Messziről nézve: Törökország úton egy új Oszmán Birodalom felé?

2011.10.06. | Kozma Levente | 33 komment

 

„Európa beteg embere”, ezzel a jelzővel illeték az elmúlt századokban Törökországot. A kétezres évek eleje óta azonban nagyot fordult a világ. A XX. század eleji, atatürki reformok óta az ország politikájában a fő hangsúly egyértelműen a nyugati kultúrkörhöz való közeledésről szólt. Kulcsfontosságú geopolitikai helyzetének is köszönhetően 1952-ben a NATO tagja lett, ettől kezdve teljes erővel az európai integrációs törekvések határozták meg az ország külpolitikáját. Ám e törekvések eddig nem hoztak sok sikert a törökök számára. A török gazdaság közben igen erőteljes növekedésnek indult, ezzel párhuzamosan a belpolitikai élet is konszolidálódott. Az ország legújabb kori modernizációja összeforrt a 2003-ban miniszterelnöki székbe kerülő Recep Tayyip Erdogan nevével. A belpolitikai konszolidáció jegyében leszámolt a hadsereg meghatározó embereivel, amivel elejét vette a hadsereg által korábban időről időre végrehatott katonai puccsoknak. Ezzel egy időben a vallási fundamentalistákat is háttérbe szorította. Az ország tagja lett a világ vezető gazdaságait tömörítő G-20-as csoportosulásnak. Miniszterelnökségének első felében Erdogan külpolitikájában alapvetően a békülékeny, Nyugat-barát irányvonal volt a jellemző: 2004-ben Görögországba utazott hivatalos látogatásra és bár Ciprus EU-tagságával kapcsolatban erős ellenérzéseit fogalmazta meg, a 2004-ben az ENSZ által is támogatott Annan-terv keretében történt népszavazáson Ciprus egyesítése mellett állt ki és szólította föl szavazásra a ciprusi törököket.

 
A 2000-es évek második felében azonban valami megváltozott. A török kül- és belpolitika teljesen újraértelmeződött és ez a folyamat napjainkban is tart. Az EU-csatlakozási tárgyalások során elszenvedett folyamatos kudarcok hatására a török közvélemény egyre inkább EU-ellenessé vált. Erdogan, korábbi békülékeny és nyitott hangvételű politikáját hátrahagyta és a gazdaságilag egyre erősebb Törökország közvéleményének jobban tetsző, populista és nacionalista húrokat kezdett el pengetni. Azonban a Nyugattal a kapcsolatokat nem szakította meg. Törökország ma is a NATO oszlopos tagja, az EU által szorgalmazott Nabucco-vezeték projektnek pedig kulcsfontosságú tényezője. Az Európai Unióhoz való közeledést a politikai vezetés továbbra is fontosnak tartja, de a csatlakozás első számú prioritásként való kezelése szép lassan a múlté lett. Már az arab tavasz kitörése előtt egyre nagyobb hangsúlyt fektetett Törökország a muszlim világ felé való nyitásra, gazdaságilag és politikailag is intenzívebbé váltak a kapcsolatok. Az arab világ jóindulatát az Izraellel való látványos szakítással kívánta elérni. Ezzel több legyet ütött egy csapásra: kielégítette a törökök között egyre növekvő Izrael-ellenes közhangulatot, az arab utca is ujjongva fogadta ezt a fejleményt, miközben az arab politikai elitnek az új Oszmán birodalomtól való félelmét is hűteni tudta. Az EU számára talán még nagyobb veszéllyel jár a ciprusi konfliktus újbóli fellángolása. Erdogan kijelentette, hogy a 2012 második felében esedékes ciprusi EU elnökség ideje alatt Törökország befagyasztja kapcsolatait az EU-val. A kijelentésre július 19-én, Ciprus északi felének Törökország általi lerohanásának és okkupációjának 37. évfordulóján került sor. Ezt követően élesedett ki a konfliktus az izraeliek által feltár gázmező hasznosításának ügyében is. A török kormányfő eleinte Izraelnek üzengetett azzal, hogy a Gázai-övezetbe küldendő humanitáriusnak mondott hajók védelmére hadihajókat is ki fog rendelni. Aztán a hadihajók megjelentek a ciprusi partoknál is, ahol a Koca Piri Reis nevű török kutatóhajó kívánt próbafúrásokat végezni. A hajó pontosan ott készült kutatófúrásokat végezni, ahol korábban egy ciprusi–izraeli közös cég megbízásából az amerikai Noble Energy már munkához látott, majd Erdogan nyilatkozatban felszólította a ciprusiakat, hogy hagyjanak fel a gázkutatással és a tervezett kitermeléssel, amíg a sziget két része nem köt békét.
 
Teljesen egyértelmű, hogy az Izraellel generált konfliktus célja az arab-moszlim világban kialakult hatalmi vákuumba való benyomulás. Törökország a többi moszlim országtól eltérően kiemelkedően jó kapcsolatokat ápolt korábban a zsidó állammal. A látványos szakítással és a palesztin ügy felkarolásával az arab-muszlim világ jóindulatát és elismerését kívánták elérni a törökök. Ezt a célt szolgálta Izrael 2008-as Hamasz elleni támadásának elítélése, a humanitáriusnak mondott flottillákkal a gázai blokád feltörését célzó próbálkozás valamint az izraeli nagykövet hazaküldése. Nyilvánvaló, hogy ebben a lépéssorozatban nagy adag kompenzációs kényszer is volt, mellyel a korábban Izrael- barát, nem-arab muszlim ország a gyanakvó arab közvéleményt próbálta megnyerni. Erdogan azóta is folyamatos nyomás alatt próbálja tartani Izraelt: legutóbb a Time magazinnak adott interjújában fejtette ki azon véleményét, hogy ha az ENSZ elítélte volna cselekedeteiért Izraelt, akkor már sokkal közelebb lehetnének a megoldáshoz az izraeli-palesztin konfliktusban.
 
 
Izrael egyelőre beleállt a konfliktusba, és például nem hajlandó bocsánatot kérni a gázai flottillatámadásban meghalt török aktivisták miatt. Azonban akármennyire is igaza lehet Izraelnek, azt látnia kell, hogy a palesztinokkal való konfliktus kezelésében korábban kulcsszerepet játszó Mubarak kiesett a játékból és a helyére egyre inkább a konfliktus lángját nemhogy eloltó, hanem provokatív akcióival azt serkentő Törökország lép. A zsidó állam egyre inkább elszigetelődik a térségben, korábbi barátok, mint Jordánia és Egyiptom is hátat fordítanak neki.
 
Törökországnak a kurdokkal való, hagyományosnak mondható konfliktusa mára odáig eszkalálódott, hogy a török hadsereg bármelyik nap átléphetik az iraki határt, hogy a kurd provokációkra katonai választ adjon. Ez persze Irakkal is növeli a feszültséget. A török miniszterelnök legutóbbi németországi látogatásán a németeket is felháborította azon kijelentésével, miszerint a Törökországban tevékenykedő német alapítványok finanszírozzák a kurdok "terrorját". Erdogan szó szerint azt állította, hogy a szóban forgó alapítványok finanszírozzák a betiltott Kurdisztáni Munkáspártot, és - mint fogalmazott - Törökország megosztására törekszenek. Persze hasonló vádakat már Izrael fejéhez is vágott… Ezzel kapcsolatban sokan felteszik a kérdést, hogy miközben a török kormányfő eljátssza az igazság bajnokának szerepét az ENSZ-ben a palesztin kérdést illetően, miért nem hajlandó hasonló jogokat adni a kurdoknak, mint amilyeneket a palesztinoknak követel a zsidó államtól?
 
A szunnita törökök és a muszlim világ vezető szerepére törő szintén nem arab, síita Irán között sem felhőtlen a kapcsolat. Egyrészről a közelmúltban Törökországba telepített NATO-radarállomást a perzsa állam ellenséges provokációnak tartja. Hiába próbálja meg Erdogan azt kommunikálni, mint azt legutóbb dél-afrikai látogatása alkalmával is tette, hogy a Törökországba telepített NATO-radar nem Irán állítólagos atomprogramja ellen épült, és a nyugati állítások ellenére korántsem Mahmud Ahmedinezsád állama jelenti a fenyegetést a térségre, hanem a nukleáris erővel bizonyítottan rendelkező Izrael, Iránt mindez nem nyugtatja meg.
 
A másik konfliktusforrás, Törökország Irán szoros szövetségesével, Szíriával szemben tanúsított magatartása. Iránnak és Szíriának nem tetszik, hogy részben amerikai nyomásra a törökök szankciókat kívánnak bevezetni a már amúgy is teljes nemzetközi elszigeteltségben lévő Asszád rezsim ellen.
 
Végezetül úgy tűnik, a jövőben Oroszországgal is éleződni fog az ellentét. A két ország közötti konfliktus történelmi előzményekkel is bír, most azonban konkrét, energiapolitikai kérdésben kezdett kiéleződni. A Déli Áramlat ügyében az orosz fél Erdogan márciusi moszkvai látogatásán akarta végleg rögzíteni a vezetékek áthaladását Törökország felségvizein, ám végül nem született megállapodás. A Déli Áramlathoz való török hozzájárulás ugyanis összefügg a Ceyhan-Samsun kőolajvezeték építésével, és a legújabb fejlemények szerint a gáz árával is. Ez utóbbi azért lényeges, mert Taner Yildiz török energetikai miniszter múlt csütörtökön jelezte, hogy nem hosszabbítják meg az úgynevezett "nyugati útvonalon" - Ukrajnán, Románián és Bulgárián át – menő gázszállítási szerződést, de a Gazprommal fennálló többi megállapodás érvényben marad. A döntést Törökország azzal indokolta, hogy Oroszország nem volt hajlandó olyan mértékben engedni a gáz árából, ahogyan azt Ankara kérte, és ez arra késztette Ankarát, hogy "a fennálló szerződéseket lejártuk időpontjában felülvizsgálja". Yildiz hangsúlyozta, hogy a szerződés meg nem hosszabbítása "nem árt majd a török-orosz kapcsolatoknak". Erre azért ne vegyünk mérget.
 
Amint az előzőekből is kitűnik, Törökország számos szomszédjával és legnagyobb hazai kisebbségével is konfliktusban áll. Ez a regionális erőviszonyok megváltozásából és Törökország térségbeli vezető szerepre való törekvéséből fakad. Azonban nem nehéz észrevenni, hogy ezen, és a már korábban meglévő, történelmi okokból fakadó konfliktusokon túl egyre többen tartanak, főleg Görögországban és Cipruson egy újraéledő Neo-Oszmán Birodalom kialakulásától. Az Európai Unió mostanság saját pénzügyi gondjaival van elfoglalva és a belátható jövőben nem lesz egységes politikai akarat a csatlakozási tárgyalások felgyorsítására. Törökország kelet felé fordult és keresi iszlám gyökereit. Innen Európából nézve remélhetőleg nem a már meglévő, világi és demokratikus politikai és társadalmi berendezkedés rovására.

Címkék: eu arab izrael törökország külpolitika messziről nézve

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr173281594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Milyen messziről nézve? Mint Makó Jeruzsálemtől? :)
Erdogan is oda kerül majd, mint a többi náci bandita, a történelem szemétdombjára. A páriaállamok szükségszerűen elbuknak. Mégis mi a sz@rt akar? Egy világméretű konfliktusban megkínálnák Törökországot egy kis atommal, osztjóccakát.
Törökországot az USA szépen felfegyverezte, a világ egyik legerősebb hadseregét építette fel ott, az EU meg azt hitte, hogy engedményekkel, tagjelölti jövő felvázolásával magához édesgetheti az óriást, de az lassan önálló életre kel. És akkor Izrael nagyon nagy bajban lesz, gyengül az USA támogató hozzáállása is Obama óta.
A török agresszív mentalitása sose változott meg, csak elnyomták magukban egy időre, amíg mindent megkaptak a nyugattól, amire szükségük volt. Most pedig már nem kell megjátszaniuk magukat. Bevándorlással már meghódították Nyugat-Európát, most pedig keleten is felemelik a hangjukat.
Hányszor megtörtént már a történelemben, hogy megnőtt egy nemzet, állam, de nem nőtt fel. A törökök is ilyenek.
És az USA még mindig rájuk van utalva a közel-keleti ügyei miatt.
Mennyivel jobban jártunk volna, ha beengedjük őket az EU-ba. Most sokkal kisebb gond lenne a Nabuccoval, az EU sokkal közelebb lenne a Közel-Kelethez, nagyobb beleszólásunk lenne a helyzetbe.
Ha Izraelen kívül más országnak lenne olyan csoportja, mint a palesztinok, már igen durván odavágott volna a nemzetközi közösség. Törökország Izraellel kapcsolatos lépéseit teljesen jogosnak találom.
Isten ments ezeket beengedni az EU-ba. Elég, hogy a munkavállalók már bent vannak.
Jó írás, szépen összeszedted.

Ennek a török miniszterelnöknek elgurult a gyógyszere, egyre őrültebb dolgokat tesz és mond.
Nagyon jó a cikk, köszi! Törökországot érdemes figyelni, nem csak a politikai törekvései, hanem a gyorsan növekvő gazdasági ereje miatt is.
Szerintem egy helyen torzít a cikk: Erdogan nem a közvélemény nyomására fordult szembe az EU-val, hanem nyíltan a muszlim világ vezető állama kíván lenni, ez egy központilag meghatározott stratégia. Mindezt pedig profi, de nagyon demagóg kommunikációval és rengeteg antidemokratikus módszerrel sulykolja, a muszlim többség áll mögötte, de az értelmiség és az üzleti szféra nem.
A másik, amiről a cikk nem szól - de sejthető -, hogy a háttérben az Egyesült Államok pénze és növekvő befolyása állhat.
A neomuszlim hatalmi ábrándokat kergető Törökország újabban csak azzal nem vész össze, akivel épp nem tárgyal. Konfliktusba került még az egyiptomi Muzulmán Testvériséggel is (nekik a törökök nem eléggé muszlimok). Bombázza saját kurd népességét, miközben az egymást gyilkoló, leárulózó paelesztinok újsütetű "védelmezője". Hadseregének fegyverzete amerikai, elektronikája izraeli. Kereskedelmi forgalma döntően Európához, az USA-hoz és Izraelhez kapcsolja. Most még az oroszokkal is sikerült tengelyt akasztani. Miközben Törökország lényegében egy infrastruktúra nélküli, analfabetizmussal küszködő közepesnél gyöngébben fejlett szegény ázsiai állam. Ha török szavazó lennék, mindezeken legalábbis elgondolkodnék.
A török közbeszédben az utóbbi hetek hónapok alatt történt elszaporodó PKK támadásokat egyenesen izraeli válaszlépésnek tartják, t.i. hogy Izrael elkezdte támogatni a PKK-t.
Ne csodálkozzunk ha másfele is keresik a boldogulást, sokat tettek azért, hogy az európai normák felé tereljék a gazdaságot és a politikát, de mégsem találtak nálunk teljes elfogadást. Nem várhatjuk tőlük, hogy örökké az ajtónk előtt üldögéljenek, ha láthatóan nincs szándék a beeresztésükre. Ettől még nem lesznek ellenségeink, de lehet, hogy Törökország a Közel-Kelet kapuja lesz Európára, pedig lehettek volna Európa kapuja a Közel-Keletre.

Ez az új Oszmán Birodalom meg szerintem egy bulváros baromság, semmi realitása nincs.
Ne felejtsük el, hogy a törköknek meg is van az ami ahhoz kell hogy vezető hatalom legyenek a térségben. Egy jólfelszerelt, modern, hatalmas hadsereg.
Kitűnő bejegyzés, és a megállapítások helyesek, különösan akkor, ha az USA, az EU, és Izrael érdekeit az arab világban sérthetetlennek, és mindenek felett állónak tekintjük. Egy megbízható csatlósnak mindenki jobban örül mint egy önnálló külpolitikát, és nagyhatalmi célokat dédelgető államnak. Véleményem szerint Erdogan nagyszerűen, igazi államférfihoz méltóan taktikázik. A közelmúltban az arab tavasz országaiban tett körútján a lakosság mindenhol kitörő lelkesedéssel fogadta őt, és a 200 üzletemberből álló kiséretét. Nem kérdéses, hogy a török vezetés kitűnő időzítéssel megpróbálja növelni a befolyását a térségben, és az sem hogy az adott országokban megfelelő fogadtatásra talál a kísérlet. Úgy érzem, hogy a cikk mintha azt próbálná sugallni, hogy a segélyhajók indítása provokáció volt Törökország részéről. Ebben az esetben Izraelnek nem kellett volna felülni, de ha már bedőltek akkor mennyibe került volna hivatalosan bocsánatot kérni, és megmenteni a jó kapcsolatot? Ezzel a lépéssel kifoghatták volna a szelet a konspiráló törökök vitorláiból. Izrael, ebben az esetben még az USA nyomásgyakorlására sem számíthat, nagyon kellenek a radarok.
A "demokratikus politikai és társadalmi berendezkedés" iránti aggodalom pedig már nagyon unalmas. Törökország demokrácia tekintetében példaértékű lehet muszlim országok számára. A kurd konfliktusnak semmi köze a nagyhatalmi törekvésekhez, de az igaz, hogy a törököknek előbb a kurd kérdést kellene rendezniük, és csak utána aggódni a palesztinok miatt. Talán segíthetne a helyzeten ha ebben a kérdésben is egy példaértékű megoldással állnának elő.
Másrészt, egy ilyen kurd konfliktussal a nyakukban nem VÁRHATJÁK, hogy EU tagok lesznek. Nem igazán EU-szabvány, hogy ha valaki megszólal az anyanyelvén, azt a falu határában agyonlövik.
Törökország nagyszerű helyen fekszik, és tele van potenciával, de még sokat kell fejlődnie.
.
Érdekes módon, hallottam olyan "mélymagyar" vélekedést, miszerint a török törekvéseket támogatni kell - amióta To. nyíltan szembefordult Izraellel.

És ebben az esetben, az "igaz-magyaroknak" cseppet sem számít, hogy 150 évig pont a törökök voltak azok, akik a magyar lányaink és asszonyainkból "csemegéztek" (mert megdőlt az a feltevés, hogy minden török katona szexuálisan absztinens lett volna - mert ez nem igaz).

Na, akkor hogy van ez? Nem baj, ha valaki másfél évszázadig a seggét törölte ki velünk - de ha Izrael-ellenes lesz, akkor máris a barátunk?

Nem beteg dolog ez egy kicsit?
.
Érdemes megemlíteni, hogy a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkeznek. Nem mondom, hogy ez ütőkártya, de nem rossz.
A másik téma amit érdemes rágcsálni, az az irdatlan méretű bevándorlás. Németország hány százaléka török most? 10?
@G_P: Törökországnak semmi köze sem Izraelhez, sem a palesztinokhoz. Nem is tartják arabnak magukat egyébként, úgyhogy még etnikai alapon sem lehet közük a palesztinokhoz. Próbálják a helyi "nagyfiút" eljátszani, zsarolgatni, "salereket" osztani, hogy az új Ottomán birodalom legyenek. De ez nem jogalap semmire.
@G_P: Lehetne sorolni jó néhány ilyen esetet a kurdoktól a szingalézeken át a tamilokig, és a nemzetközi közösség tojik rájuk. Pont fordítva, a palesztinok kizárólag azért lettek kitalálva, hogy legyen Izraelt mivel csesztetni. ú

miertcion.blogspot.com/2008/03/kik-azok-palesztinok-hol-van-az.html
@Várúr: "Ha török szavazó lennék, mindezeken legalábbis elgondolkodnék. " Arrafelé ez nem szokás. :)
A törökök jól teszik. Nyilvánvalóan csak hitegették őket az EU tagsággal.
Minek legyenek mostohagyerekek Európában, ha lehetnek menő csávók a közel-keleten?
Akinek nagy szája van, az mindig fél. Törökország az arabokkal együtt inkább afelé van úton, hogy leakasszon egy méretes zakót Izraeltől. Rájuk fér, nagyon ideje már. Aztán majd lehet agyat növeszteni és gondolkodni.
@mokkaczuka:

Én másképp látom. Törökország mindig úgy pozícionálja magát, hogy látsszon a zsidóellenesség, ami hiába nem arabok, de az iszlám vallásból is fakad. Egyébként meg Törökország nem tudná legyőzni Izraelt, mert Izrael Amerika, Anglia, és még sok ország egyben. Valamiért Izraelt bármi áron megvédenék a nagyok.
@Anselmo:
Bocs, nem lehetnek "menő csávók a KÖzel-Keleten". Előbb saját országukban lennének menő csávók, boldogulnának a kurdokkal, arab szomszédaikkal, görögökkel, oroszokkal, stb., utána lehet(ne) nagy arcot mutogatni.
"A NATO csapatok egy Szíria elleni támadásra gyakorlatoznak Törökországban, török irányítás alatt, tudta meg a World Net Daily a szíriai diplomáciai testület egyik rangidős tisztjétől":
komlomedia.hu/hir.php?hir=480
Ebből a szempontból érdekes a török szerepvállalás...
A toleráns Ajrópa nem kér a törökökből. Ha nem, hát nem. Akkor megcsinálják a saját érdekszférájukat.
@G_P: A törökök annyira zsidóellenesek, hogy az utóbbi pár száz évben több alkalommal is jelentős számú zsidó menekült oda Európából. Legutóbb a 2. vh idején.
@ifsz: azóta jelentősen változott a helyzet, különösen, mióta a palestinokat pártolják.
@JR69:
Igen, és orosz hadihajók tartanak szír kikötőkbe.
@Kara kán: Már megérkeztek, és jó vendéghez híven ajándékot is vittek: komlomedia.hu/hir.php?hir=607 :D

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) e.on (1) E.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euró (1) euro (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) izrael (1) Izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) magyarország (7) Magyarország (4) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) mol (2) MOL (1) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) MVM (1) mvm (2) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) olaszország (1) Olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) usa (3) USA (1) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma

süti beállítások módosítása