát), ugyanis a CDU listás eredménye és az elnyert egyéni mandátumainak különbsége a többletmandátumok, ezzel pedig a kiegyenlítő mandátumok számának jelentős növekedéséhez vezethet majd.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A történet ismerős, a német választási rendszerben mindig is otthonosan mozgó FDP a fenti drezdai esetben is a "<i>Dresden wählt schlau: Erststimme CDU, Zweitstimme FDP</i>", azaz a ravasz CDU-FDP szavazatmegosztásra hívó mottóval harcolta végig az utolsó két hetet, sikeresen. A párt a szászországi fővárosban az országos eredményéhez képest 9,6 %-kal többet, a listás szavazatok 16,6 %-át szerezte meg. A történet ismerős arcai mellett azonban nem szabad elfeledkezni az új szereplőről, a kiegyenlítő mandátumról, ugyanis könnyen lehet, hogy az ezúttal kizárólag az FDP-nek kedvező fenti taktikázás éppen a CDU/CSU és az FDP kormányzásának végét jelenti, és az erőviszonyok módosításával egy kényszerű CDU/CSU-SPD nagykoalíciónak ágyaz majd meg. Egy biztos, míg idehaza a házelnök a kisebb országgyűléssel feleslegessé váló parlamenti székek kivételét tervezi, addig Berlinben hamarosan lázas bútorkészítés zaja veri fel a Reichstag csendjét.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F09%2F20%2Fmesszirol_nezve_tul_aranyos_hogy_karcsu_legyen%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F09%2F20%2Fmesszirol_nezve_tul_aranyos_hogy_karcsu_legyen%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F09%2F20%2Fmesszirol_nezve_tul_aranyos_hogy_karcsu_legyen%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Messziről nézve: Túl arányos, hogy karcsú legyen"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/09/20/messzirol_nezve_tul_aranyos_hogy_karcsu_legyen#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/5524873" border="0" /></a><br /></p>
német
választások
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/n%C3%A9met1.jpg
https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/09/19/_kell_egy_vizio
„Kell egy vízió”
2013-09-19T12:17:45+02:00
2013-09-19T12:17:45+02:00
pikoandras
https://blog.hu/user/609837
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>Vajon van-e hosszútávon esélye a jelenlegi, a Fidesz által diktált, a szimbolikus politika által meghatározott nemzetpolitikával szemben egy centrista, a magyarországi közép- és baloldali politikai erők által támogatható határon túli stratégiának? Augusztus végén és szeptember elején négy részben közöltük RAVASZ ÁBEL tanulmányát ( <em>Egy centrista határon túli stratégia alappillérei <a href="http://hazaeshaladas.blog.hu/2013/08/12/egy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei" title="Egy centrista határon túli stratégia alappillérei" target="_blank">I</a>. <a href="http://hazaeshaladas.blog.hu/2013/08/19/egy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei_masodik_resz" target="_blank">II</a>. <a href="http://hazaeshaladas.blog.hu/2013/08/26/egy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei_harmadik_resz" title="Egy centrista határon túli stratégia alappillérei (harmadik rész)" target="_blank">III.</a> <a href="http://hazaeshaladas.blog.hu/2013/09/02/egy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei_negyedik_resz" title="Egy centrista határon túli stratégia alappillérei (negyedik rész)" target="_blank">IV</a>.</em>), mely a fenti kérdésre igennel válaszolt. Az írás számos, ma még nyitott kérdést is felvetett, olvasóink között és a téma iránt érdeklődő szélesebb közvélemény körében is komoly visszhangot váltottak ki megállapításai, javaslatai. A tanulmány jelenleg a Columbia University-n tanuló szociológus szerzőjével, a Publicus Slovensko vezető elemzőjével Pikó András készített interjút. </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>Közhelynek számít, hogy a magyar-magyar kapcsolatok, a határon túli magyar közösségek ügye a belpolitika küzdelmek áldozatává vált és ezért a baloldalon elsősorban a jobboldal ideologikus, szimbolikus viszonyulását tartják felelősnek, amelynek révén sikeresen próbálja beállítani úgy a politikai ellenfeleit, mint nemzetietlent, a téma iránt érzéketlent. Lehet-e depolitizálni ezt a kérdést, ha a jobboldal, amely belpolitikai értelemben nyer az ügyön, erre nem mutat hajlandóságot? </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">Én a magyar-magyar kapcsolatok kérdését a nemzetpolitika keretén belül értelmezem, és így, ahogy a szóhasználat is jelzi, magát a témát is politikai keretben értelmezhetőnek tartom. A magyar-magyar kapcsolatok formálásában minden oldalon elsősorban politikai szervezetek, pártok és persze politikusok játszanak döntő szerepet, bár az elmúlt időszak egyik fontos fejleménye épp az, hogy a civil szervezetek is egyre aktívabban részt vállalnak a kapcsolatok alakításában, elég csak a kétnyelvűségi mozgalmakra gondolnunk Szlovákiában vagy Romániában. De ezek sem tudták döntően megváltoztatni a magyar-magyar kapcsolatok alapvető politikai meghatározottságát és szerintem ez a jövőben sem fog változni.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Maga a nemzetpolitika azért nagyon kényes terület, mert miközben a szimbolikus politika egyik legfontosabb terepe, ugyanakkor instrumentális, gazdasági, kulturális szempontból is értelmezhető és értelmezendő téma. Nyilván minden, a politikum által értelmezhető témának van szimbolikus és instrumentális aspektusa, csak az esetek többségében az egyik dominálja a másikat –a nemzetpolitikában, a határon túli politikában ez nincs így. Ez okozza ez is okozza azt a feszültséget, amelyet a kérdésében jelzett. A jobboldal politikájában valóban túlsúlyos a szimbolikus elem, néha azt érzem, mintha szégyellenék, ha egyes döntéseik, cselekvéseik instrumentális jellege erősebb, miközben persze kár lenne tagadni, hogy a jobboldali pártok és szervezetek is próbálnak gyakorlatorientált nemzetpolitikát vinni. Erre jó példa a legutóbbi Fico-Orbán találkozó, ahol szó sem esett azokról a kérdésekről, amelyek negatívan érintik a szlovákiai magyar közösség életét, viszont hatékonyan foglalkoztak a határ menti együttműködés számos fontos kérdésével. De ellenpéldaként ott a magyar-román viszony, amelyben Orbán egy hosszú, gyakorlatorientált politikai időszak után évek óta a szimbolikus konfliktus kiépítése zajlik, amihez a magyar miniszterelnök jó társra talált Basescu elnökben.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A baloldalnak, nem csak Magyarországon és nem csak a nemzetpolitikában komoly gondja van a szimbolikus politikával, nem érti, nem is használja, az önképéhez inkább a szakértőiség és gyakorlatorientáltság tartozik. Amikor a baloldal megpróbál szimbolikus politikát folytatni, akkor jellemzően a jobboldaltól vesz át szimbólumokat, szókészletet és ezzel olyan versenybe hajszolja magát, amit nem tud megnyerni.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>A kettős állampolgárság ügye az egyik olyan kérdés, amelyben a legélesebb a konfliktus a magyarországi jobb- és baloldal között. Saját tapasztalatra alapozom, de aligha tévedek nagyot azzal a véleményemmel, hogy a baloldalhoz kötődők többsége nem érte egyet azzal, hogy így, többszörös becsapással és ilyen tartalommal kapjanak állampolgárságot a határon túliak. Általános a vélemény, hogy csak az szavazhasson, aki vállalja a döntése következményeinek felelősségét, például itt fizet adót. Ön a cikksorozat utolsó részében mégis azt javasolja, fogadják el, mint kész tényt, a kettős állampolgárságot, magyarán nyeljék le a békét. A baloldal, vagy a közép nem tud pozitív érveket felsorakoztatni kettős állampolgárság mellett?</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">Ezt pontosan az nehezíti meg, amire a kérdésében utalt: a kettős állampolgárság előtörténete. A jobboldal szimbolikus köntösbe öltöztetett egy nagyon gyakorlatias intézkedést, amellyel a sikeresen bevont a magyar választási rendszerbe olyan szavazatokat, amelyeket nagyrészt ő birtokol majd. A kettős állampolgárságról szóló közbeszédet átszövik a jobboldal nemzetegyesítésről szóló érvei, ráadásul ezekre nem is lehet azt mondani, hogy minden alapot nélkülöznének. A kettős állampolgárság megadása a diaszpórának vagy a határon túli közösségeknek összeurópai tekintetben is szokványosnak mondható és támogathatónak tűnő stratégia. Az elterjedése mögött az a megfontolás húzódik, hogy arra a kérdésre, hogy ki tartozik egy adott nemzeti közösséghez, az-e, aki nemzetállam polgára vagy az, aki részese a nemzet kulturális közösségének, az állampolgárság ilyetén kiterjesztésével is-is választ tudunk adni. Ez szerintem azért nagyon szimpatikus álláspont, mert a jelenlegi társadalmi viszonyok között, amikor egyre többen rendelkeznek többes identitással az államoknak elsősorban arra kellene törekedniük, hogy minél több szálon alakítsanak ki pozitív viszonyt a hozzá valamiképpen kötődő polgárokkal. Szlovákiában épp most zajlik erről társadalmi vita, amelyet a Fico-féle, a kettős állampolgárokat jogvesztéssel fenyegető ellentörvény inspirál, és amelyben a törvénnyel szemben érvelők épp azt kérdezik, hogy milyen állam az, amelyik inkább kitaszítja az állampolgárait, ahelyett hogy örülne a plusz identitásuknak? Értem azoknak az érvelését, akik szerint, aki nem itt fizet adót, az ne is szavazzon itt, ezzel ráadásul racionálisan nehéz is vitatkozni. Mégis azt gondolom, hogy az az összetartozás, amely a magyar kultúrnemzet tagjait összekapcsolja, megérdemel egy állampolgársági szintű elismerést. Az aggódók figyelmébe ajánlom, hogy minden releváns választási matematikai számítás szerint nem határon túlon leadott szavazatok fogják eldönteni a választások sorsát, hiszen maximum 4-5 mandátum sorsa függhet majd a határon túli szavazatoktól. A kettős állampolgárság tehát egy jó irányban, de nagyon rossz módon megvalósított gesztus, de éppen azért mert az irány jó, már kár lenne „visszacsinálni”.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Az Ön által leírt centrista határon túli stratégiának megvalósulása esetén is csak akkor lesz esélye a sikerre, ha lesz mögötte egy támogató közvélemény. Márpedig ha a baloldal és a politikai közép nem sorakoztatja fel a pozitív érveit, nem próbálja meggyőzni akár racionális érvekkel akár érzelmi alapon a saját közösségét ennek helyessége mellett, akkor bármilyen gyakorlatközponti nemzetstratégiát meg lehet majd szimbolikus alapon indított támadásokkal, a hazaárulózás és a nemzetvesztés vádjaival csáklyázni. Szerintem a témára érzékeny és támogató, nem eleve elutasító baloldali közösség kialakításáért eddig alig tettek valamit ezen oldal politikusai. </b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Egyetértek. A tanulmány megírására is az inspirált, hogy a politikai közép és a baloldali közösség tagjai végre legyenek tisztában a saját közösségük értékeivel és céljaival, és nem szabad hagynia, hogy politikáját, döntéseit és cselekvését a jobboldal által diktált témák határozzák meg, hiszen ez egy eleve vesztes diszkurzív helyzet. Ha a politikai közép és a baloldal minden egyes jobboldali támadás után újraértékeli a viszonyát a kérdéshez és azzal foglalkozik, hogy tényleg nemzetáruló-e vagy sem, akkor ez a magyar politikában nagyon fontos és megkerülhetetlen kérdés és számára valóban elveszett. Kell egy vízió, hogy mit gondol a politikai közép és a baloldal arról, hogy mit jelent a 21. században a kultúrnemzet fogalma, ez lehet csak a politikája alapja.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ez annál is fontosabb, mert van egy másik közeg is, a határon túli magyaroké, akiket meg kellene győznie ennek az oldalnak. Régi toposz, hogy a határon túli magyarok és általában a diaszpóra is jobbra szokott szavazni. Ez igaz, de például Szlovákia a kettős állampolgárság körül kialakult vita valamint a Híd és Magyar Közösség Pártja között kialakult konfliktus miatt politikailag sokkal megosztottabb magyar közösséggel rendelkezik, mint Románia és Szerbia. A mérések azt mutatják, hogy azok közül a szlovákiai magyarok közül, akik tudnának a magyarországi pártok közül választani, kevesebb, mint a fele választaná a Fideszt és 10 százalék a Jobbikot. A politikai jobb még mindig többségben van, de már korántsem olyan nagy mértékben, mint Romániában vagy Szerbiában. Ez azt mutatja, hogy ezek nem kőbevésett politikai preferenciák, a határon túli közösségek ugyanolyan sokszínűek és képlékenyek, mint a magyarországi választók. Ha a magyarországi politikai közép és baloldal végre képes lesz saját értékrendje alapján megfogalmazni a viszonyát hozzájuk, ha megfogalmazódik a politikai térfél ezen oldalán is egy nemzetpolitikai vízió, akkor ezen politikai erők találkozhatnak határon túli magyar közösségek szociáldemokrata vagy centrista, de akár a mérsékelt jobbközép erőivel, amelyek számára a jelenlegi magyarországi jobb- és szélsőjobb politikája nem vonzó, sőt, elfogadhatatlan.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>A határon túli civilszervezetek növekvő aktivitása a magyar-magyar kapcsolatokban járhat-e azzal a következménnyel, hogy ez a viszony szakszerűbb lesz, hogy kevésbé lehet majd a szimbolikus politizálás foglya?</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">Nem vagyok optimista ezzel kapcsolatban. A határon túli civilszervezetek és a magyarországi pártok viszonyát alapvetően határozza meg az, hogy az egyik választott, míg a másik nem választott tényező, tehát más a legitimitásuk, a politikai pártokat azért tudják ellenőrizni és büntetni is a választók. Nagyon nehezen tartom elképzelhetőnek azt, hogy a hivatalos, a civilszféra reprezentánsaiként fellépő szervezetek előbb vagy utóbb ne váljanak egy teljesen ellenőrizhetetlen politikai klientúrává. Olyan országokról beszélünk, Magyarországot is beleértve, amelyek kultúrájának fontos része a klientizmus és a korrupció, ezért óvatosságra intenék a civilek lehetséges szerepéhez fűződő reményekkel kapcsolatban. Ezzel együtt, ahogy már jeleztem, fontos fejlemény a határon túli civil szféra növekvő aktivitása, fontos ennek támogatása és az is, hogy egyre nagyobb szavuk legyen ezen közösségeket érintő szakpolitikai vagy támogatáspolitikai döntések előkészítésében és véleményezésében, de hogy a civilek átvegyék a kezdeményezést politikai szférától, vagy akár csak csökkentsék annak befolyását a magyar-magyar kapcsolatokban, nos, ezt én nem tartom valószínűnek.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/%C3%A1bel.jpg" alt="ábel.jpg" class="imgnotext" width="462" height="500" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Ha már szóba hozta a támogatáspolitikát, ezzel kapcsolatban túl sok olyan történet került nyilvánosságra és hasonlóan sok pletyka kering arról, hogy egy-egy oktatáspolitikai döntés, intézmény- vagy tanszékalapítás mögött milyen személyes érdekek húzódhatnak. Adottságként kell elfogadnunk, hogy ezek a döntések is a politikai klientúra építését szolgálják? </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">Hasonlattal élve: ha kirakják az országút mellé az 50-es sebességkorlátozó táblát, kevesen fognak majd ilyen sebességre lelassítani, de 120-szal sem fog senki elszáguldani a tábla mellett. Egy értelmes és jó szabályozással lehet csökkenteni a klientúra építést és a korrupciót a rendszerben, de teljesen megszüntetni nem lehet. A politikának, különösen felénk, egyébként is szerves része a klientúra építése, ennek a szintjét azonban mindenképpen csökkenteni kell. Ezt szolgálná, ha a magyar-magyar kapcsolatok legfontosabb intézményei, itt elsősorban a MÁÉRT-re gondolok, a jelenleginél formálisabban és kiszámíthatóbban működnének, ha a szervezeti és működési szabályzatuk jobban alkalmazkodna a határon túli magyar valósághoz. Nem támogatható, hogy ezek a szervezetek ad hoc módón, nem tisztázott szabályok szerint, meghívásos alapon működnek. Erre volt emlékezetes példa, amikor a magyar kormány a Híd kizárását a MÁÉRT-ből a szervezet alapszabályával igazolta, majd kiderült, hogy ilyen alapszabály nem is létezik. Az intézményrendszerben tapasztalható párhuzamosságokat szintén problémának látom, például a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának sem a funkciója, sem a jogállása, sem a MÁÉRT-től való eltérése nem tisztázott, a racionalizálása a rendszernek indokolt lenne. Mindazonáltal a Fidesz-kormány javára írandó, hogy sikeresen egyszerűsítette és ésszerűsítette támogatáspolitikai intézményrendszert úgy, hogy a Bethlen Gábor Alaphoz kerültek a fontosabb támogatáspolitikai döntések, míg az intézetek a Balassi Intézethez kapcsolódnak, de már most látszik, hogy különösen a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium hatáskörében mindenféle, kellőképpen meg nem alapozott vagy felesleges szervezeti kinövések jelentek meg. A cél a jövőben is egy minél egyszerűbb támogatáspolitikai intézményrendszer legyen, minél kevesebb ad hoc döntéssel.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Szakértők szerint sokkal több pénzt fordíthatnánk a magyar-magyar kapcsolatok fejlesztésére is, ha Magyarország és a környező országok jobban ki tudnák használni azokat az uniós támogatásokat, melyek kifejezetten a határ menti regionális kapcsolatok fejlesztését szolgálják. Jogos ez a kritika, és ha igen, mi az oka, hogy nem éltünk ezzel az eséllyel? </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">Jogosnak tartom ezt a kritikát, valóban nagyok ezen a területen a hiányosságaink, különösen annak fényében, hogy Magyarország a kontinensen abban az egyedülálló helyzetben van, hogy minden vele határos országban él a kapcsolatépítésben partnerként segíteni képes kétnyelvű magyar közösség. De az, hogy ezeket a forrásokat kevéssé tudtuk a magyar-magyar kapcsolatok építésének szolgálatába állítani nem csak rajtunk múlott, a környező országok politikai vezetői sem ambicionálták túlságosan ezt. Nyilvánvalóan szerepet játszott ebben mindkét oldalon a kompetenciahiány és az, hogy a rövidtávú politikai érdekek oltárán feláldozták, a hosszabb távú társadalmi és gazdasági hasznokat. A sikertelenség oka történeti gyökerű is, tudomásul kell vennünk, hogy Európának ezen a tájékán a határok még mindig mást jelentenek, mint Nyugat-Európában. De tudok sikeres történeteket is említeni, a Wekerle Terv például, amely a kárpát-medencei magyar gazdasági jelenlétnek próbálna egy tervszerű stratégiai keretet biztosítani, jó elméleti kiinduló alap a későbbi munkához – kár, hogy a megvalósításból a gyakorlatban keveset látunk. Helyesnek tartom a kormány azon törekvését is, amellyel mélységet próbál adni a szomszédos országokkal fennálló bilaterális kapcsolatainak. Többször láthattuk, hogy a kormány a határ mindkét oldaláról megyei szintű gazdasági, társadalmi és politikai szereplőket hív meg a bilaterális találkozókra, ami mindenképpen a kapcsolatok mélyítését szolgálja. Az Unió egyik fontos témája az interregionalitás, ezt a lehetőséget a civilszféra ismerte fel a legjobban, számos mikrorégióról tudunk, amelyeket civil gazdasági szereplők hoztak létre és nagyon hatékonyan képesek lehívni az uniós forrásokat. De még bőven van lehetőség fejlődni, hiszen az Uniós egyik fókusztémája lesz a határok menti regionális kapcsolatok mélyítése, egy integrációs időszakban ezt teljesen érthető és kézenfekvő prioritás.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Sajátos politikai fénytörést ad ezeknek a kihasználatlan lehetőségeknek az, hogy az érintettek magyarázhatják azzal a nem kellő figyelmet, hogy más területek az anyaország számára fontosabbak. Számos esetben hallottam panaszkodni partiumi vagy bánáti barátaimat arra, hogy minden figyelmet csak Székelyföld kap. De hasonló politikai alapú leértékelődéstől tarthatnak most a felvidékiek is. </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">Ismét a klientúra építés problémájába ütközünk, oda, ahol a csókosok élnek, mindig több, pénz kerül, mint oda, ahol nincsenek, és ne tagadjuk, a tömbben élő nagyobb közösségeknek e tekintetben helyzeti előnyük van a szórvány magyarokkal szemben. Sokkal könnyebb olyan terepen tevékenykednie a magyar politikának, ahol nagy tömegben élnek magyarok, ahol polgármestereket vagy megyei vezetőket képes adni a közösség, ahol most már potenciális szavazókra találnak. Nyilván ide irányul a figyelem és a pénz. Van ennek egyfajta természetes logikája, ugyanakkor pont a Partium példája mutatja, milyen károk keletkezhetnek akkor, ha a határ menti régiók nincsenek bevonva a magyar-magyar kapcsolatokba. Ezeknek a régióknak ugyanis kiemelt szerepük van abban, hogy Magyarország milyen mértékben tudja magát integrálni a nagyobb közép-európai régióba. Az valóban komoly veszély, hogy a szlovákiai magyarság a magyar-magyar kapcsolatok páriájává válik, hiszen a politikai jobboldal nem talál ott nagyszámú szavazót ráadásul abban sem lehet biztos, hogy azok, akik elmennek majd szavazni a tőlük elvárt rubrikába tegyék az ikszet. De a politikai közép és a baloldal számára pont az teremti meg a lehetőséget a térnyerésre, hogy a Fidesz láthatóan nem az egyenlő partnerség elve alapján kívánja alakítani a kapcsolatait ezekkel a magyar közösségekkel.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>2014 új helyzetet hoz, a határon túli magyarok a hazai belpolitikai helyzet alakítóivá válnak, elindulnak a magyarországi pártok kampányolni. Hozhat ez minőségi változást a magyar-magyar kapcsolatokban? </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">A 2014-es választásokon a határon túli magyar szavazók döntő többsége a Fideszt fogja támogatni, nem csak azért mert eleve ilyen a természetes politikai irányultságuk, hanem azért is, mert a határon túli választójoggal kapcsolatban nagyon komoly szelekciós mechanizmusok működnek. A Fidesz és a hozzá kapcsolódó intézményrendszer komolyan dolgozik azon, hogy pontosan azok a szavazók jussanak el az urnákig, akik őket támogatják majd. Ez egy hatékonyan végigvitt mobilizálási stratégia, amely biztosítja, hogy elsősorban a Fidesz-szimpatizánsok vegyék fel a kettős állampolgárságot, majd pedig a regisztráció után le is szavazzanak. A baloldalnak ma belföldön is elég problémája van ahhoz, hogy ezzel a mobilizációs gépezettel érdemben felvegye a versenyt. Nem ez a kampány lesz tehát az, ahol a politikai közép és a baloldal áttörést érhet el, azt gondolom a következő kormányzati ciklusban nyílhat lehetőség elsősorban arra, hogy a Fideszen kívüli, nem jobboldali politikai szereplők felvegyék és elmélyítsék a kapcsolatokat a határon túli magyar közösségekkel annak érdekében, hogy közösen elképzeljék, hogyan lehet jobban, mélyebben és hatékonyabban ápolni a magyar-magyar kapcsolatokat.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F09%2F19%2F_kell_egy_vizio%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F09%2F19%2F_kell_egy_vizio%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F09%2F19%2F_kell_egy_vizio%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=„Kell egy vízió”"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/09/19/_kell_egy_vizio#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/5523427" border="0" /></a><br /></p>
kettős_állampolgárság
nemzetpolitika
határon_túli_magyar_közösségek
magyar-magyar_kapcsolatok
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/%C3%A1bel.jpg
https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/09/16/messzirol_nezve_sziriai_leszereles_tul_szep_hogy_igaz_legyen
Messziről nézve: Szíriai leszerelés - túl szép, hogy igaz legyen
2013-09-16T08:00:00+02:00
2013-09-16T08:00:00+02:00
Radnóti András
https://blog.hu/user/815950
<p><span style="text-decoration: underline;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><b>A szombaton Genfben bejelentett, a szíriai vegyi leszerelésről szóló megállapodás távolról sem diadal Amerika és a Nyugat számára. Az egyezség sehol nem említi a fegyveres beavatkozás lehetőségét; a szír diktátor, Basár al-Asszad így könnyedén megvezetheti a nemzetközi közösséget és megtarthatja vegyi fegyverei egy részét.</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">A hét elején bejelentett orosz terv, mely szerint Szíriának át kellene adnia vegyi fegyvereit az ENSZ-nek – így elkerülve egy amerikai offenzívát – általános tetszést aratott. Az orosz sajtó szerint a bejelentés felért egy „diplomáciai puccsal”, de az a többi érintett számára is kényelmes megoldásnak tűnt. Ha ugyanis Asszad vegyi fegyverei a Szervezet ellenőrzése alá, majd megsemmisítésre kerülnek, okafogyottá válik az amerikai beavatkozás. Márpedig az intervenció meglehetősen népszerűtlen mind az amerikai népesség, mind Kongresszus-beli képviselőik körében; így lehetséges, hogy Putyin elnök javaslatával Obama elkerült egy vereséget, amely elnökségére nézve végzetes lehetett volna. Asszad biztosan elkerült egy csapást, amely hatalmára nézve végzetes lehetett volna; Putyin persze komoly sikert aratott. Nem csak, hogy ő volt, aki megelőzött, de legalábbis késleltetett egy újabb amerikai hadjáratot a Közel-Keleten, de közben jófiú benyomását keltette, aki a tömegpusztító fegyverek visszaszorításáért dolgozik.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Túl szép, hogy igaz legyen</b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Obama elnök tudja ezt: ő és az emberei egész héten azt hajtogatták, hogy bármilyen megállapodásnak ellenőrizhetőnek kell lennie és mögötte ott kell állnia a fegyveres beavatkozás lehetőségének. A John Kerry amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter által szombaton bejelentett megállapodás szerint a szír kormánynak egy héten belül össze kell állítania egy listát a vegyi fegyvereiről és egy nemzetközi szakértőcsoport azonnali és korlátlan rendelkezésére kell bocsátania azokat. A terv szerint novemberre minden gyártóegység leállna, a jövő év első felében pedig minden vegyi fegyver megsemmisítésre kerülne. Kétségtelenül ambíciózus terv; sokak szerint évekig is eltarthat a világ talán legnagyobb vegyifegyver-arzenáljának megsemmisítése. Van azonban egy fontos részlet, amely árnyékot vet erre az amúgy lenyűgöző diplomáciai teljesítményre, mégpedig a betartathatóság.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az Egyesült Államok ugyanis eltökéltnek tűnt, hogy kieszközöljön egy ENSZ BT-határozatot a megállapodás megtámogatására. Egy ilyen határozat feltehetően engedélyezte volna a fegyveres erő használatát abban az esetben, ha az Asszad-rezsim nem tartja be a vállalásait. Mégis, amiben végül megállapodtak, a betartathatóság szempontjából vajmi kevés. Ha Szíria nem tesz eleget az egyezségnek, az ügy visszakerül a Biztonsági Tanácshoz, ahol akkor majd beterjesztenek egy határozatot a katonai akció engedélyezésére. Vagyis Amerika és a Nyugat visszakerül a startvonalra.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Orosz rulett</b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Azt gondolom, Putyin valóban szeretné, hogy működjön a terve. Látta már, hogyan fordul a hadiszerencse ebben a polgárháborúban, és attól fél, hogy, ha végül esetleg a lázadók kerekednének felül, a Szíriában küzdő csecsen harcosok hamar eljuttathatják a gázokat a Kaukázusba. No meg – gondolhatja Putyin – ez a teljesítmény nagyban hozzájárulhatna az Oroszország világhatalmi pozíciójának visszaállítását célzó törekvéséhez.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/pb-120618-obama-putin-01.photoblog900.jpg" alt="pb-120618-obama-putin-01.photoblog900.jpg" class="imgnotext" width="582" height="435" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">De éppen e törekvés miatt valószínűsíthető, hogy Putyin nem fogja Asszad kezét elengedni, bármi is történjék. Túl régen támogatja, túl sokat kockáztatott – a stratégiai és gazdasági megfontolásokon kívül presztízs-szempontok is nagyban érvényesülnek itt. Oroszország feltehetően akkor sem fog egy fegyveres beavatkozást engedélyező BT-határozatot támogatni, ha kiderül: Asszad nem engedte el titkos tervét, mely szerint – ha nincs más lehetőség – honfitársai tízezreit gázosítja majd el.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Megbízhat-e bárki Asszadban? </b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Elvégre egészen e hét elejéig makacsul tagadta, hogy egyáltalán vannak vegyi fegyverei, miközben csöndben az Egyesült Államok toleranciaküszöbét tesztelte egyre növekvő méretű gáztámadásokkal. Elvégre egészen addig nem engedte be az ENSZ-szakértőket, amíg gyakorlatilag minden bizonyítékát meg nem semmisítette annak a támadásnak, amit azok ellenőriztek volna. (Valamit elfelejthetett: azonosítatlan mesterlövészek a misszió legelső napján elkezdtek a hotelt éppen elhagyó ENSZ-konvojra lövöldözni.) Nem, Asszaddal aligha lehet bármilyen jóhiszemű egyezséget kötni. Minden bizonnyal egyszerre akarja megúszni a büntetést és megtartani vegyi fegyvereinek legalább egy részét.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Lehet, hogy a most született megállapodással lehetősége is lesz rá. Akár máris szétszórhatta a kérdéses gázokat országszerte többszáz különböző helyre. Néhányat máris jól elrejthetett, vagy akár át is szállíttathatott Libanonba szövetségeseivel, a Hezbollahhal. Most van még egy hete, hogy befejezze a munkát. S mivel senki nem tudja pontosan mi és mennyi van a diktátor birtokában, gyakorlatilag bármilyen listát összeállíthat. Akkor aztán majd a szakértőkön múlik, hogy felderítik-e az igazságot – már ha a szír kormány képes és hajlandó a biztonságukat garantálni és bármihez, bármikor hozzáférést adni.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ennek a megállapodásnak a létrejöttéhez az Egyesült Államoknak fel kellett adnia a legfontosabb feltételét. Lavrov feltehetően nem akarta azt elfogadni, és a javaslat ahhoz túl szép volt, hogy visszautasítsák. Most azonban Amerikának szorosan figyelnie kell a fejleményeket, és készenlétben tartania a csapatait. Ha világossá válik, hogy Asszad bolonddá tette őket – és Putyin még mindig nem áll készen a beavatkozás támogatására – a Biztonsági Tanács jóváhagyása nélkül is támadniuk kell.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><i>Az írás először a </i><i><a href="http://russiancouncil.ru/en/blogs/westerlies/?id_4=676" target="_blank">szerző blogján</a>,</i><i> az Orosz Külügyi Tanács oldalán, jelent meg .</i></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F09%2F16%2Fmesszirol_nezve_sziriai_leszereles_tul_szep_hogy_igaz_legyen%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F09%2F16%2Fmesszirol_nezve_sziriai_leszereles_tul_szep_hogy_igaz_legyen%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F09%2F16%2Fmesszirol_nezve_sziriai_leszereles_tul_szep_hogy_igaz_legyen%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Messziről nézve: Szíriai leszerelés - túl szép, hogy igaz legyen"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/09/16/messzirol_nezve_sziriai_leszereles_tul_szep_hogy_igaz_legyen#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/5516215" border="0" /></a><br /></p>
polgárháború
USA
Szíria
vegyifegyverek
Oroszország.
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/pb-120618-obama-putin-01.photoblog900.jpg
https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/09/12/_megbuntettek_hurra_925
„Megbüntettek! Hurrá!”
2013-09-12T12:20:03+02:00
2013-09-12T12:20:03+02:00
Dr. Heil Péter
https://blog.hu/user/688830
<p style="text-align: justify;"><b><span> </span></b></p>
<p style="text-align: justify;"><b><span>Nagyjából így lehetne összefoglalni Lázár János hétfői brüsszeli tárgyalásainak kormányzati kommunikációját. Magyarországot megbüntették, várhatóan mintegy 230-250 millió euróra. Ennek ellenére győztünk, mert Brüsszel újra kinyitja a tavaly novemberben elzárt pénzcsapot – amely nyárra már a 15-ből 13 fejlesztési program működését hátráltatta. A tárgyalás végén Lázár János szélesen mosolygott. Az NFÜ-t felügyelő vezetők igen elégedetten nyilatkoztak a sajtó előtt. Kérdés: volt-e valós okuk az örömködésre?</span></b><span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><b><span> </span></b><span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A problémát – mint korábban<span class="apple-converted-space"> </span><a href="http://hazaeshaladas.blog.hu/2013/08/13/nemzeti_dohany_volt" target="_blank">megírtam</a> – az EU támogatásból finanszírozott építési beruházásokhoz szükséges mérnöki szolgáltatások közbeszerzéseinek szabálytalansága okozta. Az EU Bizottság szerint a beruházók – általában önkormányzatok, állami intézmények – az EU-joggal ellentétes módon diszkriminálták az európai cégeket, mérnököket, megnehezítve, hogy e megbízásokat elnyerjék. Brüsszel azt rótta fel az Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek, illetve a magyar ellenőrző szerveknek, hogy ezt a gyakorlatot éveken át nem fedték fel, és tolerálták.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Egyfelől, a hibát Brüsszelben jogi szempontból viszonylag kicsinek minősítették. Nem merült tehát fel a szándékos csalás gyanúja. Másfelől azonban – az NFÜ-t felügyelő helyettes államtitkár,<span class="apple-converted-space"> </span><a href="http://videotar.mtv.hu/Kategoriak/Az%20Este.aspx" target="_blank">Csepreghy Nándor szerint</a> – a problémával „fertőzött” szerződések értéke elérte az 1500 milliárd forintot. A kirótt büntetés összege mindezek eredőjeként 69-75 milliárd forint lett, ami a szabálytalanul felhasznált támogatás 5%-a. Lázár János korábban 25%-os pönáléról beszélt, és az 5%-ot komoly sikerként prezentálta. Ami azért érdekes, mert tudnia kellett: a Bizottság maga is eleve<span class="apple-converted-space"> </span><a href="http://vallalkozoi.negyed.hu/vnegyed/20130909-magyarorszag-rabolintott-a-brusszeli-buntetesre.html" target="_blank">csak 5%-ot javasolt</a>. Így az eredményhez a magyar tárgyaló delegáció részéről különös vitézségre nem volt szükség.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A 600 milliárdnyi befagyott támogatás felszabadításának, persze, örülnünk kell. A tavaly novemberben keletkezett vita – melyet a kormány egészen idén áprilisig sikerrel titkolt – jelentősen növelte az államadósságot. Ennek finanszírozási költsége szintén tízmilliárdos tétel, amelyet a magyar adófizetőknek kell előteremteni. Ennek a problémának most valóban vége. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy<a href="http://index.hu/gazdasag/2013/09/11/600_milliardos_ajandekot_kap_az_orszag/" target="_blank"><span class="apple-converted-space"> </span>extra „ajándékot”</a> kaptunk volna. Az említett 600 milliárd eleve járt Magyarországnak. Így Lázár János egyetlen euró plusz forrást sem szerzett nekünk.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A MeH-et vezető államtitkár és helyettese nem győzték hangsúlyozni: a büntetés összege nem vész el az ország számára, mert az más projektekbe újra befektethető. Elvben igen. A gyakorlatban azonban nem. A 75 milliárdot, de legalábbis annak túlnyomó részét igenis elbukjuk. A vonatkozó EU jogszabály szerint az újrafelhasználás elvi lehetősége adott. Csakhogy,<span class="apple-converted-space"> </span><i>nekünk erre most</i><span class="apple-converted-space"> </span><i>nem lesz időnk</i>. A strukturális alapok támogatásait kötött felhasználási határidővel kapjuk. A következő határidő 2013. december 31-én jár le. Addigra – némi leegyszerűsítéssel, az ún. „N+2” szabály szerint – el kell fogyasztanunk a 2010-ig bezárólag megítélt összes EU-forrást. Ami parlagon marad, az örökre elvész. Az előírt kifizetési cél teljesítésétől jelenleg még<span class="apple-converted-space"> </span><i>több százmilliárd forinttal</i><span class="apple-converted-space"> </span>vagyunk elmaradva. Ehhez a lemaradáshoz a mostani büntetés most hozzáadódik, a léc ennyivel magasabbra kerül. Mivel pedig –<span class="apple-converted-space"> </span><a href="http://emir.nfu.hu/nd/kozvel/?link=umft_1_1" target="_blank">a jelenlegi számok</a> alapján – az eredeti célösszeget sem fogjuk elérni, a most „megmentett” 75 milliárdnak is legfeljebb pár hétig örülhetünk.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/EU%20b%C3%ADrs%C3%A1g.jpg" alt="EU bírság.jpg" class="imgnotext" width="377" height="246" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Végezetül, szólnunk kell az ügy politikai tálalásáról is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Ami a belpolitikát illeti, Csepreghy Nándor egy 2006-os kormányrendelet jelölt meg minden baj forrásaként. Ugyanakkor az ügyben mindeddig nem merült fel a jogszabály-módosítás szükségessége. Csak a jogalkalmazás gyakorlatát kell megváltoztatni. A problémát nem az „<i>elmúltnyolcév”</i><span class="apple-converted-space"> </span>hibás jogalkotása, hanem az ellenőrzési rendszer elégtelensége okozta, ez pedig intézményi kérdés, és az intézményrendszer kormányváltás utáni bűnös,<span class="apple-converted-space"> </span><a href="http://hazaeshaladas.blog.hu/2013/01/27/a_harmadik_boritek" target="_blank">pártpolitikailag motivált meggyengítésére</a> vezethető vissza.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Persze, ahogy más ügyekben megszokhattuk, a kormány a bűnbakkereséssel nem állt meg a határoknál. Egy augusztusi hírlapinterjúban Csepreghy Nándor belengette, hogy a támogatások felfüggesztése mögött az EU Magyarország elleni politikai támadása állhat – bár ez természetesen nem bizonyítható. „<i>Brüsszel kiéheztetne minket”</i>, szólt a<span class="apple-converted-space"> </span><a href="http://mno.hu/magyar_nemzet_gazdasagi_hirei/brusszel-kieheztetne-minket-1179193" target="_blank">szalagcím</a>. Természetesen ez az állítás is abszurdum. Az EU alacsony büntetést szabott ki, amely egyrészt jól levezethető a vonatkozó közösségi jogszabályokból, másrészt hasonló ahhoz, amit más országokkal szemben kiróttak. A Bizottság ráadásul belement abba, hogy a pénzügyi korrekció csak a nagyobb, nemzetközi meghirdetésű tendereket érintse. Ez pedig korántsem magától értetődő engedmény. Hogy - hogy nem, Lázár János hétfőn<span class="apple-converted-space"> </span><a href="http://hetivalasz.hu/uzlet/nagylelkuseg-az-orszagnak-a-megallapodas-68117/" target="_blank">Magyarország régi barátjának</a> nevezte a regionális politikáért felelős Johannes Hahn főbiztost. Csepreghy augusztusi nyilatkozatát ugyanakkor nem korrigálta…</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Összegezve tehát: az infrastrukturális fejlesztéseket finanszírozó programok felszabadítása kétség kívül jó hír. Folytatódhatnak az ország számára létfontosságú EU-beruházások, és jelentősen javul a költségvetés helyzete. Győzelemről azonban szó sincs. Plusz forrást nem kaptunk, csak azt, ami már hónapokkal ezelőtt meg kellett volna érkezzen. Az akció mérlege – ideszámítva a megnövekedett államadósság finanszírozási költségét – alighanem 80-85 milliárd forintos veszteség lesz. És ez nagyon sok pénz, amiből sok minden - mondjuk 40 kilométer autópálya, 80 kilométer közút, 3-4 középméretű várost ellátó szennyvíztisztító és csatornarendszer – épülhetett volna. De ennyi pénzből két és félszer kijött volna a Miskolci, vagy bő háromszor a szegedi villamos ill. trolibusz program is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Mindemellett félő, hogy a feketeleves csak most következik. Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, és a támogatások kifizetése decemberig nem éri el az EU által meghatározott minimum szintet százmilliárdos veszteségre készülhetünk. Erről hamarosan bővebben is tudósítunk.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F09%2F12%2F_megbuntettek_hurra_925%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F09%2F12%2F_megbuntettek_hurra_925%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F09%2F12%2F_megbuntettek_hurra_925%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=„Megbüntettek! Hurrá!”"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/09/12/_megbuntettek_hurra_925#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/5508600" border="0" /></a><br /></p>
büntetés
fejlesztéspolitika
uniós_támogatások
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/EU%20b%C3%ADrs%C3%A1g.jpg
https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/09/02/egy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei_negyedik_resz
Egy centrista határon túli stratégia alappillérei (negyedik rész)
2013-09-02T10:00:00+02:00
2013-09-02T10:00:00+02:00
ravasz_abel
https://blog.hu/user/623124
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>Egy centrista magyar kormány számára a hatékony és releváns politikai cselekvést biztosító határon túli politika célja a szomszédos országokban élő autochtón magyar közösségek továbbélésének és fennmaradásának biztosítása. Ez a cél a „hazahívás” stratégiájával szemben – mely a határon túli közösségekkel embertartalékként számol – fennmaradó, Magyarország és a szomszédos országok számára egyaránt hasznos, közöttük kulturális hidat képező közösségekkel számol. Egy centrista politikai erő a magyar-magyar kapcsolatokban nem célozhatja meg a tempó diktálását, ezzel szemben elsősorban a határon túlról érkező impulzusok feldolgozására és az azokra való reagálásra kell törekednie. Ezért a továbbiakban javasolt intézkedések mindig egy kettős nyomás eredőjeként alakultak. Egyrészt tiszteletben tartják az igényt a kontinuitásra, a már létező intézmények megtartására. Másrészt azonban azt is be kell látni, hogy a jelenlegi struktúrák részben működési deficitekkel küzdenek, részben pedig egy adott politikai irányzat túlélését szolgálják bármely alternatívával szemben. Egy centrista politika azzal számol, hogy határon túli partnerei között megtalálható lesz minden, a határon túli magyarság által nagyobb számban választott szervezet, illetve a civilek képviselői is. Ezért a jelenlegi struktúrák olyan irányú megváltoztatására van szükség, hogy ezek a csoportok egyaránt lehetőséget kapjanak saját nézeteik kifejtésére. Cikksorozatunk első részében a magyar-magyar kapcsolattartás intézményi hátterével, a határon túli magyar politikai képviselet állapotával és ezek szükséges fejlesztése érdekében teendő szakpolitikai lépésekkel foglalkoztunk, a másodikban az oktatás- a harmadikban pedig a támogatáspolitika kérdéseiről volt szó. Negyedik, egyben utolsó posztunk témája a kettős állampolgárság. </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>A magyarországi perspektíva</b><b></b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">A kettős állampolgárság intézményének bevezetése lehetővé tette a határokon túl élő magyarok számára, hogy egyszerűsített eljárásban magyar állampolgársághoz, illetve szavazati joghoz jussanak. Ezzel egy olyan réteg kapcsolódott be a magyar államról szóló döntések meghozatalába, amely eddig csak közvetve vett részt abban. A 2013. áprilisában közzétett kormányzati adatok szerint addig mintegy 420 ezer ember kérvényezte honosítását; zömük román állampolgárként, további jelentős részük pedig Szerbiából és Ukrajnából. A szlovákiai magyar közösségnek a hivatalos adatok alapján csupán 0.3%-a élt ezzel a lehetőséggel.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/t5.jpg" alt="t5.jpg" class="imgnotext" /> </p>
<p align="center" style="text-align: center;"><i>A kettős állampolgárságot kérvényezők országok közötti leosztása.</i></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A honosítás legfontosabb belpolitikai következménye egy új szavazói csoport megjelenése a magyar választási rendszerben. A határon túli magyar közösségekről tudható, hogy tradícionálisan a jobboldal pártjait preferálják. Az elérhető közvéleménykutatási eredmények ezt a képet némileg árnyalják: Romániában és Szerbiában változatlanul tarol a jobboldal – azon belül is a Fidesz –, a többi határon túli közösségtől politikailag jelentősen szétfejlődő Szlovákia esetében azonban a Fidesz „csak” relatív többséggel rendelkezik a válaszadók között.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/t6.jpg" alt="t6.jpg" class="imgnotext" /> </p>
<p align="center" style="text-align: center;"><i>Határon túliak magyarországi pártpreferenciái a közvélemény-kutatások alapján. Az adatok minden esetben a pártválasztókra vonatkoznak.</i></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ezek a preferencia-adatok azonban nem érvényesíthetőek közvetlenül a kettős állampolgárokra is; esetükben erősebb jobbos beállítódásokat feltételezhetünk, egyrészt a politikai jobb nagyobb nemzetpolitikai érzékenysége, másrészt pedig a fideszes kezdeményezés politikai támogatottságának tere miatt. A leginkább kompetetív határon túli közeg, a szlovákiai, gyakorlatilag elhanyagolható számú szavazatot szolgáltathat majd a magyarországi választásokon, ami azt jelenti, hogy összességében 80-90 százalékos fideszes támogatottság sem kizárható majd a kettős állampolgárok szavazatai esetében.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A határon túli magyar szavazat azonban viszonylag kis eséllyel jelenik majd meg döntő tényezőként a 2014-es választásokon: a potenciálisan mintegy maximum 300 ezer főre taksálható szavazattömeg akár 5 millió listás szavazattal és 2-3 millió töredékszavazattal is versenyezhet majd a végelszámolásban. Ilyen körülmények mellett a határon túli szavazók maximum 1-3 mandátum sorsát dönthetik majd el. (Bővebb információért lásd például László Róbert /2013/ Válasz Balog Ákos Gergelynek. <a href="http://www.valasztasirendszer.hu/?p=1941657">Választásirendszer.hu</a>, 2013. január 17.)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>A határon túli perspektíva</b><b></b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A négy 100 ezer fő feletti határon túli magyar közösség jelentősen eltérő helyzetbe került a kettős állampolgárságot illetően. A négy ország helyzete két tengely mentén írható le: EU-s illetve azon kívüli, valamint a többes állampolgárságot megengedő és tiltó államok. A leginkább egyértelmű helyzet Szerbiában van: szabad is, és EU-s állampolgárságot is nyújt a honosítás, így nem meglepő a kérvényezők viszonylag magas aránya. Ukrajnában formálisan tilos a kettős állampolgárság megszerzése – bár közben román/orosz kettős állampolgárok tömegei élnek az országban –, azonban úgy tűnik, hogy az EU-s állampolgárság megszerzése elegendő motivációnak bizonyult a közösség mobilizációjához. Romániában bevett intézmény a kettős állampolgárság, így ott nem volt különösebb akadálya a szimbolikus kérvényezésnek, amely az ország EU-s tagsága ellenére magas arányban meg is történt. Ez az elemzés jól mutatja a szlovákiai helyzet magjában álló döntést: a szlovák parlament által hozott „ellentörvény” (kettős állampolgárság tiltása a szlovák állampolgárság elvesztésének terhe mellett) találkozott az ország EU-tagságával; mivel valós gazdasági előnyük nem származott volna belőle, a szimbolikus politikai cselekvés öröménél pedig nagyobb veszélyt jelentett az állampolgárságvesztés, a szlovákiai magyarok nem kockáztattak.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/t7.jpg" alt="t7.jpg" class="imgnotext" /> </p>
<p align="center" style="text-align: center;"><i>A kettős állampolgárságban érintett legfőbb országok tipológiája.</i></p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A határon túli perspektívához tartozik a határon túli közösségek „rétegződésétől” való félelem: azaz attól, hogy a magyar állam a továbbiakban csupán a kettős állampolgárok érdekeire koncentrál majd nemzetpolitikája kialakításakor, a többiekre nem. Ez az aggodalom makroszinten is létezik, a magyarországi választási küzdelemből de facto kimaradó szlovákiai magyar közösség esetében: könnyen lehet, hogy Dél-Szlovákia a magyar nemzetpolitika vakfoltjává válik az állampolgárok hiánya miatt.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Szakpolitikai ajánlások</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>A</b>: A kultúrnemzet összetartozását kifejező, szavazati joggal bíró kettős állampolgárság az európai politikai-társadalmi hagyományokba illeszkedő eszköz, amelynek visszavonása nem csak politikailag járna katasztrófális következményekkel, de egyben szükségtelen és igazságtalan lépés is lenne. Éppen ezért arra kell berendezkedni, hogy a kettős állampolgárság intézménye – bevezetésének elfogadhatatlan körülményei ellenére is – visszavonhatatlanul a nemzetpolitikai látkép részévé vált.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>B</b>: Ennek megfelelően a mindenkori kormánynak elsődlegesen törekedni kell a kérdésben a szomszédos országokkal – különösen Szlovákiával és Ukrajnával – kialakult konfliktusok rendezésére. A jelenlegi helyzetben jobb lehetőség híján bilaterális megegyezések szavatolhatnák, hogy senkit se érhessen hátrány szülőhazájában azért, mert felvette a magyar állampolgárságot. A bilaterális tárgyalásokon a szomszédos országok kormányaival meg kell értetni, hogy a kettős állampolgárság visszavonhatatlan tény, ám nem revizionista/offenzív eszköz, és mindkét fél közös érdeke egy stabil status quo kialakítása. Az egyoldalú, nyilvános kinyilatkoztatásoknak véget kell vetni.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>C</b>: Fontos cél viszont a határon túli magyar közösségek tagjainak arányosabb és kiegyenlítettebb bekapcsolása a kettős állampolgárok körébe. Ennek egyrészt nemzetpolitikai okai is vannak (minél széles körűbb a lefedettség, annál jobb), másrészt viszont a politikai centrum és a baloldal pártjainak explicit módon is érdeke, hogy kiegyenlítettebbé váljon a jobb- és baloldali szavazók aránya az állampolgárok körében. A mérési adatok alapján ez leginkább a szlovákiai magyar közösség bekapcsolásával lenne elérhető.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>D</b>: Ezzel párhuzamosan minden lehetséges módon elkerülendő a határon túli magyarság állampolgárság alapján történő széttöredezése nemzetpolitikai szempontból érdekes és érdektelen magyarokra. A mindenkori magyar kormány nemzetpolitikájának azok is alanyai kell, hogy legyenek, akik nem élnek az állampolgárság lehetőségével, de magyar kötődésűek. A támogatáspolitika nem rendelődhet alá a politikai haszonszerzésnek.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>E</b>: A 2014-es választások jövendőbeli tapasztalatai, valamint a szomszédos államokkal való bilaterális tárgyalások kapcsán szükségessé válhat jogi változások kodifikálása. A legfontosabb cél, hogy a határon túliak voksa a lehető leginkább transzparenssé váljon a belföldi állampolgárok számára.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>F</b>: Bármely centrista politika erőnek érdeke egy intenzív állampolgársági imázskampány indítása annak céljából, hogy megteremtse saját határon túli bázisát, és hogy rábírja a nem jobboldali szavazókat az állampolgárság felvételére. Egy ilyen kampány megcélozhatná a bal-közép hitelességi deficitjének csökkentését, valamint egy tartós kommunikációs keret és szótár kialakítását is.</p>
<p style="text-align: justify;"></p>
<p></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F09%2F02%2Fegy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei_negyedik_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F09%2F02%2Fegy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei_negyedik_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F09%2F02%2Fegy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei_negyedik_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Egy centrista határon túli stratégia alappillérei (negyedik rész)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/09/02/egy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei_negyedik_resz#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/5465577" border="0" /></a><br /></p>
állampolgárság
kettős
nemzetpolitika
határon_túli_magyar_közösségek
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/t5.jpg
https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/08/29/a_kuszobon_allo_sziriai_intervenciorol
A küszöbön álló szíriai intervencióról
2013-08-29T07:33:35+02:00
2013-08-29T07:33:35+02:00
Radnóti András
https://blog.hu/user/815950
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Az augusztus 21-i damaszkuszi vegyi támadás pozícióik gyökeres átértékelésére késztette a nyugati hatalmakat. Egy, feltehetően az Egyesült Államok vezette koalíció nagy valószínűséggel még a héten fegyveres csapást mér a szír kormány erőire, illetve infrastruktúrájára. De milyen támadás várható? Mik a beavatkozók megfontolásai és hogyan igazolják fellépésüket saját választópolgáraiknak és nemzetközi partnereiknek?</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>A döntés előzményei</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">Míg az ENSZ megbízottai még javában tevékenykednek Damaszkuszban – mely munkában csöppet sem segítik őket a konvojukra mesterlövész-puskával lövöldöző, mindeddig azonosítatlan provokátorok –, a térség és a világ érdekelt kormányai a szír polgárháborúban résztvevő felekhez fűződő viszonyuknak megfelelően foglalnak állást. Érthetően, mert – mint Ban Ki-Mun ENSZ-főtitkár a napokban leszögezte – a nemzetközi szervezet szakemberei csak a vegyi támadás tényét hivatottak megállapítani, annak forrását nem. A támadás ténye a világ közvéleménye számára már napok óta világos – azt Asszad kormánya és szövetségesei sem tagadják. Csak éppen a felkelőket teszik érte felelőssé. </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Miután Barack Obama egy múlt évi beszédében „vörös vonalként” jelölte meg a vegyi fegyverek nagyarányú használatát, és a gyanú szerint a múlt heti már a harmadik – igaz, az első többszáz halálos áldozattal járó – ilyen támadás volt, az amerikai adminisztráció sarokba van szorítva. A további tétlenséggel az USA nemzetközi hitelét kockáztatja; és ami fontosabb, a vegyi fegyverek további terjedését mozdítja előre. John Kerry külügyminiszter hétfői beszédében már nyilvánvalóvá tette, hogy a szíriai kormányt gyanúsítják a múlt szerdai támadással. Ahogy mondta, az ötnapos késlekedés az ENSZ-szakértők beengedésével és a terület további bombázása – feltehetően a bizonyítékok megsemmisítésének céljával – megerősíti a gyanút. Nem mintha az amerikai hírszerzés nem tudná minden kétséget kizáróan, hogy a vegyi fegyverek felett kizárólag Asszad diszponál. De a hírszerzés ennél feltehetően többet tud: Obama kedd este már bizonyítékot ígért Cameronnak.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Cameron kormánya – Obamáéhoz hasonlóan – rövid, célzott, és szilárd jogi alapokon nyugvó támadásról beszél, és jelentős erőket vezényelt a térségbe. Noha a beavatkozásról a miniszterelnök dönt, a politikai támadásokat elkerülendő csütörtökre összehívatták a brit parlamentet, ahol a helyzet eszkalálódásától és egy újabb, az irakihoz és az afganisztánihoz hasonló végtelen konfliktustól tartó képviselők <i>ad absurdum </i>még leszavazhatják az akciót. Ezzel Cameron kerülne kutyaszorítóba: vagy saját parlamentje akarata, vagy az Obamának feltehetően már vasárnap adott szava ellen kell cselekednie. De a kormány, és a sajtó jelentős része egyelőre bízik az alsóház támogatásában.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/sziria3%20(2).jpg" alt="sziria3 (2).jpg" class="imgnotext" width="645" height="451" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az Asszaddal a kezdetektől ellenséges Franciaország is minden jel szerint ki fogja venni a részét a beavatkozásból. Laurent Fabius francia külügyminiszter már a támadás másnapján fegyveres reakciót helyezett kilátásba arra az esetre, ha a szír kormány felelőssége bebizonyosodik. Francois Hollande elnök augusztus 28-án Védelmi Tanácsot hívott össze, hangsúlyozva: országa készen áll a bűnösök megbüntetésére. A legnagyobb kérdés Európában, hogy sikerül-e a nemzetközi katonai beavatkozások kapcsán mindig rendkívül óvatos Németországot bevonni a koalícióba. Bár – feltehetően amerikai biztatásra – a német kormány retorikája is keményedett, és a francia elnökhöz hasonlóan büntetést követel, az óvatos Merkelnek egy közel-keleti katonai kaland mindössze néhány héttel a választások előtt komoly kockázatot jelenthet. Nehezítené Merkel tartózkodását, ha a NATO belépne az intervencióba, erre azonban egyelőre nem sok esély mutatkozik. A Szövetség mai közleménye, bár mélyen elítéli a vegyi támadást és osztja az amerikai és a brit kormány álláspontját a szír kormányerők felelősségét illetően, egy esetleges katonai beavatkozásról azonban nem ejt szót.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b><span>Rövid és célzott csapás</span></b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Törökországon kívül minden, a koalícióban érdekelt állam kormánya hangsúlyozza, hogy a támadás nem az Asszad-rezsim leváltására és így a szíriai háború eldöntésére irányul, hanem kizárólag a vegyi támadások megállítását, a kormányerők a vegyi fegyverektől való elrettentését célozza.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ezért – habár Chuck Hagel amerikai védelmi miniszter nyilatkozata szerint Obama döntéséig „minden opció az asztalon van” – a brit és az amerikai kormány is kizárt már minden szárazföldi, vagy jelentős légierő mozgósításával és elhúzódó jelenléttel járó lehetőséget. Az két politikai és katonai vezetés által e cikk írásának idején véglegesített tervek ezért feltehetően egy, a tengerről vagy a levegőből, de Szíria légterén kívülről indított, katonai egységeket vagy infrastruktúrát célzó, és behatárolt, legfeljebb 2-3 napos időtartamú rakétatámadás-sorozatról szólnak. A célpontok közé valószínűleg nem kerülnek majd be a vegyifegyver-készletek; ezek támadása a szakértők szerint kivitelezhetetlen lenne nagyobb járulékos kár nélkül.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/sziria1%20(2).jpg" alt="sziria1 (2).jpg" class="imgnotext" width="639" height="445" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Egy katonai célpontokkal, behatárolt időtartamra, és Szírián kívülről indított támadásra utal a felsorakoztatott arzenál is: a héten a Földközi-tenger keleti térségébe érkezett egy brit és egy amerikai tengeralattjáró, egy brit helikopter-szállító és egy sor egyéb hadihajó. De a szövetséges erők használhatják az amerikai hadsereg törökországi, a franciák és az amerikaiak Egyesült Arab Emirátusok-beli, illetve a britek ciprusi légibázisait, sőt, szükség esetén bevonhatják a jelenleg az Arab-félsziget másik oldalán tartózkodó két amerikai repülőgép-szállítót is. A célzott támadásokhoz a britek és az amerikaiak Tomahawk típusú hajóról indítható rakétákat használhatnak majd.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Jogi alapok</b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Fontos kitétel minden szövetséges kormány kommunikációjában a támadás jogi megalapozottsága. A nemzetközi jog azonban ingoványos talaj. Teljes és minden kétséget kizáró legitimációt csak az ENSZ Biztonsági Tanácsa adhatna, melynek állandó tagjai (USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, Kína) között egyhangúságra van szükség. Oroszország azonban, mint Szíria régi szövetségese, a szír kormány fegyverszállítója a radikális-militáns szunnita iszlám előretörésétől való félelemtől is vezérelve Asszad védelmének ügyét presztízskérdésként kezeli és mindenképpen megvétózna bármilyen katonai beavatkozást. Kína elsősorban a belügyekbe való be nem avatkozás elvének védelmében tenne hasonlóképp. A mai hírek szerint az Egyesült Királyság ennek ellenére határozati javaslatot terjeszt a Biztonsági Tanács elé, amely felhatalmazást adna a katonai beavatkozásra. A körülmények, vagyis a biztosra vehető orosz és kínai vétó tükrében ez azonban puszta formaságnak tekinthető – bizonyítandó, hogy a beavatkozó államok minden lehetőséget kimerítettek.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Tovább komplikálja az akció legitimitásának kérdését, hogy az Arab Liga, bár szintén az Asszad-rezsimet tartja felelősnek a múlt szerdai támadásért, nem támogatja a katonai beavatkozást. A Liga tartózkodását a New York Times az arab világ bármely nyugati beavatkozástól való idegenkedésével és az arab országok megosztottságával magyarázza. Feltehetően mind az Arab-félsziget és az Öböl államai, mind Egyiptom tart a konfliktus eszkalálódásától és nem kívánja sem a síita elnyomó, Asszad, sem az ellenállásban a legszervezettebb iszlamista, szunnita elemek dominanciáját Szíriában.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ugyanakkor a koalícióban potenciálisan résztvevő országok vezetői nem győzik hangsúlyozni, hogy a támadásra az ENSZ BT felhatalmazása nélkül is készen állnak. A beavatkozásnak ebben az esetben az 1999-es koszovói NATO-beavatkozás (melyet Oroszország szintén ellenzett) kapcsán kidolgozott humanitárius védelmi protokoll, a Responsibility to Protect szolgáltathatna valamiféle hivatkozási alapot. <span>A beavatkozó államok feltehetőleg úgy értelmezik majd ezt a doktrínát, hogy, mivel a szír állam nem védi meg polgárait az emberiesség elleni bűntettektől, melyek megtörténtét a nemzetközi közösség bizonyítani tudja és mivel békés eszköztárukat már kimerítették, alkalmazhatnak fegyveres erőt ezen bűntettek ellehetetlenítésére.</span></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Reális kockázatok </b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Számos politikai érv is szól a célzott, rövid támadás mellett, amely kizárólag a további vegyi csapásokat lehetetlenítené el, vagy rettentené el azoktól Asszadot. Az amerikai, csakúgy mint a brit közvélemény nehezen fogadna el egy újabb nyílt végű, beláthatatlan költségekkel és következményekkel járó közel-keleti kalandot. Ennek az esélyeit tovább rontják a válságból lassan kikecmergő gazdaságok és az iraki és afganisztáni háborúk befejezhetetlensége. Régen világos: a felkelők győzelme esetén is beláthatatlan Szíria jövője. A szír ellenállás bizonyos szervezett elemei ezer szálon kötődnek az Al-Kaidához és más terrorszervezetekhez; ha ezek, vagy iszlamista elemek kerekednek felül a győzelem után minden jel szerint bekövetkező – és feltehetően erőszakos – belharcokban, az a Nyugat abszolút politikai vereségét jelentené. De lehetséges, hogy a mérsékelt csoportok hatalomra kerülése esetén is számolni kell egy, a most uralkodó síita, alavita kisebbséget célzó népirtással. Mindazonáltal Asszad is a Nyugat és Izrael esküdt ellensége és a főellenségnek számító Irán szövetségese.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/sziria4%20(2).jpg" alt="sziria4 (2).jpg" class="imgnotext" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A szövetséges kormányok rendkívül óvatosak, mivel úgy látják: az eddig is több mint százezer halálos áldozattal és több millió menekülttel járó szíriai konfliktusnak csak rossz kimenetele elképzelhető, így abba a Nyugatnak nem érdeke belekeveredni. A beavatkozás egyetlen oka a tömegpusztító gázok használata, így egyetlen célja is a vegyi pusztítás megállítása lehet.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az elmúlt napok óvatos orosz kommunikációjából feltételezhető, hogy Oroszország semmiféle (diplomáciai, stratégiai) válaszlépésre nem készül, és az óvatos hangok által emlegetett iráni háborús provokáció esélye az iszlám köztársaság minden militáns megnyilatkozása ellenére is elhanyagolható. Nem tudhatjuk ugyanakkor, milyen védekezésre készülnek a szíriai kormányerők; így még egy racionális, morális és jogi tekintetben megalapozott szíriai beavatkozás is számos kockázatot rejt magában.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A küszöbön álló katonai csapás előtt azonban ezeknél a kockázatoknál nyomósabb érv az, amit David Cameron hangoztatott, miszerint a vegyi fegyverek büntetlen használata minden másnál kockázatosabb.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F29%2Fa_kuszobon_allo_sziriai_intervenciorol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F29%2Fa_kuszobon_allo_sziriai_intervenciorol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F29%2Fa_kuszobon_allo_sziriai_intervenciorol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A küszöbön álló szíriai intervencióról"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/08/29/a_kuszobon_allo_sziriai_intervenciorol#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/5482724" border="0" /></a><br /></p>
polgárháború
Szíria
katonai_intervenció
vegyifegyverek
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/sziria3%20(2).jpg
https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/08/27/lacrimae_rerum_az_uj_tanevrol
Lacrimae rerum (az új tanévről)
2013-08-27T08:41:32+02:00
2013-08-27T08:41:32+02:00
Radó Péter
https://blog.hu/user/725631
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Aeneas mondja: a dolgoknak könnyei vannak (<i>sunt lacrimae rerum</i>). Magyarul talán a legpontosabb fordítás ez lehetne: a dolgoknak is van lelke. Ha ez igaz, így van ez a tanévekkel is. Ahogy a vakáció elején írt utolsó <a href="http://oktpolcafe.hu/e-la-nave-e-andato-via-vakacio-elott-pedagogusoknak-2143/" target="_blank">OktpolCafé bejegyzésemben</a> írtam, eddig minden változtatás arról szólt, hogy mostantól bármit be lehessen vezetni az iskolákban. Most nézzük, hogy milyen változtatástömeggel örvendeztet meg minket a második Orbán-kormány szeptembertől. Egy lista következik a 2013/14-es tanév „könnyeiről”.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A PDSZ nyári akadémiáján néhány napja arról kellett beszélnem, hogy milyen változásokkal kell számolnunk az új törvény számos intézkedésének életbe lépése után, s azoknak mi lesz a következménye. Az alábbi leltár és prognózis az ott elmondottakon alapszik.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Leltár</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">Összeválogattam tizenöt olyan szeptembertől életbe lépő változtatást, melyek közvetlenül hatnak az iskolák belső világára. Mindenki, aki a közoktatásban dolgozik, jól ismeri ezt a listát, számukra újat valószínűleg a hozzájuk fűzött rövid kommentárokban sem fogok tudni mondani. Mégis, fontos, hogy együtt lássuk ezeket a változástatásokat, mert hatásukat nem elszigetelten, hanem együttesen fejtik ki. Lényegében a változtatásoknak egy olyan kritikus – önmagukban nem feltétlenül fontos – tömegével állunk szemben, amelyek teljesen átírják mindazt, amit mostanáig az iskolákról gondoltunk. Lássuk a listát!</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Hatalmas ütemben és méretekben zajlik lojális <strong>új óvoda- és iskolaigazgatók</strong> kinevezése. Az elmúlt hetekben és a következő napokban a minisztérium az intézményvezetők negyedét-ötödét cseréli le. Az új igazgatók kiválasztásakor a legfontosabb szempont nem az alkalmasság, hanem a lojalitás volt. A valódi döntéseket ugyan már nem az intézményvezetők, hanem a tankerületi igazgatók hozzák, az intézményvezetőknek viszont kulcsszerepe van abban, hogy e döntéseket amolyan hajtószíjként „bevigyék” az iskolákba. Az intézményvezetői munka legfontosabb referenciája mostantól nem a tantestület, hanem a tankerület.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Megkezdődik az <strong>új tantervek</strong> alapján készült pedagógiai programok felmenő rendszerű bevezetése. Ennek hatására a tanítási-tanulás folyamat minden ma a pályán lévő pedagógus emlékeinél sokkal inkább szabályozottabb és – a tartalmak és az alkalmazható pedagógiai módszertan tekintetében – egyre korlátozottabb lesz.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Megkezdődik az <strong>új tantárgyak</strong> (erkölcs és hittan) bevezetése ezek oktatására gyorstalpalón felkészített pedagógusok és egyházi személyek közreműködésével, gyorsan összecsapott tantervekkel és tankönyvekkel. Ezek az órák pont olyan oktatási üresjáratok lesznek, mint a világnézetünk alapjai tantárgy volt az államszocializmus idején.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li><strong>A szakiskolák</strong> teljesen új alapokon, gyökeresen más rendszerben kezdenek el működni. A közismereti órák száma hétre csökken, ezeket egyetlen összevont közismereti tankönyvből tanítják majd, s megkezdődik a „munka alapú” („duális”) szakmunkásképzés gyakorlati oldalának megteremtésével kapcsolatos zűrzavar.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Az általános iskolákban <strong>a tanítás 4-ig tart</strong> majd, amit valahogy valamilyen tartalommal kell megtölteni. Nyilvánvalóan ez a tartalom egy-két délutánra tolt órát (tesi, hittan, stb.) jelent majd és a nem napközis gyerekek beültetését a napközibe.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Életbe lép a <strong>32 órás benntartózkodási szabály</strong>, amit nyilvánvaló módon egyetlen iskola sem lesz képes betartani, mert az iskolák tanári szobáiban nem lehet leülni, órákra készülni és dolgozatokat javítani. Másfelől viszont elindul a havonta egyszer visszamenőleg aláírt jelenléti ívekkel és a kontaktórákon felüli egyéni munkafeladatok heti dokumentálásával történő lepapírozás és az „elkéredzkedés” rendszere.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Életbe lépnek az új, <strong>létszámszabályozáson alapuló finanszírozási szabályok</strong> („központi bérfinanszírozás”) Ezzel kapcsolatban az egyetlen bibi, hogy látszólag nincs központi létszámszabályozás, mert semmilyen jogszabály nem rögzíti az ennek alapjául szolgáló paramétereket. Ahogy az államtitkár asszony <a href="http://fn.hir24.hu/nagyinterju/2013/08/23/hoffmann-rozsa-pokornibol-lehetne-iskolaigazgato/" target="_blank">kinyilvánította</a>: „Nincs kötelező óraszám, ez a fogalom kikerült a közoktatás rendszeréből. Tanítással, pedagógiai foglalkozással töltendő tól-ig időkeret létezik, ami heti 22-26 óra.” Ez olyan, mint hogy nincsenek felvételi keretszámok sem, noha az ettől függő finanszírozás miatt mégis vannak. Amennyire én tudom, természetesen vannak kötelező óraszámok, a tantárgyfelosztásokat a tankerületek 24 órára kisakkozva csináltatják majd meg a következő napokban. Ezt éppen csak nem rögzítették törvényben és nem kötötték a nyilvánosság orrára.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Egy további évfolyamon lesz kötelező a <strong>mindennapos testnevelés</strong>, ami örvendetesen növeli majd az iskolák folyosóin tornázó osztályok számát. Az általános iskolákban kicsit könnyebb lesz megoldani a tantermek hiányából fakadó problémákat, mert a gyereket délután 4-ig tanórákon múlathatják majd az időt.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Nem sokat beszélünk róla, de az idén 25 százalékkal több beiskolázott gyermek <strong>nagyobb létszámú és sokszor fiatalabb belépő osztályokat</strong> eredményez. Noha az osztálylétszámnak az oktatás minősége gyakorolt hatását erősen túlértékelik, ez mégis felvet majd egy csomó pedagógiai alkalmazkodási problémát.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>A pompásan működő régi <strong>tankönyvterjesztési rendszer</strong> helyén most debütál az új államosított és központosított, tehát drága és béna rendszer. Nem bejáratott mechanizmusról van szó, tehát a tanév eleje óhatatlanul hiányzó tankönyvek utáni rohangálással telik majd.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Október elején mindenki megkapja <strong>új fizetését</strong> és kiderül, hogy a nyelvbotlásként folyamatosan 60 százalékosként kommunikált, valójában átlagosan 34 százalékos bérnövekedés kinek ellensúlyozza a Pedagógus 1-be való visszasorolás, a pótlékok kiesése és a megnövekedett munkaterhek okozta jövedelemcsökkenést, s kinek nem. (Úgy tűnik, sokkal több pedagógusnak csökken a jövedelme, mint amennyit a kormányzat legendás optimizmusa előre jelez.) Egyúttal elkezdődik annak a kétezer pedagógusnak a kiválasztása és minősítése, akik majd a következő tanévben közreműködnek kollégáik minősítésében.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Ebben a tanévben megkezdi áldásos tevékenységét a <strong>szakfelügyelet</strong>, amely egy több évtizede halott oktatástudományi paradigma alapján az iskolai oktatás minőségét az egyes pedagógusok ellenőrzésével igyekszik biztosítani. (Részleteket erről még mindig nem tudunk.)</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>A pedagógusok az átsorolással együtt járó munkaszerződés módosítás keretében belépnek a még nem is létező <strong>pedagógus kamarába</strong>, amely – majd ha valóban létrejön – megalkotja azt a NER-kompatibilis etikai kódexet, melynek alapján a kamara is közreműködhet az egyes pedagógusok ellenőrzésében.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Megtörtént több száz nyugdíjkorhatárt elért pedagógus <strong>kényszernyugdíjazása</strong>, a helyükre azonban nem lehet felvenni másokat. Azokban az iskolákban, melyeket ez érint, meg kell oldani a kiesők munkájának a pótlását.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Kétszáz valamilyen okból bűn által fertőzöttnek nyilvánított iskolában megjelennek az <strong>iskolarendőrök</strong> („bűnmegelőzési tanácsadók”), akik fegyelmi problémák esetén a kormányzat által nyilvánvalóan hatástalannak tekintett pedagógiai eszközök helyett hatósági intézkedéseket foganatosítanak majd.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Prognózis: rövidtávú hatások</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">Az iskola egy biztonságos, erősen szabályozottan és szervezetten működő üzem. (A MÁV vagy a hadsereg csak álmodik arról, hogy annyira pontos és kiszámítható legyen, mint egy iskola.) Általában márciusban már vannak tantárgyfelosztások tehát tudható, hogy ki milyen órában, melyik osztályban mit tanít, tehát bőségesen van ideje mindenkinek felkészülni mindenre. Ennek így is kell lennie, az iskolákba gyerekek járnak.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Most azonban minden idők legzűrösebb tanévkezdése következik. Ahol nem 24 órára számolták ki a tantárgyfelosztásokat ott újra kell sakkozni azokat, tehát egyáltalán nem biztos, hogy mindenki ott és annyi órában tanít majd, ahol most tudja. (Az sem kizárt, hogy a napokban derül ki, hogy nem mindenkinek van állása, aki most úgy hiszi.) Az új tantárgyfelosztások alapján újrakezdődik az iskolán belüli alku az órarendekről, ami azt jelenti, hogy a gyerekek a megszokottnál sokkal hosszabb ideig tanulnak majd ideiglenes órarend szerint. Még szeptemberben is zajlik majd a hiányzó tankönyvekért való rohangálás. Az új igazgatók bizonytalanok és bizalmatlanok lesznek, ami erősen rombolja majd azt az együttműködésen alapuló légkört, ami a tanév beindításához kell. Október elején kitör a rengeteg bérszámfejtési hiba miatti zűrzavar. Meg kell szokni, hogy a tanárik állandóan tömve lesznek dologtalanul ücsörgő, vagy a kevés számítógép előtt tolongó, és az elektronikus naplóhoz hozzáférni igyekvő pedagógusokkal. Ez a lista hosszan folytatható lenne. Az új tanév ideges pedagógusokkal, ideges szülőkkel, ideges és szorongó igazgatókkal, valamint túlterhelt és egyre agresszívabb tankerületi alkalmazottakkal kezdődik majd. Mindeközben egyre disszonánsabb lesz a Szalay utcából bőségesen áradó zavartalan tanévkezdésről szóló sikerpropaganda. </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Nem új jelenség, hogy a központi oktatásirányítás vagy egy fenntartó önkormányzat valamivel megzavarja a tanévkezdés rutinműveleteit. A semmilyen felkészülési-alkalmazkodási időt nem hagyó változtatások ilyen tömegének bevezetése azonban példa nélküli, mint ahogy az is, hogy az oktatás és tanulás megszervezésének legfontosabb paramétereit nem idejekorán meghozott és nyilvános törvények tartalmazzák. Ennek ellenére azt gondolhatnók, hogy ha a szokásosnál lassabban is majd valahogy elrendeződnek a dolgok. (Végül is már január óta a pedagógusok problémamegoldó képessége és nem a tankerületek működtetik a rendszert.) Attól tartok, ez nem így történik majd. Van az új köznevelési rendszernek néhány olyan vonása, ami tartós üzemmé változtatja majd a zűrzavart és bizonytalanságot. A legfontosabbak:</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Az új nemzeti együttműködésen alapuló rendszer azon sajátossága, hogy a dolgok működését nem törvényi szabályozás, hanem egyedi tankerületi igazgatói döntések határozzák meg. A „tankerek” – felsőbb utasításra vagy egyéni kezdeményezésre – jórészt az iskolaigazgatóktól átvett egyedi irányítási döntések tömegét hozzák majd meg, ami nem segíti majd a dolgok helyrerázódását. (Ne feledjük, az önkormányzati fenntartói rendszerben az önkormányzatok alkotmányos önállósága miatt minden működési keretfeltételt törvényben kellett szabályozni, ami biztosította a kiszámíthatóság és átláthatóság minimumát.)</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Már sokszor leírtam, hogy a bürokratikus centralizáció brutális túlszabályozást eredményez: mindent részletszabályozások tömege határoz majd meg. Ez különösen igaz a nagy rendszer-átalakító mű jelenlegi szakaszában, amikor a minden konzultáció nélkül sebtében meghozott hulladékszabályozások módosítása napi elfoglaltsága lesz az államtitkárság munkatársainak.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Megkezdődik a korábbi években felhalmozott és így-úgy karbantartott épületek és felszerelések leamortizálódása miatti napi küszködés. Lévén az önkormányzatok már nem tulajdonosai az iskoláknak nem lesz könnyű belőlük pénzt kiszedni bármire is, a KLIK-ből pedig még nehezebb lesz, mert a költségvetése durván és szándékosan alul van tervezve. </li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Ősszel megkezdődik a következő évi költségvetés tervezése, ami garantálni fogja a tartós bizonytalanságot. Választási költségvetés lesz, ami nem csak azt jelenti, hogy szórják majd a pénzt szavazatvásárlásra, de az ellenkezőjét is: a nem szavazatbiztosító kiadások kurtítására kell számítani (a közoktatás működtetése márpedig ilyen) és a költségvetés horizontja csak az első félév végéig tart majd. Semmi sem akadályozza a kormányzatot abban, hogy egész évre megint durván alultervezze a KLIK költségvetését, ami tartósítja az eddigi állásbizonytalanságot.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>A rendszerváltás óta most először a kampány egyik kitüntetett harci terepe az oktatás lesz. A megnövekedett médiafigyelem miatt napi szintű egyedi balhék tömege jelenik majd meg a sajtóban, s a kampány miatt a politika korábbiaknál is erősebb beszűrődik az iskolákba. (Nem kétséges, hogy ez fel fogja erősíteni a pedagógusok megfélemlítését szolgáló – eddig is bőségesen alkalmazott – eszközök használatát.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Prognózis: hosszú távú hatások</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">A kormányzó pártok és az oktatásirányítás vezetői a most életbe lépő változtatás tömeget egy a valóban minőségi oktatás felé való elmozdulás első lépéseiként népszerűsítik. Ez úgy hangzik, mintha a kormányzatnak valóban lennének komolyan megfontolható oktatáspolitikai céljai. Ezzel szemben már tudjuk, hogy ilyesmije nincs, a rendszer-átalakításnak kizárólag politikai oka van, minden minőségről szóló okfejtés pedig csak kommunikációs háttérzaj. Azt azonban tudjuk, hogy a nemzetközi oktatástudomány mit tekint minőségnek, érdemes tehát mérlegre tenni a változtatásokról szóló listát abból a szempontból, hogy azok közép és hosszú távon milyen hatást gyakorolnak majd az iskolákban zajló nevelő-oktató munka minőségére és eredményességére.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A ma uralkodó oktatástudományi paradigma – az úgynevezett tanulási eredmények alapú megközelítés – alapján azt tekintjük minőségi oktatásnak, ha egy iskola magas mérhető tanulási eredményeket produkál az általa oktatott gyermekekkel. Arról, hogy melyek azok a tulajdonságai egy iskolának, melyek erre képessé teszik, három évvel ezelőtt írtam egy részletes magyarázatokkal ellátott <a href="http://oktpolcafe.hu/a-hatekony-iskolarol-225/" target="_blank">bejegyzést</a> az OktpolCafén, aki szeretne benne elmélyülni, látogassa meg. Most csak a két lista összevetésének végeredményét közlöm az elemzés részletei nélkül. A különböző minőségkritériumokat igyekeztem három csoportba osztani. Az első csoportba azok kerültek, melyek tekintetében a szeptemberi változások azonnali és drasztikus minőségromlást eredményeznek (ezeket az alábbi ábrában élénkpirossal színeztem). A második csoportba azok a halványpirossal jelzett kritériumok kerültek, melyek tekintetében megítélésem szerint a mostani változtatások lassú, de biztos minőségromlást eredményeznek majd. Végül a harmadik csoportot azok a kékkel színezett kritériumok alkotják, melyekkel összefüggésben a változások hatására minőségjavulás várható – ha lettek volna ilyenek. Nem voltak.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/2013%20v%C3%A1ltoz%C3%A1sok%20%C3%A9s%20eredm%C3%A9nyess%C3%A9g.jpg" alt="2013 változások és eredményesség.jpg" class="imgnotext" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Mint látható, egyértelmű és azonnali minőségromlásra számítok az iskolákban érvényesülő –alap- és kulcskompetenciákat középpontba állító – teljesítmény orientáció, a jó vezetés, a tanterv minősége és a tanulási lehetőségek gazdagsága, az iskolai klíma (az iskolák szervezeti kultúrája) és a szülők bevonódása tekintetében. Az összes többi kritérium esetében – a pedagógusok képességei és rutinja, valamint bizonyos változtatások lassú hatásmechanizmusa miatt - a minőségromlás sokkal lassabb, amolyan leépülés, fokozatos képességvesztés jellegű lesz. Elemzői szemmel nézve nem kétséges tehát, hogy az új tanév egy erősen minőségellenes politika implementációjának első éve lesz.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ennek első látványos bizonyítékaira még várnunk kell: a decemberben napvilágot látó új PISA adatok még a 2012-es tudásszintekről tudósítanak majd, tehát nem szólnak majd többről, mint hogy lehet-e csupán szavakkal kárt okozni. Kétség sem férhet azonban ahhoz, hogy a 2015-ös PISA vizsgálat adatai már erős teljesítményromlást jeleznek majd.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Mielőtt bárki azt gondolná, hogy valami ezoterikus rendszerszintű zagyvaságról olvasott: amikor minőség és teljesítményromlásról beszélek hús-vér tanulók tízezreinek alapvető szövegértési, matematikai és természettudományi kompetenciáról van szó, melyek fejlettsége egész későbbi életüket meghatározza majd. Erről szólnak majd az új tanév könnyei.</p>
<p style="text-align: justify;"></p>
<p style="text-align: justify;"><em> </em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>(Radó Péter ezen írása eredetileg az<a href="http://oktpolcafe.hu/lacrimae-rerum-az-uj-tanevrol-2161/" target="_blank"> OktpolCafe blogon</a> jelent meg.)</em></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F27%2Flacrimae_rerum_az_uj_tanevrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F27%2Flacrimae_rerum_az_uj_tanevrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F27%2Flacrimae_rerum_az_uj_tanevrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Lacrimae rerum (az új tanévről)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/08/27/lacrimae_rerum_az_uj_tanevrol#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/5479982" border="0" /></a><br /></p>
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/2013%20v%C3%A1ltoz%C3%A1sok%20%C3%A9s%20eredm%C3%A9nyess%C3%A9g.jpg
https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/08/26/egy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei_harmadik_resz
Egy centrista határon túli stratégia alappillérei (harmadik rész)
2013-08-26T08:03:17+02:00
2013-08-26T08:03:17+02:00
ravasz_abel
https://blog.hu/user/623124
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>Egy centrista magyar kormány számára a hatékony és releváns politikai cselekvést biztosító határon túli politika célja a szomszédos országokban élő autochtón magyar közösségek továbbélésének és fennmaradásának biztosítása. Ez a cél a „hazahívás” stratégiájával szemben – mely a határon túli közösségekkel embertartalékként számol – fennmaradó, Magyarország és a szomszédos országok számára egyaránt hasznos, közöttük kulturális hidat képező közösségekkel számol. Egy centrista politikai erő a magyar-magyar kapcsolatokban nem célozhatja meg a tempó diktálását, ezzel szemben elsősorban a határon túlról érkező impulzusok feldolgozására és az azokra való reagálásra kell törekednie. Ezért a továbbiakban javasolt intézkedések mindig egy kettős nyomás eredőjeként alakultak. Egyrészt tiszteletben tartják az igényt a kontinuitásra, a már létező intézmények megtartására. Másrészt azonban azt is be kell látni, hogy a jelenlegi struktúrák részben működési deficitekkel küzdenek, részben pedig egy adott politikai irányzat túlélését szolgálják bármely alternatívával szemben. Egy centrista politika azzal számol, hogy határon túli partnerei között megtalálható lesz minden, a határon túli magyarság által nagyobb számban választott szervezet, illetve a civilek képviselői is. Ezért a jelenlegi struktúrák olyan irányú megváltoztatására van szükség, hogy ezek a csoportok egyaránt lehetőséget kapjanak saját nézeteik kifejtésére. Cikksorozatunk első részében a magyar-magyar kapcsolattartás intézményi hátterével, a határon túli magyar politikai képviselet állapotával és ezek szükséges fejlesztése érdekében teendő szakpolitikai lépésekkel foglalkoztunk, a második az oktatáspolitika kérdéseiről szólt, a harmadik rész témája a támogatáspolitika elvi és gyakorlati megfontolásai. </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">A határon túli magyarság támogatását ellátó intézményi háttér számos változáson ment át a rendszerváltás óta, és működése ennek értelmében alapvetően három szervezéstechnikai ciklusra osztható. 2006-ig a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH), minisztériumi főosztályok illetve közalapítványok által alkotott rendszer működött, melynek eltérő motivációjú elemei egymással nehézkesen kommunikáltak. A rendelkezésre álló pénzügyi keret 2002-ig jellemzően a költségvetési főösszeg mintegy 0.1%-át tette ki, mely az első Orbán-kormány ideje alatt 0.28%-ra emelkedett, hogy azután az első Gyurcsány-kormány idején ismét 0.2% alá csökkenjen. 2006-ban a második Gyurcsány-kormány radikálisan változtatott a meglévő gyakorlaton a HTMH felszámolásával, a kompetenciák a Szülőföld Alaphoz való átcsoportosításával, és a párhuzamos struktúrákból adódó apparátusharcok ezáltali kiiktatásával. Az új rendszerben a jégre tett MÁÉRT helyett a határon túli vezetőkkel való bilaterális tárgyalások jelentették a nemzetpolitika fő inspirációs forrását. (Bővebb információért lásd például Bárdi Nándor & Misovitz Tibor /2010/ „A kisebbségi magyar közösségek támogatásának politikája”. in: <a href="http://mek.oszk.hu/09200/09282/pdf/htm_konyv.pdf" target="_blank"><i>Határon túli magyarság a 21. században c. tanulmánykötet.</i></a>)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">2011-ben a második Orbán-kormány újabb radikális változtatás-csomagot foganatosított. A határon túli magyarság támogatórendszerének elsöprő többségét a Bethlen Gábor Alaphoz (BGA) csoportosította át, amelynek működését elsősorban a külföldön „magyar intézetként” működő Balassi Intézet (BI), a Nemzeti Együttműködés Alap (NEA) valamint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) határon túli programtámogatásai egészítenek ki. A 2013-as költségvetésben ezen szereplők a következő forrásokkal gazdálkodhattak:</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/t3.jpg" alt="t3.jpg" class="imgnotext" width="535" height="111" /></p>
<p style="text-align: center;"><i>A költségvetés főbb a határon túlra irányuló tételei, 2013.</i> <i>A Balassi-intézet és a Nemzeti Együttműködés Alap értelemszerűen költségvetésének csak egy kisebb részét használja fel kimondottan a határon túli magyarságot érintő programokban és projektekben.</i></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"></p>
<p style="text-align: justify;"><b>A Bethlen Gábor Alap</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">A támogatórendszer magját jelentő Bethlen Gábor Alap egy elkülönített állami pénzalap, amelynek kezelését egy e célra létrehozott Zrt. látja el. A szervezet élén egy vezérigazgató áll, a stratégiai tervezést azonban nem ő, hanem egy felügyelőbizottság látja el, melynek tagjai a nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter (Semjén Zsolt), a KIM közigazgatási államtitkára, a KIM nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, valamint (2013. júliusától) a Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetésért felelős helyettes államtitkára. Ez a bizottság ülteti át az alapítvány működésére a MÁÉRT szakmai albizottságai által hozott ajánlásokat, a magyar állam költségvetése alapján meghatározza az egyes támogatási programok kereteit, valamint dönt a pályázatok után fennmaradt összeg elosztásáról is. A gyakorlatban a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Répás Zsuzsa ráhatása a leginkább jelentős a szervezet működésére. A bizottság működése jelentős részben rosszul definiált, kifelé procedurális inkonzisztenciát mutató módon valósul meg.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A BGA legfontosabb területe az oktatási részben már tárgyalt oktatatási-nevelési támogatás („Szülőföldön magyarul”), amely keretének mintegy 40%-át emészti fel. A második nagy tétel a „Nemzeti jelentőségű intézmények támogatása”, amely a teljes keret 30%-át teszi ki. Ez a summa meghívásos alapú pályázatokon kerül elosztásra, amelyre a nemzeti jelentőségű intézmények 2012-ben meghatározott csoportja kap meghívást. (A lista <a href="http://bit.ly/13jGVb8">itt</a> érthető el) 2013-ban két intézmény kapott ezen felül is kiemelt támogatást, az erdélyi Sapientia Egyetem és a kárpátaljai II. Rákóczi Ferenc Főiskola. A BGA egyéb programjai (A magyar kultúráért és oktatásért; Határtalanul; Magyarság Háza; kisiskolások éve) együttesen keretének mintegy 10%-át teszik ki. Az alap működteti a 2011. novembere óta létező Nemzetpolitikai Kutatóintézetet is.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/t4.jpg" alt="t4.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p align="center" style="text-align: center;"><i>A Bethlen Gábor Alap főbb programjainak relat</i><i>í</i><i>v súlya, 2013.</i></p>
<p align="center" style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az alapot 2013 júniusában negatívan érintette az EU túlzott deficit eljárása, amely miatt a kormány 500 millió forint egyenlegjavítást kért tőle. Ezt elsősorban az oktatási-nevelési támogatás összegének mintegy negyedével, 22.400-ról 17.200 forintra történő átmeneti(?) csökkentésével sikerült elérni.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>További intézményrendszer</b><b></b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A Balassi Intézet, amelynek agendájában egyaránt szerepel a magyar kultúra külhoni – így a határon túli kisebbségek körében – való terjesztése, valamint a határon túli magyar kultúra belföldi bemutatása, programok sorát futtatja a határon túl élők számára. A belföldi rendezvények, valamint a pozsonyi és sepsiszentgyörgyi intézetek helyi jelentőségű aktivitásai mellett elsősorban a nyugati diaszpóra számára működtetett magyarságismereti és nyelvi képzések, illetve a szaktáborok és csereprogramok érdemelnek említést.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A Nemzeti Együttműködés Alap (NEA) alszervezetei közül a Nemzeti Összetartozás Kollégiuma azon magyarországi civil szervezetek működését hívatott támogatni, amelyek a határon túli magyarság (illetve a magyarországi kisebbségek) körében végzik tevékenységüket. A NEA a 2012 és 2013 tavasza között eltelt egy évben öt pályázati kiírásban mintegy 1.18 milliárd forintot tett elérhetővé az ilyen témában pályázók számára. A szervezet preferálja a határon túli szervezetekkel konzorciumban történő pályázást, ilyen esetekben a maximálisan lemeríthető összeg magasabb.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A KIM által a BGA és a BI bevonása nélkül működtetett programok közül elsősorban a 2012-ben a Diaszpóra Tanács ajánlásával indított Julianus-program érdemel említést, amely a magyar kulturális örökség és emlékhelyek dokumentálását tűzte ki célul. Emellett 2013-ban megindult a Kőrösi Csoma Sándor Program is, amelynek keretén belül 47 fő utazhatott ki a diaszpórába „a nyugati magyarság magyar identitásának érdekében végzett ismeretátadási, oktatási, szervezési” tevékenységet céljából.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Szót érdemel még az ún. Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI), amelynek megalapításáról az Orbán-kormány 2012-ben döntött, elsősorban Szász Jenő MPP-elnök pacifikálásának érdekében. Az intézet működési kerete 1.3 milliárd forint, és tervezett létszáma 100 fő. Az intézet 2013 közepéig nem mutatott fel valós működést, jövője és az intézményrendszer egyéb elemeihez – elsősorban a Nemzetpolitikai Kutatóintézethez – fűződő viszonya pedig kérdéses</p>
<p style="text-align: justify;">.</p>
<p style="text-align: justify;"></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Szakpolitikai javaslatok </strong></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>A</b>: A 2011-ben kialakított egyszerűsített szervezeti struktúra jó irány, amennyiben csökkentette az intézményrendszer redundanciáját, egyértelműsítette a kompetenciákat. Éppen ezért fenntartása összességében jó lépés. Mindamellett a rendszeren azóta keletkezett „kinövések”, mint a KIM önálló tevékenysége (Kőrösi Csoma, Julianus), illetve a Nemzetstratégiai Kutatóintézet, ismét a komplexitás növelésének irányába mutatnak. A cél ezért egy egyszerű és centralizált intézményrendszer fenntartása lehet, a Bethlen/Balassi/NEA felosztásból kilógó kezdeményezések abba való betagolásával.</p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>B</b>: A Bethlen-alap irányításának jelenlegi formája, azaz a felügyelő bizottság működése elfogadhatatlan. A szervezet legitimitásának növelése a határon túli szervezeteket tömörítő, újragondolt MÁÉRT a BGA működésével kapcsolatos döntésekbe való közvetlen bevonásával lehetne elérhető, amely a reaktív politika elvével összeegyeztethető eljárás.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>C</b>: Szükségesnek tűnik a BGA meghívásos pályázatainak újraértékelése, illetve az ún. „nemzeti jelentőségű intézmények” listájának időszakos felülvizsgálata, a politikai kurzustól való függetlenítés. Ennek is jó eszköze lehet egy kiegyensúlyozottabb MÁÉRT. Ésszerű elvárás a meghívásos pályázatokkal kapcsolatban a támogatási kritériumok (mire, miért, mennyit) objektív rendszerének lefektetése és nyilvánossá tétele, amely a klientelizmus látszatát és lehetőségét egyaránt csökkentené.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>D</b>: A BGA „A magyar kultúráért és oktatásért” nevű kiírása a kisebb intézmények támogatásának legfontosabb csatornája a határon túli közösségek szempontjából. Amennyiben a 2. (oktatáspolitikai) rész A vagy B pontjaiban megfogalmazott, az oktatási-nevelési támogatással kapcsolatos jövőképek valamelyike megvalósul, úgy megfontolandó oktatási komponensének részleges áttervezése: a fejpénz intézményi támogatássá való konvertálása esetén a részleges összeolvasztás, a fejpénz kimeneti finanszírozássá alakítása esetén egy jelentős forrásemelés lehet az adaptálódás formája.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>E</b>: Szükségesnek látszik a társadalmi konzultáció a kiemelt fontosságú intézmények és az egyéb intézmények közötti forráselosztás arányáról. Erre azonban a MÁÉRT alkalmatlan, amennyiben az establishment a nagy intézmények erősítésében érdekelt. Éppen ezért a járható út a civil szférával való konzultálás, majd pedig egy ez alapján előkészített javaslat a MÁÉRT-en való áttárgyalás lehet a megfelelő eljárás.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>F</b>: Az anyaországi és külhoni diákok közötti érintkezést, valamint utaztatást megcélozó Határtalanul program hasznos nemzetpolitikai funkcióval bír, amennyiben a nemzeti összetartozás érzéset növeli. Éppen ezért megtartása – bár nem esszenciális fontosságú programról van szó – lehetőség esetén javasolt.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>G</b>: A BGA éves tematikus programjai (2012: óvodások, 2013: kisiskolások) hasznos keretet teremtenek célzott, koncentrált beavatkozásokra a határon túli intézmény- és támogatási rendszerbe, ezért folytatásuk, jól átgondolt középtávú koncepció alapján, ajánlott.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>H</b>: A Magyarság Háza-program, amely egy központi információs és PR-intézményt hoz létre a budai várnegyedben, 2014-re fejeződik be, ezért a következő kormány feladata lesz a kiépült intézmény pontos tartalmának meghatározása. Amennyiben ez a kormány egy bal/közép formáció lesz, úgy a Magyarság Háza hasznos infrastrukturális terep lehet a kormányzat nemzetpolitikai intézkedésének megjelenítésére, nemzetstratégiai gondolkodásának bemutatására és imázskampányokra is.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>I</b>: Szükséges lépés a nemzetpolitikai kutatóintézetek, szakmai csoportok és tanácsadói szervek egyesítése, különös tekintettel a Nemzetpolitikai- és Nemzetstratégiai Kutatóintézetekre. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet, melynek létrejötte politikai alku eredménye, leállítandó. A Nemzetpolitikai Kutatóintézet, amely a BGA szervezete, hasznos alap lehet a szakpolitikai háttérkompetencia kiépítéséhez.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>J:</b> A BGA által üzemeltetett „Dr. Szász Pál tanulmány ösztöndíj”, amely otthon tanuló határon túli magyar jogász magyarországi tapasztalatszerzését célozza meg, hasznos best practice és a határon túli elitképzés legitim eszköze. Éppen ezért nem csak folytatása, de esetlegesen más szakmákra történő kiterjesztésének mérlegelése is ajánlott.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>K</b>: A Balassi Intézetek működése egységesítésük óta hatékonyabbnak tűnik. Egy ilyen intézményrendszer fenntartása hasznos kulturpolitikai lépés és a nyugati, a kultúrnemzet fogalmát használó országoknak is bevett szokása. Megfontolandó a vajdasági és kárpátaljai magyar közösségeket, valamint a helyi szerb és ukrán közéletet ellátó intézetek kialakítása Belgrádban (vagy Újvidéken) és Ungváron.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>L</b>: Megfontolandó a nyugati magyar diaszpóra támogatásának teljes átcsoportosítása vagy a Balassi Intézetek kompetenciájába, vagy pedig a balassis és rajtuk kívül eső kompetenciák közös átcsoportosítása egy új intézménybe. Ezáltal a diaszpóra esetében is megszűnne a diffúz állapot, a jelenleg a KIM által önállóan működtetett programok pedig integrálhatóak lennének egy közös stratégiai cselekvésbe.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>M</b>: A Julianus-program – a nemzeti örökség helyszíneinek összeírása – hasznos és támogatandó. Javasolható egy imázskampány ráépítése a Julianus-adatbázisra: azokon a helyeken, ahol a nemzeti örökségbe tartozó emlék található, a magyar állam finanszírozhatná formalizált, logóval-branddel ellátott háromnyelvű (magyar, államnyelv, angol) ellátott információs táblák elhelyezését. Ez a kampány egyaránt szolgálná a magyarság imázsának megerősítését és a szórványban élő magyarság önbecsülésének támogatását. A program vagy a BGA, vagy a Balassi portfóliójába áthelyezendő.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>N</b>: A Kőrösi Csoma Program (hazai értelmiség kiutaztatása a diaszpórába) jelenleg rosszul kommunikált, kis társadalmi ismertségű, és a kormányzati aktivistahálózat építésének vádjával terhelt program. Éppen ezért ebben a formában folytatása nem ajánlott.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>O</b>: Az elmúlt évek egyik fő fejleménye a határon túli közéletben a kétnyelvűségi kampányok (elsősorban Románia, Szlovákia) elterjedése, és a politizáló civil szféra ebbe való bevonódása. Bár a jelenlegi BGA-programokba ilyen kezdeményezések is bekapcsolódhatnak, megfontolandó egy külön pályázati kiírás, de minimum egy tematikus év létrehozása a kétnyelvű aktivizmus fontosságának fel- és elismerésére, támogatására. Ezzel egy bal-közép politikai erő legitimitást is nyerhetne a sokszor inkább a jobboldal (vagy jobb-közép) felé orientálódó aktivistahálózatok körében.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>P</b>: A támogatáspolitika jelen formájában kis mértékben veszi igénybe a bekapcsolható EU-s források körét, annak ellenére is, hogy a regionális együttműködés az EU prioritásai között van. A határmenti együttműködések, illetve határokon átnyúló mikrorégiók támogatása mellett a mindenkori kormányzat felmérhetné azt is, miképpen tudja EU-s forrásokat csoportosítani regionális jellegű, a határon túli közösségeket is érintő projektek mögé. Ezen megfontolásnak a Wekerle-tervben is hangsúlyosabban meg kellene jelennie.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><i>(Sorozatunk következő, utolsó részében a kettős állampolgárság kérdésével foglalkozunk.)</i></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F26%2Fegy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei_harmadik_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F26%2Fegy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei_harmadik_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F26%2Fegy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei_harmadik_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Egy centrista határon túli stratégia alappillérei (harmadik rész)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/08/26/egy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei_harmadik_resz#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/5465539" border="0" /></a><br /></p>
nemzetpolitika
támogatáspolitika
határon_túli_magyar_közösségek
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/t3.jpg
https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/08/19/egy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei_masodik_resz
Egy centrista határon túli stratégia alappillérei (második rész)
2013-08-19T08:29:55+02:00
2013-08-19T08:29:55+02:00
ravasz_abel
https://blog.hu/user/623124
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>Egy centrista magyar kormány számára a hatékony és releváns politikai cselekvést biztosító határon túli politika célja a szomszédos országokban élő autochtón magyar közösségek továbbélésének és fennmaradásának biztosítása. Ez a cél a „hazahívás” stratégiájával szemben – mely a határon túli közösségekkel embertartalékként számol – fennmaradó, Magyarország és a szomszédos országok számára egyaránt hasznos, közöttük kulturális hidat képező közösségekkel számol. Egy centrista politikai erő a magyar-magyar kapcsolatokban nem célozhatja meg a tempó diktálását, ezzel szemben elsősorban a határon túlról érkező impulzusok feldolgozására és az azokra való reagálásra kell törekednie. Ezért a továbbiakban javasolt intézkedések mindig egy kettős nyomás eredőjeként alakultak. Egyrészt tiszteletben tartják az igényt a kontinuitásra, a már létező intézmények megtartására. Másrészt azonban azt is be kell látni, hogy a jelenlegi struktúrák részben működési deficitekkel küzdenek, részben pedig egy adott politikai irányzat túlélését szolgálják bármely alternatívával szemben. Egy centrista politika azzal számol, hogy határon túli partnerei között megtalálható lesz minden, a határon túli magyarság által nagyobb számban választott szervezet, illetve a civilek képviselői is. Ezért a jelenlegi struktúrák olyan irányú megváltoztatására van szükség, hogy ezek a csoportok egyaránt lehetőséget kapjanak saját nézeteik kifejtésére. Cikksorozatunk első részében a magyar-magyar kapcsolattartás intézményi hátterével, a határon túli magyar politikai képviselet állapotával és ezek szükséges fejlesztése érdekében teendő szakpolitikai lépésekkel foglalkoztunk, most az oktatáspolitika kérdései következnek. </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">Az oktatási intézmények a határon túli magyar közösségek önfenntartásának legfontosabb terepét jelentik. A kutatások egyértelműen arra utalnak, hogy ma az államnyelvű tanítási intézménybe járó gyermekek jelentős része nyelv- és nemzetiségcserén esik át, többségük még létező magyar identitását nem adja át gyermekének. A magyar nyelvű iskolarendszerből való kiesés ráadásul aszimmetrikus helyzetben zajlik: az államnyelvű óvodába járók zöme nem vált magyar nyelvű alapiskolára, miközben fordított irányban a helyzet nem ennyire egyértelmű. Hasonló a helyzet az elemi iskolákkal is: az államnyelvű iskolákból nagyon kevesen térnek vissza magyar nyelvű középiskolákba. Fontos azonban látni azt is, hogy a mai magyar oktatáspolitika a nem magyar intézményekbe járó gyermekekről azonnal és automatikusan lemond: ez egy olyan hiba, amelynek korrekciója sürgős.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Oktatási-nevelési támogatás</b><b></b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A fentiek alapján nem meglepő, hogy a határon túli közösségek támogatására szánt magyarországi források döntő része épp az iskolaügyben kerül felhasználásra. Ezen belül is a legnagyobb csomagot az oktatási-nevelési támogatások teszik ki; a KIM által kiadott 2012-es, „Magyar Nemzetpolitika” című alapdokumentum szerint a státusztörvény elfogadása óta a külhoni magyarságra elkülönített keret mintegy 40 százalékát ez a támogatási forma tette ki. A támogatás rendszere a második Orbán-kormány idején került egységesítésre, azt jelenleg a Bethlen Gábor Alapkezelő bonyolítja le. A formálisan „Szülőföldön magyarul” néven futó támogatás összege a 2013-as kiírásban évi 22.400 forint volt fejenként, immár 12 éve változatlanul – ezt ráadásul a kormány a túlzottdeficit-eljárás miatt júniusban „átmenetileg” 17.200 forintra faragta le –, ami fejpénzként került kifizetésre a magyar nyelvű oktatási intézménybe járóknak.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A fejpénzrendszer hatékonysága megkérdőjelezhető. Az első kérdés az adagolással kapcsolatban vethető fel. Miközben a magyar állam által kiadott támogatás összege milliárdokban mérhető, az egyes háztartások szintjén évente egy összegben, 22 ezer forint formájában megjelenő támogatás aránytalan az iskolaválasztási döntés súlyához képest. A támogatás összege Ukrajnában az egy havi nettó átlagkereset harmadát, Szlovákiában 12%-át teszi ki. Éves szinten, két átlagkeresettel rendelkező szülővel számolva ez az 0.5% - 1.3% zónában helyezi el a támogatás mértékét. Kérdéses, hogy mennyiben tölti be így a támogatás legfontosabb célját, azaz hogy a gyermekeket a magyar oktatási intézmények felé irányítsa; ez az összeg vélhetően a legtöbb esetben inkább bónuszként jelenik meg az eleve magyar iskolát választók szemében.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/t2.jpg" alt="t2.jpg" class="imgnotext" width="404" height="163" /> </p>
<p style="text-align: center;"><i>Az oktatási-nevelés támogatás összege az egyes országok havi és éves átlagkeresetének százalékában (két keresővel számolva).</i></p>
<p style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p style="text-align: justify;">Érdemes nyíltan beszélni arról a problémáról is, hogy a fejpénzrendszer egy ilyen kis összeg mellett is nagyon vonzó ajánlatot jelent a társadalom leginkább marginalizált csoportjai, különösen a határon túli magyarság által lakott régiókban nagy számban élő romák számára. A marginalizált csoportok esetében az oktatási-nevelési támogatás valóban eredeti szándéka szerint működik: becsatornázza a diákokat a magyar iskolákba. Helyi esettanulmányok mutatják, hogy ez számos esetben ún. white flight-hoz vezet ezekből az iskolákból: a beérkező nagy mennyiségű marginalizált gazdasági hátterű diák jelentősen csökkenti a biztosabb anyagi háttérrel rendelkező magyar szülők komfortérzetét a magyar iskolával kapcsolatban, és ezért más – gyakran államnyelvű – alternatívát keresnek maguknak. Nem ritkán nem magyar romák is beiratkoznak a magyar iskolákba a fejpénz kedvéért, ezek az iskolák azonban nincsenek felkészülve fogadásukra.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A fejpénzként megjelenő támogatás szabad felhasználású, azaz gyakorlatilag jutalompénz a „jól” választó szülők számára, amelyből viszonylag kevés jut vissza magába az oktatási rendszerbe. Ennek eredményeképpen az iskolák nem részesülnek releváns módon ebből a támogatási pénzből, amely így már a belépési pontnál azonnal eltávozik a határon túli magyar iskolaügyből.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Oktatás és identitáspolitika</b><b></b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A magyarországi nemzetpolitika gyakorlatilag explicit módon egyetlen lehetséges iskolai életutat kanonizál, és csak az azt bejáró gyermekeket hajlandó alanyaként elismerni. Másszóval, mindazok a magyar kötődésű diákok, akik nem magyar tannyelvű iskolába járnak, diákként nem alanyai a nemzetpolitikának. Ez egyetlen esetben lenne működhethető rendszer: ha a magyar nemzetiségi oktatásügy elégségesen vonzó / jól pénzelt lenne ahhoz, hogy önfenntartóvá tegye a határon túli magyar közösségeket. (Jó példa erre a németországi dán iskolarendszer, amely mindkét fél részéről gazdagon támogatott és egyre növekvő számú diák felfogására képes. Az 50 ezer fős közösség 2008-ban a nagy érdeklődés miatt egy második középiskola létrehozása mellett döntött az addig működő egy mellett.) Ettől azonban a támogatás jelenlegi összege messze van. Éppen ezért alternatív alapfilozófiára kellene építeni a támogatások rendszerét: ez pedig a magyar nyelv, mint azonosulási médium megtartása az iskoláskorúak körében.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az ajánlott új fókusz az intézményrendszer helyett a magyar nyelvtudás, mint megtartó erő. Egy ilyen szemléletváltás lehetővé tenné azt, hogy releváns kapcsolat létesüljön és maradjon fent minden féle-fajta magyar kötődésű diákkal. A jelenlegi rendszer nem honorálja például azokat, akik szórványban, államnyelvű iskolákba járva is képesek megtartani nyelvüket; támogatja viszont azokat is, akik egy tömbmagyar faluban már a tehetetlenségi nyomás miatt is magyar iskolába járnak és magyarok maradnak.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az oktatásügy identitáspolitika aspektusához tartozik a romák kérdése is. A magyar nyelvű romák sok helyütt a magyar közösség intézményrendszerének fenntartását lehetővé tevő kritikus tömeget jelentik. Ennek ellenére a magyar állam semmilyen formában nem ismeri el és fel a kettős kisebbségben (magyar + roma) levők különleges helyzetét és identitásuk védendőségét. A jelenlegi állapot skizofrénnak mondható: a magyar romákra szükség van létszámként, de a továbbiakban eltűnnek a szem elől. Természetesen szociális integrációjuk a saját államuk kötelessége és feladata, de kulturális integrációjuk a magyar állam célkitűzései között is helyet kell kapjon.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> <b>Elitképzés és brain drain</b><b></b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">Az elmúlt évtizedekben kiépült a határon túli magyar felsőoktatás csontváza. A struktúrák kiépülése egyben felszínre hozta a felsőfokú kisebbségi oktatási két fő kérdését is: az agyelszívás, valamint a minőségbiztosítás kérdéseit.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az első kérdés magjában az áll, hogy a határon túli magyar közösségek legkiválóbbjai otthon, vagy pedig Magyarország iskoláiban folytassák tovább tanulmányaikat. Mindkét elképzelés mellett hozhatóak fel érvek: előbbi a közösség önfenntartó erejét növeli, utóbbi potenciálisan jobb szakembereket képez, igaz, ők korántsem biztos, hogy később hazatérnek majd. Az elmúlt évek fejleményei (kettős állampolgárság, felsőoktatási röghözkötés) implicit módon arra utalnak, hogy a magyarországi politikai jobboldal a második megoldás mellett kötelezte el magát.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A második kérdés lényege az, hogy érdemes-e alulteljesítő iskolákat mindenáron fenntartani? A határon túli magyarság iskolái – különösen a felsőoktatásban – szent tehén státuszban vannak: érinthetetlenek, mivel a bennük folyó munka minőségétől függetlenül értéket képviselnek a közösség számára. Ez megnehezíti azt, hogy minőségi javulás történjen ezen intézmények falain belül, ráadásul potenciálisan politikai problémát generál az államapparátusok mindennemű velük szembeni minőségi elvárásából. (Az már más kérdés, hogy ugyanezen államok gyakran valóban agresszív, korlátozó szándékkal viszonyulnak ugyanezen iskolai intézményekhez. Ez még nehezebben kibogozhatóvá teszi a szálakat.)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Szakpolitikai javaslatok</b><b></b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>A</b>: Az oktatási-nevelési támogatás jelenlegi modelljének első lehetséges alternatívája a Szlovákiában 2011-ig már kipróbált modell, amelyben a gyermek/szülők helyett az oktatási intézmény részesül a támogatásban. A modell előnye, hogy közvetlenül az intézményeket támogatja, azoknak teszi lehetővé a nagyobb volumenű projektek megvalósítását a támogatási pénzek kumulált összegéből. A támogatott iskolák – jó vezetés mellett – minőségük emelésével vonzzák be a diákokat. (Ez egyben választ ad a white flight problémájára is.) A modell egyértelmű hátrányai közé tartozik az, hogy a szülőt közvetlenül nem motiválja gyermeke magyar iskolába való beadására, miközben az iskola saját belátására van bízva, hogy mennyit és miből fordít beiratkozási kampányra. A modell további jelentős problémája a helyi elosztószervezet domináns pozíciója: a szlovákiai Pázmány Péter Alapítvány annó folyamatosan a kritikák kereszttüzében állt tevékenysége miatt.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>B:</b> Egy másik lehetséges modell a bemeneti oldal helyett a kimenetin keres és talál motivációs pontot. A „csővégi modellben” a diákot nem a magyar iskolákba való beiratkozásért, hanem a magyar nyelvtudás felmutatásáért honorálják iskolai pályája különböző pontjain. Egy ilyen modellben az éves fix összegű támogatás helyett a diákok magyar nyelvi (és kulturális) kompetenciáit az alapiskolás alsó és felső tagozat, valamint az érettségi időpontjában központi tesztelésen mérnék fel, és eredményeik mértékében jutnának hozzá egy egy összegű támogatáshoz (minimum a jelenleg egy-egy ciklus négy évére jutó fejpénz összegében). A modell egyértelmű előnye a sikerorientáltság: nem a folyamatot, hanem az eredményt támogatja, és a valós tudásra helyezi a hangsúlyt. Egy ilyen modellben lehetővé válik a nem magyar nyelvű iskolákban tanuló gyermekek motiválása a magyartudásuk megtartására és frissítésére. Az egy összegű támogatások egyben nagyobb löketeket adhatnának a gyermekeknek iskolaválasztásuk előestéjén, pozitívan befolyásolva gondolkodásukat. A modellnek azonban jelentős hátrányai is vannak: önmagában nem preferálja a magyar oktatási intézményeket, amennyiben azok nem a támogatás megszerzésének egyetlen helyeiként jelennek meg. Ha elfogadjuk, hogy a jelenlegi fejpénz hat a beiskolázásra, úgy ezt a hatást egy ilyen modell eltörölné. Véleményem szerint mindezek ellenenére hosszú távon, a határon túli magyarság csoportjainak bonyolódó identitásképletei mellett ez utóbbi megoldás nyújthatna valós motivációs bázist a magyar nyelvi kompetenciák megtartására a vegyes területeken, pontosan ott, ahol ez a leginkább kihívást jelent. Az intézményrendszer más ponton (lásd a jövő heti, támogatáspolitikai részt) kompenzálható.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>C</b>: Az etnikailag vegyes területeken, illetve a szórványközpontokban fontos funkciót töltene be magyar nyelvkurzusok szponzorálása az államnyelvű iskolákban. A kurzusok bilaterális államközi megegyezések alapján, optimális esetben a nemzeti tantervbe integrált fakultatív lehetőségként jöhetnének létre. Az ingyenes nyelvkurzusokat, amelyek létezéséről és funkciójáról a szülőket felvilágosítanák, a gyermekeket szerencsés esetben az előző B pontban ismertetett nyelvismereti vizsgán szerzett támogatási pénzhez tudnák elvezetni, ami egyben motivációs bázist is képezne. Fontos belátni: teljesen mindegy, hogy a magyar nyelv beszélője milyen származású, a lényeg a beszélt nyelv közegszerű túlélése.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>D</b>: Speciális programok indítására van szükség a magyar romák által lakott területeken. Hasznos lenne a határon túli magyar roma közösségek atlaszának összeállítása, amely a szakpolitikai cselekvés alapján képezhetné. Az ötlet magjában álló szlovák best practice egy gyűjtés, melynek során a roma ügyekért felelős kormánybiztos emberei kilátogattak az ország összes, romák által lakott településére, és ott összeírták a lakosság számát illetve a lakhatási körülményeik részleteit. A 2003-ban készült, 2013-ban pedig megújuló atlasz a szlovákiai romapolitika legfontosabb nyersanyagát jelenti. Az indított programok a magyar roma közösségek magyar vonatkozásának megerősítését, a kulturális kapcsok fenntartását célozhatnák meg. Az megváltoztathatatlan tény, hogy egyes régiókban a magyar diaszpórát évtizedeken belül de facto egyedül a romák fogják képviselni. Az viszont nem lefutott meccs, hogy ők meddig hajlandóak magyarként értelmezni magukat, és ennek pozitív befolyásolása a magyar állam egyértelmű érdeke.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>E</b>: A magyar nyelvű határon túli oktatásügy minőségi fejlődésére két út látszik. Az első ezek közül Magyarország olyan minőségű gazdasági felerősödése, amely lehetővé teszi, hogy ezeket az intézményeket releváns módon tudja támogatni, minőségi értelemben kiemelve őket régiójuk oktatási intézményei közül minőségükben (ez nyilván minden belátható időtávon belül irreális). A második pedig a határon túli magyar közösségek iskolarendszereinek autonómiája, azaz egy önszervező alrendszer létrehozása az egyes országokban. Az oktatási autonómia megszerzése elképzelhetetlen a másik fél, azaz a szomszédos országok tevőleges egyetértése nélkül. Olyan ügyről van szó, amely a magyar nemzetpolitika oktatási részének elsődleges távlati célja. A mindenkori magyar kormány ezt bilaterális úton próbálhatja előremozdítani, elsősorban ügyes diszkurzív tér megteremtésével, valamint a magyar állam egy ilyen autonóm rendszerben betöltött szerepének meghatározásával.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>F:</b> A felsőoktatás jelenlegi törvényi környezete (gyorsított honosítás, hallgatói szerződés) egyértelműen a magyarországi letelepedés felé irányítja a magyarországra érkező határon túli magyar diákokat. Bár ez – az agyelszívás által – erősíti Magyarországot, egyben jelentős módon legyengíti a határon túli közösségeket is. Éppen ezért ésszerű kompromisszumként a megfontolandó külhoniak a hallgatói szerződés alól való felmentése. Meg lehetne határozni a határon túli magyar felsőoktatási intézményekben való elhelyezkedésüket támogató ösztöndíjprogramot is, ezáltal egyaránt adva esélyt a Magyarországon maradásnak és a hazatérések.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>G</b>: A határon túli magyar felsőoktatásnak csak akkor van valós értelme, ha minőséget közvetít. Ha csupán átlag alatti minőségű képzések érhetőek el, akkor a hatás ellentétes lesz, a magyar közösségek elitjeinek felkészültségét rombolja. Éppen ezért a magyar kormánynak mindent meg kellene tennie azért, hogy – a beleszólási lehetősége helyenként eltérő mértékének megfelelően – ezekben az iskolákban létrejöjjön a multikulturális közegből adódó plusz minőség. Akkreditációs ügyekben az 1+0 modell a javasolt: a magyar kormány első alkalommal a körülmények helyszíni kivizsgálásása mellett mindenféleképpen álljon ki az iskolák státuszának megtartása mellett, azonban ha a hatóságok által kritizált objektív körülmények a következő ciklusra sem változnak, úgy ne tartson fent mesterségesen alulteljesítő intézményeket.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><i>(Sorozatunk következő részének témája a támogatáspolitika lesz.)</i></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F19%2Fegy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei_masodik_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F19%2Fegy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei_masodik_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F19%2Fegy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei_masodik_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Egy centrista határon túli stratégia alappillérei (második rész)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/08/19/egy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei_masodik_resz#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/5465503" border="0" /></a><br /></p>
oktatáspolitika
nemzetpolitika
határon_túli_magyar_közösségek
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/t2.jpg
https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/08/13/nemzeti_dohany_volt
Privát sarok: Nemzeti dohány – volt
2013-08-13T10:19:55+02:00
2013-08-13T10:19:55+02:00
Dr. Heil Péter
https://blog.hu/user/688830
<p align="right"><i> </i></p>
<p align="right" style="text-align: right;"><i>„Én e szerencsét búsan ölelem;<br /> E tartományhoz, úgy rémlik, jogom van:<br /> Most alkalom hí föllépnem vele”</i></p>
<p align="right" style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p style="text-align: justify;">A történet tényleg hasonlít kissé a Hamletre. A <a href="http://hazaeshaladas.blog.hu/2013/01/27/a_harmadik_boritek?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201308" target="_blank">külső és belső harcokban</a> lassan felőrlődött, kivérzett, jobb sorsra érdemes Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökének széke <a href="http://444.hu/2013/04/29/lemondott-a-penzosztasi-fonok/" target="_blank">idén április</a> óta üres. Az intézmény erős, új vezér után kiáltott. És mint egykoron Fortinbras, 2013 augusztus 12-én Lázár János ünnepélyesen bevonult az NFÜ-be…</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az uniós fejlesztések intézményrendszerének elhúzódó átszervezéséről <a href="http://hazaeshaladas.blog.hu/2013/04/27/teljes_sebesseggel_hatra" target="_blank">többször írtunk</a> ezen a blogon, így a témáról már minden lényegeset elmondtunk. Hónapok óta tudható, hogy az EU-támogatásokból finanszírozott fejlesztési programok irányítását a FIDESZ tervei szerint 2014-től közvetlenül a szaktárcák végzik majd. A változást a kormány reményt keltő újdonságként kommunikálja, holott az valójában a 2006 előtti – kevésbé sikeres – rendszerhez való visszatérést jelenti. Az egyetlen kérdés, amire még mindig nincs egyértelmű válasz, az a „<i>Lenni, vagy nem lenni</i>”. Mármint: hogy 2014. Január 1-én az NFÜ formálisan is megszűnik-e, vagy „csak” jelentősen meggyengül. Ez azonban az ott dolgozókon kívül vélhetően keveseket érdekel igazán.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Nem is véletlen, hogy Lázár János tegnapi tájékoztatóját sem a meghirdetett téma „adta el”. Hírértéke sokkal inkább annak volt, hogy a Miniszterelnökséget vezető államtitkár-kormánybiztos</p>
<p style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p style="text-align: justify;">1.) <a href="http://www.origo.hu/gazdasag/20130812-lazar-janos-csanyi-sandorrol.html" target="_blank">leuzsorásozta</a> Csányi Sándort, ami kettejük korábbi vitáját ismerve nem meglepő;</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">2.) <a href="http://most.444.hu/2013/08/12/lazar-janos-borostat-novesztett4/" target="_blank">szakállt növesztett</a>, ami kétség kívül meglepő, bár kevéssé kardinális kérdés.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">De a tréfát félretéve: a tájékoztatón azért elhangzott néhány olyan (fél)információ, amire a fejlesztéspolitika iránt érdeklődő polgár azért felkaphatta a fejét.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>A piszkos tizenhárom</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">Először is, mint Lázár János elmondta: az utóbbi hetek során az EU a 2007-2013 közötti tervezési időszak tizenöt operatív programja közül nem kevesebb mint <i>tizenhárom </i>(!) finanszírozását felfüggesztette. A háttérben álló “különböző szabálytalanságok miatt” pedig alighanem 50-100 milliárd forintra meg fogja bírságolni Magyarországot…</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A tizenhárom programból tizenegy vélhetően egy <a href="http://vallalkozoi.negyed.hu/vnegyed/20130213-unios-penztol-eshet-el-magyarorszag-a-kozbeszerzesi-torvenyek-miatt.html" target="_blank">idén februárban nyilvánosságra került vita </a>miatt nem kap további forrást Brüsszelből. Esetükben az Európai Bizottság mindenekelőtt azt kifogásolja, hogy az állami építési beruházásokat előkészítő közbeszerzéseknél az ajánlatkérő minisztériumok, önkormányzatok, közintézmények rendszeresen megkövetelték, hogy a tenderre jelentkező cégek mérnökei rendelkezzenek <i>magyar</i> kamarai tagsággal. Ez pedig – mint mondják – az uniós jognak ellentmondó versenykorlátozást valósít meg.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az elmúlt pár hét során jó néhány szakértőt megkérdeztem erről. Az általuk elmondottak szerint a vonatkozó magyar jogszabályok – a tervező és szakmérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvény, ill. a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvény – a külföldi mérnökök munkavállalását <i>előzetes kamarai regisztráció nélkül, kizárólag bejelentés alapján is lehetővé teszik.</i> Az EU auditorai így nem is a jogi háttérbe, hanem a jogalkalmazás módjába köthettek bele. Abba jelesül, hogy az egyébként jogszerűen meg nem tagadható kamarai regisztrációt a tenderkiírók <i>már a tenderre való jelentkezés időpontjában</i>, nem pedig <i>a megbízás elnyerése esetére </i>várták el, ami a külföldről jelentkező cégeket az indulástól eleve eltántoríthatta, illetve a hazai pályán dolgozó magyarokkal szemben hátrányos helyzetbe hozta. Az NFÜ bűne pedig az lenne, hogy ezt a gyakorlatot a közbeszerzések ellenőrzése során tétlenül nézte.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az EU pénzügyi ellenőreinek véleménye elvben vitatható lenne. Ha volna rá idő, ha a 2007-es operatív programok végéig nem csak két év volna hátra, meg lehetne fontolni, hogy Magyarország az ügyben az Európai Bírósághoz forduljon. Ugyanakkor, ha a kádi előtt olyan érvekkel jönnénk, mint Lázár János, miszerint eleve „nehezen elképzelhető”, hogy egy magyar közbeszerzés kivitelezésénél külföldi mérnök dolgozzon (!), nem jutnánk messzire. Ilyen üzenetekkel a kormánybiztos akarva-akaratlanul azt sugalmazza: a kormánynak tényleg esze ágában sincs az EUs mérnököket Magyarországra beengedni. Márpedig ilyen opciónk, amíg EU-tagok vagyunk, nincs, és nem is lesz. Erről kár lenne vitát nyitni.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Végtelen számsorok</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">A másik bejelentés – miszerint a minisztériumok <a href="http://index.hu/gazdasag/2013/08/12/csanyi_a_legnagyobb_uzsoras/" target="_blank">„lustasága, bénasága vagy impotenciája miatt”</a> a kormány komolyan tart attól, hogy 500-600 milliárd forint EU-támogatásnak rövid időn belül végleg búcsút inthetünk – még mellbevágóbb. Őszintén szólva: nem egészen világos, hogy Lázár miért pont ezt a számot említette. Tartok tőle, hogy a bajt valójában még így is jelentősen alulbecsülte.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Egyfelől, Lázár Jánosnak igaza van abban, hogy a hazánknak járó EU-támogatás teljes felhasználása érdekében egyre sürgetőbb feladat a támogatás teljes összegének odaítélése. Július végén a szerződéssel lekötött EU-források nagysága csak a teljes keret kb. 87-88%-a volt. Ráadásul biztos, hogy a támogatott projektek egy része nem fog sikerrel megvalósulni. Így valójában arra lenne szükség, hogy a kormány a támogatások odaítélésekor szándékosan túlvállalja magát. Így történt ez 2004-2006 között is, és akkor pont így sikerült végül 99,6%-os sikeres felhasználási arányt elérnünk. Ezzel a logikával az NFÜ-nek mintegy 1000 milliárd forintot kellene még odaítélnie, és 1500 milliárd forint értékű támogatási szerződést kellene még aláírnia, lehetőleg néhány hónapon belül.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Másfelől, az Unió által megítélt támogatást korántsem a <i>döntéshozatal</i> vagy a <i>szerződéskötések</i> lassúsága miatt fogjuk elbukni. A jogvesztő határidőket ugyanis az EU a kedvezményezetteknek szóló <i>tényleges kifizetések</i> nagyságához köti. Márpedig, a kifizetések üteme – egyetlen egy 2012 végi, átmeneti csúcsot leszámítva – folyamatosan és jelentősen elmarad attól, ami a strukturális és kohéziós alapok teljes felhasználásához kellene. Durva becsléssel, a jelenlegi felhasználási ütem mellett az a veszteség, amelyet Magyarország 2015 végéig várhatóan elszenvedne, meghaladná az 1200 milliárd forintot…</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/heil4.png" alt="heil4.png" class="imgnotext" /> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>„Most előre, bízvást.”</b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Lázár János, mint mondja, napokon belül sürgős intézkedések tervét terjeszti majd a kormány, illetve a Parlament elé. Jól teszi: ilyen helyzetben valóban összehangolt erőfeszítésekre van szükség. És szükség van egy erős vezetőre is.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Amire azonban még szükség lenne, az a bizalom erősítése volna. Az, hogy tizenötből tizenhárom magyar fejlesztési program felfüggesztés hatálya alatt van, azt mutatja, hogy ez a bizalom Magyarország iránt Brüsszelben végletes módon hiányzik.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Lázár János tegnapi fellépése nem erősítette a bizalmat. Tárgyalópartnerei aligha tudnak mit kezdeni az olyan üzenetekkel, miszerint Lázár új beosztottaitól azt követelné meg, hogy <a href="http://index.hu/gazdasag/2013/08/12/csanyi_a_legnagyobb_uzsoras/" target="_blank">„<i>Brüsszel érdekeivel ellentétben</i>” </a>dolgozzanak a magyarok érdekeiért. És ugyanígy minimum disszonáns az a megjegyzés, miszerint „<i>ismert, hogy Magyarországon milyen eszközökkel lehet ügyeket intézni</i>”, és hogy a kormánybiztos most, háromévi FIDESZ-országlás, és az EU-támogatások 95%-ának szétosztása <i>után</i> látja elérkezettnek az időt arra, hogy a „<i>kapcsolati úton történő előrejutást</i>” az NFÜ-ben felszámolják. Különösen, hogy egyes hírek szerint a támogatások befagyasztásának másik oka hírek szerint épp a <a href="http://index.hu/gazdasag/2013/02/19/az_nfu_ujabb_palyazatot_fuggesztett_fel/" target="_blank">támogatások odaítélésének átláthatatlansága</a> volna.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az új kormánybiztos tehát finoman szólva is ellentmondásos rajtot vett tegnap friss pozíciójában. A stílus, amivel a FIDESZ-féle támogatási rendszer kudarcairól beszélt, az eddigi sikerpropaganda tükrében elég szokatlan. Hogy mire jut mindezzel, még a jövő zenéje. Hamarosan, még az év vége előtt látni fogjuk mi is.</p>
<div></div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F13%2Fnemzeti_dohany_volt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F13%2Fnemzeti_dohany_volt%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F13%2Fnemzeti_dohany_volt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Privát sarok: Nemzeti dohány – volt"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/08/13/nemzeti_dohany_volt#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/5458638" border="0" /></a><br /></p>
fejlesztéspolitika
privátsarok
uniós_támogatások
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/heil4.png
https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/08/12/egy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei
Egy centrista határon túli stratégia alappillérei
2013-08-12T10:07:47+02:00
2013-08-12T10:07:47+02:00
ravasz_abel
https://blog.hu/user/623124
<p><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b></b><b style="text-align: justify;">Egy centrista magyar kormány számára a hatékony és releváns politikai cselekvést biztosító határon túli politika célja a szomszédos országokban élő autochtón magyar közösségek továbbélésének és fennmaradásának biztosítása. Ez a cél a „hazahívás” stratégiájával szemben – mely a határon túli közösségekkel embertartalékként számol – fennmaradó, Magyarország és a szomszédos országok számára egyaránt hasznos, közöttük kulturális hidat képező közösségekkel számol. Egy centrista politikai erő a magyar-magyar kapcsolatokban nem célozhatja meg a tempó diktálását, ezzel szemben elsősorban a határon túlról érkező impulzusok feldolgozására és az azokra való reagálásra kell törekednie. Ezért a továbbiakban javasolt intézkedések mindig egy kettős nyomás eredőjeként alakultak. Egyrészt tiszteletben tartják az igényt a kontinuitásra, a már létező intézmények megtartására. Másrészt azonban azt is be kell látni, hogy a jelenlegi struktúrák részben működési deficitekkel küzdenek, részben pedig egy adott politikai irányzat túlélését szolgálják bármely alternatívával szemben. Egy centrista politika azzal számol, hogy határon túli partnerei között megtalálható lesz minden, a határon túli magyarság által nagyobb számban választott szervezet, illetve a civilek képviselői is. Ezért a jelenlegi struktúrák olyan irányú megváltoztatására van szükség, hogy ezek a csoportok egyaránt lehetőséget kapjanak saját nézeteik kifejtésére. Cikksorozatunk első részében a magyar-magyar kapcsolattartás intézményi hátterével, a határon túli magyar politikai képviselet állapotával és ezek szükséges fejlesztése érdekében teendő szakpolitikai lépésekkel foglalkozunk.</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>Intézményi háttér</b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A Magyarország és a határon túli magyar közösségek közötti politikai kapcsolattartás legfontosabb fórumai jelenleg a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT), a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF), valamint a Magyar Diaszpóra Tanács (MDT). Ezek legfontosabbika a <b>MÁÉRT</b>, amely 1996 óta 11 alkalommal rendezett csúcstalálkozót. 2004 és a kettős állampolgársági népszavazás után a Gyurcsány-kormány hat évig tartó „kényszerszünetre” küldte a baloldali kormányokkal korábban folyamatosan konfliktusban lévő szervezetet, amelyet 2010-ben hívott ismét össze a második Orbán-kormány. A jelenlegi stratégiai tervek szerint a MÁÉRT a kormányzat szintjén elhelyezkedő partner, azaz Magyarország miniszterelnöki szinten képviselteti magát benne, emellett pedig a határon túli magyarságot képviselő releváns pártok (kivéve a Hidat), a diaszpóra képviselői és a magyarországi parlamenti pártok képviselői vannak jelen.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A MÁÉRT négy albizottságot működtet (oktatási és kulturális, gazdaságfejlesztési és önkormányzati, külügyi és jogi, szórvány), melyek szerepe konzultációs és koordinációs. A MÁÉRT legfőbb gyakorlati funkcióit a támogatási rendszer befolyásolása, a határon túliakat érintő ügyek politikai feldolgozása, médiajelenlét és narrative biztosítása, valamint a nemzeti összetartozás szimbolikájának megjelenítése jelentik. Kecsegtető értelmezés a MÁÉRT-ot támogatáspolitikai találkozóra redukálni – ami annyiban igaz is, hogy például a Bethlen Gábor Alap működését a MÁÉRT nagyban befolyásolja –, ez azonban eltekint annak jelentőségétől, hogy mekkora előnyöket, és különösen károkat tud okozni a mindenkori kormánynak a MÁÉRT szimbolikus támogatása vagy ellenállása a politikájával szemben.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A 2006 óta létező <b>KMKF</b> a parlamentek szintjén próbálja kiegészíteni ezt az együttműködést. Tagságát a magyar parlament elnökének vezetése mellett a belföldi és határon túli magyar parlamenti pártok (ismét kivételt képez a Híd), illetve – meghatározott kulcs alapján – a parlamentbe be nem került pártok képviselői alkotják. (Az erdélyi EMNP jelenleg ennek alapján a MÁÉRT-tel ellentétben itt nem tag.)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A <b>MDT</b> 2011-ben jött létre, és kifejezetten a nyugati diaszpóra szervezeteinek koordinálását tűzte ki célul. A szervezet működése kapcsolódik a diaszpórában élők szavazati jogának kialakításához. Összefonódik vele a The Hungary Initiatives Foundation néven bejegyzett, a köznyelvben Friends of Hungary-ként ismert alapítvány működése is, amely a miniszterelnökség irányítása alatt áll és az USA-ban lévő magyar lobbit kívánja összefogni. Fellegi Tamás fideszes exminiszter mellett kuratóriumának tagjai egykori amerikai republikánus vezetők.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>A határon túli magyar politikai képviselet állapota</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">2010-es megválasztása után a második Orbán-kormány újfajta határon túli politizálás meghonosítása mellett döntött. Egyfajta szelektív partnerségi elv alapján a Fidesz-kormány válogat a határon túli partnerek között, egyeseket teljesen kizárva az együttműködésből (Híd), másokat pedig folyamatosan gyengítve saját konkurenciájukkal szemben (RMDSZ, UMDSZ). Ennek megfelelően a határon túli magyar szervezetek között a magyarországi jobboldal preferálásával kapcsolatban kialakult de facto konszenzus, amely 2004 után a MÁÉRT szüneteltetésére kényszerítette az MSZP-kormányokat, mára felbomlott, és egy sokkal szegmentáltabb politikai tér alakult ki. Ennek részét képezik a Fidesztől politikai és támogatáspolitikai értelemben is függő szervezetek (EMNP, MPP, MKP, KMKSZ), a Fidesztől függetlenül is működőképes, de egyben a kormány számára is szalonképes szervezetek (RMDSZ, VMSZ), valamint a magyar-magyar kapcsolattartásból kiszorított és kiszorítani kívánt pártok (Híd, UMDSZ, kis vajdasági pártok) egyaránt.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">2004 óta a magyarországi jobboldal s partnerei segítségével sikeresen uralja a diszkurzív teret a határ túloldalán, melynek révén dominánssá, bár közel sem egyeduralkodóvá vált a 2004-es kettős állampolgársági népszavazás, mint „ősbűn” narratívája. Ennek megfelelően az MSZP, mint brand, a mai napig olyan jelentős politikai terhet jelent bármely határon túli magyar párt számára, ami nehezen lenne felvállalható. Ugyanez igaz Gyurcsány Ferenc személyére is. Ez a diszkurzív hátrány azonban sokkal kevésbé érezhető bármely más bal-közép formáció és politikus esetében. Ennek megfelelően egy centrista politikai erő a határ túloldalán a Fidesz által nem dominált politikai pártok számára – szavazóbázisuk preferenciáit tekintve – elfogadható partner lehetne, miközben az MSZP inkább a „csendes partner” szerepére alkalmas ma.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A 2012-es választási hullám után, amelynek révén mind a négy 100 ezer főt meghaladó lélekszámú határon túli magyar közösség országában új parlament és kormány működik, ma a határon túli közösségeket egyetlen párt sem képviseli kormányon. Ez új helyzetet jelent, amely a következő évek során sajátos kihívások elé állítja a magyarországi politikai eliteket.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/t1.jpg" alt="t1.jpg" class="imgnotext" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /> </p>
<p style="text-align: center;"><i>A legnagyobb határon túli magyar közösségek politikai képviselete.</i></p>
<p style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p style="text-align: justify;">A határon túli magyar pártok között az elmúlt évtizedekben sem alakult ki erős közösség, a létrehozni kívánt közös platformok – beleértve a beharangozott magyarországi „Határon Túli Magyarok Pártját” is – nem hozták meg a várt eredményeket. Ennek okai között az eltérő kihívások és problémák mellett a Fidesz, mint centrifugális erő is tetten érthető: a három határon túli parlamenti párt együttműködését akadályozza a Híd karantén-pozíciója, a magyar kormány pedig ebben a helyzetben nem mediátorként, hanem a status quo fenntartásában érdekelt félként viselkedik.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>Szakpolitikai javaslatok</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>A</b>: Szakítani kell a szelektív partnerség elvével, és kivétel nélkül jó kapcsolatokra törekedni a határon túli magyarságot képviselő szervezetekkel. A magyar-magyar kapcsolattartás alanyává kell válnia minden olyan országos és regionális jelentőségű pártnak, amely vagy etnikai elven szerveződik, vagy pedig fő agendája a kisebbségvédelem.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>B</b>: A mindenkori magyar kormánynak reaktív politikára kell törekednie, azaz elsősorban, azok tarthatósága esetén, a határon túli magyar politikai képviselet által becsatornázott témákat és kezdeményezéseket kell továbbvinnie. Az informálódás legjobb fóruma változatlanul a MÁÉRT lehet, emellett azonban a bilaterális kapcsolatok hálója is segíthet.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>C</b>: A Gyurcsány-kormányok negatív tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy a MÁÉRT folytatólagos működtetése még akkor is kisebb költségekkel jár a „lefagyasztásához” képest, ha soraiban számos jobboldal-orientált szervezet is megtalálható. A további működés feltétele azonban a mai, a politikai jobbtól való függést intézményesítő gyakorlati formájának megváltoztatása.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>D</b>: A MÁÉRT ma sem rendelkezik formális statútummal (ellentétben például a KMKF-fel), ezért működése, alapelvei, tagsága ad hoc, a mindenkori politikai kurzus által befolyásolt. Ennek megváltoztatása, egy állandó statútum létrehozása elsődleges prioritás. Ez a statútum rögzíthetné a mindenkori résztvevők kritériumrendszerét, a működés pontos módjait és az egyeztetések csatornáit. A „bemeneti” oldalon viszont a MÁÉRT-tel kapcsolatos magyarországi döntéshozatali folyamatok transzparensebbé tételére van szükség.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>E</b>: Működésének első fázisában, 2002-ig a MÁÉRT a parlamenti és/vagy tartományi képviselettel rendelkező pártokat tömörítette. Ez a gyakorlat azóta inkonzisztenssé vált. A MÁÉRT kiegyensúlyozott működésének előfeltétele az eredeti rendszer visszaállítása, azaz csak az országos vagy megyei képviselettel rendelkező pártok kapnának meghívást, a többiek megfigyelőként lehetnének jelen. A MÁÉRT működésében a valós társadalmi támogatottsággal rendelkező pártok kell, hogy domináljanak – különösen azok, amelyek kormányzati pozícióban vannak, és ezért a bilaterális lehetőségeket is erőteljesen tudják befolyásolni. Ezeket az erőviszonyokat és eljárásokat pedig a statútumnak kell rögzítenie.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>F</b>: A MDT a nyugati diaszpóra domináns beállítódásának megfelelően politikai jobboldal által dominált szervezet, és ez aligha változtatható meg egyhamar. Egy centrista politikai erőnek ennek ellenére, sőt, éppen ezért, fontos a korrekt munkaviszony kialakítása a szervezettel. Elképzelhető viszont a diaszpóra súlyának – méretével arányosra – csökkentése a MÁÉRT-ban: az aktuális XI.-edik ülésen például a kormányt 2 fő, a határon túli pártokat 11 fő, a diaszpórát 6 fő, a parlamentet 5 fő képviselte. A jelenlegi képviselet redukálhatónak tűnik 2 vagy 3 főre (Európa, USA, esetleg plusz egyéb kontinensek).</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>G</b>: Erős figyelmet igényel az állami pénzből gazdálkodó The Hungarian Initiatives (Friends of Hungary) alap, amely első olvasatban az észak-amerikai diaszpóra választói mobilizációját megcélzó szervezetnek tűnik. Az alapítvány lehetséges jövőképe egy valós washingtoni lobbiszerep – ebben az esetben viszont a kuratórium demokrata/republikánus kiegyenlítettsége lenne célszerű a mai republikánus egyeduralom helyett.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>H:</b> A KMKF jelenlegi formájában tisztázatlan funkcióval bír, amennyiben statútuma szerint a „parlamenti együttműködés dimenzióját” szeretné megjeleníteni a MÁÉRT mellett, soraiban viszont hat parlamenten kívüli párt is megtalálható, miközben a két ciklus óta parlamenti képviselettel bíró Híd nem. Két út kínálkozik a további működésre: egyrészt a szervezet átalakítása a parlamenti jelenléttel rendelkező pártok együttműködésére, amely ezután a parlamentáris szinten jelentkező ügyek fórumává válhatna, vagy pedig a szervezet működésének a jelenlegi, nominális működésének szintjén történő fenntartása. Mivel a KMKF és a MÁÉRT tagszervezetei jelentős átfedésben vannak, a MÁÉRT működésének stabilizálása a KMKF működésére is jó hatással lehet.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>I</b>: A határon túli magyar közösségek életképességét döntően befolyásolja gazdasági helyzetük. Éppen ezért elérendő, hogy a szimbolikus és jogi kérdéseken túl elsősorban a gazdasági együttműködés legyen a mindenkori magyar-magyar kapcsolattartás súlypontja. Ennek eleme lehet a Kárpát-medencei magyar gazdasági jelenlétet definiáló, 2020-ig projektáló Wekerle-terv, amelynek felülvizsgálata és beillesztése a mindenkori kormány gazdaságpolitikai stratégiájába helyes lépés.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>J</b>: Jó gyakorlat az, hogy az Orbán-kormány igyekszik mélységet teremteni bilaterális találkozóinak a környező országok vezetésével (kormányfő, szaktárcák mellett gazdasági szereplők és regionális vezetők is). Egy ilyen szervezeti forma lehetőséget ad azon határmenti infrastrukturális projektek hatékonyabb megformálására és kivitelezésére, amelyek egyben a határ menti régiókban élő kisebbségek helyzetén is segítenek (határátkelők, hidak, autópályák).</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>K</b>: Az autonómia intézménye a határon túli kisebbségek számára támogatandó cél, különösen kulturális formájában, de ahol lehetséges, területileg is. Mivel az „autonómia” szó a külföldi partnerek számára politikailag terhelt, ajánlott egy alternatív szóhasználat (például „önkormányzás”) alkalmazása. Az autonómia megszerzése csak úgy tűnik elképzelhetőnek bármely magyar közösség esetében, ha az a határon túli politikai képviselet eredményeként és a többségi nemzet törvényhozása által támogatott intézményként jön létre. Ezt a folyamatot azonban Magyarország erős lobbitevékenységgel és bilaterális tárgyalásokkal támogathatja. A magyar kormánynak érdeke a létező autonóm regionális struktúrákkal (Kárpátalja, Vajdaság) fenntartott konstruktív munkaviszony is.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><i>( A folytatásban a határon túli magyar közösségek életének oktatáspolitikai kérdéseivel foglalkozunk. )</i></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F12%2Fegy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F12%2Fegy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F12%2Fegy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Egy centrista határon túli stratégia alappillérei"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/08/12/egy_centrista_hataron_tuli_strategia_alappillerei#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/5453857" border="0" /></a><br /></p>
nemzetpolitika
határon_túli_magyar_közösségek
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/t1.jpg
https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/08/10/hany_ev_mulva_vezethetok_ki_a_valsagadok_es_vezetheto_be_az_euro
Hány év múlva vezethetők ki a válságadók és vezethető be az euró?
2013-08-10T10:00:00+02:00
2013-08-10T10:00:00+02:00
Haza és haladás
https://blog.hu/user/593911
<p align="center" style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>Magyarország miniszterelnöke a közelmúltban két számszerű kijelentést tett, amelyek befolyásolhatják a gazdaság kilátásait. Az egyik úgy szólt, hogy az adószerkezet mindaddig nem változik, és fennmaradnak az úgynevezett válságadók, amíg a GDP-arányos államadóság nem süllyed 50% alá. Hozzátette, hogy amennyiben az euróövezet kellően gyorsan növekszik, akkor ez akár 10 év múlva, vagy hamarább is bekövetkezhet. A másik számszerű üzenet úgy hangzott, hogy Magyarország csak akkor vezeti be az eurót, ha az ország egy főre jutó GDP-je eléri az euróövezet átlagának 90%-át. E kvantitatív kijelentéseket illetően többféle kérdés is felvethető, így például az, hogy van-e közgazdasági értelmük. Ezt azonban csak röviden érintem, inkább azzal a kevésbé magától értetődő kérdéssel foglalkozom, hogy hozzávetőlegesen mi lehet e kijelentéseknek az időbeni vonzata. Illusztratív számításaim szerint az 50, illetve 90 százalékos feltételből az következik, hogy a válságadók legkorábban 30 év múlva lesznek kivezetve, és ennél sokkal több időt kell várni az euró magyarországi bevezetéséig. Ezek a becslések azonban optimista feltevéseken alapulnak. Nem magától értetődő, hogy az adósságráta valaha 50% alá kerül, illetve fejlettségi szintünk egyszer eléri az eurózóna 90%-át. Megfontolást érdemel az is, hogy éppen a válságadók fenntartását és az 50%-os adósságráta elérését célzó egyidejű igyekezet gátolhatja meg a 90%-os relatív fejlettségi szinthez való közeledés lehetőségét. OBLATH GÁBOR írása az MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézetének <a href="http://blog.mtakti.hu/blog_cikk/?cikk%5bcikk%5d%5bkeyvalue%5d=345" target="_blank">blogján</a> jelent meg eredetileg, köszönjük a másodközlés lehetőségét. </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">Létezik-e az államadósság-rátához kötött 50%-os, illetve a relatív fejlettségi szinthez kapcsolt 90%-os limitnek valamilyen közgazdasági megalapozása? Hiába is keresnénk, nem találnánk olyan– ortodox vagy unortodox– közgazdasági teóriát, vagy tapasztalati eredményt, amely szerint a GDP-arányos államadósság 50% feletti/alatti szintje bármiféle szempontból vízválasztó lenne. Hasonlóképpen: sem a valutaövezetekről szóló elméleti írások, sem az euróövezet tapasztalataival foglalkozó empirikus tanulmányok nem jutottak olyan eredményre, amely szerint a 90%-os relatív fejlettség szint fontos lenne az euró bevezetése szempontjából. (Például Írország egy főre jutó GDP-je 10%-kal az euróövezet átlaga felett volt, amikor csatlakozott, mégis súlyos bajba került a válság idején.)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az írásomban tárgyalt két kérdéskört – túl azon, hogy a magyar miniszterelnök által bejelentett számszerű gazdasági kritériumokhoz kötődnek – három körülmény is összekapcsolja. Az első: egyik esetben sem történt kísérlet a számszerű feltétel szakmai elemzésen alapuló indoklására, ezért nem is merülhetett fel a feltételek és a célok közötti visszacsatolás lehetősége. Így például az, hogy minél szigorúbb adósságráta-feltételt szabnak a válságadók kivezetéséhez, annál tovább tarthat az adósságráta leszorítása, illetve minél magasabb relatív fejlettségi szinthez kötik az euró bevezetését, annál több időt igényelhet a fejlettebb országokhoz viszonyított egyes szintek megközelítése. Hasonló kapcsolat lehet a kétféle kritérium között is: ha az 50%-os adósságcél elérését a válságadók fenntartásához kötik, akkor csökkenhet a 90%-os szinthez való közeledés esélye. A második: 2011-ben még az 50%-os deficitráta elérése volt az euró bevezetésnek hivatalosan (Matolcsy György által, ugyancsak szakmai érvek nélkül) bejelentett feltétele; a 90%-os relatív fejlettségi szint csak néhány hónapja bukkant fel. Végül, van egy közgazdasági szál is, amely a két témakört összeköti. Mindkét téma a konvergenciáról szól: arról, hogy melyek egyes gazdasági mutatók valamely célállapothoz való közeledésének feltételei és kilátásai.</p>
<p style="text-align: justify;">Először az adósságrátát alakító tényezőket tekintem át; ezt követően foglalkozom az eurózónához való felzárkózásunk alternatív forgatókönyveivel és a 90%-os relatív fejlettségi szint elérésének kilátásaival. Az utolsó részben foglalom össze következtetéseimet.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>1. Az 50%-nál alacsonyabb állami deficitráta elérésének kilátásai </b></p>
<p style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p style="text-align: justify;"><i>Orbán Viktor véleménye</i></p>
<p style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p style="text-align: justify;">Arra a kérdésre, hogy a válságadók meddig maradnak fenn, Orbán Viktor kétféle választ adott a Wall Street Journal-nak nemrégiben adott <a href="http://blogs.wsj.com/emergingeurope/2013/07/18/hungarys-pm-orban-says-sectoral-taxes-to-remain-for-several-years/" target="_blank"><b>interjúban</b></a>. Egyrészt, azt mondta, hogy mindaddig megmaradnak, amíg az állami adósságráta nem csökken 50% alá. Másrészt,arra a kérdésre, hogy ez mikorra várható, a következőképpen válaszolt(az MTI összefoglalójából ez a rész kimaradt): „Ha az eurózóna jobban tejesítene (could do better) ez tíz év múlva bekövetkezhet, ha rendkívül jól teljesítene (could do extremely well), hat vagy akár öt év múlva is”.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az újságíró helyében még megkérdezem volna: miért gondolja a miniszterelnök, hogy a hazai gazdasági növekedés és az adósságráta alakulása az eurózóna teljesítményén múlik, ellenben nem múlik a válságadók meglétén és azon, hogy ezeket az adókat – amelyek a tapasztalatok és a nem unortodox közgazdasági logika szerint visszafogják a beruházásokat és a gazdaság összteljesítményét – hosszú ideig fenn kívánja tartani? Később visszatérek az eurózóna és a hazai növekedés múltbeli kapcsolatára, most arra a kérdésre keresek választ, hogy a hazai gazdaság várható hosszú távú növekedését és az államháztartás lehetséges egyenlegét tekintetbe véve, hozzávetőlegesen milyen időtávon érhető el az 50%-os adósságráta. Ennek nyomán adódik a második kérdés: mennyire valószerű az az elképzelés, hogy az állami adósságráta egyáltalán eléri az 50%-ot? Végül megbecsüljük: a gazdasági növekedést, illetve az államháztartási egyenleg/GDP rátát tekintve milyen feltevésekkel kell élni ahhoz, hogy a Konvergencia Programban szereplő, ez év végi 78%-ról tíz, hat, esetleg öt év alatt 50% alá kerüljön az adósságráta. (Az EU-Bizottság tavaszi előrejelzése szerint 2013 végén 79,7% lesz az adósságráta, de a kormány prognózisát veszem alapul.)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><i>A deficitráta, a gazdasági növekedés és az adósságráta kapcsolata </i></p>
<p style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p style="text-align: justify;">Kellően hosszú távon,változatlan nominális gazdasági növekedési ütemet és állami deficit/GDP arányt feltételezve, az adósság/GDP ráta egy stabil szint felé konvergál, amelyet a deficitráta és a nominális gazdasági növekedés ütemének hányadosa határoz meg. Ezért egy rögzített számszerű deficitszabály és adósságszabály csak akkor lehet konzisztens egymással, ha mögöttük realisztikus feltevések állnak a gazdaság nominális növekedésére nézve. Például a maastrichti 3%-os deficit- és 60%-os adósság-kritérium 5%-os hosszú távú nominális növekedés (így kb. 2,5%-os reálnövekedés és 2,5%-os infláció) esetén konzisztens egymással (0,03/0,05=0,6). Ha az infláció és a reálnövekedés ütemének csökkenése hosszabb távon például 4%-ra lassítaná a nominális növekedést, akkor a 3%-os deficitkritériummal egy 75%-os adósságkritérium, vagy a 60%-os adósságkritériummal egy 2,4%-os deficitkritérium lenne konzisztens. (Más kérdés, hogy az utóbbi tovább lassíthatná a nominális növekedést, és így tovább. A fentiekből az is következik, hogy permanens költségvetési egyensúly esetén az adósság hosszú távon nullához konvergál, többlet esetén pedig idővel elfogy (az állam nettó követelővé válik), hacsak a növekedés nem negatív, az utóbbi esetben viszont kérdés, hogy az adósságrátából mi szűnik meg előbb: a számláló vagy a nevező.)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><i>A hazai adósságráta alakulása alternatív feltevések mellett</i></p>
<p style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p style="text-align: justify;">A továbbiakban hipotetikus forgatókönyvek alapján azt vizsgálom, hogy (1) milyen időtávon kerülhet 50% alá az államadósság/GDP arány, (2) kellően realisztikusak-e azok a hosszú távú forgatókönyvek, amelyek szerint 50% alá süllyedhet a ráta, (3) viszonylag realisztikus, illetve óvatosan optimista feltevések mellett milyen tartós szintek felé konvergálhat az adósságráta.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Mielőtt azonbanválaszolni próbálnék ezekre a kérdésekre, bemutatok egy példát arra, hogy szerintem <i>hogyan nem célszerű</i> megközelíteni őket. A közelmúltbeli folyamatok, vagy a következő néhány évre elképzelt változások ütemének/mértékének szimpla kivetítése félrevezető lehet, ha hosszabb távú folyamatokról gondolkodunk. A példát Magyarország 2013. évi, 2016-ig tartó Konvergencia Programjából veszem, amelyben az áll, hogy az idei 78%-ról két év alatt (2015 végéig) 76%-ra, majd 2016-ban – vörös farokként – hirtelen 73,4%-ra csökken a GDP-arányos államadósság. (A „vörös farok” – az előrejelzési időszak utolsó pontjára vonatkozó szélsőségesen optimista prognózis – egyébként azóta jellemezi a Konvergencia Programokat, amióta léteznek; 2004 előtt az úgynevezett előcsatlakozási programokat jellemezte ugyanez. A 2016-ra beírt 2,6 százalékpontos adósságráta-csökkenés egyébként igen merész, illetve titokzatos feltételezéseken alapul: a kormányzati elsődleges többlet/GDP 1,4%-ról 2,1%-ra nő, és a GDP 0,6%-ának megfelelő – nem specifikált – „egyéb tényezők” is csökkentik az adósságrátát. Ez utóbbiak közül ki kell hagyni az árfolyamváltozást, az előrejelzés ugyanis konstans árfolyam feltevésén alapul. ) Az alábbi ábra az adósságráta 2015-ig, illetve 2016-ig tartó hivatalos hazai előjelzésének (fekete vonallal jelzett) négyféle feltevésen alapuló meghosszabbítását mutatja. A 2012-15 közötti (vörös farok nélküli) átlagos csökkenésta kék vonalak, a 2015 és 2016 között előrejelzett változást pedig stílszerűen a vörös vonalak vezetik mechanikusan tovább. A sima vonalak az adósságráta feltételezett százalékos (relatív) csökkenését, a szaggatottak az abszolút (százalékpontnyi) mérséklődését hosszabbítják meg.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p align="center" style="text-align: center;"><i>Az adósságráta hipotetikus változása lineáris kivetítések alapján </i></p>
<p align="center" style="text-align: center;"> </p>
<p align="center"> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/oblath3a.jpg" alt="oblath3a.jpg" class="imgnotext" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></p>
<p align="center" style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az adósságráta 2015 és 2016 közötti változására vonatkozó hivatalos előrejelzés kétféle lineáris meghosszabbítása szerint 2024-26 körül (12-14 év múlva) érhető el az 50% alatti szint; ez nem áll távol a miniszterelnök becslésétől (az eltérés alighanem abból ered, hogy az euróövezet nem teljesít jobban). A másik kivetítés szerint 2038 vagy 2044 táján kerülhet 50% alá az adósságráta, ami – az előbbitől eltérően – nem lehetetlen. E kivetítésekkel kapcsolatban azonban nem egyszerűen a megcélzott adósságráta elérésének implikált időigénye probléma, hanem az, hogy lineárisak, és ezért bármilyen paramétereket választunk is, <i>egyszer</i> biztosan 50% alá kerül az adósságráta. Holott az egyik fontos kérdés éppen az, hogy milyen hosszú távú feltevések szükségesek ahhoz, hogy az adósság/GDP <i>valaha</i> elérje a megcélzott szintet, s ezek kellően realisztikusak-e.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">E kitérő után térhetünk át arra, hogy mitől változik az állami adósságráta. A bruttó államadósság/GDP éves változása <i>alapvetően</i> az éves deficittől (az adósság nominális emelkedésétől) és a GDP változásától függ. Az adósság nominális változását azonban a deficiten kívül számos egyéb tényező is befolyásolhatja. Ilyen az árfolyam alakulása, amely az adósság devizarészét értékeli át; a deficitet meghaladó, vagy attól elmaradó hitelfelvétel (az állam likvid eszközeinek gyarapodása, illetve azok felhasználása), s nálunk különösen jelentékeny „egyéb tényező” volt a magánnyugdíj-pénztáraktól átvett vagyon. Az ilyen tényezőkkel a továbbiakban nem foglalkozom, mert vagy nincs tartós hatásuk, vagy ha van, nem tudható, hogy az milyen irányú és mértékű.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az említett két fő tényező közül a deficit az úgynevezett elsődleges egyenlegre és a kamatfizetési részre, a GDP változása pedig ár- és reálváltozásra bontható. Az adósságdinamika alapos elemzéséhez és valóságos előrejelzések készítéséhez az alábbinál részletesebb, olyan felbontás indokolt, amely figyelembe veszi az elsődleges egyenleg, a reálnövekedés, a reálkamat és a reálárfolyam-alakulás hatását. A további nagyvonalú szcenárió-elemzéshez azonban az alábbi egyszerű formulák is elegendők. Az első képlet azt mutatja, hogy az adósságráta mitől változik az egyik évről a másikra, a második pedig azt jelzi, hogy a tárgyidőszakban milyen szintre jut.</p>
<p align="center" style="text-align: justify;"> </p>
<p align="center"><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/oblathk%C3%A9plet%201.jpg" alt="oblathképlet 1.jpg" class="imgnotext" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /> </p>
<p align="center" style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">ahol <b><i>b</i></b>a adósság/GDP-t, <b><i>d</i></b> a deficit/GDP-t, <b><i>y</i></b> a folyóáras GDP növekedési ütemét, <b><i>t</i></b>és<b><i> t-1</i></b> indexek pedig a tárgy-, illetve bázisidőszakot jelölik. Az első formula szerint az adósságrátát emeli a tárgyévi deficit GDP-hez viszonyított aránya, és csökkenti a tárgyévi nominális gazdasági növekedésnek a bázisévi adósságrátával képzett szorzata.A második képlet az előbbinek az átrendezése, amely felhasználható bármely év adósságrátájának meghatározására a bázisévi adósságráta, a nominális GDP tárgyévi változása, valamint a tárgyévi deficit/GDP arány ismeretében – feltéve, hogy a korábban említett tényezők (az árfolyam változása és egyebek) nem befolyásolják az adósság változását.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ha <b><i>b<sub>t-1</sub></i></b> helyére 0,78-at (a kormány által az idei év végére prognosztizált adósságrátát) helyettesítjük be, akkor a <b><i>d</i></b>-re és az <b><i>y</i></b>-ra vonatkozó feltevések meghatározzák <b><i>b<sub>t</sub></i></b> értékét (2014-re), és egy Excel táblában <b><i>b</i></b> későbbi értékei bármely 2014+n. évre „manuálisan” kiszámíthatók. Létezik azonban általános formula is a (t+n)-edik év adósságrátájának meghatározásához konstans növekedési ütem és deficitráta feltevése mellett, amelyet kollégám, Valentinyi Ákos kérésemre levezetett. (Megjegyzés: ez a képlet nem egészen pontosan azt adja vissza, mint amivel számoltam, mert az adósságráta változására vonatkozó formula nem t-re, hanem, t+1-re van felírva, de ez a lényegen nem változtat, és a számszerű eltérés sem számottevő.)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/oblath%20grafikon%202.jpg" alt="oblath grafikon 2.jpg" class="imgnotext" width="436" height="76" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ahogyan az évek száma (n) növekszik, egyre kisebb lesz a jobb oldalon az első tag, csakúgy, mint a zárójelben szereplő tört értéke, így az adósságráta tart <b><i>d/y</i></b> felé. Ez megegyezik azzal a korábbi megállapítással, hogy konstans növekedési ütem és deficitráta esetén az adósságráta a deficitráta és a nominális növekedés hányadosa felé konvergál.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az alább bemutatott szcenáriók mindvégig konstans nominális növekedést (<b><i>y</i></b>) és deficitrátát (<b><i>d</i></b>) feltételeznek, és teljesen mechanikusak: nem tartalmaznak semmiféle előfeltevést a kettő egymásra gyakorolt hatásáról. Lehet persze úgy érvelni, hogy a magasabb növekedési ütem alacsonyabb deficitet, vagy az alacsonyabb deficit (a nagyobb bizalom és alacsonyabb kamat folytán) magasabb növekedést tesz lehetővé. De fordított kapcsolat is lehetséges: ha az alacsonyabb deficit úgy jön létre, hogy az állami beruházások elmaradnak, az infrastruktúra, az oktatási és egészségügyi rendszer leromlik, illetve azáltal, hogy az adóztatás szintje/szerkezete megbénítja a gazdaságot, akkor a kisebb deficit lassúbb növekedést (vagy stagnálást) von magával. Nincs tehát semmi ok arra, hogy a kettő kapcsolatát illetően bármiféle előfeltevéssel éljünk.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Egy fontos feltevésre azonban szükség van ahhoz, hogy a szcenáriókat össze lehessen hasonlítani: az infláció üteme mindegyikben azonos (legegyszerűbb a hazai 3%-os inflációs célra gondolni), így a nominális növekedési ütemkülönbségek a reálnövekedés eltéréseiből adódnak. Ez azért fontos, mert ha a nominális gazdasági növekedés az infláció ütemétől függően is változhat, akkor a deficit a kamatokon keresztül a nominális növekedés függvényévé válik, és ez feleslegesen bonyolítaná illusztratív számításainkat. A változatlan infláció feltevését alátámasztó tartalmi érv az, hogy adott reálkamat esetén, a magasabb infláció növeli ugyan a deficitrátát, de nem befolyásolja az adósságrátát. Az infláció akkor tudja a reálkamatot lenyomni, ha <i>váratlanul</i> emelkedik. A folyton váratlannak szánt emelkedés azonban hosszú távon hiperinflációt jelent, ettől a lehetőségtől pedig inkább eltekintek.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az alábbi ábra hatféle konstans deficit-növekedés pár feltevése mellett mutatja az adósságráta alakulását. Az induló szint 78% (2013);a hipotetikus folyamatok ábrázolása 2113-ban szakad meg. A feltételezett deficitráták: 2, 2,5 és 3%, a növekedés pedig 4 és 6% között változik (ez 3%-os infláció mellett kb. 1 és 3% közötti reálnövekedés).</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p align="center" style="text-align: center;"><i>A 78%-ról induló adósságráta alakulása konstans deficitráta és nominális GDP-növekedés egyes kombinációi mellet</i></p>
<p align="center" style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p align="center"><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/oblath%204jo.jpg" alt="oblath 4jo.jpg" class="imgnotext" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /> </p>
<p align="center" style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az adósságráta ábrázolt pályáit csak abban az értelemben kell komolyan venni, hogy korántsem magától értetődő az 50%-os szinthez való konvergencia, s az utóbbi sem azt jelenti, hogy az adósságráta egyszer 50% alá kerül. Az illusztrált pályák közül kettő csúszik 50% alá (tartós 2%-os deficit és kb. 3%-os reálnövekedés esetén 30 év múlva; 2,5%-os deficit és kb. 2,5%-os reálnövekedés esetén 50 év múlva), a többi esetben az adósságráta vagy 50%-nál magasabb szint felé tart, vagy a végtelenben éri el az 50%-ot.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az alábbi táblázat a fentihez hasonló, illusztratív számításokat tartalmaz arról, hogy alternatív deficit-növekedés párok mellett hány év múlva kerülhet a hazai adósságráta 50% alá. A beszínezett terület olyan kombinációkat tartalmaz, amelyek estében soha (zárójelben az az érték szerepel, amely felé az adósságráta hosszú távon tart). 3% feletti deficitrátákkal nem számoltam.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p align="center" style="text-align: center;"><i>Az 50% alatti adósságráta elérésének időigénye (évek száma) alternatív konstans deficitrák és nominális GDP növekedési ütemek mellett; induló érték: 78% </i></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/oblath%205..jpg" alt="oblath 5..jpg" class="imgnotext" width="627" height="242" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /><br /> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A táblázat segítségével bárki kikeresheti, hogy – az általa valószínűsített növekedés-deficit kombinációtól függően – hány év múlva kerülhet az állami adósságráta 50% alá (illetve egyáltalán az alá kerülhet-e). Az mindenesetre látható:nem kell kifejezetten borúlátó feltevésekkel élni ahhoz, hogy az adósságráta ne érje el az 50%-ot, ellenben túlzottan derűlátó feltevések kellenek ahhoz, hogy a megcélzott szint 20-25 évnél gyorsabban legyen elérhető. A személyes derűlátó verzióm a deficitrátára nézve 2,5-3%, a nominális növekedésre pedig 5-5,5% (kb. 2-2,5%-os reálnövekedés); ebben a tartományban van esély arra, hogy az adósságráta mintegy 50 év múlva 50% alá kerüljön. A 2,5% alatti tartós deficitráta és a 6% feletti tartós nominális (3% feletti reál-) növekedés kombinációja szerintem valószínűtlen, ellenben lehetséges, hogy hosszabb távon a deficitráta 3 % közeli, a nominális növekedés pedig 5,5% alatti lesz – ez esetben az adósságráta nem érheti el az 50%-ot.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Végül arra is érdemes röviden kitérni, hogy a deficitre és növekedésre nézve milyen feltevéseket implikál Magyarország miniszterelnökének véleménye, amely szerint a hazai adósságráta tíz éven belül 50% alá kerülhetne, ha az euróövezet „jobban telesítene”, sőt, ez akár 5-6 év múlva is bekövetkezhet, ha az euróövezet kimagaslóan teljesítene. A jövőbeli hazai és euróövezeti teljesítmény ilyen szoros összekötése persze azt a kérdést is felveti, hogy az eddigi tapasztalatok szerint az eurózóna növekedése csakugyan meghatározza-e a hazait. A következő ábra bal és jobb oldalának összehasonlításából látható, hogy – a jelenlegi adatok szerint – 1996-tól 2008-ig alig volt összefüggés a kettő között; a kapcsolat csak a 2009. évi nemzetközi válságés az azt követő három év adatai folytán mutatható ki.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p align="center" style="text-align: center;"><i>Magyarország és az eurózóna éves gazdasági növekedésének kapcsolata 1996 és 2008 között (bal oldal), valamint 1996 és 2012 között (jobb oldal)</i></p>
<p align="center" style="text-align: center;"><i> </i></p>
<p align="center"><i><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/oblath%206.jpg" alt="oblath 6.jpg" class="imgnotext" width="645" height="197" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /><br /> </i></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Tegyük azonban fel, hogy az elmúlt négy évben keletkezett szoros kapcsolat tartósan fennmarad. Ha az eurózóna gazdasága a jelenlegi 0,5% körüli zsugorodásról például 2,5%-os növekedésre (az 1998-2002-es időszak átlagára) váltana, az feltétlenül jobb teljesítményt jelentene, ha pedig a ritka években tapasztalt 3%-ra, az valóban kimagasló lenne. Az alábbi táblázat azokat a hazai 2, 2,5, illetve 2,9%-os deficitrátához tartozó gazdasági növekedési ütemeket tartalmazza, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az adósságráta 10, illetve 6 év alatt 50% alá kerüljön (az 5 évet elhagytam). Az utolsó előtti oszlopban szerepel az euróövezet feltételezett reálnövekedése, az utolsóban pedig a hazai növekedés afeletti többlete.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p align="center" style="text-align: center;"><i>Milyen, a deficitrátára és a gazdasági növekedésre vonatkozó feltevések mellett süllyedhet 10, illetve 6 év múlva 50% alá az államadósság-ráta? Illusztratív számítások</i></p>
<p align="center" style="text-align: center;"><i> </i></p>
<p align="center" style="text-align: center;"><i>(Százalék, százalékos változás, illetve százalékpont)</i></p>
<p align="center" style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p align="center"><i> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/oblath7.jpg" alt="oblath7.jpg" class="imgnotext" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></i></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A miniszterelnöki kritérium 10, illetve 6 éves időhorizonton való teljesüléséhez 2%-os konstans deficitráta mellett (végig 3%-os inflációt feltételezve), megközelítően évi 5%-os, illetve 8% feletti reálnövekedés szükséges. Ha a deficitráta 2,5%, a szükséges reálnövekedés 5,3%, illetve több mint 9% évente. A 2,9%-os deficitrátákhoz tartozó növekedési ütemeket már le sem írom (a táblázatban megtalálhatók, az eurózónához viszonyított növekedési többletekkel együtt).Röviden: csak a realitásoktól való teljes elszakadásként értelmezhető az az elképzelés, hogy az állami adósságráta 10, illetve 6 (5) év alatt 50% alá csökkenhet.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>2. Felzárkózás, a 90%-os relatív fejlettségi szint és az euró-bevezetése</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">Az euró hazai bevezetéséről Neményi Judittal írt (a Közgazdasági Szemle 2012. júniusi számában megjelent) <a href="http://econ.core.hu/file/download/mtdp/MTDP1214.pdf" target="_blank">tanulmányunkban</a> számos – a maastrichti kritériumok puszta teljesítésénél szigorúbb – feltételt fogalmaztunk meg arra nézve, hogy Magyarország kihasználhassa az euróövezeti csatlakozásból eredő előnyöket, s elkerülje a más országokban realizálódott kockázatokat. E feltételek közül azonban nem feledékenységből hagytuk ki az euróövezethez mért fejlettség valamely kitüntetett szintjét. Hanem azért, mert nincsenek olyan meggyőző közgazdasági érvek vagy tapasztalati eredmények, amelyek alátámasztanák, hogy a kockázatok realizálódása a relatív fejlettségi szinttől függne (az euróövezet átlagához viszonyított GDP/fő Írországban 133%, Spanyolországban pedig 95% volt, amikor ezek az országok – nagyon hasonló okokból – súlyos válságba kerültek).</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A magyar miniszterelnök 90%-os feltételével azonban nem egyszerűen az a baj, hogy nélkülözi a szakmai megalapozást, és a ködös jövőbe tolja ki az euróövezeti csatlakozást – mindjárt látni fogjuk, mennyire sűrű ez a köd – hanem főként az, hogy ezzel eleve kizárja a hazai euró-bevezetés belföldi feltételeinek kidolgozására és azok teljesítésére irányuló kormányzati törekvést.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><i>„Utolérés” vagy konvergencia?</i></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A következőkben azt vizsgálom, hogy alternatív feltevések mellett mekkora lehet az euróövezet 90%-os fejlettségi szintje elérésének időigénye. A kérdésről a porfolio.hu áprilisban már közölt egy tanulságos <a href="http://www.portfolio.hu/gazdasag/mit_jelent_orban_90_szazalekos_szabalya.183253.html">cikket</a>, amelynek következetései hasonlóak azokhoz, amelyekre magam jutottam. A lényeges különbség nem az illusztratív számítások „eredményeiben”, hanem a felzárkózási folyamat szemléletében van.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A felzárkózás időigényére vonatkozó illusztratív szcenáriók összealításakor a konvergencia mechanikájáról kétféle keretben lehet gondolkodni. Az egyik lehetőség az, hogy kiválasztunk egyes múltbeli periódusokat, amelyeket gyors/lassú felzárkózás jellemzett, és a GDP/fő múltban tapasztalt növekedési ütemeit, illetve azok különbségét (esetleg a közeledés évi átlagos, százalékpontban kifejezett mértékét)– a mai relatív fejlettségi színből kiindulva – kivetítjük a jövőbe. Ez a módszer garantálja, hogy a fejletlen ország <i>valamikor</i> biztosan utolérje, majd meghaladja a fejlettebb térség színvonalát, így mellesleg azt is, hogy elérje annak 90%-át. Ha adott az induló relatív szint, akkor az, hogy hány év múlva éri a 90%-ot, a fejlett térség egy főre jutó GDP-jének növekedésére és a fejletlen ország afeletti többletnövekedésére vonatkozó feltevésből adódik.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ezzel a megközelítéssel hasonló a probléma, mint azokkal a kivetítési technikákkal, amelyek garantálják, hogy az adósságráta egyszer elérje az 50%-ot. A gazdasági felzárkózás ugyanis nem utolérést, pláne nem meghaladást, hanem közeledést jelent, még pontosabban azt, hogy csökken a gazdaság mindenkori helyzete és hosszú távú fejlődési pályája közötti távolság. Lehet persze azzal a feltevéssel élni, hogy Magyarország hosszú távú fejlődési pályája megegyezik a fejlett térségével (esetünkben az euróövezetével), de ez nagyon távol áll bármiféle szükségszerűségtől. E feltevés alapján beszélhetünk abszolút konvergenciáról az euróövezet szintjéhez, és végezhetünk illusztratív számításokat a 90% elérésének időigényére, a konvergencia alternatív (hipotetikus) ütemei mellett.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Csakhogy az előbbinél nem kevésbé kézenfekvő az a feltevés, hogy Magyarország – tartós sajátosságai folytán – hosszú távon nem az eurózóna 100%-a hanem például 80, vagy 90%-a felé konvergál a mai 61%-os szintről. Ez esetben lehetne feltételes konvergenciáról beszélni, ellenben semmiféle illusztratív számítást nem lehetne végezni a 90% elérésének időigényéről, tekintve, hogy az első esetben soha, a másodikban pedig kb. a végtelenben érnénk el a megcélzott szintet. Az utóbbi számszerű feltevések esetén azonban írásom itt véget is érne, pedig van még mondandóm, így a következőkben abszolút konvergenciát feltételezek (a hazai GDP/fő hosszú távon az eurózóna átlagának 100%-a felé közelít).</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><i>Magyarország gazdasági felzárkózásának közelmúltja</i></p>
<p style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p style="text-align: justify;">Mielőtt a hazai gazdaság hosszú távú felzárkózásának kilátásait mérlegelnénk, érdemes egy pillantást vetni az 1995 és 2012 között tapasztalt felzárkózás profiljára. Ehhez – a gyakori félreértések miatt – fontos tisztázni: a nemzetközi statisztikákban közölt vásárlóerő-paritások csak keresztmetszeti összehasonlításban (egy-egy évben) alkalmasak a viszonylagos fejlettség alapmutatójának, az egy főre jutó GDP relatív <i>volumenének</i> meghatározására. Az így számított mutató évek közötti változását azonban nemcsak a relatív volumenek, hanem a relatív árak változása is befolyásolja, ezért <i>alkalmatlan</i> a <i>relatív reál-szintekben</i> bekövetkezett változások mérésére. Ahhoz, hogy a relatív fejlettség reál-szintjének időbeni alakulásáról képet kapjunk (idősort készítsünk), valamely kiválasztott év vásárlóerő-paritásán <i>és</i> árain kell a többi év relatív szintjeit meghatározni (a kiválasztott év <i>folyó</i> vásárlóerő-paritáson mért relatív szintjének és az egy főre jutó GDP relatív volumenindexeinek összekapcsolásával). Az alábbi ábra arról ad képet, hogyan alakultak az euróövezethez viszonyított éves szintek egyrészt folyó, másrészt 1995. évi, illetve 2012. évi konstans vásárlóerő-paritáson (és árakon) 1995 és 2012 között. A folyó vásárlóerő-paritáson számított szinteket oszlopok jelzik, utalva arra, hogy azok tartalma évenként változik. Látható: az, hogy az időszak kezdő vagy záró évét választjuk a reálszint-összehasonlítás referenciaévének, nem befolyásolja a felzárkózási folyamat profiját, csupán 5 százalékponttal eltolja az éves szinteket. Ez nagyjából úgy értelmezhető, hogy Magyarország 1995 és 2012 közötti, az euróövezethez 45%-ról 60%-ra történt, <i>folyó</i> vásárlóerő-paritáson mért 15 százalékpontnyi felzárkózásához mintegy 10 százalékponttal járult hozzá a relatív volumenváltozás és 5 százalékponttal a relatív árváltozás. A reáljövedelmi felzárkózás szempontjából természetesen a relatív volumenváltozások az érdekesek, a továbbiakban csak ezekről lesz szó. (Persze az is izgalmas kérdés, hogy egyes periódusokban miért válnak el egymástól markánsan a folyó, illetve konstans vásárlóerő-paritáson (és árakon) mért változások (például 2000-2002-ben vagy 2008-2009-ben), de ennek tárgyalása messze túlmenne írásom keretein.)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p align="center" style="text-align: center;"><i>Az egy főre jutó GDP Magyarországon a mai Eurózóna (EZ-17)százalékában,folyó, valamint 1995., illetve 2012. évi változatlan vásárlóerő-paritáson (1995-2012)</i></p>
<p align="center" style="text-align: center;"><i> </i></p>
<p align="center" style="text-align: justify;"><i> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/oblath%208.jo.jpg" alt="oblath 8.jo.jpg" class="imgnotext" /></i></p>
<p align="center" style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p style="text-align: justify;">Az 1990-es évek elején tapasztalt visszaesést és az 1995. évi stabilizációt követően, 1996 után bontakozott ki az ábrán bemutatott felzárkózási folyamat, amely 2001-ben váltott nagy sebességre és egészen 2006-ig tartott. Azóta Magyarország relatív fejlettségi szintje, kisebb elmozdulásokkal, csökken. A történet voltaképpen arról szól, hogy az elmúlt 17 évből 11 évben zárkóztunk fel, ebből 6 évben volt gyors a felzárkózás (2001-2006-ban), éppen azokban az években, amelyeket jelentős belső és külső egyensúlyhiányok jellemeztek, és a GDP-arányos államadósság, valamint a nettó külföldi adósság fenntarthatatlan sebességgel emelkedett. Azok a gazdaságpolitikai lépések és külgazdasági sokkok pedig, amelyek az eladósodási folyamatot megfékezték, a felzárkózást is megakasztották.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Mindebből persze korai lenne olyan következtetést levonni, hogy Magyarország csak fenntarthatatlan egyensúlyhiányok mellett képes (s így hosszú távon képtelen) felzárkózni, de a múltbeli tapasztalatok a jövőre vonatkozó felzárkózási forgatókönyvek közül az óvatosabbak mellett szólnak. Abban az időszakban ugyanis, amelyet viszonylagos makrogazdasági stabilitás jellemzett (1996-2000), a felzárkózás igen lassú volt: üteme nagyjából megegyezik a teljes 17 éves perióduséval, amelynek utolsó 6 évében egyáltalán nem mutatkozott felzárkózás.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Azt is érdemes megnézni, hogy a felzárkózást előmozdítónövekedési ütem<i>különbségeket</i> milyen hazai, illetve euróövezeti növekedési <i>ütemek </i>alapoztak meg. A következő ábrán látható, hogy az igazán gyors felzárkózás évei egybeestek az euróövezeti dekonjunktúrájával, illetve lassú növekedéssel (2001-2005), amikora külső kereslet visszafogó hatását a fenntarthatatlannak bizonyult fiskális élénkítés erősen túlkompenzálta.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p align="center" style="text-align: center;"><i>A GDP/ fő növekedési üteme az eurózónában és Magyarországon (százalékos változás), valamint az éves növekedési ütemkülönbségek (százalékpontban)</i></p>
<p align="center" style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p align="center"><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/oblath9a.jpg" alt="oblath9a.jpg" class="imgnotext" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /> </p>
<p align="center" style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><i>A 90%-os szint elérésének időigénye: illusztratív forgatókönyvek</i></p>
<p style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p style="text-align: justify;">Három feltevés alapján és kétféle módszerrel illusztrálom a 90%-os fejlettségi szint elérésének lehetséges időigényét. A feltevések ahhoz kapcsolódnak, hogy az 1995 és 2012 közötti időszak melyik szakaszának „átlagos” folyamatait hosszabbítjuk meg: 1. a teljes időszakét; 2. a nemzetközi válság kitöréséig tartó periódusét (1995-2008); 3. a felzárkózás csúcspontjáig tartó szakaszét (1995-2006). Lehetne persze más feltevéseket is választani, továbbá fontos hangsúlyozni, hogy ezek nem valószínű vagy lehetséges kimenetek, hanem illusztratív példák. E feltevések alapján egymástól lényegesen eltérő pályák rajzolódnak ki, pedig mindössze 0,5 százalékpontnyi hazai növekedési többletben különböznek egymástól. A hazai és az euróövezet egy főre jutó GDP-növekedésének évi átlagos üteme a három időszakban rendre a következőképpen alakult: 2,2, illetve 1,2%; 1,7, illetve 3,3% és 1,8, illetve 3,8%.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ami a szcenáriók előállításának kétféle módszerét illeti, az egyikbe – konstrukciójánál fogva – bele van építve az utolérés (+ „túlszárnyalás”) víziója, mivel konstans növekedési ütemkülönbségeket feltételez. A másik technika ettől csak két aprónak látszó mozzanatban különbözik. Egyrészt a példaként választott periódusokban tapasztalt konvergencia-sebességet tekinti konstansnak, másrészt merész ugyan, de az előbbinél kevésbé: abszolút konvergenciát (hosszú távon 100%-os felzárkózást) feltételez, ám ezzel kizárja a „túlszárnyalást”. Az első ábra az utolérés, a második a konvergencia feltevésén alapuló szcenáriókat illusztrál.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p align="center" style="text-align: center;"><i>Az euróövezethez viszonyított GDP/fő hosszú távú illusztratív pályái konstans növekedési ütemkülönbséget feltételezve</i></p>
<p align="center" style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p align="center" style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/oblath10.jo.jpg" alt="oblath10.jo.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p align="center" style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p align="center" style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p align="center" style="line-height: 17px; text-align: center;"><i>Az euróövezethez viszonyított GDP/fő hosszú távú illusztratív pályái a konvergencia konstans ütemét feltételezve</i></p>
<p align="center" style="text-align: center;"></p>
<p align="center" style="line-height: 17px; text-align: center;"><i> </i></p>
<p align="center" style="text-align: justify;"> </p>
<p align="center" style="text-align: justify;"><i> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/oblath11a.jpg" alt="oblath11a.jpg" class="imgnotext" width="623" height="379" /></i></p>
<p align="center" style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p style="text-align: justify;">A két ábra merőben különböző pályákat mutat be, jóllehet azonos múltbeli időszakok folyamatait vetíti a jövőbe. A különbség abban van, hogy amíg az első a növekedési ütemeket, a másodika fejlettségi réscsökkenésének éves ütemét tekinti változatlannak (a konvergencia ütemét béta értéke jelzi). A konvergencia változatlan üteme azzal jár, hogy a távolság csökkenésével együtt zsugorodik a fejlett térség és az utolérő ország közötti növekedési ütemkülönbség. Amíg az előbbi megközelítés értelmesnek látszó választ ad arra a kérdésre, hogy hány év múlva érjük utol az eurózóna fejlettségi szintjét, az utóbbi esetében csak annak a kérdésnek van értelme, hogy hány év alatt tehetjük meg a fejlettségi rés záródásához szükséges út felét (ez az úgynevezett felezési idő; az ábrán szaggatott vonal jelzi a félutat a 100%-os felzárkózás felé). (A konvergencia ütemét a következő formulával számítottam: béta= log[(1-YR<sub>t</sub>)/(1-YR<sub>0</sub>)]/t, ahol <b><i>t</i></b> és <b><i>0</i></b> index a tárgy, illetve bázisidőszakot jelöli, így t az eltelt évek száma, YR (a relatív jövedelemszint) = (GDP/népesség)<sub>HU</sub>/(GDP/népesség)<sub>EZ</sub>; HU Magyarország, EZ az eurózóna jele. A meghatározásból következik, hogy konvergencia esetén béta előjele negatív.)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A fenti ábrák egyrészt azt üzenik, hogy (a) csak szuper-optimista feltevésekkel és a felzárkózási folyamat természetének alapvető félreértésén alapuló technikával hozható ki az euróövezet 90%-os szintjének kb. 21 éven belüli elérése; (b) józanabb feltevések és módszer szerintugyanehhez mintegy 50-100 évre lenne szükség (ha abszolút konvergenciát feltételezünk, amely feltevés okkal megkérdőjelezhető). Másrészt azonban azt is üzenik, hogy olyan kritérium, amely teljesítésének becsült időigénye ennyire tág határok között mozog, valójában nem kritérium, hanem elhárítás.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>3. Összegzés és kitekintés</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;">Írásom két, szakmai indoklás nélkül bejelentett, számszerű kritérium teljesítésének lehetséges időigényét firtatta. Az áttekintett illusztratív szcenáriók szerint meglehetően rosszak az esélyek arra, hogy az úgynevezett válságadók (kiválasztott szektorokra kivetett különadók) megszüntetése feltételeként megjelölt 50% alatti államadósság-ráta, valamint az euróövezeti csatlakozás feltételeként megszabott 90%-os felzárkózási szint három évtizeden belül elérhető legyen. Realisztikusabb feltevések mellett e szintek eléréséhez lényegesen több idő szükséges, és távolról sem irreálisak azok a feltevések, amelyek mellett az adósságráta és az ország relatív fejlettsége tart ugyan a megjelölt szintek felé, de azokat nem érik el. Végül az is lehetséges, hogy hosszú távon az adósságráta 50%-nál magasabb, relatív fejlettségünk pedig az eurózóna 90%-ánál alacsonyabb szint felé konvergál; ez estben a megkívánt feltételek a végtelenben sem teljesülnek.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ellenben – a realitások határain belül mozgó feltevések mellett – nem lehetséges, hogy az állami adósságráta 5-6-10 év alatt 50% alá süllyedjen. Láthattuk, hogy a 10 évhez is kifejezetten extrém feltétevések tartoznak, az 5-6 évhez tartozók pedig mérlegelést sem érdemelnek.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A miniszterelnököt munkatársai alighanem félretájékoztatták az 50%-os adósságráta elérésének valószínű időigényéről. Mivel az 5-10 év még a belátható időhorizonton belül van, kizárhatjuk azt a lehetőséget, hogy a feltétel úgy lett megszabva, hogy a különadók csak hosszú évtizedek múlva, vagy soha ne legyenek kivezetve. Meglehet, hogy az euró-bevezetés feltételeként megszabott 90%-os relatív fejlettség elérhetőségéről/kilátásairól is téves információkat kapott a kormányfő, s így a feltétel nem azt a szándékot fejezi ki, hogy Magyarországon beláthatatlanul sokára, vagy soha ne legyen belföldi valuta az euró.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ez esetben itt az alkalom a munkatársakat rávenni arra, hogy számolják újra az állami adósságráta és a jövedelmi felzárkózás lehetséges hosszabb távú pályáit, ezúttal azonban realisztikus feltevések alapján. S ha már számolnak, akár figyelembe is vehetnének két problémát, amelyekről írásomban nem eshetett szó. Az egyik a feltételek és a célok, a másik a kétféle feltétel kapcsolatát érinti. Egyrészt alaposan végig kellene gondolni (és számolni), hogy mennyiben akadályozhatja a válságadók fenntartása az 50%-os adósságráta és a 90%-os fejlettségi szint megközelíthetőségét. Másrészt az a kérdés is beható elemzést érdemel, hogy ha egy stagnáló gazdaságban erőltetni kezdik a 80%-os adósságráta 50%-ra való leszorítást, az vajon nem blokkolja-e a gazdaságfejlődését, és nem tolja-e folyamatosan maga előtt a 90%-os relatív fejlettségi szint elérhetőségét.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ha a munkatársai korrekt módon elvégzik a kitűzött feladatot, a miniszterelnök nyilván be fogja látni, hogy a válságadók kivezetésére és az euró hazai bevezetésére meghirdetett feltételei felülvizsgálatra szorulnak. Ezért okkal számíthatunk arra, hogy hamarosan fontos kormányzati bejelentések következnek. Egyrészt közölni fogják a válságadók kivezetésnek pontos menetrendjét, másrészt bejelentik, hogy hamarosan konkrét feltételeket és hozzávetőleges határidőket is tartalmazó tervet készítenek az euró hazai bevezetésére. Mindezeket azért közlik majd, mert belátták, hogy a gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága és a gazdaság szereplőinek folyamatos elbizonytalanítását célzó kormányzati igyekezet lehetetlenné teszi a beruházásokat, ezáltal pedig a gazdaság fejlődését.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ha mégsem jönnek majd ilyen bejelentések, akkor a miniszterelnök számszerű kritériumai nem téves tájékoztatáson, hanem téves ítéleteken alapulnak, amelyek hatásáról nem a közgazdasági szakma képviselői, hanem a választópolgárok hivatottak dönteni.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F10%2Fhany_ev_mulva_vezethetok_ki_a_valsagadok_es_vezetheto_be_az_euro%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F10%2Fhany_ev_mulva_vezethetok_ki_a_valsagadok_es_vezetheto_be_az_euro%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F08%2F10%2Fhany_ev_mulva_vezethetok_ki_a_valsagadok_es_vezetheto_be_az_euro%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hány év múlva vezethetők ki a válságadók és vezethető be az euró?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/08/10/hany_ev_mulva_vezethetok_ki_a_valsagadok_es_vezetheto_be_az_euro#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/5453682" border="0" /></a><br /></p>
euróbevezetés
válságadók
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/oblath3a.jpg
https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/07/29/felveteli_2013_egy_bukott_felsooktatas-politika_bizonyiteka
Felvételi 2013 – egy bukott felsőoktatás-politika bizonyítéka
2013-07-29T09:46:57+02:00
2013-07-29T09:46:57+02:00
Polónyi István
https://blog.hu/user/661399
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><b>A hazai felsőoktatás elmúl három éve a felsőoktatás-rombolás időszaka. A Fidesz-KDNP kormány, miközben propagandájában minőségi felsőoktatásról és a világrangsorokban való előrelépésről beszél, a felsőoktatás állami támogatásának szűkítésével valamint a torz, a felsőoktatás iránti egyéni keresletet figyelmen kívül hagyó felvételi keretszám-politikájával éppen az ellenkező irányba taszítja a felsőoktatási rendszert. Polónyi István elemzése az idei felvételi adatokról. </b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">1. ) Az idei felsőoktatási felvételi eredmények egyértelműen a kormány felsőoktatást szűkítő politikájának az érvényesülését mutatják. A Fidesz-KDNP kormány regnálása alatt a felsőoktatásba évente felvett hallgatók száma kevesebb, mint háromnegyedére esett vissza. Ezen belül a nappali tagozatos hallgatók esetében a csökkenés ötödnyi.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Legradikálisabban a felsőfokú szakképzésre, újabb nevén felsőoktatási szakképzésre felvett létszám csökkent, a 2011-es 40%-ára. Jól láthatóan halálra ítélte ezt a képzést az új felsőoktatás-politika, amin nem lehet csodálkozni, hiszen az nem fér össze az elitszemlélettel. Fontos hozzátenni, hogy ez a képzési forma a világ fejlett felsőoktatással rendelkező felén alapvetően a hátrányosabb helyzetű rétegek felsőoktatásba kerülését szolgálja, - lehet, hogy ezért sem tart rá igényt a jelenlegi kormány.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/pol1_1.jpg" alt="pol1_1.jpg" class="imgnotext" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></p>
<p style="text-align: right;">Forrás: <a href="http://www.felvi.hu/felveteli/ponthatarok_rangsorok/jelentkezok_es_felvettek/2013A_felvettek?itemNo=2" target="_blank">www.felvi.hu</a> (gyorsjelentések)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">2.) A kormány nagyon szereti a szűkítést a demográfiai folyamatoknak tulajdonítani. A csökkenésnek azonban semmi köze sincs a demográfiai folyamatokhoz, már csak azért sem, mert a felsőoktatás merítési bázisa nem a releváns korosztályi létszámtól függ, hanem az érettségizettek számától. Az érettségizettek száma pedig jelentéktelen mértékben csökkent az elmúlt években.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">2010-ben 46,8, 2011-ben 46,6 ezer fő érettségizett gimnáziumban, szakközépiskolában pedig 40,5 illetve 39,4 – nappali tagozaton gimnáziumban 39,8 ill. 39,1, szakközépiskolában pedig 38,1 ill. 37,2 ezer. Azaz 2010 és 2011 között az érettségizettek számának csökkenése mintegy másfélezer fő volt. Az egyes évfolyamra járók létszámait vizsgálva a következő években nagyjából évi hasonló létszámcsökkenés várható – persze az érettségi konstrukciójának változatlansága mellett – (ami persze nem triviális, mert az oktatáspolitika többször ígérte az érettségi szigorítását) – azaz 2011 és 2013 között az érettségizettek száma, azaz a felsőoktatás merítési bázisa mindössze kb. 5 ezer fővel csökkent.</p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: center;"><b>A releváns korosztályi létszám, és az érettségizők számának alakulása</b></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p><b><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/pol2_1.jpg" alt="pol2_1.jpg" class="imgnotext" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /><br /></b></p>
<p style="text-align: right;">Forrás: saját számítás a KSH és az OKM adatai alapján</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A jelentkezők számának csökkenésében az igazi ok nyilvánvalóan a kormányzati kapkodás miatti elbizonytalanodás. A félönköltséges képzés (tehát a tandíj) bevezetésének ígérete, majd visszavonása, de 16, a politika által nem kedvelt szakon, teljes önköltség bevezetése. Tegyük hozzá, hogy mindez közvetlenül a jelentkezések megkezdése előtt történt. A korábbi kormányok húsz éven át, sőt már régebbi időszak óta – lényegében a rendszerváltást megelőző évtizedekben is – kínosan ügyeltek arra, hogy a felvételi feltételeinek változását legalább két évvel korábban jelezzék, - miközben a 2010-ben hatalomra került kormány gyakorlatilag minden évben radikálisan megváltoztatta, néha többször is az az évi felvételit, anélkül, hogy a jelentkezők arra időben felkészülhettek volna. Mindezek s - a jelentősen enyhített, de továbbra is létező és riasztó – röghöz kötés is mind abba az irányba hatottak, hogy sok fiatalt eltántorítottak a felsőoktatásba történő jelentkezéstől. Az is nyilvánvaló, hogy ez alapvetően az alsó középosztályba tartozó rétegeket érintette.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">3.) A felvételi eredményeken egyértelműen látszik a kormány beiskolázási stratégiájának bukása. Ugyanis a kormány minden erőlködése – a termelési rendeltetésű szakok erőltetése - ellenére a felvettek struktúrája alig változott, ami azt mutatja, hogy a felsőoktatásba törekvők preferenciái rendkívül szilárdak. A tandíjassá tétel ellenére a gazdálkodás, menedzsment és a turizmus-vendéglátás szakok továbbá a jogász szak is az élmezőny élén maradtak, sőt a gazdálkodás menedzsment szakra felvettek száma a legmagasabb lett 2013-ban.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A kormányzati diszpreferencia nyomán két jelentősebb változás figyelhető meg az első 10 legnépszerűbb szak esetében: a kommunikáció és médiatudomány valamint a nemzetközi gazdálkodás szakok kiszorulása, és a műszaki menedzser szak bekerülése. Ez utóbbi elég kézenfekvő, mivel lényegében egy műszaki álruhába bújtatott, tehát preferált gazdaságtudományi szakról van szó.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p align="center" style="text-align: justify;"><b><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/pol3_1.jpg" alt="pol3_1.jpg" class="imgnotext" /> </b></p>
<p align="center" style="text-align: center;"><b>Alap- és egységes, osztatlan szakok, nappali munkarendű felvett hallgatók szakonként, (az első nyolc) 2011-2013</b></p>
<p align="center" style="text-align: justify;"><b><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/pol4_2.jpg" alt="pol4_2.jpg" class="imgnotext" /><br /></b></p>
<p align="center" style="text-align: justify;">A preferencia mellett - vagy annak ellenére - olyan műszaki szakok, mint a gépészmérnök és a villamosmérnök lényegében változatlan helyen szerepelnek.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ha összehasonlítjuk a felvettek megoszlását 2012-ben és 2013-ban - az általános eljárásban összesen felvettek megoszlását képzési területek szerint -, akkor azt látjuk, hogy a két legnagyobb szakterület részvételi aránya úgy alakult, hogy a gazdaságtudományi területre felvettek aránya növekedett (17%-ről 20%-ra), a műszaki területre felvetteké pedig csökkent (17,5%-ról 16%-ra). Szintén csökkent a természettudományos területre felvettek aránya is (6,5%-ról 5%-ra). Ugyancsak kevesebb a felvett bölcsész is (11,4% helyett 9%), valamint a társadalomtudományi területre felvettek száma is (7,3% helyett 6%), viszont növekedett a pedagógusképzés (8,7%-ról 11%-ra), és az agrár (4,6%-ról 6%-ra) területre felvettek aránya. Úgy tűnik tehát, hogy ha a hallgatók választására van bízva – most a kormány decemberi koncepciójának bukása után arra lett bízva -, akkor az ingyenes termelési rendeltetésű (a kormány szóhasználatában „értékteremtő”) szakok prioritása még akkor is alacsonyabb, ha a – Klinghammer államtitkár megállapítása szerint – csupán „gyönyörködtetést szolgáló” szolgáltatási szakok jelentős része tandíjas.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">4.) Érdemes egy gondolat erejéig a felvételi és a költségvetés kapcsolatára is kitérni. A felvett hallgatólétszám éves alakulása 2011 óta radikális csökkenést mutat. Ezen belül az államilag finanszírozott helyre felvett hallgatók száma is 20%-ot esett 2011 és 2012 kötött.</p>
<p align="center" style="text-align: justify;"> </p>
<p align="center" style="text-align: center;"><b>A felvett létszám 2008-2013</b></p>
<p align="center" style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p align="center" style="text-align: justify;"><b><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/pol5_1.jpg" alt="pol5_1.jpg" class="imgnotext" /> </b></p>
<p align="right" style="text-align: right;">Forrás: www.felvi.hu</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A felvett hallgatólétszám csökkenése nyomán természetesen csökken az összes hallgatólétszám is. A 2013-as összes hallgatólétszám a 2008-asnak 89%-a, az államilag finanszírozott hallgatólétszám pedig kb. 93%-a.</p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p align="center" style="text-align: center;"><b>Az összes hallgatólétszám 2008-2013</b></p>
<p align="center" style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p align="center" style="text-align: justify;"><b><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/pol6.jpg" alt="pol6.jpg" class="imgnotext" /> </b></p>
<p align="right" style="text-align: right;">Forrás: oktatási évkönyvek, illetve 2012/13 és 2013/14 saját becslés</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ugyanakkor – miközben a hallgatólétszám mintegy 10%-kal lett kevesebb – a felsőoktatás állami támogatása a 2008-as 214 milliárd forintról 155 milliárdra csökkent (itt a teljes felsőoktatási szféra támogatásról van szó). Ehhez ugyan 2013-ban mintegy 10 milliárd forint többlettámogatás hozzácsöpögtetett a kormány, azonban mindent összevetve nominálisan 80%-a a felsőoktatás támogatása a 2008-asnak, ami az inflációt is figyelembe véve, reálértéken számítva alig 60%-át teszi ki az öt évvel korábbinak.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Tehát a 2008-as létszám 90%-át az akkori állami támogatás 60%-ával kellene képezni, mégpedig - mint azt hallhattuk a kormány képviselőitől – világszínvonalra emelve.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">5.) Rendkívül fontos kérdés, hogy mindez hogyan hat a felsőoktatási intézményhálózatra. A Fidesz-KDNP kormány eddigi tevékenysége alatt az évente felvett hallgatólétszám évről évre csökkent, 2013-ban a 2011. évinek kevesebb, mint 75%-a volt. Az államilag támogatott helyre felvett hallgatók száma 2011 és 2012 között mintegy 20%-kal csökken, ami 2013-ra valamicskét ismét nőtt, így 2013-ban a 2011-esnek 81%-a volt.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ezek a csökkenések azonban eltérően hatottak az intézményrendszer különböző intézménytípusaira és a különböző régiókban elhelyezkedő intézményekre is.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A legkisebb létszámcsökkenés a budapesti egyetemek esetében tapasztalható. A budapesti állami egyetemek esetében a 2013-ban felvett összes hallgatólétszám 7%-kal – az összes budapesti egyetem (tehát az egyházi és magán egyetemekkel együtt) esetében 8%-kal - volt kevesebb, mint 2011-ben, ugyanakkor az államilag finanszírozott helyre felvett hallgatók száma nem változott.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/pol7.jpg" alt="pol7.jpg" class="imgnotext" /> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A vidéki állami egyetemek helyzete ugyanakkor lényegesen kedvezőtlenebb. A 2013-ban felvett összes hallgatólétszám 30%-kal volt kevesebb, mint 2011-ben, az államilag finanszírozott helyre felvett hallgatók száma pedig 20%-kal.</p>
<p align="center" style="text-align: justify;"> </p>
<p align="center" style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/pol8.jpg" alt="pol8.jpg" class="imgnotext" /> </p>
<p align="center" style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A vidéki állami főiskolák esetében is nagyjából hasonló a helyzet: a 2013-ban felvett összes hallgató 28%-kal volt kevesebb, mint a 2011-ben felvett, - az államilag finanszírozott helyekre felvett hallgatók száma pedig 20%-kal csökkent 2013-ban 2011-hez viszonyítva.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/pol9.jpg" alt="pol9.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A legnagyobb vesztesek a budapesti állami főiskolák, ahol a 2013-ban felvett összes hallgató lényegében fele a 2011-esnek, az államilag finanszírozott helyre felvett hallgatók száma pedig negyede. Ebben nyilvánvalóan az játszik szerepet, hogy a fővárosi állami főiskolák között meghatározó (a hallgatólétszám több mint 95%-át kitevő) BGF, amely intézményt az önköltségessé tett 16 szak szinte ellehetetlenített.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/pol10.jpg" alt="pol10.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A magán főiskolák jelentős részét hasonlóan előnytelenül érintette a 16 szak önköltségessé tétele, viszont az egyházi főiskolákat kevésbé érintette.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Összességében egyértelmű, hogy a kormány felsőoktatás-politikája, ezen belül a felvételi keretszám-szabályozás, radikálisan sújtotta mind a vidéki egyetemeket, mind régiótól függetlenül a főiskolákat. Ez a felsőoktatás-politika kapkodását, következetlenségét mutatja, hiszen az még elképzelhető, hogy a keretszámoknak a főiskolákra gyakorolt hatása kívül esett az elitszemléletű kormányzati politika látókörén, az viszont egyértelműen az oktatásirányítási lépések hatáselemzésének hiányát, végiggondolatlanságát mutatja, hogy - az egyébként kiemelt, ill. kutatóegyetemként kezelt – szegedi vagy debreceni egyetemek 10-15%-os államilag támogatott keretszám-csökkenést szenvedtek.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Tulajdonképpen arról van szó, hogy az önfenntartó felsőoktatás miniszterelnöki fantazmagóriájának bukása óta nincs a kormánynak felsőoktatás-politikája. Helyette egy pillanatról-pillanatra működő, kapkodó – a forráskivonás miatt elkerülhetetlen - zavarelhárítás folyik, önkényes és öntörvényű beavatkozásokkal.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">6.) Az MTI (2013. július 26.) híradásából tudni, hogy „a miniszterelnök egyetért abban a szocialista Hiller István volt oktatási miniszterrel, hogy fel kell emelni a bekerüléshez szükséges, jelenleg 240-es minimumponthatárt.” Ez a kijelentés azért is érdekes, mivel a 423/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet (a felsőoktatási felvételi eljárásról) már jó fél évvel ezelőtt úgy rendelkezett, hogy felsőoktatási szakképzésre 200, alapképzésre és osztatlan képzésre 240 ponttal vehető fel csak jelentkező – amely ponthatárok helyébe 2014-ben 220 illetve 260, 2015-ben 240 illetve 280, 2016-ban pedig 260 illetve 300 pont lép.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Úgy tűnik a felvételi ponthatár – hasonlóan a tandíjhoz – a politikai propaganda, a nagypolitikai küzdelem, a választási harc részévé vált. Pedig sokkal inkább egy jól strukturált oktatáspolitika része kellene legyen, amely például az élethosszig tartó tanulás kapcsán a felnőttképzésben nem zár ki hallgatókat az alapképzésbő, ha fizetnek is azért. De általában is megkérdőjelezhető a képzési költségüket maguk fizető hallgatók generális kizárása a felsőoktatásból. Aligha fogadható el erre a miniszterelnök kinyilatkozása, miszerint „nincs ellene, hogy a közepes képességűek is tanuljanak, de nem egyetemen, hanem egy másfajta képzésben, szakképzésben” (MTI lásd fentebb) Ez egy olyan diktátor kijelentése, aki nem tiszteli az emberek szabad választáshoz való jogát. Egy ilyen megközelítés következményei egyértelműek, a felsőoktatásba törekvők keresletétől eltérő kínálat növeli a kényszerhelyettesítési hajlandóságot, s a végzettségükkel, majdani munkájukkal elégedetlen emberek számát. És ez a felsőoktatási törekvéseiktől elzártakra is igaz, akik belekényszerülnek egy nagyobbrészt fejletlen gazdaságot kiszolgáló, alacsony színvonalú szakbarbár szakképzésbe.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Egy demokratikus, az emberi szellem fejlődésében és fejlesztő hatásában gondolkodó felsőoktatás-politikának ezzel kapcsolatban mindenképpen végig kell gondolni a felsőoktatási felvételi rendszer központi szabályozásának fenntarthatóságát, hiszen a felsőoktatás egy nem jelentéktelen része regionális igényeket lát el, nem világos, hogy miért is kell központilag vezérelt, és allokált felvételi rendszert működtetni.</p>
<div><br clear="all" /><br />
<div style="text-align: justify;">
<p></p>
</div>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F07%2F29%2Ffelveteli_2013_egy_bukott_felsooktatas-politika_bizonyiteka%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F07%2F29%2Ffelveteli_2013_egy_bukott_felsooktatas-politika_bizonyiteka%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F07%2F29%2Ffelveteli_2013_egy_bukott_felsooktatas-politika_bizonyiteka%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Felvételi 2013 – egy bukott felsőoktatás-politika bizonyítéka"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/07/29/felveteli_2013_egy_bukott_felsooktatas-politika_bizonyiteka#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/5431599" border="0" /></a><br /></p>
felsőoktatás
felvételi
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ha/hazaeshaladas/image/pol1_1.jpg
https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/06/17/felsooktatasi_palfordulas_naivitas_vagy_csak_porhintes_a_valasztasokra_keszulodve
Felsőoktatási pálfordulás, naivitás, vagy csak porhintés a választásokra készülődve?
2013-06-17T13:28:31+02:00
2013-06-17T13:28:31+02:00
Polónyi István
https://blog.hu/user/661399
<p style="text-align: justify;"></p>
<p style="text-align: justify;"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>Az elmúlt három év kormányzati kommunikációjával homlok egyenest ellentétes gondolatokkal indul „A felsőoktatás átalakítás stratégiai irányai és soronkövetkező lépései” című <a href="https://docs.google.com/file/d/0B-bRb8Wxe4bXdWR2WTNxX19Vd2M/edit?pli=1" target="_blank">vitaanyag</a>. (Az anyag számos helyesírási és stilisztikai hibát tartalmaz – már a címében is – ezeket a szövegátvételekben nem javítottuk.) A dokumentum, melyet május végén küldött szét véleményezésre a minisztérium, már első, „Általános megfontolások” című fejezetével meglepetést okozhat, többek között az ilyen mondatokkal: „<i>A felsőoktatás és a diplomaszerzés egyéni és össztársadalmi értéke, fontossága és nemzetstratégiai jelentősége kétségbevonhatatlan… a diplomás jövedelemprémium Magyarországon kimagaslóan nagy (250% körüli). A munkanélküliség a diplomások körében lényegesen alacsonyabb, míg a foglalkoztatottság lényegesen nagyobb”.</i> Ezek a kijelentések köszönő viszonyban sincsenek pl. a Nemzeti Együttműködés Programjával, amely szerint: <i>„Jelenleg a felsőoktatásban szerezhető diplomák felére nincs piaci kereslet,..”</i>(NEP 31. old.) vagy a Széll Kálmán Tervvel, amely megismétli ugyanezt a mondatot (26. old), illetve tovább fokozza: <i>„Az egyetemek, főiskolák tömegével és drágán juttatnak olyan diplomákhoz fiatalokat, amelyek nem segítik bekapcsolódásukat a munka világába.</i> (Széll Kálmán terv 25. old.) Polónyi István ismerteti és értelmezi a vitaanyagot. </b></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A szöveg, olyan gondolatokkal tetézi a meghökkentő hatást, mint az Aghion P.; Meghir C.; Vandenbussche J. 2005-ös tanulmányából idézett, miszerint: „<i>a felsőoktatás bizonyult az egyes országok, illetőleg régiók közötti gazdasági különbségek legfőbb magyarázó-változójának.”</i> S az Europe 2020-ból és a Lisszaboni Stratégiából is idéz az anyag, egészen odáig ragadtatva magát, hogy kinyilatkozza, hogy <i>„A magyar felsőoktatásban a részvételi arány (20-25%) nemzetközi összehasonlításban alacsony”</i>. Majd ezek után leszögezi, hogy <i>„felsőoktatás átalakítás stratégiai irányokat” és cselekvési területeket kell meghatározni oly módon, hogy „jelentős részük 2014 májusáig végigvihető legyen, vagy legalábbis érdemi és tartós változást eredményező folyamatokat indítson el.”</i></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az ezt követő második fejezet azzal indul, hogy nyolc pontban foglalja össze a fő célokat, majd ezeken a célokon végighaladva építi fel a vitaanyagot, mely sok vonatkozásban a rendszerváltás előtti időket idézi, amikor is minden szakmai tanulmány egy-két Marx idézettel igyekezett mondanivalóját alátámasztani – vagy alibiből (önkéntes álcenzúrából), vagy ténylegesen, jobb érvek híján. Itt Marx helyére a miniszterelnök kerül, de nem csak egy-két passzus erejéig, hanem nem összesen hét bekezdésnyi Orbán-idézet került a szövegbe, igaz az egyik kétszer is. Egyértelmű, hogy itt nem alibi idézeteket látunk, hanem azt, ahogy a hű alattvaló meg akarja magyarázni uralkodója gyakran érthetetlen – vagy érthetetlen indíttatású – gondolatait.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A hozzáférésről szóló alfejezet <i>„minden tehetséges, tanulni vágyó és arra alkalmas”</i> fiatal bekerüléséről beszél, akik hajlandók vállalni az ösztöndíj – magyarul állami támogatás – elvárásait (a felvételi követelmény mellett nyilván a röghözkötésre gondol), vagy a diákhitel 2 feltételeit. A szerző keseregve állapítja meg, hogy <i>„Magyarországon az elmúlt 20 év során minden tandíj bevezetési kísérlet megbukott”</i>, ami igencsak meglepő egy kormányanyagtól, hiszen a kormánykoalíciót vezető Fidesz emelte választási programmá 1998-ban a tandíj eltörlését, a Fidesz kezdeményezte 2008-ban a tandíj ellenes népszavazást, s a Fidesz elnöke, a miniszterelnök jelentette ki a múlt év végén, hogy tandíjellenes – igaz hogy éppen az önfenntartó, teljes tandíjas felsőoktatási koncepciójának bukása kapcsán.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A makroszintű elosztási hatékonyság címet viselő rész igen óvatosan fogalmaz a felsőoktatás állami támogatását illetően – merthogy állítólag ennek <i>„pontos meghatározása metodikai problémákba ütközik”</i> (vajon milyenekbe?), de azért - „irányadó, hogy a felsőoktatásra történő GDP arányos költségvetési ráfordítások szintje az OECD országokban 1-1,2% körüli érték”. Azt azonban azonnal hozzáfűzi, hogy <i>„Emellett a nem-költségvetési ráfordítások szintje az európai térség országaiban 0,2-0,4% körüli”, - s a továbbiakban azután ezt boncolgatja, hangsúlyozva: „a társadalmilag és nemzetgazdaságilag minimálisan szükséges méretű felsőoktatás is lényegesen nagyobb annál, mint amit kizárólag csak közpénzekből finanszírozni lehetne”</i> Meg hogy <i>„a versenytársnak számító régiókban a költségvetési ráfordítással legalább azonos méretű a nem költségvetési ráfordítások szintje”.</i> És újra kiemeli, hogy <i>„le kellene zárni az immár két évtizede zajló, meglehetősen álságos „tandíjvitát””</i> – de ismét megfeledkezik arról, hogy annak szítója éppen a Fidesz.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A makroszintű elosztási hatékonyság kapcsán végül is két célt fogalmaz meg: az egyik, hogy – középtávon - „az ország gazdasági teljesítményének javulásával belátható időn belül érje el a magyar felsőoktatás GDP arányos költségvetési ráfordítási szint tekintetében az OECD országokban szokásos 1-1,2% körüli értéket”. Továbbá rövidtávon, hogy <i>„minden olyan mesterséges, adminisztratív akadály, mesterséges kapacitásszabályozás kerüljön megszüntetésre (deregulálásra), amely bármilyen módon korlátozza a költségtérítéses hallgatók felvételét”.</i></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Már itt előre lehet bocsátani, hogy az anyag tulajdonképpen egyetlen igazi pozitívuma ez a két javaslat.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ezt követi a felsőoktatási rendszeren belüli elosztási hatékonyságát boncolgató rész, amely terjedelmessége ellenére meglehetősen kevés újdonságértékkel bír. Az egyik végső kicsengése lényegében a normatív finanszírozási rendszer fenntartásának szorgalmazása, valamifajta minőség szerinti differenciálással, (a <i>”fejkvóták differenciáltabbá tételével annak érdekében, hogy a nem azonos minőségi és költség kategóriába tartozó képzések a finanszírozás szempontjából se tartozzanak egy kategóriába”</i>). A kiválóság finanszírozás és a gyakorlóiskola támogatás lényegében változatlan maradna a javaslat szerint. És az sem jelent újdonságot, hogy <i>„új kutatási, képzési programokhoz, projektekhez, kapacitások létrehozásához az intézmények pályázati úton juthatnak…. A pályázatokhoz az önrész biztosítása tekintetében az állam támogatást nyújthat.” </i>Az, hogy ez a hozzájárulás erősen kézivezérelt, a szöveg folytatásából sejthető, miszerint <i>„abban az esetben, ha felsőoktatáspolitika és/vagy tudománypolitikai szempontból kívánatosnak tartja az adott intézmény adott fejlesztését és az összhangban van az intézmény tavaly benyújtott Intézményfejlesztési Tervével.” </i>A finanszírozási csatornák között nevet nyer a PPP finanszírozás is, sőt itt az anyag némi többlet forrásigényről is írni mer: <i>„Fontos lenne a jelenlegi 47%-os állami PPP finanszírozási hozzájárulásnak a kibővítése olymódon, hogy az állam a PPP-k teljes beruházási költségének a finanszírozásához nyújtson támogatást.”</i></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az írásnak ez a része hosszan – és több miniszterelnöki citációval – foglalkozik a hallgatói allokációval és annak finanszírozásával. Úgy tűnik, nem vált be a kézivezérelt finanszírozás rendszere, - azaz a miniszter által intézményekre, karokra, szakokra történő férőhely allokálás – amit az új felsőoktatási törvény hozott vissza. Mint írja: <i>„A kormány az intézményi férőhelyek finanszírozása helyett a jövőben közvetlenül a hallgatókat akarja finanszírozni”</i> – nagy dolog ám ez, ugyanis ezt Magyar Bálint vezette be 2004-ben, s így volt 2012-ig. Tehát el kell magyarázni, miért is tér vissza a rendszer a borzalmas liberális mételyhez, a hallgatói választásokat követő finanszírozáshoz. Az anyag igen nagy teret szentel annak, hogy bebizonyítsa milyen jó „<i>a hallgatók (a felsőoktatást igénybevevők) döntésein, választásain alapuló kvázi piaci és kvázi versenymechanizmusokon alapuló allokációs mechanizmusok eredménye.” </i>Kiderül az is, hogy tulajdonképpen a miniszterelnök is ezt hangsúlyozta, amikor kijelentette, hogy nem a falakat kell finanszírozni, hanem a hallgatókat kell követni a finanszírozással. Ráadásul az is kiderül, hogy <i>„A szakirodalom alátámasztja a miniszterelnök ezzel kapcsolatos iránymutatását: az összes felvételiző, hallgató összes jó és rossz döntése együttesen összehasonlíthatatlanul jobb minőségű allokációhoz vezet, mint egy olyan mindentudónak feltételezett központi tervező döntése, akinek kb. 40 évre előre olyan részletességgel kellene látnia a jövőt – egy olyan világban, amelyben egyedül szinte csak a változás és a kiszámíthatatlanság az állandó –, hogy nemcsak nagy szakterületekre vonatkozóan, de intézményre, karra, szakra vonatkozóan is megtudja mondani, hogy melyik intézmény, melyik képzési programjára most éppen mennyi hallgatót kell fel venni azért mert az elkövetkező 40 évben folyamatosan pontosan ilyen összetételben lesz szükség diplomásokra munkaerőpiaci előrejelzések alapján”.</i> (Ez ám egy mondat!)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Persze némi szaknév pontosítás, tudományági pontosítás, és ehhez hasonlók fontosak az anyag szerint, amelyek közül valójában egyedül a „Science” versus „Profession” szakok elkülönítése jelent, ha nem is újdonságot, de az oktatáspolitikai elemzésekben régen fel-felbukkanó és megvalósításra váró szükségszerűséget. Mindennek lényegében a finanszírozási vetülete az igazán érdekes, mert mint az anyag írja <i>„egy adott képzési területnek megfelelő képzés alapfejkvótája más „kulccsal”</i> lenne megszorozva, ha azt tudományegyetem, szakegyetem, szakfőiskola, vagy helyi főiskola végzi. Ugyanakkor bizonyos kategóriájú képzéseket bizonyos intézmények eleve nem is végezhetnek (pl.: science kategóriájú Msc, vagy PhD kis helyi főiskola által).”</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az alfejezet legfontosabb megállapítása, az hogy <i>„az intézmények, karok, képzési programok finanszírozása attól függne, hogy mennyire képesek elegendő számú hallgatót magukhoz vonzani”</i>, s az ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy „kikerülhetetlenül fennmarad a fejkvóta alapú finanszírozás”. Szintén fontos kijelentés: <i>„azon képzési programok megszüntetése, ahová nem jelentkeznek diákok, illetőleg méretgazdaságossági szempontból nem elegendő számban jelentkeznek hallgatók”, s hogy „nincs helye semmiféle bújtatott, a magyar nyelv hajlékonyságával visszaélő és más néven elnevezett de facto intézményi szintű keretszám szabályozásnak…”</i></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ez a rész a lemorzsolódással kapcsolatos – ezúttal nem a hallgatókat, hanem az intézményeket vádló - kirohanásokkal zárul, amelynek egyetlen lényeges eleme a képzések átjárhatatlanságával kapcsolatos megállapítás, miszerint <i>„magyarán a képzési szerkezet átjárhatatlansága, rugalmatlansága azt is eredményezi, hogy a rendszer a rendkívül színes képzési kínálata ellenére gyakorlatilag egy zárt, merev falú csőben viszi végig az adott fiatalt azon a képzésen, amibe egyszer belépett.”</i> Az elemzésbe némi csűr-csavar után sikerül ismét a vezér állásfoglalását és helyszíni útmutatását belekeverni: <i>„ezt a képzésszervezési gyakorlatot fel kell számolni. Ez okozza azt a miniszterelnök által is említett problémát, hogy számos hallgató olyan helyen tanul amivel nem biztos, hogy sokra fog tudni menni a munkaerőpiacon, továbbá bizonyosan ez a merev, csőszerű és átjárhatatlan képzési rendszer az egyik mélyebben fekvő ok az igen jelentős lemorzsolódási ráták mögött.”</i></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A következő alfejezet az intézményhálózat racionalizálásával s fejlesztésével foglalkozik. Lényegében semmi újdonságot nem tartalmaz a Fidesz kormányra kerülése óta többször államtitkári értekezletig jutott – de kormány elé sose került – hálózatfejlesztési elképzelésektől. Eszerint vannak <i>„Nemzeti Tudományegyetemek” (ELTE, DE, SZTE, PTE), „Szakegyetemek” (ahova „a teljesség igénye nélkül példaként a Miskolci, Veszprémi, Győri egyetemek említhetőek meg....”, </i>s ahová nyilván a Semmelweis is tartozna, azonban mint az egyik lábjegyzetből tudni lehet: a <i>”Semmelweis Egyetem valószínűleg szakegyetemi kategóriába tartozna. Ugyanakkor kétségbevonhatatlan, hogy az orvosképzés szempontjából a Semmelweis Egyetem kimagasló, és bizonyosan nem lenne indokolható, hogy alacsonyabb finanszírozásban részesüljön, mint a szegedi, pécsi, vagy a debreceni orvosképzés”</i>.). További intézménycsoport a <i>„szakfőiskolák”</i> és a <i>„helyi, illetve kistérségi főiskolák”</i>. Az anyag erősen hangsúlyozza a kistérségi főiskoláknak <i>„a helyi közösségeket kiszolgáló, a helyi közösségek felemelkedését szolgáló szerepét”</i> Az írás itt némileg ellentmondásba keveredik saját magával, hiszen elöl az alapvetésekben még azt hangsúlyozta, hogy fő cél olyan fenntartható felsőoktatási rendszer kialakítása, amely – többek között - <i>„kellően nagyméretű és képes egyidejűleg megfelelő minőséget nyújtani”</i>. Az ellentmondás egyik vetületét az anyag is érzékeli, amikor hangsúlyozza, hogy <i>„aggályos az, ha egy adott tehetséges fiatal azért nem kerül be egy képességei szerint számára megfelelő sokkal magasabb szintű képzést nyújtani képes nagy intézménybe, mert valakinek a vidékfejlesztési érdekek és szempontok miatt fontos kis vidéki főiskolák kapacitásait is fel kell tölteni.”</i> Ugyanakkor mintha az anyag készítője nem venné észre, hogy ezek a főiskolák nem a tehetséges fiatalok képzésére szakosodtak. És emiatt azt sem veszi észre, hogy a felsőoktatás minőségi szempontból nem homogén, hanem sokszínű. Azaz igen heterogén képességű és motivációjú fiatalemberek törekvéseit kell kielégíteni (ha mint fentebb láttuk, az a cél, hogy a fiatalok széles rétegei bekerülhessenek). Az anyag a homogén felsőoktatási minőség felületes közhelyén nem tud túllépni. Pontosabban nem meri azt nyíltan kijelenteni, csak áttételesen, amikor azt írja, hogy <i>„Az alapvető cél az, hogy a fiatalok a képességeiknek leginkább megfelelő képzőhelyekre jussanak be”.</i></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Végül az intézményi vezetés kérdései kerülnek terítékre. Ez a rész mindjárt az elején leszögezi, hogy „az akadémiai autonómia biztosítása, amely elsősorban az oktatás, kutatás és tudományművelés szabadság”. Lényegében az autonómiának nincs helye <i>„a sok milliárdos … költségvetéssel működő intézmények professzionális menedzsmentjénél”</i>, sem pedig a <i>„tulajdonosi (fenntartói) kontroll, illetőleg a klasszikus „board of directors” szerepek erősítésénél”</i>. A felvázolt <i>„korszerű rendszer”</i> egyértelműen az állami irányítás dominanciáját jelenti. A Felügyelő Testület/Igazgató Tanács – jóllehet elnevezésében a Magyar Bálint féle törvény Alkotmánybíróság által elvetett nagyvállalati igazgatási szisztémájának konstrukciójára hasonlít – ténylegesen csak megerősített állami kontrollt jelent, hiszen a <i>”felsőoktatás felügyeletében résztvevő minisztériumok (EMMI, NFM, NGM) delegált és kompetens, e feladatra felkészített képviselőkből áll”.</i></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">A professzionális menedzsment bevezetése az anyag szerint azt jelenti, hogy „<i>a gazdasági f</i><i>őigazgatók megbízásának és munkáltatásának jogkörét az EMMI-hez kell telepíteni az NGM-t</i><i>ől”, továbbá alapvető „a gazdasági f</i><i>őigazgatói tisztség átnevezése kancellárra”. És persze, hogy „függ</i><i>ően a kancellárok megbízásának jogköre a fels</i><i>őoktatásért felel</i><i>ős szaktárca javaslatára a Miniszterelnökhöz kerülhet”.</i></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Elég nyilvánvaló, hogy az anyag a korszerű menedzsment és intézményirányítás megteremtését az intézményi autonómia szűkítésében, és az állami hatáskörök növelésében, az állam által kinevezett gazdasági vezetőben – és kancellárrá történő átkeresztelésében – látja. (Csak érdekesség, hogy a tárcák kormányon belüli harca is jól tetten érhető az anyagban, ami az NGM hatásköreit szeretné az EMMI-hez át/visszahelyezni)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az anyag állást foglal, hogy <i>„egyidejűleg szükséges az akadémiai autonómia megszilárdítása érdekében az egyetemi/főiskolai önkormányzati testületet (szenátus) rektorválasztási jogosítványainak a helyreállítása is”</i>, - ami azért érdekes, mivel az anyag megjelenését követően nem sokkal – a nagynyilvánosság szinte teljes kizárásával – június 14-én az államfő átadta a (közismerten kisebbségi szenátusi szavazatot kapott) új debreceni egyetemi rektor megbízatását.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Összességében nehéz komolyan venni a felsőoktatási stratégiáról vitára bocsátott anyagot, ami olyasmi, mintha a kormány (vagy inkább az oktatási kormányzat) egy meglehetősen hevenyészett „fehér könyve” lenne a felsőoktatásról. Az írás érdeme, hogy részint nyilvánvalóvá teszi, hogy a kormány felsőoktatás-politikája hazugságokra épül, részint fel mer vetni néhány „visszafordulási” javaslatot a felsőoktatás-finanszírozásban és irányításban.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Valószínűleg hatás nélkül fog elfelejtődni.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F06%2F17%2Ffelsooktatasi_palfordulas_naivitas_vagy_csak_porhintes_a_valasztasokra_keszulodve%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F06%2F17%2Ffelsooktatasi_palfordulas_naivitas_vagy_csak_porhintes_a_valasztasokra_keszulodve%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhazaeshaladas.blog.hu%2F2013%2F06%2F17%2Ffelsooktatasi_palfordulas_naivitas_vagy_csak_porhintes_a_valasztasokra_keszulodve%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Felsőoktatási pálfordulás, naivitás, vagy csak porhintés a választásokra készülődve?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hazaeshaladas.blog.hu/2013/06/17/felsooktatasi_palfordulas_naivitas_vagy_csak_porhintes_a_valasztasokra_keszulodve#comments"><img class="item_ctp" src="https://hazaeshaladas.blog.hu/rss/image/post/id/5365602" border="0" /></a><br /></p>
felsőoktatás
átalakítás
0
Haza és Haladás Blog
https://hazaeshaladas.blog.hu