Nekem erről az jut eszembe:

Nekünk kell a magyar narancs, hát legyen!

Tartom: az ország nem egy vállalat. Rengeteg oka van, miért nem is szabad úgy vezetni.
Amúgy gratulálok az úriember üzleti sikereihez.

A 2/3-al élni kell tudni, nem pedig visszaélni!

Apple sztori:
Egy tehetséges másrészről akarnok ifjú, egy a céget kézi vezérléssel működtető ifjú zseni felfuttatta a céget, majd az igazgatótanács puccsal eltávolította a cég éléről, és a pepszis Schully-t tette oda, és néhány éven belül kis híján tönkrement az Apple. Visszajött Jobs, hozott egypár új ötletet, és persze a stílusát, most az Apple a legértékesebb USA cég ő pedig az cég vitathatatlan ura.

Adnék egy ötöst erre a cikkre. Én minimikroban pont ugyanezt tapasztalom. 5 helyett 10-en lettünk, tehát konkrétan megduplázódtunk, és nem, vagy nem úgy működnek a dolgok, mint azelőtt. Nem nem működnek, hanem máshogyan működnek.

Azt se felejtsük el, hogy az állam ráadásul nem megy sehová.

Az állam esetében az lenne az igazán nagyszerű működés, ha senki nem venné észre, hogy ott van. Még profitot sem kell csinálnia, mint egy cégnek. Meg nagynak és erősnek sem kéne lennie. Meg nemzetközileg se kéne pózolnia. Csak elintézni az ügyeket és fenntartani a félelmet a hülyébb alattvalók körében, akik maguk alá csinálnának, ha nem tiltaná nekik valaki.

Nagyot majd mi alkotunk. Az állam valóban nem részvénytársaság.

Mondjuk ez zavarná a viszketeg politikusokat, akik mindig is a legmenőbb csávók szerettek volna lenni a tyúkudvaron.

Meg zavarná a nép birkalelkűbb részét, akik - hogy a google CEO-t idézzem - nem válaszokat akarnak, hanem hogy valaki megmondja nekik, mit csináljanak. Mert azt úgy megszokták.

Egy ország nem vállalat de az alapvető vezetési elvek és értékek ugyanazok. A különböző érdekek egyeztetése, konfliktushelyzetben a legkisebb rossz megtalálása, általában a különböző szervezetek közötti együttműködés. Az is alapvető, hogy nem kiabálok kígyót-békát a főnökségre, nem diszkreditálom általában a vezetői pozíciókat, mert oda kerülvén nem tudom visszaépíteni ennek a pozíciónak a tekintélyét. Kényszerrel lehet persze, de az viszont nem hatékony. Szerintem a jelenlegi kormánypárt éppen ezt rontotta/rontja el. A működő intézmények tekintélyét ellenzékben és kormányon is támadja, ami viszont az államba vetett bizalmat rontja. Ezek azok az alapvető tapasztalatok, amik viszont csak a munka világából szerezhetőek meg, amikor valaki volt beosztott és lett szépen vezető is.

Szükség van egy "diktátorra" feltéve ha tehetséges. Az MSZP bemutatta hogy az alkalmazott demokrácia micsoda züllést okozhat.

@ramones: A lényeget kimondtad. Feltéve ha. A demokrácia lényege éppen az, hogy ezeket a hibákat kiküszöböli. MSZP demokráciát játszott nem tetszett amit csináltak és leváltotta őket a nép. Majd ha jön egy alkalmazott diktatúra és nem tetszik amit csinálnak, hogy fogod elküldeni a diktátort?

@ramones: közben ő is csomó változáson mehetett át, kizártnak tartom, hogy ugyanazokkal a módszerekkel vezeti most az apple-t, mint sufnikáefté korában.

@AzHofi: állítólag valami centralizált vezetési struktúrát épített ki.

@Alamio: az orszag nem vallalat, de ugyanugy nincsenek benne csalhatatlan mindentudo emberek.

@ramones: az apple nem azert jott vissza mert visszatert az egyszemelyi vezeteshez, hanem azert mert az anyacegtol fuggetlen kicsi cegeket hozott letre a kreativ gondolkodast nem oli meg a burokracia. ettol a ceg maga meg burokratikus marad, mert egy mert folott csak igy mukodhet.

a demokraciat nem az mszp mutatta meg, hanem europa, es ott nyoma sincs zullesnek, hanem a cikkben leirt strukturak mukodnek

@AzHofi: ezt ugyanígy meg tudom erősíteni én is.

Egy ország és egy vállalat irányításának összehasomlítása szükségképpen sántít, így a levont konklúzió is hamis, szerintem.
Csak egy példa.
Minden vállalat létezésének egyetlen célja a profit.
Mindazt amit tesz a profitért teszi. Lehet persze, hogy céges filozófiákat alkot, sokat költ fejlesztésre, kutatásra de ezek létjogosultsága is csak a jövőbeni potenciális profittal magyarázható.
Egy államnak számos olyan feladata van ami nemhogy nem profitábilis de egyenesen pénztemetőnek is tekinthető. (egészségügy, szociális ellátórendszer, oktatás stb..)
A helyes egyensúlyok megtalálása, jó kompromisszumok időben való megkötése, szövetségesek szerzése viszont olyan vezetői kvalitásokat igényel amelyek - mivel a cél is teljesen más mint egy vállalat vezetésénél - teljesen más beállítottságú embert kíván.
Én személy szerint nem hiszem, hogy a gazdaságban hírnevet, vagyont, kapcsolatokat szerzett emberek egyben jó politikusok is lehetnek.
Azok a politikusok akik nagy vezetőként vonultak be a történelembe bizony a gazdasági életben nem sok vizet zavartak.

Most pedig jönnek az igazgatósági tagok, és ízekre szedik az írást:) .. na jó, nem, igazából majd az indexcímlapos trollok jönnek tiszteletüket tenni.

@v-olga: Nem politikai érdelemben diktátorra gondoltam, hanem a vezetési stílusát tekintve a demokrácia keretein belül.
(azért is tettem idézőjelbe)

Ami a vállalati vezetési formát illeti ott természetesen nem akarok határozott véleményt mondani, csak laikusként az Apple-t mint ellenpéldát hoznám fel.

Még ha csak az úriember által felvázolt második szint is életbe lépne is bőven jobban állnánk, legalább kikérnék független szakértők véleményét, de ehelyett leváltják azokat és a helyükre a dilettáns katonáikat ültetik.
Igen, az volna az ideális, ha megtanulnánk alulról építkezni, és a fontosabb kérdésekben én bizony nem sajnálnám a népszavazások kiírását sem, inkább erre menjen a pénz, mint ingyen laptopra minden képviselőnek, hogy aztán pornót nézzenek az odafigyelés helyett. Ez persze lelassítaná a döntéseket, de nem is kell úgy rohanni, mint egy buldózer, hogy az utolsó előtt pillanatban beadott módosítóval írjanak teljesen át egy egészen más funkciójú törvényt, mint tették pl. a hajléktalanok utcai tartózkodása érdekében.

@somogg: Én ilyent nem is állítottam. Csak abszurd felfogásnak tűnik az "országot úgy kell vezetni mint egy céget".

Az tényleg nagyon érdekes, hogy mennyien nem értik, hogy az ellensúlyok fontos és pozitív dolgok. Ha pl. lett volna valaki a fideszben, aki szól és akire hallgatnak, elkerülhették volna ezt az átnevezés-hullámot, és ezzel a látszattevékenységekben kimerülő kormányzást is.

Kétharmad mellett a fideszen/kormányon belüli belső ellenzék lett volna egy lehetőség arra, hogy most ne tartsa egy ország önfejű szemellenzősnek a kormányt egy évvel a választások után (már azután, hogy érdemi alkotmánybíróság és köztársasági elnök nincs). De ugye belső ellenzék nincs, mert az belső ellenség lenne, meg hazaárulás. A maximum, amit látni lehet, az a Pokorni vs Hoffmann, de az sem értelmes párbeszéd.

Bár tényleg olyan okos lenne Orbán Viktor, hogy ne kéne neki ilyesmi. Az tényleg hatékony és jó lenne.

@flugi_: Szerintem a szimbolikát nem értékeled helyén. Pedig számos ország (és még cég is) bebizonyította, hogy a lojalitás/nemzeti összetartás komoly eredményt tud felmutatni, és ehhez még beruházás sem szükséges.

Végre egy értelmes ember.
Ezt jelzi, hogy:

1. Vitte is valamire.
2. Képes a saját hibáit felismerni (beismerni) és megtenni a korrekciós lépéseket

Bízom benne, hogy ilyen emberből sok van Magyarországon, csak egyenlőre nem jutottak szerephez. És abban is bízom, hogy megpróbálnak szerephez jutni. Mert a mostani bagázs soha nem lesz képes beismerni a hibáit. Egyszerűen nincsenenk olyan értelmi szinten. Így a _valódi_ értelmiségnek szükséges valamilyen módon magához ragadni a hatalmat. (A legegyszerűbb lenne egy valóban demokratikus párt felállításával.) Már most adott a légkör, amiben bizony _megnyernék a választást_.

@HVC: "valóban demokratikus párt felállításával."

Már a nevében is benne van, hogy ami "párt" (pártos), az nem lehet demokratikus...

@Martian: pont erről szól JakabAndor mai írása: jakabandor.blog.hu/2011/08/09/kedves_partok

@v-olga: elválasztom a fejét a nyakától :)

@ramones: ha az amit a maszop bemutatott szerinted demokrácia volt, akkor fogalmad sincs az igazi demokratikus működésről.

Egy ország persze, hogy nem cég. Az állampolgárok dobják össze a lóvét, amiből a választott vezetőknek kellene működtetniük az országot. Pl. olyan törvényeket hozni ami egyenlő feltételeket biztosít mindenki számára és az előnyök a gazdaságban nem mutyi útján jönnek létre. Biztosítani kellene a jogbiztonságot és a rendet. Még sorolhatnám, de a legfontosabb, hogy minden évben forintra el kellene számolni a rájuk bízott adóforintokkal.
Sajnos Magyarország nagyon nem így működik...

Az Apple messze messze nem viszonyítási alap, leginkább anomália vagy "perfect storm".

Ha viszonyítani akar a tisztelt közönség ajánlom a Microsoftot, Oracle,SAP,Google,IBM,HP stb stb példákat.

Ott majd hamar kiderül, hogy a sikereik a kisebb cégek és ötletgyárak integrálásából, majd nagyobb léptékben megvalósításából ered.

Bojárnak igaza van ettől függetlenül! A hiba amit elkövet az lesz, hogy úgy gondolja a "Magyarország Rt" mindenkori vezetője el tudna vezetni egy piaci céget.

Ez tévedés! A Graphisoft vezetése során felhalmozott piaci információ, know-how valamint rutin szemüvegén néz egy összehasonlíthatatlan képet.

Ez az ország Bajnai/Oszkó kivételével soha, de soha nem volt olyan kézben, ami egy akár Graphisoft méretű vállalkozást el tudott volna vezetni, uram bocsá profitábilissá tenni.

A mi politikusaink a megosztáshoz, a karaktergyilkossághoz, a dekadenciához és a megélhetési érdekszélkakassághoz értenek.

Ők nem az országot akarják előrevinni és a "Magyarország Rt"-t sikeressé tenni, ők hatalmat akarnak konzerválni és a következő választás akarják megnyerni.

A kettő pedig közelről sem ugyanaz, innentől fogva bár nagyra becsülöm Bojár írását (és bátorságát), nincs miről beszélni.

/thread off

@Martian: Én ezt máshogy látom. Az, hogy pártos, az azt jelenti, hogy bizonyos elveket pártol. Márpedig attól még lehet demokratikus beállítottságú. (Ellentéte: piramiselvű, diktatúrát építő.)

Tetszik a poszt. Az indító is, de a reagálások különösen. Hogy felszínre hozzák a vezérlési stílusok színét és fonákját. A példákat arra, hogy az autarch és a demokratikus vezetés egyaránt lehet sikeres de vezethet csődhöz is. Ez utóbbihoz akkor, ha az autarch nem veszi figyelembe a részérdekek sokaságát, a demokratikus meg akkor, ha a részérdekek mozgásterét nem tartja keretek között egy minden részérdeket fölülíró közös cél. A közös értékek, ha úgy tetszik.

Ami pedig a vezetési stílusok eredményességét eldönti, az a feladat komplexitása. Ha a feladat egy paraméteres, akkor a parancsuralmi az eredményes. Nem véletlen, hogy a fegyveres erőknél ez honosodott meg. Ha azonban a feladat komplex, akkor a demokratikus, mert a komplex rendszerekben ez biztosítja az egymással feleselő szempontok optimalizálását, ami mindig hatékonyabb mint szuboptimálni bármelyik részszempontra.

Summa summárum, egy ország nem rt, katasztrófához vezet, ha úgy vezetik.

@HVC: "(A legegyszerűbb lenne egy valóban demokratikus párt felállításával.)"

Hogy ez lenne a legegyszerűbb? Komolyan mondod? A polgári demokráciáknak 200 évükbe került míg kiizzadták.

Meg aztán az, hogy egy párt demokratikus, az önmagában molyfing. Vess egy pillantást az LMP-re. A legdemokratikusabb párt ma Magyarországon. És nem csinálnak mást, csak szerencsétlenkednek.

@tbb: nem mondta a szerzo, hogy egy orszagot ugy kell iranyitani, mint egy rt-t. a mind ket helyen szukseg van a hatalom kontroljara, ebbol a szempontbol ugyanaz a helyzet. az erto olvasas nem nagyon megy, de nem te vagy az egyetlen

@tbb: Nem a demokráciát kell újra feltalálni, hanem alkalmazni. Próbáld meg légy szíves megérteni, amit írtam.

Az LMP - bár talán demokratikus - nem biztos, hogy olyan kaliberű emberek vannak benne, mint akikről én beszélek. (Vagy csak ügyesen leplezik. Sajnos.)

@Alamio: a cikk a hatalom kontroljarol szol, es ebbol a szempontbol tenyleg ugyanugy kell iranyitani egy orszagot mint egy ceget.

Először is gratuláció az úrnak a szép sikereihez.

Nekem a cikk nem arról szól, hogy "vezessük úgy az országot mint egy részvénytársaságot", hanem egy stílusról, egy mentalitásról, egy attitűdről. A valódi együttműködésről, más érveinek legalább a megfontolásról.

Ha megbeszélsz valakivel egy problémát, egy tervedet, még ha nem is ért egyet Veled, de tudni fogja az indokaidat, és másképp fog hozzád viszonyulni.

Másrészt, egy gazdasági társaságban is beszélhetünk hatalommegosztásról. Más módon, ez igaz, a de a logika hasonló. Nem véletlenül.

@BALTAZÁR:
Elárulom hogy az ország számára is feltétel hogy profitot termeljen.
Csakhogy ez a profit nem feltétlenül pénzben mérhető, hanem abban hogy megalkossák a közjót.
Magyarán olyan döntéseket hozni és olyan környezetet létrehozni hogy FENNTARTHATÓ módon minél több embernek legyen jó.
A FENNTARTHATÓ a lényeges, mert úgy kell megélhetést oktatást eüt. stb. működtetni és finanszírozni hogy közben ne adósoldjon el az ország (mint pl. mi), de ne csesszük szarrá a környezetünket (mint pl. kína), ne legyenek ordító társadalmi különbségek amelyek robbanáshoz vezetnek (Brazilia).

Lehet látni hogy bizony ez egy soktényezős játék hogy megtaláljuk benne a lehető leg optimálisabb verziót és nem hinném hogy valakinek a kezében volna a bölcsek köve hogy egymaga tudná erre a választ.

@ramones: Azt ugye tudod hogy Jobs eredetileg MacMan-nak akarta elnevezni azt amit ma iMac-ként ismerünk (és elinditotta az iPod, iPhone, ixxx elnevezési lavinát) és egy alkalmazott javaslatára lett más a brand neve?

@somogg:

"nem mondta a szerzo, hogy egy orszagot ugy kell iranyitani, mint egy rt-t."

Ha jól emlékszem, én sem mondtam, hogy azt mondta.

@BALTAZÁR:

"Minden vállalat létezésének egyetlen célja a profit.
Mindazt amit tesz a profitért teszi. Lehet persze, hogy céges filozófiákat alkot, sokat költ fejlesztésre, kutatásra de ezek létjogosultsága is csak a jövőbeni potenciális profittal magyarázható."

Ez a lényeg, de fordítva. Ne haragudj, de szerintem te nem a saját pénzedet tolod be egy vállalkozásba, különben tudnád, hogy a jövőbeni potenciális profit ugyanúgy cél egy ország irányításakor, mint egy vállalat esetében. Ugyanis ha nem így gondolkodsz, akkor jön az egyre növekvő államadósság problémája, amit egy végtelen egyszerű tényező magyaráz: ha többet költesz, mint amennyi bevételed van, akkor nagy a gebasz. Egyetlen magántulajdonú cég sem engedheti meg magának - sőt, sokkal kevésbé engedheti meg magának, mint az állam -, hogy többet költsön hosszútávon, mint amennyit termel. Egy állam gondolkodásában ugyanúgy meg KELL jelennie a bevétel/haszon/profit elemének, mint egy vállalat üzleti tervének összeállításakor.

Egy cég életében számtalan olyan helyzet van, amikor azt mondod: ok, ezt bevállalom, mert most ez nem hoz hasznot, sőt, ez most kemény pénzbe kerül, de hosszútávon nyereséges lesz. A jövő pénzbe kerül. A kérdés az, hogy jól döntesz-e, jó dologba teszed-e a cég pénzét vagy a saját pénzedet.

Az állam esetében a nem rövidtávon megtérülő befektetés pl. az oktatás. Most irgalmatlan sokba kerül, utálom, fúj, viszi a millió helyen, azonnal szükséges forintokat, de 20 év múlva a fejlett, korszerű oktatásból kikerülő emberkék ezerszeresen hozzák vissza ITTHON, nem külföldön, az oktatásuk költségeit járulékok, adók, munkahelyek, találmányok, családok formájában. A probléma egyebek mellett az, hogy MOST nagy a baj a költségvetésben, és nincs élő ember az államapparátusban, aki 20 évre tervez. Főleg, hogy a korrupció nem hosszútávról szól. Amit ma kivehetsz zsebbe, ne halaszd holnapra.

@HVC: "Én ezt máshogy látom. Az, hogy pártos, az azt jelenti, hogy bizonyos elveket pártol."

És ahhoz, hogy ezzel érvényesüljön, másokat, más elveket ki kell rekesztenie... gittrágó egyletet is lehet "demokratikusan" szervezni, de az a társadalom egészére nézve soha nem lesz demokratikus. Az elvek szerint való egyoldalú szemlélet, a dogmatikus világnézet - "kinek állandóan kalapács van a kezében, az előbb-utóbb mindent szögnek néz" - inkább az elmebetegség határesete...

"Márpedig attól még lehet demokratikus beállítottságú. (Ellentéte: piramiselvű, diktatúrát építő.)"

Nézzünk a mélyére, hogy mi is az a "demokrácia"... a "népuralom" valódi tartalma szerint nem több fikciónál, így inkább a "képviseleti hatalomgyakorlás" lenne a helyes kifejezés
... kérdés, hogy a képviselő kiket és milyen alapon képvisel, vannak-e kötöttségei a mandátumának... ha nem tartozik folyamatos elszámoltatással azoknak, akiket képvisel, akkor az őt választók tulajdonképpen egy üres papírt írtak alá...

@Alamio: nem tudom mióta érték _önmagában_ a lojalitás meg az állhatatosság. Ha nincs tartalom, akkor a lojalitás ostobaság, az állhatatosság meg csökönyösség.

De sorolhatnál példákat, mikor volt olyan, hogy egy hozzá nem értő embernek hirtelen kiváló ötletei lettek attól, hogy egyik napról a másikra sokan lojálisak meg összetartók lettek körülötte. Amennyire én látom, a felelősséggel bíró emberek ilyenkor pontosan az ellenkezőjét teszik annak, amit a fidesz csinál: szakértőket keresnek, akik nem a kinevező hatalom fülének kedves dolgokat csicsergik, hanem valóságos megoldásokat keresnek valóságos problémákra.

Tessék megint elolvasni a posztot, de ezúttal észben tartva, hogy nyilvánvalóan nincs kész megfejtés a fidesz kezében, tehát nincs még mihez lojálisnak lenni. Azt én értem, hogy nemzeti víziójuk van, de az nem megfejtés, csak dizájn, ami sokaknak tetszett a választásokkor. Attól nem fog jobban működni a gazdaság, ha mindenki elhiszi, sőt, ha felvállalja a fidesz víziót.

Mondok egy példát. Az a dizájn, hogy a magyar vállalkozásokat kell erősíteni. Az az intézkedés, hogy amelyik magyar vállalkozás nem a kormány szája íze szerint fizeti az alkalmazottat, azt fenyegeti a bérkommandó, mert különben oda a munkavállalóknak nyújtott dizájn, ami ugye a "jobban fogsz élni". Nem rendszerben gondolkodnak, csak jelszavakban, amik a valóságban ütik egymást, és ezt valamiért senki nem gondolta végig, mikor a törvényt meghozták, és ezért kényszerülnek most bérkommandózni. Pedig nem nehéz rájönni, hogy ha kisebb az adó, akkor a vállalkozások a nettót egyenesben tartva spórolni fognak. Szerintem ezt bármelyikünk megmondta volna, amikor erről gondolkodtak, csak nem mindenki mondja a főnök szemébe. Esetleg a főnök nem hallgat rájuk, vagy nem tartja a bérkommandót a törvény átgondolatlanságának legékesebb bizonyítékának. Mindegyik esetben az látszik, hogy a főnök gondolatai fontosabbak a valóságnál. Pontosan ezért kell a posztban taglalt téma.

@tbb: "Summa summárum, egy ország nem rt, katasztrófához vezet, ha úgy vezetik. "

Azért mindamellett meg kell jegyezni, hogy egy RT jó vezetése, és egy jó kormány között sokkal több a hasonlóság, mint a különbség. Ha úgy fogjuk fel, hogy Magyarország olyan "RT", aminek résztulajdonosa minden állampolgár, és a vezetés dolga a tulajdonosok hosszú távú érdekképviselete (biztonságos jólét), akkor sokkal közelebb vagyunk a tökéletes kormányzáshoz, mint bármely ideológiai izmus mentén valaha el lehet jutni.

Egy tisztán gazdasági intézkedésekkel foglalkozó kormány a kenyér és cirkusz elvből csak a kenyérrel foglalkozna, minekutána a cirkusz csak a hatalom megtartásának eszköze olyan primitív közegben, ahol az állampolgár elvárja például az államilag finanszírozott profi sportot.

@flugi_:

Hát ha úgy fogjuk fel, akkor természetesen igazad van. De mi van, ha meg úgy fogjuk fel, ahogy a valóságban működnek? Ami szerint az rt vezetés dolga a NAGYRÉSZVÉNYESEK profitmaximalizálása? Nem a kisrészvényeseké, hanem a nagyoké? És akkor még az olyan apró különbségekről nem is filozófáltunk, hogy mi a különbség a profit és hosszútávú jólét között.

"olyan primitív közegben, ahol az állampolgár elvárja például az államilag finanszírozott profi sportot. " Na és arról közegről mi a véleményed, ahol a betétesek pénzét eltapsoló bankok elvárják az állami mentőövet? És természetesen ki is tapossák maguknak.

@tbb: ezen nem fogunk összeveszni, nincs köztünk véleménykülönbség.

@HVC:

Persze, próbállak megérteni. És úgy vélem sikerült. Hogy azt mondod, hogy üdvösnek tartanád a demokráciát alkalmazni. Na most szerintem ennek csak akkor van realitása, ha tisztában vagy a Churchill-i bonmot igazságával, miszerint a " A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszégetés egy átlagpolgárral". Aki ugyanis ezzel nem számol, az hiába próbál egy másik, szintén nevezetes Churchill-i bonmot szellemében cselekedni, miszerint a "A demokrácia a legrosszabb kormányzati forma, ... nem számítva az összes többit", az összes többi valamelyikébe szalad bele.

@flugi_:

Na most kezdek el reménykedni, hogy mégis lesz kilábalás. Mert komoly fejlődést jelez, hogy egy vita egyetértéshez vezetett, és nem a szakadék mélyítéséhez. Nagy dolog ez, még akkor is, ha egyelőre csak ezen a blogon fordult elő.

Örültem a sok hozzászólásnak. Ezeket úgy láttam a szerzők nem szokták megzavarni válasszal, de most kivételt tennék. Kialakult egy vita arról, hogy általában mennyiben hasonlítható össze egy köztársaság és egy részvénytársaság vezetése. Ebben azt hiszem világosabbá kell tenni véleményemet, mert néhányan félreértettek.

Pontosan tudom, hogy a két feladat nagyon különböző és egészen más típusú embert kíván. Ritka kivételek vannak, de én például bármilyen sikeres is voltam az üzleti életben, tudom, hogy a politikában nagyon hamar megbuknék. Azzal ugyan vitatkoznék, hogy egy vállalkozás “egyetlen célja a profit”, erről több más vállalkozó társaságában bővebben írtam az fn.hu által éppen ebben a témában indított sorozatában, de most inkább a különbségekről írnék.

Sokkal könnyebb feladat például egy adott vevőkör (esetünkben az építészek) jól felmérhető igényét jól kiszolgálni, mint egymással markánsan szemben álló érdekek között egyensúlyozni. Az üzleti éleben is fontos a jó szövetségek, létrehozása, vagy az elfogadható kompromisszumok megkötése (például egy termék tudása és ára közti egyensúly megtalálása), de ez számomra összehasonlíthatatlanul könnyebb feladatnak tűnik, mint például egy költségvetésben megtalálni a jó egyensúlyt egyrészről az adóbevételeket produkáló gazdagok és vállalkozók, másrészről a szavazatokat szállító szegények és a szociális transzferből élők igényeinek kiszolgálása, illetve motiválása között. Egy vállalkozás vezetését az is sokkal könnyebbé teszi, mint egy országét, hogy a munkatársak kiválasztásában sokkal szabadabb a kezünk.

Ami pedig az egyéni adottságokat illeti, hát itt is óriási különbségeket látok. A politika sokkal kevésbé tűri például az önuralom hiányát, mint az üzleti világ - csak hogy egyetlen példát említsek arra, miért tartom magam teljesen alkalmatlannak politikusi szerepre. Saját véleményem kertelés nélküli azonnali kifejezése, még ha tévedek is, megbocsátható az üzleti világban és megbocsáthatatlan a politikában. Ami pedig a pálya végét illeti, a happy end az üzleti világban lehetséges, de a politikában szinte lehetetlen. Hány sikeresen és megbecsülésben visszavonult politikust ismerünk?

Nagyon nagyok a különbségek tehát. Ha bizonyos esetekben analógiával élünk, az nem azt jelenti, hogy a két világ általában is hasonló, de a hasonló elemek megértésében segíthetnek az analógiák. És továbbra is azt gondolom, hogy a kontrol nélküli vezetői hatalom mindkét világban hosszabb távon káros, bármily tehetséges legyen is a vezető. A kivételek pedig (pl. Apple, vagy Szingapúr) arra valók, hogy erősítsék a szabályt.

@flugi_:
Egy RT esetében elég könnyű meghatározni a célt - a profit az. Egy ország esetében mi a biztonságos jólét mérője? Hogyan definiálnád a biztonságos jólétet?

A fékek és az ellensúlyok, ahogyan az a nevükben benne is van, fékezésre és a haladás lassítására, nehezítésére valók.

"Demokráciában" alapvető politikusi trükk, amit minden vezető politikus ismer, hogy ha gyors cselekvést várnak el tőled, de fogalmad sincs mit kellene csinálni, akkor alakíts egy bizottságot!

A bizottság majd vizsgálódik, majd valamikor készít egy jelentést, addigra meg úgyis meghaladja az idő a problémát és elfelejtik.

Mert ugye az a probléma, amelyik záros határidőn belül nem oldódik meg magától az nem érdemli meg, hogy foglalkozzunk vele.

Ez a cikk a cégvezetést hozza fel példának, ami persze eleve rossz példa, mert egész máshogy működik egy cég, mint egy állam, és máshogy is KELL működniük, mert más a dolguk, feladatuk, szerepük, céljuk.

De ha már ez a példa, akkor a vállalati, kívülálló igazgatótanácsnak megfelel az országgyűlés. Az országgyűlés dönt a nagyobb súlyú kérdésekben, tehát van egyeztetés, vannak ellensúlyok, nem azt csinál a miniszterelnök egy személyben, amit akar.

Lényeges különbség viszont, hogy amíg egy vállalati igazgatótanácsban azért jórészt mindenki a cég sikerében érdekelt, addig az országgyűlésben csak a kormányt támogató rész érdekelt a kormányzat sikerében, így a többiek "tanácsait" nem biztos, hogy bölcs dolog lenne megfogadni, több okból sem.

Na persze az író "független" testületről, a független tanácsadók fontosságáról.

Egy cégnél lehetnek ilyenek, de kik lehetnek, lehetnének a független tanácsadók az államnál?
Pláne vétójoggal.

Ki választja ki őket, milyen szempontok alapján, kitől kapják a hatalmukat?

Azért tanácsadásnál azt nem szabad elfelejteni, hogy minden felelősség a tanácsot kérőé, azt megfogadóé, vagy meg nem fogadóé és sohasem a tanácsadóé.

Tehát jogokat adni tanácsadó testületnek csak akkor szabad, ha azzal felelősség is társul. Felelősséget vállalnak a tanácsukért és viselik a következményeit, ha a tanácsuk hibásnak bizonyul.

Szóval egész más egy cég, mint egy állam. A céget az vezeti, aki alapította, aki befektette oda a pénzét, vagy akit ő megbíz a vezetéssel, nem a dolgozók választják a vezérigazgatót.

Az állam viszont nem magántulajdon.

@Bojár Gábor:
Kedves Bojár Gábor!
Egy vállalat szerveződésének három célja lehet: egy adott igény kielégítése, ami a szerveződőket is érinti; munkahelyteremtés és nyereség termelése.
Egy korszerű vállalat elsődleges célja ma a nyereség termelése. Ez a vállalat "értelme". Az egyéb célok másodlagos (még ha oly fontos)célok.
Ez azért fontos, mert egy vállalat teljesítménye ezáltal könnyen mérhetővé válik.

A másik fontos dolog, hogy az alkalmazott - vállalat - vevő jól meghatározott érdekkapcsolatban állnak, mindenki tudja a szerepét, az alkalmazottak a bérükért azt teszik, amit a vállalat elvár - és a vállalat azért tesz az alkalmazottakért a minimálisan szükségesen felül, mert magasabb teljesítményt produkálnak így az alkalmazottak, ami mindenkinek jó.

Ezzel a hozzászólással ellentétben én az azonosságot emelném ki.
Arra gondolok, hogy amikor egy vállalat csődközeli helyzetbe kerül, akkor válságmenedzsert neveznek ki, akinek magas szintű döntési jogosítványokat adnak. Ugyanis amikor egy cég súlyos hibákkal működik, akkor kell valaki, aki rendszer szinten képes átlátni a vállalat működését, meg tudja érteni a folyamatokat és azonosítani tudja azokat a problémákat, amelyek (gyakran nem is a core folyamatokban) a rossz működésért felelősek. Egy olyan embert neveznek ki, akiről elhiszik, hogy képes rendszerben látni a vállalat működését, tudja értelmezni a másodlagos folyamatokat, a problémákat ok-okozati besorolásokba képes helyezni, és el tud képzelni egy olyan új rendszert, amelybe ha átmanőverez a vállalat, akkor sikeresebben tud működni - és meg is tudja mondani, hogyan kell átmanőverezni.
És ha végre újra van egy egészségesen működő rendszer, vissza lehet adni a vállalat irányítását a vezetőinek, a kompromisszumoknak, az egyedi fejlesztéseknek, az ötleteknek és evolúciós folyamatoknak.
Tehát a közös a vállalatban és egy országban az a rendszer. A rendszer, amelyben vannak core folyamatok és egymásra ható másodlagos és sokadlagos folyamatok és mechanizmusok. Ha a rendszer alapvetései az egyes szinteken működnek, akkor érvényesülhetnek minden további nélkül a fékek és egyensúlyok, szubszidiaritás és egyéb úri huncutságok. Ha ezeknél szétesik a rendszer, ha szétesnek az önszabályozó mechanizmusok, akkor először gatyába kell rázni a rendszert és ki kell alakítani az önszabályozó egyensúlyokat és a rendszer kritikus paramétereit.

Mi a véleménye erről?

Szóval ez a párhuzam inkább kevesebb ember által diktatórikusabban vezetett állami berendezkedés esetén áll fent.

Az Egyesült Arab Emírségekben diktatúra van, azt csinálnak az emírek, amit akarnak, de természetesen van tanácsadó testületük. Ők javasolhatnak akármit, de az emírek döntenek.

Egy parlamentarista rendszerben, ahol úgy választják a képviselőket egy nem tudom ki által szervezett, nem tudom ki által kinevezett tanácsadó testület a választott tisztségviselők hatalmát csökkenti. Ilyen rendszerben már nem jó, ha választás nélkül kerülnek emberek jelentős hatalommal bíró pozíciókba márpedig egy tanácsadó testületnek vétójoggal óriási hatalma lenne.

Úgyhogy ha ilyenre valóban szükség lenne, akkor célszerű lenne annak is közvetlenül választottnak lennie.

No nem mintha ma sok közvetlenül választott vezetőnk lenne. :-(

@Bojár Gábor:

"Saját véleményem kertelés nélküli azonnali kifejezése, még ha tévedek is, megbocsátható az üzleti világban és megbocsáthatatlan a politikában."

Nem a saját vélemény kifejezése a megbocsáthatatlan, hanem az előadás módja.

Minden véleményt elő lehet adni kulturáltan is, többet számít a stílus.

Hiába van valakinek igaza, nem téved, de ha azt minősíthetetlen stílusban adja elő, akkor nem mellé, hanem vele szemben fognak állni.

@xsasha: a biztonságos jólét fogalmát nem szükséges definiálni, annyit kell tudni, hogy hogyan lehet eldönteni két intézkedésről, hogy melyik jobb ebből a szempontból. Ez pedig könnyű kérdés, és az a válasz rá, hogy kiszámítható, átlátható, stabil gazdaságot kell célozni.

Az már csak a véleményem, hogy lehetőleg maszlag nélkül, pláne pénzbe kerülő maszlag nélkül. Minél kisebb az állami szerepvállalás, és minél inkább korlátozódik az emberek alapvető szociális védelmére (oktatás, egészségügy, étkeztetés, hajléktalan ellátás), más szavakkal minél kevesebb a cirkuszra költött pénz (profi sport, országimázs, egyházak, művészet, stb), annál több marad azokra a hosszú távú beruházásokra, ami a gazdaság stabilitását szolgálja (infrastruktúra, kutatás-fejlesztés).

Vagyis az én eszményi kormányom jobban hasonlít egy profi cégvezetésre, mint bármelyik izmusra. Azt is tudom, hogy sokan elvárják a maszlagot, úgyhogy az elképzelésem utópia, úgyhogy ezt külön nem kell idedörgölni, attól még ideális :)

@flugi_:
Érdekes, hiszen ezzel definiáltad is, szerinted mi a biztonságos jólét - ez pedig a gazdasági szempontokat jelenti nálad. Minél több jószágot tudsz megvenni, annál jobban érzed magad.

Ezzel véleményem szerint nem mindenki van így. Az emberek általában jól akarják érezni magukat, és nem jól tudni magukat. Az embereknek van ösztönlényük, kultúrájuk, érzelem és lelkiviláguk is a tudatukon kívül, és ezeknek a részeiknek a jóléte nem ilyen egyértelmű, ahogyan te megfogalmazod.
Az ember hajlandó három virsli helyett kettőt elfogyasztani, ha cserébe nem tapossák össze a villamoson, ingyen hallgathatja Bödőcsöt egy tömegrendezvényen, vagy sok emberrel vonulhat együtt a virágokkal feldíszített Lánchídon, vagy fél áron nézhet meg valami csontokat vagy képeket valamelyik múzeumban.

Az általad cirkuszként jelölt dolgokat mind egyenként is lehetne elemezni. Van liberális érv is, hogy sokan sokfélék vagyunk, és egyénenként szükségünk van egy-egy meleg felvonulásra, misére, tűzijátékra. De nézzük csak a profi sport állami finanszírozását rendszertani szinten, amivel rá akarok mutatni ezen magyarliberálisok között népszerű érv szűklátókörűségére.

A profi sport állami finanszírozásának az eredményeképpen egyes sportágak túl tudnak élni. Ezek a nem látvány sportágak. Olimpikonokat nevelnek ezek az egyesületek, olyan sikeres embereket, akik példaként tudnak szolgálni a nevelni akaró szülők kezében a gyerekek előtt. Mém elmélet és gazdasági szempontok felől közelítve ezek az érmeket szállító emberek egyfajta Brand marketinget valósítanak meg, amit az exportcégektől az állampapírpiacig bezárólag externáliaként használnak a bevételek növelésére.
A látványsportok esetében szintén kiemelten fontos ez a brand marketing, de nagyon sok egyéb származtatott hatása is van ezeknek a költségeknek. A hatékony tömegsport nem létezik a profi sportok nélkül. Nincsenek pontos kimutatásaim, hogy egy-egy sportesemény során mennyivel növekszik a tömegsportolók aránya, de ez egy nagyon jelentős szám.
Hatásmechanizmusát tekintve a multiplikátor hatás úgy áll össze, hogy a profi sportba fektetett pénz jobb színvonalat produkál, ami több nézőt, több reklámfelületet és reklámidőt generál, külföldre eladhatóbbá válnak a fiatal tehetségek, mivel több játékosmegfigyelő érdeklődik a magyar fiatalok iránt. Összességében egyre több fiatal foglalkozik drogozás és bandázás helyett sporttal, és előkerülnek a tehetségek.
A magyar focit fel kell fejleszteni a szlovák vagy cseh szintre, és már meg is térült minden belefeccölt fillér.

Megjegyzem, az ideális az lenne, ha a férfiaktól levennének megfelelő mennyiségű spermát, utána kikötnék a rendszerből, és a gyerek is lombikban növekedne, nem kellene szüléssel bíbelődni. És egy rakás hatékony, ideális dolgot tudnék még sorolni. De szerintem ezek nem utópiák, hanem kicsit elcseszett gondolkodás. :-)

@xsasha:

Ez így mind szép és jó és igaz, csak az a kérdés, hogy ennek a cirkusznak a pénzelése feltétlenül állami feladat-e az adófizetők pénzéből.

Szerintem nem.

Tehát nem azt mondja senki, hogy nincs rá szükség, ne legyen, hanem csak azt, hogy ne az állam tartsa el, hanem akiknek igénye van rá, illetve akiknek haszna van belőle.

Ha ezek a dolgok valóban fontosak sok embernek akkor nyilván meg is tudnak élni belőle az ezeket működtető szervezetek, emberek.

Az egyházak meg a profi sport simán működhetnének piaci alapon is, ha valóban jók és sokaknak fontosak, nem az államot lejmolva folyton. Ráadásul sokkal egyértelműbben kiderülne, hogy mit igényelnek valójában az emberek és mit nem.

Ha az állam mondja meg, hogy mi a fontos az embereknek és mi nem az már eleve nagyon gyanús.

@xsasha:

"Ezzel a hozzászólással ellentétben én az azonosságot emelném ki.
Arra gondolok, hogy amikor egy vállalat csődközeli helyzetbe kerül, akkor válságmenedzsert neveznek ki, akinek magas szintű döntési jogosítványokat adnak...."

Miféle azonosságra gondolsz? Mert az igaz, hogy amikor egy vállalat csődközeli helyzetbe kerül, akkor válságmenedzsert neveznek ki. De a politikában senki sem nevezi ki, hanem csak közli, hogy mostantól ő a válságmenedzser.

@flugi_:
Még valami.
Egy profi cég is ismeri a motivációs elméleteket, a Maslow-i koncepciót és modernebb társait. Egy profi cég is szervez közösségi rendezvényeket alkalmazottainak, a csapatépítésre és az ergonómiára is egy rakás pénzt költ, és igyekszik támogatni az alkalmazottak szabadidejének hatékony eltöltését pl. üdülő kedvezményes biztosításával.

@xsasha: Ha jól értettem a posztot, akkor a "féktelen" és "fékes" vezetési módszer alkalmazhatóságát Bojár Gábor a cég méretétől teszi függővé, Te pedig a cég helyzetétől (válságban van, vagy nem).
Szerintem, BG-nek van igaza. Azt írod, hogy a válságmenedzser olyan valaki, aki átlátja a rendszert, gatyába rázza, majd visszaadja a vezérlést az úri huncutoknak. Az a probléma ezzel (többek között), hogy bizonyos méret és komplexitás felett nincs olyan ember, aki erre képes.
Hogy mekkora az a cégméret, ahol váltani kell, azon lehet vitatkozni, de egy ország ennél biztosan nagyobb.

@tbb: Szerintem a 2/3 az pont a kinevezést jelenti a 80%-os jobboldali arány, és az előző kurzus 86%-os elutasítása mellett.

@teevee:
Én úgy gondolom, hogy BG alaphelyzetű cégekről beszélt. Nem vitatom BG igazát ebben a körben, sőt! De az a véleményem, hogy nem érvényesülhetnek azonos szabályok egy működő és egy csőd felé haladó cég vezetésében.

Természetesen minden rendszerről alkotható működési modell. Ezek nem terjednek ki minden részletre, a rendszernek a vázát adják, amely keretei között egy rendszer fenntarthatóan tud a célok felé haladni. Orbán erőssége éppen ez, a modellalkotás, amit bizonyít az általa menedzselt párt sikeres életútja. Orbán azért lehet most miniszterelnök, mert a kétszeri bukása után is pont úgy működtek a dolgok, ahogy ő azt megjósolta.
És azt se felejtsd el, hogy a válságmenedzser sem mindentudó, hanem módszerész, és az egyetlen kritériuma a sikeresség.

@teevee:

BG-nek is igaza van, meg xsasha-nak is. A válságban kontraproduktív a részletekkel foglalkozni. Nincs idő és energia a velük való vacakolásra. Ilyenkor egyetlen feladatra kell koncentrálni: a túlélésre.

@xsasha: Amiket előadsz a véleményemként, az baromság, ilyet nem írtam, ilyet az írásomból következtetni hiba, úgyhogy többet felesleges is hozzáfűznöm.

@teevee: nem is beszélve arról, hogy egy válságstáb feladata nem az optimális stratégia tartása, hanem egy adott, fókuszált probléma megoldása, deklaráltan másodlagosnak tekintve minden mást. Egyáltalán nem véletlen, hogy csak válságban van válságstáb, és csak szükséghelyzetben van szükségállapot. Már ahol értelmes/felelősségteljes embereken múlik a dolog.

@flugi_:
Mire gondolsz, miket adtam elő a véleményedként?
Most visszaolvastam, és nem látok ilyet.

@flugi_:
Ez elég jelentős tévedés. A válságmenedzser feladata a rendszerproblémák feltárása, és a vállalat áttolása egy működőképes rendszerbe. Nincs adott, fókuszált probléma - a probléma éppen az, hogy nem működik a cég. Tipikusan, amikor egy cégnél felmerülnek problémák, és arra elkezdenek megoldásokat ötletelni a vezetők, de csak egyre nagyobb problémák kerülnek elő, mert a megoldások nem rendszerszintűek.

Válság pedig van. Őszintén remélem, hogy nem kell felsorolni a markereit. És felhívnám a figyelmedet, hogy nem válságstábról beszéltem, hanem válságmenedzserről, ahol szakemberek, tanácsadók és egy döntéshozó a felállás.

@xsasha: nem követem el újra* azt a hibát, hogy sokáig válaszolgatok tartalmatlan hablatyolásra. Legyen elég a legelső téves következtetésed, ami a legelső következtetésed volt: "Minél több jószágot tudsz megvenni, annál jobban érzed magad." Ilyet nem mondtam, és abból, amit viszont valóban leírtam, ezt kiérteni vagy tudatos bosszantás, vagy ostobaság. A beszélgetésnek egyik esetben sincs értelme, legalábbis részemről, én ugyanis egyiket sem élvezem.

*aki nem értené, keressen rá xsasha egyéb kommenteléseire.

@xsasha:

A 2/3-t valóban felfoghatjuk válságmenedzseri kinevezésnek. Nagy bűne a szociknak, hogy szűkségesnek tűnt ekkora felhatalmazást adni a fiúknak.

@tbb:
Ebben egyetértek, de a világgazdasági válság turbulenciái közepette még jól is elsülhet.
Ha csak arra gondolunk, hogy a környező versenytársaink nyakig ülnek a demagógiákban (Szlovák SAS görög mentés ellenzése, cseh szociális demagógia), vagy éppen az IMF válságmenedzsel helyettük, mint Románia és Ukraina ... lehet, hogy a mi hajónk lesz a legeredményesebb.

@flugi_:

" Ez pedig könnyű kérdés, és az a válasz rá, hogy kiszámítható, átlátható, stabil gazdaságot kell célozni. "
Ezt te írtad. Ugye? Majd a te felosztásod volt a cirkuszt és kenyeret, ahol te a cirkuszt nem finanszíroznád. Akkor mennyiben tér el a valóságtól az én értékelésem, hogy a gazdasági szempontok érvényesülnek nálad? És a kenyérre reagálásként a fogyasztás maximalizálása az mennyire nem a te érved? Miben tér el? Miben különbözik az, amit én írtam, attól, amit te írtál?

@xsasha: szerintem összemosol két dolgot.
Válságmenedzseren azt szokás érteni, akinek a feladata egy csődközeli cégnél elérni azt, hogy a cég talpon tudjon maradni (~fizetni tudja a számláit). Ennek érdekében kap döntési jogosítványokat - általában meghatározott időre. A jogosítványok között nincs olyan, amelyik rendszerszintű, stratégiai változtatásokra vonatkozna.
Az egy másik dolog, hogy egy válság gyakran kikényszeríti az ilyen változásokat, és ezek végrehajtására sokszor hoznak a cégek külső embert, de ők már korántsem kapnak "féktelen" jogkört, éppen a modellalkotás összetettsége miatt.

Válságmenedzser volt pl. a Bajnai kormány, és egy percig sem vitatom, hogy a modellváltásra az Orbán kormány megkapta a felhatalmazást.

Ami az Orbán modellt illeti, még sok minden van homályban, a történtek eddig inkább a Fidesz befolyásának kiterjesztéséről (lásd még akadálymentesítés) szóltak, a nagy rendszerszintű kérdések (oktatás, egészségügy, nyugdíjrendszer, roma integráció, stb.), mintsem válságmenedzsmentről. Melyik válságmenedzser tölti a drága időt szimbólikus politizálással (új Alkotmány), vagy kezdi pályafutását kiadásnöveléssel, melyiknek engedik meg, hogy a menedzselt cégbe építse saját embereit, a megbízatásának lejártát követő időkre, stb.

És nem bízom Orbán egyszemélyi modellalkotási képességében. (Csak emlékeztetőül, egy éve még a pénzcsinálás, a 7%-os hiány, és a kinövekedett adósság volt a modell. Arról nem is beszélve, hogy jövőnk nagyszerű mérnöke, hogy bemodellezte a kétszeri választási vereségét is.)

@teevee: pontosan. A politikai erőviszonyokban, médiában, tömegeknek szóló kommunikációban erős fidesznek nincs szükségszerűen szakértelme a lényegi kérdésekben, és tettenérhetően nem tudnak elszakadni a politikai előnyszerzést célzó stratégiától, holott már a kezükben az eredmény, a kétharmados felhatalmazás. Ezt nem elért eredménynek, hanem eszköznek tekintik egy másik eredmény eléréséért, ami úgy tűnik, hogy valamilyen abszolút hatalom.

Kicsit emlékeztet engem az első MDF kormány egyik első szervezésére, ami egy tüntetés volt. Úgy belejöttek anno, nehéz volt abbahagyni, pedig az égvilágon semmi értelme kormány oldalról tüntetést szervezni.

Ez a demokrácia egyik alapvető problémája (amivel együtt is kívánatosabb rendszer állampolgárként minden másnál), hogy a sikeres megválasztáshoz szükséges tehetségek köre nem vág egybe a sikeres kormányzáshoz szükséges tehetségek körével.

@teevee:
Értelek. Ez a gondolatmenet, amit itt végigviszel, az teljesen korrekt.

Én néhány dolgot másképp látok. Szerintem amiről te beszéltél, az a végrehajtó, mint pl. Bajnai is az volt.
Abban igazad van, hogy valójában a válságmenedzsernek javaslattételi és vétó joga van csak, de ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a döntéshozó eldöntheti, hogy akarja-e a munkáját vagy sem.

Ami a szimbolikus politizálást illeti, én viccesnek tartom ezt a fajta szétválasztás. Azok szokták ezt erőltetni (és itt most nem rólad, hanem leginkább a média és a politika alakjairól beszélek), akik nem értenek a dolgokhoz, de ha számokra fordítják nekik, akkor azt fel tudják fogni, és azt hiszik magukról, hogy értékelni is tudják. Az ilyen idióták, mint pl. Magyar Bálint, építették le az oktatást gyakorlatilag a nullára. És mehetnénk végig a rendszereken. Sikerült elérniük, hogy a tanár csak a pénzért tanítson, a mindenféle minőségbiztosítási elveknek megfelelően elmondja a tananyagot, majd elszámoltassa év végén a diákokat. Az oktatás nem erről szól. A szüleim pedagógusok voltak, én is tanítottam szabadidőmben. A "szimbolikus" dolgok adják az oktatás lényegét, ami alapján az osztályátlag 4-es közeli lesz vagy 2-es alatti. Sorolhatnám.

Az Alkotmány egy szemléletet fejez ki, mint a vállalati filozófiák - ha egy válságmenedzser e nélkül akar eredményeket elérni, akkor nem tudom, mit keres ott. Egy rakás dolgot nem lehet hatékonyan szabályozni egy vállalatnál - ha ezeket nem kezelik "puha" módszerekkel, akkor baj van.

Hogy Orbánék mit végeztek eddig, arról tudunk-e bármit is? Foglalkozott-e a média azzal, hogy erről tájékoztasson? Nem. A média nem erről szól. A Fidesz célja a szemléletváltás. És ezt a médiahiszti ellenére a társadalom egy elég nagy hányada jónak tartja. Van, aki csak a megdugtad vagy nem dugtad meg kérdésekben tud gondolkodni. De azért nem mindenki.

Az emlékeztetőd hibás véleményem szerint. Ez az, amit a média felfogott abból, amit Orbán mondott, mert a megdugtad vagy nem dugtad meg logikában csak ezeket tudják értelmezni. Az egy évvel ezelőtti modell nem változott, a görög válság, az euro-válság(frank elszállás) és az USA leminősítése csak szélesítette a problémákat, a stratégia nem változott, az ütemezése széthúzódott, és új elemek is belekerültek.

A kétszeri választási vereségének az eredménye is ez a 2/3, ne felejtsd. Orbán modellje akkor is pontos volt. A szoclib új játékszabályokat hoztak be mindkét alkalommal, de ezekkel csak a saját megszűnésüket írták alá. A Fidesz mindkét vereség alkalmával erősödni, változni és fejlődni tudott. A polgári körök éppen a 2002-es vereség nyomán alakultak és vitték egy magasabb szintre a Fideszt, ami a szövetséggé alakulás előfeltétele volt. A 2006-os modellalkotása is pontos volt, a ballib csak hazugságokkal és látszattevékenységekkel tudott győzni, ami garantálta is a bukását. (Fenntarthatóság problémaköre) Szóval szerintem elég relatív ez a megállapításod.

@flugi_:

"Ez a demokrácia egyik alapvető problémája (amivel együtt is kívánatosabb rendszer állampolgárként minden másnál), hogy a sikeres megválasztáshoz szükséges tehetségek köre nem vág egybe a sikeres kormányzáshoz szükséges tehetségek körével."

Ez egy nagyon fontos probléma. Látsz rá feloldást?