Múlt heti bejegyzésemben már utaltam arra, hogy az utóbbi hetekben, napokban annyira felgyorsultak már az események és a válságkezeléssel kapcsolatos intézkedéseknek olyan mélyrehatónak és sebességűnek kell lenniük, hogy a december 8-9-i EU-csúcs sorsdöntő lehet az eurózóna és az egész EU számára is. Az EU-csúcs előkészítését szolgálta a hétfői Merkel-Sarkozy találkozó is, amelyen a két vezető egyetértett abban, hogy márciusi hatállyal módosítani kell az Európai Unió alapszerződését. Eszerint automatikus szankciók lépnének életbe azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek túllépik a költségvetési hiány limitjét. Meglepetésre az Európai Stabilitási Mechanizmus elindítását – az euró zóna állandóan rendelkezésre álló kisegítő alapját – 2013-ról 2012-re hoznák előre, ám az euró-kötvényeket, mint a válságkezelés eszközét, továbbra is elvetik. A piac továbbra is bizalmatlan és legnagyobb meglepetésre a Standard&Poors még hétfőn leminősítési vizsgálat alá vont 15 eurózóna tagállamot. Ez egyértelmű jelzésnek és nyomásgyakorlásnak is vehető a piac részéről, melynek célja, hogy a csütörtök-pénteki csúcson érdemi előrelépés történjen az eurózóna válságkezelésében és végre a napi tűzoltó megoldásokkal szemben, átfogó, strukturális átalakításokról szülessenek döntések. Kedden aztán a S&P tovább „emelte a tétet: az euróövezet pénzügyi stabilitását szolgáló mentőrendszer (EFSF) lehetséges legjobb, „AAA” hosszút távú osztályzatát is negatív kihatású - vagyis viszonylag rövid időn belüli leminősítés valószínűségére utaló - felülvizsgálat alá vette a hitelminősítő intézet. Az S&P azt is közölte, hogy ha az EFSF-re garanciákat nyújtó, „AAA” osztályzatú eurótagállamok közül „egynek vagy többnek” a besorolását rontaná, akkor a stabilitási mechanizmus osztályzatát a jelenlegi „AAA”-ról legalacsonyabbra visszasorolt valutauniós tagország új minősítésének szintjére csökkentené.Timothy Geithner, amerikai pénzügyminiszter optimistán nyilatkozott a német-francia terveket illetően miután hétfőn találkozott német kollégájával. Kijelentette azt is, hogy az USA támogatja az IMF esetleges további szerepvállalását a válság kezelésében is.
A hétfői Merkel-Sarkozy találkozó kapcsán José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke a Die Welt-nek adott interjújában elvetette a korábban általa is javasolt euró-kötvényeket. A német álláspontot teljesen magáévá téve, elmondta, hogy ehhez előbb egy sokkal magasabb szintű integrációra és fegyelemre van szükség az euró-zónában, amit egyenlőre még nem értünk el.
S&P európai szuverén adósminősítésért felelős igazgatója szerint a cégnek, mint hitelminősítőnek fel kell mérni a kockázatokat, és közölni kell a befektetőkkel. Moritz Krämer szerint, aki azt a jelentést is írta, szükséges volt a figyelmeztetés, még az EU-s csúcs előtt, mert az eurózóna vezetőinek tisztában kell lenniük azzal, hogy komoly következményei vannak, ha tovább húzzák a megállapodást. Ennek kapcsán a korábbi csúcstalálkozók kudarcaira is emlékeztetett az S&P szakembere.
Angela Merkel és Nicolas Sarkozy közös nyilatkozatban erősítették meg még hétfő este a S&P leminősítésének belengetése után az aznapi találkozójukon megállapodott uniós szintű költségvetési együttműködés szorosabbá tételére. Bár kritikai észrevételük biztosan lett volna, azonban más, tőlük keletebbre élő politikusokkal szemben semmiféle összeesküvés elmélettel nem dobálóztak. Nyilatkozatuk szerint tudomásul vették a S&P bejelentését, de ez sem tántorítja el őket az együttműködés szorosabbá tételétől.Az S&P-t kritizáló hangok azonban érezhetően felerősödtek, főleg azokban az országokban, ahol a három A besorolás került veszélybe. Jean-Claude Juncker, luxemburgi miniszterelnök a Deutschlandfunk rádiónak adott nyilatkozatában teljes mértékben túlzottnak és megalapozatlannak vélte az S&P lépését. Teljesen méltánytalan – mondta, hogy pont akkor jött ez a negatív vélemény, amikor euróövezeti országok komoly erőfeszítéseket tesznek a hiányok csökkentésére és Európa elsőszámú vezetői pedig sorsdöntő tanácskozásra készülnek a héten.
Hans Michelbach, kormánypárti CSU parlamenti képviselője szerint az S&P egy olyan önkényes döntést hozott, amelynek semmi köze a valósághoz. Véleménye szerint a hitelminősítő bejelentésének az a célja, hogy feszültséget idézzen elő az EU csúcsértekezlet előtt. Michaelbach ezért keményebb bánásmódot követelt „a hitelminősítő ügynökségek ellenőrízetlen játéka ellen.”
A francia jegybank elnöke, Christian Noyer a hitelminősítők 2008-as válságban játszott szerepére tett utalást. Figyelmeztetett arra, hogy jó lenne elkerülni, hogy még egy válság kialakulásában játszanak főszerepet ezek az intézetek. Véleménye szerint a S&P módszertana egyre inkább politikai mintsem gazdasági színezetet ölt.
Érdekes nyilatkozatot tett Wolfgang Shäuble német pénzügyminiszter kedden Bécsben egy, az euró jövőjével foglalkozó pódiumbeszélgetésen, a leminősítés meglebegtetésével kapcsolatban. Véleménye szerint nem lehet a pénzügyi piacok bizalmát egyik napról a másikra visszanyerni, „még ha a lehető legjobb döntés születik is” az állam- és kormányfők csúcstalálkozóján. A cél elérése érdekében, azaz az átfogó reformok megszavazása céljából a legjobb intés volt az euróövezet országainak a Standard & Poors hitelminősítő figyelmeztetése a csúcstalálkozó előtt.
A német lapok részletesen foglalkoznak a témával. Érezhetően nagyon fáj ez a németeknek, akik meg vannak győződve arról, hogy semmilyen alapja nincsen annak, hogy a AAA besorolásuk veszélybe került. A Financial Times Deutschland arról ír, hogy a nagy hitelminősítő intézeteket újra és újra támadások érik. A bírálók azt vetik a szemükre, hogy a bejelentéseikkel és a leminősítéseikkel élezik a válságot. A leminősítés megalapozatlan lenne, mert Németország évtizedek óta abszolút biztos befektetésnek számít szinte a teljes piac számára. A német papírok hétfői újabb kibocsátása során ismét nőtt a kereslet az elmúlt hetekkel szemben. A hathónapos futamidejű papírokért a hitelezők 2,675 milliárd eurót adtak, mégpedig az állam számára igen jó feltételek mellett.A nemzetközi sajtóban megjelenő elemzések a „make or breake” szcenáriót vetítik előre az EU-csúcsal kapcsolatban, azaz ha nem történik a piacokat is megnyugtató megállapodás az az euró-zóna szétesését is jelentheti. Joseph E. Stiglitz, Nobel díjas közgazdász legújabb elemzésében azzal foglalkozik, hogy mi is az ami megmenthetné az eurót. Véleménye szerint az európai politikusok – bár elkötelezettségük kétségtelen – elbuktak az euró megmentésért vívott küzdelemben. Nem ismerték fel a problémák gyökerét időben, illetve nem adtak rá megfelelő válaszokat. Napjainkban is a problémákra adott válaszok nem megfelelőek. Igaz ugyan, hogy a válság egyik oka az államok eladósodása, a magas államháztartási és külkereskedelmi mérleg hiánya, azonban ezek a tegnap problémái. Ezen már nem lehet segíteni. Az ezekre adott válaszok még nagyobb recesszióba nyomják az EU-t. A ma problémáira, a növekedés felgyorsítására, a foglalkoztatottság növelésére kell a válaszokat megtalálni. Csak ez fogja tudni kihúzni az euró-zónát a csávából.
Stiglitzhez hasonlóan a gazdasági növekedést felpörgetése lenne a megoldás kulcsa a New York Times vezércikke szerint. A Merkel-Sarkozy megállapodás alapvetően nem az igazi fiskális unió irányába fogja vinni az euró zónát. Pedig csakis a központosított adóztatással, a gazdasági nehézségekkel küzdő országokba történő pénzügyi transzferrel lehetne a problémát megoldani. Ezt veti el Merkel és Sarkozy azzal, hogy nem támogatják az euró-kötvények bevezetését. Ahelyett, hogy egy éjszaka alatt át akarnák alakítani az euró zónát, Németországnak latba kellene vetnie gazdasági erejét – az EKB-val karöltve – hogy a nehézségekkel küzdő euró zóna tagállamok időt nyerjenek, növekedési pályára állhassanak és meghozhassák a szükséges reformokat.
