A kormány a profiltisztítás jelszavát hangoztatva azt ígérte, hogy világosan elkülöníti egymástól a költségvetésben a nyugdíj-jellegű és a biztosítási alapú juttatásokat a szociális támogatásoktól, és „ezentúl csak annyi nyugdíjat fizetünk ki, amennyi befolyik a nyugdíjkasszába.” Az adminisztratív változások mögött tehát egy megváltozott filozófiájú, racionálisabb, és a jövő generációinak terheit csökkenteni képes nyugdíjrendszer kialakítása volt az ígéret. A 2012-es költségvetési tervezetből kiderül: mindebből nem lesz semmi. A nyugdíjrendszer átláthatatlanabb és a fenntartása drágább lesz, miközben hosszú távon sem látszik, hogy javulna az egyensúlyi helyzete és jobb szolgáltatást lenne képes nyújtani az ellátásban részesülőknek.
Egyik zsebből a másikba
2011 végéig minden nyugdíj-jellegű kiadást a Nyugdíjbiztosítási Alap finanszírozott, ehhez a fedezetet az adózók (munkáltatók és munkavállalók) által befizetett járulékok és a más jogcímen beszedett adókból származó költségvetési támogatás biztosította. Cserébe tehát azért, hogy a költségvetés kiegészítette a Nyugdíjbiztosítási Alap hiányát, legalább egy helyen voltak az ilyen jellegű kiadások. A kormány ennek a néhány éve kialakított rendszernek az ellenreformjára készül, de azt valójában nem viszi végig.
2012-től a rokkantsági ellátások szociális jellegű kiadásainak egy része átkerül az Egészségbiztosítási Alaphoz, a korhatár alatti ellátások pedig átkerülnek az újonnan létrehozott Nemzeti Szociálpolitikai Alapba, így a Nyugdíjbiztosítási Alapnál csak a „rokkantsági, baleseti rokkantsági ellátások finanszírozása marad. Az ellátások finanszírozásában tehát jelentős technikai átrendeződés történik, azonban mindez csak annyit jelent, hogy a kormány újabb zsebeket kreál ugyanazoknak a kiadásoknak, ahelyett, hogy a másként történő kifizetéseket más formában, más jogcímeken, más arányokban beszedett adókból és járulékokból finanszírozná a költségvetés.
Nem lesz olcsóbb, sőt!
A munkaadóktól nyugdíjbiztosítás címén beszedett pénz megosztása az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási rendszer között nem változik – a Nyugdíjbiztosítási Alap bevétele a 27 százalékból változatlanul 24 százalékpont, az Egészségbiztosítási Alapé pedig továbbra is 2 százalékpont. Ám mivel a társadalombiztosítási járulékot felváltja a szociális hozzájárulási adó, egy a foglalkoztatók számára szélesebb alapú, tehát nagyobb terhet jelentő fizetési kötelezettség, a munkáltatók terhei annak ellenére növekednek majd, hogy a szociális hozzájárulási adó mértéke éppúgy 27% lesz, mint amennyi a megszüntetett tébéjárulék volt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a biztosítottak egészségbiztosítási járulékát is 6-ról 7 százalékra emelik (ez 73-75 Mrd forint többletet jelent az Egészségbiztosítási Alapnak) megállapítható: a tág értelemben vett egészségügyi kasszához átkerült szociális jellegű támogatásokat pluszforrásokból, tehernövelésből finanszírozza a kormány.
Ha a klasszikus nyugellátást vizsgáljuk, akkor ugyan igaz, hogy jelentősen csökken az a tétel, amelyet a központi költségvetésből a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetésébe kell átkönyvelni ahhoz, hogy az Alap papíron nullszaldós legyen. De ezzel szemben ott találjuk a korhatár alatti nyugdíjellátásra (szolgálati-, korkedvezményes-, előrehozott nyugellátás) szánt 320 Mrd forintot a Nemzeti Szociálpolitikai Alapban, így a korábbi ellátások másutt, más jogcímen meghatározó részben továbbra is kifizetésre kerülnek, így igazi megtakarítás egyelőre nem igazán történik.
Fenntarthatóság: növekvő kockázatok
Láthattuk tehát: érdemben nem csökkennek a nyugdíjkiadások 2012-ben. Erre csak akkor lett volna esélye a kormánynak, ha az azonos szerkezetben beszedett járulékok különböző állami zsebek közötti pakolgatása helyett az új elosztási logikát új beszedési logikával párosította volna össze.
Ez azon is múlik, és témánk szempontjából amúgy is különösen fontos szempont, hogy sikerül-e jövőre érdemben növelni az időskorúak foglalkoztatását. Mint erről korábban írtunk, ennek reális esélye 2012-ben sajnos minimális, így nem lesznek kevesebben azok, akik akár nyugdíjszerűnek-, akár szociális ellátásnak tekintett költségvetési forrásokból lesznek kénytelenek megélni.
Mindezek fényében igencsak kérdéses, hogy valóban megvalósul-e a Nyugdíjbiztosítási Alap tervezett bevételi-kiadási egyensúlya? A fentieken túl a legnagyobb kockázatot a főállású vállalkozóknál, vállalkozásoknál tervezett járulékfizetési kötelezettség változás jelenti. A tervek szerint ugyanis jövőre a vállalkozások az egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulékot nem a minimálbér, ill. a garantált bérminimum jelenlegi értéke, hanem azok 18 százalékkal megemelt értékének 150 százaléka alapján kötelesek fizetni. Így a főállású vállalkozások járulékterhei a jelenlegihez képest közel 80 százalékkal emelkednek! Félő, hogy a megemelkedő járulékfizetési kötelezettség alóli kibújást választják majd a vállalkozások, ennek következtében pedig ténylegesen csökken az érintett befizetők száma, s megnő a jelentősen alacsonyabb közterhet jelentő vállalkozói formák létszáma, ami a kormány szándékaival ellentétes módon csökkentheti a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeit.Az biztos, hogy a nyugdíjrendszer és a magyarországi inaktív népesség támogatási, illetve nyugellátási rendszerének reformja úgy nem megvalósítható, ha csak egy elkülönített részt, a Nyugdíjbiztosítási Alapot akarja – sikertelenül – „kiegyensúlyozni” a kormány. 2012-ben egyelőre a kiadások nem csökkennek, a járulékterhek inkább nőnek, és új „zsebek” létrehozásával valójában csak egy bonyolultabb, átláthatatlanabb és a társadalompolitikai célokat inkább összezavaró átalakítás valósul meg,
