Privát sarok: Az új Nemzeti Drogstratégia 2012-2020 tervezetéről

2011.09.06. | Szemelyácz János | 14 komment

Az alább olvasható írás szerzője dr. Szemelyácz János, addiktológus-pszichiáter-pszichoterapeuta, a Baranya Megyei  INDIT (Integrált Drogterápiás Intézet) Közalapítvány, ezen belül a Baranya Megyei Drogambulancia vezetője. Több kábítószerrel foglalkozó civil szervezet vezetőségében dolgozik, 2007 óta a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság civil/szakmai tagja, 2006-2008 a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke, a Dél-Dunántúli Regionális Kábítószerügyi Egyeztető fórum regionális koordinátora.

 

A droghelyzet aggasztó – közölte a Kossuth Rádió augusztus 31-én reggel. Egyet kell értenem a megállapítással, hisz a műsorban is elhangzott, hogy 2007 óta 150 %-kal nőt a fiatal droghasználók száma. A nyilatkozó megoldásként az új Nemzeti Drogstratégia azonnali csatarendbe állítását javasolta, melynek tervezete bő egy hete került nyilvánosságra. Mindenekelőtt azonban lássuk magát az aggasztóvá vált droghelyzetet, majd ennek tudatában ítéljük meg, hogy vajon az új Nemzeti Drogstratégiától várhatjuk-e a helyzet tartós és eredményes kezelését.  

 
A helyzet
 
A prevenció finanszírozása, ahogy az elmúlt húsz évben sem, úgy az új kormány másfél éve alatt sem vált normatívvá. Sőt, mivel a pályázati rendszer lelassult és az erre a célra fordított, megpályázható összegek is folyamatosan csökkentek, az elmúlt évben szinte teljesen megszűnt az iskolákban a megelőző tevékenység. Hozzá kell tennem, hogy az iskolából kimaradók és emiatt a munkaerőpiacról is nagy eséllyel kiszorulók számára bármilyen prevenció eddig is igen korlátozottan volt elérhető.
 
Továbbra sem megoldott a megelőző-programok akkreditációja – mint az elmúlt 10 évben, úgy elvileg most is bárki szabadon ki-be járhat az iskolákba, elég csak preventornak nevezni magát, és senki sem tudja, mit pakol a tanuló ifjúság fejébe. Ennek kockázatát most tényleg csak az általános pénztelenség csökkenti…
 
Ha az intézményrendszert nézzük, felemás a kép: nincsenek regionális módszertani központok az addiktológiai problémák kezelésére, ez a hiány különösen a prevenció feltételeit és esélyeit csökkenti. Az elmúlt években a kezeléssel kapcsolatos szociális intézményrendszerek ugyan jelentősen bővültek, de a következő 3 évre vonatkozó keretösszeg változatlan maradt. Ugyanez a helyzet a büntetőeljárás alternatívájaként választható megelőző-felvilágosító szolgáltatás finanszírozásával: az erre szánt összeg 2003 óta változatlan, miközben a KIMM az elterelés jelentős módosítását tervezi, mondván, hogy az nem elég hatékony.
 
Az egészségügyi ellátórendszer is alapjáraton működik. Új intézmény az elmúlt évek OEP-befogadási- és TVK (teljesítmény volumen korlát) stopja miatt gyakorlatilag nem létesült. A még kitartó a néhány bátornak be kell érnie részfinanszírozással és mellette pénz után kell rohangásznia, ami aligha növeli a terápiás hatékonyságot. Az egészségügyi gondozás fix finanszírozása (ami a készenlétre, a mindenkori rendelkezésre-állásra, a magukat anonym módon ellátni kérők számára, a telefonos megkeresésekre stb. vonatkozik) a 2003-as díj alig 30%-a. Persze lehetne a munkát kilistázva jelenteni az OEP felé, de a sokféle tevékenység nehezen gyömöszölhető bele a medikális szemléletű rendszerbe. A hozzáértők tudják, hogy szenvedélybetegségek gyógyításában nem az „orvos gyógyít, beteg fekszik” hozzáállás az igazán eredményes.
 
Addiktológiai osztályok gyakorlatilag nincsenek: a 700 ezer alkoholista hazájában az országosan meglévő 100-200 ágy aligha elégséges. Alig van hely, ahol a fizikai elvonási tünetekkel küszködő droghasználókat detoxifikálni lehetne, a komorbid eseteket (pl. olyan szenvedélybeteg, aki szerencsétlenségére még skizofrén is) viszont szinte sehol nem fogadják.
 
Tartós bentlakást biztosító rehabilitációs otthonok tekintetében talán a legjobb a helyzet (igaz nem értük el a 2000-es Nemzeti Stratégiában megcélzott 500 ágyat, de talán nem is kell annyi), viszont az ország legnagyobb részén hiányoznak azok az elérő-, a kezelésbe csábító, motiváló intézmények (összefoglalóan alacsonyküszöbű, ártalomcsökkentő szolgálatok), melyek a már komoly problémákkal bíró, de belátással még nem rendelkező klienseket absztinencia-orientál terápiába segítené. Néhány ilyen szolgálat már állami normatívából működik, viszont a normatívából kimaradó, de igen fontos feladatokat elvégző zömében civil szervezetek az idei pályázatok kiírásának márciusról augusztusra „csúszása” miatt szinte alig végezhették tevékenységüket. Ezen a problémán biztosan nem új stratégia, hanem a terület szakmapolitikusainak odafigyelése és hatékony munkája segítene.
 
Több, mint aggasztó a jogszabályi környezet és annak tervezett változásai.
 
Az új BTK azt tervezi, hogy akit először érnek tetten kábítószerrel való visszaélés miatt, az mehet elterelésbe (megelőző programokba, vagy gyógykezelésbe irányítás a büntetőeljárás alternatívájaként), de akit másodszor kapnak el, annak már büntetés jár. Ha többször, akkor akár börtön. Erre lesz pénz! De vajon tudja-e az adófizető honpolgár, hogy mennyibe kerül egy fogvatartott egy napi ellátása, és tisztában van azzal, hogy a börtön a későbbi bűnismétlés tanulószobája? Az ország tele van olyan vidékekkel, városrészekkel, ahol nincs se munka, se jövőkép, és akkor nincs elérhető prevenció, ártalomcsökkentés, alig hozzáférhető a kezelés és rehabilitáció… De büntetés az lesz?
 
Félelmetes cinizmus.
 
A 2009 decemberében elkészült és szakmai konszenzus által övezett Nemzeti Drogstratégiához 2010 februárjára kellett volna elkészülnie a cselekvési tervnek. A kormányváltás, talán érthető okból, ezt magakadályozta, de az elmúlt egy évben e téren nem történt semmi, pedig a mulasztásos törvénysértésre már ombudsmani jelentés is felhívta a figyelmet. Cselekvési terv hiányában nem került a területre az a pénz sem, körülbelül 20 milliárd forintról van szó, amellyel orvosolni lehetett volna azokat a problémákat, melyeket írásom első felében, a teljesség igénye nélkül jeleztem. A még érvényben lévő Stratégiához el nem készített cselekvési terv a kínálatcsökkentés területén dolgozókat talán még érzékenyebben érinti, hiszen ők paragrafusok mentén dolgoznak, és a feljebbvalóknak engedelmeskednek - így aligha beszélhetünk a kereslet– és a kínálatcsökkentéssel foglalkozók folyamatos, hatékony együttműködéséről. Ha már a bűnüldözést érintettük, akkor szólni kell az egyre nagyobb tömegben jelenlévő, szinte szabadon áramló legális serkentőkről, melyek hatása ugyanaz, mint az illegális serkentőké, csak épp nincsenek tiltó listán, így a rendőrség nem indíthat eljárást, nem kobozhatja el a drogot, nem állíthatja meg annak terjedését.
 
 
Mindeközben rohamosan terjed a fiatalkori alkoholfogyasztás: az elmúlt 10 évben - a 16 évesek körében történt felmérés szerint - a havi legalább egyszeri lerészegedés kb. négyszeresére nőtt. Fiúknál 48% körül van az érintettség, de a lányoknál is elhagyta a 36 %-ot! És akkor a játékgépezők, vagy az internet-függők népes táborának problémáiba már tényleg nem kezdek bele.
 
Hogyan lehet jó stratégiát írni?
 
A jó Stratégia az aktuális helyzeten alapul, multidiszciplináris, komplex rendszerben gondolkodik, a korábbi stratégiák értékelésére épít, és reális jövőképet vázol.
 
Az új Drogstratégia, mivel a „múltat végképp eltörölni” koncepció alapján íródik, szakít azzal a hagyománnyal, hogy a korábbi stratégiákból kiindulva, azok fontos megállapításait „jogfolytonosan” alkalmazva, a korábbi feltevéseket, eredményeket, prioritásokat értékelve építkezzen és ezzel eleve fogyatékosságra ítéli magát. Nem lehet, de nem is kell egy teljesen új szakmai rendszert összerakni. Nem kell új szakmai nyelvet alkotni. Nem kell a spanyolviaszt megint kitalálni, hisz az elmúlt 2 évtizedben voltak eredményes kísérletek, vannak jó gyakorlatok és vannak más országokból lehívható tapasztalatok. Ezeket használni lehetne.
 
De egy Stratégia nem is önmagában ezektől lenne jó, hanem attól, hogy széles „látókörrel” bír, képes összehangolni az érintkező területek (ifjúságpolitika, népegészségügy, közoktatás stb.) törvényeit, programjait, stratégiáit. Egy jó Stratégiának lehetőséget kell hagyni – nyitottsága által – a változásra. Formálhatósága szolgálja a naprakészségét, azt, hogy képes legyen az aktuális válaszok megtalálására.
 
Jó példa a váratlan helyzetek megoldására az Egyesült Királyság, ahol a szakembereket és a lakosságot is felkészületlenül érte a 2000-es évek elején pestis módjára terjedő crack-kokain használat. Rövid idő alatt át is dolgozták érvényben lévő Stratégiájukat. Az angolok szerint a folyamatos interakciók, együttgondolkodások által lesz egyre jobb és jobb a probléma kezelésére összeálló rendszer.
 
A hazai új Drogstratégia - bár lépten-nyomon hangoztatták, hogy a lehető legszélesebb szakmai és társadalmi egyeztetés után született - gyakorlatilag titokban íródott. Még a KKB (Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság – a mindenkori kormány legfőbb drog-tanácsadóügyi szerve) előtt is. A 2009-es Stratégiát a szakma jelentős, elismert szakembereinek javaslata alapján állították össze és szinte valamennyi ismert szakmai szervezet véleményezte, elfogadta. A Kormány azon kijelentése, hogy ez a Stratégia vállalhatatlan, meglehetősen megosztó és destruktív lépés volt és nem szolgált mást, csak hogy megindokolja az új, immár az Orbán-kormányhoz köthető stratégia létjogosultságát. Ám a mi területünkön sem köthető szakmaiság politikai irányzatokhoz, nincsenek baloldali vagy jobboldali terápiás beavatkozások és nincsenek drog-rehabilitációs otthonok konzervatívoknak és liberálisoknak.
 
Az új Nemzeti Drogstratégia tervezete
 
A Stratégia szerkezete zavaros, nem világos, hogy melyek a legfontosabb alapelvei. Nem értékeli a korábbi Stratégiákat, ha csak azt a kb. 28 soros tájékoztatót nem gondoljuk annak, melyben az új Stratégia szükségességét pl. a következő döbbenetes felismerésre építi: „A megelőzés területén az egészséges környezet kialakítása, a kezelés során pedig a felépülés, az ahhoz szükséges erőforrások támogatása kerül az erőfeszítések gyújtópontjába.” (Nemzeti Drogstratégia 2012-2020. Tervezet). Cinizmus nélkül mondhatom, hogy meglepően új gondolat.
 
Bevezetője szakdolgozat színvonalú írásként értékelhető, nyelvezete, tartalma nem követi napjaink addiktológiai szóhasználatát, mondatfűzése pedig helyenként bánóan magyartalan. Anélkül, hogy mondatról mondatra boncolgatnánk a 38 oldalas dokumentumot, összességében elmondható, hogy ha az ember éppen nem bosszankodik az írás érthetetlen és demagóg sorain, akkor a régi (ill. még érvényben lévő) stratégia mondatatit véli felismerni. Ez az, ami adhat némi reményt a jövőre nézvést.
 
Ilyen fejezet pl. az Egészségfejlesztés, megelőzés, vagy a Kezelés, ellátás, felépülés fejezet. Kerek mondatok, értelmes, használható gondolatok. Igaz, az ártalomcsökkentés szó kimaradt a fejezet-címből, pedig hatalmas szükség lesz rá. Nem lehet mindenkit kezelésbe motiválni – biztosan mindenki ismer olyan alkoholistát (droghasználót, játékost stb.), aki akkor hagyja abba az ivást (szívást, gépezést stb.), amikor akarja (…) -, és velük is kezdeni kell valamit csökkentendő a személyes- és társadalmi károkat. Az ártalomcsökkentés pontosan erről szól.
 
A Kínálatcsökkentés c. fejezetben viszont ez olvasható: A kábítószerekkel kapcsolatos büntetőjogi felelősség alól sem kábítószer függőség, sem más indok nem mentesíthet.” ((Nemzeti Drogstratégia 2012-2020. Tervezet).  A jelenlegi BTK sem szigorú ennyire! Ott a függőséget olyan betegségnek tekintik, melyet inkább gyógykezelni, mint büntetni kell. Felvetődik a kérdés, vajon az új a Stratégiát író szakemberek valóban a kezelés területéről érkeztek vagy csak egyszerűen szerepzavarba kerültek? Vajon tisztában vannak-e a kriminalizáció veszélyeivel, vajon végiggondolták-e a szerzők álláspontjuk következményeit? Tájékozódtak az európai tapasztalatokról? Jelenleg épp a katolikus Lengyelország enyhít a kábítószerrel-visszaélés büntetési tételein, mert ott rájöttek, hogy az 1-2 g marihuána tartásáért tömegesen börtönbe zárt fiatalok további kriminalizálódása mennyi kárt okozott a lengyel társadalomnak, a családoknak, hány személyes életutat tett tönkre.
 
Az elterelésre vonatkozó mondatból viszont világossá válik, hogy a Kínálatcsökkentés fejezet szerzője nincs tisztában az elterelést végző szolgáltatók lehetőségeivel, az elterelés folyamatával. („A fogyasztási magatartások tekintetében a büntetés alóli mentesítés csak akkor érheti el valódi célját, ha az „elterelés” intézményének eredményei nyomon követhetőek, és nem adnak lehetőséget újabb visszaélésekre.(Nemzeti Drogstratégia 2012-2020. Tervezet) Mindebből az következik, hogy egy függőséget gyógyító kezelésnek olyan eredményeket kellene garantálnia, melyet követően nem következik be esetleges visszaesés! Bizonyára sokan ismernek épp cigarettáról leszokásban lévőket, de nem szívesen vennének mérget arra, hogy soha többet nem gyújtanak rá.
 
Az új Stratégiában többször megfogalmazódik az igény, hogy a drogokkal kapcsolatos fekete pénzeket forgassuk vissza a drogprobléma megoldásába. Azonban az is világossá válik, hogy a szerzők kizárólag a bűnüldözésbe, felderítésbe fektetnének több pénzt. Senkiben nem merült fel, hogy pl. a megelőzés, vagy a gyógykezelés területén is szükség lenne többletforrásokra?
 
 
A 2009-ben elfogadott „Nemzeti Drogstratégia fő célja egy olyan magabiztos, szolidáris és produktív társadalom megvalósítása, ahol lehetőség nyílik kiegyensúlyozott megközelítésben kezelni a kábítószer-probléma hatásait, a lehető legtöbb egészségnyereséget elérve ezzel az egyének és a társadalom számára. Célja a társadalom egészségi állapotának javítása, a szociális és társadalmi biztonság növelése, a drogfogyasztás mértékének, illetve a legális és illegális droghasználat ártalmainak, valamint kockázatainak és kárainak csökkentése célzott, rendszerszerű, tényeken alapuló és közösségi alapú beavatkozások, valamint nemzetközi együttműködések segítségével.” (Nemzeti Stratégia a kábítószer-probléma kezelésére, 2009.)
 
Sajnálatos, ha ez ma Magyarországon vállalhatatlan.
 
Miközben a helyzet valóban súlyos, az érvényben lévő stratégia felrúgása, a szakma megosztására tett kísérletek, a megoldásra váró ügyek túlzott várakoztatása, majd egy dilettáns iromány „megcsillantása a megoldás zálogaként, nos, mindez nem sok reményre ad okot a jövő drogpolitikáját illetően. A hazai szakmai szervezetek, szolgáltatók, grémiumok viszonylag egységesek, kommunikálnak egymással, képesek jól felfogott érdekeiket képviselni, képesek szem előtt tartani a probléma megoldásának reális lehetőségeit, így tudják, hogy a hatalommal harcolni nem jövedelmező. Tudják a dolgukat, és végzik is, ha a megfelelő feltételeket biztosítva vannak. Nagyon várják, hogy a felelős kormányzat partnerként tekintsen rájuk, és ne presztízsharcot folytasson velük. Ez lenne a többségi társadalom, de a veszélyeztetettek és a már bajba jutottak érdeke is.

· 1 trackback

Címkék: drogstratégia privátsarok

A bejegyzés trackback címe:

https://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr273205705

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A beszívott stratéga irányt mutat 2011.09.07. 09:53:12

Hát, ezt is megértük. Új nemzeti drogstratégia. Nem meglepő módon a "Tilcsukbe!" irányt jelöli meg kiegészítve némi álmodozással az ideális társadalomról. Nem tudom megállni, hogy bele ne rúgjak egyet képletesen, mert nagyon gyeng...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kivancsi vagyok, ha nminden alkalmi vagy rendszeres drogfogyasztot lecsuknanak itthon, mennyivel csokkenne a GDP es hany, egyebkent boldog csalad hullana szet. Tenyleg nagyon erdekelne.
@Szelid sunmalac-Elmeny designer:

Nagyon egyszerű SzeSuElDe (amennyiben nem kapsz skizofréniát a virtuális értékektől) GDP-1 ember terméke a börtön ideje alatt +1 ember böri kiadás, és kb. 75% esély arra, hogy kissé nehezebb lesz integrálódnia a térsadalomba, ha kijön a "neveldéből".

Erre rájön a család boldogtalansága, mellesleg, mi lenne, ha lecsuknánk 700K alkeszt?
Tragikus ?! Allandoan ezt szajkozzak. Nem ertem miert lenne az, az alkohol fogyasztas egesz biztos magas az EU-s orszagokhoz keppest, de nalunk a legnehezebb megelni, szoval ez ertheto. Az, hogy a jelen kormany meg a drogokat elintezni azzal, hogy "mert rossz", nem fog valtozni. Persze az egesznek a fiatalok isszak meg a level (szo szerint), mert vannak a tiltott, meg a legalis drogok, es el is intezik azzal, hogy ez jo, ez meg rossz. A szerencsesebbje idoben elkezd kabitoszereznik nekik lesz osszehasonlitasi alapja, a tobbinek meg marad az alkoholizmus.
Azért az se jó üzenet, hogy bármit is követsz el elmész egy elterelésre és máris minden rendben van.
nemrégiben olvastam arról, hogy a rendkívül erős pszicohaktív anyagok egyszeri terápás használata segíthet a különféle addikciók feloldásában. nem tűnik túl logikusnak, hogy lsdvel/ibogainnal (+kiegészítő pszichoterápiával) az alkohol- vagy morfinfüggőség ellen, de a tapasztalatok szerint működik. sok helyen működnek ibogainklinikák, ha valaki létesítene ilyet Magyarországon, támogatnám.

a másik: tejed a herba ("legálfű"), mivel a terjesztés nem jár semmi parával. azt mondom, még a jobbik eset, ha jwh-ról van szó (szinti kannabionid), a kannabionidoknak van irodalma, ismerjük a szervezetre gyakorolt hatását, tudjuk, milyen egészségügyi kockázattal jár a használatuk (nem sokkal). de vannak emellett az ún. herbál mixek, amik több pszichoaktív növény keverékéből ill. kivonatából állnak. az a gond, hogy ezek hatóanyagairól nem sokat tudunk, fogalmunk sincs, mennyire addiktívak. pl a wild dagga hatóanyagának hatásmechanizmusa az lsdhez hasonlít (ad vizuált), szóval máris veszélyesebb a rekreációs használata, mint a sima fűé, de ennnek ellenére simán megveheted bármelyik herbshopban. lehet, hogy most sok hülyeséget írtam, én is csak a wikipédiára tudok támaszkodni.
még egy kiegészítés: félévi viszonylag aktív herbál használat után érzek minimális lelki függőséget... ne csináljátok.
@chipanddale74: egy rendszer hibás elemét nem úgy javítom, hogy eltörlöm az egész rendszert. legalábbis kultur és szakmai körökben ezt nem így szokás, semmilyen területen.

btw, ha jól tudom az elterelés nem arról szólt amit írsz, hanem arról, hogy ha vállalod az elterelést, a drogozás miatt nem fog ellened eljárás indulni, a többi cselekedetedért ugyanúgy vállalnod kell a felelősséget. (lásd Buci esete: amit elkövetett, azért megbüntették, droghasználatért nem. az vita tárgya lehet, hogy alacsony-e a büntetés, illetve figyelembe kellett volna-e venni, hogy nem csak alkoholos mámorban úszott akkor, de ettől még nem lesz igaz, amit írsz). vagyis az elterelés a fogyasztás egy fajta dekriminalizálása, ha úgy tetszik.
boldog család? Háát, az elég nagy baj, ha egy család csak pia, és/vagy drog használatával tud kiegyensúlyozott és boldog lenni... Vagy a család bármely tagja... Az mindegy, hogy alkalmi, vagy rendszeres fogyasztással. Bármelyik az igaz, ez nagyon szomorú.
szerintem a nevelés az, ami hiányzik a mai fiatalok életéből, és ez alatt nem a vasszigort értem, hanem a normális, józan ész szerinti nevelést. Akinek segédanyagokra van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát, annak a nevelése, értékrendje valamikor nagyon félrecsúszott...
@andatti:

A boldog család jobboldali illuzórikusságát majd megmutatja az idő, mindesetre szerintem kínos a Fidesz nukleáris családmintája, de ez legyen az én magánvéleményem.

Hasonlóképpen buta a szernélküli magyar társadalom hagymázas víziója, ehhez minimum mentalitásbeli ÉS genetikai paradigmabváltás kellene, amit nem a jelenlegi, vagy jövő kormánynak fogjuk köszönni.

Külön büntetően gagyinak tartom a "basszunk ki az eddig szakértőkkel" hozzáállást és a csökött Reagan-i gyüjtőfogalmazását a brogoknak.
@andatti: Senki nem mondta hogy pialastol vagy drog hasznalattol kiegyensulyozott es boldog a csalad es a szemely elete.

Ezt te mondod. A tobbiek azt mondtak ennek ellenere az ilyen emberek tok normalis eletet elnek, munkat egzisztenciat, csaladot tekintve.
@chipanddale74: A szabadságát akkor is elveszik az illetőnek, ha bezárják fél év elvonóra!

Azon csodálkozom, hogy kormányunk még nem vezette be a börtön megváltásának lehetőségét. Pedig micsoda pénzbevételi lehetőség lenne! Mondjuk csinálnának egy tarifatáblázatot, melyben az elkövetett cselekmény megváltásának tarifája lenne.
Ha pl. 20k / nap összeggel megváltható lenne egy börtönbüntetés, akkor a 12évre ítélt gyilkos mindenféle kedvezményekkel együtt 8milláért szabadulhatna és másnaptól már adózhatna is :-)
(sőt, jó kis svájci frank alapú hitelt is felvehetne rá az ember)
@andatti:

"szerintem a nevelés az, ami hiányzik a mai fiatalok életéből"

engem megneveltek anyámék, egyke voltam, így minden figyelmük rám koncentrálódott. kitűnő tanuló voltam mindig, jól viselkedtem, minden tanár áradozott a szüleimnek rólam, stb stb.
pedig kimondott vasszigort nem alkalmaztak, mondjuk nem is voltam egy elvetemült gyerek soha.
és lám, mégis kipróbáltam ezt-azt, van amihez mostanában is nyúlok, igaz nem rendszeresen, max. pár alkalommal egy évben. elárulom neked, mitől olyan érdekes a drog: attól, hogy TILTOTT. semmi mástól. most nem a keménydrogokról beszélek, hanem a könnyűdrogokról elsősorban. semmi értelme tiltani, sőt többet ártanak vele mint használnak. mindenféle kutyult szintetikus szar a piacon van már, a fürdősótól kezdve mindent felszívnak a kölykök. ha legalizálnának ezt-azt, lenne rá esély hogy tisztább összetételű dolgok kerüljenek a piacra,és kevésbé ártsanak saját maguknak. sokuknak fogalma sincs, mit tesz a testével ilyenkor, mi történik vele utána, vagy mit fog érezni közben, mennyi idő alatt tűnik el a szervezetéből, mi az a mennyiség és azt milyen gyakorisággal lehet úgy fogyasztani, hogy még normális ember tudjon maradni. ezekről kellene velük beszélgetni, nem csak azt szajkózni hogy a drog rossz, és fujj, és börtönbe mindenkivel, aki csak ránéz... a létező legócskább hozzáállás.
@andatti: Pedig ez a legjobb családokban is megtörténik, a mondás szerint minden igazán jó családnak van legalább egy olyan tagja, akiről nem illik egy családi ebédnél beszélni..

és csak a fiatalok ilyenek, az idősebbek között nincsenek alkoholisták? Soha nem is voltak? Csak a többségük már régen halott azóta. Persze, nyilván ezek szomorú dolgok, de az élet önmagában is szomorú - vedd figyelembe, hogy az évek múlásával minden ember szépen lassan megrohad a saját bőrében (végül is erről szól az öregedés), aztán pedig felfordul, és közben főleg csupa kellemetlen dolog történik. Persze, nyilván a te kiváló értékrended és nevelésed lehetővé teszi, hogy ezt ne csak elfogadd, hanem még örülj is neki, de nem mindenki reagál erre egyformán. Van, akit kielégít az, hogy másokat börtönbe zárnak és felakasztanak az apró hibáikért, mivel így is többnek érezheti magát, és ettől dagad a mellkasa. Az ilyen emberek tapsolnak a pártrendezvényeken, és belerúgnak minden hajléktalanba. Van, akinek ez is elég, van, akinek több kell. Van, akinek pia kell, van, akinek még keményebb cuc. Nem vagyunk egyformák.
"Az új Drogstratégia, mivel a „múltat végképp eltörölni” koncepció alapján íródik"

Ez nincs így. Az itt nem nevesített Téglásy kijelentésével például Lányi András, a stratégiát létrehozó csoport egyik tagja sem értett egyet, mint azt a Heti Válasznak elmondta. (Link lent) Módszertanában is több szempontból folytonos az anyag, de az is igaz, hogy egyelőre az írás inkább publicisztikai jellegű, így ebben az ügyben a konkrétumok körvonalazás után lehet majd releváns értékelést mondani.

"A hazai új Drogstratégia - bár lépten-nyomon hangoztatták, hogy a lehető legszélesebb szakmai és társadalmi egyeztetés után született - gyakorlatilag titokban íródott."

Ez hülyeség. Itt: drogstrategia.hu/munkaanyagok lehet követni nagyjából június első fele óta, hogy milyen konferenciaanyagok, javaslatok alapján ment a munka.

Ezen listán megrajzoltuk az alapelveket rögzítő vitairat mögött álló szakértők villámportréit. Ajánlom:
hetivalasz.hu/itthon/egy-valamit-erzelemmentesen-is-tudni-kell-elismerni-a-szakmai-multat-tapasztalatot-tudast-41126/

üdvök,
Bb
HVO
Szerintem figyelembe kellene venni, hogy az igazi probléma nem a drogokkal van, hanem a stresszel ami az embereket éri nap, mint nap. Hiába van egy kurva jó iskolai prevenciós program, vagy drogstratégia, ha a gyerek vagy a szülő menekül a valóság elől, ahol apa részegen veri az anyát, mert nem kapta meg a fizetését a vállalkozótól, az anya meg három műszak mellett próbál gondoskodni a családról...
Ezért tartom fontosnak a rendszerben való gondolkodást. Miért kellene sittre küldeni egy fiatalt, aki teljesen érthető módon próbálja "gyógyítani" magát a valóságból? Ez nem egy egyszemélyes gond, de az egész környezetet ugye nem lehet felelősségre vonni - és miért is kellene? A börtönben meg valószínűleg nem fog értelmes megoldásokra találni, hogy hogyan keveredhet ki az őrületei közül.

Nem vagyok a legalizáció híve sem, de azt gondolom, hogy a droghasználat csak tünete egy "legális" problémának, és ezért mint szociális és pszichoszomatikus betegség embertelen lenne büntetni.
Helyette az elterelésnek is lehetnének fokozatai, például bentlakásos rehabilitációs intézetekben. Ebben az esetben a függő választhatna a börtön és a közösségi terápia között.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) Egyiptom (1) egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) EU (3) eu (9) EU-csúcs (2) euro (1) euró (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) európai bizottság (1) Európai Bizottság (2) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) kína (1) Kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) magyarország (7) Magyarország (4) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) Messziről nézve (1) messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) mol (2) MOL (1) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) MVM (1) mvm (2) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) USA (1) usa (3) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma

süti beállítások módosítása