Az új választási rendszer részletes modellje

2011.08.05. | Szigetvári Viktor - Vető Balázs | 20 komment

Az elmúlt hetekben számos cikk és blogbejegyzés elemezte a kormányoldal országgyűlési választási reform-tervezetének nyilvánosságra hozott elemeit. A jelenleg hozzáférhető információk alkalmasak arra, hogy a magyar politikai rendszerre gyakorolt hatásokat megvizsgáljuk. A későbbi viták támogatása érdekében elkészítettük az új országgyűlési választási rendszer részletes, szavazóköri alapú modelljét, és ennek részeként az új egyéni választókerületi rendszer egy lehetséges kiosztását is. A modellt lefuttattuk a 2002-es, 2006-os és 2010-es általános országgyűlési választások eredményeire. Az egyéni választókerületek általunk választott kialakításával bebizonyosodott, hogy lehetséges politikai manipuláció nélkül úgy csökkenteni a parlamenti mandátumok számát, hogy az elmúlt parlamenti választási eredményekkel egyező kormánytöbbség alakuljon ki a modellben. Az is világossá vált, hogy az új rendszer valóban túlzóan kispárt-ellenes, és a korábbinál többségibb karakterű.

 


 

Az alábbiakban először röviden összefoglaljuk a modell alapjául választott választási rendszert, majd ismertetjük a modell bemeneti adatait és az ezekből fakadó szükségszerű pontatlanságokat, illetve becsült részeredményeket. Mindezek után elemezzük az eredményül kapott mandátumeloszlást, végül pedig a választási rendszer-reform hátralevő szakaszára vonatkozó tanulságokat fogalmazunk meg. (A modellt részletesen ismertető prezentáció és segédtáblázat letölthető.)

 

A kormányoldal (egyelőre hiányos) koncepciója

 

Vegyes rendszerű, kompenzációs lista nélküli, egykamarás parlamenti rendszer, amelyben változatlan marad a bejutási küszöb, könnyebbé válik az országos lista-állítás, ugyanakkor a jelöltállítási feltételek szigorodása révén nehezedik a kispártok helyzete. Áder János korábbi bejelentése világossá tette, hogy valamivel 200 fő feletti népképviseleti intézményt kíván kialakítani a kormányoldal, amelyen belül 100 körüli az egyéni mandátumok száma, és ezeken felül találhatóak az országos listás mandátumok.

 

A kialakított modell

 

Első lépésben meghatároztuk az egyéni választókerületek és az országos listás mandátumok arányát. Más mandátumszerzési móddal (határainkon túliak, itthoni nemzeti kisebbségek) nem számoltunk. A 200 fős országgyűlésen belül 110 egyéni választókerületet (EVK) és 90 országos listás mandátumot alakítottunk ki.

 

A rendszer demokratikusságának megőrzéséhez azt kell elkerülni, hogy az egész országra kiterjedő, azonos politikai irányba elfogult gerrymandering (a választókerületek határainak újrarajzolása politikai előnyszerzéssel) valósuljon meg, és hogy a többségi választói akarat érvényesülése elé ne emelődjenek intézményes gátak. A gerrymandering korlátozása érdekében transzparens elveket állítottunk fel az EVK-k kijelöléséhez. Természetesen más elvek is kialakíthatóak, ameddig a fenti követelmények tiszteletben tartatnak.

 

 

A 110 EVK-t a 2010 őszi választókorú népesség-adatok alapján osztottuk szét megyékre. Ha a d’Hondt mátrix alapján tettük ezt, láthatóvá vált, hogy egyes alacsonyabb népességű megyékben csak olyan kevés EVK lenne kialakítható, amelyeknek kezelhetetlenül nagy kiterjedésűek volnának (például Tolna megyének 2, Somogy megyének 3 EVK jutna). Éppen ezért eltértünk a d’Hondt féle eloszlástól, és az előbbi két megyének Budapest és Pest megye rovására átcsoportosítottunk 1-1 EVK-t. A 110 egyéni mandátum elosztása után látható volt, hogy az értelemszerű csökkenéseken túl a népességi viszonyok elmúlt 20 évben bekövetkezett alakulása is érdemben befolyásolta a mandátumok eloszlását. Budapest mandátumszáma 32-ről 19-re csökkent, Pest megyéé 16-ről csak 13-ra és például Bács-Kiskun megyéé 10-ről 6-ra.

 

Az egyéni választókerületek mérete a 110-es felső határ miatt a településszám és a földrajzi kiterjedés vonatkozásában az aprófalvas országrészekben nehezen korlátozható. Például a Vas megye 3. EVK (Körmend) és a Baranya megye 3. EVK (Komló) 112, illetve 124 települést foglalnak magukba, és kiterjedésük is igen nagy, hasonlóan például Nógrád megye egyéni választókerületeihez. 110 EVK és közelítőleg 8 180 000 választókorú esetén egy átlagos EVK 74 371 fős, a +15 százalékos határ 85 527-nél, a -15 százalékos pedig 63 215-nél húzódik. A modellen belül a legnagyobb és legkisebb EVK közötti választókorú lakosság-különbség 22 311 fő.

 
 

 

A modell szükségszerű torzításai

 

A modell kialakításának második lépése a bemeneti adatok meghatározása volt. Mind az új, mind pedig a régi parlamenti választási rendszerben a választópolgár két szavazattal rendelkezik. Itt szembesülni kellett a választási rendszer-modellek szükségszerű korlátaival, hiszen a választói viselkedést nagymértékben befolyásolja maga a választási rendszer, ami magában hordoz bizonyos ösztönzőket, taktikai elemeket.

 

Egy kétfordulós, kompenzációs listás rendszerben leadott szavazat mögötti választói döntés csak korlátozott pontossággal illeszthető egy egyfordulós, az elveszett szavazatokat (egyelőre) nem hasznosító rendszerrel. Hiszen előbbi esetén számos mandátum a két forduló közötti kampány és a politikai megállapodások hatására dől el, ráadásul a kisebb pártok szavazóinak érdekükben áll az első fordulóban szinte bizonyosan hátrányba kerülő egyéni jelöltjeik támogatása is a töredékszavazatok miatt. Ebből következően az első fordulóban leadott szavazatok csak részben modellezik önmagukban a végeredményt és a későbbi választói célt.

 

A másik modellezési dilemma a listás és az egyéni jelölti szavazatok jellegének eltéréséből fakad. Két évtizeden keresztül tapasztalhattuk, hogy ugyanazon EVK-n belül az egyéni jelölti szavazat egyszerre személy és pártválasztás, míg a területi lista választása nyilvánvalóan pártszavazás. Ennek eredményeképpen sokszor akár 10-40 százalékkal is eltérhetnek az ugyanazon EVK-n belül egy egyéni jelölte és pártjának listájára leadott szavazatszámok. E személyhez kapcsolódó döntés (például egy népszerű nagyvárosi polgármester esetén) nem ültethető át egy olyan modellbe, amely megnagyobbított EVK-kal számol, ahol lehet, hogy nem is oly ismert és népszerű az adott politikus.

 

Mindezek alapján úgy döntöttünk, hogy minden esetben csak az első fordulós területi lista szavazatokkal számolunk.

 

A következő megoldandó probléma az összesen több mint 11 000 szavazókörnek a korábbi választások eredményeihez való illesztése volt. Mivel 2010 őszén az önkormányzati egyéni választókerületek (sokszor sajnálatosan manipulatív) átalakítása során 2010 tavaszához képest érdemben alakult át a szavazóköri beosztás, így összesen kevesebb, mint 300 szavazókör esetében csak becsülni tudtuk a korábbi eredményeket. Ez a probléma kizárólag azon nagyobb megyei jogú városok és budapesti kerületek esetében jelentkezett, amelyekben két EVK-t kellett kijelölni, és az ezeket elválasztó határt értelemszerűen immár az új szavazóköri beosztás alapján alakítottuk ki. Azon régi szavazóköröket, amelyeket az új szavazóköri beosztás kettévág, és a két EVK határa így a régi szavazókörökön belül húzódik annak alapján osztottuk szét, hogy hol található területük nagyobb része. Az így létrejövő, a korábbi választások adataihoz immár illeszkedő besorolás segítségével végül aggregáltuk a múltbeli eredményadatokat. Az ilyen osztott településeken létrejövő eredményszámítások ezért nem tekinthetők pontos, az adott területi egységet tökéletesen jellemző modelleknek, csupán közelítő becslést adnak. E becsült állapot megbízhatósága a két politikai oldal becslésben előálló különbségével párhuzamosan növekszik, vagyis minél nagyobb távolságot becsül az ellenfelek között adott helyen egy modell, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy ez az állapot nem a pontatlan területi lehatárolás miatt állt elő. (A letölthető prezentációban lila kerettel jelöltük az ilyen EVK-kat, és ismertettük az új szavazókörök szerinti elhatárolásokat is.)

 

A modell eredményei

 

 

A fenti ábrán látható, hogy a 2010-es választások érintett szavazatai a modellben a jelenlegi parlamenti erőviszonyok szerinti 68,1 százalékos mandátumtöbbség helyett 79,5 százalékos mandátumtöbbséget biztosítanának a kormánypártoknak. Látható az is, hogy közép- és kispárti ellenfeleik egyenként kevesebb, mint 20-20 mandátummal kellene, hogy beérjék a 200-ból. A 2006-os választási eredményeket vizsgálva látható, hogy a modell nem tudja kezelni az MSZP és az SZDSZ második fordulós mandátumszerzéseit, ugyanakkor a relatíve szoros eredmény a modell szerint 97+6 mandátumot eredményezett volna az új rendszerben az újraválasztott kormánypártok számára. A régi választási rendszer szerinti 54,4 százalékos parlamenti kormánytöbbség 51,5 százalékra szűkülne. A 2002-es választások még szorosabb eredményeit vizsgálva a modellben egyértelművé válik, hogy az új rendszer fej-fej melletti küzdelemben a kevesebb mandátum és az eltérő logika miatt minimálisan, de ismét csökkentette volna a későbbi kormányzó pártok parlamenti többségét. (51,3% helyett 51 százalékra).

 

Érdekes megfigyelni, hogy a modell szerinti egyéni választókerületi elrendezésben 2002 első fordulójának eredményei alapján, ha az első fordulós egyéni jelölti szavazatokat osztjuk szét újra, akkor az MSZP-FIDESZ mandátumarány 60-50 lett volna az előbbi javára, míg ha — a modell szempontjából helyesen — a listás szavazatokat, akkor ugyanez 56-54 a jobboldali párt javára. Az eltérés az egyéni jelöltekre és a pártlistákra leadott szavazatoknak immár az új EVK-határok keretein belüli különbségéből és a FIDESZ-es listaszavazók szavazatmegosztásából fakad (például az eltérést előállító egyik országrész, Mátészalka környékének régi EVK-jában indult akkor dr. Torgyán József kisgazda politikus is). Az „igazság” tehát valahol a két megoszlás között húzódik.

 

Demokratikus-e?

 

A modell minden velejáró pontatlansága ellenére is bizonyítja, hogy világos elvek alapján lehetséges akár 110 egyéni képviselői mandátumra is olyan EVK-határokat kialakítani Magyarországon, amelyek az elmúlt három országgyűlési választás többségi választói akaratához hasonló eredményt adnak egy olyan modellben, amelynek bizonytalansági elemei is világosan beazonosíthatóak.

 

 

Nem ismert még a határainkon túl élő, állandó magyarországi lakhellyel nem rendelkező választópolgárok szavazati jogának intézményesítési formája; az egyéni választókerületi határok pontos kijelölése és az EVK-k rendszeren belüli száma és aránya. Nem ismert továbbá a kijelölt EVK-k mérete, kiterjedése és a korábbi választási eredmények alapján becsülhető választói viselkedése. Végezetül meg kell jegyezni, hogy kompenzációs lista nélkül is lehetséges beiktatni kompenzációs elemet még, például a mandátumot nem eredményező egyéni választókerületi szavazatoknak az országos lista szavazataihoz történő hozzáadása révén. A rendszer arányos elemének mandátumkiosztási logikája sem került meghatározásra még.

 

A jelenleg ismert információk alapján elkészített modell bizonyítja, hogy az új választási rendszer, változatlan elfogadás esetén, többségibb karakterisztikájú lesz. Elsősorban a kompenzációs lista hiánya, másodsorban a második forduló eltörlése aránytalanabbá teszik az országgyűlési választási rendszert, ami a kisebb parlamenti pártokat súlyosan hátrányosan érinti. Az új választási rendszer domináns kétpártrendszer felé billenti (vissza) a magyar pártrendszert, de ez csak akkortól lesz igaz, ha a FIDESZ mellé vagy az MSZP felemelkedik újra nagypárti státuszba, vagy a két kisebb párt egyike válik nagypárttá, vagy pedig ha új erő, pártszövetség lép színre — ez utóbbi esélyét a jelöltállítási feltételek szigorítása nagymértékben csökkentette. A domináns kétpártrendszert (újra) kialakító jogalkotói szándék a magyar pártrendszerre érdemi hatás gyakorolhat, ez önmagában legitim többségi döntés, és akár el is fogadható, de nem járhat együtt a választási lehetőség intézményes beszűkítésével, mivel forradalom hiányában a kontinuitás is demokratikus érdek.

 

Eddig az új választási rendszerről annyi már kiderült, hogy ugyan bármilyen politikai színezetű erő számára lehetővé teszi a kormányzóképes többség megszerzését, de ez a mai magyar pártrendszerben csak a jelenlegi kormánypártnak kedvez. Éppen ezért a hátralevő reform-lépések ügyében van okunk gyanakodni és óvatosnak lenni.

 

A határon túl élő, állandó magyarországi lakhellyel nem rendelkező választópolgárok szavazati jogának nem korlátozott befolyású beépítése a rendszerbe kiélezett helyzetben a kormányalakítás kérdését is eldöntheti. Ez pedig a többségi rendszer melletti egyik legfőbb érvet ásná alá: nem eredményezne stabil, a többségi akarattal egyező kormánytöbbséget.

 

Éppen ezért az új országgyűlési választási rendszer egészének demokratikussága szempontjából döntő jelentőségű a hátralevő reform-lépések tartalma és politikai megvitatásának módja. Az egyéni választókerületek kijelölésekor nem hajolhat maga felé a kormányzó erő keze. A jelöltállítás feltételeinek szigorításakor már eddig is feleslegesen dőltek ki tilalomfák, mostantól azonban erre már nincs lehetőség. Ha a kormányoldal egyoldalúan olyan egyéni választókerületeket alakít ki, amelyek jellemzően eltérő nagyságúak (különösen a választókorú népesség vonatkozásában), és közben minden esetben önmaguknak kedvező eredményt állítanak elő, felülírva a többségi választói akaratot, akkor nem lesz demokratikus választási rendszere Magyarországnak.

 

· 2 trackback

Címkék: választás reform választójog választási rendszer

A bejegyzés trackback címe:

http://hazaeshaladas.blog.hu/api/trackback/id/tr303123547

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Válaszúton: A Fidesz jobban szereti az MSZP-t mint az alkotmányát? 2011.08.05. 10:51:05

A választási törvény kapcsán a Fidesz egy dilemmával szembesült. A) lehetetlenné teszi a kétharmad megszerzését a jövőben, és ezzel bebiztosítja az alkotmán…

Trackback: „Hagyomány”-őrzés, legnagyobb magyarjaink… 2011.08.05. 09:56:29

Már megint! Már megint felment a pumpa, pedig csak elhaladtam „egy”mellett. Nagymagyarország a pólón, még nagyobb címer a baseball sapkán, bakancs, szakadt farmer. S csak remélem, hogy egyszer kinövi majd…...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Véleményem szerint a Szigetvári-Vető tandem konklúziója indokolatlanul engedékeny. Az elmúlt időszak tapasztalatai számomra azt mutatják, hogy amennyiben több opció van az asztalon, úgy a Fidesz biztos kézzel választja ki közülük azt, amelyik a leginkább képes a párt érdekeinek kizárólagos szolgálatára.

Ha a kérdést abból a szempontból közelítjük meg, hogy mik a jó választási rendszer ismérvei, akkor alapvetően két fő kritériumot lehet említenünk:
1. azt, hogy a parlament összetétele tükrözze a választók akaratát (az országban lévő kormányváltó/kormányt nem váltó hangulat "átjöjjön", a leendő kormány mögött tényleg a társadalom többségének támogatása álljon, és emellett az ellenzéki alternatívák is erejüknek megfelelően, nagyjából támogatottságukkal arányosan képviseltetve legyenek) illetve
2. azt, hogy biztosítsa a minél korrektebb demokratikus politikai verseny feltételeit (ne látványosan egyetlen politikai erőnek kedvezzen, ne állítson szelektív/eleve betarthatatlan feltételeket a versengés elé).

Ha a javaslatról eddig napvilágot látott elemeket nézzük, azt láthatjuk, hogy az mind a két követelményt bukja.
1. A választói akarat megfelelő megjelenítését szerintem sérti az egyértelmű többségi rendszer irányába való elmozdulás (lévén Magyarország nem angolszász ország, itt nem két egymást kiegyensúlyozó politikai erő van, hanem több). A kompenzációs lista törlése, és így - a választás egyfordulóssá tétele miatti relatív többség alkalmazásával - az egyéniben leadott szavazatok akár több mint felének egyszerű negligálása (nem eredményeznek még kompenzációs listás mandátumot sem) számomra önmagában vörös posztó, ahogy a magyar politikában szerintem túldimenzionált egyéni körzetek túlsúlya is. (Részben off, de szerintem az egyéni képviselők semmivel sem jobbak/lelkiismeretesebbek, mint a listásak, sőt - választókerületük helyi érdekei miatt - horizontjuk általában kisebb terjedelmű, hajlamosabbak partikuláris érdekek mentén szétbombázni országos ügyeket, ráadásul hajlamosak kiskirályként vagy járási párttitkárként viselkedni, a la Gyöngyös...) Ráadásul a relatív többségi rendszer az egyéni körzetek túlsúlyával azt fogja eredményezni, hogy olyan politikai erő is kormánytöbbséghez juthat, amely mögött messze nem áll a társadalom többségének támogatása (gondoljunk csak egy olyan leosztásra, ahol mondjuk Fidesz 35%, MSZP 25%, Jobbik 18%, LMP 10% - a fidesz elviszi a 110 egyéni cca 70%-át plusz a listás szavazatok 35%-át - ez összesen kb. 105 mandátum a 200-ból, így kormányt alakíthat, noha az ellenzéki pártokra szavazott a választók több mint fele...), miközben az ellenzéki képviselet minimálisra redukálódik (a szavazatok cca 1/4-ének megszerzésével 20-25 listás mandátumhoz lehet majd jutni, mázli esetén 1-2 egyéni leeshet még mellé, de végül egy 25%-os támogatottságú párt a mandátumok alig több mint 1/8-át fogja kapni), így a választói akarat megengedhetetlenül torz módon transzformálódik mandátumokká. Összegezve, sem a kormányváltó/kormányt nem váltó hangulat érvényesülése, sem a kormány mögötti megfelelő társadalmi támogatás, sem az ellenzék támogatottságának megfelelő politikai képviselete nem teljesül.
2. Ami a demokratikus politikai versengés elősegítését illeti, a tervezet ott is megbukik. Azon túl, hogy a jelenlegi pártrendszerben a társadalmi támogatottság és a parlamenti mandátumarány közötti összefüggés durva torzulása önmagában is aggályos, a kopogtatócédula-rendszer fenntartása, a gyűjtendő mennyiség megnövelése és az erre rendelkezésre álló idő lerövidítése önmagában szelektálni fogja a mezőnyt és ezzel korlátozni fogja a politikai versenyt, részben vagy teljesen ellehetetlenítve a kisebb pártokat és még a rajt előtt diszkvalifikálva az esetleges új belépőket. A kisebb pártok esetében ráadásul még nagyobb teret nyerhet majd az az eddig sem ismeretlen gyakorlat, hogy a helybeli ellenfelet elindulásával gyengítő kisebb párt jelöltjének az utolsó pillanatban gyűlik össze a szükséges számú szelvénye, ami adott esetben felveti annak a gyanúját, hogy egy másik párt "kisegítette" szelvényekkel; ez a fajta "biznisz" pedig nem csak az érintett párt(ok) legitimitását gyengíti, de általánosságban a választások tisztaságába vetett bizalmat is. Összegezve, a javaslat a demokratikus politikai versengés szempontjából torzító és korlátozó hatású, ami hosszú távon az egész politikai rendszer legitimitását alááshatja.

A végére engedtessék meg még két személyes komment:
1. Ha olyan választási rendszert akarunk, amelyben az egyéni választókerületeket is meg szeretnénk tartani és a pártok arányos képviselete is teljesül, meg egyfordulós is, tessék megnézni a német választási rendszert. Nekem legalábbis már régóta személyes kedvencem.
2. Minden rosszban van valami jó; ha a fidesz átnyomja elképzelését a jelenlegi formában, azzal megkönnyíti egy későbbi ellenzéki összefogás számára azt, hogy 2/3-ot szerezzen, és alaptörvényestül, sarkalati törvényestül oda tegye őket, ahová valók: a történelem szemétdombjára.
Csak azt néztem meg, amiről valamelyes ismereteim is vannak.
A szép elvek ide vagy oda, de a Csongrád megyére vonatkozó térkép maga egy szocialista gerrymandering. Csongrád és a Homokhátság egyberajzolása, miközben a Homokhátsághoz közvetlenül kapcsolódó területek egy Szentes központú VK-hoz sorolva ... Vásárhely - Makó összeolvasztva ...
Meg milyen érv az, hogy "kezelhetetlenül nagy lenne a 2 EVK"? Így is legalább akkora területűek a Heves, Mezőtúr, Gyomaendrőd EVK-k, mint Tolna fele lenne. A bőkezűségnek pedig a rendszer nagyobb aránytalansága az ára. Én inkább a kilógó egy-egy 60, ill. 90ezres EVK-t próbáltam volna meg orvosolni valahogy. A budapesti kerületek ilyen szétvagdosása nem hinném, hogy népszerű lenne. A XI. kerület délnyugati sarkán levők például a XXII. kerülethez csapva érdemi képviselet nélkül maradnak. (Ha abból a naiv feltételezésből indulok ki, hogy az egyéni képviselő a választókörzete érdekeit helyezi előre a pártérdekek helyett.)

A modell eredményeit értem, a mögötte rejlő szándékot azonban nem teljesen. Igen, lehet viszonylag igazságos körzeteket létrehozni. De van ennek bármilyen relevanciája? Épp az őszi önkormányzati körzetszabászat mutatta meg, hogy a kiegyensúlyozottság és a haszonszerzés közül melyiket fogja választani a parlamenti többség.

Ugyan az autófelgyújtás és -szétverés a jobboldal repertoárjába tartozik, de nem tartunk-e attól, hogy ha egy szoros mérkőzésben a Fidesz kizárólag a (választásuk következményeit nem viselő) határon túliak szavazataival nyeri meg a választást, az olyan legitimációs problémához vezet, ami már-már polgárháborúvá fokozza a két oldal közötti árokásást?

A tisztelt szerzők tilalomfáit én olyannak érzem, mint amennyit Lázár észrevesz az S8-asában egy útra tévedt kóbor macskából.
abszolút nem értem ezt a gerrymandering problémát. persze azt értem, hogy mi ez az egész. a választási eredmények alapján úgy igyekeznek meghúzni az körzethatárokat, hogy a politikai ellenfélnek kisebb esélye legyen az mandátumszerzésre. csakhogy a "demokratikus ellenzéknek" a körzetek négyötödében esélye nincs nyerni függetlenül attól, hogy hol vannak a határok.

ha a jobbik racionálisan viselkedik, akkor egyéniben a baloldal jelen állás szerint nullázni fog. a jobbik számára az ésszerű szerintem az, ha egyéniben mindenhol visszalépteti a jelöltjeit. és azt mondják: listán szavazz a jobbikra. egyéniben válaszd a fideszt. ez egy kockázatos lépés, de számukra nagyon nagy nyeréssel kecsegtet. mert még az is lehet, hogy a listás választást ezzel megnyerik. egyéniben pedig mindenhol nyer a fidesz. és ezzel kormánytöbbségük lesz. az ellenzék messze legerősebb pártja a jobbik. még egyszer: függetlenül attól, hogy hol vannak a körzethatárok.

---

nézzük meg a "demokratikus ellenzéket". valószínűleg három pártja lesz. egy vörös (az mszp), egy zöld (az lmp), és egy kék (a charta). két lehetséges stratégia van.

az egyik, hogy megegyeznek a közös jelöltekben. ezzel a probléma az, hogy nem ad lehetőséget az neoszoci, neokon, neolib ideológiák kibontására. mert ezek szakpolitikai kérdésekben ütik egymást. az egyik lehetőség, hogy a szakpolitikai kértédseket háttérbe szorítva ez a három párt összefogva egy brutális negatív kampányt folytat.

a másik, hogy megegyeznek abban, hogy egy külső formáció (például a haza és haladás) állítson jelölteket. mégpedig oly módon, hogy minden körzetben előválasztásokat tartanak. tehát egyszerűen kell egy közéleti x-faktor, politikai talent show minden választókörzetben. így a fidesz jelöltjével szemben egy "független" fog állni. ebben az esetben a három "demokrata" pártnak klasszikus ideologikus kampányt folytatnia. egy szociáldemokrata, zöld demokrata, és egy liberális demokrata kampányt. a társadalmi, a kulturális (agrárkultúrát is ideértve), és egy gazdasági kérdésekről. tehát szakpolitikai reklámfilmek nagyon erős ideológiai töltettel. egyéniben meg induljon az, akit az adott választókörzetben a legtöbb nyílt ajánlást szerzi.

az mszp, az lmp, a charta állít listát állít. egyéniben visszalépnek. a haza és haladás pedig egyéni jelölt állításra koncentrál. mivel nem párt, hanem egy alapítvány, nem állít országos listát. hanem helyette előválasztásokat szervez, és egy shadow cabinet áll össze.
@drkovax:

Már elnézést, de az miért gerrymandering, ha az jon ki 2006-ra a modell szerint, amit a térkép mutat a poszton belül is? A Homokhátság EVK-ját pl épp a FIDESZ nyerné..., Makó-Hódmezővásárhely pedig végképp olyan, hogy max Makó inkabb szoci, Vásárhely pedig méretéből fakadóan is elbillenti azt az EVK-t. Ráadásul ha Szentes megy Mórahalomhoz, akkor Csongrád szigetszerűen elzáródik, és lakosságszáma végtelen alacsony lenne, és kiesne az átlagból.

A cél az volt, hogy az elmút választásokhoz hasonló eredmény jöjjön ki, mert az volt a többségi akarat. Ez Csongrádra is igaz. Rádásul 2006-ban Makón is az MSzP nyert.

Szóval várok "kevésbé" torz Csongrádot tőled.
@unionist: A régi előválasztós ötleted miben más, mint a sokat kárhoztatott egyéni körzetes rendszer? A demokraták közüli legerősebb (akár 35%-kal) megnyeri az összes előválasztást, a másik kettő meg nézhet ki a fejéből.

A gerrymandering nem a pillanatnyi adatok alapján érdekes, hanem akkor lesz döntő, ha viszonylag szoros lesz a befutó. Például a Fidesz és a kormányváltó egységfront között.

A szavazatok megosztása Magyarországon szerintem illúzió, mint ahogy az is (jelenlegi ismereteink szerint), hogy a Jobbik megnyerje a listás választást. Egyébként egy Fidesz-Jobbik koalíciót több szempontból is megnéznék. A Fidesz számára nem tudom, mennyire felvállalható partner. A Jobbik pedig a Fidesz prominenseit is rács mögött szeretné látni ("20 évet a 20 évért!").
@drkovax:
debrecent is fel lehet osztani: kelet-nyugati irányban. ebben az esetben a keleti rész majdnem teljesen családi házakból álló kertvárosi övezet, a nyugati oldal viszont ott a két legnagyobb lakótelep: újkert-vénkert, és a tócóskert-tócóvölgy. nyilván ez kedvezne inkább az mszp-nek. a fidesz-nek meg nyilván az észak-déli felosztás a kedvezőbb. hiszen ebben az esetben mindkét körzetben a kertvárosok dominálnak.

fair módon pénzfeldobással lehetne ezt a kérdést eldönteni. ha nagyjából fifti-fifti módon lenne a két tábor képviselve, akkor meg is lehetne ezt tenni, csak így a fidesz valószínűleg mindenütt a saját érdekeit veszi majd figyelembe.

és ugye ha megnézzük a hajdú-bihari felosztást, akkor látszik, hogy mennyire béna az egész. mert hajdúszoboszlóhoz van kapcsolva a bihari térség. holott ott ugye egy nagyváradi választókörzetnek kellene lennie.

na most akkor persze lehet ordítani, hogy ez revízió, és hasonlóak. de lehet, hogy nagyváradon két országgyűlési választást kellene tartani. egy magyart (a budapestre delegálnak képviselőt), és egy románt (amikor bukarestbe). és legfeljebb azt lehet mondani, hogy aki kettős állampolgár, annak felesbe számítson a szavazata. valószínűleg a románok is elfogadnák azonnal. és a magyar pártok is. csak ennek valószínűleg a "kinti" magyarok nem örülnének. tehát másmilyen "szorzó" kellene. de nyilván egy kettős állampolgárnak P, és (1-P) súllyal kellene szavaznia. de az biztos, hogy így lehetne ezt elfogadtatni. jelen esetben mondjuk P=0.2-vel.
@OkoskaTo:rp:

Gondolom, tisztában vagy azzal, hogy az egyéni választókerületek Budapesten jelenleg is átszelnek kerülethatárokat, például délpesten és másutt. Egyébként nyitott vagyok olyan javaslatra, amely egységes elvek szerint határol el, és közben a kerülethatárokat is tiszteli. De ha 23 EVK-t raksz Bp-re, akkor a főváros súlya 110 EVK-n belül tú nagy lesz, nem beszélve, ha 90-109 között lesz az egyéni mandátumszám.
@OkoskaTo:rp:
azt mondom, hogy a "demokratikus ellenzék" például a haza és haladás szervezésében független jelölteket indítson. szerintem másképp nem tudják legyőzni a fideszt.

mert ha még meg is tudnak egyezni, akkor sem biztos az átszavazás. a szocialisták még úgy ahogy átszavaznak a lmp-re, és a charta-ra. de fordítva ez már nem működik. persze lehet mondani, hogy akkor az mszp az egyéni körzeteket mind adja fel. ez így nyilván nem lenne fair. az atv sajtóklubjában avar istván nyilván az lmp ellenes kortesbeszédeket mondana, akik kigolyózzák a szocialistákat. ebből őrült veszekedés lenne.

a racionális szerintem az, hogy az mszp, az lmp, és a charta is állít egy országos listát "ismert" emberekből. és azt mondják: oké, válasszunk 100 ismeretlent. lehet, hogy az épp "vörös" lesz, vagy "zöld", vagy "kék". azt támogatják, aki a legtöbb ajánlást szerzi. közös jelöltet legfeljebb ott állítanak, ha az előválasztáson valamilyen szélsőséges fut be. persze nyilván azért kell a haza és haladás, vagy akármilyen közpolitikai alapítvány, amelyik az előválasztásokat szervezni. el kell fogadni egy nyilatkozatot. de mondjuk mi van, ha mégis.

a jobbik meg szerintem akár nyerni is tud, ha a szavazatmegosztásra bazíroz. mert az átlagos elégedetlen jobboldali szavazó ezzel megbüntetheti a fideszt, de nem hozza helyzetbe "demokratikus" ellenzéket.

tehát a jobboldal számára a racionális az, hogy
-- a fidesz indul listán és egyéniben (mivel néppárt)
-- a jobbik listán indul (mivel rétegpárt).
a baloldal számára:
-- az mszp, az lmp, charta listán indulnak (mivel rétegpártok)
-- a haza és haladás pártoktól függetlenül állít jelölteket (mivel egy közpolitikai alapítvány).
@Szigetvári Viktor:

Azért gerrymandering, mert a természetföldrajzi határok helyett arra törekszik, hogy az mszp számára esetleg nyerhetővé tegyen különben reménytelen körzeteket (Vásárhely, Homokhát) is. Ez 2006-ban a szoros eredmény alapján ez még nem eredményes, de nem sok hibádzik a taroláshoz. A természetes körzetfelosztás Szentes-Csongrád összevonással indul, Kistelek a Homokháthoz, stb ...
ez a "2010 őszi választókorú népesség-adatok" pontosan mit takar? a lakcímnyilvántartásból származtatott adat? ugye anno 1990-ben is arányos(abb) volt a most hatályos 176 körzet, de 20 év demográfiai változásai borították. bármit ki lehet találni most is, lehet, hogy már az idei népszámlálás is borítja az arányokat (2001-ben is százezres eltérés volt a lakcímnyilvántartás és a népszámlálás adatai között), 10-20 év múlva pedig újabb aránytalanságok "termelődnek" ki. sok más mellett ezért sem vagyok híve az egyéni körzetnek: soha nem lesz két egyéni jelöltre leadott szavazat egyenértékű az egész országban
@drkovax:

Kérlek, oszd fel úgy Csongád megyét 5 EVK-ra, hogy minden természetföldrajzi adottságot tiszteletben tartasz.

Ahogyan a letölthető prezentációban is írtuk Balázzsal, Csongrád megye azért nehéz terep, mert a keleti, dél-keleti részén nagyon kevesen laknak. Mórahalom és környéke Kistelekkel együtt sem éri el a -15%-os választókorú határ környékét sem.

A posztban letölthető a lakosságszám táblázat, várom javaslatod! Biztos vagyok benne, hogy van jobb megoldás is, nekünk ez sikerült. Mindegyiknek van előnye és hátránya.

A 2006ra vonatkozó ellenérved pedig megalapozatlan.
@lvjtn:

A valasztas.hu-n keresztül hozzáférhetőek településszinten a választókorú népesség-adatok minden választás esetén, a legutóbbi pedig a 2010 őszi önkormányzati volt. (Nekünk egyéb ismert munkáink miatt egyébként adatbázisban is rendelkezésre állnak ezek a nyilvános adatok.)

A kommented végében sok igazság van.
@Szigetvári Viktor:
az igazság az, hogy nincs fair felosztás. debrecent sem tudod fair módon kettéosztani. szóval ez csak úgy lehetne igazságos, hogy a vitás kérdéseket a pártok eldöntenék kockán. ha 1, 2, 3, 4 lesz, akkor a kormány győzött. ha 4, 5, akkor egyezzen meg az ellenzék. persze ez sem lenne jó. szóval valami dodekaédert kellene hajigálni. a fidesz nyilván nem fog ezzel szórakozni. hanem ami neki tűnik jónak: az lesz a megoldás. de ez egyébként teljesen természetes is. az ellenzék nem tehet mást, mint ehhez alkalmazkodik. ehhez kell kitalálnia a győztes stratégiát.
@Szigetvári Viktor: köszi az infót! ha jól tudom, ők a lakcímnyilvántartó adatokból dolgoznak. kiváncsi leszek, ez most mennyire bizonul naprakésznek

csongrád megye: szerintem a homokhát (mórahalom) inkább kötődik szegedhez. tekintve, hogy közel a fél megye népessége szeged, algyő, kistelek, mórahalom stb. nyugodtan szegedhez csapható és úgy 3 szegedi körzet. bér minél többet nézegetem, annál nyilvánvalóbb, hogy 110 körzet megyehatárokon belül maradva sehogy sem hozható ki úgy, hogy az arányosság mellett valami történelmi, gazdasági, kulturális egységnek is megfeleljen. ezzel is értelmét veszti el az egyéni körzet: egészen más jellegű települések vonódnak egy kalap alá. nyilván minden más megyében is

sokkal nagyobb realitást látnék abban, ha az országgűlés tisztán listás, az önkormánzati tisztán egyéni lenne
Ha Szigetvári Viktor vezetné az MSZP-t (vagy legalábbis döntő befolyása lenne), akkor azt gondolom, h ebben korrektül meg lehetne egyezni.

Viszont jelen körülmények között elképzelhetetlennek tartom, h még akár a legkorrektebb felosztást is ne minősítse Szanyi kapitány eleve diktatórikusnak, rákosistának, stb.

Ám ennek ellenére hasznos dolognak tartanám, ha a Fidesz (akár a kulisszák mögött) érdemben bevonná az MSZP-t és a Jobbikot a körzetek határainak kialakításába, juttatván nekik is biztos helyeket, ez ugyanis nagyban megnövelné a rendszer elfogadottságát a körükben.

(Az LMP-t nem véletlenül hagytam ki, az LMP számára bármilyen engedménnyel is elfogadhatatlan lesz a rendszer, teljesen felesleges próbálkozás érdemben tárgyalni vele. Valszeg csipőből antidemokratikusnak fogják minősíteni a rendszert (mint egyébként eddig a Fidesz szinte minden törvényét), bármennyi engedményt is tenne nekik a Fidesz, mert annyi engedményt úgysem kapnak, h az nekik kedvezzen.)
@unionist: Az ötleted, hogy a demokratikus ellenzék egyéniben független jelölteket állítson, a pártok meg listán fussanak, tetszetősnek tűnik, csak egyetlen "apró" probléma van vele: a tervezet szerint a listaállítás megfelelő számú egyéni jelölt állításához van kötve. Magyarul, ha az ötletedet követnék, akkor - az egyébkéntis lerövidített idő alatt - a pártoknak, illetve a civil jelölteknek külön-külön össze kellene gyűjteniük a (tervezet szerint megemelt számú) kopogtatócédulákat az egyéni körzetekben, hogy utána a pártok listát állíthassanak és visszaléptethessék az egyéni jelöltjeiket a civilek javára. Kérdés, működne-e ez; szerintem nem, mert a) a fidesz mindent megtenne, hogy az első napokban letarolva a terepet minél kevesebb kopogtatót hagyjon a többieknek, illetve b) egyéb jogi trükkökkel próbálná ellehetetleníteni a dolgot (kinek a kezében is van az OVB...?); c) a demokratikus ellenzék szoros szimpatizánsain kívül nagyon kevesen adnák a kopgtatót egy olyan jelöltnek, akiről eleve lehet tudni, hogy vissza fog lépni, ha pedig nem tud róla, és a visszaléptetés megtörténik, esetleg a választó átverve érzi magát és dafke nem szavaz oda.
Szóval alapjáraton szerintem sem lenne eleve elvetendő az ötleted, de a gyakorlatban az ismert feltételek mellett nem lenne megvalósítható.
@new york, new york:
abban igazad van, hogy így több kopogtató cédulát kell gyűjteni. de ne felejtsük el, hogy így eggyel több formációnak lehet azt odaadni.

-- ha valaki a jelenlegi "demokrata" pártokból a legkisebb rosszat tudja csak kiválasztani, de le akarja váltani a kormányt, akkor ő "kopogtatócédulát" a haza és haladásnak adja.
-- ha valaki a "demokrata" jelöltre csak azért szavazna, mert másképp a fidesszel szembeni győzelem esélytelen, vagy nagyon bizonytalan, de valamelyik "demokrata" párttal kifejezetten szimpatizál, akkor az ő cédulája értelemszerűen az adott párt választási irodájába kerül.

ez azért nem pontosan ugyanaz a választói attitűd.

a "demokrata" előválasztás arra is jó az mszp, az lmp, és a charta számára, hogy pártoló tagságot szerezzen. de szerintem behozhatja azt is, hogy az lmp-re szavaz valaki, de egyéniben a jobboldal jelöltjét támogatja. mert nem akar új kormányt. viszont meg akarja büntetni a fideszt. tehát az lmp-t beviheti egy mérsékelt fidesz koalícióba is. igazából az összes ellenzéki párt számára nagyobb lenne a játéktér.
@unionist: Irigylem az optimizmusodat. Nekem sokkal inkább a szétforgácsolódás réme jelenik meg.
Tartok tőle, hogy az általam eddig leírtak mellett sok "eccerű" választópolgár nem igazán értené, mit miért hova, és kavarodás lenne belőle, abból meg ugye bukta...
@new york, new york:
nem olyan bonyolult ez. listán szavazz a "vörös", a "zöld", vagy a "kék" pártra politikai irányultságtól függően. egyéniben szavazz a "fehérekre". ha 2014-ben lesznek a választások, akkor mondjuk még korai erről beszélni. ha korábban, akkor éppen aktuális.

Rólunk

A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakpolitikai publikáció, konferenciái mellett rendszeres blog-bejegyzésekkel is hozzá kíván járulni napjaink legfontosabb kérdéseinek higgadt, szakszerű és elmélyült megvitatásához.

Tovább

Legutóbbi bejegyzések

Támogasson minket

Legutóbbi kommentek

Címkék

2011 (3) 2012 (8) 2013-as költségvetés (2) 2014 (3) adó (3) adósság (1) adósságrendezés (1) adósságválság (2) afganisztán (1) agrárpolitika (1) akadályok (1) alap (1) alaptanterv (1) alaptörvény (1) alkotmány (9) állam (1) államadósság (6) államilag finanszírozott keretzámok (1) Állami Számvevőszék (1) államosítás (2) állampolgárság (2) antikorrupciós technikák (1) arab (3) ÁSZ-jelentés (1) átalakítás (3) átláthatóság (1) atomenergia (3) atomprogram (1) autonómia (1) autópályafejlesztés (1) bajnai (1) Bajnai Gordon (1) Bajnai Gordon. (1) balkán (1) balti út (1) belpolitika (1) Best of (1) beszéd (1) bevezetése (1) bíró andrás (1) birtokpolitika (1) biztonság (1) btk. (1) budapest (1) Budapest Pride (1) büntetés (1) büntethetőségi korhatár leszállítása (1) business (1) cenzúra (1) cigányok (1) Címkék (1) demokrácia (2) demokratizálódás (2) devizahitel (1) Diktátorok Kézikönyve (1) Drogjelentés 2012 (1) drogpolitika (1) drogstratégia (1) dzsong (1) e-útdíj (2) E.on (1) e.on (1) EB jelentés (1) egyházak (1) egyiptom (1) Egyiptom (1) együttélés (1) ekb (1) eljárás (1) elnökválasztás (3) előadás (1) energetikai privatizáció (1) energiapolitika (3) energiastratégia (1) esélyegyenlőség (1) észak korea (1) eu (9) EU (3) EU-csúcs (2) euro (1) euró (1) eurobarométer (1) euróbevezetés (1) európai (2) Európai Bizottság (2) európai bizottság (1) európai bizottság jelentése a magyar gazdaságról (1) Európai Unió (2) eurózóna (2) euró zóna (7) euro zóna válság (1) EU költségvetés (1) EU támogatások (1) évértékelő beszéd (1) Fehér könyv (1) fejlesztési támogatások (1) fejlesztéspolika (1) fejlesztéspolitika (6) Fejlesztéspolitika Kormánybizottság (1) felsőoktatás (11) feltételes (1) felvételi (1) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása (1) fico (1) finanszírozás (1) foglalkoztatás (2) foglalkoztatáspolitika (4) földtörvény (1) forradalom (1) forum (1) franciaország (2) fukushima (1) fukusima (1) gazdasági (3) gazdaságpolitika (19) gordon (1) görögország (5) görög válság (1) görög válságkezelés (1) grexit (1) használatarányos útdíj (1) határon túli magyarok (3) határon túli magyar közösségek (5) Haza és Haladás Alapítvány (1) Haza és Haladás Blog (1) hiány (1) hollande (1) hungarian (1) identitás (1) ideológiai (1) il (1) illeték (1) imf (2) IMF-hitel (1) ingatlanválság (1) integráció (2) interjú (1) intézkedések (1) intézménytelenítés (1) irán (1) iskolaátadás (1) iskolai szegregáció (1) Izrael (1) izrael (1) janukovics (1) járások (1) javaslat (1) jó kormányzás (1) K+F (1) kaczynski (1) kampányszabályozás (1) Karabah (1) katonai intervenció (1) keretszámok (1) kettős (1) kettős állampolgárság (1) kiemelt egyetemek (1) kifizetési stop (1) kilépés (1) kim (1) Kína (1) kína (1) kínai-magyar gazdasági kapcsolatok (1) kockázatelemzés (2) koháziós politika (1) kohéziós (1) kohéziós politika (1) költségtérítés (1) költségvetés (12) költségvetés. (1) költségvetési (1) költségvetés 2013 (1) konvergenciaprogram (3) kormány (2) kormányzás (1) kormányzat (1) kormányzati (1) korrupció (2) kötelezettségszegési (1) közbeszerzés (1) közbeszerzési (1) közel kelet (2) középosztály (1) középtávú gazdasági előrejelzés (1) Közgép (1) közigazgatási (1) közmédia (1) közmunka (2) közoktatás (6) közöskassza.hu (8) közpolitika (2) közvélemény kutatás (1) külföldi befektetés (1) külpolitika (8) lakásfenntartási (1) leaders (1) leminősítés (1) lengyelország (1) leszállítás (1) líbia (1) magyar (1) Magyarország (4) magyarország (7) magyar gazdaság (1) magyar gazdaságpolitika (1) magyar GDP (1) magyar labdarúgás (1) makrogazdaság egyensúlyhiány (1) mandiner (1) Mario Monti (1) Matolcsy (1) médiapolitika (1) megoldási (1) megszorítás (2) melegjogok (1) merkel (2) messziről (5) messzirőlnézve (17) messziről nézve (1) Messziről nézve (1) mezőgazdaság (3) migráció (1) mol (2) MOL (1) monarchia (1) munkába (1) munkahelyteremtés (3) munkanélküliség (3) mvm (2) MVM (1) nabucco (1) nagykoalíció (1) nagy britannia (1) nato (1) NEM (1) német (1) németország (1) nemzeti (1) nemzetpolitika (6) nézve (5) NFÜ (3) nők (1) non-profit közszolgáltatások (1) nonprofit közszolgáltatások (1) növekedés (1) nyilvánosság (1) nyugdíj (1) nyugdíjrendszer (2) obama (1) off shore (1) oktatás (1) oktatási (1) oktatáspolitika (7) olajembargó (1) Olaszország (1) olaszország (1) olimpia (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (1) orbán (1) orbán viktor (1) örmény-azeri konfliktus (1) oroszország (2) Oroszország. (1) országgyűlési képviselő (1) országjelentés (1) összefoglaló (1) paks (1) Paksi Atomerőmű (1) palesztin-kérdés (1) palikot (1) pályázatok (1) parlament (2) parlamenti (1) pedagógusok (1) polgárháború (2) politika (1) politikai realizmus (1) portugália (1) privátsarok (18) privatsarok (2) putyin (1) recesszió (1) reform (13) rendszer. (1) rokkantnyugdíjas (1) roma (1) romaintegráció (1) Románia (1) romapolitika (1) Safarov-ügy (1) sarkozy (1) segély (1) segélyezés (1) segítés (1) selectorate elmélet (1) semjén zsolt (1) soros elnökség (2) spanyolország (1) sportfinanszírozás (1) sps (1) stadionprogram (1) stratégia (1) szabadságharc (1) szakképzés (2) széchenyi (1) szegénység (6) szegregáció (1) Széll Kálmán Terv 2.0 (1) szigorítás (1) szimbolikus (1) Szíria (2) szlovákia (1) szociális (1) szociális ellátórendszer (1) szociálpolitika (4) szolgáltatások (1) támogatás (1) támogatások (3) támogatáspolitika (1) tandíj (1) tankötelezettség (1) tavasz (1) technikai kivetítés (2) terv (1) tervezete (1) timosenko (1) törökország (1) törvény (2) transzfer (1) trianon (2) túlzott deficiteljárás (1) túlzott deficit eljárás (1) túlzott hiány eljárás (1) tusk (1) új (1) Új Btk. (1) ukrajna (1) ün (1) unió (2) uniós (3) uniós fejlesztések (1) uniós fejlesztések intézményrendszere (1) uniós források (4) uniós költségvetés (1) uniós költségvetés 2014-20 (2) uniós támogatások (3) USA (1) usa (3) USzt (1) válásgkezelés (1) választás (6) választási rendszer (11) választások (5) választójog (12) válság (16) válságadók (1) válságkezelés (17) vegyifegyverek (2) vezető (1) vidékfejlesztési stratégia (1) világháború (1) wen jibao (1) Címkefelhő

Impresszum

Felelős kiadó: Schmidt-Hegedüs Dóra kuratóriumi elnök
Felelős szerkesztő:Pikó András
Szerkeszti az alapítvány kuratóriuma