Messziről nézve: Az izraeli kétharmad

2012.06.04. | Kozma Levente | 43 komment

 

Lassan egy hónapja, hogy megalakult Izrael történetének egyik legszélesebb koalíciója. Egészen május 8-ig úgy tűnt, hogy a kormánykoalíciót alkotó kicsi, de annál erősebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező jobboldali nacionalista és ultraortodox pártok zsarolását a miniszterelnök megunta és előrehozott választásokat kell majd tartani szeptemberben. Akkor a legnagyobb kormánypárt, a Likud biztosan vezette a közvélemény kutatásokat, az addigi legnagyobb ellenzéki pártnak, az izraeli parlamentben, a Kneszetben legnagyobb frakcióval rendelkező centrista Kadimának meg nagyjából a korábbi népszerűsége felét mérték. A 120 fős Knesszet első olvasatban és 119-1 arányban el is fogadta illetve meg is szavazta a szeptember 8-ra kiírt választásokat. Ezalatt a háttérben Benjamin Netanjahu miniszterelnök és Saul Mofaz, a Kadima frissen megválasztott elnöke egy váratlan húzással megállapodott arról, hogy az ellenzéki párt a maga 28 fős frakciójával csatlakozik a kormánykoalícióhoz, a pártelnök, mint miniszterelnök-helyettes vesz részt a kormány munkájában. A koalíció ezáltal 94 fősre bővült, azaz majd’ négyötödös többsége alakult ki a Knesszetben.

 

A megegyezés szerint a nagykoalíciónak 4 prioritása van, ezek teljesülése esetén a Kadima garantálja részvételét a kormányzásban a 2013 októberében esedékes választásokig. A 4 prioritás a következő: 1; a katonai és civil szolgálati közteherviselés igazságossá tétele. Ez az úgynevezett Tal-törvény módosítása, amely felmenti a katonakorú ortodox fiatalokat a katonai szolgálat alól. A törvényt februárban egy petíció nyomán az alapvető törvényekbe ütközőnek nyilvánította a Legfelső Bíróság. Hatálya júliusban lejár, és a Kadima a kormányzásban való előfeltételként szabta a törvény megváltoztatását, mely találkozott a Likud elképzeléseivel is. Míg a világi pártok az egyenlő teherviselés elve mentén módosítanák a törvényt, a vallásiak megtartanák a kiváltságokat. Ez az a pont ahol lehetséges egy-két vallásos kispárt kiesése a koalícióból, amennyiben a törvénymódosítást a kormánytöbbség megszavazza. 2; a költségvetés és a gazdasági stabilitás fenntartása. Ennek keretében az ÁFA megemelése tűnik a legesélyesebbnek. Ez a pont a Kadima egységét áshatja a leginkább alá. A korábbi elnök, Cipi Livni köré tömörült képviselők amúgy is árulásnak tartják a korábban még Mofaz által is hazugnak minősített Netanjahu kormányához való csatlakozást, ráadásul úgy, hogy pár nappal az egyezség előtt az új pártelnök nyilvánosan kijelentette, hogy sosem csatlakozna a Netanjahu vezette koalícióhoz, mivel Izrael legnagyobb problémája maga a kormány. Május folyamán a Kadima egyik, Mofaz politikáját elvető névtelenségbe burkolózó képviselője az izraeli sajtó számára leszögezte, amennyiben július elsejétől 16-ról 17%-ra felemeli a kormány az ÁFA mértékét, úgy a pártot több politikus is elhagyja, s új frakciót alapít. Mofaz mindössze annyit reagált a fenyegetésre, hogy elege van abból, hogy többet kell küzdenie a pártegységért, mint a választói érdekek megjelenítéséért és érvényesítéséért. 3; a választási rendszer megreformálása a kormányzati stabilitás elősegítése végett.  A kormányzás jövőbeni stabilitásának céljából az egyik legsürgősebb feladat mindenképpen a politikai rendszer átalakítása, hisz a jelenleg 2 százalékos választási küszöbnek és az arányos képviseleti rendszernek köszönhetően Izraelben gyakorlatilag lehetetlen kormányt alakítani a kis vallásos és nacionalista pártok támogatása nélkül. Politikai súlyuk így irreálisan megnő, és rendkívül megnehezíthetik a kormányzást. Ha az új kabinet sikeresen viszi végig a választási reformot, nem valószínű, hogy utána a mostani helyzethez hasonlóan 13-15 párt juthatna mandátumhoz a Kneszetben. 4; a palesztinokkal való békefolyamat felújítása. Mofaz, aki az iráni kérdésben sokkal közelebb áll az Obama-adminisztráció által képviselt állásponthoz, mint Netanjahu, a palesztin kérdés rendezését tartja a legfőbb nemzetbiztonsági kihívásnak. Véleménye szerint amennyiben nem sikerül a palesztinokkal megállapodni a „két állam megoldásban”, amely önálló államot biztosítana a palesztinoknak, akkor kétnemzetiségű állam fog létrejönni, amelyben a zsidók hamarosan kisebbségbe fognak kerülni. Mofaz ezt nagyobb veszélynek tartja Izrael állam létezésére, mint Irán nukleáris programját.

Számos izraeli elemző szerint az Irán elleni esetleges lépések és az azt követő politikai támadások esetén az iráni születésű és Iránnal szemben megengedőbb Mofaz részvétele az izraeli kabinetben, hasznos lehet a keményvonalasabb Netanjahu és Ehud Barak védelmi miniszter számára. A gesztuspolitika a palesztinok felé már a kormányzás első hónapjában megkezdődött: a kormány döntést hozott, egy vitatott település kiürítéséről (Beit El,  Ulpana körzet), melyet a palesztinok régóta követelnek, illetve Izrael átadta a Palesztin Hatóságnak nyolcvan palesztin felkelő és terrorista földi maradványait, tizenegyét pedig az iszlamista Hamász uralta Gázai övezetbe szállították át. Érdekes módon a Kadima koalíciós szereplésére az Avigdor Lieberman külügyminiszter vezette szélsőségesnek tartott jobboldali Izrael az Otthonunk és az ultraortodox Sasz is rábólintott.

 

Véleményem szerint az új helyzet két pártvezetőnek ad hatalmas esélyt arra, hogy a következő,  kevesebb, mint másfél év múlva esedékes választásokon nyerő pozícióba kerüljön. Az egyik a mostani, második ciklusát töltő miniszterelnök, Benjamin Netanjahu, a másik az ellenzék vezérévé előlépett Munkapárt elnöke, Shelly Jachimovich. A Kadimával nem számolok, mert a frissen megválasztott pártelnök által néhány nap alatt levezényelt 180 fokos fordulat a szakadás szélére sodorta az amúgy is csökkenő népszerűséggel rendelkező pártot. Jair Lapid üstökösként feltűnő, direkt a mostani választásokra alakult új pártjának, a „Van Jövő”-nek egyelőre nem tudni mit hoz a jövő. Mivel jórészt önkéntesek segítik a munkáját, kérdéses, hogy a lendület kitart-e jövő októberig?

 

izrael1.jpg

 

A 120 fős Kneszetben a 25 fős ellenzék vezére május óta a 8 fős frakcióval rendelkező baloldali Munkapárt. Eleinte élesen kikelt Mofaz árulása ellen és a gyávák koalíciójának nevezte a Likud-Kadima vezette kormányt, mivel a megállapodással elkerülhették a választásokon való megmérettetést. A párt vezetése azonban tisztában van azzal, hogy jószerivel egyedüli, komolyan vehető ellenzéki pártként hatalmas lehetőség ez az elmúlt években megroggyant Munkapárt számára. A Munkapárt malmára hajtja a vizet az is, hogy a Kadima előző elnöke, Cipi Livni leszerepelt a parlamenti ellenzék vezéreként. Ezt nem csak a pártvezetőségben történt csere, hanem a közvélemény kutatások szerint a párt népszerűségének megfeleződése is megmutatta. Jachimovichék szava, bár alig több mint 6 és fél százalékkal vannak jelen a Kneszetben, létszámuknál sokkal súlyosabb lesz az izraeli közéletben. Amennyiben képesek lesznek becsatornázni a kormánnyal elégedetlenek tömegeit, újra kormányzati alternatívaként léphetnek fel. A jobboldali sajtóban egyenesen már arról is lehet olvasni, hogy akár olyan helyzet is adódhat, amikor a Munkapártnak is csatlakozni kellene a nagykoalícióhoz. A baloldali sajtóban viszont olyan véleményeket olvasni, hogy a baloldalnak mást sem kell tennie ezentúl, mint hátradőlni és folyamatosan rámutatni arra, hogy ezt a kormányt senki nem választotta meg. Mind a korábbi Munkapárt vezért, Ehud Barakot, mind Mofazt árulónak tartják, és nem számolnak velük a következő választások után. Mofazt egyenesen „potyautasnaknak” hívják a mostani kormányban a baloldali kommentárok. Egy május eleji közvélemény-kutatás szerint azonban az izraeli lakosság 44%-a bízik az egységkormányban, kedvező fejleménynek tartja a nagykoalíció létrejöttét. Nem sokkal kevesebben, 37%-a a választóknak egyelőre negatívan viszonyul a fordulathoz.

Az 1984-es, a mostani köztársasági elnök Simon Peresz, illetve Jichak Samir által rotációban vezetett nagykoalíciós kabinet óta nem volt ilyen jelentős támogatottsága egyetlen kormánynak sem Izraelben. A legnagyobb, 111 fős képviselői bázissal a hatnapos háború előtt megalakult egységkormány bírt még 1967-ben. Számos elemző tette fel a kérdést, hogy a mostani egységkormány, olyan tapasztalt katonai vezetőkkel a kormányban, mint Mofaz és Barak, nem egy esetleges Irán elleni támadás előkészületeire utal-e?

 

Netanjahu számára mindenesetre a mostani 78%-os többség hatalmas lehetőség. A kétharmados többség azonban kétélű fegyver is lehet. Ugyan a lehetőségek tárháza tágra nyílik a kormány politikai céljainak megvalósításában, ám ha a politika, amit képviselnek, sikertelen, vagy nem sikerül megvalósítani, az hatványozottan hullhat vissza a kormányzó erők fejére. Erre mutatott rá Thomas Friedman is a New York Times hasábjain, aki szerint hatalmas lehet a kísértés Netanjahu számára, hogy igazából semmit se csináljon a következő másfél évben. Ezt a forgatókönyvet támasztja alá, hogy Netanjahu számára úgy tűnhet, hogy a palesztinok megosztottak, viszont a kormányzó Fatah által irányított Nyugati Parton az életszínvonal a gazdasági növekedéssel együtt javult. A palesztin biztonsági erők és a fal visszatartják az öngyilkos terroristákat, az izraeli béketábor kifulladt, az arab tavasz pedig a legtöbb arab ország figyelmét elvonta a palesztinok ügyéről. Friedman felhívja azonban a figyelmet arra, hogy minél kisebb a kontrol egy kormányzó erőn, annál nagyobb az esély, hogy félreértelmezzen dolgokat. Netanjahu is könnyen ebbe a hibába eshet, ha elhiszi, hogy a gazdaság fejlődése elfeledteti a mindennapi megaláztatást a megszállt területeken. Az izraeli kormány téved, ha azt hiszi, hogy a status quo fenntartható és nem tesz semmit a palesztin kérdés megoldásában. Véleménye, megegyezik Ami Ayalon pár héttel korábban megjelent elemzésével, miszerint a „konstruktív egyoldalú lépéseknek” kellene vezérelnie az izraeli kormányt a megszállt területekkel kapcsolatos politikájában. Ez azt jelenti, hogy Izraelnek először is ki kellene nyilvánítania, hogy feltételek nélkül hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni a palesztinokkal, és nyitottnak kellene lennie a kivonulásra a megszállt területekről a védelmi vonal mögé. Le kellene állítani a telepek építését ettől a vonaltól keletre és Jeruzsálem arab felében. A gesztuspolitika jegyében az izraeli hadsereg a végleges megállapodásig nem vonulna ki a Nyugati Partról (Ciszjordánia, vagy bibliai nevén Júdea és Szamária), a zsidó lakosság – mintegy 100 ezer fő – visszatelepítése pedig fokozatosan történne és a megállapodásig nem lenne kötelező érvényű. Ezek a lépések jelentősen javítanák Izrael képét a világban és a palesztinok nyitottságát a tárgyalásokra és a kompromisszumkeresésre.

 

A múlt héten Ehud Barak védelmi miniszter aztán bejelentette, Izrael "egyoldalú lépést" fontolgat, ha a régóta megrekedt izraeli-palesztin tárgyalások nem vezetnek megállapodáshoz. Szavaival arra utalt, hogy Izrael saját feltételei szerint kivonulhat Ciszjordánia általa megszállt részeiből. Kijelentése meglepetésként hatott, mivel Benjamin Netanjahu kormányfő ellenezte a 2005. évi gázai övezeti kivonulást.  Barak egyenlőre nem részletezte, milyen egyoldalú lépést fontolgatnak, az azonban biztos, hogy az új izraeli kormány forró nyár elé néz mind belpolitikai, mind külpolitikai téren.

 

 

Címkék: nagykoalíció Izrael palesztin-kérdés

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr854563587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Arról a taburól mikor lesz szó, hogy a földjüket rabolták a palesztinoktól?
Egy időben sokat beszélgettem Izraeli zsidókkal az izraeli politikát illetően. Leglenyűgözőbb az volt hogy az általam ismert izraeliek 90% a ateista volt és egyetértett abban hogy Izrael legnagyobb tragédiája az hogy ha valaki nem akar katona lenni akkor elég beiratkoznia egy ortodox vallásos felőoktatási intézménybe, maj miután rájönnek hogy ezzel nem kapnak munkát ellenben papírjuk van demagógiából egyenes út vezet a politikába. Így azután többségbe kerülnek a parlamentbe, miközben a többség magasról tesz a vallásra.
@gabesz7004: A cikk fele arról szól, hogy milyen megoldásokat keresnek most erre a problémára. Esetleg érdemes elolvasni kommentelés előtt.

Jó kis összefoglaló egyébként.
Nektek is sok eszetek van, innen kezdve le nem mossátok magatokról hogy cionisták vagytok. A blog hitelességét elástátok ezzel, mert a jobbosok alapból ezzel fognak támadni.
Hiába no, jobb egy okos ellenség mint egy buta barát.
De gondolom ez moderálva lesz.
@lyesmith: Én fél éve voltam ott és beszélgettem erről. Én is úgy gondoltam, hogy biztosan napi szinten lehet beszédtéma az ortodoxok katonaság-elkerülése, hiszen arrafelé a hadsereg az egyik legfontosabb dolog. De érdekes módon amikor rákérdeztem efölött hamar elsiklottunk, mintha annyira nem érdekelte volna őket, pedig messze nem voltak vallásosak. Viszont nagy problémának tűnt az illegális bevándorlás, amiről itt a cikkben nem is nagyon esett szó. Persze nem volt reprezentatív a társaság, lehet, hogy csak őket foglalkoztatta jobban a téma.
Amúgy tényleg érdekes a párhuzam, hogy ott is és nálunk is törpe vallásos pártok vezetői kerülnek indokolatlanul fontos posztokra.
@röhögő: "A blog hitelességét elástátok ezzel, mert a jobbosok alapból ezzel fognak támadni."

Nem tökmindegy hogy mit gondolnak a tiszaeszlározó majmok? Ezek számára soha sem lesz hiteles ez a blog, akármit is írjanak.
@nemsirunk: Hmm a haveromnak nem volt problémája az illegális határátlépőkkel. Az apjának az egyiptomi határ mellett volt ananászföldje és a beduinok nemcsak olcsó munkaerőt hanem csempészett hasist is jelentettek. De ez már vagy hét éve volt, nem tudom van e kerítés arrafelé.
Három megjegyzés:
- a zöld vonal mögött nem 100 000, hanem 550 000 zsidó él.
- nem az ortodox, tehát a vallást a hagyományoknak megfelelően tartó zsidók (kb. 20%), hanem az ún. haredi, azaz ultraortodox zsidók nagy része nem vonul be. Az ortodox zsidók épp, hogy kiemelkednek a katonai szolgálat terén.
- Kár volt kihagyni az afrikai illegális menekültek témáját, jelenleg ez a legaktuálisabb probléma.
@nemsirunk: Látom nem érted. Van egy csomó befolyásolható ember. Ha ezek előtt a jobbosok hiteltelenné teszik sima zsidózással az értelmes elemzéseket, akkor az ő malmukra hajtottad a vizet. De látom neked ez túl komplikált.
Az eszdéeszt sok ember előtt lejáratták simán azzal hogy rájuk sütötték hogy zsidók. A magyar keresztény kultúrában a zsidó ellenesség mélyen benne van, mégha nem is mondják ki. Nem kell ennek felszítására okot adni. Ostobaság.
@röhögő: már bocsánat, de innen kívülről nézve az szdsz-t nem azzal járatták le, hogy zsidók, az csak a széljobb gumicsontja. Az szdsz azzal járatta le magát, hogy a veresek szekerét kezdte tolni, és a türelmes szavazóik egy darabig még támogatták őket, de eddig (2010) tartott a megbocsájtás.
@lyesmith: Talán az időből adódik a különbség. 7 éve valószínűleg más volt a helyzet mint most.
@röhögő: Ez a cikk nem foglalt állást, csak ismertette és összefoglalta a lényeget. Normális embert ez nem zavarja, legfeljebb nem érdekli a téma. Akiből még ez is indulatokat vált ki, az nem egyszerűen jobbos, hanem szélsőséges elmebeteg. Ezek nincsenek olyan sokan, mint amilyen nagy a szájuk, és az meg már tényleg furcsa lenne, ha ezek határoznák meg mit lehet írni és mit nem, ha ezek kedvében kellene járni.
Index-címlapos blog, kiváló írással és elemzéssel, de Ti folyamatosan a rettegéssel vagytok elfoglalva, hogy jajmileszhaidetévedegyOLYAN... Ez nálatok valamiféle életforma lehet.
@nemsirunk: Még mindig nem érted. A 2014-es választásra a fidesz igyekszik bebetonozni magát. Ez egy jó, tárgyszerű blog, minden kis apróság számít. De látom a falnak beszélek. Fidesz körökben Bajnaitól félnek a legjobban és már most igyekeznek cionizmussal vádolni. Erre alapot adtok a sok butának. Ostobák vagytok.
Ha szabad hozzászólnom,Izrael egy modern kori Spárta, akinek már csak Irán az ellenlábasa. Ahol ugyanúgy élnek zsidók most is.
Gazdaságát tekintve pedig nem különb mint Görögország.Amerika tartja életben, és nem is értem miért 77% az államadóssága mikor úgy írják le ahogy akarják.
@röhögő: Ne parázz már, Bajnait nem kell cionizmussal vádolni azért, hogy mumus legyen, elég ha azt mondják rá, hogy komcsi. :)

@Sátán meg a Jocó:
Na elnézést, tényleg tetszett a cikk, nem akarom elterelni, abba is hagyom.
1) valóban jóval több a telepesek száma, mint 100 000
2) a társadalom pro-hadsereg párti. dicsőség a katonaság.
3) a politikusok döntő része is a hadseregből kerül ki.
4) jókora, elsőkézből származó tapasztalattal mondom: kizárt a megoldás palesztin-ügyben.
Gázából is kivonult Izrael pár éve, és mit kapott cserébe?? Azóta több ezer rakétát az övezetből... Hamis ábránd a területet békéért elv, a tények magukért beszélnek. A palesztinok nem fognak békét kötni, amíg Izrael egyáltalán létezik..
@delano: Amúgy elolvastam. ;) Nem vitatom, hogy jó összefoglaló, csak hiányolom a mea culpat!Persze tudom a palesztinok a hibásak bl...bla...bla...
Mindamellett az is megfigyelhető, hogy ott mintha a politikusok nem a saját személyes hatalmuk évtizedekre történő bebetonozására és a haverok cégeinek mértéktelen támogatására használnák fel a 2/3-ot. Persze ott is van korrupció, de nem a magyarhoz hasonló mértékben és arroganciával csinálják.
@röhögő: Azt hiszem a lényeges dolgokban egyetértünk, javaslom ne is erőltesd ezt a vitát
Nagyon jo iras, elvezet volt olvasni, gratulalok.
@gabesz7004: Gabeszkám, nagyot tévedsz, az ENSz közgyűlés határozata adta a felhatalmazást 1947-ben zsidó állam létrehozására Palesztinában, a tagállamok kétharmadának szavazatával. A zsidók elfogadták, az arab vezetők elutasították a közgyűlési határozatot.
Amikor Izrael zsidó államként 1948-ban megalakult, akkor 6 arab ország, meg a helyi arab csőcselék azonnal megtámadta. Izrael, később megrögzötté vált szokása szerint jól megverte a háborúban az arabokat, az araboknak szánt terület zömét (Nyugati Part) és Jeruzsálem óvárosát mégis Jordánia foglalta el, a Gázai-övezetet Egyiptom, a maradékot Izrael.
@lyesmith: Ez így van: megvetik a vallásukból élő és hazájukat végszükségben sem védő vallásosakat, szerintem jogosan.
@3dom'f'speech: Igen az én hazám Magyarország, hát a tiéd a Harmadik Birodalom?
@röhögő: ne szarj be, ez a blog nem a náciknak szól, ahogy nézem, ergó mindegy is, azok mit írnak. Ráadásul úgyis mindenkit lezsidóznak, lecionistáznak, aki nem utálja a zsidókat, és Izraelt.
Had kérdezzem már meg, nálatok meddig tart a moderáció????
A számunkra külpolitikainak számító izraeli választási események melyik témakörbe tartoznak, a haza vagy a haladás...?
@gabesz7004: na, ez itt a második Erdély. ki volt itt előbb, és ki rabolta el a földjét a másiktól. gondolom nem vitatod, hogy eléggé korlátolt az ilyen egyoldalú és végletes megközelítés, amit te képviselsz?
Kit érdekel hogy mit gondolnak a szélsőjobbosok. Azok csak azt üvöltözik amit a kurucinfón olvasnak meg amit a Jobbik meg a Barikád sugall.
Nekik ez már olyan mint egy vallás, ahogy egyszer mondotta valaki: "Ha a szélsőjobbosok azt akarnák hallani hogy a Hold sötét oldalán titkos náci űrbázis található, akkor ezzel lenne tele a Barikád, a kuruc, és a Jobbik is ezt harsogná."
A hazánknak és haladásunknak mi köze az izraeli politikához?
@zum trucc: Igen, ezt nem is vitatom! A kérdés az:
1. Milyen jogalap jár az európai és szovjet zsidóknak egy ország létrehozásához Palesztina földjén?
2. Mekkora volt Izrael akkor s mekkora is most? images.tomori69.multiply.com/image/15/photos/1/500x500/1/map.jpg?et=8o9Gd%2BgsmgEBx8s17jzcXA&nmid=96064646
3. Mikor lesz egy palesztin, vagy egy keresztény a zsidókéval megegyező jogú polgára Izrael államnak?
@is: Tényleg én képviselek korlátolt álláspontot? Akkor csak azt nézd meg, hol születtem Izrael állam vezetői. Mi közük nekik, askenéziaknak a Közel Kelethez? Én félig német vagyok, mégsem megyek ki és verem a dobot, hogy 350 év elvándorlás után nekem bármi is jár!
Szerintem elég eröltetett már ez a műmagyarkodás, a nemzeti összefogás napja, a nemzeti ez meg az, az állandó magyarkodással való hencegés. Már lassan- bocs de -a vizeletünk is piros-fehér-zöld.
Nagy a világ találd meg benne a helyed, de szeresd normálisan a hazádat. Ne állandóan az érzelmi húrokat pengetve, sírjuk vissza az elveszett földünket, tudomásul kell venni a rossz döntést és előre nézni.
Elveszi apám rokkantnyugdíját ez a nemzeti csőcselék, lehet nem tudom befejezni az egyetemet. De ezerrel nyomják külföldre a saját magyar pártjaiknak a lóvét. Itthon iszonyú a szegénység, ők meg Erdélyt segítik. Mi pénzbe kerül pár tízezer ember látványos magyarrá avatása, de nincs gyógyszer a kórházakban az nem érdekli őket.
A csaló bukott Schmitt Pálnak az 5 ingatlana mellé 150 milláért adnak palotát, komoly fizetést stb mert mi kutyánknak jár. A rokkant bányász halljon éhen, mert elvették a rokkantnyugdíját. Schmitt elvtárs ha lenne benne egy kis "nemzeti jóérzés" felajánlhatna a nyírségi viharkárosultaknak. Eszébe nem jut a nemzeti nyavalyásnak!

Ilyenek vagytok parlamenti kétharmad, pedig a választók kétharmada nem szavazott a fideszre !

Lebarbározni hazájukban a szomszéd románokat, mi ha nem nemzeti bunkóság, tahóság, Kövér eltárs!

Álszent, sunyi, tetű, simlis banda vagytok.
Sokszor kérték már a kinti magyarok, hogy ne ugassatok bele az ottani dolgaikba. Ők tudják mi a jó nekik.
@röhögő:
1. A Fidesz ettől a cikktől teljesen függetlenül is folyamatosan azon dolgozik, hogy bebetonozza magát.
2. Ettől a cikktől függetlenül is rásütnek akárkire akármit.

A téma szerintem inkább azért érdekes, mert arról szól, hogy esetleg lehet értelmes dolgokra is használni 2/3-os parlamenti többséget. Persze könnyen lehet, hogy ott sem élnek vele, de talán nem fognak visszaélni, ahogy ez most totális mértékben hazánkban történik.

Amúgy meg a Fidesz úgyis saját magának megássa a sírját, pl. az ilyenekkel (Ángyán-féle jelentés):
kielegyenafold.hu/userfiles/esettanulmany_2.pdf
@gabesz7004: „Milyen jogalap jár az európai és szovjet zsidóknak egy ország létrehozásához Palesztina földjén?”

Legalább annyi joguk van, mint bárkinek bárhol létrehozni egy országot. Merthogy az országok soha sem jog alapján jönnek létre, a jog csak a kész tényeket rögzíti. Amúgy pedig kinek lenne több joga ott élni, országot létrehozni? A történelem melyik pillanatát tekintsük mérvadó kiindulópontnak ehhez? A keresztesek, muszlimok vagy akár a britek milyen „jogon” foglalták el? A bibliai időkben zsidók éltek ott, és azóta is folyamatosan, de ezzel az erővel lehetne a törököké vagy a briteké is. Valójában most sem azért a zsidóké, mert több ezer éve élnek ott, de még csak nem is az ENSZ határozatok miatt, hanem azért, mert ellenőrzésük alatt tudják tartani a területet.
@gabesz7004: Szia, Gabesz.
1.Tudod, a tömeges migráció előbb-utóbb jogokkal jár, ha ez nem így lenne, mi magyarok is mehetnénk vissza az Etelközbe, vagy messzebb,nemcsak Erdély, de a Tiszántúl is román lenne, a többit oszd el te. 1948-ban zsidók már újra (?) nagy számban éltek a mai Izrael (és a majdani Palesztina) területén, közös állam az arab népszokások (orgyilkosság, ilyesmi) miatt elképzelhetetlen volt, hát maradt a kétállamos megoldás. Illetve az arabok azóta sem szánták el magukat igazi államalapításra, ők tudják, miért.
2. Ráadásul a terület nem volt arab állam. A Török Birodalom gyarmatának romjain, Anglia, mint ideiglenes adminisztrátor (népszövetségi mandátum birtokában) folytatott fáradt politikát a területen, hogy aztán unottan (1948-ban) kivonuljon, a katonailag értékes területeket az araboknak átjátszva.
3. Nyitott kapukat döngetsz. Nemrég beszélgettem, itt Pesten egy izraeli keresztény arabbal. Mondta, ő él a környék egyetlen olyan országában, Izraelben, ahol egy keresztény arab nincs kitéve annak, hogy ok nélkül jól megverjék, rendőrök vagy egyéb bandák.
Amúgy Izraelen kívül minden arab muzulmán is jogbizonytalanságban él, mert ott előbb ütnek, aztán kérdeznek a rendőrök. Ilyesmit turistaként nem egyszer és nem kétszer láttam magam is, mert sokat utaztam arab országokban. Elég ráfogni valakire valamit, vagy az is vérlázító, ahogy a nőkkel bánnak. (A nők viszont hihetetlen kacérak, kezdeményezők, ha kikerülnek a felügyelet alól.)Buzi sem lennék szívesen arrafelé, igaz másfele sem igazán.
2. Az ENSz felosztási tervét a támadó 6 arab ország+csőcselék rúgta fel. Tudod, az úgy van a történelemben, hogy a háború nyertese szokta területi elképzeléseit érvényesíteni. Ehhez képest Izrael 1948-ban még visszafogott is volt. A növekvő (izraeli) államterület egyébként nem bizonyíték holmi igazságtalanság elkövetésére. A jordán és egyiptomi hódítások teljesen jogalap nélküliek voltak, míg az izraeliek térnyerése háborús jogon kevésbé meglepő.
Az álláspontod nem korlátolt, hanem téves. Nem tudom, miért feltételezed, hogy az askenáz bevándorlóknak kevesebb jogalapjuk van Izraelben élni, mint a szefárdoknak. Egyre több a szefárd gyökerű vezető (pl. Mofaz), nem érdemes nem létező törésvonalakat vizionálni. Amúgy a külső ellenség nem engedi, hogy Izraelben valódi széthúzás legyen, persze a politika sok szóvirágot terem. Ott is.
@kigyurt álat: Feltétlen kiemelném a haladást. Elképesztő gazdasági és innovációs eredményeket ért el az a kis ország. Ennek nyilván te is örülsz.
@gabesz7004: Egyrészt a megalapulás előtt már kb 35% zsidó élt a területen.

A palesztinoknak a büdös életben nem volt országa. A terület tartozott a rómához, bizánchoz, törökökhöz, egyitomhoz, majd a Britt birodalom rész volt. Gyakorlatilag a brittek leszakítottak egy részt a birodalukmból és megcsinálták belőle Izraelt. Soha nem volt olyan ország hogy palesztinia, sőtt bár az ország neve a filiszteusok nevéből származik, és volt ilyen római provincia, palesztine nép nem létezett 1911-ig
@Sultan: baromságokat beszélsz, ráadásul gonosz is vagy. Izrael gazdaságát az izraeli cégek, bel- és külföldön pörgetik, mert ügyesek és szorgalmasak.

@röhögő: igen, én pl. cionista vagyok. gond?
oké, te zsidógyűlölő vagy, utálod Izraelt, azt főleg, értem, naés?

@gabesz7004: akkor a tények természetesen összefoglalva, veled ellentétben: nem történt területi növekedés. 1948-ban is az arabok támadták mindenfelől az újonnan alakult Izraelt, és 1967-ben is. Izrael ekkor nagy területeket foglalt el, de az 1967 végi kartumi konferencián az arabok nem voltak hajlandók sem békére, sem tárgyalásra. 1973-ban újból próbálkoztak.

az arabok és keresztények teljes jogú állampolgárai Izraelnek. a haifai egyetem hallgatóinak 20%-a arab. Észak-Izraelben van a legtöbb arab és/vagy muzulmán település, város. a keresztény vallási helyeket Izrael pénzeli a világ többi pontján lévő keresztény szervezetekkel együtt, tartja fenn, a muzulmánt a muzulmánok.

szóval ha a tudatlanságod szolgálatába állított gonoszságoddal felhagynál..
@Plumper:
Mennyi kamatmentes támogatást kap az USA-tól?
rense.com/general41/trill.htm
3 trillió dollárt 2002-ben évente. Azóta lehet csökkent.
A félelem sokba kerül.
Én nem a létét vonom kérdőre, félre ne értsd, csak azt mondom hogy ezt bárki meg tudja csinálni ilyen támogatással.
@zum trucc: nem mintha Izrael jeleskedne az ENSZ-határozatok betartásában. Ha jól csalódom, világrekordot tart eme kérdésben, miszerint egyet sem az 50év alatt :)
Egyáltalán nem kedvelem a módszereiket: a palesztinok, a homoszexuálisok, a színesbőrűek üldöztetését, nem is beszélve a fajvédő irányelveikről (vérségi alapon - hol élünk már?), de az ilyen ENSZ-féle gittegyletekre való magasról tevést komálom.
Ha csak tizedannyi vér szorulna mélyen (le)tisztelt külügyéreinkbe, nem itt tartanánk!
@Sátán meg a Jocó: Nem vagyok az ENSz-szakértője, de a kezdetekhez (1945) képest alaposan leértékelődött a világszervezet. Azt, hogy mit határoznak, azt a korábbi szovjet, jelenlegi arab propaganda miként értelmezi, én nem győzőm követni. Te meg nyilván igen.
Az ENSz híres határozata egyébként ne írta elő az államalapítást, csak lehetővé tette. Mindkét félnek. Nos, Izrael komplett állam, nem vitathatóan, a palesztinai arabok meg nem mertek nekiveselkedni egy végső soron formális aktusnak, ki tudja, miért.
Egyébként, amióta a Nyugati Parton, nem utolsó sorban az izraeli kerítésnek köszönhetően ottani mércével béke van, fejlődik a palesztin gazdaság. És minél gazdagabb valaki, annál több a vesztenivalója, és annál kevésbé agresszív, szerintem ez reményt ad a békére, de az még odébb van.
@Sultan: Ez tévedés, Egyiptom majdnem ugyanennyit kap, és éppen most veszi át a hatalmat a klerikális csőcselék.
Én sokkal inkább arra lennék kíváncsi, hogyan él a mostani izraeli kormány a kétharmados többségével? Úgy, mint a mienk? vagy okosabban? Ezt érdemes figyelni...

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) mol (2) MOL (1) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma

süti beállítások módosítása