Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Uniós források: újratervezés

2012.07.09. | Dr. Heil Péter | 27 komment

 

 

Miközben sokat hallhatunk a kormány által előszeretettel csak „Új Széchenyi Terv”-ként emlegetett 2007-2013-as EU-források felhasználásáról – és fel nem használásáról – megjelentek az első, a 2014-2020-as uniós tervidőszakkal kapcsolatos hírek is. A legérdekesebb fejlemény mégis egy július 3-án életbe lépett kormányrendelet, amely fejlesztéspolitika irányítását új főnök – Lázár János – kezébe adja.

 

Viharfelhők

 

Az Európai Unió állam- és kormányfőinek június végi brüsszeli csúcstalálkozója alkalmából a miniszterelnök – teljes joggal – határozott hangon követelte, hogy a 2014-2020 között az EU tartsa fenn a fejlesztéspolitikára szánt források nagyságát, hiszen a kohéziós politika kulcsszerepet tölt be a gazdasági növekedésben, így a válság leküzdésében is. Sajnos, az, hogy Orbán Viktor aktivizálta magát, jelentős részt annak köszönhető, hogy – hacsak nem sikerül gyökeres változást elérnünk – a következő pénzügyi tervidőszak nagy vesztese éppen Magyarország lesz.

 

2005-ben, a jelenleg futó hét éves EU költségvetés előkészítésekor az akkori kormányzat kiemelkedően sikeresen tárgyalt, és Magyarországot – egy-főre vetítve és a GDP-hez mérten is – az egyik legmagasabb támogatási összeghez, 22.5 milliárd euróhoz juttatta. A siker kulcsa akkoriban a visegrádi országok közötti szoros együttműködés, az első Nemzeti Fejlesztési Terv előrehaladása, és a miniszterelnök személyes érdekérvényesítő képessége volt. (A visegrádi országok együttműködésének Magyarország meghatározó szereplője és szószólója volt. 2005 decemberében pedig Gyurcsány Ferenc a költségvetési tárgyalásokat lezáró állam- és kormányfői csúcsról kerek 1 milliárd euróval többet hozott haza, mint amit Tony Blair eredetileg ajánlott).

 

heil4.jpgMindezzel szöges ellentétben a Magyarországnak jutó támogatás – a jelenlegi számítások szerint – 2014-től akár 25-30%-kal is csökkenhet. A veszélyt csak részben magyarázza az EU-t finanszírozó gazdag országok szokásos spórolási hajlama. Nagyobb bajt jelent, hogy Magyarország növekedési kilátásai sokkal rosszabbak, mint a hozzánk hasonló országok esetében. (A támogatás elméleti plafonját a GDP/GNI függvényében határozzák meg.) A miniszterelnök tehát valóban lépéskényszerben van. A küzdelemben bizonyos mértékig számíthat a visegrádi partnerekre, hiszen a lengyelek, csehek, szlovákok, és a többi kelet-európaiak érdeke a mienkhez hasonló. Ugyanakkor: versenytársaink is, ezért Orbán Viktornak szüksége lenne olyan érvekre is, amelyek kifejezetten Magyarország igényeit támasztják alá. És az, hogy „a Fletónak bezzeg többet adtatok”, bizony nem érv. Az Új Széchenyi Terv sikereire Orbán nemigen hivatkozhat, mert azokból elég kevés van. Tekintettel pedig a magyar kormány és az EU közötti állandó csetepatékra, személyes érdekérvényesítő képességére is csak korlátozottan bazírozhat.

 

Ami még segíthetne Orbán Viktoron, és rajtunk, az egy jól megírt 2014-2020-as fejlesztési terv lenne. Ezt – időben megismertetve azt az EU-val és a tagállamokkal – fel lehetne használni arra, hogy bizonyítsuk: Magyarországnak határozott, és kivihető elképzelései vannak arról, hogy miként kell az EU támogatásait hatékonyan felhasználni. Sőt: mi tudjuk, hogy miként lehet megvalósítani az EU közös gazdaságstratégiáját, Európa 2020-as programot. Ha lenne ilyen tervünk, azt bizonnyal tárt karokkal fogadná a költségvetés szinten tartásáért küzdő EU Bizottság és közösségi politikákat erősíteni kívánó Európai Parlament is. De – kapaszkodjanak meg – még a cechet egyébként jórészt fizető Angela Merkel is örülne, mert a mi példánkkal is bizonyíthatná, hogy igazat mond, amikor tagadja, hogy az EU gazdaságpolitikája kizárólag a megszorításokról, és a déliek sanyargatásáról szólna.

 

Szomszédaink, szokás szerint jobban állnak. A lengyelek hónapokkal ezelőtt döntöttek a fejlesztési terv előkészítésének felelősségi rendjéről, és annak első vázlata még ebben a hónapban a varsói kormány elé kerülhet. A terv teljes szövege szeptemberre várható. Az operatív programok tervezetei 2012 végére, végleges változatai 2013 márciusára készülnek el. Dolgoznak a szlovének is: a feladattal megbízott hat tárcaközi munkacsoport az első tervezeteket október végére, a végleges anyagokat februárra „szállítja”. A cseh kormány a tervezési feladatokat már tavaly augusztusban (!) kiadta – igaz, a tényleges tervdokumentumok Prágában – és várhatóan Pozsonyban is – csak az év vége környékén állnak elő.

 

Úgyhogy tényleg elég nagy baj, hogy az a bizonyos 2014-2020-as terv sehol sincs…

 

Új seprű

 

Magyarország esetében az első érdemi jele annak, hogy a kormány egyáltalán foglalkozik a 2014-2020-as EU tervidőszak fejlesztési dokumentumaival, a Fejlesztéspolitikai Kormánybizottság felállításáról szóló június 16-i bejelentés volt. Ezt öntötte formába a már említett, július 2-i keltezésű kormányrendelet. (Igaz, a frakcióvezetésről a közelmúltban leköszönt Lázár János már korábban „kikotyogta” a sajtónak, hogy ezután az EU-forrásokkal szeretne foglalkozni. A sejtést, hogy valami tényleg készül, erősítette a korábban a fejlesztéspolitikát közvetlenül felügyelő Molnár Ágnes államtitkár távozása a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumból, és csatlakozása a Lázár-stábhoz.)

heil2.jpg

 

A Fejlesztéspolitikai Kormánybizottság (FKB) létrehozása valóban fontos fejleménynek tűnik. Nyilván nem véletlen, hogy a június közepén bejelentett kormánydöntés és a rendelet megjelenése között – talán a tárcák utóvédharcai miatt – két hét is eltelt. A rendelet ui. teljesen átrajzolja a közvetlenül érintett miniszterek, sőt a kormány felelősségét, és minden érdemi hatáskört az FKB – lényegében Lázár János – kezébe ad. A jövőben a kormány helyett az FKB dönt minden, a források felhasználása szempontjából fontos kérdésben, legyen szó szervezeti, eljárási kérdésekről, az operatív programok tartalmáról, vagy a versenyeztetés nélkül befogadott „kiemelt projektekről”. További hatalomkoncentrációt jelent, hogy a jövőben minden egymilliárd forint feletti támogatási döntést az FKB elé kell vinni – az eddigi határ ötmilliárd volt – és az is, hogy a fejlesztési miniszter elveszítette azt a hatáskörét, hogy az operatív programok akciótervein belüli – az érintett programfejezetek („prioritások”) költségvetésének 15%-át meg nem haladó mértékű -- pénzügyi átcsoportosításokról önállóan döntsön.

 

Kérdés: jó lesz-e ez nekünk?

 

Személyes megítélésem szerint igen, lehet jó. Minden azon múlik, hogyan él majd Lázár a hatalmával. Azaz: az erős koordináció a „jó kormányzást”, a fejlesztés-szakmai szempontok gyorsabb és teljesebb érvényre juttatását szolgálja-e majd a partikuláris érdekekkel szemben, vagy, éppen ellenkezőleg, az FKB a pártpolitika befolyását növeli-e a forráselosztási döntések során.

 

Az EU-források irányítása minden sikeres tagországban centralizált rendszerben folyik. 2006 óta (amikor mi magyarok, a szlovének, és a lengyelek, tehát egy közepes, egy kisebb és egy nagy tagország is, erre az útra léptünk) ez irányban határozott tendencia mutatkozik. Kezdettől így működik az észt, a litván, a lett rendszer, de ugyanilyen változtatásokon töri a fejét az utóbbi időben hozzánk hasonló gondokkal küzdő Csehország és Bulgária is. Mindez nem véletlen. A szervezeti és eljárási döntések centralizációja, a különböző ágazatok támogatáspolitikai gyakorlatának egységesítése alapvető feltétele annak, hogy a fejlesztéspolitika egyáltalán irányítható legyen. 2004-ben Magyarországon nem így kezdtük, és a változás szükségessége igen hamar bebizonyosodott. Ezért erősödött meg 2006-tól a Nemzeti Fejlesztés Ügynökség, és ez alapozta meg azt, hogy hazánkat – legalábbis a 2010-es kormányváltásig – a kohéziós politikában a legjobbak között tarthatták számon. Ha az új rendelet a korábbi gyakorlathoz való visszatérést jelenti, annak csak örülni lehet. Ezek persze csak a végrehajtási – ha úgy tetszik: bürokratikus – szempontok.

 

Legalább ilyen fontosak azonban a fejlesztés-politika irányításával kapcsolatos megfontolások. Az alapvető kérdés az, hogy a kormány fejlesztéspolitikája „felülről lefelé”, vagy „alulról felfelé” határozódik-e meg. Másképpen fogalmazva: a kormány egységes akarata alakítja-e a tárcák fejlesztéspolitikáját, vagy fordítva. Magyarországon 2004-ig az „alulról felfelé”, 2004 - 2010 között pedig a „felülről lefelé” logika dominált. A FIDESZ kormányzása alatt nem volt egyértelmű hatalmi centrum. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség szakmailag és politikailag is jelentősen meggyengült. Miközben pedig a fejlesztési ügyeknek elvben saját minisztere volt, a támogatáspolitika fő reklámhordozója az egyértelműen Matolcsy Györgyhöz köthető Széchenyi Terv „zöld lufija” lett. Ráadásul a közelmúltban Matolcsy – 1,2 milliárdért – új Nemzeti Tervezési Hivatalt is kapott. Sok volt tehát a bába, és egyáltalán nem volt világos, hogy hol a gyerek. (Talán ezért is kanászodott el.)

 

Az új kormányrendelet leszámol a kétségekkel, jóllehet a miniszterek hatáskörét – Némethnéét, és áttételesen Matolcsyét kivéve – nem érinti. Csupán „megelégszik azzal”, hogy lényegében mindent, amiről eddig a kormány döntött, a Fejlesztéspolitikai Kormánybizottság hatáskörébe utal. Ha valamiben esetleg mégis a kormánynak kellene döntenie, az arra vonatkozó előterjesztés is csak az FKB jóváhagyását követően terjeszthető a kormány elé.

 

A megoldás alkotmányjogilag sem érdektelen: az, hogy a kormány hatásköreit de iure egy „kabinet” gyakorolja, 2010 előtt elképzelhetetlen lett volna. Az, hogy ez jogszerű-e, bizonyára megérne egy alkotmánybírósági vizsgálatot – kérdés persze, hogy a szebb napokat látott intézménynek megvan-e még ez a hatásköre. Gyakorlati szempontból a döntés abba az irányba mutat, hogy a fejlesztéspolitikát a jövőben is – pontosabban: újra – az egységes kormányzati akarat, és nem az ágazatok sok esetben törvényszerűen partikuláris törekvései határozzák majd meg.

heil3.jpg

 

A rendelet készítői ugyanakkor nem felejtkeztek el – az LMP és az ellenzéki sajtó egy része által hangosan, de szerintem tévesen kritizált – kiemelt beruházásokról, az innovációs pályázatokról, sőt az – általában nagyobb tőkebefektetéseknél adott – egyedi kormánydöntésen alapuló állami támogatásokról sem. És nincsen azzal sem semmi baj, hogy a kiemelt ügyekben eljáró hatóságokat is az FKB jelölhesse ki – tekintve, hogy más „hasonló” ügyekkel ellentétben itt a kormány saját felelősségi körébe tartozó intézményrendszerről van szó. Ezek a lépések is tovább erősítik tehát a kormányzati fejlesztéspolitika egységes irányítását – ami alapvetően helyes irány.

 

Egyedül nem megy

 

Mindazonáltal: az általam elvben támogatott fejlesztéspolitikai centralizációval van legalább egy bökkenő. Jelesül az, hogy a – Magyarországon kívüli – Európai Unióban a központi hatalmat ellensúlyozni, ellenőrizni is szokás.

A fejlesztéspolitikában ezt a „szubszidiaritás” (többszintű kormányzás) és a „partnerség” (a munkaadókkal, munkavállalókkal, civil szervezetekkel folytatandó kötelező egyeztetések rendszere) hivatott biztosítani. Az Unió által finanszírozott támogatási programok tervezeteit minden kormány köteles megvitatni a mértékadó társadalmi szereplőkkel. A „levelező” módszer erre nem elégséges. A kormánynak ugyanis a fejlesztési tervben és az operatív programokban részletesen be kell mutatnia, hogy a tervek tartalmáról kivel, mikor és hogyan egyeztetett – sőt azt is, hogy véleményüket miként vette figyelembe. Ha ezt nem tette, a tervezeteket a Bizottság vissza is dobhatja.

 

A 2004-es és a 2007-es fejlesztési tervekről a baloldali kormányok széles körű egyeztetéseket tartottak az Érdekegyeztető Tanáccsal, az Akadémiával, az ágazati érdekképviseletekkel, a civil szervezetekkel. Sőt: a fejlesztéspolitikai dokumentumokat véleményezni minden állampolgárnak lehetősége volt – és ezzel a jogukkal több ezren éltek is.

 

Lehet, hogy most is így lesz. Ha megvan a szándék, az egyetlen problémát az egyeztetések időigénye fogja jelenteni. Tekintettel arra, hogy a kormánynak még semmilyen programterve nincs, ám az új tervidőszak kezdete vészesen közeleg, és a terveket, programokat még az EU-val is jóvá kell hagyatni, félő, hogy a társadalmi egyeztetésre nem marad elég idő. Érdemi párbeszédhez ugyanis legalább fél évre lenne szükség. Továbbá, az egyeztetés csak akkor ér valamit, ha arra a prioritások, majd a programok véglegesítése előtt kerül sor. Ehhez pedig legalább két, érdemi konzultációs fordulót kellene szervezni.

 

Még jobban kell aggódnunk a többszintű kormányzás – illetve annak hiánya – miatt. A fejlesztési régiók beszántásával ugyanis a kormány ennek még a lehetőségét is megszüntette.

 

Magyarország 1996-ban, a Horn kormány idején vezette be a régiók rendszerét. Az első Orbán kormány ezeket nemigen szerette, csak annyiban foglalkozott velük, hogy az EU-csatlakozási tárgyalásokon elmondhassa: vannak régióink. Igaz, legalább hagyta őket élni, és a regionális fejlesztési tanácsok, és fejlesztési ügynökségeik a Phare programban aktív szerepet kapva „fű alatt” lassan megizmosodhattak. És az Unió ennél tényleg nem is kért többet. 2002-2010 között aztán a regionális tanácsok fokozatosan a fejlesztéspolitika meghatározó szereplőivé váltak, és az EU-források nagyjából egynegyedével – nagyjából 2000 milliárd forinttal – jórészt maguk gazdálkodhattak.

 

heil1.jpgNem véletlenül: az EU-ban évek óta tart az a folyamat, amelynek keretében a helyi lehetőségek és erőforrások kiaknázása – a „területi kohézió” – kerül a fejlesztéspolitika középpontjába. Az új, 2014-2020-as tervidőszaknak ez az egyik hangsúlyos eleme. Tehát, mint annyi más területen, Magyarország megint az uniós fősodorral szemben, visszafelé „halad”. Tételes uniós jogot nem sértünk – úgyhogy ezért nem fogunk az Európai Bíróság elé kerülni. Csak éppen sikerült kidobni egy húsz év alatt, következetes munkával felépített regionális intézményrendszert, és lemondani arról, hogy a fejlesztéspolitikában érdemben megjelenjen a helyi szereplők, ha úgy tetszik, a vidék hangja. Mert ehhez bizony Lázár János, legyen bármennyre is vidéki, nem lesz elég. Azt, hogy a megyék érdemben átvehetnék a régiók fejlesztéspolitikai szerepét, senki nem gondolhatja komolyan. Kíváncsi vagyok, hogy az új fejlesztési tervben hány regionális operatív programunk lesz. Egy? Esetleg húsz? Vagy egy sem? És ki fogja azt / azokat végrehajtani?

 

A régiók megszüntetése kapcsán tehát ius murmurandi-nál sokkal többről van szó. Arról jelesül, hogy ha régiókat, helyi- és nem kormányzati szereplőket a tervezésbe nem vonják be, nem lesznek később projektek sem – és akkor nem lesz mire kiragasztgatni a „zöld lufit”. A terveket megbeszélni, a partnereket, leendő pályázókat érdemben tájékoztatni tehát a kormány alapvető érdeke lenne. Akkor is, ha épp nincsenek választások.

 

Az utolsó percben

 

Összefoglalva: nem csak a 2007-2013-as, hanem a még meg sem kezdődött 2014-2020-as EU pénzügyi tervidőszak tekintetében is futhatunk a pénzünk után. A jelek szerint, hosszú tétlenkedés – tehetetlenkedés? – után a kormány, és talán személy szerint a miniszterelnök is, végre kézbe veszi a dolgokat. Ennek pedig örülni kell. Örülni kell, még akkor is, ha az érdemi tervezőmunka még el sem kezdődött, sőt, a helyzetet ismerők szerint a kormány az utóbbi két évben nemigen költött új fejlesztési projektek előkészítésére sem. (Mint nemrégiben megírtam: a 2007-2013-as támogatások beragadásának is ez az egyik oka). Ha a Lázár-féle Kormánybizottság sikeres lesz, lehet esélyünk arra, hogy ne mi legyünk a 2014-2020-as EU költségvetés legnagyobb vesztesei. És persze arra is, hogy a már itt lévő pénzeket is megmentsük.

 

Úgyhogy nincs más hátra, mint előre.


· 1 trackback

Címkék: uniós források Fejlesztéspolitika Kormánybizottság fejlesztéspolika

A bejegyzés trackback címe:

http://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr254637812

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Levél Hugh Grantnek: Uraim, itt a cím! 2012.07.09. 16:34:24

Pártunk és kormányunk vezető személyiségei minden jel szerint immár valóban belülről szemlélik nagy buzgalmukban az elmebaj határmezsgyéjét. Legújabban a világhírű brit színésznek óhajtják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, jelesül, hogy kies hazánk...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

nagyon nyomattyák a HH-t... a zsindex...

lopakodó váltás... mint dávid vitéz "ellenzékben"

hiába no, kisország csak egy mafia van....
a szocik ugyanúgy pártállami módszerekkel vezérelték az uniós pénzek elosztását. legfeljebb csak névleg léteztek a régiók. semmilyen komolyan vehető struktúrát nem vertek itt szét.

a gazdaságtörténészek nyilván végtelen módon el fogják marasztalni az összes pártot, pártvezetőt. elsősorban bajnai gordont. aki fejlesztési miniszterként és később miniszterelnökként az uniós forrásokat jelentős részben elherdálta. intézményesített tolvajlásnak, koncepció nélküli fejlesztéseknek, a soha meg nem térülő beruházásoknak hosszú sora.

itt német-osztrák-svájci mintára tartományi parlamenteket kellett volna szervezni. azért, hogy a régiók tényleg maguk dönthessenek a fejlesztésekről. a határ mentén többnemzetiségű formációkat kellett volna létrehozni. persze nem kulturális gittegyletként, hanem be kellett volna emelni az európai föderális közjogi struktúrába. nem történt meg. ez a rendszerváltás utáni korszak egyik legnagyobb problémája. nem hiszem, hogy ez ügyben gazdaságtörténészek fukarkodni fognak elmarasztaló jelzőkkel, amikor a szocialistákról és bajnai gordonról esik majd szó.
Ehhez nem lehet mit hozzátenni, ez úgy ahogyan van szomorú..a NAGY ORBÁN kicsi tette...
Azt írod ez a ciklus a 2007-2013-as EU-források felhasználásáról szól .

Írsz egy bazi hosszú posztot.

De egy sor se szól arról, hogy a szocik általad sikeresnek titulált időszaka alatt mennyi EU-s pénzt sikerült lehívni.
Pedig ezen 2007-2013-ig tartó ciklus fele az övéké.

Magyarul ha Orbánék több EU-s pénzt hívnak le 2010-2013 között, mint a szocik 2007-2010-ig akkor jobban dolgoztak.

Kíváncsian várom az ezirányú számokat.
Nem a regionális keret eltűnésével van igazából a baj, hanem az érdekegyeztetések teljes eltűnésével és azzal, hogy azok helyét pártrészérdekek, illetve FIDESZ közeli gazdasági érdekek (KÖZGÉP, OTP) vették át.
A regionális szintet lehet helyettesíteni akár megyeivel is, igazi hozzáadott értéke nincsen, mivel a megyei is össze tud hangolni, tud pályázókat tájékoztatni, projektötleteket kitalálni.
A baj, hogy most arra megyünk, hogy majd Lézer János bátyánk megmondja, hogy milyen projekt kell nektek...
Teljesen felesleges ez a blog. Az elmúlt kormány alatt Bajnaiék 30%-ban se tudták kihasználni az EU-s kereteket, de annak nagy része is ment a haverokhoz. És még annyi haver sem volt, hogy többet nyúljanak le. Még a 40 centis kilátóba is EU-s pénzt nyomtak, mégis kihasználatlan (lenyúlatlan) maradt a 70%-nyi keret.
Akkor most min rugózik ez a blog?
Fidesz és a gazdasági tervezés...

2 év alatt láttunk pár tragikomédiát Matolcsy tollából ebben a témában.

A nagyobb keretet simán bukni fogjuk.. A Lázár vezette FKB tagjainak gazdasági képességei, valamint mélyreható korruptsága mind anyagi mind morális szinten szavatolja ezt.
Amilyen minisztereink és hivatalaink vannak, tulajdonképpen tökmindegy, hogy kitől mit, milyen feladatkört vesznek el, és kinek adják át. Egykutya ez mind. Az biztos, hogy a sok cserebere közben nagyobb eséllyel jöhet össze valami, mint egy, bizonyítottan töketlen hivatal futtatásával.
Az alkotmányossági kérdések erősen másodrendűek olyan helyzetben, amiben mi vagyunk. Haladni kell, és ha ehhez néhány nagy, nemes eszmét vérig kell sérteni, hát hajrá. Majd bocsánatot kérnek utólag, és ha lesznek eredmények, bocsánatot is nyernek.
Ha kevesebb támogatást tudunk kicsikarni a közösből, a következő kormányok nagyobb eséllyel verhetik majd a mellüket, hogy lám, 100 %-ban felhasználtuk, hűdekirályokvagyunk; lehet, hogy van, akit ez érdekel...
A regionális problémáról: 2014-től nem lesznek polgármesterek a Parlamentben, vidéken kornyadozik majd az összes, és nem igazán lesz pénzük. Kíváncsi leszek én a hangjukra akkor, és kíváncsi leszek arra, melyik rúgja rá elsőként az ajtót egy miniszterre, hogy azonnali tárgyalásokat követeljen. Lehet még kényszerhelyzetben egy jövőbeli kormány emiatt.
Cégünk külföldi tulajdonosai szerint híresen eredményes tud lenni a magyarok improvizációs képessége, ezt szerintem mélységesen alátámasztja az a tény, hogy minden elkúrás ellenére is élünk, létezünk. Dr. Heil rettentő udvarias, amikor a siker lehetőségéről beszél, és azt mondja: "nincs más hátra, mint előre". Egy másik, kevésbé ismert mondással egészíteném csak ki: "ne veszítsük el a csüggedésünket". És akkor én is baromi udvarias voltam.
@Trompf:

Úgy hallottam, egy projekt átfutási időszaka 3 - 5 év, és csak a végén fizetnek. Ebből következően amit írtál, hülyeség.
@high up!:

Hát persze, hogy felesleges. Nem igazolja azt, amit szeretnél, hogy igazoljon. Nopersze, vannak, akik azt mondják, nem a blogbejegyzés megírása volt felesleges, hanem az idejöveteled, mert csak bosszankodsz, az meg káros a szervezetre.
index.hu/gazdasag/magyar/2010/08/10/hogy_kerultunk_ekkora_szarba/

"A megszólalók között szinte konszenzus van arról is, hogy az EU-s pénzeket rosszul osztotta el az előző kormány. Az e pénzek osztásáért évekig felelős Bajnait azonban pont erről nem kérdezték meg a könyv szerzői."
A cikk szerint: "...a miniszterelnök – teljes joggal – határozott hangon követelte.."
Miért teljes joggal? Az EU egy megállapodásokon alapuló intézményrendszer, ahol együtt határozzák meg, hogy ki milyen mélyen nyúlkál mások zsebében.

Ugyancsak a cikkből: "A terveket megbeszélni, a partnereket, leendő pályázókat érdemben tájékoztatni tehát a kormány alapvető érdeke lenne". Szerintem nem a kormányé, hanem a mienk.

De ennek ellentmond a "... talán személy szerint a miniszterelnök is, végre kézbe veszi a dolgokat...".
És miért Ő? Jó az nekünk, ha ő dönti el, hogy kinek jusson a pénzből? Nem inkább a már hivatkozott intézményrendszernek kellene ezt megtennie?
@Unionista_:

1. Bajnai Gordon, nem bajnai gordon (merthogy ótTulajdonnév)

2. Azt írja, hogy: "itt német-osztrák-svájci mintára tartományi parlamenteket kellett volna szervezni."

Stimmel. A szocik megpróbálták a régiókat erősíteni, az ellenzék (ki is volt az?) elkaszálta.
A mostani kormánynak módja lett volna átalakítani a rendszert, akár tartományokat is létrehozni. Vajh, miért nem tették meg? Volt rá 2 évük. Nem Bajnaira kell ezért haragudni. Ezért biztosan nem.
@vakapad: Valószínűleg rosszul hallottad.
A projektnek valóban van átfutási ideje. Viszont a pénzt előre adják, amennyiben az pályázaton elnyerte valaki.
És rendszerint akkor kell visszafizetni ha a cél nem valósult meg.

Maga a visszafizetés szó is azt feltételezi, hogy már azt elutalták.

Azaz konkréten meg lehet nézni az MSZP kormány alatt mennyi EU-s pénzt hívtunk le nyertes pályázatok okán 2007-2010 között,
és azt is hogy mennyi 2010-2013 között.

Ahogyan azt is hogy, mennyit kell visszafizetni a 2007-2010 között meg nem valósult pályázatok okán, és az ezt követő időszakban.

És ezen számok egyértelműen megmutatják, hogy az MSZP vagy a a Fidesz volt eredményesebb az EU-s pénzek megszerzésében.
@déjá vu39: kérdéseidre a magyarázat az, hogy amit itt olvasol, az ideális helyzetet szokott bemutatni, illetve jószándékot feltételez. Ennek fényében:

- teljes joggal követelte, hiszen az ország érdekében szükség van a támogatásokra, ennél több jog meg nem is kell
- ideális esetben a kormány értünk van, tehát ami a mi érdekünk, az a kormány érdeke is
- ha az intézményrendszer láthatóan döglött, akkor hasznos lehet a kézivezérlés, multiknál nem egyszer tapasztalható olyasmi, hogy a főnök megunja a tökölést, rábök egy verzióra, és azt kell csinálni

Van logika abban, amit írnak, csak a peremfeltételek megválasztásától függ. Az, hogy a mi helyzetünkre esetleg nem alkalmazható minden, az más dolog...
Rendben van az írás. Trompf, öcsém te betliztél. Mindegy. Ellenben bárminemű tervezéshez kellene már egy kép itt a lokális jövőnkről. Bár rohadt sok pénzt el lehet verni díszkiadású Alaptörvényekre, szobrokra és átnevezésekre, akkor is kéne valami jövőkép, hogy a létező, bevallott, vagy látens kompetitív versenyelőnyeinkből mit szeretnénk kihozni. Az mondjuk egy markáns probléma, hogy a gazdasági miniszter egy futóbolond, a nemzeti fejlesztési miniszter egy stróman, Lézerjános pedig egy onehundredpercentpolitikus. A Kedves Vezetőre kár túl sok szót vesztegetni jelen téma kapcsán. Azt is fontos figyelembe venni a következő tervezési időszakban, hogy a magyar bürokrácia milyen komplex feladatokat tud még kezelni. A kevesebb néha több. és inkább használjuk fel a források 80%-át értelmesen, mint pazaroljuk el 100%-ban. A kérdés továbbra is, hogy felülről húzzuk, vagy alulról toljuk a gazdaságot.
@déjá vu39:
én nem haragszom bajnai gordonra. általában nem haragszom senkire, akit nem is ismerek. de ha egy embert kell megnevezni, aki az uniós pénzek elherdálásért felelős, akkor ő az. ő hibázta el. neki kell helyrehozni. a közjogba az eurorégiókat kellett volna beemelni. nem az ellenzékkel kell tárgyalni, hanem a szomszédainkkal.

itt egész egyszerűen át kell venni az európai tradíciókat. a kárpát-medence (szélsjobbosoknak lehet akár greater-hungary) közjogi értelemben egy tucat eurorégióra osztani:

-- osztrák-magyar őrvidék (burgenland és nyugat-magyarország)
-- felső pannónia ~ felső ausztria: magyar és a szlovák kisalföld
-- balaton
-- alsó pannónia ~ alsó ausztria: dél-dunántúl és pannonska hrvatsa
-- budapest
-- közép (belső) magyarország: duna-tisza köze
-- szlovák-magyar felvidék: észak-magyarország
-- tiszántúl: magyar és a román részek (partium)
-- délvidék: dél-alföld, szerb vajdaság, román bánság (banat)
-- belső-erdély (transylvania)
-- nyugat-ukrajna: kárpátalja (zakarpattia), bukovina és halics (galicia)
-- pozsony
-- szlovák-lengyel tátra

ez az egész egy szövetségi gondolkodást igényel. ha valaki ezt nem érti, akkor alkalmatlan a kormányzásra. orbán viktor impotens politikus. teljesen nyilvánvaló. de bajnai gordon egyáltalán nem tűnik nagy spílernek. semmilyen komolyan vehető elképzelés nem fogalmazódik meg. se pártpolitikai, se közjogi, se közgazdasági értelemben. az, amit a haza és haladás csinál az nagyon keskeny. mintha ezek az emberek nem értenék, hogy az ételbe kell fűszer.

ezek az emberek nem értik azt, hogy egy új közép-európai kezdeményezésre van szükség. mert másképp ez az ország balkánivá válik. mindegy, hogy ki kormányoz. ha magyarország diplomáciai értelemben nem tartozik egy középhatalomhoz, akkor a világban elveszett. ez a középhatalom: németország. külpolitikai fordulatra. szövetségi kormányzásra van szükség. hol vannak ezek a kulcsszavak? folyton csak az ellenzék, meg az elmúlt nyolc év. a szakértők magyarázzák a bizonyítványt.

ha ez a politika folytatódik, akkor a nép azt fogja mondani. egyik kutya, másik eb. és ez azt jelenti, hogy pénzfeldobással dől el a választás. vagyis senki sem fog kényelmes többségbe kerülni. ráadásul ott lesz a jobbik. könnyen lehet egy patthelyzet.

itt nem arról kellene a politikának szólnia, hogy az ellenzék legyőzze a kormányt. orbán viktornak távoznia kell a közéletből. ez teljesen nyilvánvaló. de az "orbán a hibás" nagyon kevés. itt egy külpolitikai fordulatra van szükség. és a magyar diplomáciának (a baloldalnak) a németeket kell meggyőzni.

az mszp és az spd összeborultak. oké. kell valamilyen új liberális párt, ami az fdp-vel kapcsolatban van. az lmp most egy budapesti zöld párt. magyarországi zöldek kellenek, akik a németekkel vannak szoros kapcsolatban. nem cohn-benditet kell idehozni. hanem osztrákokat, németeket. ez a shadow cabinet sem ér sokat ha valakik a cdu-val nincsenek legalább közvetlen kapcsolatban. bajnai gordon úgy tudna hatékonyan kormányozni ha a jobboldalról megnyerné magának a mellőzött német-típusú kereszténydemokrata közgazdászokat. ennek a formációnak nincs se szociális (egészségügyi) minisztere, se oktatási (kultusz) minisztere. ezeket az embereket is a középeurópai kereszténydemokrata platformról kell importálni. mondjuk tulassay és pálinkás.

ha nincs nyitás a független értelmiség (akik a közhelyeken túl mondanak valamit) és a mellőzött ellenzéki értelmiség irányába, és nincs középeurópai kezdeményezés, akkor nem lesz semmi.

akkor meg lehet választani bajnai gordont. felőlem beülhet pénzügyminiszternek oszkó péter. csak minek. akkor abból egy sodródó magyarország lesz. szóval ha lenne külső konjunktúra, akkor növekedne a magyar gazdaság. akármilyen hülye is ez a matolcsy. itt a közjogon kell változtatni. a régió a hiányzó elem. ha magyarország ezt a föderális átalakulást nem hajtja végre, akkor nem kell közép-európának. azért, mert a térség legszegényebb országa. és ezért kell kezdeményező szerepet vállalnia. csak ahhoz persze átfogó koncepció kell. és ez az, ami nem látszik. bajnai gordonnak a nagy kép sehogy se áll össze.
Egy olyan országban, ahol gombamód szaporodnak az állami elosztó rendszerből kipattant kis milliárdosok, a magánszférában, civil gazdaságban pedig sorra mennek forrás hiányában tönkre a valóban termelő ágazatok, el kell gondolkodni azon, hogy az EU-s forrásoknak mi legyen a sorsa. Párttól és kormánytól függetlenül (te is Bajnai!) az egész rendszert átkaroló polip tapadói teljes erőbedobással dolgoznak azon, hogy az EU-s támogatásokból a lehető legtöbb pénz vándoroljon a politikai rendszer udvartartásába. Csodálkozunk most azon, hogy párttól függetlenül most mindenki azért lobby-zik, hogy újra megnyissák a pénzcsapot?

Amondó vagyok, hogy egész addig ne kerüljün EU-s forrásból az ország gazdaságába, amíg az egész politikai rendszer nem lett lecserélve. Nem látszatcserére gondolok, mint pl LMP, 4K, Milla, Jobbik stb, hanem valódi rendszerváltásra, ahol meghozzák azokat a törvényeket, amik szigora és betartása mellett egy politikusnak sem lesz mersze egy fityinget is zsebrerakni.

Utópikus szebb holnapot mindenkinek és ésszel élj magyar!
Ez is, mint megannyi probléma nem újkeletű. A gond csak az hogy soha nem fog semmi változni addig, amig egyes gazdasági lobbyk, akik a választások előtt adják-adták a "fekete pénzeket", nem elégszenek meg tisztességes haszonnal. Ugyanis ez a baja ennek az országnak!

Ez igy volt a Gyurcsány és most az Orbán idejében is.Már csak azért is, mert a magyar politikában rengeteg a pénzmosásra, a megvesztegetésre, a politikusok megvásárlására "forditott" pénz!
Lehetne itt számokkal dobálózni, de nem érdemes, mert még megbecsülni sem lehet a sumák pénzek hatalmas összegét!

Ugyanis, az aki százmilliókat, esetleg milliárdokat "fektet" be azért, hogy az ellenzékbe lévő pártot-pártokat, kormányra kerüléséig "eltartsa", támogassa, fizesse a rendezvényeik, az utazásaik és a kapcsolatok fenntartását finanszirozza, az--legyen "befektető" vagy "barát"--a hatalomra kerülésük után benyujtja a számlát!

Magyarul, az addig , a pártokba bepumpált pénzt, nagyon magas haszonnal, megrendelések , munkák "adásával" , sokszor az állami vagyonból kompenzálja a "hálás" befektetőket a hatalomba került vagy visszakerült párt! Ugyanis ennek fejében kapta a támogatást és "segitség visszafizetéséről" szerződések is születtek-születnek a rossz nyelvek szerint!

Igy hát nem csodálkozni kéne, hanem a választóknak kéne az ilyen bagázst elzavarni a jó büdös k...a a.....a!
De nem csak egy ciklusra, hanem örökre, miután a vagyonát elvették és bezárták, mint a malacot!

Hogy az emlitett probléma nem uj keletű, ahhoz elég visszanézni az elmúlt 22 évet.
Emberek sokasága lett hirtelen milliárdos--hogy honnan, azt nem tudni, mert ezek a zemberek a volt szocializmusban keményen elnyomottak voltak( itt kell nevetni)--és tett szert hatalmas vagyonokra ugy, hogy közben semmit nem tett, csak az addigi vagyonát, amit nem becsülettel szerzett meg--most a politikusoknak adta kölcsön!
Teszi, tette mindezt ugy, hogy bár vagyonát lopta, csalta és ügyeskedéssel szerezte, ezt senki nem vizsgálta meg, mert nem volt szabad!
Tehát igy lehetett és lehet a lopott, csalt vagyont tisztára mosni! Sőt, igy lehet legálissá tenni és munkával( mert a lopás, csalás az itt, munka lett)-- szerzett vagyont legálissá tenni!
Igy aztán azon csodálkozni, hogy bár jönnek a milliárdok, fejlődés, munkahelyteremtés nincs, nem is lesz.
Azon pedig szintén nem kell csodálkozni, hogy vannak leszakadó régiók, hiszen a cél az, hogy legyenek!
Itt ugyanis könnyen lehet majd a vidék elnéptelenedése után , bagóért megvenni a földeket, a telkeket, az ingatlanokat és hozzájutni azokhoz a földben lévő "vagyonokhoz", amit eddig a politikát támogató érdekcsoport vagy lobby ,nem tudott megvenni
mert sokba került volna az ott élők kártalanítása!
Ez van ma Nógrád, Borsod, Szabolcs megyében!!

Ha jól megnézzük, akkor látni a kibontakozó régi-uj oligarchák területét, amely a föld, az energia,a vizbázis és az egészségügy területén kezd kialakulni.
Mert ezek a jövő aranybányái, ezt jól tudják azok akik szándékosan néptelenitik el, szegényitik le és teszik lehetetlenné a vidék megmaradását!
Ez van! A többi csak rizsa és duma! És akkor csodálkozunk, hogy útálja a jónép a politikát és a politikusokat?
Nem csodálkozni kéne, hanem tenni ellene, addig még nem késő!!

Végül egy kérdés:
Miért csodálkozik itt minden politikusnak mondott éhenkórász, hogy senki nem akar lassan dolgozni?
Miért dolgozzon itthon az átlagember normálisan és becsületesen, szarér-húgyért, amikor a pártok, vezetőik és hű talpasaik , barátaik, barátnőik--csupán azért kapják a pénzeket,a milliókat, százmilliókat, milliárdokat, mert csak...
Miért dolgozzon, mikor értelmét nem látja, csak azt hogy minden politikai párt és holdudvara, barátja, hű talpasa ,csak lop, csal, hazudik és az állami pénzen , a barátaival együtt jól él?

Vajon nem politikusi baromság az, aki ezt nem látja és érzékeli?

Igy, a "zátlag zember", inkább kimegy--ha teheti-- mert már unja a magyarságával való takarózást és drukkolást, amit a vezető politikai elittől nap mint nap hallgat. Őt nem a magyarsága érdekli, hanem a családja és annak boldogulása. A többire magasról tesz!
A demagógiából, a magyarság állandó emlegetéséből és annak hangoztatásából,nem lehet jól lakni, boltban fizetni és házat, a gyereknek ruhát venni! De meglehet hülyülni és meg lehet unni,ezt a mindennapi baromságot.

Csinálhat itt tanulmányt a Századvég,Heim Péterrel az élen, beszélhet hülyeségeket a VOSZ elnöke--gombázás közben- azonban egy valami nem változik.
Ez pedig a politikusok és barátaik nagyfokú rablása és pénzszivattyúzása, természetesen a saját zsebbe, miközben hangzatos szólamok hangzanak el, az ország megmentéséről, a demokráciáról és a zemberek növekvő jólétéről, a vidék fejlesztéséről,uj munkahelyek teremtéséről.
De feleslegesen, mert ebből semmi nem igaz.
@Trompf: Mivel a pályázati kiírások megtervezése átlag fél év, a pályáztatás szintén átlag fél év (ugye meg is kell írni a pályázatot), a támogatások lehívása pedig tipikusan az átlag két éves megvalósítási időszak végén pörög fel, ezért egy 2007-08-ban nekilendülő fejlesztési program 2010-12 között pörgeti fel a pénzek lehívását. A statisztika ezért a logikád szerint az Orbán-kormány jobb munkáját fogja jelezni, de ennek semmi köze a valós teljesítményhez, csak a rendszer sajátossága. A 2009-2012-es lehívásokat kell majd összehasonlítani a 2013-15-ösökkel. Az mutatja majd, "ki volt a jobb".
@HeilPeter:
vegyünk egy konkrét példát. föderatív államrend nélkül hogyan akarja megreformálni vasutat? hogyan?

leül oszkó péter. és valamilyen közgazdász csapat. felhúzzák a könyökvédőt és nyomogatják az excel táblát. ahogyan azt kell. és akkor az jön ki nekik, hogy a megyei városokat összekötő intercity vonalakat még úgy ahogy fenn lehet tartani. de a többit nem lehet. azokat el lehet felejteni. a mellékvonalakkal ugyanis nem az a baj, hogy azok veszteségesek. hanem az, hogy rendszeresen nem utazik senki, vagy alig valaki. és akik időnként felülnek a vonatra azok is valamilyen kedvezményt vesznek igénybe. lehet persze mondani, hogy szűnjenek meg a diákkedvezmények és számoljuk fel vidéken a vasúti személyszállítást. akkor ez lesz előre?

ön szerint a bajnai-oszkó tandemet miért rúgták le az emberek a bicikliről? mert szerintem ezért. értem persze, hogy a nép vissza fogja őket könyörögni. ezt orbán viktor megválasztásának pillanatában be lehetett jósolni. csakhogy egy esetleges második bajnai kormány népszerűsége egy év múlva a béka feneke alatt lesz, ahogyan orbán viktoré. mert tulajdonképpen bajnai taktikája is annyi, hogy nem ígér semmit. aztán majd próbálja végrehajtani, amit a számolótáblában kidob a munkafüzet. vagyis fel kellene számolnia a kedvezményeket, és be kellene zárnia a mellékvonalakat. de utána a diákok hogy jutnak el az iskolapadba? hogy lesznek ezek után munkahelyek? értem persze, hogy ne csináljuk ezt radikálisan. meg hogy közben meg majd átadnak egy felújított pályaszakaszt. és majd a nemzeti színű szalagot átvágják. fellép a néptánc csoport. vegye már észre, hogy ez az egész politika egy zsákutca. a valutaalap is levette a máv átalakítást a napirendről. mert nem látják a megoldást. de a bajnai kormánynak is le kell ülni a hitelezőkkel. és ők ugyanúgy fel fogják tenni a kérdést. föderális államrend nélkül hogyan akarja megoldani?

itt azért nem lehet regionalbahn mert közjogi értelemben nincs régió. ha mondjuk lenne egy szlovák-magyar felvidéki eurorégió, akkor lehetne annak lehetne egy viszonylag önálló vasúthálózata. és az vélhetően ugyanúgy fenntartható lenne, mint a gyesev. de ezt pártállami keretek szervezett régiótanácsokkal nem oldja meg. azok ugyanúgy nem működtek, mint ahogyan megyék se működnek majd. föderális államrendben lehet azt mondani, hogy a regionalbahn mellé szövetségi intercity vonalakat akarunk. német-osztrák-svájci mintára szervezett bundesbahn kell. ami a tartományokat köti össze.

itt két választás van. a föderal és a feudal. mitteleuropa vagy balkán. haveri régiók ugyanúgy nem működnek, mint a haveri megyék.
@MEDVE1978:
a régiós döntéshozatalt nem lehet levinni megyei szintre. a beruházások vagy egy kistérséget, vagy több megyét (egy térséget) érintenek. és ezeket makrorégiós szinten kell összehangolni. teljesen nyilvánvaló, hogy az infrastruktúrát föderális államrendben kellene fejleszteni.

csakhogy ilyet bajnai gordon ugyanúgy nem akar (vagy inkább nem tudja hogyan kellene), ahogyan orbán viktor sem.

orbán azt mondja, hogy országos (kormány) döntéseket kell hozni. a direkt pártirányítás alatt álló megyék feladata végrehajtás. ez a régi típusú tanácsrendszer. csak hazafias kommunista (népfrontos) eszményképpel. ez a kőkemény szar.

bajnai azt mondja, hogy országos (kormány) döntések kellenek, de ebbe be kell vonni a régiókat és a civileket. amik részben szakmai, részben haveri alapon szerveződnek. és ebbe furakodnak be megyei párttitkárok. ez meg egy híg fos.
@Trompf: ezt nagyon rosszul tudod. Utófinanszírozással működnek a pályázatok és a pályázati pénzek EU felé történő lehívása is utólagosan történik.
@high up!: Már elnézést: a Bajnai-kormány csak egy évig gyakorolta a hatalmat. Ha egy év alatt 30%-ot hívtak volna le, akkor világbajnokok lettek volna. A nagyberuházások átfutása általában 2-3 év. Ne kérjük számon Jancsitól azt, amiért Pisti és Zoli is felelős.
A történetet keretbe kell illeszteni, úgy, ahogyan a cikk írója is tette. A történet nemcsak a pályázati rendszerekről és a pénz elosztási mechanizmusáról szól, hanem a keret elnyeréséről és a felhasználás szabályozásáról.
A következő időszakra szóló pénzek elosztásakor kedvezőtlen helyzetbe kerülünk: alapvetően az Orbán-kormány "szabadságharcának" költségeit nyögjük még évekig, és nyögjük még akkor is, ha sikerül levááltani a kormányt 2014-ben. A külügyekben egy-egy hiba évekre meghatározó lehet. A torpedó, bizony, visszalő, néha nem is ott talál el, mint ahonnak a lövésünk kiindult. Nem lehet garázdálkodni a nemzetközi fórumokon, mert sokba' van az ország népének.
@Unionista_: Köszönöm, hogy ilyen hosszú választ provokált ki a hozzászólásom. Majdnem minden mondattal egyetértek, különösen az európai gondolkodásról szóló részekkel.

Egyetlen kivétel van, a Bajnai Gordonról mondottak egy része. Nagyjából 2006-tól az MPP (Magyar Protestálók Pártja)minden olyan kezdeményezést blokkolt, ami előrevivő lett volna. Kizárható, hogy a fene nagy nacionalizmusban lehetett volna egy szlovák-magyar kistérséget alakítani. A win-win gondolkodásmód teljesen idegen ettől a garnitúrától, majdnem mindenki zéró összegű játszmában gondolkodik.

Bajnai politikai nagyságát vagy kicsinységét nem tudom megítélni.

Azt írja, hogy ... ő az. ő hibázta el. neki kell helyrehozni.". Ez (még elméletileg is) csak pozicióból tehető meg, tehát akkor legyen mégis miniszterelnök?

Figyelmébe ajánlom továbbá "6.Lenin 2012.07.09. 21:01:3" hozzászólását.
@Interlock:
1. "- ideális esetben a kormány értünk van,...". Igaz. És most ideális az eset?

2. ".. akkor hasznos lehet a kézivezérlés, multiknál nem egyszer tapasztalható olyasmi,.. " Igaz, de itt nem egy multi van, hanem egy ország. És a multiknál nem rendszer a kézivezérlés, hanem kivételes eljárás. Stb.

3. "Van logika abban, amit írnak, csak a peremfeltételek megválasztásától függ. Az, hogy a mi helyzetünkre esetleg nem alkalmazható minden, az más dolog..."
Nem más dolog. Ha nem alkalmazható, akkor értelmetlen alkalmazni.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (1) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (2) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) egyiptom (1) Egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euro (1) euró (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) Európai Bizottság (2) európai bizottság (1) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (10) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (1) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) keretszámok (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) magyar-magyar kapcsolatok (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) MOL (1) mol (2) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (3) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (6) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma